Ipolyság december XVI. évfolyam 12. szám Ára 8 korona. Bartók Csaba (Szepsi) aláírta azt a szerződést,

Ipolyság

2007. december

XVI. évfolyam

12. szám

Ára 8 korona

A TARTALOMBÓL

...újra a Sóderosügyről Karácsony

2. old. 6–7. old.

Magyar gyermeket...

9. old.

Beszélgetés Bodonyi Andrással... 16. old. Sajó Sándorszavalóverseny

22. old.

Mennyből az angyal 24. old. Focitáblázatok Balról: Plichta Péter, Pék Zoltán, Rudi Zoltán és Bartók Csaba

Ipolyságon november 27-én Rudi Zoltán, az MTV elnöke és három szlovákiai városi televízió lépviselője (Plichta Péter, Érsekújvár), Pék Zoltán (Komárom) és

Bartók Csaba (Szepsi) aláírta azt a szerződést, mely az MTV három műsorának ingyenes továbbsugárzását teszi lehetővé.

26. old.

Miről olvashatunk a Hontianske listyben

A KÜLDÖLDÖN DOLGOZÓK ADÓKÖTELEZETTSÉGE

2

2007. december A VÁROSHÁZA

HONTI LAPOK

TÁJÉKOZTAT

A képviselők újra tárgyaltak a Sóderos-ügyről Az ipolysági képviselő-testület 12. soros ülésére, melyet Lőwy János polgármester vezetett, 12 képviselő jelenlétében november november 28-án került sor. Az esedékes testületi határozatok ellenőrzése után a képviselők interpellációi a következőket érintették: a DISK kft. körüli helyzet /a kft. képviselői – amint azt jelezték – a januári ülésen vázolják további elképzeléseiket/, a biohulladék elszállítása, ill. el nem szállítása a gyűjtőhelyekről, a selmecbányaiakkal történő megbeszélések állása az egykori Honti Múzeum anyagának visszaszolgáltatásáról, a főtéri illemhelyek nyitvatartási ideje, a zsinagóga /Casablanka/ tetőrendszerének állaga, mi lesz a szabadtéri színpaddal, kezdődik a petárdák ideje. Képviselői javaslatra december 1-jei hatállyal megszüntették a város weboldalán lévő vitafórum rovatot, mivel nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A testület tudomásul vette a városi főellenőr jelentését a hivatalba benyújtott panaszok kivizsgálásáról, ill. orvoslásáról. Ez idáig 10 panaszt nyújtottak be: 4 megalapozott volt, 1 részben, 2 nem, 3 valóságtartalmát pedig még vizsgálják. A város közbiztonságáról szóló városi rendőri jelentést a képviselők szintén tudomásul vették. Ebből a jelentésből többek között a következőket tudtuk meg: a városi rendőrség ebben az évben 1360 kihágást, vétséget regisztrált. Ebből 533 pénzbüntetéssel (155 800 korona) zárult, a többit helyi megróvással, figyelmeztetéssel oldották meg, ill. közigazgatási eljárás kezdeményezésére, hármat pedig büntetőjogi eljárásra továbbítottak. A közös községi hivatal műkődéséről

