Istoria Muzeului Revoluţiei din Arad. Az es Forradalom Múzeumának Története Aradról

Istoria „Muzeului Revoluţiei 1848-1849” din Arad „Az 1848–1849-es Forradalom Múzeumának” Története Aradról

Zakar Péter

Felicia Aneta Oarcea

Istoria “Muzeului Revoluţiei 1848-1849” din Arad „Az 1848–1849-es Forradalom Múzeumának” Története Aradról

Editura/Kiadó Trinom Arad, 2011

Traducere/Fordítás: Anna Nagy Coperta/Borítólap: Călin Man Fotografii/Fényképek: Florin Hornoiu Coperta/Könyvborító I-IV: Palatul Cultural/Kultúrpalota

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României ZAKAR PÉTER Istoria ,,Muzeului revoluţiei 1848-1849’’ din Arad =,,Az 18481849-es Forradalom Múzeumának’’ Története Aradról / Péter Zakar, Felicia Aneta Oarcea. - Arad : Trinom, 2012 Bibliogr. ISBN 978-606-92933-7-9 I. Oarcea, Felicia-Aneta 94(498)''1848/1849'' 069(498) Muzeul Revoluţiei:94(498)

CUPRINS

Peter Hügel Cuvânt înainte .............................................................................7 Előszó............................................................................................8

Partea I Zakar Péter I. Istoria muzeului de relicve din Arad până la 1920 1. Introducere...............................................................................9 2. Constituirea şi funcţionarea Asociaţiei Kölcsey ...............10 3. Înfiinţarea Muzeului de Relicve..........................................18 4. Dezvoltarea materialului Muzeului de Relicve şi deschiderea sa oficială ............................................37 5. Palatul Cultural .....................................................................43 6. În umbra Primului Război Mondial ...................................70 7. Rezumat..................................................................................78 Anexe ..........................................................................................80

Felicia Aneta Oarcea II. Colecţia “Muzeul Revoluţiei 1848-1849” în contemporaneitate 1. Introducere...........................................................................111 2. Muzeul Palatului Cultural din Arad................................112 3. Evoluţia Colecţiei 1848-1849 în perioada comunistă ............................................................116 4. Muzeul după 1989...............................................................134 5. Rezumat................................................................................136 Anexe ........................................................................................139

5

Masódik rész Zakar Péter I. Az aradi Ereklyemúzeum története 1920-ig 1. Bevezetés ..............................................................................169 2. A Kölcsey Egyesület megalapítása és működése .................................................................................170 3. Az Ereklyemúzeum megalapítása....................................178 4. Az Ereklyemúzeum anyagának gyarapodása és a múzeum hivatalos megnyitása ..........................................195 5. A Kultúrpalota.....................................................................202 6. Az I. Világháború árnyékában ..........................................227 7. Összefoglalás .......................................................................235 Függelék ...................................................................................237

Felicia Aneta Oarcea II. Az 1848–1849-es forradalom múzeumának gyűjteménye a jelenkorban 1. Bevezetés ..............................................................................267 2. Az Aradi Kultúrpalota Múzeum ......................................269 3. Az 1848 – 1849-es ereklyegyűjtemény fejlődése a kommunista korszakban ....................................271 4. A Múzeum 1989 után ........................................................292 5. Összefoglalás .......................................................................294 Függelék ...................................................................................297 Die Geschichte des Museums der Revolution von 1848/49 in Arad (Zusammenfassung) ...............................................................329

Istoria „Muzeului Revoluţiei 1848-1849” din Arad/ „Az 1848-1849-es Forradalom Múzeumának” Története Aradról – Album ...................................................335 6

CUVÂNT ÎNAINTE Prezentul volum este unul din rezultatele proiectului HURO 0901/237, Prezentarea publică a tezaurului cultural din 1848–1849 prealabil inaccesibil publicului (Kultúkincs48), finanţat din Fondul European de Dezvoltare Regională, în cadrul Programului de Cooperare Transfrontalieră Ungaria – România 2007–2013. Proiectul este implementat de către Consiliul Judeţean Csongràd (lider), împreună cu Complexul Muzeal Arad (partener) şi având drept partener susţinător Institutul şi Muzeul de Istorie Militară a Ministerului Apărării din Ungaria. Istoricii dr. Zakar Péter şi dr. Felicia Aneta Oarcea şi-au asumat misiunea de a recompune istoricul colecţiei de relicve al Revoluţiei de la 1848/49, adăpostită de muzeul din Arad. După o documentare aprofundată, implicând, în principal, surse inedite, cei doi cercetători au reuşit, în mod exemplar, să ofere un discurs istoric sobru şi coerent pe seama unui subiect care încă alimentează idiosincrazii. Fără a supralicita importanţa acestui proiect, trebuie, totuşi, să constatăm că, el este unul cu semnificaţii majore în apropierea culturală a celor două ţări, partenere în cadul Uniunii Europene. Este, cu adevărat, un proiect istoric.

Dr. Peter Hügel, Director, Complexul Muzeal Arad

7

ELŐSZÓ

Jelen kötet „A látogatók elől jelenleg elzárt 18481849-es forradalom kulturális ereklyehagyatékának bemutatása (Kultúrkincs48)”, című HURO 0901/237 pályázat egyik eredménye, mely a 2007-töl 2013-ig terjedő Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból kerül finanszírozásra. A programot a Csongrád Megyei Önkormányzat (vezető partner) az Aradi Múzeumi Komplexum (Complexul Muzeal Arad) (projekt partner) közösen valósítja meg, támogató partnere a Magyar Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma. Dr. Zakar Péter és dr. Felicia Aneta Oarcea, történészek, vállalták azt a feladatot, hogy újból megfogalmazzák az Aradi Múzeum által őrzött 1848/49-es Forradalom Ereklyegyűjteményének történetét. Egy alapos kutatómunka eredményeként, mely leginkább eredeti forrásokat vont be, a két kutatónak sikerült példamutató módon, józan és következetes történelmi szöveget nyújtani egy olyan témában mely napjainkban is ellentétes érzelmeket vált ki. Anélkül hogy túlértékelnénk a projekt fontosságát, meg kell állapítanunk ennek kimagasló jelentőségét, az Európai Únió keretén belül partneri kapcsolaban lévő két ország kulturális közeledésében. Valóban történelmi projektről van szó. Dr. Peter Hügel Az Aradi Múzeumi Komplexum igazgatója

8

Partea I Istoria Muzeului de Relicve din Arad până la 1920 Zakar Péter 1. Introducere În rândurile de mai jos dorim să prezentăm pe scurt istoria Muzeului de Relicve din Arad. Având în vedere faptul că istoria muzeului s-a împletit strâns cu istoria Asociaţiei Kölcsey, trebuie să aruncăm o privire şi asupra istoriei acestei organizaţii civile deosebite. Scopul nostru este, ca în baza literaturii de specialitate, respectiv în baza documentaţiei încă disponibile a Asociaţiei Kölcsey, să prezentăm acele circumstanţe care au dus la constituirea acestei importante colecţii din 1848/49.1 Începând cu 1867, la Arad, s-au derulat în mod regulat comemorări în cinstea generalilor martiri, a căror organizare a fost asigurată de clubul local al honvezilor. Din 1867 un dud uscat, iar din 1871 o piatră cu inscripţia “1849 octombrie 6“ au reamintit trecătorilor locul presupus al execuţiei. Festivităţile s-au desfăşurat de obicei după cum urmează: în majoritatea ocaziilor la biserica minoriţilor s-a ţinut o slujbă de comemorare, după care participanţii la slujbă s-au deplasat la locul presupus al execuţiei, acompaniaţi de orchestră, unde au depus coroane şi au ascultat discursuri comemorative. În 1881 tinerimea din Arad în frunte cu Barabás Béla a ridicat un obelisc frumos Chiar dacă este vorba despre elaborarea unei lucrări de o întindere mai redusă, ne-a fost de ajutor un mare grup de colaboratori. Dr. Peter Hügel, directorul Complexului Muzeal Arad a salvat arhiva Kölcsey de la nimicirea totală. Ujj János şi Nagy István au făcut să ne parvină câteva anuare ale Asociaţiei Kölcsey, Almási Gábor ne-a transmis manuscrisul lucrării sale de specialitate. Dr. Pálfi Sándor şi Lendvai Beatrix ne-au acordat tot sprijinul lor la scanarea şi prelucrarea materialelor. Pelyach István a lecturat din punct de vedere profesional aceste rânduri. În încheiere, le datorăm recunoştinţă tuturor angajaţilor muzeului din Arad care au sprijinit munca noastră.

1

9

la locul ceremoniei de doliu, iar seara festivitatea a continuat şi la teatru, unde a fost prezentată imaginea statuii generalilor martiri concepută de Huszár Adolf. De multe ori au fost organizate şi baluri ale honvezilor, care aveau ca scop sprijinirea honvezilor aflaţi încă în viaţă. De exemplu în 1883, cu toate că era perioada postului, la 7 februarie balul a avut loc la hotelul Crucea Albă.2 Importanţa evenimentului a fost sporită în 1886 de participarea studenţilor din Cluj şi muncitorilor de la Budapesta, în 1887 de cea a Academiei de drept de la Oradea, iar în 1888–1889 de delegaţia studenţilor politehnişti din Budapesta. După ridicarea statuii libertăţii-1890- festivitatea sa ţinut la statuie, de unde s-a făcut deplasarea spre eşafod.3 În a doua jumătate a secolului al XIX-lea, în Arad, care a devenit un adevărat oraş al şcolilor, au funcţionat societăţi civile şi înainte de Asociaţia Kölcsey. Acestea însă erau organizate fie pe baze foarte elitiste (Asociaţia de Casino din Arad) fie aveau ca preocupare domenii speciale ale culturii (Societatea de Lectură din Arad). În 1862 – cu participarea unor persoane printre care fostul primar Török Gábor şi Magyari Alajos, preotul paroh din Pâncota – s-au făcut săpături la ruinele mănăstirii din Pâncota. Conform unei informaţii din presa vremii, în rândul celor care efectuau săpături“ a apărut ideea spontană de a constitui în comitatul Arad o asociaţie care are ca scop cercetarea şi păstrarea antichităţilor”.4 2. Constituirea şi funcţionarea Asociaţiei Kölcsey La 16 ianuarie 1881, în sala mică a Primăriei din Arad, la iniţiativa lui Lukácsy Miklós (1829–1907), primul secretar al Primei Case de Economii din Arad, s-au adunat aproximativ cincizeci de intelectuali arădeni, cu scopul de a Arader Zeitung 1. (11 februarie 1883) nr. 4. 3. Albumul Generalilor Martiri de la Arad (Aradi Vértanúk Albuma). Red.: Varga Ottó. Budapest, 1892.3 179-190. 4 Hügel, Peter: Complexul Muzeal Arad – Istoric. (Az Aradi Múzeum – Történeti áttekintés), in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 55. 2 3

10

constitui o asociaţie culturală şi de cultură generală maghiară. Lukácsy a participat la războiul pentru libertate (szabadságharc) din 1848 şi la 9 august 1849, în cetatea Aradului, a fost promovat la gradul de locotenent. Din 1867 până la moartea sa a fost membru al Clubului honvezilor din comitat, iar din 1893 a fost directorul Casei de Economii din Arad. Pe lângă calitatea de preşedinte al partidului Deák şi de vicepreşedinte al asociaţiei corale din Arad a scris şi piese de teatru. 5 În comisia pentru stabilirea statutului viitoarei asociaţii, pe lângă Lukácsy Miklós au fost aleşi şi alţi doisprezece membri: Árkay Kálmán, avocat; Boros Vidaprofesor; Edvi Illés László-secretarul asociaţiei comercianţilor şi meseriaşilor, ziarist; Dr. Mülek Lajos-avocat; Pirchala Imre-profesor; Révész Nándor-secretar al societăţii de asigurare; Spitkó Lajos-profesor; Sümegi Kálmán-ziarist; Szekula Mór-redactor; Szőllőssy Károly-profesor; Tiszti Lajos-redactor şi Varga János-avocat, scriitor. Până la data de 20 februarie comisia a elaborat un proiect al statutului şi a pregătit lista de subscriere necesară pentru recrutarea membrilor.6 Majoritatea comisiei era alcătuită din avocaţi, respectiv profesori, dar toţi erau scriitori, chiar dacă îşi publicau operele sub diverse pseudonime, ca de exemplu Boros. 7 5 Bona Gábor: Sublocotenenţi şi locotenenţi in războiul pentru libertate din 1848/1849 (Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban). Budapest, 1998/1999. (în cele ce urmează: Bona 1998/1999.) vol. II. 415. Lukácsy Miklós francmason şi totodată membru fondator al Lojelor „Fraternitas” şi „Összetartás” (Concordia/Solidaritatea) din Arad. Berényi Zsuzsanna Ágnes Liste nominale din perioada dualistă ale lojelor francmasone din Arad (Liste francmasone din estul Ungariei II.), in.: Acta Siculica 2007 (Anuarul Muzeului Naţional Secuiesc) Red.: Barti Levente etc. Sfântu Gheorghe, 2007. 458, 460. Lakatos Ottó: Arad története. Vol. III. Arad, 1881. (în cele ce urmează Lakatos 1881/III.) 64-66. 6 Almási Valentin-Gabriel: Istoricul Asociţiei Kölcsey (Az aradi Kölcsey Egyesület története) Cluj, 2009. (Manuscris, în cele ce urmeazã Almási 2009.) 5-8. Îi datorez mulţumiri autorului pentru punerea la dispoziţie a manuscrisului. 7 Lakatos 1881/III. 45.

11

Asociaţia Kölcsey din Arad a fost înfiinţată la 24 aprilie 1881 de către intelectuali arădeni “pentru a patrona răspândirea culturii naţionale şi a limbii maghiare” precum „şi în vederea patronării literaturii şi artei naţionale”.8 La şedinţa de constituire comitele suprem Tabajdi Károly, în calitate de preşedinte, menţionează 167 membri ordinari şi 38 membri simpatizanţi.9 În comitetul executiv provizoriu au fost alese persoane cunoscute, lista nominală a arătat astfel: Tabajdi Károly preşedinte-comitele suprem al comitelui şi oraşului Arad; Boros Vida-professor; E. Illés László-scriitor, ziarist; Lukácsy Miklós deja menţionat mai sus, Müller Károly, Pálffy József, Pirchala Imre care îi cunoştea bine pe institutorii din Prusia şi Olanda, Rozsnyay Mátyásfarmacist, traducătorul primei cărţi despre şah în limba maghiara10, Rózsa Antal, Steinitzer Károly, Sümegi Kálmán, actorul şi ziaristul Tiszti Lajos, care mai târziu a devenit arhivar11 şi Wallfisch Ármin, proprietarul unei case de schimb, care traducea sârguincios în limba germană operele lui Jókai. 12 Activitatea publică a asociaţiei a început la 22 ianuarie 1882. După cuvântul de deschidere rostit de Conform lui Pávai Gyula Asociaţia a luat fiinţă în clădirea cu parter şi terasă care se vede şi azi pe partea stângă a străzii Könyök, cu toate că el plasează momentul înfiinţării – în mod eronat – în decembrie 1881. Pávai Gyula: Mesélő aradi házak. Oradea, 2008.20-21. 9 Somogyi Gyula: Istoricul Asociţiei Kölcsey din Arad (Az aradi KölcseyEgyesület története) (1882-1895.) Arad, 1896 (Al şaptelea anuar al Asociaţiei Kölcsey–în cele ce urmează: Somogyi 1896.) 7. 10 Acolo unde stă farmacia...Viaţa şi activitatea lui Kerekes Ferenc, Rozsnyay Mátyás şi Winkler Lajos (Ahol a patika áll… Kerekes Ferenc, Rozsnyay Mátyás és Winkler Lajos élete és munkássága) Red. pt. tipar.: Csanádi János şi Réhon József. Arad, 2008. 43. 11 Falsificatorul jurnalului lui Sujánszky Euszták, care în mod arbitrar a falsificat câteva propoziţii compromiţătoare la adresa lui Görgei în Historia Domus din Arad. Sujánszky György Euszták: Jurnalul Ordinului din Arad 1847-1851 (Az aradi rendház naplója 1847-1851). Red.pt.tipar.: Zakar Péter. Budapest, 2007. 12. 12 Lakatos 1881/III. 40-115. 8

12

preşedintele Tabajdi Károly, Jancsó Benedek a susţinut o prelegere despre sarcinile asociaţiei nou create, iar profesorul de fizică Antolik Károly despre atmosferă şi proprietăţile acesteia. În vederea promovării culturii, Asociaţia Kölcsey a ţinut începând cu înfiinţarea sa până la 29 februarie 1884, 46 sesiuni de lectură în principal în domeniul literaturii, artei şi istoriografiei. Cu toate că profilul principal al asociaţiei a fost întreţinerea culturii maghiare, s-au obţinut rezultate şi în numeroase alte domenii. La început s-a avut în plan expunerea la Arad a operei renumite a lui Munkácsy, tabloul „Krisztus Pilátus előtt” (Cristos în faţa lui Pilat), dar acest lucru nu s-a putut realiza. A participat însă la ridicarea unor statui în locuri publice, din secţiunea ei de muzică s-a dezvoltat mai târziu Asociaţia Filarmonică, s-a înfiinţat o colecţie de etnografie şi arheologie, s-a participat la săpături, s-a fondat o bibliotecă orăşenească, s-a înfiinţat muzeul de relicve care şi astăzi este parte importantă a colecţiilor noastre referitoare la 1848/49. S-au organizat sesiuni de lectură, s-a contribuit la întocmirea monografiei judeţului, s-a participat la alcătuirea volumului intitulat „Az aradi vértanúk albuma” (Albumul generalilor martiri de la Arad), s-au sprijinit şcolile maghiare din comunele unde nu se vorbea limba maghiară şi elevii care nu aveau ca limbă maternă limba maghiară şi care doreau să şi-o însuşească la nivel superior. S-au organizat asociaţii corale care au cântat în limba maghiară, s-a militat împotriva analfabetismului, s-au sprijinit scriitorii şi artiştii, s-au organizat festivităţi şi s-au luat în îngrijire câteva memoriale istorice.13 La sfârşitul celui de al doilea an, asociaţia avea deja 422 membri ordinari, doi fondatori şi un membru de onoare, Jókai Mór, care a fost ales la 28 noiembrie 1883.14 Membrii asociaţiei au organizat concerte, au fost reprezentaţi pe şantierele arheologice de la Pâncota. Deja de Márki Sándor: Régi és új élet, in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei. Red.pt.tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 6-16. Somogyi 1896. 3-5. 14 Somogyi 1896. 9. 13

13

pe atunci au donat mult în scopuri culturale şi caritabile. La început, entuziasmul pentru îndeplinirea sarcinilor propuse nu a fost mare nici în rândul membrilor asociaţiei. Din cauza dezinteresului general, secretarul asociaţiei, Márki Sándor, şi-a dat demisia încă la 12 ianuarie 1883 şi a cerut ca pentru viitor să i se găsească un înlocuitor.15 La 28 octombrie 1883 şi-a dat din nou demisia disperat, după ce adunarea generală convocată a treia oară s-a dizolvat datorită numărului mic al celor prezenţi (7 inşi), fiind necesar ca adunarea să fie convocată a patra oară. Márki şia motivat decizia astfel: “Eu într-adevăr nu pot să mai fiu secretarul unei asociaţii care nu are încredere în mine şi în a cărei viabilitate nici eu nu pot să mă încred. Să încerce altcineva.”16 Kossuth Lajos, care trăia în emigraţie, a contribuit şi el la întărirea cultului pentru ofiţerii executaţi la Arad. “Aradul este Golgota maghiară“ – scria la 15 martie 1883 în scrisoarea de mulţumire adresată oraşului Arad pentru că a comemorat cea de a 80-a sa zi de naştere, şi a continuat astfel: “Fie ca fiecare fir de praf al pământului său sfinţit de moartea generalilor martiri ai libertăţii patriei, să rodească de dragoste pentru ţară şi prin eforturile virtuţilor cetăţeneşti întru victoria libertăţii maghiare, să se dovedească, precum prin mărtusirirea credinţei s-a dovedit în victoria religiei creştine, cum că crucea este semnul învierii. Amin! Primească publicul oraşului Arad pentru bunăvoinţa pe care a arătat-o pentru persoana mea, bogată numai în iubire credincioasă de ţară şi nu în merite şi talente, mulţumirea şi recunoştinţa mea.”17 Márki Sándor – Către Comitetul de Conducere al Asociaţiei Kölcsey. Arad, 12 ianuarie 1883. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dosar (Dos.) Perioda interbelică şi mixtă. 1883: f. n. 16 Márki Sándor – Către Comitetul de Conducere al Asociaţiei Kölcsey. Arad, 28 octombrie 1883. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dosar (Dos.) Perioda interbelică şi mixtă. 1883: f. n. 17 Kossuth Lajos iratai vol. X. Red. pt. tipar: Kossuth Ferenc. Budapest, 1904. 41. Două zile mai târziu Kossuth Lajos – asemenea altor autorităţi 15

14

Cu toate greutăţile începutului s-a reuşit remanierea asociaţiei şi Márki s-a reîntors, iar înainte de mutarea sa din 1886 a activat şi ca vicepreşedinte al asociaţiei. Din raportul secretarului pe anul 1884 poate fi reţinută pentru posteritate conducerea asociaţiei: „Preşedinte: Tabajdi Károly comite suprem; Vicepreşedinte: Dr. Márki Sándor, profesor la şcoala reală superioară; Secretar: Dömötör László, profesor la şcoala reală superioară; Notar: Györgyössy Rudolf, învăţător la şcoala populară; Casier: Wallfisch Ármin, proprietar de casă de schimb; Revizor: Szunter Nándor, profesor de gimnaziu superior; Jurist: Árkai Kálmán, avocat; Bibliotecar: Szöllösy Károly, profesor de şcoală medie; Comitetul de conducere s-a constituit astfel: Antolik Károly, profesor de gimnaziu superior; Boros Vida, profesor la gimnaziu superior; Institoris Kálmán, protonotar orăşenesc; Dr. Jancsó Benedek, profesor la şcoala reală superioară; Rozsnyay Mátyás, farmacist; Dr. Mülek Lajos, avocat; Sümegi Kálmán, redactor; Salacz Gyula, primarul oraşului Arad18; Spitkó Lajos, profesor la gimnaziu superior; Vörös Vidor, redactor; Lukácsy Miklós director al unei case de economii; Pálffy József, inginer principal de stat; Petrogalli Arthur, profesor de gimnaziu superior; Tenner Pál, avocat. Au fost aleşi în funcţia de preşedinte a secţiunii literare şi sociale dr. Jancsó Benedek, în cea de referent a acesteia Iványi Ödön, cea de preşedinte a secţiunii muzicale Institoris Kálmán şi cea de referent a acesteia Dr. Mandl Vilmos.”19 Tot din raportul secretarului Dömötör László putem afla că fondul bibliotecii a crescut frumos: s-au păstrat 369 opere, pentru care primarul Salacz Gyula a asigurat loc

oficiale a adresat mulţumiri şi judeţului Arad pentru comemorarea zilei sale de naştere. Ibidem 41-42. 18 Salacz Gyula (1832–1915) din toamna anului 1849 a fost soldat în batalionul voluntarilor, mai târziu obţinând rangul de locotenent major al honvezilor. Bona 1998/1999. vol. III. 80. 19 Anuarul pe anul 1884 al Asociaţiei Kölcsey din Arad. Arad, 1885. 244245

15

într-o “cameră decentă”, dar în domeniul expunerii obiectelor de artă nu s-au obţinut nici în continuare rezultate. 20 La 2 octombrie 1884, Jancsó Benedek, preşedintele secţiunii literare a recomandat comitetului de conducere să propună conducătorilor oraşului şi comitatului elaborarea monografiei Aradului. Comitetul de conducere l-a însărcinat pe Jancsó cu redactarea actelor necesare. Politicienii de frunte ai oraşului şi comitatului au asigurat asociaţia de sprijinul lor. În cadrul asociaţiei s-a constitut aşa numita comisie monografică, la solicitarea căreia, la lucrarea care a durat până în 1913 au luat parte personalităţi ştiinţifice marcante ca: Lóczy Lajos, Jancsó Benedek, Gaál Jenő, respectiv Márki Sándor. Tot în 1884 a fost ales ca membru onorific şi cunoscutul dramaturg Csiky Gergely. 21 Anul 1885 a fost dominat de festivitatea din 20 septembrie legată de Fábián Gábor, care din punctul de vedere al secretarului asociaţiei Dömötör László“ având în vedere cât de multă muncă şi sacrificiu a cerut, cu atât a crescut prestigiul moral al asociaţiei”. Tot din acest raport merită să redăm câteva gânduri: “În calea stabilirii planificatului muzeu judeţean stă doar lipsa locaţiei. Comisia formată în acest scop a discutat cazul, a trasat sarcinile, a prezentat comitetului director procesul verbal, dar durere, nu reuşim să primim în Arad nici măcar o cameră cât de mică unde să putem păstra în siguranţă obiectele primite. Comitetul de conducere, în baza promisiunilor făcute la niveluri superioare, şi-a pus toată speranţa în terminarea noii şcoli, dar şi aici a fost dezamăgit pentru că nici acolo nu a primit loc. Dacă nu am şti sigur că la primul apel am primi obiecte interesante, dacă sâmburele muzeului nu ar exista deja prin antichităţile promise de către arhiva comitatului şi obiectele mărunte depuse la secretar, dacă nu ar trebui să vedem că oraşe mult mai mici decât Aradul înfiinţează şi îmbogăţesc cu strădanie avidă muzee, dacă nu am fi mişcat fiecare piatră să prindă cuvântul trup: poate frământările cauzei nu ar da 20 21

Ibidem 248-249. Almási 2009. 21-22.

16

naştere la o certitudine aşa dureroasă, ca acum, când cu materialul existent nu putem găsi mijloace şi moduri pentru a rezolva problema. Doresc în modul cel mai sincer - a spus Dömötör László – ca acest lucru să fie ultima strigare după ajutor în această chestiune şi la anul să ne mândrim că mărinimia comitatului sau oraşului Arad a făcut posibilă găsirea unui loc pentru aşezarea antichităţilor primite, că publicul educat care urmăreşte cauza cu cea mai mare atenţie, se întrece în a aduna obiectele interesante din punct de vedere al istoriei oraşului sau a comitatului.”22 În perioada dintre 1883–1885 atenţia opiniei publice arădene a fost captată de rezultatele săpăturilor de la Pâncota. Sub semnătura lui Márki Sándor a apărut prima descriere arheologico–istorică a sitului cercetat, unde au fost prezentate obiecte neolitice, cetatea de pământ, bazilica, mănăstirea şi cetatea de pe vremea turcilor.23 Membrii asociaţiei - aşa cum se menţionează şi în raportul de mai sus – au urmărit mai întâi constituirea unui muzeu judeţean, ideea muzeului de relicve a apărut doar mai târziu. În 27 septembrie 1885, adunarea extraordinară a ales ca şi membrii de onoare pe Ballagi Mór, Tóth Lőrinc şi Zala György.24 În 1886 din cauza morţii comitelui suprem Tabajdi Károly şi mutării lui Márki Sándor, Fábián László, preşedintele tribunalului regal, a fost ales în funcţia de preşedinte al asociaţiei, Jancsó Benedek în funcţia de vicepreşedinte, Márki Sándor ca membru onorific. Ulterior, între 1886 şi 1890, Fábián László a îndeplinit şi funcţia de comite suprem al oraşului şi judeţului Arad. 25 După mutarea sa, Márki Sándor a rămas în continuare în contact cu Asociaţia Kölcsey. În 1892 comitetul de Anuarul pe anul 1885 al Asociaţiei Kölcsey din Arad. vol. III., II. Red.: Dömötör László. Arad, 1886. 47-48. 23 Complexul Muzeal Arad – Istoric. (Az Aradi Múzeum–Történeti áttekintés), in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 57-59. 24 Somogyi 1896. 14. 25 Fii renumiţi ai judeţului Arad (Arad megye neves szülöttei) Red. pt. tipar: Ujj János. Arad, 2007. (în cele ce urmează Ujj 2007.) 65. 22

17

conducere al asociaţiei l-a felicitat cu ocazia alegerii sale ca membru al Academiei. În răspunsul său Márki a mulţumit pentru felicitare şi a arătat că discursul său inaugural ca membru al Academiei va fi despre istoria oraşului Arad. Totodată şi-a exprimat bucuria legată de faptul că la ultima şedinţă a asociaţiei “cu hotărâre bărbătească şi zel patriotic s-au pus bazele muzeului arădean al relicvelor războiului pentru libertate”.26 Márki, cel care la începutul anilor 1890 s-a împotrivit maghiarizării tuturor numelor de localităţi române şi slave pentru care nu se cunosc denumiri maghiare de origine mai veche;27 în 1910, în timp ce îşi aranja documentele, a găsit circa 6010 pagini de note şi copii de documente referitoare la judeţul Arad, care au fost cumpărate de către asociaţie de la istoricul care se lupta cu probleme de sănătate pentru suma de 2000 coroane.28 3. Înfiinţarea Muzeului de Relicve În darea de seamă pe anul 1886 secretarul Dömötör László a criticat în repetate rânduri lâncezeala arădenilor în plan cultural, punând faţă în faţă aceste fenomene cu rezultatele notabile obţinute în judeţul Gömör. În câţiva ani, odată cu redeschiderea teatrului, funcţionarea departamentului de muzică a devenit iluzorie. În acelaşi timp, Asociaţia Kölcsey a dezvoltat relaţii deosebit de bune cu alte asociaţii cu profil asemănător. A urgentat din nou deschiderea unui muzeu judeţean, care ar fi salvat de la distrugere materialul etnografic disponibil în zonă: ”Prin materialismul hrăpăreţ s-a dus o campanie de distrugere a obiectelor industriale şi artizanale ale secolelor nu de mult trecute, cum ar fi vase de cupru şi zinc, cadrane de ceas de factură artistică, dantele şi broderii de aur şi argint Márki Sándor către Preşedinţia Asociaţiei Kölcsey. Budapest, 15 iulie 1892. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. Perioada interbelică şi mixtă. 1892:191. 27 Márki Sándor către Preşedinţia Asociaţiei Kölcsey. Cluj, 29 septembrie 1893. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. Perioada interbelică şi mixtă. 1893:199. 28 Márki Sándor către Preşedinţia Asociaţiei Kölcsey. Cluj, 16 iunie 1911. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. Perioada interbelică şi mixtă. 1911:128. 26

18

confecţionate artizanal de poporul român şi sârb, care se valorifică sau se distrug prin topire şi este nevoie de multă umblătură pentru a salva o piesă de la pieire. Scopul trebuie să fie un muzeu şi o bibliotecă de sine stătătoare, pentru că vă spun drept, ne vom trezi că am întârziat şi vom plăti foarte scump pentru unele lucruri pe care acum le-am putea primi cadou sau le-am putea salva foarte ieftin.”29 În darea de seamă nu se vorbeşte despre înfiinţarea muzeului de relicve, cu toate că Márki Sándor, la mijlocul anilor 1910, şi-a amintit că la sfârşitul anului a adus în discuţie înfiinţarea colecţiei. „Ideea constituirii unui muzeu al războiului pentru libertate mi-a venit pe parcursul unei seri de lectură din 30 decembrie 1886 şi a fost înfăptuită rapid şi cu deosebit entuziasm de către preşedintele nostru actual Varjassy Árpád,”30. Raportul secretarului referitor la anul în cauză – citat mai sus – face deosebit de verosimilă afirmaţia lui Márki, pentru că din acesta putem afla că la 30 decembrie Hahn Adolf a citit despre „Carte”, Havas Aranka a recitat poezia lui Victor Hugo „Când vine copilul” şi „Dr. Márki Sándor, în calitate de invitat, a citit despre ale Aradului din 1848/9 ”.31 Ideea Muzeului de Relicve şi-a asumat-o şi Varjassy Árpád, inspector şcolar regal, după cum rezultă din lucrarea păstrată sub formă de manuscris a lui Bignio Mária. Conform acesteia la sfârşitul anilor 1880 Varjassy a intrat întâmplător în casa gospodarului Zangl Ferenc, care încă în august 1849 a cumpărat de la ruşi printre altele „două pistoale de honved cu cremene” şi un cal. Pistoalele au fost păstrate cu pioşenie de către gospodar, dar în final inspectorul şcolar le-a cumpărat cu 5 forinţi, iar aceste două pistoale ar fi fost primele două relicve. Conform autorului manuscrisului „inspectorul şcolar Varjassy Árpád ar fi fost Anuarul pe anul 1886 al Asociatiei Kölcsey din Arad. Red.: Dömötör László. Arad, 1887. 89. 30 Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey din Arad.. Red.pt.tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 13. 31 Anuarul pe 1886 al Asociaţiei Kölcsey din Arad. Red.: Dömötör László. Arad, 1887. 84 29

19

impresionat de patriotismul acestui om simplu şi în acest moment a avut ideea de a aduna relicvele războiului pentru libertate.”32 Din această istorisire cu siguranţă este adevărat faptul că unul din principalii promotori ai constituirii muzeului de relicve ar fi într-adevăr Varjassy Árpád. În 1887, Jancsó Benedek a fost transferat la Budapesta, astfel că membrii asociaţiei l-au ales ca vicepreşedinte pe Antolik Károly. A sporit şi fondul bibliotecii: cuprindea deja 914 lucrări. Pe lângă obişnuitele sesiuni de lectură, programul anual a fost diversificat cu două excursii, un matineu şi o serată dansantă. Conform raportului secretarului: ”Poate ar fi trebuit să amintesc de prima serată dansantă organizată la 20 februarie anul trecut cu ocazia carnavalului, având în vedere şi suma mare strânsă cu această ocazie (424 frt 5 cr); dar datorită faptului că organizarea de petreceri dansante nu este înscrisă în statut şi comitetul a recurs numai în mod experimental la această manevră care anunţa un rezultat frumos, şi nu numai că nu a eşuat cu această încercare, dar a stabilit bunul renume al balurilor care au constituit mândria asociaţiei din toate punctele de vedere.”33 Din darea de seamă pe anul 1887 a secretarului Dömötör László reiese şi faptul că din patrimoniul muzeului judeţean în constituire au făcut parte şi relicve ale anului 1848. Această dare de seamă contrazice afirmaţia de mai sus a lui Bignio Mária, conform căreia prima relicvă ar fi fost un pistol de honvezi cu cremene. În raportul său Dömötör a specificat obiectele muzeului. „În muzeu se află 3 vase complete din epoca primitivă şi 3 vase incomplete şi mai multe fragmente, 3 capete de fus, fragmente din 2 baltaguri de piatră, un baltag din fier, un ac din os, mai multe fragmente osoase, o bucată de lemn pietrificat, 4 sigilii vechi, 5 ornamente din fier forjat, un cântar, 2 încuietori şi o cană din fier pentru transportul mercurului, o Bignio Mária: Istoricul muzeului de relicve (Az ereklyemúzeum története). Fãră loc şi dată. (Material tipărit) Biblioteca judeţeană Arad. (Fotocopie în posesia autorului) 33 Anuarul pe 1887 al Asociaţiei Kölcsey din Arad. Red.. Dömötör László. Arad, 1888. 201–215. 32

20

emblemă de steag din războiul pentru libertate, 2 baionete, vesta albă a lui Kiss Ernő, un melc de mare, un suport pentru ace din argint, 100 bucăţi de 15 coroane, 36 bucăţi de 30 coroane, 2 bucăţi de 2 forinţi, 7 bucăţi de cinci, 3 bucăţi de zece, o bancnotă Kossuth, o monedă de 1 forint din 1800, 2 bucăţi de 5 forinţi din 1806, 40 bucăţi monede de argint şi nichel, 14 de cupru, 2 de bronz şi 2 de zinc precum şi un ordin de lăsare la vatră înrămat, de la începutul secolului. Printre donatorii mărinimoşi îi amintim în special pe domnii Tessényi Zsigmond, Halász János, Kornis Elemér, Barthel Károly, Püchler Gyula, Wittmann Károly, Institoris Kálmán, Péterffy Antal, Ottinger Mór (Bácstopolya) şi soţia lui Kosztolányi Imre.”34 Conducătorii asociaţiei au cerut de la Lóczy Lajos o hartă pe care erau evidenţiate aşezămintele din epoca primitivă şi cea a avarilor. „Asociaţia culturală Kölcsey din Arad şi-a fixat ca ţel, ca în ceea ce priveşte oraşul şi comitatul Arad să creeze un centru cultural care să fie un loc de adunare pentru toţi factorii care au menirea să reprezinte progresul general într-un oraş de provincie cu poziţie centrală”. Din acest motiv au fondat o bibliotecă, în special pentru ca literatura maghiară să fie accesibilă publicului larg. Muzeul ce va fi înfiinţat ar avea ca scop promovarea culturii: ”Mai nou – se continuă în scrisoare – s-a declarat întemeiat muzeul comitatului Arad şi preocuparea sa principală ca aici să fie reprezentată corespunzător în special arheologia judeţului.” Acesta a fost şi scopul pentru care s-a solicitat trimiterea hărţii.35 Aparent ţine de sfera vieţii private, dar în realitate aruncă lumină asupra unei referinţe foarte importante, moartea survenită tragic de repede a soţiei lui Salacz Gyula la 9 decembrie 1887.36 Primarul Salacz Gyula a mulţumit la 11 ianuarie pentru faptul că Asociaţia Kölcsey a participat in corpore la doliul său. “Onorata asociaţie a făcut parte din Ibidem. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1887. 1887:100. 36 Înştiinţare privind decesul soţiei lui Salacz Gyula. Arad, 9 decembrie 1887. Imprimat. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1887. 1887: f. n. 34 35

21

cei care au binevoit să participe in corpore la doliul meu şi să acorde ultimul omagiu decedatei. Onorată asociaţie, primiţi cea mai adâncă mulţumire şi promisiunea mea că îmi voi aminti cu cea mai profundă recunoştinţă de această caldă expresie a respectului faţă de soţia mea şi înaltei consideraţii faţă de mine” 37 Unul din secretele succesului asociaţiei a fost legătura strânsă întreţinută cu elita politică. Mai mulţi primari, (Atzél Péter, Salacz Gyula, Institoris Kálmán) şi comite superior (Tabajdi Károly, Atzél Péter, Fábián László) au fost membri ai asociaţiei. În plus, de la înfiinţarea asociaţiei se poate observa fenomenul care se intensifică în anii ’90 că şi politicienii partidelor de guvernare din ’67 vor fi pătrunşi de respectul pentru tradiţia anului ’48, sistemul fiind tolerat şi de politicienii din opoziţie (ex. Barabás Béla). Nici aceştia nu au mai avut îndoieli faţă de încheierea pactului austroungar, chiar dacă au exacerbat rolul istoric al lui Kossuth şi al războiului pentru libertate de la 1848/49.38 Această recunoaştere a regimului dualist a răpit cultului una din trăsăturile sale importante care s-a remarcat mai devreme. Kossuth a grăbit nu numai reinstaurarea independenţei în sensul ei de drept public, dar şi extinderea pe baze democratice a legilor din aprilie 1848. Barabás Béla şi partenerii săi nu şi-au asumat reformele sociale, astfel că afirmaţiile lor legate de Kossuth şi Revoluţia din 1848 au fost înlocuite de generalităţi şi fraze naţionale lipsite de conţinut.39 Totodată constituie un fapt că la începutul anilor 1880, bătrânul Kossuth a considerat mai nedreaptă critica politicienilor naţionalişti decât greşelile făcute de politicienii maghiari în politica naţionalităţilor. Spre exemplu, în contextul problemei legate de stema de la Zagreb a precizat că nu este adeptul acordării de concesii agitatorilor „panComplexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: f.n. Pelyach István: Kossuth Lajos. Biografie şi selecţii (Életrajz és válogatás). (Változó világ 60.) Press Publica, d.n. 69. 39 Hermann Róbert: Viaţa şi epoca lui Kossuth Lajos (Kossuth Lajos élete és kora). Editura Pannonica, 2002. 117. 37 38

22

slavi” si „panromâni”.40 Aceste procese au favorizat colaborarea în cadrul sistemului existent a ‘67-iştilor şi ‘48–iştilor pentru crearea unui viitor muzeu al relicvelor. Ar necesita cercetări amănunţite asupra relaţiei Asociaţiei Kölcsey cu francmasoneria. Mai mulţi membrii marcanţi au fost francmasoni, printre alţii: Lukácsy Miklós „secretar şef al casei de economii”; Kneffel Károly comerciant; Tabajdi Károly, comite suprem; Atzél Péter primar şi mai târziu comite suprem; Rozsnyai Mátyás farmacist; Tiszti Lajos, arhivist, ziarist; Varjassy József primar; Barabás Béla, deputat; Edvi Illés László, ziarist, secretar al camerei de comerţ şi industrie; Institoris Kálmán comite suprem şi mai târziu primar; Marsch Gyula comerciant; Somogyi Gyula, profesor de şcoală superioară de comerţ şi Varjassy Árpád inspector şcolar regal, preşedintele Asociaţiei Kölcsey.41 Celălalt fapt demn de menţionat este coincidenţa parţială dintre obiectivele lojelor arădene şi ale Asociaţiei Kölcsey. Şi membrii lojei Összetartás (Solidaritatea/ Concordia) au considerat ca şi obligaţie primordială întreţinerea memoriei generalilor martiri şi a războiului pentru libertate. În 1899 au organizat festivităţi naţionale şi au sprijinit material honvezii încă în viaţă. Conform regulamentului de bază al Lojei Széchenyi, membrii ei „trebuie să se preocupe să promoveze şi să menţină binele, cinstea şi unirea în scopul unui ţel unic a tuturor naţionalităţilor care trăiesc în patria noastră; să iubească şi să îşi respecte patria”. De asemenea, s-a conturat ca şi scop comun contribuţia la creşterea şi educarea tineretului, „conform căreia să înmugurească cât mai repede în inimile tinere iubirea pentru Dumnezeu şi ţară, pentru că

Csorba László: Critică şi cult: Bătrânul Kossuth la Torino (Kritika és kultusz: Az öreg Kossuth Turinban), in: Kossuth Lajos, „a magyarok Mózese”. Red. Hermann Róbert. Budapest, 2006. 213-251. 41 Berényi Zsuzsanna Ágnes Liste nominale din perioada dualistă ale lojelor francmasone din Arad (Liste francmasone din estul Ungariei II.), in.: Acta Siculica 2007 (Anuarul Muzeului Naţional Secuiesc) Red.: Barti Levente etc. Sfântu Gheorghe, 2007. 455-466. 40

23

educaţia religioasă adevărată este pilonul de sprijin al statului şi condiţia celei mai mari fericiri în familie”.42 În 1888 s-a mai făcut un pas în chestiunea muzeului judeţean. Asociaţia Kölcsey a cerut comitatului Arad să delege membrii în comitetul pentru muzeu. Cum au scris ei, sarcina celor doi delegaţi este să „conducă împreună cu asociaţia şi membrii delegaţi din partea oraşului, colaborarea pe baze mai largi ce se va desfăşura în interesul muzeului sub preşedenţia Domniei sale Comitele Suprem, şi prin participarea lor să asigure succesul acţiunilor pentru colectarea obiectelor, dezvoltarea şi conservarea patrimoniului său, declarând muzeul ca şi fondat.43 Răspunsul pozitiv nu s-a lăsat aşteptat mult. „La iniţiativa asociaţiei s-a constituit comitetul pentru muzeu – putem citi în raportul anual al secretarului Dömötör László – în care au fost delegaţi de către judeţ domnul vicecomite [Ormós Péter],44 eventual locţiitorul acestuia, protonotarul, şi domnii Bohus István –, de către oraş Dr. Barabás Béla şi Varjassy József –, de către asociaţie domnii Boros Béni şi Petrovics Arzén şi în calitate de secretar umila mea persoană. Până acum, comitetul încă nu a ţinut şedinţă. Acest lucru nu a părut necesar deoarece comitetul nu dispune de fonduri iar muzeul de spaţiu - iar înainte de stabilirea noului buget nu am vrut să încărcăm cheltuielile asociaţiei cu costurile tipăririi şi expedierii apelului. Data viitoare când se reuneşte comitetul, va stabili programul de lucru şi va redacta un apel.45 La darea de seamă din 13 martie 1888, Asociaţia Kölcsey a adresat conducerii comitatense arădene o solicitare. După cum au formulat în scrisoarea lor: „Ideea creării muzeului judeţean fiind apărută în sânul asociaţiei, ea a fost cultivată cu credinţă de către asociaţie, care a Ibidem 463. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:116. 44 Vö.: Scrisoarea lui Ormós Péter către Preşedinţia Asociaţiei Kölcsey. Arad, 15 august 1888. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: f.n. 45 Anuarul pe anul 1888 al Asociaţiei Kölcsey. Red.: Antolik Károly. Arad, 1889. 165–170. 42 43

24

colectat şi cumpărat obiecte, dar pentru transpunerea ei în viaţă este nevoie de sprijinul moral al comitatului, pe care, dacă reuşim să îl obţinem, mişcarea pusă la punct în toate detaliile ei la nivel de comitat poate să pornească fără nici un obstacol, având sarcina să trezească interesul publicului cult pentru muzeu şi să învie spiritul său de sacrificiu. Până când părţile angajate şi obligate la redactarea monografiei nu se vor elibera de această povară, dezvoltarea patrimoniului muzeului se sprijină numai pe eventualele donaţii. În lipsă de fonduri şi a unei locaţii sigure nu se pot prelua antichităţile şi relicvele oferite de oraş sau de comitat şi nu se poate şi nici nu merită să se înceapă colectarea, achiziţionarea şi utilarea sistematică. Locaţia bună şi sigură este ea însăşi o condiţie de bază a dezvoltării. Lipsa spaţiului ne-a împiedecat în prelucrarea şi ordonarea obiectelor primite cu ocazia săpăturilor efectuate la 2 şi 3 octombrie în vecinătatea noului cimitir de la Păuliş şi a cantităţii mari de obiecte ceramice primite de la Societatea Căilor Ferate Unite Arad–Cenad (AradCsanádi Egyesült Vasúti Társaság).46 Lipsa fondurilor duce la pierderea sub privirile noastre a colecţiilor particulare oferite spre vânzare, care ele însele constituie mici muzee, fiind pline de obiecte importante pentru istoria comitatului Arad.”47 S-a consolidat şi sistemul de relaţii sociale al Asociaţiei Kölcsey. În 1888 au colaborat nu numai cu asociaţii civile de aceeaşi natură, dar şi altele printre care şi Societatea de Istorie Maghiară. Asociaţia Kölcsey a fost inclusă în rândul membrilor ordinari ai Societăţii de Istorie cu ocazia adunării generale din februarie 1888–a comunicat secretarul Szilágyi Sándor.48 Totodată în provincie membrii au fost recrutaţi mai greu. La Şiria, spre exemplu, până la 6 februarie 1888, nu s-a putut convinge nici un om să se alăture, cu toate că în activitatea lor au fost ajutaţi şi de Anuarul pe anul 1888 al Asociaţiei Kölcsey. Red.: Antolik Károly. Arad, 1889. 165–170. 47 Anuarul pe anul 1888 al Asociaţiei Kölcsey. Red.: Antolik Károly. Arad, 1889. 165–170. 48 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:22. 46

25

preotul catolic din loc.49 Pentru inventarierea obiectelor de preluat de la comitat a fost delegat Dömötör László, iar portretul şi cravaşa lui Asztalos Sándor s-au cerut de la primarul Salacz Gyula. 50 Posibilitatea constituirii muzeului de relicve a fost întărită şi de acele festivităţi grandioase care s-au organizat la Arad în fiecare an la 6 octombrie cu ocazia comemorării execuţiei generalilor martiri. „Festivitatea organizată la 6 octombrie 1889 a fost una dintre cele mai impozante şi desfăşurarea ei a avut coloritul celei mai frumoase festivităţi patriotice–relata cititorilor săi Arad és Vidéke (Arad şi Împrejurimile) despre evenimentele festive. Participanţii au pornit la biserica minorită pe o vreme foarte frumoasă. Sanctuarul bisericii era îmbrăcat festiv pentru doliu. În mijloc a fost expus un catafalc înalt, decorat de către Venczel Mihály, revizor al societăţii honvezilor, pe care stăteau o cască de honved şi o sabie. Catafalcul a fost înconjurat de sute de lumânări, iar lângă ele erau statui de înger. Sub sicriu, între flori, a fost aşezat portretul grupului celor treisprezece semizei, iar în exteriorul grilei ardeau sub formă de arc, treisprezece lumânări din ceară neagră, suportul fiecăreia împodobit cu cap de mort şi iniţiala numelui a câte un general. În interiorul lumânărilor, mulţimea de coroane noi şi vechi au dat dovada respectului publicului arădean pentru amintirea generalilor martiri.”51 A participat corpul demnitarilor oraşului în frunte cu primarul Salacz Gyula şi cu vicecomitele Ormós Péter, angajaţi ai tribunalului, profesori, membrii societăţii honvezilor conduşi de Lukácsy Miklós, au apărut reprezentanţii comunităţii izraelite sub conducerea preşedintelui Bing Vilmos şi a rabinului Rosenberg Sándor. Au fost reprezentaţi studenţii de la Budapesta şi tinerimea meşteşugărească de la Mako. Slujba de doliu a fost rostită de vicarul Révfalvy Manó. La defilarea spre eşafod, în faţă, s-a deplasat orchestra care a cântat marşuri funebre, urmată Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:fãrã numãr. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:113. 51 Arad és Vidéke Anul IX. (8 octombrie 1889) nr.232. 49 50

26

de cortegiul reprezentanţilor asociaţiilor sub steagurile lor. Pe malul Mureşului, la monumentul generalilor martiri, organizatorul festivităţii a fost Barabás Béla. După ce s-a intonat un cântec funebru, Lukácsy Miklós a rostit cuvântul de deschidere. El a subliniat că nu păleşte memoria, nici ideea pentru care ei, martirii, au luptat şi au murit. În discursul său, Tiszti Lajos, arhivarul oraşului, nu s-a dat înapoi de la referiri la politica actuală: „Memoria voastră trăieşte în ideea pentru care împreună cu atâţia nobili camarazi aţi vărsat sângele vostru, trăieşte în lupta spirituală şi materială care se duce necontenit pentru libertate şi ca şi umbrele hunilor căzuţi pe câmpia de la Catalaunum care au luptat şi noaptea, spiritul vostru, memoria voastră se luptă împreună cu noi şi vor fi cu noi, dacă această naţiune şi libertatea ei vor fi ameninţate din nou.”52 După aceasta, Kazaliczky Antal a recitat oda lui Várady Antal, scrisă pentru această ocazie, iar Csiszér Kálmán, în numele trupei de teatru, a aşezat pe monument o minunată cunună de lauri. Acelaşi lucru l-a făcut şi Pándy István în numele Academiei de la Budapesta (şi el a luat cuvântul), vorbitorul tineretului de la gimnaziul superior a fost Czédly Károly, în numele şcolii reale a depus coroane Reisinger József, în numele tinerilor meseriaşi de la Mako, Szeiler János. La final s-a intonat oda intitulată "Szózat" (Apelul), iar la ora unu festivitatea s-a încheiat. După festivitate, numeroşi participanţi s-au adunat la restaurantul lui Pohl Károly pentru a lua o masă comună, care sa încheiat la ora patru.53 La sfârşitul anilor 1880 poziţia politică a premierului Tisza Kálmán s-a clătinat. Pentru a-şi părăsi funcţia cu fruntea sus, el a deschis problema cetăţeniei lui Kossuth Lajos. A declarat că în cazul lui Kossuth nu consideră aplicabilă acea dispoziţie a Legii din 1879 referitoare la cetăţenie, conform căreia persoana care timp de 10 ani neîntrerupţi trăieşte în afara teritoriului coroanei maghiare, 52 53

Ibidem. Ibidem.

27

pierde cetăţenia maghiară. Declaraţia lui Tisza Kálmán a trezit în toată ţara speranţe deşarte. Avocatul Mülek Lajos, unul din liderii Asociaţiei Kölcsey, a propus în cadrul unei şedinţe aşteptarea unei reacţii din partea lui Kossuth Lajos. În scrisoare sa din 9 decembrie 1889, Kossuth a adresat lui Mülek Lajos un răspuns neechivoc: “Un minut nu am recunoscut şi nu voi recunoaşte că sunt un supus a lui Franz Josef ’rege austriac, împărat maghiar’.”54 În 1889 s-a alăturat membrilor fondatori văduva lui Purgly János, căreia i s-a mulţumit pentru sprijinul acordat.55 La 24 octombrie 1889, vicepreşedintele Antolik Károly a propus ca Asociaţia Kölcsey să editeze cu ocazia dezvelirii statuii generalilor martiri un album în vederea întreţinerii memoriei generalilor martiri de la Arad. Aşa s-a născut sub redacţia profesorului de gimnaziu Varga Ottó lucrarea „Aradi vértanúk albuma” (Albumul generalilor martiri de la Arad). Editarea albumului a fost ideea lui Antolik Károly, vicepreşedintele Asociaţiei Kölcsey.56 În acest volum au publicat multe personalităţi ataşate de Asociaţia Kölcsey printre care Varga Ottó, Márki Sándor, Tiszti Lajos şi Barabás Béla. În 1890 a apărut a doua ediţie lărgită a acestui volum, ceea ce denotă succesul acestuia.57 Pe lângă autorii cunoscuţi au fost incluse în volum şi manuscrisele unor autori cum ar fi Kulinyi Nagy Benő, locotenent de honvezi, care sub titlul de „A móri cserfa” (Stejarul de la Mór), evocă memoria unui brav camarad al său, sublocotenent de honvezi. „Şi acesta este un erou anonim din detaşamentul 48 de honvezi, a cărui viaţă scurtă dar eroică merită să fie comemorată.”58 La 23 octombrie 1890, Antolik Kossuth Lajos iratai. Vol. X. Red. pt. tip.: Kossuth Ferenc. Budapest, 1904. 313-3121. 55 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1889. 1889:12. 56 Szöllőssy Károly: Titkári jelentés a „Kölcsey Egyesület” 1891-1892. évi működéséről. Arad, 1893. 8. 57 Albumul Generalilor Martiri din Arad – din sarcina publicului oraşului liber regal Arad şi al Asociaţiei Kölcsey (Aradi vértanúk albuma. Arad sz. kir. város közönsége éa az aradi „Kölcsey-Egyesület” megbízásából) red.: Varga Ottó. Budapest, 1890.2 22. 58 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1889. 1889:fãrã numãr. 54

28

Károly şi-a dat demisia pentru că nu a fost de acord cu hotărârea comitetului de conducere, conform căreia în cazul celei de a doua ediţii a albumului s-a renunţat la drepturile cuvenite în favoarea lui Varga Ottó respectiv a oraşului Arad. La 2 noiembrie adunarea generală extraordinară a ales în funcţia de vicepreşedinte pe inspectorul şcolar Varjassy Árpád, întemeietorul de mai târziu al muzeului de relicve. 59 Conform statutului asociaţiei, apărut în varianta tipărită în 1890, intenţia Asociaţiei Kölcsey este “crearea uniunii naţionale pentru a patrona răspândirea culturii naţionale şi a limbii maghiare, patronarea literaturii naţionale, răspândirea ştiinţelor, precum şi cultivarea şi dezvoltarea artelor”. În enumerarea instrumentelor care au servit acestui ţel, crearea unui muzeu judeţean a figurat doar ca o posibilitate. A fost sarcina asociaţiei „să caute şi să se preocupe de conservarea relicvelor istorice şi arheologice ale oraşului şi judeţului, eventual să creeze un muzeu judeţean”.60 În 1890, odată cu dezvelirea Statuii Libertăţii s-a creat un nou loc important de comemorare a evenimentelor din 1848/49. Deja în anii compromisului dualist austroungar s-a constituit o comisie pentru statuie sub preşedenţia lui Atzél Péter primarul de atunci. Realizarea proiectului a fost sprijinită şi de către Asociaţia Kölcsey. Dintre proiectele primite, cel a lui Huszár Adolf a fost considerat cel mai bun, dar el a murit în mod neaşteptat în 1885. Astfel execuţia i-a fost încredinţată lui Zala György, care a refăcut în mare măsură planul iniţial. Una din figurile secundare ale grupului statuar „az ébredő szabadság” (libertatea care se trezeşte) a fost expusă cu succes în 1886 la Bruxelles. Cu toate acestea grupul statuar a fost inaugurat doar la 6 octombrie 1890, discursul festiv fiind rostit de către primarul Salacz Gyula în Piaţa Libertăţii.

59 60

Somogyi 1896. 21. Statutul Asociaţiei Kölcsey din Arad. Arad, 1890. 3-4.

29

Creaţia artistică a fost ridicată în întregime din donaţiile cetăţenilor. 61 Primarul Salacz l-a invitat la inaugurarea statuii şi pe bătrânul Kossuth Lajos, cu toate că a ştiut că fostul guvernator, ca şi oponent consecvent al sistemului dualist, nu va putea primi invitaţia. Astfel a cerut de la Kossuth ca să le fie alături cel puţin cu sufletul şi să binecuvânteze în gând participanţii la comemorare. Kossuth a răspuns cu bucurie la această ultimă rugăminte. După cum a scris în scrisoarea sa de răspuns din 3 octombrie 1890 va murmura o binecuvântare pentru spiritele generalilor martiri şi va mulţumi celor care au ridicat în cinstea acestora un monument demn. Se va ruga la Dumnezeu să “binecuvânteze patria maghiară care m-a renegat, cu cea mai bună binecuvântare a milei sale părinteşti până la sfârşitul timpurilor, să nu refuze sfânta sa protecţie pentru cauza pentru care au murit martirii săi, iar precum vinerea mare a credinţei creştineşti aduce paştele învierii, aşa martiriul să aducă paştele după vinerea mare a neamului, ce va fi certitudine, că acea tânără nu a murit ci doar a adormit”.62 La inaugurarea statuii generalilor martiri au participat şi membrii Asociaţiei Kölcsey. A apărut Vértanúk Albuma (Albumul Generalilor Martiri), ale cărui două imagini alegorice create de Zichy Mihály au fost multiplicate de către asociaţie. Din sumele astfel obţinute – se poate citi în darea de seamă a secretarului din anul 1890 – am creat două lucruri, unul pentru trecut: acesta este Muzeul de relicve al războiului pentru libertate; celălalt pentru viitor: acesta este fondul Zichy”.63 În decembrie 1890 asociaţia a primit din partea oraşului două camere pentru 61 Ujj János: Locuri istorice şi monumente în judeţul Arad (Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Arad), 2003. 22. Kovách Géza: Amintirile oraşului – 150 – Arad 1849-1999 (Az emlékező város – 150 – Arad 1849 – 1999). Arad, 1999. (în cele ce urmează Kovách 1999.) 86-107. 62 Documntele lui Kossuth Lajos (Kossuth Lajos iratai). Vol. X. Red. pt. tipar: Kossuth Ferenc. Budapest, 1904. 356-357. 63 Szöllőssy Károly: Raportul secretarului cu privire la activitatea Asociaţiei Kölcsey în anii 1891-1892. Arad, 1893. 1.

30

biblioteca sa, fără taxe. Şi mai mare importanţă a dobândit faptul că Zichy Mihály a pus la dispoziţia asociaţiei cele două tablouri alegorice ale sale (1849 şi 1867). Profesorul Morelli Gusztav, contra unui onorariu redus, a gravat în cupru aceste opere şi s-a preocupat de multiplicarea lor şi chiar de valorificarea lor. Primul pachet al imaginilor a putut fi preluat de către vicepreşedintele Varjassy Árpád la 4 octombrie 1891.64 Urmare a acestui fapt asociaţia a realizat 4500 forinţi câştig curat, din care – în conformitate cu rugămintea lui Zichy – au ajutat o învăţătoare săracă dar au putut demara şi organizarea Muzeului de relicve. Din raportul secretarului Szöllőssy Károly reiese că prima propunere pentru crearea Muzeului de relicve a fost făcută de către Dömötör László cu ocazia şedinţei comitetului asociaţiei din 20 noiembrie 1890. Data este incertă deoarece în acelaşi raport putem citi că propunerea lui Dömötör a fost acceptată la 23 ianuarie 1891.65 A 12-a şedinţă ordinară a asociaţiei din aprilie 1891 a primit propunerea cu entuziasm, iar la 21 mai comitetul de conducere a ales o comisie pentru muzeul războiului pentru libertate. Membrii acesteia au fost Varjassy Árpád preşedinte, Bohus László, Barabás Béla, Boros Vida, Dömötör László, Fényes Dezső, Lukácsy Miklós, Mülek Lajos, Razel István, Szöllősy Károly, Török Béla, Varga Ottó şi Vörös Vidor.66 Raportul secretarului asociaţiei cu privire la anii 1891-1892 a evidenţiat că Asociaţia Kölcsey va gestiona în viitor organizarea tuturor sărbătorilor naţionale şi locale (8 februarie). “Pentru a menţine treaz sentimentul naţional cel de-al doilea factor – se arată în continuare în raport – este construcţia palatului muzeului războiului

Kovách 1999. 110. Szöllőssy Károly: Raportul secretarului cu privire la activitatea Asociaţiei Kölcsey în anii 1891-1892. Arad, 1893. 9, 13. Somogyi 1896. la paginile 22-23. plasează propunerea lui Dömötör pe data de 23 ianuarie 1891, şi în lumina surselor această dată pare a fi mai probabilă. 66 Somogyi 1896. 22-23. 64 65

31

pentru libertate. Pentru această operă patriotică grandioasă avem deja la dispoziţie un fond de circa 1300 forinţi.”67 Varjassy Árpád s-a născut la Arad la 31 martie 1854. A studiat arhitectura la Buda iar, mai târziu, la München. La sfârşitul anilor 1870 a organizat şcoala de meserii de la Timişoara. Între timp a dobândit calificarea de profesor de şcoală medie, iar în februarie 1885 a fost numit inspector şcolar al comitatului Arad. A creat numeroase şcoli şi a fost membru al Asociaţiei Kölcsey de la fondarea acesteia. Din 1893 până la moartea sa (29 decembrie 1915) este preşedintele ei, iar după deschiderea Palatului Cultural (1913) este primul lui director.68 În colectarea relicvelor s-au evidenţiat mai ales Varjassy Árpád şi Lendvay Sándor, casierul comitetului, după cum putem citi în memoriile lui Barabás Béla, politician al Partidului Independenţei şi membru al comitetului pentru muzeu: “Nu pot să neglijez să amintesc aici despre prietenii mei, care au lucrat cu toată dăruirea sufletului lor şi s-au obosit pentru păstrarea memoriei generalilor martiri, întreţinerea şi răspândirea cultului generalilor martiri. Pe primul loc l-aş aminti pe Varjassy Árpád, consilier regal, inspector şcolar al comitatului Arad şi preşedintele Asociaţiei Kölcsey care a strâns din toate părţile ţării obiecte şi amintiri referioare la Revoluţia din 1848-49 şi relicvele generalilor martiri din Arad şi le-a depus la Muzeul Relicvelor din Arad, le-a grupat, le-a organizat… În această grandioasă activitate ajutorul lui de nădejde a fost Lendvay Sándor, care a fost la început conducătorul Societăţii Generale de Asigurare Maghiară din Arad, iar mai tîrziu a celei din Szeged. S-a obosit şi a sacrificat mult pentru nobilul ţel, iar obţinerea multor obiecte i se datorează lui.”69 Din scrisorile lui Varjassy Árpád către Márki Sándor rezultă nu numai faptul că organizatorii au urmărit crearea Szöllőssy Károly: Raportul secretarului cu privire la activitatea Asociaţiei Kölcsey în anii 1891-1892. Arad, 1893. 6 68 Ujj 2007. 204. 69 Albisi dr. Barabás Béla: Amintirile mele (Emlékirataim). Red. pt. tip. postfaţă şi observaţii: Zakar Péter. Arad, 2005. 64-65. 67

32

unui muzeu cu pretenţii ştiinţifice, solicitând şi ajutorul lui Márki Sándor, dar şi faptul că cei care au avut ideea creerii muzeului relicvelor au dorit să deschidă muzeul în 1892 în sala festivă a Academiei comerciale, fiind, în acelaşi timp, foarte preocupaţi de eventualitatea unei concurenţe acerbe. “Timpul este scump – îi scria Varjassy Árpád lui Márki Sándor la 16 februarie 1892 – fiecare minut este o mare pierdere, unele muzee de la Mako, Gyula, amatori au ras cîmpul, nu există flori decât din loc în loc şi aceste flori se pierd odată cu moartea epigonilor războiului pentru libertate.”70 La a 12-a adunare generală din 6 martie 1892 Asociaţia Kölcsey crează fondul Zichy cu 2500 forinţi“, fiind profund impresionată de acel spirit de sacrificiu prin care compatriotul nostru Zichy Mihály, pictorul de curte al Majestăţii Sale Ţarul Ruşilor, cu cele două tablouri create pentru Vértanúk Albuma (Albumul Generalilor Martiri) şi prin multiplicarea acestora, a contribuit în mare măsură la întărirea Asociaţiei noastre atât din punct de vedere material cât şi spiritual”. Din dobânda fondului a fost ajutată Kardos Matild învăţătoare lipsită de capacitatea sa de muncă.71 Asociaţia a trimis scrisori în fiecare parte a ţării, solicitând expedierea de relicve. Oraşul Arad a cedat o sală mare în schimbul unei taxe reduse, mai apoi fără taxă pentru relicvele care se înmulţeau.72 La 23 aprilie 1892 la adunarea generală a asociaţiei s-a completat comitetul muzeului cu domnii Ternajgó Cézár, Horváth Lipót şi Eckhardt Ede, ocazie cu care au transferat din caserie 1000 de forinţi muzeului de relicve. În aceeaşi adunare generală s-a hotărât şi că va fi ridicată o clădire separată pentru muzeul de relicve. Colecta a început imediat, Mülek Lajos şi Varjassy József au oferit imediat câte 100 forinţi pentru scopul nobil, dar printre donatorii de mai târziu îl regăsim şi pe episcopul de Cenad, Dessewffy Sándor. 73 Kovách 1999. 116. Complexul Muzeal Arad, Muzeul de Relicve Nr. 527. 72 Ujj János: Monumente arhitecturale ale Aradului (Arad építészeti emlékei). Oradea, 2008. (în cele ce urmează: Ujj 2008.) 85. 73 Bona 1998/II. 388-389. 70 71

33

La 28 iunie 1892 ziarul Arad és Vidéke îşi informa cititorii că muzeul arădean al relicvelor războiului pentru libertate se dezvoltă frumos. Cetăţenii şi-au făcut şi îşi fac datoria în această privinţă, a venit vremea ca autorităţile, în primul rând oraşul Arad să facă ceva în acest scop. La 14 mai 1892, comitetul pentru muzeu s-a adresat cu o cerere cetăţenilor oraşului Arad. Cum au scris: „Puterea naţiunilor şi piatra de temelie a viitorului lor este formată nu numai din numărul mare al cetăţilor sau baionetelor, dar şi din acele instituţii şi opere care au fost ridicate în cinstea ştiinţei, limbii naţionale, respectului naţional deci a culturii naţionale. Pătrunsă de inspiraţia acestor învăţăminte ale istoriei, Asociaţia arădeană Kölcsey a declarat în conformitate cu statutul său, că va crea un muzeu, va colecţiona relicvele războiului nostru glorios pentru libertate şi le va păstra pentru posteritate cu sfântă pioşenie în acest muzeu. Idealul, ţelul propus se poate considera deja împlinit! Patrioţi şi patrioate înflăcărate au trimis deja relicve nepreţuite într-un număr aşa de frumos că, spre bucuria şi mândria oraşului şi neamului nostru, muzeul se va putea deschide în curând… Relicvele cumpărate pe bani, tablourile comandate, ramele de tablou, dulapurile, stativele solicită sume considerabile… Rugăm deci cu adânc respect şi cinstire patriotică distinsa Comisie a Autorităţii legale, ca din suma indicată de circa 11000 forinţi [colectată pentru statuia libertăţii – Z.P.] să cedeze pentru dezvoltarea şi amenajarea Muzeului naţional al relicvelor războiului pentru libertate suma de 1000 forinţi, iar dobânda pe următorii ani a sumei să fie cedată asociaţiei noastre cu obligaţia justificării ei“ şi-au încheiat rugămintea.74 În iulie 1892 cererea asociaţiei a creat valuri neaşteptate în adunarea generală orăşenească. După ce s-a dat citire cererii comitetului pentru muzeu a Asociaţiei Kölcsey pentru cedarea relicvelor din 1848/49 aflate în posesia oraşului, consiliul a propus cedarea lor cu menţiunea „că nu poate preda documente aflate în arhivă pentru că 74

Arad és Vidéke Anul XII. (28 iunie 1892) nr. 150.

34

asemenea documente nu există”. Adunarea generală a fost de acord cu propunerea. La aceasta Mülek Lajos a propus ca oraşul să acorde din fondul pentru statuia generalilor martiri suma de 1000 forinţi. A cerut să se aprobe cei 1000 de forinţi deîndată, iar după ce comisia pentru statuia generalilor martiri a dezbătut subiectul, atunci banii să fie restituiţi conducerii orăşeneşti. Primarul Salacz Gábor a afirmat că a primit o asemenea cerere, dar nu a considerat cazul ca fiind la ordinea zilei. În schimb, Varjassy József a apreciat că este „datoria patriotică a oraşului Arad” să aprobe suma cerută. Mülek a solicitat din nou discutarea propunerii sale, la care primarul Salacz a sărit de pe scaun şi a declarat că este treaba preşedintelui de a hotărî ce se află pe ordinea de zi. Această nouă manifestare a energiei primarului a provocat strigăte de “huo” în bănci. Primarul a reacţionat nervos: „Nu strigaţi huo pentru că trebuie să cred că mă aflu printre cai!” Atunci s-a produs o gălăgie puternică, preşedintele (Fábián László, comite suprem) nici măcar nu a încercat să-l liniştească. Mülek i-a spus primarului că nu el este preşedintele şi a cerut acceptarea iniţiativei sale, totodată mirându-se că primarul, care a fost la rândul său honved, se leagă de nimicuri pentru a se împotrivi. În schimb, Fábián László a remarcat că el nu vede legătura între cele două cazuri şi va include iniţiativa, ca atare, pe ordinea de zi a şedinţei de joi. În final, cu excepţia primarului, întreaga adunare a votat propunerea consiliului.75 Nu fiecare moştenitor a fost capabil să se despartă de obiectele sale comemorative. Văduva lui Damjanich János – cu toate că a primit cu bucurie vestea creării muzeului de relicve – a declarat, la 21 iulie 1892, că până trăieşte nu se va despărţi de câteva obiecte, dar după moartea ei le va dona colecţiei. Cu toate acestea, a donat câteva obiecte muzeului de relicve.76 De altfel, văduva lui Damjanich a Arad és Vidéke Anul XII. (14 iulie1 892) nr.163. Invingând rezistenţa primarului, comisia pentru ridicarea stautuii generalilor martiri la 14 iulie 1892 a votat în unanimitate acordarea sprijinului de 1000 forinţi. Arad és Vidéke Anul XII. (15 iulie 1892) nr.164. 76 Complexul Muzeal Arad, Muzeul de relicve, Nr. 1409. 75

35

făcut o vizită la Arad, în 19 iunie 1896, împreună cu fiica lui Lahner, dorind să viziteze muzeul după ora închiderii, lucru care nu s-a întâmplat fiindcă Varjassy nu era în localitate. În ziua următoare dimineaţa au pornit grăbite spre Macea.77 În interesul întreţinerii memoriei războiului pentru libertate de la 1848/49, în mai multe oraşe ale Ungariei cum ar fi la Kassa (astăzi Kosice), Cluj şi Budapesta au fost organizate expoziţii, respectiv au fost create colecţii. Legat de expoziţia de la Budapesta, bătrânul Kossuth Lajos a dat glas acelei păreri că locul muzeului care cuprinde materialul războiului pentru libertate de la ‘48 poate fi numai în capitala ţării Budapesta. Probabil că, în perioada deschiderii muzeului de relicve de la Arad, membrii Asociaţiei Kölcsey nu au avut cunoştinţă despre poziţia lui Kossuth. Kossuth a folosit ca argument faptul că relicvele din 1848/49 ar trebui colecţionate într-un singur loc „ pentru că fărâmiţarea ar reduce din valoarea lor istorică şi din efectul lor asupra sentimentului public”, şi acel loc nu poate fi decât capitala”.78 Comitetul de conducere al Asociaţiei Kölcsey a decis la 4 octombrie 1892 deschiderea Muzeului de Relicve, dar – spre surprinderea presei – deschiderea festivă a fost amânată pentru data de 15 martie a anului următor.79 În 6 octombrie publicul a putut vedea colecţia. În ziua următoare ziarul Arad és Vidéke a relatat pe un ton laudativ evenimentul: „Deschiderea muzeului războiului pentru libertate a avut loc ieri, fără vreo festivitate mai mare, pentru că deschiderea festivă, respectiv inaugurarea ca şi muzeu maghiar a fost amânată de către comitetul de organizare pentru mai târziu, pentru anul viitor. Comitetul de organizare al muzeului poate privi de pe acum cu mulţumire colecţia deosebit de interesantă, care conţine într-adevăr multe relicve Complexul Muzeal Arad, Muzeul de relicve, nr. 1413, 1414. Documentele lui Kossuth Lajos (Kossuth Lajos iratai.) vol. X. Red. pt. tipar: Kossuth Ferenc. Budapest, 1904. 385-386. 79 Arad és Vidéke Anul XII. (5 octombrie 1892) nr. 231. 77 78

36

preţioase, interesante. Cei care au vizitat ieri muzeul organizat în patru camere de la etajul doi al teatrului au putut constata cu cea mai mare surprindere şi au putut vedea nu o colecţie mai mică ci o expoziţie din anii ’48, care constituie baza unui muzeu bogat şi care a fost organizat într-adevăr frumos, cu mari ambiţii şi simţ corect, meritul principal i-a revenit neobositului Varjassy Árpád. În prima zi muzeul a fost vizitat de către circa cincisute de persoane”.80 4. Dezvoltarea materialului Muzeului de Relicve şi deschiderea sa oficială Fostul locotenent de honvezi Lévay Henrik din Kistelek, membru al Înaltei Camere a Dietei (Ungare) a fost rugat să îndeplinească funcţia de patron al Muzeului de Relicve. Asociaţia Kölcsey a trimis candidatului o delegaţie din care a făcut parte Varjassy Árpád, Lóczy Lajos şi Márki Sándor. În urma unei scurte întrevederi, Lévay a acceptat cererea şi chiar a devenit membru fondator al Asociaţiei Kölcsey şi a contribuit cu o sumă impresionantă la suplimentarea numărului de obiecte.81 Colecţia a primit numele de „Szabadságharci emléktárgyak országos múzeuma” (Muzeul naţional al obiectelor comemorative ale războiului pentru libertate), dar ca şi subsecţie a rămas în legătură cu Asociaţia Kölcsey. În momentul deschiderii, muzeul era compus din patru camere, la etajul al doilea al casei muzeale. Într-una au fost prezentate obiectele care comemorau generalii martiri. Printre primele au fost organizate dulapurile care cuprindeau obiectele lui Lázár Vilmos, Kiss Ernő şi Vécsey Károly. Bunurile lui Vécsey „sunt aranjate într-un dulap mare … Sunt adunate aici documentele lui, sabia, ultima lui scrisoare către soţia sa, obiectele confecţionate de el în detenţie şi alte obiecte mici, interesante, care toate ne trezesc amintiri dureroase legate de acest martir.

Arad és Vidéke Anul XII. (7 octombrie 1892) nr. 233. Printre vizitatori s-au aflat mai mulţi membri ai comisiei administrative juridice. (Z.P.) 81 Somogyi 1896. 24-25. Almási 2009. 36. 80

37

Lângă se află dulapul cu inscripţia Kiss Ernő care cuprinde obiectele ce îl comemorează pe acest martir. Aici găsim vasele folosite de Kiss Ernő pentru servirea mesei, pistoalele lui, o vestă cumpărată de cetăţeanul arădean Barthel Károly cu o monedă de douăzeci de argint când s-a organizat licitaţia cu bunurile mobile ale generalilor martiri la cetatea din Arad şi aici se păstrează şi acea cămaşă care a fost dezbrăcată de pe corpul lui Kiss Ernő după bătălie – pe această cămaşă se văd urmele a şase gloanţe … Trezeşte multe gânduri triste acel dulap care este dedicat amintirii contelui Vécsey Károly. În această grupă, cel mai interesant unicat este o carte de vizită care s-a păstrat de la gloriosul general.”82 Probabil că aici au fost prezentate şi acele obiecte făcute cadou de către văduva lui Damjanich János înainte de deschiderea provizorie a muzeului: sabia de paradă a lui Damjanich, coiful lui, inelul cu sigiliu, luneta lui, cravata, pipa şi un portret de-al lui făcut în Italia.83 În sala care se află la sud de camera generalilor martiri au fost expuse arme şi obiecte confecţionate de ofiţerii honvezi în timpul întemniţării în cetate. Dintre sculpturi au fost foarte interesante brăţările sub formă de cătuşe. Corespondentul ziarului Arad és Vidéke a evidenţiat sculpturile şi lucrările din mătase şi sârmă ale lui Dombrádi Nagy Sándor, judecător la tribunalul de urgenţă. Dintre picturi a amintit acuarelele generalului Gaál Miklós şi Lizenmayer, precum şi portretul lui Asztalos Sándor, pictat de el însuşi privindu-se în oglindă. Zichy Mihály a trimis de la Sankt Petersburg sabii de honvezi. Suliţele şi topoarele de luptă au umplut un dulap separat (de exemplu cele cu care a fost omorâtă familia Brády), tacâmurile lui Kmety, două chei de la Neugebäude şi sigilii. În dulapul lui Klapka s-a putut vedea registrul lui cu Ordine de zi şi sabia lui, iar la mijlocul acestei încăperi flutura pe perete steagul de luptă de la 1848-49 al colonelului de husari Ihász Dániel. Acesta din urmă a fost trimis muzeului de către Kossuth 82 83

Arad és Vidéke Anul XII. (21 iulie 1892) nr.169 Arad és Vidéke Anul XII. (5 octombrie 1892) nr. 231

38

Lajos. Au fost expuse şi fragmente din steagurile batalioanelor de honvezi 15 şi 104. Această cameră a fost completată de două lanţuri pentru prizonieri (purtate de maiorul Záborszky Imre şi locotenent colonelul Vera Kálmán ) şi tablouri, arme şi lucrări ale prizonierilor aşezate cu gust pe pereţi.84 În 1892 comitetul pentru muzeu „a cercetat partea arhivei judeţene care se afla la subsolul tribunalului judeţean, ocazie cu care a găsit într-un pachet de acte, manuscrise care constituie fragmente din arhiva lui Csány László, atotputernicul comisar al guvernului din Ardeal de la 1848/49”. Membrii comisiei au curăţat şi au ordonat actele în ordine cronologică, iar Asociaţia Kölcsey a solicitat la 2 februarie 1893 depunerea documentelor lui Csány, descoperite în arhiva judeţeană, în arhiva de manuscrise a Muzeului de Relicve, solicitare căreia i s-a dat curs numaidecât.85 Conform articolului lui Klein Mátyás, apărut în ziarul Arad és Vidéke, la 21 octombrie 1892, o sală a fost dedicată proclamaţiilor şi manuscriselor de la 1848/49. Colecţia cuprindea la acea dată mai multe sute de proclamaţii şi peste 15.000 manuscrise originale. „Biblioteca de manuscrise, făcând abstracţie de la câteva documente ale lui Kossuth şi altele, este formată din arhiva Csány. Aici se află Scrisoarea lui Kossuth din 15 ianuarie 1849 (se vor strânge toate şeile, săbiile, pistoalele şi se vor trimite generalului Bem), către primarul Aradului (i se va transmite lista proprietăţilor intabulate), scrisoarea către Csány din 22 octombrie 1848 (la conducătorii taberelor se află mulţi trimişi, mulţi sigur ar face bine dacă s-ar duce acasă), declaraţia de independenţă cu semnătura lui, în scrisoarea lui despre 2 octombrie 1878 mulţumeşte căpitanului Jankó Mihály pentru imaginea cu ofiţerii încă în viaţă a celui de al 3.–lea batalion de honvezi, există şi scrisori adresate lui Podhorszky Mária respectiv Erdélyi Miklós, cronica despre

84 85

Arad és Vidéke Anul XII. (21 octombrie 1892) nr.245 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1893. 1893:149.

