Itt a farsang, áll a bál!

XXV. évfolyam 4. szám 2010. március A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Tartalom: Szól a rádió… A főszerkesztő válaszol Vitam et sangvinem Sziasztok! Kedves Tetemnéző-lakók! Valami Amerika Álhírek A hónap kérdése

Itt a farsang, áll a bál!

2. old. 4. old. 8. old. 9. old. 10. old. 12. old. 14. old. 16. old.

Táncsics Tükör XXV. évf. 4. szám

2010. március

Szól a rádió, szól a rádió… Stílszerűen a Lokomotív GT együttes 1977-ben megjelent nagysikerű, Szól a rádió című számából kölcsönöztem a cikk címét. Csakúgy, mint a 100% THM rádió szignálját, amely nagyjából két esztendeje – 2008. február 18-án – mutatkozott be a kollégiumban. Az akkori szerkesztőgárda: Kocsik Tamás, Folk Zsófia, Kiss-Lőrincz Magdolna, Kindrat László, Szedelényi János és jómagam, arra vállalkoztunk, hogy hétfőtől csütörtökig esténként 1-1,5 órás időtartamban megpróbáljuk hasznos információkkal ellátni és szórakoztatni a kollégium lakóit. Az indulás után néhány nap elteltével már interneten is hallgatható volt a műsorunk, s a tanév végéig működött a rádió. Bosszúságunkra, 2008 nyarán egy csőtörés következtében beázott a rádió stúdiója, és víz folyt a keverőpultba, tönkretéve a berendezést. Így szeptemberben nem tudtuk újraindítani az adást. A nehéz gazdasági helyzetben kilátástalannak tűnt a jövőnk. Szerencsére egy – az Oktatásért Közalapítvány által kiírt – pályázaton nyertünk pénzt, amelynek segítségével sikerült új keverő berendezést vásárolni. Ez tette lehetővé, hogy a 100% THM adásait 2009 december elején újraindítsuk. Az időközben teljesen kicserélődött stáb: Jani Dóra, Kovács Tamás, Makláry Tamás, Szabó Richárd, Kosztka Péter, Rakonczay Csaba és szerénységem, nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Sajnos, a feltételek még mindig nem kielégítőek a színvonalas műsorsugárzáshoz. Jelenleg a legnagyobb problémát a szobai hangszórók rossz műszaki állapota okozza. Ezek az eszközök egyidősek az épülettel, tehát kb. harmincévesek, korszerűtlenek, rossz hangminőséget produkálnak. A teljes cseréjük –130 darabról lévén szó – közel egymillió forintot igényelne. Ehhez az intézménynek pillanatnyilag nincs megfelelő anyagi forrása. Csak reménykedünk, hogy talán majd egy újabb pályázat segít… Addig is megpróbálunk „azzal főzni” amink van! Reméljük, „ehető” lesz a végeredmény! Egyébiránt nem most fedeztük fel a spanyolviaszt. Sem a kollégiumi rádió hagymázas gondolata, sem a megvalósításával járó problémák nem új keletűek. Már az „őstáncsicsban”, (a Dienes László utcai épületben) felmerült a műsorszórás, a Táncsics Rádió ötlete. Azóta a körülmények nagy bánatunkra nem túl sokat változtak. Szinte szóról-szóra ugyanazokkal a gondokkal küszködünk most is, mint azidőtájt. Akkor, még a mainál nagyságrendekkel rosszabb technikai feltételek ellenére is működött egy rövid ideig a kolirádió. Ennek az állításnak a bizonyságára álljon itt egy keretes írásrészlet a Tácsics Tükör VI. évfolyamának 1. számából. (Nézzük csak meg jól a keletkezésének dátumát! 1990. december – megjelenése óta tehát majdnem húsz esztendő telt el!) A szerzője Ács Gábor, aki 1991-ben végzett a Táncsics Kollégiumban. Akkor ő volt a TR lelke, a műsorok főszerkesztője,. (Azóta sem szakadt el a rádiózástól, jelenleg a Kossuth adó műsorvezető-szerkesztője. Az írása végén tett felajánlását, most – igaz egy kissé megkésve – de azért elfogadjuk.) A cikkből egyértelműen kiviláglik, hogy igaz a mondás első fele, mely szerint: Isten malmai lassan őrölnek. Azt csak remélni merem, hogy előbb-utóbb a mondás második fele is megigazul: De meglehetősen jól!

www.tankol.hu

2


2010. március

.... a kollégium rádió. Megszületett az ötlet néhány tanár fejében, és persze én elvállaltam. A továbbiakról jobb, ha nem írok… a régiek úgyis tudják, az újak pedig ha akarják, úgyis megtudják. Volt, akinek tetszett, de úgy gondolom, többen voltak akiknek nem. Általában én is közéjük tartoztam. Számomra az az egy adás volt elfogadható, amikor Novotny Zoltán volt a vendég, bár akkor sem tudom, hogy a stúdióból a beszélgetésnek mennyi része ment ki adásba, és az milyen minőségben. A kollégiumi rádióhoz más technikai feltételekre van szükség. A legfontosabb, hogy minden szobában legyen egy hangszóró, amit külön-külön is szabályozni lehessen, így nem zavarja azokat, akiknek más dolguk van. Aztán jöhet egy lelkes gárda (min. 2 ember, max. néhány), és ha jól csinálják a rádiót, egy kis életet lehelnek a falak közé. Ács Gábor Végezetül mellékelem a 2009 decemberében újraindított, és reményeim szerint a jövőben még nagyon-nagyon sok adásnapot megérő médium „újjászületésnapi” köszöntőjét, a régi hajós jókívánság parafrázisával kiegészítve: Jó vételt!

