ÍRTA: Kereki Albert SZERKESZTETTE ÉS A BEVEZETÉST ÍRTA:
Gadó György Pál NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS: Rozs András TERMÉSZETFOTÓK: Seregélyes Tibor
KIADTA: WWF Magyarország 1124 Budapest, Németvölgyi út 78/b Telefon: (1) 214-5554, fax: (1) 212-9353 Adószám: 18226814-1-43 Számlaszám: ERSTE BANK Rt. 11649001-07903500-49000003
TÁMOGATTA: Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat A Hagyd élni a vadvirágot! kampányt a WWF Magyarország és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság indította
Budapest, 2001. február
Előszó
K
Kacsóh-Heltai daljátékában János vitéz a rózsaszál és a legszerelmesebb levél hatását hasonlítja össze. Mi a rózsaszál és a vadvirágcsokor hatását. Nem a szerelmes szívekre, hanem a természetre. A címlapon látható Virágárusok a korzón című képet Inkey Tibor 1938-ban fényképezte. Csodálatos hangulata van. A vadvirágcsokrok ma is sokakban szép emlékeket idéznek fel. Ám azt reméljük, hogy ha kiadványunkat elolvasva megismeri a vadvirágok gyűjtésének következményeit, legközelebb szeretteinek Ön is kertészetben termesztett virágot vásárol. Például egy szép rózsaszálat. Hisz az mégiscsak szebben beszél. Bár a vadvirágok városi árusítása feltűnő jelenség, nagyon kevesen ismerik fel a következményeit. Súlyos hibát követünk el, ha kedves szokásként próbáljuk beállítani, melynek káros hatása szóra sem érdemes. Míg a század elején Pénzes Antal 6 hetes „szezonnal” számolt, mára ez közel kétszeresére, 10–12 hétre növekedett. Régebben a gyűjtés a reggeli órákra korlátozódott, mára egész napossá vált. A férfiak és fiatalok bekapcsolódása a tevékenységbe, a munkamegosztás, a szervezettség kialakulása, a tény, hogy egyre többen „hóvirágoznak”, mind-mind arra intenek, hogy lassan komolyan kellene venni a jelenséget. A pusztítás mértékére vonatkozó számítások is ezt támasztják alá. Sokan elintézik annyival, hogy „annyi a vadvirág, jut is, marad is”. Ez a „kimeríthetetlen, végtelen természeti erőforrások” téves teóriája. Így vélekedtek Amerikában a bölényről és a vándorgalambról, és sajnos sokan így vélekednek az édesvízkészletekről, a légkörről, az erdőségekről is.
Tartalom
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . 3 VADVIRÁGOK PUSZTÍTÁSA NAGYBAN ÉS KICSIBEN . . . . . . . . . . . . . . . 5 A LEGGYAKRABBAN ÁRUSÍTOTT VÉDETT TAVASZI VIRÁGOK . . . . . . . . . . . . . 7 VANNAK FAJOK, AMELYEK MÉG VÉDTELENEBBEK . . . . . . . . . . . . . . . 11 A LEGGYAKRABBAN ÁRUSÍTOTT NEM VÉDETT TAVASZI VIRÁGOK
. . . . . . . . 12
A VADVIRÁGOK ÚTJA AZ ERDŐBŐL AZ UTCASAROKIG
. . . . . . . . 14
KÁRBECSLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 MIT TEHETÜNK?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 VÁRJUK VÉLEMÉNYÉT! . . . . . . . . . . . . . . 21
Bevezetés
Ébredtek már Önök március első hetében éjjel fél háromkor vekker hangjára? Ha igen, akkor tudják, hogy ilyenkor a vekkerek bántóan élesen csörögnek. Ám nincs mese, aki a virágpiacra indul, hogy megnézze, nem kerülnek-e védett vadvirágok a nőnapi forgalomba, annak az éjszaka közepén kell kelnie. Kiadványunk szerzője sosem panaszkodott emiatt. Nem elégedett meg a feltételezésekkel, biztos ismeretekre akart szert tenni. A virágpiaci kirándulás után hatkor hazament, lezuhanyozott, és még kényelmesen odaért a munkahelyére. Figyelme egy ideig csak a védett növények árusítására terjedt ki. Hogy lehet, hogy az eladásra kínált tavaszi csokrokban újra és újra fel lehet fedezni tavaszi tőzikét, csillagvirágot, májvirágot? A természetvédelmi törvény világosan kimondja, hogy minden védett növényfaj gyűjtéséhez, birtokban tartásához, adásvételéhez, termesztéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Mivel a hatóság erre engedélyt csak különösen indokolt esetben ad, egy törvénytisztelő országban a problémát megoldottnak tekinthetnénk. Nem így Magyarországon. A politológusok ugyan gyakran emlegetik a törvénykövető magatartást, de ők is általában a hiányáról beszélnek. Ez pedig a természetvédelemnek komoly csapás. Hiába jók a természetvédelmi jogszabályaink – a hazai fajgazdagság miatt érthetően szigorúbbak, mint az Európai Unió hasonló rendelkezései – ha nem tartjuk be őket. Vannak olyan területek, amelyek jól járhatnak, ha a vitás kérdéseket a törvények helyett a pénz, a kapcsolatok, a nyers erő döntik el, ám a természetvédelem ilyen játékszabályok között csak vesztes lehet. Szerzőnk az aluljáróban hóvirágot áruló néniket sokáig ugyanúgy nézte, mint bárki más. Örült, hogy vége a télnek, és hóvirágot vihet kedvesének. Aztán egy tavaszi napon, mikor a sokszor látott barátságos nénit meglátta, kérdések kezdték nyugtalanítani: Hányan árulhatnak Budapesten hóvirágot? Honnan hozzák? Mi lehet ennek a hatása? A kérdések válaszra vártak, és szerzőnk megint szokatlanul kezdett viselkedni. Most is előfordult, hogy hóvirágot vett, de már nem csupán a kedvesére gondolt. Elkezdte számolgatni, hogy egy csokorban hány szál növény van, óvatosan kérdezgetni kezdte az árusokat a forgalomról, feltérképezte az aluljárókat és a vasútállomásokat, szabadsága idején megtakarított pénzén Somogyba utazott, hogy a nagybani virágszedés módszereivel ismerkedjen. Hogy mire jutott, azt megtudják a következő oldalakról.
2
Történeti áttekintés
Magyarországon a XIX. század második felében az iparosodás hatására kezdtek kialakulni a mai értelemben vett nagyvárosok. Az élen a Pest, Buda és Óbuda egyesülésével 1873-ban létrejött Budapest járt, amely a századfordulón hihetetlen iramú növekedésnek, fejlődésnek indult. A városok felduzzadt lakosságát természetesen a falusiak adták, akiknek korábban mindennapi, személyes élményük volt a természet közelsége, az évszakok változása, a virágok és a széna illata, a fák susogása, az erdők zúgása. Ezzel szemben a poros-füstös, nyüzsgő városban a jó anyaföldet utcakő borította, fáknak, madaraknak nem sok hely maradt, a magas, emeletes házak között az eget is alig lehetett látni. A tél pedig különösen nyomasztó volt. A munkába induló még nem látta, a munkából érkező már nem látta a Napot. Ilyen körülmények között érthető, hogy a városi lakosok egy része visszavágyott az idilli vidékre, és örömmel „vett” (átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt) mindent, ami arra emlékeztette. Nos, éppen ilyen lehetett a tél végét jelző vadvirágok megjelenése a virágárus aszszonyoknál.