39

victoria de la şanţurile de la Szőny, respectiv pipa folosită în 1848 pe care a dat-o lui Csernovics Péter.86 Deja în perioada deschiderii provizorii, muzeul a atras un public numeros format din personalităţi cunoscute, astfel a fost vizitat de soţia contelui Károlyi Tibor cu familia, Dessewffy Sándor episcop de Cenad şi vechi om de cultură, şi Brassai Samu.87 La propunerea lui Dálnoki Nagy Lajos, sub conducerea lui Varjassy Árpád s-au organizat serate de binefacere în favoarea Muzeului de Relicve. Patrimoniul muzeului creştea în mod îmbucurător, iar la scurt timp, obiectele nu au mai avut loc în cele patru camere din casa din oraş. Vizitatorii au fost mulţumiţi de colecţie, cu toate că până în noiembrie 1892 pentru amenajarea ei s-a folosit o sumă mică, de doar 4000 forinţi.88 Încă din 15 ianuarie 1893, Márki Sándor a propus editarea documentelor lui Csány. „Deoarece colecţia are un fond de documente de aproape 10000 de piese, avem obligaţia de a le face accesibile pentu consultare directă şi pe calea presei. Primul lucru a fost îndeplinit, iar cel de-al doilea e mai greu” – a apreciat el. Conform propunerii lui, ar trebui publicate documentele sub denumirea de „Csánylevéltár 1849-ből” (Arhiva Csány din 1849). A propus ca din cadrul Asociaţiei Kölcsey să se desprindă o Asociaţie pentru muzeu care să editeze o publicaţie cu titlul „Aradi Múzeum” (Muzeul din Arad). „Academia nu ne va acorda sprijin nici pentru arhiva de documente şi nici pentru revistă, pentru că vede în ea pe jumătate o tendinţă politică” – îşi încheie raţionamentul Márki Sándor.89 Din planificata editare de documente nu s-a ales nimic. Deschiderea festivă a avut loc la 15 martie 1893 la cea de a 45-a aniversare a războiului pentru libertate de la Pesta. Până în ziua de azi, această zi este considerată data

Arad és Vidéke Anul XII. (21 octombrie 1892) nr.245. Szöllőssy Károly: Raportul secretarului cu privire la activitatea Asociaţiei Kölcsey în anii 1891-1892, 1893. 10. 88 Arad és Vidéke Anul XII. (11 noiembrie1892) nr. 262 89 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. Perioda interbelică şi mixtă. 1893:318. 86 87

40

oficială a constituirii Muzeului din Arad.90 „După masă la ora trei un public numeros s-a grăbit să urce spre etajul doi pe treptele abrupte şi întunecoase ale casei, unde accesul spre muzeul naţional al relicvelor războiului pentru libertate şi holul acestuia a fost împodobit cu plante exotice. Publicul a umplut cele unsprezece încăperi ale muzeului până la refuz. Au venit şi notabilităţile noastre, care au fost întâmpinate de către membrii comitetului pentru muzeu şi care şi-au trecut numele în cartea de oaspeţi … Când lumea s-a adunat în sala în centrul căreia a fost aşezată macheta statuii martirului Huszár Adolf, corul Kölcsey s-a aşezat în jurul dirijorului Csanádi Virgil şi a intonat oda "Szózat".” În numele comitetului pentru muzeu, Varjassy Árpád i-a salutat pe cei prezenţi. În cuvântarea sa a subliniat că: încă suntem datori cu multe memoriei războiului pentru libertate de la 1848/49. După aceasta a făcut apel către publicul său: „Să colecţionăm toate obiectele memoriale, fragmente de steag, arme, haine, obiecte din echipament, imagini ale luptelor şi portrete, manuscrise, tipărituri, pentru ca obiectele preţioase să poată fi păstrate, cu voia lui Dumnezeu, pentru veşnicie în „Muzeul de Relicve al Războiului pentru libertate” înfiinţat la Arad.” S-a referit şi la condiţiile în care a fost creat muzeul: „Ideea muzeului de relicve de la Arad a apărut odată cu donaţia deosebit de substanţială făcută de compatriotul nostru cu inima înflăcărată Zichy Mihály către Asociaţia Kölcsey din Arad. Activitatea asociaţiei pentru înfăptuirea ideii a fost sprijinită spiritual şi material de către publicul din oraşul regal Arad şi de către domnul Lévay Henrik de Kistelek, aşa de eficient că astăzi, după scurgerea unui an scurt, gloria şi doliul timpurilor măreţe sunt preamărite de un muzeu permanent şi bogat.”91 Hügel, Peter: Complexul Muzeal Arad–Istoric. (Az Aradi Múzeum– Történeti áttekintés), in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba–Gyula, 2010. 61. 91 Arad és Vidéke Anul XIII. (16 martie 1893) nr. 62. 90

41

În discursul său, Sallay Béla, vicepreşedintele Asociaţiei Kölcsey, a subliniat că asociaţia lor şi-a fixat ca scop prezentarea unor momente, respectiv istoria războiului pentru libertate de la ´48. A mulţumit acelor bărbaţi înflăcăraţi care prin munca lor au făcut posibilă crearea acestui muzeu de relicve, în special distinsului preşedinte al comitetului pentru muzeu, Varjassy. În numele oraşului, Institoris Kálmán a mulţumit pentru silinţa patriotică a creatorilor muzeului, după care asociaţia corală a intonat „Imnul”, pe care publicul l-a cântat împreună cu aceasta.92 În prima jumătate a anilor 1890, condusă de oameni noi, asociaţia şi-a continuat activitatea pe drumul început. Comitele suprem, Fábián László şi-a dat demisia în 1893, iar în locul său, la 2 februarie consiliul l-a ales Varjassy Árpád, pe lângă care vicepreşedinte a devenit Sallai Béla. La 2 mai 1894, Sallai Béla demisionează, iar în locul lui va fi desemnat ca şi vicepreşedinte secretarul Szöllősy Károly, acesta la rându-i fiind înlocuit de Decsy Géza. La această dată componenţa comitetului pentru muzeu a fost următoarea: preşedinte: Varjassy Árpád, notar: Tóth Béla, casier: Lendvay Sándor, membrii: Barabás Béla, Bohus László, Dömötör László, Eckhhardt Ede, Fényes Dezső, Lukácsy Miklós, Mülek Lajos, Salacz Gyula, Szathmáry Gyula, Szöllősy Károly, Ternajgó Cézár şi Török Béla. La 29 martie 1895 în urma decesului lui Szöllősy Károly, locul lui va fi luat cu vot unanim de către Edvi Illés László, iar secretar devine Kara Győző, profesor de gimnaziu. Conform noii scheme de organizare a asociaţiei, la acea dată au funcţionat comitetul pentru muzeu, comitetul pentru cultură, comitetul pentru organizarea sărbătorilor naţionale şi comisia de cenzori a muzeului.93

Somogyi 1896. 25-26. De altfel, despre cele apărute, Somogyi publică în presă informaţii diferite privind colecţia. În accepţiunea lui: „În acele vremuri colecţia a ocupat opt săli şi un antreu. A cuprins 10000 buc. manuscrise, printre care documentele lăsate de Csány, predate de către judeţ spre păstrare muzeului, şi 4000 buc. diverse obiecte patrimoniale, ultimele fiind etichetate în mod corespunzător” Ibidem. 93 Somogyi 1896. 28-36. 92

42

Între 1892 şi 1895 s-au cheltuit pentru Muzeul de Relicve 4253 forinţi 41 creiţari. Această cheltuială s-a dovedit a fi foarte profitabilă în viitor. În anul 1905, valoarea Muzeului de Relicve a ajuns la 50.000 coroane, ceea ce reprezenta peste 50% din valoarea patrimoniului asociaţiei. Pe lângă subvenţia de la stat şi cotizaţiile membrilor, banii încasaţi din biletele de intrare la muzeu au devenit o sursă de venituri importantă pentru asociaţie.94 Baza acestor rezultate au constituit-o donaţiile începute în anii 1890. Aici, se pot delimita două perioade, probabil legate de întărirea cultului pentru Revoluţia din 48, cea până la 1893 şi următoarea. În ultima perioadă, până la primul război mondial, donaţiile respectiv achiziţiile de relicve a luat proporţii de masă. Lista donatorilor dintre anii 1890-1893 este scurtă, cuprinzând atât cetăţeni cunoscuţi cât şi necunoscuţi: Lévay Henrik de Kistelek despre care am vorbit deja. Dintre personalităţile războiului pentru libertate, respectiv a vieţii publice arădene fac parte donatorii, Atzél Péter primarul Aradului (1867–1871) mai târziu comite suprem (1871–1878),95 baronul Bohus László; Institoris Kálmán şi Salacz Gyula amintiţi anterior; maiorul de honvezi paşoptişti Friwisz Ferenc care odinioară a fost prizonier la Arad; precum şi Hauser (Hauszer) Károly, ţipţer de origine, care trăia la Arad, ambii posesori ai medaliei de merit ostăşesc clasa a 3-a.96 Printre primii donatori sa aflat şi Hermann Gyula, Kilényi Pál, Boxberg Frigyes, Palkovich Károly odinioară comisarul guvernului pentru judeţul Esztergom, Urbán Iván, precum şi două doamne: contesa Kőnigsegg Irma şi soţia lui Szentpétery Antal.97 5. Palatul Cultural În 1896 muzeul a fost vizitat de aproximativ 20000 persoane, iar în urna de colectă de aici s-au strâns donaţii de aproape 200 coroane, care au fost folosite pentru utilarea Almási 2009. 37. Ujj 2007. 19. 96 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban.(în cele ce urmează Bona 2000.) Budapest, 2000. 376. 97 Somogyi 1896. 48. 94 95

43

şi întreţinerea muzeului.98 La 30 octombrie 1897 adunarea generală extraordinară a Asociaţiei a aprobat prin hotărâre unanimă propunerea comitetului ca “asociaţia, corespunzător obligaţiilor stabilite în statut şi bazat pe materialul deja colectat, să creeze Muzeul judeţean din Arad”. În scrisoarea de sprijin adresată oraşului, preşedinţia asociaţiei nu a dezvoltat pe larg importanţa muzeelor, deoarece, “pentru fiecare om cult este evident efectul de educare şi formare al muzeelor, şi acea latură importantă a lor de a fi exprimarea trecutului nostru şi a respectului nostru pentru strămoşi”. Au solicitat sprijinul judeţului, iar ca prim pas cedarea antichităţilor aflate deja în posesia lor.99 În acest moment erau disponibile şi proiectele pentru Palatul Cultural.100 Oraşul Arad a decis construirea Palatului Cultural în 1898. Conform deciziei comitetului autorităţii municipale „aniversarea de jumătate de secol a evenimentelor de la 1848 se doreşte a fi imortalizată printr-un monument durabil, care ar fi clădirea decorativă ce va fi ridicată pe terenul oraşului, aflat în apropierea liceului, folosit în ultima vreme ca şi teren de patinaj, unde, prin strângerea rămăşiţelor celor 13 generali martiri s-ar amplasa tot acolo muzeul de relicve al războiului pentru libertate, şi documentele şi înscrisurile precum şi literatura referitoare la războiul pentru libertate şi de asemenea biblioteca orăşenească.”101 Patrimoniul muzeului a crescut şi în anii 90, printre donatori figurau atât persoane individuale cât şi organizaţii. Spre exemplu, compartimentul de medalii şi antichităţi a Muzeului Naţional Maghiar a îmbogăţit colecţia cu copia autentică a “monedelor de necesitate” folosite în

Raportul secretarului privind activitatea Asociaţiei Kölcsey din Arad pe anul 1896. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1897. 1897: fără număr. 99 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1897. 1897: fără număr. 100 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1897. 1897:119. 101 Însemnare. Arad, 21 iunie 1898. Complexul Muzeal Arad, Arhiva Kölcsey Dos. 1898. 1898:16. 98

44

cetatea Aradului în 1848/49.102 Totodată au trimis pentru colecţie şi obiecte legate de evenimentele ulterioare războiului pentru libertate. De exemplu Ágoston József a donat colecţiei în 1892 două bâte, din care una a primit-o în 1860 din capitală. În anii ‘90 tânărul Kristyóry János a trimis muzeului cureaua ce a aparţinut tatălui său, Kristyóry János, comandantul de odinioară a zonei Nagyhalmágy.103 Strângerea de fonduri necesare clădirii muzeului s-a desfăşurat în cele mai diverse moduri. Acestui scop a servit şi o parte din încasările volumului Ezernyolszáznegyvennyolc (O mie opt sute patruzeci şi opt) redactat de Jókai Mór, Bródy Sándor şi Rákosi Viktor, volum care a redat imaginea mai multor obiecte păstrate la Muzeul de Relicve.104 Pentru creşterea fondului mausoleului celor 13 generali martiri de la Arad, au fost emise bilete de tombolă, deţinătorii cărora s-au putut îmbogăţi cu un singur premiu: „mobilierul de cameră oferit de tâmplarul artizanal Varga József, creat de acesta pentru expoziţia naţională comemorativă milenară, distinsă cu medalia mare de stat şi oferită în scopuri patriotice comemorative.”105 Au fost vândute 377 bilete, bucata cu 2 forinţi, astfel că incluzând donaţia lui Weil Alajos respectiv cheltuielile, asociaţia a obţinut din această acţiune un profit curat de 216 forinţi.106 În a doua jumătate a anilor ‘90 Asociaţia Kölcsey a fost sprijinită cu donaţii mai mici sau mai mari de numeroase case de economii (Prima Casă de Economii din Arad, Casa de Economii Cetăţenească, Banca Populară şi de Industrie, Casa de Economii judeţeană) şi de Societatea Căilor Ferate Unite Arad– 102 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1890-1899. 1894: fără număr. 103 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1890-1899. 1892: fără număr. 104 Fişă de donaţii. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1898. 1898: fără număr. 105 Bilet de loterie cu nr.18. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1898. 1898: fără număr. 106 Proces verbal privind jocul de loterie pe obiecte al Asociatiei Kölcsey organizat în favoarea muzeului generalilor martiri [Arad,] 24 august 1898. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1898. fără număr.

45

Cenad. În 1898 asociaţia a stabilit valoarea Muzeului de Relicve la 25.000 coroane.107 Tot în 1898, cu participarea mai multor organizaţii sociale, s-a format o comisie pentru a executa lucrările tehnice şi financiare premergătoare construcţiei muzeului. În acest scop autoritatea locală a constituit o comisie formată din 13 persoane (comisia de construcţie a mausoleului) şi a cerut asociaţiei honvezilor, Asociaţiei Kölcsey , Uniunii Naţionale din Arad, Asociaţiei Inginerilor şi Arhitecţilor să delege câte două persoane în comitet. Asociaţia honvezilor l-a delegat pe Simay István şi Dániel László, Asociaţia Kölcsey pe Varjassy Árpád şi Lendvay Sándor, Uniunea Naţională pe Deutsch Bernát şi Fényes Dezső, iar Asociaţia Inginerilor şi Arhitecţilor pe Hegedűs László şi Kotsis Lajos.108 Punctele importante ale raportului secretarului din 1899 evidenţiază activitatea cuprinzătoare desfăşurată la acea vreme de Asociaţia Kölcsey: comisie literară, patronajul artelor plastice, ajutorarea şcolilor populare, organizarea de asociaţii corale, instruire agricolă, Muzeu de Relicve, bibliotecă, obţinerea ajutoarelor de stat, planul unificării bibliotecilor din Arad, chestiunea săpăturilor, sărbători naţionale, organizaţii partenere, administraţie, membrii. În legătură cu Muzeul de Relicve raportul numeşte ca şi îmbucurător faptul că oraşul a cedat pe cinci ani consecutivi, fără chirie „locuinţa aflată în partea de nord-est la etajul doi al casei pentru teatru şi de raport, care spaţiu fiind modificat în mod corespunzător în scopurile Asociaţiei, din sălile astfel obţinute două s-au dat în folosinţa muzeului de relicve. Cele două săli noi, care s-au pus în legătură cu sălile vechi ale muzeului, au fost echipate cu mobilier corespunzător, şi astfel au fost potrivite pentru primirea unei părţi a obiectelor, care din lipsă de spaţiu nu au putut fi expuse. Pentru scopurile sale, muzeul a avut la dispoziţie la Situaţie privind încasările şi raportările Asociaţiei Kölcsey din Arad la sfârşitul anului 1898 Arad, 31 decembrie 1898. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1898. 1898: fără număr. 108 Însemnări. 21 iunie 1898. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1898. 1898:16. 107

46

acea dată şase săli la stradă, trei camere la stradă şi una spre curte, cu toate acestea înghesuirea obiectelor constituie şi acum motivul unor obiecţii întemeiate. Suprafaţa spaţiilor folosite în scopul muzeului este de 300 metri pătraţi.”109 Întreţinerea muzeului s-a acoperit din 800 coroane asigurate de asociaţie şi donaţiile voluntare. Începând cu februarie 1899 vizitatorii au plătit şi taxă de intrare, în timpul săptămânii 40 filleri, duminica şi în zilele de sărbătoare 20 filleri. Introducerea taxei nu a avut drept consecinţă diminuarea numărului de vizitatori ci “a ţinut la distanţă mulţimea de copii care erau dezordonaţi şi făceau praf şi gălăgie”, aducând un venit de 1.000 coroane. „Pe parcursul anului 1899 – se arată în raportul secretarului – domnii Aradi János, Atzél Péter, dr. Buhus István, Kossuth Ferenc, contele Leiningen Ármin, Matolay Etele, văduva lui Damjanich János şi văduva lui Nagy József ne-au îmbogăţit muzeul cu obiecte foarte valoroase. Şi publicul oraşului liber regal Arad a predat spre păstrare muzeului nostru bentiţele coroanelor depuse la monumentul celor treisprezece generali martiri la 6 octombrie 1899 precum şi coroanele de argint, dintre care are o valoare deosebit de mare cea cu inscripţie executată de lucrătorii uzinei de vagoane din Arad şi aşezată într-un dulap împodobit cu sculpturi simbolice.”110 Subcomisia de construcţii însărcinată cu edificarea Palatului Cultural şi-a ţinut prima şedinţă la 28 februarie 1901. Aceasta a stabilit că clădirea proiectată va trebui să găzduiască mausoleul generalilor martiri de la Arad, muzeul relicvelor războiului pentru libertate, biblioteca şi sala de lectură orăşenească, muzeul orăşenesc şi judeţean de istorie, arheologie şi etnografie, colecţia de arte plastice, precum şi o sală de conferinţe şi de expoziţie. Cheltuielile necesare au fost apreciate la suma de 240.000-250.000 coroane. Anunţul pentru concursul de proiecte destinat 109 Raportul secretarului privind activitatea Asociaţiei Kölcsey din Arad pe anul 1899. Arad, 1900. 3-4. 110 Raportul secretarului privind activitatea Asociaţiei Kölcsey din Arad pe anul 1899. Arad, 1900. 4.

47

ridicării edificiului ce va fi construit s-a făcut ţinând cont de aceşti parametri.111 Deja la începutul anilor 1890, Dömötör László a fost de părere că în viitorul muzeu ar trebui să se acorde spaţiu şi materialului arheologic. El a atras în lucrare specialişti importanţi ca profesorul universitar Rómer Flóris, care în 1849 a fost condamnat de către tribunalul militar de la Pozsony (Bratislava) la detenţie de 8 ani pentru rolul jucat în războiul pentru libertate.112 Săpăturile efectuate de Dömötör László şi colaboratorii săi, au constituit baza expoziţiei arheologice deschise în 1903.113 La adunarea sa generală din 17 martie 1901 Asociaţia Kölcsey a discutat şi chestiunile legate de construcţia Palatului Cultural. Edvi Illés László, vicepreşedintele asociaţiei, a analizat realităţile economice şi culturale şi a argumentat „de ce comitetul director a stabilit că nu se execută numai mausoleu şi muzeu de relicve, ci un Palat Cultural, care pe lângă cele două să cuprindă şi biblioteca publică ce se va constitui, muzeu arheologic, pinacotecă şi o sală de conferinţă mare”. Radó Károly, membru al asociaţiei, a lămurit partea finaciară a proiectelor. Influenţaţi de aceştia adunarea generală a însărcinat conducerea “să anunţe un concurs de proiecte pentru planurile Palatului Cultural şi a deblocat din fondul pentru construcţia muzeului cele 1.500 coroane necesare pentru acest scop. 114 Într-o altă expunere Edvi Illés László a constatat că urmare a urbanizării dispar într-un număr tot mai mare Rudnyánszky Endre: Istoricul înfiinţării palatului cultural (A kultúrpalota létesülésének története) in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey. Red. pt. tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 20. 112 Bona 1998/1999. vol III. 52-53. 113 H., Peter: Complexul Muzeal Arad–Istoric. (Az Aradi Múzeum– Történeti áttekintés), in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 63. 114 Proces verbal al Asociaţiei Kölcsey din Arad cu ocazia celei de-a XXI.a Adunări Generale Ordinare din data de 17 martie 1901. Arad, 17 martie 1901. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1901. 1901: fără număr. 111

48

clădiri mai vechi ale Aradului sau cele care au legătură cu revoluţia. De aceea a propus adunării generale, propunere accepată de aceasta, “ca să se colecţioneze sub formă de fotografii amintirile încă existente de importanţă istorică sau în relaţii cu istoria Aradului, iar cele deja distruse, după posibilităţi, să fie descrise.”115 În 1901 Muzeul de Relicve s-a îmbogăţit cu alte obiecte interesante. Soţia lui Rákóczy Parcsetich Hugó a donat muzeului dulapul în care soţul ei a păstrat acele materiale cu care a executat picturile, desenele, sculpturile şi alte obiecte aflate în posesia muzeului. Kónya József şi soţia sa de la Törökbecse au trimis o lance folosită de răsculaţii sârbi şi o coasă aflată într-o teacă de piele, pe care le-au găsit în podul casei unui conducător al răsculaţilor sârbi. Dr. Köpf Kálmán, medic din Arad, a donat muzeului pomponul sabiei locotonentului de honvezi Köpf Alajos. Lendvai Sándor a trimis fotografia lui Michael Würdiger din Cehia, care ca şi soldat regal – împărătesc a asistat la execuţie. Robb Károly, locuitor din Pecica, a îmbogăţit colecţia cu tipărituri din 1848/49. Dr. Bárczay Gyula, avocat din Budapesta, a trimis un ordin de zi scris olograf lui Klapka. Lukácsy Miklós a trimis relicve folosite de Asociaţia honvezilor din Arad cu ocazia înmormântării lui Kossuth. Rajla Márton, notar din Şimand, a trimis ordinul său de lăsare la vatră şi paşaportul său emise în 1849. Primarul Salacz Gyula a îmbogăţit colecţia cu bancnote Kossuth, în timp ce Vásárhelyi László, cu manuscrisul lui Damjanich János din 1843. La această dată, Muzeul de relicve are 830 obiecte comemorative, 408 manuscrise, 603 tipărituri, 48 picturi în ulei şi 504 tablouri. „Tablourile sunt expuse pe pereţi iar obiectele în 32 dulapuri de sticlă, în măsura posibilităţilor în mod profesional şi cu gust. Marea parte a obiectelor sunt inscripţionate, pentru ca vizitatorii să afle imediat felul obiectelor păstrate şi numele donatorului .

115

Ibidem.

49

În anul 1901, muzeul a adunat din taxe de intrare un venit de aproape 800 coroane.”116 În scrisoarea sa din 12 septembrie 1901, Urbán Iván, comitele suprem al comitatului Arad şi al oraşului regal liber, l-a înştiinţat pe Varjassy Árpád, că acceptă funcţia de preşedinte a comisiei formate pentru evaluarea proiectelor sosite la concursul de proiecte.117 La propunerea lui Varjassy au fost înfiinţate şi subcomisii, astfel cea de îmbunătăţiri funciare, de parcare şi de construcţie (preşedinte: inginer şef Virágh Lajos), comisia pentru obţinerea locului de execuţie şi a rămăşiţelor (preşedinte: Institoris Kálmán, notarul principal), comisia de organizare a tombolei (preşedinte: Varjassy Lajos, consilier), comisia de organizare a colecţiei naţionale (preşedinte: Simay István, preşedintele Asociaţiei honvezilor din Arad). La cumpăna secolului, membrii Asociaţiei Kölcsey au depăşit de mult etapa formării. În 1902, pe lângă corpul demnitarilor şi comitetul de conducere orăşenesc, asociaţia avea şi un comitet de conducere de provincie format din 100 membrii.118 În acest an muzeul s-a îmbogăţit cu un important obiect memorial Kossuh. Medicul lui Kossuth, Giuseppe Basso-Arno a trimis tabachera inscripţionată cu numele guvernatorului de odinioară.119 La concursul de proiecte al Muzeului de Relicve au sosit 27 proiecte.120 Asociaţia inginerilor şi arhitecţilor de la Budapesta a obiectat la faptul că proiectanţii nu puteau depăşi limita de 250000 coroane. Astfel juriul nu a acordat premiul întâi, a recompensat cu premiul doi proiectul lui 116 Pókász Imre: Az aradi Kölcsey Egyesület 1901. évi működése. Arad, 1902. 6-7 117 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1901. 1901:28-29. 118 Corpul demnitarilor şi comitetul Asociaţiei Kölcsey (Imprimat) Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1902. 1902: fără număr. 119 Comitetul Asociaţiei Kölcsey dr. Basso-Arnonak. Arad, 1892. október 24. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1902. 1902: fără număr 120 Conform Peter Hügel au sosit numai 26 de proiecte. Hügel, Peter: Complexul Muzeal Arad – Istoric. (Az Aradi Múzeum – Történeti áttekintés), in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 67.

50

Vágó József şi Vágó László, a cumpărat lucrările comune ale lui Tabakovits Emil, Leitersdorfer Béla, precum şi Szántay Lajos şi Székely Marcell. În final asociaţia l-a însărcinat pe “vechiul şi înflăcăratul său membru, Szántay Lajos, arhitect arădean… ca, folosind cele mai bune cinci proiecte de lucrări, extrăgând din fiecare ce e mai bun şi mai util, să elaboreze un nou plan al Palatului Culturii ce se va construi în viitor”.121 La 17 ianuarie preşedintele Varjassy Árpád şi Edvi Illés László au formulat o cerere către ministrul culturii Wlassics Gyula, în care au solicitat angajarea unui muzeolog sau bibliotecar plătit. În susţinerea cererii lor au arătat că biblioteca lor cu 7489 volume a sporit într-o măsură importantă prin achiziţionarea bibliotecii Atzél (16000 volume) şi asociaţia ar fi vrut să creeze o bibliotecă publică, folosind şi colecţiile de carte lăsate în custodia gimnaziului principal. Întreţinerea Muzeului de Relicve nu ar fi fost posibilă fără cooptarea unui specialist corespunzător. „Relicvele originale, aflate la muzeul naţional al relicvelor războiului pentru libertate, care constituie proprietatea asociaţiei, sunt relicve, tablouri şi obiecte de artă originale care au o importanţă istorică rară, şi în cea mai mare parte pot fi găsite numai aici, iar cele aproape zecemii de manuscrise originale păstrate în acest muzeu, biblioteca separată a muzeului, colecţia de monede din ‘48 etc., nu pot fi înregistrate, descrise iar activitatea organizată pentru completarea corespunzătoare a colecţiei nu poate fi desfăşurată într-un mod intensiv în lipsa unei persoane care îşi consacră tot timpul treburilor asociaţiei” – scriau ei. Organizarea sesiunilor de lectură literară şi ştiinţifică şi colecţia de arte plastice aflată încă în fază incipientă, sprijinirea şcolilor cu limba de predare maghiară, premierea învăţătorilor care organizau asociaţii de tineret şi asociaţii corale, necesită un specialist corespunzător. Din acest motiv cer ca, până la ridicarea Palatului Cultural, în favoarea asociaţiei 121 Istoricul infiinţării palatului cultural (A kultúrpalota létesülésének története) in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey. Red. pt. tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 21-22

51

“sub forma subvenţiei de la stat, unul dintre agenţii de muzeu sau de bibliotecă, diurnişti angajaţi pe seama bugetului inspectoratului principal al muzeelor şi bibliotecilor, persoană corespunzătoare, capabilă să îndeplinescă sarcinile trasate, să fie delegat deocamdată pentru următorii trei ani, pentru ordonarea bibliotecilor şi a colecţiilor arheologice şi de artă arădene făcând prin aceasta posibil să deschidem bibliotecile şi colecţiile noastre de artă pentru utilitate publică.”122 În lipsa mijloacelor necesare, guvernul a refuzat cererea, dar a oferit posibilitatea ca “în măsura în care posibilităţile de spaţiu permit pregătirea organizării bibliotecii cu ajutorul forţei de muncă locale, pentru acoperirea cheltuielilor cu această activitate să contribuie din veniturile de stat disponibile pentru scopurile organizării.”123 În numele Inspectoratului Principal al Muzeelor şi Bibliotecilor, Fraknói Vilmos a comunicat la 7 iunie 1903 asociaţiei, că ministrul cultelor şi educaţiei publice a aprobat un ajutor anual de 1000 coroane pentru restituirea preţului de cumpărare a bibliotecii Atzél, iar pentru creşterea numărului de obiecte ale anticariatului a aprobat 600 coroane anual.124 La 27 decembrie 1903 comitetul director al Asociaţiei Kölcsey a hotărât să cedeze oraşului colecţia asociaţiei, dacă întreţinerea acesteia va fi preluată de oraş şi conducerea Palatului Cultural va fi încredinţată comitetului director al Asociaţiei Kölcsey. La 14 septembrie autoritatea municipală a oraşului Arad a hotărât cu 47 voturi pentru faţă de 27 împotrivă, că va da curs cererii de mai sus a Asociaţiei Kölcsey. Totodată, a declarat că vede Palatul 122 Varjassy Árpád şi Edvi Illés László – Către Domnul Ministru al Cultelor şi al Educaţiei Arad, 17 ianuarie 1903. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1903. 1903: fără număr 123 Secretarul de Stat, în numele Ministrului Educaţiei Publice - Către Preşedinţia Asociaţiei Kölcsey. Budapest, 1903. december 31. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1903. 1904:2. 124 Fraknói Vilmos – Către Preşedinţia Asociaţiei Kölcsey Arad, 7 iunie 1903. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1903. 1903: fără număr.

52

Cultural ca şi un memorial al mileniului din oraş şi va solicita ministrului educaţiei publice şi comitatului Arad un ajutor de construcţie de 150.000 coroane respectiv de 20.000 coroane. Între timp arhitectul Szántay Lajos a finalizat şi planurile schiţelor în detaliu.125 Szomori István, învăţător şi director al şcolilor populare de stat din Pecica, în 1904, a fost concediat pentru jumătate de an, putând astfel să se ocupe timp de 6 luni de ordonarea bibliotecii şi a colecţiilor Asociaţiei Kölcsey.126 Sa continuat cu vânzarea tablourilor lui Zichy în favoarea clădirii muzeului. Ziarul Pécsi Napló, în numărul său din 24 octombrie 1904, arată că din sarcina Asociaţiei Kölcsey „Poók János colindă toată ţara, ca din vânzarea copiilor colorate ale tablourilor arădene ale lui Zichy Mihály, să colecteze suma necesară pentru ridicarea mausoleului pentru rămăşiţele generalilor martiri de la Arad. Sumele necesare nu se vor strânge din donaţii, ci în acest scop se vând nişte imagini foarte preţioase, care nu pot lipsi din nici o casă maghiară. Văduva lui Damjanich János îndeamnă asociaţia la realizarea acestui proiect frumos…”.127 În comitetul însărcinat cu conducerea muzeului războiului pentru libertate au fost între timp delegaţi de către oraş Salacz Gyula, Simay István şi Barabás Béla.128 La 25 septembrie 1904 Edvi Illés László a făcut o propunere către departamentul literar, pentru prelucrarea literară a materialului Muzeului Relicvelor.129 Conducerea asociaţiei a salutat proiectul, dar a interzis să se scoată din muzeu în scopul prelucrării documente sau exponate.130 Tot atunci s-au făcut pregătiri pentru editarea unei serii de 125 Istoricul înfiinţării palatului cultural (A kultúrpalota létesülésének története) in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey. Red. pt. tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 23-24. 126 Administraţia şcolii de stat din Magyarpécska (Rovine) – Către Varjassy Árpád. Magyarpécska (Rovine), 22 noiembrie 1904. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:596. 127 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:530. 128 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:594. 129 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904: fără număr. 130 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:539.

53

caiete ale muzeului, care până la urmă nu a mai apărut. Conform proiectului, prima parte s-ar fi ocupat de amintirile din închisoare, separat ale martirilor de la Arad, după care de prizonierii rămaşi. Partea introductivă, şi în continuare biografiile lui Damjanich şi Kiss Ernő s-ar fi dezvoltat în cinci caiete. Cea de-a doua mare unitate ar fi trebuit să conţină prezentarea documentelor şi relicvelor relevante pentru Arad. În cea de a treia unitate tematică sar fi încadrat documentele şi relicvele care puteau stârni interes naţional.131 În 1904, pentru îngrijirea materialului în creştere, asociaţia a avut posibilitatea să angajeze şi un paznic la muzeu şi bibliotecă. La concurs cel mai potrivit pentru această sarcină a fost considerat Naményi T. Lajos, căruia i s-a asigurat un salar anual de 1400 coroane.132 În 1905 ministrul cultelor şi al educaţiei publice a cumpărat cu 600 coroane de la contele Kreith Béla un album compus din 156 scrisori, care cuprindea semnăturile prizonierilor din cetatea Aradului şi l-a încredinţat spre păstrare Muzeului de Relicve.133 La adunarea comitetului director din 7 aprilie 1905 asociaţia a aflat că autoritatea publică a respins contestaţia ministrului de interne, asigurând astfel 130.000 coroane pentru construcţia Palatului Cultural.134 La intervenţia Asociaţiei şi comitatul Arad a contribuit la cheltuieli cu 20.000 coroane. Criza politică din 1905 a întârziat şi construcţia Palatului Cultural: sumele promise nu au putut fi transferate. Biblioteca şi muzeul au fost intens vizitate. La muzeu, din taxele de intrare în cursul anului au intrat 750 coroane, iar la urnă s-au strâns alte 130 coroane. A fost un succes şi difuzarea imaginilor Zichy care

131 Proiectul caietelor de muzeu, Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:532. 132 Contract. Arad, 3 martie 1904. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904: fără număr. 133 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:47. 134 Procesul verbal al şedinţei comitetului de conducere al Asociaţiei Kölcsey din 7 aprilie 1905, Arad. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1905. 1905: fără număr.

54

a adus un venit de aproape 20000 coroane.135 La 14 decembrie 1905 oraşul Arad a cedat muzeului cele 3 monede de aur şi un clopot, donate muzeului de văduva răposatului Lázár Vilmos în 1886 iar monedele de bronz confecţionate cu ocazia dezvelirii statuii martirilor au fost valorificate în favoarea asociaţiei.136 În 1907 comitetul director şi personalul asociaţiei Kölcsey era format din 6 membri: consilierul regal şi inspector şcolar Varjassy Árpád, preşedinte; Krenner Miklós, profesor la şcoală reală principală în calitate de vicepreşedinte şi Zima Tibor, secretar al camerei de comerţ şi industrie şi redactor de ziar, în calitate de revizor au lucrat voluntar la asociaţie. Secretarul Szöllősi István, profesor la preparandie a primit 1600 coroane anual, jumătate de la Asociaţia Kölcsey respectiv de la Inspectoratul Principal al Muzeelor şi Bibliotecilor. Juhász Ferenc, elev în anul IV la preparandie, în calitate de ajutor de operator de bibliotecă a primit de la asociaţie 120 coroane, iar Máté András, servitor la muzeu, care îngrijea colecţiile, a primit un salariu de 720 coroane, 80 coroane sumă forfetară pentru îmbrăcăminte şi 10% din cotizaţiile încasate.137 La 8 februarie 1908 Asociaţia Kölcsey l-a anunţat pe inginerul şef Virág Lajos că „în încăperile muzeului apa curge aşa de tare din pod că trebuie strânsă în vase”. Cu toate că l-au anunţat pe administrator, nu s-a întâmplat nimic, astfel că s-a solicitat intervenţia rapidă a autorităţii locale.138 Cu toate acestea, colecţia a sporit în continuare, asociaţia mesenilor Kossuth a oferit macheta în mărime de 1/3 a figurii principale din grupul statuar Kossuth ce va fi ridicat, care a fost primită cu bucurie de către Asociaţia 135 Procesul verbal al şedinţei comitetului de conducere al Asociaţiei Kölcsey din 28 octombrie 1905, Arad. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:178. 136 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:179-180, 1906: 15. 137 Corpul demnitarilor şi al personalului de serviciu al Asociaţiei Kölcsey din Arad în anul 1907. Arad, 28 februarie 1908.. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1908. 1908: fără număr. 138 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1908. 1908:48.

55

Kölcsey. De altfel, Asociaţia Kölcsey a sprijinit şi ea activitatea comisiei pentru statuie.139 Kovács Vince, membrul comitetului director al asociaţiei a propus autorităţii locale ca oraşul Arad să solicite pe lângă cele 150.000 coroane deja alocate de Inspectoratul Principal al Muzeelor şi Bibliotecilor încă 150.000 de la Ministerul Cultelor şi Educaţiei Publice. La propunerea lui Jancsó Benedek, comitele suprem, contele Károlyi Gyula trebuia să prezinte cererea ministerului. Şi Barabás Béla, unul dintre conducătorii Partidului Independenţei şi al paşoptiştilor, a promis că va da o mână de ajutor în acceptarea solicitării oraşului. În baza acestora, Varjassy Árpád a considerat că Palatul Cultural poate fi terminat deja în 1910. În primele trei luni ale anului 1908 muzeul a avut 366 vizitatori neplătitori şi 267 plătitori, rezultând încasări de 134 coroane.140 Szántay Lajos a fost nevoit să mai schimbe încă o dată, pentru ultima oară, planurile Palatului Cultural, deoarece s-a dorit amplasarea acestuia la colţul parcurilor Baross şi Salacz. În comisia autorităţii locale, alegerea terenului a declanşat dezbateri serioase, datorită contestaţiilor problema s-a tărăgănat până în 1909, când intervenţia lui Barabás Béla la minister pune capăt tergiversărilor. Datorită creşterii preţurilor materialelor de construcţie a trebuit să fie ridicată şi suma ajutorului de stat. Oraşul Arad a hotărât la 9 decembrie 1909 construcţia Palatului Cultural.141 Autoritatea locală a oraşului Arad a decis printr-o hotărâre că va ridica o clădire demnă pentru colecţiile 139 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1908. 1908:472. Strângerea donaţiilor pentru statuia lui Kossuth a început în 1899, dar opera lui Margó Ede şi Pongrácz Szigfrid a fost inaugurată în 1909. Az aradi Kossuth szobor története.Red.pt.tipar: Schwarcz Zsiga. Arad, 1909. 11-12, 63. 140 Proces verbal al şedinţei Asociaţiei Kölcsey din 12 aprilie 1908. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1908. 1908:243. 141 Istoricul înfiinţării palatului cultural (A kultúrpalota létesülésének története) in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey. Red. pt. tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 24-26.

56

oferite de către Asociaţia Kölcsey, împreună cu dreptul de proprietate. În septembrie 1910, execuţia lucrărilor legate de construcţie a fost câştigată de unsprezece antreprenori. Pietrarul Mairovilz Emil, tâmplarul Kenderessy László, executantul acoperişului de fier fabrica Weitzer, lăcătuşul Stoll Béla, sticlarul Urbán Endre, instalatorul Kohn József, dulgherul Mittner József, instalator pentru încălzire centrală fabrica Benoid, mai târziu Rohoczi Hugó, sculptor de figuri a fost Rubleczki Géza, lucrările de zidărie au fost executate de Kotsis Lajos, iar cele de tinichigerie de Husserl Manó.142 În 1911 a început în final construcţia Palatului Cultural. După cum am arătat deja, lucrările sosite la concursul de proiecte au fost prelucrate de arhitectul Szántay Lajos.143 Szántay a hotărât că va executa părţile clădirii în stilul diferitelor epoci. Astfel, intrarea a devenit clasicistă, stilul părţilor din spate renascentist, gotic sau baroc timpuriu. Arhitectul a argumentat că a ales diferite orientări stilistice, pentru că a simţit că în oraşele din Câmpie nu s-a folosit ceva asemănător.144 Raportul asociaţiei din anul 1911 subliniază că „Palatul Culturii trebuie să fie terminat până la finele lui 1912, iar conform intenţiilor Asociaţiei Kölcsey trebuie să se deschidă în toamna lui 1913, pregătit pentru primirea activităţii tuturor factorilor de cultură generală. În anul trecut, în 1911, am plătit către consiliul orăşenesc care asigură execuţia lucrărilor de construcţie, ajutorul anual de 10000 coroane primit de la Inspectoratul Principal timp de 6 ani şi dobânzile acestuia, precum şi fondul constituit din donaţii în acest scop ale arădenilor, în total 71874 coroane şi 20 filleri. Pentru rambursarea fondului pentru construcţii, Inspectoratul General va transfera încă timp de 9 ani prin

142 Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Anuarul pentru anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey. Red. pt. tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 28. 143 Ujj 2008. 85. 144 Pávai Gyula: Mesélő aradi házak. Oradea, 2008. 29.

57

intermediul Asociaţiei Kölcsey cele 10.000 coroane anuale.”145 Odată cu construcţia Palatului Cultural a devenit tot mai evident că Asociaţia Kölcsey ar dori să deschidă în noua clădire două muzee complete: Muzeul Relicvelor Războiului pentru libertate de la 1848 şi cel de etnografie. Materialul necesar pentru primul a fost deja colecţionat, trebuia numai organizat, dar cel de-al doilea necesita procurarea de multe obiecte, motiv pentru care asociaţia a solicitat tot mereu sprijin de la stat.146 La 14 martie 1912 asociaţia i-a comunicat lui Barabás Béla, că adunarea generală „cu vot unanim şi cu entuziasm, l-a ales ca şi membru onorific”. Barabás Béla a fost unul din liderii influenţi ai partidului de Independenţă şi ‘48, care a jucat un rol important şi în dezvoltarea cultului personalităţii lui Kossuth, ridicarea statuii lui Kossuth în Arad şi descoperirea relicvelor generalilor martiri, şi pe lângă acestea a fost ani de zile juristul Asociaţiei Kölcsey.147 În scrisoarea adresată asociaţiei, Barabás a accentuat că va promova şi în continuare cauzele susţinute de asociaţie.148 La şedinţa comitetului de conducere din 29 februarie 1912 Kovács Vince, consilier orăşenesc pentru cultură şi membru al comitetului de conducere, i-a informat pe cei prezenţi asupra chestiunii Palatului Culturii. Conform celor spuse de Kovács, construcţia trebuie finalizată până la sfârşitul anului, lucrările interioare fiind deja în desfăşurare. Pentru încălzire va fi făcut un nou proiect, iar oraşul discută cu organele competente despre statutul viitoarei instituţii. În absenţa lui Varjassy Árpád conducătorul de şedinţă, vicepreşedintele Krenner Miklós, a subliniat că, cu toate că asociaţia a predat oraşului colecţiile sale pentru a fi expuse în Palatul Culturii nu s-a renunţat la Raport privind starea şi dezvoltarea Asociaţiei Kölcsey din Arad pe anul 1911. Arad, 6 martie 1912. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912: fãrã numãr. 146 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1910. 1910:195. 147 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912:39. 148 Barabás Béla către Szőllősi István. Budapest, 23 martie 1912. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912:57 145

58

„în primul rând a forma, dirija acolo viaţa spirituală şi a o pune în legătură cu ceilalţi factori orăşeneşti ai vieţii spirituale”. Comitetul de conducere a propus ca în acest scop să se înceapă negocieri tripartite între Inspectoratul Principal al Muzeelor şi Bibliotecilor, oraşul Arad şi Asociaţia Kölcsey.149 La sedinţa Asociaţiei Kölcsey din 6 martie 1912, în absenţa lui Varjassy Árpád, vicepreşedintele Krenner Miklós a făcut raportul despre activitatea din perioada trecută. Şi-a exprimat speranţa ca prin construcţia Palatului Culturii vor spori şi mijloacele asociaţiei în activitatea de construcţie a naţiunii. „Cadrul mare al noului palat – spunea printre altele – va putea fi umplut numai prin efort mai mare, cu un public mai numeros care şi el desfăşoară muncă de colecţionare culturală.” În final a dat glas convingerii că, „şi Palatul Culturii poate fi plin de viaţă, dinamic iar Asociaţia Kölcsey va fi chemată să îl dezvolte în conformitate cu nevoile vieţii în transformare.”150 Comitetul de conducere al asociaţiei l-a susţinut pe Varjassy Árpád, care datorită implicării în descoperirea rămăşiţelor generalilor martiri a fost supus unor atacuri în capitală.151 În ciuda dezaprobării venite de la dr. Török Aurél, profesor universitar şi Barabás Béla, Varjassy a continuat săpăturile şi în condiţii meteorologice nefavorabile, care la 21 august 1912 au fost încununate de succes: cazmaua muncitorilor s-a lovit de oase umane.152 După 149 Procesul verbal al şedinţei comitetului de conducere al Asociaţiei Kölcsey din 29 februarie 1912 care a avut loc în sala de consiliu a primăriei. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912: fără număr. 150 Procesul verbal al şedinţei comitetului de conducere al Asociaţiei Kölcsey care a avut loc in sala de consiliu a primăriei în 6 martie 1912 ora 5 după-masă. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912: fără număr. 151 Procesul verbal al şedinţei comitetului de conducere al Asociaţiei Kölcsey din 3 decembrie 1910 care a avut loc în sala de consiliu a primăriei. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1910. 1910:247. 152 Az aradi vértanúk. Red.pt.tip. si pref.: Katona Tamás (în cele ce urmează: Katona 1979) vol. I. 334.

59

îndelungi pregătiri, la 21 octombrie 1913 au fost exhumate rămăşiţele pământeşti ale lui Lázár Vilmos şi Schweidel József.153 Sarlot Domokos, căpitan principal pensionat, a fost de acord deja la 9 octombrie 1913 ca Varjassy Árpád să mute rămăşiţele pământeşti ale celor doi generali martiri exhumaţi în cetatea Aradului în partea stângă a criptei aflate în proprietatea sa.154 În acest timp construcţia Palatului Cultural a avansat aşa de tare, încât trebuia efectuată utilarea lui. Domán Sándor a furnizat palatului covoare şi perdele, fraţii Fleischer cuiere confecţionate din fier, Mundus Egyesült Magyar Hajlított Fabútorgyárak Rt. (Fabricile de Mobilă din Lemn Curbat Maghiare Unite Mundus) fotoliile şi scaunele.155 În declaraţia sa, fabrica a arătat că s-au interesat de această comandă onorantă, “pentru că în calitate de cea mai mare fabrică de mobilier curbat din Ungaria este interesul nostru eminent să luăm parte la lucrările industriale ale acestui Palat de Cultură maghiar, respectiv să asigurăm comanda în favoarea noastră, în special atunci când, şi din punct de vedere al artei decorative, fabrica noastră poate face faţă concurenţei austriece”.156 În 1914 fotoliile s-au descleiat, dar fabricantul le-a reparat rapid.157 Pe lângă „Mundus” la mobilarea Palatului Cultural a participat şi uniunea meseriaşilor producători de mobilă, care a furnizat diferite produse în valoare de 4.500 coroane. 153 Mormântul generalilor martiri. Documentarea lui Ficzay Dénes (Arad–1960). Red. pt. tip. şi pref.: Pávai Gyula. Arad, 2008. 37-88. Ridicarea scheletelor şi procesele verbale aferente sunt publicate de Katona 1979. vol.I. 322-337. 154 Către Sarlot Domokos–Gásza administrator al cimitirului din Arad. Arad, 9 octombrie 1913. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. Documente fără număr (Fără an) 1913: 154 Hotãrârea Consiliului Orăşenesc. Arad, 11 septembrie 1912. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912: fără număr 155 Hotărârea Consiliului Orăşenesc. Arad, 11 septembrie 1912. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912: fără număr. 156 Hotărârea Consiliului Orăşenesc. Arad, 19 octombrie 1912. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912: fără număr. 157 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912. 1915:3. [!]

60

Cheltuielile cu construcţia Palatului Culturii s-au ridicat în totalitate la 1.100.000 coroane.158 Colecţia referitoare la 1848 a sporit în continuare. Asociaţia Muzeelor din Ardeal a trimis Muzeului de Relicve duplicatul proclamaţiilor din acea perioadă. Directorul de bancă Rozványi József a depus atunci actul de numire al colonelului celui de al 8-lea regiment de husari Bersek József, care a fost semnat de Kossuth Lajos şi Batthyány Kázmér.159 Ridicarea Palatului Cultural a făcut necesară o nouă revizuire a rolului şi a statutului Asociaţiei Kölcsey. La şedinţa comitetului director din 4 noiembrie 1912 s-au iscat discuţii aprinse despre viitorul asociaţiei. Preşedintele Varjassy Árpád a avut o privire pesimistă asupra viitorului pentru că la şedinţa din 21 iunie 1912 în afară de vicepreşedinte şi secretar nu a mai apărut nimeni. Faragó Rezső nu a considerat fondată starea de spirit melancolică a preşedintelui cu privire la viitor. După părerea lui, funcţionarea asociaţiei trebuie apreciată în funcţie de activitatea în domeniul culturii (de exemplu sesiunile de lectură) şi nu în funcţie de participarea la şedinţele administrative. „Este neîndoielnic–continuă Faragó – că în aparenţă activitatea Asociaţiei K[ölcsey] va slăbi şi nu va putea satisface interesul publicului, deoarece statutul Palatului Cultural, care a fost elaborat aproape în secret şi chiar şi el a aflat despre el numai în calitate de ziarist, nu are menirea de a întări ci de a slăbi Asociaţia Kölcsey veche de 31 ani. Asociaţia Kölcsey, dacă va avea un cuvânt de spus în legătură cu statutul, va fi ultima întrebată. Dar până în ultimele zile toţi au crezut că Asociaţia Kölcsey îşi va continua activitatea în Casa Culturii Generale cu forţe sporite. În loc de aceasta statutul prevede ca şi veniturile care îi asigură subzistenţă, obţinute cu ajutorul instituţiilor Asociaţiei Kölcsey [!] să fie destinate Palatului Cultural, numai să se găsească resursele financiare pentru organizaţia cheltuitoare a acestuia. Acest lucru nu va fi însă 158 159

Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912:613. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912:2.

61

posibil, deoarece Palatul Cultural nu poate exista fără această asociaţie civilă şi propune ca Asociaţia K[ölcsey] să revină la propunerea sa din 1904 înaintată oraşului, ca în conducerea Palatului Cultural Asociaţia Kölcsey să aibă rolul conducător. Dacă acest lucru nu ar mai fi posibil, Asociaţia K[ölcsey] să ceară de la oraş, ca resursele financiare care îi asigură existenţa şi mai ales biblioteca de beletristică de care sunt legate taxe de membru, să rămână şi pe mai departe în gestionarea şi dezvoltarea sa.”160 În final comitetul de conducere a acceptat propunerea cu conţinut asemănător a lui Reisinger Sándor. Conform acesteia „Palatul Cultural nu îşi va îndeplini misiunea, fără o asociaţie civică cu sensibilitate culturală dovedită”. Deoarece ideea Palatului Cultural a fost formulată de asociaţie, propun oraşului ca biblioteca de beletristică să rămână şi pe mai departe în gestionarea sa, iar pentru sesiunile de lectură să se asigure pe viitor spaţiu gratuit în Palatul Cultural.161 Materialul Muzeului de relicve a fost transferat la Palatul Cultural deja pe data de 25 ianuarie 1913, dar o parte a mobilierului a fost uzat în aşa măsură încât în locul lui a fost nevoie să se confecţioneze altul nou.162 Pentru transferul celorlalte colecţii s-a aşteptat ca vremea să se schimbe în bine. În 27 februarie 1913, biblioteca fiind deja aranjată, Asociaţia Kölcsey a ţinut prima şedinţă a comitetului director la Palatul Cultural.163 În martie, primarul Varjassy Lajos a înştiinţat Asociaţia Kölcsey despre vânzarea obiectelor din colecţia Kreith. Preţurile fiind

160 Procesul verbal al şedinţei comitetului de conducere al Asociaţiei Kölcsey din 4 noiembrie 1912 care a avut loc în sala mică a primăriei. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912.1912: fără număr. 161 Ibidem. 162 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913:5. 163 Istoricul înfiinţării Palatului Cultural (A kultúrpalota létesülésének története) in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey din Arad. Red. pt. tipar Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 32

62

ridicate, Varjassy Árpád a refuzat oferta.164 La 1 august expoziţiile Palatului Cultural au fost complet amenajate, astfel că nu a mai existat nici un obstacol în calea deschiderii pentru publicul larg.165 În 13 august 1913, adunarea generală a oraşului Arad a aprobat cu unanimitate de voturi propunerea lui Mülek Lajos şi l-a invitat pe Varjassy Árpád să devină directorul noului Institut de Cultură (Palatul Cultural). În argumentaţie s-a arătat că Varjassy Árpád a fost “cel care a avut ideea creării Palatului Cultural iar pentru înfăptuirea ei a activat cu perseverenţă timp de aproape două decenii … el a fost cel care nu numai că a creat muzeul de relicve al războiului pentru libertate de la 1848/49, de o mărime şi valoare fără seamăn pe teritoriul patriei, dar l-a şi îngrijit întotdeauna cu mare şi dezinteresat devotament, şi l-a dezvoltat cu sacrificii materiale”.166 Acest lucru a stârnit din nou şi interesul ziariştilor. Muzeul de relicve a fost amplasat la etajul părţii de sud-est a Palatului Cultural, pe o suprafaţă de aproape şase sute metri pătraţi, în trei săli de expoziţie mari, în patruzecişişapte de vitrine. Pe parcursul aranjării expoziţiei au fost luate în considerare aspecte cronologice şi tematice. În prima sală galeria a fost deschisă de portretele membrilor familiei domnitoare care au avut un rol în 1848/49, şi a aşa numitei “camarile”. Au urmat relicvele războiului pentru libertate de la Viena şi anume portrete, afişe, arme, caricaturi şi pamflete. A urmat grupul obiectelor referitoare la 15 martie 1848, primele produse ale presei libere, imaginile şi portretele în legătură cu acestea, precum şi primele ordine ale guvernului şi chemările consiliului

Varjassy Lajos către Varjassy Árpád. Arad, 5 martie, (răspuns: 7 martie.) Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: fără număr. 165 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913:60. 166 Istoricul înfiinţării Palatului Cultural (A kultúrpalota létesülésének története) in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey din Arad. Red. pt. tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 35. 164

63

oraşului Arad şi a cetăţenilor comitatului Arad la organizarea gărzii patriotice etc.167 „Pe pereţi sunt în linie continuă portrete, imagini ale luptelor şi afişe – îşi continua relatarea publicaţia Arad és Vidéke la mijlocul lui august 1913 – iar deasupra acestora, printre trofee compuse din arme din ‘48 atârnă steaguri paşoptiste. În prima sală, într-un dulap separat, se află exemplare ale gazetelor publicate la Pesta şi Viena, separat bancnotele Kossuth, monedele de necesitate, bonuri, chitanţe referitoare la strângerea bancnotelor Kossuth, dolarii Kossuth, sigilii, monede comemorative, bastoane de poliţie, separat obiectele care se referă la Arad, armele maghiare trimise înapoi din Rusia de către Zichy Mihály, precum şi separat obiecte din echipamentul militar, separat în două dulapuri deschise arme maghiare, iar în locurile corespunzătoare din sală, grupuri formate din ghiulele şi lancii ale gărzii naţionale. În prima sală, faţă în faţă cu intrarea principală sunt expuse portretele în ulei ale răposatului Lévay Henrik, patronul muzeului, Zichy Mihály, mecena muzeului şi a lui Lendvai Sándor168 bărbatul care a obţinut merite imprescriptibile în crearea muzeului.”169 În a doua sală, mergând în continuare în ordine cronologică, pereţii sunt împodobiţi de portrete, imagini de luptă, afişe precum şi panglici de coroane. În spaţiile dintre geamuri trofee din arme şi steaguri de mare valoare din ’48, printre acestea steagul Ihász trimis de Kossuth Lajos, două steaguri de infanterie austriece, şi un steag de cavalerie austriac. Faţă în faţă cu intrarea stă biblioteca mare unde se afla o parte importantă din operele şi manifestele apărute în Arad és Vidéke Anul 33. (15 august 1913) 188. nr. 4. Lendvai Sándor, funcţionar de asigurări, a fost secretarul societăţii de asigurare Magyar Általános Biztosító, totodată membru fondator al Lojelor „Fraternitas” şi „Összetartás” (Concordia/Solidaritatea) din Arad. Berényi Zsuzsanna Ágnes Liste nominale din perioada dualistă ale lojelor francmasone din Arad (Liste francmasone din estul Ungariei II.), in.: Acta Siculica 2007 (Anuarul Muzeului Naţional Secuiesc) Red.: Barti Levente etc. Sfântu Gheorghe, 2007. 169 Arad és Vidéke Anul 33. (15 august 1913) 188. nr. 4. 167 168

64

ţară şi străinătate referitoare la evenimentele din 1848, precum şi arhiva Csány compusă din 5000 de acte oficiale. ”În aceeaşi sală înr-un dulap se află mantii ofiţereşti (attila), în altul panglici de steag cu broderiii bogate din aur, separat centuri de serviciu ale ofiţerilor, separat arme luate de la inamic, după care armele găsite în râul Strei după lupta de la Simeria, separat arme şi arme de foc ruseşti, separat într-un dulap arme ce provin de la ofiţeri de honvezi superiori şi alte obiecte preţioase, şi într-un dulap portrete miniaturale în ulei şi acuarele, rapoartele de mare valoare scrise de mâna lui Gábor Áron, Vasvári Pál şi alţii.”170 După aceasta se poate vedea masa lui Bohus, în jurul căreia s-au desfăşurat negocierile de capitulare, lăzile de bani confecţionate din fier ale ministrului de finanţe Duschek Ferenc şi generalului Görgei, lăsate la Şiria (Világos), rămăşiţele steagurilor maghiare tăiate de ofiţerii honvezi cu ocazia capitulării. Aici au fost expuse ordinele lui Haynau, descrierile revoluţionarilor, şi aici atârnau şi patru lanţuri de prizonieri. „În aceeaşi încăpere, în şase dulapuri de sticlă au fost amplasate obiecte care se referă exclusiv la generalii martiri. Relicvele provenite de la Damjanich, Kiss Ernő, contele Vécsey umplu câte un dulap întreg. În două dulapuri se păstrează relicvele lui Lázár Vilmos, contele Leiningen, Perényi Zsigmond, Hubay Gyula. În cel de al şaselea dulap se află câte o bucată din cele nouă eşafoade şi micul altar confecţionat la închisoarea din Cetatea Aradului de maiorul Parcsetich Hugó din scăunelul folosit la execuţie. Trei dulapuri sunt umplute de coroanele de argint trimise cu ocazia dezvelirii statuii comemorative a celor 13 generali martiri, în timp ce în două dulapuri sunt expuse cu preponderenţă relicve de aur şi argint provenind de la generalii martiri (inele cu sigilii, verighete, medalii etc.) .”171 Într-o nişă care se deschide din a doua sală au fost amplasate portretele generalilor austrieci, ale conducă170 171

Ibidem. Ibidem.

65

torilor revoltelor româneşti, sârbeşti, croate, slovace fiecare în grupuri separate precum şi portretul ţarului rus şi a doi supuşi ruşi, iar într-o altă nişă intrarea criptei contelui Vécsey Károly adusă de la cimitirul vechi din Arad. În aceeaşi nişă luminează o lampă de veghe înconjurată de sute şi sute de panglici de coroane. Pe pereţii celei de a treia săli şi în dulapurile de sticlă se află exclusiv obiectele din lemn, mătase, sau sârmă, picturi în ulei, acuarele şi pasteluri precum şi portrete confecţionate de ofiţerii honvezi în închisorile din cetate. ”În zona de după piloni a acestei săli, în dulapul de sticlă, sunt aşezate obiecte referitoare la viaţa şi moartea de la Torino a lui Kossuth Lajos, pe pereţi sunt amplasate obiecte referitoare la contele Teleki László şi contele Széchenyi István. La sfârşit atârnă tabloul cu portretele grupului mai multor asociaţii ale honvezilor, printre care grupul portretelor honvezilor de la ’48, care mai trăiesc şi azi la Arad”.172 Concluzia finală a ziaristului: „cele câteva mii de obiecte ale muzeului sunt etalate logic şi potrivit scopului, într-un mod distractiv şi educativ, obiectele sunt inscripţionate separat şi astfel nimic nu poate împiedica deschiderea muzeului pentru publicul larg. O nouă inventariere a obiectelor şi întocmirea unor inventare separate a obiectelor aflate în dulapuri şi editarea în baza acestora a unui catalog mare, ilustrat, necesită o activitate susţinută care se întinde peste 2-3 ani.”173 În timp ce membrii români ai autorităţii locale au atacat la adunările judeţene vehement guvernul maghiar şi conducerea comitatului din cauza abuzurilor care s-au putut constata în administraţia publică174, în seara zilei de 25 octombrie şi în 26 octombrie 1913 la deschiderea festivă a Palatului Cultural au participat peste o mie de invitaţi. „Căleştile, maşinile au sosit una după alta, - putem citi în anuarul Asociaţiei Kölcsey–s-a animat holul fastuos al palatului. Doamne, domni în haine de seară, pe umerii Ibidem. Ibidem. 174 Arad és Vidéke Anul 33. (21 octombrie 1913.) 242. nr. 5. 172 173

66

catifelaţi adânc decoltaţi bijuterii sclipitoare, ici-colo câte un ofiţer sau panglica colorată a unei decoraţiuni întrerupe monotonia fracurilor negre. Până la ora opt s-a umplut sala mare. În loja de la etaj, ministrul Jankovich împreună cu Rákosi Jenő, cu comitele suprem baronul Urbán Iván, în loja de la parter dreapta Papp I. János episcop român, în cea din stânga Ferenczy Zoltán, baronul Szalay Imre, Fejérpataky László, în faţa rândurilor de scaune împreună cu soţia baronului Urbán Iván se află Herczeg Ferenc şi Kintzig János.175 ”La nouă fără un sfert Jászai Mari „într-o linişte de biserică” recită prologul lui Herczeg Ferenc „Az aradi vár” (Cetatea Aradului), iar după gândurile introductive ale lui Mandl Vilmos, răsună piesele lui Zichy Géza, Schubert, Goldmark, Bizet şi Beethoven.176 În 26 octombrie 1913, la ora 10, în sala mare a Palatului Cultural asociaţia corală formată 200 de membri a intonat Imnul. În cuvântarea sa de bun venit Varjassy Lajos, primarul Aradului, a subliniat că Aradul “este oricum menit să devină oraşul Ungariei cu cele mai respectate instituţii economice şi culturale”. El a accentuat că în dezvoltarea oraşului “Palatul Cultural este o nouă piatră de hotar care arată spre un viitor glorios”.177 Conform opoziţiei, în discursul său ministrul culturii Jankovich Béla, care numai să vorbească nu ştia, a rezumat schimbările vieţii culturale, politice, şi economice. După spusele lui, în viaţa culturală transformarea are loc mai încet ca şi în celelalte două sfere. A stabilit ca cea mai importantă sarcină ”răspândirea pe scară largă şi promovarea mijloacelor spirituale ale culturii”. În discursul său festiv de mare succes Rákosi Jenő a accentuat că după părerea lui fiecare om care calcă în Arad, se gândeşte la 175 Istoricul înfiinţării Palatului Cultural (A kultúrpalota létesülésének története) in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey din Arad. Red. pt. tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 37-38. 176 Arad és Vidéke Anul 33. (25 octombrie 1913.) 246. nr. 2-3. Programul de deschidere festivă a Palatului Cultural. Arad, 25-26 octombrie 1913. (imprimat). Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: fără număr. 177 Arad és Vidéke Anul 33. (28 octombrie 1913.) 248. nr. 1.

67

generalii martiri. El a evocat nenorocirile prin care au trecut Kazinczy, Csokonai şi Katona József şi a continuat astfel: „şi există martiri ai artei şi există martiri ai ştiinţei. Pentru că Aradul nu este numai oraşul martirilor, dar ţara martirilor este Ungaria”. În final, în spiritul atmosferei sacrale dominante şi la expoziţie, el a precizat: „Patrioţii vor veni în pelerinaj, pentru ca sufletul lor să se întărească pe pământul sfinţit al acestui oraş.”178 În cuvântul său, episcopul român al Aradului, I. I. Papp a arătat că în viaţa oraşului Arad această zi este o sărbătoare rară. „Azi se dă sau s-a dat spre folosinţă acest palat somptuos–spunea episcopul–al cărui exterior, interior şi dotare va fi învăţământul grăitor nu numai pentru generaţia de acum, dar şi pentru posteritate despre luminăţia sufletească, (ovaţii) gândire nobilă, şi activitate hotărâtă a bărbaţilor conducători ai acestor meleaguri, acestui oraş şi despre jertfa depusă pe altarul culturii de mult apreciatul public al oraşului nostru.” I-a salutat pe cei prezenţi cu salutul din sfânta evanghelie, care “poate crea armonia sufletelor, înţelegerea şi aprecierea reciprocă (ovaţii).” La final a cerut binecuvântare asupra palatului şi pentru viaţa spirituală izvorâtă de aici”. Discursul său a fost urmat de aplauze puternice şi ovaţii.179 Herczeg Ferenc a transmis salutul asociaţiilor Petőfi şi Kisfaludy. Alte saluturi. După aceasta primarul Varjassy Lajos a chemat Asociaţia Kölcsey la îndrumarea vieţii spirituale a Palatului Cultural. Preşedintele Varjassy Árpád, directorul casei de cultură, a promis că asociaţia îşi va îndeplini misiunea cu onestitate şi demn de trecutul său. Cântul frumos al asociaţiilor corale reunite a închis festivitatea. La 1 şi jumătate a avut loc o masă comună pentru 180 persoane la hotelul Crucea Albă. După masă la ora 4, delegaţiile şi-au prezentat omagiile ministrului culturii. Pecicanii, sub conducerea lui Herczeg Ferenc, au solicitat ridicarea unei şcoli civile de băieţi, lucru pe care acesta l-a şi promis. „În final conducerea Asociaţiei Kölcsey sub con178 179

Arad és Vidéke 33. (1913. október 28.) 248. sz. 2. Arad és Vidéke Anul 33. (28 octombrie 1913.) 248. nr. 2.

68

ducerea lui Varjassy Árpád şi-a prezentat onorurile, delegaţia asociaţiei filarmonicii arădene a fost condusă de dr. Mandl Vilmos şi cu aceasta s-au terminat prezentările de onoruri care au durat două ore.” Seara a fost prezentată la teatru piesa populară „Falurossza”.180 Pe lângă Muzeul de Relicve, au fost adăpostite în Palatul Cultural expoziţia de istorie, materialul care prezintă trecutul Aradului, expoziţia de etnografie, pinacoteca şi un muzeu şcolar. Muzeul a fost deschis luni, miercuri, vineri de la orele 9 la 13, biletul de intrate costând 40 crăiţari. Duminica între orele 15 şi 17 muzeul putea fi vizitat gratuit. În 1913 s-a cumpărat colecţia numismatică a gimnaziului real din Arad precum şi alte 300 monede medievale descoperite lângă Ineu. În 1914 s-a finalizat primul inventar al colecţiei de artă, care număra 154 obiecte de artă. Dintre acestea 51 de picturi au fost achiziţionate din bugetul orăşenesc, respectiv au fost dobândite prin donaţie. La acestea s-au adăugat ţesăturile provenite din colecţia familiei Lonovici precum şi alte 80 tablouri aduse la Arad înaintea deschiderii Muzeului de Arte frumoase de la Budapesta. Printre autorii operelor se regăseau Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Feszty Árpád, Barabás Miklós şi Rippl-Rónai József.181 Statutul Asociaţiei Kölcsey apărut în 1913 şi în formă tipărită, a reflectat fidel schimbările intervenite în conducerea asociaţiei. În concordanţă cu acesta, scopul ei era realizarea unei uniuni sociale în legătură cu instituţia de cultură generală a oraşului regal liber Arad, pentru răspândirea culturii naţionale, şi anume pentru sprijinirea literaturii naţionale, sprijinirea muzicii şi a artelor frumoase, Arad és Vidéke Anul 33. (28 octombrie 1913.) 248. nr. 3-4 Discursurile au fost publicate de Rudnyánszky Endre: Istoricul înfiinţării Palatului Cultural (A kultúrpalota létesülésének története) in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey din Arad. Red. pt. tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 41-47. 181 Hügel, Peter: Complexul Muzeal Arad–Istoric. (Az Aradi Múzeum– Történeti áttekintés), in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba–Gyula, 2010. 67. 180

69

sporirea colecţiei muzeale a oraşului regal liber Arad, dezvoltarea educaţiei populare, menţinerea trează a simţămintelor patriotice dar în mod special comemorării cu pioşenie a amintirii generalilor martiri de la Arad.”182 Mai târziu statutul repetă încă o dată aceste gânduri. Membrii asociaţiei îşi declară ca şi sarcină, cultivarea memoriei eroilor neamului şi în special a generalilor martiri de la Arad, colectarea rămăşiţelor pământeşti ale generalilor martiri, întreţinera monumentului ridicat la eşafod, precum şi supravegherea întreţinerii parcului ce se va înfiinţa la eşafod.183 6. În umbra Primului Război Mondial De la deschiderea Palatului Cultural şi până la sfârşitul lui decembrie 1914, deci şi în primul an al războiului mondial, Asociaţia Kölcsey a desfăşurat o activitate foarte diversificată. Pe lângă conducerea vieţii spirituale a Palatului Cultural (numele oficial Institutul de Cultură al oraşului regal liber Arad”), de numele asociaţiei se leagă şi numeroase alte iniţiative. Oraşul Arad a delegat la Palatul Cultural funcţionari şi servitori plătiţi cu beneficii anuale regulare. Până în martie 1915 s-a efectuat organizarea colecţiei de antichităţi şi a Muzeului de Relicve. Asociaţia a dobândit colecţia numismatică a lui Ábray, biblioteca şi arhiva lui Fábián Gábor, respectiv piesele lui de mobilier, mai târziu a amenajat şi camera comemorativă Fábián Gábor, precum şi colecţiile de cărţi ale lui Czárán Gyula şi Nachtnébel. A preluat şi organizat toate colecţiile muzeale ale gimnaziului principal din Arad. A avut iniţiativa creării muzeului de Arte Frumoase arădean, care de la începutul anului 1914 a fost deschis publicului cu materialul lăsat la dispoziţie de muzeul de la Budapesta. Pentru lucrătorii gării din Arad s-a înfiinţat o bibliotecă populară, a cumpărat împreună cu Societatea Filarmonică din Arad un pian Bösendorfer.184 Statutul Asociaţiei Kölcsey din Arad. Arad, 1913. 3. Statutul Asociaţiei Kölcsey din Arad. Arad, 1913. 5 184 Raportul secretarului Asociaţiei Kölcsey pentru Adunarea Generală Ordinară nr. XXX. Arad, 1 martie 1915. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1915. 1915: 13. 182 183

70

Au achiziţionat pentru Muzeul de Relicve obiectele memoriale Bohus-Göregei, precum şi pentru sala artistică portretele fondatorilor şcolii de muzică arădene. Au creat o fundaţie pentru elevii preparandiei de stat din Arad care obţin cele mai bune rezultate în domeniul ştiinţelor naturii. Au organizat opt seri de lectură, douăsprezece prelegeri ale liceului popular şi un concert de tineret. Au iniţiat concursuri, au sprijinit prelegerile ţinute pentru servitoare. S-au organizat tot mai des serate de binefacere. Din veniturile concertului organizat în sala mare a Palatului Cultural de Crucea Roşie din Arad la 8 noiembrie 1914, 130 de coroane au fost restituite Crucii Roşii arădene.185 Gaál Jenő, profesor al facultăţii tehnice, a ţinut o prelegere despre Széchenyi şi Kölcsey. S-au organizat sesiuni de lectură pentru membrii familiei celor înrolaţi şi invalizii de război. S-a trimis către autoritatea locală a oraşului Arad şi membrii comitetului de conducere ai asociaţiei, exemplarul tipărit al memoriilor lui Kovách Ernő, s-au cerut cărţi pentru soldaţii răniţi, au subscris împrumuturi de război, au păstrat la loc meritat rămăşiţele pământeşti ale lui Lázár Vilmos şi Schweidel József. La 31 martie 1914 directorul Varjassy Árpád a comunicat Inspectoratului Principal de Supraveghere a Muzeelor şi Bibliotecilor, că au dispus catalogarea materialului Muzeului de Relicve şi stabilirea valorii obiectelor.186 Consiliul oraşului Arad a atenţionat Asociaţia Kölcsey deja în lunile august-septembrie că în anii 1914/15 este foarte puţin probabil să primească subvenţii de la stat, şi să întocmească astfel bugetul Palatului Cultural sub semnul celei mai mari austerităţi.187 Muzeul de Relicve (incluzând şi colecţia de afişe şi manuscrise), Muzeul Orăşenesc, colecţia de antichităţi şi obiectele Muzeului de Arte Frumoase au fost deci Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1914. 1914:217., idem: Rudnyánszky Endre: Istoricul înfiinţării Palatului Cultural (A kultúrpalota létesülésének története) in.: Anuarul pe anii 1914-1915 al Asociaţiei Kölcsey din Arad. Red. pt. tipar: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 53-55. 186 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1914. 1914:95. 187 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1914. 1914:123, 207. 185

71

inventariate şi registrele de inventar au fost întocmite în câte 2 exemplare.188 În 1915 Asociaţia Kölcsey număra deja 1.000 membri cotizanţi. La cea de-a XXX-a adunare generală a asociaţiei a fost publicată şi valoarea colecţiilor. Valoarea colecţiilor organizate până la acea dată era de 461950 coroane. Din acestea conform inventarelor: „a./ Numărul obiectelor aflate în Muzeul de Relicve 3804, valoarea lor 182500 coroane. b./ Numărul obiectelor aflate în Muzeul de Arte Frumoase 237, valoarea lor 265000 coroane. c./ Numărul obiectelor aflate în Colecţia de Antichităţi 2791, valoarea lor 3750 coroane. d./ Numărul obiectelor aflate în Muzeul Orăşenesc 236, valoarea lor 10700 coroane.” De la sfârşitul lunii decembrie 1914, muzeele şi pinacotecile aflate la Palatul Cultural “din cauza mijloacelor băneşti restrânse” au fost închise.189 La 29 decembrie 1915 a decedat membrul marcant al vieţii asociaţiei, Varjassy Árpád.190 Cu puţin timp înainte de moartea sa, Galsai Kovách Ernő a trimis persoanelor care sprijineau asociaţia jurnalul Asociaţiei Kölcsey redactat pentru tipar de către asociaţie în 1911, solicitând şi pe mai departe sprijinul lor.191 În 1915 angajaţii Palatului Cultural au început organizarea şi inventarierea „colecţiei de anunţuri şi proclamaţii din anul 1848/49”, cea din urmă fiind aproape finalizată. Atunci a ajuns la Muzeul de Relicve colecţia de aproape 140 de volume de publicaţii de epocă provenită din moştenirea răposatului Wallfisch Ármin. În acelaşi an „s-a obţinut pentru Muzeul de Relicve 1848/49 şi s-a depus aici ceasul valoros de aur cu un mecanism de sunet interesant şi lanţul 188 Raportul secretarului Asociaţiei Kölcsey pentru Adunarea Generală Ordinară nr. XXX. Arad, 1 martie 1915. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1915. 1915: 13. 189 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912. 1915:12. [!] In acelaşi an a murit şi comitele suprem Urbán Iván, şi el fiind unul dintre cei care a sprijinit activitatea asociaţiei. 190 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1915. 1915: fără număr. 191 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1915. 1915:4.

72

de aur al generalului martir Kiss Ernő din moştenirea Harlikovics.” Este interesant că numărul obiectelor aflate la Muzeul de Relicve a fost apreciat la mai puţin decât cu un an înainte, la 2280, a căror valoare a fost stabilită la 186134 coroane şi 70 filleri.192 După moartea lui Varjassy, asociaţia nu a avut preşedinte timp de trei luni, ceea ce i-a încetinit puţin activitatea. În ianuarie 1916, după decesul lui Varjassy Árpád la conducerea instituţiei de cultură a fost desemnat Kovács Vince, consilier pentru cultură generală.193 Noul director, Fényes Dezső a reorganizat rapid activitatea culturală de la Palatul Cultural.194 Din procesul verbal al şedinţei din 19 octombrie 1916 rezultă că pentru Muzeul de Relicve au fost alocate doar 840 coroane.195 Printre vorbitorii asociaţiei au apărut şi specialişti de renume. De exemplu la 26 noiembrie 1916 a ţinut prelegere Marczali Henrik sub titlul de „Dezvoltarea politicii mondiale şi a economiei mondiale”. În 1917 – dincolo de încercările războiului – activitatea institutului de Cultură şi a Asociaţiei Kölcsey a fost îngreunată de alte decese. A murit preşedintele Fényes Dezső, casierul Bancsák István, profesor la şcoală civilă şi membru al comitetului de supraveghere, Fábián Lajos, judecător curial. Fényes Dezső nu şi-a putut îndeplini planul ca şi colecţia de ştiinţe ale naturii să fie amplasată deja în timpul războiului la Palatul Cultural. Având în vedere condiţiile financiare, s-a dorit organizarea unui cinematograf în sala mare a Palatului Cultural, pentru care s-a obţinut şi aprobarea ministerială necesară. „Dintre colecţiile noastre – se poate citi în raportul anului 1917 – 192 [Raport privind activitatea Asociaţiei Kölcsey pe anul 1915.] Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1916. 1916: fără număr. 193 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. Documente fără număr de înregistrare (Fără an.) 1916:20.. 194 Fényes Dezső (1859-1917) profesor de fizicã, preşedintele Asociaţiei Kölcsey. http://www.kfki.hu/physics/historia/ historia/ egyen.php?namenev=fenyesd&nev5=F% E9nyes+ Dezs%F5 descărcat în data de 5 august 2011. ora 18:30. 195 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1916. 1916:215.

73

indică o dezvoltare mai de amploare doar biblioteca. Motivul este că până la ocuparea definitivă a postului de director al instituţiei, dezvoltarea celorlalte colecţii nu se arată a fi oportună, deoarece nici colecţiile noastre existente nu sunt prelucrate în mod profesionist, dar de altfel nici nu au existat ocazii pentru dezvoltarea Muzeului de Relicve, muzeul de etnografie este conservat pe timpul războiului, iar pinacoteca se află în reorganizare.”196 Conform statutului adoptat la adunarea generală din 27 iulie 1918 (după alte surse 29 iulie) scopul asociaţiei este “realizarea unei uniuni sociale în legătură cu Institutul Cultural al oraşului regal liber Arad, pentru răspândirea culturii naţionale, şi anume pentru sprijinirea literaturii naţionale, pentru sprijinirea muzicii şi a artelor frumoase, pentru sporirea colecţiei muzeale a oraşului regal liber Arad, dezvoltarea educaţiei populare, menţinerea trează a simţămintelor patriotice dar în mod special comemorării cu pioşenie a amintirii generalilor martiri de la Arad.”197. În toamna lui 1918, urmare a destrămărilor datorate războiului, activitatea asociaţiei se poticnea. Conform raportului secretarului din 1918: „Toamna, datorită situaţiei naţionale schimbate am putut ţine doar două sesiuni de lectură. La 13 octombrie Jancsovics Ferenc, vicepreşedintele asociaţiei noastre a ţinut o prelegere liberă despre dezvoltarea ideii de morală în războiul mondial. În final la 23 octombrie dr. Csengeri János, poet, om de ştiinţă s-a aşezat la masa noastră de lectură şi a prezentat traducerea operei Electra de Sofocle.” De atunci nu s-a mai pomenit nimic despre Muzeul de Relicve.198 În toamna lui 1918, în urma tratativelor fără succes dintre Jászi Oszkár şi politicienii români (Iuliu Maniu cerea Raport privind starea şi dezvoltarea instituţiei de cultură a oraşului liber regesc Arad in anul 1917. Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: fără număr. 197 Statutul Asociaţiei Kölcsey. Arad, 29 iulie 1918. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: fără număr. 198 Raportul secretarului. Arad, 1 iunie 1919. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:19. 196

74

deja ”desprinderea totală” de Ungaria) în judeţul Arad sub conducerea comitelui suprem Varjassy Lajos şi a comitetului naţional român s-au dezvoltat structuri de putere paralele. În urma aşa numitei convenţii militare de la Belgrad (7 noiembrie 1918) armata maghiară s-a retras din cetatea Aradului, ocupată la scurt timp de unităţile armatei sârbe. În urma Adunării de la Alba Iulia (1-2 decembrie 1918) conducerea judeţului a devenit românească. La sfârşitul lui decembrie au fost trimise la Arad unităţi franceze, care au predat treptat autorităţilor române conducerea oraşului. La 18 aprilie 1919 au fost de acord cu numirea ca şi prefect a lui Iustin Marşieu, la 17 mai trupele româneşti au intrat în Arad, peste 2 zile au fost desemnaţi funcţionarii români, iar trupele franceze s-au retras în cetate. În 7-10 iulie 1919, întreaga administraţie a trecut în mâinile statului român, şi această transformare a fost consfinţită la 4 iunie 1920 de Tratatul de Pace de la Trianon.199 După adunarea generală din 29 iulie 1918, din cauza evoluţiei situaţiei politice, Asociaţia Kölcsey nu a mai putut ţine altă adunare generală. Prefectul Romul Veliciu a pretins conducerii locale să înlăture de pe domeniul public statuia Libertăţii şi a lui Kossuth, ceea ce mai târziu s-a şi întâmplat.200 Până la 1 septembrie 1920 conducerea Asociaţiei Kölcsey s-a mai întrunit în şedinţe, mai târziu nu au mai primit aprobare nici pentru acestea. În 1919 conducerea a ţinut şase şedinţe. La 7 ianuarie s-a ocupat de demisia preşedintelui Lőcs Rezső, pe care au reuşit să-l convingă să accepte şi mai departe conducerea societăţii.201 La 27 mai preşedintele a expus problema dureroasă “ce să se întâmple mai departe cu funcţionarea societăţii?” Comitetul literar a comunicat atunci că în condiţiile modificate nu mai poate funcţiona. La 10 iunie, cu regret s-a acceptat demisia vicepreşedintelui Jancsovics Ferenc Almási 2009. 48-49. Barabás Béla: Emlékirataim. Red. pt. tip.: Zakar Péter. Arad, 2005. 216. 201 În data de 13 decembrie 1918 Lőcs Rezső a abdicat din funcţia de preşedinte al asociaţiei, el fiind ales în cea de primar. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918:66. 199 200

75

anunţată cu o scrisoare datată cu o săptămână în urmă. Ştirea îmbucurătoare a fost obţinerea arhivei de documente a asociaţiei de honvezi.202 La 30 iunie 1919 “aproape ca în baza unui drept revoluţionar” conducerea a modificat statutul şi i-a ales ca şi vicepreşedinţi pe Szántay Lajos şi Farkas Ferenc. La 23 septembrie, la propunerea lui Lőcs Rezső, „deoarece conducerea s-a străduit să se desfăşoare orice fel de activitate”, s-a anunţat un concurs literar, iar în acest scop s-a pus la dispoziţia comisiei literare 1.000 coroane. La 27 septembrie a fost publicat anunţul pentru concurs.203 La 26 septembrie Iustin Marşieu, prefectul judeţului Arad, a solicitat asociaţiei să îi trimită statutul şi copia contractului încheiat cu statul maghiar. Totodată a instruit Asociaţia Kölcsey, ca până la noi dispoziţii să îşi lase patrimoniul la loc, interzicând darea cu împrumut sau transportul acestuia.204 La 29 octombrie – conform dispoziţiilor prefectului – s-a modificat statutul asociaţiei, pentru că acesta trebuia prezentat autorităţilor. Totodată, vicepreşedintele Szántay Lajos şi Csécsy Imre, membrul comitetului de conducere au demisionat.205 În 1920 s-au ţinut alte patru şedinţe ale comitetului de conducere. La 11 ianuarie au cerut urgentarea deschiderii bibliotecii închise în noiembrie anul trecut, lucru acceptat de autoritatea locală. Aşa cum au scris către conducerea oraşului: “Biblioteca are acum sezonul, dar şi în afară de aceasta publicul nu poate cumpăra cărţile scumpe, presa cu produsele sale sărăcăcioase nu poate satisface setea cititorilor, şi astfel, în ultimă instanţă este nevoit să 202 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:15. Raportul secretarului Bérczy Lajos privind activitatea din anii 1919-1920. Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: fără număr. 203 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:29. 204 Marşieu, Iustin – către Asociaţia Kölcsey. Arad, 26 septembrie 1919 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1919. 1919: fără număr. 205 Raportul secretarului Bérczy Lajos privind anii 1919-1920. Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: fără număr.

76

citească pamflete dăunătoare moralei sau pornografie ieftină de piaţă. Iar în acest timp factorul cel mai important al educaţiei populare, biblioteca publică frumos utilată este îngropată, închisă publicului.”206 A avut loc şi evaluarea concursului literar. Premiul întâi a fost câştigat la categoria nuvele de cea a lui Nagy Dániel, la categoria poeziilor lirice de cea a lui Rudnyánszky Endre. „Cine răsfoieşte procesele verbale ale şedinţelor – se poate citi în raportul despre anii 1919-1920 – va vedea şi va simţi bătălia eroică dusă de comitetul de conducere pentru ca asociaţia paralizată să dea noi semne de viaţă. Fiind interzisă reuniunea, cuvântul, a dorit să funcţioneze şi să influenţeze prin litere. Acest gând i-a determinat să declare publicaţia Szezon (Sezon) a publicistului Kócsy Jenő temporar ca şi publicaţie oficială a asociaţiei şi a permis să publice lucrările premiate.”207 “Sezon” a apărut sub redacţia lui Boda Andor şi Kócsy Jenő pentru “cei care iubeau frumosul, căutau frumosul”, scopul său fiind însufleţirea iubitorilor locali ai literaturii. Deoarece noile autorităţi române au încercat să izoleze viaţa culturală din Arad de procesele din Ungaria, “Sezon”-ul şi-a depăşit provincialismul numai în mod excepţional. Din autorii reţinuţi de istoria literară maghiară au fost reprezentate numai poeziile lui Juhász Gyula şi o nuvelă a lui Balázs Béla, iar clasicii literaturii universale numai de operele lui Goethe şi Anatole France. Constituie însă un fapt pozitiv, că au putut apărea aici scrierile artiştilor din regiune, cum ar fi timişoreanul Páll Tamás. Ultimul număr al publicaţiei a apărut la 23 mai 1920, Boda Andor care s-a mutat cu doi ani în urmă la Arad, a fost relocat la “locul său de rezidenţă”, Budapesta.208

Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey. Extras din şedinţa Asociaţiei Kölcsey. Arad, 11 ianuarie 1920. Dos. 1920. 1920: fără număr. 207 Raportul secretarului Bérczy Lajos privind anii 1919-1920. Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: fără număr. 208 Ujj János: Foi literare Arădene (Aradi irodalmi lapok), Arad, 2004. 1315. 206

77

La şedinţa comitetului de conducere din 22 februarie 1920 a fost sărbătorită a 80-a zi de naştere a membrului comitetului Szakály Salamon, dar, din păcate, la 1 septembrie s-a aflat despre moartea lui. Încă din februarie s-a discutat despre “Sezon”. În ciuda subvenţiei de 5000 coroane, publicaţia nu a fost viabilă. Unii membrii ai comitetului de conducere au dezaprobat scrierile criticabile din punct de vedere religios, alţii însă le-au luat apărarea. În curând dezbaterea a fost lipsită de temei prin încetarea apariţiei publicaţiei. Ultima şedinţă a comitetului de conducere din 1920 a fost ţinută la 1 septembrie. Nu s-a primit aprobare pentru organizarea spectacolelor de la liceu, motiv pentru care au vrut să se adreseze ministrului român al educaţiei. Începând cu 1 septembrie 1920 “organele oficiale ale asociaţiei amuţesc complet” – se încheie raportul despre anii 1910–1920.209 7. Rezumat Rezumând cele descrise până acum, putem constata că Asociaţia Kölcsey din Arad, folosindu-se de componenţa sa socială (elita politică locală, conducători ai vieţii economice şi politice locale, ziarişti, artişti, profesori, oameni de ştiinţă etc.) a reuşit să deschidă Muzeul de Relicve în aproximativ un an şi jumătate. La început s-au gândit la deschiderea unui muzeu judeţean, care corespundea mai bine profilului cultural al societăţii, care conţinea deja relicve ale anilor 1848/49, dar au pus accentul mai degrabă pe materialul arheologic şi etnografic. Propunerea lui Dömötör László din ianuarie 1891 a modificat ideea iniţială. În scurt timp a fost deschis Muzeul de Relicve, fiindu-le de ajutor, pe lângă cele amintite, şi experienţa de peste un deceniu în domeniul cultural. Nu este neglijabil nici faptul că au fost sprijiniţi în mod eficient şi de conducerea oraşului şi judeţului Arad, în rândul membrilor săi aflându-se mai mulţi primari şi comite suprem. Totodată, evoluţia politicii interne maghiare, cultul ce se 209 Raportul secretarului Bérczy Lajos privind anii 1919-1920. Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: fără număr.

78

extindea în toată ţara pentru personalitatea lui Kossuth şi pentru războiul de libertate din 1848/49 a creat posibilitatea ca acţiunea lor să capete importanţă naţională. Atragerea la realizarea proiectelor a fondurilor locale şi de stat a condus la alte rezultate importante. Prin construcţia Palatului Cultural au creat un centru cultural care a depăşit cu mult graniţele Aradului. Parte a acestui complex a fost Muzeul de Relicve, în care în 1915 se păstrau deja 3804 obiecte de artă,210 în valoare de 182500 coroane. Programul Asociaţiei Kölcsey a cuprins încă de la început idea sprijinirii culturii maghiare, pe care au dorit să o înfăptuiască pe cale paşnică, în concordanţă cu dezvoltarea cultural-europeană. Din acest motiv au luptat împotriva analfabetismului, au întreţinut o bibliotecă, au sprijinit progresul vieţii artistice, muzicale şi au popularizat rezultatele cercetărilor ştiinţifice. După ce conducerea Aradului a fost preluată de administraţia publică românească, în scurt timp funcţionarea lor a fost sensibil îngrădită, iar mai târziu desfiinţată. În acele momente nu se mai puteau gândi la dezvoltarea Muzeului de Relicve, colecţiile au fost închise.

În 1915 colecţia de manuscrise şi afişe de valoare mare a fost încă în curs de organizare. (Z.P.) 210

79

Anexe Selecţiuni din documentele Asociaţiei Kölcsey211 1. Scrisoarea lui Szikszai Lajos către camarazii lui din Regimentul 3 de honvezi Vicecomitele Szikszai Lajos propune camarazilor săi honvezi de odinioară ca cea de-a 40-a aniversare a constituirii Regimentului 3 de honvezi – după ce cea de a 30-a a fost sărbătorită la Szeged – să fie ţinută la Oradea, cea de-a 50.-a la Arad. În 1848 aceste trei oraşe au fost desemnate ca loc principal de recrutare pentru acest regiment. Dragă Camarad!212 Zalău, 2 mai 1888 Cu zece ani în urmă, când sărbătoream la Szeged aniversarea a 30 de ani de la constituirea regimentului nostru, cu ocazia despărţirii ne-am făcut promisiunea că ne vom întâlni din nou peste 10 ani, pentru a şterge muşchiul vremii de pe memoria constituirii acelui regiment care şi-a apărat glorios locul în luptele războiului pentru libertate şi a meritat recunoaşterea publică. Au trecut cei 10 ani şi a venit vremea să respectăm promisiunea reciprocă, iar acum trebuie să ne hotărâm asupra locului şi momentului reuniunii. Pentru formarea Regimentului 3. honvezi au fost desemnate de către guvern 3 locuri mai importante pentru recrutare: Szeged, Oradea şi Arad; şi eu mă adresez ţie cu 211 Documentele sunt publicate respectând regulile ortografice şi de punctuaţie aflate în prezent în vigoare. Locaţia sursei este indicată la sfârşitul ultimei propoziţii a sursei date, sub forma unei note de subsol. (Z.P.) 212 Szikszai Lajos (1825-1897), în anul 1849 căpitan de honvezi, din 1875 deputat de Zalău în parlament, din 1883 vicecomite al judeţului Sălaj. Bona Gábor: Căpitani în lupta pentru eliberare din 1848/1849 (Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban) vol.II. Budapest, 2009. 418.