100% THM Rádió (beköszöntő) Jó estét kívánok! Sok szeretettel köszöntelek benneteket, kedves hallgatók. Ti most a 100% THM rádió adását halljátok. 100% THM, azaz 100% Táncsics Hírek Mindenkinek. A rádió bő másfél éves kényszerű szünet után jelentkezik újra adásaival. A hosszú kihagyásnak elsősorban technikai okai voltak. Ezek zömét mára sikerült megszüntetni. A szerkesztőbizottsággal arra a nem könnyű feladatra vállalkozunk, hogy elindítsunk a kollégiumban egy heti rendszerességgel jelentkező rádióműsort, melynek célja a diákok jobb tájékoztatása és a szórakoztatás. Remélem, hogy az elkövetkezendő időkben zavartalanul tudjuk sugározni adásunkat! Az alapfilozófiánk – és egyben a szlogenünk is – változatlan maradt: Veletek! Nektek! Rólatok! Az információ hatalom, és mi azt szeretnénk, ha Ti, kedves hallgatók, minél több információ birtokába jutnátok hathatós segítségünkkel. Olyan információk birtokába, amelyek könnyebbé, színesebbé, érdekesebbé és elviselhetőbbé teszik kollégiumi életeteket. A műsor szerkezetének kialakításakor lehetőségeinkhez képest megpróbáljuk messzemenőkig figyelembe venni az igényeiteket. Ezért szívesen veszünk minden jobbító szándékú hozzászólást és kritikát. Várjuk ötleteiteket, javaslataitokat! Akit mindezek ellenére mégsem érdekelne az adásunk, az nyugodtan lehalkíthatja a hangszóróját. Hamarosan interneten is hallgathatóak leszünk a www.tankol.hu/radio weboldalon. Ne feledjétek: Ez a rádió Nektek, Rólatok, Értetek szól! Mindenkinek jó rádióhallgatást és jó szórakozást kívánok! Sziasztok! Demjén Józsefet hallottátok. Budapest, 2009. december 1.

www.tankol.hu

3


2010. március

A főszerkesztő válaszol Kedves Józsi Bácsi! Úgy érzem, túl vagyok terhelve az iskolában, és már-már az idegösszeomlás szélén állok. Egyszerűen, muszáj lenne egy kis pihenőt tartanom. Többekkel beszélgettem a kollégiumban, akik rendszeresen, heti 1-2 alkalommal elmennek az orvoshoz, és igazolást kérnek tőle, holott nem is betegek. Szerintük számomra is ez lenne a megoldás, én azonban tökéletesen alkalmatlannak érzem rá magamat. Nem értem, hogyan képes valaki betegséget színlelni, amikor nem is beteg. Ha oda állok a doktor úr elé, azonnal elpirulok, és dadogni kezdek. Egyszerűen nem visz rá a lélek, nem tudok betegséget színlelni. Úgy érzem, hogy valami pszichoterápiára lenne szükségem. Tudom, hogy Józsi Bácsi mindig segít a szegény, meggyötört kollégistákon. Nagyon nagy szükségem lenne arra a kis pihenőre. Köszönöm! Kocka Kedves Kocka Úr! Mindenek előtt így, a sajtó nyilvánosságát felhasználva felszólítom – mit felszólítom, egyenesen követelem, hogy azonnal vessen véget ennek a mértéktelen, önpusztító tempónak! Hagyja abba! Könyörögve kérem, álljon le végre a tanulással! Ezt az eszeveszett tempót, amit Ön diktál saját magának, még nézni is gyötrelem! Folyton csak az iskola, az iskola, az iskola…! Hiszen reggeltől estig, csára-búra, éjjel-nappal, látástól vakulásig csak görnyed a könyv fölött! (Lehet, hogy szorulása van? – a Diákfőszerk.) Hallja már meg végre az Önért aggódó emberiség jajkiáltását, és pihenjen egy kicsit! Ne tovább! Ne tovább! És harmadszor is: Ne tovább! Ne legyen már ilyen élhetetlen alak! Vágja sutba végre már-már legendásnak mondható, Önnel született szemérmességét és becsületességét! Ne kelljen folyton olyan közhelyes mondatokat idéznem, mint: „Gyáva népnek nincs hazája!”, vagy „Szemesnek áll a világ!”, esetleg „Szégyenlős koldusnak üres a tarisznyája!”. Legyen kicsit bátrabb, mondhatni pofátlanabb! Szedje össze a kurázsiját, álljon oda a doktor úr elé, piruljon el, és dadogja el azt, hogy mennyire szenved. Nem árt, ha produkál némi lázat (mondjuk 39,9 ºC) és zöldessárgás arcszínt. Egy heveny ájulás, vagy görcsös fetrengés a földön a biztos siker reményével kecsegtet. A pszichoterápia lehetőségét egyelőre elvetném. Talán ha megpróbálna úgy élni, mint az átlagos diákok, az kiküszöbölhetné ezt a végső megoldási lehetőséget. Mire is gondolok konkrétan? Miután egy kiadós pihenés következtében helyrebillent a lelki és fizikai egyensúlya, járjon el mérsékelten (mondjuk heti öt alkalommal) iskolába. Délutánonként tanuljon egy keveset (maximum két-három órát), majd levezetésként mozogjon egy kicsit. Tíz óra körül minden nap feküdjön le aludni. A számítógépét pedig vigye ki a kertbe és – miután egyeztetett Bérdi kollégával – ássa el méter-méter húsz mélyre, és ne is nyúljon hozzá a tanév végéig! Meglátja, erőfeszítései meghozzák a kívánt eredményt, és elkerüli az idegösszeomlást. Remélve, hogy megfogadja hasznos tanácsaimat, maradok tisztelettel: a Főszerk.

www.tankol.hu

4


2010. március

Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérem, engem szörnyű megrázkódtatás ért! Csaknem összetörték a szívemet! A kolihét egyik utolsó napján ugyanis bemutattam egy kortárs, igazán romantikus, szentimentális novellát Szívtörés címmel (ahogy mondom, Szívtörés volt a címe) a speciális részleg több, köztiszteletben álló tagjának. A hatás leírhatatlan volt. Egy ilyen remekmű végképp (totálisan) hidegen hagyta őket! Rémes, hogy az irodalom ennyire háttérbe szorul, lám még az újság diákfőszerkesztője is matematikusnak készül! Ám ez még nem minden! Hiába hangsúlyoztam a címét (ti. Szívtörés), alig pár perc múlva már el is felejtették. Az érdektelenség ilyen foka felháborít! A szívem szakad meg, úgy érzem, a kapcsolatom a fent említett személyekkel nem lehet már a régi… Kata

