Ipolyság
2008. január
XVII. évfolyam
1. szám
Ára 8 korona
A TARTALOMBÓL
Városi kitütetések
2. oldal
A választási időszak első éve színei 5. oldal Határbontás...
Dr. Bóth János váci és Lőwy János mérnök, ipolysági polgármester magyar és szlovák nyelven elmondott beszédével nyílt meg a Határok nélkül – békében és barátságban címmel Ipolyságon megrendezett ünnepség. A megnyitóbeszédet teljes terjedelmében közöljük.
6–11. oldal
...iskolai beiratkozás előtt
13. oldal
Pedagógustalálkozó – ötödször
18. oldal
II. Ipoly menti folklórfesztivál
23. oldal
Naptár 28. oldal Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves rok átjárhatósága még inkább kötelez benmagyar és szlovák vendégeink! nünket – térségünk érdekében – a szoroA házigazda Ipolyság és a testvérváros sabb együttműködésre. A határ menti és Miről olvashatunk Vác nevében köszönti önöket egy közös közeli települések polgárai ismerik egybeszédben a két város polgármestere. más problémáit és gondjait. A schengeni a Hontianske listyben Először magyarul, mert Vác itt vendég, övezethez való csatlakozás egyfajta XXI. majd a háziak nevében szlovákul Ipolyság századi egyesülés, mely számtalan lehetőGÉPJÁRMŰADÓ-FIZETÉS polgármestere szól. séget rejt magában. Meggyőződésünk, A mai nap örömünnep, és úgy szerveztük, hogy a párbea szabály 24 ország 3,6 millió széd napja is. Ez utóbbihoz inégyzetkilométerére érvényes. déznénk Glatz Ferencet, a MaA mi korosztályunk tudja ezt gyar Tudományos Akadémia igazán értékelni, mert mi korábbi elnökét: „A nemzeti szögesdrótokból font határérzékenységre tekintettel a törkerítések mögött nőttünk fel, ténészek gondolják újra tévecsak időszakonként mehettünk déseiket, a politikusok foglalNyugatra, és emlékezünk a hakozzanak a jelennel, és hagytárátlépés gyomorszorító érzéják a múltat a történészeknek.” sére. Gyermekeink, unokáink Vác és Ipolyság, amikor számára ez holnaptól történetestvérvárosi kapcsolatra lélem lesz. pett, több érv mellett tisztában Nagyon jó ez így. volt azzal, hogy a jószomszédi Szívből üdvözlünk és ünkapcsolatoknak nincs alternaneplünk, határtalan Európa! tívája. Ezt tudjuk ajánlani korLegyünk együtt ma – és a Dr. Bóth János /jobbról/ és Lőwy János mérnök mányainknak is. jövőben is – békében, barátA schengeni határnyitással az orszá- hogy az idegenforgalom és a vállalkozá- ságban! gaink közti államhatárok teljesen átjárha- sok élénkülését mozdítja elő. Lőwy János mérnök tóvá válnak, és nem lesz fizikai akadálya Holnaptól megszűnik a belső határellepolgármester annak, hogy állampolgáraink közvetlenül nőrzés a szárazföldi és a vízi határokon, a Dr. Bóth János tartsanak egymással kapcsolatot. A hatá- repülőtereken jövő év március végétől. Ez polgármester
2
2008. január A VÁROSHÁZA
TÁJÉKOZTAT
Tisztelt polgártársak! 2008 küszöbén városunk minden lakójának sikerekben gazdag új évet, erőt, egészséget, boldogságot, szeretetteljes új évet kívánok. Kívánom, hogy az új esztendő napjai mindannyiunk számára megnyugvást, lelki nyugalmat is jelentsenek. Eltelt egy négyéves választási időszak első éve, melyben több komoly feladatot, felmerült gondot is meg kellett oldanunk. Az önök aktív segítőkészségének köszönhetően sikerült elképzeléseink döntő többségét megvalósítani nemcsak városunk,
HONTI LAPOK
hanem az egész Hont–Ipoly menti régió lakosságának érdekében. Aktív segítőkészségüket ezúttal is köszönöm. Ez az utolsó néhány év jelentős mérföldkő volt nemcsak Szlovákia, hanem városunk életében is. Országunk európai uniós, valamint a schengeni övezethez történő csatlakozása új lehetőségeket nyitott valamennyi polgártársunk részére is. Kívánom, hogy városunk és egész térsége a fejlett Európa modern és gazdaságilag is virágzó részévé váljon.
Még sok megoldandó feladat van előttünk, illetve sok olyan is, melyek megoldására fel kell készülnünk. Meggyőződésem, hogy közös erőfeszítéssel minden, a választási programban kitűzött fő feladatot teljesíteni tudunk. Tisztelt polgártársak! Kívánok kedves mindnyájuknak jó egészséget, kitartást, sok sikert mind a magán-, mind a közéletben és a munkahelyen, hogy az új évben elegendő erővel, akarattal és kitartással minden elképzelésüket valóra tudják váltani. Lőwy János mérnök Ipolyság város polgármestere
Városi kitüntetéseket és emlékplaketteket adtak át 2007. december 12-én a városháza színháztermében ünnepélyes képviselő-testületi ülésen adták át a város 2007-es kitüntetéseit, valamint az Ipolyság első írásos említésének 770. évfordulója tiszteletére készített emlékplakettet. Az ünnepi ülést megnyitó polgármesteri beszéd után Pá-
linkás Tibor múzeumvezető röviden ismertette városunk 770 éves történelmét, majd néhány szóval bemutatta a legújabb, Ipolyságról megjelent kétnyelvű kiadványt, melyek címe: Míľniky – Mérföldkövek, alcíme: Adalékok Ipolyság
város történelméhez. A kiadványt a Kutak Adrienn tervei alapján készült emlékplakettel együtt 104-en /többen in memoriam kapták az emlékplakettet/ vették át: dr. Gustáv Adolf, Almási Irén, Ladislav Ballek, dr. Baráti Béla in memoriam, Batki Anna, Baráti Tamás mérnök, Belágyi Péter, Bélik György, Belluš Júlia, Bendík Béla, Bendíkné Szabó Márta, Béres Gábor mérnök, Bíróczi István, Bodonyi András, Bogya Tamás, dr. Bóth János, Botló Árpád, Július Burza, Czintula Gyula, dr. Csáky Károly, Čerba István in memoriam, Csutora Imre mérnök, Vojtech Dangl, Danis Ferenc mérnök, Danis
László mérnök, Dudáš Lajos, Farkas János in memoriam, Farkas Károly in memoriam, Gágyor Péter, Gál Imre, Gál
Milán mérnök, ifj. Gáspár László, id. Gáspár László, Gradziel Károly in memoriam, Gyurász Lajos in memoriam, Hajdú András, Hammersmidt Béla mérnök, id. Štefan Hanuska in memoriam, Harna István docens, Hunčík Antal in memoriam, dr. Hunčík László in memoriam, dr. Hunčík Péter, Lenka Chalupková, Jankovics Imre, Milan Kalina, Kapa Sándor, Kapusta Péter in memoriam, Kardoš Katalin, Kiss Sán-
