IRODALOM KÖNYVEK M.Á

118 IRODALOM KÖNYVEK

CLELAND,J. - SCOTT,C. (Szerk.): The World Fertility Survey. (A Világ Termékenységi Vizsgálat.) Oxford, 1987. Oxford University Press, 1058 p. E teijedelmes publikáció adja a Világ Termékenységi Vizsgálat vélhetőleg utolsó összefog­ lalóját. A kötet szerkesztői hosszú időt töltöttek el a Vizsgálat szervezését irányító e célra létreho­ zott szervezetben, így a kötet a lehető legmértékadóbb áttekintése a több mint egy évtizedig tar­ tott, egyedülálló vizsgálatsorozatnak. A kötet első fejezetében H. Gille ad áttekintést a vizsgálatsorozat gondolatának eredetéről, céljáról, az előkészítésben résztvevő szervezetekről, és nagyvonalakban ismerteti a vizsgálat lebo­ nyolítását. A második fejezetben részletesen olvashatunk a vizsgálat céljára kialakított alap és kiegészí­ tő kérdőívekről, az egyes demográfiai jelenségek megfigyelésére kialakított speciális kérdések ter­ vezéséről. Külön dolgozat foglalkozik a központilag kialakított kérdőívek különböző nyelvekre for­ dítása közben fellépett gondokról, az azok megoldása során szerzett tapasztalatokról. A kötet részletesen foglalkozik az egyes adatfelvételek tervezésével, megszervezésével, vég­ rehajtásával és a felmerülő költségekkel. Fenti témakörök tárgyalása során külön foglalkozik az egyes adatfelvételek végrehajtásához nyújtott technikai segítséggel, az egyes adatfelvételek végre­ hajtása időpontjának megválasztásával és a minta nagyságát meghatározó tényezőkkel. Módszertanilag igen hasznos dolgozatokat tartalmaz a következő fejezet, amelyik a minta­ kiválasztás és az adatfelvétel összeírási feladatainak tapasztalatait összegzi. Ennek során dolgo­ zatokat olvashatunk a minta tervezése és a mintakiválasztás végrehajtási kérdéseiről, az összeírói hálózat megszervezéséről, oktatásáról, magáról az összeírás végrehajtásáról, annak időszükségle­ téről és az egyes kikérdezések tapasztalatainak összegzéséről. Viszonylag rövid részben tárgyalja a publikáció az adatfeldolgozás kérdéseit, de ezen belül külön fejezetet szentel a fejlődő országok problémáinak. A vizsgálatsorozat adatainak közzétételével kapcsolatos kérdéseket tárgyalja a következő fe­ jezet, külön elemezve az adatok közzétételének különböző formáit, az adatok megbízhatóságának vizsgálatát és az elemzésben felhasznált módszereket. Az utolsó két fejezet tárgyalja tulajdonképpen az adatfelvétel-sorozat eredményeit és az eredmények hasznosítását a különböző részpolitikák alakításában, illetve a jövőbeni hasonló adat­ gyűjtések megszervezésében. Külön dolgozatok szólnak a különböző demográfiai jelenségekről és azok trendjeiről, a termékenységet meghatározó tényezőkről, a reprodukciós magatartásról és az e téren tapasztalt preferenciákról, majd a gyermekkori halandóságról. Több dolgozat foglalkozik a Vizsgálat gyenge és eredményes pontjainak kidomborításával, illetve a következő vizsgálatok szá­ mára levonható tanulságokkal. A befejező dolgozatban a szerző áttekintését adja annak, hogy a Vizsgálat eredményei az egyes országokban miként jelentek meg a gazdasági és társadalmi terve­ zés egyes elemeinek alakításában. M .Á .

LUTZ, W.: Finnish Fertility since 1722. (A finn termékenység 1722 óta.) Helsinki, 1987. Publica­ tions of the Population Research Institute, Series D, No 18.136 p. Az elmúlt két évszázad alatt Európa minden országában a termékenység mintegy ötven szá­ zalékos csökkenése figyelhető meg. E kérdéssel mélyebben foglalkozott a Princeton Egyetem Eu­

IRODALOM

119

rópai Termékenységi Vizsgálata (European Fertility Project), amelynek során tizenkét országban vizsgálták a termékenység változását az 1870-es évektől napjainkig. A vizsgált országok között nem szerepelt Finnország, így jelen kötet a Project módszereit felhasználva számos kérdésben kiegészí­ ti az európai vizsgálatot, ugyanakkor a szerző munkáját segítette a már más országokban bizonyított összefüggések ismerete. A szerző nem vonja kétségbe, hogy a termékenység szintje kapcsolatban van a gazdasági és társadalmi struktúrával, a kultúrával, ugyanakkor megjegyzi, hogy a finn vizsgálat eredményei ar­ ra mutatnak, hogy a termékenységcsökkenés magyarázatában a gazdasági tényezők jelentőségét sokszor eltúlozzák. A termékenységi átmenet kezdete előtti időszakban - a finn példára hivatkoz­ va mondja a szerző - a születésszabályozás lehetőségeinek hiánya miatt a gazdasági körülmények nem tudták közvetlenül befolyásolni a házas termékenységet. A házas termékenység csökkenése időszakában is a változást előidéző tényezők között a kulturális fejlődés hatása a jelentős, s csak a XX. században növekszik majd a gazdasági-társadalmi tényezők befolyása. Mint korábban már említést nyert, az Európai Termékenységi Vizsgálat csak 1870-től tette vizsgálat tárgyává a termékenység alakulását, így a finn eredményeket is csak ez időtől tudjuk együtt szemlélni más országok tapasztalataival. A szerző az összehasonlítást három mutató időbeni vizs­ gálatával végzi el, így a házas nők arányának, a házas termékenység alakulásának és a teljes termé­ kenység szintjének összevetését végzi el. Ennek során vonja le azt a következtetést, hogy a termé­ kenység csökkenése Finnországban később kezdődött, mint az európai országokban általában, mi­ vel 1870 és 1900 között lényegében nem változott sem a házas nők aránya, sem a házas termékeny­ ség az országban. Ezekben az években a házas termékenység alacsonyabb volt mint Nyugat-Európa országaiban, de magasabb, mint a kontinens keleti felén. A viszonylagos változatlanság követ­ keztében a századfordulóra Finnország relatív helyzete változott Európában: most már a házas nők aránya a legalacsonyabbak között volt, de más országokban már a házas termékenység csökkené­ se is elkezdődött. A XX. század első harmadában Finnországban, az általános európai trendtől eltérően, csök­ kent a házas nők aránya, és az európai helyzettel megegyezően ott is csökkent a házas termékeny­ ség, de annak szintje még mindig magasabb volt mint Nyugat- és Észak-Európában. A szerző négy nagyobb téma köré csoportosítva tárgyalja a finn termékenységi átmenet előz­ ményeit és megvalósulását, s mindegyik téma részletes vizsgálatánál az alkalmazott módszerek szé­ les tárházát alkalmazza. így a könyv módszertanilag is érdekes tanulságokat tartalmazhat a termé­ kenységi átmenet tanulmányozásához. M .Á .

Health projections in Europe. Methods and applications. (Az egészségügyi helyzet alakulásának elő­ rejelzése Európában. Módszerek és alkalmazások.) WHO Regional Office for Europe, Co­ penhagen, 1986. 306 p. Napjainkban az európai országok jelentős részét a gazdasági fejlődés ütemének visszaesése, a kormányok megszorító, kiadáscsökkentő pénzügyi politikája, egyszersmind a különféle - mun­ kanélkülieknek, időseknek stb. nyújtott - társadalmi támogatások iránti igények fokozódása jel­ lemzi. Mindez érzékenyen érinti az egészségügyi szolgáltatások helyzetét: egyfelől beszűkülnek az anyagi források, másfelől még ezért a csökkenő pénzmennyiségért is mind több ágazat - az egész­ ségügy mellett a munkanélküli segélyezés, a nyugdíjrendszer stb. - verseng. Ilyen körülmények kö­ zött döntő fontosságúvá válik a rendelkezésre álló keretek lehető legjobb kihasználása, legoptimá­ lisabb elosztása. Ennek feltétele a fejlesztési irányok gondos megtervezése. A tervezés maga ugyan­ akkor a jövőbeli helyzet alakulásának előrejelzésén alapul - végső soron tehát a korlátozott anya­ gi lehetőségek közepette működő egészségügyi sikere meghatározó részben az előrejelzések minő­ ségén múlik. Ez a felismerés vezette az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének Európai Irodáját, ami­ kor 1980-ban kezdeményezte az egészségügyi helyzet alakulásának előrejelzéséhez használt mód­ szerek átfogó vizsgálatát. A kutatás három éven keresztül folyt; a programban részt vevők első, 1980-ban tartott találkozóját 1982-ben két munkacsoport-megbeszélés követte, majd egy év múlva került sor a kutatókat és az egészségügyi tervezés-irányítás gyakorlati szakembereit egy asztalhoz

120

IRODALOM

ültető záró szemináriumra. A vizsgálatba Magyarország is bekapcsolódott; a KSH-t Miltényi Károly képviselte az egyes rendezvényeken. A kötet e hároméves munka eredményeit tartalmazza; konkrétan azokat a tanulmányokat, amelyeket szerzőik az 1983-as záró értekezletre készítettek. A tanulmányok az európai országok­ ban alkalmazott előrejelzési módszereket tekintik át; a könyv ily módon a különféle technikák, el­ járások részletesen kommentált gyűjteményének, egyfajta leltárának tekinthető. Б tulajdonsága ré­ vén a kötet kézikönyvként szolgálhat azok számára, akik maguk akarnak előrejelzéseket készíteni. A könyv felépítése, az egyes tanulmányok sorrendje azt a kötet bevezetőjében kifejtett fo­ galmi keretet követi, amely az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szükségleteket meghatá­ rozó tényezők összefüggésrendszerét vázolja fel. Eszerint e szükségleteket egyfelől a népesség egészségi állapota, másfelől az orvosi ellátás igénybevételének kialakult gyakorlata befolyásolja. Maga az egészségi állapot három tényezőtől függ: a különböző makroszintű hatásoktól (pl. a kör­ nyezetszennyezéstől), az egyén saját magatartásától (pl. étkezési, dohányzási szokásaitól) és végül a népesség összetételét módosító demográfiai változásoktól (pl. az idősek arányának emelkedésé­ től). Az orvosi ellátás igénybevételét pedig részint az említett demográfiai változások, részint az el­ látás fizikai, társadalmi és gazdasági hozzáférhetősége alakítja. A népesség egészségi állapotának a szerepe nem közvetlenül, hanem a tervezési folyamaton keresztül érvényesül: a különféle beteg­ ségek elterjedtségére és várható, jövőbeli nagyságrendjére vonatkozó ismeretek a tervezők kezé­ ben normatív célokká, irányvonalakká válnak, s ez utóbbiak azok, amelyek azután az egészségügyi szolgáltatások formáit, mennyiségét és eloszlását megszabják. Nem feledkezhetünk meg végezetül arról a kölcsönhatásról sem, ami a szolgáltatási szükségletek két alapvető meghatározója: az egész­ ségi állapot és az orvosi ellátás igénybevétele között fennáll. Ahhoz pl., hogy sikerrel jelezhessük előre a betegségek gyakoriságának jövőbeli alakulását, figyelembe kell vennünk, milyen sűrűn for­ dulnak orvoshoz az emberek napjainkban. Az imént bemutatott fogalmi keretnek megfelelően a kötet négy fő részre és egy összefog­ laló fejezetre tagolódik. Az egyes részek felépítése azonos: az adott témához tartozó módszerekről általános áttekintést nyújtó bevezető tanulmányokat az egyes konkrét eljárásokat részletesen be­ mutató, azokat a gyakorlatban is alkalmazó dolgozatok követik, melyek kitérnek arra is, miként használhatók fel az ismertetett módszerek az egészségügyi tervezésben. Az első rész a népesség egészségi állapotának - a különböző betegségek gyakoriságának és a halandóságnak - az előrejelzésére szolgáló módszerekkel foglalkozik. Bevezető írásában A. Lo­ pez és М. Наkат а e módszerek három csoportját tárgyalja: a szubjektív ítéleten - pl. szakértői vé­ leményen - alapuló eljárásokat, melyek közül legismertebb az ún. Delphi-módszer; a betegség és halandóság múltbeli alakulására épülő egyváltozós becsléseket; végül az egészségi állapotot meg­ határozó tényezők alakulását figyelembe vevő többváltozós, oksági modelleket. Ezt követően esettanulmányokat olvashatunk az általános halandóság, ill. egyes betegségfajták előrejelzéséről Euró­ pa különböző országaiban. A második rész rövid bevezető dolgozata azokról az eljárásokról ad áttekintést, amelyek cél­ ja az egészségügy személyi és tárgyi feltételeinek (az orvosok, kórházi ágyak stb. számának és el­ oszlásának), valamint e feltételek kihasználásának előrejelzése. Az ezt követő esettanulmányokból pedig arról kapunk képet, miként alkalmazzák e módszereket az egyes országokban regionális és betegség-specifikus becslések készítésére. Míg a könyv első két része külön-külön, egymástól elszigetelten vizsgálta az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szükségleteket meghatározó tényezőket - egyfelől a népesség egész­ ségi állapotát, másfelől az orvosi ellátást - , a harmadik részben olyan eljárások kaptak helyet, ame­ lyek figyelembe veszik az egészségügy egész rendszerének elemei közötti kölcsönviszonyokat, sőt azokat a kapcsolatokat is, amelyek e rendszer és más, nem egészségügyi rendszerek (pl. a gazda­ ság) között mutatkoznak. A bevezető írást követő esettanulmányok ennek az összetettebb szemlé­ letnek egy-egy példáját nyújtják: olyan kérdéseket tárgyalnak, mint pl. a rendelkezésre álló erőfor­ rások elosztása az egészségügy különböző (kórházi és ambuláns) szektorai vagy a különböző föld­ rajzi egységek között. A negyedik rész középpontjában az egészségügyi helyzet alakulásának előrejelzése és az egészségügyi tervezés közötti kapcsolat áll. A bevezető tanulmány széles körű nemzetközi áttekin­ tést ad az előrejelzéseknek az egészségpolitika kialakításában játszott szerepéről, míg az ezt köve­ tő esettanulmányok három ország - köztük hazánk - egyedi tapasztalatairól számolnak be.

IRODALOM

121

A könyv utolsó, a hároméves kutatási program eredményeit és következtetéseit összefogla­ ló fejezete kijelöli azokat a területeket, amelyeken további előrelépéshez van szükség az egész­ ségügyi prognózisok tökéletesítése érdekében. Ilyen pl. a rokkantság, a maradandó egész­ ségkárosodás kérdése; míg a halandósággal kapcsolatban jó adatbázissal rendelkezünk, s a morbi­ ditási statisztika is megfelelőnek mondható, a rokkantság terén az információhiány a jellemző. Már­ pedig a halál egyre magasabb életkorokra történő kitolódásával a tartós egészségkárosodás prob­ lémája mind súlyosabbá válik. A fejlesztendő területek áttekintése mellett a záró fejezet részlete­ sen foglalkozik az előrejelzések értelmezésével és felhasználásával is. Egyebek között felhívja a fi­ gyelmet arra, hogy az előrejelzéseket is fenyegeti az ún. „bumeránghatás”: a prognózisok alapján hozott döntések módosíthatják - éspedig az előrejelzettől eltérő irányba változtathatják - az egészségügyi helyzetet.