3
A XX. század elején több neves természetbúvárunk is felfigyelt a vadvirágok városi árusítására, és cikkekben, könyvekben meg is emlékeztek róla. Ilyenek voltak Boros Ádám, Pénzes Antal, Rapaics Raymund. 1924-ben Boros Ádám így ír: „A háború okozta nehéz idők alatt a virágkertészet sem tudta kielégíteni a virágkedvelők igényeit, virágárusaink ezért a vadon termő és dísznövényeknek beillő növényekhez fordultak, s azóta virágárusainknál állandóan látható számos oly növény, melyeket azelőtt nem árusítottak… Vadvirágokat különösen tavasszal és ősszel árulnak, amikor a kertészet még nehezebben és drágábban szolgáltatja a dísznövényeket.” Ezután részletesen felsorolja, hogy a kora tavaszi hóvirágtól a temetői koszorúkhoz használt csodabogyóig mely növények árusítását figyelte meg. Ám a látottakból számunkra meglepő következtetést von le: „Örvendetes jelenség ez, mert számos vadvirágunk valóban megérdemli, hogy csokrainkban díszelegjen. Még figyelemreméltóbb az, hogy az újabban kereskedelembe kerülő virágok közt számos jellemző magyar növény van.” Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a tudomány eredményei és a XX. századi természetpusztítás tapasztalatai alapján a kiváló botanikust hibáztassuk szavaiért, csupán szomorúan megjegyezhetjük, ma már nem tudunk örülni az eladásra kínált vadvirágok tarkaságának. Vida Gábor, az ezredforduló jeles genetikusa így fogalmaz: „A vadvirág a természetben nem csupán a mi gyönyörködtetésünket szolgálja. Szépsége, színe, illata a sokmillió éves természetes szelekció alkotása. A virág sikeres megporzása a fennmaradás biztosítéka. Minél vonzóbb egy virág a beporzó rovar számára, annál nagyobb valószínűséggel lesz mag és ezáltal új nemzedék belőle. A leg-
4
szebb vadvirágok csokorba szedése ennek pontosan az ellenkezőjéhez vezet. A látványos fajok visszaszorulnak, csupán a kevésbé feltűnő, szélporozta fajok maradnak meg. Sokan azt hiszik, hogy az évelő növényekről szedett virág nem pusztítja a természetet, hiszen újra kihajthat. Ez azonban nem teljesen igaz. Ha például a tőzike virágja a fennmaradás szempontjából felesleges lenne, az evolúció már régen eltüntette volna. Minden évelő növénynek az ivaros szaporodás adja a megújulás lehetőségét. Alkalmazkodni a változó környezethez csak ezzel tud, de puszta életben maradása is függhet tőle.”
Vadvirágoknak a köznyelv a feltűnő virágú lágyszárú növényeket nevezi. Ezeket a növényeket – az élővilág más csoportjaihoz hasonlóan – manapság sokféle veszély fenyegeti. Hogy csak néhányat említsünk, ilyen az éghajlatváltozás, a vegyszerek hatása, a természetes élőhelyek beépítése. A vadvirágok gyűjtése csak egy a sorban. Ez a veszélyeztető tényező annyiban mégis különbözik a többitől, hogy nem reménytelen feltérképezni az érintett fajokat és területeket. Hogy ki állíthatja meg a pusztítást és hogyan, az függ a gyűjtőktől és a gyűjtés nagyságrendjétől.
Fotó: Halász Antal
Vadvirágok pusztítása nagyban és kicsiben
1. Nagybani gyűjtés (külföldi) megrendelésre
Javasolt lépés: Sürgős telefon az illetékes nemzeti park igazgatóságra és a WWF Magyarországhoz.
2. Helyi lakosok gyűjtése saját részre
Fotó: Haraszthy László
Sajnos nem ritka eset, amikor (gyakran külföldi) megrendelésre védett növényeket általában védett területen ipari módszerekkel (több tucat napszámossal, földgyaluval) hűtőkamionszám gyűjtenek (juttatnak ki külföldre). A megrendelők általában gyógyszerészetben vagy dísznövénykertészetben érdekelt cégek. A sors iróniája, hogy az ily módon elrabolt „tenyészanyag” szaporításából, nemesítéséből származó termékeket (pl. gyógykészítményeket, dísznövényhagymákat) néhány év múlva legális importáruként láthatjuk viszont boltjainkban, és jó pénzért akár vásárolhatunk is belőlük.
A vidéken élők saját maguk részére sok helyütt hagyományosan gyűjtik a vadvirágokat. Ki ne járt volna tavasszal vidéki otthonban, turistaházban, kocsmában, ahol a kredencen vagy a pulton szerénykedik egy friss csokor hóvirág vagy csillagvirág? Ha védett fajról van szó, vagy védett területről származik az a bizonyos vadvirágcsokor, a gyűjtő kétségkívül természetvédelmi szabálysértést követett el. Javasolt lépés: Barátságos ismeretterjesztés, a polgári természetőrök tájékoztatása.
5
3. Alkalmi kirándulók gyűjtése saját részre Az alkalmi kirándulók is gyakran gyűjtenek csokrot tavaszi túráikon vadvirágokból. Sajnos szép tavaszi napokon gyakran látni az úton vagy az út mellett leszedett, majd eldobott fonnyadó csokrot hóvirágból, ibolyából, kankalinból, keltikéből, májvirágból, esetleg még ritkább, még értékesebb növényből. E csokrok szedői nem rosszindulatúak, csak tájékozatlanok, meggondolatlanok. Hisz ki ne vágyna a bódítóan tavaszillatú természetből magával vinni egy darabot szemgyönyörködtető virágcsokor formájában? Bár megtehetnénk... És egyesek sajnos meg is teszik. Aztán mindig kiderül, hogy hazáig hosszú még az út, a csokrot kézben vinni kényelmetlen és fárasztó, zsebben összetörik, víz nélkül hamar elkókad, a májvirág pedig, bármit is teszünk, perceken belül elveszíti szirmait ... Így aztán az akár több tízezer vagy százezer forintos eszmei értékű csokor az út szélére kerül. Javasolt lépés: Jóindulatú figyelmeztetés, példamutatás.
4. Helyi lakosok gyűjtése piacra A sor végén következik a legnagyobb tétel. Az, amikor vidéki emberek haszonszerzés céljából nagy mennyiségben gyűjtenek vadvirágokat. Kiadványunk elsősorban erről szól. Először a védett fajok, azután a nem védett fajok gyűjtéséről, árusításáról és ezek következményeiről. Javasolt lépés: Bejelentés a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságnak és az önkormányzat jegyzőjének.
