A „SZKÍTA
C S E R G A" - R Ó L
írta:
ÁKOS
PALLA
(Budapest)
A honfoglalás és a kalandozások korának forrásmunkái között igen jelentős Konsztantinosz Porfürojónitosz bizánci császár (905—959) irodalmi tevékenysége, akinek művei a korai magyarság általános és részletes helyzetének megítélése szempontjából fel becsülhetetlenek. Adatai, felhasználásuk és értelmezésük során, az újabb kritikai módszerek alapján közel kerültek a szaktudo mányokhoz, miként a történetírás és a nyelvészet, néhány helyen azonban ezeknek egészségügyi vonatkozásai is vannak, amelyeket részleteiben kellőképpen alig vagy egyáltalán nem tárgyaltak a szakma kutatói. A bizánci császáríró egyik legismertebb munkája a De admi nistrando imperio (A birodalom igazgatásáról). E címet 1611-ben első kiadójától kapta, azóta hat fordítása jelent meg : két latin, egy orosz, egy horvát, egy angol s végül egy magyar, két kiadás ban, 1949-ben és 1950-ben, Moravcsik Gyula fordításában. E műnek méltó párja a bennünket szakmailag érdeklő De cerimoniis aulae Byzantinae (A bizánci udvar szertartásairól) című munka. ,,Ez a munka — írja Moravcsik Gyula —, mely korábbi idevonatkozó írott források és szájhagyományok anyagát egyesíti, rendkívül érdekes leírásokat ad a császári udvar keresztelési, házassági, koronázási, temetési stb. szertartásairól, s egyben közli azokat a formaságokat, melyeket a bizánci udvar az idegen köve tek fogadása, császári lakomák, a hivatalnokok előléptetése, s egyéb ünnepségek alkalmával mindig szigorúan megtartott." Magyarra lefordítva nincs, s csak a X V I I I . század első felében bukkan fel a kézirat, melyet Uffenbach Zakariás Konrád frank furti városi tanácsos vásárol meg. Halála u t á n a lipcsei városi
k ö n y v t á r birtokába kerül. Kötése használat nyomait mutató barna bőr, elő- és hátlapján Korvin címerrel, bizonyságául annak, hogy korábban Mátyás király könyvtárához tartozott. Az első könyvet, illetőleg kötetet 1745-ben Leich Keresztély András adja ki Lipcsében, de a még rá váró m u n k á t 1750-ben bekövetkezett halála miatt nem fejezhette be. Ezt folytatta Reiske János Jakab és 1754-ben a De cerimoniis aulae Byzantinae-t, kétnyelvű, görög-latin szöveggel és jegyzetekkel ellátva két kötetben kiadta. A második teljes kiadás — azóta több nem jelent meg — Niebuhr érdeme, aki Bonnban a Corpus scriptorum históriáé Byzantinae gyűjtöményben 1829-ben jelen tette meg. A munka nyelvezete Moravcsik szerint ,,a világosság és ért hetőség kedvéért általánosan használt és egyszerűbb stílust alkalmaz, de ez az eljárás, mely történeti szempontból csak nyereség számunkra — hiszen ilyen módon a munka régi és elve szett forrásrészleteket eredeti, hiteles alakjukban őrzött meg —, a fordítót nem csekély nehézségek elé állítja. Az egyes nyeivi és stílusárnyalatokat, melyekben irodalmi és népi alakok váltogat ják egymást, szinte alig lehet fordításban visszaadni. De a császár munkáját (helyesebben: forrásait) nemcsak nyelvi tarka-bar kaság jellemzi, hanem főleg a népies forrásokból merített fejeze tekben a mondatok szerkesztésében és kapcsolásában mutatkozó pongyolaság sokszor egyenesen naiv és primitív kuszaság is. Éppen ezért, minthogy a mű sok részében a gondolatok nem egy mást logikus rendben követő és csiszolt szerkezetek alakjában jelennek meg, hanem a népi előadásmód stílusában — aminek természetesen megvan a maga szépsége — a szöveg nem egy helyen homályos, értelmezése vitatható. Ha mindehhez még hozzávesszük azt is, hogy történeti szempontból e munka minden szava fontos s egyes szavak és kifejezések értelmezésétől néha fontos történeti megállapítások függenek." Ennek figyelembevételével, melyet az egész további gondolat fűzés folyamán nem lehet mellőzni, rátérek a m ű n e k az orvos történelmet illető szövegére, mely az utolsó, az 1829. évi kiadás I I . kötetében levő appendix 4G6. oldalán található. I t t a mensuratornak a hadjáratok során ellátandó kötelességeiről intézkedik.
Görög szöveg : Xpi'i érnqpépeööai xov mvZupaxopa . . . . Aouxpóv TOUpKIKOV, riTrouv XKUOIKÓV x í e p f a , uexa KIVZxeptM? öepuaxtvnc; á-rtö abnuiou.