HONTI LAPOK
2008. január A VÁROSHÁZA
dor, dr. Kiss László, Kocsis Ernő, Korpás Pál, Kovács Magdolna, Köteles János in memoriam, Köteles Judit, Kutak Adrienn, dr. Milan Kyseľ, Lendvay István mérnök, Lendvay Tibor, Lőwy János mérnök, Lőwy György in memoriam, dr. Makovínyi Pál, Mándli Gyula, dr. Márton István, Masarovics Gyula, Anna Matejkinová, Melicher Béla in memoriam, Morvay Imre in memoriam, Olczár József mérnök, Pálinkás Tibor, dr. Alojz Pašš, Pleva István, Pokorný Lajos, id. Pongrácz János, id. Rédli János, dr. Révész Angelika, Révész Ferenc, id. Révész Ferenc in memoriam, Rondík József in memoriam, Rozsnyó József in memoriam, Oskar Rusnák, Simonyi Lajos in memoriam, Solmoši Márta, Szikszai Vilmos in memoriam, id. Szőllősy Sándor, Szúdy Gé-
za in memoriam, Hana Ševečková, dr. Šomló Péter, Spanyár István, Štrba Péter, Tamás Lajos, dr. N. Tóth Anikó, dr. Tóth
3
TÁJÉKOZTAT
Zachar Pál mérnök, František Zborovjan in memoriam, Zórád Ernő in memoriam, dr. Zsolnay Ernő.
ság Város Díja 2007 címet a három, képviselő-testület által jóváhagyott kitüntetettnek. Dr. Píri Lajos /bal oldali alsó képünkön/ sokéves pedagógusi, valamint köz- és sportéleti tevékenységéért, Alföldy Tibor /jobb oldali képünkön/ pedig kimagasló sporttevékenységéért és városunk hírnevének öregbítéséért vette át a díjat. Bogdán István paralimpikon, a harmadik Ipolyság Város Díja 2007 kitüntetettje betegsége miatt későbbi időpontban vette át a díjat. A díjak és emlékplakettek átadását övező kultúrműsorban három ipolysági csoport lépett fel: a Musica Aurea Énekegyüttes, az Amadeus Trió és SzőllőCsaba, Tóth Tibor mérnök, Az ünnepi testületi ülés má- sy Sándor cigányzenekara. Pablo Urbányi, Varga László, sodik részében Lőwy János A kitüntetetteknek gratuláVas Ottó, Wollent Andrea, Wol- polgármester átadta az Ipoly- lunk. Štrba P. lent József, Zábrády Károly,
4
2008. január A VÁROSHÁZA
Értesítés
TÁJÉKOZTAT
E se mé ny n a pt á r
A városi hivatal értesíti a lakosságot, hogy városunk 5 rokkantnyugdíjas tolókocsit (kerekesszéket) kapott, melyek megkönnyítik a rokkantak mozgását, ill. közlekedését. A kocsikat a város a következő feltételek mellett kölcsönzi a rászorultaknak: – az illető rokkantsági- vagy egyéb nyugdíjat kap, – testileg sérült /fogyatékos/, beteg vagy csökkent egészségű, – átmenetileg vagy tartósan járóképtelen, – bevétele nem haladja meg a létminimum kétszeresét. További felvilágosítást a városi hivatal 12-es irodahelyiségében Krocsány Edit nyújt, ill. a 7411256 telefonszámon is lehet érdeklődni. A kölcsönzésről az önkormányzat szociális és egészségügyi bizottsága dönt. Az igénylők 2008. január 15-ig adhatják le kérvényüket a városi hivatalban.
Postaláda – névtelen vonal A városháza előcsarnokában elhelyezett postaládában talált olvasói észrevételekre válaszolunk. Pereszlényi levélírónk a védetté nyilvánított sírhelyekkel kapcsolatban azt kéri, hogy az ottani temetőben nyugvó személyiségekről is adjunk tájékoztatást. – Köszönjük az észrevételt. Valóban, nemcsak az ipolysági temetőben lehetnek olyan sírhelyek, amelyeket védetté kellene nyilvánítani. Példa erre a levélben feltüntetett személyek esete is Pereszlényben. Megpróbálunk a kérésnek eleget tenni, és a Honti Lapok valamelyik következő számában bővebb információkkal szolgálni az ott eltemetettekről. A következő levélben arra vár választ valaki, miért nem működik a városi WC, és miért árusítanak alkoholt a kórházi büfében. – A volt városi WC épületét az önkormányzat eladta egy vállalkozónak azzal a feltétellel, hogy továbbra is biztosítani fogja az üzemeltetését. Az épület felújítása megtör-
HONTI LAPOK
J a nuá r i re nde zv é ny e k Jan. 31-ig – Szülőföldem szép határa – a Honti Corvin Kör regionális gyermekrajzversenye legjobb munkáinak kiállítása a könyvtárban Jan. 31-ig – Az E. B. Lukáč utcai szlovák alapiskola képzőművészeti munkáinak kiállítása a könyvtárban Márc. 1-ig – Varázslatos Magyarország régi mesterségei és szerszámai – a székesfehérvári Simon M. Veronika Munkácsy-emlékérmes festőművész kiállítása a Honti Múzeumban Jan. 11., 15.00 – A szobi erdei kisvasút története – kiállításmegnyitó a Simonyi Lajos Galériában /a kiállítás márc. 1-ig tart nyitva/ Jan. 18., 14.00 – A nyugdíjasklub tagjainak találkozója Lőwy János mérnökkel, Ipolyság polgármesterével: Célkitűzésienk 2008-ban Jan.31., 14.00 – A nyugdíjasklub tagjainak találkozója Vida József mérnökkel, a szántói szociális otthon igazgatójával
tént, és a tulajdonos vállalta, hogy az üzemeltetési engedély beszerzése után újra indítja a nyilvános illemhelyet. Ami a kórház területén lévő büfét illeti: azt nem a kórház üzemelteti, és nem csak kizárólag a pácienseket szolgálja. Valószínüleg ez az oka, Fegyverneki Ferenc EgyPongrácz Lajos Alaphogy alkoholt is árusítanak. házi Alapiskola /Sznf 4./ iskola /Ifjúsági u. 24./ Az észrevételt egyébként – to– febr. 8., péntek: – febr. 8., péntek: vábbi intézkedés céljából – 14.00-tól 17.00-ig 14.00-tól 17.00-ig továbbítottuk a kórház igaz– febr. 9., szombat: – febr. 9., szombat: gatójának. 8.00-tól 12.00-ig 8.00-tól 12.00-ig Egy mozgáskorlátozott olvasónk azt kéri, hogy a Billa előtti parkolóban is legyen biztosítva kijelölt parkolóhely számukra. – Az említett üzlet előtti Ipolysági újszülöttek parkolót nem a város kezeli, de figyelmeztetjük az áruház Galati Piero – 2007. november 26. illetékeseit, hogy jelöljenek ki Volkovics Jennifer – 2007. december 8. megfelelő számú parkolóheKormoš Zsolt – 2007. december 18. lyet a mozgáskorlátozott váSztranyák Gréta – 2007. december 19. sárlók részére. Balla Ákos – 2007. december 25. További észrevételeiket, Elhunytak kérdéseiket elektronikus postán is elküldhetik, e-mail cíKubik László /* 1954/ – december 1. münk: Tamás Ilona /* 1925/ – december 10.