Drága Kata! Azért kezdem ilyen meleg hangon a válaszomat, hogy ezzel is elsimítsam háborgón vágtató lelked zaklatottan hullámzó redőit. Van Ez Így! Még szerencse, hogy csak majdnem! (Mármint, hogy majdnem történt Szívtörés). Elképzelni sem merem, milyen levelet írtál volna – ha egyáltalán képes lettél volna írni – akkor, ha sikerül nekik végrehajtani! (Tudod, a Szívtörést)! Így Ez Van! (Ugyanis Szívtörés) Ahogy a művelt angol mondja, a Biblia után szabadon: Don’t cast your pearls before swine. (Ne szórj gyöngyöket a disznók elé! – a szerk.) Ugye milyen Heartbreaking? (Szívtörő) Elsősegélyként a Bergendy együttes Darabokra törted a szívem című számát ajánlom a figyelmedbe. Ez talán enyhíti a fájdalmat, és begyógyítja azt a mély sebet, amit ezek a lelketlenek okoztak. (t. i. a Szívtörők) Ne is foglakozz velük. Így Van Ez! Ezek a megszállott „játékfüggők” teljesen érzéketlenek az érzések eme szentimentálisan romantikus (vagy romantikusan szentimentális), mindenesetre Szívtöréses elegyét illetően. Használhatnék erősebb kifejezéseket, de lehet, hogy annak is Szívtörésféle dolog lenne a következménye. Erre pedig ebben a katasztrofális (mondhatni Szívtörő), gazdasági nehézségekkel terhelt világunkban tényleg semmi szükség! Így Van Ez? Ha adhatok egy jó tanácsot, a szíved semmiképpen se szakadjon meg, helyette inkább szakadjon meg a kapcsolat a fent említett személyekkel (azaz a Szívtörőkkel). Ez azért is hasznos lépés lenne, mert ahogy Te is találóan megfogalmaztad: „a kapcsolatom a fent említett személyekkel (akik mögött én a Szívtörőket sejtem – a szerk.) nem lehet már a régi…” Akkor meg ugye az egésznek semmi értelme! Fogadd szívhez szóló jókívánságaimat: a Főszerk. Kedves Főszerkesztő Úr! Ez a spec egy valóságos erkölcsi fertővé vált. Én, mint szegény, szende, katolikus lány, azt se tudom hova nézzek, valahányszor a tetemnézőben járok (naponta nyolszor, szerdánként sajnos csak hétszer), annyi illetlenséget hallok. A specen az a magas történelemtanár, hát az borzasztó. Kérem tegyen már valamit ellene! Meg folyton mindenki piszkál! (Na nem úgy,

www.tankol.hu

5


2010. március

mint a Gergő.) De nem mindig csak én vagyok az áldozat, Nóri is részesül sokszor a piszkálásból. Például a speces matektanár folyton rosszallóan bámulja a púpunkat. Az angoltanár pedig – ne szépítsük – egyszerűen egy vén nőcsábász. Folyton azt lesi, hogyan járhatna a lányok kedvében. Na persze nem az enyémben, mert biztosan tudja rólam, hogy én egy szende, katolikus lány vagyok. Nem lehetne tenni valamit? Eszti Kedves Kaotikus Leányzó Leányom! Semmilyen meglepő megállapítást nem tett! A spec mindig is erkölcsi fertő volt – és az is marad – ez mindenki számára a napnál is világosabb. Erre utalnak a „Hagyományos speces pofátlanság!”, vagy a még korábbi keletű, a speccel azonosított, „Táncsicsos bőr – vastag bőr!” szállóigék is. Ha csak egy módja van rá, kerülje ezt a „bűnbarlangot”! A leveléből mindazonáltal kristálytisztán kiviláglik a túlzottan szigorú neveltetésének következményeként Önben kifejlődött frusztrációi kivetülésének az objektív valóság megítélése zavarait illetően. Felhívom a figyelmét a dolgok helyes értékelésére, annál is inkább, mivel a közelmúlt sajnálatos eseményei is igazolják ennek fontosságát – ha érti, mire célzok…!? Azt tanácsolom, nézzen mélyen magába, ne nézzen minket madárnak, valamint nézzen az égre! Jusson eszébe az angolszakkörön tanult mondás: Believe in God and keep the powder dry! avagy Bízzon Istenben, és tartsa szárazon a púderját! Egyébként meg nézze meg az ember(t)! Éppen a magas történelemtanárokért kell tenni, és nem ellenük! Hiszen ismeri az ősi latin bölcsességet, mely szerint Historikus est magistra vitae azaz A történelemtanárt este magasra vitte. Mindemellett, soraiban tagadhatatlanul, mintegy „búvópatakként” ott lappang az említett történelemtanár iránt érzett, és meglehetősen ügyetlenül palástolt rajongás okozta frusztráció, a féltékenység zöld szemű szörnyetege által túlfűtött feszültség. A spces matektanár rosszalló púpbámulása miért aggasztja Önt? Nem öncélúan teszi! Tudományos kihívásként kezeli az ügyet, és szeretné deriválni őket, vagy legalábbis gyököt vonni belőlük! Örüljön neki, hogy valaki foglalkozik a púpjukkal! (Nórira ez különös mértékben érvényes!) Az angoltanár szépítésére pedig semmi szükség nincs! Őszintén szólva, erősen rágalomízűnek, és elhamarkodottnak érzem ezt a – szerintem inkriminált –, a tanerővel összefüggésbe hozott sommás megállapítását! Különösen a „vén” és a „nőcsábász”, de leginkább az „egy” kifejezés életveszélyes! Ahogy azt hétpróbás sajtós szakmai berkekben mondani szokás: „becsületsértési per illata” lengi körül ezt az állítását! Ezen túlmenően, bizonyára ismeri a több évszázados népi megfigyelést, amely szerint elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél. Az említett személy pedig – mint az táncsicsos kollégista körökben már ősidők óta közismert tény – maga az Ördög. (Speces dialektusban: Ürdüng!) Tehát felvetése elvesztette időszerűségét! Egyébiránt kérdésének lényegi elemére válaszolva, tenni mindig lehet valamit! Béke Önnel leányom: a megértő Főszerkesztő atya

