dr. Grezsa Ferenc (Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet)
Iskola és drogmegelőzés Kedves Kollégák! Az Országgyűlés október közepén fogadta el a „Nemzeti Drog-ellenes Stratégia 2014-2020 Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen” (továbbiakban: NDS) című Határozatot, hazánk sorrendben harmadik drogstratégiáját. Alábbi összeállításunkban az aktuális magyar kábítószer helyzet és az új Stratégia tükrében vázoljuk az iskola, s ezen belül természetesen a testnevelők lehetséges szerepét a drogproblémák visszaszorításában. Anyagunkban először néhány adat segítségével bemutatjuk a droghelyzet jelenlegi jellemzőit, majd röviden utalunk a kábítószer használat legfontosabb háttértényezőire. Utána támpontokat adunk a szerhasználat felismeréséhez, végül összefoglaljuk, hogy a köznevelés rendszere, az iskolák, illetve a pedagógusok hogyan járulhatnak hozzá e komoly társadalmi probléma enyhüléséhez. Összeállításunkban elsősorban a Stratégiára hivatkozunk, annak pontos elérhetőségét is megadva, - az esetleges további részletes tájékozódás érdekében. A dőlt betűvel szedett szavak értelmezése az anyag végén található Fogalomtárban szerepel. A hivatkozásokban a Stratégia Magyar Közlönyben megjelent hivatalos szövegét vettük figyelembe, a megadott oldalszámok a Közlöny oldalszámait jelentik. 1. Helyzetkép „A rendelkezésre álló adatok szerint valószínűsíthető, hogy a szerfogyasztás egyre fiatalabb életkorban jelenik meg, számos kábítószert kipróbáló már 14 éves életkora előtt kapcsolatba kerül valamely tiltott szerrel. A legtöbb szer vonatkozásában nagy bizonyossággal állítható, hogy a problémás kábítószer-fogyasztók száma növekedést, a heroin használat csökkenést mutat. A droghasználatban a klasszikus szerek mellett teret nyertek a szintetikus szerek, azon belül az új pszichoaktív anyagok (ún. dizájner drogok). Egymástól eltérő fogyasztói mintázatot mutatnak a különböző iskolatípusban tanuló diákok, és a fogyasztási szokások az adott település típusa szerint is változnak, bár az egyes településtípusok közötti különbségek mérséklődtek. A 2011-es ESPAD felmérés alapján a tiltott szereket valaha használók aránya először haladta meg az európai átlagot. A gyógyszerek alkohollal történő együttes fogyasztása például Magyarországon kiemelkedően magas, a kétszerese az európai átlagnak. Az új pszichoaktív szereket használók megjelenése az ellátórendszer számára új kihívást jelent. Ugyanakkor a kezelésbe kerülők jelentős része továbbra is kannabisz és stimuláns használó. Összességében megállapítható, hogy hazánkban az elmúlt négy - öt évben a kábítószer
probléma súlyosbodott.” (NDS, 2013, 73876. oldal) E helyzetértékelést szemlélteti az alábbi néhány ábra. Az életprevalencia-értékek alakulása (%-ban megadva) a 9–11 osztályos tanulók körében (HBSC 2002-2010)
35 30 25
2002
20
2006
15 2010
10 5 0
A tiltott és legális szerek életprevalencia értéke 16 éves diákok körében 1995-2011 között, (%)
20 18 16 14
12 10 8 6 4 2 0 1995 1999 amfetaminok marihuána, hasis heroin inhalánsok alkohol/gyógyszer ghb patron/lufi
2003
2007 2011 ecstasy LSD és más hallucinogének kokain nyugtató mágikus gomba egyéb ópiátok mefedron Forrás: Elekes 2012 Nemzeti Drog Fókuszpont – Éves jelentés 2012
A tiltottszer fogyasztás életprevalencia értékének változása 16 éves diákok körében nemenként, 1995–2011
24 20 16 12 8 fiú
4
összes
lány
0
1995
1999
2003
2007
2011
Forrás: Elekes 2012 Nemzeti Drog Fókuszpont – Éves jelentés 2012
A marihuána havi prevalencia értékei 16 éves diákok körében, nemenként 1995–2011 között (%) 10