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet KÍVÁN A VÁROSI KÉPVISELŐ-TESTÜLET, A VÁROSI HIVATAL ÉS A

HONTI LAPOK

SZERKESZTŐSÉGE

szóló jelentést a testület ugyancsak tudoA képviselők módosították a polgári másul vette. szertartásokon részt vevők, a képviselők és A polgármester tájékozatta a képvise- a bizottsági tagok, valamint a Honti Lapok lőket a város 2008-as költségvetési terveze- – Hontianske listy szerkesztőinek és letének előkészületi munkáiról, majd jóvá- velezőinek jutalmazásáról szóló rendtarhagyták a kontókorrent hitelösszeg ideigle- tást. (Orbán Dezső mérnök tartózkodott a nes emelését abból a célból, hogy fedezhes- szavazástól.) sék a beruházási kiadásokat. A testület tudomásul vette a Pongrácz Élénk vita után jóváhagyták a 7/2007- Lajos Alapiskola és a magyar tanítási nyeles, a helyi adókról és illetékekről szóló ál- vű gimnázium iskolatanácsa által benyújtalános érvényű rendeletet, melyben mérsé- tott kérvényt, melyben /külön-külön/ a két kelten emelkednek a telek- és építménya- iskolatanács kérvényezi a két intézmény dók. Hasonló értelemben módosították a összevonását. Ennek értelmében a testület háztartási hulladék és szemét kezeléséről megbízta a városi hivatalt, hogy a februári szóló 5/2004-es rendelet mellékletét is. A testületi ülésre készítsen egy alapos és át2008-as év első féléve testületi üléseinek fogó, szakmai és egyéb szempontokat is tervezett napirendi pontjait a képviselők figyelembe vevő elemzést a két szerkezeti változtatás nélkül elfogadták. egységgel működő összevont iskola létreA testületi ülés második része első prog- hozásának lehetőségéről. rampontjának megtárgyalására a színházA képviselők az egyházi alapiskola és teremben került sor, mivel ezen mintegy gimnázium részére jóváhagytak 100 ezer 30 polgár is megjelent. A Sóderos tervezett korona visszatérítendő kisegítő kölcsönt az eladása, ill. a tervezett vízi világ építése iskolai étterem és az iskolai klub további ellen benyújtott petíció tárgyalásáról volt működtetésére. szó. A petíció 349 aláírása közül 300 volt A testületi ülés zárórészében Gál Milan érvényes (Ipolyság választópolgárainak 4,5 mérnök, kórházigazgató, beszámolt a kór%-a). A dr. Sasváry Nándor által elő- házi kazánház és fűtőrendszer felújítási terjesztett ellenérvek, a Goldrex kft. kép- munkáinak állásáról. A rekonstrukciót az viselőinek, valamint több lakos hozzászó- eredeti terv szerint májusban, majd egy év lása után a képviselők döntöttek: egyönte- eleji módosítás értelmében októberben keltűen hatályban hagyták augusztusi határo- lett volna befejezni, de még mindig nem zatukat a strandfürdő eladásáról. Közben készültek el vele. Időközben a tavalyi Majoroš József mérnök átadott a polgár- tervezett költségek 12 millióról 17,95 millimesternek egy, a vízi világ tervezett meg- óra emelkedtek. építését támogató, 545 aláírást tartalmazó Az általános vitában parázs hangulat apetíciót. lakult ki a testületi üléseken elhangzottak A képviselők döntöttek az Ipolyság Vá- rögzítését szolgáló cédélemezek további ros Díja 2007 odaítéléséről (Alföldy Ti- sorsáról. A nyolcórás ülés polgármesteri bor, dr. Píri Lajos és Bogdán István), va- zárszóval ért véget. Štrba P. lamint a város első írásos említésének 770. évfordulója alkalmából készíttetett emlékplakett 103 személy részére törHázasságot kötöttek ténő odaítéléséről is. Nov. 3. – Štígel Anita és Volkovics József A díjak és emlékplaNov. 10. – Moravčík Katalin és Duchoň Norbert kettek átadására a Nov. 17. – Varga Éva és Jarošík Róbert december 12-i ünneNov. 21. – Sojka Vera és Csajka Gyula pélyes képviselőNov. 24. – Fógel Anna és Pataky Sándor testületi ülésen keNov. 24. – Balog Denisa és Baláž Péter rül sor.

2 0 0 7-ben

Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kíván Ipolyság város önkormányzata nevében: Lőwy János polgármester

HONTI LAPOK

2007. december A VÁROSHÁZA

Határok nélkül – békében és barátságban Ipolyság város, Vác város /Magyarország/ és az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány tisztelettel meghívja Önöket schengeni határnyitó ünnepségére Ipolyságon 2007. december 20-án 12.00 – Ünnepélyes megnyitó – a városháza színházterme Lőwy János, Ipolyság város polgármestere Bóth János, Vác város polgármestere Vitafórum – a városháza színházterme 12.10 – 14.10 – Magyarok Csehszlovákiában 1938–1948 Levezető elnök: Hunčík Péter, pszichiáter (SZK) Pritz Pál, történész (MK) Štefan Šutaj, történész (SZK) Simon Attila, történész (SZK) Bohumil Doležal, történész (CSK) 14.25 – 16.25 – A populizmus térnyerése Kelet-KözépEurópában Levezető elnök: Petőcz Kálmán, politológus (SZK) Csáky Pál, parlamenti képviselő (SZK) Fedor Gál, szociológus (CSK) Ján Čarnogurský, ügyvéd (SZK) Grendel Lajos, író (SZK) Lengyel László, szociológus (MK) 17.00 – 19.00 – Káosz és a kivezető utak Levezető elnök: Štefan Hríb, újságíró (SZK) Martin Bútora, szociológus (SZK) Csepeli György, szociálpszichológus (MK) Szigeti László, kiadó (SZK) Peter Zajac, irodalomtörténész (SZK) 15.30 – 16.00 – Római katolikus templom A Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és Gimnázium Magnificat gyermekkórusának fellépése Fő tér 16.30 – Karácsonyi kézmelengető 16.45 – Musica Aurea Énekegyüttes Köszöntő: Fero Guldan, Hunčík Péter Mahulányi József, esperesplébános Hana Ševečková, evangélikus lelkész Katolikus hívek éneke Turai János, váci rabbi Ján Krstiteľ Baláž, prédikátor Evangélikus hívek éneke Beer Miklós, váci megyéspüspök Izsmán Jónás, református lelkész Református hívek éneke Csendes éj – közös éneklés Menora Saag Centrum Artis 19.30 – 20.30 – Close Harmony Friends /koncert/ Városháza színházterme 21.00 – 22.30 – Váci Szimfonikus Zenekar – St. Martin /szaxofonos előadóművész/ és Kalocsai Zsuzsa /az Operettszínház művésze/ közreműködésével Ipolysági határátkelőhely 22.00 – 24.00 – Zene és tánc a határon – lézerdiszkó Ipolyság–Parassapuszta határátkelő 24.00 – Európa határok nélkül – ünnepélyes határbontás Himnuszok – Vác Városi Fúvószenekar Tűzijáték