[email protected] Hoksza Edit /* 1917/ – december 17.
Beiratkozás az ipolysági magyar alapiskolákban
2 0 0 7- b en
Lendvay István a VH elöljárója
Oroszlán László /* 1940/ – december 20. Dola István /* 1944/ – december 31.
HONTI LAPOK
2008. január
5
A választási időszak első éve Beszélgetés Lőwy János mérnökkel, Ipolyság város polgármesterével Miként indult a 2007-2010-es választási időszak? – Eltelt a négyéves választási időszak első éve. Mint mindegyik elején, most is az új képviselőtestület felállásával indult, valamint néhány aktuális általános érvényű rendelet elfogadásával, ill. módosításával. Összetételükben megújultak az egyes önkormányzati szakbizottságok, melyek – s ezt nyugodt szívvel mondhatom – rendszeresen és szakszerűen üléseztek. A 2007-es városi költségvetés elfogadása után hozzáfogtunk a városfejlesztési és az egyes választási programok irányelveinek teljesítéséhez. Nagyvonalakban vázolom, mire költöttünk kb. 7 millió koronát: – a városi úthálózat és járdák állagának javítására 2 milliót, – a városháza jobb szárnyának rekonstrukciójára másfél milliót, – a Hviezdoslav utcai óvoda ablakainak cseréjére 600 ezret, – a hangszóró karbantartására 130 ezret, – villanyvezetéki fővonal megépítésére a sorgarázsokhoz 105 ezret, – a II. Rákóczi Ferenc utcai városi park revitalizációjára 150 ezret, – műemlékvédelemre és a kálvária felújítására 150 ezret, – a múzeum udvarán fedett kiállítótér kialakítására 450 ezret, – projektdokumentáció készítésének finanszírozására 350 ezret, – a városban keletkezett háztartási hulladék tárolásának díjára 710 ezret, – egyéb időszerű javításokra és karbantartásra mintegy egymilliót. – Tovább folytatjuk a közvilágítás rekonstrukcióját a városban és a városrészekben. Mi a helyzet a csatornahálózattal kapcsolatban? – Örömmel mondhatom, hogy a kezdeti nehézségek ellenére, amikor az egész csatornahálózati és víztisztító üzemi beruházás veszélybe került, a munkálatok teljes ütemben folytatódnak, és az első szakasznak 2008-ban be kell fejeződnie. A választási kampányban mind Ön, mind a képviselők java része új munkahelyeket is ígértek. – Ugyancsak örvendetes, hogy városunkban tavaly egy újabb külföldi üzem telepe-
dett le, s közel 80 új munkahely teremtődött. Nekiláttunk a városfejlesztési terv bizonyos része megváltoztatásának is, hogy eleget tehessünk egy külföldi beruházó üzembővítési elképzelésének. Projektek tekintetében mennyire vagyunk sikeresek? – Sikerült pénzeszközöket szerezni a II. Rákóczi Ferenc utcai városi park revitalizációjára, az ifjúság közéleti tevékenységbe történő aktívabb bekapcsolására, nyugdíjasok és gyerekek rendezvényeinek támogatására. A honti hagyományok ápolása projekt kellő alkalmat biztosított nemcsak a város, hanem az egész Hont–Ipoly menti régió propagálására. Városunkról /ugyancsak projektpénzekből/ megjelentettünk több kiadványt is, valamint rengeteg propagációs szórólapot. Tavaly a képviselő-testület három alapdokumentumot is elfogadott. Az első /Ipolyság gazdasági és szociális fejlesztésének terve/ alapfeltétele annak, hogy a város EUs pénzekre pályázhasson. Ez a dokumentum tartalmazza az egyes ágazatok következő 30 évre szóló városfejlesztési tervét. Másik fontos dokumentum, amit a testület jóváhagyott, Ipolyság hőenergia-gazdálkodási koncepciója. Ez többek között tartalmazza a fűtés és a melegvíz-szolgáltatás alternatív megoldási lehetőségeit is. Ennek értelmében már kineveztem azt a szakbizottságot, amely a közeljövőben kidolgozza a városi hőenergia-gazdálkodás alternatív megoldási változatait. A képviselő-testület elfogadta az idegenforgalom fejlesztésének tervezetét is. A tervezet már a Vác– Ipolyság – Selmecbánya hármastérség aktív együttműködésével számol. Az együttműködésről szóló szerződést 2006-ban írtuk alá. Szociális vonalon sok a gond. Ezeket hogyan próbálják enyhíteni? – Tavaly sikerült létrehozni és berendezni egy új nyugdíjasklubot /a Janko Kráľ utcai volt iskolaépületben/, melynek képviselőtestület által jóváhagyott statútuma van, és megszabott feltételek mellett fejti ki tevékenységét. Örömmel állapíthatom meg, hogy a szervező aktív tevékenysége folytán rendkívül sokrétű a klubtevékenység: amellett, hogy a nyugdíjasok kulturált körülmények között találkozhatnak, a klub melletti