www.tankol.hu

6


2010. március

Kedves Kolléga! Nem kívánok igazgatói hatalmammal visszaélni, csupán fel szeretném hívni a figyelmét egy lehetőségre, amit – Talleyrand szavaival élve – „több mint bűn: hiba” lenne elszalasztanunk. Hiszen celebéhes világunkban egy médiasztár igencsak sokat jelentene az Ön lapjának, és ezzel együtt kollégiumunknak is. Ezáltal bővíthetné olvasói körét, sőt a lap országos jelentőségre is szert tehetne. Nem értem, hogy Ön miért nem fedezte fel az ebben rejlő marketinglehetőséget, amikor a diákfőszerkesztő személyét kiválasztotta, de legkésőbb akkor, amikor a fent említett VIP a Táncsics Tükör 25. évfolyamának 1. számában indignált hangú levélben fordult Önhöz. Az előadóművészi pályája kezdetén álló, de Kockaéder nevű együttesével már így is hatalmas sikereket arató (56000 néző a Youtube-on) fiatalember az Ön amúgy is nagyszerű teljesítményt nyújtó szerkesztőségének méltó frontembere lenne. Kollegiális üdvözlettel: A Táncsics Tükör odaadó híve, Tóth Sándorné Tisztelt Igazgató Asszony! Majd elájultam, amikor megpillantottam becses levelét a TT főszerkesztőségének asztalán!! Micsoda kóved! (megtiszteltetés – a szerk.!)! Az ilyen színvonalas Olvasói Levelek melengetik a Főszerkesztő szívét! Ezekből kellene minél több! Lelkem mélyéig meghatódva olvastam igazán figyelemreméltó sorait! Nem is tudok szavakat találni, milyen nagyra értékelem a jubiláló Táncsics Tükröt illető aggódó gondoskodását! Többször is elolvastam levelét, és minden hízelgés nélkül mondhatom, valósággal ittam a sorait! Olyan veretes igazságokat tartalmaz, szinte minden mondata, amelyek megfontolásra érdemesek. Hadd álljon itt idézetként egy különösen csodálatos részlete: „…az Ön amúgy is nagyszerű teljesítményt nyújtó szerkesztőségének…”, mely zsenialitásában – páratlan módon – immanensen magában foglalja a felvetett problémakör megoldását is!!! Éppen azért, mert ilyen nagyszerű teljesítményt nyújtunk, nincs szüksége a Táncsics Tükörnek egy celebre, sőt egyenesen ellenjavallt! Egy ilyen frontember olyan magasságokba repíthetné a Lapot, ahonnan talán már nincs is visszatérés! Az ennyire veszélyes szárnyalás kockázatát pedig egy valamire való főszerkesztő – és most idézem a végtelenül bölcs és tisztánlátó Korrektorunknak az újság előző számában megjelent örökérvényű megállapítását, amit a zseniális Tördelő szerkesztő dőlt betűkkel is szedett, mely szerint: „lapunk alapító és egyben jelenlegi főszerkesztője pedig igencsak valamire való!” – nem vállalhatja! Így nem foglalkozom a javaslattal!

El kell, hogy kérjem a nézését! A (még?) Főszerkesztő?

www.tankol.hu

7


2010. március

Vitam et sangvinem Kedves kollégisták, tisztelt tanári kar! Mint a Diáktanács eddigi elnöke szeretnék mindnyájatoknak köszönetet mondani, hogy annak idején bizalmat szavaztatok nekem, és a tagsággal sikeresen vittük tovább a diákjogok, illetve a programok ügyét. Közel másfél éves elnöki ciklusom után, idén nem indultam a Diáktanács elnökválasztásán. Döntésemet nagy vívódás előzte meg, szerettem csinálni a feladataim, bár ez a plusz teher egyre nehezebbé vált. Feladataim egyre sűrűsödtek, tanulmányi versenyekre készültem, illetve a magánéletemben is helyt kellett állnom. Fontos szempont döntésem meghozatala során, hogy idén érettségizek, tehát a Kollégium három nagy programja közül az egyiken, a Gyerekhéten nem tudnék részt venni. Másik fő ok az volt, hogy a következő évben a Puskás Technikum távközlési informatikusi képzésén folytatom a tanulmányaimat, ami valószínűleg már a Gólyatábor ideje alatt el fog kezdődni, ahol szintén nem tudnék teljes emberként részt venni. Rengetegen segítettek azalatt a két év alatt, amíg alelnök, majd elnök voltam. Nem szeretném, ha bárki megsértődne, ezért – akinek inge, kérem, vegye magára – ezúton szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, a rengeteg szervezési, pakolási, vásárlási, illetve más segítségért. Mégis szeretném kiemelni Bíró Áron, aki már sok-sok éve patronálja a Diáktanácsot, úgy gondolom, eredményesen. Sosem fordult elő, hogy ha valami segítségre volt szükségünk, akkor közömbös lett volna, mindig bátorított, tájékoztatott, ötleteket adott. Másik nagy segítségem Bene Saci volt, bármikor számíthattam a segítségére, sokszor kérés nélkül is. Többször előfordult, hogy egy megoldandó feladatot említettem neki, erre ő rávágta, hisz azt már rég megcsinálta. ☺ A többieknek – akiket nem említettem – pedig tényleg nagyon köszönöm, hogy a sok közömbös ember helyett is kivették részüket a kollégiumi élet megteremtéséből. Ne higgyétek, hogy ezzel itt hagylak titeket, a jövőben is szeretnék szerepet vállalni a Diáktanács munkájában – már amennyire időm engedi. Leginkább tanácsadói, képzés szervezői szerepet kívánok vállalni. Most írtam egy pályázatot az Oktatási és Kulturális Minisztérium felhívására diákönkormányzati képzés szervezésére, ha a pályázat számunkra előnyös elbírálásban részesül, a megnyert kétszázezer forintból előadókat fogunk hívni, akik négy délutánt töltenének velünk. Az előadásokon különböző témákat dolgoznánk fel (pl. rendezvényszervezés, házirend, stb.) Maradok örök hívetek: Szedelényi János