3

TÁJÉKOZTAT

E s emé n yn ap t á r D ecemberi rendezv ény ek Dec. 10-ig – A Fegyverneki F. Egyházi Alapiskola diákjainak kézimunka-kiállítása a könyvtárban Dec. 15-ig – A rózsahegyi Pavol Rusko festményeinek és installációinak kiállítása a Menora Saag Centrum Artisban 2008. jan. 5-ig – Szabó Imre /Szob/ képzőművész kiállítása plakettek, fafaragások, festmények, grafikák, érmek/ a galériában Dec. 5. – Szülőföldem szép határa – a Honti Corvin Kör regionális gyermekrajzversenye legjobb munkáinak kiállítása a könyvtárban Dec. 6., 16.00 – Ünnepi találkozó a könyvtár mellett működő nők irodalmi klubja megalakulásának 10. évfordulója alkalmából Dec. 7., 14.00 – Nyugdíjasok adventi találkozója Lőwy János polgármesterrel a színházteremben Dec. 7., 16.00 – Varázslatos Magyarország régi mesterségei és szerszámai – a székesfehérvári Simon M. Veronika Munkácsy-emlékérmes festőművész kiállítása a Honti Múzeumban (2008. márc. 1-ig) Dec. 11. – Az E. B. Lukáč utcai szlovák alapiskola képzőművészeti munkáinak kiállítása a könyvtárban Dec. 14., 14.00 – Nyugdíjasok adventi találkozója dr. Zsolnay Ernő közigazgatási osztályvezetővel; téma: gondoskodás a nyugdíjasokról Dec. 15., 16.00 – Adventi hangverseny a katolikus templomban (FF Egyházi Alapiskola és Gimnázium Magnificat gyermekkórus, az Ipolysági MTNY Gimnázium vegyeskara, a Musica Aurea Énekegyüttes; vendég: Újfehértói Városi Ifjúsági Kórus) Dec. 18., – Karácsonyi ablakdíszek – kiállítás a városi könyvtárban 20. dec., 12.00 – 24.00 – Határok nélkül – békében és barátságban

2 0 0 7-ben Ipolysági újszülöttek Ľuboš Rafael – 2007. okt. 26. Hruškovič János – 2007. nov. 7. Bohus Barbara – 2007. nov. 10. Gajdošík Zoltán – 2007. nov. 15. Burík Anna – 2007. nov. 16. Studva Nikolett – 2007. nov. 16. Orlai Kinga – 2007. nov. 17. Seres Réka Zsófia – 2007. nov. 20. Dobos Sára Szilvia – 2007. nov. 23. Elhunytak Dúló Ferenc /* 1916/ – nov. 4. Styaszný Éva /*1950/ – nov. 4. Décsi József /* 1958/ – nov. 6. Darnay László /* 1954/ – nov. 7. Bielik Pál /* 1922/ – nov. 8. Melicher Béla /* 1928/ – nov. 14. Varga István /* 1938/ – nov. 27.