6
A leggyakrabban árusított védett tavaszi virágok Csillagvirág fajok (Scilla nemzetség) – valamennyi faj védett, eszmei értékük* 2000 Ft Alkatában hasonlít a vele egy családba (Liliomfélék) tartozó jácinthoz, azonban attól általában már mérete alapján is jól elkülöníthető, így csak a figyelmetlen hozzá nem értőket tévesztheti meg ez a hasonlóság. A kettő-négy tőlevél között emelkedő 8–30 cm magas főtengely fürtvirágzatot visel. A virágok a fehér, rózsaszín, kék, ibolyaszín árnyalatainak valamelyikében pompázhatnak. A csillagvirágok taxonómiája napjainkban is meglehetősen „forró terület”, így a fajok meghatározása nehézségeket okozhat. Jellemző például, hogy míg a néhány évvel ezelőtt kiadott határozókönyvek egy termesztett és két vadon élő hazai csillagvirág fajt írtak le, a közelmúlt taxonómiai revíziója nyomán öt vadon élő csillagvirág fajt különböztetnek meg, és inkább fajcsoportokról beszélnek. A korábban Magyarországon legelterjedtebbként leírt tavaszi csillagvirágról kiderült, hogy hazánkban nem honos, azt nálunk a Dunavölgyi csillagvirág helyettesíti. A Duna-völgyi csillagvirág és a hegyi csillagvirág február végétől áprilisig, az erdélyi és a nadapi csillagvirág pedig márciustól áprilisig virágzik. Az őszi csillagvirág nevének megfelelően augusztustól október közepéig virít. A csillagvirágok mindegyike mészkedvelő. A legszűkebb elterjedésű faj a nadapi csillagvirág, amely kizárólag a Velencei-hegység lösz felszínein él. Az erdélyi, a hegyi és a Duna-völgyi csillagvirág az üdébb, nedvesebb élőhelyeket kedveli. Főként folyóvölgyekben, patakpartokon, gyertyános-tölgyesekben virítanak, a Duna-völgyi csillagvirág pedig ártéri keményfa erdőkben, fűz-nyár ligeterdőkben, nedves sziklaerdőkben is előfordul. Hazánkban legtöbb helyen a Duna-völgyi csillagvirággal találkozhatunk. Nevéhez híven végigkíséri a Duna-mentét a Szigetköztől Mohácsig. Viszonylag gyakori a Dunántúlon, főleg a Dél-Dunántúlon, de szórványosan a keleti országrészben is előfordul. Nem nagy mennyiségben, de minden évben feltűnik a budapesti virágárusoknál. Általában önálló csokrokba kötik, de időnként kínálnak csillagvirággal díszített hóvirágcsokrot is. *Az eszmei érték a védett növények pénzben kifejezett értéke, melyet az adott faj veszélyeztetettségének mértéke alapján a környezetvédelmi miniszter rendeletben határoz meg. Ha a letépett virágok számát beszorozzuk az eszmei értékkel, megkapjuk, hogy mekkora összegű természetvédelmi károkozás alapján indulhat meg a szabálysértési vagy büntetőeljárás.
7
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum) – védett, eszmei értéke 2000 Ft Felületes szemlélő összetévesztheti a hóvirággal, amelynek rokona. Általában nagyobb termetű, egy száron két bókoló virág is lehet, egyforma hosszúságú lepelleveleinek csúcsa a sárga vagy a zöld valamely árnyalatában pompázik. Szolid, de jellegzetes illata van. Virágzása átfedésben van a hóvirágéval (február-március), de annál később kezdődik. Élőhelyigénye is hasonló a hóvirágéhoz (üde talajú gyertyános-tölgyesek, bükkösök, láp- és ligeterdők, ártéri rétek, patakok mente), de annál szűkebb tűrésű és elterjedésű faj. Legjelentősebbek dél- és nyugat-dunántúli lelőhelyei. Mivel mind a virágzási időszak, mind az élőhelyek átfedésben vannak, nem ritka eset, hogy egy-egy területen a tavaszi tőzike a hóvirággal elegyes virágszőnyeget alkot (Lenti-erdő). Budapesten az utóbbi években már meglehetősen ritkán kerül forgalomba, de például 1999 tavaszán még egy Váci utcai virágárusító pavilonban is feltűnt néhány csokor. Feltételezhető, hogy a termőhelyekhez közelebbi nagyvárosokban gyakrabban és nagyobb mennyiségben is forgalomba kerül.
Májvirág (Hepatica nobilis) – védett, eszmei értéke 2000 Ft A májvirágot rendszeresen összetévesztik az ibolyával. Gyakran „szőrös ibolya”, „erdei ibolya”, „viola” néven árusítják. Felvetődik a gyanú, hogy az árusok azért nevezik ibolyának, mert a májvirágról sokan tudják, hogy védett növény. Általában az ibolyához hasonlóan kezelik. Ugyanúgy kötik önálló csokorba, ugyanúgy két-három borostyánlevél közé fogják, és általában hasonló áron kínálják. Pedig legalább annak fel kellene tűnnie, hogy milyen könnyen és gyorsan elveszíti a sziromleveleit. Igazából nem indokolt ez a „tévedés”. Igaz, hogy a virágok színe nagyon hasonló lehet, és hogy a májvirág március-áprilisi virágzása átfedésben van az ibolyákéval, ráadásul élőhely-igénye is hasonló egyes ibolya fajokéhoz. Ép szélű három karéjú levelei azonban nagyon jellegzetesek. Aki már valaha is látott közelről ibolyát, az nem fogja annak kétoldalasan szimmetrikus virágát összetéveszteni a májvirág sugaras szimmetriájú, 5–10 lepellevélből álló virágával. A faj mészkedvelő, nyirkos, sziklás erdőkben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, ritkán cserestölgyesekben találja meg létfeltételeit. Az utóbbi időben az önálló májvirág csokrok egyre ritkábban fordulnak elő, inkább csak a hóvirág csokrok közepében láthatunk díszként 1–5 szál májvirágot.