1
Magyai fordítás : Tartozik a mensurator vinni . . . t ü r k fürdőt, azaz s z k ü t h a csergát v ö r ö s k o r d o v á n b ó l bőr medencével. készült
Ez a görög szöveg és fordítása a Csengery Antal szerkesztésében megjelenő Magyar Akadémiai Értesítő 18C0. évi A phil. törv. és t ö r t . tud. osztály közleményeinek első kötetében látott nap világot. Ettől kezdve történetíróink, majd az orvos- és kultúrtörténészek átveszik és magyarázgatják, átértékelik, kitoldják és az egész hozzácsatlakozó gondolatkört egyéni meglátásuk alap ján tudományos céljaiknak megfelelően bővítik. Pedig ez a mondat világosan két részre bontott, de azonos értelmű megnevezéssel írja körül a lényeget. Célom az, hogy a szöveggel kapcsolatban felmerült és állandóan terjedő tudományosnak látszó legendát, vagy mendemondát eloszlassam. Ezért szükséges, hogy a különböző szerzők önkényes értelmi és fogalmi tágítását egymásután előadjam, majd hogy meg kíséreljünk e gondolatsorban olyan rendet teremteni, mely mentes az elfogultságtól, figyelembe veszi a kor lehetőségeit és nem ruházza fel több kultúrával a honfoglalókat, mint ami őket meg megilleti. Végül pedig a közegészségügy kezdeti idejének higiénikus adatait nem kívánja többnek tekinteni -— éppen a nemzet letele pedésének első idejében —, mint a népvándorlás sodrában koráb ban m á r ottlevő és környező más népekét. Ha a fordítás boncol gatása nem hozná meg a kívánt eredményt, mert a szöveg homá lyos, vagy az értelmezés vitatható, olyan analógiákhoz kell for dulni, amely a nehezen érthetőt világosabbá teszi, s a mende mondát pedig való értékére szállítja le. A következőkben a kutatók közléseinek időrendjében sorban bemutatom a korábban ismertetett szöveg olyan nagymérvű megváltoztatását, amelynek okaként kizárólag az tekinthető, hogy a kútfőt közülük senki és az első magyar nyelvű közlést pedig azonnal pongyolán használták fel. A továbbiakban mindenki hozzátett valamit saját szakmai érdekből, vagy a t á r g y iránti lelkesedésből, ezt azonban kizárólag a konstantinoszi szöveg terhére.
Elsőnek a De eerimoniis aulae Bysantinaeval Szabó K á r o l y foglal kozik „ B í b o r b a n s z ü l e t e t t K o n s t a n t i n császár m u n k á i magyar t ö r t é neti s z e m p o n t b ó l ismertetve" c í m e n a Magyar A k a d é m i a i É r t e s í t ő 1860. évi k ö t e t é b e n , amelyből az i d é z e t t fordítás s z á r m a z i k . Tanul m á n y á b a n a s z ó b a n levő mondat értelmezése t e k i n t e t é b e n h a t á r o z o t t nézetről tesz t a n ú s á g o t olyannyira, hogy Reiske legelső megálla p í t á s á t idézi s mellette állást is foglal. í g y annak, a k i ezt u t á n a m ű v é b e n felhasználta, m á r erre figyelemmel k e l l e t t volna lenni. I t t k e z d ő d i k az első értelmezési t á g í t á s . Salamon Ferenc : „ A magyar h a d i t ö r t é n e t h e z a vezérek k o r á b a n " című t a n u l m á n y á b a n , a Századok 1876. évi k ö t e t é n e k 798. lapján így ír „ . . . a magyarok éppúgy, m i n t a m o h a m e d á n o k a tisztaság é r d e k é b e n m o n d h a t n i kopaszra nyiratkoztak, s hogy mosdatlan n é p n e k sem s á t r á t , sem k a b á t j á t nem t a r t o t t á k volna u t á n z a n d ó nak a bizánci c s á s z á r o k " . Majd m á s u t t így í r : „ . . . a magyarok rendes szokásai k ö z é tartozott a fürdés és t á b o r i b ú t o r a i k h o z a fürdő, mely annyira kényelmes és célszerű volt, hogy K o n s t a n t i n császár is u t á n z a n d ó n a k tartotta. Tartozik — m o n d K o n s t a n t i n — a t á b o r r e n d e z ő v i n n i (a császár s z á m á r a ) t ü r k f ü r d ő t , azaz skytha csergát b ő r m e d e n c é v e l " . A l á b j e g y z e t b e n Szabó K á r o l y r a hivatkozik, a k i m i n t l á t t u k , í r ugyan t ü r k fürdőről, de csak Salamon szövegének utolsó m o n d a t á t említi. Minden m á s megállapítása, a m i e tárgyat illeti, ebből a m o n d a t b ó l fakad, adat nélkül, s t ö r t é n e t í r á s i értéke így csak k ö v e t k e z t e t é s n e k m i n ő s í t h e t ő és m á s o d r a n g ú . A/., hogy a bizánci császárok a magyarok k a b á t j á t u t á n o z t á k volna, erről a De eerimoniis aulae Byzantinae nem is emlékezik meg. Amiből ez a megállapítás s z á r m a z i k , m á s g o n d o l a t k ö r része és í g y önkényes m a g y a r á z a t . A t é n y a következő. A bizánci császári udvarban húsvét kor tíz napig t a r t ó lakoma volt, amelyre az udvar valamennyi számot t e v ő e m b e r é t m e g h í v t á k . A feljegyzés szerint a hetedik napon t ö r t é n ő m e g h í v á s o k r a v o n a t k o z ó l a g a m á s o d i k k ö n y v 52. fejezetének 772. l a p j á n a k ö v e t k e z ő áll „ a z alsóbb asztalokhoz m e g h í v a t n a k a hetairiabeli idegen altisztek, a t ü r k ok, k a z á r o k és a t ö b b i e k , számszerint 54-en. S az idegenek saját d o l m á n y u k b a n vezettetnek be". Ez azon ban senki s z á m á r a sem jelentheti azt, hogy a b i z á n c i a k u t á n o z z á k a testőrség magyar altisztjeinek k a b á t j á t . A rendelkezés értelme az, hogy a m e g h í v o t t a k n a k nem kell bizánci r u h á t ölteniük, hanem saját j u k b a n ülhetnek az ü n n e p i asztalhoz. A h e t a i r i á b a n levő idegenek félte, hetőleg azért maradnak saját viseletükben, nehogy b i z á n c i k é n t szerepel késsenek, vagy azokkal össze lehessen téveszteni. Ismerve az intrikák k a i behálózott bizánci udvar életét, ezt számos ok szükségessé tehette.