4

2007. december

Jelenségek

Karácsonyi vendégeim A karácsony vendéghívogató ünnep – sokféle vonatkozásban. A csaknem egy hónapos adventi figyelemébresztés és – mozgósítás idején fokozottabb serénységgel készítgetjük vendégváró karácsonyi terített asztalainkat, amelyeken – elképzeléseink szerint – lesznek testi vágyainkat, de lelki sóvárgásainkat is kielégítő táplálékok. Az üzletekben felebarát-ingerlővé szilajosodik a vásárlási láz, érzékenységvibráltató nyüzsgést tapasztalunk lelki berkeinkben is. Talán az utóbbi hozzásegít ahhoz, hogy a hétköznapi hajszában felgyülemlett fásultságot, érzéketlenséget, az emberi kapcsolatokban eluralkodó közönyt valamelyest oldja. Karácsony táján minden ember – a maga testi és lelki mivoltában, olykor talán akaratlanul – vendégváró pózba vágja magát. És bizony jönnek is a látogatók: múltbeliek, kortársaink, meg olyanok is, akik majd a kifürkészhetetlen jövőt jelentik az emberi sors nyújtózkodó láncolatában. Régmúlt idők történelmi kiválóságai meg gyarlóbb figurái kopogtatnak vendégszobám ajtaján. Könyörtelen vallatásba kezdenek, van mit csinálnom, hogy elkerüljem a két vállra fektetést. Nehezen szabadulok az írók és irodalmi hősök gyöngyözést fakasztó szorításából. Homérosz, Dante, Vörösmarty, vagy a shakespeare-i Hamlet, a goethei Faust, de Katona Bánkja markáns szemvillanásaival szembesülve megtorpan bennem az önbizalom. A szolgáló társ státusát próbálom kivívni magamnak, hogy legalább elképzeléseik korteseként érvényesülhessek. Tárt ajtó várja a mindennemű felmenőimet. Vannak köztük arc nélküli alaktalanok, de olyak is, akiknek test- és moz-

dulatporcikái, hangja, tekintete és gondolatai emlékezetem makacs kísérői. Két nagyanyám nevelésjegyeit letörölhetetlenül magamon viselem. Az utcán bolyongva sokszor felcsendül bennem az apai „öregmamától” tanult regularészlet: „Menj az utcán folyvást, szépen, Ne állj meg minden lépésben, Tarts egyenest célod felé, Ne tekingess mindenfelé, Ne firkálj a ház falára, Se kerítés oldalára…” Dolgos keze, szívós türelme, józan étkezési szokásai felkiáltójelként araszolgatnak mellettem. Férjeik – nagyapáim – az első világégés áldozatai. Sokat meséltek róluk, szinte élőkké varázsolták őket – talán a szeretet erejével. Apám és anyám karácsonyi betoppanása a küzdelem és a szorgos munka gyötrelmeit és éltető ízeit sarjasztja benépesülő szobámban. Most is magukkal hozzák a mással való törődés leválaszthatatlan bőröndjét. Feleségem meggyújtja a csillagszórót, hogy fényénél szobámba tessékelhesse anyósomat és apósomat: az álmodozó asszonyt és a gyakorlatias mesterembert. Marad még hely a további érkezőknek: húgomnak, lányomnak, fiamnak és rendületlenül cseperedő négy unokámnak is. Persze, belépnek a férjek és feleségeik, no meg a nászok és nászasszonyok is. Lassan azt veszem észre, hogy egy hatalmas tömeg tódul befelé. Félsz is csöppen szívembe, hátha szétfeszítik egész otthonomat. Megvigasztal a karácsonyi biztatás: megszületett és újra meg újra megszületik a szeretetet megtestesítő Jézus. Így hát lesz helye mindenkinek a mégúgy szűkülő világban is. Korpás Pál

HONTI LAPOK

Alázattal teremtett szépség

2007. november 5-én a Lévai Műkedvelő Képzőművészek Társasága kezdeményezésére az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria közös rendezvényeként Alázattal teremtett szépség címmel nyílt kiállítás a lévai Junior Centrum kiállítótermében. Galériánk névadója és városunk díszpolgára alkotásaiból a Lévai Városi Kulturális Központ szervezésében megnyílt tárlaton 40 képből álló kollekciót láthatott a közönség. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Ipolyság város küldöttsége, élén Korpás Pállal, a kulturális bizottság elnökével. Bevezetőként a lévai III. sz. alapiskola diáklányai szépen csengő énekszóval teremtettek ünnepi hangulatot, majd Moni-

ka Coková, a kulturális központ munkatársa üdvözölte a vendégeket. Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője megnyitó beszédében ismertette a művész életútját, valamint munkásságát, alkotó tevékenységét. A kiállított művek realista alkotások voltak, melyeket a művész az 1947 és 1995 közötti időszakban festett. A válogatásban portré, csendélet, tájkép egyaránt helyet kapott. A tájképeken a Duna-, a Garam- és az Ipoly-parti tájakkal, településekkel, hangulatos zugokkal találkozhatott a különleges élményre vágyó látogató. A kiállítást november 15-ig tekinthették meg az érdeklődők. Kép és szöveg: Bendík Béla