8 6 4 2
fiú
lány
összes
2007
2011
0
1995
1999
2003
Forrás: Elekes 2012 Nemzeti Drog Fókuszpont – Éves jelentés 2012
2. Háttértényezők A kábítószer használat háttértényezői igen összetettek. A fiatalok, illetve serdülők értékválasztására, problémamegoldó képességére, önismeretére és önazonosságára, én- és jövőképére, és így egészségmagatartására elsősorban a családok, a köznevelési intézmények, a kortárscsoportok, és a média programok viszonyrendszere, illetve „üzenetei”, tehát az e színtereken megjelenő normák és minták hatnak. A szerhasználat többnyire kapcsolati problémára, a személy és környezete illeszkedésének, együttműködésének valamilyen szintű nehézségére utal. Ennek megfelelően tehát a megelőzésben és a probléma kezelésében kitüntetett jelentősége van a társas kapcsolatoknak és a közösségi viszonyrendszernek,
amelyek nem csak okozhatják a problémákat, de védelmet is nyújthatnak, és támogathatják a személyiség fejlődését. „A kábítószer-probléma jelensége a társadalmi viszonyrendszer, a közösségi kapcsolatok színterein alakul, bontakozik ki vagy szorul vissza. Ezzel összhangban az új stratégiai megközelítés középpontjában az egészség, illetve az egészség támogatása áll. Az a célkitűzés, hogy az erőforrásoknak az egészséghez vezető folyamatok támogatására, a józanság kultúrájának terjedésére való összpontosításával párhuzamosan változzék meg a közösség kábítószer-problémákhoz való viszonyulása, illetve cselekvőképessége. A kábítószerproblémák visszaszorulása elsősorban a közösség problémaérzékenységének erősödésétől és problémakezelő képességének fejlődésétől várható, a nemzeti és helyi közösségeket és az állam eszköztárát egyaránt beleértve.” (NDS, 2013, 73877. oldal) A kábítószer-probléma megjelenését és befolyásolhatóságát alapvetően meghatározza a szűkebb és tágabb környezet értékrendszere, és annak alapján a közösségnek az egészséghez, és az egészséget veszélyeztető körülményekhez, magatartásformákhoz való viszonyulása. Mivel a közösségekben értékrendszerével, életstílusával, életvezetésével (pozitív és negatív értelemben egyaránt) mindenki mintát nyújt mindenki másnak, a kábítószer-probléma valamilyen módon az egész társadalmat érinti. Ebből a szempontból különösen fontos a családok, a köznevelési rendszer, a kortárscsoportok és a média működése. Számos olyan családi működészavar, illetve családon belüli körülmény ismeretes, amely fokozza a gyermek drogfogyasztásának kockázatát. Mindenekelőtt a szülők szerhasználata, legyen szó alkoholról, nikotinról, nyugtató és altatószerekről, vagy egyéb tudatmódosító szerekről. E vonatkozásban nem egyszerűen a nyújtott minta hat kedvezőtlenül, mivel a szülő szerhasználatában nyilvánvalóan az ő szerhasználat iránti nem optimális (megengedőbb, elfogadóbb) viszonyulása is tükröződik. Holott, kutatási adatok szerint a szülők józan életmódja, illetve kémiai szerhasználat iránti egyértelműen elutasító beállítódása gyermekük esetleges drogfogyasztásának elkerülését illetően az egyik legerősebb védő tényező. Ugyancsak növeli a kockázatot a szülők közötti párkapcsolati zavar, illetve annak legkülönbözőbb megjelenési formája. A gyermek számára szorongáskeltő és drogfogyasztást elősegítő tényező a szülők válása, a családban előforduló tartós betegség, fizikai (és szexuális) erőszak, és általában is a szeretetlen, rideg légkör, valamint a szülő(k) tartós távolléte munkavállalás, válás, börtönbüntetés, vagy egyéb ok következtében. Persze kíváncsiságból,