M.F. VISNEVSZKIJ, A. V. (és szerzőtársai): Metodii iszszledovanija. (A kutatás módszerei.) Moszkva, MüszI’, 1986.184 p. A demográfiai kérdések és perspektívák sorozat legújabb kötete kifejezetten módszertani dolgozatokat tartalmaz. A tanulmánykötet három részből áll. Az első részben a népesedési adat-források hatéko­ nyabb felhasználásával foglalkozó dolgozatok szerepelnek (Dmitrieva, Andreev, Maszlova, Palli írá­ sai). A második részbe tartozó tanulmányok a főbb népesedési folyamatok - születés, házasságkötés, halálozás - mennyiségi elemzésének módszereivel foglalkoznak (VisnevszkijTol’c, Gavri­ lov, Szemenova, Gavrilova, Pirozskov). A harmadik rész írásai a napjainkban gyorsan fejlődő analitikai és prognosztikai demográ­ fiai modelleket mutatják be (Szoroko, Ermakov, Akimov). Dmitreva és Andreev „Statisztikai megfigyelés a demográfiában” c. tanulmányukban jellem­ zik a szovjet népességstatisztika kialakulásának fő szakaszait. Alapvető figyelmet fordítanak a ter­ mészetes népmozgalomra és a vándorlásra, továbbá a teljeskörűség kérdésére és a számbavétel mi­ nőségére. Viszgálják a szovjet népesedésstatisztika továbbfejlesztésének lehetséges útjait. Rámu­ tatnak arra, hogy a népességről szóló részletes információ megszerzésének alapvető akadálya je­ lenleg az, hogy a különböző információforrásokból nyert adatok nem teljesen összehasonlíthatók. Elemzik a fenti akadály leküzdésének módjait, a számítástechnika adta lehetőségek mind teljesebb kihasználásával. Maszlova "A kikérdezéses módszer alkalmazása a népesedési folyamatok vizsgálatában” c. dolgozatában a kikérdezéses módszert mint a jelenségeknek és a folyamatoknak a népesedéssta­ tisztika talaján kidolgozott hipotetikus modelljét vizsgálja. Elemzi a kikérdezés módszertani köve­ telményeit, amelyek a kutatás tárgyának elméleti tudományos leírásától elvezetnek a megkérdezet­ tek sokaságának az egységes gyakorlati tudat szintjén való leírásához. Jellemzi a módszertant és a próbafelvétel konkrét tapasztalatait a kikérdezés módszertanának empirikus ellenőrzése céljából. Palli "A múltbeli népesedési folyamatok: az információszerzés és -feldolgozás módszerei” c. írásában ismerteti a múltbeli népesedési folyamatokról szóló információforrásokat, és alkalma­ zásukat javasolja olyan mutatószámok kiszámítására, amelyek kisebb-nagyobb mértékben megfe­ lelnek a korszerű demográfiai elemzés követelményeinek. Különös figyelmet szentel az egyházi anyakönyvekből nyert információk alkalmazásának. Vizsgálja (a XVII-XIX. századi Észtország pél­ dáján) e források felhasználásának különböző formáit. Visnevszkij ,Д termékenység mennyiségi vizsgálatának módszerei” c. tanulmányában a ter­ mékenység leírásának kérdését olyan mutatószámrendszerrel vizsgálja, amely jellemzi a valós vagy a fiktív kohorszokra vonatkozó mutatókat. Különös figyelmet szentel a születési sorszám szerint differenciált termékenységi tábláknak, az e táblákkal képzett mutatóknak. Kitér a születések kö­ zötti intervallum hosszának elemzésére is. Táblában foglalja össze a termékenységi mutatókat és azok kiszámítási módját. Foglalkozik a terminológia vitatott kérdéseivel is. Tol’c ""A házasságkötési mozgalom demográfiai vizsgálata” c. írásában a folyamat demográ­ fiai vizsgálati módszereinek fejlesztése céljából megvizsgálja a házasságkötések mennyiségileg mér­ hető alapvető jellemzőit. Egy olyan mutatószámrendszert dolgoz ki, amely teljesen átfogja a népes­

122

IRODALOM

ség családstatisztikájának alakulását. Megállapítja, hogy a javasolt rendszerbe tartozó mutatókat az alapul szolgáló feltételezés keretében kell interpretálni, mivel közülük mindegyikben érvénye­ sül egyes tényezők hatása, míg mások hatása eliminálódik. Rámutat az egyes mutatószámok közöt­ ti összefüggésre. Kifejti a népesedésstatisztikai adatok különböző forrásainak sajátosságait és korlátait. Gavrilov, Szemenova, Gavrilova „A halandósági táblák elemzésének módszerei” c. dolgo­ zatukban bemutatják a halandósági táblák korszerű módszereit és a bennük rejlő információt. Meg­ állapítják, hogy a halandósági táblák jellemzői közül éppen a halálozási valószínűség a legalkalma­ sabb a halandóság elementáris tényezőinek bemutatására. A férfiak és a nők halandósága közötti különbséget vizsgálva rámutatnak arra, hogy a halálozási szintek hagyományos indexen alapuló összehasonlítása téves következtetésekre vezethet. Az összehasonlítandó populációk halandósági szintjei lineáris összefüggésre épülő adekvát módszert javasolnak. Bemutatják faktoranalízissel ka­ pott eredményeiket, továbbá a halandóság intenzitásának a Gompertz-Makeham-görbével történő komponensekre bontásának módszerét. Pirozskov ,A munkaerőforrások demográfiai értékelése” c. tanulmányában a munkaerőfor­ rás vizsgálatának megközelítési módjait fejti ki. Bemutatja a gazdasági aktivitási táblák összehason­ lításának elvei mellett Ukrajna férfi népességének 1969-1970. évekre vonatkozó rövidített gazdasá­ gi aktivitási tábláit. Elemzi a többállapotú gazdasági aktivitási táblák szerkesztését, amelyek lehe­ tővé teszik az életciklus során az aktivitás és inaktivitás állapotába történő többszöri ki- és belépés figyelembevételét. Szoroko dolgozatában a matematikai modellezés demográfiában történő alkalmazásával fog­ lalkozik. A folytonos megközelítésű determinált modelleket vizsgálja a népesség társadalmi-demog­ ráfiai csoportok közötti mozgást leíró egyenletek alapján. Bemutatott példáiban a népesség termé­ szetes mozgását és vándorlását elemzi. Ermakov tanulmányában a népesség-egészség reprodukciós folyamatainak demográfiai mo­ delljét mutatja be. Az egészségügyi-demográfiai folyamatok kutatásában a demográfiai modellek matematikai apparátusának alkalmazási kérdéseit vizsgálja. Leírja a népességreprodukció egysze­ rűbb modelljének paramétereit és megvizsgálja a módszernek az egészségügyi-ökológiai modellek­ ben a közegen kívüli tényezők halandóságra gyakorolt integrált hatásának mennyiségi értékelhető­ ségre történő alkalmazási lehetőségeit. Akimov írásában a globális népességprognózis gazdasági-demográfiai modelljével foglalko­ zik. A demográfiai átmenet operációs leírására egy olyan modellt javasolt, amely a demográfiai át­ menet koncepcióján és a nem olyan régi népességtörténet elemzésén alapul, és végső soron a né­ pességfejlődés rendjének tekinthető. E rend prognosztizálására diagnosztikai táblát dolgozott ki, amelynek inputjai az ökonometriai modellek előrejelzendő társadalmi-gazdasági változói, output­ jai - a népességfejlődés rendje. A modellel végzett próbaszámításokat is bemutatja a tanulmány. P.K.

FOLYÓIRATCIKKEK

CHESNAIS, J.: Population trends in the European Community, 1960-1986. (Az Európai Közösség népesedési trendjei, 1960-1986.) European Journal of Population, 1987/3-4. 281-296. p. A szerző - mint az dolgozata címéből is kitűnik - az Európai Közösség népesedési jelen­ ségeinek utóbbi huszonöt éves alakulását tekinti át. A vizsgált időszakra jellemző, hogy míg a hat­ vanas években még közel évi 1 százalékos tényleges népességnövekedésről számolhatott be e ré­ gió, napjainkban már egyre inkább közelíti a zéró növekedés állapotát. E helyzet kialakulásának lényegében az alábbi tényezők az okai - a termékenységi arányszám csökkenése, - a bevándorlás csökkenése, - a halandósági viszonyokban korábban tapasztalt javulás lelassulása.

IRODALOM

123

Az említett három tényező közül a termékenységi viszonyok változásának van a legnagyobb jelentősége, mivel, míg például 1964-ben 5,6 millió gyermek született e régió országaiban, addig számuk 1984-ben már csak 3,8 millió volt. A halandósági viszonyok jellegzetessége, hogy míg az egyes csoportok halandósága csökkent, addig a népesség öregedése folytán emelkedett az öregkorúak aránya s ez összességében a vizsgált időszakban az évenkénti halálozások számának kismér­ tékű emelkedését vonta maga után. Ami a bevándorlás csökkenésének mértékét érinti: az időszak első felében az évenkénti bevándorlások száma átlagban 180 ezer fő volt, s számuk az időszak má­ sodik felében ennél kevesebb, évi 150 ezer fő volt. Fenti folyamatok hatására a Közösség országaiban a népesség lélekszámának növekedése lelassult, azonban ez némileg másként jelentkezett az egyes országokban. A Német Szövetségi Köz­ társaságban már egy évtizede a népességszám csökkenése figyelhető meg, több ország a nyolcvanas években került közel a záró növekedéshez. Néhány országban a viszonylag magas természetes sza­ porodást a népesség fiatal korösszetétele eredményezi, míg Írországban a kivételesen magas (1 szá­ zalékot is meghaladó) évi lélekszámgyarapodást sajátos történelmi okok magyarázzák. A születési arányszámok egész közösségre jellemző csökkenése és alacsony szintje a termé­ kenység csökkenését tükrözi. A Közösség néhány országában a teljes termékenységi arányszám ér­ téke már az 1970-es évek első felében nem érte el a 2 egységet. Ma már azt látjuk, hogy Írország kivételével a termékenységi szokások állandósulása mellett egy országban sem születik annyi gyer­ mek, amennyi a népesség hosszú távú reprodukciójához szükséges lenne. Igaz, a reprodukciós szint alatti termékenység jellemzi a fejlett országok közel mindegyikét, de az Európai Közösség orszá­ gaiban a jelenség fokozottabban figyelhető meg. Ma már a korábban magasabb termékenységű dél­ európai országok termékenysége is mélyen a reprodukciós szint alatt van. Ugyanezt a jelenséget mutatják más oldalról a születési kohorszok termékenységének adatai is, amelyek szerint a Német Szövetségi Köztársaságban már az 1940. évi kohorsz gyermekszám nem éri el az átlagos két gyer­ meket, míg Franciaországban, Anglia és Wales esetében az 1950. évi kohorsz gyermekszám nem éri el a reprodukcióhoz szükséges átlagos 2,1 gyermeket. A termékenység fent leírt csökkenése a három- és többgyermekes családok számának radi­ kális mérséklődésével jelentkezett, ami általánosan jellemző a Közösség országaira. A Német Szö­ vetségi Köztársaságban hosszú ideje tapasztalt és igen alacsony szintre csökkent termékenység sa­ játossága a gyermektelen nők magas arányának kialakulása; példaszerűen említve csak: az 1954ben született német nők ötödének nincs gyermeke. A termékenység csökkenése mögött számos tényező húzódik meg, a szerző ezek közül a há­ zassági mozgalom jellegzetességeit veszi nagyító alá. Az elmúlt másfél évtizedben észlelt folyama­ tokat úgy lehet összegezni, hogy a nők kisebb hányada megy férjhez, ha férjhez is megy későbbi életkorban lép házasságra, és a házasságok könnyebben bomlanak fel, mint korábban. Különböző becslések szerint az 1960-as években született nők mintegy negyede nem fog férjhez menni Fran­ ciaországban és Angliában, ez az arány eléri az egyharmadot majd a Német Szövetségi Köztár­ saságban, és még ennél is magasabb leh et- a nők fele nem megy férjhez várhatóan - Dániában. Már a mai népességben is kimutatható a házasságkötés nélkül együttélő párok arányának lényeges emelkedése, ami miatt emelkedés tapasztalható a házasságon kívül született gyermekek arányában is. E jelenség megfigyelhető a Közösség valamennyi országában, Angliában és Franciaországban már ma is minden ötödik gyermek házasságon kívül születik, míg Dániában 1985-ben a gyermekek 43 százaléka született így. A házasságon kívüli együttélés különböző formái terjednek a Közösség országaiban: a há­ zasság előtti együttélés, a házasságkötés nélküli együttélés a fiatalabbak körében, az idősebbek kö­ rében pedig az első házasság felbomlása után a második párkapcsolatban a házasságkötés nélküli együttélés. Nagy számban új családformák alakulnak ki: korábban jobbára a megözvegyülteket jel­ lemezte az egyszülős családmodell, ma már az elváltak elterjedt létformája, emellett a fiatal nők egy része állandó kapcsolaton kívül is vállalkozik a gyermekszülésre és felnevelésére. A szerző szerint fenti új házasodási jelenségek és termékenységi változások a régió országa­ iban általános tendenciaként jelentkeznek, amely társadalmi osztályoktól, vallási hovatartozástól függetlenül érinti a lakosságot, és mélyen gyökeret vert a háború utáni nemzedékekben. Így rövid távon nem várható e tendencia megfordulása, amelynek elkerülhetetlen következménye a népes­ ségjelentős mértékű csökkenése és ezzel párhuzamosan a népesség öregedése. Fenti tényezők mi­ att a régió országaiban is szükség van a bevándorlás szerepének újraértékelésére és egy alapjaiban

124

IRODALOM

új szociálpolitika kialakítására. A kérdés csak az, hogy egy öregedő társadalom képes-e e feladatok megoldására. M. A. HÖHN, Ch.: Population Policies in Advanced Societies: Pronatalist and Migration Strategies. (Népe­ sedéspolitika a fejlett társadalmakban: pronatalista és migrációs stratégiák.) European Jour­ nal of Population, 1987/3-4.459-481. p. A cikk néhány kiválasztott európai ország példáján vizsgálja a pronatalista és migrációs po­ litikákat és azok hatásait. A szerző végkövetkeztetése az, hogy a pronatalista politikák korlátozott hatással bírnak, míg a migrációs politikák hatékonyabbnak tűnnek. A mindeddig jórészt nem de­ mográfiai célú migrációs politikák a jövőben fokozott figyelmet érdemelnek demográfiai okokból is, különös tekintettel a népességfogyás ellensúlyozására. A népesedési és a migrációs stratégiák egyaránt mindinkább konfliktusba kerülnek a kapcsolódó más politikákkal (mint például a szoci­ álpolitika, gazdaságpolitika, nőpolitika, lakáspolitika), ugyanakkor föl kell venniük a versenyt az öregedésből fakadó társadalmi igényekkel is. A népesedéspolitikák sokféle lehetséges meghatározása közül a szerző azt tartja alkalmas­ nak, amelynek kifejezett demográfiai célja van, legyen az a népességszám növelése vagy stabilizá­ lása, vagy a népesség korösszetételének kiegyenlítése. Nem tekinthető tehát minden olyan politika népesedéspolitikának, amely befolyásolja a népesedési folyamatokat. Persze az ilyen politikák is - mint például az oktatás-, társadalombiztosítási-, lakás- stb. politikák - jelentős hatást gyakorol­ hatnak mondjuk a termékenység alakulására. Egyes vélemények szerint az ilyen közvetett politikai hatások sokkal erősebbek mint a kifejezetten termékenység-befolyásolást célzó népesedéspolitikák ha­ tása. Ez volt a fő konklúziója az EAPS és a Német Demográfiai Társaság 1986-ban Bielefeldben rendezett konferenciájának is. A szerző a tanulmányban kulcskérdésként kezeli azt a felismerést, hogy népesedéspolitikát nem lehet úgy kialakítani, hogy nem veszünk tudomást a többi politikáról és azok esetenként ellentétes céljairól. A pronatalista politikát folytató országok közül a legnagyobb tradíciókkal Franciaország ren­ delkezik, ahol a népességszám alakulása már a múlt század vége óta nemzeti ügy. Az elmúlt évti­ zedek során a pronatalista intézkedések rendkívül széles körre fejlődött ki Franciaországban, va­ lószínűleg a világ legátfogóbb és legnagyvonalúbb pronatalista politikájának eszközrendszereként. A népesedési folyamatok és a népesedéspolitika a kormányt, a különböző politikai csoportosulá­ sokat és a közvéleményt egyaránt különösen érdeklő témák közé tartoznak. A pronatalista politi­ kának a termékenységre gyakorolt hatását illetően a vélemények ellentmondóak, de - a szerző vé­ leménye szerint - nemcsak a francia demográfusok állítják, hogy nincs jelentős hatása. Az NDK termékenységi trendjei az 1950-es évek közepétől az 1970-es évek elejéig (eltűnő­ én együtt haladtak az NSZK trendjeivel. Az NDK kormánya a 70-es évek derekán bevezetett szá­ mos pronatalista intézkedés révén a népesség egyszerű reprodukciójának elérését célozta meg. Az 1976-ban életbe léptetett intézkedéscsomagot követően 1984-ben történt jelentősebb továbblépés a pronatalista intézkedések terén; a rendkívül költségigényes ösztönzőket (nagy családok olcsó la­ kással történő ellátása, tartós fogyasztási cikkek, nyaralási lehetőségek, jobb munkahelyek bizto­ sítása) 1984-ig csak a negyedik gyermek megszületése után nyújtották, ezt követően már a harma­ dik gyermek születését követően. Magyarországot a szerző úgy mutatja be, mint a szocialista országok között a leghosszabb pronatalista gyakorlattal és tapasztalatokkal rendelkező országot, amely az 1950-es években kezd­ te explicit népesedéspolitikáját és elsőként vezette be az akkor újszerű intézkedésnek számító gyer­ mekgondozási segély intézményét, 1967-ben. A pronatalista intézkedések érvényesítésének straté­ giája azonban nélkülözte a határozottságok és a folyamatosságot - állapítja meg Ch. Höhn. Ada­ tokkal igazolja például, hogy a családi pótlékkal az ötvenes években a harmadik gyermeket, a hat­ vanas években a második gyermeket, majd a hetvenes években ismét a harmadik gyermeket prefe­ rálták Magyarországon, kiterjesztve ugyanakkor a juttatást az első gyermekre is, a második gyer­ mekre jutó családi pótlék gyors emelése mellett. Az ösztönző népesedéspolitikával jellemezhető országokkal szemben Románia pronatalista politikája csaknem kizárólag kényszerítő intézkedésekkel írható le, köztük a drákói abortusztilalommal. Hasonlóképpen drasztikus akadályokat állítottak a válások elé. A pénzügyi ösztönzők