tornateremben tornászhatnak is. Megfelelő feltételeket sikerült biztosítanunk nyugdíjasaink és a szociálisan rászorultak olcsóbb étkeztetésének megoldására is. Ezt a kórházi konyha segítségével valósítjuk meg, s megoldottuk az étel házhoz szállítását is. E szolgáltatást jelenleg több mint 50-en veszik igénybe. Az önkormányzat nemcsak a költségekhez járul hozzá, hanem fedezi a házhoz szállítással kapcsolatos kiadásokat is. Nyugdíjasaink részére a város területén történő parkolás ingyenes. Tavaly javítottunk a gondozói segélyszolgálat tevékenységén is. Milyen az önkormányzat kapcsolata a város egyházközségeivel? – A helyi egyházközségek munkájának támogatására a város tavalyi költségvetésében is kitagolt bizonyos összeget. A kulturális tevékenyéget hogyan támogatja az önkormányzat? – Kulturális téren jelentős év van mögöttünk: megemlékeztünk Ipolyság első írásos említésének 770. évfordulójáról, százéves volt az ipolysági kálvária és 150 éve adták át a volt megyeházat, a mai városháza épületét. Felejthetetlen lesz mindnyájunknak a schengeni övezethez való csatlakozás alkalmából rendezett ünnepségsorozat. Az év folyamán számtalan kiállítást, koncertet, sikeres színházi, operett- és musical-előadást is láthatott-hallhatott a lakosság. Miként törődik a város a fiatalokkal? – Több sikeres rendezvényt is megvalósítottunk a fiatalok és a gyerekek részére. A legkisebbek /óvodások és az alapiskolák alsó tagozatosai/ részére közismert személyiségek részvételével gyermekolimpiát szerveztünk, melynek versenyszámaiban közel 300-an indultak. Az olimpiai futógálán mintegy 1200-an álltak rajthoz. Sikeres volt a Kerekeken a rák ellen nevű rendezvényünk is, melybe közel 600 fiatal kapcsolódott be. A legtöbb résztvevőt megmozgató szabadidős rendezvényünk tavaly is a gyermeknap volt: az egész napos sóderosi rendezvényen több mint kétezren fordultak meg. Hogyan tovább? – Úgy gondolom, az első évben is sikerült sok problémát megoldani. A jövőben rengeteg feladat vár ránk. Meggyőződésem, hogy összefogással figyelemre méltó eredményeket érünk el, melyek mindnyájunk javát szolgálják. Köszönöm a válaszokat. Štrba P.
6
2008. január
HONTI LAPOK
Határbontás – vitafórumháttérrel és karácsonyi kézmelengetővel Az ember számára szinte hihetetlen, hogy a hatalom által sokszor erőszakkal vagy csak úgy észrevétlenül belesulykoltbelesulykolódott, már-már örök érvényűnek érzett elvek, status quók egyik pillanatról a másikra elsúlytalanodak, lényegtelenekké válnak mind az egyén, mind a közösség életében. Ez az alapelv-elévülés még jobban felgyorsul a mozgalmasabb társadalmi és politikai változások hónapjaiban, éveiben. A második világháború után felnövő nemzedék még az olykori dacoskodás ellenére is, sokszor kelletlenül – belső lázongással – hozzáidomult ahhoz a követelményhez, melynek axiómája ez a mondat volt: „Örök időkre a Szovjetunióval. és soha másképp!” A tartósan gerjesztő transzparensek, a sajtó, a teleA Határok nélkül – békében és barátságban nevet viselő rendezvénysorozat december 20-án a déli órákban kezdődött a városháza színháztermében. Az Európai Unió himnuszának elhangzása után Lőwy János, Ipolyság polgármestere üdvözölte a becses vendégeket: Csáky Pál parlamenti képviselőt, Bóth János Vác testvérváros polgármesterét, országgyűlési képviselőt; Várady Lajost, a Magyar Köztársaság /MK/ pozsonyi nagykövetségének követét, Hunčík Pétert, a város díszpolgárát, Krasztyev Pétert, az MK Pozsonyi Kulturális Intézetének igazgatóját, Beer Miklós váci római katolikus megyéspüspököt, Turai Jánost, a Váci Zsidó Hitközség elnökét, valamint a magyarországi és szlovákiai társadalomtudományi szakembereket, polgármestereket, önkormányzati képviselőket, illetve az érdeklődő ipolyságiakat, környékbelieket és fiatalokat. A későbbiekben üdvözölhették Juraj Migašt, Szlovákia budapesti nagykövetét is. Hunčík Péter a mai vitafórum /magyar–szlovák párbeszéd/ küldetését ezekkel a sza-
vízió, a május elsejei felvonulások, a politikai iskolázások szakadatlanul ezt döngölték az emberekbe. 1989 után más irányt vett az európai /főleg a közép-európai/ történelem szekere. A határok légiesítésének és ellenőrzés nélküli átjárhatóságának gondolata a következő másfél-két évtizedben érett megvalósíthatóvá. Ha visszagondolok a múlt század ötvenes éveinek határvédelmi szigorúságára, nyugodtan megállapíthatom, hogy a schengeni övezetbe való belépésünkkel egy emberségesebb világ lehetőségei nyílnak meg előttünk. Fokozottan érvényes ez a Trianon által felszabdalt magyarság helyzetére vonatkoztatva. A mai fiatalok számára bizonyára elképzelhetetlen egy olyan eset, amikor a Magyarországon élő
fiú nem jöhetett – állambiztonsági okokra hivatkozó hatóságaink érvelése értelmében – szlovákiai illetőségű édesapja temetésére. Az ember szabadságvágya – enyhébb túlzással megfogalmazva – nem ismer határokat. Ebben a témában történt méltóságteljes előrelépés 2007. december 21én Közép-Európában és – természetesen – ennek ipolysági kistérségében. Ipolyságon a schengeni határnyitásnak gazdag kísérő-kiegészítő programja volt. Szervezője a Hunčík Péter alapította Sigillum oppidi Saag – Ipolyság Város Pecsétje alapítvány. A megvalósításban hathatósan támogatta a szervezőket Ipolyság város.