barátok nyomására, vagy csupán „a buli” kedvéért bármely család gyermeke is kipróbálhat különböző szereket, de tény, hogy a jól működő család az ilyen helyzetet sokkal nagyobb valószínűséggel képes kezelni, mint a rosszul működő család. Ez utóbbi szorongást keltő, belső érzelmi légköre szinte „tevőlegesen” is hozzájárul a szerhasználat elkezdéséhez, illetve fennmaradásához. A háttértényezők sorában az iskolai légkör fontos szerepére is nyomatékosan utalni kell. A tanulók iskolájuk, tanáraik és diáktársaik iránti viszonyulása jelentős védő, de egyben kockázati tényező is lehet. Ha az iskola közegét a diák negatívan, elsősorban, mint kudarcai, frusztrációi színtereként éli meg, az a későbbi droghasználatra nézve az egyik legerősebb rizikó faktor. „A beilleszkedési problémákkal, a tanulmányaikban kudarcokkal küzdő diákok körében magasabb a pszichoaktív szereket használók száma, illetve a kipróbálás is fiatalabb korban következik be. Az esetleges későbbi szerhasználatot előre jelző körülmények sorában – a család működési zavarain kívül – fontos a diákok iskolájukkal szembeni elégedetlensége, amely a 7. és a 9. évfolyam között erősödik fel. Szintén erre az időszakra jellemző a dohányzás, a nagyivás és a lerészegedés előfordulási gyakoriságának kiugrása egyes csoportokban. A kábítószer fogyasztás növekedése a 9–11. évfolyamokban figyelhető meg.” (NDS, 2013, 73875. oldal) 3. A szerhasználat felismerése Szélsőséges, és így magától értetődő eseteket leszámítva - különösen a korai időszakban nem könnyű a szerhasználat felismerése. EzértS egyértelmű „bizonyítékok” helyett inkább „gyanújelekről” beszélhetünk, melyeket aztán a megfelelő, nyílt tanár – diák kapcsolat keretében tisztázni lehet. „A droghasználat esetleges külső jelei (ismeretlen szerek, porok, tabletták, szokatlan illatú cigaretták; a fiatal indokolatlannak látszó hangulatingadozásai; gyakori hiányzások a hét első napján stb.) mellett lényegesebb azt hangsúlyozni, hogy ha figyelemmel követjük a fiatal szabadidő-eltöltési szokásait, érdeklődési körét, életvitelét, baráti kapcsolódásait, jobban ráláthatunk a kockázatot rejtő pontokra (pl. túl sokat van egyedül otthon; túl sok időt tölt számítógép mellett reális kapcsolatok nélkül; huzamosabb ideje lehangolt; tanulmányi eredménye látványosan romlik, stb.). Mindezek olyan jelzések, melyek általában a pszichés
egyensúlyborulás mutatói és ez napjainkban igen gyakran droghasználatot von maga után.” (Tremkó, 2012, 2. oldal) A droghasználat felismerése kapcsán – a tanár szemszögéből - tehát elsősorban a tanuló magatartásváltozására, és annak minél korábbi észlelésének fontosságára hívhatjuk föl a figyelmet. Megváltozik a diák osztálytársaihoz, tanáraihoz, tanuláshoz való viszonya. Átrendeződik baráti társasága, többet elmarad otthonról és az iskolából, tanulmányi eredménye hanyatlik, érdektelenné, egykedvűvé, bizalmatlanná válik, és általában is elutasítóbb lesz az iskolai környezettel szemben. A magatartásváltozás észleléséhez „viszonyítási pontokra” van szükség, amelyhez képest a magatartási eltérések megállapíthatók. A tanárnak tehát jól kell ismernie diákjai „szokványos” állapotát, mely ismert alapja a jó tanár – diák kapcsolat. Ennek alapján nem csak a változások lesznek felismerhetők, hanem a jelentkező problémák kedvező befolyásolására is nagyobb esély kínálkozik. 