IRODALOM

125

ugyanakkor rendkívül szerények, Európában a legkedvezőtlenebbek közé számítanak. A szülési szabadság időtartama például mindössze 16 hét; szülési segélyt 1967 óta fizetnek, de csak a harma­ dik és további gyermekek születésekor. A szerző utal olyan nem dokumentált, de valóságosnak tű­ nő intézkedésekre is, mint például a dolgozó nők rendszeres terhességi szűrése, amelynek nyilván­ való célja az illegális abortuszok megelőzése. A vizsgált országok pronatalista intézkedéseinek összefoglaló áttekintését követően a szer­ ző a pronatalista politikák hatékonyságának értékelését kísérli meg. Az egyes kohorszok végső csa­ ládnagyságának növekedése hosszú távú hatásként fogható fel; az erre vonatkozó becslések azt mu­ tatják, hogy az egy nőre számított gyermekszám mutatója Franciaországban 0,2-0,3, az NDK-ban 0,1, Romániában 0,2 növekedést mutat, míg Magyarország esetében nem mutatható ki változás. A szerző ugyanakkor feltételezi, hogy az intézkedések nélkül Magyarországon tovább nőtt volna az egygyermekes családok aránya és folytatódott volna a háromgyermekes családok arányának csök­ kenése. A restrikciós intézkedések következtében igen erőteljes rövid távú hatások jelentkeztek Ro­ mániában, nemcsak a termékenység alakulásában, hanem a házasodási, válási és abortuszarányo­ kat illetően is. A szerző rámutat arra, hogy a vizsgált országok egyikében sem lehet egy-egy intéz­ kedés önálló hatását kimutatni, mivel azok szinte kivétel nélkül intézkedéscsomagban lépnek élet­ be. Ismerteti Ekert kísérletét, aki 0,5-ben határozta meg a termékenység alakulására gyakorolható hatás maximális mértékét. Ch. Höhn felhívja a figyelmet arra, hogy a pronatalista politikák - rövid távú hatásaik ré­ vén - nem kívánatos hullámzást visznek a születésszámok alakulásába, a korstruktúrát nemhogy kiegyenlítenék, még inkább szabálytalanná teszik. Az is igaz ugyanakkor, hogy Angliában és Wa­ lesben a termékenység szintje és trendje lényegében megegyezik a franciaországi jellemzőkkel, an­ nak ellenére, hogy semmiféle pronatalista ösztönzőt nem alkalmaznak. Másfelől a szerző óvni kí­ ván a közvetlen összehasonlításoktól; úgy véli, hogy az NDK pronatalista politikájának hatékony­ sága nem mérhető azon, mennyiben tér el termékenységi szintje az NSZK-étól, mivel a közös múlt mellett számos, a termékenységi szintet csökkentő tényező esetében jelentősek a különbségek a két Németország között. Arra a kérdésre, hogy miért nem sikeresebbek a pronatalista intézkedések, a szerző a nem népesedési célú politikák eltérő céljainak ütközésében látja a magyarázatot. A szocialista országok­ ban különösképpen csökkenti a népesedéspolitikák hatékonyságát a női foglalkoztatás iránti igény, a lakáshiány, a gyermekellátó intézmények kapacitáskorlátai. Bármely országról legyen is szó, szá­ mos politikai döntés eleve ellentmondásba kerül a pronatalista politikákkal. A cikk második része a migrációs politikákkal foglalkozik, olyan országok példáján, amelyek eltérnek migrációs politikájuk célját illetően. A korábban gyarmatokkal rendelkező Egyesült Király­ ság restrikciós intézkedéseinek célja például nem demográfiai indítékú; az intézkedések révén kí­ vánták korlátozni a színesbőrűek bevándorlását, hogy ily módon csökkentsék a társadalmi feszült­ ségeket. Svédország migrációs politikájának céljai alapvetően humanitáriánus okokhoz, a szabad áramláshoz, illetve a munkaerőigényhez kapcsolódnak. A honosítás célja nem a népességszám nö­ velése, hanem a külföldiek integrálása. A Német Szövetségi Köztársaságban főként politikai és gaz­ dasági indítékú migrációs politika érvényesült; mindazonáltal indokoltnak tűnik az a feltételezés, hogy a bevándorlást demográfiai tényezők fogják meghatározni, ha a belföldi munkaerő létszáma a nagyon alacsony termékenység miatt csökkenni fog (és a munkanélküliség megszűnik). Svájc mig­ rációs politikájának nincs demográfiai összetevője, egyértelmű motiváló tényezője viszont a gazda­ sági feltételek alakulása és kisebb mértékben az integrálódás problémái. Annak ellenére, hogy az ország népességszáma rövidesen csökkenni fog, a kormány politikájának alátámasztásaként a legú­ jabb népességelőreszámítások a migráció zérus szaldójával számolnak. Népesedési célok a migrációs politikában az 1970-es évek végétől, ill. a 80-as évektől jelentek meg elsősorban az egyes kormányok stratégiai megfontolásaiban, mint a népességstagnálást, sőt esetenként már népességcsökkenést ellensúlyozó bevándorlás mérlegelése. A szerző felhívja a fi­ gyelmet arra, hogy a jövőben növekvő szerepük lesz az ilyen demográfiai stratégiáknak, ezért hasz­ nosnak tűnik a már létező célkonfliktusok vizsgálata is. Így például a külföldi munkaerő alkalma­ zásának gazdasági előnyeit, illetve a bevándorlásból adódó társadalmi feszültségeket nyilvánvaló konfliktusaikban kell kezelni. A migrációs politikák mind ez ideig restrikciós jellegűekké váltak, vagy azért mert ezt váltotta ki a gazdasági recesszió, vagy a társadalmi feszültségek hatására, vagy ami még jellemzőbb, mindkét tényező hatására. A népesedési (és gazdasági) okokból ösztönzött bevándorlás esetén döntő fontosságú a társadalmi feszültségek elkerülése.

126

IRODALOM

A vizsgált esettanulmányok alapján Höhn arra a következtetésre jut, hogy a pronatalista és a migrációs politikák egyaránt lehetnek hatékonyak. A népességnövekedés szempontjából viszont egyértelműen a bevándorlások ösztönzése jelenti a legkönnyebben járható utat. A sikeres prona­ talista politikák nagyon költségesek; szűkmarkú politikától nem várható el semmilyen lényeges ha­ tás. A szerző kulcsfontosságúnak tartja a termékenység nem-anyagi meghatározóit; mindezeket mérlegelve is úgy véli, hogy a fejlett országokban az egyszerű reprodukció még a legnagyvonalúbb pronatalista politikákkal sem érhető el. Figyelembe véve, hogy még a lassú népességcsökkenés is kedvezőtlen gazdasági és társadalmi következményekkel járhat, a szerző úgy ítéli meg, hogy a fej­ lett országoknak pronatalista és a migrációs politikák egyfajta keverékére lesz szükségük. Rámutat ugyanakkor arra is, hogy az öregedő társadalmakban rendkívül éles a forrásharc a társada­ lombiztosítási kiadások és a pronatalista eszközök fedezeti igénye között. A cikk utolsó részében a szerző sorra vesz néhány olyan intézkedést, amelyeket - vélemé­ nye szerint - az országok többnyire még nem próbáltak ki, így például a közvetlen adózás rend­ szerében alkalmazható családtámogató eszközöket. Felhívja a figyelmet arra is, hogy például a vá­ rosok, az infrastruktúra fejlesztésében, új építkezéseknél a családok, a gyermekek igényeit a koráb­ biaknál jobban kellene figyelembe venni. Összefoglalva: a családpolitikának és a népesedéspoliti­ kának az általános politika integráns részévé kellene válnia. Másfelől, legalábbis mérlegelni kell a népesedéspolitikán kívüli politikák népesedési hatásait, mielőtt bármely politikai programot élet­ be léptetnek. K.F.

RYCHTARIKOVÁ, J.: Present Demographie Situation o f Czechoslovakia. (Csehszlovákia jelenlegi demográfiai helyzete.) "Demosta, 1988/1. 37-41. p. Az az alapvető demográfiai magatartásváltozás, mely a legutóbbi években az iparosodott or­ szágok zömét jellemezte (a nupcialitás és termékenység gyors csökkenése, valamint a válások és a házasságon kívüli születések növekvő aránya) Csehszlovákiát alig érintette, és fennnmaradtak a Cseh, illetve Szlovák Szocialista Köztársaságok között korábban tapasztalt különbségek is. A szer­ ző ezért területi bontásban és nemzetközi adatok kíséretében mutatja be az 1984 és 1986 között be­ következett fejlődést. 1986. december 31-én Csehszlovákia összlakossága 15 532 650 fő volt; 10 344 276-an a Cseh, 5 208 374-en a Szlovák Szocialista Köztársaság területén éltek. A főváros, Prága lakosságának lélekszáma 1 200 266, a második legnagyobb városé, Bratiszlaváé 424 378. Az ország korstruktúrája jelentősen eltér a többi európai országétól, a 65 éves és idősebb személyek aránya 1986-ban 11,2% volt. (Cseh Szoc. Közt. 12,0; Szlovák Szoc. Közt.: 9,7); a 0-14 éve­ seké 24,2% (Cseh Szoc. Közt.: 23,1; Szlovák Szoc. Közt.: 26,4) - az előbbi arányok Svédországban: 17%, illetve 18%; NSZK-ban: 15%, illetve 15%; Ausztria: 14%, illetve 18%; Franciaország: 13%, illetve 21%. Az időskorúaknak a népesség egészéhez viszonyított jelenlegi alacsony aránya nagyobbrészt az 1972-80 közötti magas születésszá m következménye. Termékenység. A háború utáni magas termékenységi szint az 50-es évek közepétől folyama­ tosan csökkent, ehhez járult az 1958. január 1-jével bevezetett abortusztörvény hatása. A teljes ter­ mékenység mutatója még 1965-ben is viszonylag magas: 2,4 (Magyarország: 1,8; Románia: 1,9; Ang­ lia: 2,8; Franciaország: 2,8; NSZK: 2,5; Ausztria: 2,7), a 60-as években bevezetett pronatalista in­ tézkedések ugyanis újabb - átmeneti -fellendülést eredményeztek. A 80-as években a termékenység gyors hanyatlása tapasztalható, a teljes termékenység mu­ tatói az ország egészére nézve 1984-től 1986-ig 2,071-ről 2,015-re csökkentek; a nettó reprodukci­ ós ráta 1986-ban a Cseh Szoc. Közt. területén 0,917, a Szlovák Szoc. Közt. területén 1,048, ami még mindig kedvező pozíciót biztosít az európai termékenységi skálán. A szülések zöme ugyan 24 éves kor körül koncentrálódik, de a cseh területen különlegesen magas a 18-19 éves korban szülő nők aránya: 114,3 ezrelék 1984-ben (Franciaországban ekkor ez az arány 35,8%o). Igen alacsony viszont a házasságon kívüli születések aránya, 1985-ben 7% (Svéd­ ország: 45%; Dánia: 42%; Ausztria: 22%). 1986-ban a művi abortuszra vonatkozóan új, teljesen liberális törvényt hoztak, s noha hiva­ talosan csak 1987. január 1-jétől lépett életbe, hatása már a 86-os év folyamán tapasztalható volt, és várhatóan tovább növeli az európai értékekhez képest máris magas arányokat. 100 élveszületésre 1984-ben országosan 50,0 abortusz jutott (ez a cseh területre: 58,1; a szlovák területre: 37,7-t je-

IRODALOM

127

lent). 1986-ban a 100 élveszületésre jutó összes abortuszok száma 56,5 (Cseh Szoc. Közt.: 62,7; Szlo­ vák Szoc. Közt.: 46,9); összehasonlításul néhány 1984-es adat: Anglia és Wales: 21,4; Franciaország: 23,7; NSZK: 14,8. Nupcialitás. Bár a házasságkötések száma itt is csökkenő tendenciájú, a házasságot kötők aránya tekintetében Csehszlovákia még mindig Európa élvonalában helyezkedik el, és nem vált jel­ lemzővé az ún. együttélés. Igen magas az első házasságkötések aránya a 18-19 éves nők korcsoport­ ja esetében,1984-ben a cseh területen 123,1 ezrelék, Szlovákia területén 103,8 ezrelék (ugyanez Franciaországban csak 26,9%o), és e nagyon korai házasságkötések többségének háttere a terhes­ ség. Válás. A növekedés 1950 óta tendencia, aránya a jelenlegi válási törvény létezése óta duplá­ jára nőtt, de még a cseh terület teljes válási arány adatai is - egyébként a szlovák adatok kétsze­ rese - jóval alacsonyabbak a többi európai országénál. A cseh területen leggyakrabban a házasság 2-3. évében következik be a válás, a Szlovák Szoc. Közt. esetében 3 év után; a válások több mint a fele az első 8-9 év folyamán. Halandóság. Az európai „ranglistán” 1960 körül elért előkelő helyezés ma már a múlté. A születéskor várható élettartam az utóbbi években alig emelkedett, 1986-ban a férfiaknál 67,36; a nők esetében 74,80 év (Japán 1985: 74,9, illetve 80,6 év; Svédország: 73,8, illetve 79,7 év; Franciaország: 71,3, illetve 79,4 év; Ausztria: 70,4, illetve 77,4 év). Ezt mindenekelőtt a 40 éven túliak ha­ landóságának az utóbbi két évtized folyamán bekövetkezett romlása befolyásolja; a halálokok kö­ zül a keringési rendszer betegségei a meghatározóak, arányuk duplája a franciaországinak. Még ennél is kedvezőtlenebb nemzetközi összehasonlításban a csecsemőhalandóság alaku­ lása, és noha évről évre tapasztalható némi javulás, 1986-ban az 1000 élveszülöttre jutó egy éves kor alatti halálozás még mindig 13,9 volt (Cseh Szoc. Közt.: 12,9; Szlovák Szoc. Közt.: 15,5). Az eu­ rópai tőkés országok mindegyikében alacsonyabb ez az érték 10 ezreléknél. A jelenlegi helyzetet a szerző úgy értékeli, hogy noha a népesség története folyamán először a születések és halálozások száma egyensúlyt biztosít a Cseh Szoc. Közt. területén, Szlovákia révén pedig egyelőre még némi növekedés is biztosítottnak látszik, feltételezhető, hogy a 90-es évek ele­ jén tovább folytatódik a népességnövekedés csökkenése, és csak a 70-es évek első felében született nagyobb létszámú női generáció szülőképes korba lépésétől kezdődően valószínű a természetes nö­ vekedés újbóli emelkedése. G.M .

KUCERA, M.: Population o f Czechoslovakia in 1918-1988. (Csehszlovákia népessége, 1918-1988.) Demosta, 1988/1. 42-44. p. A csehszlovákiai népesség fejlődésének áttekintésekor a szerző mindig szem előtt tartja or­ szága nemzeti heterogenitását, a hagyományos gazdasági, szociális és demográfiai különbségeket. A különbségek napjainkban is érzékelhetőek, minthogy azonban a folyóirat előzőleg bemu­ tatott cikke éppen a legutóbbi évek változásait foglalja össze, itt inkább az előzményekről írtakat ismertetjük. Az első húszéves időszakot kedvező nupcialitás és a válások alacsony aránya jellemezte, va­ lamint a nettó reprodukciós ráta csökkenése (1935-37-re ez 0,74). Noha a csecsemőhalandóság igencsak kedvezőtlen volt (117 ezrelék ekkor), a várható élet­ tartam ugyanebben az időszakban csaknem tíz évvel nőtt (1937-ben 56,8 év). Csökkent a kivándorlás, a népességnövekedés mégis késlekedett. Az iparosodottnak mondható cseh megyékben a nettó reprodukciós arány csupán 0,67, vagy­ is sokkal alacsonyabb, mint a túlnyomórészt mezőgazdasági Szlovákiában (0,96), ahol egyébként kb. 5 évvel alacsonyabb a várható élettartam. A 30-as évek gazdasági krízise kedvezőtlen szociális helyzettel járt együtt, és a születésszám csökkenésén keresztül a korstruktúra romlásához vezetett. 1918 körül a népesség 28,9%-a 0-14 éves; 61,9%-a 15-59 éves; 9,5%-a pedig 60 éves, ill. idő­ sebb. 1946-ban az előbbi megoszlás: 24,8; 63,7, ill. 11,5%. Az újjáépítéssel járó gazdasági növekedés a háború előtt elhalasztott gyermekszületések kompenzálására késztetett. Noha a 320 000 főnyi háborús veszteség nem járt olyan katasztrófális

128

IRODALOM

következményekkel, mint a Szovjetunióban, Lengyelországban vagy Jugoszláviában, a cseh megyék mintegy 2,6 milliónyi német nemzetiségű lakosának háború alatti és utáni evakuálása azonban je­ lentős változást hozott. Az előzőtől jelentősen eltérő összetételű népesség alakult ki, különösen 1948 februárját követően, a kiterjedt államosítás következtében. A köztársaság több, mint 94%-át ekkortól a cseh és szlovák nemzetiségű lakosság alkotja. A kompenzáló nupcialitás, termékenység és a mortalitás-csökkenés periódusát a demográ­ fiai folyamatok stabilizálódásának időszaka követi. A nupcialitás, a fiatalok magas arányának, de az újraházasodásoknak a következtében is, magas szinten marad. Még a 60-as évek első felében is csökken a házasságot kötők életkora, csak a legutóbbi évek­ ben gyakoribb a későbbi házasságkötés. A válások száma állandóan nő, és az első 3-5 év folyamán a legmagasabb. Folyamatosan nő a részcsaládban élők és az elváltak aránya. A termékenység szabálytalan ciklusokban változik, függ a legtermékenyebb korú nők számá­ tól, a közvélemény alakulásától és az abortusztörvénytől. 1958-ig a termékenység csökkenése folyamatos, a művi abortusz legalizálása után a folyamat felgyorsul és csak a 70-es évek elejétől, a komplex népességpolitika bevezetésétől kezdődően nő szignifikáns mértékben a termékenység. (A 80-as évek folyamatait az előző cikk ismertetésénél fog­ laltuk össze.) A halandóság a 60-as évek elejétől kedvezően alakult, nőtt a várható élettartam, később vi­ szont a folyamat lelassult, majd megállt. Ezt egyrészt a 40-70 éves korú férfiak és az 50-65 éves ko­ rú nők nem javuló magas halandósága, másrészt a stagnáló csecsemőhalandóság okozta. A férfiak és a nők születéskor várható élettartama közti különbség napjainkra 7 év fölé nőtt. 1949-51-ben a Cseh Szocialista Köztársaság területén várható élettartam 64,6 év, Szlovákiában 60,7 év, 1985-ben mindkét köztársaság esetén 70,8 év. Míg 1949-51-ben Csehszlovákia területén a férfiak 60,9, a nők 65,5 évet várhattak, addig 1985ben a férfiaknál 67,2, a nők esetében 74,4 évre nőtt a születéskor várható átlagos élettartam. A ha­ landóságért legnagyobbrészt a keringési rendszer betegségei és a daganatos betegségek felelősek. A születésszám, a halandóság, a népesség létszámának ingadozásai hatására a népességnö­ vekedés hanyatlásának folyamata is változott. A korstruktúra aránytalanságai is az előbbiekkel magyarázhatók, és másodlagosan, további generációkban is tapasztalhatók ezek a hatások. A Cseh Szocialista Köztársaságban e változások gyorsabban, és a korstruktúra tekintetében komqlyabb következményekkel zajlanak le. A népesség demográfiai fejlődésére a szociális-gazdasági feltételek nyilvánvaló hatást gya­ korolnak. Javult a népesedéspolitika, lépésről lépésre a gyermekes családok támogatása, és a magas női munkavállalási arányhoz kapcsolódóan az iskolai-óvodai ellátottság. A reáljövedelmek lassú növekedése, a növekvő árszínvonal, a szolgáltatások hiányosságai és a fiatal házasok lakásgondjai viszont negatív hatásúak. A jelenlegi, itt alacsonynak ítélt reprodukciós színvonal még mindig magasabb, mint a leg­ több tőkés országé. A halandóság viszont évek óta nagyon kedvezőtlenül alakul, és a prognózisok szerint 2000 után tendenciává válik a korstruktúra romlása. A szerző véleménye szerint az utóbbi idők komplex népesedéspolitikája Csehszlovákiát a szociális ellátottság színvonala szempontjából a fejlett országok sorába emelte, de az intézkedések hatása a további generációk esetében gyengülni fog. A fejlődésért, a korstruktúra stabilizálódásá­ ért még nagyobb felelősséget kell vállalniok a demográfusoknak és az egész társadalomnak. G. M.