8
Szártalan kankalin (Primula vulgaris) – védett, eszmei értéke 2000 Ft A budapesti utcákon árusított vadvirágok közül egyikkel sem téveszthető össze. Problémát inkább az okozhat, hogy a nem védett tavaszi kankalinnal (P. veris) hajlamos a hibrid képzésre. Zavart okozhat az is, hogy termesztésbe vont faj, melynek nagy, különféle élénk színű (kék, piros stb.) virágú termesztett egyedei esetleg kivadulhatnak, és rövid idő alatt „kifakulnak”, vagyis visszatérnek az eredeti virágszínhez és mérethez. A szártalan kankalin kis termetű, mindössze 5–12 cm magas évelő növény. Földön elterülő, 8–20 cm hosszú tőlevélrózsát alkotó levelei ráncos felületűek, begöngyölt szélűek, színük a világoszöldtől a sötétzöldig változhat. A levél fokozatosan szárnyas nyélbe keskenyedik. A szár (tőkocsány) csökevényes, a virágok látszólag a tőrózsából erednek. Tölcséres, harang alakú, forrt csészéjű virágai halványsárgák sötétebb sárga torokkal. A pártacimpák középen kicsípettek, laposan szétterülők. A virágkocsány 3–10 cm hosszú, a virágok száma változó. Március-áprilisban virágzik. Inkább mészkerülő, nyirkos és sziklás erdőkben, bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdokerdők, ritkábban száraz tölgyesek, fenyvesek növénye. A Dél- és Délnyugat-Dunántúlon, Balaton-felvidéken, Bakonyban közönséges. Bár egyes területeken szinte gyakori fajnak mondható, Pauer Arnold Vas megye természeti értékei című művében 1932-ben már védelemre szorulóként említi. Az utcákon önálló csokrokba kötve néhány éve gyakrabban előfordult. Ekkor a gyökérnyakban elmetszett vagy a gyökerestől kitépett töveket leveleikkel együtt kötötték csokorba. (Mindkét eljárás a tövek végleges megsemmisítését jelenti.) Néhány éve a virágosbódék és az alkalmi utcai virágárusok december végétől tömegesen és olcsón (2001 januárjában Budapesten 300-350-400 Ft-ért) kínálják az élénk színekben pompázó nagy virágú, nemesített, cserepes primulát. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy az elmúlt évben önálló kankalincsokrokat nem árultak Budapesten, és hóvirágcsokor díszeként is a korábbiaknál jóval ritkábban fordult elő. Meg kell jegyeznünk, hogy ebben az összeállításunkban csak a tavaszi vadvirágokkal foglalkozunk. Ez nem jelenti azt, hogy a vadvirág-kereskedelemben ősszel megjelenő kornistárnics és erdei ciklámen, vagy akár a szárított növényként piacra kerülő szúrós csodabogyó és az árvalányhaj fajok nem érdemelnének ugyanilyen figyelmet. És akkor még szó sem esett a természetből koszorúkészítéshez begyűjtött mohákról és a kerti dísztavakat ékesítő hazai vízinövényekről! Tudjuk jól, hogy más növénycsoportok védelmére is az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani, de nem akartunk egyszerre túl sokat markolni. Először összpontosítsunk a tavaszi vadvirágokra!
A védett fajok leszedésével okozott kár érzékeltetésére álljon itt egy példa: 2000. március 14-én 10 és 14 óra között a Déli pályaudvarról az aluljárókhoz vezető lépcső tetején egy néni 90 csokor májvirágot adott el. Az „árut” a Kaposvártól délkeletre, kb. 10 kilométerre lévő Cserénfáról hozta. A többihez teljesen hasonló, véletlenszerűen kiválasztott két csokorban 28, illetve 29 szál májvirág volt, tehát a néni legalább 28 szál x 90 csokor = 2520 szál májvirágot értékesített. Mivel a májvirág eszmei értéke 2000 forint, ez azt jelenti, hogy ez az egy néni, egy álltó helyében 2520 szál x 2000 Ft azaz ötmillió-negyvenezer forint kárt okozott. Képzeljék el, mekkora lehetett a kár, amikor 2000. március 20-a táján a Határ úti aluljáróban több mint egy hétig többen is nagy mennyiségű májvirágot árusítottak!
9
Kockásliliom (Fritillaria meleagris) – védett, eszmei értéke 10 000 Ft Kicsit emlékeztet a tulipánra, de jellegzetes mintázatú, bókoló virágját egyik hazai fajjal sem lehet öszszekeverni. Mintegy 20 cm hosszú tőlevelei keskenyek, hegyesek. A szárlevelek (3–6 db) szálasak, legfeljebb 1 cm szélesek. Egy növényen általában egy, ritkán 2-3 bókoló, harang alakú virág található. Szabadon álló lepellevelei 3–5 cm hosszúak, rózsaszínes-vörösbarnák, sakktáblaszerűen foltosak. Március végétől június elejéig virágzik. Nedves vagy váltakozó vízállású termőhelyeket igényel. Láprétek, lápés ligeterdők, ártéri rétek és cserjések virága. A Dél- és Nyugat-Dunántúlon kívül az Aggteleki-karszton, a Bükkben és a Szatmár-Beregi-síkságon fordul elő. Virágját és hagymáját helyenként ezrével gyűjtik. Sajnos vannak olyan zalai falvak, ahol még mindig sokan tavaszi lakásdísznek tekintik.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis) – védett, eszmei értéke 10 000 Ft Helyenként „tavaszi ciklámen” néven árusítják. Az ugyancsak védett erdei ciklámenre virágszíne hasonlít, ám levelei egészen más alakúak. Nem kerekdedek, hanem keskenyek, hosszúkásak. Rendszerint két, rövid nyelű, átellenes, 6–9 cm hosszú, 1–4,5 cm széles tőlevele fejlődik, melyek a virágzás idején nagy egyedi változatosságban lilásbarna-zöld foltosak. A virág vörösesbarnás tőkocsányon magányosan helyezkedik el, bókoló, élénk bíborpiros színű. A lepelcimpák 2,5–4 cm hosszúak, hegyesedők, torkuk fehér foltos. Virágos egyedeivel március-június között találkozhatunk. Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, száraz tölgyesek, hegyi és nedves rétek virága. A Dél- és NyugatDunántúlon, az Aggteleki-karszton és a Bükkben fordul elő. A gyűjtés különösen a dunántúli élőhelyeit veszélyezteti. Időnként budapesti aluljárókban is megjelenik. Az eddig leírt fajok az utóbbi tavaszokon kisebb-nagyobb mennyiségben rendszeresen megjelentek a budapesti aluljárókban. A listát természetesen lehet még pontosítani, kiegészíteni. Más időszakokban és más városokban egyéb fajok is előfordulhatnak. A miskolci Ökológiai Intézet Tanácsadó irodájától tudjuk, hogy a Búza téri piacon a felsorolt fajokon kívül néhány éve árusítottak leánykökörcsint, védett nőszirom fajokat, pirosló hunyort, sőt kárpáti sáfrányt is. Sajnos könnyen lehet, hogy a tenyészterületekhez közeli városok piacain, utcáin rábukkanhatunk újabb fajokra, esetleg értékes ritkaságokra is.