www.tankol.hu

8


2010. március

Sziasztok! Idén az eddigi DT-elnökünk Szedelényi János a tizenkettedik évfolyamba lépett, vagyis az érettségi évébe. Emiatt ő már nem indult a januárban esedékes DT-elnökválasztáson. Jani és Bíró Áron tanár úr ezért vállalkozó szellemű egyéneket kerestek, akik jelöltként indulnának a választáson. Így kerestek meg engem is, majd egy kis gondolkodás és rábeszélés után végül elvállaltam a jelöltséget. A Diáktanács tisztújító ülésén szavazták meg a nekem a bizalmat, a DT vezetésére. Fő segítőtársamnak és helyettesemnek, Heigl Alexandrát (Szandit) választották. A becsületes nevem Kosztka Péter és a Puskás padjait koptatom immár harmadik éve. Célom a technikum elvégzése, majd a műszaki irányban való továbbtanulás. A fiú oldalon ☺ a 228-as szobában lakom, ha bármilyen kérdésetek, ötletetek, gondotok van a DT-vel vagy a kollégiumi élettel kapcsolatban, nyugodtan keressetek meg, készséggel állok a rendelkezésetekre. A kollégiumi programokon, sportrendezvényeken ittlétem óta aktívan részt veszek, a tavalyi évtől kezdve, mint DT-s segédkezek lebonyolításukban, ezért azt gondolom sikerült némi tapasztalatot szereznem e téren. Következő rendezvényünk a Farsang, melyhez szívesen fogadunk minden javaslatot és segítséget! Emellett bátorítanék mindenkit, aki érez magában egy kis elszántságot, hogy látogasson el a DT gyűlésekre, ossza meg velünk ötleteit vagy akár segítsen az előkészületekben. Úgy érzem, van még mit tanulnom Okitól, Sacitól és a többiektől, de remélem, hogy elődeimhez méltó módon fogom tudni ellátni feladataimat! Végül mindenkinek további jó olvasgatást és szép napot kívánok! Kosztka Péter

A Diáktanács tisztújító küldöttközgyűlésének eredménye A küldöttközgyűlés a DT 2009-ben elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzatának megfelelően történt. Levezető elnöke Szedelényi János, leköszönő DT-elnök volt. 1. A küldöttek a DT elnökének választották Kosztka Pétert 13 szavazattal 4 ellenében. 2. A DT elnök-helyettesének választották Heigl Alexandrát 17 szavazattal 2 ellenében. 3. A DT patronáló tanára a tagság jelölésével Bíró Áron 21 szavazattal 1 tartózkodással. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy nyolc csoport nem képviseltette magát szavazáson, így a kollégium tanulóinak több mint 40 %-a képviselet nélkül maradt. Reméljük, hogy a jövőben az érettségizett korosztály is aktívabban fog részt venni a diákság életében. Örülünk, hogy a szerződésesek tiszteletében megjelent Mráv Orsolya is. Minden jót a tagságnak a következő évben is. SzJ

www.tankol.hu

9


2010. március

Kedves Tetemnéző-lakók! Tavaly februárban az egyik csoporttársam mesélte, hogy ősztől a svájci Genfben fog au pair-kedni (gyerekre vigyázni). Merthogy nekünk két nyelvvizsga kell a diplomához, és hol lehetne gyorsabban nyelvet tanulni, mint anyanyelvi környezetben. Én a közelében akartam lenni. A www.aupairworld.net oldalon azonnal el is kezdtem a keresést. Több családdal is leveleztem, voltak, akik fel is hívtak. A fejem egy idő után zsongott a Movik Anetta a „vaddisznó” családoktól, gyerekektől, és életkörülményektől… Például semmiképp sem akartam olyan családhoz menni, ahol a szülők dohányoznak. Hamar megtaláltam a családomat, regisztrálásom után 2 hétre már repülőjegyet foglaltam, hogy egy hétvégén megismerkedjem velük. Egy 301 lakosú kis faluban laknak Lausanne-tól nem messze, a Genfi tótól kocsival 10 percre. Svájc gyönyörű, és nem tudok betelni vele. Az emberek nagyon kedvesek, eddig egyetlen rossz tapasztalatom sem volt, azt leszámítva, hogy a metrón az ajtóban nem állnak félre, hogy le lehessen szállni. ☺ De visszatérve a családomra… Egy 2 éves (Ethan), és egy 4 és fél éves (Julien) gyerekre vigyázok. Fő feladatom a pici gondozása, mert a nagy már „iskolás”, és az anyuka félállásban dolgozik, a nagynak az órarendjéhez igazítva. Érdekes ez az iskolásdi itt a svájciaknál. A foglalkozások olyanok, mint nálunk az óvodában (festenek, énekelnek…), de úgy működik, mint az iskola: ki- és becsöngetnek, a gyerekek tízórait visznek, és van őszi meg síszünetük is. Juliennek heti 4 nap van iskolája 8:25-től 11:45-ig, bár keddenként még vissza kell menjen 13:30-ra és egészen 15:10 ott van. Ezért is nagy a kereslet itt az au pairek után, az én falumban legalább 5 au pair van. Még nem jöttem rá, hogy egy 4 évesnek miért jó ez, mert kedd estére annyira kifárad, hogy semmi dolgokon elkezd sírni, pedig nem sírós fajta. De szerencsésebb, mint a hasonló korú kislány a barátnőmnél, aki Genfben reggeltől egészen 4-ig van iskolában, mert mindkét szülő este 8-ig dolgozik, és így jön ki a barátnőm heti munkaórája. Itt Svájcban egy au pairt heti 30 órára lehet kötelezni. Nekem három napon ¼ 2-ig kell dolgoznom, kedden ¾ 6-ig, viszont szerdán, szombaton és vasárnap szabad vagyok. Reggelente a gyerekeket én öltöztetem, Ethannal elkísérjük Julient a szomszédos iskolába ☺ Ha szép az idő, akkor utána sétálunk, leginkább babakocsival, mert dimbes-domdos vidéken lakom, és persze dombtetőn, szóval hazafelé „hegyet mászunk”. Majd egy kis játék következik, és alvás. Délelőttönként mindig alszik minimum másfél órát ☺ Általában 11-kor elkezdem az ebédet előkészíteni, majd elmegyünk a nagyért. Ha a pici nem ébred fel, akkor egyedül megyek. Ebéd után általában veszekedés nélkül játszanak, így gyorsan rendberakom a konyhát, és nem sokra rá az anyuka már itthon is van. Egyedül a keddi napom nehézkes, ugyanis délelőtt jön a takarítónő, így a pici nem alszik, és állandóan a takarítónővel kokettálna. Délután pedig a nagy fáradt, és akkor vele nehéz, de nem panaszkodom, mert mindig türelmes tudok maradni, és mindig akad egy megoldás…