Köszönjük vendégeink bizalmát, kellemes karácsonyi ünnepeket kíván, és az új évben is szeretettel várja Önöket a

Lagúna étterem Tel.: 0908-922075

HONTI LAPOK

2007. december K

U LT Ú R A

Pavol Rusko a zsinagógában

2007. november 15-én nyílt meg városunkban Pavol Rusko festményeinek és installációinak kiállítása a Menora Saag

Centrum Artisban Quo vadis, Domine? /Hová mégy, Uram?/ címmel. Pavol Rusko 1961-ben született Rózsahegyen. Tanulmányait a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1987ben. A Rózsahegyi Egyetem pedagógiai tanszékének docense. Alkotásait már bemutatta 32 önálló és 72 csoportos kiállításon. A kiállítást Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője nyitotta

5

Szabó Imre kiállítása

meg. Üdvözölte a vendégeket, köztük Lőwy János mérnököt, Ipolyság polgármesterét, valamint Medvácz Lajos balassagyarmati polgármestert. A kiállítót, ill. magát a kiállítást Csemniczky Zoltán, a balassagyarmati művelődési ház igazgatója mutatta be. A kiállításmegnyitó programját az ipolysági művészeti 2007. november 23-án nyílt alapiskola diákjainak és a Rusaz ipolysági Simonyi Lajos Gako család legkisebbik tagjának lériában Szabó Imre szobi produkciója gazdagította. szobrászművész kiállítása. Pavol Rusko kiállításán két A kiállítást Kutak Adrienn ipolysági keramikusművész nyitotta meg. Közreműködött Várda Péter, a szobi Kodály Zoltán Zeneiskola tanára, aki tárogatóját megszólaltatva közismert dalokat adott elő. Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és a Simonyi Lajos Galéria vezetője üdvözölte az egybegyűlteket, köztük a magyarországi vendégeket: dr. Darkó Jenő megyei múzeumigazgató-heegység kapcsolódik össze. Installációja, a mulandó, időleges, domináns kompozíció a kiállítótér közepén a zsinagóga padlózatán, ill. a falakon elhelyezett képek hosszabb távon maradandó voltukban. Az európai ember zsidó-keresztény hagyományon alapuló szemlélete nyilvánul itt meg. A képek egymást erősítő, kiegészítő üzenetet sugároznak. A kiállítás december 15-éig látogatható a Bartók téri zsinagógában. Barát Erika

lyettest, Remiczky Zoltán szobi polgármestert, Lakatos József szobi múzeumigazgatót, valamint Ziman Lajos és Micsei László szobi képzőművészeket. Az ünnepélyes megnyitón a városi hivatalt Bélik György alpolgármester és Lendvay István elöljáró képviselte. Szabó Imre Szobon született, ma is itt él és alkot. Tanulmányait a képzőművészeti főiskolán végezte. Közel 30 éve elsősorban érmeket készít, de nagyméretű szobrai, emlékművei és kisplasztikái is megtalálhatók Magyarország több pontján. Alkotásai ismertek Európa más országaiban is, pl. Ausztriában, Németországban, Hollandiában. E kiállításán megtekinthetők fafaragványai, pasztellképei, bronz- és gipszszobrai, valamint számos bronz plakettje. A kiállítás december 22-ig látogatható. Barát Erika

Bíborpiros Szép Rózsa hatodik alkalommal Hatodik alkalommal került sor a Bíborpiros Szép Rózsa országos népzenei vetélkedőre november 24–25-én Dunaszerdahelyen, amelyre a kerületi fordulóból továbbjutott népdalénekesek, népdalkörök, népi hangszerszólisták és népi hangszeres együttesek kaptak

meghívót. Szombaton a zsűri 48 felnőtt-, vasárnap délelőtt pedig 24 gyermekprodukciót hallgatott meg és választotta ki a legjobbakat a gálára, illetve értékelte a fellépőket Nívó- és Bíborpiros-díjjal. Régiónkból a II. kategóriában Bíbor-

piros Szép Rózsa-díjat kapott Jámbor Mónika. Ugyancsak a II. kategóriában kapott nívódíjat a Százdi Citeraegyüttes. A zsűri a Vass Lajos Népzenei Verseny jövő évi Kárpát-medencei döntőjébe mindkét díjazottat javasolta. -fma-