80

propunea respectiv rugămintea, ca pentru cea de-a 40-a aniversare a formării regimentului nostru, întrucât cea de-a 30-a am sărbătorit-o la Szeged, să ne întâlnim la Oradea, şi dacă vor mai fi în viaţă cei care pot sărbători şi cea de-a 50.a, pentru ei ultimul loc de întâlnire să fie la Arad, cimitirul celor 13 generali. Propunerea, respectiv rugămintea mea amabilă, pentru motivarea căreia dă-mi voie să menţionez faptul că pentru formarea regimentului nostru, părţile din Ardeal, comitatul mare al Bihorului, Academia de Drept de la Oradea, la 2 iunie 1848 au dat şi au pornit la drum primii peste 400 de recruţi. Am nevoie de înştiinţarea ta preţioasă cât mai rapid, dacă se poate cu prima poştă, despre acceptare sau neacceptare, ca în cazul acceptării să pot chema la întâlnire toţi acei dragi camarazi, care acum zece ani nu au venit la Szeged, dar au servit în regimentul nostru – şi mai ales ultimul nostru maior încă în viaţă care a fost prezent la capitularea de la Şiria, Szabó János, colonel regal maghiar de honvezi pensionat.213 Ziua întâlnirii ar fi 2 iunie, zi în care sub conducerea răposatului nostru camarad Gorove Antal primul grup de honvezi a pornit de la Oradea prin Debrecen către Szeged.214 Despre locul de cazare te voi anunţa mai târziu, după începerea discuţiilor cu camarazii din Oradea, referitor la numărul participanţilor. În sfârşit dacă doresc să încerc la domnul ministru regal maghiar al circulaţiei aprobarea biletelor libere pentru drumul încolo şi înapoi, fii amabil şi comunică-mi şi gara ta. Cu sincere salutări camaradereşti rămân respectuos camaradul tău 215

Szabó János (1819-1900), maior de honvezi în revoluţie, ultimul comandant al batalionului 3. de honvezi. Reactivat în 1869, pensionat în 1878 cu rangul de colonel. Bona 2000. 639. 214 Gorove István (1829-1912), locotenent major în 1849 în batalionul 3. de honvezi. Bona 1998/1999. I. k. 475. 215 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: fără număr. 213

81

2. Scrisoarea Asociaţiei Kölcsey către Salacz Gyula Asociaţia Kölcsey cere primarului Salacz Gyula să cedeze Asociaţiei portretul şi cravaşa lui Asztalos Sándor. Totodată solicită delegarea a doi membri pentru aşa numita comisie de muzeu. Excelenţa Sa Domnule Primar!216 Arad, la 7 mai 1888 Comitetul de conducere al Asociaţiei Kölcsey a hotărât la şedinţa din data de 7 luna curentă, că adresânduse dumneavostră solicită cu respect cedarea către muzeul comitatului a portretului şi cravaşei lui Asztalos Sándor217. Comitetul de conducere, ştiind că Domnia Voastră nu numai că a urmărit activitatea asociaţiei de la început, dar a sprijinit-o cu bunăvoinţă şi sacrificiu în strădaniile sale, adresează cu încredere această rugăminte către Domnia Voastră, şi speră că Domnia Voastră consideră demnă de mult apreciata bunăvoinţă a Domniei Voastre, ideea muzeului care cuprinde relicvele referitoarea la acest comitat şi oraş, şi va sprijini realizarea ei şi în propria sferă de competenţă. În legătură cu acest subiect ne permitem să rugăm Domnia Voastră, să binevoiţi a lua măsuri, ca din partea comitetului orăşenesc să se delege doi membri în comitetul pentru muzeu propus de asociaţie, pe lângă membrii asociaţiei şi cei ai comitatului, pentru ca astfel să se poată lua acele măsuri care ar avea ca scop să aducă la liman această chestiune care se chinuie de mult şi prin colaborare reciprocă şi armonioasă să repare neglijenţele care s-au produs până acum. După repetarea rugăminţilor noastre adresate cu respect rămânem cu adâncă stimă.218 216 Salacz Gyula (1832-1915), începând cu 1875 a fost primarul Aradului timp de 26 de ani. Ujj 2008. 76. 217 Asztalos Sándor (1821-1857), erou al bătăliei de la Arad din 8 februarie 1849, în vara anului 1849 locotenent colonel de honvezi. Bona 2000. 211. 218 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:113, ciornă.

82

3. Scrisoarea lui Ormós Péter către Antolik Károly şi preşedenţia Asociaţiei Kölcsey din Arad Ormos Péter vicecomitele comitatului Arad îi comunică Asociaţiei Kölcsey că în aşa numita comisie de muzeu vor fi delegaţi Ormós Péter sau locţiitorul său protonotarul, şi moşierul de Şiria Bohus István. Către distinsa conducere a Asociaţiei Kölcsey din Arad Loco. Arad, 15 august 1888 Referitor la adresa dumneavoastră datată din 16 iunie anul curent219 am onoarea să vă comunic că strădania asociaţiei pentru înfiinţarea unui muzeu al comitatului, găsind sprijin la autoritatea noastră de comitat: prin hotărârea 573/közgy/888 din adunarea generală din data de 9 a lunii trecute a admis ca în comitetul de administrare comitatul să fie reprezentat de doi membri. Ca membrii vor fi delegaţi: Ormós Péter, vicecomite sau locţiitorul său protonotarul, şi Bohus István membru în comitetul orăşenesc, moşier de Şiria, sub rezerva faptului că raportul comitatului cu muzeul se va stabili după prezentarea statutului muzeului. Am norocul să înştiinţez despre aceasta asociaţia spre luare la cunoştinţă. Ormós, vicecomite.220

219 Asociaţia Kölcsey a solicitat autorităţii administrative delegarea în comisia muzeului a doi membri ai săi. Sarcina comisiei muzeului a fost înfiinţarea muzeului şi colecţionarea obiectelor. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:116, ciornă. 220 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: fără număr, transcris original.

83

4. Scrisoarea lui Parcsetich István către direcţiunea Muzeului de relicve Parcsetich István, notar de la Radna, cedează către Muzeul de Relicve tablourile tatălui său, Parcsetich Hugó, pe care fostul maior de gardă naţională şi deputat de Debrecen le–a confecţionat în timpul detenţiei sale la Arad. Printre altele pune condiţia ca tablourile să fie înrămate în timp de şase luni sub sticlă. Către stimata direcţiune a Muzeului Relicvelor Războiului pentru Libertate, la Arad Radna, 30 noiembrie 1898 Cu referire la rândurile din 26 luna curentă vă comunic221 că pentru ocazia aniversării de 50 de ani a urcării pe tron a „Alteţei sale regale şi apostolice, Împăratul nostru care domneşte glorios şi cu dragoste părintească” la adresa dumneavoastră într-o ladă separată cele 80 bucăţi portrete originale enumerate mai jos, iar aceste portrete vor fi cedate în următoarele condiţii şi anume: 1. Este obligat ca în şase săptămâni să expună tablourile pe pereţii muzeului sub sticlă şi înrămate, şi garantează păstrarea lor atentă, continuă. 2. Tablourile, ca fiind confecţionate de răposatul meu tată Rákóczi Parcsetich Hugó, maior în garda naţională, deputat la adunarea naţională de la Debrecen şi comisar al guvernului în statul major bănăţean a lui Perczel Mór222 în timpul prizonieratului de peste 7 ani în cetatea Aradului, să fie ţinute în evidenţă şi păstrate pentru veşnicie pe numele răposatului întru Dumnezeu meu părinte. (???) Singurul copil al lui Rákóczi Parcetich Hugó şi Ottlyk Erzsébet. Almanahul istoric pe anul 1848/49. al primului parlament popular. Red.: Pálmány Béla. Budapest, 2002. 713-714. 222 Rákóczi Parcsetich Hugó (1817-1870) căpitan al gărzii naţionale, agent militar al armatei a IV.-a, maior titular, din 23 iunie 1849 este deputat în parlament din colegiul Basahíd. Bona 2000. 596. Almanahul istoric pe anul 1848/49. al primului parlament popular. Red: Pálmány Béla. Budapest, 2002. 713-714. 221

84

3. Sunt obligaţi să treacă numele ce poate fi citit şi pe tablouri în josul fiecărui tablou (pe ramă) cu litere de tipar bine vizibile. Şi în final: 4. Pun condiţia ca până la înrămarea tablourilor acestea, acestea [!] să nu fie arătate la nimeni, şi să nu fie întoarse mult, pentru că deja mai multe tablouri sunt puţin şterse, ceea ce – având în vedere că sunt preponderent desene în cretă – datorită mutării dese va fi în defavoarea tablourilor. Picturile în ulei şi acuarelele aflate în proprietatea mea, precum şi sculpturile din lemn şi abanos şi lucrările din sârmă de oţel le voi ceda muzeului nostru pentru a fi expuse pentru scurt timp. Prin aceasta rămân, cerând binecuvântarea cerului asupra Împăratului Nostru Apostolic şi a popoarelor noastre. Cu respect patriotic Parcsetich István Notar public din Radna.223 5. Propunerea la adunarea generală a lui Edvi Illés László Edvi Illés László recomandă adunării generale a Asociaţiei Kölcsey ca relicvele istorice ale oraşului Arad să fie imortalizate în fotografii, iar cele care nu se mai pot vedea să fie descrise. Propunerea sa a fost acceptată de adunarea generală. Propunere către adunarea generală a Asociaţiei Kölcsey Arad, 15 martie 1901 Face parte din sarcinile statutare ale asociaţiei noastre înfiinţarea muzeului de istorie şi arheologie al oraşului şi comitatului nostru.224 În cadrul acestei sarcini trebuie obligatoriu să ne extindem asupra păstrării sau imortalizării tuturor obiectelor care sunt în legătură sau se referă la istoria mai Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1898. 1898: fără număr. Edvi Illés László jurnalist, redactor al cotidianului „Alföld”, secretar al colegiului industrial, vicepreşedintele Asociaţiei Kölcsey. Ujj 2007. 62. 223 224

85

veche a Aradului sau cea din timpul războiului pentru libertate. Aceste amintiri dispar zi de zi în timpul lucrărilor febrile de dezvoltare a oraşului. Azi – mâine nu vom mai putea recunoaşte Aradul mai vechi, iar schimbarea locurilor cu renume istoric, dispariţia unor clădiri, va şterge încet încet şi amintirile legate de acestea. Nu mai există şi nici nu este imortalizată în imagini – vechea primărie, unde s-a ţinut ultima adunare naţională din 1849, nu este imortalizată clădirea vechiului gimnaziu principal, nu ştim deloc cum a arătat vechea cetate etc. Trebuie să salvăm ce se mai poate salva din vechile amintiri mai însemnate din Arad, pentru care propun adunării generale să hotărască, să se colecţioneze sub formă de fotografii amintirile încă existente de importanţă istorică sau în relaţii cu istoria Aradului, iar cele deja distruse, după posibilităţi, să fie descrise. Să se indice comitetului de conducere ca pe lângă chemarea în ajutor a tot ce este istoria Aradului să stabilească acele puncte, locuri, clădiri care sunt însemnate din punct de vedere istoric, şi să se preocupe de marcarea acestora cu table. Să fie împuternicit comitetul de conducere, ca banii necesari în acest scop să fie vărsaţi pe seama surplusului proiectului bugetar.225 Înaintat de : Edvi Illés László.226

225 Adunarea Generală Ordinară a acceptat iniţiativa şi a mandatat comitetul de conducere cu ducerea la îndeplinire. Procesul verbal al Adunării Generale Ordinare nr. XXI. a Asociaţiei Kölcsey din 17 martie 1901. Arad, 17 martie 1901. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1901. 1901: fără număr. 226 Anexa la procesul verbal al Adunării Generale Ordinare nr. XXI. a Asociaţiei Kölcsey. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1901. 1901: fără număr.

86

6. Scrisoarea Inspectoratului Principal Naţional al Muzeelor şi Bibliotecilor către preşedenţia Asociaţiei Kölcsey Inspectoratul Principal Naţional al Muzeelor şi Bibliotecilor obiectează la faptul că Asociaţia Kölcsey a anunţat postul de paznic al muzeului şi bibliotecii fără să întrebe şi să informeze Inspectoratul. Asociaţia trebuie să modifice condiţiile concursului şi – având în vedere retribuţia mică – trebuie să aprobe ca postul să fie ocupat şi ca loc de muncă secundar. Către Mult Stimata Preşedenţie a Asociaţiei Kölcsey Arad Budapest, 9 decembrie 1904 Răspunzând la petiţia nr. 602 din ziua de 3 a lunii curente, iau la cunoştinţă confirmativ, acea hotărâre a comitetului de conducere a asociaţiei, prin care s-a desfăcut contractul încheiat cu Naményi Lajos, paznic al muzeului şi bibliotecii şi a fost concediat cu asigurarea a 3 salarii lunare, în baza motivelor cunoscute de mine.227 În ceea ce priveşte însă modalitatea de ocupare a postului, trebuie să obiectez la procedura comitetului de conducere, prin care pentru stabilirea condiţiilor concursului nu a intrat anticipat în contact cu inspectoratul principal, şi nici ulterior nu a considerat necesar să ne comunice condiţiile de concurs afişate; urmare a cărui fapt am luat cunoştinţă despre condiţiile de concurs numai din presă. Concursul a avut deja loc şi cu toate acestea trebuie să obiectez hotărât împotriva condiţiei acestuia, care declară incompatibil cu altă funcţie postul dotat cu 1400 coroane în total. Având în vedere pretenţiile mari pe care comitetul de conducere le are pentru ocuparea postului de paznic al bibliotecii şi muzeului, beneficiul cu care este 227 Naményi Lajost a fost angajat la 3 martie 1904 în calitate de paznic al bibliotecii şi al muzeului. În atribuţiile sale a intrat şi paza muzeului de relicve. Contractul lui Naményi Lajos. Arad, 3 martie 1904. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904: fără număr.

87

răsplătit acest post este neînsemnat de mic, iar această condiţie aproape că exclude posibilitatea de a se găsi pentru ocuparea acestui post un om corespunzător pregătit şi cu putere de muncă. La fel se poate obiecta la acea procedură a comitetului de conducere prin care în hotărârea referitoare la ocuparea postului precum şi în publicaţia de concurs, a omis asigurarea influenţei inspectoratului principal, care în mod natural i se cuvine acestui corp, prin faptul că asigură acoperirea celei mai mari părţi a retribuţiei postului. Consider că este de dorit în interesul cauzei ca, eventual prin organizarea unui nou concurs, comitetul de conducere să renunţe la condiţia incompatibilităţii cu alt post şi prin aceasta să permită ca pentru acest post cu beneficii neînsemnate să poată fi angajată o persoană care ocupă un alt post corespunzător (profesor, arhivar). În ceea ce priveşte exercitarea influenţei inspectoratului principal, modul adecvat pentru aceasta îl văd în faptul că, pentru stabilirea calificativului şi înfăptuirea numirii – cum se practică deja de către autoritatea care întreţine muzeele din Szeged şi din alte locuri – cererile participanţilor la concurs să fie depuse la inspectoratul principal la timp, pe cale normală, regulată (adică prin adresă preşedenţială şi nu doar prin comunicare semnată de secretar). Cu respect oficial: Fraknói Vilmos228, Inspector principal naţional.229 228 Fraknói Vilmos (1843-1924), preot catolic, istoric, prim-secretar al Academiei Maghiare de Ştiinţe, fondatorul Institutului Maghiar de Istorie din Roma. Csorba László: Înfiinţarea şi primii ani de funcţionare ai Institutului de Istorie Maghiară din Roma 1895–1922 (A Római Magyar Történeti Intézet megalapítása és első évei 1895–1922), in.: 100 de ani în serviciul relaţiilor italiano-maghiare. Instituţii ştiinţifice, culturale şi religioase la Roma 1895–1995 (Száz év a magyar-olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában 1895–1995). Red.: Csorba László. Budapest, fără an 7-18. 229 Transcriere originală. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904: 627.

88

7. Scrisoarea Inspectoratului Principal Naţional al Muzeelor şi Bibliotecilor către preşedenţia Asociaţiei Kölcsey Inspectoratul Principal Naţional al Muzeelor şi Bibliotecilor comunică faptul că va consemna în colecţia Asociaţiei Kölcsey, ca şi depozit de stat, albumul care conţine semnăturile prizonierilor din 1849 cumpărat de la contele Kreith Béla. Către Mult Stimata Preşedenţie a Asociaţiei Kölcsey Arad Arad Budapesta, 28 februarie 1905 Procurând din însărcinarea preaonoratului domn ministru regal maghiar al cultelor şi instrucţiunii publice de la contele Kreith Béla230 cu 600 de coroane albumul care cuprinde semnăturile prizonierilor din 1849 de la Arad, format din 156 scrisori, pe care prin prezenta le consemnez în colecţiile Asociaţiei Kölcsey din Arad ca şi depozit de stat, Rog Onorata Preşedenţie să mă anunţe despre preluarea Albumului în chestiune. Cu respect: Szalay Imre Inspector principal naţional suplinitor.231

Gróf Kreith Béla (1861-1916), jurnalist, inventator, fondatorul muzeului de relicve 1848/49 din Cluj. Szinnyei József: Viaţa şi operele scriitorilor maghiari (Magyar írók élete és munkái). http://mek.niif.hu/03600/03630/html/k/k12813.htm Descărcarea din data de 6 august 2011. ora 15:10. 231 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:47. Transcriere originală. 230

89

8. Scrisoarea lui Varjassy Árpád către Urbán Iván Comitetul de Conducere al Asociaţiei Kölcsey ia la cunoştinţă cu regret că părăseşte scaunul de comite superior al comitatului Arad. Îi mulţumeşte pentru activitatea desfăşurată în domeniul culturii, în special pentru cea de înfiinţare a proiectului Palatui Cultural şi cea legată de monografia comitatului Arad. Distinsului domn Urbán Iván din Arad Arad, 10 noiembrie 1905 Comitetul de conducere al Asociaţiei Kölcsey din Arad, a luat la cunoştinţă cu adânc regret despre plecarea Domniei Voastre de la conducerea autorităţii oraşului regal liber Arad şi a comitatului Arad.232 Asociaţia noastră nu poate omite să îşi exprime aprecierea şi mulţumirea pentru acele acţiuni din multele activităţi fructuoase ale Domniei Voastre cu care v-aţi îmbogăţit meritele pe tărâmul culturii. Aici menţionăm în mod special strădaniile depuse în jurul planificatului Palat Cultural şi a monografiei oraşului Arad, care interesează asociaţia noastră nemijlocit şi o umple cu recunoştinţă veşnică faţă de Domnia Voastră. Transmiţându-vă acum cu adâncă recunoştinţă mulţumirile noastre, vă rugăm să nu-i retrageţi asociaţiei noastre nici pe mai departe nepreţuitul dumneavoastră sprijin. Rămânem cu deosebit respect: [Varjassy Árpád] preşedinte

[Szöllősi István] secretar233

232 Urbán Iván (1846-1915) a fost comite suprem al Aradului în perioada 1899-1905, şi din 1910 până la moartea sa. In 1905 a fost obligat să îşi părăsească postul datorită înfrângerii în alegeri a partidului liberal “Szabadelvű”. Ujj 2007. 202. Urbán Iván a fost francmason, membru al Lojei Széchenyi. Berényi Zsuzsanna Ágnes Liste nominale din perioada dualistă ale lojelor francmasone din Arad (Liste francmasone din estul Ungariei II.), in.: Acta Siculica 2007 (Anuarul Muzeului Naţional Secuiesc) Red.: Barti Levente etc. Sfântu Gheorghe, 2007. 465. 233 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:181, ciornă.

90

9. Scrisoarea mesenilor Kossuth Lajos către Varjassy Árpádnak Asociaţia mesenilor Kossuth Lajos din Arad oferă pentru Muzeul de Relicve macheta de mărime 1/3 a statuii lui Kossuth Lajos şi de ¼ al figurilor secundare. Figura principală este oferită la preţ redus şi pentru şcolile din comitatul Arad. Excelenţei Sale, Domnului Varjassy Árpád, Arad Arad, 1 noiembrie 1908 În cauza machetelor statuii lui Kossuth Lajos ce se va ridica aici,234 care trebuie procurate pentru Muzeul de Relicve, am contactat artiştii creatori, de la care am primit următorul răspuns: ”Macheta 1/3 a figurii centrale se poate procura, nu şi macheta 1/3 a întregii statui, deoarece grupurile secundare se execută la dimensiunea de ¼.” De aceea vă comunicăm cu respect această împrejurare, ca să vă exprimaţi care este în continuare sarcina noastră pe acest tărâm. Aşteptăm cu cea mai mare bucurie instrucţiunile, pentru ca să vă fim de folos. La şedinţa noastră s-a hotărât ca să propunem spre cumpărare cu preţ redus pentru şcolile comitatului nostru,235 a machetei de 1/3 a figurii principale, iar pentru a discuta ce este de făcut în legătură cu această chestiune, vă rugăm să îl primiţi pe secretarul nostru.236 Cu respect patriotic: Comitetul pentru statuie „Kossuth Lajos”, Arad237 234 Statuia Kossuth a fost inaugurată la 19 septembrie 1909. Ujj János: Locuri istorice şi monumente în judeţul Arad (Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Arad), 2003. 10-11. 235 Scos în evidenţă în textul original. (Z.P.) 236 Secretarul Asociaţiei Meseniilor Kossuth Lajos din Arad a fost Schwarcz Zsigmond. Colecta pentru ridicarea statuii lui Kossuth a început în 1899, opera lui Margó Ede şi a lui Pongrácz Szigfrid au fost însă inaugurate în 1909. Az aradi Kossuth szobor története. Red. pt. tip.: Schwarcz Zsiga. Arad, 1909. 66. 237 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1908. 1908:372, text dactilografiat.

91

10. Scrisoarea de răspuns a lui Varjassy Árpád către mesenii Kossuth Lajos Răspunsul lui Varjassy Árpád către Asociaţia mesenilor Kossuth Lajos din Arad: primeşte cu mulţumiri macheta de 1/3 respectiv ¼ a grupului statuar Kossuth în favoarea Muzeului de Relicve. Distinsă Comisie pentru Statuie! Arad, 18 noiembrie 1908 Vă datorăm mulţumiri pentru amabilitatea de a discuta cu artiştii creatori ai statuii Kossuth în interesul Muzeului de Relicve al asociaţiei noastre. Noi primim dimensiunile de 1/3 şi ¼ cu cea mai mare bucurie, deoarece vor îmbogăţi sensul şi conţinutul afectiv al muzeului nostru. Referitor la copiile de cumpărat de către şcoli vă rugăm să binevoiţi a discuta cu inspectoratul şcolar regal al comitatului. Recomandând asociaţia noastră în continuare în amabila dumneavoastră atenţie rămânem cu respect: Varjassy Szöllősi238 11. Raportul lui Szöllősi István despre activitatea Asociaţiei Kölcsey din Arad din anul 1911 Raportul secretarului Szöllősi István despre activitatea Asociaţiei Kölcsey din anul 1911. Timp de 30 de ani asociaţia sa entuziasmat şi a însufleţit pentru cultură. Palatul Culturii trebuie să se deschidă în toamna anului 1913. Colecţiile au sporit frumos. Creşterea bibliotecii a fost de 698 bucăţi (233 bucăţi donaţii), iar serviciile sale au fost folosite de 4.845 cititori. În urma săpăturilor de la Pecica-Semlac şi Gai-Arad muzeul de arheologie s-a îmbogăţit cu 678 piese. Muzeul de etnografie va fi deschis anul viitor. S-au făcut donaţii de carte către mai multe biblioteci populare. Instrumentele activităţii lor culturale nu au fost numai colecţiile şi Muzeul de Relicve menţionate mai sus, ci 238

Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1908. 1908: 372, ciornă.

92

au ţinut cu mare succes cursuri pentru analfabeţi, iar la gimnaziul muncitoresc şi la primărie bilunar se organizau sesiuni de lectură. La începutul lui 1912 aveau 850 membri, de la care încasau 3.400 coroane din taxa de membru. Raport asupra dezvoltării şi situaţiei Asociaţiei Kölcsey din Arad pe anul 1911 Arad, 6 martie 1912 Împreună cu anul trecut Asociaţia Kölcsey a lucrat timp de trei decenii pentru cultura maghiară.239 Este o fericire pentru noi conştiinţa că după trecerea celui de al treizecelea an, Palatul Culturii a primit un acoperiş, Palat din care Asociaţia Kölcsey în cel de-al patrulea deceniu va trebui să acţioneze cu forţe materiale şi spirituale crescute, mai adânc şi mai departe. Cei care au participat la ridicarea acestui altar al culturii din Arad trebuie să stabilească modurile pentru această activitate de importanţă majoră în mod înţelept: Inspectoratul Principal Naţional al Muzeelor şi Bibliotecilor din partea statului, autoritatea municipală care reprezintă cetăţenii Aradului, Asociaţia Kölcsey, care timp de 30 de ani s-a entuziasmat şi a însufleţit pentru cultură, a respins şi a elaborat idei, a lucrat şi a pus pe alţii să lucreze, a adus în ajutor şi a ajutat cu forţe materiale şi spirituale. Palatul Culturii trebuie să fie termint până la sfârşitul lui 1912 iar coform intenţiei Asociaţiei Kölcsey în toamna lui 1913 trebuie să fie deschis, complet utilat, pentru toţi factorii culturii generale din Arad.240 În anul trecut, 1911, am plătit către consiliul orăşenesc care asigură execuţia lucrărilor de construcţie, ajutorul anual de 10.000 coroane primit de la Inspectoratul principal timp de 6 ani şi dobânzile acestuia, precum şi fondul constituit din donaţii 239 Asociţia Kölcsey din Arad a fost infiinţată în data de 24 aprilie 1881 de către intelectuali din Arad. Somogyi 1896. 7. 240 Palatul Culturii a fost deschis publicului larg în 25-26 octombrie 1913. Programul festivităţii de deschidere a Palatului Culturii. Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: fără număr, imprimat tipărit.

93

în acest scop ale arădenilor, în total 71.984 coroane şi 20 filleri. Pentru rambursarea fondului de construcţii, Inspectoratul Principal va transfera încă timp de 9 ani prin intermediul Asociaţiei Kölcsey cele 10.000 coroane anuale. Colecţiile noastre, care trebuie aranjate anul viitor în Palatul Culturii, au crescut frumos şi anul acesta. Fondul de carte al bibliotecii este de 698 bucăţi, care, - împreună cu jumătate din preţul volumelor de manuscrise istorice şi de geografie ale lui Márki Sándor, referitoare la comitatul Arad – au costat 2.455,75 coroane.241 Creşterea bibliotecii este de 233 bucăţi cadou, pentru care îi datorăm recunoştinţă lui Keller Izsó, consilier ethnic; dr. Kovács Marcell, judecător de tablă regească; dr. Lakatos Izsó, medic; Varjassy Árpád, preşedintele nostrum; Deutsch Andor, moşier; soţiei d-lui Császár Antal; “Buletinului de Arad” (“Aradi Közlöny”), ziarului “Arad és Vidéke” (“Aradul şi Împrejurimile”) şi ziarului “Függetlenség” (“Independenţa”). Biblioteca noastră a fost folosită de cinci ori pe săptămână de patrusutecincizeci membrii de-ai noştri, reprezentând 4.845 vizitatori în 186 zile de bibliotecă. Asociaţia Kölcsey va trebui ca în Palatul Cultural nu numai să întreţină dar să şi dezvolte această practică a împrumutului cărţilor, pentru că prin aceasta transmite puterea literelor în rândul unor mase mai largi, decât dacă oferă posibilitatea de a satisface dorinţa de a citi doar în săli de lectură. În anul trecut a sporit mult materialul Muzeului de arheologie, deoarece dr. Roska Márton, asistent universitar din Cluj, a predat anul acesta rezultatele inventariate ale săpăturilor efectuate în 1910 împreună cu Juhász Ferenc, la graniţa Pecicăi cu Semlac.242 Acest rezultat ştiinţific de mare Pe parcursul organizării documentelor sale Márki Sándor a găsit un număr de aprox. 6010 pagini de însemnări şi copii ale unor documente referitoare la comitatul Aradului. Le-a oferit Asociaţiei Kölcsey, care le-a cumpărat la preţul de 2000 coroane. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1910. 1910: 182. 242 Roska Márton a reuşit să identifice şaisprezece niveluri ale epocii bronzului. Hügel, Peter: Az Aradi Múzeum – Történeti áttekintés, in.: A 241

94

valoare a apărut în revista Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem-és Régiségtárából şi a apărut şi în extras cu desene frumoase. Asociaţia Kölcsey datorează recunoştiinţă asistentului universitar dr. Posta Béla pentru activitatea depusă, care a fost continuată în 1911 de către Juhász Ferenc la Sanţul Mare şi cu ajutorul consiliului orăşenesc la graniţa AradGai.243 Săpăturile arheologice au contribuit la sporirea cu 678 bucăţi a Muzeului de Arheologie. Muzeul de etnografie va fi pregătit pentru deschiderea de anul viitor cu multă dragoste de dr. Somogyi Gyula. În acest an se va asigura confecţionarea manechinilor în vederea etalării obiectele colecţionate destinate camerelor maghiare. La creşterea colecţiilor trebuie să amintim că din bunăvoinţa Consiliului Naţional al Muzeelor şi Bibliotecilor am îmbogăţit bibliotecile populare din Sânpetru, biblioteca din Colonia Nouă, Şega precum şi cele din Pâncota şi Talpoş, cu cărţi în valoare de 500 coroane, am realizat cu forţele noastre şi în anul acesta am lărgit cu încă 300 coroane biblioteca Mikszáth din strada Gizella. Mijloacele activităţii noastre culturale nu au fost numai amintitele colecţii şi Muzeul de Relicve, ci şi cursul pentru analfabeţi ţinut cu ajutorul Consiliului Naţional de Cultură în cazarma honvezilor, sesiunile de lectură organizate de două ori pe lună la gimnaziul pentru muncitori şi la primărie, a căror serie începută în noiembrie 1911 o încheiem cu sesiunea a 8-a de astăzi. Aceste sesiuni de lectură au trezit şi au dezvoltat multe gânduri şi sentimente frumoase în ascultătorii care au umplut sala la toate reuniunile244: Dr. Krenner Miklós, Keszler Károly, soţia lui Csécsy Imre, soţia lui Zippernovszky Károly, Giesswein Sándor, Dr. Ferenczy József, Kisfalusi István, Juhász Ferenc,

Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 65. 243 Juhász Ferenc a donat muzeului în 1908 propria sa colecţie de monede. Despre săpăturile de la Pecica a consemnat doar un raport de 10 rânduri, despre cele din Gai ne-au rămas doar facturile. Ibidem 65. 244 Urmează enumerarea nominală a celor care au recitat lecturile. (Z.P.)

95

dr. Cholnoky Jenő,245 dr. Erdélyi Pál, doamna Grallert Martini Hilda, Négyessy László, dr. Wagner József, Huszár, Károly, Babiak Nándor, dr. Lázár Béla, dr. Janovics Jenő şi Szendrey Mihály. Aceste sesiuni de lectură, cu legăturile lor care au atins toate domeniile culturii generale şi biblioteca care a procurat imediat toate lucrările importante ale pieţei de cărţi maghiare au făcut posibil şi în acest an ca din cotizaţia de membru mică, de 4 coroane, în anul trecut încasările să fie deja de 3.022 coroane, iar la începutul anului 1912 numărul membrilor fiind de 850, încasările din cotizaţiile lor s-au ridicat la 3.400 coroane.246 Prin premiile Trefort şi premiile operatorilor bibliotecilor populare Asociaţia Kölcsey şi-a extins influenţa educativă şi asupra judeţului. Premiile Trefort – câte 150 coroane – au fost câştigate anul trecut de către învăţătorii directori Hervai Bernát din Chişineu Criş şi Patkó Imre din Talpoş. Pentru activitatea asiduă şi fructuoasă în administrarea bibliotecii populare, comitetul de conducere a premiat cu 100 coroane pe directorii-învăţători Fülöp Endre din Arad şi Gombos Antal din Pâncota împreună cu învăţătorul Kleindl Jakab. În viitor premiile pentru cititorii bibliotecilor populare va fi acordat numai către cei care consultă fondul de carte al bibliotecilor comitatense deoarece de cei din oraşul Arad se va îngriji comitetul şcolar în conformitate cu hotărârea din decembrie a anului trecut. Permiteţi-mi stimată adunare generală să vă prezint bilanţul verificat şi certificat de către Fischer Antal, Kneffel Lajos şi Maresch Gyula cu propunerea ca adunarea

Cholnoky Jenő a fost ales în 1913 membru onorific al Asociaţiei. Scrisoarea lui Cholnoky Jenő către Varjassy Árpád. Cluj, 1 noiembrie 1913. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: fără număr. 246 După întocmirea raportului Asociaţia Kölcsey l-a ales drept membru onorific, în data de 14 martie 1912, pe Barabás Béla. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912. 1912:39. 245

96

generală să descarce de gestiune pe secretarul–casier, raportor şi revizor.247 Vă prezint şi proiectul de buget pe 1912 care are aceleaşi baze ca şi până acum: bunăvoinţa activă a societăţii culte care ne înţelege preocupările şi încrederea Inspectoratului principal al muzeelor şi bibliotecilor care ne conduce spiritual şi ne ajută material. Pe aceste baze ne vom strădui şi de acum încolo ca Asociaţia Kölcsey nu numai să reprezinte cultura naţională maghiară care nivelează şi sintetizează, dar să o şi servească tot mai viu. Timp de trei decenii, idealul nostru rezumat în numele lui Kölcsey a fost ştiinţa îndreptată în toate direcţiile şi sentimentele multiple care converg într-un singur punct: mărirea naţională, acesta ne va conduce pe drumul nostru când în cel de-al patrulea deceniu vom integra în “maşinăria” tot mai complexă dar mai precisă în adevăruri ale vieţii, micile contribuţii ce reprezintă munca noastră necesară în acest spaţiu. Ne entuziasmăm pentru această muncă. Dumneavoastră şi cei pe care îi veţi mai aduce să augmentaţi entuziasmul nostru, ca munca noastră să fie cu atât mai bogată în avânt! Szöllősi István Secretarul Asociaţiei Kölcsey 248

Fischer Antal profesor, http://monoki.adatbank. transindex.ro/index. php?action=nev&sz=Fischer%20Antal. Descărcarea din 7 august 2011 ora 11:07. Kneffel Lajos, comerciant, secretarul congregaţiei evanghelice din Arad http://www.evelet.hu/archivum/2005/28/032 Descărcarea din 7 august 2011. ora 11:09. Comerciantul Marsch (Maresch) Gyula, Kneffel şi Maresch au fost totodată şi francmasoni. Berényi Zsuzsanna Ágnes Liste nominale din perioada dualistă ale lojelor francmasone din Arad (Liste francmasone din estul Ungariei II.), in.: Acta Siculica 2007 (Anuarul Muzeului Naţional Secuiesc) Red.: Barti Levente etc. Sfântu Gheorghe, 2007. 455-466. 248 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1912. 1912: fără număr 247

97

12. Extras din procesul verbal al consiliului oraşului liber regesc Arad Oraşul liber regesc îi comunică lui Varjassy Árpád, că iau la cunoştiinţă mutarea Muzeului de Relicve la Palatul Cultural. Se constituie o comisie formată din trei membri, avându-l printre ei şi pe Varjassy Árpád, pentru scoaterea din folosinţă a mobilierului uzat şi achiziţionarea unui nou mobilier. Excelenţei Sale Varjassy Árpád, inspector şcolar regal Arad, 25 ianuarie 1913 Luăm la cunoştinţă raportul preşedintelui nr. 5/912 conform căruia Muzeul de Relicve al Războiului pentru Libertate 1848-49 care a fost proprietatea Asociaţiei Kölcsey, dar de acum aparţine oraşului, a fost dus la Palatul Cultural. Având în vedere că o parte a mobilierului Muzeului de Relicve este într-o stare aşa proastă că nu mai poate fi folosit, declarăm prin hotărâre scoaterea din uz a acestuia şi procurarea unuia nou. Însărcinăm comisia formată din membrii Varjassy Árpád, Kovács Vincze, Szántay Lajos şi Nachtnebel Ödön,249 să verifice mobilierul Muzeului de Relicve, să selecteze obiectele nefolositoare şi referitor la mobila ce urmează a fi achiziţionată să ne prezinte o situaţie detaliată şi un deviz de cheltuieli. Înştiinţăm pe Varjassy Árpád, în calitate de preşedinte al Asociaţiei Kölcsey, pe Kovács Vincze, pe Szántay Lajos şi Nachtnebel Ödön. [Varjassy Árpád a girat pe spate cu mâna:] Procesul verbal încheiat despre dezbaterea la faţa locului250 a fost prezentat consiliului. Arad, 7.II.1913 Varjassy, Preşedintele Asociaţiei Kölcsey251 Din 1889 Nachtnebel Ödön (1865-?) este inginerul oraşului, începând cu 1913 a fost inginerul şef al acestuia. Ujj 2007. 142. 250 Proces verbal (Z.P.) 249

98

13. Scrisoarea lui Monay Ferenc adjunctul preotului paroh din Arad către Asociaţia Kölcsey Monay Ferenc adjunctul preotului paroh din Arad invită Asociaţia Kölcsey din Arad să participe la slujba festivă ţinută cu ocazia zilei de naştere a lui Franz Josef. De la Oficiul Parohiei Romano-Catolice către Onorata Instituţie a Conducerii Asociaţiei Kölcsey Loco Arad, 13 august 1913 Am privilegiul să anunţ Onorata Conducere că, în 18 luna curentă, în ziua de naştere a Alteţei Sale Regale Apostolice şi Împărăteşti252, înainte de masă, la ora 10, ţinem slujba festivă de binecuvântere la care invităm cu respect Onoratul Oficiu. Monay Ferenc253 Vicarul preotului paroh254 14. Scrisoarea lui Sarlot Domokos către supraveghetorul cimitirelor, Gásza Sarlot Domoskos aprobă ca rămăşiţele celor doi martiri exhumaţi din şanţurile cetăţii Arad să fie depuse în cripta care se află în proprietatea sa. Către supraveghetorul cimitirelor, Gásza din Arad Arad, 9 octombrie 1913 Vă anunţ că mi-am dat acordul pentru ca domnul Varjassy Árpád, directorul Palatului Cultural, să aşeze 251 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913:5, document dactilografiat faţă-verso. 252 Fragment scos în evidenţă în textul original. (Z.P.) 253 În perioada 1918-1922 Monay Ferenc a ocupat funcţia de şeful ordinului. http://www.ofmconv.hu/aradrendhaz.htm Descărcare din 4 august 2011 ora 11:31. 254 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: fără număr, document dactilografiat.

99

rămăşiţele celor doi martiri exhumaţi din şanţul cetăţii din Arad în partea din stânga a cavoului care constituie proprietatea mea.255 Totodată declar că rămăşiţele pot rămâne acolo până acestea pot fi depuse definitiv. Sarlot Domokos Căpitan principal pensionat al oraşului liber regal Arad256 15. Telegrama lui Márki Sándor către primarul Varjassy Lajos Cluj, 26 octombrie 1913 În această zi frumoasă a istoriei Aradului vă doresc citându-l pe Vörösmarty: „trăiască, cine nu rămâne în urmă, înfloreşte tinere, frumosule Arad”257 Márki Sándor258

255 Scheletele au fost uscate în sala instalaţiilor tehnice a palatului cultural, după care s-a început prepararea lor, la final fiind depuse în cripta familială a lui Sarlot Domokos. Katona 1979. vol. I. 322-324. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1904. 1904: fără număr 256 Sarlot Domokos către Gásza, supraveghetor al cimitirelor din Arad. Arad, 9 octombrie 1913. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. Documente neînregistrate (Fără an) 1913: fără număr. 257 Citat din poezia lui Vörösmarty Mihály intitulată „Jó bor”, strofa a doua: „Magyar szellem! Lobogj e városon: / Magas reménnyel néz felé a hon. / Csordultig a pohár, igyunk, / S az istenekkel álmodunk: / Éljen! ki hátra nem marad! / Virulj fel ifju szép Arad!” Operele poetului (Vörösmarty Mihály Vörösmarty Mihály költői művei). Vol.I. Red.pt.tip.: Martinkó András. Budapest, 1987. 428. 258 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: fără număr.

100

16. Scrisoarea episcopului de Cenad Glattfelder Gyula către primarul Varjassy Lajos Domnule Primar! Timişoara, 10 octombrie 1913 Am primit invitaţia Dvs. pentru deschiderea Palatului Cultural şi în timp ce vă mulţumesc pentru atenţie, dau glas regretului că obligaţiile de păstor şef asumată în altă parte nu permit prezenţa mea. Primiţi expresia alesului meu respect. Glattfelder Gyula Episcop de Cenad.259 17. Programul festivităţilor de deschidere a Palatului Cultural din Arad [Arad, 25–26 octombrie 1913] În 25 octombrie 1913, seara, la ora 8, în sala festivă a Palatului Cultural260 va avea loc concertul „Asociaţiei Kölcsey” şi al „Asociaţiei Filarmonice” din Arad cu următorul program: 1. Prolog, autor: Herczeg Ferenc, recitat de: Jászai Mari. 2. Alocuţiunea lui dr. Mandl Vilmos, preşedintele “Asociaţiei Filarmonice” 3. ct. Zichy Géza: Sunete festive pentru orchestră simfonică. Compoziţie dedicată festivităţii de inaugurare a Palatului Cultural din Arad 4. Schubert: Simfonie în Si minor, partea I. 5. Goldmark: Nunta la ţară. Simfonie, Partea III. „În grădină” 6. Bizet: L’Arlésienne, părţile I., II., III., IV. . 7. Beethoven: Uvertura „Inaugurarea casei” 259 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: fără număr, text dactilografiat, cu semnătura olografă a lui Glattfelder 260 Fragmente scoase în evidenţă în textul original. (Z.P.)

101

Orchestra este completată de o parte din orchestra Regimentului 33. infanterie şi de cea a Teatrului Naţional din Arad Dirijor: Zellner Sándor În 26 octombrie 1913 înainte de masă la ora 10: 1. Imnul. Interpretat de Asociaţiile corale reunite arădene sub conducerea lui Tilger Árpád, dirijor la Teatrul din Arad 2. Cuvântul de deschidere şi de salut al primarului oraşului regesc şi împărătesc Arad 3. Alocuţiunea reprezentantului guvernului. 4. Alocuţiunea festivă a lui Rákosi Jenő . 5. Salutări. 6. Primarul oraşului liber regesc Arad invită Asociaţia Kölcsey la îndrumarea vieţii spirituale a Institutului de Cultură 7. Cuvântul de răspuns al preşedintelui Asociaţiei Kölcsey 8. Szózat (Cuvăntul). Interpretat al Asociaţiile corale reunite arădene sub conducerea lui Tilger Árpád, dirijor la Teatrul din Arad.261 18. Extras din procesul verbal al cosiliului oraşului liber regesc Arad Arad, 31 decembrie 1914 În baza propunerii oficiului tehnic nr. 1902/1914, având în vedere că din cauza mijloacelor băneşti restrânse muzeele şi pinacotecile Palatului Cultural sunt închise, se amână până la sfârşitul lunii aprilie 1915 procurarea unui steag de reclamă aprobată cu hotărârea definitivă 15918/1914. Acest lucru se comunică oficiului tehnic şi direcţiunii instituţiei de cultură. [adnotarea lui Varjassy Árpád:] Luat la cunoştinţă. Arad, 9.I.1915. director Varjassy.262

261 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: fără număr, imprimat. 262 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1915. 1915:12, text dactilografiat.

102

19. Scrisoarea Cercului Autonom Catolic către comisia de supraveghere a Palatului Cultural Distinsă Comisie de Supraveghere Arad, 12 martie 1916 În numele Cercului Autonom Catolic din Arad, în calitate de preşedinte ecleziastic al acesteia, adresez către Distinsa Comisie de Supraveghere rugămintea de a permite punerea la dispoziţia noastră a sălii festive a Palatului Cultural duminică 26 luna curentă. În această zi, în timpul obişnuit al spectacolelor culturale, după masă, la ora 5, membrele Asociaţiei Misionare Sociale Creştine care funcţionează sub patronajul lui Prohászka Ottokár, episcop de Alba Iulia, şi anume Schlachta Margit, Rónai Petra şi Rónai Paula doresc să susţină o prelegere despre sarcinile sociale ale femeilor, în special cele care le aşteaptă pe femei pe tărâmul alinării sărăciei sociale, al apărării femeii şi copilului odată cu trecerea războiului mondial, care acum are dimensiuni îngrozitoare.263 Caracterul strict de cultură generală şi de caritate al prelegerii, precum şi circumstanţa că asociaţia nu emite bilete de intrare tocmai pentru creşterea audienţei, îmi dă curaj ca la rugămintea mea de mai sus să adaug şi alta, şi să rog Distinsa Comisie să asigure prelegerii aceleaşi facilităţi de care se bucură reprezentaţiile de cultură generală şi de caritate, şi să se stabilească tariful pentru utilizarea sălii la cel mai mic nivel posibil.264 Prin reînnoirea rugăminţii mele cu exprimarea extraordinarului meu respect pentru Distinsa Comisie de Supraveghere, rămân Dr. Lakatos Ottó, Prefect al ordinului minoriţilor.265 [Scris pe document:] se poate da în chirie cu reducere de 20%. La 15. III. 1916.266 Fragment scos în evidenţă în textul original. (Z.P.) Solicitanţii au putut folosi sala cu o reducere de 20%. 265 Lakatos Ottó (1865-1942) preot minorit. http://lexikon.katolikus.hu/L/Lakatos.html. Descărcare din 5 august 2011 ora 19:20. A nu se confunda cu istoriograful cu acelaşi nume care a trăit in perioada 1802-1881. Ujj 2003.27-28. 266 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1916. 1916: 37. 263 264

103

20. Extras din procesul verbal al consiliului oraşului liber regesc Arad Arad, 4 noiembire 1916 Luăm la cunoştinţă raportul direcţiunii instituţiei de cultură cu numărul 221/916 despre faptul că a avut loc predarea mobilierului şi echipamentului prin hotărârea noastră definitivă nr. 22376/916. Înaintăm procesul verbal către exactorat spre păstrare. Se aduce la cunoştinţa exactoratului şi direcţiunii instituţiei de cultură prin anexarea procesului verbal. [Nota lui Fényes Dezső:] Luat la cunoştinţă 10 noiembrie 1916 Arad, Director Fényes.267 21. Scrisoarea lui Lőcs Rezső către Jancsovics Ferenc Excelenţei Sale, domnul Jancsovics Ferenc vicepreşedintele Asociaţiei Kölcsey Arad Arad, 13 decembrie 1918 Prin intrarea în conflict, în viziunea mea, a funcţiei de primar cu cea de preşedinte al Asociaţiei Kölcsey din Arad renunţ la cea din urmă funcţie.268 Rog pe Domnul Vicepreşedinte să anunţe despre această decizie a mea comitetul de conducere şi adunarea generală, şi să asigure membrii asociaţiei de recunoştinţa mea pentru încrederea şi bunăvoinţa pe care au arătat-o faţă de mine. Cu respect sincer: Lőcs primar269 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1916. 1916:237, text dactilografiat. 268 Lőcs Rezső a fost primar al Aradului în perioada 1917-1919, unul din fondatorii căii ferate de interes local S.A. (Arad-hegyaljai h. é. motoros vasút rt.). http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=keres Descărcare din 18 iulie 2011 ora 18:50 269 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918:66. 267

104

22. Scrisoarea lui Jancsovics Ferenc către Lőcs Rezső Excelenţa Voastră Domnule Preşedinte! Arad, 3 iunie 1919 Vă comunic cu respect că prin prezenta îmi dau demisia din funcţia de vicepreşedinte ocupată în cadrul Asociaţiei Kölcsey. Totodată adresez sincere mulţumiri Domnului preşedinte şi comitetului de conducere al asociaţiei pentru bunăvoinţa şi sprijinul amabil pe care l-aţi acordat persoanei mele. Primiţi Domnule Preşedinte expresia deosebitului meu respect, rămân Jancsovics Ferenc270. 23. Scrisoarea lui Lőcs Rezső către Szántay Lajos Excelenţei Sale Domnului arhitect Szántay Lajos la Arad.271 Arad, 7 septembrie 1919 Vă transmitem cu respect că la şedinţa comitetului de conducere al Asociaţiei Kölcsey ţinută în ziua de 30 luna curentă, după ce având în vedere vremurile extraordinare, v-a stabilit competenţa pentru modificarea statutului şi în alegerea funcţionarilor, v-a ales în funcţia de vicepreşedinte cu conducerea resortului social.272 Bérczy Lajos Lőcs 270 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:15. În data de 10 iunie 1919 a dost acceptată demisia vicepreşedintelui Jancsovics Ferenc. Raportul secretarului Bérczy Lajos cu privire la anii 1919-1920. Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: fără număr. 271 Arhitectul Szántay Lajos (1872-1961), proiectantul Palatului Cultural şi al unui număr mare de clădiri publice. Ujj 2007. 185-186. 272 Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:23. Szántay a demisionat încă în acel an. Raportul secretarului Bérczy Lajos cu privire la anii 1919-1920. Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül.

105

Locţiitor al secretarului, preşedinte 24. Raportul secretarului Bérczy Lajos273 despre anii 1919-1920. Stimată Adunare Generală! [Fără loc şi dată.] Datorită situaţiei politice, Asociaţia noastră nu a mai ţinut nici o adunare generală de la cea din 29 iulie 1918. Am redactat raportul pentru anul 1918 în speranţa că îl vom putea prezenta nestingherit, dar nu am mai primit aprobare pentru convocarea adunării generale. În anul 1919 ni s-a mai permis să ţinem şedinţe ale comitetului de conducere, chiar şi în 1920 până la întâi ale lunii septembrie. După această dată şi până astăzi societatea noastră a fost condamnată la tăcere absolută. Urmare a acestor împrejurări conducerea a ajuns în situaţia de a fi obligată să prezinte mult stimatei Adunări Generale raportul şi darea de seamă privind caseria pentru ultimii trei ani. Separat raportul pentru anul 1918 şi împreună cel pentru anii 1919 şi 1920. Comitetul de conducere a avut în anul 1919 în total 6/şase/ şedinţe. În 7 ianuarie comitetul de conducere a analizat numai demisia preşedintelui Lőcs Rezső, pe care lau convins să accepte postul de preşedinte. La 27 mai preşedintele ridică problema dureroasă: ce se va întâmpla cu funcţionarea societăţii. Comisia literară transmite comitetului de conducere, prin proces verbal, că în situaţia actuală, membrii săi nu sunt capabili de crearea de lucrări literare şi, momentan, renunţă la activitatea sa. Datorită condiţiilor de circulaţie de la acea vreme a fost imposibilă găsirea de vorbitori, localnicii nu s-au angajat, astfel comitetul de conducere şi conducerea sunt în cea mai tristă situaţie, nu pot să funcţioneze, dar consemnează în procesul verbal că motivele trebuie căutate în situaţia generală. Bérczy Lajos (1874-1974), profesor de matematică, publicist, scriitor. Secretarul general al Asociaţiei Kölcsez între anii 1922- 1928. Ujj 2007. 36. 273

106

În 10 iunie se acceptă cu regret demisia vicepreşedintelui Jancsovics Ferenc. Legat de acest lucru a apărut ideea ca, prin modificarea statutului, să se aleagă doi vicepreşedinţi. Unul să fie scriitor, care să se ocupe numai de chestiunile şi problemele literare. Pentru a creşte încasările, am încercat să obţinem taxa orăşenească asupra biletelor de teatru. Această acţiune nu ne-a reuşit. În acelaşi timp am obţinut arhiva asociaţiei honvezilor. La 30 iunie comitetul de conducere a declarat că modifică statutul în mod revoluţionar, iar pe această bază a ales imediat cei doi vicepreşedinţi în persoana lui Szántay Lajos şi Farkas Ferenc. La această şedinţă, în locul secretarului Farkas Ferenc274 cu activităţile de secretariat a fost însărcinat Bérczy Lajos, casier. La 23 septembrie am luat la cunoştinţă demisia membrului comitetului de conducere Karoliny Mihály. S-a ocupat şi postul de secretar în persoana lui Nagy Zoltán, preot asistent reformat. În acelaşi timp, Zács Gusztáv junior, membru al comitetului de conducere, lector, în numele Comisiei pentru Literatură şi Artă a prezentat un program grandios. Din păcate, în numele asociaţiei care abia mai respiră, comitetul de conducere a luat la cunoştinţă de acesta, cu sentimente triste, fără nici o speranţă de realizare. Deoarece comitetul de conducere a avut în vedere desfăşurarea unei activităţi în orice domeniu, la propunerea preşedintelui Lőcs Rezső a hotărât că va organiza concursuri literare, iar în acest scop va pune la dispoziţia comisiei literare 1.000 coroane. Preşedintele Lőcs Rezső contribuie din mijloace proprii cu 200 coroane la suma care astfel a crescut la 1.200 coroane. La şedinţa din 23 octombrie s-au modificat obiectivele statutului, deoarece trebuia prezentat autorităţii politice. Tot atunci şi-au dat demisia

274

Corectat cu creion: „József”.

107

vicepreşedintele Szántay Lajos şi Csécsy Imre, membrii ai comitetului de conducere. În anul 1920 s-au ţinut numai 4 şedinţe ale comitetului de conducere. La cea din 11 ianuarie s-au luat măsuri pentru deschiderea bibliotecii Kölcsey, închisă în lunile de iarnă, acţiune care a fost acceptată de autorităţile locale. Tot atunci secretarul a raportat despre succesul concursului literar. Membrii comisiei de evaluare au fost următorii: pentru evaluarea nuvelelor colegii Szöllősi István275, Szöllösi Zsigmond276 şi Károly József277; pentru evaluarea poeziilor domnii Faragó Rezső, Falus Lajos şi Forgács Sándor. Din cele 35 nuvele judecate, premiul întâi a fost obţinut de nuvela „Ivánka” de Nagy Dániel, al doilea de „A skarlátruhás nő” („Doamna cu rochie stacojie”) de Darvas Lajos, al treilea de „Ködben” („În ceaţă”) de Károly Sándor. Comisia a recompensat cu menţiune trei nuvele. Dintre cele doisprezece poeme, nici unul nu a fost premiat de către comisie, care a adăugat cele 400 coroane la premiul pentru poeziile lirice. Două poeme au primit menţiune. La poeziile lirice premiul întâi a fost câştigat de Rudnyánszky Endre cu poezia „Magyar álmok” („Visuri maghiare”). Al doilea de Ungvári Miklós „Herék és Méhek” („Trântori şi Albine”), al treilea de Serestély Béla cu poezia „Leszállt a búbánat”(„A coborât jalea”). Mai multe lucrări au fost lăudate. La această şedinţă comitetul de conducere a inclus în plan şi organizarea unor petreceri, dar din păcate degeaba. Ar fi existat material literar din belşug, dar nu am putut obţine aprobarea.

275 În perioada primului război mondial Szöllőssi István (1863-1951) a fost profesor, publicist, după care, în perioada 1928-1940, ocupă funcţia de secretar al Asociaţiei Kölcsey. Ujj 2007. 193. 276 Szöllösi Zsigmond (1875-?)-avocat, publicist, în perioada anilor 1920 ocupă funcţia de vicepreşedinte al Asociaţiei Kölcsey. Ujj 2007. 183-194. 277 Károly József (1886-1950)-jurnalist, scriitor. Ujj 2007. 99.

108

Cine răsfoieşte procesele verbale de şedinţă va vedea şi va simţi zbuciumul eroic dus de comitetul de conducere pentru ca Asociaţia paralizată să dea un semn de viaţă. Adunarea, cuvântul fiind interzis, a vrut să acţioneze şi să influenţeze prin litere. Acest gând i-a determinat să declare revista „Szezon” a ziaristului Kácsy Jenő ca una oficială a Asociaţiei, şi a permis publicarea lucrărilor premiate.278 Totodată s-a constituit o comisie pentru verificarea revistei. La această şedintă unii membrii au fost rugaţi să recruteze membrii noi. Rezultatul recrutării a fost un [!] membru nou. Comitetul de conducere a renunţat la ţinerea adunării generale, deoarece rugămintea a fost fără speranţă. La şedinţa noastră din 20 februarie 1920 l-am sărbătorit pe Székely Salamon, membru în comitetul de conducere, care a împlinit 80 de ani de viaţă şi 31 de ani ca membru al Asociaţiei Kölcsey. Din păcate la şedinţa din 1 septembrie am luat la cunoştinţă cu regret dispariţia lui. La 22 februarie comitetul de conducere a votat un ajutor de 5.000 coroane pentru publicaţia „Szezon” a lui Kócsy Jenő. La şedinţa comitetului de conducere din 19 mai preşedintele nostru, Lőcs, în discursul său de dechidere a subliniat din nou că în condiţiile actuale Asociaţia nu poate desfăşura o activitate productivă. Pentru ca totuşi să facem ceva, recomandă organizarea de noi concursuri cu termen de finalizare la 1 noiembrie, de data aceasta pentru nuvele, piese de teatru, lucrări în versuri. S-a ivit din nou proiectul liceelor populare, dar în septembrie timpul nu a fost potrivit pentru începere. S-a luat în discuţie şi chestiunea „Szezon”-ului. Publicaţia nu a fost viabilă cu tot ajutorul de 5000 coroane. Unii membrii ai comitetului de conducere au obiectat la direcţia publicaţiei, şi au dat citate care erau împotriva credinţei şi moralei. Alţii i-au luat apărarea. În baza părerii 278 Despre „Szezon” a se vedea Ujj János: Aradi irodalmi lapok. Arad, 2004. 12-15.

109

formate, redacorul Kócsy Jenő a primit un termen de o lună. Între timp însă publicaţia s-a desfiinţat. La 1 ale lunii septembrie am ţinut ultima noastră şedinţă a comitetului de conducere. Cu această ocazie Vas Gusztáv, lector literar raportează că Asociaţia nu a primit aprobare pentru organizarea unor licee populare. A propus ca Asociaţia să se adreseze ministrului culturii Octavian Goga279, care este cunoscut ca şi om de stat cu concepţii liberale. Acest lucru s-a şi întâmplat şi faptul că astăzi putem funcţiona se datorează în principal acestei cereri. Începând cu 1 septembrie glasul organelor oficiale ale Asociaţiei amuţeşte complet. Comitetul de conducere nu a mai putut lua la cunoştinţă rezultatele stabilite în baza propunerii comitetului de concurs, termenul concursului literar expirând între timp.280

Octavian Goga (1881-1938) poet român, dramaturg, politician. (Z. P.) Fără loc şi dată. Complexul Muzeal Arad Arhiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: fără număr. 279 280

110

Colecţia “Muzeul Revoluţiei 1848-1849” în contemporaneitate Felicia Aneta Oarcea Conceptualizat ca “templu al erudiţiei”, muzeul avea să demarcheze cotidianul obiectului de conotaţia lui istorico-simbolică şi chiar mitică. Promovarea unui tip de relaţionare intelectualizată asupra unei piese, care devine bun cultural, probează reorientări atitudinale ale societăţii, prin crearea unui spaţiu care să adăpostească memoria colectivă. Trecerea de la nivelul de colecţie la cea de muzeu a fost rezultatul nu numai a unor transformări de ordin social, ci şi mental. Intelectualitatea arădeană, spre finele secolului al XIX-lea, graţie creşterii nivelului economic, a întreţinut scânteia fondării unui muzeu în Arad. 1. Introducere Efervescenţa culturală de la sfârşitul de secol XIX şi începutul veacului XX, moda arhitecturală a epocii, au inserat şi ideea edificării unui centru de iradiere culturală, care să includă în conglomeratul său funcţional şi o componentă muzeală. Este vorba de Palatal Cultural, găsit ca o alternativă eficientă, datorită multiplei sale destinaţii. Legea înfiinţării palatelor culturale a fost votată, la Viena, în anul 1907. Ea răspundea şi nevoilor unor comunităţi provinciale, cum era Aradul, care, cu posibilităţi financiare modeste, putea să ridice “un adevărat centru al artelor şi ştiinţei”1. Potrivit unor istorici arădeni, încă din toamna anului 1912, colecţia Muzeului de Relicve paşoptiste a fost etalată în câteva din noile încăperi. La acea vreme nu au existat criterii de organizare şi etalare ştiinţifică2. La 26

Liliana Roşiu, Reînvierea spaţiului muzeal. De la colecţie la mediul urban, Ed. Universitară Ion Mincu, Bucureşti, 2002, p. 35-37. 2 Nicolae Kiss, Etapele de dezvoltare ale Muzeului Judeţean Arad (Istoric şi realizări), în „Ziridava” II, 1968, p. 147; Aristide Ştefănescu, Ghidul muzeelor, Ed. Sport-turism, Bucureşti, 1984, p. 148-150. 1

111

octombrie 1913, într-un cadru festiv a avut loc inaugurarea3. Pe lângă sălile pinacotecii, două au fost destinate “Muzeului de relicvii4”, două pentru colecţia de documente din trecutul oraşului. A mai fost amenajat un mic muzeu şcolar. O sală a adăpostit „muzeul” de etnografie şi o alta „muzeul preistoric”5. În curgerea vremii, termenul „muzeu” a căpătat valorile simbolice ale unui păstrător şi rememorator al istoriei şi memoriei comunităţilor. Din câteva „muzee”, înţelese, atunci, ca mici colecţii s-a născut „muzeul”, care în terminologia actuală adăposteşte o diversitate de fonduri şi colecţii. Dacă până în anul 1912 a purtat denumirea de „Muzeul de relicve 1848/49”, din 1912 îşi schimbă denumirea în Muzeul Palatului Cultural din Arad, din 1951 în Muzeul Regional Arad, iar din 1968 în Muzeul Judeţean Arad6. 2. Muzeul Palatului Cultural din Arad Depozitar al memoriei colective, muzeul arădean avea să cunoască, după realizarea Marii Uniri de la Alba Iulia din 1 Decembrie 1918, noi orientări istorice şi culturale. Odată cu instaurarea administraţiei româneşti la Arad, în mai 1919, Palatul Cultural a trecut, în 1920, sub patronajul Inspectoratului Muzeelor din Transilvania. După ce a fost încheiat şi Tratatul de pace de la Trianon, ce stabilea graniţele României cu Ungaria, precum şi soarta bunurilor culturale aflate pe teritoriul celor două state, s-a trecut la consolidarea structurilor administrative româneşti şi la asumarea bunurilor culturale. În ianuarie 1921, a fost înfiinţată în cadrul primăriei, Comisia de 3 Felicia-Aneta Oarcea, Arhitectul arădean Ludovic Károly Szántay (1872-1961), în Istoricul Liviu Mărghitan la a 70-a aniversare, Ed. Ramira, Arad, 2007, p. 307-308. 4 Folosim termenul de relicve, nu relicvii, uzitat de unii istorici sub influenţa latină reliqua/reliquia. 5 Liliana Roşiu, op. cit., p. 35-37. 6 Complexul Muzeal Arad, Arhiva 16. Palat (în continuare A.16P.), număr inventar (în continuare nr. inv.) 129, Achiziţii. Obiecte Muzeale. 1968 (50 de ani de la Marea Unire 1918-1968). 1969, fila (în continuare f.) 44.

112

supraveghere a Palatului Cultural. Actele de preluare a colecţiilor muzeului, în conformitate cu ultimul inventar din anul 1917, au fost semnate de către inspectorul general al muzeelor, Tzigara Samurcaş, abia în anul 1923. De asemenea, în vara anului 1921, profesorul universitar doctor Coriolan Petran, inspector general al muzeelor din Transilvania şi Banat, a sugerat alcătuirea unor colecţii româneşti7. Primul director român care s-a aflat la conducerea Palatului Cultural a fost Lazăr Nichi. El s-a aflat în fruntea instituţiei din 1921 până în 1944. Acesta s-a născut în 20 iulie 1884 la Pâncota. Tatăl său a fost de profesie cizmar. După absolvirea claselor primare în localitatea natală, s-a înscris în clasa a V-a la Gimnaziul din Arad, azi Liceul „Ioan Slavici”, ca elev beneficiar al unei burse de 400 coroane din averea Fundaţiei „Elena Ghiba Birta”. Licenţiat în litere, a fost profesor de limba latină şi germană la Liceul „Ioan Slavici” în perioada 1921-1922 şi 1943-19448. Conform unei decizii adoptate de Delegaţia Permanentă a municipiului Arad, în cursul anului 1926, Lazăr Nichi nu a mai putut funcţiona şi ca profesor la amintitul gimnaziu, fiind obligat să demisioneze în anul 19279. Directoratul lui Lazăr Nichi s-a extins în perioada primarilor urbei Aradului: dr. Ioan Robu (1919-1926; 19271928), dr. Ştefan Anghel (1926-1927); dr. Cornel Luţai (19281931), dr. Cornel Radu (1931-1932); dr. Alexa Boţioc (19321933); dr. Ioan Ursu (1933-1935); dr. Roman Coţioiu (19351937); dr. Nicolae Popovici (1938-40de zile); Ştefan Olariu (1938-3 zile prin delegaţie); Romul Orezeanu (1938-14 februarie-iulie); dr. Lt. Col. Moise Rişcuţia (1938-prin 7 Peter Hügel, Complexul Muzeal Arad – Istoric, în „A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat”. Évkönyve, BékéscsabaGyula, 2010, p. 70, 72. 8 Ioan Antone, Monografia Liceului „Ioan Slavici” fost „Moise Nicoară” din Arad 1745-1919-1971, Arad, 1971, p. 78, 183, 204; Complexul Muzeal Arad, Arhiva Palatului Cultural, Fond Lazăr Nichi, (în continuare C.M.A., A.P.C, F.L.N.), dosar (în continuare dos.) 5/1938, f. 173, 179, 186; Idem, dos. 10/1935, f. 6. 9 C.M.A., A.P.C., F.L.N., dos. 26/1927, f. 1-3.

113

delegaţie); Gen. Alexandru Vlad (9 septembrie 1938-28 septembrie 1940); dr. Emil Monţia (10 octombrie 1940-21 ianuarie 1941); Lt. Col. Vasile Mironescu (24 -27 ianuarie 1941); dr. Cornel Radu (27 ianuarie 1941-1 august 1943); dr. Octavian Lupaş (1 august 1953-29 noiembrie 1944)10. În această calitate a susţinut pe toate căile iniţiativele culturale, reuşind să inaugureze o politică de „difuziune culturală” axată pe două direcţii: solidarizarea forţelor creatoare arădene şi disponibilitate culturală, demersuri greu de realizat în condiţiile unei moşteniri culturale româneşti sărace şi a unei finanţări insuficiente11. În primii ani de după Unirea din 1918, cu toate că muzeul era lipsit de cadre specializate şi încă nu ajunsese să joace un rol central în viaţa culturală, totuşi nu au lipsit iniţiativele primăriei, coordonatorul de credit, de a îmbogăţi colecţiile cu patrimoniu românesc, alături de cel existent. Muzeul arădean, cu puţinele colecţii pe care le deţinea, în perioada interbelică, avea să cunoască noi iniţiative şi prefaceri culturale de factură românească. Realizarea Unirii din 1918 a prilejuit apropierea şi mai mult de cultura şi spiritualitatea românească. Oameni de cultură, invitaţi de autorităţile arădene, au conferenţiat în sălile Palatului Cultural. Istoricul Nicolae Iorga a adus o critică vehementă, în anul 1923, conducătorilor români de la Bucureşti, nu atât istorică, cât politizată, despre penuria patrimoniului istoric românesc din zona Aradului. Semnalul dat a vizat implementarea unor politici culturale de factură românescă12. Ca şi centru multicultural şi multietnic, colecţiile muzeului arădean cuprindeau o parte din istoria fiecărei C.M.A., Colecţia de Istorie, Fond documentar, neinventariat; Arad. Monografia oraşului, Ed. Nigredo, Arad, 1999, p. 151, 171. 11 Felicia Aneta Oarcea, Lazăr Nichi, deschizător de drumuri în organizarea bibliotecilor arădene, (în continuare Lazăr Nichi, deschizător de drumuri …), în Vasile Popeangă (coord.), Preocupări culturale în “Casa cărţii”, “Vasile Goldiş” University Press, Arad, 2007, p. 172. 12 N. Iorga, În Ardealul anului încoronării, Ed. Pavel Suru, Bucureşti, 1923, p. 47-56. 10

114

comunităţi. Însă, trebuie subliniat că fiecare etapă istorică a marcat un apus şi o renaştere a unor secvenţe din existenţa zonei arădene. Referindu-ne la „Colecţia Muzeul Revoluţiei 18481849”, în jurul anului 1922, număra 3.916 bunuri culturale13. Într-un „tablou” financiar pe anul 1923, cheltuielile prevăzute şi argumentate de directorul Lazăr Nichi, pentru continuarea colecţionării relicvelor româneşti din anii 1848/1849 erau de 20.000 lei. Demersul a conturat ideea îmbogăţirii şi completării micii colecţii a lui Avram Iancu şi a tribunilor săi – „Avram Iancu şi soţii”, „pentru a o putea aranja ca o colecţie specială, organizată sistematic, asigurându-i-se importanţa cuvenită”14. Pe linia organizării expoziţiilor, Comisia de supraveghere a Palatului Cultural a aprobat, în 16 decembrie 1927, directorului Lazăr Nichi, efectuarea unei călătorii de studii la muzeele din Transilvania „pentru a putea aduce inovaţii ... şi la muzeile noastre din Palatul Cultural, pe baza celor văzute în alte muzee”15. De-a lungul anilor, Colecţia „Muzeul de relicve din anii 1848/49” a fost îmbogăţită cu alte bunuri culturale. Aceste demersuri au făcut ca, în anul 1938, numărul obiectelor etalate, în cele două săli mari, destinate acestui eveniment istoric, să sporească la 2.30016. Doi ani mai târziu, potrivit corespondenţei păstrate în Arhiva Palatului Cultural, colecţia a întrunit 2.316 piese. Ele constau în arme, stampe, trofee, tipărituri, etc. Dintre acestea 2.304 aveau o valoare estimată la 186.713,70 coroane, iar 12, adică restul de piese, 3.100 lei. Secţiile muzeului au funcţionat, în această perioada, după un vechi Regulament al Palatului Cultural, care a fost înlocuit cu un altul neaprobat, la începutul anului 1940, de către forurile superioare, adică Primăria. Conform acestuia, Coriolan Petranu, Muzee din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş. Trecutul, prezentul şi administrarea lor, Ed. Cartea Românească, Bucureşti, 1922, p. 123. 14 C.M.A., A.P.C., F.L.N., neinv., dos. 2, f. 4. 15 Idem, dos. 2/1927, f. 4, 6. 16 Eugeniu Dublea, Palatul cultural, în „Oraşe din România în imagini. Municipiul şi oraşul Arad”, Arad, 1938, p. 27-28. 13

115

supravegherea şi întreţinerea colecţiilor intrau în atribuţiile directorului, care trebuia să fie asistat de un „muzeolog” cu pregătire specială. Atunci, postul era vacant, deoarece nu a fost asigurat din bugetul Primăriei17. La începutul anului 1941, a fost angajat ca „muzeolog” profesorul Teodor Ţiucra. Acesta urma să revalorizeze obiectele „din muzeele Palatului Cultural”18. Îmbogăţirea colecţiilor muzeului, în perioada interbelică, s-a făcut timid. Acomodările la noile structuri politico-administrative româneşti, au caracterizat-o drept o etapă a căutărilor şi organizării instituţionale şi culturale. 3. Evoluţia Colecţiei 1848-1849 în perioada comunistă Prefacerile economico-sociale, schimbările intervenite după cel de-Al Doilea Război Mondial, trasarea directivelor politice de către organele comuniste din România, dar şi imaginea utopică asupra unei noi lumi, au anihilat treptat energiile culturale vizionariste, democratice. Instituţia muzeală a devenit instrumentul eficace în propagarea ideilor noii orânduiri. Memoria comunităţilor locale a fost trecută într-un plan secund, iar instituţia care trebuia să adune, să păstreze şi să rememoreze expoziţional o realitate istorică, a fost uşor distorsionată, metamorfozată într-o himeră propagandistică. Prin procesul de naţionalizare, declanşat prin legea 119 din 11 iunie 1948, o serie de obiecte, aflate în proprietate privată, au fost trecute în proprietatea statului, îmbogăţind colecţiile muzeului. În intervalul 1949-1954, Colecţia „Muzeului Revoluţiei 1848-1849” a fost sporită cu 1930 piese19. Nu întâmplător am insistat asupra primilor ani, 1951-1960. Ei coincid cu reorganizarea muzeului arădean. Putem desprinde, cu uşurinţă, atmosfera „muncii ştiinţifice” şi propagandistice, impusă noilor cadre instruite de organele P.C.R. Atenţia s-a oprit, în mod special, asupra Colecţiei „Muzeul de relicve 1848-1849”. Începând cu anii C.M.A., A.P.C., F.L.N. neinv., dos. 2/1940, f. 1. Felicia Aneta Oarcea, Lazăr Nichi, deschizător de drumuri…, p. 183. 19 Peter Hügel, op. cit., p. 78. 17 18

116

1950-1951, odată cu angajarea specialiştilor în muzeu, absolvenţi cu studii superioare, muzeul a devenit o instituţie de sine stătătoare, cu buget propriu. Demersul a vizat selecţionarea şi prelucrarea ştiinţifică a bunurilor de patrimoniu etalate sau depozitate. Tematic, s-a trecut la redistribuirea colecţiilor pe secţii20. Sintagma Colecţia „Muzeul de relicve”, care a fost utilizată până la mijlocul secolului XX, a fost schimbată în „Muzeul Revoluţiei din 1848-1849”21. Mişcarea produsă în conţinutul semantic al expresiei, care altă dată descria o istorie zbuciumată, dar resemnată, adânc înrădăcinată în memoria arădenilor în etate, avea să servească spiritului istorico-revoluţionar, care a caracterizat întreaga istoriografie comunistă de până la 1989. De altfel, putem admite, fără a exagera, că experienţa traumatizantă din timpul comunismului a pălit energiile culturale ante şi post 1918. Documentele păstrate în Arhiva Complexului Muzeal Arad, ne-au permis scoaterea la lumină a evenimenţialului istoric al activităţii specialiştilor. Dările de seamă trimestriale, amănunţite, planurile de muncă stufoase, ale căror informaţii le regăsim pe parcursul mai multor ani, descriu atmosfera „muncii ştiinţifice” desfăşurată de specialiştii muzeului arădean. În darea de seamă din 5 ianuarie 1952, la secţia „Muzeul Revoluţiei din 1848-1849”, au fost consemnate o serie de activităţi care au vizat inventarierea, depozitarea şi organizarea tematică a expoziţiei. Atunci au fost traduse 62 de manifeste din limba germană şi maghiară. Documentarea în vederea îmbogăţirii colecţiei cu patrimoniu cultural românesc s-a efectuat la Muzeul şi Biblioteca din Cluj22. În intervalul cronologic 1951-1953, au avut loc numeroase întruniri cu profesorii universitari Ştefan Pascu, David Prodan şi A. Balogh pentru stabilirea tematicii expoziţionale. O serie de întâlniri au avut loc cu diverşi Nicolae Kiss, op. cit., p. 153-154. C.M.A., A17P, Număr inventar (în continuare nr. inv.) 28, Dări de seamă şi planuri de muncă. 1951-1953, f. 1-6. 22 Ibidem, f. 179. 20 21

117

artişti români, cărora li s-a solicitat să picteze tablouri cu tematici istorice, legate de evenimentele revoluţionare paşoptiste. Printre ele am putea enumera: „Revoluţia din Paris”, „Eliberarea deţinuţilor politici în 15 martie 1848”, „Întâlnirea lui Bălcescu cu Kossuth”, „Campania generalului Bem în Transilvania”. O importanţă aparte a fost acordată executării statuii lui Nicolae Bălcescu23. Faţă de personalitatea istoricului şi revoluţionarului român, istoricii arădeni au manifestat un interes deosebit, după cum rezultă dintr-un „Memoriu”, datat în 25 septembrie 1953, şi elaborat de directorul Muzeului Regional Arad, Zala Adalbert24. Acesta a condus instituţia muzeală între 1950-1962. Până în 1965 a fost asigurat interimatul de către Paraschiva Kolossvári, iar din luna octombrie director a fost desemnat profesorul Ovidiu Olariu25. Completarea galeriei portretistice paşoptiste româneşti a continuat şi în vara anului 1952, când au fost executate două fotocopii după portretele deputaţilor revoluţionari Eftimie Murgu şi Alexandru Buda26. O altă parte a picturii ce alcătuieşte „Colecţia 18481849” a fost executată în intervalul cronologic 1953-1955. Tablourile înfăţişează scene din timpul revoluţiei paşoptiste. Printre ele se numără „Înrolarea românilor din Maramureş în armata revoluţionară”, „Răscoala ţărănească de la Corbeşti”, „Semnarea apelului păcii”, „Sigismund Pop”, „Harta răscoalelor ţărăneşti din Ţara Românească din 1848”27. Toate eforturile depuse în organizarea expoziţională şi inaugurarea Muzeului Revoluţiei 1848/49 au fost zădărnicite la finele anului 1953, în data de 5 septembrie,

Ibidem, f. 123, 135, 243. C.M.A., A.P.C., F. neinv., f. 58. 25 Idem, A.2.P., nr. inv. 126, Proiecte. Plan. Aniversarea a 75 ani de la existenţa Muzeului din Arad. 1968, f. 9. 26 Idem, A17P, nr. inv. 28, Dări de seamă şi planuri de muncă. 1951-1953, f. 123, 135, 243. 27 Ibidem, f. 22, 25, 84 23 24

118

când au fost modificate instrucţiunile primite în luna mai a aceluiaşi an. Motivul invocat făcea referire la faptul că nu a fost tradus din limba maghiară ghidajul Muzeului 1848/4928. La acel moment, numărul obiectelor din Colecţia Muzeului 1848/49 era de 3.726, la care s-au adăugat, ulterior, încă 34929. În anul următor, cu fondurile băneşti asigurate de autorităţile orăşeneşti pentru activitatea de cercetare, prin achiziţionarea unor obiecte şi înzestrarea cu mobilier modern, s-a deschis expoziţia permanentă „Revoluţia de la 1848/49”. Graba cu care s-a acţionat a avut ca motivaţie dorinţa autorităţilor statului de a aniversa zece ani de la eliberarea României de către armata sovietică. Îmbogăţirea colecţiei paşoptiste a continuat şi în anii următori. Personalul de specialitate, în anul 1955, a fost preocupat de sporirea ei şi înregistrarea pieselor. Ei au publicat studii, au efectuat cercetări ştiinţifice şi au participat la conferinţe30, cu scopul vădit de a da importanţa cuvenită acestei colecţii. O altă preocupare a fost cea legată de organizarea arhivei, care a necesitat multă muncă31. Pe sfârşitul aceluiaşi an, au fost finalizate o serie de portrete ale unor personalităţi. Amintim cele ale lui M. Kogălniceanu, Eftimie Murgu. Au mai fost executate scene din timpul revoluţiei paşoptiste: „Revoluţia din Viena”, „Întâlnirea dintre Bălcescu şi colonelul Lázár/compoziţie”32. Potrivit documentului „Dări de seamă şi planuri de muncă. 1954-1955”, Colecţia „Muzeul Revoluţiei 1848/49” a fost organizată după criterii ştiinţifice33, trasate de istoricii sovietici. La începutul anului 1956, conform „Procesului verbal” din 23 ianuarie, au fost predate, sub formă de schimb, Muzeului Central Militar Bucureşti bunuri cultuIbidem, f. 17. Ibidem, f. 19. 30 În anul 1955 s-a organizat o singură conferinţă. 31 CMA, A.17P., nr. inv. 32, Dări de seamă şi planuri de muncă. 19541955, f. 9; 16, 21, 32, 39, 47, 51, 55, 61, 66, 69, 73, 77, 83, 86, 90, 93, 147. 32 Ibidem, f. 270. 33 CMA, A.3P.., nr. inv. 39, f. 216 (150). 28 29

119

rale din patrimoniul muzeului arădean, ce au constat din: armament: puşcă cu fitil, puşcă cu cremene, puşcă specială de vânătoare, două carabine de cavalerie cu cremene, un pistol de ofiţer, un pistol de cavalerie, un pistol de gardist revoluţionar, un pistol aparţinând trupei lui Rozsa Sándor, două lănci ţărăneşti cu un singur ţăiş, două halebarde poliţieneşti, o bombă, două ghiulele, două schije de ghiulea; echipament militar: un veston original al armatei revoluţionare din 1848, un veston de soldat austriac, un brâu de serviciu, un portepeu, aparţinând lui Nagy János; un centiron de serviciu, un harmaşament complet de cal, o pereche de pinteni; stampe originale: generalul Bem, decorarea generalului Bem, localitatea grănicerească Glogovăţ, o hartă a câmpului de luptă de la Simeria, două stampe reprezentând scene de luptă din timpul revoluţiei de la 1848 din Transilvania, stampa lui Petőfi; diverse obiecte: hampa originală a steagului aparţinând grănicerilor sârbi, români şi maghiari de la Mureş, bustul în gips al lui Petőfi Sándor, pesmeţi din campania revoluţionară a anului 1848-1849, cinci obiecte lucrate în temniţă de revoluţionarii întemniţaţi, 7 fotografii în legătură cu trupa lui Rozsa Sándor, două fotocopii după listele din Buteni referitoare la participarea ţăranilor români în unităţile revoluţionare, copia după harta operaţiunilor conduse de generalul Bem în anul 1848-49 din Transilvania, copie după harta intervenţiei ţariste din Transilvania, în anul 1848-4934. Dintr-un proces verbal, păstrat în Arhiva Complexului Muzeal Arad, încheiat între Mocanu Pavel, delegatul Institutului pentru relaţii culturale cu străinătatea, şi directorul Muzeului Raional Arad, Zala Adalbert şi muzeograful E. Glück, aflăm că, în 22 mai 1956, au fost predate redacţiei ziarului „Tribuna Ludu” fotografii după şapte bunuri culturale35. Bănuim că ele au servit realizării unei documentări istorice. Idem, A.12P., nr. inv. 41, Obiecte muzeale. Corespondenţă privind probleme speciale, f. 7-8, Idem, A 17 P, nr. inv. 32, f. 94-95. 35 Idem, A.16P., nr. inv. 37, 1955-1956. Procese verbale, f. 77. 34

120

La sfârşitul anului 1956, potrivit „Dării de seamă despre activitatea Muzeului Regional Arad pe anul 1956” la Secţia „Muzeul Revoluţiei din 1848-1849” au fost întreprinse următoarele activităţi: s-a făcut revizuirea generală a textelor din muzeu, schimbându-se materialele-documente originale cu fotocopii; s-a făcut controlul inventarului secţiei; colecţia secţiei s-a îmbogăţit cu 1.030 piese noi; s-a început predarea depozitului gestionarului; s-a făcut recondiţionarea şi curăţenia generală a secţiei; s-a reorganizat o temă din muzeu şi s-au făcut planurile pentru reorganizarea a încă patru teme; s-au executat 9 picturi noi pentru înlocuirea celor necorespunzătoare din punct de vedere artistic; s-a elaborat în colaborare cu alţi istorici ghidul Muzeului Revoluţiei din 1848/49; s-au făcut cercetări în legătură cu executarea generalilor revoluţionari la Arad la 6 octombrie 1849; s-a tradus ghidul pentru popularizarea secţiei în limba maghiară; s-au continuat lucrările pentru întocmirea studiului „Răscoalele ţărăneşti din 1848 în comitatul Arad”, în colaborare cu G. Kovács; s-a făcut îndrumarea grupelor de vizitatori în secţie36, etc. Limbajul epocii traduce, fără prea multe consideraţii, activitatea susţinută a personalului muzeal de a se conforma şi a răspunde comenzilor politice. Muzeul a achiziţionat, în intervalul 1953-1957, obiecte preţioase pentru Colecţia „Muzeul Revoluţionar 1848/49”, printre care amintim o parte din arhiva comisarului guvernamental Vukovics, care consta din 179 de documente şi o diplomă (1957)37. Mai târziu, respectiv în 7 februarie 1962, s-a iscat o discuţie în jurul provenienţei acesteia. Strănepoata fostului comisar a adus noi precizări referitoare la documentele parvenite de la mama sa Elisabeta Vukovics. Ea arăta că, la acea vreme, mama ei le-a donat „Muzeului Regional Arad”, fără a pretinde vreo sumă de bani. Piammeta Trăuşan Vukovics a solicitat o

36 37

Idem, A.17P., nr. inv. 43, Dări de seamă şi Planuri de muncă, f. 4. Idem, A16P, nr. inv. 37, 1955-1956. Procese verbale, f. 40.

121

eventuală evaluare a lor pentru a primi suma de bani cuvenită38. Alte bunuri culturale care au întregit „Colecţia 18481849” au fost: o farfurie a generalului Vecsey (1957), un tun întrebuinţat de generalul Bem la asediul Timişoarei (1953), fotografia originală a lui Dimitrie Haica (1956)39, obiecte executate de revoluţionarii întemniţaţi (1954-1956), pictura „Fabrica de tunuri a lui Gábor Áron”, executată de Weith Vasile, după o litografie40, o fotografie a Batalionului 3 din armata revoluţionară maghiară. În aceeaşi perioadă, au fost executate picturi „Adunarea de la Lugoj” şi „Întâlnirea dintre Bălcescu şi Lázár” (1956), „Întâlnirea dintre Bălcescu şi Kossuth” (1956) şi statuia lui Nicolae Bălcescu (1953)41. Aprecieri faţă de activitatea intensă de reorganizare a secţiei „Muzeul Revoluţiei 1848/49” nu au întârziat să apară. Una dintre instituţiile de cultură a fost Muzeul raionului Caracal, care, în anul 1956, era interesat de modalitatea de prezentare a expoziţiei, pentru a avea un punct de plecare în pregătirea şi organizarea momentului revoluţionar paşoptist în fostul judeţ Romanaţi. Spicuim câteva rânduri: „Suntem informaţi că Dvs. aţi organizat în muzeu foarte bine prezentarea Revoluţiei de la 1848 din Transilvania”42. De asemenea, în cursul aceluiaşi an, a fost înaintată Ministerului Culturii o listă a câtorva fotografii cu scopul de popularizare a instituţiei arădene în fosta Uniune Sovietică. Din lunga listă enumerăm: [Sabia şi punga de tutun ale lui Petőfi Sándor; fragment din documentele adunării românilor din Arad, ţinută la 24 aprilie Idem, nr. inv. 90, Achiziţii obiecte muzeale 1962-1965, f. 1. Potrivit declaraţiei medicului, dr. Vuia Salvator, din Arad, din data de 18 aprilie 1956, fotografia lui Dimitrie Haica, dată spre reproducere Muzeului arădean, este originală. Ea provine din arhiva familiei, argumentând că Dimitrie Haica era străbunicul său din partea mamei. 40„Fabrica de tunuri a lui Gábor Áron”, executată de Weith Vasile, a fost achiziţionată în 26 februarie 1956. 41 C.M.A., A.3.P., nr. inv. 39, f. 212 (146); Idem, A16P, nr. inv. 37, 19551956. Procese verbale, f. 10, 12, 40, 69, 111. 42 Idem, A.3.P., nr. inv. 39, f. 249-251. 38 39

122

1848; Eşarfa şi bagheta tamburului de la fanfara gărzilor naţionale revoluţionare din Arad; fragment din rezoluţia adunării fruntaşilor români din Banat şi Crişana, ţinută la 21 mai 1848 la Pesta; lănci ţărăneşti, arme şi ghiulele folosite de trupele lui Avram Iancu; steaguri revoluţionare româneşti şi maghiare; portretul lui Dimitrie Haica, fruntaş revoluţionar român, subprimarul oraşului Arad şi preşedintele comitetului de apărare; pistoalele generalului Bem; fragment din matricola batalionului 73, compus din soldaţi români şi maghiari; fragment din „Proiectul de pacificaţiune” semnat de Bălcescu, Boliac şi Kossuth la Seghedin în 14 iulie 1849; geanta conţinând obiectele personale şi portmoneul cu bancnote ale deputatului revoluţionar Ioan Dragoş; ziar editat de Sigismund Pop şi Nicolae Bălcescu în Pesta; Nicolae Bălcescu (pictură în ulei de A. Ciupe); Întâlnirea dintre N. Bălcescu şi colonelul Lázár în faţa Porţilor de Fier lângă Caransebeş; fragment din spânzurătorile generalilor revoluţionari, executaţi de imperiali; căpitanul Izicescu Ioan, revoluţionar român care a luptat în armata revoluţionară maghiară; lucru de mână executat din solzi de peşte de către un revoluţionar întemniţat în cetatea Aradului; obiecte personale ale lui Kossuth, etc.]43. Pe lângă donaţii şi achiziţii, specialiştii muzeului arădean au fost interesaţi de imortalizarea unor momente cruciale din istoria revoluţiei paşoptiste. Muzeograful principal, E. Glück, în 4 octombrie 1956, a întocmit un referat, în care a arătat însemnătatea realizării unui basorelief “Semnarea acordului de la Seghedin”. În acelaşi an, a fost dată comanda pentru executarea acestuia44. Preocupările muzeografilor de a aduna şi conserva dovezi istorice legate de momentul revoluţionar paşoptist au fost vizibile şi în anul 1958. În toamna acelui an, a fost executat tabloul „Luptele de stradă din Arad din 8 februarie 1849” de către pictorul proletcultist Miklossy

Ibidem, f. 195-197. CMA, A.12P., nr. inv. 41, Obiecte muzeale. Istorie. 1956, 1957, 1958, 1959, 1960. Corespondenţă privind probleme speciale, f. 21; Idem, A.17P., nr. inv. 43, 1956. Dări de seamă şi Planuri de muncă, f. 180.