vakkal foglalta össze: „Nem a konfrontáció szándékával beszéljük meg múltbeli, jelenlegi és jövőbeli közös dolgainkat.” A rendezvénysorozatot a két testvérváros – Vác és Ipolyság – polgármesterei, Bóth János /magyarul/ és Lőwy János /szlovákul/ nyitottak meg. Ünnepi megnyitójukat teljes terjedelemben közöljük lapunkban és annak szlovák változatában, a Hontianske listyben. A három témakört elemző, körüljáró vitafórum főleg arra kereste a választ, mennyire képes a két nemzet – a szlovák és
Balról: Hunčík Péter, Simon Attila, Štefan Šutaj és Pritz Pál
a magyar – közeledni a múlt megítélésében, s hogyan képzelhető el a jelen és a jövő konfrontációmentesebb megélése, a kölcsönös bizalom, megértés és együttműködés játékszabályainak kialakítására. A magyarok Csehszlovákiában 1938–1948 című téma megvitatására Hunčík Péter pszichiáter /SZK/ házigazdáskodásával Pritz Pál történész /MK/, Štefan Šutaj történész /SZK/ és Simon Attila szlovákiai magyar történész foglalt helyet a kerekasztalnál. A milyen következményekkel járt Trianon kérdésre Pritz azt válaszolta, hogy a döntés
HONTI LAPOK tulajdonképpen mindenki számára rossz volt: darabokra forgácsoltak egy olyan egészet, amely az évszázadok folyamán összeforrott /gazdaság, közlekedés, kereskedelem stb. szempontjából/. A Szent István-i eszme meghalt. A történelemben általában a pillanatnyi érdekviszonyok érvényesülnek. Šutaj egyetért azzal, hogy a magyarokat sújtotta leginkább ez a változás, ugyanakkor megállapítja, hogy a szlovákiai magyarok – véleménye szerint – demokratikusabb környezetbe kerültek. Az első világháború után a nemzetállamok az erő pozíciójából születtek, vagyis
2008. január köztársaság csak a többség számára volt demokratikus /a kisebbségek – többek között – kimaradtak az agrárreformból stb./. Aztán terítékre kerültek a legfontosabb történések. A müncheni döntés elsősorban a németek kérdését oldotta meg. A bécsi döntés – etnikai szempontból – lényegében igazságosnak minősíthető. A szlovák történetírás erről nem szeret vélekedni. Pritz véleménye szerint a Kassai Kormányprogram teret adott a beneši dekrétumok és a kollektív bűnösség elvének érvényesítésére. Ebben az idő-
Balról: Grendel Lajos, Csepeli György, Fedor Gál, Petőcz Kálmán, Ján Čarnogurský, Csáky Pál
az újrarendezéskor a nemzetállami koncepció győzött /általában/. Az is evidens, hogy 1920-ban, 1938-ban és 1945ben nem érvényesült a lakosság akarata /sorsukról mások döntöttek/. Az eredmény: a szándék ellenére mégsem születtek nemzetállamok /Csehszlovákia – a cseh és szlovák csak 60 %, Jugoszlávia, Románia stb./. Az utóbbit Simon Attila is megerősítette, amikor hangsúlyozta, hogy a darabolásban a cseh forgatókönyv érvényesült, mely szerint Csehországot a határai között kell felújítani, és hozzácsatolni minél nagyobb területeket /Szlovákia – Felvidék, Kárpátalja stb./. 1918–20 között a németeknek és magyaroknak nem voltak eszközeik a cseh forgatókönyv ellen. És mi a véleménye az első köztársaság demokráciájáról? Az első
ben az indulatok szabták meg a döntéseket. Aztán jött a deportálás, reszlovakizáció, lakosságcsere kérdése. Az értelmezésük sokszor diametrálisan eltér a szlovák és a magyar történészek zömének tanulmányaiban. Bizony még a határbontás előtti napon sem értünk az üdvtörténet korába. Új történelemkönyvekre lenne szükség, de ez – Šutaj szerint – a szlovák történetírásnak nincs nagyon az ínyére. A populizmus térnyerése Kelet-Közép-Európában téma levezető elnöke Petőcz Kálmán /SZK/ politológus volt. Akik véleményt mondtak: Csáky Pál parlamenti képviselő, Fedor Gál szociológus /CSK/, Ján Čarnogurský ügyvéd /SZK/, Csepeli György szociálpszichológus /MK/ és Grendel Lajos író /SZK/.
Csak néhány gondolatot idézek /helyszűke miatt/ az egyes résztvevőktől. Csepeli: A határok bennünk vannak. Európa államai szoronganak az iszlám terjeszkedése miatt is. A populizmussal szembe kell állítani a civil kurázsit. Az internet fontos kontroll a hatalomra. Csáky: Tudunk-e emberbarát társadalmat építeni? Ideális helyzet nem lesz, mert tökéletes emberek nincsenek. A populizmus? Buzgó igyekezet, hogy a politika/us/ megfeleljen valamiféle elvárásoknak. Gál: A határokkal nincs problémám, inkább az állammal. Az állam nem lehet populista, csak az egyén. Slota: destruktív populista. Csehországban minden pártvezér populista. A szlovák elit nem szólalt meg a Malina Hedvig-ügyben. A populizmus az elitek egymás elleni harcából fakad. Grendel: Az előítéletek is határok. Most csak a külső határokat bontjuk le. Nem felülről kell irányítani a tömeget. Bizonyos populizmus nélkül ebben a térségben nem lehet választásokkal nyerni. A populizmus azért létezik, mert nincsenek társadalmi víziók /ez a posztmodernizmus egyik jellemzője/. Čarnogurský: A valóságos
7 határokról beszélek – némelyek már a múlté lesznek. A viszonyokban sosem érjük el a véglegesség állapotát. Bizonyos populizmus nélkül nem szólíthatók meg a tömegek. A Kereszténydemokrata Mozgalmat sosem fogom bírálni – ez az én kötelezettségvállalásom. Az etnikai határok fotossága csökken. Petőcz: A mi államunk jelenleg kaotikus. A populizmus ópium – van jó és rossz hatása. A harmadik téma címe: Káosz és kivezető utak. A beszélgetést vezette: Štefan Hríb újságíró /SZK/. Partnerek: Martin Bútora szociológus /SZK/, Grigorij Mesežnikov politológus /SZK/, Szigeti László kiadó /SZK/, Martin Mojžiš újságíró /SZK/. A házigazda meg akarta győzni partnereit, hogy országunkban „tökéletes” a káosz. Válaszaik szerint egy átmeneti korban élünk, minden alakulófélben van. A felgyorsult társadalmi mozgás kockázattal is jár. Visszatértek bizonyos hatalmi manőverek. Szigeti: a határbontás után nincs hová emigrálnom. A szakemberek, a politikusok ilyen bizonyítványt állítottak ki a magyar–szlovák kapcsolatokról, országaink jelenlegi állapotáról, a jövőbeli kilátásokról, a szorosabb együttműködés esélyeiről, no meg saját magukról is. Bizony még sokat kell tennünk azért, hogy jobban harmonizáljunk egymással. /Folytatás a 8. oldalon/
Balról: Martin Bútora, Grigorij Mesežnikov, Štefan Hríb, Martin Mojžiš és Szigeti László
8
2008. január
HONTI LAPOK
/Folytatás a 7. oldalról/
Kulturális falatok – ínyenceknek is vastapssal jutalmazta a mintegy száz főnyi rajongó. Bárcsak ilyen harmonikusan alakulna a szlo- hogy ezen az esten a szereplők vák–magyar viszony, mint a- és a hallgatóság kapcsolata.