www.tankol.hu

10


2010. március

Drága-e a svájci élet? Abszolút. Én 700 frankot keresek havonta, szállásra és – ha itthon vagyok – kajára nem kell költenem. Szerintem otthon ez egy elég szép kis summa zsebpénznek. Főleg, hogy kaptam telefont (a számláját – bizonyos határig – a családom fizeti), és egy éves bérletet a falum és Lausanne között. (Lausanne egyetemi város, rengeteg diákkal és szórakozóhellyel. ☺) Ismerek több au pairt is, de a legtöbbnek messze nincs ilyen jó helyzete, mint nekem. Külön szobám és fürdőszobám van, de van, akit a dohos pincében lakik. És olyannal sem találkoztam, akinek nagyobb a fizetése, mint nekem (általában sokkal kevesebb). De ha valamibe az ember belevág, csak úgy repülnek a százfrankosok. Az au paireknek kötelező nyelviskolába járniuk. Én már elvégeztem egy 40 órás kurzust (10 héten át heti 2x2 óra), ami 500 frankba került, és 54 frankba a könyvek. A hazalátogatási költségekkel is számolni kell. Az Easyjetnek közvetlen járata van Budapest és Genf között, és ha elég korán foglalunk, akkor 100 frank alatt meg lehet úszni. Az országon belüli utazás is költséges. Például Genf-Lausanne (kb. 60 km) egy út 20,60 frank. Az élelmiszerek ára is „svájci”, egy negyed kilós kenyér 3 frank fölött van (igaz finomak). A nyáron egy kiló sárgabarackot 5 frankért vettünk. Persze vannak spórolási lehetőségek is. Például a 150 frankos demi-tarif kártya, amivel egy évig fél áron lehet utazni Svájcban. Vannak drága, de kihagyhatatlan dolgok. Mindenképpen ki kell próbálni a fondue fromage-t (olvasztott sajt). Genfben a Bains des Paquisnál 48 frankba kerül két személyre, és 12 frank egy előétel, meg a bor vagy tea (a fondue-höz tilos vizet inni), desszertnek pedig gyümölcssalátát adnak. De én egy másik svájci specialitást szeretek a legjobban, amit raclette-nak hívnak, és szintén sajt-étel. Lényeges, hogy aki idejön au pair-nek, az még otthon döntse el, hogy spórolni szeretne, és Lausanne, Igazságügyi Palota pénzt hazavinni vagy Svájcot megismerni, és nyelvet tanulni. Kirándulásaimon megismerkedtem francia nyelvűekkel, akiktől tudok tanulni. Az iskolában az osztálytársaimmal nem tudjuk kijavítani egymást, hiszen csak tanuljuk a nyelvet. Azt hiszem, szerencsés vagyok, de én abszolút beilleszkedtem a családba. Az anyukával a legjobb barátnők vagyunk és mindent, de tényleg mindent elmondunk egymásnak, a gyerekek akkor is elfogadják a segítségemet, ha a szülők otthon vannak, az apukával meg mindig viccelődünk, ő engem „la grande”-nak (nagylány) hív, én meg őt „papi”-nak. ☺ Ha valaki nem tudja, hogy mit csináljon jövőre, szívesen megismerné Svájcot és tanulna franciául, én őszintén ajánlom az au pair-kedést, mert nekem 100%-ban bejött. Nézzen körül a www.aupairworld.net oldalon, vagy küldjön nekem egy fényképes önéletrajzot angolul, németül vagy franciául, mert nemsokára elkezdjük keresni az utódomat, címem: [email protected]. Üdvözlettel:

www.tankol.hu

A vaddisznó Movik Anetta

11


2010. március

Valami Amerika Gyermekkorom dédelgetett álma volt egyszer repülőre ülni, és élvezni a magasságot egészen az Atlanti-óceán túlsó partjáig. Az évek folyamán a bátyám amerikai élménybeszámolói nyomán megjelent előttem az amerikai felhőkarcoló, többsávos autópálya, fánkot majszoló rendőr, 75 centtel működő újságautomata, a kiejtés, a számozott New York-i utca a színesbőrű karóraárussal, rapperekkel. Nekem az Egyesült Államok a nyugati partvidéket jelentette: pálmafát, apartmant, napsütést, kék égboltot, szélcsendet, vajszínű tengerpartot, haMátyási Richárd a Grand Canyon-nál talmas hullámokat, szörfdeszkát, Kaliforniát. Azzal is egy álmom vált valóra, hogy a Corvinus Egyetem alkalmazott közgazdaságtan szakos elsőéves hallgatója lettem,. Merőben új világba csöppentem bele. Nagyobb szabadság, nagyobb felelősség birtokában kezdtem kapisgálni, hogy felejthetetlen évek várnak rám. Tavaly a Tarkaréti Kollégiumban laktam, két elsős és egy harmadéves sráccal. Egy novemberi reggelen álmosan baktattam a fürdőbe, amikor még csipás szemmel is megakadt a figyelmem egy poszteren: „CCUSA: Nyári munka az Egyesült Államokban!” „Wow” gondoltam magamban, s az inger hatására kávé nélkül is sikerült felébrednem. A reggeli teendők végeztével visszamentem, hogy feljegyezzem a tudnivalókat, és emlékezetembe véssem a szervezet nevét, az öt legfontosabb betűt egyszer és mindenkorra – CCUSA. A plakáton szerepelt egy név – meglepetésemre a szomszéd szoba lakója. Este bekopogtam hozzá. Készséggel fogadott, felvázolta a lehetőségeket és a részvételi feltételeket. A CCUSA közvetítőiroda. Több ezer nyári táborral, munkáltatóval tartja a kapcsolatot, programjai – melyek keretén belül megismerhetjük az amerikai kultúrát, gondolkodásmódot, munkamorált – elsősorban egyetemi, főiskolai hallgatóknak szólnak. Programjaik közül a legnagyobb érdeklődés a Summer Camp iránt van. Egy egész nyarat tölthetünk egy gyerektáborban segítői (Support Staff) vagy oktatói (Counsellor) beosztásban. Az angol nyelv ismerete elengedhetetlen, különösen az oktatóknak, ezért át kell esni egy angol nyelvű interjún a CCUSA minden egyetemen, főiskolán megtalálható önkéntes képviselői előtt. Ezek a velünk egykorú, USA-t megjárt diákok elsősorban az egyéniségünkre, másodsorban a nyelvismeretünkre kíváncsiak, nem harapnak, azt szeretnék, ha jól telne a nyarunk. A későbbiekben bármikor fordulhatunk hozzájuk kérdéseinkkel. Ha úgy érzed, hogy az angolod nem elég jó, hadd oszlassam el az aggodalmadat. Az átlag amerikai törekszik az egyszerűségre, nem használja mind a 12