Salamon szövegét á t v e s z i e z u t á n V o l t György, a k i ö s s z e g y ű j t ö t t m u n k á i n a k 1907-ben megjelent első k ö t e t e 16. oldalán m á r í g y í r : „ H o g y a m i honfoglalóink m á r k ü l s ő k é p p e n is mennyire haladtak, arról t a n ú s á g o t tesz Konstantinusz császár, a k i elrendelte, hogy az u d v a r i e b é d e n a t ö b b i k ö z ö t t t e s t ő r s é g é b e n szolgáló magyar tisztek is magok nemzeti öltözetében jelenjenek meg, v a l a m i n t , hogy a görög t á b o r i s z e r t a r t ó (uiv£upctTOpa) a császár s z á m á r a bőrmedencés magyar fürdőt vigyen. A k é n y e s b y z a n t i u m i udvar m é l t ó n a k t a l á l t a m é g u d v a r i e b é d r e is a magyar ö l t ö z e t e t és m é g a b í b o r b a n s z ü l e t e t t császárs z á m á r a is a magyar f ü r d ő t " . E z t k ö v e t i i d ő r e n d b e n Siklóssy László m ű v e l ő d ó s t ö r t é n é s z ü n k , a k i A magyar k ö z é p k o r erkölcse c í m ű 1922-ben megjelent m u n k á j á ban, a 166. lapon a k ö v e t k e z ő k e t írja : „mesének hangzik de való igaz, hogy a honfoglaló magyar a h o r d o z h a t ó f ü r d ő k á d a t is ismerte. B í b o r b a n s z ü l e t e t t K o n s t a n t i n császár u i . elrendelte, hogy a görög t á b o r i s z e r t a r t ó a császár s z á m á r a b ő r m e d e n c é s magyar fürdőt vigyen m a g á v a l . " Állításait Volf G y ö r g y adataival t á m a s z t j a alá. Ezzel azonban m é g nem zárul be a m a g y a r á z g a t á s o k p a r a b o l á j a , s 1929-ben Magyary K o s s á Gyula Magyar orvosi e m l é k e k című m ű v e I . k ö t e t é n e k 140. l a p j á n a k ö v e t k e z ő k e t t a l á l j u k : „Számos adatunk van arról, hogy mesterséges fürdők használata, fürdőszobák és fürdőházak építése t ö r t é n e l m ü n k legrégibb korszakaiban is divatos v o l t eleinknél. A b ő r m e d e n c é s magyar fürdőkádról m á r B í b o r b a n s z ü l e t e t t K o n s t a n t i n m e g e m l é k e z i k . . . " E m e g á l l a p í t á s á n á l Siklóssy adataira hivatkozik. A Magyar orvosi e m l é k e k I I I . k ö t e t e 1931-ben jelent meg, s ennek 7. l a p j á n a k ö v e t k e z ő k e t olvashatjuk : „ S a l a m o n Ferenc szerint (Századok 1876. 798 lap) m á r a honfoglalás korabeli magyarok tisztaságkedvelő n é p voltak, é p p ú g y , mint a. m o h a m e d á n o k , A t i s z t a s á g k e d v é é r t m o n d h a t n i kopaszra nyiratkoztak, a fürdés pedig rendes szokásaik k ö z é tartozott, s z i n t ú g y t á b o r i b ú t o r a i k h o z a fürdő, mely oly k é n y e l m e s és célszerű v o l t , hogy K o n s t a n t i n császár is u t á n z a n d ó n a k t a r t o t t a és a t á b o r r e n d e z ő j é n e k meghagyta, hogy s z á m á r a mindig álljon k é s z e n a t ü r k fürdő, vagyis a s z k í t a csergát bőr medencével". U t o l s ó k é n t e m l í t e m meg H é j j á P á l k ö n y v é t , — a k i ezt, m i k é n t előszavában írja, dr. G y ő r y Tibornak, az o r v o s t ö r t é n e l m i t a n s z é k egyetemi c. n y i l v á n o s rendes t a n á r á n a k a j á n l o t t a — (A t á b o r i egész ségügy Buda visszafoglalása, k o r á b a n ) , melyben 1936-ban a 103. oldalon a k ö v e t k e z ő k e t írja : „ A t á b o r higiéniáját a f ü r d ő k is elő segítik. M i n t Salamon Ferenc egyik t a n u l m á n y á b a n írja, a magyarok erre m á r a honfoglalás k o r á b a n nagy s ú l y t helyeztek, é p p ú g y , m i n t
a törökök. Csaknem kopaszra nyiratkoztak, s t á b o r i berendezéseik k ö z ö t t a fürdő mindenkor feltalálható, annyira, hogy K o n s t a n t i n császár s a j á t m a g a és seregei részére is a magyarok által h a s z n á l t „ s z k í t a c s e r g á " - t , b ő r m e d e n c é s fürdőt k é s z í t t e t e t t " . Állításainál Magyary K o s s á r a hivatkozik. A k ö z e l m ú l t é v e k b e n szerző nélküli olyan budapesti prospektust l á t t a m , amely feltétlenül valamelyik idézett szerző alapján. Budapest fürdőváros p r o p a g a n d á j á n a k t ö r t é n e t i h á t t e r é t akarta megadni, s e célból virágos szavakkal e m l é k e z e t t meg az ő s m a g y a r o k fürdési hajlamaü'ól és m é g a hadi életben is h a s z n á l a t o s cserzett bőrből k é s z ü l t f ü r d ő k á d j u k r ó l . I l y e n e l ő z m é n y e k figyelembevételével természetesen joggal lehetett ország-világ elé v i n n i , hogy m á r a 800-as é v e k t ő l kezdve mennyire tisztaságkedvelő v o l t a m a g y a r s á g eleje, s egyben azt is, hogy mekkora u n i k u m v o l t a bőrmedencés magyar f ü r d ő k á d , amellyel m é g a- bizánci hadsereget is felszerelte B í b o r b a n s z ü l e t e t t Konstantin.