A Menora Saag Centrum Artisban a városunkban és környékén jól ismert Close Harmony Friends adott koncertet.
A vokális zene sajátos formájának énekegyüttese lázba hozta a közönséget. Gazdag, színes és változatos gyökerű műsorukat
Tartós zenei élmény birtoká- gadására. ba jutottak azok is, akik részt A zenekar műsorába ágyavettek a Váci Szimfonikus Ze- zódva közreműködött Sarantis
nekar koncertjén a városháza színháztermében. Farkas Pál karmester szimpatikus rugalmassága jó felkészítést jelentett a változatos zeneszámok befo-
lett különös élményt jelentettek közreműködők igazi testvérvápánsípon előadott számai. rosi gesztussal ajándékozták A váci szimfonikusok és a meg az ipolyságiakat. Mantzourakis Magyarországon élő görög gyökerű énekes, akinek görögül előadott repertoárja szélés tematikai skálát ölelt át. Természetesen domináltak a szerelmi témáju számok. Hangszere a buzuki /görög pengetős hangszer/ volt. Figyelemmozgósító hatást gyakorolt a közönségre St. Martin szaxofonművész, aki jól komponált felvezető szövegével optimális befogadóképességre hangolta a közönséget. Folytonos hangszerváltogatással még jobban elevenítette az összhatást. A szaxofon mel-
HONTI LAPOK
2008. január
9
Kézmelengető – avagy kerüljünk közelebb egymáshoz formán is utat nyithatunk a szeretet áramlásának, s ezáltal közelebb kerülhetnek egymáshoz az emberek. Az utána következő műsorban fellépett a Musica Aurea Énekegyüttes Béres Gábor vezényletével.
Beer Miklós
A már hagyományossá gyö- Fegyverneki Ferenc Alapiskeresedő karácsonyi kézmelen- kola és Gimnázium Magnifigető sajátos színfoltja és moz- cat gyermekkórusa adott fél-
Hitépítő és szeretetegyenAz ipolysági felekezetek gető mondatokkal szólították éneklő csoportjai vallási énemeg a mintegy 300 különböző kekkel gazdagították az üzenefelekezetű résztvevőt a követ- tet. kező lelkészek: Mahulányi JóA végén a sereglés elénekel-
gósító eseménye volt a rendezvénysorozatnak. Az egyházi jellegű műsorok a római katolikus templomban indultak, ahol először az Ipolysági Művészeti Alapiskola diákjai, majd a
órás koncertet. A főtéri kézmelengetőt a két ötletgazda – Fero Guldan képzőművész és Hunčík Péter pszichiáter – nyitotta meg. Szavaikból az bújt elő, hogy ilyen
zsef ipolysági római katolikus esperesplébános, Hana Ševečková ipolysági evangélikus lelkész, Beer Miklós váci megyéspüspök, Turai János, a Váci Zsidó Hitközség elnöke, Izsmán Jónás ipolysági református lelkipásztor.
te – magyarul és szlovákul – a Csendes éjt. A beszédek és énekek általános summája: a határokat, akadályokat le kell dönteni az egyének, a nemzetek, valamint az Isten és az emberek között. /Befejezés a 10. oldalon/
10
2008. január
HONTI LAPOK
/Befejezés a 9. oldalról/
Határbontás – egy nyűggel kevesebb
Jobbról: Bóth János, Juraj Migaš és Lőwy János
Éjfélig több száz ember gyűlt össze az Ipolyság–Parassapuszta határátkelőn – a városból és környékéről, valamint a magyarországi településekről. Az érkezőket lézerdiszkó várta és ünnepi pillanatot váró csevej. A felszabadultság érzését sugározták az arcok, a szemek, a bátor kézfogások. Még olyan emberek is összeborultak, akik talán még sosem látták egymást. Az európai himnusz és a nemzeti himnuszok – akkor úgy éreztük – reccsenésmentes összecsendülése valami jövőbeli harmóniát sejtetett. Ilyen érzelmes közegben vágta át Bóth János váci és Lőwy János ipolysági polgármester – Juraj Migašnak, Szlovákia budapesti nagykövetének segédletével – a határt jelképező szalagot. A többféle zászlók lobogtatása, a színpompás tűzijáték, a szegényekből és gazdagokból, magyarokból és szlovákokból, esetleg más nemzetiségűekből álló tömeg megpróbált fátylat borítani egy akadályokkal teletűzdelt világra, s ajtót nyitni egy embersége-
sebb hazába. Hátha sikerül. Próbáljuk meg! Bizonyára sokunkban – régebben, de ezekben az ünnepélyes pillanatokban is – rendhagyó intenzitással felvillant a gondolat, hogy az embereket, népeket, különösen az egy nemzethez tartozókat, nem szabad sem hatalmi, sem más
eszközökkel tartósan elválasztani. Az emberi józanság csak ezt kérdezheti: „Miért nem történt ez meg évtizedekkel ezelőtt?” Vagy most is állapítsuk meg hidegen-ridegen, hogy mindennek megvan a maga ideje? Az elképzelés mindig merészebb, mint a megvalósítás.