LUKINOV, Prakticseszkaja funkcija demografii v uszlovijahperesztrojki. (A demográfia gyakor­ lati feladatai a peresztrojka során.) Ékonomika Szovetszkoj Ukrainü, 1988/7. 32-38. p. A peresztrojka megvalósítása során meghatározó szerepet játszik az emberi tényező aktivi­ zálása - hangsúlyozta ,Д társadalmi-gazdasági fejlődés gyorsításának demográfiai aspektusai”

IRODALOM

129

konferencián tartott előadásában a szerző. A következőkben az előadás főbb gondolatait ismertet­ jük. Egyáltalán nem mindegy, hogy a Szovjetunió népességszáma nő vagy csökken, milyen a vár­ ható nemzetiségi és társadalmi struktúrája, hogyan változik a munkaképes korúak létszáma és szer­ kezete, és milyen a korösszetétel-változás tendenciája. A születések számának csökkenésével nem teremtődik meg a szükséges mértékben a népgazdaság számára a tudományos-technikai haladás­ sal lépést tartani képes fiatal generáció. A kutatási eredmények alapján ki kell dolgozni egy olyan népesedéspolitika alapelveit, amely megfelel annak a stratégiának, hogy a demográfiai tényező mind teljesebb mértékben segítse elő a társadalmi-gazdasági és személyes fejlődés gyorsítását. Az új koncepció módszertani alapjainak értékelésénél szükséges: 1. A szocialista társadalom osztályai, rétegei olykor ellentétes érdekeinek elismerése, egyez­ tetése. A soknemzetiségű államban a nemzetiségi etnikai érdekeknek az internacionalizmus talaján történő összehangolása. 2. Az erőforrások mind teljesebb és a gazdálkodás hatékony formáinak sokoldalú hasznosí­ tása. 3. Az egységes marxista-leninista platform alapján a demográfiai kutatásokban a különbö­ ző kritériumok és megközelítések elismerése. Sajnos a demográfiai kutatások még messze nem felelnek meg a terület kiélezett problémái bonyolultságának és mértékeinek. Még nincs meg az alapvető népesedéselméleti kérdésekben a né­ zetek szükséges egysége. A demográfusok nem sokat tesznek a születésszám-csökkenés negatív ten­ denciájának megszüntetését, a községek elnéptelenedése, a munkaképes korú népességnek a nagy­ városokba történő túlzott mértékű koncentrálódásának megakadályozását szolgáló intézkedések kidolgozásáért. A társadalmi-gazdasági fejlődés gyorsulása a munkaerőtartalékok reprodukciójáról alkotott vélemények átértékelését indokolja. A munkaerőforrások összlétszámának alakulása szempontjából a közeljövő sajátossága az ország európai területén a növekedés erőteljes lassulásában és a közép-ázsiai köztársaságokban, a Kaukázuson túli területen és Dél-Kazahsztánban folytatódó gyors növekedésében áll. Az ágazati struktúra növekvő dinamizálódása során a munkaerőforrás-növekedés hiánya na­ pirendre tűzi a felesleges munkaerő felszabadítási mechanizmusának folyamatos átképzéssel és munkaerő átcsoportosítással történő megteremtését. A munkaerőforrások kutatásának új felada­ tai közé tartozik még az intenzifikáció során a teljes foglalkoztatás biztosítása és a vállalatoknak a teljes önelszámolásra való áttérése során a rentabilitás és önfinanszírozás érvényesítése újfajta meg­ közelítésének kidolgozása. Hosszú ideig úgy gondoltuk, hogy a jóléttel állandóan nő a népgazda­ ságban foglalkoztatottak száma. Ez a családok második keresőinek belépésével indokolatlanul nagy munkaerő-kínálatot eredményezett. A nőknek a háztartásból a társadalmi termelésbe való mérté­ ken felüli áramlása a szolgáltatások megfelelő támogatása és kompenzálása nélkül jelentős káro­ kat okozott a felnövekvő nemzedék nevelésében és a termékenységben. Jelenleg helyesebb lenne a teljes foglalkoztatáson nem az általános foglalkoztatást, hanem olyan szituációt érteni, amelyben a társadalom munkaerő-szükséglete teljes egészében ki van elégítve. Már nem magyarázzuk a munkaerőhiányt az alacsony születésszámmal, mivel ennek fő oka a beruházási folyamat extenzív jellege, amelyben az erőforrás-takarékos technológiák kidolgozása és bevezetése helyett új munkahelyeket teremtenek. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a má­ sodik demográfiai faktorról, a munkaképes korúak halandóságának romlásáról, mert hatására je­ lentősen csökken a munkaerőforrás. A Szovjetunió Állami Statisztikai Bizottsága sokévi szünet után közzétette a halandósági táblákat. Eszerint jelenleg a 16 évesek közül a férfiak 32, a nők 9 szá­ zaléka nem éri meg a nyugdíjas kort. Az elmúlt évben először tört meg a halandóságromlás ten­ denciája. De ez nem nyugtathat meg bennünket, mert az egészségmegőrzés terén igen sok problé­ ma halmozódott fel. A másik viszonylag új demográfiai jelenség, a népesség öregedése, amit gondosan számítás­ ba kell venni a demográfiai vizsgálatokban. Már most az Ukrajna kolhozaiban dolgozók 43 száza­ léka nyugdíjas korú. A munkaerőforrás öregedését a munkarend, -körülmények és -normák kiala­ kításánál is számításba keli venni. Ugyanakkor a gazdasági szempontok nem lehetnek egyedüliek és meghatározóak az idős korúak gazdasági aktivitásának meghosszabbításában. A demográfusok figyelmének középpontjában szerves összefüggésben kell lenniük a népe­ sedési folyamatoknak a munkaerő-potenciál képződésével és alkalmazásával. Tüzetesen elemezni

130

IRODALOM

kell azokat a népesedési körülményeket, amelyek a társadalmi munka termelékenysége emelkedé­ sének lassulásához vezetnek: a népesség öregedése, a községekből történő elvándorlás, a nők ter­ melési és családi feladatainak elégtelen összehangolási feltételei és más szociális aspektusok. Kardinális fejlesztésre szorul a vándorláspolitika, mert csak az általános nézetek szintjén ne­ vezhető tervszerűnek és racionálisan szabályozottnak. A valóságban az ösztönössége nem hogy nincs leküzdve, de sok régióban még erősödik is. Különös figyelmet követel a vándorláspolitikában a vándorlók etnikai összetételének szabályozása a Szovjetunió minden népe érdekeinek megfele­ lően. A népességreprodukcióról szólva Lukinov akadémikus megállapítja, hogy egyes köztár­ saságokban fenyeget a népesség természetes növekedésének alacsony és tovább csökkenő jellege. A demográfusok többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy a családok gyermekszámának csökkené­ se mögött az élet- és munkakörülmények változása, a társadalmi termelés fokozódása áll, amelyet a munkaerő minőségének javulása jellemez, de ennek a tendenciának van egy hatása, ami után már a társadalmi-gazdasági fejlődés fékjévé válik, és egyes régiókban már eljutottak eddig a határig. A termékenység további csökkenésével kapcsolatban áll a népesség öregedése, annak minden követ­ kezményével. Már most sok községben minden aktív korúra egy inaktív korú jut. A demográfiai problémák nem oldódnak meg önmaguktól, ezeket most kell megoldani, addig, amíg él a két-, há­ romgyermekes családok hagyománya. Ellenkező esetben újrateremtése igen sok energiát és hosszú időt követel. A hosszú ideje népesedéspolitikát folytató országok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szü­ letések ösztönzésére hatalmas összegeket költenek. Az előző ötéves tervidőszakban a Szovjet­ unióban intézkedéseket tettek a gyermekvállalás kedvező feltételeinek megteremtésére. Az intéz­ kedések bevezetése előtt a demográfusok a vitában két csoportra oszlottak. Az egyik csoport a ter­ mékenység anyagi ösztönzését tartotta fontosnak, a másik csoport pedig a termékenységcsökkenés mögött a társadalom és a család kapcsolatát jellemző ellentmondások csökkenését tartja fontos­ nak. A bevezetett intézkedések a két fenti szempont közötti kompromisszumot igyekeztek megta­ lálni. Lukinov akadémikus szerint a kedvező demográfiai perspektíva megteremtésében nem az egyes intézkedésekkel, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődés általános körülményeinek bizto­ sításával, az életszínvonal emelésével kell kialakítani a népesedési folyamatok javulásának lehető­ ségét. Az új társadalmi-gazdasági, és az új gazdaságdemográfiai gondolkodás kialakulása kedvez a népességreprodukciónak, az egészséges generációk fejlődésének, és nem hátráltatja a gazdasági fej­ lődést. Ellenkezőleg, az utóbbi kedvezően befolyásolja az előbbit. A fegyverkezés, az atomháború veszélye negatívan hat a gyermekvállalásra. A sajtóban né­ ha hangot kapnak olyan vélemények, hogy a peresztrojka tömeges elbocsátásokhoz, sőt munkanél­ küliséghez vezet. A demográfusok feladata, hogy mutassák ki és értékeljék - technokrata túlzások nélkül - a népességreprodukcióra ható közvetlen és közvetett tényezőket. A demográfusok még nem fordítanak kellő figyelmet a gazdaságdemográfiai összefüggések regionális jellemzőinek feltárására. Az, hogy a fizetett gyermekgondozási szabadság meghosszab­ bítása milyen eredményt hoz az európai területen, a közép-ázsiai köztársaságokban, a városokban, a községekben - gyakorlatilag nem ismert. A népességelőrejelzések gyökeres javítását sürgeti a szerző. Nem engedhető meg, hogy a népgazdaság egyes területeit a társadalom demográfiai perspektívájának megbízható prognózisa nélkül tervezzék. A lakásalap tervezésében egyelőre kizárólag műszaki-gazdasági szempontok ér­ vényesülnek, pedig a demográfusok és szociológusok által felhalmozott anyagok arról tanúskod­ nak, hogy a lakásprobléma fékezi a demográfiai fejlődést. A gazdaságdemográfiai kutatásokban fellelhető fehér foltok nemcsak a népességelőrejelzé­ seket, hanem a demográfia mint tudomány általános színvonalát is jellemzik. Mozgósítani kell a demográfusokat és a határterületek szakembereit a peresztrojka demográfiai aspektusainak sok­ oldalú vizsgálatára. Ezek során alkalmazni kell az adatgyűjtéseket, az adatfeldolgozást, modelle­ zést, prognosztizálást támogató legújabb számítógépes módszereket, a gyorsan változó helyzetben követve a reprodukciós ciklust, és feltárva a bonyolult és olykor ellentétes demográfiai folyamatok valódi törvényszerűségeit. P .K .

IRODALOM

131

KUCIARSKA-CIESIELSKA, M.: Urodzeniapozamalzenskie. (A házasságon kívüli születések Len­ gyelországban.) Wiadomości Statystyczne, 1988/5. 9-11. p. A népességstatisztika által regisztrált születésszámok körében viszonylag kis figyelmet szok­ tak fordítani a házasságon kívüli születésekre. Ezek aránya Lengyelországban viszonylag nem nagy, kb. 5%, a szám azonban fontos társadalmi problémát takar. Hangsúlyozottan igaz ez a fiatal, 24 év alatti nők esetében, akik több szempontból is fölkészületlenek a szülésre. Az 50-es évek elején a házasságon kívül élveszületett gyermekek száma az összes élveszületések kb. 8%-a volt. Ez a mainál magasabb arány feltehetően abból fakad, hogy Lengyelországban 1947-ben vezették be a polgári házasságkötés intézményét, amely kezdetben nem volt túl népsze­ rű. A lakosság az egyházi esküvőt tekintette „igazinak”, így sok gyerek született házasságban, a sta­ tisztika szemszögéből nézve azonban házasságon kívül. A későbbiekben (1958) a polgári házasságkötést kötelezővé tették. Ez, továbbá a terhességmegszakítás legálissá tétele (1956) csökkentette a házasságon kívüli születéseket. Később, a 70-es, 80-as években, a társadalmi megítélés liberalizálódásával párhuzamosan a házasságon kívüli születésszám újból növekedésnek indult, a városokban. 1986-ban Lengyelország­ ban 32 298 nő 32 961 gyereket szült házasságon kívül. A házasságon kívül szülő nők fele 1986-ban 25 évnél fiatalabb volt. Többségükben anyagi­ lag, egzisztenciálisan még nem önállósodott lányokról van szó, akik számára a terhesség feltehető­ en váratlan sorsproblémát jelentett. A házasságon kívül szülő 25-29 éves nők anyagilag általában már önállóbbak, tapasz­ taltabbak, és legtöbbször (különösen városi lakosok esetében) egy sikertelen házasságot is maguk mögött tudhatnak. A jelenleg rendelkezésünkre álló statisztikai adatok nem nyújtanak részletesebb felvilágosítást a fiatal egyedülálló nők helyzetéről, csak sejteni lehet sokuk nagyon bizonytalan anya­ gi, lakás stb. helyzetét, munkábaállással kapcsolatos nehézségeiket. A legfiatalabb szülő nők általában eltartottak. Ennek keretében egy részük valamilyen for­ mában tanul is. Átmeneti, néhány hónapnyi megoldásként sokan egyedülálló anyák számára léte­ sített szülőotthonokban lelnek menedékre. 1986-ban a legtöbb házasságon kívüli gyerek a jelenia górai (10,2%), szczecini (9%), koszalini (8,7%), zielona górai (8,2%), a legkevesebb (3% alatt) a lomzai, zamojski és rzeszowi, tehát a dél-keleti vajdaságokban született. 1986-ban az összes élveszületett gyerekek 35,4%-a első, 35,8%-a második szülés volt. A há­ zasságon kívül születetteknél ez az arány 62,5%, illetve 18,7%. A házasságon kívüli viszonylag sok 3. és további szülések mögött részben felelőtlenség, részben a szociális juttatások - egyre csökke­ nő - vonzereje is ott van. A férjezett és házasságon kívül szülő nők esetében az élveszületések ará­ nya lényegében azonos. Az életképtelen, kissúlyú gyermekek viszonylag nagyobb arányú előfordu­ lását a házasságon kívül szülő nők esetében a terhesség alatti nehezebb életkörülmények magya­ rázzák. A házasságon kívül élveszületett gyermekek születési súlya - az anya életkorától függetle­ nül - általában kisebb, mint a házasságban születetteké. A statisztika nem nyújt felvilágosítást ar­ ról, hogy ennek elsősorban pszichés, társadalmi vagy gazdasági okai vannak-e. A házasságon kívüli szülés-születés tehát nemcsak a magányos anyák számára súlyos prob­ léma, hanem a gyermekeknek is, akiknek - az esetek többségében - mind a magzati lét, mind a későbbiek során rosszabb körülmények jutnak osztályrészükül. K .J.