6

2007. december

HONTI LAPOK

Hol van a Király? (olvasandó: Mt 2,1-12) Kedves olvasó! Engedje meg, hogy eláruljak egy titkot, amit csak nagyon kevesen tudnak. Máté evangéliumában azt olvashatjuk, hogy „íme bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született?” (Mt 2,1-2) Vajon honnan tudhatták, hogy pont ebben az időben a világtörténelem legnagyobb eseménye történt? És miért mentek először Heródes palotájába? A felelet a következő: a szippari csillagnaptár több mint kétezer évvel ezelőtt megjövendölte a Jupiter és a Szaturnusz találkozását a halak jegyében. A kor asztrológiája a Jupitert a Világ Ura csillagaként tekintette, a Szaturnusz bolygót keleten Palesztina csillagának, a Halak csillagképét pedig a végső idők jegyének. Tehát a bölcsek következtetése: amikor a Jupiter és a Szaturnusz találkozik egymással a halak jegyében, ez azt jelenti, hogy Palesztinában ez évben megjelenik a végső idők uralkodója. Ezt az uralkodót jöttek keresni, hogy tiszteletüket tegyék előtte. Milyen jó, hogy nekünk már nincs rejtve, mi is történt akkor Betlehemben, hogy nyilvánvalóvá lett Isten szeretete, és ezt mindenki megtudhatja, ha fellapozza az Újszövetséget. Ez viszont nagyobb felelősséggel is jár, ugyanis Krisztushoz való viszonyulásunktól függ a mennyei örök életünk. Ma már nem mondhatja senki, hogy én nem hallottam róla, hogy mit tett értem Ő, aki királyoknak Királya és uraknak Ura. Vizsgáljuk meg most egyes emberek Jézushoz való viszonyát. A bölcsek őszintén keresték Jézust, és meg is találták. Hasonlíthatók ők azokhoz az emberekhez, akik az igazságot kutatják. Nem baj az, ha esetleg kételkednek, kételyekkel vannak teli, mert aki keres, az talál, aki zörget, annak pedig megnyittatik. Aki bölcsességet kér Istentől, az meg is fogja kapni. A bölcsek is először kérdezősködtek. Ez az igaz istenhit kialakításának első fontos mozzanata. Merjünk kérdezni. A másik fontos mozzanat, hogy kitartóak legyünk a kérdezésben. Mi lett volna, ha a bölcsek látva, hogy mily felháborodást okoznak kérdéseikkel, sarkon fordultak volna, és visszamentek volna oda, ahonnan jöttek? Ők mégsem ezt tették, hanem to-

vább kérdezősködtek, így kapták meg a választ, hol találhatják meg az Uralkodót: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izraelt.” Az ilyen őszintén kérdezők és zörgetők ma is megtalálják azt, aki az élet fejedelme. Átélik az élő Krisztussal való személyes találkozást. A hír hallatára, hogy egy új király született, egész Jeruzsálemet nyugtalanság fogta el. Ismerték Heródest, tudták, mennyire érzékeny a személye elleni támadásokra, megérezték, hogy ebből csak konfliktus lehet. Heródes nem fogja tűrni, hogy valaki a helyébe lépjen. A jeruzsálembelieket tehát a félelem fogta el. Éppen ezért nem is tudtak cselekedni, nem indultak megkeresni a Messiást. Nem is találkoztak vele. Talán páran még majd fogják hallani a harmincéves Jézust munkálkodni, és megtérhetnek még, de nagyon sokan nem fognak már akkor élni. Nem lesz második lehetőségük megismerni őt, a királyok Királyát és uraknak Urát. De sok embert tart viszsza ma is Jézustól a félelem. Félelem a megszólás miatt (Mit mondanak majd?), félelem a bizonytalanság miatt (Jaj, mi lesz, ha átadom neki az életem?). És félelem amiatt, hogy esetleg a vele való kapcsolat folytán hátrányos megkülönböztetésben lesz részem. Elhagynak az emberek, vagy kívülállónak fognak tekinteni, romlik az „imidzsem”. Heródes a hír hallatára rögtön pánikcselekvésbe kezdett. Azonnal összehívott minden főpapot és írástudót, mintha a trónbitorló már itt lenne, valamelyik ajtó mögött arra várva, hogy mikor vegye el tőle a hatalmat. Vannak ilyen emberek is, akik rettegnek attól, hogy a Krisztussal valami kis közük is legyen, mert attól félnek, hogy így elveszítik egzisztenciájukat. Többé már nem maguk lesznek. Azok az emberek is ehhez hasonlítanak, akik azt mondják, ha hívő ember leszek, akkor többé semmi jó dolgot nem csinálhatok, minden jóról le kell mondanom. Ez így nem igaz! Akik már megtapasztaltuk az ő jelenlétét, tudjuk, hogy ő nem elvenni akar tőlünk,