www.tankol.hu

12


2010. március

igeidőt, ő is ejt hibát. Ha azt hallaná egy angoltanár, hogy „Are you enjoying the icecream?”, bizony csúnyán nézne rád, az amerikai azonban nem, és nem várja el tőled, hogy Shakespeare-t idézd. Az a fontos, hogy megértesd magadat, értsd a munkakörödhöz tartozó kifejezéseket, az akcentushoz pedig napok alatt hozzá lehet szokni. Persze könnyebb a dolga annak, aki jártasabb az angol nyelvben. A CCUSA készséggel keres neked egy nyári tábort, és értesítenek az elhelyezésről, vagy pedig a kezedbe veheted a sorsodat, és egy állásbörzén válogathatsz az amerikai táborok között, kikérdezheted a táborvezetőket, és helyben megállapodhatsz. Jómagam az utóbbit választottam. 2009. március 8-án elmentem a Nyugati Pályaudvarhoz, a Westend City Center oldalában lévő Hilton szállodába. Mindenki CCUSA feliratú pólót viselt, a terem morajlott az amerikai és magyar szótól, mosolygó tengerentúli arcok, velük szemben kicsit félénk közép-kelet-európaiak. Tíz percig csak köröztem, beszéltem néhány táborvezetővel, de nem keltette fel az érdeklődésemet egyikük sem. Aztán elkezdtünk csevegni egy szimpatikus úriemberrel. 15 percig egy szó sem esett a táborról, beszélgettünk az európai és amerikai gondolkodás különbségeiről, a magyar ételekről, a horvát tengerpartról. Kíváncsi volt, mi jut eszembe az Egyesült Államokról, s én rávágtam, hogy Kalifornia. Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy egy szem tábor képviseli Kaliforniát, és azt újdonsült barátom jó barátja vezeti. Kövessem, mondta. A kaliforniai tábor előtt hatalmas tömeg, és én egy pillanatra visszatértem a Földre: néhány jelentkező közbeszólhat, mielőtt San Joséba repülnék… Mindenki vicsorgott, amikor a frissen megismert barátom közbenjárására Chris Woodrow, a leendő főnököm intett, hogy menjek csak bátran közelebb, és helylyel kínált. Nem akartam egyből a lényegre térni, kíváncsi voltam, hogy ki ül velem szemben, így az első 10 percben kötetlenül beszélgettünk. Fortuna mindvégig fogta a kezemet, kiderült, hogy Camp Kennolyn vezetője egy ír úriember. Beszámoltam neki Dublinban töltött 1 hónapomról, áradoztam az ír vendégszeretetről, kérdésekkel bombáztam, sikerült megnyernem a rokonszenvét. Bár kicsit későn érkeztem, mégis volt még két szabad pozíció, egy karbantartó-takarítói, és egy konyhai munkás. A kaliforniai hőséget inkább a szabadban szerettem volna élvezni, mint a konyhában, ezért habozás nélkül rábólintottam a hivatalos Kennolyn cleaner-ajánlatra, és kezet ráztunk. Örömömben azonnal felhívtam szeretteimet, és barátaimat. Christől kaptam néhány brosúrát a tábori életről, programokról, a közelgő nyárról. Teljesen áthatott az amerikai feeling és elégedetten, behunyt szemmel elképzeltem Soquel városát, a tábort, a háborgó óceánt. Életem egyik legszebb napja volt. Mátyási Richárd

(folytatás a következő számunkban)

www.tankol.hu

13


2010. március

Álhírek 2009. december 16-a „véres salátadélután”-ként vonul be a történelembe. Az elkövetőket (Kövesi Katalin, Csonka János, Sári Géza, Jó Andrea, Horváth Hanna, Pente Barbara) hamar lefülelték és leültették: tudniillik Benkő Bea Törökországról szóló vetített képes előadásán. A salátakészletet a hatóság lefoglalta, és a vetítés közben – veszélytelennek tűnően kis adagokban – kimérte azt az úri közönségnek. Az előadás közben egyesek nem csak ették, hanem beszélték is a zöldségeket. Frenetikusan Fantasztikus Farsangi Fieszta: Fenomenális, ugyanakkor durván egyházjogellenes farsangi felvonulásnak voltunk szemtanúi február 24-én, szerdán este az Aulában. (Egyházellenes, mert húshagyókedd után több, mint egy héttel került rá sor!!!!) A Helló-Kittys nyitóműsort Szabó Ricsi és társulata prezentálta a „nagyérdeműnek”. Ezután következett a jelmezesek színpompás felvonulása. A szigorú ám igazságtalan zsűri a „Charley angyalai” formációnak ítélte az első díjat. A mellékelt fotón a gyanús „alvilági futtató” látható kétes erkölcsű „futtatottjai” társaságában. Többeken bélelt meleg télikabátra (bunda!) gyanakodnak a döntést illetően. Állítólag megfélemlítették az ítészeket! Az ügyben tart a vizsgálat! Aláírásgyűjtést kezdeményeztek az I/C szárnyon. Az eddigi 621 aláíró kinyilvánította, hogy DeJó lenne, hogy ha éjszakás lenne!