BIELLI, C.: Abortivita legale e comportamento riproduttivo in Italia. (Törvényes terhességmegsza­ kítás és reprodukciós magatartás Olaszországban.) Genus, 1987/3-4. 85-111. p. Az Olasz Központi Statisztikai Intézet (ISTAT) legutolsó, 1984. évi adatai szerint Olaszor­ szágban 227 809 törvényes terhességmegszakítás volt, az ismert terhességek mintegy 1/3-a, azaz minden 1000 15-50 év közötti nő közül 16 jelentkezett abortuszra. A törvény elfogadásától (1978) kezdve 1984-ig az abortuszok összesített száma 1400 000 körül mozog és 1987 végéig várhatóan két millión felül lesz. Az abortusztörvény életbe lépésétől számított időszak elején emelkedő volt az abortuszok száma, igen erős növekedést mértek 1979-80 között, majd valamivel enyhébbet 1980-82 között. Az

132

IRODALOM

utóbbi évek tendenciája inkább csökkenő, szinte azonos értékű. Az elkövetkezendő évekre szóló becslések igen eltérőek. Az abortusztörvény pártolóinak véleménye szerint a terhességmegszakítá­ sok száma csökkenni fog, főképp az egészségügyi szervek terhesség megelőzésre vonatkozó felvilá­ gosító politikája eredményeként. Ehhez hasonló tevékenységre még nem volt példa Olaszország­ ban és nagy reményeket fűznek kedvező eredmények eléréséhez. A törvény ellenzői viszont az abor­ tusz nagymérvű növekedésétől tartanak, azzal érvelnek, hogy a törvény feloldja az erkölcsi gátló té­ nyezőket és a népesség egyre nagyobb hányada venné igénybe ezt a fajta születésszabályozást. Az olasz helyzetnek más európai országokéval való összehasonlítása alapján megállapítha­ tó, hogy mind az abortuszok arányát, mind az abortuszoknak a terhességre való kihatását tekintve Olaszország a magas terhességmegszakítási arányú Magyarország, Csehszlovákia, Dánia és Svéd­ ország után következik. Éppen ezért kockázatosabb előjelzéseket adni az abortusz alakulásáról Olaszországban, minthogy a többi országban már hosszabb ideje van érvényben az abortusztör­ vény. Ezekben az országokban nem mutatkozik csökkenő tendencia az abortuszok számát illetően. Sőt a skandináv országokban a törvényes abortuszok száma évek óta magas a neo-malthusianus ha­ gyományok, valamint a hatékony fogamzásgátló szerek ellenére is. Ez annak a jele, hogy a megelő­ zés ilyen magas fokán álló országokban is az abortusz ad megoldást a termékenység korlátozására. Az abortuszok száma stabilizálódást mutat olyan országokban is, ahol a törvényes abortusz mérsé­ keltebb módon terjedt el, mint pl. Angliában és Franciaországban. Általában elmondható, hogy a törvény életbe lépése után hamarosan kialakul az ezzel élők stabil száma. A törvényes abortusz el­ terjedésének mértékére talán inkább kulturális és erkölcsi okok hatnak, nem pedig egyéni megelő­ zési lehetőségek, különben nem lenne magyarázható az egyébként hasonló reprodukciós magatar­ tást mutató országokban az oly eltérő abortusz arány. Olaszországban tehát az abortuszok számá­ nak alakulásában nem várható jelentős módosulás. A törvényes terhességmegszakítás területi megoszlását tekintve sem mutatható fel lényeges változás. A jelenlegi helyzet az egyes tartományok között szinte ugyanolyan, mint a törvény hatály­ ba lépésekor: a legnagyobb mérvű elterjedést (15%o-en felül) szinte kizárólag az északi megyék mutatják, míg a legkisebbet a déliek. A tendenciákban csak árnyalati eltolódás észlelhető a legna­ gyobb értéktől a közép-magas értékek, ill. a legalacsonyabb értékekről a közép-alacsony értékek felé. Az abortusz-lehetőséggel való élés gyorsan elérte a telítettségi pontot a magas abortivitású tartományokban, míg az ellenkezője tapasztalható a déliekben. Olaszországban az önkéntes terhességmegszakítással élők 3/4 része férjezett nők köréből kerül ki. A házasságban élő nők meglehetősen magas veszélyszinten (750%o) szerepelnek, ennél magasabb az elvált vagy özvegy nők rizikószintje (881%o) és a legalacsonyabb a hajadonoké. Az abortuszt alkalmazó nők családi állapota tekintetében Olaszország a kelet-európai országokkal mu­ tat hasonlóságot. Az abortuszra jelentkező nem férjezett nők esetében tulajdonképpen a házasság időbeli el­ halasztásáról, illetve a házasságról való végleges lemondásáról van szó. Ebben az esetben erős sze­ repe van a partnerhez való érzelmi kötődésnek, de ugyanilyen erős érv lehet a hivatásra való fel­ készülés, a továbbtanulás. Így a hajadonok viselkedésében kétféle mód különíthető el, az egyik cso­ port a gyermek megtartása és a javító” (korrigáló) házasságkötés mellett dönt, míg a másik a ter­ hesség megszakítása mellett. A két magatartás mérésére csak közvetett lehetőség van: az azonos korcsoportúak abortuszai és házasságkötései számának összevetése. A házasságkötés előtti fogam­ zás közvetlen mérésére nincs mód, így annak hatása a házasság megkötésére nem szűrhető ki tel­ jes biztonsággal, de megközelíthető a házasságkötés évében születő gyermekek számával - termé­ szetesen ez igen pontatlan adat. A terhességmegszakítást végzők és a házasságot kötők korcsopor­ tonkénti vizsgálata azt mutatja, hogy a 20 év alatti lányok igen ritkán folyamodnak a törvényadta abortusz-lehetőséghez - ezt bizonyítja ennél a korosztálynál a házasságkötés évében született gyer­ mekek magas száma is. A 20-30 év közötti nem házas nők élnek a leggyakrabban a terhességmeg­ szakítás lehetőségével. A 30-35 éves hajadonok is elég gyakran alkalmazzák ezt a megoldást. Vi­ szont 35 évtől felfelé erősen emelkedik a házasság első évében született gyermekek száma, ami ar­ ra utal, hogy legalizált körülmények között vállalják a gyermek világra hozatalát. A legfiatalabbak magatartása a terhességgel kapcsolatos - főként a szülők részéről meg­ nyilvánuló - hagyományos erkölcsi elvárásoknak felel meg. Ezért inkább a házasságkötés mellett döntenek és ritkábban jelentkeznek a terhesség megszakítására. Gyakran, éppen a szülők tanácsá­ ra, tiltott utakon végzik el az orvosi beavatkozást a családi jó hírnév megvédésére. A közép-korosz­ tály magatartása a házasságra vonatkozó kevésbé kényszerítő hatásokat tükrözi. A terhességmeg­

IRODALOM

133

szakítás az ő esetükben a házasság időbeli eltolódását jelenti inkább, de nem a végleges lemondást erről. Ennél a korcsoportnál a házasságkötések nem mutatnak szoros korrelációt a terhességek szá­ mával. A legérettebbek magatartása a leghatározottabb: vagy végérvényesen lemondanak a család­ ról és a gyermekről, vagy megházasodnak és igen gyorsan gondoskodnak utódról. Az iskolázottság és foglalkozás szerint végzett vizsgálatok is igazolják, hogy a magasabb iskolai végzettségű és a mun­ kában álló nem féijezett nők közül jelentkeznek többen terhességmegszakításra. A férjezett nők magatartásának elemzésénél megállapítható, hogy általában az idősebbek és a már legalább egy gyermekkel rendelkezők, de leginkább a háromgyermekesek veszik igénybe a törvényes abortusz lehetőségét. A terhességmegszakítási görbét és a termékenységi görbét össze­ hasonlítva kimutatható, hogy a termékenység jelentősége a 30. életéven túl igen csekély, míg az abortuszok igen nagy súllyal szerepelnek a termékeny kor szélső határáig, bár 25 évtől egyre csök­ kenő tendenciával. Tehát az életkornak tagadhatatlan szerepe van a terhességek önkéntes megsza­ kításában, míg a magasabb gyermekszám (terhesség száma) igen erős korrelációt mutat. Ezt iga­ zolja, hogy bármely korcsoporthoz tartozó férjes nők közül a magasabb gyermekszámmal rendel­ kezők veszik igénybe az abortusz lehetőségét (az egy gyermekről kettőre növekvő gyermekszám esetében ötszörös, kettőről háromra növekvő gyermekszám esetén háromszoros a terhességmeg­ szakítással élők aránya). Életkor tekintetében megfigyelhető, hogy a 20-35 év közötti nők inkább a terhesség megtartása, az idősebbek pedig annak megszakítása mellett döntenek, de a döntéseknél a meglévő gyermekszám a meghatározó. Az igen fiatal (20 év alatti) házasságban élő nők pedig nagy hajlandóságot mutatnak az első gyermek világra hozásában, annál kevesebbet a második vagy harmadik esetén. Az özvegy, különváltan vagy elváltan élő n ő k vannak a legnagyobb mértékben kitéve az abor­ tusz veszélyének. A szándékos terhességmegszakítás legmagasabb értéke (50,9 %o) a 20-24 évesek korcsoportjában tapasztalható, de meglehetősen magas a 25-30 évesekében is (40,0%o). A 30 éven felülieknél viszont a házasságban élő nőknél jelentősebb mértékű csökkenés következik be az abor­ tuszok arányában. Ez természetes következménye annak a demográfiai ténynek, hogy mind az el­ váltak, mind az özvegyek aránya az össznépességhez mérten igen alacsony, így ebben a korcsoport­ ban a különváltan élők nagyobb súlya a meghatározó. A terhességmegszakítás legmagasabb érté­ keit (20 és 30 év között) a legnagyobb mértékben a különváltan élő nők magatartása befolyásolja, akinél igencsak elfogadható egy nem kívánt terhesség ilyen módon való megoldása, hiszen ritkán van alkalom egy újabb házasság megkötésére, illetve gyakorta már az előző házasságból született gyermekek eltartása is gondot jelent. Ezért nagy a jelentősége a tartós kapcsolatnak (házasságnak), amely mintegy elrettent a terhesség megszakításától. Ezt igazolják a házasságban élők alacsonyabb abortusz arányszámai a különváltan élőkhöz viszonyítva. A terhességmegszakítás görbéjének csök­ kenő értékeinél (30-35 év) az elváltak és özvegyek magatartása mutatható ki, ők kevésbé kény­ szerülnek az abortusztörvény adta lehetőség választására, mert módjuk van újabb házasságkötés­ re. Ennél a döntésnél azonban jelentős az előző házasságból meglévő (vagy hiányzó) gyermekek szerepe. Amennyiben előzőleg nem volt gyermekük, ezek a nők a terhesség megtartása mellett dön­ tenek. A terhességmegszakítások görbéjének csökkenésével azonos értelmű ennek a korcsoport­ nak a magasabb házasságkötési arányszáma is. Ezt a megfigyelést támasztja alá a közvetett úton a házasságban élő nők magatartása, akik 35 éven felül inkább az abortusz mellett döntenek, különö­ sen ha már elérték a kívánt gyermekszámot. Végezetül összefoglalva a szándékos terhességmegszakítás úgy fogható fel, mint a meglévő demográfiai állapotban bekövetkező változás visszautasítását. A terhesség problémákat okozhat a tanulmányokat folytató és/vagy hivatásukban még be nem érkezett nem házas fiatal nőknél, de ugyanígy gondot okozhat a már házas asszonyok számára, ha a gyermekszám növekedéséről van szó. Különösen az idősebbek számára jelent komoly problémát, mert számukra nem időleges, ha­ nem a gyermekről való végleges lemondást hozhat a terhesség megszakítása. A legnehezebb hely­ zete pedig a bármely korcsoporthoz tartozó kétgyermekes nőknek van. A gyermekek világra hozatala igen szorosan összefügg a stabil és tartós kapcsolattal, külö­ nösen a különváltan élő vagy özvegy nők esetében. Ezek a következtetések az abortuszra vonatkozó nagyszámú (nem teljes) adatok alapján ké­ szültek és minden bizonnyal az igen különböző hátterű, de végeredményében azonos magatartá­ sokra világítanak rá. Vannak nők, akik környezetük hagyományosabb életszemlélete miatt kény­ szernek, olykor kizárólagosan anyagi kényszernek tartják az egészségügyi intézményeknek a ma­

134

IRODALOM

gánszférába történő beavatkozását, míg mások az abortusz-lehetőséget biztosító törvényt mint az állam részéről történő támaszt tekintik. R .I.

SCHULZ, R.: Einzelkinder-Auswirkungen zunehmender Geschwisterlosigkeit. (Az egyetlen gyermek - a testvérnélküliség növekvő jelenségének hatásai.) Zeitschrift für Bevölkerungswissens­ chaft, 1988/1. 3-22. p. A születések számának az NSZK-ban már hosszú ideje megfigyelt csökkenése egyrészt a szü­ letési gyakoriság csökkenéséhez, másrészt a családok gyermekszámának csökkenéséhez vezetett. Különösen erősen csökkent a sokgyermekes családok száma, egyidejűleg növekedett a gyermekte­ len házaspárok és az egy- vagy kétgyermekes kiscsaládok száma. A testvér nélkül felnövekvő gyer­ mekek részesedése növekszik az össz-gyermekszámon belül. A kérdés vizsgálatához módszertani­ lag a legalkalmasabbak lennének a longitudinális vizsgálatok, amelyek az „egykéket” végigkísérik gyermekkoruktól kezdve felnőttkorukig. E vizsgálatokat azonban gátolja nagy költségigényük és fennáll az a probléma is, hogy az „egykék” gyakorlatilag csak a szülők termékenységi időszakának lezárása után, azaz felnőttek retrospektív kikérdezése útján azonosíthatók. Az egygyermekes csa­ ládok speciális társadalmi-demográfiai struktúrájáról az egyes tanulmányokban szereplő fontosabb eredmények és megállapítások a mikrocenzus - amely a népesség 1 százalékos mintavételén ala­ pul az NSZK-ban - adatai felhasználásával kerültek ellenőrzésre. A szerző áttekinti az alacsony gyermekszám történeti alakulását az NSZK-ban. Az erre vo­ natkozó irodalom bemutatása során rámutat arra a - meglepőnek tűnő megállapításra - , hogy a statisztika által „egykének” kimutatott gyermekeken kívül a szociálpszichológiai irodalom általá­ ban ide sorolja azokat a gyermekeket is, akiknek bár van testvérük, a testvérek közötti korkülönb­ ség több mint hat év. A tanulmány a problémát többféle vetületben vizsgálja. Ezek sorában foglalkozik a család­ dal, mégpedig az erősebben jelentkező gyermekhez kötődés miatt elsősorban az anya szempontjá­ ból (ugyancsak bemutatva a téma szakirodaimát), a foglalkozással (ismét a vonatkozó szakiro­ dalomra támaszkodva), valamint a partnerválasztás és a gyermekszám összefüggéseivel (ebben az esetben is a téma szakirodalma alapján). A cikk részletesen foglalkozik az egygyermekes családokkal a Német Szövetségi Köztár­ saságban. Tekintettel arra, hogy a már említett módszertani és egyéb problémák miatt az NSZKban nincs közvetlenül az „egykékre” vonatkozó adatgyűjtés és -közlés, a tanulmányban az adatok bemutatása és elemzése az 1985. évi mikrocenzuson alapul (ez, mint arról említés történt, 1 száza­ lékos mintavétellel került végrehajtásra). Az 1900-1974 között kötött házasságokból történt élveszületéseket - gyermekszám szerinti bontásban - a tanulmányban foglalt tábla tartalmazza, egy másik tábla pedig az egy 6-10 éves korú gyermekkel rendelkező egygyermekes családok és az összehasonlító többgyermekes családok számos igen érdekes mutatóját prezentálja százalékokban az NSZK-ban (ilyen mutatók a háztartásban levő személyek száma, a családtípus, az iskolai vég­ zettség, a foglalkoztatottság módja, a foglalkozási viszony, a megélhetés forrása). A tábla adatait a szerző részletes elemzésben mutatja be és kommentálja. Igen érdekes adatokat reprezentál a cikk harmadik táblája is, amely az egy- és többgyermekes családok nettó havi jövedelmét mutatja be jö­ vedelemnagyság kategóriák szerint, a családok százalékában. Mindkét táblát - és az elemzést is finomítja, hogy az adatok teljes és töredék család bontásban kerülnek bemutatásra és tárgyalásra. Az „egykék” és azok családjai egyéni vonatkozásain kívül a szerző foglalkozik az „egyke” probléma társadalmi hatásaival is. Rámutat arra, hogy az „egykék” esetében várható, hogy a be­ teg- és öreggondozás a jövőben a család területéről az állami szférára fog erősebben hárulni. Hang­ súlyozza a szerző, hogy az egygyermekes rendszer, illetve az „egyke”-helyzet hátrányai csak később jelentkeznek. Össztársadalmi szinten akkor történik ez meg, amikor az „egykék” növekvő száma mellett, akik megint csak kis családot alapítanak, a népességszám erősebben csökken. A hosszú tá­ vú stabilizálódást a két-háromgyermekes rendszer adhatja meg. K .V .