hanem adni akar, ki akarja teljesíteni az életünket. Végezetül szólnunk kell még a főpapokról és az írástudókról is. Szomorú tény, hogy azoknak, akiknek fel kellett volna ismerniük, hogy mi is történt itt valójában, akiknek birtokában van az ősi prófécia, és még össze is kombinálták a próféciát az eseménnyel, mégsem indultak el megbizonyosodni a prófécia ígéretének beteljesedéséről. Miért? A Heródes miatti félelem miatt? Vagy szívük keménysége miatt? Esetleg már maguk sem mertek hinni abban, hogy Istennek eme próféciája beteljesül? Akárhogy is volt, a népüket sodorták veszélybe, mert az ő feladatuk lett volna az örömhír átadása. Ehelyett mély hallgatásba burkolóztak. Milyen szomorú, hogy ma is akadnak lelki vezetők – akár pap, akár laikus –, akik megragadnak a szent szövegek tanulmányozásánál, de nem válik élővé számukra az ige, mert nem lépnek rá a krisztusi útra, nem válik életük részévé az igei útmutatás naponkénti megélése. Hasonlítanak ezek ahhoz az emberhez, aki halálosan megbetegedett. Az orvos kiírt egy akkor feltalált gyógyszert, ami által meggyógyulhatott volna. Betegünk ki is vette az orvosságot, de nem szedte be… Élhetett volna, de ő a halált választotta. Ott van a Biblia a kezünkben, csak rá kell állnunk ígéreteire, „be kell vennünk” Jézus ígéreteit. Élhetünk általa. Mit választasz, kedves olvasó? Jézus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek… Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el… Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mt. 11,28; Jn. 6,37; Mk. 16,16) Pál apostol ezt mondja: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Ap Csel. 16,31) Hozd meg még ma a döntést. Megéri! A Megváltó szeretetében megélt, bol dog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek a református gyülekezet nevében! Izsmán Jónás lelkipásztor

HONTI LAPOK

2007. december

Karácsonyi gondolatok „Ma mindenkiben pici lángok gyúlnak; Ma mindenkiben zöld remények élnek; Ma keservét senki sem érzi Sorsának, hidegnek, télnek. Ma minden szívben fény csordul bele; Ma új életet áraszt ki a hit; Ma mindeki hív, ma mindenki vár Valakit. Testvérek, Valakit...” (Várady Aladár: Karácsonyi ének) Kedves olvasók! Ki ez a valaki, akit a csillogó gyermekszemek a ragyogó karácsonyfa alatt várnak? Nemcsak játékot és édességet...! Ki ez a valaki, aki után tudva vagy nem tudva sóhajtozik, epedezik a szorongó emberiség? Ki ez a valaki, akitől békét, igazságot és több emberséget, testvéri összefogást vár a világ? Ez a valaki a történelem legnagyobb alakja, akinek születése a történelmet kettéosztja Krisztus előtti és Krisztus utáni korra. Az időszámítás Krisztus születését juttatja eszünkbe. A végtelen és mindenható Isten gyermek képében jelent meg a földön. Született Szűz Máriától Betlehemben. Testvérünk lett. A láthatatlan Isten Jézusban látható lett. Miért jött gyermek képében? Azért, mert a gyermek előtt őszinték vagyunk, oldottak vagyunk. Nem félünk. A felnőttek, sajnos, egymás között gyakran álarcot viselnek. Elrejtik gondolataikat, terveiket, félnek egymástól. Bizalmatlanok. Éppen ezért, kedves olvasó, tedd le az álarcot: Krisztus jön az értelmedhez. A tudomány és a hit nem ellenfél, hanem édestestvérek. Kiegészítik egymást. Ahol a tudomány leáll, ott a hit tovább vezet. Honnan jövünk, hová megyünk, miért élünk? Ezekre a kérdésekre csak a hit tud megnyugtató választ adni. Krisztus jön a szívedhez. Mindenki éhezik a szeretetre. Ha Krisztus lesz a szíved kirá-