10
Vannak fajok, amelyek még védtelenebbek A virágos szakma számára rendkívül fontosak az úgynevezett nagynapok, amikor kiemelkedő forgalomra számíthatnak. Ilyen többek között a Katalin-nap, az Erzsébet-nap, a ballagás, és ilyen a vadvirágok piacán rekord forgalmat hozó Valentin-nap és nőnap is. E két nap legjobban a hóvirágot sújtja. Más vadvirágoknak néha szerencséjük van, hiszen előfordul, hogy például a tavaszi tőzike nőnapra ki sem virágzik. A hóvirág viszont sokszor már karácsony előtt megjelenik a pesti utcákon, és 10–20 centiméter hó nem elég ahhoz, hogy a jól szervezett „hóvirág-üzletlánc” lemondjon éves hasznáról. Az eladásra kerülő tavaszi vadvirágok mennyiségéről természetesen nincsenek hivatalos statisztikák. Csak becsülni tudjuk, hogy az összes eladott vadvirág 65–70 %-a hóvirág, 20–25 % ibolya, vagyis a forgalom döntő többségét azok a fajok teszik ki, amelyek nem állnak természetvédelmi oltalom alatt. Igaz ugyan, hogy a hóvirág java részét is a természetvédelmi törvényt megszegve szedik le, hiszen védett természeti területen minden növény- és állatfaj gyűjtéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Ám mivel maga a növényfaj nem védett, a városi utcákon már nehéz bizonyítani, hogy hol tépték le a virágokat. Míg Szlovákiában szigorúan megbüntetik a hóvirágárusokat, nálunk zavartalan az üzlet. Pedig a virágszedés következményei függetlenek attól, hogy egy faj védett-e vagy sem. Erről is megkérdeztük Vida professzor véleményét: „A hóvirág sajnos nálunk nem tartozik a védett növények közé. Szedik is tömegesen évtizedek óta. Ennek hatására legtöbb helyen eltűnt vagy erősen meggyérült. A virágjától megfosztott növénynek nincs módja továbbterjedni. Ha egy vaddisznó kitúrja, „virágkedvelő” kerttulajdonos kiássa, vagy bármilyen más károsító állat elpusztítja, nincs kellő utánpótlása. Csak a kertben védett, ápolt hóvirágnak nem árt a virág leszedése. Tömeges termőhelyen a virágszedés nem vezet gyors kipusztuláshoz, „csupán” elkorcsosuláshoz. Mérjük meg a hóvirág fejecskéinek méreteit a Budai-hegység leglátogatottabb helyein, s hasonlítsuk össze távolabbi, eldugottabb élőhelyek virágaival (pl. a Börzsöny északi lejtőin). Az előbbiek mérete sokszor alig éri el az utóbbiak felét. Ennek oka az emberi kontraszelekció. Míg a természet beporzó rovarjai a legfeltűnőbb virágoknak adják a nagyobb esélyt a fennmaradásra (továbbszaporodásra), az ember ennek pontosan az ellenkezőjét teszi. Ezeket szedi le, s csupán a silányabbak érlelhetnek magot. A hóvirág populáció ezzel minőségileg és mennyiségileg is károsodik. Sürgős intézkedésre volna szükség!”
11
A leggyakrabban árusított nem védett tavaszi virágok Hóvirág (Galanthus nivalis) Nagyobb termetű példányait a gyakorlatlan szem esetleg összetévesztheti a tavaszi tőzikével. Feltűnő különbség, hogy a hóvirágnál egy-egy száron mindig csak egy bókoló virág található. A belső lepellevelek csúcsa kicsípett és zölddel díszített, míg a külsők épek és egyöntetűen fehérek. Jellegzetes élőhelyei a nyirkos és sziklás erdők, ligetek, üde tölgyesek, cserjések. Kedveli a középhegységi (Északi- és Dunántúli-középhegység) és dombvidéki (Dél- és Délnyugat-Dunántúl) területeket, de a Kisalföldön, Duna mentén, Dráva-síkon, Nyírségben is előfordul. Egyre több helyen (például a Budai-hegység egyes területein) épp a gátlástalan gyűjtés tűntette el. Január közepétől március végéig virágzik, de az utóbbi években városainkban már december közepén megjelennek a vadon szedett hóvirágok. Ezek egy része Magyarország déli részéről származik, de időnként déli szomszédainktól is érkeznek szállítmányok. Ennek megakadályozására van jogi lehetőség, hiszen a hóvirág a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) listáján szerepel. Ez azt jelenti, hogy hóvirágot Magyarországra behozni és Magyarországról kivinni csak a Természetvédelmi Hivatal engedélyével szabad.
Keltike fajok (Corydalis nemzetség) Két fajuk fordul elő a virágárusoknál: az odvas keltike (C. cava) és az ujjas keltike (C. solida). Legegyszerűbben a virág tövénél található, úgynevezett murvaleveleik alapján különböztethetjük meg őket: az odvas keltike murvalevelei ép szélűek, az ujjas keltikéi – mint azt neve is elárulja – ujjasan hasogatottak vagy karéjosak. Az odvas keltike március és április, az ujjas keltike március és május között virágzik. Elsősorban nyirkos erdőkben, sziklaerdőkben tenyésznek. Az ujjas keltike a Dunántúli-középhegységben, a Nyugat- és Dél-Dunántúlon viszonylag gyakori. A keltikék a tavaszi erdő gyönyörű díszei, de csokorban kevésbé látványosak, így viszonylag ritkán kerülnek a vadvirág-kereskedelembe. Ha mégis, előfordulnak önálló csokorban vagy más fajokkal keverve is.
12
Ibolya fajok (Viola nemzetség) Magyarországon több mint húsz ibolya faj fordul elő. Általában többé-kevésbé lekerekített, szív alakú levelekkel, jellegzetesen kétoldalasan szimmetrikus virággal jellemezhetők. A virág színe kevés kivételtől eltekintve a kék valamely árnyalatát mutatja a világoskéktől a sötét „ibolyaszínig”. A természetben a legkorábbi ibolya fajok márciusban jelennek meg. (2001. január 11-én a Nyugati téri aluljáróban már kínáltak ibolyát, de ezt minden bizonnyal fólia alatt termesztették.) A később árusított ibolyák túlnyomó többségét vadon szedik. A különféle ibolya fajok a nyár közepéig, végéig virítanak. Ibolyák az országban szinte mindenhol, nagyon sokféle élőhelyen előfordulhatnak. Nyirkos és sziklás erdőkben, ligetekben, üde és száraz tölgyesekben, nedves és száraz lejtőkön, homokpusztákon, láperdőkben, lápréteken, szikes réteken, parlagokon, erdeifenyvesekben, akácosokban stb. Az ibolya a hóvirág után a második leggyakrabban és legnagyobb tömegben kínált portéka az utcai virágárusoknál és a virágüzletekben. Szinte kizárólag önálló csokorban árusítják. Ritkán hóvirág csokrot díszítenek vele. Az ibolyák rendkívül hajlamosak a hibridizációra, így a különben sem mindig egyszerű fajmeghatározás tovább bonyolódhat. Magyarországon két ibolya faj áll védelem alatt. A sárga ibolya (V. biflora) késői virágzása (május vége-július eleje), és szűk elterjedési területe miatt utcai árusításra remélhetőleg a jövőben sem kerül. Természetvédelmi eszmei értéke 10 000 forint. A 2000 forint eszmei értékű dombi ibolya (V. collina) március-áprilisi virágzása és nagyobb elterjedése miatt (Budapesthez közel is előfordul) már felbukkanhat a virágárusoknál.
Galambvirág (Isopyrum thalictroides) Összetéveszthető a szellőrózsa (Anemone) fajokkal, amelyek közül kettő hazánkban védett. A galambvirág leveli összetettek, tompán karéjosak, szürkészöldek. A virágtakaró levelei fehérek. Március második felétől májusig virágzik, ekkor találkozhatunk vele a városi vadvirág kínálatban. 1999 tavaszán megjelent a Kálvin téri aluljáróban. Négy-öt gyökerestől kitépett tövet kötöttek egy-egy csokorba. A galambvirág elsősorban hegyvidéki nyirkos erdeinkben él. Ritkábban ligetes területeken is előfordul. (Rábaköz, Nyírség, Észak-Alföld).