4. Mit tehet a pedagógus? Semmiképpen se reagálja túl a helyzetet! (Sok iskolában ilyenkor azonnali és súlyos szankciókat alkalmaznak, például kizárják a tanulót, aki így még azt a megszokott iskolai kapcsolati hálót, védő közeget is elveszíti, amelyre addig valamilyen mértékben támaszkodhatott.) Fontos tudni, hogy miként a magatartás megváltozásának hátterében droghasználat húzódhat meg, általában a szerhasználat is más oki tényezők egyik „tünete”. Például családi, kapcsolati, önazonossági problémáknak, illetve a legkülönbözőbb okokból kialakuló lelki megterhelődéseknek. A puszta büntetés nem változtat a háttértényezőkön, tehát inkább ront a helyzeten. Azt is érdemes világosan látni, hogy a serdülő korosztály hozzávetőleg egyharmada életében legalább egyszer már kipróbált valamilyen tiltott szert, de e viszonylag nagy tömegnek csak csekélyebb hányada válik rendszeres fogyasztóvá, illetve függővé. A kipróbálók nagy többségénél a szerhasználat alkalmi jellegű marad, majd idővel be is fejeződik. A fenti megfontolások természetesen nem jelentik azt, hogy a felismert droghasználatot bagatellizálni kellene. Ha a tanár ilyet tapasztal, mindenképpen fel kell hívja az érintett tanuló figyelmét arra, hogy a kábítószer fogyasztás jogi értelemben is tiltott, és sok szempontból
komoly probléma, számos egészségi kockázattal jár, és semmiképpen sem alkalmas a különböző kapcsolati, érzelmi, életvezetési nehézségek kezelésére. Droghasználat gyanúja, vagy beigazolódása esetén a pedagógus beszélgessen el a helyzetről a tanulóval. Ne az osztályközösség előtt, hanem külön, négyszemközt. E beszélgetés elsősorban a háttértényezőkről szóljon, ne magáról a szerhasználatról. Célszerű, ha ez utóbbi esemény inkább csak „apropó” és nem fő téma. Legfontosabb, hogy a tanuló érezze azt, hogy személyes problémáit megoszthatja tanárával, akiben megbízhat, és akitől kellő figyelmet, elfogadást kaphat. (Nem a droghasználatot kell elfogadni, hanem az érzelmi problémákkal küzdő diákot!) Legalább is átmenetileg célszerű az ilyen beszélgetéseket rendszeressé tenni. Érezze a tanuló, hogy tanára őszintén érdeklődik iránta és segíteni próbál neki. Sajnos a tanárképzés legfeljebb részlegesen készíti fel a tanárjelölteket a diákokkal folytatott, ilyen jellegű segítő kapcsolatra. A legtöbb tanárnak a pálya gyakorlásakor, „mentközben” kell megszereznie az ehhez szükséges ismereteket és készségeket. A probléma kezelésében feltétlenül hasznos lehet, ha a tanár a lehetséges teendőkről konzultál olyan szakemberrel, aki napi praxisa miatt járatosabb a drogproblémák területén. Ilyen kollégák szerencsés esetben az iskolán belül is megtalálhatók. Például: mentálhigiénés szakképesítésű pedagógus kolléga, az iskola egészségügyi hálózat szakemberei, iskolai szociális munkás, iskolapszichológus, stb. Ha az intézményen belül nincs ilyen képesítésű kolléga, érdemes intézményen kívüli szakemberrel konzultálni, például a Nevelési Tanácsadó, Családsegítő Központ, vagy valamely közeli drogambulancia munkatársával. Az ilyen konzultáció sokat jelenthet, elsősorban a probléma megértésében, a célszerű viszonyulás kialakításban. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a megfelelő tanár – diák kapcsolat külső szakmai segítség „importálása” sem pótolhatja! Tehát inkább a problémáról való konzultáció javasolható, és nem a probléma más intézménybe történő „delegálása”. (Természetesen súlyosabb esetekben a megfelelő szakintézménybe való irányításra is szükség lehet.) Fontos gyakorlati kérdés, hogy adott esetben tantestület melyik tanára foglakozzon a diákkal? Valószínűleg az a helyes megoldás, ha az a tanár, akiben az adott tanuló a leginkább megbízik, akit az adott tanuló vélhetőleg a legjobban elfogad. Márpedig ez a bizalom nem státusfüggő, tehát az osztályfőnök ne tekintse presztizs kérdésnek, ha osztályának diákjával egy másik kolléga beszélget a drogfogyasztás problémájáról.