43 44

123

Gavril. Lucrarea a făcut obiectul comenzii nr. 404 din 8 mai 1958 a Muzeului Regional Arad45. Din darea de seamă pe trimestrul I al anului 1958, desprindem faptul că, la secţia „Muzeul Revoluţiei din 1848-1849”, au fost inventariate 20 piese, numărul poziţiilor din inventar ridicându-se la 6.430. Noi materiale complementare aveau să fie executate. Menţionăm „Copia steagului revoluţionar Ploieşti”, „Copia vestonului lui Avram Iancu”, „Adunarea Lugoj”-pictură, copiile coifurilor pompierilor de pe Dealul Spiri, etc46. În cursul aceluiaşi an 1958, au fost conservate 24 fragmente din spânzurătorile celor 13 generali revoluţionari executaţi la Arad47. Înainte cu doi ani, personalul de specialitate al muzeului arădean, alături de martorii care au participat la exhumarea rămăşiţelor pământeşti ale generalilor, din anul 1932, au „cercetat osemintele, fragmentele din spânzurători şi obiecte din metal găsite în cavoul nr. 24 al familiei Steiner la cimitirul Eternitatea”48. Documentele aflate în Arhiva Palatului Cultural atestă preocuparea muzeografilor pentru salvgardarea acestor rămăşiţe pământeşti. Credem că demersul nu a fost întâmplător, dat fiind şi contextul istoric al anului 1956 din Ungaria. În toamna acelui an, a avut loc o mare demonstraţie populară la Budapesta, în timpul căreia a fost distrus monumentul lui Stalin şi a fost dat jos drapelul naţional cu emblema Republicii Populare Ungare. Ecourile sale s-au resimţit şi în România, la Timişoara49. Însă, am putea aprecia că, demersul întreprins de intelectualitatea maghiară arădeană de a salva şi conserva relicvele generalilor, a plecat de la teama ca acestea, pe fondul frământărilor politice, să nu fie profanate. La acea 45 Idem, A.12P., nr. inv. 41, Obiecte muzeale. Istorie. 1956, 1957, 1958, 1959, 1960. Corespondenţă privind probleme speciale, f. 35. 46 Idem, A.17P., nr. inv. 54, Dări de seamă şi planuri de muncă. 1958, f. 23, 19, 35. 47 Ibidem, f. 2-3 48 Idem, A16P, nr. inv. 37, 1955-1956. Procese verbale, f. 44, 48-50. 49 Denis Deletant, România sub regimul comunist, Fundaţia Academia Civică, Bucureşti, 2006, p. 140.

124

vreme, în organigrama muzeului figurau nume cu rezonanţă maghiară. O retrospectivă asupra evoluţiei numerice a bunurilor culturale, care alcătuiau colecţia „Muzeului Revoluţiei 1848-1849”, elaborată în anul 1958, indică faptul că, existau 2.317 piese în 1950, 2.665 în 1951, 3.756 în 1952, 4.100 în 1953, 4.246 în 1954, 4.704 în 1955, 5.732 în 195650. În anul 1959, s-au transcris în noul registru inventar 9.028 poziţii. După terminarea transcrierii obiectelor muzeale şi a fotocopiilor, s-au inventariat 538 poziţii noi, totalizând 3.929 obiecte. Poziţiile de inventar ale secţiei, în perioada imediat următoare, au sporit cu 7.116, iar obiectele au totalizat un număr de 16.458. Tot atunci, au fost inventariate periodice existente în fondul documentar şi au fost pregătite pentru compactare 1.679 ziare51. Alte bunuri culturale din Colecţia „Muzeul Revoluţiei 1848/49” au fost etalate în expoziţia de bază, ce avea să cunoască, în anul 1960, o nouă organizare. Tematicile expoziţionale, tratate lacunar, au fost îmbogăţite. Exemplificăm, cu „Revoluţia de la 1848 din Ţara Românească şi Moldova”, „Adunarea de la Blaj”, „Lupta Moţilor în Munţii Apuseni”, „Personalitatea lui Avram Iancu”, „Activitatea lui Bălcescu în Transilvania”, „Evenimentele postrevoluţionare paşoptiste”52. O imagine detaliată ne oferă darea de seamă din anul 1960. Astfel, a fost redactată tematica secţiei „Muzeu revoluţiei 1848-1849” în formă definitivă conform îndrumărilor date de Academia Română. S-au executat studii amănunţite privind diferitele teme ce au fost reprezentate în muzeu şi anume: „Mişcări ale burgheziei progresiste premergătoare revoluţiei din 1848”, „Adunarea românilor de la Blaj” din mai 1848, „Lupta moţilor din munţii Apuseni pentru drepturi sociale şi naţionale sub conducerea lui Avram Iancu”, „Activitatea revoluţionară a lui Bălcescu în Idem, A.2.P., nr. inv. 52, Plan de muncă. Raport de activitate ştiinţifică. 1958, f. 28. 51 Idem, A.17P., nr. inv. 58, Dări de seamă. Planuri de muncă. 1959, f. 3, 24, 27, 32 52 N. Kiss, op. cit., p. 162. 50

125

Ţara Românească şi în Transilvania pentru unirea forţelor revoluţionare”, „Lupta poporului împotriva reacţiunii şi urmările revoluţiei”. Odată cu finalizarea reorganizării, potrivit termenului, secţia şi-a deschis porţile din 5 noiembrie 196053. Opt ani mai târziu, ea cunoştea o nouă organizare. La Muzeul Judeţean Arad au fost inaugurate secţiile şi s-a derulat sesiunea de comunicări legată de semicentenarul Unirii de la Alba Iulia din 191854. Ziarul Flacăra Roşie nota: „Ieri, la Muzeul Judeţean, a fost deschisă într-un cadru festiv expoziţia „50 de ani dela Unirea Transilvaniei cu România”55. La acea vreme, colecţia Muzeul Revoluţiei 1848/49 număra un total de 17.058 obiecte56, originale şi facsimile. Prin „Decretul Consiliului de stat al R.S. România”, nr. 724, din 23 octombrie 1969 şi H.C.M., nr. 294, din 20 martie 1970, a fost încheiat de Muzeul Judeţean Arad un împrumut cu Muzeul Naţional de Istorie a României. Aceste bunuri culturale au fost: Nr. crt. 1.

Nr. inv. 3430

2. 3. 4.

4432 1027 964

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

2986 4298 668 3567 662 4247 43

Denumirea bunului cultural Declaraţia Adunării de la Blaj din 1848 Revista “Amicul Poporului”, 1848 Sabia cu teacă a tribunului Roman Fl. Geanta deputatului I. Dragoş, cu diferite obiecte Apel din 2/19 octombrie 1848 Ziarul „Democraţia”, nr. 1/1848 Lance din 1848, cu mâner din lemn Portretul lui S. Bărnuţiu, stampă Portretul lui Dobra, desen, 1892 Portretul lui A. Şaguna Portretul generalului Bem, stampă

C.M.A., A.17P., nr. inv. 63, Dări de seamă. Planuri de muncă ştiinţifică. 1960, f. 6-7, 78. 54 C.M.A., A.16.P., nr. inv. 129, Achiziţii. Obiecte Muzeale. 1968 (50 de ani de la Marea Unire 1918-1968). 1969, f. 3. 55 Flacăra Roşie, Arad, XXV, 1968, nr. 7546, 1 decembrie, p. 1. 56 Nicolae Kiss, op. cit., p. 153-155. 53

126

12.

1182

13. 14.

661/a 3427

15.

3461

16. 17. 18.

3459 3273 4871

19. 20.

665 4125

21. 22.

1184 2704

23.

2725

Pistol cu două ţevi a generalului Iosif Bem Portretul lui N. Solomon, desen Manuscris, Adresa lui Batthyany Lajos către comitatul Arad, 1848 Apelul comitetului de pacificare român, Sibiu, 19 octombrie 1848 Apelul „Fraţilor Români”, 1848 Apelul lui Petru Gherman, 1848 Apelul gen. Wohlgemuth, 13 august 1849 Portretul lui G. Bariţiu, stampă Sabie cu teacă din oţel, având gravat portretul şi numele lui Garibaldi Sabie de cavalerie a lui Petőfi Sándor Carte. Revoluţia din 1848 de E. Kinezu, 1859 Coperta cărţii lui Klapka57

La ele făcea referire un Proces verbal din 22 august 1981, încheiat cu prilejul finalizării inventarului Colecţiei „Muzeul Revoluţiei 1848-1849”. Documentul menţiona că „obiectele date definitiv la Muzeul R.S.R.58, au fost operate la vreme în registru, dar noi am făcut semnul X”. Alte bunuri culturale din „Colecţia 1848-1849” aveau să fie luate de Arhivele Statului din Arad, pe baza Decretului nr. 472/1971. În procesul verbal cu nr. 460 din 21 aprilie 1975 se consemna că au fost predate 128 de documente, având, atunci, o valoare de 597,90 lei. Alte 97 de documente, conform Procesului verbal din 27 noiembrie 1975, au intrat definitiv în posesia Arhivelor Statului din Arad. În decursul anilor, bunuri culturale din „Colecţia 1848-1849” au fost date în custodie unor muzee din ţară. Instituţia Muzeul

Procesul verbal nr. 2327 din

Bunurile culturale Sabie

Nr. inv. M.R. 46

Total obiecte 8

Ultima a fost predată pe baza Procesului Verbal nr. 394 din 30 martie 1971. 58 Azi, Muzeul Naţional de Istorie al României. 57

127

din Piatra Neamţ

27 octombrie 1978

Sabie Puşcă Puşcă Puşcă Puşcă Pistol Sabie

Muzeul Judeţean Suceava

nr. 2034 din 25 septembrie 1978

Sabie fără teacă Toc de pistol

Muzeul de istorie din Zalău

nr. 387 din 12 mai 1986

Ghiulea tun Ghiulea tun Armă

de de

Lance Lance

Muzeul de Istorie al Transilvani ei

nr. 1006 din 26 septembrie 1978

Ghiulele (10 buc.) Pistol cu cremene, întrebuinţat în Revoluţia de la 18481849 din zona Aradului Pistol cu cremene, întrebuinţat în Revoluţia de la 18481849 din zona Aradului Puşcă cu cremene

128

MR 148 MR 751 MR 759 MR 836 MR 816 MR 1068 MR 1136 MR 537 MR 1060 M.R. 270 M.R. 271 M.R. 176 M.R. 164 M.R. 1166 M.R. 966 MR 7141

MR 1061

MR 208

2

15

11

Muzeul de Istorie din Deva

2 octombrie 1978

Puşcă cu cremene Sabie de cavaler Sabie de infanterie Grenadă folosită în artileria austriacă în 1848 Păhărel mic din lemn Leagăn miniatură din lemn Casetă din lemn Lingură din lemn Sabie din timpul Revoluţiei din 1848 Puşcă din 1848 Pistol din 1848

MR 177 MR 500 MR 2497 MR 274

MR 1964 MR 1860 MR 2106 MR 1691 MR 84

3

MR 815 MR 1060

Unele au fost date spre custodie muzeelor coordonate de Complexul Muzeal Arad. E vorba de Muzeul „Ioan Slavici” din Şiria, unde există 9 bunuri culturale, ce fac parte din Colecţia „Muzeul Revoluţiei 1848-1849”, începând cu anul 1994 şi Muzeul de Artă Arad. Ultimul deţine doar o singură piesă. Bunurile culturale sunt următoarele: Nr. crt. 1. 2. 3.

Instituţia Muzeul Memorial „Ioan Slavici”, Şiria

Denumirea bunului cultural Album cu însemnări Caiet de însemnări a Antoniei Bohus Fotografia Antoniei Bohus

129

Nr. inv. MR 2736 MR 2740 MR 7172/a

4. 5. 6. 7. 8.

9. 10.

Muzeul Arad

de

Artă

Fotografia Castelului din Şiria Fotografia Castelului din Şiria Fotografia Castelului din Şiria Documente 1851 Fotografia camerei în care s-a semnat capitularea Masa pe care s-a semnat capitularea Măsuţă

MR 7172/b 7172/c MR 920 MR 2727 MR 3507

MR 1140 MR 885

Custodia tututor acestor obiecte muzeale a fost prelungită, potrivit Procesului Verbal de Predare-Primire, cu nr. 620/13 octombrie 2004. Spre deosebire de celelalte colecţii ale muzeului arădean, care s-au îmbogăţit în timp, aceasta a sporit timid. Conform Procesului Verbal de predare-primire, nr. 620/13 octombrie 2004, piesele din Colecţia „Muzeul Revoluţiei 1848-1849” întruneau un număr de 17.013 bucăţi, având o valoare, la acea vreme, estimată la 479.578 lei59. Fluctuaţiile numerice constatate le putem pune pe seama inventarierilor, care au avut loc în a doua jumătate a secolului XX. La baza lor au stat normele de organizare şi de evaluare a colecţiilor muzeale, elaborate de Ministerul Culturii şi de serviciile şi comisiile subordonate acestuia. Istoria Colecţiei „Muzeul revoluţiei 1848-1849” s-a derulat şi în spaţiul expoziţional permanent al muzeului arădean. Cu mici reorganizări întâmplate în anul 1973, până în anul 1978, secţia de istorie a avut două mari expoziţii, una de istorie veche, amplasată la parter (în 4 săli) şi alta destinată Revoluţiei de la 1848-1849, la etajul doi, ale cărei piese au fost etalate, de asemenea, în 4 săli. Conform noilor directive ale P.C.R., spaţiul expoziţional al tuturor muzeelor din România nu corespundea pe deplin cerinţelor istoriografice. Menirea muzeelor, trasa59

C.M.A., Proces Verbal de predare-primire, nr. 620/13 octombrie 2004

130

tă în „Programul de măsuri pentru aplicarea hotărârilor Congresului al XI-lea al partidului şi ale Congresului educaţiei politice şi al culturii socialiste în domeniul muncii ideologice, politice şi cultural-educative”, adoptat în cadrul Plenarei C.C. din 1976, a fost următoarea: „Muzeele vor intensifica activitatea educativă în rândul oamenilor muncii, acţionând pentru cunoaşterea de către mase a existenţei multimilenare a poporului nostru, a luptei sale eroice pentru independenţă, unitate şi progres, a contribuţiilor sale la dezvoltarea civilizaţiei umane, a muncii şi realizărilor sale în opera de edificare a socialismului”. Mai mult, muzeul trebuia să contribuie la „opera de edificare a noii societăţi, de formare a unui om nou, cu concepţii avansate, cu un bogat şi cuprinzător bagaj informativ, cu o etică nouă”60. Aplicarea directivelor socialist-comuniste răzbate dintr-un document, păstrat la arhiva Complexului Muzeal Arad, în care se consemna: „istoria noastră nu este prezentată, în actuala expoziţie, în lumina Programului P.C.R. prin faptul că nu ilustrează ... dominantele trecutului şi prezentului nostru – lupta pentru unitate şi independenţă naţională”. În consecinţă, directorul de atunci, Nicolae Roşuţ a propus regândirea modului de expunere, a spaţiului, circuitului şi conţinutului tematic61. Expoziţia permanentă a fost reorganizată spre sfârşitul deceniului opt al secolului XX şi inaugurată la 27 martie 1979, în prezenţa preşedintelui, de atunci al României, Nicolae Ceauşescu. Sub titlul „Vizita de lucru a tovarăşului Nicolae Ceauşescu”, ziarul „Flacăra Roşie” consemna următoarele despre inaugurarea muzeului: „…Adresând tovarăşului Nicolae Ceauşescu o caldă urare de bun venit în acest locaş de cultură, ce adăposteşte Muzeul judeţean şi Filarmonica de stat, tovarăşul Dorel Zăvoianu, secretar al Comitetului judeţean de partid a spus: Beneficiind din plin de sprijinul şi ajutorul neprecupeţit pe Bogdan Ivaşcu, Muzeul de istorie şi formarea omului nou. Epopeea naţional-comunistă în imagini şi simboluri, în “Idei în dialog”, iunie, Bucureşti, 2009. 61CMA, A.3.P., nr. inv. 261, Documente privind reorganizarea muzeului 1978-1979, f. 1-3. 60

131

care îl acordaţi dezvoltării culturii şi artei, având la bază indicaţiile dumneavoastră, muzeul judeţean prezintă lupta de milenii a poporului român pentru unitate şi independenţă naţională a forţelor revoluţionare, transformările profunde ce au avut loc în anii socialismului. Tovarăşul Nicolae Ceauşescu este invitat să taie panglica inaugurală a Secţiei de istorie a muzeului. … La încheierea vizitei, tovarăşul Nicolae Ceauşescu a consemnat în cartea de onoare a muzeului: „Mi-a făcut multă plăcere să vizitez Muzeul judeţean de istorie Arad, în aceste zile când se sărbătoreşte împlinirea a 2000 de ani de la menţionarea în documentele istorice a existenţei cetăţii Ziridava pe aceste meleaguri şi a 950 de ani de la atestarea documentară a municipiului Arad. Muzeul înfăţişează emoţionante pagini din bogata istorie a acestor străvechi locuri româneşti, din lupta poporului român pentru dreptate socială şi libertate naţională, pentru înaltele sale idealuri de progres şi o viaţă mai bună, din munca unită a românilor, maghiarilor, germanilor şi a celorlalte naţionalităţi pentru împlinirea aspiraţiilor de bunăstare şi fericire cărora le dă astăzi viaţă România socialistă, sub conducerea gloriosului nostru partid comunist. Felicit cu căldură colectivul muzeului şi îi urez succese tot mai mari în activitatea consacrată operei de educare patriotică a oamenilor muncii”62. Ea a corespuns, potrivit presei comuniste arădene, cu „împlinirea a 130 de ani de la revoluţia burghezo-democratică din 1848 şi 30 de ani de la naţionalizarea principalelor mijloace de producţie”. Momentul aniversar a fost sărbătorit în cadrul unei „Adunări evocatoare”, la care au fost prezenţi numeroşi lideri şi membrii ai Partidului Comunist Român63. La acea vreme, expoziţiile din muzee cunoşteau prezentarea unei istorii uniformizante, potrivit directivelor autorităţilor comuniste, cu inserări ale unor crâmpeie din 62 63

Flacăra Roşie, Arad, XXXVI, 1979, nr. 10214, 28 martie, p. 3. Idem, XXXV, 1978, nr. 9959, 1 iunie, p. 1.

132

istoria locală64. Întregul material patrimonial, original sau facsimil, trebuia să servească trendului istoriografic. Proiectul a fost executat de către Întreprinderea de Stat „Decorativa” Bucureşti. Până în anul 1979, bunurile culturale aparţinând Colecţiei “Muzeul Revoluţiei 1848-1849” au fost etalate întrun spaţiu mai mare al muzeului, după cum putem desprinde din fototecă. După acest an, ea a început să se restrângă. În timp, s-au mai efectuat schimbări tematico-expoziţionale minore, ce au vizat înlocuirea unor bunuri culturale deteriorate cu altele care erau într-o stare bună de conservare, s-au schimbat etichete, iar după 2005, în general, textele marxist-leniniste au fost eludate. În a doua parte a anului 2011, conducerea Complexului Muzeal Arad a hotărât reamenajarea secţiei de istorie modernă. Se urmăreşte prezentarea, cu fidelitate, a istoriei locale arădene, fără, însă, a omite momentele importante din istoria românilor. Chiar dacă, în expoziţia de bază, numărul bunurilor culturale expuse era mult diminuat, totuşi, Colecţia „Muzeul 1848-1849” a fost făcută cunoscută, în ţară şi străinătate. Dacă în anul 1950 nu au fost organizate expoziţii în muzeu, după acest an s-au semnalat încercări de valorificare a patrimoniului arădean65. Cu finele deceniului şase al secolului XX, asistăm la ceea ce în epoca era cunoscut sub termenul de „expoziţie volantă”. Le putem asemăna oare cu ceea ce numim astăzi „expoziţie itinerantă”? Iată o întrebare care necesită o abordare contextualizată, având ca şi coordonate latura istorică, politică şi socială. Dacă urmărim titlurile expoziţiilor volante, fără a exclude evenimentele din istoria naţională românească, ele ar respecta chemarea pe care o are instituţia muzeală. Însă, o analiză mai atentă a istoricului contemporan al cărui spirit nu a fost alterat de mentalitatea comunistă, conduce la ideea 64Aristide 65C.M.A.,

Ştefănescu, op. cit., p. 118-120. A.3.P., nr. inv. 39, f. 210 (144)-212 (146)

133

instrumentalizării propagandistice a anumitor momente istorice şi glorificarea activităţilor P.C.R. Se urmărea, constant, atragerea maselor largi ale populaţiei şi anihilarea spiritului elitist. Căci dincolo de scopul intrinsec al unei expoziţii, acela de a readuce în sânul comunităţii un depozitar memorialistic, s-a conturat o manipulare ideologico-propagandistică. Timpul istoriei avea să imortalizeze momente, pe care nici un regim politic, oricât ar fi dorit, nu le-a putut distorsiona radical sau eludate din patrimoniul material şi comunitar. Expoziţii, organizate până în 1989 –„Stampe, picturi şi obiecte, documente de epocă legate de Revoluţia de la 1848-1849” (1973)66, „Revoluţia din 1848” (1978)67, conferinţe, sesiuni de comunicări ştiinţifice, colocvii – „Manifestări progresiste în armata ţaristă cu ocazia intervenţiei în Revoluţia maghiară din 1848/49; „Tratativele Bălcescu-Kossuth” (1952)68; „Revoluţia din 1848/49 în regiunea Arad”; „Nicolae Bălcescu” (1953)69; „Marele luptător revoluţionar Eftimie Murgu” (1956); „130 de ani de la revoluţia din 1848”70 aveau să rememoreze momentul revoluţionar 1848-1849. 4. Muzeul după 1989 După căderea comunismului, a sporit numărul expoziţiilor locale şi a colaborărilor internaţionale. Cu prilejul împlinirii a 150 de ani de la Revoluţia din 1848-49, în Ungaria, la Muzeul Munkácsy Mihály din Békéscsaba, în perioada noiembrie 1998–martie 1999, a fost deschisă expoziţia „Rabok legyünk vagy szabadok ?”. Catalogul expozi-

Idem, A.2P., nr. inv., 181, Planuri de muncă. Planuri de verificare şi cercetări ale personalului ştiinţific. 1973, Plan de muncă al Secţia de istorie medie, modernă şi contemporană. 1973, f. 7-8. 67 Idem, Plan de muncă. Rapoarte de activitate ştiinţifică. 1978, nr. inv. 251, f. 1-2. 68 C.M.A., A17P, nr. inv. 28, Dări de seamă şi planuri de muncă. 19511953, f. 22, 25, 123, 135. 69 Idem, A.3.P., nr. inv. 39, f. 208 (142), 70 Idem, A.3.P., Plan de muncă. Rapoarte de activitate ştiinţifică. 1978, nr. inv. 251, f. 11. 66

134

ţional cuprinde material imagistic cu o parte din bunurile culturale etalate71, în care le regăsim şi pe cele arădene. O altă colaborare a fost cu Muzeul Militar din Budapesta, în care au fost angrenate instituţii din România şi Ungaria72. În anii 2006-2008, au fost organizate şi întreţinute colaborări expoziţionale locale, naţionale şi internaţionale. Amintim „Aradul şi revoluţia de le 1848-1849 în imagini” (3 octombrie 2006, Muzeul de Artă Arad); “Eroi din Szabolcs la 1848” (14 martie–1 aprilie 2007, Muzeul oraşului Kemecse, Ungaria,); “160 de ani de la Revoluţia din 1848. Arad şi Banat”73; „Rememorând Revoluţia 1848-2008” (27 iunie-30 iulie 2008, Muzeul Naţional de istorie a Transilvaniei, Cluj-Napoca); „Virtus Romana Rediviva. 1848-1849 (160 de ani)-(16 iunie-16 iulie 2008”, Muzeul Naţional al Unirii Alba-Iulia, Alba Iulia); Muzeul Naţional din Budapesta şi cel din Szeged în cursul anului 2009. Moştenitori ai unei bogate istorii locale, arădenii şiau adus un aport deosebit la conservarea şi valorificarea patrimoniului memorial, păstrat în Colecţia „Muzeul Revoluţiei 1848-1849”. În ciuda tuturor vicisitudinilor istoriei, Muzeul arădean a pus la dispoziţia cercetătorilor din ţară şi străinătate bunurile culturale deţinute. Mai ales, după căderea comunismului, „Colecţia Muzeul Revoluţiei 1848-1849” a devenit un loc de pelerinaj pentru istoricii şi cercetătorii maghiari. Întregul mit creat în jurul colecţie a putut fi desacralizat de istoricii maghiari şi români, prin implementarea proiectului transfrontalier Huro, intitulat

71 Rabok legyünk vagy szabadok ? Kiállítás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, 1998, pp. 47-66. 72 Fényesebb a láncnál a kard 1849-1849 emlékkiállítás, Hadtörténete Múzeum, Budapest, 2008, p. 31. 73 Instituţiile implicare în organizarea acestei expoziţii itinerante au fost: Complexul Muzeal Arad, Direcţia Judeţeană a Arhivelor Naţionale Arad, Muzeul Banatului Timişoara, Direcţia Judeţeană a Arhivelor Naţionale Timiş, Muzeul de Artă şi Etnografie, Lugoj (30 mai 2008-11 iunie (Arad), 27 iunie-13 iulie (Lugoj), 15 iulie- august (Timişoara).

135

„Prezentarea patrimoniului cultural al relicvelor Revoluţiei 1848-1849 – în prezent închis accesului public”. 5. Rezumat Centrul de iradiere al culturii, Palatul Cultural avea să scrie cea mai mare parte a istoria Colecţiei “Muzeul Revoluţiei 1848-1849”. Aici s-au statornicit, de-a lungul vremii, şi alte colecţii cu valoare culturală europeană şi românească. Muzeul arădean a fost locul unde comunităţile din spaţiul multietnic şi multiconfesional şi-au depus valorile memoriale. Una dintre colecţiile care a stârnit mereu interesul cercetătorilor, în special maghiari, a fost cea a “Muzeului Revoluţiei 1848-1849”. Dacă până la realizarea Marii Uniri din 1918, spaţiul muzeal arădean adăpostea „relicvele” paşoptiste maghiare, după instaurarea administraţiei româneşti, patrimoniul muzeal s-a diversificat. Din anul 1920, instituţia muzeală adăpostită în Palatul Cultural a trecut sub patronajul Inspectoratului Muzeelor din Transilvania. Intelectualitatea românească de aici a căutat modalităţi de îmbogăţire cu patrimoniu cultural românesc. Perioada de directorat a lui Lazăr Nichi (1921-1944) o putem caracteriza ca fiind una a căutărilor unor surse materiale şi culturale pentru răspândirea valorilor patrimoniale româneşti. În acest sens, s-au pronunţat şi oamenii de cultură de peste Carpaţi. Ei au sprijinit acţiunea de difuzare a istoriei şi culturii româneşti. În această perioadă, Colecţia „Muzeul Revoluţiei 1848-1849” s-a îmbogăţit timid. În jurul anului 1922, ea număra 3.916 piese. Documentele arhivistice muzeale arădene furnizează ca informaţie faptul că în anul 1938 pe secţie au fost etalate 2300 de piese. În anul 1940 colecţia de relicve a fost sporită cu un număr de 2.316 bunuri culturale. Prefacerile economico-sociale, schimbările intervenite după cel de-Al Doilea Război Mondial, trasarea directivelor politice de către organele comuniste din România, dar şi imaginea utopică asupra unei noi lumi, au anihilat treptat energiile culturale vizionariste, democratice. Instituţia muzeală a devenit instrumentul eficace în propagarea ideilor noii orânduiri. Memoria comunităţilor locale a fost trecută într-un plan secund, iar instituţia care 136

trebuia să adune, să păstreze şi să rememoreze expoziţional o realitate istorică, a fost uşor distorsionată, metamorfozată într-o himeră propagandistică. Prin procesul de naţionalizare, declanşat prin legea 119 din 11 iunie 1948, o serie de obiecte, aflate în proprietate privată, au fost trecute în proprietatea statului, îmbogăţind colecţiile muzeului. În intervalul 1949-1954, colecţia „Muzeului Revoluţiei 1848-1849” a fost îmbogăţită cu 1930 piese. Anii 1951-1960 au coincis cu reorganizarea muzeului arădean. Putem desprinde, cu uşurinţă, atmosfera „muncii ştiinţifice” şi propagandistice, impusă noilor cadre instruite de organele P.C.R. Atenţia s-a oprit, în mod special, asupra Colecţiei „Muzeul de relicve 18481849”. Aceasta urma a fi completată cu noi piese care să reconstituie evenimentul revoluţionar paşoptist românesc şi universal. Printre ele am putea enumera: „Revoluţia din Paris”, „Eliberarea deţinuţilor politici în 15 martie 1848”, „Întâlnirea lui Bălcescu cu Kossuth”, „Campania generalului Bem în Transilvania”. O importanţă aparte a fost acordată executării statuii lui Nicolae Bălcescu. De asemenea au avut loc numeroase întruniri cu profesori universitari clujeni, cu artişti, oameni de cultură. Muzeul a achiziţionat, în intervalul 1953-1957, obiecte preţioase pentru Colecţia „Muzeul Revoluţionar 1848/49”, printre care amintim o parte din arhiva comisarului guvernamental Vukovics, care constau din 179 de documente şi o diplomă (1957). Spaţiul expoziţional a fost inaugurat în anul 1954. O nouă organizare a muzeului arădean a avut loc în anul 1960, când au fost expuse multe din piesele executate până în acest interval cronologic. Opt ani mai târziu, ea cunoştea o nouă organizare. Evenimentul a fost legat şi de sărbătorirea semicentenarului Unirii de la Alba Iulia din 1918. La acea vreme, Colecţia „Muzeul Revoluţiei 1848-1849” număra un total de 17.058 obiecte, originale şi facsimile. O altă reorganizare, care, de astă data, a coincis cu restrângerea spaţiului expoziţional a avut loc în 1979. Ea a 137

fost inaugurată la 27 martie, în prezenţa preşedintelui, de atunci al României, Nicolae Ceauşescu. Cu mici modificări, expoziţia de bază a Complexului Muzeal Arad a rămas aceeaşi până în anul 2011, când ea va fi regândită. Patrimoniul Colecţiei „Muzeul Revoluţiei 18481849”, îmbogăţit, de-a lungul deceniilor, a făcut obiectul unor expoziţii interne şi internaţionale, în special cu muzeele din Ungaria. Chiar dacă spaţiul expoziţional a fost restrâns, delegaţii de cercetători şi specialişti au putut să cerceteze bunurile culturale păstrate în depozitul „Muzeul Revoluţiei 1848-1849”.

138

Anexe 1. Răspunsul adresat de directorul Palatului Cultural, Lazăr Nichi, primarului Aradului, Gen. Alexandru Vlad, în 23 februarie 1940 74. Domnule Primar ! Umare la ordinul nr. 5933/940 al ţinutului Timiş, înreg. /înregistrat s.n./ la Primăria Municipiului Arad sub nr. 10733/1940 am onoarea de a Vă raporta următoarele: Muzeul cu caracter public se află în oraşul nostru exclusiv în clădirea Palatului Cultural având secţiile după cum urmează: Muzeul de artă frumoasă cuprinde 365 piese dintre care 45 piese pictate în ulei, aproape toate originale (abia 2 copii şi 5 neverificate) şi 20 sculpturi, gravuri etc. Valoarea: 188 piese achiziţionate până la 31 decembrie 1919 au valoarea de 284.294 cor. aur. Iar 177 piese achiziţionate de la 1 ianuarie 1920 până în prezent au valoarea de lei 1.281.150. Muzeul orăşenesc, cuprinde 348 piese diferite obiecte din trecutul oraşului. Valoarea pieselor 289 achiziţionate până la 31 Dec. /Decembrie s.n./ 1919 – 15.145, 20 cor. aur. Valoarea pieselor 59 achiziţionate de la 1 Ian. /Ianuarie/ 1920 până în prezent lei 28.760. Colecţia obiectelor intuitive, cuprinde 203 piese: hărţi, reliefuri în valoare de lei 206.800. Muzeul Preistoric, cuprinde 12.209 piese de os, piatră, metal; rezultatul săpăturilor arheologice din judeţul Arad. Valoarea lei 240.000. Muzeul etnografic cuprinde 642 piese, obiecte de port, mobilier, ustensile săteşti etc. Valoare lei 59.645. Muzeul de relicve din ani 1848/49 cuprinde 2316 piese, arme, stampe, trofee, tipărituri, etc. 74

C.M.A., A.P.C., F.L.N. neinv., dos. 2/1940, f. 1.

139

Valoarea obiectelor 2304. 186713,70 cor. Valoarea obiectelor 12. Lei 3100. Secţia muzeelor funcţionează după un vechi statut al Palatului Cultural, care a fost înlocuit cu un Regulament încă neaprobat de forurile superioare. Supravegherea şi întreţinerea muzeelor cade în atribuţiile directorului Palatului Cultural, care după regulament ar trebui să fie asistat de un muzeolog cu pregătire specială. Acest post este vacant, nefigurând în bugetul Primăriei Municipiului Arad, proprietarul întregului Palat Cultural. Actualul director al Palatului Cultural este profesorul dr. Lazăr Nichi, numit în această funcţie cu Decret Regal nr…. şi prin Dec. /decizia s.n./ nr. … trecut în categoria de specialist. În vederea dezvoltării muzeelor s-ar cere în primul rând completarea postului de muzeolog conform Regulamentului Palatului Cultural, care va trebui să ia măsurile cuvenite pentru sanarea unor defecte ce se prezintă în tablouri. De asemenea ar fi necesară sporirea alocaţiei bugetare pentru redactarea şi tipărirea unui catalog modern, ilustrat cu reproducţiile tablourilor mai valoroase, precum şi pentru o mai intensivă estindere a diferitelor secţii. Este o necesitate imperativă achiziţionarea mai multor pânze de la pictorii români, figuri reprezentative în arta românească, precum şi mai multe sculpturi de la cei mai însemnaţi reprezentanţi ai sculpturii româneşti.

140

2. Regulament Intern de funcţionare a Muzeului Municipiului Arad75 Art. I. În baza legii muzeelor funcţionează Muzeul Municipiului Arad, a cărui avere formează proprietatea municipiului. Art. II. Scopul muzeului este propagarea problemelor cu caracter cultural, artistic şi ştiinţific, contribuind prin aceasta la cunoaşterea trecutului oraşului şi judeţului. În acest scop funcţionarii muzeului vor aduna şi îngriji de conservarea şi prezentarea tuturor obiectelor ce sunt legate de monumente istorice ale acestui oraş sau judeţ, cum şi de supravegherea imobilelor care ar putea prezenta un deosebit interes istoric sau artistic, eventual aflate în posesie particulară, raportând despre aceasta Comisiei Monumentelor istorice. Art. III. Muzeul Palatului Cultural cuprinde: a. Secţia de arte frumoase b. Secţia etnografică c. Secţia antichităţi şi numismatică d. Secţia militară e. Secţia muzeu şcolar/muzeu intuitiv f. Secţia muzeu orăşenesc g. Secţia Muzeul de Relicve al Revoluţiei 1848/49 h. Secţia bisericeacă Art. IV. Colecţiile muzeului stau sub controlul statului, exercitat prin Ministerul Artelor şi Comisia Monumentelor Istorice. Din punct de vedere administrativ muzeul este încadrat la Serviciul Palatului Cultural. Personalul muzeului este numit de Primărie cu respectarea condiţiunilor de angajare a specialiştilor şi stă sub controlul directorului Palatului Cultural.

75

CMA, A17P, nr. inv. 7, Activitate Muzeu. 1951, f. 105-107.

141

Art. V. Muzeul se întreţine din sumele votate anual în bugetul Primăriei, din acele primite de la Ministerul Artelor şi alte donaţiuni. Art. VI. Colecţiile muzeului sunt publice, fiind deschise în fiecare zi în timpul orelor oficiale de serviciu cât şi duminica şi în sărbători. Pentru cercetări şi studii ştiinţifice, precum şi pentru vizite în grupuri muzeul este deschis la orice oră, dacă se anunţă această vizită cu cel puţin o zi înainte. Grupurile au intrarea liberă. Nu se admit vizitatorilor intrarea în muzeu cu pachete, aparate fotografice, serviete. În localul muzeului este strict interzis fumatul. De asemenea este strict interzisă atingerea obiectelor, precum şi producerea zgomotului. Vizitatorii îşi vor înscrie numele în condica expusă în una din sălile muzeului. Art. VII. Copierea documentelor din muzeu este permisă în cadrul legilor şi a dispoziţiunilor forurilor superioare. Cine doreşte să copieze sau fotografieze obiecte din secţiile muzeului va trebui să prezinte direcţiunii o cerere în scris. Direcţiunea încuviinţează în contra unei taxe cererea având în vedere caracterul cererii. Permisul se dă pe timp de o lună, putând fi prelungit până la trei luni. Copierea se face pe loc, în muzeu, neadmiţându-se transferul obiectelor şi sub supravegherea şi controlul personalului muzeului. Art. VIII. Administraţia averii muzeului o face Primăria prin organele sale. Fiind proprietatea oraşului această avere nu se poate înstrăina nici în întregime, nici în parte. Fac excepţie exemplarele în dublu sau mai multe a obiectelor din diferitele secţii ale muzeului care se pot vinde sau preschimba în valori echivalente, la propunerea muzeologului şi în urma avizului dat de Comitetul de Supraveghere al muzeului. Drepturile de proprietate asupra depozitelor ce se fac de către stat, societăţi sau particulari, 142

în mod temporar sau pe viaţă privesc pe depozitari dacă nu s-au făcut anumite demersuri în această privinţă. Art. IX. Pentru aducerea la îndeplinire a acestor lucrări se numeşte o comisie de supraveghere a muzeului. Această comisiune este aceeaşi cu a bibliotecii, putând fi completată cu persoane de specialitate. Chestiunile muzeului vor fi discutate în şedinţele trimestriale ale Comisiei de Supraveghere, în cazuri urgente va fi convocată comisiunea, redactându-se procese verbale asupra celor discutate. Arad, 15 ianuarie 1948 Primar Secretar general 3. Sfatul Popular Regional Arad Secţiunea Cultură şi Artă Unitatea: Muzeul Regional Nr. 310/1951 Către Academia R.P.R. Bucureşti76 Vă înaintăm următorul memoriu: În oraşul Arad există Muzeul revoluţionar 1848 în care sunt adunate obiecte de valoare muzeală privitoare la revoluţiile din anii 1848/49, peste 2.500 obiecte care se referă în special la revoluţia din Ungaria şi Transilvania. Acest Muzeu a luat fiinţă acum vreo 70 de ani, din iniţiativa unor intelectuali progresişti cari cultivau în oarecare măsură tradiţiile şi luptau pentru aspiraţiile revoluţiei din 1848 din Ungaria. Muzeul a luat fiinţă tocmai în Arad, unde a fost ultima reşedinţă a guvernului revoluţionar şi împreună cu judeţul de atunci a avut o însemnătate deosebită, mai ales în ultima etapă a luptelor. De asemenea Muzeul mai intenţiona să aducă şi să păstreze relicvele eroilor ucişi la Arad de reacţiunea austriacă. Mai târziu Muzeul s-a C.M.A., A.3.P., nr. inv. 17, Instituţii ce au funcţionat în Palatul Cultural Arad. Arhive în Palat. 1951.1952.1953.1959-Astra, f. 1

76

143

completat şi cu relicve din luptele duse şi de popoarele conlocuitoare. S-a colectat şi material arhivistic privitor la revoluţia din 1848. Până în anul 1939, în Palatul Cultural din Arad, unde se află şi muzeul sus amintit, ca o parte, putem spune integrantă, era şi arhiva „Csányi”, a Comisariatului Guvernial al Transilvaniei, cu aproximativ 4000 de documente cari cuprind date privitoare la situaţia militară, politică şi socială a Transilvaniei. În anul 1939, după cum reiese din actele noastre, la o intervenţie personală, această arhivă a fost transportată la Academie şi depozitată la Biblioteca Academiei cu deciziunea nr. 14.284/1939 a Primăriei Arad. În prezent, Muzeul revoluţionar este în reorganizare şi prelucrare. Am început o largă campanie de completare a Muzeului, în special cu documente şi obiecte de origine populară sau care se referă la lupta maselor. Dorim ca Muzeul să cuprindă şi luptelor tuturor popoarelor conlocuitoare, prezentată până acum în mod insuficient. Însă, singurul izvor care cuprinde documente de interes general privitoare la viaţa socială, precum şi care se referă la toate popoarele conlocuitoare, este arhiva sus amintită care se află în depozitul Academiei, care constituie o parte integrantă a Institutului. Vă rugăm să binevoiţi a ne înnapoia această arhivă, ca documentele din ea să servească pentru completarea colecţiilor noastre de documentare în sensul sus amintit. Dată fiind importanţa acestui Muzeu, ca unul din cele mai mari Muzee revoluţionare, precum şi care are importanţă şi pe plan internaţional datorită materialului său, considerăm că cererea noastră este foarte bine motivată. Reorganizarea ştiinţifică împreună cu arhiva, ar servi în mod deosebit la întărirea şi mai mult a prieteniei dintre popoare, scoţând în evidenţă adevărul istoric ascuns de regimurile trecute mai ales cu privire la rezoluţia din 1848. Director muzeu, Asistent muzeal, Zala Adalbert 144

4. COMITETUL PENTRU AŞEZĂMINTELE CULTURALE DIN R.P.R. De pe lângă Consiliul de miniştrii Serviciul Muzee şi Monumente Nr. 774 1952 Ianuarie 14

Către, Muzeul Regiunei Arad Str. Xenopol, nr. 1, Arad77 Analizând posibilităţile Muzeului Dvs., Comitetul a hotărât ca reorganizarea şi deschiderea pentru public a secţiei revoluţiei 1848 din muzeul Dvs., să se facă până la 30 martie a.c. Pentru aceasta, veţi proceda de urgenţă la împărţirea sarcinilor ce revin muzeului în această perioadă, între membrii colectivului în aşa fel încât activitatea să nu stagneze în celelalte sectoare. Totodată veţi organiza în aşa fel lucrările, încât tematica începută de Dvs. în vederea reorganizării secţiei revoluţiei 1848 să fie perfectă şi cu planul grafic întocmit. Vă atragem atenţia că Secţia revoluţiei 1848, are un rol politic deosebit: de aceea este nevoie ca dozarea problemelor şi prezentarea materialului să fie în aşa fel făcută, încât această secţie să contribuie la întărirea legăturilor de prietenie între poporul român şi populaţia maghiară. În acest scop, secţia revoluţiei de la 1848, va trebui să prezinte lupta unită ce a fost dusă de către toate naţionalităţile conlocuitoare împotriva jugului habsburgic. În alcătuirea tematicei nu vă veţi limita la enunţarea problemelor legate de mişcarea din Arad, ci pentru a realiza o privire de ansamblu asupra epocii frământate din jurul anului 1848, veţi prezenta această mişcare legată de celelalte contemporane, din Ardeal şi din întreg teritoriul Patriei noastre figura lui Bălcescu, importanţa şi rolul lui, precum şi legăturile pe care le-a avut cu organizaţiile revoluţionare din Ardeal, trebuie arătate şi explicate. 77

C.M.A., A.17P., nr. inv. 21, Activitate Muzeu. 1952, f. 32.

145

Încadrarea secţiei în istorie trebuie făcută deasemeni: pentru aceasta veţi întocmi o privire asupra evenimentelor dinaintea epocii de la 1848 cât şi o privire asupra epocii următoare, subliniind schimbările datorate acestei revoluţii. Dat fiind importanţa politică şi ştiinţifică a acestei secţii, vă recomandăm să folosim experienţa Muzeului regional din Timişoara, având grijă ca în perfectarea tematicei cât şi în întocmirea planului grafic să vă consultaţi în mod obligatoriu cu Tov. David Prodan, academician şi profesor la Universitatea Babeş din Cluj şi Tov. Ştefan Pascu, profesor la aceeaşi universitate. În acest scop veţi delega la Cluj pe tovarăşii care se ocupă cu reorganizarea acestei secţii, urmând ca tematica perfectată şi planul grafic întocmit să ni le înaintaţi până la data de 1 februarie. De altfel, tot în această perioadă se va deplasa la Arad, un delegat al Comitetului nostru, precum perfectarea lucrărilor de reorganizare. Pentru planificarea celor necesare reorganizării (sume de bani, materiale pentru amenajare şi mobilier, etc.) vă veţi adresa Sfatului Popular Regional, comunicând şi Comitetului nostru cele cerute, precum şi cele ce vi s-au pus la dispoziţie; totodată ne veţi trimite modelele mobilierului ce intenţionaţi a-l folosi în expunerea colecţiilor. O deosebită atenţie, rugăm a acorda materialului figurativ, ce va completa colecţiile expuse. Pentru a putea fi din timp alcătuit, veţi avea grijă să vă procuraţi materialele necesare şi să încheiaţi formele cuvenite cu desenatorii şi pictorii respectivi. Despre terminarea organizării secţiei ne veţi comunica până la data de 20 martie a.c. Elementele cerute de noi, le puteţi completa eventual cu o documentare de nevoi şi o prezentare a greutăţilor pe care nu reuşiţi să le rezolvaţi pe plan local. Cele de mai sus au fost comunicate şi secţiunii culturale a Sfatului Popular Regional, a cărei ajutor, ca şi de altfel a organelor politice locale, recomandăm a nu-l neglija. În acelaşi timp ne veţi răspunde dacă a fost eliberat pentru muzeu spaţiul ocupat în Palatul Cultural de Şcoala 146

de copii mici şi de către Şcoala Elementară germană şi ce măsuri aţi luat pentru a beneficia de acest spaţiu. Rugăm confirmaţi de urgenţă primirea celor de mai sus. 5. Sfatul Popular al Regiunii Arad Secţiunea de Cultură şi Artă Unitatea: Muzeul Regional Nr. 13289/1952 Către COMITETUL PENTRU AŞEZĂMINTELE CULTURALE DIN RPR DE PE LÂNGĂ CONSILIUL DE MINIŞTRII BUCUREŞTI78 Referindu-ne la adresa noastră nr. 13289/1952, Vă aducem la cunoştinţă că dintre tablourile necesare reorganizării muzeului revoluţionar, unele vor fi executate la Arad, urmând ca următoarele să fie executate la Cluj conform îndrumărilor ştiinţifice date de tov. Profesori universitari de acolo şi să fie comandate de Dvs.: I. 1. Întâlnirea lui Bălcescu cu Kossuth la Arad în august 1849 2. Tratativele deputatului Dragoş cu Avram Iancu 3. Campania generalului Bem în Moldova în vara anului 1849 Totodată Vă cerem următoarele copii în ulei: II. 1. Nicolae Bălcescu /portret/ 2. Adunarea de la Blaj 3. Ana Ipătescu eliberând guvernul provizoriu 4. Scene din diferite răscoale ţărăneşti Fotocopii: C.M.A., A. 16 P., Obiecte muzeale. Istorie. 1951. 1952. 1953. 1954. 1955, f. 10.

78

147

III. 1. Proclamaţia de la Izlaz. Vă rugăm, în acelaşi timp, să ne trimiteţi cât mai urgent hârtia de fotografiat de dimensiuni 44 × 31 /sau sul/ şi de calitatea I-a, întrucât la mijlocul lunii iunie trebuie să ne deplasăm la Cluj pentru a executa fotocopii după documente importante în legătură cu Revoluţia de la 1848/49. Arad, 2 iunie 1952 Preşedinte

Şeful Secţiunii Cultură şi Artă

Director Muzeu

6. Memoriu79 În faţa dezvoltării Muzeului Regional Arad, dezvoltarea cerută imperios de marea revoluţie culturală care se înfăptuieşte în ţara noastră – se ridică numeroase greutăţi care frânează în mod serios munca ce se depune în această importantă instituţie culturală. Este cunoscut că Muzeul nostru are sarcina de a prezenta valorosul material ştiinţific şi artistic pe care-l posedă spre vizionare maselor largi ale oamenilor muncii din oraşul şi regiunea Arad. Prin Comitetul pentru Aşezămintele Culturale, Partidul nostru şi Guvernul R.P.R. au acordat Muzeului nostru neprecupeţitul lor sprijin, asigurându-ne un buget şi o schemă cu cadre de specialişti care au şi dus o muncă serioasă în vederea reorganizării tuturor secţiilor muzeului, potrivit concepţiei materialist istorice despre lume şi societate. Urmând exemplul măreţ al marei Uniuni Sovietice în domeniul organizării de muzee, Muzeul Regional Arad, va prezenta maselor de vizitatori pe lângă Galeria de tablouri recent reorganizată, două secţii ştiinţifice: de Istorie şi de Ştiinţe ale Naturii, înfăţişând evoluţia societăţii, respectiv a vieţii şi a naturii de la începuturi până în zilele 79

CMA, A.17P., nr. inv. 21, Activitate Muzeu. 1952, f. 52-53.

148

noastre. O muncă intensă se desfăşoară în vederea reorganizării Secţiei Revoluţionare 1848/49, care va prezenta lupta de eliberare a poporului şi lupta comună a naţionalităţilor conlocuitoare din Ardeal, împotriva tiraniei şi asupririi habsburgice. Deschiderea acestei secţii este programată cu ocazia sărbătoririi Centenarului lui N. Bălcescu în luna noiembrie 1952. Este necesar să amintim că Muzeul nostru, deschizând secţiile sale reorganizate, constituie un ajutor din cele mai preţioase de care nu se poate dispensa mulţimea de muncitori, elevi, studenţi şi ostaşi, ca şi intelectualii oraşului nostru, pentru a-şi îmbogăţi cunoştiinţele lor despre lume, viaţă şi societate. E bine să scoatem din nou în relief faptul că în oraşul Timişoara, înţelegându-se ce importanţă prezintă un muzeu pentru viaţa culturală a unui oraş, s-a pus la dispoziţia muzeului de acolo uriaşul edificiu al palatului Huniazilor cu peste 100 încăperi, dându-se astfel din partea Sfatului Popular tot sprijinul necesar pentru dezvoltarea acestei importante instituţii. Lipsa de local îndestulător este cel mai serios obstacol care se ridică în faţa dezvoltării Muzeului Regional din Arad. S-a intervenit până acum de nenumărate ori pe la toate forurile superioare, cerându-se rezolvarea acestei stări de fapt inadmisibilă. S-au făcut demersuri pentru a găsi un edificiu corespunzător în oraş care să corespundă cerinţelor Muzeului nostru. Ele însă nu au putut fi rezolvate. Avem săli de expoziţie prea puţine. Mai ales încăperile pentru depozit sunt complet necorespunzătoare, insuficiente şi extrem de încărcate cu obiecte de mare valoare, care suferă mult din această cauză. Există o singură posibilitate şi anume dezvoltarea muzeului în cadrul încăperilor Palatului Cultural însuşi. Pentru aceasta Muzeul ar avea nevoie neapărată de încăperile folosite actualmente de Şcoala Elementară Germană – 2 săli de clasă şi una încăpătoare locuinţă a îngrijitorului – şi de încăperile ocupate de Filarmonica oraşului încăperi de birou şi una sală mare de expoziţii folosită drept sală de probe. 149

Pentru rezolvarea acestor probleme, venim cu următoarele propuneri: Şcoala germană, dacă Secţia de Învăţământ nu poate să-i dea un local corespunzător, ar putea să se mute în localul folosit actualmente de orchestra populară. Orchestra populară – după convorbirea avută cu tov. Sumerai – ar primi local în Căminul Cultural Szabo Arpad. Filarmonicii i se poate pune la dispoziţie Sala de Concerte din fostul palat al Minoriţilor, cu încăperile accesorii, ocupate actualmente de Sindicatul Artă şi Grafică, care anual întrebuinţează această sală abia de 4-5 ori. Având în vedere sarcinile care sunt trasate Muzeului nostru, care cuprind lărgirea Secţiilor sus amintite, şi care necesită săli tot mai multe, rugăm a ni se pune la îndemână încăperile menţionate mai sus. Rezolvarea favorabilă a cererii noastre, va duce la o dezvoltare mare a Muzeului nostru, care pe această cale îşi va putea îndeplini rolul de educator şi îndrumător cultural-ideologic, rol pe care îl aştepta de la noi, Partidul, Guvernul şi Clasa muncitoare. Arad, la 17 iulie 1952 Director Muzeu 7. Sfatul popular al Regiunii Arad Secţiunea de Cultură şi Artă Unitatea: Muzeul Regional

Către Consiliul Regional Sindical Arad80 Secţia Revoluţionară 1848-1849 de la Muzeul Regional Arad, care este în curs de reorganizare şi care va fi deschisă într-un cadru festiv cu ocazia centenarului marelui revoluţionar democrat Nicolae Bălcescu, când va fi vizitată de mulţi oaspeţi străini, din localitate, trebuie să fie gata până la data de 31 octombrie. La această dată soseşte comisia de la Bucureşti pentru verificare, formată din tov. 80

CMA, A.17P., nr. inv. 21, Activitate Muzeu. 1952, f. 92

150

de la Comitetul Central, P.M.R. /Partidul Muncitoresc Român s.n./ şi Comitetul pentru Aşezămintele Culturale. În multe munci administrative şi tehnice suntem împiedecaţi din lipsă de personal, aceasta cere personalului ce-l avem să facă ore suplimentare; adică să lucrăm peste program. În acest scop Vă rugăm a ne da aprobarea Dvoastră pentru a putea plăti aceste ore suplimentare în limita posibilităţilor din bugetul nostru, cuvenite personalului muzeului. Arad, la 11 octombrie 1952 Şeful Secţiunii Director Muzeu Cultură şi Artă 8. Sfatul Popular al Regiunii Arad Secţiunea Culturală Unitatea: Muzeul Regional

Către Direcţia Arhivelor Statului Bucureşti81 La Arad, în cadrul Muzeului Regional s-a organizat Muzeul Revoluţiei din 1848/49. În urma unei consfătuiri care a avut loc la Arad între Colectivul nostru şi o delegaţie a R.P.R. s-a hotărât ca muzeului să i se dea o mai mare amploare. În consecinţă Colectivul nostru va întreprinde în arhivele din Transilvania o serie de cercetări pentru descoperirea documentelor privitoare la lupta comună a poporului român şi maghiar împotriva duşmanului comun. Vă rugăm să daţi instrucţiuni arhivelor din: Oradea, Satu Mare, Baia Mare, Sighet, Timişoara, Lugoj şi Caransebeş să ne sprijine în munca de cercetare, cu atât mai vârtos că o parte din materialul arhivistic nu este organizat întocmai. De asemenea Vă rugăm să ne aprobaţi foto-

81

CMA, A17P, nr. inv. 27, Activitate Muzeu. 1953, f. 56.

151

copierea materialului documentar care se referă la începuturile capitalismului şi Revoluţiei din 1848-1849. Arad, la 3 iunie 1953 Şeful Secţiunii Director Muzeu Culturale 9. Memoriu82 Una din figurile cele mai luminoase ale istoriei patriei noastre este Nicolae Bălcescu. Importanţa sa ca mare fiu al poporului român, ca revoluţionar consecvent şi ca mijlocitor pentru o prietenie strânsă între poporul român şi maghiar în perioada Revoluţiei din 1848/49 este binecunoscută tuturora. Pentru regiunea Arad, Bălcescu prezintă şi o importanţă din punct de vedere istoric-local. În august 1849, Bălcescu a dus la Arad tratative finale cu Kossuth, preşedintele republicii democrate maghiare, pentru realizarea unei alianţe între forţele democratice româno-maghiare. În urma înţelegerii cu Kossuth, Bălcescu a pornit din Arad cu Cezar Boliac pentru a înfiinţa legiunea revoluţionară română din Transilvania. Oraşul Arad este extrem de sărac în monumente sculpturale şi nu are nici o sculptură comemorativă istorică de seamă. În acest oraş cu populaţie mixtă română şi maghiară nu s-a ridicat încă nici un monument care să prezinte personalităţi care au luptat pentru o înfrăţire a poporului român şi maghiar. Pentru cinstirea lui Bălcescu, acestui mare fiu al poporului nostru şi pentru întărirea frăţiei dintre poporul muncitor român şi cel maghiar, Muzeul Regional Arad propune ridicarea în oraşul Arad în cursul anului viitor a unei statui reprezentând pe marele revoluţionar Bălcescu. Dezvelirea acestui monument s-ar putea încadra în festivităţile ce se vor ţine la 23 august 1954 cu ocazia a 10 ani de la eliberarea patriei noastre. Arad, 25 septembrie 1953. Directorul Muzeului Regional Arad, Zala Adalbert 82

C.M.A., A.P.C., F. neinv., f. 58.

152

10. Nr. 387/24 VII.1956 Proces verbal Încheiat astăzi 18 martie 1956 la cimitirul Eternitatea din Arad83 În vederea informării asupra osemintelor generalilor revoluţionari executaţi la Arad la 6 X 1849, comisia formată din: Tov. Glück Eugen-muzeograf principal Tov. Baranyai Francisc-restaurator Tov. Barthel Ernest-expert Tov. Pataky Alexandru-expert s-au deplasat la cimitirul Eternitatea împreună cu tov. Brădean Ioan paznicul cimitirului au constatat următoarele: 1. Cripta nr. 24 aparţinând familiei Steiner este părăsită, iar cheia nu se mai găseşte deoarece familia s-a stins. Nici administraţia cimitirului nu dispune de cheia criptei. De asemenea am procedat la deschiderea criptei. 2. În interiorul criptei am confruntat planul aflat în posesia tov. Barthel Ernest cu situaţia găsită precum şi cu informaţiile experţilor primite de la tov. Prof. Kara György. Am constatat că situaţia este conformă cu planul, stabilid locul exact al osemintelor generalilor depuşi acolo de prof. Kara. Acestea se află în boxa interioară dinspre uşă. Această boxă este închisă cu un zid de cărămidă. 3. De asemenea am constatat existenţa sicriului generalului Vecsey. 4. Considerăm că pentru a putea afla cu exactitate prezenţa osemintelor în criptă trebuie procedat la deschiderea boxei. Drept pentru care s-a dresat prezentul proces verbal în 3 exemplare. Glück Eugen Baranyai Francisc Berthel Ernest Pataky Alexandru 83

C.M.A., A.16P., nr. inv. 37, 1955-1956. Procese verbale, f. 70.

153

11. Proces verbal Încheiat astăzi 5 septembrie 1956 la cimitirul „Eternitatea” din Arad84 Sunt de faţă prof. Pataky Alexandru, Barthel Ernest, singurii membrii încă în viaţă a fostei comisii pentru exhumarea celor 13 martiri ai Revoluţiei din 1848-1849 din anul 1932, Hujer Pavel, zugrav care în anul 1932 a zidit în cavou osemintele generalilor-martiri, Surány Ladislau, medic, Zala Adalbert, director, cu Glück Eugen şi Dörner Egon, muzeografi principali de la Muzeul Regional din Arad. Au mai participat la lucrări următorii membrii: Baranyai Francisc, Gyrausohek Albert, Goro Gavril. Din partea administraţiei cimitirului a participat la lucrări Boşneac Mihai. Comisia de mai sus a prezentat administraţiei cimitirului aprobarea nr. 19.032/1956 a Sfatului Popular al oraşului Arad, prin care acesta aprobă deshiderea cavoului şi ridicarea osemintelor acelor generali martiri din 1848/49, care se află în cimitirul „Eternitatea” precum şi obiectele anexe. Administraţia cimitirului a eliberat dovada de primire a adresei sus amintite, dovadă care se anexează la prezentul proces verbal în original. Comisia procedând la începerea lucrărilor s-a deplasat la cavoul cu inscripţia „Leszlay családi sirholtja”. La început s-a fotografiat din exterior cripta. După aceasta s-a procedat la deschiderea uşii de fier de către tov. Wisocki Ioan, mecanic-electrician al muzeului Regional din Arad. În interior după fotografierea locului exact – stabilit anterior de către o comisie prin procesul verbal nr. 387/ 24 VII. 1956 – s-a procedat la îndepărtarea zidului despărţitor. Zidul a constat dintr-un singur rând de cărămidă, cu grosimea de 10 cm, tencuite cu ciment. După îndepărtarea zidului s-a constatat că osemintele generalilor martiri au fost depozitate în două lăzi de lemn, dintre care una era complet putrezită şi sfărâmată. A doua a fost de asemenea putrezită, dar era intactă, 84

Idem, A16P, nr. inv. 37, 1955-1956. Procese verbale, f. 44, 48-50.

154

nesfărâmată. După constatările noastre cele două lăzi au fost una lângă alta. Lăzile trebuie să fi fost dintr-un lemn foarte subţire. Pe osemintele generalilor martiri s-au constatat mai multe bucăţi din tencuiala căzută de pe tavanul cavoului. Din cauza lipsei de lumină corespunzătoare şi a spaţiului foarte strâmt din faţa cavoului nu s-a putut face fotografierea cavoului cu osemintele aşa cum s-a găsit după îndepărtarea zidului despărţitor. Partea de cavou în care au fost aşezate osemintele generalilor-martiri a avut următoarele dimensiuni: lungime 2,30 m, lăţime 0,95 m şi înălţime 0,90 m. Podeaua cavoului constă dintr-o lespede de ciment. Tov. Brădean Anton, paznicul cimitirului „Eternitatea”, declară că cripta cu cavoul aflându-se pe o parte de teren adâncită, în timp de ploaie apa poate pătrunde aici, umezeala fiind atunci mare. Dimensiunile lăzii nesfărâmate au fost cu aproximaţie 40/60/35, ultima indicând înălţimea. Iniţial fiecare parte din oseminte a fost dezvelită într-o bucată de hârtie şi carton. S-a constatat că din prima ladă sfărâmată aceste bucăţi de hârtie şi carton au fost distruse cu desăvârşire, astfel încât conţinutul acestei lăzi constituia un morman singur de oseminte. În lada a doua s-au găsit unele urme de ziare şi carton foarte stricate, fără însă ca acestea să conţină vreo indicaţie scrisă despre apartenenţa oaselor respective. În esenţă şi osemintele din lada a doua au fost un morman compact. A doua ladă nesfărâmată n-a putut fi scoasă în întregime, deoarece la cea mai mică atingere fiind putrezită, s-ar destrămat în bucăţi. Resturile fiecăreia din ambele lăzi au fost scoase, împachetate în cutii şi transportate împreună cu osemintele generalilor-martiri la muzeu. Tovarăşii Pataky Alexandru, Barthel Ernest şi Hujer Pavel recunosc că osemintele şi obiectele anexă găsite în lăzile din cavou sunt identice cu cele exhumate cu ocazia săpăturilor efectuate în 1932 la „Locul pierzării”. Această confirmare, tovarăşii de mai sus o dau pe baza cunoaşterii 155

materialelor, ei toţii fiind prezenţi la săpăturile din anul 1932. Având în vedere că în cimitirul „Eternitatea” nu s-a putut proceda la inventarierea, clasarea şi studierea materialelor din cavou, acest lucru necesitând timp mai îndelungat, precum şi condiţii tehnice şi atmosferice necorespunzătoare, am procedat la împachetarea întregului material găsit în cavou, inclusiv materialul complet putrezit, care a fost transportat la Muzeul Regional Arad. Drept pentru care s-a încheiat procesul verbal în patru exemplare. Semnăturile: 12. Proces verbal Încheiat astăzi 20 septembrie 1956, la Muzeul Regional Arad85 Prezenţi. Tov. Pataky Alexandru, Barthel Ernest foşti participanţi ai săpăturilor efectuate în anul 1932 pentru exhumarea generalilor executaţi la Arad, Tov. Zala Adalbert, directorul muzeului regional Arad, tov. Glück muzeograf principal, Baranyai Francisc, restaurator. Fotografiile au fost executate de tov. /tovarăşul s.n./ Goro Gavril, iar procesul verbal a fost redactat de tov. Mihali Ştefania. Subsemnaţii am cercetat osemintele, fragmentele din spânzurători şi obiecte de metal găsite în cavoul nr. 24 a familiei Steiner la cimitirul Eternitatea, aparţinând unor generali martiri. Obiectele şi oasele se găsesc în stare de conservare în urma lucrărilor de restaurare efectuate în cadrul Muzeului Regional Arad. Tov. Pataky Alexandru şi Barthel Ernest constată următoarele: Recunosc în osemintele sus arătate cele exhumate în anul 1932 cu ocazia celor două săpături efectuate în Subcetate, cele găsite acolo. Această recunoaştere se ba85

Idem, A16P, nr. inv. 37, 1955-1956. Procese verbale, f. 44-45.

156

zează la oasele mai mari pe recunoaşterea lor directă, iar fragmentele de oase mai mici corespund cu aproximaţie cantităţii avute la încheierea săpăturilor. Fragmentele din lemn rezultate din spânzurătorile generalilor cu ocazia încheierii săpăturilor au fost mult mai mari şi mai voluminoase şi mai coerente, de asemenea erau mai puţine bucăţi. Starea de fărâmiţare actuală se datoreşte cu toată probabilitatea putrezirii acestora care îşi găseşte justificarea deplină în situaţia găsită cu ocazia găsirii cavoului Steiner. În consecinţă se poate conclude că /în s.n./ anul 1932 gradul de putrezire a acestora era mai mic. Tov. Pataki şi Barthel în 4 fragmente recunosc două piese găsite în mormântul lui Damjanich şi 2 piese în mormântul lui Lahner, respectiv lângă mormânt. Aceste fragmente au fost fotografiate special, iar fotografiile se vor anexa prezentului proces verbal. Autenticitatea cuielor şi a celorlalte piese de metal; Starea lor în general corespunde situaţiei din anul 1932. Suntem de părere că săpăturile efectuate în anul 1932 nu au dus la clarificarea tuturor problemelor legate de executarea generalilor revoluţionari. Sunt serioase posibilităţi că în pământ mai pot exista anumite rămăşiţe. De aceea propunem terminarea şi autentificarea săpăturilor din anul 1932, cu participarea specialiştilor corespunzători. Propunem în general autentificarea locului executării generalilor spânzuraţi. Propunem că după rezolvarea problemelor istorice să se procedeze la inhumarea tuturor osemintelor generalilor revoluţionari. Drept care s-a încheiat prezentul proces verbal în 6 (şase) exemplare.

157

13. Nr. 268/22V1956 Proces verbal86 Încheiat astăzi 22 mai 1956 la Muzeul Regional Arad. Se procedează la predarea pentru redacţia ziarului „Tribuna Ludu” organ al C.C. al Partidului Muncitoresc Unit din R. P. Polonă a următoarelor fotografii: 1. Generalul Iosif Bem bust de Huszár Adolf, format 18 × 24 cm. 2. Pistoalele generalului Bem, format 18 × 24 cm. 3. Medalii comemorative „Vereint i Kampf fur Ungarns Heilige Freiheit Lud Kossuth Jos Bem 1849”, format 13 × 18 cm. 4. Soldat din legiunea poloneză, format 13 × 18 cm. 5. Fragment din proiectul instrucţiunilor redactate în anul 1838 date deputaţilor dietali ai Comitatului Arad. Proiectul prevede ca deputaţii la Dietă să ceară trimiterea unei petiţiuni către împăratul pentru libertatea poporului polonez. Document original. Format 13 × 18 cm. 6. Executarea căpitanului Kasimir Rulikovszki care în fruntea unităţii sale a trecut din armata ţaristă în rândurile armatei revoluţionare maghiare în 1849. Stampă contemporană. 2 buc. /bucăţi s.n./ format 13 × 18 cm şi 9 × 18 cm. Total 7 buc. Director Zala Adalbert Muzeograf principal E. Glück

86

Delegatul Institutului pentru relaţii culturale cu străinătatea Tov. Mocanu Pavel

Idem, A.16P., nr. Inv. 37, 1955-1956. Procese verbale, f. 77.

158

14. Tovarăşe Director87, Referindu-mă la adresa Dvs. /Dumneavoastră/ nr. 79 din 1 febr. /februarie s.n./ a.c. /anul curent/ aduc la cunoştinţă că piesele de valoare istorică privind Revoluţia din 1848, au fost ridicate pentru Muzeul din Arad, fără a se întocmi vreun act în acest sens, de către profesorul Rusu, de la mama mea Elisabeta Vukovics–azi decedată. Din această cauză, nu vă pot comunica, numărul şi felul acestora, însă pot preciza, că orice alte documente ce nu se găsesc în posesia Muzeului Regional Arad, ci sunt deţinute de orice persoană particulară, inclusiv profesorul Rusu, sunt provenite de la mama mea, descendentă directă a fostului Comisar şi Ministru de justiţie, în guvernul Revoluţionar Kossuth din 1848, Sebö Vukovics. Mai precizez încă odată că mama mea le-a predat pentru Muzeul Regional Arad şi nu pentru vreo persoană particulară, iar în schimbul lor nu a primit nici un fel de remuneraţie. Întrucât piesele în cauză sunt unicele documente din perioada revoluţiei din 1848, legate de activitatea revoluţionară a străbunicului meu Sebö Vukovics, care au mai putut fi salvate de urgia vremurilor şi care azi reprezintă o preţioasă valoare istorică pentru întreaga clasă muncitoare, vă rog a întreprinde cercetările şi demersurile cuvenite pentru a intra în patrimoniul Muzeului Dvs. fiind un bun al întregului popor. Cum în prezent, unica descendentă şi moştenitoare a mamei mele Elisabeta Vucovics şi a străbunicului meu Sebö Vukovics, sunt eu, reînnoiesc oferta şi dorinţa mea ca aceste documente să intre în proprietatea Muzeului Regional Arad, iar dacă evaluarea lor este posibilă, vă rog a-mi remite suma cuvenită. Cu această ocazie, vă mai aduc la cunoştinţă că posed extrasul de naştere original al străbunicului meu Sebö Vukovics, - născut în anul 1811 luna octombrie ziua 30, - cu o adnotaţie făcută de el personal, care de asemenea, 87

Idem, nr. inv. 90, Achiziţii obiecte muzeale 1962-1965, f. 1

159

dacă prezintă interes pentru Muzeul Dvs. îl ofer contra unei sume stabilite de Dvs. şi legal cuvenită. Săvârşin, 5 februarie 1962. Trăiască Lupta pentru Pace. Piammetta Trăuşan Vukovics. 15. Notă Cu privire la obiectele trimise Muzeului Central Militar Bucureşti Muzeul Revoluţiei 1848-184988 1. Obiectele enumerate sub nr. crt. 15,19 aparţin gărzilor naţionale. Aceste gărzi au fost înfiinţate după victoria Revoluţiei din 1848 în lunile martie, aprilie. Ele au avut drept scop să servească drept forţă armată a revoluţionarilor, întrucât armata imperială continua să rămână sub ordinele Vienei. Aceste gărzi au fost folosite mai târziu în unele locuri de guvern pentru stăvilirea valului revoluţionar care depăşea revendicările lor. În Crişana, Banat şi Maramureş, aceste gărzi erau compuse din toate naţionalităţile conlocuitoare români, unguri, germani, sârbi, etc. Unele unităţi au participat mai târziu la luptele duse în cadrul războiului de libertate împotriva armatelor habsburgice. Astfel obiectul nr. 19 a fost folosit la asediul cetăţii Aradului încercuită de o garnizoană imperială. 2. Obiectele enumerate sub nr. crt. 1-9, 12-16, 18, 20, 31 aparţin armatei revoluţionare maghiare, din unităţile care au luptat pe diverse fronturi. Se ştie că mase largi româneşti au luptat de la început în cadrul acestor unităţi, în special în armatele conduse de generalul Bem împotriva jugului habsburgic. 3. Din cauza lipsei de armament mai ales în cavalerie (husari) erau folosite adesea în loc de carabine puşti de vânătoare (obiectul nr. 12). 88

CMA, A.16P., nr. inv. 37, 1955-1956. Procese verbale, f. 108-109.

160

4. În cadrul armatei revoluţionare unele unităţi erau înarmate numai cu coase, lănci, etc. (obiectul nr. 12) 5. După înăbuşirea revoluţiei numeroşi revoluţionari de diferite naţionalităţi au fost întemniţaţi în diferite închisori austriece. În aceste închisori cei întemniţaţi au confecţionat o serie de obiecte pe care adesea le vindeau pentru a putea îmbunătăţii viaţa lor mizeră. (obiectele nr. 21 22, 24, 25). 6. Obiectul nr. 23 a fost folosit pentru executarea acestor lucruri de mână. 7. La 6 octombrie 1849, 13 generali ai revoluţiei au fost executaţi la Arad din ordinul reacţiunii imperiale habsburgice (obiectul 27). 8. Petőfi a fost unul din conducătorii revoluţiei maghiare din 15 martie 1848, care, mai târziu, a luptat în armata condusă de generalul Bem ca aghiotant al acestuia având gradul de maior. Activitatea lui revoluţionară este bine cunoscută (obiectul nr. 10). 9. Armatele revoluţionare au cucerit la 11 martie 1849 Sibiul, principala fortăreaţă a trupelor contrarevoluţionare austriece. Cu acest eveniment este în legătură obiectul nr. 28. 10. După alungarea imperialilor din Ardeal, generalul Bem a primit, drept răsplată, cea mai înaltă decoraţie revoluţionară (Obiectul nr. 29). Ştampila poartă numele autorului şi a editorului. 11. Obiectul nr. 31 provine din primele luni ale revoluţiei din 1848. 12. Bancnota enumerată la nr. 32 a fost emisă de guvernul revoluţionar maghiar. 13. Stampa policolor (obiectul nr. 33) reprezintă pe generalul Bem, stând în faţa unui tun, rezemat cu cotul stând de ţeava tunului, iar în mâna dreaptă ţinând sabia. Bem este îmbrăcat în uniformă de general revoluţionar. În spate se văd doi soldaţi artilerişti şi tabăra militară.

161

16. Referat89 Despre compoziţia de basorelief „Semnătura acordului de la Seghedin” Nr. 573/4 octombrie 1956 Se ştie că străduinţele lui Bălcescu de a înfăptui o împăcare între români şi unguri în cadrul revoluţiei din 1848/49 pentru a uni ambele popoare în luptă, a fost încununat prin încheierea acordului de la Seghedin în 14 iulie 1849. Această înţelegere denumită „Proiect de Pacificaţiune” cuprinde recunoaşterea unei însemnate părţi a revendicărilor naţionale româneşti precum şi înfiinţarea unei legiuni româneşti pentru eliberarea Ungariei şi a Principatelor. Încheierea a avut loc într-un moment de grea cumpănă, deoarece atacul renumit al forţelor contrarevoluţionare ţariste şi imperiale ameninţa deja cu înăbuşirea revoluţiei maghiare. Kossuth puse mari speranţe în acest acord, care era chemat să întărească baza revoluţiei. Bălcescu privea cu mare încredere semnarea acestui acord şi era plin de entuziasm, sperând că în curând 8 milioane de români vor lupta cu armele în mână pentru cucerirea libertăţii. Semnatarii acordului sunt 3: Kossuth, Bălcescu şi Cezar Boliac. Credem că basorelieful ar trebui să reprezinte momentul semnării Proiectului de Pacificaţiune. În fruntea mesei trebuie pus guvernatorul Kossuth. Nu se cunoaşte precis formalitatea semnării actului de capitulare de aceea artistul este liber să interpreteze aşa cum crede mai bine. În tot cazul este precis că nu a avut loc în cadrul ceremoniilor obişnuite pentru semnarea tratatelor de stat. Situaţia critică nu permitea acest lucru. În compoziţie deci este suficient ca să se arate numele celor trei semnatari. Costumaţia lor este bine cunoscută: Kossuth în haină ungurească, Bălcescu şi Bolic după moda franceză a vremii. C.M.A., A.12P., nr. inv. 41, Obiecte muzeale. Istorie. 1956, 1957, 1958, 1959, 1960. Corespondentă privind probleme speciale, f. 21.

89

162

În ceea ce priveşte expresia feţei şi atitudinea figurilor cred că ea trebuie să oglindească starea lor sufletească menţionată deja. Mărimea basoreliefului se fixează la …… Fotografiile necesare le vom pune la dispoziţie artistului. Muzeograf principal 17. Muzeul Regional Arad Către Miliţia oraşului Arad Vă facem cunoscut că în noaptea de 16 spre 17 mai, s-a comis o spargere la Muzeul Regional Arad, situat în clădirea Palatului Cultural. Făptaşi necunoscuţi s-au urcat pe burlan şi paratrăsnet, au spart geamul de la etajul doi, geam ce corespunde la secţia de istorie comemorativă a Revoluţiei 1848/49. De aici s-au sustras următoarele obiecte din perioada Rev./revoluţiei s.n./ de la 1848/49: 1. Pistol cu 2 ţevi lung 27 cm. 2. Pistol cu 2 ţevi lung de 25 cm 3. Pistol cu piedica cu alamă 4. Pistol cu 1 ţeavă lung 38 cm 5. Pistol cu 6 gloanţe lung 32 cm. 6. Sabie fără teacă cu lamă fină, subţire cu 4 ţăişuri, 75 cm lungime cu 2 canale adânc găurite, mâner din aramă. 7. Luneta generalului Vecsey, 62 cm, extensibilă. 8. Luneta generalului Damjanics cu ţeavă de alamă, 46 cm. Aceste obiecte având importanţa istorică figurează în inventar cu o valoare simbolică de câte 5 lei. Vă rugăm a întreprinde cercetări de rigoare. Director

Contabil

163

18. Muzeul Judeţean Arad 21. XI. 1969 Stimate domnule coleg90, Urmare a scrisorii din 9 noiembrie vă trimitem alăturat fotocopiile solicitate legate de reflectarea activităţii revoluţionarului N. Bălcescu în Muzeul din Arad. Aceste materiale au fost comandate autorilor cu ani în urmă de către muzeul nostru, în vederea completării tematicii expoziţiei dedicată Revoluţiei de la 1848-1849. Fotografiile (şi pentru sculpturi) sunt însoţite de fişele cerute (f. concentrare, sper să fie suficiente date), şi reprezintă: 1. N. Bălcescu – pictură A. Ciupe 2. N. Bălcescu – statuie de I. Soos 3. Întâlnirea lui Bălcescu cu Avram Iancu la Câmpeni – basorelief de I. Soos 4. Întâlnirea dintre N. Bălcescu, C. Boliac şi L. Kossuth, la Seghedin în 14 iulie 1849 – basorelief de I. Tolan. 5. Întâlnirea dintre N. Bălcescu şi L. Kossuth la Arad, în 11 august 1849, statuie de Artur Vetro. 6. Organizarea conscripţiei din 1840 din Muntenia – pictură de G. Miklossy 7. Întâlnirea lui Bălcescu cu Lazar Vilmos – pictură de G. Miklossy În legătură cu „Democraţia” nădăjduiesc să pot restecta luna propusă: decembrie, sau, în cel mai rău caz, să o mai împing puţin, spre … ianuarie. Cu sincere sentimente prieteneşti, Prof. Ovidiu Olariu P.S. 1/ Ulterior vom expedia o fotografie după un tablou expus, dar referitor la care nu avem date muzeografice (autor, anul, modul de achiziţie, etc.) 2/ Multe complimente familiei.

CMA, A.16P, nr. inv. 129, Achiziţii. Obiecte muzeale. 1968 (50 de ani de la Marea Unire. 1918-1968). 1969, f. 153.

90

164

19. Muzeul judeţean Arad Memoriu91 privind modernizarea secţiei de istorie a muzeului (1978) În cadrul pregătirilor, care se fac în întreaga ţară, din indicaţiile C.C. al Partidului Comunist Român, pentru sărbătorirea unui veac de la câştigarea independenţei de stat a României considerăm că secţia de istorie a Muzeului Judeţean Arad trebuie reorganizată. În cadrul muzeului secţia de istorie are 2 expoziţii permanente: una de istorie veche amplasată la parter pe o suprafaţă de 365 m2 (cu patru săli) şi alta destinată Revoluţiei de la 1848 amplasată la etajul II al clădirii pe o suprafaţă de 592 m2 (cu patru săli). Cele două expoziţii nu mai corespund exigenţelor mişcării muzeistice şi istorice contemporane din ţara noastră, formulate în documentele de partid, nu asigură o eficientă educaţie politico-ideologică a maselor de oameni ai muncii şi o prezentare adecvată a istoriei noastre pentru publicul larg, inclusiv cel străin, care vizitează în număr mare Aradul. Necesitatea reorganizării secţiei de istorie a Muzeului Judeţean Arad este impusă din următoarele considerente: 1. În conţinut cele două expoziţii de istorie nu mai corespund din următoarele motive: a. Nu prezintă întreaga dezvoltare a societăţii de la apariţa omului până în zilele noastre deşi patrimoniul muzeului dispune de obiecte muzeale care acoperă toate etajele istoriei inclusiv cea contemporană. b. Nu există o proporţie corectă pentru exponatele ce ilustrează istoria de pe tot cuprinsul ţării şi cea a judeţului Arad. În timp ce la expoziţia de istorie veche materialul expus (cel original) este exclusiv local (Arad, CMA, A.3.P., nr. inv. 261, Documente privind reorganizarea Muzeului. 1978, f. 1-3.

91

165

municipiul şi judeţul) la expoziţia dedicată Revoluţiei din 1848 raportul creşte în favoarea istoriei naţionale. c. Istoria noastră nu este prezentată, în actuala expoziţie, în lumina Programului PCR prin faptul că nu ilustrează una din dominantele trecutului şi prezentului nostru – lupta pentru unitate şi independenţă naţională. d. Nu este adusă la zi nici una din cele două expoziţii de istorie deoarece montată cu decenii în urmă – cea de istorie veche în anul 1955, iar cea destinată Revoluţiei din 1848 reorganizată parţial succesiv în anul 1968 şi 1973 fără a se găsi o formulă corespunzătoare nu conţin noile achiziţii de material complementar, s-a degradat cu timpul. 2. Modul de expunere este de asemenea, depăşit: vitrine-masă din lemn, panouri din plăci aglomerate atârnate de pereţi. Acest mod de expunere nu numai că nu atrage publicul de astăzi mult mai pretenţios faţă de mijloacele de etalare dar nu asigură nici securitatea materialelor muzeale. 1. Spaţiul de expunere este, de asemenea, necorespunzător pentru prezentarea istoriei. El se reduce la 948 m2, iar a expoziţiei la 185,32 m2. Pentru activităţi cu publicul (lecţii deschise, seri muzeale, conferinţe, etc. nu dispunem de spaţiu) avem numai două încăperi necorespunzătoare în care se organizează expoziţii temporare. 2. Circuitul în secţia de istorie este necorespunzător. În expoziţia de istorie veche intrarea se face prin ultima sală de expunere în timp ce vizitarea muzeului, după actualul circuit începe cu Revoluţia de la 1848 şi apoi continuă cu istoria veche. Faţă de cele de mai sus ne propunem reorganizarea şi modernizarea secţiei de istorie după cum urmează: 1. În conţinut – prezentarea istoriei sub formă de tratat de pe tot cuprinsul ţării noastre şi toate etapele dezvoltării începând cu orânduirea comunei primitive şi terminând cu societatea socialistă pe baza unei tematici elaborate în lumina Programului P.C.R. care va urmări în mod deosebit următoarele probleme: a. La istoria veche se va pune în evidenţă vechimea civilizaţiei pe teritoriul ţării noastre şi a judeţului Arad 166

unitatea şi continuitatea vieţii umane pe acelaşi teritoriu, formarea poporului şi a limbii române b. La istoria medie, modernă şi contemporană se va urmări prezentarea luptei poporului român pentru unitate şi independenţă naţională, lupta clasei muncitoare condusă de P.C.R. pentru înlăturarea asupririi, pentru făurirea societăţii socialiste. Între istoria veche şi medie pe de-o parte şi istoria modernă şi contemporană pe de altă parte proporţia va fi de 50%. 1. Modernizarea modului de expunere prin mobilier adecvat, prezentat, executat şi montat de Întreprinderea „Decorativa” Bucureşti în conformitate cu noua tematică şi pe baza ultimelor realizări ale tehnicii expoziţionale (inclusiv mijloace audio-vizuale). 2. Mărirea suprafeţei de expunere prin mutarea Bibliotecii judeţene din Palatul Cultural în alt local. În felul acesta se adaugă actualului spaţiu 500 m2 totalizând pentru secţia de istorie aproximativ 1450-1500 m2. Secţia etnografică, prin plasarea sălii de expoziţii temporare la intrarea în muzeu ar primi 60 m2 în plus de expunere totalizând aproximativ 245 m2. 3. Îmbunătăţirea circuitului prin crearea unei intrări dinspre Bulevardul Dragalina. Vizitarea expoziţiei ar începe la parter cu istoria veche, ar continua cu istoria medie şi modernă la etajul II (a intrării dinspre parc) şi apoi cu cea modernă şi contemporană… Astfel reorganizată şi modernizată secţia de istorie, a cărei tematică am prezentat-o spre aprobare organelor de partid şi de stat, ar urma să se deschidă în luna mai 1977 cu prilejul sărbătoriri unui veac de la câştigarea independenţei de stat a României. Organele locale de partid şi de stat au împărtăşit ideea modernizării secţiei de istorie a Muzeului Judeţean Arad şi sprijină acţiunea sub toate aspectele inclusiv financiar. Solicităm Consiliului Culturii şi Educaţiei Socialiste aprobarea pentru modernizarea secţiei de istorie a Muzeului Judeţean Arad, asigurarea 167

asistenţei de specialitate prin Direcţia Aşezămintelor Culturale şi ajutor financiar pentru completarea fondurilor aprobate de organele locale. Director, Nicolae Roşuţ.