13
A vadvirágok útja az erdőből az utcasarokig A városokban feltűnő virágárus nénik sokáig maguk szedték a virágokat, és a szállításban sem segített nekik senki. Ha ma is így lenne, és csak néhány tucat munkanélküli és nyugdíjas kiegészítő pénzkeresetéről lenne szó, talán meggondolnánk, hogy a jelentéktelen kárra és a nehéz helyzetben lévő emberekre gondolva, nem jobb-e, ha hallgatunk a problémáról. Ám a vadon szedett tavaszi virágok árusítása napjainkban kezd ipari méreteket ölteni, szervezetté válni. A folyamatban kialakultak a szedés, szállítás, elosztás és az árusítás szakosodott szereplői. A haszon nagyobbik részét az árusító hálózat teszi zsebre. A saját virágjukat eladó nénik kezdenek kiszorulni a nagy forgalmú aluljárókból. Ugyanakkor a természet tartalékai fogytán vannak. Ezért érdemes részletesebben is végigkísérnünk a vadvirágok útját.
Származási hely A legkorábbi hazai hóvirágot Pécs környékéről, a Mecsekből és Kaposvár környékéről, többek között a Zselicségből szállítják Budapestre. A szezon előrehaladtával Pécs és környéke mint származási hely háttérbe szorul, Kaposvár környéke azonban folyamatosan az egyik legjelentősebb forrásterület marad. Általában a városokat hóvirággal és a többi érintett fajjal is a dél-dunántúli gyűjtőhelyek látják el, azon belül is főként Somogy megye. Az említett tájegységeken kívül a somogyi lelőhelyek közül a Dráva mente is jelentős (pl. Csurgó, Gyékényes). Szórványosan zalai területekről származó áruval is találkozhatunk, de az utóbbi években a zalai virágok mennyisége a budapesti kínálatban jelentősen visszaesett, hála egy-két lelkes zalai természetvédő fáradhatatlan munkájának. Néhol találkozhatunk bakonyi és nyírségi eredetű virágokkal is. A pilisi és budai-hegységi származási helyek háttérbe szorulása nem a természetvédelem erélyes fellépését dicséri. Arról van szó, hogy a tömeges begyűjtés és a kirándulók károkozása miatt ma már ezeken a helyeken sokkal nehezebb például hóvirágot gyűjteni. Vasúti dolgozók megfigyelése szerint a fővárosba rendszeresen nagy mennyiségű ibolya érkezik Vác térségéből.
Gyűjtés Amióta az „üzlet beindult” és kialakult a szakosodás, a gyűjtésbe egyre inkább bekapcsolódnak a férfiak és a fiatalabb családtagok is. A gyűjtés régebben hajnalban, kora reggel történt. Ma már szinte bármely napszakban találkozhatunk vadvirág-gyűjtőkkel. A területi védettséget (pl. tájvédelmi körzet) a gyűjtők rendszerint figyelmen kívül hagyják.
Csokrozás Régebben gyakran már a helyszínen csokrokba kötötték a virágokat. Ma az a jellemző, hogy a terepen minél rövidebb idő alatt, minél több virágot szednek le, hogy aztán otthon nyugodt körülmények között elvégezhessék a csokrozást. Az idősebb nőkön kívül ebbe a munkába is gyakran bekapcsolódnak más családtagok, már csak a mennyiség miatt is.
14
Szállítás A szállításra a kora reggeli virágszedés, majd csokrozás után általában még aznap sor kerül. A nagynapokra azonban már napokkal vagy akár egy-két héttel korábban kezdik a felkészülést, és a leszedett virágot (hóvirágot) hideg, sötét helyen raktározzák, hogy aztán a jól jövedelmező ünnepnapokon drágábban, nagyobb mennyiségű virágot adhassanak el. A tipikus csomagolásmód a kartondoboz, amelybe szépen sorba fektetve helyezik el a csokrokat, az egymásra rétegzett sorokat pedig újságpapírral választják el. Végül a kartondobozt madzaggal kötik át. A dobozokban a nők átlagosan 400, a férfiak körülbelül 600 csokrot szállítanak a városokba. Megjelentek már a kerekes kézikocsival szállítók is. A megfigyelt esetek között előfordult, hogy egy idős házaspár 2300 hóvirágcsokorral érkezett Budapestre. A szállítás tipikus eszköze a vonat. A szállítók csaknem kizárólag idős nyugdíjasok, esetleg vasutasok vagy családtagjaik, mivel ők ingyen utazhatnak. A vonatokon a virágos kartondobozokat igyekszenek a leghűvösebb részeken elhelyezni, további szempont, hogy lehetőleg minél kevésbé legyenek szem előtt. E szempontoknak általában a kézmosó helyiségek felelnek meg leginkább, mivel ott általában nincs fűtés, így jóval alacsonyabb a hőmérséklet. Ha ezeket zárva találják, vagy nincs már elég hely, akkor a közlekedő-folyosó is szóba jöhet. Az utóbbi időben az is előfordul, hogy a szállítók egy-egy fülkét teljesen megtöltenek, mást nem engednek maguk közé. Ezekben a fülkékben a csomagtartók dugig vannak kartondobozokkal, sőt jut belőlük az ülések elé, néha az ülésekre is.
Elosztás Virágárusokkal többek között Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsen és Nagyatádon is találkozhatunk, de messze a legtöbb vadvirág Budapesten kerül értékesítésre. A legtöbb áru a Murakeresztúr–Nagykanizsa–Balatonszentgyörgy vonalon vagy a Kaposvár–Dombóvár–Simontornya vonalon a Déli pályaudvarra fut be. A baranyai területek „termése” is átmegy Dombóváron, de a pécsi vonatok a Keleti pályaudvarra érkeznek. Előfordul, hogy egyesek már a Kelenföldi pályaudvaron lerakodnak, és mivel a Nyírségből és Vác térségéből a szállítók a Nyugatiba érkeznek, elmondhatjuk, hogy valamennyi nagyobb fővárosi pályaudvarra érkeznek vadvirág szállítmányok. A buszos szállítók egyelőre többnyire az Erzsébet téri VOLÁN pályaudvaron át érik el a metró vonalát. A forrásterületekről érkező vonatokat már várják a vágányok végében az alkalmi virágárusok, a virágboltok tulajdonosai vagy a „pesti rokon”. A hagyományos „fogadóközpont”, a Déli pályaudvar mellett ma már igaz ez a többi nagy pályaudvarra is. Az is a szerveződést jelzi, hogy míg akár csak két-három éve a vevők és eladók némi lézengés, árubemutatás, alkudozás után egy-egy alkalomra kötöttek üzletet, újabban egyre több szállító a vonattól nyílegyenesen az embere felé indul, ahol aztán a nyilván előre megbeszélt mennyiségű és típusú árut különösebb átnézés, ellenőrzés, alkudozás nélkül a megbeszélt összegért átadja a vevőnek.