Érdekes megállapítás surran fülembe: az egyik hölgy azt meséli, hogy a múlt évtizedekben – valahányszor a határátkelőhöz közeledett – mindig gyötrő szorongás fogta őt el, s valószínűleg ez a többségre is vonatkozott. A krónikás, aki olykor gyanakvó is /de nem akar mindenáron ünneprontó lenni/, hozzáteszi: lehet, hogy most a határbontás vált ki egyesekben szorongást. Egyenruhába öltözött megilletődött, de már valószínűleg megbékélt határőrök és vámosok vegyültek el a tömegben. Most már „egyenrangú” európai polgárokként mivelünk! Érintkezve, egymásra tekintve talán megbocsátottuk kölcsönösen kiprovokált és emberi gyarlóságban, no meg a hatalom- és szabadságvágyban fiadzó bűneinket. A végére csak annyit: egy akadállyal kevesebb, de jó adagnyi felelősséggel több, amivel majd szembe kell néznünk. 6-10. oldal: Korpás Pál
HONTI LAPOK
2008. január
11
Schengeni határbontás Ipolyságon – gondolatok 2007. december 21-e a schengeni határnyitásnak köszönhetően olyan történelmi pillanat, melyhez fogható politikai értelemben eddig csak 1989 novembere (vasfüggöny leomlása), az 1998-as szlovákiai parlamenti választások (Mečiar legyőzése), vagy 2004. május elseje (Szlovákia EU-ba való belépése) volt a számomra. Két hete fizikailag is végérvényesen búcsút intettünk az Európa nyugati és keleti felét elválasztó határoknak. Óriási dolog ez mindenki számára, akinek még volt szerencséje belekóstolni a kommunizmusba. A fejekben, lelkekben létező, különböző nézőpontok mezsgyéjén létrejött és továbbra is meglévő határok ledöntése innentől kezdve már csak önmagunk feladata, mely legalább annyira fontos és nagy kihívás. Kül ön örömöt jelentett, hogy ezt a történelmi pillanatot a szülővárosomban, Ipolyságon élhettem át, egy nívós szakmai konferenciának köszönhetően. Egy olyan rendezvényre került ott sor, amellyel hosszú idő után közéleti mércével mérve ez a kis, sokat próbált határ menti magyar város szimbolikus értelemben véve újra felkerült Szlovákia térképére. Mégpedig csupa nagybetűvel. A meghívott vendégek – név szerint Fedor Gál, Szigeti László, Ján Čarnogurský, Grendel Lajos, Martin Bútora, Csáky Pál, Grigorij Mesežnikov, Hunčík Péter, Štefan Hríb, Simon Attila, Martin Mojžiš, Petőcz Kálmán, Štefan Šutaj, Pritz Pál, Fero Guldan, Csepeli György és sokan mások – a délután folyamán egymásnak adták a kilincset a városháza színháztermében. A felettébb nívós névsor, a felsorakozott egyházi méltóságok sora, a helyi értelmiség, diákok és a környékből öszszesereglett érdeklődő hallgatóság olyan egyszeri és megismételhetetlen légkört teremtettek, mely büszkeséggel töltötte el ennek a blognak az íróját is. Egy pillanatra újra átélhettem ´89 novemberének eufóriáját, egy délutánra újra beleszagolhattam abba a légkörbe, amely az akkori rendszerváltók asztalát valószínűleg körüllengte. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a bársonyos forradalom ezzel tetőződött be, Ipolyságon ráadásul ugyanazon személyek jelenlétében, mint
anno, azon a novemberi napon. Ez a tény csak még hitelesebbé tette az egész rendezvényt, amiért ezúton is köszönet mindenkinek. December 20-án, a Kelet és Nyugat közötti határok eltűnését megelőző napon jó volt újra Ipolyságon lenni, még ha csak egy napra is. Sok ehhez hasonló rendezvényre volna még szükség a térségben, hogy a korunkra annyira jellemző középszerűségből, helyenkénti igénytelenségből, kilátástalanságból, jövőkép-nélküliségből végre el tudjunk mozdulni, mindehhez muníciót is gyűjtve. Nehezen lehetett volna hitelesebb szimbolikát találni annál, mint amikor az 1989-es rendszerváltást levezénylő,
a mostani határnyitás alapjait megalapozó közéleti elit értékelhette saját munkájának gyümölcsét, a szögesdrót lebontását követő kínálkozó lehetőségeket és a fennálló mai társadalmi miliőt. Napjaink politikai reprezentációjának mindez egy nagy kihívás is egyben. Hisz ne feledjük: 1989-ben az akkori disszidensek, ill. ellenzék egyfajta természetes kiválasztódással tudott minőséget és rendszerváltást produkálni, még ha helyenként kötött pulóverben, borotválatlanul és fésületlenül, de mégis. Akkor még nem az volt a lényeg. Nekik, még ma – 18 évvel a novemberi események után – is nevük, szavuk és elfogadható mértékű hitelük van. Az akkori frontvonal tagjai szinte kivétel nélkül (egy ilyen kivétel például Ján Budaj) meghatározó tényezői napjainknak. Többségük pedig – elég, ha csak a fenti nevekre pillantunk – azóta is a közgondolkodás etalonjai közé tartozik. Feltehető ezek után a kérdés, vajon hol lesz a mostani szellemi, politikai elit 18 év múlva? A schengeni övezetbe való belépéssel több kérdés is megfogalmazódott az írás szerzőjének fejében: vajon hol tart ma Szlovákia, hol tart a felvidéki magyarság
most, 2007-ben? A határok légiessé válásával vajon megismételhető-e ugyanez az esemény a fejekben, lelkekben is? Vajon merre tart a mai politikum akkor, amikor kisközösségi aktivitásokat tönkretevő vagy az alternatív oktatást esetlegesen újra bevezető jogszabályokat fogad el? Személy szerint attól tartok, hogy az állam és az egyén viszonya a határok eltűnésével mit sem változik. Épp ellenkezőleg. Úgy látom, hogy az állam, riadtan, a külső hatások elől épp bezárkózni készül. Ráadásul, a hatalmi praktikák egyfajta újbóli visszatérésének lehetünk tanúi. Csakugyan attól kell ma, 2007 végén reszketnünk, vajon Malina Hedvig után kit vernek meg legközelebb? Tényleg attól fogunk tartani, milyen, az egyéni szabadságot sértő törvénymódosításra kerül sor a következő alkalommal? A válasz remélhetőleg nem, ehhez viszont véleményem szerint a kiutat a nyilvánosság mobilizálása, a közöny megszüntetése, az egyéni kurázsi megerősítése jelentheti. De ha a légiessé vált határokon keresztül akár Magyarországra is tekintünk, újra adja magát a kérdés: vajon hová tartozunk ebben a helyzetben, mi, szlovákiai magyarok, az ottani viszonyokat látva? Ilyen körülmények között, napjaink megosztottságban lehet szó egyáltalán nemzetegyesítésről beszélni? Tartok tőle, hogy aligha. A nemzet ugyanis egy érzelmileg, nyelvileg, kultúrán keresztül megfogható szerkezet, politikailag viszont korántsem. Az efféle el mél kedést még h osszan lehet ne folytatni, de talán majd máskor, az új évben, közösen... Az éjféli határbontásra összesereglett több száz ember látványa, ahogy az Ipolyság – Parassapuszta határátkelőn önfeledten elénekelte előbb a szlovák, majd a magyar himnuszt, ahogy mosolylyal az arcán figyelte a tűzijátékot, ahogy éljenezve átvágta a szimbolikus szalagot és pezsgőt bontott, ahogy beszélgetett szlovák és magyar, optimizmussal töltött el engem. Mintha valami elkezdődött volna... Ne hagyjuk, hogy elhaljon, feladat van elég! Király Zsolt