168

Második rész Az aradi Ereklyemúzeum története 1920-ig Zakar Péter 1. Bevezetés Az alábbiakban az aradi Ereklyemúzeum történetét szeretnénk röviden összefoglalni. Tekintettel arra, hogy a múzeum története szorosan összefonódott az aradi Kölcsey Egyesület történetével, e sajátos civil szervezet életébe is be kell pillantanunk. Célunk, hogy az eddigi szakirodalom, illetve a Kölcsey Egyesület még fellelhető iratanyaga alapján vázoljuk azokat a körülményeket, amelyek e jelentős 1848/49-es gyűjtemény létrejöttéhez hozzájárultak.1 Aradon 1867-től kezdve rendszeresen tartottak megemlékezéseket az aradi vértanúk tiszteletére, amelyek szervezését a helybeli honvédegylet vette kézbe. 1867-től egy kiszáradt eperfa, 1871-től kezdve pedig egy „1849. okt. 6.” felirattal ellátott kő emlékeztette az arra járókat az akasztások feltételezett helyszínére. Az ünnepségek menete rendszerint a következőképpen alakult: többnyire a minorita templomban tartottak gyászmisét, majd zenekari kísérettel kivonultak az akasztófák feltételezett helyszínére, ahol a megemlékezők koszorúkat helyeztek el és néhány emlékbeszédet is meghallgattak. 1881-ben, Barabás Bélával az élén az aradi ifjúság egy szép obeliszket emelt a gyászünnepség helyszínén, és este a színházban is folytatódott az 1 Még egy ilyen rövid lélegzetű munkánál is sokan voltak segítségünkre. Dr. Peter Hügel, a Complexul Muzeal Arad igazgatója mentette meg a Kölcsey-levéltárat a teljes pusztulástól. Ujj János és Nagy István a Kölcsey Egyesület néhány évkönyvét jutatta el hozzánk, Almási Gábor pedig szakdolgozatának kéziratát küldte meg nekünk. Dr. Pálfi Sándor és Lendvai Beatrix idejüket nem kímélve segítettek az anyagok szkennelésében és feldolgozásában. Pelyach István szakmai szempontból nézte át az alábbi sorokat. Végezetül köszönettel tartozunk az aradi múzeum valamennyi munkatársának, akik segítették munkánkat.

169

ünnepség, amelynek keretében bemutatták a Huszár Adolf által tervezett vértanú szobor képét is. Gyakorta rendeztek honvédbálokat is, amelyek a még életben lévő honvédek szociális támogatását célozták. 1883-ban például, a böjti idő ellenére február 7-én, a Fehér Kereszt szállodában báloztak.2 1886-ban a kolozsvári egyetemisták és a budapesti munkások, 1887-ben a nagyváradi jogakadémia, 1888–1889ben a budapesti műegyetemisták küldöttsége emelte az esemény fényét. A szabadságszobor felállítását (1890) követően az ünnepséget a szobornál tartották, s azt követően zarándokoltak ki a vesztőhelyre.3 Aradon, amely a 19. század második felére igazi iskolavárossá nőtte ki magát, a Kölcsey Egyesületet megelőzően is működtek civil szervezetek. Ezek azonban vagy túlságosan elitista alapon álltak (Aradi Kaszinó Egyesület) vagy a kultúrának egy speciális területével foglalkoztak (Aradi Olvasótársaság). 1862-ben – többek között Török Gábor korábbi polgármester és Magyari Alajos pankotai plébános bevonásával – ásatásokat folytattak a pankotai apátság romjai között. Egy korabeli sajtóhír szerint az ásatást végzők körében „felmerült az a spontán gondolat, hogy megalakítsunk Arad vármegyében egy egyesületet, amely a régiségek kutatását és megőrzését tűzi ki célul”.4 2. A Kölcsey Egyesület megalapítása és működése 1881. január 16-án, az aradi városháza kistermében Lukácsy Miklósnak (1829–1907), az Aradi Első Takarékpénztár főtitkárának a kezdeményezésére körülbelül ötven aradi értelmiségi gyűlt össze egy magyar kulturális és közművelődési egyesület megalapítása céljából. Lukácsy részt vett a szabadságharcban, s 1849. augusztus 9-én az aradi várban főhadnaggyá léptették elő. 1867-től haláláig tagja volt az Arad Megyei Honvédegyletnek is, 1893-tól Arader Zeitung 1. (1883. február 11.) 4. sz. 3. Aradi Vértanúk Albuma. Szerk.: Varga Ottó. Budapest, 1892.3 179-190. 4 Hügel, Peter: Az Aradi Múzeum – Történeti áttekintés, in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 55. 2 3

170

pedig az aradi takarékpénztár igazgatója volt. Az Arad városi Deák-párt elnöke, és az aradi dalárdaegylet alelnöksége mellett színműveket is írt.5 A leendő egyesület alapszabályát kidolgozó bizottságba Lukácsy Miklós mellett további tizenkét tagot választottak: Árkay Kálmán ügyvédet, Boros Vida tanárt, Edvi Illés László kereskedelmi és ipartestületi titkárt, hírlapírót, Dr. Mülek Lajos ügyvédet, Pirchala Imre tanárt, Révész Nándor biztosító társasági titkárt, Spitkó Lajos tanárt, Sümegi Kálmán hírlapírót, Szekula Mór szerkesztőt, Szőllőssy Károly tanárt, Tiszti Lajos szerkesztőt és Varga János ügyvédet, írót. Február 20-ára a bizottság elkészítette az alapszabály-tervezetet és előkészítették a tagok toborzásához szükséges gyűjtőíveket is.6 A bizottság többségét ügyvédek, illetve tanárok alkották, de valamennyien író emberek voltak, még akkor is, ha mint például Boros, csak álnéven jelentették meg cikkeiket.7 Az aradi Kölcsey Egyesületet 1881. április 24-én alapították aradi értelmiségiek „a nemzeti közműveltség s a magyar nyelv terjesztése” valamint „a hazai irodalom és művészet pártolása érdekében”.8 Az alakuló ülésen Tabajdi 5 Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest, 1998/1999. (a továbbiakban: Bona 1998/1999.) II. k. 415. Lukácsy Miklós szabadkőműves és egyúttal alapító tagja volt az aradi „Fraternitas” és az „Összetartás” Páholynak. Berényi Zsuzsanna Ágnes: Aradi szabadkőműves páholyok tagnévsorai a dualizmus korából. (szabadkőművesi páholynévsorok Kelet- Magyarországból II.), in.: Acta Siculica 2007 (A Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve) Szerk.: Barti Levente etc. Sepsiszentgyörgy, 2007. 458, 460. Lakatos Ottó: Arad története. III. k. Arad, 1881. (A továbbiakban: Lakatos 1881/III.) 64-66. 6 Almási Valentin-Gabriel: Az aradi Kölcsey Egyesület története. Kolozsvár, 2009. (Kézirat, a továbbiakban: Almási 2009.) 5-8. Köszönettel tartozok a szerzőnek kézirata megküldéséért. 7 Lakatos 1881/III. 45. 8 Pávai Gyula szerint az egyesület a Könyök utca bal oldalán ma is látható, földszintes, erkélyes épületben alakult, igaz ő – tévesen – 1881 decemberére teszi az egyesület megalakulását. Pávai Gyula: Mesélő aradi házak. Nagyvárad, 2008. 20-21.

171

Károly főispán elnökként 167 rendes és 38 pártoló tagról tett említést.9 Az ideiglenes végrehajtó bizottságba ismert személyeket választottak meg, a névsor a következőképpen alakult: Tabajdi Károly elnök (Arad megye és város főispánja), Boros Vida tanár, E. Illés László író, újságíró, a már fentebb említett Lukácsy Miklós, Müller Károly, Pálffy József, a poroszországi és hollandiai tanítóképzőket jól ismerő Pirchala Imre, Rozsnyay Mátyás gyógyszerész, az első magyar sakk-könyv fordítója,10 Rózsa Antal, Steinitzer Károly, Sümegi Kálmán, Tiszti Lajos színész, újságíró majd levéltáros11 és Wallfisch Ármin váltóüzlet tulajdonos, aki szorgalmasan fordította németre Jókai munkáit.12 Az egyesület nyilvános működését 1882. január 22én kezdte meg, Tabajdi Károly elnök megnyitóját követően Jancsó Benedek az újonnan alakult egyesület feladatairól, Antolik Károly fizikatanár pedig a légkörről és annak tulajdonságairól tartott előadást. A Kölcsey Egyesület megalakulásától kezdve 1884. február 29-ig a közművelődés előmozdítása érdekében összesen 46 felolvasóülést tartott, főként az irodalom, a művészetek és a történettudomány köréből. Noha az egyesület fő profilja a magyar kultúra ápolása volt, számos más területen is elértek eredményeket. Kezdetben tervbe vették Munkácsy híres képének a „Krisztus Pilátus előtt” című alkotásnak az aradi kiállítását, ezt azonban nem tudták megvalósítani. Közreműködtek viszont köztéri szobrok felállításában, zenei szakosztályukból nőtt ki a Filharmónia Egyesület, néprajzi és régészeti gyűjteményt hoztak létre és ásatásokon vettel részt, városi Somogyi Gyula: Az aradi Kölcsey-Egyesület története (1882-1895.) Arad, 1896 (Az aradi Kölcsey Egyesület hetedik évkönyve – a továbbiakban: Somogyi 1896.) 7. 10 Ahol a patika áll… Kerekes Ferenc, Rozsnyay Mátyás és Winkler Lajos élete és munkássága. S.a.r.: Csanádi János és Réhon József. Arad, 2008. 43. 11 Tiszti Lajos Sujánszky Euszták naplójának meghamisítója, aki önkényesen néhány Görgeit lejárató mondatot hamisított az aradi Historia Domus-ba. Sujánszky György Euszták: Az aradi rendház naplója (1847-1851). S.a.r.: Zakar Péter. Budapest, 2007. 12. 12 Lakatos 1881/III. 40-115. 9

172

könyvtárt alapítottak, s létrehozták az Ereklyemúzeumot, 1848/49-es gyűjteményeink ma is jelentős darabját. Tudományos felolvasó üléseket szerveztek, közreműködtek a megyei monográfia létrehozásában, részt vettek „Az aradi vértanúk albuma” című kötet megalkotásában, támogatták a nem magyar ajkú községek magyar iskoláit és a magyar nyelvet magas fokon elsajátító nem magyar anyanyelvű tanulókat. Magyar nyelvű dalárdákat szervezte, felléptek az analfabétizmus ellen, támogatták az írókat és a művészeket, ünnepségeket szerveztek és gondozásukba vettek néhány történelmi emlékhelyet is. 13 Az egyesületnek a második év végére már 422 rendes, két alapító és egy tiszteletbeli tagja volt, Jókai Mór, akit 1883. november 28-án választottak meg.14 Az egyesületi tagok hangversenyeket rendeztek, továbbá képviseltették magukat a régészeti ásatásokon Pankotán. Már ekkor sokat áldoztak közművelődési és jótékony célokra is. Kezdetben a kitűzött feladatok iránti lelkesedés az egyesületi tagok között sem volt átütő. Márki Sándor egyesületi titkár már 1883. január 12-én lemondott az általános érdektelenség miatt és kérte, hogy a továbbiakban helyettesítsék.15 1883. október 28-án ismét elkeseredetten mondott le tisztségéről, miután a harmadszor összehívott közgyűlés a megjelentek csekély száma (7 fő) miatt azzal oszlott szét, hogy negyedszer is össze kell hívni. Márki így indokolta döntését: „Én azonban többé csakugyan nem lehetek titkára oly egyesületnek, mely bennem nem bízik, s melynek életrevalóságában én sem bízhatom. Próbálja más.”16

13 Márki Sándor: Régi és új élet, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. esztendőről. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 6-16. Somogyi 1896. 3-5. 14 Somogyi 1896. 9. 15 Márki Sándor – A Kölcsey Egyesület választmányának. Arad, 1883. január 12. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dosar (Dos.) Perioada Interbelică şi mixtă. 1883: sz.n. 16 Márki Sándor – A Kölcsey Egyesület választmányának. Arad, 1883. október 28. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dosar (Dos.) Perioda Interbelică şi mixtă. 1883: sz.n.

173

Az emigrációban élő Kossuth Lajos maga is hozzájárult az Aradon kivégzett törzstisztek kultuszának megerősítéséhez. „Arad pedig a magyar Golgota” – írta Arad városának 1883. március 15-én, köszönetet mondva a 80. születésnapjáról való megemlékezésért, majd így folytatta üzenetét: „Legyen a honszabadság mártírjainak halálával megszentelt földjének minden porszeme termékeny honszeretetben, miszerint a polgárerények törekvése által igazoltassék a magyar szabadság diadalmában, amint a hit kitűzése által igazolva lett a keresztény vallás diadalmában, hogy a kereszt a feltámadás jelvénye. Ámen! Fogadja Arad városának közönsége nem érdemekben, nem tehetségekben, hanem csak hű honszeretetben gazdag személyem iránt tanúsított kegyes jóindulatáért hálás köszönetemet.”17 A kezdeti nehézségek ellenére az egyesületet sikerült újjáalakítani, Márki is visszatért, sőt 1886-os elköltözését megelőzően az egyesület alelnökeként tevékenykedett. Az 1884. évre vonatkozó titkári jelentésből az egyesület tisztikara is felidézhető az utókor számára: „Elnök: Tabajdi Károly főispán. Alelnök: Dr. Márki Sándor, főreáliskolai tanár. Titkár: Dömötör László, főreáliskolai tanár. Jegyző: Györgyössy Rudolf, néptanító. Pénztáros: Wallfisch Ármin, váltóüzlet-tulajdonos. Ellenőr: Szunter Nándor, főgimnáziumi tanár. Ügyész: Árkai Kálmán, ügyvéd. Könyvtáros: Szöllösy Károly, polg.[ári] iskolai tanár. A választmány így alakult meg: Antolik Károly, főgimn.[áziumi] tanár. Boros Vida, főgimn.[áziumi] tanár. Institoris Kálmán, városi főjegyző. Dr. Jancsó Benedek, főreáliskolai tanár, Rozsnyay Mátyás, gyógyszerész. Dr. Mülek Lajos, ügyvéd. Sümegi Kálmán, lapszerkesztő.

Kossuth Lajos iratai X. k. S.a.r.: Kossuth Ferenc. Budapest, 1904. 41. Két nappal később Kossuth Lajos–hasonlóan számos más törvényhatósághoz–Arad megyének is köszönetet mondott a születésnapi megemlékezésért. Ibidem 41-42.

17

174

Salacz Gyula, Arad város polgármestere.18 Spitkó Lajos, főgimn.[áziumi] tanár. Vörös Vidor, lapszerkesztő. Lukácsy Miklós takarékpénztári igazgató. Pálffy József, állami főmérnök. Petrogalli Arthur, főgimn.[áziumi] tanár. Tenner Pál, ügyvéd. Az irodalmi és társadalmi szakosztály elnökéül dr. Jancsó Benedeket, előadójául Iványi Ödönt, a zenészeti osztály elnökéül Institoris Kálmánt és előadójául Dr. Mandl Vilmost választotta meg.”19 Szintén Dömötör László titkári jelentéséből tudhatjuk meg, hogy a könyvtár állománya szépen gyarapodott: 369 művet őrzött, amelyek számára Salacz Gyula polgármester a városházán egy „tisztességes szobában” biztosított helyet. A műtárgyak kiállítása terén viszont továbbra sem értek el eredményeket.20 1884. október 2-án Jancsó Benedek, az irodalmi szakosztály elnöke felvetette a választmánynak, hogy a megye és a város vezetőinek javasolják az aradi monográfia elkészítését. A választmány megbízta Jancsót a szükséges iratok megszerkesztésével. A város és a megye vezető politikusai támogatásukról biztosították az egyesület kezdeményezését. Az egyesületen belül megalakult az ún. monográfia bizottság, melynek felkérésére olyan jeles tudományos személyiségek vállaltak részt az 1913-ig elhúzódó munkában, mint például Lóczy Lajos, Jancsó Benedek, Gaál Jenő, illetve Márki Sándor. Szintén 1884-ben választották meg tiszteletbeli tagnak Csiky Gergelyt, a jeles drámaírót. 21 Az 1885-ös évet a Fábián Gáborral kapcsolatos, szeptember 20-án megtartott ünnepély uralta, amely Dömötör László egyesületi titkár meglátása szerint „amily sok munkát és áldozatot igényelt, oly nagy mértékben fokozta az egyesület erkölcsi tekintélyét”. Szintén ebből a jelentésből érdemes felidéznünk még néhány gondolatot: Salacz Gyula (1832–1915) 1848 őszétől a békési önkéntes zászlóalj katonája volt, végül honvéd hadnagyi rangot ért el. Bona 1998/1999. III.k. 80. 19 Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1884. évre. Arad, 1885. 244245. 20 Ibidem 248-249. 21 Almási 2009. 21-22. 18

175

„A tervezett megyei múzeum megállapításának csupán a hely hiánya állja útját. Az e tárgyban kiküldött bizottság letárgyalta az ügyet, kijelölte a teendőket, a választmány elé terjesztette jegyzőkönyvét s fájdalom, nem kapunk Aradon egy akármilyen kis szobát se, hová a beérkező tárgyakat esetleg biztosságba helyezzük. A választmány felsőbb helyről eredő ígéret folytán minden reményét az új iskola elkészültéhez kötötte, de ebben is csalódnia kellett, mert ott se kapunk helyet. Ha nem tudnók biztosan, hogy az első fölszólításra kapnánk érdekes tárgyakat, ha a múzeum magja meg nem lenne már a megyei levéltár oda ígért régiségeiben és a titkárnál letett aprólékos tárgyakban, ha nem kellene látnunk, hogy Aradnál sokkal kisebb városok mily mohó igyekezettel hoznak létre s gyarapítanák múzeumokat, ha meg nem mozdítottunk volna minden követ, hogy az ige valahára testté váljék: a dolog vajúdása talán nem szülne oly fájó tudatot, mint így, mikor az anyag meglételével nem tudunk eszközt és módot találni a kérdés megoldására. A legőszintébben óhajtom – mondta Dömötör László –, hogy ez legyen e tárgyban a legutolsó feljajdulás, és jövőre már kérkedve emlegethessük, hogy Arad megye, vagy város nagylelkűsége lehetővé tette, hogy a kapott régiségek elhelyezésére helyet kaptunk, és hogy a művelt közönség a legnagyobb érdeklődéssel függve az ügyön, versenyezve hordja össze a megye és város történetére nézve érdekes tárgyakat.”22 Az 1883–1885-ig terjedő időszakban az aradi közvélemény érdeklődését felkeltették a pankotai ásatások eredményei. Márki Sándor tollából megszületett a lelőhely első régészeti-történeti leírása, amelyben bemutatásra kerültek a neolitikus tárgyak, a földvár, a bazilika, a kolostor és a török kori vár is.23 Az egyesület tagsága tehát – amint arra a fentebbi beszámoló is utalt – először egy megyei múzeum megalapítására törekedett, az Ereklyemúzeum gondolata csak a A Kölcsey Egyesület Évkönyve. 1885. III. évfolyam, II. k. Szerk.: Dömötör László. Arad, 1886. 47-48. 23 Hügel, Peter: Az Aradi Múzeum – Történeti áttekintés, in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 57-59. 22

176

későbbiekben vetődött fel. 1885. szeptember 27-én az egyesület rendkívüli közgyűlése tiszteletbeli tagokká választotta Ballagi Mórt, Tóth Lőrincet és Zala Györgyöt.24 1886-ban Tabajdi Károly főispán halála és Márki Sándor áthelyezése miatt Fábián László királyi törvényszéki elnököt egyesületi elnökké, Jancsó Benedeket alelnökké, Márki Sándort pedig tiszteletbeli taggá választották. Fábián László a későbbiekben, 1886–1890-ig Arad város és vármegye főispáni tisztét is betöltötte.25 Márki Sándor elköltözését követően is kapcsolatban maradt a Kölcsey Egyesülettel. 1892-ben az egyesület választmánya gratulált neki akadémiai taggá választása alkalmából. Márki válaszában köszönettel vette a megemlékezést és jelezte, hogy székfoglalóját Arad város történetéből fogja megtartani. Egyúttal örömét fejezte ki, hogy az egyesület legutóbbi ülésén „férfias elhatározással s hazafias buzgósággal megvetette a szabadságharc emlékei aradi múzeumának alapját”.26 Márki, aki az 1890-es évek elején ellenezte, hogy mindazokat a szláv és román helyneveket magyarosítsák, amelyeknél régebbi eredetű magyar neveket nem ismerünk;27 1910-ben, iratai rendezése közben 6010 oldalnyi Arad vármegyei vonatkozású jegyzetet és oklevélmásolatot talált, amelyeket az egészségügyi problémákkal küzdő történésztől az egyesület 1911ben 2000 koronáért megvásárolt.28

Somogyi 1896. 14. Arad megye neves szülöttei. S.a.r.: Ujj János. Arad, 2007. (a továbbiakban Ujj 2007.) 65. 26 Márki Sándor a Kölcsey Egyesület elnökségének. Budapest, 1892. július 15. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. Perioda Interbelică şi mixtă. 1892:191. 27 Márki Sándor a Kölcsey Egyesület elnökségének. Kolozsvár, 1893. szeptember 29. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. Perioada Interbelică şi mixtă. 1893:199. 28 Márki Sándor a Kölcsey Egyesület elnökségének. Kolozsvár, 1911. június 16. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. Perioada Interbelică şi mixtă. 1911:128. 24 25

177

3. Az Ereklyemúzeum megalapítása Az 1886-ról szóló beszámolóban Dömötör László titkár immár sokadszorra ostorozta az aradi közönség lanyhaságát a kulturális élet terén, szembeállítva e jelenségeket a Gömör megyében elért jelentős eredményekkel. Néhány év alatt – a színház ismételt megnyitásával – illuzórikussá vált a zenei szakosztály működése. Ugyanakkor feltűnően jó kapcsolatokat épített ki a Kölcsey Egyesület más, hasonló profilú egyesületekkel. Ismét sürgette egy megyei múzeum felállítását, amely megmenthette volna az adott területen fellelhető néprajzi anyagot az enyészettől: „A legközelebb múlt századok ipari és műipari termékek ellen, mint réz és cin edények, művészi kiállítású óralapok, a román és szerb nép háziiparban készült arany és ezüst csipkéi, aranyhímzései ellen romboló hadjáratot visel a kapzsi anyagiság, pénzzé teszi, beolvasztja s elég lótás-futásra van szükségem hogy egy-egy darabot megmenthessek a végenyészettől. Azért önálló múzeum és könyvtárhelység legyen a jelszó, mert bizony mondom, el találunk késni s nagyon drágán fogunk megfizetni olyan dolgokat, melyeket most ajándékban vagy olcsó áron tudnánk megmenteni.”29 Szó sem esik a beszámolóban az Ereklyemúzeum alapításáról, pedig Márki Sándor az 1910-es évek közepén úgy emlékezett, ő vetette fel az év végén a gyűjtemény létesítését. „A szabadságharci múzeum felállításának eszméjét egy 1886. december 30-án tartott felolvasásomban vetettem föl, s Varjassy Árpád, mostani elnökünk, páratlan lelkesedéssel csakhamar megvalósította.”30 A tárgyévről szóló – fentebb már idézett – titkári beszámoló igen valószínűvé teszi Márki állítását, mivel megtudhatjuk belőle, hogy december 30-án Hahn Adolf olvasott „A könyvről”, Havas Aranka elszavalta Victor Hugo „Mikor a gyermek

A Kölcsey Egyesület évkönyve az 1886. évről. Szerk.: Dömötör László. Arad, 1887. 89. 30 Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. esztendőről. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 13. 29

178

jön” című. költeményét és „Dr. Márki Sándor mint vendég olvasott Aradnak 1848/9-iki ”.31 Az Ereklyemúzeum ötletét Varjassy Árpád aradi királyi tanfelügyelő is magának tulajdonította, amint azt Bignio Mária kéziratban fennmaradt munkája is tanúsítja. Eszerint Varjassy az 1880-as évek végén Simándon véletlenül betért Zangl Ferenc gazda házához, aki még 1849 augusztusában vásárolt az oroszoktól többek között „két honvéd kovás pisztoly”-t és egy lovat. A pisztolyokat a gazda kegyelettel őrizte, de a tanfelügyelő végül 5 forintért megvette azokat, s e két pisztoly lett volna az első két ereklyetárgy. A kézirat szerzője szerint „Varjassy Árpád tanfelügyelőt meghatotta ez egyszerű ember hazafias érzése, s e pillanatban támadt az az eszméje, hogy a szabadságharci ereklyéket össze kellene gyűjteni.”32 A történetből annyi biztosan igaz, hogy az Ereklyemúzeum létrehozásának egyik fontos munkása valóban Varjassy Árpád volt. 1887 októberében Jancsó Benedeket Budapestre helyezték, így az egyesületi tagok Antolik Károlyt választották alelnökké. A könyvtár is szépen gyarapodott: immár 914 művet foglalt magában. A szokott felolvasások mellett két kirándulás egy matiné és egy táncmulatság színesítette az éves programot. A titkári jelentés szerint: „Talán legelőször kellett volna említenem a múlt év farsangján febr.[uár] 20-án rendezett táncmulatságot, már annál a nagy összegnél fogva is, melyet jövedelmezett (424 frt 5 kr); de mivel táncmulatság tartása nincs az alapszabályokban említve s a választmány csak kísérletül folyamodott e szép eredménnyel kecsegtető fogáshoz, és hogy kísérletével nemcsak hogy kudarcot nem vallott, hanem az egyesületnek mindenféle tekintetben büszkeségére szolgáló bálok jó hírnevét állapította meg.”33 A Kölcsey Egyesület évkönyve az 1886. évről. Szerk.: Dömötör László. Arad, 1887. 84. 32 Bignio Mária: Az ereklyemúzeum története. Hely és dátum nélkül. (Gépirat.) Arad Megyei Könyvtár. (Fénymásolat a szerző birtokában.) 33 A Kölcsey Egyesület Évkönyve az 1887-ik évről. Szerk. Dömötör László. Arad, 1888. 201–215. 31

179

Dömötör László titkár 1887-ről szóló jelentéséből az is kiderül, hogy a felállítandó megyei múzeum anyagában már 1848-as ereklyetárgyak is szerepeltek. Ez a jelentés egyúttal cáfolja Bignio Mária fentebbi állítását, miszerint az első ereklyetárgy egy honvéd pisztoly lett volna. Dömötör jelentésében ugyanis tételesen felsorolta a múzeumi tárgyakat. „A múzeumban van 3 őskori ép és 3 hiányos őskori edény s több töredék, 3 orsófej, 2 kőbalta részlet, egy vas balta, egy csonttű, több csonttöredék, egy darab kövült fa, 4 régi pecsétnyomó, 5 kovácsolt vasdísz, egy mérleg, 2 zár és egy kov.fácsolt] vas higany szállító korsó, 1 zászlókép a szabadságharcból, 2 szurony, Kiss Ernő fehér mellénye, 1 nagy tengeri csiga, 1 ezüst tűtartó, 100 drb 15 kros, 36 drb 30 kros, 2 drb 2 frtos, 7 drb ötös, 3 drb 10-es, Kossuthbankjegy, l egy frtos 1800-ból, 2 drb 5 frtos 1806-ból, 40 db ezüst és nickel, 140 réz, 2 bronz és 2 cin érem és egy berámázott szabaduló levél a század elejéről. A szíves adakozók közül különösen említendők Tessényi Zsigmond, Halász János, Kornis Elemér, Barthel Károly, Püchler Gyula, Wittmann Károly, Institoris Kálmán, Péterffy Antal, Ottinger Mór (Bácstopolya) urak és Kosztolányi Imréné úrnő.”34 Lóczy Lajostól az egyesület vezetői egy olyan térképet kértek, amelyen az őskori, illetve az avar kori telepek fel voltak tüntetve. „Az aradi Kölcsey Egyesület feladatául tűzte ki, hogy Arad városára és megyére nézve, egy közművelődési központot teremt, ahol gyűlhelye legyen mindazon tényezőknek, melyek egy vidéki centrális fekvésű városban az általános haladást képviselni hivatvák.” Ezért alapítottak könyvtárat, különösen, hogy a magyar irodalom a közönség számára elérhető legyen. A létesítendő múzeum is a közművelődést szolgálná: „Újabban – folytatódik a levél – megalapítottnak nyilvánította az Arad m[egyei] múzeumot, s fő törekvése, hogy ebben különösen a megye archeológiája méltón képviselve legyen.” E célból kérték a térkép megküldését is.35 34 35

Ibidem. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1887. 1887:100.

180

Látszólag a magánélet szférájához tartozik, valójában azonban nagyon fontos vonatkozásra vet fényt Salacz Gyuláné tragikusan korán bekövetkezett halála 1887. december 9-én.36 Salacz Gyula polgármester 1888. január 11-én mondott köszönetet azért, hogy a Kölcsey Egyesület testületileg osztozott gyászában. „A tekintetes egyesület egyike volt azoknak – írta a polgármester –, kik gyászomban részt venni s a boldogultnak a végtiszteletet testületileg történt megjelenésével megadni méltóztatott. Fogadja a tekintetes Egyesület ezért köszönetem legbensőbb kifejezését s azon kijelentésemet, hogy korán elhunyt kedves nőm iránti kegyeletének s irántami nagybecsű jóindulatának meleg nyilvánulására egész életemen át a legmélyebb hála érzetével fogok emlékezni.”37 Az egyesület sikerének egyik titka a politikai elittel ápolt szoros kapcsolata volt. Több polgármester (Atzél Péter, Salacz Gyula, Institoris Kálmán) és főispán (Tabajdi Károly, Atzél Péter, Fábián László) is az egyesület tagja volt. Ráadásul az egyesület megalapításától kezdve megfigyelhető az, a 90-es években felerősödő jelenség, hogy a 67-es kormánypárti politikusokba is beépült a 48-as hagyományok tisztelete és a 48-as, ellenzéki politikusok is tolerálták a rendszert (pl. Barabás Béla). Utóbbi politikusoknak is el kellett fogadni, hogy Kossuth és az 1848/49-es szabadságharc kultusza nem kérdőjelezheti meg a kiegyezés tényét.38 Ez a felismerés ugyanakkor egy fontos, korábban megfigyelhető vonásától fosztotta meg a kultuszt. Kossuth ugyanis nem csak a közjogi értelemben vett függetlenség helyreállítását sürgette, hanem az 1848-as, áprilisi törvények demokratikus alapokon nyugvó továbbfejlesztését is. Barabás Béla és társai nem vállalták a társadalmi reformokat, így Kossuthtal és a szabadságharccal Értesítés Salacz Gyuláné haláláról. Arad, 1887. december 9. Nyomtatvány. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1887. 1887: szám nélkül. 37 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: szám nélkül. 38 Pelyach István: Kossuth Lajos. Életrajz és válogatás. (Változó világ 60.) Press Publica, d. n. 69. 36

181

kapcsolatos kijelentéseiket egyre inkább az általánosságok és a tartalom nélküli nemzeti frázisok foglalták el.39 Ugyanakkor az is tény, hogy az idős Kossuth az 1880as évek elején a nemzetiségi politikusok bírálatát igazságtalanabbnak érezte, mint a nemzetiségi politikában a magyar politikusok által elkövetett hibákat. A zágrábi címerügy kapcsán például, leszögezte, hogy nem híve annak, hogy engedményeket tegyenek a „pánszláv” és „pánromán” izgatóknak.40 Ezek a folyamatok elősegítették az adott rendszeren belül a 67-esek és a 48-asok összefogását egy majdani Ereklyemúzeum megalkotása érdekében. További kutatásokat igényelne a Kölcsey Egyesületnek a szabadkőműves mozgalomhoz fűződő viszonya. Tény, hogy az egyesület több meghatározó tagja is szabadkőműves volt, így többek között: Lukácsy Miklós „takarékpénztári vezértitkár”, Kneffel Károly kereskedő, Tabajdi Károly főispán, Atzél Péter polgármester majd főispán, Rozsnyai Mátyás gyógyszerész, Tiszti Lajos levéltáros, újságíró, Varjassy József polgármester, Barabás Béla országgyűlési képviselő, Edvi Illés László hírlapíró, kereskedelmi és iparkamarai titkár, Institoris Kálmán főjegyző majd polgármester, Marsch Gyula kereskedő, Somogyi Gyula felső kereskedelmi iskolai tanár és Varjassy Árpád királyi tanfelügyelő, a Kölcsey Egyesület elnöke.41 A másik figyelemre méltó tény az aradi páholyok és a Kölcsey Egyesület célkitűzéseinek részbeni egybeesése. Az Összetartás Páholy tagjai is elsőrendű kötelességüknek tartották, hogy a vértanúk és a szabadságharc emlékét ápolják. 1899-ben országos ünnepségeket rendeztek, a még Hermann Róbert: Kossuth Lajos élete és kora. Pannonica Kiadó, 2002. 117. 40 Csorba László: Kritika és kultusz: Az öreg Kossuth Turinban, in: Kossuth Lajos, „a magyarok Mózese”. Szerk. Hermann Róbert. Budapest, 2006. 213-251. 41 Berényi Zsuzsanna Ágnes: Aradi szabadkőműves páholyok tagnévsorai a dualizmus korából. (szabadkőművesi páholynévsorok Kelet- Magyarországból II.), in.: Acta Siculica 2007 (A Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve) Szerk.: Barti Levente etc. Sepsiszentgyörgy, 2007. 455-466. 39

182

élő honvédeket pedig anyagilag is támogatták. A Széchenyi Páholy alapszabálya szerint a páholy tagjainak „oda kell törekednie, hogy a hazájában élő valamennyi nemzetiségek javát, becsületét és egyesülését egy közös célra előmozdítsa és fenntartsa; szeresse és tisztelje hazáját”. Szintén közös célként fogalmazódott meg az ifjúság neveléséhez és képzéséhez való hozzájárulás is, „miszerint az Isten és hazaszeretet minél korábban kicsírázzék az ifjú szívekben, mert az igazi vallásos népnevelés az állam támoszlopa és főfeltétele a legnagyobb családi boldogságnak”.42 A megyei múzeum ügyében 1888-ban sikerült előrehaladni egy nagy lépéssel. A Kölcsey Egyesület felkérte Arad megyét, hogy a múzeumi bizottságba delegáljanak tagokat. Mint írták, a két delegált tag feladata, hogy „az egyesület és a város részéről kiküldött tagokkal a Főispán Ő Méltóságának elnöklete alatt a múzeum érdekében kifejtendő szélesebb alapú működést vezessék, s a múzeumot megalapítottnak nyilvánítva, a tárgyak gyűjtésére és egyáltalán a múzeum gyarapítására és megőrzésére vonatkozó intézkedések sikerét közreműködésükkel biztosítsák.43 A pozitív válaszra nem kellett sokáig várni. „Az egyesület indítványára megalakult a múzeumi bizottság – olvashatjuk Dömötör László titkár éves jelentésében –, melybe a megye az alispán urat [Ormós Pétert],44 esetleg annak helyettesét, a főjegyzőt, és Bohus István urakat –, a város Dr. Barabás Béla és Varjassy József –, az egyesület Boros Béni és Petrovics Arzén urakat és jegyzőül csekélységemet küldte ki. A bizottság eddig még nem tartott ülést. Nem látszott ez szükségesnek, amennyiben a bizottság alappal – s a múzeum hellyel nem rendelkezik –, a kiáltvány nyomatási és expediálási költségeivel nem akartuk az egyesületet terhelni az új költségvetés meg-

Ibidem 463. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:116. 44 Vö.: Ormós Péter levelét a Kölcsey Egyesület elnökségének. Arad, 1888. augusztus 15. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: szám nélkül. 42 43

183

állapítása előtt. A bizottság legközelebb összeül, megállapítja a munkaprogramot, és kiáltványt bocsát ki.45 A beszámoló szellemében fordult a Kölcsey Egyesület támogatásért Arad megyéhez 1888. március 13-án. Mint levelükben írták: „A megyei múzeum alapításának eszméje az egyesület kebelében merülvén föl, az egyesület azt eddig híven ápolta, tárgyakat eddig gyűjtött és vett, de életre keltéhez szükséges a megye erkölcsi támogatása, melyet, ha sikerül megnyernünk, minden akadály nélkül megindulhat a megyeszerte már minden részletében megállapított mozgalom, melynek feladata, hogy a múzeum iránt a megye művelt közönségének érdeklődését fölkeltse és áldozatkészségét fölébressze. A múzeum gyarapodása különben, mindaddig, míg a monographia megíratására vállalkozott és kötelezett felek, annak terhétől meg nem szabadulnak, az esetleges ajándékokra van utalva. Pénzalap és biztos helyiség nélkül sem a megyétől sem a várostól fölajánlott régiségeket és ereklyéket nem lehet átvenni, sem a rendszeres gyűjtést, vásárlást és fölszerelést nem lehet, sőt nem érdemes megkezdeni. A jó és biztos helyiség magában véve is egyik alapföltétele a gyarapodásnak. Az ACsEV46. nagyérdemű igazgatóságából kapott nagy tömeg cserép és az okt. 2-án és 3-án az új-paulisi temető szomszédságában folytatott ásatások alkalmával kapott tárgyak feldolgozásában és rendezésében a hely hiánya gátolt. A pénzalap hiánya pedig azt teszi, hogy szemünk előtt kallódnak el megvételre fölajánlott magángyűjtemények, melyek közül egy magában egy kis múzeum, telve Arad megye, történetére nézve fontos tárgyakkal.”47 A Kölcsey Egyesület társadalmi kapcsolatrendszere is megerősödött. 1888-ban már nem csak hasonló jellegű civil szervezetekkel, hanem például a Magyar Történelmi Társulattal is együttműködtek. A Kölcsey Egyesületet a 45 A Kölcsey Egyesület Évkönyve az 1888-ik évről. Szerk.: Antolik Károly. Arad, 1889. 165–170. 46 Arad-Csanádi Egyesült Vasúti Társaság 47 A Kölcsey Egyesület Évkönyve az 1888-ik évről. Szerk.: Antolik Kárroly. Arad, 1889. 165–170.

184

Társulat 1888. februári közgyűlésén iktatta be rendes tagjai sorába – tudatta az aradiakkal Szilágyi Sándor titkár. 48 Ugyanakkor vidéken nehezebben toboroztak tagokat, Világoson például 1888. február 6-ig egyetlen egy embert sem tudtak megnyerni a belépésnek, pedig a helybeli katolikus plébános is segítette munkájukat.49 A megyétől átveendő tárgyak összeírására Dömötör Lászlót küldték ki, de Asztalos Sándor arcképét és lovaglókorbácsát is Salacz Gyula polgármestertől kérték el.50 Az ereklyemúzeum megalapításának lehetőségét erősítették azok a nagyszabású ünnepségek, amelyeket évről-évre október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján rendeztek Aradon. „Az 1889. október 6-án rendezett „ünnepély egyike volt a legimpozánsabbaknak s annak lefolyása a legszebb hazafias ünnepély színezetével bírt – tudósította olvasóit az Arad és Vidéke az ünnepi eseményekről. Gyönyörű idő volt, midőn az emlékezők elindultak a minorita templomba, ahol „gyászpompába[n] úszott a templom szentélye. Középen Venczel Mihály honvédegyleti ellenőr által díszített magas katafalk volt felállítva, melyen honvédtiszti sapka és kard pihent. A katafalkot sok száz gyertya vette körül, ezeken túl pedig angyal státuák ékeskedtek. A koporsó alatt virágok közé a tizenhárom félisten arcképcsoportja volt elhelyezve, a rácson kívül pedig tizenhárom szál fekete viaszgyertya lobogott ív-alakban, mindeniknek tartója halálfejjel s egy-egy tábornok nevének kezdőbetűjével ékesítve. A gyertyákon belől a régi és új koszorúk egész özöne tett tanúbizonyságot Arad közönségének a vértanúk emléke iránti kegyeletéről.”51 Ott volt Salacz Gyula polgármester vezetésével a városi és Ormós Péter alispánnal élén a megyei tisztikar, törvényszéki dolgozók, tanárok, Lukácsy Miklós vezetésével a honvédegyleti tagok, megjelent az izraelita hitComplexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: 22. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: szám nélkül. 50 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:113. 51 Arad és Vidéke IX. évfolyam (1889. október 8.) 232. sz. 48 49

185

község Bing Vilmos elnök és Rosenberg Sándor rabbi vezetésével. A budapesti egyetemi hallgatók és a makói iparos ifjúság is képviseltette magát. A gyászmisét Révfalvy Manó plébános mondta. A vesztőhelyre történő kivonuláskor elöl a gyászindulókat játszó zenekar, utána zászlaik alatt az egyletek haladtak. A Maros parton, a vértanúk emlékkövénél Barabás Béla volt az ünnepély rendezője. Egy gyászdal elhangzása után Lukácsy Miklós mondott megnyitó beszédet. Kiemelte, nem enyészik el az emlék, nem az eszme, amiért ők, a vértanúk küzdöttek és meghaltak. Tiszti Lajos városi levéltáros beszédében az aktuálpolitikai utalásoktól sem rettent vissza: „Él emléktek az eszmében, melyért annyi nemes bajtárssal véretek ontátok, él a szellemi és anyagi harcban, mely a szabadságért szüntelen vívatik, s mint a catalaunumi síkon az elesett hunok éjjel is harcolt árnyai, szellemetek, emléktek velünk küzd s velünk leend, ha e nemzetet és szabadságát újra vész fenyegeti.”52 Ezután Kazaliczky Antal szavalta el Várady Antal ez alkalomra írt ódáját, majd Csiszér Kálmán a színtársulat nevében helyezett gyönyörű babérkoszorút az emlékkőre. Ugyanezt tette Pándy István a budapesti egyetem nevében (ő is beszélt), a főgimnáziumi ifjúság szónoka Czédly Károly volt, a reáliskola nevében Reisinger József, a makói iparos ifjak nevében Szeiler János koszorúzott. Végül elénekelték a Szózatot, egy órára ért véget az ünnepség. Az ünnepség után Pohl Károly vendéglőjében nagy társaság gyűlt össze közös ebédre, amely négy órakor ért véget.53 Az 1880-as évek végén megingott Tisza Kálmán miniszterelnök pozíciója. A kiemelkedő liberális politikus Kossuth Lajos állampolgárságának ügyét használta fel arra, hogy emelt fővel állhasson fel székéből. Kijelentette, hogy Kossuthra nézve nem tartja érvényesnek az állampolgárságról rendelkező 1879:L tc. azon rendelkezését, amely szerint elveszíti magyar állampolgárságát az a személy, aki megszakítás nélkül tíz éven át a magyar korona területén 52 53

Ibidem. Ibidem.

186

kívül tartózkodik. Tisza Kálmán nyilatkozata országszerte hamis reményeket keltett. A Kölcsey Egyesület egyik vezéregyéniségének, Mülek Lajos ügyvédnek a javaslatára egy aradi értekezlet úgy határozott, hogy bevárja Kossuth Lajos véleményét, kielégítőnek tartja-e Tisza Kálmán nyilatkozatát. Kossuth félreérthetetlen választ fogalmazott meg Mülek Lajosnak 1889. december 9-én kelt levelében: „Ferenc József ’osztrák császár, magyar király’ alattvalójának magamat soha egy percig sem ismertem el s el sem ismerem.”54 1889-ben lépett az alapító tagok közé özvegy Purgly Jánosné, akinek egyúttal köszönetet is mondtak támogatásáért.55 1889. október 24-én javasolta Antolik Károly alelnök, hogy a Kölcsey Egyesület a vértanúszobor leleplezésére adjon ki egy emlékkönyvet az aradi vértanúk emlékének ápolása érdekében. Így született meg Varga Ottó gimnáziumi tanár szerkesztésében az „Aradi vértanúk albuma”. Magának az albumnak a kiadását Antolik Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke vetette fel.56 Számos, a Kölcsey Egyesülethez kötődő személy publikált ebben a kötetben, így többek között Varga Ottó, Márki Sándor, Tiszti Lajos és Barabás Béla. A sikerre jellemző, hogy 1890ben már egy második, bővített kiadása is megjelent ennek a kötetnek.57 Az ismert szerzők mellett olyan kéziratok is érkeztek a kötetbe, mint Kulinyi Nagy Benő honvéd főhadnagyé, aki „A móri cserfa” címmel egy vitéz honvéd hadnagy bajtársának állított emléket. „Egy névtelen hős ez is a 48-ik honvéd zászlóaljból, kinek rövid de hősies élete megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.”58 1890. október 23-án Antolik Károly lemondott, mert nem értett egyet a váKossuth Lajos iratai. X. k. S.a.r.: Kossuth Ferenc. Budapest, 1904. 3133121. 55 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1889. 1889: 12. 56 Szöllőssy Károly: Titkári jelentés a „Kölcsey Egyesület” 1891-1892. évi működéséről. Arad, 1893. 8. 57 Aradi vértanúk albuma. Arad sz. kir. város közönsége éa az aradi „Kölcsey-Egyesület” megbízásából szerk.: Varga Ottó. Budapest, 1890. 224. 58 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1889. 1889: szám nélkül. 54

187

lasztmány határozatával, amely szerint az album második kiadása esetén Varga Ottó szerkesztő, illetve Arad városa javára lemondtak az őket megillető jogokról. November 2án a rendkívüli közgyűlés az Ereklyemúzeum későbbi létrehozóját, Varjassy Árpád tanfelügyelőt választotta meg alelnökévé.59 Az egyesület 1890-ben nyomtatásban is megjelent alapszabálya szerint a Kölcsey Egyesület célja „társadalmi egyesülés a nemzeti közműveltség és a magyar nyelv terjesztésére, a hazai irodalom pártolására, a tudományok népszerűsítésére, valamint a művészetek ápolására és fejlesztésére”. Az e célt szolgáló eszközök felsorolásában egy megyei múzeum alapítása még csak lehetőségként szerepelt. Az egyesület feladata „a város és megye régészeti és történeti emlékeinek felkutatása és azok fenntartásáról való intézkedés, esetleg megyei múzeum alapítása”.60 1890-ben a Szabadság-szobor átadásával az 1848/49-es eseményeknek újabb jelentős emlékhelye jött létre. Már a kiegyezés évében megalakult egy szoborbizottság Atzél Péter akkori polgármester elnöklete alatt. A terv megvalósítását a Kölcsey Egyesület is támogatta. A beérkezett pályázatok közül Huszár Adolf tervét ítélték a legjobbnak, ő azonban 1885-ben váratlanul meghalt. Így Zala Györgyöt bízták meg a kivitelezéssel, aki az eredeti tervet jelentős mértékben átdolgozta. A szoborcsoport egyik mellékalakját, „az ébredő szabadság”-ot már 1886ban nagy sikerrel állította ki Brüsszelben. Ennek ellenére a szoborcsoportot csak 1890. október 6-án avathatták fel Salacz Gyula polgármester tartott ünnepi beszédet a Szabadság téren. Az alkotás teljes egészében a polgárok adományaiból épült.61 Salacz polgármester az idős Kossuth Lajost is meghívta a szoboravatásra, noha tudta, hogy a volt kormányzó a dualista rendszer következetes ellenzőjeként Somogyi 1896. 21. Az aradi Kölcsey Egyesület alapszabályai. Arad, 1890. 3-4. 61 Ujj János: Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Arad, 2003. 22. Kovách Géza: Az emlékező város–150–Arad 1849–1999. Arad, 1999. (a továbbiakban Kovách 1999.) 86-107. 59 60

188

nem fogadhatja el a meghívást. Így azt kérte Kossuthtól, hogy legalább lelkiekben legyen velük és áldja meg a megemlékezőket gondolatban. Kossuth ez utóbbi kérésnek örömmel tett eleget. Mint 1890. október 3-án kelt válaszlevelében írta, áldást fog rebegni a mártírok szellemeinek és köszönetet fog mondani azoknak, akik méltó emlékművet emeltek nekik. Imádkozni fog Istenhez, hogy „áldja meg az engem kitagadott magyar hazát, atyai kegyelmének legjobb áldásával az idők végeiglen, ne tagadja meg szent oltalmát az ügytől, melyért vértanúi meghaltanak, s amint a keresztény vallás nagypénteke elhozza a feltámadás húsvétját, úgy a mártír nemzet nagypéntekére is hozzon húsvétot, mely bizonyosság leszen, hogy az a leányzó nem halt meg, csak aludott”.62 A Kölcsey Egyesület tagjai is részt vettek a vértanúk szobrának leleplezésén. Megjelent a Vértanúk Albuma, amelynek két, Zichy Mihály alkotta allegorikus képét az egyesület sokszorosíttatta. Az így befolyt pénzből – olvasható az 1890-es évről szóló titkári beszámolóban – „két dolgot alapítottunk, egyet a múltnak: ez a szabadságharci Ereklyemúzeum; másikat a jövőnek: ez a Zichy-alap”.63 Az egyesület 1890 decemberében díjmentesen kapott a várostól könyvtára részére két szobát. Ennél is nagyobb jelentősége lett annak, hogy Zichy Mihály két allegorikus képét (1849 és 1867) az egyesület céljára bocsátotta. Morelli Gusztáv tanár mérsékelt tiszteletdíj ellenében rézbe metszette az alkotásokat és gondoskodott sokszorosításukról, sőt értékesítésükről is. A képek első csomagját Varjassy Árpád alelnök 1891. október 4-én vehette át.64 Ennek következtében az egyesület 4500 forint tiszta haszonra tett szert, amelyből – Zichy kérésének megfelelően – nem csak egy szegény tanítónőt segélyeztek, hanem hozzáláthattak az Ereklyemúzeum megszervezéséhez is. Az első indítványt az Ereklyemúzeum megalapítására Szöllőssy Károly titkár Kossuth Lajos iratai. X. k. S.a.r.: Kossuth Ferenc. Budapest, 1904. 356357. 63 Szöllőssy Károly: Titkári jelentés a „Kölcsey Egyesület” 1891-1892. évi működéséről. Arad, 1893. 1. 64 Kovách 1999. 110. 62

189

beszámolója szerint Dömötör László tette az 1890. november 20-i választmányi ülésen. Az időpont ugyanakkor bizonytalan, mert ugyanebben a beszámolóban arról is olvashatunk, hogy Dömötör javaslatát 1891. január 23-án fogadták el.65 Az egyesület 12. közgyűlése 1891 áprilisában lelkesedéssel fogadta a javaslatot és május 21-én a választmány egy szabadságharci múzeumi bizottságot választott. Ennek tagjai voltak Varjassy Árpád elnök, Bohus László, Barabás Béla, Boros Vida, Dömötör László, Fényes Dezső, Lukácsy Miklós, Mülek Lajos, Razel István, Szöllősy Károly, Török Béla, Varga Ottó és Vörös Vidor.66 Az egyesület 1891-1892. évekről szóló titkári beszámolója kiemelte, hogy a Kölcsey Egyesület a jövőben kezébe veszi az összes nemzeti és helyi (február 8.) ünnepek rendezését. „A nemzeti érzület ébrentartásának második tényezője – folytatódik a jelentés – a szabadságharci múzeum palotájának kiépítése. Erre a nagyszabású hazafias műre már eddig 1300 forintnyi alapunk van.”67 Varjassy Árpád Aradon született 1854. március 31én. Budán majd Münchenben építészetet tanult, az 1870-es évek végén pedig ő szervezte meg a temesvári ipari iskolát. Közben középiskolai tanári képesítést szerzett, 1885 februárjában pedig Arad megye tanfelügyelőjévé nevezték ki. Számos iskolát hozott létre és alapításától fogva tagja volt a Kölcsey Egyesületnek. 1893-tól haláláig (1915. december 29.) annak elnöke, a Kultúrpalota megnyitását (1913) követően pedig annak első igazgatója volt.68 Az ereklyetárgyak gyűjtésében különösen Varjassy Árpád és Lendvay Sándor bizottsági pénztáros tűnt ki, amint azt Barabás Béla Függetlenségi párti politikus, maga Szöllőssy Károly: Titkári jelentés a „Kölcsey Egyesület” 1891-1892. évi működéséről. Arad, 1893. 9, 13. Somogyi 1896. 22-23. oldalon 1891. január 23-ára teszi Dömötör javaslatát, és a források tükrében ez utóbbi dátum tűnik valószínűbbnek. 66 Somogyi 1896. 22-23. 67 Szöllőssy Károly: Titkári jelentés a „Kölcsey Egyesület” 1891-1892. évi működéséről. Arad, 1893. 6. 68 Ujj 2007. 204. 65

190

is a múzeumi bizottság tagja visszaemlékezéseiben olvashatjuk: „Nem mulaszthatom el ezen a helyen megemlékezni barátaimról, akik lelkük egész odaadásával dolgoztak, fáradtak a vértanuk emlékének megörökítésében s a vértanú-kultusz istápolása és terjesztésében. Első helyen Varjassy Árpád, kir.[ályi] tanácsos, Arad-megye tanfelügyelője s az aradi Kölcsey Egyesület elnökét említem meg, aki összeszedte az ország minden részéből az 1848–49 szabadságharcra vonatkozó tárgyakat, emlékeket s az aradi vértanuk ereklyéit s ezeket az aradi Ereklye-múzeumban elhelyezte, csoportosította, rendezte… Ebben a nagy tevékenységben derék és méltó segítőtársa volt Lendvay Sándor, aki előbb a Magyar Általános Biztosító Társaság aradi intézetének, később a szegedinek volt a vezetője. Sokat fáradott, áldozott a nemes célra és sok emléktárgy megszerzése neki köszönhető.”69 Varjassy Árpád Márki Sándorhoz írt leveleiből nem csak arra derült fény, hogy a szervezők egy tudományos igénnyel berendezett múzeum kialakítására törekedtek, Márki Sándor segítségét is igénybe véve, hanem arra is, hogy az Ereklyemúzeum megálmodói 1892 februárjában a kereskedelmi akadémia dísztermében akarták a múzeumot megnyitni, miközben erősen aggódtak a konkurencia térnyerése miatt. „Az idő drága – írta Varjassy Árpád Márki Sándornak 1892. február 16-án – minden perc nagy veszteség, egyes makói, gyulai múzeumok, amatőrök letarolták a rétet, csak imitt-amott vannak virágok, s ezen virágok is a szabadságharc epigonjainak halálával elkallódnak.”70 A Kölcsey Egyesület 1892. március 6-án tartott 12. közgyűlésén „mélyen meghatottan azon szíves áldozatkészségtől, mellyel Zichy Mihály festő hazánkfia, őfelségének, az oroszok cárjának udvari festője a Vértanúk Albuma részére rajzolt két képével és azok sokszorosításával Egyesületünknek óriási mértékben való megerősödését úgy Albisi dr. Barabás Béla: Emlékirataim. S.a.r, utószó és jegyzetek: Zakar Péter. Arad, 2005. 64-65. 70 Kovách 1999. 116. 69

191

anyagi, mint szellemi téren előmozdítá”, 2500 forint öszszeggel létrehozza a „Zichy-alap”-ot. Az alap kamatából Kardos Matild munkaképtelen tanítónőt támogatták.71 Az egyesület az ország minden részébe leveleket küldött ki ereklyetárgyak beküldését kérve. Arad városa egy nagy termet engedett át mérsékelt díjért, majd díjmentesen a szaporodó emléktárgyak számára.72 1892. április 23-án az egyesület közgyűlése a múzeumi bizottságot kiegészítette Ternajgó Cézár, Horváth Lipót és Eckhardt Ede urakkal, egyúttal a pénztárból 1000 forintot juttattak az Ereklyemúzeumnak. Ugyanezen a közgyűlésen határoztak arról is, hogy az Ereklyemúzeumnak külön épületet fognak építtetni. Rögvest megkezdték a gyűjtést, Mülek Lajos és Varjassy József nyomban 100-100 forintot ajánlottak fel a nemes célra, de az adományozók között később ott találjuk Dessewffy Sándor csanádi püspököt is. 73 Szépen gyarapszik a szabadságharczi ereklyék aradi múzeuma – tájékoztatta olvasóit az Arad és Vidéke 1892. Június 28-án. A polgárság megtette és megteszi e téren kötelességét, most már itt az ideje, hogy a törvényhatóságok, első sorban Arad városa is tegyen a cél érdekében valamit. A múzeumi bizottság 1892. május 14-én kérvénnyel járult Arad város közönségéhez. Mint írták: „A nemzetek erejét és jövőjüknek alapkövét tehát nem egyedül a várak és szuronyok nagy száma, hanem azon nagy intézmények és alkotások is képezik, melyek a tudománynak, a nemzeti nyelvnek, a nemzeti kegyeletnek, szóval a közművelődésnek emelvék. A történelem ezen tanulságának ihletétől áthatva, az aradi Kölcsey Egyesület alapszabályainak megfelelően kimondotta, hogy múzeumot létesít, dicső szabadságharcunk emléktárgyait egybegyűjti s ezen múzeumban az utókornak szent kegyelettel megőrzi.

Complexul Muzeal Arad, Ereklyemúzeum Nr. 527. Ujj János: Arad építészeti emlékei. Nagyvárad, 2008. ( a továbbiakban: Ujj 2008.) 85. 73 Bona 1998/II. 388-389. 71 72

192

Az eszme, a kitűzött cél máris megvalósultnak mondható! Lelkes hazafiak és honleányok becses emléktárgyakat máris oly szép számban küldtek be, hogy a múzeum városunk és nemzetünk örömére, büszkeségére csakhamar megnyitható lesz… A készpénzért vett emléktárgyak, megrendelt festmények, képkeretek, szekrények, állványok tetemes összeget igényelnek… Mély tisztelettel és hazafiúi bizalommal kérjük tehát a tekintetes T.[örvényhatósági] Bizottságot, hogy jelzett [a szabadságszoborra összegyűjtött – Z.P.] 11000 frtnyi összegből az aradi ’Szabadságharci emléktárgyak orsz. múzeumának’ gyarapítására és felszerelésére 1000 frtot, az összegnek két következő évi kamatát egyesületünknek elszámolás terhe alatt átengedni méltóztassék” fejezték be kérésüket.74 A városi közgyűlésen 1892 júliusában nem várt hullámokat kavart az egyesület kérése. Miután felolvasták a Kölcsey Egyesület múzeum-bizottságának kérvényét a város tulajdonában lévő 1848/49-es emléktárgyak átengedése érdekében, a tanács megadni javasolta az ereklyéket, azon megjegyzéssel, „hogy levéltárban lévő iratokat azon okból nem adhat át, mert ilyenek nincsenek”. A közgyűlés helyeselte az előterjesztést. Mülek Lajos erre javasolta, hogy a város adjon 1000 forintot a múzeumnak a vértanúszobor alapból. Kérte, hogy szavazzanak meg 1000 forintot most, és ha a vértanúszobor bizottság megtárgyalta a dolgot, akkor a pénzt vissza lehet téríteni a városnak. Salacz Gábor polgármester szerint érkezett be ilyen kérvény, de az ügyet nem tartotta napirenden lévőnek. Varjassy József viszont „Arad város hazafias kötelességének” tartotta, hogy a kívánt összeget megszavazza. Mülek ismét kérte indítványa tárgyalását, mire Salacz polgármester felugrott és kijelentette, hogy az elnök dolga meghatározni, mi van napirenden. A polgármester erélyességének újabb megnyilvánulása „ohó” kiáltásokat idézett elő a padsorokból. A polgármester dühösen reagált: „Ne tessék ohózni, mert azt kell hinnem, hogy lovak közt vagyok!” Erre roppant zaj keletkezett, az elnök (Fábián László főispán) azonban meg 74

Arad és Vidéke XII. évfolyam (1892. június 28.) 150. sz.

193

sem próbálta rendre utasítani a polgármestert. Mülek megmondta a polgármesternek, hogy nem ő elnököl, és kérte indítványa elfogadását, egyúttal csodálkozott azon, hogy a polgármester, aki maga is honvéd volt, kicsiségekbe kapaszkodva akadékoskodik. Fábián László viszont megjegyezte, hogy ő nem lát kapcsolatot a két ügy között, így az indítványt, mint önállót a csütörtöki közgyűlésre tűzi ki. Végül a polgármester kivételével az egész közgyűlés megszavazta a tanácsi javaslatot.75 Nem minden hozzátartozó volt képes megválni személyes emléktárgyaitól. Damjanich János özvegye – noha örömmel fogadta a hírt az Ereklyemúzeum megszületéséről –, 1892. július 21-én úgy nyilatkozott, hogy míg él, nem válik meg néhány tárgytól, de halálát követően a gyűjteménynek adományozza azokat. Ennek ellenére néhány tárgyat az Ereklyemúzeumnak adományozott.76 Damjanich özvegye egyébként 1896. június 19-én Aradra látogatott Lahner lányával, a múzeumot záróra után akarták megnézni, ami azonban nem sikerült, mert Varjassyt nem találták otthon. Másnap reggel viszont már sietve tovább indultak Mácsára.77 Az 1848/49-es szabadságharc emlékének ápolása érdekében Magyarország több városában, így Kassán, Kolozsváron és Budapesten is rendeztek kiállításokat, illetve hoztak létre gyűjteményeket. A budapesti kiállítás kapcsán az idős Kossuth Lajos annak a véleményének adott hangot, hogy a szabadságharc anyagát felölelő múzeumnak a helye csakis az ország fővárosa, Budapest lehet. A Kölcsey Egyesület tagjai azonban feltehetően nem szereztek tudomást Kossuth állásfoglalásáról az aradi Ereklyemúzeum megnyitásának időszakában. Kossuth azzal érvelt, hogy az 1848/49-es ereklyéket egy helyen kellene összegyűjteni, „mert az el-

Arad és Vidéke XII. évfolyam (1892. július 14.) 163. szám. A szobor-bizottság legyűrve a polgármester ellenállását 1892. július 14-én egyhangúlag megszavazta az 1000 forintos támogatást. Arad és Vidéke XII. (1892. július 15.) 164. sz. 76 Complexul Muzeal Arad, Ereklyemúzeum Nr. 1409. 77 Complexul Muzeal Arad, Ereklyemúzeum Nr. 1413, 1414. 75

194

darabolás csökkentené történelmi becsüket s a közérzületre hatásukat”, és „azon hely csakis a főváros lehet”.78 A Kölcsey Egyesület választmánya 1892. október 4én döntött az Ereklyemúzeum megnyitásáról, de – a sajtó meglepetésére – az ünnepélyes megnyitót jövő év március 15-re halasztották.79 Október 6-án a közönség birtokba vehette a gyűjteményt. Másnap az Arad és Vidéke elismerő hangnemben tudósított az eseményről: „A szabadságharci múzeum megnyitása tegnap volt, minden nagyobb ünnepség nélkül, mert az ünnepélyes megnyitást, illetőleg a magyar múzeummá felavatást a rendező bizottság későbbre tartja fenn, a jövő évre. A múzeum rendezősége azonban már most is nagy megelégedéssel tekinthet a rendkívül érdekes gyűjteményre, mely igazán sok becses, érdekes relikviát tartalmaz. Akik tegnap megtekintették a színházi bérház második emeletén négy szobában elhelyezett múzeumot, mindnyájan a legnagyobb meglepetéssel tapasztalhatták, hogy itt nem valami kisebbszerű gyűjteményt, hanem gazdag múzeum alapját képező tárlatot láttak a 48-as időkből, valóban szépen, nagy ambícióval és helyes érzékkel összerendezve, miben legfőbb érdeme Varjassy Árpád fáradhatlan buzgalmának van. A múzeumot első nap mintegy ötszázan látogatták meg.”80 4. Az Ereklyemúzeum anyagának gyarapodása és a múzeum hivatalos megnyitása Az Ereklyemúzeum védnökének a felsőház tagját, kisteleki Lévay Henrik egykori honvéd főhadnagyot, kérték fel. A jelölthöz a Kölcsey egyesület küldöttséget menesztett, amelyben Varjassy Árpád, Lóczy Lajos és Márki Sándor vett részt. Lévay némi rábeszélést követően elfogadta a felkérést, sőt a Kölcsey Egyesület alapító tagja lett és jelentős pénzadománnyal járult hozzá az emléktárgyak gyaraKossuth Lajos iratai. X. k. S.a.r.: Kossuth Ferenc. Budapest, 1904. 385386. 79 Arad és Vidéke XII. (1892. október 5.) 231. sz. 80 Arad és Vidéke XII. (1892. október 7.) 233. sz. A látogatók között volt a törvényhatósági bizottság több tagja is. (Z.P.) 78

195

podásához.81 A gyűjtemény a „Szabadságharci emléktárgyak országos múzeuma” címet vette fel, de mint alosztály szerves kapcsolatban maradt a Kölcsey Egyesülettel. A múzeum, a megnyitás pillanatában négy szobából állt, a múzeumi bérház második emeletén. Az egyikben a vértanúk emléktárgyait mutatták be. Az elsők között rendezték be Lázár Vilmos, Kiss Ernő és Vécsey Károly ereklyéit bemutató szekrényeket. Vécsey ereklyéit „egy nagy szekrény foglalja magában… Okmányai, kardja, utolsó levele nejéhez, fogságában általa készített tárgyak, és más több érdekes kis tárgy van ott összehalmozva, melyek mind e vértanú fájdalmas emlékét tárják fel bennünk. Mellette találjuk a Kiss Ernő feliratú szekrényt, mely e mártírra vonatkozó emléktárgyakat foglalja magában. Itt látjuk az edényeket, melyeket Kiss Ernő étkezéseinél használt, pisztolyait, egy mellényét, melyet Barthel Károly aradi polgár egy ezüst húszason vett meg, midőn a vértanúk ingóságait elárverezték az aradi várban – és itt őriztetik az az ing is, melyet Kiss Ernő testéről levettek, egy csata után – ez ingen hat golyó lövés nyoma látható… A gyászos emlékek nagy tömegét ébreszti fel az a szekrény, mely gróf Vécsey Károly emlékének van szentelve E csoportban az egyik legérdekesebb unicum egy névjegy, mely a dicső tábornoktól fennmaradt.”82 Feltehetően itt kerültek bemutatásra azok az emléktárgyak is, amelyeket a múzeum ideiglenes megnyitása előtt Damjanich János özvegye ajándékozott a gyűjteménynek: Damjanich díszkardja, csákója, pecsétnyomó gyűrűje, távcsöve, ripsz nyakkendője, tajték pipája, ezenkívül egy Itáliában készített arcképe is.83 A vértanúk szobájától délre lévő teremben fegyverek és a honvédtisztek által a várfogságban elkészített tárgyak voltak elhelyezve. A faragványok közül igen érdekesek voltak a bilincs alakú karperecek. Az Arad és Vidéke tudósítója Dombrádi Nagy Sándor vésztörvényszéki bíró Somogyi 1896. 24-25. Almási 2009. 36. Arad és Vidéke XII. (1892. július 21.) 169. sz: 83 Arad és Vidéke XII. (1892. október 5.) 231. sz. 81 82

196

faragványait, selyem és sodrony munkáit emelte ki. A festmények közül megemlítette Gaál Miklós tábornok és Lizenmayer akvarelljeit, valamint Asztalos Sándor arcképét, melyet belenézve a tükörbe, saját maga festett. Zichy Mihály Szentpétervárról honvéd kardokat küldött. Külön szekrényt töltöttek meg a lándzsák és fokosok (pl. amelyikkel a Brády családot megölték), Kmety evőeszköze, a Neugebäude két kulcsa és pecsétnyomók. Klapka szekrényében volt látható napiparancskönyve és kardja is, továbbá e terem közepén a falról Ihász Dániel 1848-49-i huszár ezredes hadi lobogója lengett alá. Ez utóbbit Kossuth Lajos küldte a múzeumnak. Zászlófoszlányok is láthatóak voltak akkoriban a 15. és a 104. honvédzászlóalj zászlóiból. Két rablánc (Záborszky Imre őrnagy és Vera Kálmán alezredes viselte) és a falakon ízlésesen elhelyezett képek, fegyverek és rabmunkák tették e termet is befejezett alkotássá.84 1892-ben a múzeumi bizottság „a megye levéltárának a törvényszéki épület pince helységében elhelyezett részét átkutatta, mely alaklommal a bizottság egy nagyobb irattömeg között oly kéziratokat talált, melyek Csány László, 1848/49-ben Erdély teljhatalmú kormánybiztosa levéltárának töredékeit képezik”. A bizottság tagjai megtisztították, és időrendi sorrendbe rendezték az iratokat majd a Kölcsey Egyesület 1893. február 2-án kérte a megyei levéltárban fellelt Csány-iratok letétbe helyezését az Ereklyemúzeum kézirattárában, amely kérés hamarosan meghallgatásra talált.85 Klein Mátyás cikke szerint, amely 1892. október 21én jelent meg az Arad és Vidéké-ben, az 1848/49-es proklamációknak és kéziratoknak is szenteltek egy termet. Több száz proklamációt és több mint 15000 eredeti kéziratot tartalmazott akkoriban a gyűjtemény. A kézirattár, eltekintve néhány különálló Kossuth és egyéb irattól, a Csány-féle levéltárból állt. Megtalálható volt benne Kossuth levele 1849. január 15-éről (minden nyereg, kard, 84 85

Arad és Vidéke XII. (1892. október 21.) 245. sz. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1893. 1893: 149.

197

pisztoly gyűjtessék össze Bem tábornoknak elküldendő), Arad polgármesterének (a betáblázott tőkék jegyzékét küldje be neki), illetve Csánynak írt levele 1848. október 22-ről (a táborvezéreknél sok követ, sok biztos jobban tenné, ha hazamenne), a függetlenségi nyilatkozat aláírásával ellátva, 1878. október 2-ról kelt levele, amelyben megköszönte Jankó Mihály századosnak a 3. honvédzászlóalj még életben lévő tisztjeiről küldött képet. Podhorszky Máriához, illetve Erdélyi Miklóshoz címzett levelek is megvoltak, továbbá szőnyi sáncoknál aratott győzelemről szóló tudósítása is. Láthatták a látogatók Kossuth 1848-ban használt pipáját, amelyet Csernovics Péternek adott.86 A múzeum már ideiglenes megnyitásának időszakában nagy számú és jeles személyekből álló közönséget vonzott., így többek között megtekintette gróf Károlyi Tiborné és családja, Dessewffy Sándor csanádi püspök és az agg polihisztor, Brassai Samu is.87 Dálnoki Nagy Lajos javaslatára, az Ereklyemúzeum javára, 1892 novemberétől kezdve jótékonysági esteket szerveztek Varjassy Árpád vezetésével. A múzeum örvendetesen gyarapodott, és a városi bérházban rövid idő elteltével a tárgyak már nem fértek el a négy szobában. A gyűjteménnyel a látogatók elégedettek voltak, noha berendezésére 1892 novemberéig csekély összeget, mindössze 4000 forintot használtak fel.88 Márki Sándor már 1893. január 15-én javaslatot tett a Csány-iratok kiadására. „Mivel a gyűjteménynek közel 10000 db-os iratanyaga van, kötelessége azt közvetlen szemlésre és sajtó útján hozzáférhetővé tenni. Az első teljesült, a második nehezebb dolog” – vélekedett. Javaslata szerint „Csány-levéltár 1849-ből” címmel ki kellene adni az iratokat. Javasolta, hogy a Kölcsey Egyesületből váljon ki egy Múzeum Egyesület, amely „Aradi Múzeum” címmel lapot indítana. „Az akadémia sem az okmánytárhoz, sem a folyóirathoz nem fog segítséget nyújtani, mert félig még politikai célzatot lát benne” – fejezte be Arad és Vidéke XII. (1892. október 21.) 245. sz. Szöllőssy Károly: Titkári jelentés a „Kölcsey Egyesület” 1891-1892. évi működéséről. Arad, 1893. 10. 88 Arad és Vidéke XII. (1892. november 11.) 262. sz. 86 87

198

gondolatmenetét Márki Sándor.89 A tervezett iratkiadásból azonban nem lett semmi. A hivatalos megnyitóra 1893. március 15-én, a pesti forradalom kitörésének 45. évfordulóján került sor. A mai napig ezt a napot tartják az Aradi Múzeum hivatalos megalapításának napjaként.90 „Délután három órakor nagy közönség igyekezett felfelé a városi bérház meredek és sötét lépcsőin a második emeletre, hol déli növényekkel volt díszítve a szabadságharci ereklyék országos múzeumának feljárója és előcsarnoka. A múzeum tizenegy helysége zsúfolásig megtelt közönséggel. Eljöttek notabilitásaink is, kiket a múzeum-bizottság tagjai fogadtak, s kik a látogató könyvbe beírták nevüket… Mikor együtt volt a társaság abban a teremben, melynek középpontjában a Huszár Adolf vértanúszobor mintája van elhelyezve, állást foglalt a Kölcsey dalegylet Csanádi Virgil karmester körül és rázendítette a szózatot.” Varjassy Árpád a múzeum bizottság nevében köszöntötte a megjelenteket. Beszédében kiemelte, hogy: még sokkal tartozunk az 1848/49-es szabadságharc emlékének. Ezt követően felszólította hallgatóságát: „Gyűjtsünk egybe minden emléktárgyat, lobogómaradványokat, fegyvereket, ruhaneműt, a felszerelés egyes tárgyait, arc- és csataképeket, kéziratokat, nyomtatványokat, hogy a becses tárgyak az Aradon felállított ’Szabadságharci Ereklyemúzeumban’ Isten akaratával örök időkön át megőrizhetők legyenek.” Kitért a múzeum létrejöttének körülményeire is: „Az aradi ereklyemúzeum eszméje Zichy Mihály lánglelkű hazánkfia által az aradi Kölcsey Egyesület részére tett és páratlanul gazdag adományával kapcsolatban született. Az egyesületnek az eszme megvalósítására irányuló tevékenységét pedig Arad sz. kir. város hazafias közönsége és kisteleki Lévay Henrik úr, a múzeum védnöke, oly hathatós Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. Perioada Interbelică şi mixtă. 1893:318. 90 Hügel, Peter: Az Aradi Múzeum – Történeti áttekintés, in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 61. 89

199

erkölcsi és anyagi támogatásban részesítették, hogy ma, egy rövid év lefolyása után a nagy idők dicsőségét és gyászát egy állandó és gazdagnak nevezhető múzeum hirdeti.”91 Sallay Béla, a Kölcsey Egyesület alelnöke is beszédében kiemelte, hogy egyesületük célul tűzte ki a szabadságharc egyes mozzanatainak, illetve történetének bemutatását. Köszönetet mondott azon lelkes férfiaknak, akiknek a munkája létre hozta ezt az Ereklyemúzeumot, különösen a múzeumi bizottság t. elnökének, Varjassynak. Institoris Kálmán köszönte meg a város nevében a múzeumot létesítők hazafias buzgalmát, majd a dalárda rázendített a Himnuszra, melyet a közönség együtt énekelt a dalárdistákkal.92 Az 1890-es évek első felében az egyesület új vezetőkkel haladt tovább az általa kijelölt úton. 1893-ban Fábián László főispán lemondott, helyébe február 2-án a közgyűlés Varjassy Árpádot választotta, aki mellett Sallai Béla lett az alelnök. 1894. május 2-án Sallai Béla leköszönt, helyette Szöllősy Károly titkárt választották alelnöknek, akinek a helyére Decsy Géza került. A Múzeum-bizottság összetétele ekkor a következőképpen alakult: elnök: Varjassy Árpád, jegyző: Tóth Béla, pénztáros: Lendvay Sándor, tagok: Barabás Béla, Bohus László, Dömötör László, Eckhhardt Ede, Fényes Dezső, Lukácsy Miklós, Mülek Lajos, Salacz Gyula, Szathmáry Gyula, Szöllősy Károly, Ternajgó Cézár és Török Béla. 1895. március 29-én meghalt Szöllősy Károly, helyére egyhangúlag Edvi Illés Lászlót választották meg, titkárrá pedig Kara Győző gimnáziumi tanárt. Az egyesület új felépítése szerint ekkor Múzeumbizottság, Közművelődési-bizottság, Nemzeti ünnepélyeket

Arad és Vidéke XIII. (1893. március 16.) 62. sz. Somogyi 1896. 25-26. Somogyi egyébként a sajtóban megjelentektől eltérő adatokat közöl a gyűjteményről. Szerinte: „A gyűjtemény akkoriban nyolc teremben és egy előszobában kapott helyet. Tartalmazott 10000 db kéziratot, közte Csány hátrahagyott iratait, amelyeket a megye megőrzés végett engedett át a múzeumnak, és 4000 db különféle emléktárgyat, utóbbiak kellő felirattal voltak ellátva.” Ibidem.

91 92

200

rendező bizottság és a Múzeum számvizsgáló bizottság működött.93 1892 és 1895 között 4253 forint 41 krajcárt fordítottak az Ereklyemúzeumra. Ez a ráfordítás a későbbiekben nagyon jövedelmezőnek bizonyult. 1905-re az Ereklyemúzeum értéke elérte az 50000 koronát, ami az egyesület vagyonának több mint 50 %-át jelentette. Az állami támogatás és a tagdíjak mellett a múzeumi belépőkből befolyó pénz az egyesület fontos bevételi forrásává vált.94 Ezen eredmények alapját az ereklyetárgyak 1890-es években meginduló adományozása jelentette. Itt a szabadságharc kultuszának megerősödésétől nyilván nem függetlenül, két időszak különíthető el, az 1893 előtti és az azt követő. Utóbbi időszakban, egészen az első világháborúig, tömeges jelleget öltött az ereklyék adományozása, illetve árusítása. Az 1890-1893 közötti adományozók névsora rövid és egyaránt tartalmaz ismert és kevésbé ismert polgárokat: kisteleki Lévay Henrikről már szóltunk. A szabadságharc, illetve az aradi közélet ismert személyiségei közé sorolható az adományozók közül Atzél Péter polgármester (1867–1871) majd főispán (1871– 1878),95 Bohus László báró; a korábban már említett Institoris Kálmán és Salacz Gyula; az egykor Aradon raboskodó 1849-es honvéd őrnagy, Friwisz Ferenc; valamint a cipszer származású és Aradon élő Hauser (Hauszer) Károly, 1849ben honvéd alezredes, mindketten a katonai érdemjel 3. osztályának a birtokosai.96 Az első adományozók közé tartozott még Hermann Gyula, Kilényi Pál, Boxberg Frigyes, Palkovich Károly egykori Esztergom megyei kormánybiztos, Urbán Iván, valamint két hölgy: gróf Kőnigsegg Irma és Szentpétery Antalné is.97

Somogyi 1896. 28-36. Almási 2009. 37. 95 Ujj 2007. 19. 96 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. (a továbbiakban Bona 2000.) Budapest, 2000. 376. 97 Somogyi 1896. 48. 93 94

201

5. A Kultúrpalota A múzeumot 1896-ban mintegy 20000-en látogatták meg, az ott elhelyezett pénzgyűjtő perselybe közel 200 koronányi adomány gyűlt össze, amelyet a múzeum felszerelésére és fenntartására fordítottak.98 1897. október 30-án a Kölcsey Egyesület rendkívüli közgyűlésén egyhangú határozatban támogatta a választmány javaslatát, hogy „az egyesület, az alapszabályoktól körülírt kötelezettségének megfelelően és az eddig gyűjtött anyagokra támaszkodva alapítsa meg az Arad megyei múzeumot”. Az egyesület elnöksége a városnak írt támogató levelében nem fejtegette hosszasan a múzeumok fontosságát, hiszen „minden művelt ember előtt nyilvánvaló dolog a múzeumok képző, oktató hatása és az a fontos oldala, hogy azok múltak és őseink iránti kegyeletünknek leghívebb kifejezői”. Kérték a megye támogatását, első lépésben pedig a birtokukban lévő régiségek átengedését.99 Ekkor már készen álltak a kultúrpalota tervrajzai is.100 Arad városa 1898-ban hozott döntést a kultúrpalota felépítéséről. A törvényhatósági bizottság határozata szerint „az 1848-ik évi események félszázados évfordulóját maradandó emlékművel kívánja megörökíteni, mely emlékmű a lyceum közekében fekvő, utóbbi időben korcsolya térül használt városi telken emelendő díszes épület volna, melyben a 13 vértanú maradványait egybegyűjtve megőriznék ugyanott helyeznék el a szabadságharci ereklye múzeumot, a szabadságharc irodalmát felölelő, és arra vonatkozó okmányokat s iratokat, úgy a nyilvános könyvtárat.”101 A múzeumi tárgyak a 90-es években is gyarapodtak, egyéneket és testületeket egyaránt találhatunk az adományozók között. A Magyar Nemzeti Múzeum Érem és RégiTitkári jelentés az aradi Kölcsey Egyesület 1896. évi működéséről. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1897. 1897: szám nélkül. 99 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1897. 1897: szám nélkül. 100 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1897. 1897:119. 101 Feljegyzés. Arad, 1898. június 21. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1898. 1898:16. 98

202

ség Osztálya például az aradi várban 1848/49-ben használt szükségpénzek hiteles másolatával gazdagította a gyűjteményt.102 Ugyanakkor a gyűjteménybe küldtek olyan tárgyakat is, amelyek a szabadságharcot követő eseményekhez kötődtek. Ágoston József például 1892-ben két botot ajándékozott a gyűjteménynek, amelyek közül az egyiket 1860-ban kapta a fővárostól. Ifjabb Kristyóry János apjának idősebb Kristyóry Jánosnak, Nagyhalmágy egykori térparancsnokának az övét küldte be a 90-es években a múzeumnak.103 A múzeumépület költségeinek előteremtésére a legkülönbözőbb módokon gyűjtöttek. Ezt a célt szolgálta a Jókai Mór, Bródy Sándor és Rákosi Viktor szerkesztésében 1898-ban megjelent Ezernyolszáznegyvennyolc című kötet bevételének egy része, amely egyébként több, az Ereklyemúzeumban őrzött tárgy képét is közölte.104 A tizenhárom aradi vértanú mauzóleuma alapjának gyarapítása érdekében sorsjegyet adtak ki, amelynek tulajdonosai egyetlen nyereménnyel gazdagodhattak: a „Varga József aradi műasztalos mester által az ezredéves orsz.[ágos] kiállításra készített, ott állami nagy éremmel kitüntetett és készítő által hazafias kegyeletes célra felajánlott díszes szobabútorzat”tal.105 377 db sorsjegyet adtak el, darabját 2 forintért, így Weil Alajos adományát, illetve a kiadásokat is beszámítva az egyesület 216 forint tiszta haszna volt az akcióból.106 A Kölcsey Egyesületet a 90-es évek második felében már számos takarékpénztár (Első Aradi Takarékpénztár, Polgári Takarékpénztár, Ipar és Népbank, Megyei Takarékpénztár) 102 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1890-1899. 1894: szám nélkül. 103 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1890-1899. 1892: szám nélkül. 104 Gyűjtő-ív. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1898. 1898: szám nélkül. 105 18. Szám. Sorsjegy. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1898. 1898: szám nélkül. 106 Jegyzőkönyv a Kölcsey Egyesület tárgysosrsjátékáról a vértanúk mauzóleuma számára. [Arad,] 1898. augusztus 24. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1898. szám nélkül.

203

és az Arad-Csanádi Egyesült Vasúti Társaság is támogatta kisebb nagyobb adományokkal. Az Ereklyemúzeum értékét az egyesület 1898-ban 25000 koronában határozta meg.107 Szintén 1898-ban bizottság alakult több társadalmi szervezet bevonásával a múzeum épületével kapcsolatos pénzügyi és műszaki előmunkálatok elvégzésére. A városi törvényhatóság 13 főből álló bizottságot állított fel erre a feladatra (mauzóleum építő bizottság), egyúttal felkérte az aradi honvédegyletet, a Kölcsey Egyesületet, az aradi Nemzeti Szövetséget és a Mérnök és Építész Egyletet, hogy a bizottságba delegáljanak két-két főt. A honvédegylet Simay Istvánt és Dániel Lászlót, a Kölcsey Egyesület Varjassy Árpádot és Lendvay Sándort, a Nemzeti Szövetség Deutsch Bernátot és Fényes Dezsőt, végül a Mérnöki és Építész Egylet Hegedűs Lászlót és Kotsis Lajost delegálta.108 Az 1899-es titkári jelentésnek már a főbb pontjai is jelzik, milyen átfogó tevékenységet fejtett ki akkoriban a Kölcsey Egyesület: irodalmi bizottság, képzőművészetek pártolása, népiskolák segélyezése, „dalárdák” szervezése, mezőgazdasági oktatás, Ereklyemúzeum, könyvtár, államsegély kieszközlése, aradi könyvtárak egyesítésének terve, az ásatások ügye, nemzeti ünnepek, társegyesületek, ügykezelés, tagok. Ami az Ereklyemúzeumot illeti, a beszámoló örvendetesnek nevezi, hogy a város öt egymást követő esztendőre, díjfizetés nélkül átengedte „a szín és bérház északkeleti részén lévő, második emeleti lakást, amely helység az egyesület céljainak megfelelő módon átalakíttatván, az így nyert termek közül kettő az ereklyemúzeum céljaira vétetett használatba. A két új terem, mely a múzeum régi helységeivel összeköttetésbe hozatott, megfelelő bútorzattal elláttatott, és így a helyszűke miatt eddig ki nem állított tárgyak egy részének befogadására alkalmassá tétetett. A múzeum céljaira ez idő szerint hat utcai terem, három utcai és egy udvari szoba van berendezve, 107 Kimutatás az aradi Kölcsey Egyesület bevétel és számadásairól az 1898. év végén. Arad, 1898. december 31. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1898. 1898: szám nélkül. 108 Feljegyzés. 1898. június 21. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1898. 1898:16.

204

mindazonáltal a tárgyak túlzsúfoltsága még most is jogos kifogás alá esik. A múzeum céljaira használt helységek alapterülete 300 négyzetméter.”109 A múzeum fenntartását az egyesület által biztosított 800 koronából és az önkéntes adományokból lehetett fedezni. 1899 februárjától kezdve belépti díjat is szedtek a látogatóktól, hétköznaponként 40 fillért, vasárnap és ünnepnapokon 20 fillért. Ez nem vezetett a látogatók számának csökkenéséhez, sőt „a rendetlenkedő, port és zajt okozó gyermeksereget távol tartva”, majd 1000 korona bevételt eredményezett. „Az 1899. év folyamán – olvasható a titkári beszámolóban – Aradi János, Atzél Péter, dr. Buhus István, Kossuth Ferenc, gróf Leiningen Ármin, és Matolay Etele urak, továbbá özv. Damjanich Jánosné és özv. Nagy Józsefné úrnők igen értékes emléktárgyakkal gazdagították múzeumunkat. Arad szab. kir. város közönsége is múzeumunk őrizetére bízta az 1899. évi október hó 6-án a tizenhárom vértanú emlékszobrának talapzatára tett koszorúk szalagjait, valamint az ezüst koszorúkat, amely utóbbiak közül különösen nagy értékű az aradi vagongyár munkásai által készített feliratos és egy külön jelképes faragványokkal ékített szekrénybe helyezett koszorú.”110 A Kultúrpalota felépítésével megbízott építésügyi albizottság 1901. február 28-án tartotta meg első ülését. Az albizottság meghatározta, hogy a tervezett épületnek az aradi vértanúk mauzóleumát, a szabadságharci ereklyemúzeumot, a városi könyvtárt és olvasótermet, a városi és megyei történelmi régészeti és népismei (népismereti) múzeumot, a képzőművészeti gyűjteményt, valamint egy előadó és kiállítási termet kell magában foglalnia. A felmerülő költségeket 240000-250000 koronára becsülték.