15
Árusítás Ahogy arra már utaltunk, ma már egyre kevésbé jellemző, hogy az árusítást ugyanaz végezné, aki a virágokat szedte. Kezd háttérbe szorulni a „városi rokon” névvel jellemezhető módszer is. Ez esetben családi munkamegosztásról van szó. A vidéki rokonok leszedik, csokrozzák és felszállítják a virágokat, amelyeket a pályaudvarokon adnak át a városi rokonnak, aki aztán gondoskodik az áru értékesítéséről, sokszor oly módon, hogy önmaga árusítja azokat. Az árusításban nem elhanyagolható a városi nyugdíjasok szerepe, akik felfedezték az idényjellegű nyugdíjkiegészítésnek ezt a módját. Ők egyszerűen kiballagnak a megfelelő időben a megfelelő vonathoz, vesznek egy-két doboz vadvirágot, és a város különböző pontjain többszörös haszonnal kínálják a portékát. A Budapestre érkező vadvirágok egy része a nagybani virágpiacokra (például a szigetszentmiklósira és a budaörsire) kerül, ahol a virágkereskedők, a virágüzletek tulajdonosai rendszerint számla nélkül vásárolják meg a vadon szedett virágokat, amelyek virágüzleteken, utcai virágpavilonokon, bódékon át jutnak el a vásárlóhoz. A jól menő, igényesebb virágüzletek, virágszalonok árukészletében nem vagy csak ritkán szerepel vadon szedett hóvirág és ibolya. Ennek ellenére igaz, hogy a városokba szállított tavaszi vadvirágok jelentős részét virágboltokban értékesítik. Az utóbbi években a virágboltit kivéve valamennyi értékesítési módot kezdi kiszorítani egy gyorsan terjeszkedő értékesítési hálózat. Az aluljárókban és egyéb közterületeken egész évben folyamatosan üzemel, és a vadvirágokon kívül sok minden mást is árusít. A kínálat a szezontól és a pillanatnyi lehetőségektől függ, de szinte mindennel kereskednek a lejárt szavatosságú pillanatragasztótól kezdve a paprikán, mandarinon és más zöldség-gyümölcsféléken, vágott virágon át a ceruzaelemig és a villanyborotváig. A budapesti közterületeken a vadvirág-értékesítés gerincét a metró nyomvonala adja. Az árusítás főképpen azokra a metróállomásokra jellemző, amelyek aluljáróhoz vagy aluljárórendszerhez kapcsolódnak. Az okok nyilvánvalóak: nagyobb a forgalom, az aluljáró esőtől, hótól védett, ugyanakkor rendőr vagy közterület-felügyelő hirtelen megjelenésétől az árusoknak nem kell tartaniuk. 1998 tavaszáig nemcsak az aluljárókban, de a metró kevésbé huzatos helyein, így a peronokon is lehetett találkozni vadvirágárusokkal. 1998. április 1-én a BKV megindította a Metró Biztonsági Szolgálat működését, melynek feladata az „utazási feltételek” betartatása, biztosítása, a metró rendjének és biztonságának védelme. A szolgálat feladatát állomásokon telepített, illetve a kocsikon utazó mozgó járőrökkel látja el. Munkájukkal itt csak egyetlen szempontból foglalkozunk: működésük óta a metró területéről eltűntek – a bejáratok elé és az aluljárókba szorultak – a vadvirágárusok. Több éves megfigyelés után részletesen is elemezhetnénk a metróállomások környékének vadvirág-forgalmát, de itt most csak röviden nézzünk körül a szempontunkból legfontosabb állomásokon.
16
M2 (piros metró): Induljunk az Örs vezér térről! Az állomás a felszínen van, nem aluljáróba nyílik, de a metróval és metróhoz érkező utasok többségének eddig hosszú aluljárón kellett áthaladniuk. A vadvirág árusítás földalatti jellegéről szóló elméletünk az „Örs”-ön megerősítést nyert, hiszen a 2000-ben megkezdett üzletközpont építés és az ezzel járó átalakítások jelentősen csökkentették az aluljárón áthaladók számát, ami a virágárusítást is visszavetette. A Blaha Lujza tér a „főszezonban” – január közepétől március közepéig – az egyik legnagyobb forgalmat bonyolító hely. Általában a metró kijáratával szemben három-négy méterre sorban áll fel 3-4 vadvirágárus, mellettük gyakran további árusok például zöldséggel, termesztett, vágott virággal. Ezek az árusok szervezett keretek között dolgoznak. Gyakran megfigyelhető, hogy az aluljáró távolabbi, periférikus pontjain, általában kijáratok közelében egy-egy oszlop mögé húzódva a „szervezeten kívüli” nénik próbálják meg értékesíteni vadvirágcsokraikat. Az Astoria aluljárójában késő délutánig a „szervezet” értékesít, a metró kijáratával szemben az oszlopok előtt. Este nyolc-kilenc körül találkozhatunk nénikkel is, akik a metró bejárat mellé húzódva próbálnak meg túladni csokraikon a gyér forgalmú, hideg aluljáróban. A Deák tér már forgalmánál és központi helyzeténél fogva is az egyik legjelentősebb vadvirág-árusító hely. 1998. április 1. előtt a peronokon, a különböző vonalakat összekötő folyosókon, az aluljáróban és főleg a középső szinten (ahol a három vonalhoz vezető mozgólépcsők, illetve folyosó különválnak) hemzsegtek a vadvirágot eladásra kínálók. Azóta ez a tevékenység az aluljáróra korlátozódik, ahol szezonban a metró kijárata előtt, a fal mellett szinte biztosan találkozhatunk 3–5 vadvirágárus nénivel, akik már évek óta együtt „dolgoznak”. A Déli pályaudvar, mint már említettük, a „virágvonatok” legnagyobb forgalmú célállomása, egyben elsődleges elosztóhely is. Ugyanitt az aluljáróban már vásárolhatunk is hóvirágot. Az M3 (kék metró) aluljárói is jelentős forgalmat bonyolítanak. A Ferenciek tere két rekordot is tart. A szezon első hóvirága itt szokott megjelenni. Az ÁPISZ előtti sarkon december közepén karácsonyi díszek, fagyöngyök, majd szilveszteri álarcok és trombiták között árulnak hóvirágot. Aztán még az ünnepek előtt az aluljáróban is megjelennek a nénik és velük a virágok. Négyen-öten a metró kijáratával szemben csatárláncot alkotva árusítanak. A Ferenciek teréhez kötődő másik csúcs: az egész szezonban itt a legmagasabbak az árak. Ritka kivételként előfordul, hogy a virágosbódékon és a metróállomások környékén kívül máshol is árulnak vadvirágokat. Arra is volt példa, hogy a nagykörúti 6-os villamoson „mozgó árus” járta a kocsikat, de ez inkább csak egyéni próbálkozás lehetett. A vadvirág-kereskedelem folyamatát áttekintve azt láthatjuk, hogy az egész láncolat kezd szervezetté válni. Bizonyos részfolyamatairól már ma is elmondhatjuk, hogy jól szervezett, összehangolt tevékenység. Ez a sajnálatos tény arra int, hogy ideje beavatkozni a folyamatba, ellenkező esetben félő, hogy az üzlet még jobban „felvirágzik.”