A valóság megállapítása céljából a rendelkezésre álló mondat, valamint az analógiák alapján vegyük vizsgálat alá a szkíta csergát és a gyér bizonyság adataiból, valamint nyelvészeti emlé kekből kíséreljük megállapítani, valóság-e, vagy mende-monda a bőrfürdőkád. Feltételezett léte kimagaslóan nagy egészségügyi kultúrát, majd pedig olyan ipari fejlettséget bizonyítana, mely a I X . szá zadban egy 60—70 év óta letelepedett, korábban nomád népnél súlyosan eshet számításba. A környező népek m á r századok ó t a kultúrkeretben élnek, azonban hasonlóság sem egyikre, sem m á sikra nem található. A rómaiak és germánok szappanhasználata hozzánk nem jutott el, tehát csak a nomadizáló törzsek magukkalhozott szokásaival, vagy iparával lehet számolni. Anonymus t ö b b helyen kitér arra, hogy a magyarok ügyes úszók voltak : „fluvium E t y l super Tulbou sedentem ritu paga nismo transnataverunt", majd „fluvium Budrug transnataverunt". E készültség, az úszni tudás azonban életmódjukból eredt, hiszen hidak és gázlók hiányában a vizeket csakis átúszni lehetett, egyébként a halász-vadász életmódnak az úszni t u d á s szoros velejárója. Schwarz Ignác : A fürdők történetéhez 31 agyarországon című tanulmányában (Századok, 1891) írja : „Előszeretettel fürödhet-
tek t e h á t hideg vízben, s megismerkedhettek ama előnyökkel, amelyekkel a fürdés jár. Hogy őshazájukban a hideg fürdéssel éltek-e egyedül, azt biztonsággal nem állíthatjuk, de az a tény, hogy Magyarországon való letelepedésükkor elég alkalmuk volt az ittlakott népek igen kezdetleges fürdőintézményeivel meg ismerkedni." Pannónia fürdőit —- m i u t á n a I V . század végén Róma csapatait kivonja — karbantartás nélkül az idő t ö n k r e t e t t e , melyhez még az is járult, hogy a népvándorlás egymást sűrű rendben követő rajai nem építettek, hanem romboltak, s így az ősmagyarok für dőket e helyen még romjaikban sem találhattak, mert azt 500 év alatt betemette a föld. Priscos Rhetor említi, hogy Attila u d v a r á b a n egy Szerémségből származó fogoly volt, aki mint balnei architectus egy hun főúr, Onógésius utasítására fürdőt épített azzal, hogy ennek elké szültével szabadon bocsátja. ígéretének nem tett eleget, vissza tartotta őt, hogy neki és családjának fürdésüknél segítségükre legyen (ut sibi totique suae familiae dum lavarentur operas praestaret). Ez az egyetlen adat, amit a hunoknál találunk, azonban i t t nem fürdők, hanem csak egy fürdő építéséről esik szó, a m i t a l á n csak egy magasabb kultúrájú, származásilag nem is hun egyén utánzáson alapuló igénye lehetett. í g y ezt óvatosan kell fogadni, mivel a hunok nomadizáló nép voltak, s nem volt állandó építkezésük. Szerepüket rendkívül szűk térre kell korlátozni, hiszen adataink szerint egyébként éppen ők pusztítottak el több nagy és közismert fürdőt, mint 450-ben a luxueillit és 455-ben az albanóit. Természetesnek mondható, hogy a magyarok a hunokat és egyéb népeket követve, hatalmuk megalapítását szolgáló törek véseik közepette szintén nem az élet kényelmével, többek között a fürdéssel foglalkoztak, hiszen azt még nyomokban sem látták, s így rájuk befolyással nem lehetett. Igényük nem nyílt meg ilyen irányban, hiszen nem ismerhették, mivel alig letelepülőben levő nomádok voltak. Adataink vannak arra vonatkozóan, hogy „az egyház első hívei templomok híján fürdőkben gyülekeztek, ilyenmódon lassanként átváltoztak a fürdők templomokká, a fürdőedények szenteltvíz tartókká, keresztelő medencékké." Ezek az adatok azonban csak
Itáliára vonatkoznak, ahol a római thermák nem estek áldozatul a népvándorlás rombolásainak. Tehát nyugodtan állítható, hogy a letelepedő magyarság fürdőket nem látott, s ha volt fürdési igénye, az nem a higiéniából fakadt. A tisztálkodással és mosdással kapcsolatban lehettek kívánságaik, azonban ez nem azonosítható a mai értelemben vett fürdéssel és a fürdés nyújtotta élvezetekkel. Utánzandó és mintaként felhasználható fürdőkultúráról és annak tárgyairól beszélni ilyen módon alapnélküli. Ezek u t á n a lényeg megvilágítása miatt a következőkben a konstantinoszi szövegben levő szkíta cserga értelmét és fogalmi körét óhajtom vizsgálat t á r g y á v á tenni, hogy magyarázatot talál junk. Feltevésem szerint is a magyar fürdő és a szkíta cserga azo nos fogalom, s nem más, mint nemezből, gyapjúból készült sátor, melyben tisztálkodhattak. Tehát akár t ü r k fürdőt használunk bőr medencével, akár szkíta csergát bőr medencével, azonos. A türk, illetőleg magyar fürdő, vagy a szkíta cserga még nem fürdőalkalmatosság, ehhez szükség van a bőr medencére, így a z u t á n nem bőrmedencés magyar fürdőt veszünk alapul, hanem magyar fürdőt bőr medencével. A magyar fürdőben lehet fa medence, fém medence, bőr medence. B á r a türk és szkíta név nem azonosak, i t t értelemszerűen, nyilván szokásból folyólag, mégis egy mind a kettő és a t ü r k fürdő olyan, mint a szkíta cserga, melyben bőrből készült fürdőkészséget használ adott esetben Konstantinosz. A „kinszternész dermatinész" pedig annak a helynek a bélése, medencéje — melyben tisztálkodik a császár —, hogy a víz egy helyben maradjon, s ezért vetik fel a kutatók a mai fogalmaink szerinti fürdőkád meghatározást. Ha a görög kinszternész, vagy kiszternész és a latin cisterna szavak között rokonság áll fenn, e feltevés elfogadhatónak látszik. Ha kád jellegűnek fogadjuk el az eddigi gyakorlat alapján, úgy ez merevítő részeket is feltételez, mivel a bőr egymagában, éppen a használat folytán, alakját vál toztatja és a fürdést megnehezíti. Tehát olyan szerkezeti részre is szükség van, melynek nyomáról nem tud az irodalom. Ha szűkebb gondolatkörben mosdómedencére gondolunk, az inkább valószínű síthető, úgy anyag-, mint célszerűsége miatt, vagy végül olyan kiképzésű helyre, melynek üregét béleli k i a bőr, s ez veszi fel valamilyen víztartó edény alakját; azonban ez kétes és erőszakolt. 15
Orvostörténeti
közi.