Titkári jelentés a Kölcsey Egyesület 1899. évi működéséről. Arad, 1900. 3-4. 110 Titkári jelentés a Kölcsey Egyesület 1899. évi működéséről. Arad, 1900. 4. 109

205

E paraméterek figyelembe vételével írták ki a megépítendő palota tervpályázatát.111 Dömötör László már az 1890-es évek elején azon a véleményem volt, hogy a leendő múzeumban régészeti anyagoknak is helyt kellene kapniuk. A munkába olyan jelentős szakembereket is bevont, mint például Rómer Flóris egyetemi tanárt, akit a pozsonyi hadbíróság 1849-ben nyolc éves várfogságra ítélt a szabadságharcban játszott szerepe miatt.112 A Dömötör László és munkatársai által folytatott ásatások képezték az 1903-ban megnyíló régészeti kiállítás alapját.113 A Kölcsey Egyesület 1901. március 17-i közgyűlésén a kultúrpalota építésével kapcsolatos ügyeket is megvitatták. Edvi Illés László egyesületi alelnök a kultúrpalota fejlődési folyamatát elemezte és megindokolta, „miért állapodott meg a választmány abban, hogy nem csupán mauzóleumot és nem csupán ereklyemúzeumot tervez, de kultúrpalotát, amely a kettőn kívül a létesítendő közkönyvtárt, régészeti múzeumot, képtárt és egy nagy előadótermet is foglaljon magában”. Radó Károly egyesületi tag a tervezetek anyagi oldalát világította meg. A közgyűlés pedig ennek hatására megbízta a vezetőséget, „hogy a kultúrpalota terveire pályázatot hirdessen és erre a célra a szükséges ezerötszáz koronát a múzeumépítési alapból” folyóvá tette.114 Edvi Illés László egy másik előterjesztésében megállapította, hogy Arad régebbi, illetve szabadságharc alatti történetével kapcsolatos épületek a városfejlődés következtében egyre nagyobb számban tűnnek el. Ezért javasolta a közgyűlésnek, amit az el is Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. Esztendőről. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 20. 112 Bona 1998/1999. III. k. 52-53. 113 Hügel, Peter: Az Aradi Múzeum – Történeti áttekintés, in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 63. 114 Jegyzőkönyv az aradi Kölcsey Egyesület 1901. évi március hó 17-én megtartott XXI. Rendes közgyűléséről. Arad, 1901. március 17. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1901. 1901: szám nélkül. 111

206

fogadott, „hogy a város történelmi nevezetességű, vagy Arad történetével vonatkozásban álló még meglevő emlékeit fényképi másolatban összegyűjtessenek, a már elenyészettek a lehetőségig leírassanak.”115 1901-ben az Ereklyemúzeum további értékes emléktárgyakkal gazdagodott. Rákóczy Parcsetich Hugóné a múzeumnak adományozta azt a szekrényt, amelyben férje azokat az eszközöket őrizte, amelyekkel a múzeum birtokában lévő festményeket, rajzokat, faragványokat és egyéb tárgyakat készítette. Kónya József és neje Törökbecséről egy szerb lázadók által használt lándzsát és egy bőr tokban lévő kaszát küldtek be, amelyeket egy szerb lázadóvezér padlásán találtak. Dr. Köpf Kálmán aradi orvos Köpf Alajos honvéd főhadnagy kardbojtját adományozta a múzeumnak. Lendvai Sándor megküldte a csehországi Michael Würdiger képét, aki cs. kir. katonaként tanúja volt a kivégzésnek. Robb Károly magyarpécskai lakos 1848/49es aprónyomtatványokkal gazdagította a gyűjteményt. Dr. Bárczay Gyula budapesti ügyvéd megküldte Klapkának egyik saját kezűleg írt napiparancsát. Lukácsy Miklós Kossuth temetése alkalmával az aradi honvédegylet által használt relikviákat küldött. Rajla Márton simándi jegyző beküldte 1849-ben kiállított elbocsátó levelét és útlevelét. Salacz Gyula polgármester Kossuth bankókkal, míg Vásárhelyi László Damjanich János 1843-ban kelt kéziratával gyarapította a gyűjteményt. Az Ereklyemúzeumnak ekkor 830 emléktárgya, 408 kézirata, 603 nyomtatványa, 48 olajfestménye és 504 képe volt. „A képek falakon, a tárgyak pedig 32 üvegszekrényben a lehetőséghez képest szakszerűen és ízlésesen vannak kiállítva. Az emléktárgyak túlnyomó részén fölírás van, hogy a látogatók az egyes tárgyakról a fennmaradt hagyományokat és a tárgy adományozójának a nevét azonnal megtudhassák. A múzeumnak belépő díjakból az 1901. évben közel 800 korona bevétele volt.”116 Ibidem. Pókász Imre: Az aradi Kölcsey Egyesület 1901. évi működése. Arad, 1902. 6-7. 115 116

207

1901. szeptember 12-én kelt levelében Urbán Iván, Arad vármegye és Arad sz. kir. város főispánja arról értesítette Varjassy Árpádot, hogy elfogadja a beérkező tervpályázatok elbírálására alakult bizottság elnöki tisztét.117 Varjassy javaslatára albizottságokat is létrehoztak, így a telekszabályozó, parkírozó és építkezési bizottságot (elnök: Virágh Lajos főmérnök), a kivégzési hely és a hamvak megszerzése iránti bizottságot (elnök: Institoris Kálmán főjegyző), sorsjáték rendező bizottságot (elnök:Varjassy Lajos tanácsnok), az országos gyűjtést intéző bizottságot (elnök: Simay István az aradi honvédegylet elnöke). A Kölcsey Egyesület tagsága a századfordulón már jóval meghaladta az alakulás időszakát. 1902-ben a tisztikar és a városi választmány mellett, az egyesület még egy 100 tagú vidéki választmánnyal is bírt.118 Ebben az évben a múzeum újabb jelentős Kossuth emléktárggyal gazdagodott. Kossuth orvosa, Giuseppe Basso-Arno beküldte az egykori kormányzó névjeggyel ellátott dohánytartóját.119 Az Ereklyemúzeum tervpályázatára 27 pályamunka érkezett.120 A budapesti mérnök és építészegylet kifogásolta, hogy a tervezők nem léphették át a 250000 koronás határt. Így a zsűri nem osztott ki első díjat, második díjjal jutalmazta Vágó József és Vágó László pályázatát, továbbá megvásárolta Tabakovits Emil, Leitersdorfer Béla, valamint Szántay Lajos és Székely Marcell közös pályamunkáit. Végül az egyesület megbízta „régi és lelkes választmányi tagját, Szántay Lajos aradi műépítészt… hogy az öt legkiválóbb pályamunka felhasználásával, mindegyikből

Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1901. 1901:28-29. A Kölcsey Egyesület tisztikara és választmánya (Nyomtatvány) Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1902. 1902:szám nélkül. 119A Kölcsey Egyesület választmánya dr. Basso-Arnonak. Arad, 1892. október 24. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1902. 1902: szám nélkül. 120 Peter Hügel szerint csak 26 pályázat érkezett. Hügel, Peter: Az Aradi Múzeum–Történeti áttekintés, in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 67. 117 118

208

kivéve azt, ami a legérdekesebb és legcélszerűbb, készítsen újabb tervet az építendő közművelődési palotáról”.121 Varjassy Árpád elnök és Edvi Illés László alelnök 1903. január 17-én kérvényt fogalmaztak meg Wlassics Gyula kultuszminiszternek, amelyben egy fizetett könyvtáros vagy muzeológus alkalmazását kérték. Kérésük alátámasztásaként megállapították, hogy 7489 kötetes könyvtáruk az Atzél-féle könyvtár megvásárlásával (16000 kötet) jelentős mértékben gyarapodott, s az egyesület a főgimnáziumban letétbe helyezett könyvgyűjteményekkel együtt szeretett volna egy nyilvános könyvtárat létrehozni. Az Ereklyemúzeum gondozása sem volt lehetséges megfelelő szakember bevonása nélkül. „Az egyesület tulajdonát képező szabadságharci ereklyék országos múzeumában lévő, ritka történeti beccsel bíró legnagyobb részben egyedül itt feltalálható eredeti relikviák, képek és műtárgyak, az ezen múzeumban őrzött mintegy tízezer darab eredeti kézirat, a múzeum külön könyvtára, annak 48-as pénzgyűjteménye stb. stb. ahhoz értő, egész idejét az egyesület ügyeinek szentelő munkaerő hiányában nem lajstromozhatók, le nem írhatók, a gyűjtemények megfelelő kiegészítésére irányuló rendszeres tevékenység elég intenzív módon nem folytatható” – írták. Az irodalmi és tudományos felolvasások szervezése, a még csak csírájában lévő képzőművészeti gyűjtemény, a magyar nyelvű iskolák támogatása, az ifjúsági egyesületeket és dalárdákat szervező tanítók jutalmazása stb. megfelelő szakembert kíván. Ezért kérik, hogy a kultúrpalota felépüléséig az egyesület számára „állami támogatás gyanánt a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének költségvetése terhére alkalmazott napidíjas múzeumi vagy könyvtárközegek közül egy, a vázolt feladatok teljesítésére képes és alkalmas egyént az aradi könyvtárak, régészeti és műgyűjtemények rendezése végett egyelőre a legközelebbi három évre kirendelni és ezáltal lehetővé tenni azt, hogy könyvtáraink Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. esztendőről. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 21-22.

121

209

és műgyűjteményeink a közhasználat számára megnyittassanak”.122 A kormány „megfelelő fedezet hiányában” elutasította a kérést, de lehetőséget nyújtott arra, „hogy amennyiben a helységviszonyok a könyvtár rendezésének valamely helyi munkaerővel való előkészítését lehetővé teszik, ennek költségei fedezéséhez a rendezési célokra rendelkezésre álló állami javadalomból hozzájárulhasson.”123 A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége nevében Fraknói Vilmos 1903. június 7-én, tudatta az egyesülettel, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter az Atzél-könyvtár vételárának törlesztésére évi 1000, a régiségtár gyarapítására pedig évi 600 korona segélyt engedélyezett.124 1903. december 27-én a Kölcsey Egyesület választmánya úgy döntött, hogy átengedik a városnak az egyesület gyűjteményeit, ha azok fenntartását a város magára vállalja és a Kultúrpalota vezetését a Kölcsey Egyesület választmányára bízza. 1904. szeptember 14-én Arad város törvényhatósági bizottsága 47 szavazattal 27 ellenében elhatározta, hogy a Kölcsey Egyesület fenti beadványának helyt ad. Egyúttal kimondta, hogy a kultúrpalotát a város millenniumi emlékének tekinti és a közoktatásügyi minisztertől 150000 korona, Arad megyétől pedig 20000 korona építési segélyt kér. Szántay Lajos műépítész közben elkészítette a részletes vázlatterveket is.125

122 Varjassy Árpád és Edvi Illés László – A vallás és közoktatási miniszter úrnak Arad, 1903. január 17. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1903. 1903:szám nélkül. 123 A Magyar kir. Vallás és Közoktatásügyi miniszter [nevében az államtitkár] – Az aradi Kölcsey Egyesület elnökségének. Budapest, 1903. december 31. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1903. 1904:2. 124 Fraknói Vilmos – A Kölcsey Egyesület elnökségének Arad, 1903. június 7. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1903. 1903: szám nélkül. 125 Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. Esztendőről.. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 23-24.

210

1904-ben fél évig szabadságolták Szomori Istvánt, a magyarpécskai állami népiskolák igazgató-tanítóját, aki így hat hónapon át a Kölcsey Egyesület könyvtárának és gyűjteményeinek a rendezésével foglalatoskodhatott.126 Tovább folytatódott a Zichy-képek árusítása a múzeumépület javára. A Pécsi Napló 1904. október 24-i száma szerint a Kölcsey Egyesület megbízásából „Poók János bejárja az egész országot, hogy Zichy Mihály aradi képeinek színnyomatú utánzataiból összegyűjtse az aradi vértanúk haló porai részére fölállítandó mauzóleum költségeit. Nem adományok útján teremtik elő a szükséges költségeket, hanem igen becses képeket árusítanak ezen célra, melyeknek egy magyar házból sem szabad hiányozni. Damjanich János özvegye az egyesülethez intézett levélben buzdítja azt szép terveinek megvalósítására…”.127 A szabadságharci múzeum vezetésével megbízott bizottságba a város időközben Salacz Gyulát, Simay Istvánt és Barabás Bélát delegálta.128 Edvi Illés László 1904. szeptember 25-én tett javaslatot az irodalmi szakosztálynak az Ereklyemúzeum anyagának irodalmi feldolgozására.129 Az egyesület vezetése üdvözölte a tervet, de megtiltotta, hogy okmányokat vagy kiállítási tárgyakat kivigyenek feldolgozás céljából a múzeumból.130 Szintén ekkoriban tettek előkészületeket egy múzeumi füzetsorozat kiadására is, ami végül nem jelent meg. A tervezet szerint az első részben a börtönemlékekkel foglalkoztak volna, külön az aradi vártanúkkal, majd a fennmaradó rabokkal. A bevezető rész, továbbá Damjanich és Kiss Ernő életrajza öt füzetben került volna kifejtésre. A második nagy egység az aradi vonatkozású okmányok és emléktárgyak ismertetését tartalmazta volna. A harmadik tematikus egységbe az országos érdeklődésre számot tartó okmányokat és emléktárgyakat A magyarpécskai állami népiskolák gondnoksága – Varjassy Árpádnak. Magyarpécska, 1904. november 22. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:596. 127 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:530. 128 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:594. 129 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904: szám nélkül. 130 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:539. 126

211

sorolták volna be.131 A gyarapodó anyag gondozására 1904-ben már egy múzeumi és könyvtári őr alkalmazására is lehetősége volt az egyesületnek. A pályázaton Naményi T Lajost találták a legalkalmasabbnak erre a feladatra, akinek évi 1400 korona fizetést biztosítottak.132 1905-ben a vallás és közoktatásügyi miniszter 600 koronáért megvásárolt egy 156 levélből álló albumot Kreith Béla gróftól, amely az aradi vár 1849. évi foglyainak az aláírását tartalmazta és azt letétbe helyezte az Ereklyemúzeumban.133 1905. április 7-én tartott választmányi ülésen értesült az egyesület arról, hogy a belügyminiszter fellebbezését a törvényhatóság elutasította, így 130000 koronát biztosítottak a Kultúrpalota építésére.134 Az egyesület közbenjárására Arad vármegye is hozzájárult 20000 koronával a költségekhez. Az 1905-ös politikai válság a Kultúrpalota építésének ügyét is hátráltatta: a megígért összegeket nem tudták átutalni. A könyvtár és a múzeum élénk forgalmat bonyolított le. A múzeumban belépődíjakból az év során 750 korona folyt be, a perselyben pedig további 130 korona gyűlt össze. Sikeres volt a Zichy-képek terjesztése is, ami közel 20000 korona bevételt eredményezett.135 1905. december 14-én engedte át Arad városa a múzeum részére a néhai Lázár Vilmos özvegye által 1886. január 3-án adományozott 3 db aranyat és egy csengettyűt, a vértanúk szobrának leleplezése alkalmából készített bronz érméket pedig az egyesület javára értékesítették.136

A múzeumi füzetek tervezete. Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:532. 132 Szerződés. Arad, 1904. március 3. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904: szám nélkül. 133 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:47. 134 Jegyzőkönyv az 1905. április 7-i választmányi ülésről. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1905. 1905: szám nélkül. 135 A Kölcsey Egyesület válaszmányi ülésének jegyzőkönyve. Arad, 1905. október 28. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:178. 136 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:179-180, 1906:15. 131

212

1907-ben a Kölcsey Egyesület tisztikara és személyzete hat főből állt. Varjassy Árpád királyi tanácsos és tanfelügyelő, mint elnök; Krenner Miklós főreáliskolai tanár, mint alelnök és Zima Tibor kereskedelmi és iparkamarai titkár és lapszerkesztő, mint ellenőr társadalmi munkában dolgoztak az egyesületnél. A titkár, Szöllősi István tanítóképezdei tanár évi 1600 koronát kapott, felefele arányban a Kölcsey Egyesülettől, illetve a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségétől. Juhász Ferenc IV. éves tanítónövendék, mint könyvtárkezelő-segéd 120 koronát kapott az egyesülettől, végül Máté András múzeumi szolga, aki a gyűjteményeket gondozta, 720 korona fizetést, 80 korona ruhaátalányt és a behajtott tagdíjakból 10 %-ot kapott.137 1908. február 8-án a Kölcsey Egyesület arról értesítette Virág Lajos főmérnököt, hogy „a múzeumi helységekbe a padlásról annyira becsorog a víz, hogy edénnyel kell felfogni”. Hiába szóltak a házmesternek, semmi sem történt, így a városi hatóság gyors beavatkozását kérték.138 A gyűjtemény ennek ellenére tovább gyarapodott, a Kossuth Asztaltársaság felajánlotta a felállítandó Kossuthszoborcsoport főalakjának 1/3-ad nagyságú mintáját, amelyet a Kölcsey Egyesület örömmel elfogadott. A Kölcsey Egyesület egyébként maga is támogatta a szoborbizottság munkáját.139 Kovács Vince, az egyesület választmányának tagja a törvényhatóságban javasolta, hogy Arad városa a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségétől már kiutalt 150000 korona mellett még 150000 koronát kérjen a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Jancsó Benedek felvetésére Károlyi Gyula gróf főispánnak kellett a kérelmet a 137 Az aradi Kölcsey Egyesület tisztikara és szolgaszemélyzete 1907-ben. Arad, 1908. február 28. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1908. 1908: szám nélkül. 138 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1908. 1908:48. 139 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1908. 1908:472. Az aradi Kossuth szoborra 1899-től kezdve gyűjtöttek, de Margó Ede és Pongrácz Szigfrid alkotását csak 1909-ben avatták fel. Az aradi Kossuth szobor története. S.a.r.: Schwarcz Zsiga. Arad, 1909. 11-12, 63.

213

minisztérium elé terjeszteni. Barabás Béla, a Függetlenségi és 48-as párt egyik vezetője is megígérte, hogy segít a város kérelmének elfogadásában. Varjassy Árpád ezek alapján úgy vélte, már 1910-re felépülhet a Kultúrpalota. A múzeumnak 1908 első három hónapjában 366 ingyenes és 267 fizető látogatója volt, ami megközelítően 134 korona bevételt eredményezett.140 Szántay Lajosnak még egyszer, immár utoljára meg kellett változtatnia a Kultúrpalota terveit, mivel azt a Baross és a Salacz park sarkán akarták elhelyezni. A törvényhatósági bizottságban komoly vitákat váltott ki a telek kiválasztása, a fellebbezések következtében egészen 1909-ig húzódott az ügy, akkor Barabás Béla közbenjárása vetett véget a minisztériumban a huzavonának. Az építőanyagok árának emelkedése miatt az államsegély összegét is meg kellett emelni. Arad városa 1909. december 9-én hozott határozatot a Kultúrpalota felépítéséről.141 Arad város törvényhatósága ekkor határozatban mondta ki, hogy a Kölcsey Egyesület által a városi törvényhatóságnak tulajdonosi jogokkal együtt felajánlott gyűjteményeinek méltó épületet emel. 1910 szeptemberében tizenegy vállalkozó nyerte el az építkezés során felmerülő feladatok kivitelezését. A kőfaragó Mairovilz Emil, az asztalos Kenderessy László, a vastető készítője a Weitzer gyár, lakatos Stoll Béla, üveges Urbán Endre, vízvezeték szerelő Kohn József, tetőfedő Mittner József, központi fűtésszerelő a Benoid gyár majd Rohoczi Hugó, figurális szobrász Rubleczki Géza volt, föld és kőműves munkákat Kotsis Lajos, a bádogos munkákat pedig Husserl Manó végezte.142 1911-ben végre megkezdődött a Kultúrpalota építése. A meghirdetett pályázatra beküldött mun140 Jegyzőkönyv a Kölcsey Egyesület 1908. április 12-i üléséről. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1908. 1908:243. 141 Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. esztendőről. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 24-26. 142 Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. Esztendőről. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 28.

214

kákat – amint arra már utaltunk – Szántay Lajos építésszel dolgoztatták át.143 Szántay elhatározta, hogy az épület egyes részeit különböző korok stílusirányzatainak megfelelően alakítja ki. Így lett a bejárat klasszicista, a hátsó részek stílusa reneszánsz, gót, illetve korai barokk. Az építész indoklása szerint azért nyúlt különböző stílusirányzatokhoz, mert úgy érezte, hogy az alföldi városokban sohasem használtak hasonlót.144 Az egyesület 1911. évről szóló jelentése kiemeli, hogy „a Közművelődési Palotának 1912 végére el kell készülnie és a Kölcsey Egyesület szándékai szerint 1913 őszén berendezve kell megnyílnia az összes aradi közművelődési tényezők munkássága számára. Az elmúlt 1911. évben fizettük ki az építtetést végző városi tanácsnak a Főfelügyelőségtől 6 év óta kapott 10000 koronányi évi segítséget és kamatait, valamint az aradi adományokból e célra kamatoztatott alapot, összesen 71874 koronát és 20 fillért. A Főfelügyelőség további 9 éven át fogja még a Kölcsey Egyesület útján évi 10000 koronáját elküldeni az építési alap törlesztésére.”145 A Kultúrpalota építésével együtt vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy az új épületben egyszerre két teljes múzeumot szeretett volna megnyitni a Kölcsey Egyesület: a Szabadságharci Ereklyemúzeumot és a néprajzit. Előbbi anyaga már együtt volt, csak rendezni kellett, az utóbbi viszont még számos műtárgy beszerzését követelte, ezért az egyesület újra és újra állami támogatásért folyamodott.146 1912. március 14-én értesítette az egyesület Barabás Bélát, hogy a közgyűlés „egyhangúlag, lelkesedéssel tiszteletbeli tagjává választotta”. Barabás Béla a Függetlenségi és 48-as párt egyik befolyásos vezetője volt, aki a Kossuth-kultusz kialakításában, az aradi Kossuth-szobor felállításában és a vértanúk ereklyéinek feltárásában is fontos szerepet Ujj 2008. 85. Pávai Gyula: Mesélő aradi házak. Nagyvárad, 2008. 29. 145 Az aradi Kölcsey Egyesület 1911. évi fejlődéséről és állapotáról szóló jelentés. Arad, 1912. március 6. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912: azám nélkül. 146 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1910. 1910:195. 143 144

215

játszott, emellett éveken át a Kölcsey Egyesület ügyésze is volt.147 Az egyesületnek írt válaszlevelében Barabás hangsúlyozta, hogy továbbra is elő fogja mozdítani az egyesület által pártolt ügyeket.148 Az 1912. február 29-én tartott választmányi ülésen Kovács Vince városi közművelődési tanácsos és az egyesület választmányi tagja tájékoztatta az egybegyűlteket a Közművelődési Palota ügyéről. Kovács szerint év végére az építkezéssel el kell készülni, hiszen már folynak a belső munkák. A fűtésről új tervezet fog készülni, miközben a város az illetékes szervekkel a jövendő intézmény szervezeti szabályzatáról egyeztet. Varjassy Árpád távollétében az ülést vezető Krenner Miklós alelnök hangsúlyozta, hogy noha az egyesület gyűjteményeit átadta a városnak, hogy azokat a Közművelődési Palotában helyezhessék el, nem mondott le arról, „hogy elsősorban formálja, irányítsa ott a szellemi életet, és kapcsolatba hozza a szellemi élet többi városi tényezőivel”. A választmány ennek érdekében háromoldalú tárgyalások megkezdését javasolta a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, Arad városa és a Kölcsey Egyesület között.149 A Kölcsey Egyesület 1912. március 6-án tartott közgyűlésén Varjassy Árpád távollétében Krenner Miklós alelnök számolt be az elmúlt időszak munkájáról. Reményét fejezte ki, hogy a Közművelődési Palota felépítésével egyesületük eszközei is meg fognak szaporodni a nemzetépítő munkában. „Az új palota nagy kereteit – mondta többek között – fokozottabb erőkifejtéssel, oly megnövekedett közönséggel lehet majd csak megtölteni, amely maga is végez kultúrgyűjtőmunkát.” Végül annak a meggyőződésének adott hangot, „hogy a Közművelődési Palotában is pezsgő, eleven

Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912:39. Barabás Béla – Szőllősi Istvánnak. Budapest, 1912. március 23. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912:57. 149 Jegyzőkönyv a Kölcsey Egyesület választmányának 1912. február 29ikén a városháza tanácstermében megtartott üléséről. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912: szám nélkül. 147 148

216

életet teremteni és a változó élet szükségletei szerint fejleszteni a Kölcsey Egyesület lesz hivatva.”150 Az egyesület választmány kiállt Varjassy Árpád mellett, akit a vértanúk maradványainak ásatása miatt a fővárosi sajtóban támadások értek.151 Varjassy ugyanis dr. Török Aurél egyetemi tanár és Barabás Béla rosszallása ellenére, kedvezőtlen időjárási körülmények között is folytatta az ásatási munkákat, amelyek 1912. augusztus 21én sikerre vezettek: emberi térdkalácscsontokban akadt meg a munkások ásója.152 Hosszas előkészületek után, 1913. október 21-én exhumálták Lázár Vilmos és Schweidel József földi maradványait.153 Sarlot Domokos nyugalmazott főkapitány már 1913. október 9-én beleegyezett, hogy Varjassy Árpád az aradi vár sáncaiból exhumált két vértanú hamvait elhelyezze a tulajdonát képező sírbolt bal oldali részén.154 Közben a Kultúrpalota építése már annyira előrehaladt, hogy a felszerelési tárgyakról is gondoskodni kellett. Szőnyegeket és függönyöket Domán Sándor, vasból készült fogasokat a Fleischer testvérek, míg zsöllyéket és székeket a Mundus Egyesült Magyar Hajlított Fabútorgyárak Rt. szállított a palotába.155 A vállalat nyilatkozata Jegyzőkönyv a Kölcsey Egyesületnek 1912. március 6-ikán délután 5 órakor a városháza nagytermében megtartott közgyűléséről. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912:szám nélkül. 151 Jegyzőkönyv a Kölcsey Egyesület választmányának 1910. december 3án délután, a városházán megtartott üléséről. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1910. 1910:247. 152 Az aradi vértanúk. S.a.r. és bev.: Katona Tamás (a továbbiakban: Katona 1979) I. k. 334. 153 A vértanúk sírja. Összegyűjtötte Ficzay Dénes (Arad – 1960). S.a.r. és előszó: Pávai Gyula. Arad, 2008. 37-88. A csontvázak kiemelését és az azzal kapcsolatos jegyzőkönyveket közli Katona 1979. I. k. 322-337. 154 Sarlot Domokos – Gásza aradi temető-felügyelőnek. Arad, 1913. október 9. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. Iktatatlan iratok (Fara an) 1913: szám nélkül. 155 A városi tanács határozata. Arad, 1912. szeptember 11. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912: szám nélkül. 150

217

szerint, azért érdeklődtek ezen megtisztelő megrendelés iránt, „mert mint a legnagyobb magyarországi hajlított fabútor gyárvállalatnak eminens érdekünk, hogy ezen magyar kultúrpalota felépítése körüli iparmunkáknál részünket kivegyük, illetve a megbízást magunk részére biztosítsuk, különösen akkor, amidőn iparművészeti szempontból is, gyárunk az osztrák versenyt felveheti”. 156 A zsöllyék 1914-ben szétestek, de a gyártó hamarosan kijavította őket.157 A „Mundus” mellett az aradi bútorkészítő iparosok szövetkezete is kivette a részét a Kultúrpalota berendezéséből, 4500 korona értékben szállítottak különböző termékeket az épületbe. A Közművelődési Palota építési költségei összességében 1100000 koronára rúgtak.158 Az 1848-as gyűjtemény tovább gyarapodott: az Erdélyi Múzeumegyesület a korabeli kiáltványok másodpéldányait küldte meg az Ereklyemúzeum részére. Rozványi József bankigazgató ekkor helyezte letétbe Bersek József 8. huszárezredbeli ezredes kinevezési okmányát, amelyet Kossuth Lajos és Batthyány Kázmér írtak alá.159 A Közművelődési Palota felépülése egyúttal szükségessé tette a Kölcsey Egyesület szerepének és alapszabályának az ismételt átgondolását is. A választmány 1912. november 4-én tartott ülésén nagy vita bontakozott ki az egyesület jövőjéről. Varjassy Árpád elnök pesszimistán tekintett a jövőbe, mert az 1912. június 21-i választmányi ülésen az alelnökön és a titkáron kívül senki sem jelent meg. Faragó Rezső azonban nem találta megalapozottnak az elnök mélabús hangulatát a jövővel kapcsolatban. Szerinte az egyesület működését a közművelődési munkából (pl. a felolvasó ülésekből) és nem az adminisztrációs üléseken való részvételből kell megítélni. „Kétségtelen azonban – folytatta Faragó –, hogy a látszat szerint a K[ölcsey] E[gyesület] működése meg fog 156 A városi tanács határozata. Arad, 1912. október 19. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912: szám nélkül. 157 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912. 1915:3. [!] 158 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912:613. 159 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912:2.

218

gyöngülni és nem fogja tudni a közönség érdeklődését kielégíteni, mert a Közművelődési Palotáról készített szervezeti szabályzat, mely szinte titokban készült, és hozzá is csak mint újságíróhoz jutott, nemcsak nem erősíteni, hanem gyöngíteni van hivatva a 31 éves Kölcsey Egyesületet. Maga a Kölcsey Egyesület, ha egyáltalán hozzá fog szólhatni a szervezeti szabályzathoz, utolsónak fog szólani. Pedig a legutóbbi időkig mindenki úgy vélte, hogy a Közművelődés Házában a Kölcsey Egyesület fogja folytatni megszaporodott erejű munkásságát. Ahelyett a szervezeti szabályzat a Kölcsey Egyesület intézményeivel [!] fenntartását biztosító bevételeit is a Közművelődési Palotának szánja, csakhogy ennek pazarló szervezetére meglelje az anyagi forrásokat. Ez ugyan nem lesz lehetséges, mert a Közművelődési Palota nem lehet el a társadalmi egyesület nélkül, javasolja, hogy a K[ölcsey] E[gyesület] térjen vissza az 1904-iki, a városhoz benyújtott ajánlatáéhoz, hogy a Közművelődési Palota életének irányításában a Kölcsey Egyesületé legyen a vezérszerep. Ha azonban ez már nem volna lehetséges, kívánja meg a várostól, a K[ölcsey ] E[gyesület], hogy a létét biztosító anyagi források, s különösen a tagdíjakkal összefüggő szépirodalmi könyvtár továbbra is az ő kezelésében és fejlesztésében maradjon.”160 A választmány végül Reisinger Sándor hasonló tartalmú indítványát fogadta el. Eszerint a „Közművelődési Palota kipróbált kultúrérzékenységű társadalmi szerv nélkül nem fog hivatásának megfelelni”. Mivel a Kultúrpalota gondolatát az egyesület vetette fel, javasolják a városnak, hogy a szépirodalmi könyvtár továbbra is maradjon kezelésükben, felolvasóüléseik számára pedig a jövőben a Kultúrpalotában ingyenesen biztosítsanak helységeket.161 Az Ereklyemúzeum anyagát már 1913. január 25-re átszállították a Kultúrpalotába, de a bútorok egy része Jegyzőkönyv a Kölcsey Egyesület választmányának 1912. november 4ikén a városháza kistermében tartott üléséről. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912.1912: szám nélkül. 161 Ibidem. 160

219

annyira elhasználódott, hogy azok helyett újat kellett készíteni.162 A további gyűjtemények átszállításával megvárták, míg az idő jobbra fordult. 1913. február 27-én a könyvtári berendezés már annyira a helyén volt, hogy a Kölcsey Egyesület megtarthatta első választmányi ülését a Kultúrpalotában.163 Márciusban Varjassy Lajos polgármester érdeklődött a Kölcsey Egyesületnél, hogy nem akarnak-e a Kreith-féle gyűjteményből valamilyen emléktárgyat megvásárolni, de az árak olyan magasak voltak, hogy Varjassy Árpád elutasította a vásárlást.164 Augusztus 1-jére a Kultúrpalota kiállításait már teljes egészben berendezték, így semmi akadály sem volt annak, hogy a nagyközönség számára is megnyissák.165 1913. augusztus 13-án Arad város közgyűlése egyhangúlag elfogadta Mülek Lajos indítványát és Varjassy Árpádot meghívták az új Közművelődési Intézet (a Kultúrpalota) igazgatójának. Az indoklás szerint Varjassy Árpád volt az, „aki a Kultúrpalota létesítésének eszméjét fölvetette és az idea megvalósítása érdekében közel két évtizeden át kitartó buzgalommal munkálkodott… ő volt az, aki a hazában páratlan nagyságú és értékű 1848-49-i szabadságharci ereklyemúzeumot nemcsak megteremtette, hanem mindenkor nagy és önzetlen odaadással gondozta, anyagi áldozatok árán gyarapította”.166 Ez ismét felkeltette az újságírók érdeklődését is. Az Ereklyemúzeum a Kultúrpalota délnyugati részének emeletén, három nagy kiállító teremben, mintegy hatszáz négyszögméternyi területen, negyvenhét vitrinben volt Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913:5. Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. esztendőről.. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 32. 164 Varjassy Lajos – Varjassy Árpádnak. Arad, március 5, (válasz: március 7.) Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: szám nélkül. 165 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913:60. 166 Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. esztendőről.. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 35. 162 163

220

elhelyezve. A kiállítás berendezése során kronologikus és tematikus szempontokat vettek figyelembe. Az első teremben a tárlatot az uralkodó család 1848/49-ben szereppel bírt tagjainak és az ún. „kamarilla” tagjainak arcképei nyitották meg. Ezután következtek a bécsi forradalom emléktárgyai, nevezetesen arcképek, plakátok, fegyverek, gúnyrajzok, és gúnyiratok. Ezt követte az 1848. március 15-ére vonatkozó emléktárgyak csoportja, a szabad sajtó első termékei, a vonatkozó képek és arcképek, továbbá az első kormányrendeletek, majd Arad város tanácsának és Arad vármegye közönségének, a nemzetőrég szervezése stb. tárgyában kiadott felhívásai következnek.167 „A falakon folytatólagos sorrendben arcképek, csataképek és plakátok – folytatta tudósítását az Arad és Vidéke 1913 augusztus közepén –, ezek fölött pedig 48-as fegyverekből egybeállított trófeák között 48-as lobogók függnek. Az első teremben egy-egy külön szekrényben vannak a 48-49-ben Pesten és Bécsben kiadott hírlapok egyes példányai, külön a Kossuth bankók, szükségpénzek, utalványok, a Kossuth-bankók beszedésére vonatkozó nyugtatványok, Kossuth-dollárok, pecsétnyomók, emlékérmek, rendőrbuzogányok, külön az Aradra vonatkozó emléktárgyak, nemkülönben Zichy Mihály által Oroszországból visszaküldött magyar fegyverek, valamint külön a katonai felszerelési tárgyak, külön két nyitott szekrényben magyar fegyverek, a terem megfelelő helyein pedig ágyúgolyókból és nemzetőr lándzsákból egybeállított csoportok állnak. Az első teremben, a főbejárattal szemben függ néhai Lévay Henriknek, a múzeum védnökének, Zichy Mihálynak, a múzeum mecénásának és Lendvai Sándornak168 a múzeum létesítése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett férfiúnak olajfestményű arcképe.”169 Arad és Vidéke 33. (1913. augusztus 15.) 188. sz. 4. Lendvai Sándor biztosítási hivatalnok, a Magyar Általános Biztosító titkára, valamint az „Összetartás” szabadkőműves páholy tagja volt Aradon. Berényi Zsuzsanna Ágnes Aradi szabadkőműves páholyok tagnévsorai a dualizmus korából. (szabadkőművesi páholynévsorok Kelet- Magyarországból II.), in.: Acta Siculica 2007 (A Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve) Szerk.: Barti Levente etc. Sepsiszentgyörgy, 2007. 169 Arad és Vidéke 33. (1913. augusztus 15.) 188. sz. 4. 167 168

221

A második teremben a falakat továbbra is időrendben haladva arc és csataképek, plakátok, valamint koszorúszalagok díszítik. Az ablakközökben fegyverekből összeállított trófeák és nagy értékű 48-as lobogók, ezek között a Kossuth Lajos által küldött Ihász-féle lobogó, két osztrák gyalogsági és egy osztrák lovassági lobogó függött. A bejárattal szemben állt a nagy könyvtárszekrény, amelyben az 1848-as eseményekre vonatkozólag bel- és külföldön megjelent művek és röpiratok egy jelentékeny része, valamint az 5000 hivatalos ügyiratból álló, Csány-féle levéltár volt elhelyezve. „Ugyanebben a teremben egy szekrényben tiszti atillák, másikban gazdag arany hímzésű lobogószalagok, külön a tiszti szolgálati övek, külön az ellenségtől elvett fegyverek, majd a piski ütközet után a Sztrigy folyóban talált fegyverek, külön orosz fegyverek és lőszerszámok, külön egy szekrényben honvéd főtisztektől származó fegyverek és egyéb nagybecsű emléktárgyak és egy szekrényben olajfestményű és akvarell miniatűr arcképek, valamint Gábor Áronnak, Vasvári Pálnak és másoknak saját kezűleg írt nagybecsű jelentései nyertek elhelyezést.”170 Ezután volt látható a Bohus-féle asztal, amely körül a fegyverletételekre vonatkozó tárgyalások folytak, Duschek Ferenc pénzügyminiszternek és Görgei tábornoknak Világoson hátrahagyott, vasból kézült pénzes ládái, továbbá a fegyverletétel alkalmával a honvédtisztek által szétvagdalt magyar zászlók maradványai. Itt függesztették ki Haynau rendeleteit, a forradalmárok személyleírásai, és itt függött négy rablánc is. „Ugyanebben a teremben hat üvegszekrényben kizárólag a vértanúkra vonatkozó emléktárgyak nyertek elhelyezést. A Damjanichtól, Kiss Ernőtől, Vécsey gróftól származó ereklyék egy-egy egész szekrényt betöltenek. Két szekrényben Lázár Vilmos, Leiningen gróf, Perényi Zsigmond, Hubay Gyula ereklyéi őriztetnek. A hatodik szekrényben a kilenc bitófa egy-egy darabja és a kivégzésnél használt zsámolyból Parcsetich Hugó őrnagy által az aradi várbörtönben készített kis oltár van el170

Ibidem.

222

helyezve. Három üvegszekrényt a 13 vértanú emlékszobrának leleplezése alkalmával küldött ezüstkoszorúk töltenek meg, míg két szekrényben túlnyomólag a vértanúktól származó arany és ezüst ereklyék (pecsétgyűrűk, jegygyűrűk, érdemrendek stb.) nyertek elhelyezést.”171 A második teremből benyíló egyik fülkében kaptak helyet az osztrák tábornokok, a román, a szerb, a horvát és a szlovák felkelés vezetői külön-külön csoportokban, valamint az orosz cár és két orosz alattvaló arcképe, míg a másik fülkében Vécsey Károly gróf sírboltjának az aradi ótemetőből elhozott bejárata áll. Ugyanebben a fülkében száz és száz koszorúszalagtól körülvéve egy örökmécses világított. A harmadik teremben a falakon és az öt üvegszekrényben kizárólag a honvédtisztek által a várbörtönökben fából, selyemből vagy vassodronyból készített emléktárgyakat, olajfestményeket, akvarelleket és pasztellképeket valamint arcképeket lehetett látni. Ennek „a teremnek a pillérek mögötti részében az üvegszekrényen Kossuth Lajos turini életére és halálára vonatkozó emléktárgyak, a falakon pedig Teleki László grófra és Széchenyi István grófra vonatkozó ereklyék vannak elhelyezve. Legvégül több honvédegylet arcképcsoportja, ezek között az Aradon még ma is élő 48-as honvédek arcképcsoportja függ”.172 Az újságíró végkövetkeztetése szerint: „a múzeum több ezernyi tárgya ész- és célszerűen, szórakoztató és oktató módon el van rendezve, a tárgyak külön-külön felirattal el vannak látva, s így mi sem gátolja azt, hogy múzeum a nagyközönség számára megnyittassék. A tárgyak újabb leltározása és az egyes szekrényekben elhelyezett tárgyakról külön-külön leltár készítése és ezek alapján a nagy illusztrált katalógus egybeállítása 2-3 évre terjedő szorgalmas munkát igényel.”173

Ibidem. Ibidem. 173 Ibidem. 171 172

223

Miközben a román törvényhatósági bizottsági tagok vezérkara vehemens támadásokat intézett a megyegyűléseken a magyar kormány és a vármegye vezetősége ellen a közigazgatásban tapasztalható visszaélések miatt,174 1913. október 25-én este és 26-án ezernél is több vendég vett részt a kultúrpalota ünnepélyes megnyitóján. „Egymásután érkeztek a kocsik, autók – olvashatjuk a Kölcsey Egyesület évkönyvében –, megélénkült a palota díszes, gyönyörű előcsarnoka. Hölgyek, urak estélyi öltözetben, mélyen dekoltált bársonyos vállakon tündöklő ékszerek, egy-két katonatiszt, itt-ott egy dekoráció színes szalagja töri meg a fekete frakkok egyhangúságát. Nyolc órára megtelt a nagyterem. Az emeleti páholyban Jankovich miniszter Rákosi Jenővel, Urbán Iván báró főispánnal, a jobboldali földszinti páholyban Papp I. János román püspök, a baloldaliban Ferenczy Zoltán, Szalay Imre báró, Fejérpataky László, a széksorok előtt Urbán Ivánné bárónéval Herczeg Ferenc és Kintzig János.175 ” ¼ 9-kor Jászai Mari „templomi csendben” Herczeg Ferenc „Az aradi vár” című prológusát mondta el, majd Mandl Vilmos bevezető gondolatai után Zichy Géza, Schubert, Goldmark, Bizet és Beethoven művei csendültek fel.176 1913. október 26-án 10 órakor a Kultúrpalota nagytermében a kétszáz tagú dalárda rázendített a Himnuszra. Varjassy Lajos aradi polgármester üdvözlő beszédében kiemelte, Arad „mindenképpen hivatott arra, hogy Magyarország egyik legtekintélyesebb gazdasági és kulturális intézményekben gazdag városa legyen”. Hangsúlyozta továbbá, hogy a város fejlődésében „egy új, dicsőséges távolba mutató határjelző: a Kultúrpalota”.177 Arad és Vidéke 33. (1913. október 21.) 242. sz. 5. Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. esztendőről.. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 37-38. 176 Arad és Vidéke 33. (1913. október 25.) 246. sz. 2-3. Az aradi Közművelődési palota megnyitó ünnepségének sorrendje. Arad, 1913. október 25-26. (Nyomtatvány). Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: szám nélkül. 177 Arad és Vidéke 33. (1913. október 28.) 248. sz. 1. 174 175

224

Az ellenzék szerint éppen csak beszélni nem tudó Jankovich Béla kultuszminiszter szónoklatában a kulturális, a politikai és a gazdasági élet változásait vetette össze. Szerinte a kulturális életben lassabban megy végbe az átalakulás, mint a másik két szférában. Legfontosabb feladatként határozta meg „a kultúra szellemi eszközeinek széleskörű elterjedését és előmozdítását”. Rákosi Jenő nagy sikert aratott ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy szerinte minden ember, aki Aradra beteszi a lábát, a vértanúkra gondol. Felidézte Kazinczy, Csokonai és Katona József hányattatásait majd így folytatta: „és vannak mártírjai a művészetnek és vannak mártírjai a tudománynak. Mert nem csak a mártírok városa Arad, de a mártírok országa Magyarország.” Végezetül, a kiállításon is jelen lévő szakrális hangulatnak megfelelően leszögezte: „Búcsúként fognak idejárni a hazafiak, hogy lelkük megerősödjék e város megszentelt földjén járva.”178 Papp I. János aradi román püspök szerint Arad város életében ez a nap egy ritka ünnepély. „Ma adatik vagy adatott át rendeltetési céljának e díszes palota – mondta a püspök –, amelynek külseje, belső berendezése és felszerelése nemcsak a mostani nemzedéknek, de az utókornak is beszélő tanulságul fog szolgálni e vidék, e város ez idő szerinti vezér férfiainak lelki világosságáról, (éljenzés) nemes gondolkozásáról, és céltudatos tevékenységéről, már nemkülönben városunk nagyra becsült közönségének közművelődésünk oltárára deponált áldozatáért.” A szent Evangélium által tanított szeretettel üdvözölte az egybegyűlteket, amely „képes megteremteni a lelkek harmóniáját, a kölcsönös megértést és megbecsülést (éljenzés).” Végül áldást kért a palotára „és a benne fakadó szellemi életre”. Beszédét tüntető taps és éljenzés fogadta.179 Herczeg Ferenc a Petőfi- és Kisfaludy társaságok üdvözletét tolmácsolta. További üdvözléseket követően Varjassy Lajos polgármester a Kultúrpalota szellemi életének irányítására hívta fel a Kölcsey Egyesületet, Varjassy 178 179

Arad és Vidéke 33. (1913. október 28.) 248. sz. 2. Arad és Vidéke 33. (1913. október 28.) 248. sz. 3.

225

Árpád elnök, a közművelődési ház igazgatója pedig megígérte, hogy az egyesület becsületesen és múltjához méltóan fog megfelelni hivatásának. Az egyesített dalárdák szép éneke zárta a rendezvényt. ½ 2-kor 180 terítékes társas ebéd volt a „Fehér Kereszt” szállodában. Délután 4 órakor a delegációk sorban tisztelegtek a kultuszminiszter előtt. A pécskaiak Herczeg Ferenc vezetésével egy polgári fiúiskola felállítását kérték a minisztertől, amit az meg is ígért. „Végül a Kölcsey Egyesület vezetősége tisztelgett Varjassy Árpád vezetésével, az aradi filharmóniai egyesület küldöttségét pedig Mandl Vilmos dr. vezette és ezzel a két órán át tartó tisztelgések véget értek.” Este a színházban díszelőadásként adták a „Falurossza” című népszínművet.180 A Kultúrpalotában kapott helyet az Ereklyemúzeum mellett a történeti kiállítás, a város múltját bemutató anyag, a néprajzi kiállítás, a képtár és egy iskolai múzeum is. A múzeum hétfőn, szerdán és pénteken 9-től 13 óráig volt nyitva, a belépőjegy 40 krajcár volt. Vasárnap 15 és 17 óra között ingyenesen is meg lehetett látogatni a gyűjteményeket. 1913-ban vásárolták meg az aradi reálgimnázium éremgyűjteményét, továbbá 300 db, Borosjenő mellett felfedezett középkori érmét. 1914-ben készült el a művészeti gyűjtemény első leltára, amely 154 műtárgyat számlált. Ezek közül 51 festményt a városi költségvetésből vásároltak meg, illetve adományozás útján jutott birtokukba. Ehhez kapcsolták a Lonovici család gyűjteményéből származó szőtteseket, továbbá 80 db képet, amelyet a budapesti Szépművészeti Múzeum megnyitása előtt hoztak Aradra. Az alkotók között megtalálhatók voltak Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Feszty Árpád, Barabás Miklós és Rippl-Rónai József munkái is.181 Arad és Vidéke 33. (1913. október 28.) 248. sz. 3-4. A beszédeket közölte Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. esztendőről.. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 41-47 is. 181 Hügel, Peter: Az Aradi Múzeum – Történeti áttekintés, in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 67. 180

226

A Kölcsey Egyesület 1913-ban nyomtatásban is megjelent alapszabálya hűen tükrözte az egyesület életében bekövetkezett változásokat. Céljuk eszerint „társadalmi egyesülés Arad sz. kir. város közművelődési intézetével kapcsolatban a nemzeti közműveltség terjesztésére, nevezetesen a hazai irodalom pártolására, a zene és szépművészetek pártolására, Arad sz. kir. város muzeális gyűjteményeinek gyarapítására, a népműveltség fejlesztésére, és a hazafias érzelmek, de különösen az aradi vértanúk iránti kegyeletes visszaemlékezés ébrentartására”.182 Később az alapszabály még egyszer megismétli ezeket a gondolatokat. Az egyesületi tagok feladatának mondja a nemzet nagyjai és „különösen az aradi vértanúk iránti kegyeletes visszaemlékezés” ápolását, a vértanúk hamvainak egybegyűjtését, a vesztőhelyen emelt emlékmű iránti érdeklődés fenntartását, továbbá a vesztőhelyen létesítendő park karbantartásának ellenőrzését.183 6. Az I. Világháború árnyékában A Kultúrpalota megnyitásától 1914. december végéig, tehát még az első világháborús évben is, a Kölcsey Egyesület rendkívül széleskörű tevékenységet fejtett ki. A Kultúrpalota (hivatalos nevén: „Arad sz. kir. város Közművelődési Intézete”) szellemi életének irányítása mellett számos más kezdeményezés is az egyesület nevéhez fűződött. Arad városa rendes évi javadalommal ellátott tisztviselőket és szolgákat rendelt a Kultúrpalotába. 1915 márciusáig sor került a régiségtár és az Ereklyemúzeum rendezésére. Az egyesület megszerezte az Ábray-féle éremgyűjteményt, a Fábián Gábor könyvtárát és levéltárát, illetve bútorát, majd kialakította a Fábián Gábor emlékszobát, valamint a Czárán Gyula és Nachtnébel-féle könyvgyűjteményeket. Átvette és rendezte az aradi főgimnázium összes muzeális gyűjteményeit. Egybegyűjtötte és rendezte a Városi Múzeum anyagát. Kezdeményezte az aradi Szépművészeti Múzeum létrehozását, amely a budapesti múzeum letéti anyagával 1914 elejétől kezdve a közönség ren182 183

Az aradi Kölcsey Egyesület alapszabályai. Arad, 1913. 3. Az aradi Kölcsey Egyesület alapszabályai. Arad, 1913. 5.

227

delkezésére áll. Az aradi vasútállomás dolgozói részére népkönyvtárt létesítettek, a Filharmónia Egyesülettel együttműködve Bösendorfer zongorát vásárolta.184 Az Ereklyemúzeum számára megszerezték a BohusGöregei-féle emléktárgyakat, továbbá a művész terem számára az aradi zeneiskola alapítóinak az arcképét. Alapítványt hoztak létre az aradi állami tanítóképző intézet legjobb természettudományos eredményeket elérő hallgatója számára. Nyolc irodalmi estet, tizenkét szabadlíceumi előadást és egy ifjúsági hangversenyt is rendeztek. Pályázatokat hirdettek, támogatták a cselédlányok számára tartott előadásokat. Egyre gyakrabban került sor jótékonysági estek megrendezésére is. Az Aradi Vöröskereszt egyesület 1914. november 8-án, a Kultúrpalota nagytermében rendezett hangversenyének jövedelméből 130 koronát visszautaltak az Aradi Vöröskeresztnek.185 Gaál Jenő műegyetemi tanár Széchenyiről és Kölcseyről tartott előadását. Felolvasásokat szerveztek a hadbavonultak családtagjainak és a katonai rokkantaknak. Arad város törvényhatósága, illetve az egyesület választmányi tagjai számára megküldték Kovách Ernő visszaemlékezésének kinyomatott példányát, könyveket kértek a sebesült katonák számára, hadikölcsönt jegyeztek, Lázár Vilmos és Schweidel József földi maradványait méltó helyen megőrizték. 1914. március 31-én tudatta Varjassy Árpád igazgató a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségével, hogy előírták az Ereklyemúzeum anyagának katalogizálását és a műtárgyak értékének megállapítását.186 Már 1914 augusztus-szeptemberében figyelmeztette a Kölcsey Egyesületet Arad város tanácsa, hogy az 1914/15-ös évre aligha kapnak államsegélyt, így a Kultúr184 Az aradi Kölcsey Egyesület titkárának jelentése az egyesület XXX. évi rendes közgyűlésére. Arad, 1915. március 1. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1915. 1915: 13. 185 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1914. 1914:217., vö.: Rudnyánszky Endre: A kultúrpalota létesülésének története, in.: Az aradi Kölcsey Egyesület évkönyve az 1914-1915. esztendőről.. S.a.r.: Rudnyánszky Endre. Arad, 1915. 53-55. 186 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1914. 1914:95.

228

palota költségvetését a legnagyobb takarékossággal állítsák össze.187 Az Ereklyemúzeum (beleérve a plakát- és kéziratgyűjteményt is), a Városi Múzeum, a régiségtár és a szépművészeti múzeum tárgyait tehát leltározták, és 2-2 példányban elkészítették a leltárkönyveket.188 1915-ben a Kölcsey Egyesületnek már 1000 fizető tagja volt. A gyűjtemények értékét is közölték az egyesület XXX. közgyűlésén. Az addig rendezett gyűjtemények értéke 461950 korona volt. Ebből a leltárak szerint: „a./ Az Ereklyemúzeumban elhelyezett tárgyak száma 3804, értéke 182500 korona. b./ A Szépművészeti Múzeumban elhelyezett tárgyak száma 237, értéke 265000 korona. c./ A Régiségtárban elhelyezett tárgyak száma 2791, értéke 3750 korona. d./ A Városi Múzeumban elhelyezett tárgyak száma 236, értéke 10700 korona.” 1914 decemberének végétől a Kultúrpalotában elhelyezett múzeumok és képtárak a „szűkös pénzviszonyok folytán” zárva tartottak.189 1915. december 29-én meghalt az egyesület életének meghatározó tagja, Varjassy Árpád.190 Nem sokkal halála előtt még Galsai Kovách Ernő 1911-ben, a Kölcsey Egyesület által sajtó alá rendezett naplójának példányait küldte szét az egyesületet pártoló egyéneknek, további támogatásukat kérve.191 1915ben a Kultúrpalota munkatársai megkezdték „az 1848/49 évből való hirdetmény – és kiáltványgyűjtemény rendezését és leltározását”, utóbbit kis híján be is fejezték. Ekkor került az Ereklyemúzeumba a néhai Wallfisch Ármin Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1914. 1914:123, 207. Az aradi Kölcsey Egyesület titkárának jelentése az egyesület XXX. évi rendes közgyűlésére. Arad, 1915. március 1. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1915. 1915: 13. 189 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912. 1915:12. [!] Ugyanebben az évben halt meg Urbán Iván főispán is, aki szintén támogatta az egyesület munkáját. 190 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1915. 1915: szám nélkül. 191 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1915. 1915:4. 187 188

229

hagyatékából a 140 kötetre tehető korabeli hírlapgyűjtemény is. Szintén ebben az évben „az 1848/49. ereklyemúzeum részére megszerezte és ott elhelyezte Kiss Ernő vértanú tábornok értékes, ütőszerkezettel bíró arany óráját és láncát a Harlikovics-féle hagyatékból.” Érdekes, hogy az Ereklyemúzeumban elhelyezett tárgyak számát ekkor kevesebbre tették, mint egy évvel korábban, 2280-ra, amelynek értékét 186134 korona 70 fillérben adták meg.192 Varjassy halálát követően az egyesületnek három hónapon át nem volt elnöke, ami kissé hátráltatta a munkát. 1916 januárjában, Varjassy Árpád halálát követően, ideiglenesen Kovács Vince közművelődési tanácsnokot bízták meg a Közművelődési Intézet vezetésével.193 Az új igazgató, Fényes Dezső hamar újjászervezte a kulturális életet a Kultúrpalotában.194 A felügyelő-bizottság 1916. október 19-i ülésének jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy az Ereklyemúzeumra már csak 840 koronát fordítottak.195 Az egyesület előadói között feltűntek kiváló szakemberek is. 1916. november 26-án például Marczali Henrik tartott előadást „A világpolitika és a világgazdaság fejlődése” címmel. 1917-ben – a háborús megpróbáltatásokon túlmenően – további halálesetek nehezítették meg a város Közművelődési Intézetének és Kölcsey Egyesület működését. Elhunyt Fényes Dezső elnök, Bancsák István pénztáros, polgári iskolai tanár és a felügyelő-bizottság tagja, Fábián Lajos kúriai bíró. Fényes Dezső nem tudta valóra váltani tervét, hogy már a háború alatt a Kultúrpalotában elhelyezzék a természetrajzi gyűjteményt. Tekintettel az anyagi viszonyokra, a Kultúrpalota nagytermében mozit szerettek volna berendezni, amihez az illetékes minisz192 [Beszámoló a Kölcsey Egyesület 1915. évi tevékenységéről.] Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1916. 1916: szám nélkül. 193 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. Iktatatlan iratok (Fără an.) 1916:20. 194 Fényes Dezső (1859-1917) fizikatanár, a Kölcsey Egyesület elnöke. http://www.kfki.hu/physics/historia/historia/egyen.php?namenev=fe nyesd&nev5=F%E9nyes+Dezs%F5 Letöltés 2011. augusztus 5. 18 h 30. 195 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1916. 1916:215.

230

térium engedélyét is megkapták. „Gyűjteményeink közül – olvasható az 1917-es évről szóló beszámolóban – nagyobb mérvű fejlődést csak a könyvtár mutat. Ennek oka az, hogy az Intézet igazgatói állásának végleges betöltéséig a többi gyűjtemény fejlesztése azért sem mutatkozott célszerűnek, mert meglévő gyűjteményeink sincsenek még szakszerűen feldolgozva, de különben is az ereklyemúzeum fejlesztésére alkalom sem kínálkozott, a néprajzi múzeum a háború folyama alatt el van raktározva, a képtár pedig átrendezés alatt áll.”196 Az 1918. július 27-én (más források szerint 29-én) tartott közgyűlésen elfogadott alapszabály szerint az egyesület célja: „társadalmi egyesülés Arad sz. kir. város Közművelődési Intézetével kapcsolatban a nemzeti közműveltség terjesztésére, nevezetesen a hazai irodalom pártolására, a zene és szépművészetek ápolására, Arad sz. kir. város muzeális gyűjteményeinek gyarapítására, a népműveltség fejlesztésére, és a hazafias érzelmek, de különösen az aradi vértanúk iránti kegyeletes visszaemlékezés ébrentartására.”197 1918 őszén a háborús felbomlás következtében már akadozott az egyesület működése. Az 1918-as titkári beszámoló szerint: „Ősszel a megváltozott országos helyzet következtében csak két felolvasást tarthattunk. Október 13-án Jancsovics Ferenc, egyesületünk alelnöke tartott szabad előadást az erkölcsi eszme fejlődéséről a világháborúban. Végül október 23-án dr. Csengeri János költő-tudós ült felolvasó asztalunknál, és mutatta be Sophokles: Elektra fordítását.” Az Ereklyemúzeumról ekkor már nem történt említés.198 1918 őszén, Jászi Oszkár és a román politikusok sikertelen tárgyalásait követően (Iuliu Maniu ekkoriban Arad sz. kir. város közművelődési intézetének 1917. évi fejlődéséről és állapotáról szóló jelentés. Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül. 197 Az aradi Kölcsey Egyesület alapszabálya. Arad, 1918. július 29. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül. 198 Titkári jelentés. Arad, 1919. június 1. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:19. 196

231

már a „teljes elszakadást” követelte Magyarországtól), Arad megyében Varjassy Lajos főispán vezetésével és a román nemzeti komité irányításával lényegében párhuzamos hatalmi struktúrák alakultak ki. Az ún. belgrádi katonai konvenciót (1918. november 7.) követően a magyar hadsereg kiürítette az aradi várat, amelyet hamarosan a szerb hadsereg egységei foglaltak el. A gyulafehérvári gyűlést (1918. december 1-2.) követően a román vezetés költözött be a megyeházára. December végén francia csapatokat vezényeltek Aradra, amelyek fokozatosan átadták a város közigazgatását a román hatóságoknak. 1919. április 18-án beleegyeztek Iustin Marşieu prefektusi kinevezésébe, május 17-én a román csapatok bevonultak Aradra, két nap múlva megérkeztek a román hivatalnokok is, a francia csapatok pedig a várba húzódtak vissza. 1919. július 7-10 között a teljes adminisztráció a román állam kezébe került, s ezt az átalakulást 1920. június 4-én a trianoni békeszerződés is szentesítette.199 Az 1918. július 29-i közgyűlést követően, a politikai helyzet alakulása miatt, a Kölcsey Egyesület már nem tudott újabb közgyűlést tartani. Romul Veliciu prefektus már 1919. október 10-én követelte a városi elöljáróságtól a Szabadság-szobor és a Kossuth-szobor eltávolítását a közterületről, ami a későbbiekben meg is történt.200 1920. szeptember 1-ig a Kölcsey Egyesület még tartott választmányi üléseket, később már arra sem kaptak engedélyt. 1919-ben a választmány hat ülést tartott. Január 7-én Lőcs Rezső elnök lemondási ügyével foglalkozott, akit sikerült rábeszélni, hogy vállalja továbbra is az egyesület vezetését.201 Május 27-én az elnök felvetette a kínos dilemmát: „mi legyen az egyesület működésével?” Az irodalmi bizottmány már ekkor tudatta, hogy a megváltozott körülmények közepette nem tud működni. Június 10-én sajnálattal bár, de elfogadták Jancsovics Ferenc Almási 2009. 48-49. Barabás Béla: Emlékirataim. S.a.r.: Zakar Péter. Arad, 2005.2 216. 201 Lőcs Rezső 1918. december 13-án mondott le az egyesület elnöki tisztéről, mert időközben polgármesterré választották. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918:66. 199 200

232

alelnök egy héttel korábban kelt levelében bejelentett lemondását. Örvendetes hír volt viszont, hogy megszerezték a honvéd egyesület irattárát.202 1919. június 30-án „mintegy forradalmi jogon” a választmány megváltoztatta az alapszabályt és Szántay Lajost valamint Farkas Ferencet alelnökökké választotta. Szeptember 23-án Lőcs Rezső indítványára, „mivel a választmány mindenképpen valamilyen irányú működés kifejtésére törekedett”, irodalmi pályázatot hirdetett, s e célra 1000 koronát bocsátott az irodalmi bizottság rendelkezésére. Szeptember 27-én közzétették a pályázati felhívást.203 Szeptember 26-án Iustin Marşieu, Arad megye prefektusa felszólította az egyesületet, hogy alapszabályát és a magyar állammal kötött szerződések másolatát küldjék be neki. Egyúttal utasította a Kölcsey Egyesületet, hogy további intézkedésig vagyonát hagyja helyben, így megtiltotta azok kölcsönadását vagy elszállítását.204 Október 29-én – a prefektus utasításának megfelelően – változtattak az egyesület alapszabályán, mert azt be kellett terjeszteni a hatósághoz. Ugyanakkor Szántay Lajos alelnök és Csécsy Imre választmányi tag lemondott tisztségéről.205 1920-ban további négy választmányi ülést tartottak. Január 11-én az előző év novemberében bezárt könyvtár megnyitását szorgalmazták, amit a városi hatóság el is fogadott. Mint a város vezetésének írták: „a könyvtárnak most van szezonja, de ettől eltekintve is a közönség a drága könyveket nem vásárolhatja, a sajtó szegényes termékeivel nem elégítheti ki olvasási szomját, s így utolsó esetben kényszerítve van arra, hogy erkölcsrontó pamfleteket, vagy szemérmetlen piaci pornográfiát olvasson. S ezalatt a 202 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:15. Bérczy Lajos titkár jelentése az 1919-1920. évekről Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül. 203 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:29. 204 Marşieu, Iustin – a Kölcsey Egyesületnek. Arad, 1919. szeptember 26. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1919. 1919: szám nélkül. 205 Bérczy Lajos titkár jelentése az 1919-1920. évekről Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül.

233

népnevelés és erkölcsnemesítés egyik leghivatottabb faktora, a gyönyörűen berendezett könyvtár el van temetve, el van zárva a közönség előtt.”206 Megtörtént az irodalmi pályázat elbírálása is, a novellák közül Nagy Dánielé, a lírai versek kategóriájában Rudnyánszky Endre nyert első díjat. „Aki az ülések jegyzőkönyveit végiglapozza – olvasható az 1919-1920-as évekről szóló beszámolóban – látni és érezni fogja azt a heroikus küzdelmet, melyet a választmány folytatott, hogy a megbénult egyesület életjelt adhasson. Az összejövetel, a szó tiltva lévén, a betű által akart működni és hatni. Ez a meggondolás indította arra, hogy Kócsy Jenő hírlapíró Szezon c. lapját ideiglenesen az egyesület hivatalos lapjává nyilvánította és megengedte, hogy a díjat nyert pályaműveket leközölhessék.”207 A Szezon tehát Boda Andor és Kócsy Jenő szerkesztésében „a szépet szeretők, a szépet keresők” számára jelent meg, célja az irodalom helyi művelőinek a buzdítása volt. Mivel az új román hatóságok igyekeztek elzárni az aradi kulturális életet a magyarországi folyamatoktól, a Szezon csak kivételesen tudott túllépni a vidékiességen. A magyar irodalom-történetben jegyzett alkotók közül mindössze Juhász Gyula versei és Balázs Béla egy novellája, a világirodalom klasszikusait pedig csak Goethe és Anatole France művei képviselték. Pozitívum viszont, hogy a régió művészei, így a temesvári Páll Tamás írásai is megjelenhettek itt. A lap utolsó száma 1920. május 23-án látott napvilágot, a két évvel korábban Aradra költözött Boda Andort „illetőségi helyére”, Budapestre telepítették.208 1920. február 22-i választmányi ülésen ünnepelték meg Szakály Salamon választmányi tag 80. születésnapját, sajnos szeptember 1-jén már halálhíréről értesültek. Még februárban szóba került a Szezon is. A lap az 5000 koronás 206 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey. Kivonat a Kölcsey Egyesület üléséről. Arad, 1920. január 11. Dos. 1920. 1920: szám nélkül. 207 Bérczy Lajos titkár jelentése az 1919-1920. évekről Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül. 208 Ujj János: Aradi irodalmi lapok Arad, 2004. 13-15.

234

támogatás ellenére sem volt életképes. Egyes választmányi tagok kifogásolták a lapban megjelenő, valláserkölcsi szempontból kifogásolható megnyilvánulásokat, mások viszont védelmére keltek. A vitát azonban hamarosan oka fogyottá tette a lap megszűnése. Szeptember 1-jén tartotta az egyesület 1920-ban utolsó választmányi ülését. A líceumi előadások megszervezésére nem kaptak engedélyt, ezért a román oktatási miniszterhez akartak fordulni. 1920. szeptember hó 1-től „az egyesület hivatalos szervei teljesen elnémulnak” – fejeződik be az 1919-1920-as évekről szóló jelentés.209 7. Összefoglalás Összefoglalva az eddig leírtakat, megállapíthatjuk, hogy az aradi Kölcsey Egyesület kihasználva társadalmi összetételét (helyi politikai elit, gazdasági-pénzügyi élet vezetői, újságírók, művészek, tanárok, tudósok stb.) mintegy másfél év alatt meg tudta nyitni az Ereklyemúzeumot. Kezdetben az egyesület közművelődési profiljához jobban illő megyei múzeum megnyitására gondoltak, amelynek már voltak 1848/49-es emléktárgyai, de a hangsúlyt inkább a régészeti és a néprajzi anyagra helyezték. Dömötör László 1891 januárjában elhangzott javaslata változtatta meg az elképzeléseket. Az Ereklyemúzeumot rövid időn belül megnyitották, amiben, az említetteken kívül bő egy évtizedes közművelődési tapasztalataik is segítségükre voltak. Nem mellékes az sem, hogy Arad városa és a megye is hatékonyan támogatta törekvéseiket, tagságuk körében több polgármestert és főispánt is megtalálhatunk. Ugyanakkor a magyar belpolitika alakulása, Kossuth Lajos és az 1848/49-es forradalom országszerte kibontakozó kultusza lehetőséget nyújtott arra, hogy vállalkozásuk országos jelentőségre tegyen szert. A helyi, önkormányzati és állami források bevonása terveik megvalósításába további jelentős eredményekhez vezetett. A Bérczy Lajos titkár jelentése az 1919-1920. évekről Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül.

209

235

Kultúrpalota felépítésével messze Arad határain túlmutató kulturális központot hoztak létre. Ennek a komplexumnak a részét képezte az Ereklyemúzeum, amelyben 1915-ben már 3804 műtárgyat őriztek,210 182500 korona értékben. A Kölcsey Egyesület programja kezdettől fogva összefüggésben állt a magyar kultúra támogatásával, amelyet békés úton, az európai kulturális fejlődéssel összhangban kívántak megvalósítani. Ezért harcoltak az analfabétizmus ellen, tartottak fenn könyvtárat, támogatták a képzőművészeti és a zenei élet fejlődését és népszerűsítették a természettudományos kutatások eredményeit is. Miután 1919-ben a román közigazgatás átvette Arad irányítását, működésüket rövid idő alatt jelentősen korlátozták, majd megszüntették. Az Ereklyemúzeum fejlesztésére akkor már nem gondolhattak, a gyűjteményeket bezárták.

Az értékes kézirat- és plakát gyűjteményt 1915-ben még rendezték. (Z.P.) 210

236

Függelék. Válogatás a Kölcsey Egyesület irataiból211 1. Szikszai Lajos levele az egykori 3. honvédzászlóaljban szolgált bajtársaihoz Szikszai Lajos alispán javasolja egykori honvéd bajtársainak, hogy a 3. honvédzászlóalj megalakulásának 40. évfordulóját – miután a 30-at Szegeden ünnepelték meg – Nagyváradon, az 50-et pedig Aradon ünnepeljék meg. 1848-ban e három város volt kijelölve a zászlóalj fő toborzási helyének.

Kedves Bajtársam!212 Zilah, 1888. május 2. Tíz év előtt, midőn Szegeden zászlóaljunk megalakulásának 30-adik évfordulóját megünnepeltük, az elválás alkalmával ígéretet tettünk egymásnak, hogy 10 év múlva újra összejövünk letörölni az idő mohát azon zászlóalj alakulásának emlékéről, mely a magyar szabadságharc küzdelmeiben helyét dicsteljesen betöltötte, s a közelismerést kiérdemelte. A 10 év lejárt, s a kölcsönösen tett ígéret beváltásának ideje bekövetkezett, s most már az összejövetel helye és ideje felett kell megállapodnunk. A 3-ik honvédzászlóalj megalakítása tekintetében három főbb toborzási hely volt 1848-ban az akkori kormány által kijelölve: Szeged, Nagyvárad, s Arad; s én azon indítvány illetve kéréssel fordulok hozzád, hogy zászlóaljunk alakulásának 40-ik évfordulójára, amennyiben a 30-dikat Szegeden ünnepeltük meg, Nagyváradon jöjjünk össze, s ha majd lesznek még életben, kik az 50-ik évet is meg211 Az iratokat a mai helyesírási és központozási szabályok figyelembevételével közöljük. A források lelőhelyét az adott forrás utolsó mondatának végén, lábjegyzetben olvashatják. (Z.P.) 212 Szikszai Lajos (1825-1897) 1849-ben honvéd százados, 1875-től Zilah országgyűlési képviselője, 1883-tól Szilágy megye alispánja. Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban II. k. Budapest, 2009. 418.

237

ünnepelhetik, azoknak utolsó találkozási helyük legyen Arad, a 13 tábornok gyásztemetője. Indítványom, illetve szíves kérésem, melynek megokolásául szabad legyen még annyit megemlítenem, hogy zászlóaljunk megalakulásához az erdélyi részek, a nagy Bihar vármegye, a nagyváradi jogakadémia Nagyváradról, 1848. június 2-án adták s indították útra az első 400-at meghaladott hadjutalékot. El vagy nem fogadásáról mielőbbi, s lehetőleg postafordultával becses értesítésedet azért kérem, hogy elfogadás esetében a találkozóra mindazon honvéd bajtársakat, kik tíz év előtt nem jöttek ugyan Szegedre, de zászlóaljunkban szolgáltak, felhívhassam – s különösen a világosi fegyverletételnél jelen volt, s még életben lévő utolsó őrnagyunk Szabó János magyar királyi nyugalmazott honvéd ezredest is.213 Az összejövetel napja június 2-ika lenne, melyen a néhai Gorove Antal bajtársunk vezetése alatt az első honvéd csapat kiindult Nagyváradról Debrecenen át Szegedre.214 A szállóhelységre nézve a nagyváradi bajtársakkal megindítandó értekezés a jelentkezők számarányához képest később fognálak értesíteni. Végül amennyiben a közlekedési m[agyar]. kir[ályi]. miniszter úrnál meg akarom kísérelni az oda- és visszautazásra szabad jegyek engedélyezését, légy szíves vasúti állomásodat is velem közölni. Bajtársi őszinte üdvözlettel maradtam tisztelő bajtársad215

Szabó János (1819–1900) a szabadságharcban honvéd őrnagy, a 3. honvédzászlóalj utolsó parancsnoka. 1869-ben reaktiválták, 1878-ban ezredesi címmel nyugalmazták. Bona 2000. 639. 214 Gorove István (1829–1912) 1849-ben főhadnagy a 3. honvédzászlóaljban. Bona 1998/1999. I. k. 475. 215 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: szám nélkül. 213

238

2. A Kölcsey Egyesület levele Salacz Gyulának A Kölcsey Egyesület kéri Salacz Gyula polgármestertől Asztalos Sándor arcképének és lovaglókorbácsának átengedését. Egyúttal két tag kiküldését is kérik az ún. múzeumi bizottságba.

Nagyságos Polgármester úr!216 Arad, 1888. május 7. A Kölcsey Egyesület választmánya f[olyó]. hó 7-én tartott ülésében elhatározta, hogy átírva Nagyságodhoz, tisztelettel kéri Asztalos Sándor217 arcképének és lovagkorbácsának a megyei múzeum részére való átengedését. A választmány, tudva azt, hogy Nagyságod az egyesület működését eleitől kezdve nemcsak hogy figyelemmel kísérte, hanem törekvéseiben jóakarattal és áldozatokkal is támogatta, bizalommal intézi e kérelmet Nagyságodhoz, s reményli, hogy Nagyságod a megye és város történetére vonatkozó emléktárgyakat felölelő múzeumnak eszméjét is nagyra becsült jóindulatára méltatva, annak megvalósítását saját hatáskörében is támogatni fogja. E tárggyal összeköttetésben bátorkodunk Nagyságodat fölkérni, hogy kegyeskedjék intézkedni, hogy a város törvényhatósági bizottsága az egyesület által indítványozott múzeumi bizottságba a megyei és egyesületi tagokhoz két tagot küldjön ki, hogy így az ügyben közakarattal oly intézkedések legyenek tehetők, melyeknek feladata lenne, hogy e régen vajúdó ügyet révbe vezessék és az e téren eddig elkövetett mulasztásokat közös és egyetértő működéssel pótolják. Tisztelettel előterjesztett kéréseink ismétlése után vagyunk mély tisztelettel.218

Salacz Gyula (1832-1915) 1875-től kezdve huszonhat éven át volt Arad polgármestere. Ujj 2008. 76. 217 Asztalos Sándor (1821-1857) az 1849. február 8-i aradi ütközet hőse, 1849 nyarán honvéd alezredes. Bona 2000. 211. 218 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:113, fogalmazvány. 216

239

3. Ormós Péter levele Antolik Károlynak és az aradi Kölcsey Egyesület elnökségének Ormos Péter Arad megyei alispán tudatja a Kölcsey Egyesülettel, hogy az ún. múzeumi bizottságba Ormós Pétert vagy helyettesét, a főjegyzőt és Bohus István világosi nagybirtokost delegálják.

Az Aradi Kölcsey Egyesület tekintetes elnökségének Helyben. Arad, 1888. augusztus 15. Folyó évi június hó 16-áról 116. szám alatt kelt átiratára219 van szerencsém tudatni, hogy az egyesületnek egy megyei múzeum létesítésére irányzott törekvése, megyénk törvényhatósági közönsége előtt pártolásra találván: a múlt hó 9-iki közgyűlésből kelt 573/közgy/888 számú határozattal hely adatott annak, hogy az intéző bizottságban a vármegye két taggal képviseltessék. Tagokul: Ormós Péter alispán vagy helyettese, a főjegyző, és Bohus István törvényhatósági bizottsági tag, világosi nagybirtokos küldettek ki, fenntartatott azonban, hogy a vármegyének a múzeumhoz való viszonya a múzeum alapszabályainak bemutatása után fog megállapíttatni. Van szerencsém erről az egyletet, tudomás végett értesíteni. Ormós alispán.220

219 A Kölcsey Egyesület a múzeumi bizottságba két tag kiküldését kérte Arad megye törvényhatóságától. A múzeumi bizottság feladata a múzeum megalapítása és a tárgyak gyűjtése volt. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888:116, fogalmazvány. 220 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1888. 1888: szám nélkül, eredeti tisztázat.

240

4. Parcsetich István levele az Ereklyemúzeum igazgatóságának Parcsetich István radnai körjegyző átengedi Az Ereklyemúzeumnak apja, Parcsetich Hugó képeit, amelyeket az egykori nemzetőr őrnagy és debreceni országgyűlési képviselő aradi fogsága alatt készített el. Többek között feltételül szabja, hogy a képeket hat hét elteltével üveg alatt be kell rámázni.

A Szabadságharci emléktárgyak országos Múzeuma tekintetes igazgatóságának Aradon Radna, 1898. november 30. Hivatkozással folyó hó 26-áról kelt soraikra tudósítom,221 hogy a mindannyiunk által rajongva szeretett „Ő császári és apostoli királyi Felsége, dicsőségesen és édesatyai jósággal uralkodó Királyunk” trónralépésének 50. évfordulója alkalmából ma külön ládában az / alatti jegyzékben felsorolt 80 darab eredeti arcképet becses címükre elküldöttem, s hogy ezen arcképeket a következő feltételek alatt engedem át ú[gy]m[int]: 1. A képeket hat hét leforgása alatt üveg alatt berámázva múzeuma falain kiállítani köteles, s azok folytonos, gondos megőrzése tekintetében szavatosságot vállal. 2. A képeket, mint néhai jó atyám, Rákóczi Parcsetich Hugó nemzetőr őrnagy, a debreceni országgyűlésen országgyűlési képviselő és Perczel Mór bánáti táborkaránál kormánybiztos,222 által Arad várában elszenvedett 7 éven felüli fogsága idejében készítetteket, Istenben boldogult Atyám nevén fogják örök időkre nyilvántartani és megőrizni. Rákóczi Parcetich Hugó és Ottlyk Erzsébet egyetlen gyermeke. Az 1848/49. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk: Pálmány Béla. Budapest, 2002. 713-714. 222 Rákóczi Parcsetich Hugó (1817-1870) nemzetőr százados, a IV. hadtest hadbiztosa, címzetes őrnagy, 1849. június 23-tól a basahídi választókerület országgyűlési képviselője. Bona 2000. 596. Az 1848/49. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk: Pálmány Béla. Budapest, 2002. 713-714. 221

241

3. Kötelesek a képeken is kivehetőleg feljegyzett neveket minden kép aljára (a rámára) nyomtatott jól olvasható betűkkel kiírni. És végül: 4. Kikötöm, hogy a képek berámázásáig azokat azokat [!] senkinek ne mutassák és sokat ne forgassák mert máris több kép el van némileg mosódva ami – tekintve hogy túlnyomólag kréta rajzok – a sok bolygatás által a képeknek nagy hátrányára válhatnék. A birtokomban lévő olaj és vízfestményeket, valamint fa és alabástrom faragványokat és acéldrót munkákat majd egyszer rövid ideigi kiállíthatásra szintén át fogom engedni múzeumunknak. Ezzel maradok felkent Apostoli Királyunkra és népeinkre az egek áldásait kérve hazafias tisztelettel: Parcsetich István radnai körjegyző.223 5. Edvi Illés László közgyűlési indítványa Edvi Illés László indítványozza a Kölcsey Egyesület közgyűlésének, hogy Arad történelmi nevezetességű emlékeit örökítsék meg fényképeken, a már nem láthatóakat pedig lehetőség szerint írják le. Javaslatát a közgyűlés elfogadta.

Indítvány az aradi Kölcsey Egyesület közgyűléséhez Arad, 1901. március 15. Egyesületünk alapszabályszerű feladatai közé tartozik a városi és megyei történelmi és régészeti múzeum létesítése.224 E feladat körében szükségszerűleg ki kell terjeszkedni mindazon emlékek megőrzésére, vagy megörökítésére, amelyek Aradnak akár régebbi, akár 223 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1898. 1898: szám nélkül. 224 Edvi Illés László újságíró, az „Alföld” c. napilap szerkesztője, ipartestületi titkár, a Kölcsey Egyesület alelnöke. Ujj 2007. 62.

242

szabadságharc alatti történetével kapcsolatban nagy vonatkozásban vannak. Ezek az emlékek napról-napra tűnnek el a modern városfejlesztés lázas munkája közben. A régebbi Aradra maholnap nem lehet ráismerni, s a történelmi nevezetességű helyek megváltozása, épületek eltűnése egyben elmossa lassan-lassan az azokhoz fűződő emlékezéseket is. Már nincs meg – és képben sincs megörökítve – a régi városháza, melyben az 1849-iki utolsó országgyűlést tartották, nincs megörökítve a régi főgimnázium épülete, egyáltalán nem tudjuk, miképp nézett ki a régi vár stb. Meg kell mentenünk, ami még megmenthető Arad nevezetesebb régi emlékeiből, miért is indítványozom, határozza el a közgyűlés, hogy a város történelmi nevezetességű, vagy Arad történetével vonatkozásban álló, még meglévő emlékeit fényképi másolatokban összegyűjtessenek, a már elenyészettek a lehetőségig leírassanak. A választmány utasíttassék, hogy alkalmas minden Arad történetének segítségül vétele mellett megállapítsa mindazon pontokat, helyeket és épületeket, amelyek történeti szempontból nevezetesek, és azoknak táblával leendő megjelöléséről gondoskodjék. Hatalmaztassék fel a választmány, hogy az e célra szükséges költséget az előirányzat feleslegének terhére folyósítsa. 225 Beadja: Edvi Illés László.226

A közgyűlés elfogadta az indítványt, és kivitelével a választmányt bízta meg. Jegyzőkönyv az aradi Kölcsey Egyesület 1901. évi március hó 17-én megtartott XXI. rendes közgyűléséről. Arad, 1901. március 17. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1901. 1901: szám nélkül. 226 A Kölcsey Egyesület XXI. rendes közgyűlésének jegyzőkönyvének melléklete. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1901. 1901: szám nélkül. 225

243

6. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének levele a Kölcsey Egyesület elnökségének A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége kifogásolja, hogy a Kölcsey Egyesület megkérdezése és tájékoztatása nélkül hirdetett múzeumi és könyvtári őri állást. Az egyesületnek módosítania kell a pályázati kiírást és – tekintettel a csekély fizetésre – engedélyeznie kell a meghirdetendő álláshely másodállásban történő betöltését.

Az aradi Kölcsey Egyesület Tekintetes Elnökségének Aradon Budapest, 1904. december 9. Folyó hó 3-ikán 602 sz.a. kelt beadványára válaszolva, az egyesületi választmánynak ama határozatát, mellyel a Naményi Lajos múzeum és könyvtárőrrel kötött szerződést felbontotta és őt 3 havi fizetésének kiutalványozásával elbocsátotta, az előttem ismeretes okok alapján jóváhagyólag veszem tudomásul.227 Ami azonban az állás betöltésének módozatait illeti, kifogásolnom kell a választmány amaz eljárását, hogy a pályázat feltételeinek megállapítása végett nem lépett előzetesen a főfelügyelőséggel érintkezésbe, és a kihirdetett pályázati felhívást utólag sem tartotta szükségesnek velünk közölni; minek folytán a pályázati felhívás feltételeiről csak a hírlapokból szerezhettünk tudomást. A pályázat már megtörtént, kihirdetése ellenére is határozott kifogást kell emelnem annak ama feltétele ellen, mely az összesen 1400 koronával dotált állást más hivatallal incompatibilisnek jelentette ki. Azon nagy igények mellett, amelyeket a választmány a könyvtár és múzeumőri állás betöltéséhez fűz, elenyészőleg csekély az a javadalom, amellyel ez állás díjazva van, s ez a feltétel jóformán kizárja 227 Naményi Lajost 1904. március 3-tól alkalmazták könyvtári és múzeumi őrként. Feladatai közé tartozik az ereklyemúzeum felügyelete is. Naményi Lajos szerződése. Arad, 1904. március 3. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904: szám nélkül.

244

annak lehetőségét, hogy szakképzett és munkabíró embert lehessen megnyerni ez állás betöltésére. Épp oly kifogás alá esik a választmány ama eljárása, hogy úgy az állás betöltésére vonatkozó határozatában, mind a pályázati hirdetésben mellőzte a főfelügyelőség befolyásának biztosítását, amely ezt a testületet, azáltal, hogy az állás javadalma java részének fedezéséről gondoskodik, természetszerűleg megilleti. Az ügy érdekében kívánatosnak tartom, hogy a választmány esetleg új pályázat kihirdetésével, tekintsen el a más állással való összeférhetetlenség feltételétől, s tegye lehetővé ez által, hogy a csekély javadalmazású állásra valamely más megfelelő (tanári, levéltárnoki) állást betöltő egyén alkalmaztassék. Ami pedig a főfelügyelőség befolyásának érvényesítését illeti, ennek megfelelő módját abban látom, ha a pályázók folyamodásai, a minősítés megállapítása és a kijelölés eszközlése végett – amint az a Szeged és más múzeumok fenntartó hatóságai részéről már gyakorlatban van –, a főfelügyelőséghez rendes hivatalos úton (tehát elnöki átirattal s nem csupán a titkár által aláírt értesítéssel) kellő időben beterjesztessenek. Hivatalos tisztelettel: Fraknói Vilmos228 orsz.[ágos] főfelügyelő.229

Fraknói Vilmos (1843-1924) katolikus pap, történész, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, a Római Magyar Történeti Intézet megalapítója. Csorba László: A Római Magyar Történeti Intézet megalapítása és első évei (1895–1922), in.: Száz év a magyar-olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995). Szerk.: Csorba László. Budapest, é.n. 718. 229 Eredeti tisztázat. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904:627. 228

245

7. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének levele a Kölcsey Egyesület elnökségének A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége tudatja, hogy a gróf Kreith Bélától megvásárolt, aradi, 1849-i foglyok aláírását tartalmazó albumot a Kölcsey Egyesület gyűjteményei között állami letétbe helyezik.

A Kölcsey Egyesület tekintetes Elnökségének Arad Budapest, 1905. február 28. A nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi m.[agyar] kir.[ályi] miniszter úr megbízásából gróf Kreith Bélától230 600 koronáért megszerezvén egy, az aradi 1849-iki foglyok aláírását tartalmazó, 156 levélből álló albumot, azt az aradi Kölcsey Egyesület gyűjteményei között ezennel állami letétként elhelyezem. Felkérem a Tekintetes Elnökséget, hogy a szóban forgó Album átvételéről engem értesíteni szíveskedjék. Hivatalos tisztelettel: Szalay Imre h.[elyettes] orsz.[ágos] főfelügyelő.231 8. Varjassy Árpád levele Urbán Ivánnak A Kölcsey Egyesület választmánya sajnálattal vette tudomásul, hogy távozik Arad megye főispáni székéből. Köszönetet mondanak a kultúra terén kifejtett munkájáért, különösen a tervezett Kultúrpalota létesítése és Arad megye monográfiája körül kifejtett tevékenységéért.

230 Gróf Kreith Béla (1861-1916) hírlapíró, feltaláló, a kolozsvári 1848/49es ereklyemúzeum alapítója. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. http://mek.niif.hu/03600/03630/ html/k/ k12813.htm Letöltés: 2011. augusztus 6. 15 h 10. 231 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:47. Eredeti tisztázat.

246

Méltóságos Urbán Iván úrnak Aradon Arad, 1905. november 10. Az aradi Kölcsey Egyesület választmánya mély sajnálattal vette tudomásul Méltóságodnak Arad szab.[ad] kir.[ályi] város és Arad megye törvényhatósága éléről történt távozását.232 Nem mulaszthatja el ez alkalommal egyesületünk, hogy ki ne fejezze hálás elismerését és köszönetét Méltóságodnak számos eredménydús ténykedése közül azokért, melyekkel a kultúra terén gazdagította érdemeit. Itt különösen felemlítjük a tervezett kultúrpalota s Arad megye és Arad város monográfiája körül kifejtett fáradozásait, mint amelyek közvetlenül érdeklik egyesületünket, s Méltóságod irányában soha nem múló hálával töltik el. Midőn most tudomására juttatjuk mélyen érzett, hálás köszönetünket, kérjük, ne vonja meg egyesületünktől továbbra sem nagybecsű támogatását. Maradunk kiváló tisztelettel: [Varjassy Árpád] [Szöllősi István] Elnök titkár233 9. Az aradi Kossuth Lajos Asztaltársaság levele Varjassy Árpádnak Az aradi Kossuth Lajos Asztaltársaság Kossuth Lajos szobrának 1/3-ad, a mellékalakok ¼-ed nagyságú mintáját ajánlja föl az 232 Urbán Iván (1846-1915) 1899-1905-ig, majd 1910-től haláláig aradi főispán. 1905-ben a Szabadelvű párt választási veresége miatt kellett távoznia hivatalából. Ujj 2007. 202. Urbán Iván szabadkőműves volt, a Széchenyi Páholy tagja. Berényi Zsuzsanna Ágnes Aradi szabadkőműves páholyok tagnévsorai a dualizmus korából. (szabadkőművesi páholynévsorok KeletMagyarországból II.), in.: Acta Siculica 2007 (A Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve) Szerk.: Barti Levente etc. Sepsiszentgyörgy, 2007. 465. 233 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1905. 1905:181, fogalmazvány.