IRODALOM

135

VÉRON, J.: Activité féminine et structures familiales. (A női munkavállalás és a családstruktúra összefüggései.) Population, 1988/1.103-120. p. Milyen összefüggés található a nők gazdasági aktivitásának növekedése és családstruktúra átalakulása között? A kérdésre szélsőséges választ adnak a szakemberek. Az egyik tábor szerint nincs semmilyen kapcsolat, csak megállapítják, hogy a nők gazdasági aktivitása valamennyi család­ típusban emelkedett. Mások közvetlen és szoros összefüggést vélnek felfedezni, mégpedig oly mó­ don, hogy szerintük főképpen abban a családtípusban nőtt a gazdasági aktivitás a nők körében, amely családtípus önmagában is gyakoribbá vált, és itt elsősorban a gyermektelen és a csonka csa­ ládokra gondolnak. Az ő érvelésük szerint éppen ennek a családtípusnak a szaporodása az egyik bizonyítéka annak, hogy a nők egyre nagyobb előszeretettel kapcsolódnak bele a társadalmilag ak­ tív munkába. Valóban így van ez? Mi az ok és mi az okozat? E kérdések eldöntésére Jaques Véron a Francia Demográfiai és Gazdaságkutató Intézet, az INED (Institut National Economiquet Demographique) munkatársa húsz esztendő népszámlálási adatait felhasználva elemezte e két demog­ ráfiai-gazdasági jelenség: a női aktív kereső munka és a családstruktúra alakulásának összefüggé­ seit. Kétségtelen, hogy mindkét jelenség szembeötlően tért nyert az elmúlt húsz esztendőben. A szerző azonban úgy véli, hogy a család terén bekövetkezett változások nem a női aktív kereső tevé­ kenység növekedésével vannak legszorosabban összefüggésben, és viszont, azaz az összefüggés ko­ rántsem olyan egyenes és erős, mint ahogy az látszik némely adatokból, és amelyek alapján sokan fel is állítják ezt az összefüggést. A szerző elemzése kiindulópontjaiként az adatok alapján a következő megállapításokat te­ szi. Valamennyi népszámlálásból kitűnik, hogy az aktív kereső nőknek kevesebb gyerekük van, mint az inaktívaknak. (Több mint tíz esztendővel ezelőtt ez a tény vezette F.de Singly t arra a megállapí­ tásra, hogy a nőknél az aktív kereső tevékenység vállalása a termékenység csökkentésének vállalá­ sával jár együtt.) Másrészt viszont az aktív és az inaktív nők átlagos gyermekszáma meglepő állan­ dóságot mutatott az 1968 és 1982 közötti periódusban. Ezzel szemben az aktívok és az inaktívok relatív megoszlásai megfordultak. Úgy tűnt, mintha kétféle termékenységi magatartás létezett vol­ na, külön az aktíváké és külön az inaktívaké, és mintha e két népességcsoport súlyának relatív vál­ tozása vonta volna maga után a termékenység csökkenését. Egy másik szempontú vizsgálat a női gazdasági aktivitás arányát a családi terhek nagysága szerint vette szemügyre. E szerint a gazdaságilag aktív nők aránya a nem házasok között a legma­ gasabb; ugyanakkor a dolgozó nők szerepelnek legkisebb hányadban az olyan többgyermekes anyák között, akiknek legalább egy egészen kicsi gyermeke is van. Mit mutat mindez? Azt, hogy a házas­ ság és a gyermek születése akadályozza az asszonyt az aktív kereső foglalkozásban (vagy legalábbis azt, hogy a családi terhek fékezik a foglalkozás gyakorlását)? Vagy talán azt, hogy ha valaki aktí­ van jelen van a női munkaerőpiacon, akkor csökken a lehetősége a házasság és a gyermekszülés te­ rén? Vagy netalán azt, hogy a nők a legkülönfélébb kényszer-választások elé kerülnek a család és a munka között - személyes adottságaiktól és társadalmi származásuktól függően? E kérdéssorozatra először azt válaszolja a szerző, hogy 1982-ben a családi helyzetüktől füg­ getlenül nagyobb gyakorisággal voltak aktívak a nők, mint húsz évvel azelőtt, ami arra enged kö­ vetkeztetni, hogy a gazdaságilag aktív nő, mint modell elterjedőben volt abban a korszakban. E. Malinvaud az aktív kereső nők száma növekedését úgy magyarázta, hogy ez mintegy bizonyítéka az alacsony termékenység és a gazdasági aktivitás növekedése közötti egyszerű véletlen egybeesés­ nek. Az adott időpontra vonatkozó (pillanatnyi) adatok arra engednek következtetni, hogy igen­ is van bizonyos konfliktus a családi élet és az aktív kereső tevékenység között. Ugyanakkor, ha az időbeni változás függvényében tekintjük az adatokat, ez a konfliktus enyhülni látszik - állapítja meg a szerző. Ezt követően alapos számításokkal igyekszik alátámasztani azt a véleményét, misze­ rint a családi élet hatása csekély az aktív kereső foglalkozás vállalására. Hogy az összefüggés ter­ mészetét jobban megvilágítsa, a tényleges adatokat olyan számított adatokhoz hasonlítja, melyek a teljes függőséget foglalják magukba. Ehhez az egyes népszámlálások női aktivitási adatait korcsoportos bontásban vizsgálja és hasonlítja össze. Ezek azt mutatják, hogy 1962 és 1982 között a 30-34 éves nők gazdasági aktivitása növekszik legerősebben (39-ről 67%-ra). A családstruktúra iga­ zán csak 1968-tól indul változásnak. Az elvált nők vagy az egy gyermekkel egyedül élő anyák ará­ nya növekszik, de a legjelentősebb változás a sokgyermekes családok arányának csökkenése a két­

136

IRODALOM

gyermekesek javára. Ezt követően arra a megállapításra jut a szerző, hogy ha azoknak az al-népességeknek növekszik a relatív súlya, ahol a legmagasabb az aktív keresők aránya, ez nem magyaráz­ za a közbenső korcsoportok gazdasági aktivitásának változását. Másként szólva a nők gazdasági ak­ tivitása nem azért növekvő, mert gyakrabban maradnak hajadonok, lesznek elváltak, vagy egy-két gyermeket nevelő anyák. Ezt bizonyítja be a szerző a struktúra hatásának kiszámításával. Az öté­ ves korcsoportok szerinti hatásvizsgálat jól kimutatja, hogy a 30-34 éves korcsoportban a legerő­ sebb a gazdasági aktivitás növekedése; összehasonlítva egyéb tényezőkkel (családi állapot, gyermek szám, a gyermekek kora stb.) az eredmények elmaradtak a kortényező hatása mellett. A tényezőrebontással végzett hatásvizsgálat eredményeiből fel lehet állítani egy hierarchiát, amely mutatja, hogy melyik tényező áll szorosan összefüggésben a gazdasági aktivitás növekedésé­ vel. Ez a hierarchia azt látszik sugallni, hogy az aktív kereső foglalkozás vállalása a nő részéről meg­ határozza a családstruktúrát, vagy hogy a nőre háruló kisebb családi terhek növelik a kereső fog­ lalkozás vállalásának esélyét. Azonban az elmúlt húsz esztendő (1962-1982) változásai, azaz a női munkavállalás és a családstruktúra robbanásszerű változása olyan erős jelenségek, amelyeket nem lehet egyenesen egymással összefüggésbe hozni. A különböző korcsoportokban, nevezetesen a 3034 évesek körében, ahol a gazdasági aktivitás a legerősebben változott, és ahol a legnagyobb mér­ vű volt a családok átstruktúrálódása, megfigyelhető volt nem egy olyan nő, aki nem vállalta volna az aktív kereső tevékenységet, ha a régi modellt előnybe részesíthette volna. Azaz, a „redukált” csa­ ládanyák gyakrabban válnak aktívvá napjainkban, mint tegnap. De nem a kisebb családi teher ma­ gyarázza a nő munkavállalását. Ugyanis azt is megfigyelték, hogy ma több a nagycsaládos dolgozó nő, mint a múltban. Azaz, a munkavállalás nem jelenti feltétlenül a családnagyság csökkenését. A szerző véleménye végül az, hogy az elmúlt tíz év legerőteljesebb változása a női kereső munka hagyományos ciklusságának eltűnése. A házasság és a szülés ma már nem tagolja az aktív kereső életutat. Az aktív kereső tevékenység már csak azért sem lehet magyarázó változója a csa­ ládstruktúra változásainak. L .M . ALDERSON, M: The use o f area monolity. (A halandóság területi elemzése: problémák és lehető­ ségek.) Population Trends, 47. Spring 1987. 24-33. p. Más statisztikai elemzésekhez hasonlóan a halandósági vizsgálatok is három fő tengely: az egyén, a hely és az idő köré szerveződnek. Egyes kutatások a meghaltak különböző tulajdonságai között keresnek összefüggéseket, mások a halálozások időbeli alakulását követik nyomon. A tanul­ mány a vizsgálatoknak ahhoz a harmadik csoportjához tartozik, amely a lakóhelyi környezetre, a halandóság térbeli eloszlására összpontosítja figyelmét. A cikk első része rövid áttekintést ad a ha­ landóság területi szempontú elemzésének történetéről. A második rész azokat a módszertani kér­ déseket tárgyalja, amelyek a kutatás és az eredmények bemutatása során felmerülnek. Végül a har­ madik részben a szerző angliai adatok segítségével szemlélteti a halandósági térképek alkalmazá­ sának hasznosságát. A megbetegedések és halálozások térbeli eloszlása a XVIII. század végén, a XIX. század ele­ jén keltette fel először a szakemberek érdeklődését. Az első területi vizsgálatok a fertőző betegsé­ gekkel foglalkoztak: Seaman 1798-ban megjelent munkájában a sárgaláz földrajzi elterjedését ta­ nulmányozta New Yorkban, pár évtizeddel később pedig már számos közlemény látott napvilágot a kolera területi eloszlásáról Anglia különböző részein. Perrynek a múlt század közepén kiadott ta­ nulmánya már nem csupán leírta az influenza térbeli elterjedését, hanem feltárta annak kapcsola­ tát a rossz lakáskörülményekkel és a túlzsúfoltsággal. Angliában a 10 évenként tartott népszámlálások 1851 óta nyújtanak lehetőséget a halandó­ ság területi szempontú elemzésére. A kutatásnak a népszámlálás körüli évekre történő időzítése azzal az előnnyel jár, hogy egyrészt a halálozási arányszámok nevezőiben szereplő népességadatok megbízhatóbbak, pontosabbak, mint a két népességösszeírás közötti időszak becslései, másrészt a népszámlálás körüli esztendők halálozásainak összesítésével a számlálóban lévő esetszámok is nö­ velhetők. Az utóbbi mintegy 15 évben a különféle térképeket alkalmazó területi kutatások reneszán­ szának lehetünk tanúi. Ennek egyik oka a technika fejlődése, aminek révén egyre jobb minőségű térképek nyomtathatók ki a számítógépek segítségével. A másik ok az a fokozott érdeklődés, amellyel a szakemberek a betegség és a halálozás környezeti vonatkozásai felé fordulnak.

IRODALOM

137

A kutatásnak ez az örvendetes fellendülése sem feledtetheti azonban azokat a módszertani nehézségeket, amelyekkel a halandóság területi eloszlásával foglalkozóknak szembe kell nézniük. Az első probléma az elemzés aggregáltsági szintje. Milyen területi egységeket válasszunk: országo­ kat, országrészeket, vagy még kisebb körzeteket? A döntés nem könnyű, hiszen mindegyik válasz­ tásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mennél magasabb az aggregáltság szintje, annál nagyobbak az esetszámok, s így a véletlen ingadozások annál kevésbé befolyásolják eredményein­ ket. Ugyanakkor azonban a túlságosan elnagyolt területi felosztás fontos különbségeket moshat el az egyes területi egységeken belül. Hasonlóan kétélű fegyver az aggregáltság szintjének csökkenté­ se: az apró körzetek homogénebbek ugyan, ám a kis esetszám miatti véletlen ingadozások megne­ hezíthetik a kimutatott területi eltérések értelmezését. Ráadásul a kisebb területi egységeket job­ ban érinti a lakóhelyváltoztatás, a migráció torzító hatása. Egy további módszertani kérdés a területi halandósági adatok validitása. Az elemzés során az egyes országok, régiók stb. között feltárt különbségek valóban a halandóság mértékének terü­ leti eltéréseit tükrözik-e, vagy csupán más, ki nem küszöbölt tényezők befolyása kelti a különbsé­ gek látszatát? E lehetséges torzító tényezők sora meglehetősen hosszú; közülük az egyik legfonto­ sabb a halálokok megállapításának gyakorlata. Tapasztalatok szerint ez a gyakorlat nem csupán or­ szágról országra változik, de egyes országokon (pl. USA, Belgium, Svédország) belül is jelentős földrajzi eltérések mutatkoznak. Torzítás forrása lehet az a jelenség is, amit általában szelektív ván­ dorlásnak neveznek: ez a fogalom azt a folyamatot jelöli, amelynek során a jó egészségi állapotban lévők meghatározott területekre, míg a betegesek máshova költöznek. Ez esetben a települési kör­ nyezet nem előidézője a halandóság területi különbségeinek; a területi egységek csupán magukhoz vonzzák a már eleve beteg, ill. egészséges személyeket. Némileg rokon a szelektív vándorlással a kórházi halálozások hatása: amennyiben a halálozásokat a halál helye, nem pedig az elhunyt lakó­ helye szerint csoportosítják, az egészségügyi intézményeknek otthont adó területek halandósága a valóságosnál magasabbnak tűnhet. Az eddig tárgyalt módszertani problémák a szorosan vett kutatás, az adatelemzés szakaszá­ hoz kapcsolódtak. Számolni kell azonban nehézségekkel, dilemmákkal az adatok, eredmények köz­ lése során is. El kell pl. dönteni, a területi különbségeket a magas és alacsony halandóságú terüle­ tek egyszerű felsorolásával érzékeltetjük-e, vagy pedig a térképes ábrázolás módszeréhez folyamo­ dunk. Ha ez utóbbit választjuk, egy további kérdés merül fel: megmaradjunk-e a hagyományos tér­ képeknél, amelyeken ritkán lakott területek a népesség nagyságához képest túlságosan nagy részt foglalnak el, vagy alkalmazzunk olyan ún. demográfiai térképeket, amelyek minden területi egy­ ségnek a lakosság számával arányos méretű helyet biztosítanak. Egy harmadik - kompromisszu­ mos - lehetőség kitartani a hagyományos térképek mellett, de valamennyi körzetnél feltüntetni azt a népesség számot, amelyen a halandósági arányszámok alapulnak. De milyenek is legyenek ezek az arányszámok? E kérdéssel egy újabb problémába ütközünk. A legtöbb tanulmány a halandóság területi eloszlását az ún. standardizált halandósági hányados se­ gítségével mutatja be. E hányados kétségtelen előnye, hogy kiszűri a területi egységek más-más ko­ rösszetételének a befolyását. Hátránya viszont, hogy a halandóság abszolút mértéke helyett annak az általános (pl. országos) halandósági szinthez viszonyított nagyságát tükrözi, megnehezítve ezzel az egyes területeken belüli időbeli változások értelmezését. Ha ui. pl. jelentősen emelkedik a halan­ dóság általános szintje, a standardizált halandósági hányados értéke egy adott területi egységben akkor is csökkenhet két időpont között, ha a halandóság abszolút - az általános szinttől független - mértéke éppenséggel nőtt. Mindezen módszertani problémák ellenére a területi elemzés értékes eszköz a halandóság kutatóinak kezében. Ezt a megállapítást igyekszik alátámasztani a szerző, amikor tanulmánya utol­ só részében röviden bemutatja három halálok Anglián, ill. annak fővárosán belüli területi eloszlá­ sának időbeli alakulását. A térképek tanúsága szerint a gyomorrák előfordulása szempontjából a múltban és napjainkban egyaránt Wales északnyugati része tekinthető leginkább veszélyeztetett­ nek. A bronchitis térbeli elterjedtségét ábrázoló térképről pedig azt olvashatjuk le, hogy a falusi környezet mindenkor bizonyos védettséget nyújtott az ott élőknek e betegségfajtával szemben. Vé­ gül a tüdőrák Londonon belüli eloszlását mutató térkép a városközponttól keletre elterülő öveze­ tek magas halandóságára hívja fel a figyelmet. M.F.

138

IRODALOM

PARK, K A . - CLIFFORD, W. В.: Sex differentials in cardiovascular mortality: spatial variations in the United States. (A szívbetegségekből eredő halálozások nemek közötti eltéréseinek terü­ leti különbségei az Egyesült Államokban.) Social Biology, 1987/3-4.153-165. p. Bár a halandóság nemek közötti eltérései - a férfiak rosszabb életesélyei - régóta ismere­ tesek a kutatók előtt, napjainkban a nemi különbségek jelentős mértékű növekedésének vagyunk tanúi. E növekedés mögött a férfi halandósági többlet biológiai és környezeti meghatározói közül az utóbbiak hatása sejthető; a genetikai sajátosságok módosulása túlságosan lassú ahhoz, hogy e változást megmagyarázza, a viselkedésformák, a szokások és a fizikai környezet átalakulása ellen­ ben nagyjából együtt haladt a két nem életkilátásaiban mutatkozó eltérések fokozódásával. Tanulmányukban a szerzők e környezeti tényezők egyikére összpontosítják figyelmüket: a lakóhely, a település meghatározott tulajdonságainak befolyását vizsgálják a szívbetegségekből ere­ dő halálozásokban tapasztalható nemek szerinti eltérések alakulására. E tulajdonságok: az urbani­ záltság szintje és a földrajzi mobilitás, a migráció erőssége. Az elemzés az Egyesült Államok több mint 3000 megyéjére terjed ki, s az 1970-1980 közötti 11 évet öleli fel. A vizsgálatba csupán a 25-64 éves személyek adatait vonták be; ennek oka, hogy egyrészt a kormegoszlás szélső pontjain - ki­ vált az idősek körében - a kis népességszám miatt erős lehet a halálozási mutatók véletlen inga­ dozása, másrészt 25 éves kor alatt ritka a szívbetegségből eredő halálozás, végül harmadrészt a kö­ zépkorúak csoportja az, amely leginkább hozzájárul a kardiovaszkuláris halandóság nemek közöt­ ti különbségeihez. A halálozási arányszámok stabilitásának növelése érdekében a szerzők nem az egyes évek adataival, hanem az 1970-1980 közötti időszak átlagával dolgoztak. A korösszetétel te­ rületi eltéréseinek kiszűrése érdekében pedig nyers mutatók helyett életkor szerint standardizált arányszámokat használtak. Első lépésként a férfiak és a nők halandóságának, valamint a két nem közötti eltéréseknek a területi eloszlását mutatják be a szerzők. Azok a megyék, amelyekben legmagasabb a férfiak szívbetegségekből eredő halandósága, az Egyesült Államok délkeleti részén összpontosulnak. Hason­ ló képet mutat a nők halandósága is; valóban, a két nem halálozási arányszámainak térbeli elosz­ lása között meglehetősen szoros kapcsolat áll fenn (a korrelációs együttható értéke 0,59). Ami a nemek közötti különbségeket illeti, azok a megyék, amelyekben legmagasabb a férfiak és a nők ha­ lálozási arányszámának a hányadosa, nem alkotnak ugyan teljesen összefüggő földrajzi övezetet, mindazonáltal többségük az Egyesült Államok középső vidékein található. Az országnak ezen a ré­ szén egyébként meglehetősen alacsony mind a férfiak, mind a nők halandósága. A területi eloszlás leíró jellegű tárgyalása után térnek rá a szerzők kutatásuk központi témá­ jára: az urbanizáltság és a migráció szerepének vizsgálatára. Ehhez a megyéket a városiasodás, ill. a földrajzi mobilitás mértéke alapján csoportokba sorolják, majd e csoportokat hasonlítják össze egy­ mással a férfiak és a nők halandósága, valamint a kettő hányadosa - azaz a nemek közötti halan­ dósági különbség - szempontjából. A nemek szerinti eltérések a közepesen városias területeken (ott, ahol a lakosság 50-75%-a minősül városinak) a legnagyobbak; érdekes módon épp ezek a me­ gyék azok, ahol mind a férfiak, mind a nők halandósága a legalacsonyabb. Ami a migráció hatását illeti, a bevándorlási többlettel rendelkező körzetekben nagyobb a különbség a két nem halandó­ sága között, mint azokban a megyékben, amelyeket fokozott elvándorlás jellemez. Ugyanakkor mind a férfiak, mind a nők halálozási arányszáma épp az elvándorlástól sújtott területeken a leg­ magasabb. Egyidejűleg vizsgálva a települési környezet két tulajdonságának - az urbanizáltságnak és a földrajzi mobilitásnak - a szerepét kitűnik, hogy a nemek közötti halandósági különbségek azokban az erősen városias megyékben a legkisebbek, amelyek egyszersmind népességkiáramlás színterei, a legnagyobbak pedig a bevándorlási többlettel rendelkező falusi területeken. Megfigyel­ hető ezenkívül a két környezeti ismérv interakciós hatása is: az urbanizáltság befolyása valamelyest erősebb azokban a körzetekben, amelyeket a lakosság elvándorlása jellemez. A kutatás harmadik szakaszában a szerzők a férfiak és a nők halandóságának és a két nem közötti halandósági különbségeknek a kapcsolatát vizsgálják az urbanizáltság és a migráció mérté­ ke alapján kialakított településcsoportokon belül. Arra a kérdésre keresnek választ, a férfiak vagy a nők halandósága befolyásolja-e erősebben a nemek szerinti eltérések nagyságát. A számítások eredményei szerint a nők halandóságának hatása a nemek közötti különbségre a megyék vala­ mennyi csoportjában messze felülmúlja a férfiakét. E hatás iránya, előjele összességében pozitív: mennél magasabb a nők halandósága, annál kisebb az eltérés a két nem között, annál alacsonyabb a férfiak és a nők mutatójának hányadosa.