225
A kordován megnevezés vitatható, végeredményben lehet az más bőrfajta, s főleg olyan, mely a célnak tulajdonságainál fogva jobban megfelel. Ez pedig a bagaria, a zsíros bőr, melyet a Bizánc cal szomszédos bolgárok és oroszok készítettek. Azonban a cis terna, valamint a kordován bőr való értékének eldöntésére nem vállalkozhatom, mert ez m á r tisztán nyelvészeti feladat. Analógiaként megemlítendő Hérodotosz, aki szerint a szkíták úgy szokták magukat izzasztani, hogy ,,sátrak alá bújnak, s azu tán kendermagot szórnak a tűztől izzó kövekre, s az amint rávetik, füstölög és olyan gőzt csinál, hogy azt semmiféle hellén-féle izzasztó fürdő felül nem múlja, s a szkíták örvendve az izzasztásnak ujjon ganak, ez nekik fürdő helyett szolgál, mert testüket vízzel teljesen nem mossák." Sz. I . Rudenko Az alt áj hegy vidéki lakosság kultúrája a szkíta időkben című művében ismerteti azokat az ásatási eredményeket, amelyet 1929 és 1949 között kisebb-nagyobb megszakításokkal végzett az Altáj-hegység északkeleti részén levő paziríki kurgáncsoportnál, mely a felső Jeniszej balpartján fekszik. Az ásatási eredmények az időszámítás előtti X V I I I — X X . századból szár mazó sírokat t á r t a k fel gazdag melléklettel, melyek között több bebalzsamozott, illetőleg mumifikált férfi és női hullát találtak. A sírkamrákban levő tárgyakkal vonatkozásban egyebek között a következőket írja : ,,A paziriki m á s o d i k k u r g á n s í r k a m r á j á n a k d é l n y u g a t i s a r k á b a n hat d a r a b b ó l álló farúd k ö t e g e t t a l á l t a k , mely alatt egy n é g y l á b ú , derékszögű bronz edény á l l o t t , tele t e r m é s k ő v e l . E r u d a c s k á k n a k hossza 122,5 cm, á t m é r ő j ü k felső végüknél 2 cm, és az alsó vastagabb részén k b . 3 cm. Minden r ú d felső végétől 2 cm-re á t v a n fúrva, s ezekbe a l y u k a k b a szíjat h ú z t a k , ami így a botokat összekötötte. Valamennyi b o t spirális v é k o n y nyírfakéreg szalaggal van beragasztva. É s z a k a b b r a , a s í r k a m r a n y u g a t i felében, egy m á s i k bronz e d é n y t t a l á l t a k ( s z k í t a t í p u s ú ü s t ö t ) , mely szirrtén k ő v e l volt megrakva és fölötte ugyancsak hat hasonló bot volt, ezeket a sírrablók (száza dokkal az á s a t á s e l ő t t ) f o s z t o g a t á s u k a l k a l m á v a l részben összetör ték és l e d ö n t ö t t é k , mindez a füstölővel e g y ü t t nagyobb b ő r t a k a r ó v a l volt b e b o r í t v a . A k é t e d é n y b e n , m i n t m á r fentebb e m l í t e t t ü k , a. k ö v e k k e l e g y ü t t kisebb mennyiségű kendermagot t a l á l t a k . A kender-mag az
előbb leírt b ő r k u l a e s b a n v o l t , amelyet s z k í t a t í p u s ú ü s t fölé, a h a t bot közül az egyikre akasztottak. A füstölőbe izzó k ö v e k e t r a k t a k , hol a kendermag egy része elégett, vagy m e g p ö r k ö l ő d ö t t . A füstölő fogantyúja nyírfakéreggel v o l t borítva, valószínűleg azért, mert az izzó k ö v e k t ő l annyira felmelegedett, hogy puszta kézzel nem lehetett hozzáérni. T e h á t a m á s o d i k k u r g á n b a n k é t füstölőkészletet t a l á l t a k k é t edénnyel, amelyek k o r á b b a n t ű z b e n levő k ö v e k k e l voltak telerakva és kendermagot. Ezek felett á l l í t o t t á k fel a s á t r a k a t , amelyeknek v á z á t k é p e z t e a hat b o t b ó l álló szerkezet. Ez az egyik esetben egy nagyobb b ő r t a k a r ó v a l v o l t b o r í t v a . A m á s i k esetben n e m e z b ő l készült t a k a r ó v a l , s ennek is nagyobb darabjait m e g t a l á l t á k a sír kamra n y u g a t i s a r k á b a n . A k e n d e r m a g t a r t ó b ő r k u l a c s hozzá v o l t k ö t v e a rudak egyikéhez. T e h á t m i teljes készletekkel rendelkezünk, amelyeket a megtisz t u l á s k u l t u s z á n á l h a s z n á l t a k , s erről írt Herodotos oly részletesen a Fekete-tenger melléki s z k í t á k k