5. Mit tehet az iskola? Az iskola nem csak egyes tanárain, hanem emberi közösségként, illetve pedagógiai rendszerként is illetékes a drogproblémák megelőzésében és kezelésében. Az új drogstratégia, és az annak megvalósulását szolgáló, hamarosan nyilvánosságra kerülő szakpolitikai program erre nézve számos támpontot nyújt. Az NDS köznevelési rendszert is érintő stratégiai célkitűzése, hogy „Növekedjék az olyan programok és kezdeményezések száma, amelyek bátorítják és megerősítik a kábítószereket nem fogyasztó fiatalokat, illetve népszerűsítik a szermentes életformát. A teljes körű iskolai egészségfejlesztés által elért tanulók aránya 2020-ra érje el az 50%-ot.” (NDS, 2013, 73886. oldal) „Egészséges az olyan intézmény, amelyet a szervezeti bizalom légköre jellemez, amelyik támogatást és kibontakozási lehetőséget biztosít mind a diákok, mind a pedagógusok számára. A lelkileg egészséges, kompetenciáit megélő pedagógus példája, konfliktuskezelő képessége, kommunikációs készsége központi jelentőségű e tekintetben. Az intézmények az egészségfejlesztés és a célzott megelőzés kiemelt színterei, ahol szükség van e tevékenységek megvalósítására és folyamatos fejlesztésére, a minőségbiztosítási követelmények megfogalmazására és következetes érvényesítésére. Támogatni kell az intézmények szocializációs feladatainak hatékonyabb ellátását szolgáló folyamatokat, amelyekkel párhuzamosan a kábítószer használat megelőzését közvetlenül szolgáló intézkedések hatékonysága is növekszik. Ennek legfőbb feltételei:
a szociális és szocializációs konfliktusok kezelésében illetékes segítő szakmák jelenlétének növelése a köznevelési intézményekben,
az iskola-egészségügyi ellátás feladatköréhez kapcsolódó módszerek, tevékenységek folyamatos fejlesztése, az alapellátás és az iskolai egészségügyi szolgálat együttműködésének javítása,
szoros együttműködés a társadalmi bűnmegelőzés és a köznevelési terület között,
a pedagógiai módszerek korszerűsítése, a tanulás hatékonyabbá tétele és a tanulók motiválása érdekében az életkori adottságokat tükröző tananyag megjelenése
a helyi pedagógiai programban,
a tanórán kívüli tevékenységek tartalmasabb, változatosabb megszervezése, tekintettel arra, hogy ezek a tevékenységek a közvetlen befolyásolás eszközeinél nagyobb hatással vannak a tanulók életvitelének és értékválasztásainak alakulására.