IRODALOM

139

Vizsgálatuk utolsó lépéseként azzal a kérdéssel foglalkoznak a szerzők, miként változik a la­ kóhelyi környezet tulajdonságainak a halandóságra gyakorolt hatása az egyes korcsoportokban. Ami a férfiak és a nők halandóságát külön-külön illeti; ez a hatás az életkor előrehaladtával egyre erő­ sebb; a férfiaknál pl. 30 éves kor táján gyakorlatilag nincs eltérés a más-más településcsoportba tar­ tozók halálozásában, az 50 éves kor vége felé viszont az elvándorlási többlettel rendelkező falusi­ as területek halandósága már jócskán felülmúlja azokét az erősen városias megyékét, amelyek élénk bevándorlás színterei. Ami pedig a két nem halálozási arányszámának hányadosát illeti, e tekintet­ ben a településcsoportok szerinti különbségek a középkorúak körében a legnagyobbak. Összességében a kutatás meggyőzően igazolja a lakóhelyi környezet jellemzőinek befolyá­ sát a két nem közötti halandósági különbségek alakulására. Az eredmények értelmezésekor azon­ ban figyelembe kell venni néhány megszorító körülményt. Először is, az egyes megyék - amelye­ ket a szerzők urbanizáltságuk és a migráció mértéke alapján csoportokba soroltak - belsőleg nem homogének: a legvárosiasabb területek is magukba foglalhatnak kisebb falusias településeket, az elvándorlástól leginkább sújtott megyékben pedig bevándorlók is élnek. Ennek következtében részletezőbb adatok híján - nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy pl. a férfiak és nők halan­ dósági hányadosának alacsony értéke az erősen urbanizálódott területeken magának a városi élet­ nek tulajdonítható, hiszen előfordulhat, hogy épp a városias megyéken belüli falusias települések azok, amelyekben csekély az eltérés a két nem halandósága között. Hasonlóképpen, az elvándor­ lási többlettel rendelkező megyék esetében a halandósági hányados magas értéke tükrözheti épp a férfi és női bevándorlók életkilátásaiban mutatkozó eltéréseket. Mindez arra int, hogy az ered­ mények értelmezésekor szem előtt kell tartani az adatok aggregáltsági szintjét, máskülönben az ún. „ökológiai tévkövetkeztetés” csapdájába eshetünk. Másodszor, a lakóhelyi környezet vizsgált tulajdonságai - az urbanizáltság és a migráció mértéke - nem feltétlen önmagukban okai a két nem közötti halandósági különbségek magas vagy alacsony szintjének. Valószínűbb, hogy ezek a tulajdonságok csupán statisztikailag könnyen meg­ ragadható helyettesítői a férfiak és nők között tapasztalt eltérések közvetlenebb, ugyanakkor azon­ ban nehezebben számszerűsíthető okainak. E közvetlenebb okok feltárása a jövőbeni kutatások fontos feladata. M.F.

STEINMANN, G. - KOMLOS, J.: Population growth and economic development in the very long run: a simulation model o f three revolutions. (Népességnövekedés és gazdasági fejlődés na­ gyon hosszú távon: három forradalom szimulációs modellje.) Mathematical Social Sciences, 1988/1.49-63. p. Hosszú időszakot, tartósan érvényesülő gazdasági összefüggéseket elemző modellek kidol­ gozására már akadt példa a szakirodalomban: így például Japánra vonatkozólag, de ennek az utób­ binak az időhorizontja sem haladta meg a száz esztendőt. Steinmann és Komlos modellje kevésbé egzakt módszerekkel ugyan, de többre vállalkozik. A szerzők szándéka szerint ez a modell (ha úgy tetszik: gazdaságtörténeti vagy demo-ökonómiai modell) tulajdonképpen a gazdaságtörténeti korszakok fejlődését kívánja meghatározni szi­ mulációs modell segítségével, amely demográfiai és gazdasági folyamatokat integrál. A szerzők gon­ dolatmenete szerint az emberiség fejlődésének ún. kőkorszakában a gazdasági és demográfiai evo­ lúciót malthusi elvek kormányozták, illetve tartották egyensúlyban. Ezt a korszakot követően az újítások, találmányok, a műszaki fejlődés és a tőkefelhalmozás segítségével a gazdálkodás és a né­ pességnövekedés közt magasabb szinten sikerült biztosítani az egyensúlyt. Egyébként a nagyobb népsűrűséget mutató társadalmak általában technológiailag is vállalkozóbb szelleműek, hiszen er­ re rá is vannak utalva; másrészt összefügg ez azzal is, hogy nagyobb népsűrűségű társadalmakban a lakosságnak nagyobb hányada lakik városokban, ill. nagyvárosokban. Ebben a világban a népes­ séget közvetlenül már nem fenyegeti a táplálékhiány. A malthusi modelltől való szabadulás fázisa­ it a gyűjtögető, ill. vadász-halász-életmódról az állandó mezőgazdasági művelésre, ez utóbbiról a domináns ipari tevékenységre, majd végül a posztindusztriális fejlődésre való áttérés jelzik. Az em­ lített négy korszak termelési viszonyai négyféle termelési függvénytípusú összefüggéssel jellemez­ hetők. Az eltérések leginkább a termelési tényezők arányaiban, a tőkefelhalmozási arányokban és a népességnövekedés ütemében mutatkoznak.

140

IRODALOM

A bővített népességreprodukcióra való törekvés az emberiség egész történetét végigkíséri a gyűjtögető életmód korszakától kezdve egész a jelenig. Egyes becslések szerint a földi népesség a történelem előtti korban ötvenezer év alatt kettőződött meg. Az élőmunka / földterület arány je­ lentős csökkenése tette szükségessé az állandó mezőgazdasági művelésre való áttérést „neolitikus mezőgazdasági forradalom”. Ebben a korszakban - megint csak becslések szerint természetesen - a földi népesség már minden kétezer évben megduplázódott, és a termelés oroszlánrészét a me­ zőgazdasági művelés adta. A következő korszakot már az újítások és a tőkefelhalmozás jellemez­ ték, ami a termelékenység növekedését és az ipar hatalmas arányú fejlődését eredményezte „ipari forradalom”. Ebben a korszakban a tőke termelési tényezői szerepe dominált. A kutatás-fejleszté­ si tevékenység, az elektronika és a nukleáris energia felfedezése viszont a huszadik századot a má­ sodik ipari forradalom korszakává tették. A konkrét kérdés az, hogy milyen matematikai összefüggések segítségével lehet olyan növe­ kedési modellt specifikálni, amely alkalmas lenne a három civilizációs forradalmat átfogó fejlődé­ si korszak jellemzőinek a megragadására. A szerzők megközelítésképpen egy Cobb-Douglas-típusú modellt javasolnak a ráfordítások és a termelés közti kapcsolat kifejezésére; olyat, ahol a termelési tényezők exponenciális együttha­ tóinak az összege zérus. Az output magyarázó változói a tőke és az élőmunka, az erőforrások (föld) és a technológiai fejlődés. E két összefüggés segítségével származtatják a szerzők az izo-output-vonalak (hasonló volumenű termelést meghatározó vonalak) családját, amelyben az élőmunka para­ méterét a mezőgazdasági szektor termelésben viselt aránya és az ipari szektor aránya segítségével, valamint az erőforrás-felhasználás alapján becsülik meg. Az izo-output-vonalaknak a konstans tag­ ja a három termelési tényező (munka, tőke, erőforrások) viszonylagos bőségétől függ. Az outputérték állandóságának a feltételezésével az output-elaszticitások kombinációja határozható meg, az izo-output-vonalak eltolódásának paraméterével együtt, ami a technológiai forradalom jele. Az op­ timális technológia mindenesetre az, amely a társadalom számára a leghosszabb izo-output-vonal elérését teszi lehetővé. Ez megfelelően ábrázolható. Minthogy az optimum a termelési tényezők viszonylagos bőségének a függvénye, az outputelaszticitásoknak pedig hatféle lehetséges kombinációja van, az optimális kombináció „társadalmi” döntés eredménye, a termelési tényező-ellátottság változásaitól függően. Ez határozza meg a tech­ nológia változásának (az említett technológiai forradalmaknak) szükségességét és idejét. Implicit szükségszerű feltételezés mindenesetre, hogy a technológia - a „doing by leaming”-elv alapján szétsugárzik a mindenkori társadalomban, minek folytán az egy főre jutó output emelkedik. Ami a termelési tényezőket illeti: az erőforrások, illetve a földterület adott. A tőkenöveke­ dés megtakarítási függvény segítségével fejezhető ki. A népesség a feltételezések szerint exponen­ ciálisan nő. Ha az egy főre jutó output a megélhetést nem teszi lehetővé, sor kerül a népességnö­ vekedés malthusi „ellenőrzésére”. A neolitikus mezőgazdasági forradalmat megelőzően (a vadászhalász-korszakban) bőségben volt a föld, illetve az erőforrások, de nem volt állóeszköz. A helyben lakó népesség földművelési korszakában nagy az élőmunka output-elaszticitása. Az egy főre jutó termelés kezdetben nő, majd a csökkenő hozadék időszaka következik. Lassan nő azonban a fel­ halmozott tőke, és amikor már nagyobb bőségben áll rendelkezésre, mint a természeti erőforrá­ sok, bekövetkezik az ipari forradalom. Egy darabig még ekkor is az élőmunkának a termelésre gya­ korolt hatása a domináns, de a műszaki fejlődés gyorsulása előbb-utóbb lehetővé teszi a népességnövekedésnek a „malthusi nyomás” alól való felszabadulását és a tőke termelésben viselt döntő sú­ lyának a kialakulását. A következőkben a szerzők a fenti összefüggések alapján végzett szimulációs kísérletekkel foglalkoznak, a műszaki fejlődés együtthatóját 0,0005-nek, a megélhetéshez szükséges,jövedelmet” az egy főre jutó jövedelem-érték 50 százalékának, a népességnövekedést pedig 0,25 százalékosnak véve a neolitikus forradalom előtt; sajnos azonban a feltételezések számszerűségének a hátterére bővebben nem térnek ki. Bemutatják a vizsgálat további fázisában alkalmazott kétszektoros mo­ dellt, amely a fent említett egyszektoros modelltől abban különbözik, hogy itt a gazdaság mezőgaz­ dasági és ipari szektorát két külön termelési függvény-jellegű összefüggés képviseli. A szerzők a modellnek ezzel a bővített változatával is végeztek szimulációs kísérleteket. A tanulmány a szerzők állítása szerint is paradigmának fogható fel a gazdasági-demográfiai fejlődés leglényegesebb vonásainak megragadására hosszú időszakon belül. A modell az ökonometriai módszertan újabb érdekes felhasználási lehetőségére utal, és rendkívül eszmeserkentő kí­ sérletként értékelhető. Ny.Zs.

IRODALOM

141

DEMOGRÁFIAI FOLYÓIRATSZEMLE

DEMOGRAFIE a Csehszlovák Szövetségi Statisztikai Hivatal folyóirata 1988. No. 3. VALLIN, J. - MESLÉ, F. - RYCHTARIKOVA, J.: A Cseh Szocialista Köztársaság és Franciaor­ szág halandóságának összehasonlító elemzése halálokok szerint 1950-től. STLOUKAL, L.: A terhességmegszakítás regionális arányai a Cseh Szocialista Köztársaságban. RENDLOVÁ, E. Az öregkorú népesség családi és társadalmi gondozása. ALES, M.: Családok és háztartások az európai népszámlálások fogalmai alapján.

DEMOGRAPHY az Amerikai Népességi Társaság folyóirata 1988. No. 2. DAVID, P. A. - MROZ, T. A. - SANDERSON, W.C. - WÄCHTER, K W . - WEIR D. R : Ko­ horsz paritáselemzés: a születésszabályozás elteijedtségének statisztikai becslése. KAHN, J. R. - KALSBEEK W. D. - HOFFERTH, S. L.: A tizenévesek szexuális aktivitásának becslése: három nemzeti adatfelvétel összehasonlíthatóságának elemzése. LEIBOWTl’Z, A. - WALTE, L. J. - WI TSBERGER C.: Az iskoláskor alatti gyermekek gondozá­ sa; a gyermek kora szerinti különbségek. KREIN, S. F. - B ELLER A. H.: Az egyszülős családok gyermekeinek iskolai végzettsége: faji és nemi különbségek. SMITH, H. L. CUTRIGHT, P.: Az illegitim születési arányszámok változásáról gondolkodva; Egyesült Államok 1963-1983. BOULIER, B. L. - PAQUEO, V. B.: A halandóságot meghatározó tényezők becslésének elméle­ teiről. POLLARD, J. H.: A születéskor várható élettartam különbségek és változásainak dekompozíciós módszereiről. VAUPEL, J. W.: Örökölt múlandóság és hosszú élet. WATTERSON, P. A.: Az apa foglalkozása szerinti csecsemőhalandóság az 1911. évi népszámlálás alapján: Anglia és Wales. HAAGA, J. G.: A szoptatásra vonatkozó retrospektív adatok megbízhatósága.

1988. No. 3. DAVID, M. H. - MENCHIK, P. L.: Egy kohorsz gazdagságának változása egy generáció alatt. CHERLIN, A. - CHAMRATRITHIRONG, A.: A házasodási szokások változásai Közép-Thaiföldön. ROGERS, A. : Az időskorú vándorlók életkori jellegzetességei: nemzetközi összehasonlítás. HAYWARD, M. D. - GRADY, W. R. - Mc LAUGHLIN, S. D.: Az időskorú férfiak nyugdíjba vo­ nulásának változásai az Egyesült Államokban, 1972-1980. WOLF, D. A. - SOLDO, В. J.: Az időskorú nem házas nők választásai a háztartásösszetételben.

142

IRODALOM

HOLDEN, K. C. - BURKHAUSER, R. V. - FEASTER, D. J.: A szegénység beköszöntének idő­ pontja nyugdíjba vonulás és özvegyülés esetén. HOFFMAN, S. D. - DUNCAN, G. J.: Többtagú és feltételes logitdiszkrét-választás modellek a de­ mográfiában. HORIUCHI, S. - PRESTON, S. H.: Életkor-specifikus növekedési arányszámok; a múlt népesség­ dinamikájának hagyatéka. WHITE, M. J. - MUESER, P. R.: A határok megválasztásának hatása a lakóhelyi vándorlás becs­ lésére. SMITH, S. К - SINCICH, T. L.: A népességelőreszámítások hibaeloszlásának változása az idő függvényében. DEMOSTA a Csehszlovák Szövetségi Statisztikai Hivatal Demográfiai Intézetének folyóirata 1988. No. 1. KURRILA, A Köztársaság fennállásának ötvenedik és a szocialista forradalom negyvenedik év­ fordulója. JEZDIK, V. - FISCHER, }.: A z állami statisztika feladatai a csehszlovákiai gazdasági reform meg­ újítása során. CHLUDIL, V.: A csehszlovák iparvállalatok nagyság szerinti összetétele. MIHULA, Lakásépítés a Cseh Szocialista Köztársaságban és Magyarországon, 1961-1985. BONDYOVA, J. - PETRASKOVA, V. - MUSILOVÁ, J.: A társadalombiztosítási rendszer Cseh­ szlovákiában a nyolcvanas években. PORUBSKA, A.: A nyugdíjasok foglalkoztatása Csehszlovákiában. MUSILOVA, J.: Életkörülmények Csehszlovákiában és Ausztriában. ALES, M.: Csehszlovákia és Ausztria társadalmi jelzőszámainak összehasonlítása. RYCHTARIKOVA, J.: Csehszlovákia jelen demográfiai helyzete. KUCERA, K.: Csehszlovákia népessége, 1918-1988. BECHYNOVA, K : Csehszlovákia kulturális-oktatási intézményei és azok hasznosítása. KORDOVÁ, D.: Védőoltások Csehszlovákiában. PODZIMEK, J.: A csehszlovákiai statisztikai sajtó fontos évfordulója. VIDLÁKOVA, K : A Csehszlovák Tudományos Akadémia Csehszlovák Demográfiai Társasága 1987-ben. KUCERA, M.: Hírek a Csehszlovák Demográfiai Társaság 18., „Munkaerőforrások a kilencvenes években” című konferenciájáról. FIALOVA, L.: Történeti-demográfiai kutatások Csehszlovákiában. EUROPEAN JOURNAL OF POPULATION az Európai Népességtudományi Társaság folyóirata 1987. No. 34. CHESNAIS, J. C.: A z Európai Közösség népesedési trendjei, 1960-1986. KEILMAN, N.: Európa család- és háztartásösszetételének jelenlegi irányzatai. TESSARING, M.: A z oktatás terén tapasztalt „robbanás” demográfiai vonatkozásai és hatása a munkaerőpiacra a Német Szövetségi Köztársaságban. RIBOUD, M.: A munkerőpiac válasza a születési kohorszok létszámának változásaira; Franciaor­ szág példája. LINDLEY, R M.: Európa munkaerő-szükségleteinek kilátásai. HOLZMANN, R : A népesség öregedése és a társadalombiztosítás költségei. SCHMAHL, W.: A demográfiai okok miatt keletkezett társadalombiztosítási költségek csökkenté­ sét szolgáló szociálpolitika. HÖHN, C.: Népesedéspolitika a fejlett országokban: a születésszám ösztönzése és a vándorlási stra­ tégiák.