a l kapcsolatban. Ilyen k é n d e r e s füstölőkészlet minden paziriki k u r g á n b a n k i v é t e l nélkül előfordul, ha az e d é n y e k és t a k a r ó k a m á s o d i k k u r g á n kivételével el is k a l l ó d tak a rablók kezén, a r u d a c s k á k megmaradtak minden egyes k u r g á n ban, t e h á t a k e n d e r m a g f ü s t ö l é s t g y a k o r o l t á k nemcsak a m e g t i s z t u l á s k u l t u s z á n á l , hanem a k ö z n a p i életben, s m i n t ezt m á r m e g e m l í t e t t ü k a negyedik fejezetben, a férfiak é p p e n ú g y füstöltek, m i n t a n ő k " . A h i v a t k o z o t t negyedik fejezetben pedig a k ö v e t k e z ő k é p p e n vonja le a k o n k l ú z i ó t : , , A n a r k o t i k u m o k r ó l . . . i t t csak a n n y i t említek meg, hogy a kendermag füstölése h a s o n l ó a hasiséhoz és kétségtelen, nemcsak a t e m e t é s e k u t á n i megtisztulási kultuszban használatos, hanem a mindennapi életben is. A Geszihi Alexandriski szótár n e m h i á b a hivatkozik Herodotosra és a kendert s z k í t a füstölő nek nevezi, amelynek olyan ereje van, hogy m i n d e n n é l jobban megizzasztja az embereket. í g y t e h á t a kendermagot h a s z n á l j á k füstö lésre ; minden valószínűség szerint a férfiak és n ő k is éltek ezzel, mert hiszen azokban a s í r h a l m o k b a n , hol férfi és n ő volt e g y ü t t e s e n elhelyezve, k é t ilyen füstölőkészletet helyeztek el. Lehet, hogy a füs töléshez a s o m k ó r ó m a g j á t is h a s z n á l t á k , melyet a paziriki k e t t ő s k u r g á n b a n meg is t a l á l t a k . " (Geleta József fordítása.)
Azonban a görög—latin műveltségű Konstantinosz nem effajta fürdővel él, hanem a feltételezett bőrmedencére tekintettel ter mészetesen vizet használ. Elsőként Keiske is a szkíta csergát fürdésre használt bőrsátor15*
227
nak tartja, m i u t á n a cserga szó fogalmát és jelentését feltételez hetően nem ismeri, de ezzel a bőrfürdőkád gondolatkört el is veti. . Miután pedig célom az, hogy a cserga szó értelmét megvilágít sam, így ennek értelmezését kell kutatni. Gyóni Mátyás a cserga szót, Konstantinosz szórványát, egykorú török szó átírásának tartja, s megállapítja, hogy a szövegben a rávonatkozó IKU^IKÖV jelző kétségessé teszi, hogy a fürdő és neve magyar eredetű lett volna. A nyelvemlékekben a cserge szó aránylag későn fordul elő, X V . századi előfordulása pedig arra int, hogy „ne tegyük fel meg létét már az ómagyarban, hanem oszmanli-török eredetűnek tartsuk," — állapítja meg Gyóni, aki egyébként a De cerimoniis aulae Byzantinae-t, a forrást ismeri és csak ,,fürdőkészség"-ről emlékezik meg, s még azt mondja, ,,a császári útifürdő is való színűleg sátorszerűen felállítható fürdőkészség lehetett." A magyarban a cserga szónak cserge nyelvjárási alakja is van azonos értelemmel, s így ezek után vizsgáljuk a magyar cserge szó előfordulását a különböző századok szótárainak értelmezésé ben : Ambrosius Calepinus : Lexicon. Coloniae, 1534. Sagum: Chlamys militaris quadra (Juvenalis, Cicero, Suetonius) Virgatis lucent sagulis (Vergilius) Stragulum : genus vestis (Ulpianus) nam neque tunc plumae, nec stragula picta soporem (Tibullus) Siparium : velum mimicum. E t haec siparia pro aulac is postera aetas usurpavit. (Apuloius) Ambrosius Calepinus : Dictionarium X I . linguarum, Basileae, 1590. Sagum : E i n k u r z Kriegskleid. Curtamente zeke, item tserge. Stragulum : Genus vestis, i n q u i t Asconius, Tserge pokrócz. S i p a r i u m : Véli genus quo utantur m i m i , scenique artifices ad scenam ollanda. Jaczo hely beburiba födoző zorgam. Johannes Frisius : Dictionarium bilingue. T i g u r i , 1677. Sagum: kriegskleid hocketen, saga s u m e r é , parare. — sich zum krieg z ü s t e n Cicero : civitatis est i n sagis, die statt ist i n wafen. Stragulum : allerley deckzeug (als beth oder satteldecke) Siparium : der fürhang hinderdem die sehauspieler sint.