Bár e színtér kulcsszereplője a nevelőtestület egésze, illetve a pedagógus, a helyi egészségfejlesztési program megalkotásába és megvalósításába az iskolai egészségügyi feladatot ellátó szakembereket és – a nem pedagógus végzettségű segítő szakemberek közreműködésén kívül – indokolt esetben a szülőket és a diákokat is be kell vonni. Az intézményi programok esetleges – és többnyire csupán egy évre szóló – pénzügyi támogatása helyett hosszú távú cél olyan kiszámítható finanszírozási rendszer kialakítása, amely hosszabb idejű programokat is lehetővé tesz, illetve igazodik a tanulók létszámához.” (NDS, 2013, 73893. oldal) Kedves Kollégák! Amint a fenti vázlatból is kitűnik, az iskolarendszer és azon belül a pedagógusok sokat tehetnek a mainál kedvezőbb droghelyzet kialakulásában. Ez a testnevelő kollégákra is érvényes, sőt rájuk talán különösen, mivel ők már alapképzésüket is a test, a lélek és a szellem egységét valló főiskolai, egyetemi közegben végezték. Márpedig a hatékony iskolai egészségfejlesztés, illetve drogmegelőzés egyik záloga éppen a tanulók testi – lelki – szellemi állapotának egységben való értelmezése és kezelése. E szép szakmai távlathoz kívánt a fenti vázlat néhány kapaszkodót nyújtani. Fogalomtár1 ESPAD: Alkohollal és más drogokkal kapcsolatos európai iskolakutatás (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs). Dizájner drog: Mesterséges, megtervezett módon olyan pszichoaktív hatású molekulát hoznak létre, ami nem szerepel a kábítószerek listáján. Amíg tiltólistára nem kerül a szer, legálisan forgalmazható és használható. Életprevalencia: a személy élete során legalább egyszer már megvalósította az adott magatartást. Életprevalencia-érték jellemzően azon személyek számaránya egy adott közösségben, csoportban, akik életükben legalább egyszer fogyasztottak már például
1
Forrás: A Nemzeti Drogellenes Stratégia, 3. számú Melléklet
kábítószert. Ebbe beletartoznak azok is, akik egy alkalommal fogyasztottak szert, de azok is, akik rendszeres használók. HBSC: Iskoláskorú gyerekek egészségmagatartása (Health Behaviour in School-Aged Children). Az Egészségügyi Világszervezet által kezdeményezett és nemzetközi szabványok alapján zajló egészségmagatartás-vizsgálat. Magyarországon 1985 óta zajlanak ezek a vizsgálatok, négyévenkénti ismétlődéssel. A „Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja, 2010” nemzetközi kutatás 2010. évi felméréséről készült nemzeti jelentés. Kábítószer: A pszichoaktív csoportba tartozó azon szerek, amelyek szerepelnek a kábítószerek, illetve a veszélyes pszichotróp anyagok Egyesült Nemzetek Szervezete által elfogadott listáin. Stimulánsok: Elsősorban a mentális és fizikai állapotot serkentő szerek Szerhasználati mintázat: A szerhasználat szerenkénti eloszlása a társadalom egyes alcsoportjaiban. A fogalom maga alapvetően elméleti konstrukció, amely két forrásból táplálkozik: egyrészt az egyes társadalmi csoportokban a szerek elterjedtségének és egyéb változók ‒ fogyasztási gyakoriság, szervezetbe juttatás módja és egyéb kockázati tényezők – megfigyeléséből, másrészt a közvetlenül nem mérhető fogyasztási szokások vagy egyéb magatartások – kriminalitás, kockázatkeresés, marginalizáció, szociális státusz stb. – becsléséből. Szintetikus kábítószerek: mesterségesen, fizikai, kémiai, illetve biológiai úton előállított kábítószerek. Hivatkozások NDS (2013) Nemzeti Drog-ellenes Stratégia 2014-2020 Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen, In: Magyar Közlöny, 2013. évi 171. szám, 73853-73946 oldal. http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK13171.pdf Letöltés: 2013. december 19. Tremkó, Mariann (2012): A dizájner drogok jelensége – Tanári anyag. Forrás: http://dizajnerdrog.hu/Details.aspx?id=9285474f-5bbe-407a-800f-e210a8119487&Color=Sand Letöltés: 2013. december 19.