IRODALOM

143

1988. No. 1. PAMUK, E. R : A társadalmi osztálykülönbségek egyenlőtlenségei a csecsemőhalandóság terén Angliában és Wales-ben 1921 és 1980 között. STARK, О.: A házasságkötésekről és a vándorlásról. BOUCHARD, G. - LABERGE, C. - SCHRIVER C. R : Demográfiai reprodukció és a genetikai átörökítés Quebec megye északkeleti részén a 18-20. századokban. VICHNIEVSKI, A.: Demográfiai változások, gazdasági növekedés és szociális jólét.

JOURNAL OF MARRIAGE AND THE FAMILY az Amerikai Családi Ügyek Nemzeti Tanácsa folyóirata 1988. No. 2. NYE, F. A családkutatások ötven éve, 1937-1987. GLENN, N. - WEAVER, С. N.: A családi állapot változó hatása a boldogságra. SNOWDEN. L . R - SCHOTT, T. L. - A WALT, S. - GILUS-KNOX J.: A családi élet kiegyensú­ lyozottsága terhesség esetén; stabilitás és változás. PITTMAN, J. F. - ORTHER D. K : A féljek munkavégzésbeni elkötelezettségét támogató házas­ társi magatartást előrejelző tényezők. BENIN, M. H. - AGO STELU, A féljek és a feleségek megelégedettsége a munkamegosztással. PEYROT, M. - Me MURRY, J. F. - HEDGES, R : A felnőttek cukorbetegségének kezelése a há­ zasságban; interperszonális kongruencia és a házastárs elégedettsége. NOH, S. - AVISON, W. A.: Elbocsátott pszichiátriai betegek házastársai; a terhek érzékelésével összefüggő tényezők. VEGA, W . A . - KOLODY, B. - VALLE, R : Feszültségek a házasságban, azok kezelése és a dep­ resszió a mexikói-amerikai nők körében. CARROLL, L.: Főiskolai hallgatók szexuális viselkedése és az AIDS-től való félelem. BRAZZELL, J. F. - ACOCK, A. C.: Más személyek, aspirációk és az attitűdök hatása a házasságkötés előtti terhességek kimenetelére tizenévesek körében. MARSIGLIO, W.: A társadalmilag elismert apaszerep iránti elkötelezettség; a tizenéves fiúk szán­ dékainak előrejelzése, hogy együtt kívánnak-e majd élni gyermekükkel és partnerükkel. CATE, R. M. - LLOYD, S. A. - LONG, E.: A jutalmazás és méltányosság szerepe a házasság előtti kapcsolatok fejlődésében. AMATO, P. R : A szülők válása, a házasság és családi élet iránti érzések. CLARK, C. A. - WORTHINGTON, E. L. - D ANSER D. B.: A vallásos érzelmek és gyakorlat át­ adása az elsőszülött tizenéves koruk elején lévő fiúgyermekek részére. HEUVEL, A. V: A szülővé válás időzítése és a generációk közötti kapcsolatok. MORGAN, L. A.: A házastársi különélés eredményei: az előrejelző tényezők longitudinális próbá­ ja. O ’F LAHERTY, K M . - EELLS, L. W.: Az újraházasulók viselkedése a bíróságon. TROVATO, F.: A házasságkötési arányszám makroszociológiai elemzése: kanadai nők, 1921-25 és 1981-85. FLOYD, F. J.: A párok érzelmi és kognitív reagálásai a kommunikáció terén. MARTIN, P. - HAGESTAD, G. O. - DIEDRICR P.: Családi történetek; emlékezetes események. ALBERT, A. BULCROFT, K : Kedvencek, családok és az életciklus.

1988. No. 3. BRODERICK, С. В.: Hogy elérkezzünk oda ahonnan elindultunk; családkutatások az 1930-as évek­ ben. KOMAROVSKY, М.: Az új feminista tudomány; előfutárok és viták. SPITZE, G.: Női foglalkoztatottság és családi kapcsolatok; áttekintés. DEMO, D. H. - ACOCK, A. C.: A válás hatása a gyermekekre.

144

IRODALOM

HOBART, C.: Az újraházasodók családja. SELTZER, J. A. - BIANCHI, S. A.: A gyermekek kapcsolata a távollévő szülővel. AMBERT, A. M.: Válás utáni kapcsolatok a korábbi nem vérszerinti rokonokkal: a kutató megjegy­ zése. GANONG, L. H. - COLEMAN, M.: Összeköti-e a közös gyermek a nem csak vérszerinti tagokból álló családot. PEEK, C.W . - BELL, N. J. - WALDREN, T. - SORELL, G. Т.: Az első és többedik házasságkötésből származó családok funkcionális jellegzetességei. KIECOLT, K J . - ACOCK A. C.: A családstruktúra hosszú távú hatása a nemi szerepre. BEEGHLEY, H. - COCHRAN, J.: Osztályazonosság és nemi szerep normák dolgozó házas nők körében. HILL, M. D.: Osztály, vérségi összetartás és a házassági szerepek ellentmondásai. BROMAN, C. L : Háztartási munka és elégedettség a családi élettel a feketék körében. VOYDANOFF, P.: A munkavégzés szerepjellemzői, a családi struktúra igényei és a munkavégzés­ család konfliktus. WEISHAUS, S. - FIELD, D.: A házasság fél évszázada; kontinuitás vagy változás? LEE, G. R : Elégedettség a házassággal az élet későbbi szakában: a házasságon kívüli szerepek ha­ tásai. FILSINGER, E. E. - THOMA, S. J.: A kapcsolatok stabilitásának és változásának viselkedésbeni előzményei egy ötéves longitudinális vizsgálat. КЕГГН, V. M. - FINLAY, В.: A szülők válásának hatásai a gyermekek iskolai teljesítményére, há­ zasságuk időzítésére és válási valószínűségükre. BRYCE, J. - WALKER, M. - GHORAYAB, F.: Az alacsony jövedelmű anyák élettapasztalatai Beiruth-ban. SPRECHER, S. - Me KINNEY, К - WALSH, R - ANDERSON, C.: Reiss házasság előtti szexu­ ális életet minősítő attitűd skálájának revíziója. WHITBECK L. B. - GECAS, V: Az értékek tulajdonsága és átadásuk a szülő-gyermek kapcsolat­ ban. GELLES, R J.: Erőszak és terhesség; jobban ki vannak téve a terhes nők a nemi erőszaknak?

MATHEMATICAL POPULATION STUDIES Nemzetközi matematikai - demográfiai folyóirat 1988. No. 1. LUTHER, N. - RETHERFORD, D.: A népszámlálás és a továbbvezetett népességi adatbázisok konzisztens javítása. VOUPEL, J. - YASHIN, A. - MANTON, K : A gyengülés következményei; a halandóság a sztoc­ hasztikus folyamat modellje. INABA, H.: A stabil népesedési folyamatok többállapotú elemzésének képzett csoportok szerinti megközelítése. BLANCHET, D.: Empirikus összefüggések következményei a gazdasági és a népesség növekedése között kevésbé fejlett országokban; a malthusianus modell egyik sztochasztikus változata. KEYFITZ, N.: Markov-lánc becslés a házasságtartam közelítéséhez.

NASZELÉNYIE a Bulgár Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának folyóirata 1987. No. 4. VASSILEV, D.: A családalapítás orvosi-demográfiai rizikói és az orvosi megelőzés lehetőségei. KALOJANOV, Т.: Feltételes eloszlások közötti variáció; eszköz a bulgár nők termékenységi ténye­ zőinek elemzéséhez. BOTEV, N.: A termékenység változásának néhány aspektusa Bulgáriában a 20. század kezdetétől és a tanulmányozás módszereiről.

IRODALOM

145

BOGDANOV, Z.: A balesetekből származó halálozások Bulgáriában és néhány más országban. SOBOLEVA, S.: A regionális társadalmi-gazdasági adatfelvétel demográfiai vonatkozásai. TZEKOV, N.: A népességösszetétel változásának jellegzetességei. STAVROV, B.: Az 1985. évi népszámlálás néhány elméleti és módszertani tanulsága. VENEDICOV, J.: A népszámlálás reprezentatív szellemű megközelítése. ARNAUDOVA, T. - MTTEVA, L.: A bulgár népszámlálás és lakásösszeírás teljességének és pon­ tosságának ellenőrzésére végrehajtott utóellenőrzési felvételek. M1LUSEVA, P. - TEREZOVA, N.: Az élet- és lakáskörülmények jellegzetességei Bulgáriában. LASOVA, Т.: A lakásösszeírás új elemei. BALABANOV, P. - LUTZKANOVA, L.: A népesség neurozitásának vizsgálata. PAVLOVA, V - FOTEVA, M. - DIMITROVA, M.: A háztartásokra és családokra vonatkozó meg­ figyelések néhány módszertani vonatkozása, és az azokkal összefüggő jelzőszámok. ZACHARIEV, P.: Az 1985. évi népszámlálás és lakásösszeírás felhasználásának analitikus megkö­ zelítése. AFRICANOV, D.: A népszámlálás és az USGRASP integrációjának néhány problémájáról. BELOEVA, E.: Mikrocenzusok és mintavételes adatfelvételek a népszámlálások közötti időszakok­ ban és szükségességük Bulgáriában. LAZAROVA, F.: Népességfejlődés, mint a komplex vizsgálat tárgya. MINKOV, M.: Beszámoló a Demográfiai Munkacsoport 1986-1987. évi munkájáról.

POPULATION a Francia Demográfiai Intézet folyóirata 1988. No. 3. FESTY, P.: A viselkedés stabilitása és változása válás után. AMANI, M.: Irán népessége az 1986. évi népszámlálás szerint. RYCHTARIKOVA, J. - VALLIN, J. - MESLÉ, F.: A halandóság alakulása a Cseh Köztársaságban és Franciaországban 1950 óta. PRIOUX, F.: Szezonális csúcsok a születési arányszámban; a születési sorrend és legitimitás hatá­ sa néhány nyugat-európai országban. CHEVALLIER, P.: A pszichológiai rendellenességek kezelésén átesett gyermekek jellemzői. L É V Y - VROELANT, C.: A városi családok sérülékenysége az életciklus alatt a 19. században, Versailles-ban 1830 és 1880 között. COTTIAS, M.: A népesség megszámlálása Martinique-ben a 18. és 19. században. LÉVY, C : Az iskoláskorú gyermekek közlekedési balesetből származó sérülései. CAMBOIS, M. A. - LELIEVRE, E.: A gazdaságilag aktív évek száma és a karrier feladása a 45-69 éves nők körében 1981-ben. HOUDAILLE, I : Családrekonstrukció Quimper-ben az 1972 előtti időszakra.

POPULATION AND DEVELOPMENT REVIEW az Amerikai Népesedési Tanács folyóirata 1988. No. L LESTHAEGHE, R - SURKYN, J.: Kulturális változások és a termékenységi változások elméletei. MANNING, C.: A falusi foglalkoztatottsági lehetőségek megteremtése Jáva szigetén. A zöld forra­ dalom és az olaj „boom” tapasztalatai. DAVID, H. P. - FLEISCHHACKER, 1. - HÖHN, C.: Abortusz és eugenia a náci Németország­ ban. MASON, A.: Megtakarítás, gazdasági növekedés és demográfiai változások.

146

IRODALOM

POPULATION INDEX a Princeton Egyetem Népességkutató Hivatala és az Amerikai Népességi Társaság folyóirata 1988. No.2. STUPP, Р. W.: A népszámlálások közötti évek kormegoszlásának becslése kohorszközi interpolá­ ciós módszerrel. Mc DONALD, P. - WHITHEAR, D.: Nagykorú lesz-e egy tudomány, ha számos egymással versen­ gő szótárral rendelkezik.

POPULATION TRENDS a brit Népszámlálási és Statisztikai Felmérési Hivatal folyóirata 1987. No. 2. CRAIG, J.: A helyi és kerületi hatóságok kategorizálása a városiasodás mértéke szerint. A világ népesedése; trendek és előreszámítások. ARMJTAGE, R, Angol regionális termékenységi és halandósági jellegzetességek, 1975-1985. ALDERSON, M.: A területi halandósági adatok használata. HASKEY, J.: A válás utáni újraházasodás társadalmi osztályok közötti különbségei: egy követéses vizsgálat eredményei.

1987. No. 3. WERNER, В.: Anglia és Wales születésbejelentésen alapuló termékenységi statisztikája, 1837-1987. HASKEY, J.: Házasságkötési és válási trendek Angliában és Wales-ben 1837-1987. SWERDLOW, A. /.: Az anyakönyvi bejegyzéseken alapuló egészségügyi statisztika 150 éve. CRAIG, J.: Anglia és Wales népességösszetételének változásai 1841 óta. MILLS, I.: A népszámlálások végrehajtásának fejlődése 1841 óta. WHITEHEAD, F.: Az anyakönyvi hivatal munkájának hasznosítása a szociálstatisztikai adatfelvé­ telekben.

1987. No. 4. SILLTTOE, K : A népszámlálás faji, etnikai és hasonló témaköreinek kérdéséről. WHITEHEAD, F.: A bejelentési rendszer adatainak felhasználása a népesedésstatisztikában. ALDERSON, M.: Az asztma eredetű mortalitás és morbiditás trendjei. COWARD, J.: Házasságon kívüli fogamzások: regionális különbségek. CARTWRIGHT, A.: A közelmúltban szült nők családnagyság-elképzelései és fogamzásgátlási szán­ dékai, 1967-1984.

1987.

No. 4.

THOMPSON, J.: A népesség öregedése, jelenkori trendek és problémák. H ASKEY, J.: Egyszemélyes háztartások Nagy-Britanniában; egyedülélés az élet m ásodik harm adá­ ban.

Vándorlás 1986-ban.

IRODALOM

147

STUDIA DEMOGRAFICZNE a Lengyel Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának folyóirata 1987. No. 4. BODROVA, W.: A fiatal családok társadalmi-gazdasági problémái. A népesedéspolitikai intézke­ dések hatékonyságának és hatásosságának elemzése (példák az európai szocialista országok­ ból). ROESKE-SLOMKA, I.: A funkciók halmaza, mint a családon belüli gyermekszám előrejelzésének eszköze, jövedelmi csoportonként. KOWALESKI, J. Т.: írástudatlanság és a reprodukció a fejlődő országokban. TOPINSKA, A háztartások kialakulása és individualizációja.

1988. No. 1. KEDELSKI, М.: A termékenységi funkció demometrikus becslése Lengyelországban a nők életko­ ra szerint. GOLATA, E.: A vidéki nők termékenysége területi különbségeinek tényezőit magában foglaló la­ kóhely szerinti demometrikus modellek. WIATRAK, A. P.: Változások a lengyel mezőgazdaság munkaerőforrásában, 1950-1985. KOWERSKI, M.: A Zamose járás vidéki területeiről történő elvándorlás okai.

ZEITSCHRIFT FÜR BEVÖLKERUNGSWISSENSCHAFT a nyugatnémet Szövetségi Népességtudományi Kutató Intézet folyóirata 1988. No. 2. SCHMID, Európa demográfiai struktúrái. LENGSFELD, W.: A népesség és a család néhány, a népesség öregedéséből következő, rendszerelméleti jelensége. GARTNER, К : A természetes népmozgalom idősorainak elemzése, 1957-1986. KANE, Т. T. - STEPHEN, E. H.: A vendégmunkások beházasodási szokásai a Német Szövetségi Köztársaságban, 1960-1985.

DEMOGRÁFIA Megjelenik negyedévenként Felelős szerkesztő: Vukovich György Szerkesztőség: Budapest, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, V., Veres Pálné utca 10. Postai irányítószámunk: 1053 Telefon: 174-832 Kiadóhivatal: 1033 Budapest, Kaszásdűlő u. 2. Telefon: 803-311 Kiadásért felel a Statisztikai Kiadó Vállalat igazgatója N yom dai megrendelés törzsszám a: 6 6 - 2 1 —3 3 —0 3 9 6 - 9 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR, Budapest XIII., Lehel u. 10/a. - 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj: félévre 132,- Ft, egész évre 264,- Ft Szedte: TÁRKI SKV Nyomdaüzem