Molnár Albert : Dictionarium ungarieo latino germanicum. X o r i m bergae, 1708. Sagum : K u r t a mente, zeke, sterge, katona k ö n t e s . Horatius : Lugubra m u t a v i t sagum. Kriegskleid, Waffenüberzug. Stragulum : czerge, p o k r ó t z , Tibullus : N a m neque t u m plumae nec stragula pieta soporem. Decke Rossdeeke, Bettdecke, Satteldeeke. Siparium : Előfüggesztő Ponyva, J á t é k h e l y fedezőgő, Sergelcpel, Szünyeg. Juvenalis : sipario elamosum ageres u t phasma Catulli. Schauspiel fürhang (dahinter die Schauspiller sind) Czérge : Gausape, Gausapina, Stragulum. Pferd-Deeke (zotteoht Kleid) Sattel Decke. P á p a i P á r i z Ferenc: Dictionarium hungarico l a t i n u m . Cibini, 1782. Sagum : K u r t a mente, Zeke, Katona k ö n t ö s . Sagum villosum : gyapjas köpenyeg, s z u k m á n y . Stragulum : Tserge, P o k r ó t z , mindenféle lepel, k á r p i t . Stragula vestis : t a k a r ó k ö n t ö s . Siparium : Előfüggesztő ponyva, J á t é k h e l y r e előfüggesztett k á r p i t , A g y szuperlát. Siparium adducere, obducere, reducere. A bemutatott felsorolásból megállapítható, hogy több századon keresztül a magyar cserge szó és szinonimája semmit sem változott, mivel állandóan egy jelentőséget hordoz akkor, midőn a nyelvi fejlődés nagy lépésekkel halad előre. A magyar cserge szó török eredete kétségtelen : -rZepxa = cserge = Cárgá vonalon pedig k i m u t a t h a t ó a származás, ugyancsak a törökségből egy cárgá = sátor jelentésű szó (Radloff, Vb. I I I . 1970). Miután pedig jöve vényszónak kell tekinteni, nem lehet értelmét másképpen felfogni, mint állati szőrből, gyapjúból, nemezből készült sátor, amely t ö b bek között, vagy kizárólag fürdési célokra is alkalmas lehetett. Egyébként Magyary Kossá szóhasználata is hibás, mert a cserga szót esergát-nak, tárgyesetben használja, holott erre sehol példa nincs. A X I X . században kiadott magyar szótárak értelmezése szintén nem hagyható említés nélkül. A Czuczor—Fogarasi-szótárban, mely 18(32-ben Pesten jelent meg, a cserge szóra v o n a t k o z ó l a g a következő áll : Cserge (csér-ég-e) főnév, cserge székely szó a közönséges mindennapi h a s z n á l a t ú lópokrócnál valamivel szebb t a k a r ó t jelent, mellyel a szegény emberek t a k a r ó z n a k , azonban van lócserge is, melyet lóra terítenek.
Cs. B o g á t s D é n e s á l t a l g y ű j t ö t t és K o l o z s v á r o n 1943-ban meg jelent H á r o m s z é k i oklevél szójegyzék 1708-ból származó k i g y ű j t é s é ben „Cserge, ,gyapju p o k r ó c ' . 1708 ; Egj viseltes fejér gjapju cserge" szerepel. Gombóez-—Melich : Magyar etimológiai s z ó t á r á n a k (Budapest, 1914—30) 982. oldalán a k ö v e t k e z ő k e t olvashatjuk. Cserge s á t o r . Edelspacher szerint az újgörög jZepfa, TlepYI a szlávból vette á t . m í g Konsztantinosz Porfürojcnitosznál előforduló TÜepYa a t ö r ö k ből származik, végső forrása a szócsaládnak a latin serica, serga volna, a magyar szó eredete t i s z t á z v a nincs. Lokotsch K a r l : Et imologischcs Wörterbuch der e u r o p ä i s c h e n (germanischen, r u m ä n i s c h e n u n d slavischen) W ö r t e r orientalischen Ursprungs. Heidelberg, 1927. c í m ű m ű v é b e n a k ö v e t k e z ő k szerepel nek. „ D a s W o r t geht letzten Endes auf lateinische serica z u r ü c k , kleines Zelt auf zwei Pfhälen, hier aus r u m ä n i s c h zerga Bauerteppich, Wagendecke, Plane, bulgarisch zerga, Zelt dickes Gewebe, serbisch zerga, Zelt, kleinrussisch Dzerha wollene Decke. A nyelvtudomány művelői a cserga szónak, vagy a csergének a latin serica-ból való származását már általában ehetik és török jövevényszónak tekintik, mivel helytelenül hozták kapcsolatba latin szóval. A rendelkezésre álló) adatok alapján kétségtelennek látszik, hogy a cserga szónak fogalmi köre nemcsak magyar nyelv területen, hanem a bolgár, szerb, kisorosz és román nyelvekben is azonos fogalmat fed, a mai nyelvben is élő azonos jelentéssel. Arany J á n o s a „ B u d a h a l á l á " - b a n így ír: . . . Föl M á t r a h e g y é b e , kalauzzal j ö t t e k Csergét,' k ü l ö n á l l ó t a völgyben ü t ö t t e k . . . A Szarvas G á b o r és Simonyi Zsigmond szerkesztésében megjelent Magyar n y e l v t ö r t é n e t i s z ó t á r a cserge címszó alatt közli, hogy ez előfordul m é g Molnár Albert : Dictionarium ungarico l a t i n u m , Norimberga, 1606 ; Nadányi János: Kei t i dolgok leírása, Kolozsvár, 1669 : Arnos Commenius: Janua linguae L a t i n á é reserata aurea, i n hung. l i n g u a m translata per Stefanum B e n i a m i n Szilágyi, K o l o z s v á r , 1673 és v é g ü l gróf K e m é n y J á n o s és N . K o v á c s I . k i a d á s á b a n K o l o z s v á r o n 1837—1845-ben megjelent É r d é l y 1