17
Kárbecslés Mennyi kárt okoz a vadvirág-kereskedelem? Erre nagyon nehéz még hozzávetőlegesen is válaszolni. Néhány szempontot azonban felsorolhatunk, és a rendelkezésre álló adatok alapján becsléseket végezhetünk. Természetesen minket elsősorban a természetvédelmi károkozás foglalkoztat. Az okozott kár fajtája és súlyossága számos tényezőtől függ. Ilyen például a gyűjtés helye. Természetvédelmi oltalom alatt álló területen semmilyen növény nem gyűjthető, függetlenül attól, hogy védett vagy nem védett fajról van szó. A tapasztalatok szerint ezt a gyűjtők általában figyelmen kívül hagyják. Például az értékesítésre kerülő hóvirágok nagy része épp a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Zselicség védett területeiről származik. Nem mindegy, hogy az adott területen csak esetenként, vagy rendszeresen minden évben leszedik a virágokat. Az is fontos, hogy „tarra” szedik-e a területet, vagy csak például a legnagyobb virágú szálakat szedik le? A hóvirág például a rendszeres letarolás miatt teljesen eltűnt a Budai-hegység nagy területeiről. Jelentős tényező a gyűjtés módja is. A gyökérnyakban való elmetszéssel, a tövestől kitépéssel, a hagymástól begyűjtéssel a példány elveszettnek tekinthető. Nem mindegy, hogy a növénynek csak a virágát szedik, vagy letépik virágostól, levelestől. A korai virágzású lágyszárúak többnyire éppen arra specializálódtak, hogy a (például hagymában tárolt) tartalékaikból gyorsan kineveljék leveleiket és virágaikat, hogy még az általános lombfakadás előtt kihasználják a szintjükig eljutó napfényt. Ha ezeket a növényeket megfosztják leveleiktől is, akkor egyszerűen nincs idejük és lehetőségük arra, hogy legalább a hagyma túlélését biztosító asszimilációt elvégezzék. A bajt tetézi, hogy a tépési felületek kedvező feltételeket teremtenek különböző baktériumos és gombás fertőzések számára, amelyek később nagy valószínűséggel elpusztítják a hagymákat, töveket. Ismert virággyűjtési módszer a „gereblyézés”. Kis méretű, speciális gereblyével gyűjtik be az adott helyen viszonylag sűrűn virágzó növényeket (elsősorban hóvirágot). Ez a módszer megkíméli a virágszedőt a sűrű hajolga-
18
tástól, és növeli a gyűjtés hatékonyságát. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor válogatás nélkül roncsolódik minden növény és növényi rész, amely a gereblye útjába esik, ez pedig a már leírt következményekkel jár. Nem ritka eset, hogy a kiszemelt területről eltávolítják a hó és/vagy avartakarót, hogy könnyebben hozzájuthassanak a virágokhoz, hagymákhoz. A hó és avarborítás híján megváltozik a felszín szigetelése, hőingadozása. Nappal jobban felmelegszik, éjjel jobban lehűl, másképp reagál az olvadékvizekre, jobban ki van téve a túrásnak. Maga a taposás a legkíméletesebb virágszedés esetén is károsítja a területet. Tegyünk kísérletet az elpusztított virágok számának becslésére is! 1999 és 2000 márciusában a délelőtti és a délutáni órákban Nagykanizsa irányából a Déli pályaudvarra érkező gyorsvonatok vizsgálata alapján egy virágvonattal átlagosan 4550 csokor vadvirág érkezett. Mivel Nagykanizsa irányából naponta 6 vonat érkezik a Déli pályaudvarra és kettő a Keletibe, csak ebből az irányból naponta 8 x 4550 = 36 400 csokor érkezik. Ha ezt beszorozzuk a szezon napjainak számával, körülbelül 80-nal (január 10. – március 31.), akkor kiderül, hogy Nagykanizsa felől egy évben 80 x 36 400 = 2 912 000 csokor vadvirág érkezik a fővárosba. Az ebből az irányból túlnyomó többségben érkező hóvirágból egy csokorban átlagosan 28-29 szál van, de az egyszerűség kedvéért – és hogy véletlenül se becsüljük túl a pusztítás mértékét – számoljunk 25-tel! Ekkor 25 x 2 912 000 = 72 800 000 szál virágot kapunk eredményül. Vagyis becslésünk szerint egy szezonban csak Nagykanizsa irányából ennyi szál elpusztított vadvirágot szállítanak a fővárosba. Ne felejtsük el, hogy visszafogott becslésünkben nem szerepel a január 10. előtt a fővárosba érkező és a más irányokból Budapestre szállított vadvirágok mennyisége, továbbá ez a számítás csak a Budapesten eladott növényekre vonatkozik. Anyagi kár éri azokat a virágkereskedőket, akik nem vesznek részt a vadon szedett virágok illegális kereskedelmében. Sokszor néhány lépésnyire a boltjuk előtt kínálják eladásra a vadvirágokat, ezzel jelentős forgalmat vonnak el tőlük. Kár éri az államot is, amely meglepően nagy adó- és járulékbevételtől esik el.
19
Mit tehetünk?
A városokban árusított vadvirágok pusztítása a szemünk előtt zajlik. Mi vagyunk azok, akik tehetünk ellene. Itt és most. Reméljük, ez az írás hozzájárul ahhoz, hogy az arra hivatottak elkezdjenek foglalkozni a témával, és határozott lépéseket tegyenek a megoldás irányába.
Addig is, amíg ez megtörténik, néhány dolgot Ön is megtehet: 1. Segítsen nekünk abban, hogy a budapesti virágüzletekbe eljussanak a törvényellenesen árult, védett vadvirágokat bemutató színes plakátjaink! Kérjük, jelentkezzen irodánkban, és vállalja, hogy lakóhelye környékén megkeres néhány virágboltot. Ha a plakátot az eladó feltűnő helyre kitűzi, az már fél siker.
2. Ha mégis felfigyel rá, hogy valahol a városban védett növényt árusítanak, kérjük telefonáljon Budapesten a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság irodájába (200-4033) vagy vidéken az illetékes nemzeti park igazgatóságnak.
3. Szeretteinek, ismerőseinek ne vásároljon vadvirágot! Hóvirágot sem. Egy rózsaszál szebben beszél.
4. Kirándulásain ne szedjen vadvirágot! Se védett területen, se azon kívül! Se védettet, se nem védettet. Nézze meg, mutassa meg a többieknek, fényképezze le, vigye el a lelkében, emlékeiben, és hagyja élni a vadvirágot! Hagyja meg az esélyt, hogy unokája is részese lehessen annak az örömnek, amit a madárdalos, szellőjárta, virágillatú erdőben érezhet az ember!
20
Várjuk véleményét! Ön szerint hogyan lehetne eredményesebben fellépni a védett vadvirágok árusítása ellen?
Mit gondol a hóvirág árusításáról? Jó megoldásnak tartaná a faj védetté nyilvánítását?
Hogyan lehetne a kirándulókat meggyőzni, hogy ne szedjenek virágot az erdőben?
Kérjük, hogy véleményének megírásával segítse munkánkat. Címünk: WWF Magyarország, 1124 Budapest, Németvölgyi út 78/b Drótposta:
[email protected]
21
©1986, WWF - World Wide Fund For Nature (Formerly World Wildlife Fund) ®WWF Registered Trademark owner
A WWF a világ legnagyobb nemzetközi, nem kormányzati természetvédelmi szervezete. Tagsága meghaladja a 4,7 millió főt, nemzeti szervezet és képviselet 96 országban működik. A WWF küldetése, hogy megállítsa bolygónk élővilágának pusztulását és olyan jövőt építsen fel, amelyben az ember harmóniában él a természettel. Főbb célkitűzései: • az élővilág sokféleségének megőrzése, • az erőforrások fenntartható módon történő hasznosítása, • a környezetszennyezések csökkentése.
Egy rózsaszál szebben beszél… A vadvirág-kereskedelem pusztító következményeiről