247

Ereklyemúzeum számára. A főalakot mérsékelt áron Arad vármegye iskolái számára is fölajánlják.

Nagyságos Varjassy Árpád úrnak, Arad Arad, 1908. november 1. Kossuth Lajos itt emelendő szobrának,234 az Ereklyemúzeum részére megszerzendő mintái végett érintkezésbe léptünk az alkotó művészekkel, kiktől következő választ kaptuk: „A főalak 1/3-ad nagyságú mintája kapható, a teljes szoborműnek egyharmad mintája nem, mert a mellékcsoportok ¼ nagyságban készültek.” Azért hozzuk tiszteletteljesen tudomására e körülményt, hogy nyilatkozni méltóztassék, e téren mi a további teendőnk. A legnagyobb örömmel várjuk utasítását, hogy szolgálatára lehessünk. Határozatba ment gyűlésünkön, hogy a szobor főalak 1/3 nagyságú mintáját, vármegyénk iskolái részére mérsékelt árban,235 megszerzésre ajánljuk, az e kérdés körüli teendők megbeszélése végett, kérjük titkárunkat fogadni.236 Hazafias tisztelettel: „Kossuth Lajos” Szoborbizottság Arad237 10. Varjassy Árpád válaszlevele az aradi Kossuth Lajos Asztaltársaságnak Varjassy Árpád válasza az aradi Kossuth Lajos Asztaltársaságnak: köszönettel elfogadja a Kossuth-szoborcsoport 1/3-ad, illetve

¼-ed nagyságú makettjét az Ereklyemúzeum számára. 234 A Kossuth szobrot 1909. szeptember 19-én avatták fel. Ujj János: Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Arad, 2003. 10-11. 235 Kiemelés az eredetiben. (Z.P.) 236 Az aradi Kossuth Lajos Aszataltársaság titkára Schwarcz Zsigmond volt. Az aradi Kossuth szoborra 1899-től kezdve gyűjtöttek, de Margó Ede és Pongrácz Szigfrid alkotását csak 1909-ben avatták fel. Az aradi Kossuth szobor története. S.a.r.: Schwarcz Zsiga. Arad, 1909. 66. 237 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1908. 1908:372, gépirat.

248

Tek[intetes] Szoborbizottság! Arad, 1908. november 18. Hálás köszönettel tartozunk azért a szívességért, hogy tárgyaltak a Kossuth szobor alkotó művészeivel egyesületünk Ereklyemúzeuma érdekében. Mi a mértéket 1/3 és 1/4 nagyságban a legnagyobb örömmel fogadjuk el, mert múzeumunknak díszét és érzelmi tartalmát gazdagítani fogják. Az iskolák által megvásárlandó másolatokra vonatkozólag méltóztassék Arad megye kir.[ályi] tanfelügyelőségével tárgyalni. Egyesületünket további szíves figyelmükbe ajánlva maradunk tisztelettel: Varjassy

Szöllősi238

11. Szöllősi István jelentése az aradi Kölcsey Egyesület 1911. évi tevékenységéről Szöllősi István titkár jelentése a Kölcsey Egyesület 1911. évi működéséről. Az egyesület 30 éven át a kultúráért lelkesedett és lelkesített. A Közművelődési Palotának 1913 őszén meg kell nyílni. Gyűjteményeik szépen gyarapodtak. A könyvtár szaporulata 698 db (233 db ajándék), és 4845 olvasó vette igénybe szolgáltatásait. A Régészeti Múzeum a magyarpécska-szemlaki és az arad-gáji ásatásokk következtében 678 db műtárggyal gazdagodott. A Néprajzi Múzeumot a jövő esztendőben fogják megnyitni. Több népkönyvtárnak adományoztak könyveket. Közművelődési munkásságuk eszközei nem csak a fent megnevezett gyűjtemények és az Ereklyemúzeum voltak, hanem nagy sikerrel tartott analfabéta tanfolyam, a munkásgimnázium és a városházán havonként kétszer rendezett felolvasások is. 1912 elején

850 tagúk volt, ami 3400 Korona tagdíjbevételt jelent. Az aradi Kölcsey Egyesület 1911. évi fejlődéséről és állapotáról szóló jelentés

Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1908. 1908:372, fogalmazvány.

238

249

Arad, 1912. március 6. Az elmúlt esztendővel három évtizeden át dolgozott a Kölcsey Egyesület a magyar közművelődésért.239 Öröm nekünk az a tudat, hogy a harmincadik év leteltével tető alá került a Közművelődési Palota, melyből a negyedik évtizedben megnövekedett anyagi és szellemi erőkkel a Kölcsey Egyesületnek mélyebbre és messzebbre kell majd hatnia. A módokat ehhez a nagyjelentőségű munkához bölcsen kell megállapítaniok, akik a nemzeti műveltség ez aradi oltárának fölépítésében részesek voltak: az államot képviselő Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőség, az aradi polgárságot képviselő törvényhatósági bizottság, és a Kölcsey Egyesület, mely 30 éven át a műveltségért lelkesedett és lelkesített, gondolatokat elvetett és érlelt, dolgozott és dolgoztatott, anyagi és szellemi erőket hozott segítségül és adott segítségül. A Közművelődési Palotának 1912 végére el kell készülnie és a Kölcsey Egyesület szándékai szerint 1913 őszén berendezve kell megnyílnia az összes aradi közművelődési tényezők munkássága számára.240 Az elmúlt 1911. évben fizettük ki az építtetést végző városi tanácsnak a Főfelügyelőségtől 6 év óta kapott 10000 koronányi évi segítséget és kamatait, valamint az aradi adományokból e célra kamatoztatott alapot, összesen 71984 Koronát és 20 fillért. A Főfelügyelőség további 9 éven át fogja még a Kölcsey Egyesület útján évi 10000 koronáját elküldeni az építési alap törlesztésére. Gyűjteményeink, melyeket a jövő évben már a Közművelődési Palotában kell elrendezni, ebben az évben is szépen szaporodtak. A könyvtár szaporulata 698 darab, ami a Márki Sándor - féle Arad megyei vonatkozású történeti és földrajzi kézirat-köteteknek fele árát is

Az aradi Kölcsey Egyesületet 1881. április 24-én alapították aradi értelmiségiek. Somogyi 1896. 7. 240 A Közművelődési Palotát 1913. október 25-26-án nyitották meg. Az aradi Közművelődési Palota megnyitó ünnepségeinek sorrendje. Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: szám nélkül, nyomtatvány. 239

250

beszámítva 2455, 75 Koronába került.241 A könyvtár szaporulata 233 darab ajándék, melyekért Keller Izsó műszaki tanácsosnak, Kovács Marcell dr. táblabírónak, Lakatos Izsó dr. orvosnak, Varjassy Árpád elnökünknek, Deutsch Andor földbirtokosnak, Császár Antalnénak, az Aradi Közlönynek, az Arad és Vidékének, és a Függetlenségnek vagyunk hálásak. A könyvtárt hetenkint ötször ötödfélszáz tagunk használta, 4845 látogatót tevén ki 186 könyvtári napon. A Kölcsey Egyesületnek a Közművelődési Palotában is nem csak fenntartania, hanem fejlesztenie fog kelleni ezt a könyvkölcsönző intézményt, mert ezzel szélesebb rétegekbe viszi bele a betű hatását, mintha csak olvasóteremben ad majd alkalmat az olvasási vágy kielégítésére. Gazdagon gyarapodott az elmúlt évben a Régészeti Múzeum anyaga, mert Roska Márton dr. kolozsvári egyetemi tanársegéd is ez évben adta be feldolgozva, leltározva az 1910-ben Juhász Ferenccel a magyarpécskaszemlaki határban végzett ásatás eredményét.242 Ez a nagy értékű tudományos eredmény az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából c.[ímű] folyóiratban és különlenyomatban is szép rajzokkal jelent meg. A Kölcsey Egyesület nagy hálával tartozik Posta Béla dr. kitűnő tanársegédjének a végzett munkáért, melyet 1911-ben Juhász Ferenc folytatott a Nagysáncon és a városi tanács segítségével az arad-gáji határban is.243 Mindezekből a Régészeti Múzeum gyarapodása 678 darab. A Néprajzi Múzeumot a jövő esztendei megnyitásra Somogyi Gyula dr. készíti elő nagy szeretettel. Ebben az 241 Márki Sándor iratai rendezése közben 6010 oldalnyi Arad vármegyei vonatkozású jegyzetet és oklevélmásolatot talált. Ezt 2000 koronáért felajánlja a Kölcsey Egyesületnek, amely azt megvásárolta. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1910. 1910:182. 242 Roska Mártonnak sikerült meghatároznia a bronzkori telep tizenhat rétegét. Hügel, Peter: Az Aradi Múzeum – Történeti áttekintés, in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 2010. 65. 243 Juhász Ferenc 1908-ban saját éremgyűjteményét a múzeumnak ajánlotta fel. A pécskai ásatásokról egy 10 sorból álló jelentést írt, a gájiról csak a számlák maradtak meg. Ibidem 65.

251

esztendőben a magyar szobák számára összegyűjtött tárgyakhoz az emberfigurákat is el fogja készíttetni. A gyűjtemények gyarapodásánál kell megemlítenünk, hogy a M.[úzeumok] és K.[önyvtárak] O.[rszágos] Tanácsának jóvoltából 500 korona árú könyvvel fejlesztettük az Arad városi szentpéteri, újtelepi, ségai, és pankotai és talpasi népkönyvtárakat, a magunk erejéből létesítettük és az idén újra 300 Koronával fejlesztjük a Gizella utcai Mikszáth Könyvtárt. Közművelődési munkásságunk eszközei nem csak a megnevezett gyűjtemények és az Ereklyemúzeum voltak, hanem a honvédkaszárnyában az O.[rszágos] Közművelődési Tanács segítségével, nagy sikerrel tartott analfabéta tanfolyam, a munkásgimnázium és a városházán havonként kétszer rendezett felolvasások, melyeknek 1911 novemberében megkezdett sorozatát a mai 8-ik felolvasással fejezzük be. Ezen felolvasások sok szép gondolatot és érzést ébresztettek és fejlesztettek a termet mindig megtöltő hallgatóságban.244 Krenner Miklós dr., Keszler Károly, Csécsy Imréné, Zippernovszky Károlyné, Giesswein Sándor, Ferenczy József dr., Csécsy Imréné, Kisfalusi István, Juhász Ferenc, Cholnoky Jenő dr.,245 Erdélyi Pál dr., Grallertné Martini Hilda, Négyessy László, Wagner József dr., Huszár Károly, Babiak Nándor, Lázár Béla dr., Janovics Jenő dr., és Szendrey Mihály. Ezek a felolvasások a közművelődés minden területét érintő kapcsolataikkal és a magyar könyvpiac minden számottevő munkáját nyomban megszerző könyvtár okozta ez évben is, hogy a csekély 4 Korona évi tagdíjból az elmúlt évben már 3022 Korona volt a bevétel és már most az 1912. év elején 850 a tagok száma, ami 3400 Korona tagdíjbevételt jelent.246

Következik a felolvasást tartók névszerinti felsorolása. (Z.P.) Cholnoky Jenőt 1913-ban az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. Cholnoky Jenő levele Varjassy Árpádnak. Kolozsvár, 1913. november 1. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: szám nélkül. 246 A Kölcsey Egyesület a beszámoló összeállítását követően, 1912. március 14-én, Barabás Bélát tiszteletbeli tagjává választotta. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912. 1912:39. 244 245

252

A megyére is kiterjesztette a Kölcsey Egyesület művelő hatását a Trefort-díjak és a népkönyvtárkezelők díjai által. A Trefort-díjakat – 150-150 Koronát – az elmúlt évben Hervai Bernát kisjenői és Patkó Imre talpasi igazgató-tanítók nyerték meg. A népkönyvtár kezelésében kifejtett buzgó és eredményes munkáért a választmány legutolsó ülésén Fülöp Endre aradi igazgató-tanítót és Gombos Antal pankotai igazgató-tanítót Kleindl Jakab tanítóval együtt tüntette ki a 100 koronás díjjal. Jövőben a népkönyvtárkezelők díjait csakis megyei népkönyvtárak gondozói fogják megkapni, mert az Arad városiakról a Kölcsey Egyesület kérelmére a múlt évi decemberi gyűlésen hozott határozata szerint a városi iskolaszék fog gondoskodni. Engedje meg a t.[isztelt] Közgyűlés, hogy a Fischer Antal, Kneffel Lajos és Maresch Gyula által megvizsgált és igazolt számadásokat bemutassam a választmánynak azzal a javaslatával, hogy a közgyűlés a jelentéstevő titkárpénztárosnak és a számvizsgálónak a fölmentést megadja.247 Bemutatom az 1912. év pénzügyi tervezetét is, mely az eddigi alapon nyugszik: a törekvéseinket megértő művelt társadalom cselekvő jóindulatán és a szellemi vezetéssel és anyagi segítséggel szolgáló múzeumi és könyvtári Főfelügyelőség bizalmán. Ezen az alapon ezután is arra fogunk törekedni, hogy a Kölcsey Egyesület a kiegyenlítő és összefoglaló magyar nemzeti műveltséget ne csak képviselje, hanem mentől elevenebben szolgálja is. Minden irányba szertefutó kutató tudás és egy pontba: a nemzeti nagyságba összefutó sokféle érzés volt a Kölcsey Fischer Antal tanár, http://monoki.adatbank.transindex.ro/ index.php?action=nev&sz=Fischer%20Antal. Letöltés: 2011. augusztus 7. 11 h 07. Kneffel Lajos kereskedő, az aradi evangélikus gyülekezet jegyzője http://www.evelet.hu/ archivum/2005/28/032 Letöltés: 2011. augusztus 7. 11 h 09. Marsch (Maresch) Gyula kereskedő, Kneffel és Maresch egyúttal szabadkőművesek is voltak. Berényi Zsuzsanna Ágnes Aradi szabadkőműves páholyok tagnévsorai a dualizmus korából. (szabadkőművesi páholynévsorok Kelet- Magyarországból II.), in.: Acta Siculica 2007 (A Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve) Szerk.: Barti Levente etc. Sepsiszentgyörgy, 2007. 455-466. 247

253

nevébe foglalt ideálunk három évtizeden át, ez fog vezérelni utunkon, mikor a negyedik évtizedben is a bonyolódó és igazságaiban finomodó életgépezetbe beállítjuk munkánk kis, de helyhez kötötten szükséges csavarait. Lelkesedünk e munkáért. Növeljék Önök és azok, akiket még magukkal fognak hozni a mi lelkesedésünket, hogy munkánk annál nagyobb legyen lendítő erőben! Szöllősi István a Kölcsey Egyesület titkára.248 12. Kivonat Arad szabad királyi város tanácsának jegyzőkönyvéből Arad sz. kir. város értesíti Varjassy Árpádot, hogy tudomásul veszik az Ereklyemúzeum áttételét a Kultúrpalotába. Az Ereklyemúzeum rossz állapotban lévő bútorzatának kiselejtezésére és új bútorok megvásárlására egy háromtagú bizottságot állítanak fel, amelynek Varjassy Árpád is tagja.

Nagys.[ágos] Varjassy Árpád kir.[ályi] tanfelügy.[előnek]! Arad, 1913. január 25. Az aradi Kölcsey Egyesület elnökének ad 5/912 sz. jelentését, miszerint eddig a Kölcsey Egyesületének de immár a város tulajdonát képező 48-49 Szabadságharci Ereklyemúzeumát a Kultúrpalotába átvitette, tudomásul vesszük. Tekintettel arra, hogy az Ereklyemúzeum bútorzatának egy része olyan rossz állapotban van, hogy azt többé használni nem lehet, a szóban lévő bútorok kiselejtezését és azok helyett újaknak beszerzését határozatilag kimondjuk. Varjassy Árpád, Kovács Vincze és Szántay Lajos és Nachtnebel Ödön tagokból álló bizottságot megbízzuk,249 hogy az Ereklyemúzeum bútorzatát vizsgálják meg, a hasznavehetetlen tárgyakat selejtezzék ki és a beszerzendő 248 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1912. 1912: szám nélkül. 249 Nachtnebel Ödön (1865-?) 1889-től a város mérnöke, 1913-tól pedig főmérnöke volt. Ujj 2007. 142.

254

bútorokra nézve hozzánk részletes kimutatást, és költségelőirányzatot mutasson be. Erről Varjassy Árpádot, mint a Kölcsey Egyesület elnökét Kovács Vinczét, Szántay Lajost és Nachtnebel Ödönt értesítjük. [Varjassy Árpád kézzel írt hátirata:] A helyszíni tárgyalásról felvett jkv.250 a tanácshoz beterjesztetett. Arad, 1913. II. 7. Varjassy a K.[ölcsey] E.[gyesület] elnöke251 13. Monay Ferenc aradi plébános-helyettes levele a Kölcsey Egyesületnek Monay Ferenc aradi plébános-helyettes meghívja a Kölcsey Egyesületet a Ferenc József születésnapja alkalmából tartandó ünnepi szentmisére.

Az Aradi Róm.[ai] Kat.olikus Plébánia Hivataltól[a] Tekintetes Kölcsey Egyesületi Elnökségi Hivatalnak Helyben Arad, 1913. augusztus 13. Van szerencsém a Tekintetes Elnökséget értesíteni, hogy f.[olyó] hó 18-án, Ő Csász.[ári] és Apostoli Kir.[ályi] Felségének252 születése napján, délelőtt 10 órakor templomunkban Isten-áldó ünnepélyes szentmisét tartunk, amelyre a Tekintetes Hivatalt tisztelettel meghívom. Monay Ferenc253 plébános-helynök.254

jegyzőkönyv (Z.P.) Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913:5, gépirat hátirattal. 252 Kiemelés az eredetiben. (Z.P.) 253 Monay Ferenc 1918-1922-ig aradi házfőnök volt. http://www.ofmconv.hu/aradrendhaz.htm Letöltés: 2011. augusztus 4. 11 h 31. 250 251

Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: szám nélkül, gépirat. 254

255

14. Sarlot Domokos levele Gásza temető-felügyelőnek Sarlot Domoskos engedélyezi, hogy az aradi vár sáncaiból exhumált két vértanú hamvait a tulajdonát képező sírboltban elhelyezzék.

Gásza temető-felügyelő úrnak Aradon Arad, 1913. október 9. Értesítem, miszerint beleegyezésemet adtam ahhoz, hogy Varjassy Árpád úr a kultúrpalota igazgatója, az aradi vár sáncából exhumált két vértanú hamvait, a tulajdonomat képező sírbolt bal oldali részén elhelyezhesse.255 Egyben kijelentem, hogy a hamvak mindaddig ott maradhatnak, míg azok véglegesen elhelyezhetők lesznek. Sarlot Domokos Arad sz.[abad] kir.[ályi] város ny. rendőr-főkapitány256 15. Márki Sándor távirata Varjassy Lajos polgármesternek Kolozsvár, 1913. október 26. Arad történetének mai szép napján Vörösmartyval kívánom: „éljen, ki hátra nem marad, virulj fel ifju szép Arad”.257 Márki Sándor258

255 A csontvázakat a kultúrpalota gépházában szárították meg, majd hozzáláttak a preparálásukhoz, végül Sarlot Domokos családi sírboltjába helyezték el őket. Katona 1979. I. k. 322-324. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1904. 1904: szám nélkül. 256 Sarlot Domokos – Gásza aradi temető-felügyelőnek. Arad, 1913. október 9. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. Iktatatlan iratok (Fara an) 1913: szám nélkül. 257 Vörösmarty Mihály „Jó bor” című versének második versszakából való az idézet: „Magyar szellem! Lobogj e városon: / Magas reménnyel néz felé a hon. / Csordultig a pohár, igyunk, / S az istenekkel álmodunk: / Éljen! ki hátra nem marad! / Virulj fel ifju szép Arad!” Vörösmarty Mihály költői művei. Első kötet. S.a.r.: Martinkó András. Budapest, 1987. 428.

Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: szám nélkül. 258

256

16. Glattfelder Gyula csanádi püspök levele Varjassy Lajos aradi polgármesternek Glattfelder püspök nem jön el a megnyitó ünnepségre.

Nagyságos Polgármester Úr! Temesvár, 1913. október 10. Közművelődési palotájuk megnyitó ünnepségeire a meghívót kézhez vettem s midőn figyelmükért köszönetet mondok, egyben sajnálkozásomnak adok kifejezést, hogy már más irányban vállalt főpásztori kötelességeim megjelenhetésemet meg nem engedik. Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Glattfelder Gyula, csanádi püspök.259 17. Az aradi Közművelődési Palota megnyitó ünnepségeinek sorrendje [Arad, 1913. október 25-26.] 1913. október 25-én, este 8 órakor, a Közművelődési-palota dísztermében260 az aradi „Kölcsey Egyesület” és az aradi „Filharmónia Egyesület” zenekari hangversenye a következő műsorral: 1. Prológ, írta: Herczeg Ferenc, elmondja: Jászai Mari. 2. dr. Mandl Vilmosnak, a Filharmónia Egyesület elnökének felszólalása. 3. gr. Zichy Géza: Ünnepi hangok, nagy zenekarra. Alkalmi szerzemény, az aradi Közművelődési-palota felavató ünnepélyére. 4. Schubert: H-moll szimfónia, I. tétel. 5. Goldmark: Falusi lakodalom. Szimfónia, III. tétel: „A kertben”. 6. Bizet: L’Arlésienne, I., II., III., IV. tétel. 259 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913: szám nélkül, gépirat Glattfelder s.k. aláírásával. 260 Kiemelések az eredetiben. (Z.P.)

257

7. Beethoven: Házavatás. Nyitány. A zenekart a cs. és kir. 33. gyalogezred zenekarának és az aradi Nemzeti Színház zenekarának egy része egészíti ki. Karnagy: Zellner Sándor cs. és kir. karnagy. 1913. október 26-án, délelőtt 10 órakor: 1. Himnusz. Tilger Árpád, aradi színházi karnagy vezetése mellett, éneklik: az aradi egyesület daloskörök tagjai. 2. Arad sz. kir. város polgármesterének megnyitó és üdvözlő beszéde. 3. A kormány képviselőjének beszéde. 4. Rákosi Jenő ünnepi beszéde. 5. Üdvözlések. 6. Arad sz. kir. város polgármestere a Közművelődési Intézet szellemi életének irányítására a Kölcsey Egyesületet kéri fel. 7. A Kölcsey Egyesület elnökének válasza. 8. Szózat. Tilger Árpád aradi színházi karnagy vezetése mellett, éneklik: az aradi egyesület daloskörök tagjai.261 18. Kivonat Arad szabad királyi város tanácsának jegyzőkönyvéből Elhalasztják a reklámlobogó beszerzését.

Arad, 1914. december 31. A mérnöki hivatalnak 1902/1914 számú előterjesztése alapján, tekintettel arra, hogy a kultúrpalotai múzeumok és képtárak a mai szűkös pénzviszonyok folytán zárva vannak, a 15918/1914 véghatározattal elrendelt reklám lobogó beszerzését 1915. évi április végéig elhalasztjuk. Erről a mérnöki hivatalt és a közművelődési intézet igazgatóját értesítjük.

Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1913. 1913:szám nélkül, nyomtatvány. 261

258

[Varjassy Árpád hátirata:] Tudomásul. Arad, 1915. I. 9. Varjassy igazgató.262 19. Az Aradi Autonóm Katolikus Kör levele a Kultúrpalota Felügyelő-bizottságának Az Aradi Autonóm Katolikus Kör kéri Kultúrpalota dísztermét rendelkezésükre bocsátani

Tekintetes Felügyelőbizottság Arad, 1916. március 12. Az Aradi Autonóm Katolikus Kör nevében, mint annak egyházi elnöke, azzal a kéréssel fordulok a Tekintetes Felügyelő-bizottsághoz, hogy a Kultúrpalota dísztermét a folyó hó 26-án vasárnap, rendelkezésünkre bocsátani méltóztassék. E napon ugyanis, a közművelődési előadások szokott idejében d. u. 5 órakor a Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök úr védnöksége alatt működő Ker.[esztény] Szociális Missziótársulat tagjai, név szerint: Schlachta Margit, Rónai Petra és Rónai Paula óhajtanak előadást tartani a nők társadalmi feladatairól, különösen, melyek a nőkre a most rettenetes méretekben dúló világháború elmúltával a társadalmi nyomor enyhítése, a nő- és gyermekvédelem263 terén várakoznak. Az előadás szigorúan közművelődési jellege és jótékony célja, valamint az a körülmény, hogy a kör éppen a látogatottság fokozása végett belépőjegyeket nem bocsát ki, felbátorít arra, hogy a fent előadott kérésemhez egy másikat is csatoljak, és arra kérjem a Tekintetes Bizottságot, méltóztassék az előadást a közművelődési és jótékony célú előadások részére megszabott kedvezményben részesíteni, s a terem használati díját ennek tekintetbevételével a legkisebb összegben megállapítani.264 E kérésem megújítása mellett kiváló tiszteletem nyilvánításával vagyok a Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1915. 1915:12, gépirat. Kiemelés az eredetiben. (Z.P.) 264 A termet a kérelmezők 20%-os kedvezménnyel vehették igénybe. 262 263

259

Tekintetes Felügyelő-bizottságnak, Dr. Lakatos Ottó minorita rendfőnök. 265 [Tollal rávezetve:] 20% kedvezménnyel kiadható. Am 1916. III. 15.266 20. Kivonat Arad szabad királyi város tanácsának jegyzőkönyvéből Arad város tudomásul veszi kultúrpalotai berendezés és felszerelés átadását.

Arad, 1916. november 4. A közm.[űvelődési] intézet igazgatóságának 221/916 sz.[ám] a.[latt] kelt jelentését, hogy t.[udni]i.[llik] a 22376/916 sz.[ámú] véghatározatunkkal élvezett kultúrpalotai berendezés és felszerelés átadása megtörtént, tudomásul vesszük. Az átadásról felvett jegyzőkönyvet megőrzés céljából kiadjuk a számvevőségnek. Erről a jegyzőkönyv csatolásával a számvevőséget és a közm.[űvelődési] intézet igazgatósát értesítjük. [Fényes Dezső hátirata:] Tudomásul. Arad, 1916. november 10. Fényes igazgató.267

265 Lakatos Ottó (1865-1942) minorita lelkész. http://lexikon. katolikus.hu/L/Lakatos.html Letöltés: 2011. augusztus 5. 19 h 20. Nem tévesztendő össze az azonos nevű történetíróval, aki 1802-1881-ig élt. Ujj 2003.27-28. 266 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1916. 1916:37. 267 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1916. 1916:237, gépirat.

260

21. Lőcs Rezső levele Jancsovics Ferencnek Lőcs Rezső lemond az elnöki tisztéről.

Nagyságos Jancsovics Ferenc úrnak, a Kölcsey Egyesület alelnökének Aradon Arad, 1918. december 13. Polgármesteri hivatalom az aradi Kölcsey Egyesületnél elfoglalt elnöki tisztemmel nézetem szerint ellenkezésbe jutván, az utóbbi tisztemről lemondok. 268 Kérem Alelnök urat, hogy ezen elhatározásomról a választmányt és a közgyűlést értesíteni, és egyben az egyesületi tagoknak velem szemben tanúsított bizalmukért és jóakaratukért hálámról biztosítani méltóztassék. Őszinte tisztelettel híve: Lőcs polgármester.269 22. Jancsovics Ferenc levele Lőcs Rezsőnek Jancsovics Ferenc lemond alelnöki tisztéről.

Nagyságos Elnök Úr! Arad, 1919. június 3. Tisztelettel értesítem, hogy a Kölcsey Egyesületben viselt alelnöki tisztemről ezennel lemondok. Egyúttal hálás köszönetet mondok Elnök úrnak és az egyesület választmányának irányomban eddig tanúsított jóindulatáért és szíves támogatásáért. Fogadja Elnök úr kiváló tiszteletem kifejezését, mellyel maradok Jancsovics Ferenc270

268 Lőcs Rezső 1917-től 1919-ig aradi polgármester volt, az Arad-hegyaljai h. é. motoros vasút rt. egyik alapítója. http://udvardy. adatbank.transindex.ro/index.php?action=keres Letöltés 2011. július 18. 18 h 50. 269 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918:66. 270 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:15.

261

23. Lőcs Rezső levele Szántay Lajosnak Szántay Lajost alelnökké választották.

Nagyságos Szántay Lajos műépítész úrnak Aradon.271 Arad, 1919. szeptember 7. Tisztelettel értesítjük, hogy a Kölcsey Egyesület folyó évi június hó 30-án tartott választmányi ülésén, miután a rendkívüli időkre való tekintettel illetékességét az alapszabályok módosítására és tisztviselők választására vonatkozólag kimondotta, Önt a társadalmi ügykört vezető alelnöki állásra megválasztotta.272 Bérczy Lajos Lőcs titkár h. elnök 24. Bérczy Lajos titkár jelentése az 1919-1920. évekről273 Bérczy Lajos titkár tevékenységéről

jelentése

az

1919–1920-as

évek

irodalmi

Tisztelt Közgyűlés! [Hely és dátum nélkül.] 1918. évi július hó 29 én tartott rendkívüli közgyűlésünk óta a politikai helyzet következtében Egyesületünk közgyűlést nem tarthatott. Még az 1918. évi titkári jelentést abban a reményben szerkesztettük meg, hogy azt zavartalanul előterjeszthetjük majd, de közgyűlés tartására engedélyt nem kaptunk. Az 1919-ik évben 1919. június 10-én elfogadták Jancsovics Ferenc alelnök lemondását. Bérczy Lajos titkár jelentése az 1919-1920. évekről Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül. 271 Szántay Lajos műépítész (1872-1961), a Kultúrpalota és számos aradi középület tervezője. Ujj 2007. 185-186. 272 Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1919. 1919:23. Szántay még abban az évben lemondott. Bérczy Lajos titkár jelentése az 1919-1920. évekről Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül. 273 Bérczy Lajos (1874-1974) matematika tanár, publicista, író. 1922-től 1928-ig a Kölcsey Egyesület főtitkára. Ujj 2007. 36.

262

választmányi üléseket még tarthattunk, sőt 1920-ban is szeptember hó elsejéig. Azon túl egészen a mai napig egyesületünk teljes némaságra kárhoztatott. E viszonyok következtében a vezetőség abba a helyzetbe került, hogy jelentését, pénztári számadásait egyszerre három évről kénytelen az igen tisztelt Közgyűlés elé terjeszteni. Az 1918. évi jelentést külön, az 1919. és 1920. évit pedig egybevonva. A választmány az 1919-ik évben összesen 6 /hat/ ülést tartott. Január hó hetedikén pusztán Lőcs Rezső elnök lemondási ügyével foglalkozott a választmány, akit sikerült megnyerni az elnöki székre. Május 27-én az elnök felveti a kínos dilemmát: mi legyen az egyesület működésével. Az irodalmi bizottság jegyzőkönyvben tudatja a választmánnyal, hogy a jelen helyzetben képtelenek tagjai irodalmi alkotásokra, s így tevékenységéről egyelőre lemond. Az irodalmi zsúrok megtartására az akkori közlekedési viszonyok miatt lehetetlen volt előadókat kapni, helybeliek pedig nem vállalkoztak; így a választmány és a tisztikar a lehető legszomorúbb helyzetben van, működésre képtelen, de jegyzőkönyvbe foglalja, hogy az okok az általános helyzetben keresendők. Június hó 10-én sajnálattal elfogadják Jancsovics Ferenc alelnök lemondását. Ezzel kapcsolatban felmerült a gondolat, hogy az alapszabályok módosításával ezentúl 2 alelnök választassék. Az egyik íróember legyen, aki egyedül irodalmi ügyekkel és kérdésekkel foglalkoznék. Pénztárunkat gyarapítandó, megpróbáltuk megszerezni a színházi jegyekre kirótt városi adót. Ez az akció azonban nem sikerült. Ugyanekkor megszereztük a honvéd egyesület irattárát. Június hó 30-án kimondotta a választmány, hogy az alapszabályokat mintegy forradalmi jogon megváltoztatja, és ezen az alapon a 2 alelnököt rögtön meg is választotta Szántay Lajos és Farkas Ferenc személyében.

263

E gyűlésen az eltávozott Farkas Ferenc274 titkár helyett Bérczy Lajos pénztáros bízatott meg a titkári teendők végzésével. Szeptember hó 23-án Karoliny Mihály vál.[asztmányi] tag lemondását vettük tudomásul. Betöltetett a titkári állás is Nagy Zoltán ref.[ormátus] s.[egéd]lelkész személyében. Ugyanekkor ifj.[abb] Zács Gusztáv v.[álasztmányi] tag, ir.[odalmi] előadó az Irodalmi és Művészeti Bizottság nevében nagyarányú programot terjesztett be. Sajnos a lélegzeni is alig tudó egyesület nevében a választmány csak borongó érzéssel, a megvalósítás minden reménye nélkül vehette azt tudomásul. Mivel a választmány mindenképpen valamely irányú működés kifejtésére törekedett, Lőcs Rezső elnök indítványára elhatározta, hogy irodalmi pályadíjakat tűz ki, s e célból 1000 K-át bocsát az irodalmi bizottság rendelkezésére. Lőcs Rezső elnök a sajátjából 200 K-val járult az ekképpen 1200 K-ra felnövekedett díjhoz. Az október 23-án tartott ülésen, az alapszabály célkitűzésén változtattunk, mert be kellett terjeszteni a pol.[itikai] hatósághoz. Ugyanekkor lemondattak Szántay Lajos alelnök és Csécsy Imre vál.[asztmányi] tagok. 1920. évben 4 vál.[asztmányi] ülést tudunk csak tartani. Január hó 11-én tartott gyűlésen a téli hónapok alatt bezárt Kölcsey könyvtár megnyitása érdekében hoztunk határozatokat, mely akciónak a városi hatóságnál sikere is lett. Ugyanekkor tett jelentést a titkár az irodalmi pályázat sikeréről. A bírálóbizottság tagjai a következők voltak: a novellákat Szöllősi István,275 Szöllösi Zsigmond276 és Károly József277 tagtárs urak bírálták el; a verseket Faragó Rezső, Falus Lajos és Forgács Sándor urak.

Ceruzával javítva: „József”. Szöllőssi István (1863-1951) tanár, publicista, az I. világháború alatt, majd 1928-1940-ig a Kölcsey Egyesület titkára. Ujj 2007. 193. 276 Szöllösi Zsigmond (1875-?) ügyvéd, publicista, az 1920-as években a Kölcsey Egyesület alelnöke. Ujj 2007. 183-194. 277 Károly József (1886-1950) újságíró, író. Ujj 2007. 99. 274 275

264

Az elbírált 35 novella közül az első díjat Nagy Dániel „Ivánka” című, a másodikat Darvas Lajos „A skarlátruhás nő” című, a harmadikat Károly Sándor „Ködben” című novellája kapta meg. Három novellát dicséretben részesített a bizottság. A tizenkét elbeszélő költemény közül egyiknek sem adta ki a díjat a bizottság, mely a kitűzött 400 K-át a lírai versek pályadíjaihoz csatolta. Két elbeszélő költemény dicséretet kapott. A lírai versek közül első díjat nyert Rudnyánszky Endre „Magyar álmok” című verse. A másodikat Ungvári Miklós „Herék és Méhek”, a harmadikat Serestély Béla „Leszállt a búbánat” c.[ímű] verse. Több munkát megdicsért a bizottság. Ezen az ülésen természetesen zsúrok tartását is tervezte a választmány; sajnos ismét hiába. Most lett volna irodalmi anyag bőven, de az engedélyt nem tudtuk megszerezni. Aki az ülések jegyzőkönyveit végig lapozza, az látni és érezni fogja azt a heroikus küzdelmet, melyet a választmány folytatott, hogy a megbénult Egyesület életjelt adhasson. Az összejövetel, a szó tiltva lévén, a betű által akart működni és hatni. Ez a meggondolás indította arra, hogy Kácsy Jenő hírlapíró Szezon c lapját ideiglenesen az Egyesület hivatalos lapjává nyilvánította, és meg engedte, hogy a díjat nyert pályaműveket leközölhessék.278 Egyúttal egy bizottság is neveztetett a lap ellenőrzésére. E gyűlésen felkérettek egyes tagok, hogy új tagokat gyűjtsenek. E taggyűjtés eredménye új tag [!] volt. A közgyűlés megtartásáról, mivel a kérelem úgy is reménytelen volt, lemondott a választmány. 1920. február hó 22-én tartott ülésünkön Székely Salamon v.[álasztmányi] tagot ünnepeltük, aki életének 80ik, Kölcsey tagságának 31-ik évét töltötte be. Sajnos a szeptember hó 1-jén tartott ülésen szomorú érzéssel halálát voltunk kénytelenek tudomásul venni. Február 22-én 5000

278

A „Szezon”-ról lásd Ujj János: Aradi irodalmi lapok. Arad, 2004. 12-15.

265

K segélyt szavazott meg a választmány Kócsy Jenő Szezon c. lapjának. A május 19-én tartott v.[álasztmányi] ülésen Lőcs elnökünk ismét hangoztatja elnöki megnyitójában, hogy a mai viszonyok között produktív munkát nem végezhet az Egyesület. Hogy valamit még is tegyünk, ajánlja újabb pályadíjak kitűzését nov.[ember] 1[-jei] határidővel, és pedig most novellára, színdarabra, verses munkákra. Újból felmerült a szabad líceumok terve, de szeptemberben ismét nem volt alkalmas az idő a megkezdésre. Szóba került a Szezon ügye is. A lap az 5000 K támogatás ellenére sem volt életképes. Egyes vál. [asztmányi] tagok kifogásolták a lap irányát, és vallás és erkölcs ellenes idézeteket olvastak fel. Mások védelembe vették. A kialakult vélemény alapján egy hónapi határidőt kapott Kócsy Jenő szerkesztő. A lap azonban időközben megszűnt. Szeptember hó 1-jén tartottuk az utolsó v.[álasztmányi] ülést. Ez alkalommal Vas Gusztáv ir.[odalmi] előadó jelenti, hogy az Egyesület szabad líceumok tartására nem kapott engedélyt. Indítványozza, hogy forduljon az E.[gyesület] Goga Octavian kultuszminiszterhez,279 aki köztudomás szerint liberális felfogású államférfiú. Ez meg is történt, és hogy ma működhetünk főként ennek a kérvénynek köszönhető. Szeptember hó 1-től az egyesület hivatalos szervei teljesen elnémulnak. Az időközben lejárt ir.[odalmi] pályázat eredményeit a bír.[áló] ] bizottság javaslata alapján a választmány ma nem vehette tudomásul.280

Octavian Goga (1881-1938) román költő, drámaíró, politikus. (Z. P.) Hely és dátum nélkül. Complexul Muzeal Arad Archiva Kölcsey Dos. 1918. 1918: szám nélkül. 279 280

266

AZ 1848-1849-ES FORRADALOM MÚZEUMÁNAK GYŰJTEMÉNYE A JELENKORBAN Felicia Aneta Oarcea Alapítói a „műveltség temploma” szerepét szánták a majdan létesitendő múzeumnak, és feladatául tűzték ki a tárgyak mindennapi létének elhatárolását történelmi, szimbolisztikus, sőt mítikus jelentésüktől. A társadalomnak a viselkedés terén tapasztalt átalakulását bizonyítja a kulturális vagyonná változott tárgy és az erre kivetített intellektuális kapcsolatrendszer kifejlesztése és támogatása, azáltal hogy egy olyan tér jön létre, mely a közös emlékezést hivatott befogadni. Gyűjteményből múzeumi színtre történő fejlődése nem csak szociális, de egyúttal tudati változások eredménye volt. Így a XIX. század végi aradi értelmiség gondolatában megfogant a múzeum létrehozásának szikrája, melyet az akkori erős gazdasági fellendülés táplált. 1. Bevezetés A XIX. század végi és XX. század eleji kulturális pezsgés valamint a kor építészeti divatja mind-mind hozta magával azt az elképzelést is, hogy egy művelődést sugárzó központ jöjjön létre, melynek funkcionális sokszínűségében egy múzeumi összetevő is helyet kapjon. Ez a létesítmény a Kultúrpalota lett, mely hatékony megoldásként merült fel majdani sokoldalú rendeltetésének köszönhetően. A kultúrpaloták létesítésének törvénye 1907ben lett Bécsben megszavazva. E törvény egyszersmind válaszként jött azon vidéki közösségek szükségleteire melyek, mint Arad városa is, szerény anyagi lehetőségeikkel létre tudtak hozni egy” valódi művészeti és a tudományi központot”1.

Liliana Roşiu, A múzeumi tér újjáéledése. A gyűjteménytől a városi környezetig. (Reînvierea spaţiului muzeal. De la colecţie la mediul urban), Ion Mincu Egyetemi Kiadó, Bucureşti, 2002, 35-37.

1

267

Egyes aradi történészek szerint már 1912 őszén kiállításra került a Negyvennyolcas Ereklyemúzeum gyűjteménye néhány újonnan létesített teremben. Abban az időben nem léteztek tudományos alapokra fektetett szervezési és kiállítási kritériumok2. 1913. október 24-én ünnepélyes keretek között sor került ünnepélyes átadására3. A képtár számára fenntartott termeken kívűl két teremben az “Ereklyemúzeum4” kapott elhelyezést, további két terem pedig a város múltjára vonatkozó okmánygyűjteménynek adott teret. Ezen kívűl egy kis iskolai múzeum is be lett rendezve. Egy terem adott otthont az etnográfiai „múzeumnak” egy másik pedig, az “őskori múzeum”-nak5. Az idők folyamán a “múzeum” szó szimbólikus értéket kapott és mint a közösségek történelmének és emlékezetének tárolója és számontartójaként vonult be a köztudatba. Az akkori néhány “múzeum” –nak nevezett kis gyűjteményből született meg “a múzeum", mely a jelenkori értelmezésnek megfelelően állományok és gyűjtemények sokféleségéből áll. Ha a múzeum 1912-ig az ”1848/49-es Ereklyemúzeum” nevet viselte, 1912-től az Aradi Kultúrpalota Múzeuma lett, 1951-től az Aradi Területi Múzeum, 1968-tól pedig az Arad Megyei Múzeum nevet viseli6. Nicolae Kiss, Az aradi megyei múzeum fejlődési szakaszai – Történeti áttekintés és vívmányok (Etapele de dezvoltare ale Muzeului Judeţean Arad – Istoric şi realizări), Ziridava II., 1968, 147.; Aristide Ştefănescu, Múzeumi kalauz (Ghidul muzeelor), Sport-turism Kiadó, Bucureşti, 1984, 148-150. 3 Felicia-Aneta Oarcea, Szántay Lajos Károly aradi építész (1872-1961) Liviu Mărghitan történész 70. évfordulója (Istoricul Liviu Mărghitan la a 70-a aniversare) című kötetben, Ramira Kiadó, Arad, 2007, 307-308. 4 “relicvii” helyett “relicve” kifejezést használjuk, úgy ahogy ezt egyes történészek a latin reliqua/reliquia hatása alatt használják. 5 Liliana Roşiu, i.m., 35-37. 6 Az Aradi Múzeumi Komplexum, 16. Palota-levéltár (a továbbiakban, 16.PL.), 129-es leltári szám (a továbbiakban, lelt.sz.), Beszerzés. Múzeumi tárgyak. 1968 (A Nagy Egyesülés 50. évfordulója 1918-1968). 1969, 44-es számú lap (a továbbiakban sz.l.) 2

268

2. Az Aradi Kultúrpalota Múzeum Mint a kollektív emlékezés letéteményese az aradi múzeum új történelmi és művelődési irányzatokkal gazdagodik a 1918. december 1.-én létrejött Nagy Gyulafehérvári Egyesülést követően. A román közigazgatás 1919 májusi beiktatásával egyidőben a Kultúrpalota 1920-ban átkerült az Erdélyi Múzeumok Felügyeletének patronátusa alá. A trianoni békeszerződés aláírását követően, mely megvonta a román-magyar határvonalat és meghatározta a két állam területén található kulturális javak sorsát, elkezdődött a román közigazgatási struktúrák megerősítése és a kulturális javak átvétele. 1921 januárjában a polgármesteri hivatalon belül megalakult a Kultúrpalota Felügyeleti Bizottsága. A múzeum gyűjteményeinek átvételi okiratait, melyek az 1917. évi utolsó leltár alapján készültek, csak 1923-ban írta alá a múzeumok főfelügyelője, Tzigara Samurcaş. Szintén 1921 nyarán doktor Coriolan Petran egyetemi tanár, az erdélyi és bánsági múzeumok főfelügyelője javaslatot tett egyes román gyűjtemények összeállítására7. Lazăr Nichi volt a Kultúrpalotát vezető első román igazgató. 1921-töl 1944-ig állt az intézmény élén. Lazăr Nichi 1884. július 20.-án született Pankotán, apja cipészmester volt. Miután születési helyén elvégezte az elemi iskolát, Nichi beiratkozott az aradi gimnázium, ma „Moise Nicoară” középiskola V. osztályába. Az „Elena Ghiba Birta” alapítvány vagyonából fizetett 400 korona értékű ösztöndíj kedvezményezettje volt. Irodalomból diplomázott le, majd 1921-től 1922-ig és 1943-től 1944-ig latin és német nyelvtanárként tanított a „Moise Nicoară” középiskolában8. Arad Megyei Jogú Város Állandó Küldöt7 Hügel, Peter: Az Aradi Múzeum–Történeti áttekintés, in.: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2010. Békéscsaba – Gyula, 70., 72. 8 Ioan Antone, „Ioan Slavici” volt „Moise Nicoară” aradi líceum monográfiája 1745-1919-1971, Arad, 1971, 78, 183, 204.o.; Aradi Múzeumi Komplexum, a Kultúrpalota levéltára, Lazăr Nichi alap, (a továbbiakban A.M.K., K.P.L., L.N.A.), 5/1938. számú dosszié (a továbbiaban, dossz.), 173., 179., 186. lap; Idem, 10/1935. sz. dossz., 6.l.

269

tsége 1926-ban hozott határozatának megfelelően Lazăr Nichi nem folytathatta tanári tevékenységét a „Moise Nicoară” középiskolában, e tisztjéről 1927-ben le kellett mondania9. Lazăr Nichi igazgatói tevékenysége a következő aradi polgármesterek tisztségi idejével esett egybe: dr. Ioan Robu (1919-1926; 1927-1928), dr. Ştefan Anghel (1926-1927); dr. Cornel Luţai (1928-1931), dr. Cornel Radu (1931-1932); dr. Alexa Boţioc (1932-1933); dr. Ioan Ursu (1933-1935); dr. Roman Coţioiu (1935-1937); dr. Nicolae Popovici (1938 - 40 napos időszak); Ştefan Olariu (1938 - 3 nap, kiküldetéssel); Romul Orezeanu (1938. február 14.-től júliusig); dr. Moise Rişcuţia alezredes (1938 - kiküldetéssel); Alexandru Vlad tábornok (1938. szeptember 9 –től 1940. szeptember 28-ig); dr. Emil Monţia (1940. október 10-től 1941. január 21-ig); Vasile Mironescu alezredes (1941. január 24-től 27-ig); dr. Cornel Radu (1941. január 27-től – 1943. augusztus 1-ig); dr. Octavian Lupaş (1943. augusztus 1-től – 1944. november 29ig)10. A Kultúrpalota igazgatói minőségében, Lazăr Nichi minden módon támogatta a művelődéssel kapcsolatos kezdeményezéseket, sikeresen elindítva egy két irányba futó „kulturális diffúziós” politikát, az aradi alkotó erők összefogását, valamint a művelődés elérhetővé tételét, mely intézkedések véghezvitele nehéységekbe ütközött a szegényes román kulturális örökség és a szűkös anyagi támogatás feltételei mellett11.

A.M.K., K.P.L., L.N.A., 26/1927.sz.dossz. 1-3.l. A.M.K., Történelmi Gyűjtemény – Dokumentácós alap, leltárba nem vett (Colecţia de Istorie, Fond documentar, neinventariat); Arad város monográfiája (Arad. Monografia oraşului), Nigredo Kiadó, Arad, 1999, 151, 171. 11 Felicia Aneta Oarcea, Lazăr Nichi az aradi könyvtárak megszervezésének úttörője (Lazăr Nichi deschizător de drumuri în organizarea bibliotecilor arădene), (a továbbiakban, Lazăr Nichi, deschizător de drumuri …), Vasile Popeangă (koord.), Kulturális kérdések “A könyv házában”, “Vasile Goldiş” University Press, Arad, 2007, 172. 9

10

270

Habár az 1918-as Egyesítést követő első években a múzeum képzett káderekben még szűkölködött és nem jutott el arra a színtre, hogy központi szerepet töltsön be a város művelődési életében, nem maradtak el a már meglévő gyűjtemények román népi emléktárgyakkal történő gyarapítását célzó polgármesteri hivatal hitelkoordinátori kezdeményezései. 3. Az 1848–1849-es ereklyegyűjtemény fejlődése a kommunista korszakban A két világháború közötti időszakban az aradi múzeum birtokában lévő kis számú gyűjtemény új román jellegű kulturális kezdeményezések és átalkulások tanúja lesz. Az 1918-as Egyesítés alkalmat adott a román kultúra és szellemiség felé való még nagyobb közeledésre. Az aradi hatóságok által meghívott különböző román kulturális személyiségek előadásokat tartottak a Kultúrpalota termeiben. Nicolae Iorga történész 1923-ban, az aradi régió román történelmi hagyatékának szegénységével, hiányával kapcsolatban, hevesen bírálta, inkább politikai mint történelmi hangsúllyal, a bukaresti román vezetőket. E jelzésként érkezett kijelentés román jellegű művelődési politika foganatosítását célozta meg Aradon12. Az aradi múzeum gyűjteménye, több kultúrát és etnikumot összefogó központként, az előforduló összes közösség történelméből mutatott be részleteket. Arad város és környéke fejlődési folyamatában ki kell emelni azonban azt a tényt is, hogy minden egyes történelmi kor egy történelmi időszak letűnését de egyúttal egy új korszak születését is jelezte. 1922 körül az 1848-1849-es Forradalom Múzeumának Gyűjteménye 3.916 kulturális emléktárgyat számlált13. Egy 1923. évi „pénzügyi táblázat”-ban feltüntetett, az N. Iorga, Erdély a koronázás évében (În Ardealul anului încoronării) Pavel Suru Kiadó, Bucureşti, 1923, 47-56. sz.o. 13 Coriolan Petranu, Erdélyi, bánáti, körösvidéki és máramamrosi múzeumok – Múlt, jelen és igazgatás. (Muzee din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş. Trecutul, prezentul şi administrarea lor) Cartea Românească Kiadó, Bucureşti, 1922, 123. 12

271

1848/49-ből származő román „relikviák” gyűjtésének folytatásához szükséges, Lazăr Nichi igazgató által előirányzott és megindokolt költség 20.000 lej-re tevődik. Az intézkedés körvonalazta az Avram Iancu és tisztjei kis gyűjteményének gazdagítására és bővítésére vonatkozó elképzelést – „Avram Iancu és társai”, „hogy azt egy különleges, rendszerezett gyűjteményként lehessen bemutatni, biztosítva számára az azt megillető jelentőséget”14. Ami a kiállítások megszervezését illeti a Kultúrpalota Felügyeleti Bizottsága 1927.december 16-án Lazăr Nichi igazgató részére egy erdélyi múzeumokba szóló tanulmányi utat engedélyezett, „hogy újításokat lehessen hozni ... a Kultúrpalotában lévő gyüjteményekben is, a más múzeumokban látottak alapján.”15 Az idő folyamán „Az 1848/49-es Ereklyemúzeum” nevű gyűjtemény más kulturális emléktárggyal is gazdagodott. Ezen intézkedések eredményeként 1938-ban az e célnak szentelt két nagyteremben kiállított tárgyak száma elérte a 2.300 darabot16. Két évvel később, a Kultúrpalota levéltárában őrzött levelezés szerint, a gyűjtemény 2.316 tárgyat számlált. Ezek fegyverekből, nyomatokból, trófeákból, nyomtatványokból, stb., álltak. Ezek közül 2.304 tárgynak a felbecsűlt összértéke 186.713,70 korona, 12 tárgynak, azaz a többinek az értéke 3.100 lej volt. Ez idő alatt a múzeum részlegei egy régi Kultúrpalotai Szabályzat alapján működtek, mely szabályzatot 1940 elején egy másik, a felsőbb szervek, azaz a polgármesteri hivatal által nem engedélyezett szabályzat váltott le. Ez utóbbi szerint a gyűjtemények felügyelete és azok karbantartása az igazgató hatáskörébe tartozik, akinek ebben a tevékenységben egy különleges képzésű „múzeoAradi Múzeális Komplexum (a továbbiakban, A.M.K.), a Kultúrpalota levéltára (a továbbiakban, K.P.L.), Lazăr Nichi alap, (a továbbiakban, L.N.A.), leltárba nem vett (a továbbiakban, nemlelt.), 2.számú dosszié a továbbiakban, dossz.), 4.számú lap (a továbbiakban, l.) 15 Idem, 2./1927.számú dosszié, 4., 6. 16 Eugeniu Dublea, A kultúrpalota (Palatul cultural) in „Romániai városok képekben. Arad municípium és város”. (Oraşe din România în imagini. Municipiul şi oraşul Arad), Arad, 1938, . 27.-28. 14

272

lógus” kell segítséget nyújtson. Abban az időben ez a tisztség betöltetlen volt, mivel a polgármesteri hivatal költségvetése nem biztosította ennek anyagi fedezetét17. 1941 elején Teodor Ţiucra tanárt alkalmazták e múzeológusi tisztségre. Ő volt az a személy aki a későbbiek során újraértékelte a „Kultúrpalota múzeumai”-ban található tárgyakat18. A két világáború közötti időszak alatt a múzeum gyűjteményeinek gazdagítása bátortalanul folyt. Az új román politikai-közigazgatási struktúrákhoz való alkalmazkodást az útkeresés és az intézményes és kulturális szervezés időszakaként lehet meghatározni. A második világháborút követően végbement gazdasági-szociális átalakulások, változások, a romániai kommunista szervek politikai irányelvei, de egy új világ utópikus képe is idővel hatástalanították a vizionárius, demokratikus kulturális energiákat. A múzeum, mint intézmény, az új társadalmi rend eszméi terjesztésének hatékony eszközévé vált. A helyi közösségek emlékei háttérbe szorultak és az az intézmény, melynek feladata lett volna egy történelmi kor emlékeinek összegyűjtése, tárolása és tárlatai általi felidézése, lassan eltorzult és átalakult egy propagandisztikus agyrémmé. Az 1948. június 11.-én kibocsátott 119. számú törvény által elindított államosítási folyamat nyomán egy sor magánkézben levő tárgy állami tulajdonba került, gazdagítva ezáltal a múzeum gyűjteményeit. Az 1949 és 1954 közötti időszak alatt az „1848-1849-es Forradalom Múzeumá”-nak gyűjteménye 1930 tárggyal gyarapodott19. Nem véleltlenül hangsúlyoztuk az 1951-1960 közötti kezdeti időszakot. Ez a korszak egybeesik az aradi múzeum átszervezésének időszakával. Könnyűszerrel kiszűrhető a ”tudományos munka” és a propaganda szelleme, melyet az R.K.P. által felkészített új káderek diktáltak. Figyelmüket A.M.K., A.K.L., L.N.A. nemlelt., 2/1940. sz.dossz, 1. Felicia Aneta Oarcea, Lazăr Nichi, deschizător de drumuri…, 183. 19 Peter Hügel, id.m., 78. sz.o. 17 18

273

főleg az „1848-1849-es Ereklyemúzeum”-nak szentelték. Az 1950-1951-es évektől kezdve, mely egybeesik a felső végzettségű múzeumi szakemberek felvételének időszakával, a múzeum önnálló intézmény lett és saját költségvetést kapott. A tevékenység a kiállított vagy tárolt emléktárgyak tudományos válogatására és feldolgozására irányúlt. A gyűjtemények tematikailag újra fel lettek osztva a múzeum részlegei között20. A XX. század feléig használt „Ereklyemúzeum Gyűjteménye” kifejezés, az „1848-1849-es Forradalom Múzeumá”-ra módosult21. E kifejezés, mely egyszer egy zaklatott de beletörődő, mélyen az idősebb aradiak emlékezetében gyökerező történelemről mesélt, annak szemantikai tartalmában végbement változása, a történelmi-forradalmi szellemet hivatott szolgálni, mely irányzat 1989-ig meghatározza a kommunista történelemírást. Különben túlzás nélkül elfogadhatjuk tényként azt, hogy a kommunista időszak alatt a társadalom által átélt megrázó élmény elhalványította úgy az 1918-at megelőző, mint az azt követő időszak kulturális energiáit. Az Aradi Múzeumi Komplexum levéltárában tárolt okiratok segítségével módunk volt bepillantani a szakemberek tevékenységének történelmi eseménynaptárába. A részletes negyedéves jelentések, szerteágazó munkatervek, melyek adatai több éven át visszaköszönnek, az aradi múzeum szakemberei által végzett „tudományos munka” légkörét írják le. 1952. január 5-én az „1848-1849-es Forradalmi Múzeum” részleg által készített jelentésben feljegyezésre került egy sor olyan tevékenység, melynek célja a kiállítás leltározása, raktározása és tematikus szervezése volt. Ebben az időben 62 német és magyar nyelvű kiáltvány is le lett lefordítva. A múzeum román emléktárgyakkal történő gazdagítása érdekében végzett adatgyűjtés a kolozsvári múzeumban és könyvtárban folyt22. Nicolae Kiss, id.m., 153-154. A.M.K., 17PL, Leltári száma (a továbbiakban, lelt. sz.) 28, Jegyzőkönyvek és munkatervek. 1951-1953, 1-6.sz.l. 22 Ibidem, 179.sz.l. 20 21

274

Az 1951-1953 közötti időszak alatt a kiállítás tárgykörének meghatározására számos megbeszélést szerveztek Pascu, Prodan és Balogh egyetemi tanárokkal. Több találkozó jött létre különböző román művészekkel akiket felkértek arra, készítsenek történelmi témájú, a negyvennyolcas forradalmi eseményekhez kapcsolódó festményeket. Ezek közül megemlíthetjük a : „Forradalom Párizsban”, „A politikai foglyok kiszabadítása 1848. március 15-én”, „Bălcescu és Kossuth találkozása”, „Bem tábornok erdélyi hadjárata” című festményeket. Kivételes fontosságot tulajdonitottak Nicolae Bălcescu szobra elkészítésének23. Ahogy az aradi területi múzeum akkori igazgatója Zala Adalbert24 által, egy 1953. szeptember 25-én írt „Tanulmány”-ból kitűnik, az aradi történészek megkülönböztetett figyelmet szenteltek a román történész és forradalmár személyiségének tanulmányozására. Zala Adalbert 1950 és 1962 között vezette az intézményt. Ezt követően, 1965-ig Paraschiva Kolossvari töltötte be átmenetileg e tisztséget, 1965 októberétől pedig Ovidiu Olariu tanárt nevezték ki igazgatónak25. A román negyvennyolcas forradalmárok arcképcsarnokának kiegyészítése 1952 nyarán is folytatódik, mikor elkészül a két forradalmi képviselő, Eftimie Murgu és Alexandru Buda arcképének fényképmásolata26. Az „1848-1849-es Gyűjtemény”-t alkotó festmények másik része az 1953-1955-ös időszakból származik. A festmények a negyvennyolcas forradalom jeleneteit mutatják be. Közöttük találhatóak, például : „A máramarosi románok sorozása a forradalmi hadseregbe”, „A Corbeşti parasztfelkelés”, „A békefelhívás aláírása”, „Sigismund Pop”, „Az 1848-as havasalföldi parasztfelkelések térképe”27. Ibidem, 123, 135, 243. A.M.K., K.P.L., nem lelt.l., 58. 25 Idem, 2.P.L:, lelt.sz.:126, Terv. Tervezet. Az aradi múzeum fennálásának 75 éves évfordulója (Aniversarea a 75 ani de la existenţa Muzeului din Arad). 1968, 9. 26 Idem, 17.P.L., lelt.sz.: 28, Jegyzőkönyvek és munkatervek. 1951-1953, 123., 135., 243.sz.l. 27 Ibidem, 22., 25., 84. 23 24

275

Minden, az 1848/49-es Forradalom Múzeuma kiállításának szervezésére és megnyitására irányuló törekvés hiábavalónak bizonyult 1953 vége felé, amikor szeptember 5.-vel módositották az az év májusában kapott utasításokat. A hatóságok arra hivatkoztak, hogy nem fordították le magyar nyelvről az 1848/49-es Múzeum útmutatóját28. Ebben az időpontban az 1848/49-es Forradalom Múzeumának gyűjteménye 3.726 tárgyból állt, mely később újabb 349 tárggyal gyarapodott29. A kövekező év folyamán, a városi hatóságok által a kutatási tevékenységre, valamint további tárgyak és új bútorzat megvásárlására biztosított anyagi keret segítségével, megnyílt az „1848/49-es Forradalom” nevű állandó jellegű kiállítás. A sietős intézkedés oka az volt, hogy az állami hatóságok meg akarták ünnepelni Románia szovjet hadsereg általi felszabadításának 10. évfordulóját. A negyvennyolcas gyűjtemény bővítése a következő évek alatt is folytatódott. A múzeum szakemberei 1955-ben a gyűjtemény bővítésével és a tárgyak leltárbavételével voltak elfoglalva. Tanulmányokat jelentettek meg, tudományos kutatást végeztek és konferenciákon30 vettek részt, annál a nyilvánvaló oknál fogva, hogy a gyűjteményt megillető fontosságot biztosítsák. Egy másik munkátigényes tevékenység a levéltár szervezése volt31. Ugyancsak ez év végére fejezték be egy sor forradalmi személyiség arcképét. Ezek közül megemlítjük M. Kogălniceanut, Eftimie Murgut. Megszülettek további, a negyvennyolcas forradalom alatti jeleneteket bemutató festmények is, mint: „A bécsi forradalom”, „Bălcescu és Lázár ezredes találkozása/kompozíció”32. Az „1954-1955-ös beszámolók és munkatervek”-nek megfelelően, az „1848/49-es Forradalom Múzeumá”-nak gyűjteményét a

Ibidem, 17. Ibidem, 19. 30 1955-ben egyetlen egy konferencia lett szervezve. 31 A.M.K., 17.P.L, lelt.sz.: 32, Jegyzőkönyvek és munkatervek.1954-1955, 9; 16, 21, 32, 39, 47, 51, 55, 61, 66, 69, 73, 77, 83, 86, 90, 93, 147. 32 Ibidem, 270. 28 29

276

szovjet történészek által körvonalazott tudományos szempontok33 alapján szervezték meg. 1956 elején, a január 23-i keltezésű „Jegyzőkönyv” szerint, a Bukaresti Központi Katonai Múzeumnak csere formájában átadtak bizonyos, az aradi múzeum kulturális hagyatékához tartozó vagyontárgyakat, melyek a következőkből álltak: fegyverzet: gyújtókanócos puska, kovás puska, különleges vadászpuska, két lovassági kovás karabély, egy tiszti pisztoly, egy lovassági pisztoly, egy forradalmi-gárdista pisztoly, Rózsa Sándor csapatától származó pisztoly, két darab egyélű parasztlándzsa, két csendőri alabárd, egy bomba, két ágyúgolyó, két ágyúgolyó repesz; katonai felszerelés: egy az 1848-as forradalmi hadseregtől származó eredeti zubbony, egy osztrák katonai zubbony, egy szolgálati deréköv, Nagy János kardtartója; egy szolgálati derékszíj, egy teljes lószerszám, egy pár sarkantyú; eredeti nyomatok: Bem tábornok, Bem tábornok kitüntetése, Glogovác határőr-helység, a Simeriai (Piski) csatatér térképe, két lenyomat az 1848-as erdélyi forradalom harci jeleneteivel, Petőfi lenyomata; különböző tárgyak: a marosmenti szerb, román és magyar határőrök eredeti zászlajának rúdja, Petőfi Sándor gipszből készült mellszobra, az 1848-1849-es forradalmi hadjáratból származó kétszersültek, a bebörtönzött forradalmárok által fogságuk alatt készített öt tárgy, Rózsa Sándor csapatait ábrázoló hét fénykép, Buteni román parasztoknak a forradalmi egységekben való részvételével kapcsolatos névsorok két fénymásolata, 1848-1849-es erdélyi Bem tábornok vezette műveletek térképének másolata, a 18481849-es erdélyi orosz cári beavatkozás térképének másolata34. Egy az Aradi Múzeumi Komplexum levéltárában őrzött jegyzökönyvből, mely Mocanu Pavel a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Intézetének képviselője valamint Zala Adalbert, az Aradi Körzeti Múzeum igazgatója és A.M.K., 3.P.L., lelt.sz.: 39, 216.(150). Idem, 12.P.L., lelt. sz.:41, Múzeumi tárgyak. Corespondenţă privind probleme speciale, 7-8.sz.l., Idem, 17.P.L., lelt.sz.: 32, 94-95.

33 34

277

Glück E. múzeográfus között jött létre, megtudhatjuk, hogy 1956. május 22-én átadták a „Tribuna Ludu” napilap szerkesztőségének hét emléktárgyat ábrázoló fényképet35. Feltevésünk szerint ezek valamilyen történelmi jellegű adatgyűjtést szolgáltak. A „Beszámolók az Aradi Körzeti Múzeum 1956-os évi tevékenységéről” című jelentés szerint az „1848-1849-es Forradalom Múzeumá”-nak részlegében 1956 végén a következő tevékenységek zajlottak: befejezték a múzeumban található szövegek általános áttekintését és az eredeti okmányokat fénymásolatokra cserélték ki; ellenőrizték a részleg leltározását; a részleg gyűjteménye 1.030 új tárggyal gyarapodott; elkezdődött a raktár átadása a raktárkezelőnek; elvégezték a részleg általános felújítását és nagytakarítását; átrendezésre került a múzeum egyik témája és elkészültek a tervek további másik négy téma átrendezésére; elkészűlt kilenc új festmény a művészileg nem megfelelő festmények lecserélésére; más elvtársak közreműködésével összeállították az 1848-1849-es Forradalom Múzeumának kalauzát; kutatásokat végeztek az aradi vértanúk 1849. október 6-i kivégzésével kapcsolatban; a részleg ismertető kalauzát lefordították magyar nyelvre; Kovács G. közreműködésével folytatódtak az „1848-as parasztlázadások Arad vármegye területén” című tanulmány összeállítását irányzó munkálatok; a részleget meglátogató csoportok tárlatvezetésben részesültek36, stb. A kor sajátos nyelvezete nem sok elismeréssel beszél a múzeumi személyzet kitartó munkájáról, mely arra irányult hogy a politikai utasításoknak megfeleljen és azokra válaszoljon. Az 1953-1957 között időszak alatt a múzeum az 1848/49-es Forradalmi Múzeum Gyűjteménye számára értékes tárgyakat szerzett be, melyek közül megemlítjük Vukovics kormánybiztos levéltárának egy részét, mely 179 okmányból és egy oklevélből állt (1957)37. A későbbiekben, Idem, 16.P.L., lelt.sz.: 37, 1955-1956. Jegyzőkönyvek, 77. Idem, 17.P.L., lelt. sz.: 43, Jegyzőkönyvek és munkatervek, 4. 37 Idem, 16.P.L., lelt.sz.: 37, 1955-1956. Jegyzőkönyvek, 40. 35 36

278

azaz 1962. február 7-én vita kerekedett a Vukovici levéltár eredetével kapcsolatban. Az egykori kormánybiztos dédunokája új adatokkal szolgált az édesanyjától, Elisabeta Vukovicitól származó okiratokkal kapcsolatban. Rámutatott arra, hogy annak idején édesanyja ellenszolgáltatás nélkül adományozta azokat az Aradi Körzeti Múzeumnak. Piammeta Trăuşan Vukovici kérte az okmányok esetleges felbecsűlését annak érdekében, hogy megkaphassa az őt megillető pénzösszeget38. A „1848-1849-es Gyűjtemény” következő emléktárgyakkal egészült még ki: egy Vécsey tábornoktól származó tányér (1957), egy a Bem tábornok által Temesvár ostrománál használt ágyú (1953), Dimitrie Haica eredeti fényképe (1956)39, a bebörtönzött forradalmárok által készített tárgyak (1954-1956), Weith Vasile által egy kőnyomat alapján készített festmény, „Gábor Áron ágyúgyára” címmel40, a magyar forradalmi hadsereg 3. zászlóaljának egy fényképe. Szintén ebben az időben készűlt el több festmény is: „A lugosi közgygzűlés” és „Bălcescu és Lázár találkozása” (1956), „Bălcescu és Kossuth találkozása” (1956) és Nicolae Bălcescu szobra (1953)41. Nem késlekedtek megjelenni az „1848/49-es Forradalom Múzeumá”-nak átszervezésére irányuló lázas tevékenységet elismerő nyilatkozatok. Az egyik ilyen művelődési intézmény Caracal Körzet Múzeuma volt amely 1956-ban érdeklődött az aradi kiállítás bemutatási módjával kapcsolatban, hogy az számukra egy kiinduló pont legyen a volt Romanaţi megyei negyvennyolcas forradalmi pillanat bemutatásának előkészítésében és Idem, lelt.sz.: 90, Múzeumi tárgyak beszerzése 1962-1965, 1. Dr. Vuia Salvator aradi orvos 1956. április 18-i nyilatkozatának megfelelően, az Aradi Múzeumnak lemásolásra átadott Dimitrie Haicat ábrázoló fénykép, eredeti. A családi levéltárból származik, azzal érvelve, hogy Dimitrie Haica dr.Vuia anyai dédapja. 40 A „Gábor Áron ágyúgyára”, Weith Vasile műve, 1956. február 26-án lett megvásárolva. 41 A.M.K., 3.P.L., lelt.sz.: 39, 212.(146) sz.l.; Idem, 16.P.L., lelt.sz.: 37, 19551956. Jegyzőkönyvek, 10, 12, 40, 69, 111. 38 39

279

megszervezésében. Kiemelünk pár szót a levelükből: „Tudomásunkra jutott, hogy Önök a múzeumukban nagyon jól megszervezték az 1848-as erdélyi forradalom bemutatását”42. Ugyanazon év folyamán eljuttattak a Művelődési Minisztériumhoz egy pár fénykép listáját, melynek célja az aradi intézmény az egykori Szovjetúnió területén való népszerűsítése volt . A hosszú felsorolásból kiemeljük: [Petőfi Sándor kardja és dohányzacskója; részlet az aradi románok 1848. április 24-i gyűlésének okmányaiból; az aradi nemzeti forradalmi gárda fúvószenekara tamburmajorjának vállszalagja és pálcája; részlet a bánsági és kőrősvidéki román előljárók 1848. május 21-én Pesten tartott nagygyűlésének határozatából; Avram Iancu csapatai által használt parasztlándzsák, fegyverek és ágyúgolyók; román és magyar forradalmi zászlók; Dimitrie Haica román forradalmi előljáró arcképe, aki Arad alpolgármestere és a védelmi bizottság elnöke volt; Bem tábornok pisztolyai; részlet a román és magyar katonák alkotta 73.-s zászlóalj személyi nyilvántartásából; részlet az 1849. július 14-én Szegeden, Bălcescu, Boliac és Kossuth által aláírt „Megbékélési terv”-ből; Ioan Dragoş forradalmár képviselő táskája, személyes tárgyaival és pénztárcájával együtt; egy Sigismund Pop és Nicolae Bălcescu által Pesten megjelentetett napilap; Nicolae Bălcescu (A.Ciupe olajfestménye); N. Bălcescu és Lázár ezredes találkozása a Caransebeş (Karánsebes) melletti Porţile de Fier (Vaskapu) elött; a császári hatalom által kivégzett forradalmár tábornokok akasztófáiból származó részlet; Izicescu Ioan kapitány, román forradalmár aki a magyar forradalmi hadseregben harcolt; az aradi várban bebörtönzött egyik forradalmár által halpikkelyből készített dísztárgy; Kossuth személyes tárgyai, stb.]43. Az adományokon és beszerzéseken kívűl, az aradi múzeum szakemberei érdeklődést tanúsítottak a negyvennyolcas forradalom egyes sorsdöntő pillanatainak megörökítése iránt is. Glück E. főmúzeológus, 1956. október 4-i beszámolójában rámutatott „A szegedi egyezmény 42 43

Idem, 3.P.L., lelt.sz.: 39, 249-251. Ibidem, 195-197.

280

aláírása” című féldombormű megalkotásának jelentőségére. Még ez év során megrendelték a művet44. 1958-ban is nyomon követhető az aradi szakemberek törekvése a negyvennyolcas forradalmi pillanathoz kapcsolódó történelmi bizonyítékok összegyűjtésére és megőrzésére. Még ez év őszén elkészűlt „Az 1849. február 8-i aradi utcai harcok” című festmény, Miklossy Gavril proletkultos festő kivitelezésében. E munka az Aradi Körzeti Múzeum 404/1958. május 8-i megrendelése alapján készűlt45. Az 1958-as év I. negyedévének beszámolójából kiemelnénk, hogy az „1848-1849-es Forradalmi Múzeum” részlegén 20 tárgyat vettek leltárba, ezáltal a leltári nyilvántartásban szereplő tételek száma már 6.430-ra emelkedett. Ezt követően újabb kiegészítő anyagok készűltek. Ezek közül megemlítjük „A Ploieşti forradalmi lobogó másolata”, „Avram Iancu zubbonyának másolata”, „A Lugoji (lugosi) közgyülés” – festmény, a Dealu Spirii tűzoltók sisakjainak másolata, stb.46 Ugyanazon 1958-as év folyamán konzerválásra került az Aradon kivégzett 13 vértanú akasztófájának 24 darabja47. Két évvel előtte az aradi múzeum szakemberei, a tábornokok földi maradványainak 1932-ben végzett kihantolásán résztvevő tanúkkal együtt már megvizsgálták az aradi „Eternitatea” temető 24 számú, a Steiner család sírboltjában talált csontokat, akasztófa-darabokat és fémtárgyakat48. A Kultúrpalota levéltárában található iratok bizonyítják az aradi szakemberek törekvését e földi maradványok megmentésére. Tekintettel a magyarországi 1956-os történelmi háttérre, úgy véljük, az intézkedés nem A.M.K., 12.P.L., lelt.sz.: 41, Múzeumi tárgyak. Történelem. 1956, 1957, 1958, 1959, 1960. Különleges témájú levelezés, 21.sz.l.; Idem, 17.P.L., lelt.sz.: 43, 1956. Jegyzőkönyvek és munkatervek, 180. 45 Idem, 12.P.L., lelt.sz.: 41, Múzeumi tárgyak. Történelem. 1956, 1957, 1958, 1959, 1960. Különleges témájú levelezés, 35. 46 Idem, 17.P.L., lelt.sz.: 54, Jegyzőkönyvek és munkatervek. 1958, 2-3, 19, 35. 47 Ibidem, 2-3. 48 Idem, 16.P.L., lelt.sz.: 37, 1955-1956. Jegyzőkönyvek, 44, 48-50. 44

281

volt véleltlen. 1956 őszén egy nagy tüntetés zajlott Budapesten, melynek folyamán a tüntetők ledöntötték Sztálin szobrát és eltávolították a Magyar Népköztársaság címerével ellátott nemzeti lobogót. Az események visszhangja Romániában, Temesváron is hallható volt 49. Másrészt viszont úgy is értékelhetjük, hogy az aradi magyar értelmiség, a tábornokok ereklyéinek megmentésére és konzerválására irányuló intézkedése abból indúlt ki, hogy a politikai nyugtalansági háttér okán féltették az ereklyéket az esetleges megszentségtelenítéstől. Abban az időben magyar csengésű nevű személyek szerepeltek a múzeum alkalmazottai között. Egy 1958-ban készített visszatekintésből, mely az „1848-1849-es Forradalmi Múzeum” gyűjteményét alkotó kulturális javak számszerinti fejlődését mutatta be, kiderül, hogy 1950-ben a tárgyak száma 2.317 volt, 1951-ben 2.665, 1952-ben 3.756, 1953-ban 4.100, 1954-ben 4.246, 1955-ben 4.704, 1956-ban pedig 5.732 volt50. 1959-ben összesen 9.028 tételt írtak át az új leltári nyilvántartásba. A múzealis tárgyak és fénymásolatok átírásának befejezését követően, 538 új tétel, azaz összesen 3.929 tárgyat vettek leltárba. A szorosan ezt követő időszak alatt a részleg leltári tételeinek száma 7.116 –al növekedett, a tárgyak száma pedig elérte az összesen 16.458 darabot. Ugyanekkor leltárba vették az okiratgyűjteményben fellelhető folyóiratot és bekötésre előkészítettek 1.679 napilapot51. Az „1848/49-es Forradalom Múzeuma” gyűjtemény kulturális javainak további részét az alaptárlat keretein belül állitották ki, mely 1960-ban újabb átrendezésen ment keresztül. A hiányosan tükrözött kiállítási témákat kibővítették. Példaként megemlitjük a következőket: „Az 1848as havasalföldi és moldvai forradalom”, „A Blaji (balázsfalvi) nagygyűlés”, „A mócok harca a Nyugati Kárpátokban”, „Avram Iancu személyisége”, „Bălcescu Denis Deletant, Románia a kommunista rendszer alatt (România sub regimul comunist), Academia Civică Alapítvány, Bucureşti, 2006, 140. 50 Idem, 2.P.L., lelt.sz.: 52, Munkaterv. Tudományos jelentés. 1958, 28. 51 Idem, 17.P.L., lelt.sz.: 58, Jegyzőkönyvek. Munkatervek. 1959, 3, 24, 27, 32. 49

282

erdélyi tevékenysége”, „A negyvennyolcas forradalom utáni események”52. Az 1960-ból származó éves beszámoló részletes képet tár elénk. Ennek megfelelően végleges formát öltött „Az 1848-1849-es Forradalom Múzeumá”-nak tematikája a Román Akadémia útmutatásának megfelelően. Aprólékos tanulmány tárgyát képezték a múzeumban bemutatott különböző témák, éspedig: „A haladó szellemiségű burzsoáziának az 1848-as forradalmat megelőző mozgolódásai”, „A Blaji (balázsfalvi) románok nagygyűlése” 1848 májusában, „A mócok társadalmi és nemzeti jogokért folytatott Avram Iancu által vezett harca a Nyugati Kárpátokban”, „Bălcescu havasalföldi és erdélyi tevékenysége a forradalmi erők egyesítéséért”, „A nép reakció elleni harca és a forradalom következményei”. A múzeum átszervezése 1960. november 5-én ért véget. Az átszervezés terv szerinti befejezésével egyidőben, azaz 1960. november 5-én a részleg megnyitotta kapuit53. Nyolc évvel később a múzeum újabb átszervezésen esik át. Az Arad Megyei Múzeumban az 1918-as Alba Iuliai (gyulafehérvári) Egyesítés 50 éves évfordulója alkalmából, az e témakörrel foglalkozó osztályokat nyitották meg és egy tudományos ülésszakot szerveztek54. A Flacăra Roşie című napilap a következőket írta: . Az 1848/49-es Forradalom Múzeumának gyűjteményét ebben az időben 17.058 eredeti tárgy és másolat56 alkotta. A „R.Sz.K. Államtanácsának 724/1969. október 23-i Rendelete” valamint a Minisztertanács 294/1970. március

N. Kiss, i.m., 162. A.M.K., 17.P.L., lelt.sz.: 63. Jegyzőkönyvek. Tudományos munkatervek. 1960, 6-7, 78. 54 A.M.K., 16.P.L., lelt.sz.: 129, Beszerzések. Múzeumi tárgyak. 1968 (A Nagy Egyesülés 50. évfordulója 1918-1968). 1969, 3. 55 Flacăra Roşie, Arad, XXV, 1968.december 1-i 7546. száma, 1. 56 Nicolae Kiss, i.m., 153-155. 52 53

283

20-i Határozata nyomán az Arad Megyei Múzeum és Románia Nemzeti Történelmi Múzeuma között létrejött egy megállapodás múzeumi tárgyak kikölcsönözéséről. Az ügyben érintett javakat ay alábbiakban soroljuk fel: Sorszám 1.

Leltári szám 3430

2. 3. 4.

4432 1027 964

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

2986 4298 668 3567 662 4247 43 1182 661/a 3427

15.

3461

16.

3459

17. 18.

3273 4871

19. 20.

665 4125

21. 22.

1184 2704

23.

2725

A kuturális hagyatéki tárgy megnevezése Az 1848-as Blaj-i (balázsfalvai) nagygyűlés nyilatkozata Az 1848-as “Amicul Poporului” folyóirat Roman Fl.elöljáró hüvelyes kardja I.Dragoş képviselő táskája, különböző tárgyakkal Az 1848.október 2/19.-i felhívás A „Democraţia” napilap 1./1848-as száma 1848-as famarkolatú lándzsa S. Bărnuţiu arcképe, nyomat Dobra arcképe, 1892-es rajz A. Şaguna arcképe Bem tábornok arcképe, nyomat Bem József tábornok kétcsövű pisztolya N. Solomon arcképe, rajz Kézirat. Batthyány Lajos 1848-as, Arad vármegyéhez intézett levele A román békéltető bizottság 1848.október 19.-i Sibiu-i (nagyszebeni) felhívása A „Fraţilor Români” („Román Testvéreink”) felhívás, 1848 Petru Gherman 1848-as felhívása Wohlgemuth tábornok 1849. augusztus 13.-i felhívása, G. Bariţiu arcképe, nyomat Acélhüvelyes kard, melybe Garibaldi arcképe és neve van belevésve Petőfi Sándor lovassági kardja Könyv. Az 1848-as Forradalom, írta E. Kinezu, 1859 Klapka könyvének borítója57

Ez utóbbi a 394/1971. március 30. számú jegyzőkönyv alapján került átadásra.

57

284

Ezekről a javakról tesz említést egy 1981.augusztus 22-i jegyzőkönyv, mely „Az 1848-1849-es Forradalom Múzeuma” gyűjtemény leltározásának befejezésekor készült. Az irat megjegyzi, hogy „a RSz.K. múzeumának58 véglegesen átadott tárgyak mellé bejegyzést írtak annak idején a nyilvántartásba, de mi egy X jelet tettünk”. További „Az 1848-1849-es Gyűjtemény”-hez tartozó kulturális javakat az Aradi Állami Levéltár vesz majd át a 472/1971. számú rendelet alapján. Az 1975. április 21-i 460. számú jeyzőkönyv feljegyzi azt, hogy 128 okiratot adtak át, melyek akkori értéke 597,90 lej volt. Az 1975.november 27-i keltezésű jegyzőkönyv szerint további 97 okirat pedig véglegesen az Aradi Állami Levéltár tulajdonába került. Az évek során, az „1848-1849-es Gyűjtemény”-hez tartózó több kulturális hagyatéki tárgyat adtak át megőrzés céljából az ország egyes múzeumainak. Az intézmény neve

Jegyzőkönyv száma

Piatra Neamţi Múzeum

2327.sz./ 1978. október 27.

Suceava–i Megyei Múzeum Zalău–i (zilahi) Történelmi Múzeum

2034.sz./ 1978.szept.25. 387.sz./ 1986.május 12.

A kuturális hagyatéki tárgyak Kard Kard Puska Puska Puska Puska Pisztoly Kard Hüvely nélküli kard Pisztolytok Ágyúgolyó Ágyúgolyó Fegyver Lándzsa Lándzsa Ágyúgolyók

58

Leltári szám M.R. 46 MR 148 MR 751 MR 759 MR 836 MR 816 MR 1068 MR 1136 MR 537 MR 1060 M.R. 270 M.R. 271 M.R. 176 M.R. 164 M.R. 1166 M.R. 966

Jelenleg, Románia Nemzeti Történelmi Múzeuma.

285

Tárgyak száma, összesen 8

2

15

Erdély Történelmi Múzeuma

Dévai Történelmi Múzeum

1006.sz./ 1978.szept. 26.

1978. 2.

október

(10 darab) Az 18481849-es forradalom során Arad környékén használt kovás pisztoly Az 18481849-es forradalom során Arad környékén használt kovás pisztoly Kovás puska Kovás puska Lovassági kard Gyalogsági kard Az osztrák hadsereg által 1848ban használt gránát Kis fapohár Miniatür, fából készült bölcső Fából készült kazetta Fából készült kanál Az 1848-as forradalom idejéből származó kard 1848-as

286

MR 7141

11

MR 1061

MR 208 MR 177 MR 500 MR 2497 MR 274

MR 1964 MR 1860

MR 2106 MR 1691 MR 84

MR 815

3

puska 1848-as pisztoly

MR 1060

Egyes tárgyakat az Aradi Múzeumi Komplexum irányítása alatt álló múzeumoknak adtak át megőrzésre. Ilyen pédául a Şiriai (világosi) „Ioan Slavici” nevét viselő múzeum, ahol 1994 óta az „1848-1849-es Forradalom Múzeuma” gyűjteményéhez tartozó 9 kulturális emléktárgy található, valamint az Aradi Szépművészeti Múzeum. Ez utóbbi csak egy tárgyat birtokol. A szóbanforgó tárgyak a következőek: Sorszám 1. 2.

Az intézmény neve „Ioan Slavici” Emlékmúzeum, Şiria (Világos)

3. 4. 5. 6. 7. 8.

9. 10.