„Cserge, sátorféle. Perzsa szó, v a l a m i n t a s á t o r is. E m l é k í r ó i n k n á l is fordul e l ő i l y ö s s z e t é t e l b e n : cserge sátor."' (Arany J á n o s jegyzete)
ország történettára c í m ű m ű v e k b e n . N a d á n y i és K e m é n y kifejezetten a cserge s á t o r alakot is megemlítik. Összegezve az előadottakat, az ismertetett adatok és analógiák bizonyságtétele mellett megállapíthatjuk, hogy a szkíta cserga ezek szerint szkíta sátor és semmi más. Minden egyéb magyarázat alap nélküli. Ezért jövőben nem beszélhetünk bőrmedencés magyar fürdőkádról, valamint ezzel kapcsolatos és ebből eredő utánzásra méltó fürdőkultúráról, mellyel a bizánci hadsereget kereken 1000 esztendővel ezelőtt magyar mintára ellátták. Távol áll tőlem viszont az, hogy t a n u l m á n y o m keretében idézett szerzők m u n k á s s á g á t bíráljam, de ami eddig elhangzott és nem követi szó szerint a konstantinoszi szöveget — maradjon t o v á b b r a is mende-monda, mert a bőrmedencés magyar fürdő k á d a t , bármennyire is jelentős volna, mégis törölni kell a magyar közegészségügy t ö r t é n e t é n e k első lapjairól. I R O D A L O M Ilómair—Szokf'ű—Kerényi : Egyetemes t ö r t é n e t . Budapest, 1936. Hónran—Szekfű : Magyar t ö r t é n e t . Budapest, 1941. Marczali Henrik : Nagy képes v i l á g t ö r t é n e t . Budapest. X é k á m Lajos : A régi magyar b ő r g y ó g y á s z a t emlékeiből. Buda pest, 1908. G y c n i M á t y á s : M a g y a r o r s z á g és a m a g y a r s á g a bizánci források t ü k r é b e n . Budapest, 1938. Gycni M á t y á s : A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei. Budapest, 1943. Moravcsik Gyula : Byzantino turcica I . D i e byzantinischon Quellén der Gesclűchte der T ü r k v ö l k e r . Budapest, 1942. I I . Sprachreste der T ü r k v ö l k e r i n den byzantinischen Quellén. Budapest, 1943. Moravcsik G y u l a : B í b o r b a n s z ü l e t e t t K o n s t a n t i n : A birodalom k o r m á n y z á s a , Budapest, 1950. Schoenvisnor, Stefair : De ruderibus laconici caldariique Romanis et a l ü s monumcnta i n solo Budensi. Buda, 1778. Salamon Ferenc : Magvarország a török h ó d o l t s á g k o r á b a n . Buda pest, 1886. A r a n y J á n o s összes költői m ű v e i . F r a n k l i n T á r s u l a t , 1(116. oldal. Kuzsinszky Bálint : A q u i n c u m romjai. Budapest, 1890. Ortvay T . : Magyarország régi vízrajza a r ó m a i fürdők alatt.
Bel Mathias : Adparatus ad h i s t ó r i á m H u n g á r i á é . P o s o n ü , 1735. Paciaudus : De sacris christianorum balneis. V e n é t ü s , 1750. Spanhem : H i s t ó r i a ecclesia sec. I I . Psaltes St. B . : Grammatic der byzantinischen Chroniken. G ö t t i n gen, 1913. T h u m b A.: H a n d b u c h der neugriechischen Volkspraehe. Stiassburg, 1910. T h u m b A . : Die griechische Sprache i m Zeitalter des Hellenismus. Strassburg, 1901. Petz V . : Ú j görög nyelvtan. Budapest, 1894. Petz V . : A görög nyelv dialektusai. Budapest, 1907. S z a b ó K á r o l y : Kisebb t ö r t é n e l m i m u n k á i . Budapest, 1874. C. H . Py,ienKo : Ky.'ibTypa Hace.-ienna Bpe\iH.
r o p n o r o a.riTan
B cKHCJDCKoe
MocKBa. 1953.
PE310ME 3 T I O ^ M e T o ^ H ^ e c K H o6cy>i\,iaeT CCHJIKV — Haxojxaiviy io B OÍHOM . i H T e p a T y p H O M HCTO^HHKC B e H r e p c K o i í n c T o p n n , K a c a r o m y i o c H nepBoft s n o x H B e H r e p c K o i í o ö i a e c T B e H H O H c a H H T a p H H H K o p p e K T u p y e r TOMKH 3peHaH npe>KHHX HCC.ieaoBaTe.Teíi. H C T O I H H K O M 3THM HB.THeTCH H a n u c a H H a a OKO.TO 950 ro;ia p a ö o T a B H 3 a n T i i f t C K o r o H M n e p a T o p a K o H C T a H T H H a B a r p H H o p o . m o r o , HMewman 3 a r j i a B H e «De c e r e m o n ü s aulae Byzantinae».
ZUSAMMENFASSUNG Die Studie behandelt methologisch einen. Hinweis i n einem Quellen werk der ungarischen Geschichtsforschung ; eine Stelle, die sich a u f die erste Epoche des ungarischen Gesundheitswesens bezieht. D e r Verfasser berichtigt den S t a n d p u n k t der bisherigen Forscher. Es handelt sich u m das cca 950 geschriebene W e r k des byzantini schen Kaisers Konstantinos Porphyrogennetos De ceremoniis aulae byzantinae. SUM M A R Y The study discusses methodically a reference occurring i n a source, a w o r k of reference i n the H u n g a r i a n history, t h a t makes statements as t o the earliest times of H u n g a r i a n health conditions. Also, t h e standpoint of earlier investigators is c o r r e c t e d . The source is a work w r i t t e n b y Constantinus Porphyrogenitus, Emperor of B y z a n t i u m , around 950, entitled " D e eerimoniis aulae Byzantinae".