Bíró Áron, Fábián Szilveszter, Vajda Attila, Rácz Erik

A kolihéten szerdán a lány konditeremben magasságot, testtömeget és vérnyomást mértek. Mindaddig, amíg a vérnyomásmérő ki nem akadt, mert Bunth tanár úr nehezen viselte, hogy a Zsuuúga vetélkedőre a speceseknek csak mintegy 9%-a ment le. Évek óta érlelődő ötlet öltött formát egy minapi felajánlásban: Az AJTP diákjai és tanárai 24 karátos Arany keretbe akarják foglalni a Táncsics Tükröt. A művelet költségeit – természetesen – az AJTP állja. A BKV vezérigazgatója levelet írt a főszerkesztőnknek. (Ezt terjedelmi és nemzetbiztonsági okokból nem közölhetjük.) Ebben tanácsot kért egy, az érdeklődés homlokterében álló kérdésben: Hogyan képes a TT szinte költségek nélkül végkielégíteni az olvasóit?

www.tankol.hu

14


2010. március

Lapzártakor érkezett: Terjeszkedik a TT. Bár mindig kollégiumi témákat dolgoz fel, úgy tűnik univerzális mondanivalója van, ugyanis a nemzet – sőt bolygóközileg – ismert üzletember, E. T. üzleti ajánlattal fordult szerkesztőségünkhöz. Szeretné megvásárolni a lap kizárólagos terjesztési jogát bolygóján. A gyermekeiket csak minden másnap (húsvét és karácsony… – a szerk.) látó frusztrált szülők lázadásszerű fellépése eredményeként február 12-én 142,7 érintett diákot – többségében lányokat – parancsolt haza a kollégium. Hogy a lobbizó szülők le ne bukjanak gyermekük előtt, a kollégium előzékenyen megszervezte ezidőre a 10 éves országos AJTP-s találkozót, 61,3 szállóvendéggel, ötven – többé-kevésbé önkéntes – segítővel, és több százezer forintos ráfizetéssel. Február 14. nehéz napja volt a Spec három diákjának, Dér Bálint Dánielnek és Domonkosnak. Vasárnap lévén még a családjuk ebédjét is szétzilálta megállás nélküli csuklásuk. (Egyes források szerint csaknem szívtörés lett a vége…) Genetikailag módosított pulykát – más források szerint disznót – talált egy közelebbről meg nem nevezett Kocka február 23-án a vacsoratányérjában. A szóban forgó csodalény a genetikai módosulás folytán gyakorlatilag húsmentes volt, ámde vastag disznóbőrt viselt. Rekord!!! K.Á. a minap 2 óra 32 percen át telefonált megállás nélkül. (Tévedsz, Kedves Olvasónk. Ez egyéni NEGATÍV rekordja.) Legmegbízhatóbb hírforrásunk, Füllentő Frici egyszer állítólag látta Kendét pulóverben iskolába menni. Beszkid kérésére Csadó Gyuri, az e-dealer legutóbb a Zöld-foki-szigetekről rendelt egy egybillentyűs szintetizátort, mindössze 820 forintért. A postaköltség alig haladta meg a 6000 forintot. A behozatali engedélyezés, az érintésvédelmi vizsgálat és a használati utasítás hiteles fordítása – a 2/1838. diétai rendelet és a TMK Házirendje követelményeinek megfelelően – a 2010-11-es tanév végére várható. A Táncsics Bulvár titkos információi szerint kizárólagos médiamoguli pozicióra törekszik a konkurens lap egyik befolyásos főmunkatársa, bizonyos D. J.! Nem elég, hogy az írott sajtót évtizedek óta karmai között tartja (lásd TT!), most a Rádió megszerzésével még jobban kiterjesztette befolyását a kollégiumi közéletre. Egyes értesülések szerint zárt láncú tvhálózat kiépítésével tervezi megkoronázni ezirányú törekvéseit. A manipulatív indíttatás a napnál is világosabb! A TB szemfüles fotósa bizonyítékot is szolgáltat az aljas szándék igazolására. A mellékelt tábla szemérmetlenül a kitűzött célt hivatott megjelölni. A TB feljelentést tett az ORTT etikai bizottságánál.

www.tankol.hu

15


2010. március

A hónap kérdése Őszintén?  Benoît Mandelbrot definíciója szerint egy fraktálnak Haussdorf-Berkovich-féle dimenziója határozottabban nagyobb, mint topologikus dimenziója. (Kende)  Ha szilárd erkölcsi alapokon állsz, akkor ez a kérdés fel sem merülhet.  Hónap kérdése? Ja, ez az az idiótaság, amire mindig válaszolni kell!  Most komolyan azt várod, hogy alvás után feleljek őszintén?  Csak nem őszödi beszédet akarsz hallani? Elment az öszöd?  Hogyan máshogy? Egyébként nem lenne semmi értelme!  e a piszer iediken plussz egy egyenlő nulla. (Berci)  Mit akarsz ezzel kérdezni? Nem értem a felvetést!  Őszintén válaszoljak a kérdésére? Természetesen!  Megpróbálhatom, de nem biztos, hogy sikerül.  Nem, sohasem válaszolok őszintén.(Eszti)  Mindig! Ez nálam lelkiismereti kérdés!  Hát tudnék én neked hazudni?  Nincs laptop, nincs válasz.  Csak és kizárólagosan!  Hadd aludjak tovább!  Nincs az az isten!  Hát az úgy volt…  Áááááá! Dehogy!  Igen, Ő őszintén.  Igen. Ő szintén!  Majd ha fagy!  Nem, csak én.  Az attól függ!  Őszintén mi?  Ősz int. Én?  Nem tudok.  Miért?  Talán.  Nem.  Igen. Főszerkesztő: Demjén József  De. Diákszerkesztő: Fonyó Dávid  Ő. Tördelő: Csefkó Zoltán ? Korrektor: Csonka János Fotók: Bunth István

www.tankol.hu

16

Itt a farsang, áll a bál!

Recommend Documents