12
2008. január
J elensé ge k
A képviselő is álmod/oz/hat Képviselőségem 18. évében, vagyis felnőttkorúságának esztendejében késztetést érzek, hogy alaposabban körüljárjam a demokráciának titulált államforma e sajátos „szakmáját”. Habár havilapunk oldalain rengetegszer mondtam el véleményem közügyeinkről, városunk és környéke eseményeiről, történéseiről és különböző témájú és rangú rendezvényeiről, mégis maradt a tarsolyban néhány olyan szempont, amely sajátos megvilágításba helyezi a dolgokat, közügyeket. Minden képviselő bizonyos elképzeléssel indul a testületi ülésre. S ha elég tapasztalatlan, vagy netán nagy az önbizalma, akkor bizony gyakran érik kellemetlen meglepetések, csalódások, amit valamiféle kudarcként is elkönyvelhet. Sokszor egy szavazaton múlik, hogy a javaslat „átmenjen”. Hatan mellette, öten ellene – ilyen egyszerű matematikai számviszony dönt több /sok/ embert érintő javaslatokról, elképzelésekről, pénzekről stb. A „vesztes” sokáig gyötrődhet a kudarc miatt, de a győztes sincs irigylésre méltó helyzetben. Sokszor kiderül, hogy a jóváhagyott elképzelés zsákutcába jut, vagy nagyon vontatottan indul a megvalósítás útján. Ilyen friss esetünk a DISK cégbe helyezett bizalom. Ha az emlékezetem nem csal, egy vagy két szavazaton múlott a döntés. Végül a cég megkapta a lehetőséget és a telket a textilüzem felépítésére. Ma már azok is csak a csodában bíznak-bízhatnak, akik annak idején oly vehemesen kardoskodtak az olcsó telekár mellett. Győzött a bizalom, a hiszékenység, az emberi gyengeség, gyarlóság, kompromisszumkészség stb? A
választ nem könnyű megfogalmazni. A tanácsteremből – ezek szerint – „győztesek” és „legyőzöttek”, másképp „vesztesek” távoznak – kézfogással búcsúzva. Időnként a polgármester is a „vesztesek” táborába huppanhat. A tanulság: képviselő tervez /álmodozik/, a testület végez. Ugye, megint milyen egyszerűnek látszik a demokrácia-gépezet. Demokráciánk embriókorában /főleg a múlt század 90-es éveinek első felében/ a hihetetlen hirtelenséggel előbújt demokraták és az ügyesen átvedlett aparátcsikok minden létező gazdasági, közművelődési stb. struktúrát szét akartak verni – természetesen minden előzetes leltározás nélkül. Ez – sajnos – sok esetben sikerült is, s bizony nagyon jó pozícióba hozta az elvtelen ügyeskedőket. Csak akaratom igénybevételével sikerült visszafognom magamat, hogy ne használjak súlyosabb szavakat. Emberi tapasztalat: szétszedni /szétverni/ valamit könnyebb, mint újra összerakni, használhatóvá tenni. Szétverték /városunkban is/ a szövetkezeteket és más gazdasági szervezeteket, az iskolákat, a kulturális, egészségügyi és egyéb intézeteket. Most – uniós légkörben – szükséges lenne helyi szinten is integrálni mindazt, ami pazarlóan szétforgácsolódott az emberi nemtörődömség – vagy haszonlesés? – következtében. A szétveretések napjaiban, hónapjaiban és éveiben annyiszor bosszankodtak és bosszantották egymást az emberek, hogy mostanság, amikor közösen – még határon átnyúlóan is – kellene lépni, nehezen ta-
HONTI LAPOK lálják meg a hiúságtól mentesített belső vezényszót. Az igazi demokrácia nem fertőz annyira, mint a mi embriósunk. A szétszedésre – a kedves olvasó engedelmével – elmondok egy valóban megtörtént esetet. Környékünk egyik kisközségében még az átkosban felépítettek egy juhaklot. A bársonyos után a demokrácia szele szétfújta a mezőgazdasági üzemet, s így az akol közprédává vált: az utcára került munkás /„dolgozó”/ elvitt belőle néhány lécet, pléhdarabot, hogy „kutyaólat csináljon belőle”, a vasgyűjtő csellengő sörpénzt gazdálkodott ki stb. A fő „részvényest”, a volt igazgatót, aki ma a gazdaság „törvényes” jogutódja, a fentebbi apró vagyontárgyak nem érdekelték. Azóta nagy a munkanélküliség a községben, az új „földesúr” pedig méltó régi elődeihez, sőt... A fenti „vívmányokról” bizony sosem álmodoztam. Inkább arról, hogy társadalmunkban ideje lenne kilépni az önzés bűvköréből, megszabadulni az alattomos és dühöngő nacionalizmustól, a felelőtlenül ügyeskedőktől, az operettízű politizálástól, a populizmustól és a megideologizált magánérdek módszereitől. Álmodozásaim gyakori témája a tisztább és élhetőbb Ipolyság és környéke. A képviselői szándék azonban nem elég ahhoz, hogy a területfenntartó /MSZÜ/ következetesebben végezze a rá bízott feladatokat, s mi, valamennyien ne szórjuk tele csomagolóanyaggal és más szeméttel járdáinkat, parkjainkat stb. Az ember általában álmodozik, mondja a magáét abban a hitben, hogy majd csak előbbre mozdulunk. Ennek az előrelendülésnek első lépéseihez kívánok polgártársaimnak, olvasóinknak erőt, egészséget és az összetartozás nemes szándékát mind a 2008-as esztendőben, mind a további időkben. Korpás Pál
2008 első újszölöttjei az ipolysági kórházba Az első újszülött a párkányi illetőségű Leila. 2008. jan. 1., 21.05 ó. Szülei: Farkaš Júlia és Štúgel Gábor
Az első ipolysági illetőségű újszülött a tesmagi Áron. 2008. jan. 3. Édesanyja: Heimlich Aranka