Aradi Szépművészeti Múzeum

A kuturális hagyatéki tárgy megnevezése Feljegyzési album Bohus Antonia feljegyzési naplója Bohus Antonia fényképe A Şiria-i (világosi) kastély fényképe A Şiria-i (világosi) kastély fényképe A Şiria-i (világosi) kastély fényképe 1851-ből származó iratok A fegyverletétel aláírási helyiségének fényképe A fegyverletétel aláírásának asztala Kisasztal

Leltári száma MR 2736 MR 2740 MR 7172/a MR 7172/b MR 7172/c MR 920 MR 2727 MR 3507

MR 1140 MR 885

Mindezen felsorolt múzeumi tárgy megőrzési határidejét a 620/2004. október 13-i átadási-átvételi jegyzőkönyvnek megfelelően meghoszabbították. 287

Míg a többi aradi múzeumi gyűjtemény időközben gazdagodott, az 1848-as gyűjtemény gyarapodása csak igen nehezen folyt. A 620/2004. október 13-i átvételi - átadási jegyzőkönyvnek megfelelően, az „1848-1849-es Forradalom Múzeumá”nak gyűjteménye ezidőtájt 17.013 darabot tett ki, melyek akkori becsült értéke 479.578 lej volt59. A gyűjtemény tárgyaival kapcsolatban észlelhető számbeli ingadozásokat a XX. század második felében végzett leltározások számlájára irhatjuk. Ezek alapjai a Művelődési Minisztérium és az annak alárendelt egyes osztályok és részlegek által készített, a múzeumi gyűjtemények szervezésére és felbecsülésére vonatkozó utasítások voltak. Az „1848-1849-es Forradalom Múzeuma” gyűjteményének történetét az aradi múzeum állandó kiállítási terében is nyomon lehet követni. A kissebb, 1973-as átrendezéseket követően, egészen 1978-ig a történelmi múzeum részlege két nagy kiállításnak adott otthont, egyik a földszínten kapott helyet és az ókori történelemmel foglalkozott (4 teremben) és egy másiknak az épület második emeletén, az 1848-1849-es forradalomnak szánt kiállítás, melynek tárgyait szintén négy teremben állították ki. Az új RKP irányelvek szerint a romániai múzeumok kiállítási tere nem felelt meg teljes mértékben a történetírási elvárásoknak. „A Párt XI. kongresszusa, valamint az ideológiai, politikai és kulturális-nevelési munka terén, a politikai nevelés és szocialista művelődés kongresszusa határozatainak végrehajtására hozott intézkedési terv” szerint, melyet az 1976-os központi bizottsági plenáris ülés fogadott el, a múzeumok rendeltelésének meghatározása a következő volt: „A múzeumok feladata a dolgozók sorain belüli nevelési munka fokozása, törekedve népünk sokezer éves történelmének, a függetlenségért, egységért és haladásért vivott hősies harcának, az emberi civilizáció fejlődésében való részvételének, a szocializmus felépítésében végzett tevékenységének és az ebben, általa elért 59

A.M.K., Átadás-átvételi jegyzőkönyv, 620/2004 október 13 sz.

288

eredmények megismertetésére.” Sőt, a múzeum feladata volt még részt venni „egy új társadalom felépítésében, egy új, haladó felfogású, gazdag ismeretekkel és új erkölccsel rendelkező embertípus megalkotásában.”60 A szocialista-kommunista utasítások végrehajtására irányuló törekvés áthatol egy, az Aradi Múzeumi Komplexum levéltárában tárolt okiratból melyben a következő feljegyzés szerepel: „a jelenlegi kiállítás történelmünket nem az R.K.P. programjának megfelelően mutatja be, mivel nem tükrözi ... múltunk és jelenünk uralkodó irányzatait – a nemzeti egység és függetlenségért folytatott küzdelmet”. Ezért, az akkori igazgató Nicolae Roşuţ ajánlatott tett a kiállítási mód, a tér, valamint a látogatási útvonal és a tematikai tartalom átszervezésére61. A XX.-ik század nyolcadik évtizedének vége felé az állandó jellegű kiállítás egy új átgondolás tárgyát képezi, majd az 1979. március 27-én megnyitják, Románia akkori államelnöke, Nicolae Ceauşescu jelenlétében. A Flacăra Roşie napilap, „Nicolae Ceauşescu elvtárs munkalátogatása” című cikkében a következőket írta a múzeum megnyitásával kapcsolatban; „ ... Dorel Zăvoianu elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, meleg szavakkal üdvözölte Nicolae Ceauşescu elvtársat e művelődési intézményben, mely otthont ad a megyei múzeumnak és az állami filharmóniának, a következőket mondva: Teljes egészében kihasználva az Ön által a művelődés és művészetek fejlesztésére nyújtott maradéktalan segítséget, az Ön útmutatásaiból kiindúlva, a megyei múzeum bemutatja a román nép évezredes harcát a forradalmi erők nemzeti egységének és függetlenségének megvalósitásáért, valamint a szocializmus évei alatt bekövetkezett mély átalakulásokat.

Bogdan Ivascu, A történelmi múzeum és az új embertípus megformálása. A nemzeti-kommunista eposz képekben és szimbólumokban, “Idei în dialog”, Bucureşti, 2009 júniusa. 61 A.M.K., 3.P.L., lelt.sz.: 261, A múzeum ujjászervezésének dokumentumai 1978-1979, 1-3.

60

289

Nicolae Ceauşescu elvtársat felkérik arra, hogy vágja át a múzeum történelmi részlegének megnyitó szalagát ... A látogatás befejezésekor Nicolae Ceauşescu elvtárs a következő bejegyzést írta a múzeum díszkönyvébe: „Nagy örömömre szolgált az Aradi Megyei Történelmi Múzeumban tett látogatás, napjainkban, mikor is 2000 évet ünneplünk azóta hogy Ziridava várát e vidéken a történelmi iratokban megemlitették, valamint 950 évet Arad municípium első írásos megemlítése óta. A múzeum megható pillanatokat mutat be ezen ősrégi román helyek gazdag történelméből, a román nép által a társadalmi igazság és nemzeti szabdságáért folytatott harcból, a magasztos, haladást és egy jobb életet célzó ideálok a román, a magyar, a német és a többi nemzetiség egyesített munkájának eredményeként, a jólétre és boldogságra irányuló törekvések, melyeket ma a szocialista Románia a mi dicsőséges kommunista pártunk vezetésével kelt életre. Melegen gratulálok a múzeum közösségének és újabb, mind nagyobb sikereket kívánok a dolgozók hazafias nevelésének szentelt tevékenységében.”62 Az aradi kommunista sajtó szerint, az esemény időben egybeesett, „az 1848-as a burzsoá-demokrata forradalom 130. évfordulójával és a főbb termelési eszközök államosításának 30. évfordulójával”. Az évfordulót egy „Megemlékező gyűlés” keretén belül ünnepelték meg, ahol a román kommunista párt számos vezetője és tagja volt jelen.63 Ebben az időben a múzeumi kiállítások, a kommunista hatóságok utasításainak megfelelően, egy uniformizáló történelmet mutattak be, melybe a helyi történelmi adatokból is szövődtek morzsák64. A teljes eredeti vagy másolatban jelenlévő hagyatéki anyag az éppen divatban Flacăra Roşie, Arad, XXXVI, 1979. március 28-i 10214. száma, 3. Idem, XXXV, 1978. június 1-i 9959 száma, 1. 64 Aristide Ştefănescu, i.m., 118-120. 62 63

290

lévő történelemírásnak kellett szolgáljon. A kiállítás tervét a bukaresti „Decorativa” állami vállalat valósította meg. Egészen 1979-ig az „1848-1849-es Forradalom Múzeumá”-nak gyűjteménye az intézmény egy nagyobb kiállítási terében került bemutatásra, mint ahogy ez a múzeum fototékájából is kiderül. Az ezt követő időszak alatt a gyűjtemény kiállítási tere egyre szűkült. Az idők folyamán végeztek még kissebb kiállítástematikai változtatásokat. Céljuk a tönkrement kulturális javak lecserélése volt jobb állapotban megőrzött tárgyakkal, egyes címkéket kicseréltek, 2005 után pedig a marxistaleninsta szövegeket általában eltávolították. 2011. év második felében az Aradi Múzeumi Komplexum vezetősége határozatot hozott az újkori történelmet bemutató részleg átrendezésére. A cél, hiteles módon bemutatni az aradi helyi történelmet, nem mellőzve viszont a román nép történelmének fontos pillanatait sem. Habár az alapkiállítás emléktárgyainak száma nagy mértékben csökkent, az „1848-1849-es Múzeum” gyűjteménye mégis ismertté vált úgy belföldön, mint külföldön. Ha 1950-ben még nem szerveztek a múzeumban kiállításokat, az azt követő időszakban már észlelhetővé válnak az aradi közkincs hasznosítására irányuló törekvések65. A XX. század hatodik évtizede végén tanúi lehetünk annak a jelenségnek, amit a kor „mozgó kiállítás”nak nevez. Összehasonlítható-e vajon az a manapság általunk „utazó kiállítás”-ként ismert fogalommal? Ez egy olyan kérdés, melynek megválaszolásához összképében kell a jelenséget megvizsgálnunk, figyelembe véve annak történelmi, politikai és szociális vetületeit. Ha a mozgó kiállítások címeit kísérjük figyelemmel, nem mellőzve a román nemzeti történelem eseményeit, ezek a múzeumi intézmény hivatásának keretein belül helyezkednek el. Ha viszont a kommunista mentalitás által elferdítetlen jelenkori történelmi rálátással kicsit figyelmesebben vizsgálódunk, azt látjuk, hogy a cél valójában az egyes történelmi pillanatok propagandisztikus felhasználása, 65

A.M.K., 3.P.L., lelt.sz.: 39, 210 (144)-212 (146).

291

valamint az R.K.P. tevékenységének magasztosítása volt. Az állandóan szem előtt tartott cél, a lakosság nagy tömegeinek bevonása és az elit-szellemiség megsemmisítése volt. Mert túl azon, ami egy kiállítás természetes céljának tekinthető éspedig hogy a közösségnek emlékezést visszaadja, érzékelni lehetett a hatalom ideológiai és propagandisztikus manipulációját. A történelem olyan pillanatokat örökített meg, melyeket egy politikai rezsimnek sem sikerült alapvetően elferdítenie, bármennyire is szerette volna, vagy azt az anyagi és közösségi örökségből kiiktatnia. Az 1989-ig szervezett kiállítások – „Az 1848-1849-es forradalomhoz kapcsolódó korabeli nyomatok, festmények, tárgyak és okiratok” (1973)66, „Az 1848-as forradalom” (1978)67, különböző konferenciák, tudományos űlések, kerekasztalbeszélgetések – „Haladó megnyilvánulások az 1848/49-es magyar forradalomba beavatkozó cári hadsereg soraiban”; „Bălcescu és Kossuth közötti tárgyalások” (1952)68, „Az 1848/49-es forradalom az aradi régióban”; „Nicolae Bălcescu” (1953)69; „Eftimie Murgu, a nagy forradalmi harcos” (1956); „130 éves az 1848-as forradalom”70, melyek mind az 1848-1849 forradalmi eseményeket idézik fel. 4. A Múzeum 1989 után A kommunizmus bukását követően megnőtt úgy a helyi szinten szervezett tárlatok, mint a nemzetközi együttműködések száma. Az 1848-49-es forradalom 150. évfordulója alkalmából Magyarországon, a békéscsabai „Munkácsy Mihály” Múzeumban kiállítást szerveztek 1998 novembere és 1999 márciusa között, „Rabok legyünk vagy Idem, 2.P.L., lelt.sz.: 181, Munkatervek. A tudományos munkatársak vizsgálati és kutatási tervei. 1973, A középkori, modernkori és jelenkori történelmi reszleg munkatervei. 1973, 7-8. 67 Idem, Munkatervek. Tudományos jelentések. 1978, lelt.sz.: 251, 1-2. 68 A.M.K., 17.P.L., lelt.sz.: 28, Jegyzőkönyvek és munkatervek. 1951-1953, 22, 25, 123, 135. 69 Idem, 3.P.L., lelt.sz.: 39, 208 (142). 70 Idem, 3.P.L., Munkatervek. Tudományos jelentések. 1978, lelt.sz.: 251, 11. 66

292

szabadok?” címmel. A kiállítás katalógusának képi anyaga tartalmazza a kiállított kulturális javak egy részét71. Egy másik közreműködés a Budapesti Hadtörténeti Múzeummal jött létre, melybe romániai és magyarországi intézmények is bekapcsolódtak72. 2006 és 2008 között több helyi szintű, országos és nemzetközi kiállítás megszervezésében és kivitelezésében jött létre közreműködés. Ezek közül a következőket említjük meg: „Arad és az 1848-1849-es forradalom képekben” (2006. október 3., Aradi Szépművészeti Múzeum); „Az 1848-as szabolcsi hősök” (2007. március 14. – április 1., Kemecsei Városi Múzeum, Magyarország); „160 éves az 1848-as forradalom. Arad és Bánság.”73; „Felidézve a forradalmat, 1848-2008” (2008.június 27. – július 30., Erdély Történelmi Nemzeti Múzeuma, Kolozsvár-Napoca); Virtus Romana Rediviva. 1848-1849 (160 éves évforduló), (2008. június 16. – július 16., Alba Iuliai (gyulafehérvári) Egyesítési Nemzeti Múzeum, Alba Iulia – Gyulafehérvár); a budapesti, valamint a Szegedi Nemzeti Múzeum, a 2009-es év folyamán. Az aradiak, mint gazdag helyi történelmük örökösei, nagy mértékben kivették részüket az „1848-1849-es Forradalom Múzeuma” gyűjteménye által birtokolt emléktárgyak megőrzésében és hasznosításában. A történelem összes hányattatásának dacára, az aradi múzeum, az általa őrzött kulturális javakat hazai és külföldi kutatók rendelkezésére bocsátotta. Főként a kommunizmus bukását Rabok legyünk vagy szabadok? Kiállítás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, 1998, 47-66. 72 Fényesebb a láncnál a kard, 1849-1849 emlékkiállítás, Hadtörténeti Múzeum, Budapest, 2008, 31. 73 Ezen utazó-kiállítás megszervezésében a következő intézmények kapcsolódtak be:: Aradi Múzeumi Komplexum, az Aradi Állami Levéltár megyei igazgatósága, a Temesvári Bánsági Múzeum, a Temesvári Állami Levéltár megyei igazgatósága, a Lugosi Szép űvészeti és Népművészeti Múzeum (2008.május 30. – június 11. – Arad, június 27. – július 13. – Lugos, július 15. – augusztus, Temesvár). 71

293

követően, az „1848-1849-es Forradalom Múzeumának Gyűjteménye” magyar történészek és kutatók zarándokhelyévé vált. A gyűjtemény körül fonódott mítoszt sikerült „A látogatók elől jelenleg elzárt 1848-1849-es forradalom kulturális ereklyehagyatékának bemutatása” című román-magyar határon átívelő program gyakorlati bevezetésével magyar és román történészek összefogásával eloszlatni. 5. Összefoglalás „Az 1848–1849-es Forradalom Múzeuma” nevet viselő gyűjtemény történetében meghatározó szerepet játszott a Kultúrpalota, mint a kultúra kisugárzásának egyik központja. Az idők folyamán itt állandósultak egyéb europai és román kulturális értékű gyűjtemények is. Az aradi múzeum volt az a hely, ahol ezen multietnikus és multikonfesszionális régió közösségei elhelyezték értékes emlékeiket. A gyűjtemények egyike, „Az 1848–1849-es Forradalom Múzeuma”, mindig is nagy érdeklődést keltett a kutatók, de különösen a magyar kutatók soraiban. Amennyiben az 1918-as Nagy Egyesülés megvalósításáig az aradi múzeum helységei a magyar szabadságharc emlékeinek adtak otthont, a román közigazgatás bevezetése után, a múzeumi közkincs változatosabbá vált. 1920-tól a Kultúrpalotában elhelyezett múzeum az Erdélyi Múzeumok Felügyelőségének védnöksége alá került. Az itteni román értelmiség a román kulturális örökség gazdagítására törekedett. Lazăr Nichi (1921-1944) igazgatóságának időszakát jellemzik azon törekvések, melyek a román kulturális örökség terjesztéséhez szükséges anyagi és kulturális források felkutatására irányultak. Ezeket a törekvéseket célozták meg a Kárpátokon túl élő román kulturális személyiségek nyilatkozatai is. Ök voltak azok, akik a román kultúra és történelem terjesztését támogatták. Ebben az időszakban ”Az 1848–1849-es Forradalom Múzeuma” nevet viselő gyűjtemény csak keveset gyarapodott. 1922 körül 3.916 tárgyat tartalmazott. Az aradi múzeumi levéltári iratok azt bizonyítják hogy 1938294

ban 2.300 tárgy volt kiállítva. 1940-ben az „ereklyegyűjtemény” 2.316 kulturális tárggyal szaporodott. A második világháboru után végbement gazdasági és társadalmi átalakulások és változások, a román kommunista hatóságok által meghatározott irányelvek és egy új világ utópisztikus képének megálmodása fokozatosan megsemmisítették a jövőbelátó demokratikus kulturális energiákat. Az új társadalmi rendszer eszméinek terjesztésében a múzeum intézménye hatékony eszközzé vált. A helyi közösségek emlékei háttérbe szorúltak és az intézmény értelmét, mely arra volt hivatatott hogy összegyűjtse, megőrizze és a kiállítások által emlékeztessen a történelmi valóságra, enyhén elferdítették és propagandisztikus agyrémmé alakították át. Az 1948 június 11-i törvény által elindított államosítási folyamat révén sok magántulajdonban lévő tárgy állami tulajdonba került, gazdagítva ezzel a múzeum gyűjteményeit. 1949 és 1954 között a ”Az 1848–1849-es Forradalom Múzeuma” gyűjteménye 1.930 tárggyal gazdagodott. Az 1951–1960–as évek egybeestek az aradi múzeum átszervezésével. Könnyen kitűnik a „tudományos és propagandisztikus munka” hangulata, melyet a román kommunista párt frissen képzett káderei részére előírtak. Különös figyelmet szenteltek ”Az 1848–1849-es Forradalom Múzeuma” gyűjteményének. Ez utóbbi újabb tárgyakkal egészült ki, melyek a román és nemzetközi ‘48-as forradalmi pillanatot voltak hivatottak megörökíteni. Ezek között megemlítjük : „A párizsi forradalom”, „Az 1848 március 15-i politikai foglyok kiszabadítása”, „Bălcescu és Kossuth találkozása”, „Bem tábornok erdélyi hadjárata”. Különös jelentőséget tulajdonitottak Nicolae Bălcescu szobra elkészitésének. Kolozsvári egyetemi tanárokkal, művészekkel, művészeti személyiségekkel szerveztek találkozásokat. 1953 és 1957 között a múzeum az 1848/49 – es Forradalmi Múzeum Gyűjteménye számára értékes tárgyakat szerzett be, melyek között megemlítjük Vukovics kormánybiztos irattárának egy részét, mely 179 dokumentumból és egy diplomából áll (1957). 295

A kiállítóteret 1954–ben avatták fel. Az aradi múzeum újabb átszervezésére 1960-ban került sor, amikor több, ezen időpontig elkészített tárgyat álítottak ki. Nyolc évvel később a múzeum egy újabb átszeverzésnek lett alávetve. Az eseményt összekötötték az 1918–as Gyulafehérvári (Alba Iulia) Egyesülés félszázados évfordulójának megünneplésével. Abban az időben ”Az 1848–1849-es Forradalom Múzeuma” gyűjteménye 17.058 tárgyat tartalmazott, úgy eredeti tárgyakat mint hasonmásokat is. Egy újabb átszervezésre, mely egybeesett a kiállítótér csökkentésével, 1979–ben került sor. Ezt március 27–én avatták fel, az akkori román elnök, Nicolae Ceauşescu, jelenlétében. Kisebb változtatásokkal, az Aradi Múzeumi Központ alapkiállítása 2011–ig változatlan maradt, amikor is átgolondásra került. ”Az 1848–1849-es Forradalom Múzeuma” gyűjteményének az évtizedek folyamán egyre gyarapodó vagyona, különböző belföldi és nemzetközi kiállítások tárgyát képezte, legfőképpen magyarországi múzeumokkal közösen. Annak ellenére hogy a kiállítási teret csökkentették, kutatók és szakemberek köldöttségeinek lehetősége volt a ”Az 1848–1849-es Forradalom Múzeuma” gyűjteményének tárgyait megvizsgálni. A gyűjtemény körül fonódott mítoszt sikerült „A látogatók elől jelenleg elzárt 1848-1849-es forradalom kulturális ereklyehagyatékának bemutatása” című román-magyar határon átívelő Huro/0901/237 program gyakorlati bevezetésével magyar és román történészek összefogásával eloszlatni.

296

Függelékek 1. Lazăr Nichi, a Kultúrpalota igazgatójának Arad polgármesteréhez, Alexandru Vlad tábornokhoz intézett 1940. február 23.-i válasza74 Polgármester Úr ! Temes tartomány 5933/940 számú, Arad municípium Polgármesteri Hivatalában 10733/1940. számon iktatott utasítását követve tisztellettel jelentem a következőket: a városunkban található közcélú múzeum kizárólag a Kultúrpalota épületében van elhelyezve a következő részlegekkel: A szépművészeti múzeumban 365 tárgy található, közülük 45 olajfestmény szinte mindegyike eredeti (csupán 2 másolat, további 5 pedig nem vizsgált) és 20 szobor, nyomat, stb. Értékük: az 1919. december 31.-ig megvásárolt 188 tárgy értéke 284.294 aranykorona. A 1920. január 1.-e után jelen pillanatig megvásárolt 177 tárgy értéke pedig 1.281.150 lej. A városi múzeum 348 darab, a város múltjából származó különböző tárgyat tartalmaz. Az 1919.december 31.-ig megvásárolt 289 tárgy értéke 15.145,20 aranykorona. Az 1920.január 1. után, jelen pillanatig megvásárolt 59 tárgy értéke 28.760 lej. A szemléltető tárgyak gyűjteménye 203 tárgyat számlál: térképek, domborművek; összértékük 206.800 lej. Az őskori múzeumban 12.209 csont-, kő- és fémtárgy található; ezek Arad megyei régészeti ásatásokból származnak. Értékük 240.000 lej. A népművészeti múzeum 642 darab népviseleti tárgyat, bútorzatot, falusi eszközöket, stb., számlál. Értékük 59.645 lej.

74

A.M.K., K.P.L., nemlelt. L.N.A., 2/194.sz.dosszié, 1.

297

Az 1848/49-es Ereklyemúzeum 2.316 tárgyat köztük fegyvert, nyomatot, trófeát, nyomtatványt, stb., tartalmaz. 2.304 tárgy értéke 186.713,70 korona. 12 tárgy értéke 3.100 lej. A múzeumi részlegek a Kultúrpalota egy régi alapszabályzata alapján működnek melyet egy másik, a felső vezetés által még jóvá nem hagyott szabályzat cserélt fel. A múzeumok felügyelete és karbantartása a Kultúrpalota igazgatójának hatáskörébe tartozik, akit a szabályzat értelmében egy különleges képzettségű múzeológus kellene e tevékenységében segítsen. Ez a hely betöltetlen mivel a Kultúrpalota tuljdonosának, Arad Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának nincs rá anyagi kerete. A Kultúrpalota jelenlegi igazgatója dr. Lazăr Nichi tanár, akit a .... számú Királyi Rendelet nevezett ki és a .... számú Rendelet helyezett át szakértői besorolásba. A múzeumok fejlődésének támogatása céljából szükség lenne első sorban a Kultúrpalota szabályzata által előírt múzeológusi állás betöltésére, akinek feladata lenne a festményeken észlelhető hibák kijavítását célzó intézkedések meghozatala. Szükség lenne továbbá a költségvetési támogatás növelésére egy, az értékesebb festmények reprodukcióival illusztrált modern katalógusnak a megszerkesztésére és kinyomtatására, továbbá a különböző részlegek intenzívebb fejlesztésére. Rendkívűl fontos, hogy több, a román szépművészet reprezentatív festőitől származó festmény valamint több, a román szobrászat legfontosabb képviselőitől származó szobor legyen beszerezve.

298

2. Az Arad Municípium Múzeumának belső működésére vonatkozó szabályzat75 I. cikkely. Arad municípium múzeumának a tevékenysége a múzeumok törvénye alapján folyik, annak vagyona a municípium tulajdonát képezi. II. cikkely. A múzeum célja a kulturális, művészeti és tudományos ismeretek terjesztése elősegítve ez által a város és a megye múltjának a megismerését. E célból a múzeum alkalmazottainak feladata minden olyan tárgyat begyűjteni és törekedni azok konzerválására és bemutatására, melyek a város és megye történelmi műemlékeihez kapcsolódnak valamint azon, esetleg magán tulajdonban levő épületeknek a felügyeletére, melyek különleges történelmi vagy művészeti jelentőségűek lehetnek, jelezve ezeket a Történelmi Műemlékek Bizottságának. III. cikkely. A Kultúrpalota múzeuma a következő részlegekből áll: a. a szépművészeti részleg b. a néprajzi részleg c. a régiségek és numiszmatika részlege d. a hadtörténeti részleg e. az iskolai múzeumi részleg /szemléltető múzeum f. a városi múzeum részlege g. az 1848/49-es forradalom ereklyemúzeumának részlege h. az egyházi részleg IV. cikkely. A múzeum gyűjteményei a Szépművészeti Ministérium és a Történelmi Műemlékek Bizottsága által gyakorolt állami ellenőrzés alatt állnak. Közigazgatásilag a múzeum a Kultúrpalota hivatalához tartozik. A múzeum alkalmazottait a Polgármesteri Hivatal nevezi ki betartva a szakemberek felvételére vonatkozó 75

A.M.K., 17.P.L., lelt.sz.: 7, Múzeumi tevékenység. 1951, 105-107.

299

feltételeket, akik a Kultúrplota igazgatójának ellenőrzése alatt vannak. V. cikkely. A múzeum saját fenntartását a Polgármesteri Hivatal költségvetéséből éves szinten megszavazott összegből, a Szépművészeti Minisztériumtól kapott összegekből továbbá egyébb adományokból fedezi. VI. cikkely. A múzeum gyűjteményei publikusak, azok látogatására naponta a hivatalos nyitvatartási idő alatt, továbbá vasár- és ünnepnapokon van mód. Tudományos kutatás és tanulmányozás valamint csoportos látogatás céljára a múzeum bármikor nyitva tart, amennyiben a látogatást legalább egy nappal korábban jelzik. Csoportok számára a belépés ingyenes. Tilos a látogatók múzeumba lépése csomagok, fényképezőgépek, aktatáskák kíséretében. A múzeum épületében szigorúan tilos a dohányzás. Szigorúan tilos a tárgyak megérintése valamint a zajkeltés. A látogatók be kell írják nevüket egy erre a célra a múzeum egyik termében rendelkezésre bocsátott füzetbe. VII. cikkely. A múzeum okiratainak másolása a törvények valamint a felsőbb vezetés utasításainak betartása mellett engedélyezett. Azok a személyek akik másolni vagy fényképezni szeretnék a múzeum részlegein található tárgyakat, az igazgatósághoz intézett írásos kérvényben kell ezt igényeljék. Az igazgatóság a kérelem jellegétől függő illeték megfizetése ellenében jóváhagyja a kérvényt. Az engedély egy hónapos időre szól de mód van annak három hónapos időtartamig terjedő meghosszabbítására. A tárgyak másolása a helyszínen történik a múzeum személyzetének felügyelete és ellenőrzése mellett, tilos a tárgyak elszállítása. VIII. cikkely. A múzeum vagyonának gondnoki feladatát a Polgármesteri Hivatal látja el saját szervei által. 300

Mivel a múzeum vagyona a város tulajdonát képezi ezért az nem ruházható át sem összességében, sem pedig részben. Ez alól kivételt azok a tárgyak képeznek melyek két vagy több példányban vannak a múzeum különböző részlegeinek tulajdonában és melyek eladhatók vagy elcserélhetők azonos értékű tárgyakra a múzeológus ajánlására és a Múzeum Felügyeleti Bizottságának jóváhagyásával. Az állam, különböző társaságok vagy magánszemélyek által ideiglenes vagy életre szóló jelleggel letétbe helyezett tárgyakra vonatkozó birtokjog azeknek letéteményeseit illeti meg, amennyiben ezzel kapcsolatban nem lett más intézkedés foganatosítva. IX. cikkely. Ezen intézkedések végrehajtására egy múzeumi felügyleti bizottság lesz kinevezve. Ez a bizottság azonos a könyvtári bizottsággal és szakembberekkel ki lehet azt bővíteni. A múzeum ügyeit a Felügyeleti Bizottság negyedévi gyűlésein tárgyalja meg, sürgős esetekben pedig mód van a bizotttság összehívására a megbeszéltekről pedig jegyzőkönyv készítendő. Arad, 1948. január 15. Polgármester

Főtitkár

301

3. Arad Körzet Néptanácsa Kulturális és Művészeti Részleg Egység: Területi Múzeum Okirat száma: 310/1951 Címzett: Az R.N.K. Akadémiája Bukarest76 A következő beadványt szeretnénk Önöknek benyújtani: Arad városában létezik az 1848-as Forradalmi Múzeum melyben az 1848/49-es forradalmakra vonatkozó múzeális értékű tárgyak vannak összegyűjtve, több mint 2500 tárgy, mely kiváltképp a magyarországi és erdélyi forradalomhoz kapcsolódik. Ez a múzeum hozzávetőleg 70 éve létesűlt egyes haladó szellemiségű értelmiségi személy kezdeményezésére, akik valamilyen fokon ápolták a hagyományokat és a magyarországi 1848-as forradalom céljaiért harcoltak. A múzeum éppen Aradon létesűlt, ahol a forradalmi kormány utolsó székhelye volt, a város az akkori megyével együtt főleg a harcok utolsó szakaszában pedig kiemelt fontosságot kapott. A múzeumnak további célja az osztrák reakció által Aradon megölt hősök ereklyéinek összegyűjtése és tárolása volt. A késöbbiek során a Múzeum kiegészült a többi együttélő nemzetiségek harcából származó ereklyével. Ezen túl a gyüjtés tárgyát képezte még az 1848-as forradalomra vonatkozó levéltári anyag. 1939-ig az aradi Kultúrpalotának ahol az előzőkben bemutatott múzeum is található, mondhatjuk szerves rész volt az Erdélyi Kormányzati Parancsnokság levéltára, azaz a „Csányi” levéltár is annak hozzávetőleg 4000 okiratával melyek adatokat tartalmaztak Erdély katonai, politikai és társadalmi helyzetére nézve. A.M.K., 3.P.L., lelt.sz.: 17, Az aradi kultúrpalotában működött intézmények. Palotai levéltár. 1951. 1952. 1953. 1959-Astra, 1.sz.l.

76

302

Amint okiratainkból kitűnik, 1939-ben egy személyes beavatkozás hatására, a 14284/1939 számú aradi Polgármesteri Hivatal határozata alapján a levéltárat az Akadémiának elszállították és az Akadémia könyvtárában elraktározták. Jelenleg a Forradalmi Múzeum átszervezés és adatátdolgozási folyamat alatt áll. Elindítottunk egy terjedelmes múzeumi vagyont kiegészítő kampányt, különös tekintettel egyes népi eredetű vagy a tömegek hárcára vonatkoz okiratra és tárgyra. Szeretnénk ha a múzeum bemutatná a jelenleg még elégtelen módon megjelenített összes együttélő nemzetiség harcát is. Viszont az egyedüli a társadalmi életre és az összes együttélő nemzetiségre vonatkozó általános érdekeltségű okiratokat tartalmazó forrás az a előbbiekben említett levéltár, mely az Akadémia raktárában található és amely az Önök intézményének szerves része. Kérjük szíveskedjenek e levéltárat visszaszolgáltatni, hogy annak okiratai gyűjteményeink kiegészítését a már említett módon szolgálhassák. Ismerve Múzeumunk fontosságát, a forradalmi múzeumok egyik legnagyobbika lévén, mely az itt tárolt anyag okán nemzetközi fontossággal is bír, hisszük hogy kérésünk nagyon jól megindokolt. A múzeum tudományos átszervezése e levéltárral együtt kiemelt módon szolgálhatná a népek közötti barátság megerősítését, felszínre hozva kiváltképpen az 1848-as időszakkal kapcsolatos és a múlt idő rendszerei által eltitkolt történelmi igazságot. Múzeumi igazgató, Múzeumi asszisztens, Zala Adalbert

303

4. A Minisztertanács mellett működő Az R.N.K. KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEINEK BIZOTTSÁGA A Múzeumok és Emlékművek Hivatala Okirat száma: 774. 1952. január 14. Címzett: Arad Körzeti Múzeum Xenopol u., 1.szám, Arad77 Megvizsgálva az Önök múzeumának lehetőségeit a Bizottság úgy döntött, hogy az ott található 1848-as forradalom részlegének az átszervezését valamint a nagyközönség számára történő megnyitását folyóév március 30.-ig el kell végezni. E célból sürgőssen fel kell osztani a múzeumra ezen időszak alatt háruló feladatokat a munkaközösség tagjai között oly módon, hogy a többi részlegen a tevékenység ne álljon le. Egyúttal a munkálatokat úgy kell megszervezni, hogy az Önök által az 1848-as forradalom részlege átszervezése céljából elindított témakör tökéletes és ütemtervvel ellátott legyen. Fel hívjuk figyelmüket az 1848-as forradalom részlegének kiemelt politikai fontosságára: ezért szükség van a problémák adagolására és az anyag bemutatása úgy, hogy a részleg elősegítse a román nép és a magyar lakosság közötti baráti kapcsolatok erősítését. Ezért, az 1848-as forradalom részlege be kell mutassa az összes együttélő nemzetiség egyesített harcát a habsburgi iga ellen. A témakör kialakításánál nem fognak szigorúan az aradi mozgalomhoz kapcsolódó problémakörre szorítkozni, áttekintését kell adniuk az 1848-as év körüli zaklatott korról, be kell mutassák annak kapcsolatát erdély és hazánk teljes területéről származó többi kortárs mozgalommal, 77

A.M.K., 17.P.L., lelt.sz.: 21, Múzeumi tevékenység.1952, 32.

304

továbbá rá kell mutassanak és el kell magyarázzák Bălcescu személyiségének fontosságát és szerepét valamint kapcsolatát az erdélyi forradalmi szervezetekkel. El kell végezzék a részleg történelmi besorolását is: e célból be ell röviden mutassák az 1848-at megelőző kor történéseit és vessenek egy pillantást az azt követő korra is, kiemelve a forradalomnak köszönhető változásokat. Ismerve a részleg politikai és tudományos jelentőségét figyelmükbe ajánljuk a Temesvári Tartományi Múzeum tapasztalatainak felhasználását a témakör kidolgozásában és az ütemterv kivitelezésében, kötelező módon szem előtt tartva David Prodan akadémikus elvtárssal és a kolozsvári Babeş egyetem tanárával valamint Ştefan Pascu elvtárs, ugyanazon egyetem tanárával való egyeztetést is. E célból Önök kiküldetésbe fogják Kolozsvárra azokat az elvtársakat küldeni akik e részleg átszervezésével foglalkoznak, a kidolgozott témakört és a kivitelezett ütemtervet pedig el fogják nekünk juttatni február 1.-ig. Ezen kívül szintén ezen időszak alatt átszervezési munkálatok véglegesítésére Aradra utazik a bizottságunk egyik tagja. Az átszervezési szükségletek megtervezésére (pénzösszegek, berendezéshez szükséges anyagok, bútorzat, stb.) Önök a Körzeti Néptanáccsal fogják felvenni a kapcsolatot értesítve egyszersmind bizottságunkat is az igényelttekkel valamint a rendelkezésre bocsátottakkal kapcsolatban; egyúttal el fogják nekünk juttatni azon bútorzat modelljeit melyet Önöknek a gyűjtemények kiállításához szándékukban áll felhasználni. Kérjük szenteljenek kiemelt figyelmet a kiállított gyűjteményeket kiegészítő képi anyagnak. Határidőn belüli elkészítés céljából Önök gondoskodni fognak a szükséges anyagok időben történő beszerzéséröl és a rajzolók és festőkkel kötendő megállapodások megkötéséről. A részleg átszervezésének befejezésével kapcsolatosan Önök március 20.-ig bizottságunkat értesíteni fogják. Az általunk kért adatokat Önök esetleg szükséglettájékoztatással és a feladatvégzés végrehajtásában helyi 305

szinten felmerült nehézségeknek a bemutatásával kiegészíthetik. A felsoroltakkal kapcsolatban a Körzeti Néptanács kulturális részlegét is értesítettük mely részleg segítségét, mint a helyi politikai szervek segítségét sem ajáljuk mellőzni. Egyszersmind kérjük válaszoljanak arra tekintettel, hogy fel lettek-e szabadítva a múzeum részére a Kisgyermekek iskolája, valamint a Német elemi-iskola által a Kultúrplota keretein belül elfoglalt helyiségei és hogy Önök milyen intézkedéseket hoztak e terek kihasználása érdekében. Kérjük jelen átiratunk átvételével kapcsolatos sürgős visszajelzésüket. 5. Arad Körzeti Néptanácsa Kulturális és Művészeti Részleg Egység: Területi Múzeum Okirat száma: 13289/1952 CÍMZETT: A MINISZTERTANÁCS KÖTELÉKÉBEN MŰKÖDŐ AZ R.N.K. KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEINEK BIZOTTSÁGA BUKAREST78 Hivatkozva a 13289/1952. számú levelünkre tájékoztatjuk Önöket, hogy a forradalmi múzeum átszervezéséhez szükséges festmények egy része Aradon lesz kivitelezve, egy másik része pedig Kolozsváron, az ottani egyetemi tanár elvtársak tudományos utasításainak megfelelően, az Önök megrendelése alapján: I. 1. Bălcescu és Kossuth 1849 augusztusi aradi találkozása

A.M.K., 16.P.L., Múzeumi tárgyak. Történelem. 1951. 1952. 1953. 1954. 1955, 10.

78

306

2. Dragoş képviselő Avram Iancu-val folytatott tárgyalásai 3. Bem tábornok moldvai hadjárata 1849 nyarán Egyúttal a következő olajfestmény-másolatokat is szeretnénk igényelni: II. 1. Nicolae Bălcescu /arckép/ 2. A Blaji (balázsfalvi) nagygyűlés 3. Ana Ipătescu kiszabadítja az ideiglenes kormányt 4. Különböző parasztfelkelések jelenetei Fénymásolatok: III. 1. Az Izlazi kiáltvány. Egyúttal megkérjük küldjék el számunkra mielőbb a 44x31 méretű /vagy tekercsben/ első osztályú fényképezőpapírt, mivel június hó közepén Kolozsvárra kell utaznunk, az 1848/49-es forradalomhoz kapcsolódó fontos okiratokról fénymásolatokat készíteni. Arad, 1952. június 2. Elnök, A Kulturális és Művészeti Múzeumi igazgató, Részleg főnöke, 6. Beadvány79 Az Aradi Területi Múzeumnak a hazánkban végbemenő nagy kulturális forradalom által elvárt fejlesztése számos akadályba ütközik, mely komolyan fékezi az ebben a fontos kulturális intézményben végzett munkát. Ismert tény, hogy múzeumunk feladata megtekintés céljára bemutatni az Arad városában és tartományában élő dolgozók alkotta nagyközönség számára birtokában lévő értékes tudományos és művészeti anyagokat.

79

A.M.K., 17.P.L., lelt.sz.: 21, Múzeumi tevékenység.1952, 52-53.

307

Pártunk és az R.N.K. kormánya, a Kulturális Intézmények Bizottságán által, múzeumunk számára bőkezű támogatást biztosítottak, rendelkezésre bocsátva számunkra az anyagi és személyi feltételeket, melynek eredménye a múzeum összes részlegének átszervezése lett komoly munkájuk által, a világról és társadalomról alkotott materialista történelmi felfogásnak megfelelően. Követve a nagy Szovjetúnió múzeumszervezési példáját az Aradi Területi Múzeum a nemrég átalakított Festménytárlaton túl bemutat még a nagyközönségnek két tudományos részleget is: a történelmit és a természettudományit vázolva a társadalom, azaz az élet és természet fejlődését a kezdetektől napjainkig. Lázas munka folyik az 1848/49-es Forradalmi Részleg átszervezésére mely bemutatja majd a nép felszabadító harcát valamint az Erdélyben együttélő nemzetiségek közös harcát a habsburgi zsarnokság és elnyomás ellen. E tárlat megnyitását 1952 novemberére, N. Bălcescu centenáriumi évfordulójára időzítettük. Szükséges megemlítenünk, hogy azáltal hogy múzeumunk megnyitja átszervezett részlegeit jelentős segítséget nyújt munkások, tanulók, egyetemi hallgatók és katonák sokaságának, de egyúttal a városunkban élő értelmiségieknek is, a világról, életről és társadalomról szerzett ismereteiket gazdagítása terén. Szeretnénk ismét kiemelni azt a tényt, hogy Temesváron, megértve a múzeum által betöltött fontos szerepet a város kulturális életében, a helyi múzeum rendelkezésére bocsátották a Hunyadi Palota hatalmas több mint száz helyiséges épületét, a Néptanács megadva ezáltal minden szükséges támogatást e fontos intézmény fejlesztésére. Az Aradi Területi Múzeum fejlesztése útjában felmerülő legkomolyabb akadály egy elégséges méretű épület hiánya. Számtalanszor felvettük már a kapcsolatot az összes felsőbb szervvel, kérve e tarthatatlan helyzet megoldását. Intézkedtünk a városban levő és múzeumunk elvárásainak megfelelő épület megtalálására. De a gondok megoldatlanok maradtak. 308

Kevés a bemutatótermek száma. Első sorban a tárolást szolgáló helyiségek nem felenek meg a célnak, számuk elégtelen és túl vannak zsúfolva nagyértékű tárgyakkal, a tárgyak ezt nagyon megsínylik. Az egyetlen létező megoldás a múzeumot magában a Kultúrpalota termeiben fejleszteni. E célból a múzeumnak mindenképpen szüksége lenne a Német Elemi Iskola által jelenleg használt 2 teremre, egy további tágas helyiségre mely a gondnok lakása, valamint a város filhamóniája által jelenleg iródaként használt helyiségekre és az egyik, próbateremként üzemelő nagy kiállító teremre. Gondjaink megoldására az ajánlatunk a következő: A német iskola, ha a Tanügyi Osztály nem tud számára megfelelő helyíséget biztosítani, átköltözhet akár a népzenekar által jelenleg használt épületbe. A népzenekar mint ahogy az a Sumerai elvtárssal folytatott beszélgetésből kiderült helyet kaphatna a Szabó Árpád Kulturális Otthonban. A filharmónia számára biztosítani lehet a volt Minorita Palotában lévő koncerttermet és az ahhoz tartozó helyiségeket mely termet jelenleg a Művészeti és Grafikai Szakszervezet évente csak alíg 4-5 alkalommal használ. Figyelembe véve a múzeumunk számára előirányzott feladatokat melyek magukban foglalják a fent felsorolt részlegek bővítését, ami egyre több termet igényel, kérjük rendelkezésünkre bocsátani a már említett helyiségeket. Kérésünk jóváhagyása nagy fejlődést hozna múzeumunk számára, mely ezúton teljesíteni tudja majd a Párt, a Kormány és a munkásosztály által elvárt kulturálisideológiai nevelő és irányító feladatát. Arad, 1952. juliús 17. Múzeumi igazgató

309

7. Arad Területi Néptanács Kulturális és Művészeti Részleg Egység: Területi Múzeum Az Aradi Területi Szakszervezet Tanácsának80 Az átszervezés alatt lévő Aradi Területi Múzeum 1848-1849-es Forardalmi részlege, mely Nicolae Bălcescu, a nagy demokrata forradalmár centenáriuma alkalmából kerül ünnepi átadásra és melyre sok külföldi és helyi látogatót várunk, október 31.-i határidővel kész kell legyen. Ezen a napon érkezik Bukarestből a Román Munkáspárt Központi Bizottsága valamint a Kulturális Intézmények Bizottságának elvtársaiból alakult ellenőrző bizottság. Sok adminisztratív és műszaki munkakörben hátráltat a személyzethiány, ez a foglalkoztatott káderektől túlórákat igényel; azaz, a munkaidőn túl kell dolgozzunk. Ezért kérjük Önöket, engedélyezzék költségvetési keretünkből a múzeum személyzetét megillető túlóra díjakat lehetőség szerinti kifizetni. Arad, 1952. október 11. A Kulturális és Művészeti Múzeumi igazgató Részleg vezetője 8. Arad Terület Néptanácsa Kulturális és Művészeti Részleg Egység: Területi Múzeum Az Állami Levéltár Igazgatósága részére Bukarest81 Az Aradi Területi Múzeum keretén belül lett megszervezve az 1848/49-es Forradalom Múzeuma. Egy a közösségünk és a R.M.P. küldöttség tagjai között folytatott

80 81

A.M.K., 17.P.L., lelt.sz.: 21, Múzeumi tevékenység. 1952, 92. A.M.K., 17.P.L., lelt.sz.: 27, Múzeumi tevékenység. 1953, 56.

310

megbeszélést követően határozat született a múzeum gyarapítására. Ebből kifolyólag alkalmazottaink egy sor kutatást fognak végezni az erdélyi levéltárakban, hogy felkutassák azokat az iratokat melyek tükrözik a román és magyar nép együttes, a közös ellenséggel szemben vívott harcát. Kérjük utasítsák a nagyváradi, szatmári, nagybányai, szigeti, temesvári, lugosi és karánsebesi levéltárakat arra nézve, hogy támogassák kutatómunkánkat annál is inkább, mivel a levéltári anyag egy része nincs megfelelően megszervezve. Kérjük továbbá, engedélyezzék számunkra a kapitalizmus kezdeteire valamint az 1848–1849-es forradalomra vonatkozó okiratanyagnak fénymásolását. Arad, 1953. június 3. Kulturális és Művészeti Múzeumi igazgató Részleg vezetője 9. Beadvány82 Hazánk történelmének egyik legfontosabb alakja Nicolae Bălcescu. A román nép nagy szülöttje, következetes forradalmár, a román és a magyar nép közötti szoros barátság közvetítőjeként betöltött szerepének jelentősége közismert. Az aradi régió számára Bălcescu helyi történelmi szempontból is jelentős. 1849 augusztusában itt folytatott végső tárgyalásokat Kossuthal, a Magyar Demokratikus Köztársaság elnökével a román-magyar demokratikus erők szövetségének megvalósítására. Kossuthal kötött megállapodását követően Bălcescu elindúlt Aradról Cezar Boliac-al az erdélyi román forradalmi légiót megszervezni. Arad városa igen szegény szobor-emlékművekben és nincs egy jelentős megemlékező történelmi szobra sem. Ebben a vegyes, román és magyar lakosságú városban nincs még egyetlen egy emlékmű sem mely a román és a

82

A.M.K., P.L., leltározattlan alap, 58.

311

magyar nép testvérré válásáért harcoló személyiségeket bemutatná. Bălcescu, népünk e nagy fiának szelleme előtti tisztelgés jeleként és a román és magyar dolgozó nép közötti testvériesség megerősítéséért az Aradi Területi Múzeum javasolja Arad városában a jövő év folyamán egy Bălcescut, a nagy forradalmárt ábrázoló szobor elhelyezését. A szoboravatás beilleszthető lenne az 1954. augusztus 23-i ünnepségsorozatba mely hazánk felszabadításának 10. évfordulója alkalmából kerül megszervezésre. Arad, 1953. szeptember 25. Az Aradi Területi Múzeum igazgatója, Zala Adalbert 10. Okirat száma: 387/1956. VII.24. Jegyzőkönyv Kelt ma, 1956. március 18-án az aradi Eternitatea temetőben83 Az Aradon 1849.X.6-án kivégzett forradalmár tábornokok földi maradványaival kapcsolatos tájékozódás céljából alábbi bizottsági tagok: Glück Eugen elvtárs - főmúzeográfus Baranyai Francisc elvtárs - restaurátor Barthel Ernest elvtárs - szakértő Pataky Alexandru elvtárs – szakértő, Brădean Ioan elvtárs temetőőr kíséretében, kiszálltak az Eternitatea temetőbe, ahol a következőket állapították meg: 1. A Steiner család tulajdonát képező 24-es számú kripta el van hagyvatva, a kulcs már nem lelhető fel, mivel a család kihalt. A temető gondnoksága sem rendelkezik a kripta kulcsával. Elvégeztük a kripta felnyitását. 2. A kripta belsejében összehasonlítottuk Barthel Ernest elvtárs tulajdonában lévő tervrajzot a 83

A.M.K., 16.P.L., lelt.sz.: 37, 1955-1956. Jegyzőkönyvek, 70.

312

helyszínen talált helyzettel valamint a szakértők, Kara György tanár elvtárstól származó felvilágosításaival. Megállapítottuk, hogy a helyzet megfelel a tervrajznak, meghatározva a Kara tanár által ezen a helyen elhelyezett tábornokok csontjainak pontos helyét. Azok az ajtó melletti belső fülkében találhatók. Ez a fülke egy téglafallal van lezárva. 3. Egyúttal megállapítottuk Vécsey tábornok koporsójának meglétét is. 4. Ahoz hogy teljes bizonyossággal meg lehessen állapítani a csontok jelenlétét a kriptában, véleményünk szerint fel kell nyitni a fülkét. Minek okán jelen jegyzőkönyvet 3 példányban elkészítettük. Glück Eugen Baranyai Francisc Berthel Ernest Pataky Alexandru 11. Jegyzőkönyv Kelt ma, 1956. szeptember 5-én az aradi „Eternitatea” temetőben84 Jelen vannak Pataky Alexandru tanár, Barthel Ernest tanár, egyetlen életben lévő tagjai az 1848-1849-es Forradalom 13 mártírjainak a kihantolására szervezett volt 1932-es bizottságnak, továbbá Hujer Pavel szobafestő aki 1932-ben elvégezte a vértanú tábornokok csontjainak kriptába falazását, valamint Surány Ladislau orvos és az Aradi Területi Múzeum részéről Zala Adalbert igazgató, Glück Eugen és Dörner Egon főmúzeográfusok. A munkálatokban részt vettek még következő tagok: Baranyai Francisc, Gyrausohek Albert és Goro Gavril.

84

Idem, 16.P.L., lelt.sz.: 37, 1955-1956. Jegyzőkönyvek, 44, 48-50.

313

A temető gondnoksága részéről a munkálatokban Boşneac Mihai vett részt. Az előbbiekben felsorólt bizottság bemutatta a temető gondnokságának Arad város Néptanácsa által kibocsátott 19032/1956. számú engedélyét melyben az jóváhagyja a kripta felnyitását valamint az „Eternitatea” temetőben található 1848/49-es vértanú tábornokok csontjainak és más tartozékos tárgyak elvitelét. A temető gondnoksága kibocsátotta a fenti átirat átvételét bizonyító elismervényt melyet eredeti példányban csatolta jelen jegyzőkönyvhöz. Elkezdve tevékenységét a bizottság kiszállt a „Leszlay család sírboltja” felirattal ellátott kriptához. A kriptát először külsőleg fényképeztük le. Ezt követően Wisocki Ioan elvtárs a Területi Múzeum gépészvillanyszerelője elvégezte a vasajtó kinyitását. A kripta belsejében, egy bizottság által a 387/1956.VII.24. számú jegyzőkönyvben előzetesen meghatározott pontos hely lefényképezését követően, elvégeztük a válaszfal lebontását. A falat egy sor 10 cm vastagságú tégla alkotta cement vakolattal. A válaszfal eltávolítását követően megállapítást nyert az, hogy a vértanú tábornokok csontjai két faládába lettek ott elhelyezve melyek közül az egyik láda teljesen korhadt és szétporladt állapotban volt. A második láda szintén korhadt de ép állapotban volt. Megállapításunk szerint a két láda egymás mellett lehetett elhelyezve. A ládák nagyon vékony fából készülhettek. A vértanú tábornokok csontjain több darabot találtunk a mennyezetről lehullott vakolatból. A megfelelő fény hiányában valamint a kripta előtti nagyon szűk tér miatt nem volt rá mód, hogy fényképek készűljenek a kriptáról valamint a csontoktól úgy, ahogy azok a válaszfal lebontása után elénk tárultak. A kripta azon részének méretei ahol a vértanú tábornokok csontjai el voltak helyezve következők voltak: hossza 2,30 m, szélessége 0,95 m, magassága 0,90 m. A kripta padlózata egy cementlapból áll. Brădean Anton elvtárs, az „Eternitatea” temető őre kijelenti, a kripta a sírbolttal együtt 314

egy mélyebben fekvő talajrészen található ezért esős időjáráskor a víz könnyen behatólhat ide, nagy nedvességet okozva a kriptában. Az épségben maradt láda méretei hozzávetőlegesen 40/60/35, ez utóbbi annak magassága. Eredetileg minden egyes csontrész egy darab papírba és kartonba volt begöngyőlve. Megállapítást nyert, hogy az első teljesen szétporladt ládában ezek a papír- és kartondarabok teljesen tönkrementek úgy, hogy a láda tartalma egyetlen csonthalmot alkotott. A második ládában nyomokban találtunk nagyon rosz állapotban lévő ujságot és kartont a nélkül, hogy ezeken írásos utalás lett volna a csontok hovatartozásával kapcsolatban. Lényegében a második láda csontjai is egyetlen összefüggő halmot alkottak. E második egyben maradt ládát nem volt mód egy darabban kiemelni mivel korhadt lévén, a legkissebb érintésre darabjaira esett. A láda maradványait kiemeltük, dobozokba csomagoltuk és a vértanú tábornokok csontjaival együtt a múzeumba szállítottok. Pataky Alexandru, Barthel Ernest és Hujer Pavel elvtársak elismerik, hogy a kriptában talált ládákban elhelyezett csontok és más tartozékos tárgyak megegyeznek azokkal melyeket 1932-ben a „Vesztőhelyen” végzett ásatásoknál hantoltak ki. Ezt a megerősítést az említett elvtársak az anyagok ismerete alapján adják, mivel mindannyian jelen voltak az 1932-es ásatásoknál. Figyelembe véve, hogy az „Eternitatea” temetőben nem lehetett elvégezni a kriptából származó leletek leltározását, osztályozását sem pedig azok vizsgálatát mindez hosszabb időt valamint megfelelő műszaki és légköri feltételeket igényelvén, elvégeztük a kriptában talált teljes anyag becsomagolását, beleértve a teljesen korhadt anyagét is, melyet elszállítottuk az Aradi Területi Múzeumba. Minek okán jelen jegyzőkönyvet négy példányban elkészítettük. Aláírások: 315

12. Jegyzőkönyv85 Kelt ma, 1956. szeptember 20-án, az Aradi Területi Múzeumban Jelenlevők. Pataky Alexandru, Barthel Ernest elvtársak az Aradon kivégzett tábornokok kihantolása céljából végzett 1932-es ásatások volt résztvevői, Zala Adalbert elvtárs az Aradi Területi Múzeum igazgatója, Glück elvtárs főmúzeográfus, Baranyai Francisc restaurátor. A fényképeket Goro Gavril elvtárs, a jegyzőkönyvet pedig Mihali Ştefania elvtársnő készítette. Aluírottak megvizsgáltuk egyes vértanú tábornoktól származó csontokat, akasztófa darabokat és fémtárgyakat melyeket a Steiner család Eternitatea temetőben található 24. számú kriptájában találtunk. A tárgyak és csontok konzervált állapotban vannak az Aradi Területi Múzeumnál végzett restaurációs munkálatok nyomán letéve. Pataky Alexandru és Barthel Ernest elvtársak a következőket állapítják meg: Felismerik a már említett csontokban azokat melyeket 1932-ben találtak és hantoltak ki a Váraljában végzett két ásatás alkalmával. Ez a felismerés a nagyobb csontok esetében azok közvetlen megismerésén alapszik, a kissebb csontdarabok mennyisége pedig hozzávetőlegesen megegyezik az ásatások befejezésekor meglévő mennyiséggel. Az ásatások befejezésekor meglévő a tábornokok akasztófáiból származó fadarabok sokkal nagyobbak, terjedelmesebbek voltak és jobban összefüggtek egymással, számuk pedig kevesebb volt. A jelenlegi szétporladt állapotuk minden bizonnyal azok korhadásának tudható be mely elképzelés teljes mértékben indokolt figyelembe véve a Steiner család kriptájának feltárásakor talált állapotot. Ebből kifolyólag tényként el lehet fogadni, hogy 1932-ben ezen részletek korhadási foka alacsonyabb volt. Pataki és Barthel elvtársak négy részletből felismernek kettőt, 85

Idem, 16.P.L., lelt.sz.: 37, 1955-1956. Jegyzőkönyvek, 44-45.

316

melyeket a Damjanics sírban és kettőt, melyeket a Lahner sírban illetve a sír mellett találtak. Ezen részletek külön le lettek fényképezve a fényképek a jegyzőkönyvhöz lesznek csatolva. A szegek és más egyébb fémtárgyak eredetisége, azok állapota általában megegyezik az 1932-ben tapasztalttal. Véleményünk szerint az 1932-es ásatások nem vezettek a forradalmár tábornokok kivégzésével kapcsolatos összes kérdés tisztázásához. Nagy a valószínűsége annak, hogy a földben még fellelhetőek bizonyos maradványok. Ezért javasoljuk az 1932-es ásatások befejezését és hitelesítését megfelelő szakemberek részvételével. Általánosan javasoljuk a felakasztott tábornokok kivégzési helyének a hitelesítését. Javasoljuk, a történelmi tárgyú kérdések megoldását követően, végeztessék el a forradalmár tábornokok összes csontjainak elhantolását. Minek okán jelen jegyzőkönyvet 6 (hat) példányban elkészítettük. 13. Iratszám: 268/1956.V.22. Jegyzőkönyv86 Kelt ma, 1956. május 22-én az Aradi Területi Múzeumban. A mai napon átadtuk a Lengyel N.K. Egyesült Munkáspártja Központi Bizottságának sajtóorgánuma, a „Tribuna Ludu” napilap szerkesztőséga részére következő fényképeket: 1. Bem József, Huszár Adolf által készített melszobra, a fénykép mérete 18 x 24 cm. 2. Bem tábornok pisztolyai, a fénykép mérete 18 x 24. 3. „Vereint i Kampf für Ungarns Heilige Freiheit Lud Kossuth Jos Bem 1849” feliratú emlékérmék, a fénykép mérete 13 x 18 cm.

86

Idem, 16.P.L., lelt.sz.: 37, 1955-1956. Jegyzőkönyvek, 77.

317

4. Lengyel légiós katona, a fénykép mérete13 x 18 cm. 5. Részlet az Arad vármegye rendi országgyűlési képviselőinek 1838-ban készített utasítástervezetből. A tervezet előírja, az országgyűlési képviselők kérjék egy a lengyel nép szabadságára vonatkozó folyamodvány eljuttatását a császárhoz. Eredeti okirat. A fénykép mérete 13 x 18 cm. 6. Kasimir Rulikovszki kapitány kivégzése aki 1849-ben egysége élén a cári hadsereg oldaláról a magyar forradalmi hadsereghez átállt. Korabeli nyomat. 2 darab, a fényképek mérete 13 x 18 cm és 9 x 18 cm. Összesen 7 darab Igazgató Zala Adalbert A Külföldi Kulturális Főmúzeografus Kapcsolatok Intézetének E. Glück kiküldöttje, Mocanu Pavel elvtárs 14. Igazgató Elvtárs87, Hivatkozva az Ön ezévi február 1-én kelt 79 számú levelére szeretném Önt tájékoztatni, hogy az azóta elhunyt édesanyám Elisabeta Vukovicstól az Aradi Múzeum számára, az 1848-as forradalomra vonatkozó történelmi értékű tárgyakat Rusu tanár úgy vitte el, hogy az átvételről semmilyen okiratot nem készített. Ezért nem áll módomban ezen tárgyak számát és természetét Önnel közölni viszont el tudom mondani, hogy minden más olyan okmány mely nem az Aradi Területi Múzeum tulajdonában, hanem bármely magánszemély birtokában van beleértve Rusu tanárt is, az édesanyámtól származik aki egyenesági leszármazottja Vukovics Sebőnek, az 1848-as Kossuth vezette Forradalmi Kormány volt kormánybiztosának és igazságügy-miniszterének. 87

Idem, lelt.sz.: 90, Múzeumi tárgyak beszerzése 1962-1965, 1.

318

Szeretném ismét kiemelni, hogy édesanyám ezeket az okiratokat az Aradi Területi Múzeumnak és nem egy magánszemélynek adta át, ezekért cserébe nem kapva semmiféle anyagi ellenszolgáltatást. Mivel az említett okiratok az egyedüli olyan az idő sanyargatásától megmentett, az 1848-as forradalomból származó dokumentumok melyek dédapám Vukovics Sebő forradalmi tevékenységére vonatkoznak és melyek a mai napig az egész munkásosztály számára fontos történelmi értéket képviselnek, kérem végezzenek el minden szükséges vizsgálatot és eljárást annak érdekében, hogy azok az Önök múzeumának tulajdonába kerüljenek mivel az egész nép tulajdonát képezik. Jelenleg én vagyok édesanyám Vukovics Elisabeta és dédapám Vukovics Sebő egyedüli leszármazottja és örököse. Ezért szeretném megújítani ajánlatomat és óhajomat arra nézve, hogy ezen okiratok az Aradi Területi Múzeum tulajdonába kerüljenek és ha mód van azok felbecsülésére, kérem az engem megillető pénzösszeg kiutalását. Ezen alkalommal szeretném Önöket úgyszintén értesíteni arra nézve, hogy birtokomban van dédapám, 1811. október 30-án született Vukovics Sebő eredeti, az általa saját kezűleg írt feljegyzéssel ellátott anyakönyvi kivonata melyet, amennyiben érdeklődést nyilvánítanak iránta, felajánlom a múzeum részére, egy az Önök által meghatározott és engem törvényesen megillető összeg ellenében. Săvârşin, 1962. február 5. Éljen a harc a békéért. Piammetta Trăuşan Vukovics

319

15. Jegyzék a Bukaresti Központi Hadtörténeti Múzeum részére elküldött tárgyakkal kapcsolatban 1848-1849-as Forradalmi Múzeum88 1. A 15., 19. sorszámok alatt szereplő tárgyak a nemzeti gárdákhoz tartoznak. Ezek a gárdák 1848 márciusában, áprilisában a forradalom győzelme után születtek. Céljuk volt a forradalmárok katonai erejeként szolgálni mivel a birodalmi hadsereg továbbra is Bécs parancsa alatt állt. Ezeket a gárdákat használta fel egyes helyeken a kormány a későbbiek során, a követeléseiket túllépő forradalmi hullám megfékezésére. A Körösvidéken, Bánságban és Máramarosban ezen gárdák összetétele az összes együttélő nemzetiségből azaz románok, magyarok, németek, szerbek, stb.-ből állt. Egyes egységek a későbbiek során részt vesznek majd a habsburgi hadsereg ellen folytatott szabadságharcban. Így például a 19-es számú tárgy egy császári helyőrség által körülvett aradi vár ostrománál lett felhasználva. 2. Az 1-9, 12-16, 18, 20, 31 sorszámok alatt szereplő tárgyak a magyar forradalmi hadsereg annak különböző hadszínterein harcoló egységeitől származnak. Ismert tény, hogy nagy román tömegek harcoltak a kezdetektől fogva ezekben az egységekben a habsburgi iga ellen kiváltkép a Bem tábornok vezette seregekben. 3. A fegyverhiányból kifolyólag főleg a lovasságnál (huszárok) gyakran karabélyok helyett vadászpuskát használtak (12-es számú tárgy). 4. A forradalmi hadsereg egyes egységei csak kaszákkal, lándzsákkal, stb. voltak felfegyverkezve (12-es számú tárgy). 5. A forradalom leverését követően sok különböző nemzetiségű forradalmár lett bebörtönözve különböző osztrák börtönbe. Ott a rabok egy sor olyan tárgyat készítettek melyeket sokszor eladtak azért, hogy

88

A.M.K., 16.P.L., lelt.sz.: 37, 1955-1956. Jegyzőkönyvek, 108-109.

320

nyomorúságos életükön javítani tudjanak (21, 22, 24, 25-ös számú tárgyak). 6. A 23-as számú tárgy ilyen kézimunkák előállítására szolgált. 7. 1849. október 6-án Aradon a forradalom 13 tábornoka ki lett végezve a habsburgi birodalmi reakciós erők parancsából (27-es számú tárgy). 8. Petőfi volt az 1848. március 15-i magyar forradalom egyik vezetője aki a későbbiek során a Bem tábornok vezette hadseregben harcolt őrnagyi rangban Bem tábornok szárnysegédjeként. Forradalmi tevékenysége közismert (10-es számú tárgy). 9. 1849. március 11-én a forradalmi hadsereg elfoglalta Nagyszebent, az osztrák ellenforradalmi csapatok fő erődjét. Ezzel az eseménnyel kapcsolatos a 28-as számú tárgy. 10. A birodalmi erők erdélyi kiűzését követően Bem tábornok jutalomképpen megkapta a legmagasabb forradalmi kitüntetést (29-es számú tárgy). A pecséten a szerző valamint a kiadó neve szerepel. 11. A 31-es tárgy az 1848-as forradalom első hónapjaiból származik. 12. A 32-es pontban szereplő bankjegyet a magyar forradalmi kormány adta ki. 13. Többszínű nyomat (33-as számú tárgy) mely Bem tábornokot ábrázolja amint egy ágyú előtt áll könyökével az ágyú csövére támaszkodva, jobb kezében kard. Bem forradalmi tábornoki ruhát visel. A háttérben két tüzérségi katona valamint a katonai tábor látható.

321

16. Jelentés89 „A szegedi egyezmény aláírása”című féldombormű alkotással kapcsolatban Ikt.sz.: 573/1956. október 4. Ismert tény, hogy Bălcescu békítési törekvéseit, a románok és magyarok egyesítését az 1848/49-es forradalmi harcban az 1849. július 14-i szegedi megállapodás aláírása koronázta meg. Ez a „Megbékélési Egyezmény”-nek nevezett megállapodás tartalmazza a román nemzeti követelések jelentős részének az elismerését valamint egy román légió felállítását Magyarország és a Román Fejedelemségek felszabadítására. Az egyezmény megkötése nehéz pillanatban jött létre mivel a cári orosz és az osztrák birodalmi ellenforradalmi erők egyesített támadása már leveréssel fenyegette a magyar forradalmat. Kossuth nagy reményeket táplált ezzel az egyezménnyel kapcsolatban mely a forradalom alapjait volt hivatva megerősíteni. Bălcescu szintén nagy bizalommal fordult az egyezmény aláírása felé és tele volt lelkesedéssel remélve, hogy rövid időn belül 8 millió román fog fegyverrel a kézben a szabadságért harcolni. A megállapodást hárman írták alá: Kossuth, Bălcescu és Cezar Boliac. Véleményünk szerint a féldombormű a Megbékélési Egyezmény aláírásának pillanatát kellene ábrázolja. Az asztalfőre Kossuth kormányzót kell helyezni. A fegyverletételi okmány aláírásának körülményei nem pontosan ismertek ezért a művész szabad kezet kap, hogy azt úgy mutassa be, ahogy jónak látja. Minden esetre biztos nem az állami egyezmények aláírásakor általános módon megszokott ceremóniák keretén belül került sor az aláírásra. Erre a kritikus helyzet nem adott lehetőséget.

A.M.K., 12.P.L., lelt.sz.: 41, Múzeumi tárgyak. Történelem. 1956, 1957, 1958, 1959, 1960. Különleges témekörű levelezés, 21.

89

322

A kompozícióban elég tehát ha megjelenik a három aláíró neve. Öltözékük közismert: Kossuth magyar ruhában, Bălcescu és Boliac pedig a kor francia divatja szerint öltözve. Ami a szereplők arckifelyezését és az alakok testhelyzetét illeti úgy gondolom, hogy azok a szereplők korábban bemutatott lelkiállapotát kell tükrözzék. A féldombormű méreteit a következők szerint határoztuk meg ... A munkához szükséges fényképeket a művész rendelkezésére fogjuk bocsátani. Főmúzeográfus 17. Arad Területi Múzeuma Címzett: Arad város Rendőrsége Ezúton tudatjuk Őnőkkel, hogy a május 16-ról 17-re virradó éjszaka folyamán betörést követtek el a Kultúrpalota épületében üzemelő Aradi Területi Múzeumban. Az ismeretlen elkövetők felmásztak az esőcsatornára és a villámhárítóra és betörték a második emeleti ablakot mely az 1848/49-es forradalom megemlékező történelmi részlegére nyílik. Onnan a következő, az 1848/49-es forradalom időszakából származó tárgyakat eltulajdonították: 1. 27 cm hosszúságú kétcsövű pisztoly. 2. 25 cm hosszúságú kétcsövű pisztoly. 3. Rézzáras pisztoly. 4. 38 cm hosszúságú egycsövű pisztoly. 5. 32 cm hosszúságú hattöltényes pisztoly. 6. Hüvely nélküli kard, pengéje vékony, fínom, 4 élű, hossza 75 cm, két mélyen bevésett kanálissal ellátott, markolata réz. 7. Vécsey tábornok 62 cm hosszúságú kihúzható látcsöve. 8. Damjanich tábornok 46 cm hosszúságú rézcsövű látcsöve. 323

E történelmi fontossággal bíró tárgyak leltárunkban a darabonkénti 5 lej jelképes értékkel szerepelnek. Kérjük az ügyben szükséges vizsgálatok elvégzését. Igazgató Könyvelő 18. Arad Megyei Múzeum 1969. XI.21. Tisztelt Kolléga Úr!90 November 9-i levelére válaszolva mellékelten küldjük N. Bălcescu forradalmár az Aradi Múzeumban tükröződő tevékenységével kapcsolatban igényelt fotokópiákat. Ezeket az anyagok múzeumunk évekkel ezelőtt rendelte meg az alkotóktól az 1848-1849-es Forradalomnak szentelt kiállítás tematikájának kiegészítése céljából. A fényképeket (a szobrok esetében is) a kért adatlapok kísérik (nagyon sűrítve, remélem az adatok elegendőek lesznek), azok pedig a következők: 1. N. Bălcescu – A. Ciupe festménye 2. N. Bălcescu – I.Soos szobra 3. Bălcescu és Avram Iancu Câmpeni találkozása – I.Soos féldomborműve 4. N. Bălcescu, C. Boliac és Kossuth Lajos 1849. július 14-i szegedi találkozása – I. Tolan féldomborműve. 5. N. Bălcescu éa Kossuth Lajos 1849. augusztus 11-i aradi találkozása – Artur Vetro szobra. 6. Az 1840-es havasalföldi sorozás megszervezése – Miklossy G. festménye. 7. Bălcescu és Lázár Vilmos találkozása – Miklossy G. festménye. A „Demokráciá”-val kapcsolatosan remélem, be tudom tartani a tervezett hónapot: decembert, vagy legrosszabb esetben ki kell toljam még kicsit ... januárra. A.M.K., 16.P.L., lelt.sz.: 129, Beszerzés. Múzeumi tárgyak. 1968 (A Nagy Egyesülés 50. évfordulója 1918-1968). 1969, 153. 90

324

Őszinte baráti érzelmekkel, Ovidiu Olariu tanár U.I.1/ Egy későbbi időpontban elküldünk még egy fényképet egy kiállított festményről mellyel kapcsolatban nem rendelkezünk múzeográfiai adatokkal (alkotója, alkotásának éve, a beszerzés körülményei, stb). 2/ Üdvözlet a családnak. 19. Aradi Megyei Múzeum Tanulmány91 a múzeum történelmi részlegének körszerűsítéséről (1978) A Román Kommunista Párt K. B. utasításai alapján az egész ország területén végbemenő előkészületek keretén belül Románia állami függetlensége kivívásának egy évszázados megünneplése tiszteletére úgy véljük az Aradi Megyei Múzeum történelmi részlegét át kell rendezni. A múzeum történelmi részlege 2 állandó kiállítással rendelkezik: egy ókori történelmi kiállítással amely a földszinten 365 m2-en (négy teremben) foglal helyet és egy másik, az 1848-as forradalomnak szentelt kiállítás amely az épület II.-ik emeletén 592 m2–en (négy teremben) helyezkedik el. E két tárlat nem felel már meg a jelenkori hazai múzeumi és történelmi mozgalom pártodukentumokban megfogalmazott elvárásoknak, nem biztosítja a dolgozó tömegek hatékony politikai és ideológiai nevelését és történelmünk megfelelő bemutatását a nagy számban Aradot látogató közönség számára, beleértve a külföldi látogatókat is. Az Aradi Megyei Múzeum átszervezésének szükségességét következő szempontok követelik meg: A.M.K., 3.P.L., lelt.sz.: dokumentumai. 1978, 1-3.

91

261,

325

A

múzeum

ujjászervezésének

1. Tartalmilag e két tárlat a következő okok miatt nem felel már meg: a. Nem mutatják be a társadalom teljes fejlődését az ember megjelenésétől napjainkig habár a múzeum rendelkezik olyan múzeális tárgyakkal melyek a történelem minden szintjét átölelik, beleértve a jelenkori történelmet is. b. Nincs helyes arány az egész ország területének történelmét és az Arad megye történelmét bemutató kiállítási tárgyak között. Míg az ókori történelmet bemutató tárlat (eredeti) anyaga kizárólag helyi eredetű (Arad városa és megyéje), az 1848-as forradalomnak szentelt kiállítás esetében az arány inkább a nemzeti történelem felé billen. c. A jelenlegi kiállításon történelmünk nem az R.K.P. programjának fényében van bemutatva, mivel nem illusztrálja múltunk és jelenünk egyik domináns törekvését – a nemzeti egységért és függetlenségért folytatott harcot. d. A két tárlat egyike sem időszerű, mivel azok évtizedekkel ezelőtt lettek megszervezve – az ókori történelmi kiállítás 1955-ben, az 1848-as forradalmi kiállítás pedig 1968-ban és 1973-ban lett részlegesen átszervezve anélkül, hogy számára egy megfelelő formát e. találtak volna, az újjonnan beszerzett kiegészítő anyagok nem kaptak kiállítási teret és idővel a gyüjtemények degradálódtak. 2. A kiállítási mód szintén idejemúlttá vált: faasztalvitrinek, a falakon felfüggesztett préseltlemez táblák. Egy ilyen kiállítási mód nem hogy nem vonzza a bemutatási eszközökre kényes mai publikumot de mi több, a múzeális tárgyak biztonságát sem tudja biztosítani. 326

1. A kiállítási tér szintén nem felel meg a történelmi idők bemutatására. A bemutatási tér csak 948 m2 felületű, a tárlat által elfoglalt tér pedig 185,32 m2 felületű. A publikum számára szervezett tevékenységekre (nyílt leckék, múzeumi esték, konferenciák, stb) nincs helyünk, csupán két a célnak nem megfelelő helyiséggel rendelkezünk ahol időszakos kiállításokat szervezünk. 2. A történelmi részleg látogatási útvonala nem megfelelő. A belépés az ókori történelmi kiállítás területére annak utolsó termén át történik, míg a múzeum látogatása a jelenlegi körforgalmi irány szerint az 1848-as forradalommal kezdődik, majd az ókori tárlattal folytatódik. Az eddig bemutatott okok miatt a következő képpen szeretnénk a múzeum átszervezését és korszerűsítését megoldani: 1. Tartalmilag – történelmünk országos szintű és minden feljődési időszakát, az ősközösség fejltődési rendjétől a szocialista társadalomig átölelő bemutatása egy az R.K.P. programja szerinti témakör alapján mely főként a következőkre kell kiterjedjen: a. az ókori történelem esetében ki kell emelni hazánk és Arad megye területén létező civilizáció létezésének korát, területi egységét és az emberi élet folytonosságát ugyanazon a területen, a román nép és nyelv kialakulását b. a középkori, új- és jelenkori történelem esetében figyelemmel kell kísérni a román nép harcának bemutatását a nemzeti egységért és függetlenségért, az RKP által vezetett munkásosztály harcát az elnyomás ellen és a szocialista társadalom megteremtéséért. Az ókori és középkori történelem között egyrészt, valamint az újkori és jelenkori történelem között másrészt, az arány 50%-os kell legyen. 1. A bemutatási mód korszerűsítése az új tematikának megfelelő, a bukaresti „Decorativa” szövetkezet által kivitelezett és összeszerelt bútorzat valamint a bemutató-technika legkorszerűbb vívmányainak felhasználásával (beleértve az audió- és vizuális eszközöket is). 327

2. A kiállítási tér növelése a Megyei Könyvtár átköltöztetésével a Kultúrpalotából egy másik épületbe. Ennek folytán a jelenlegi terület további 500 m2–rel növekszik íly módon a történelmi részleg alapterülete eléri hozzávetőlegesen a 1450-1500 m2 alapterületet. Az ideiglenes kiállításnak a múzeum bejáratához történő költöztetése által a népművészeti részleg újjabb 60 m2-es területet kapna így annak összesített kiállítási tere elérné körülbelül a 245 m2-t. 3. A látogatási útvonal javítása egy a Dragalina körút felőli bejárat létesítésével. Így a kiállítás látogatása a földszinten kezdődne az ókori történelmi tárlattal, folytatódna a II. emeleti közép- és modernkori történelmi tárlatokkal (a park felőli bejárat), majd tovább a modernkori és kortárs-történelemmel ... Az így átszervezett történelmi részleg melynek tematikáját jóváhagyás végett bemutattuk a párt és állami szerveknek 1977 májusában kerül majd megnyitásra Románia állami függetlensége kivívásának századik évfordulója megünneplése alkalmából. A helyi párt és állami szervek egyetértettek az Aradi Megyei Múzeum történelmi részlegének korszerűsítési elképzeléséivel és azokat minden szempontból, anyagilag is támogatják. Kérjük a Szocialista Művelődési és Oktatási Tanács az Aradi Megyei Múzeum történelmi részlegének korszerűsítését célzó jóváhagyását, a Kulturális Intézmények Igazgatósága általi szaktámogatás biztosítását, továbbá a helyi szervek által jóváhagyott keret kiegészítését szolgáló anyagi támogatást. Igazgató, Nicolae Roşuţ

328

Die Geschichte des Museums der Revolution von 1848/49 in Arad (Zusammenfassung) Die Geschichte des Reliquienmuseums aus Arad bis 1920 Zakar Péter Dem, 1881 gegründeten, Kölcsey Verein aus Arad gelang es, Dank seiner sozialen Zusammensetzung (lokale politische Elite, Führer des lokalen wirtschaftlichen und politischen Lebens, Journalisten, Künstler, Lehrer, Wissenschaftler), innerhalb von eineinhalb Jahren das Reliquienmuseum zu eröffnen. Eingänglich dachte man daran ein Kreismuseum zu eröffnen, welches dem kulturellen Profil des Vereins besser entsprach, da die Reliquien von 1848/49 schon vorhanden waren, aber dann wurde der Schwerpunkt eher auf das archäologische und ethnographische Material gesetzt. Dömötör Lászlós Vorschlag, aus dem Januar 1891, hat die eingängliche Idee geändert. Nach kurzer Zeit, wurde das Reliquienmuseum eröffnet, wobei, nebst dem schon Erwähnten, auch die zehnjährige kulturelle Erfahrung von Hilfe war. Es ist aber nicht zu übersehen, dass der Verein auch von der Leitung der Stadt und des Komitates effizient unterstützt wurde, da sich in seinen Reihen auch mehrere Bürgermeister und ein Comes befanden. Die ungarische innenpolitische Entwicklung, der landweit verbreitete Kult für Kossuths Perönlichkeit und für den Freiheitskrieg von 1848/49, halfen dem Unternehmen des Arader Vereins nationale Wichtigkeit zu erreichen. Mit Hilfe von lokalen und staatlichen Fonds, wurden auch andere wichtige Resultate erzielt. Eines dieser war das Reliquienmuseum welches, 1915, ein Inventar von 3804 Gegenständen, im Wert von 182500 Kronen, hatte. Das Programm des Kölcsey Vereins war, von aller Anfang an, in Richtung der Unterstützung der ungarischen Kultur orientiert, welche auf friedlichem Weg und in Einklang mit der europäischen kulturellen 329

Entwicklung durchgesetzt wurde. Somit wurde gegen Analphabetismus angetreten, es wurde eine Bibliothek gegründet, es wurde der Fortschritt des Kunst- und Musiklebens unterstützt und Ergebnisse der wissenschaftlichen Forschung bekannt gemacht. Nach der Übernahme der Stadtverwaltung durch die rumänischen Behörden, wurde das Wirken des Vereins ernst begrenzt und, später, wurde dieser sogar aufgelöst. In diesem Zusammenhang, wurde an die Entwicklung des Reliquienmuseums nicht mehr gedacht und die Sammlungen wurden geschlossen.

330

Die Sammlung ”Museum der Revolution von 1848/49” in der Gegenwart Felicia Aneta Oarcea Der Arader Kulturpalast, als kulturelles Epizentrum der Stadt, hat die Geschichte der Sammlung “Museum der Revolution von 1848/49” tief gekennzeichnet. Hier wurden auch andere Sammlungen von europäischem und rumänischen Wert untergebracht. Das Arader Museum war der Ort in welchem die Gemeinschaften des multiethnischen und multikonfessionellen Raumes ihre memorialen Werte untergebracht haben. Die Sammlung die das Interesse der Forscher, vor allem der ungarischen, ständig wach hielt war jene des “Museums der Revolution von 1848/49“. Beherrbergte das Arader Museum bis 1918 bloss die ungarischen achtunvierziger “Reliquien“, so wurde das Inventar des Museums, nach der Übernahme der Verwaltung durch die rumänischen Behörden, bedeutend diversifiziert. Ab 1920, wurde das sich innerhalb des Kulturpalastes befindliche Museum dem Siebenbürgischen Inspektorat der Museen untergeordnet. Die rumänische Intellektualität aus Arad hat nach Möglichkeiten gesucht um das rumänische Kulturerbe zu bereichern. Das Direktorat des Lazăr Nichi (1921-1944) kann als eine Periode der Suche nach materiellen und kulturellen Quellen hinsichtlich der Verbreitung der rumänischen patrimoniellen Werte, charakterisiert werden. In dieser Richtung äusserten sich auch die kulturellen Persönlichkeiten jenseits der Karpathen. Sie haben die Verbreitung der rumänischen Geschichte und Kultur aktiv unterstützt. Während dieser Zeitspanne hat sich die Sammlung ”Museum der Revolution von 1848/49” recht bescheiden entwickelt. Um das Jahr 1922, beinhaltete sie 3916 Gegenstände. Das Archiv des Museums bestätigt, dass, im Jahre 1938, 2300 Gegenstände ausgestellt waren. Im Jahre 331

1940 hat sich die ”Reliquiensammlung” um 2316 Gegenstände bereichert. Der wirtschaftliche und soziale Umbruch nach dem Zweiten Weltkrieg, die Direktiven der kommunistischen Behörden aber auch die Utopie einer neuen Welt haben die visonären und demokratischen kulturellen Energien vernichtet. Das Museum wurde ein effizientes Instrument in der Verbreitung der Ideen der neuen Gesellschaftsordnung. Die Geschichte der Lokalgemeinschaften wurde in den Hintergrund gedrängt und das Museum, welches eigentlich die Erinnerung dieser sammeln, aufbewahren und ausstellen sollte, wurde in eine propagandistische Chimäre verwandelt. Durch den Nationalisierungsprozess, der durch das Gesetz 119 vom 11 Juni 1948 ausgelöst wurde, gelangten zahlreiche Gegenstände aus dem Privatbesitz in jenen des Staates wobei sich die Sammlungen des Museums bereichert haben. In der Zeitspanne 1949 – 1954, wuchs die Sammlung ”Museum der Revolution von 1848/49” um 1930 Gegenstände. In der Zeitspanne 1951 – 1960 wurde das Arader Museum neu organisiert. Die Athmosphäre der ”wissenschaftlichen Arbeit” und der Propaganda, welche den neuen Fachleuten von der Kommunistischen Partei aufgebürdet wurden, kann leicht nachgezeichnet werden. Die Aufmerksamkeit war, vor allem, auf die Sammlung ”Museum der Revolution von 1848/49” gerichtet. Diese sollte mit neuen Gegenständen ergänzt werden, welche die rumänische und universelle Achtundvierziger Revolution ausmalen sollten. Hiermit kann man folgende Themen anführen: ”Die Revolution in Paris”, ”Die Befreiung der politischen Gefangenen am 15. März 1848”, ”Die Begegnung zwischen Bălcescu und Kossuth”, ”Der Kriegszug des Generals Bem in Siebenbürgen”. Als besonderes wichtig wurde die Aufstellung der Statue von Nicolae Bălcescu empfunden. In der Zeitspanne 1953 – 1957 hat das Museum eine Reihe von wertvollen Gegenständen für die Sammlung ”Museum der Revolution von 1848/49” 332

angekauft, unter diesen, auch ein Teil des Archivs des Regierungs-Kommissars Vukovics (1957). Die neue Museumsausstellung wurde im Jahre 1954 eröffnet und 1960 wieder erneuert. Acht Jahre später, kam es zu einer weiteren Reorganisierung. In diesem Zusammenhang schrieb das Lokalblatt “Flacăra Roşie“ (“Rote Flamme“): “Gestern wurde im Kreismuseum, innerhalb eines feierlichen Rahmens, die Ausstellung 50 Jahre seit der Vereinigung Siebenbürgens mit Rumänien eröffnet“. Zu jenem Zeitpunkt, umfasste die Sammlung ”Museum der Revolution von 1848/49” 17058 Objekte, Originale und Faksimiles. Eine weitere Reorganisierung, welche die Ausstellungsfläche der Revolution von 1848/49 einschrumpfte, wurde 1979 fertiggestellt. Die neue Ausstellung wurde am 29. März desselben Jahres, in Anwesenheit des damaligen Staatspräsidenten, Nicolae Ceauşescu, eröffnet. Mit einigen Änderungen, ist die Grundausstellung des Museums dieselbe geblieben bis 2011, wo sie neu durchdacht wurde. Die Sammlung ”Museum der Revolution von 1848/49”, bereichert im Laufe der Jahre, war Objekt von nationalen und internationalen Ausstellungen, vor allen in Museen aus Ungarn. Obwohl die Ausstellungsfläche verringert wurde, hatten Forscher und andere Fachleute Zugang zu den Gegenständen die im Depot ”Museum der Revolution von 1848/49” gelagert sind. Der ganze Mythos, der um die Sammlung gewoben wurde, konnte von ungarischen und rumänischen Forschern gelüftet werden Dank der Projekte HURO 0801/029 und 0901/237 welche, letztendlich, das Ziel hatten die ganze Sammlung dem breiten Publikum zugänglich zu machen. Übersetzung: Dr. Peter Hügel

333

Istoria „Muzeului Revoluţiei 1848-1849" din Arad „Az 1848–1849-es Forradalom Múzeumának” Története Aradról - Album-

Ilustraţii/Illusztrációk

Muzeul de Relicve până în 1912/ Az Ereklyemúzeum 1912–ig

Palatul Cultural Arad/ Az Aradi Kultúrpalota 337

Directori ai Muzeului de Relicve/ Az Ereklyemúzeum igazgatói

Tabajdi Károly (1833-1886)

Salacz Gyula (1832-1915) 338

Dömötör László (1850-1903)

Varjassy Árpad (1854-1915) 339

Lazăr Nichi, directorul Palatului Cultural (1921-1944) / Lazăr Nichi, a Kultúrpalota igazgatója (1921-1944) Imagini din Coleţia ”Muzeul Revoluţiei 1848-1849” între anii 1950-1979/ Képek az “1848/49–es Forradalom Múzeuma” gyűjteményéből 1950 és 1979 között

340

341

342

343

Inaugurarea Muzeului Judeţean Arad (martie 1979)/ Az Arad megyei múzeum avatása (1979 március)

Directorul Muzeului Judeţean Arad, dr. Nicolae Roşuţ/ Az Arad megyei múzeum igazgatója, dr. Nicolae Roşuţ 344

Expoziţii/Kiállitások

„160 de ani de la Revoluţia paşoptistă din Arad şi Banat“

„Az 1848-as forradalom. 160 évfotdulója Aradon és a Bánátban“

Proiectul Huro. Un muzeu de altădată. O selecţie din Colecţia Muzeului de Relicve din Arad (5.10.2011)

Huro projekt. Egy egykori múzeum Válagatás az Aradi Ereklyemúzeum gyűjteményéből (2011 octóber 5.)

345