lya, akkor a gyűlölet és az önzés helyett szeretetet sugárzol az emberek felé. Krisztus jön az akaratodhoz. Olyan törékeny, gyenge, esendő vagy. Sokszor tisztán látod a jót, helyesled is, mégis mikor kivitelre kerül a sor, a rosszat választod. Nagyot tenni, súlyos csapást és szenvedést elszenvedni csak vele vagy képes. Kedves olvasó! A megtestesült, emberré lett Isten: Jézus azt jelenti, hogy – Isten nem felejt el téged, – nem írt le téged, – nem vagy egyedül, – tervei vannak veled, – megbocsátja minden bűnödet és örömet, békét ad zaklatott szívednek. Karácsony szent ünnepén ébreszd fel magadban gyermekkorod buzgó hitét. E szent ünnepen szorítsd meg hitvesi hűséggel feleséged vagy férjed kezét hálás szeretettel! Azon légy, hogy gyermekeid szent vallásunkban nevelkedjenek, és Krisztus hitében kitartsanak. Ennél nagyobb ajándékot nem adhatsz gyermekeidnek. Karácsony ünnepének lényege: a nagy Isten kicsinnyé lett, hogy önmagában naggyá tegyen minket is. Lehajolt hozzánk, hogy magához emeljen minket. Ezekkel a gondolatokkal kívánok városunk lakóinak és az Ipoly mentén élőknek Istentől megáldott, kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket! Mahulányi József esperesplébános

7

Karácsony az ipolysági katolikus templomban December 22. /szombat/ Karácsonyi gyóntatás: 9.00 – 12.00 és 14.00 – 16.00 December 23. /vasárnap/ 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 24. /hétfő/ 22.30 – Karácsonyi éjféli szentmise szlovák nyelven 24.00 – Karácsonyi éjféli szentmise magyar nyelven December 25. /kedd/ 8.00 – Karácsonyi szentmise magyar nyelven 9.30 – Karácsonyi szentmise szlovák nyelven 11.00 – Karácsonyi szentmise magyar nyelven December 26. /szerda/ 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 30. /vasárnap/ 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 31. /hétfő/ 15.30 – Szentmise szlovák nyelven év végi hálaadással 17.00 – Szentmise magyar nyelven év végi hálaadással 2008. január 1. /kedd/ 8.00 – Újévi szentmise magyar nyelven 9.30 – Újévi szentmise szlovák nyelven 11.00 – Újévi szentmise magyar nyelven 2008. január 6. /vasárnap/ 8.00 – Vízkereszti szentmise magyar nyelven 9.30 – Vízkereszti szentmise szlovák nyelven 11.00 – Vízkereszti szentmise magyar nyelven

Advent – Úrjövet Advent az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka. A bűnbe esett emberiség évezredekig várta a Szabadítót (Megváltót), aki majd kibékíti egymással az Istent és az embert. Az egyház minden évben felkészül Krisztus kegyelmi eljövetelére. Az évenként visszatérő advent mintegy élő emlékműve a történeti Úrjövetnek. Krisztus

karácsonykor értelemszerűen újraalkotja születésének tényét, hogy annak gyümölcsét velünk megossza és istengyermekségünket megújítsa. Ugyanazt hozza el minden hívőnek, amit az első karácsonykor hozott az egész emberiségnek. „Hozzád emelem Uram a lelkem” – énekeljük a 24. zsoltár szavaival az Ószövetség /Befejezés a 8. oldalon/

8

2007. december

Advent – Úrjövet /Befejezés a 7. oldalról/ tennel való szorosabb kapcso-

könyörgő vágyakozását, ami egyben kifejezi az előttünk álló időszak lelkületét, gondolatvilágát. Kell, hogy mi is átéljük lelki sötétségünket, rászorultságunkat a kegyelemre, hogy mire elérkezik a várva várt ünnep, közelebb kerüljünk az Úrhoz. „Reménykedve várjuk Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöttét”, pedig várakozásunk már beteljesedett Krisztus születésével. Advent egyben felhívja figyelmünket Krisztus második eljövetelére, a világ végére. Jézus maga mondja, akkor majd „emeljétek föl fejeteket, mert eljött megváltástok” (Lk. 21,28) A Szentírásban Szent Pál figyelmeztet bennünket erre a találkozásra, amikor ezt mondja: „Ismeritek az időt: itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból! /.../ Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik...” Ezen sorok útmutatóul szolgálnak hétköznapjainkban a nagy találkozásra való felkészülésben. Az Örök Bíró majd számon kéri tőlünk, hogy mennyiben és mi módon teljesítettük mindennapi munkánkkal, hivatásunkkal, tanulásunkkal járó kötelességeinket. Mi, vallásos emberek, fontosnak tartjuk az Istennel való viszonyunkat, főleg ha a minket szerető Mesterrel akarunk találkozni. A méltó előkészület jeleként ezekben a napokban tehetünk néhány apró vállalást, fogadalmat, lemondást valamiről: eljárok a hajnali misékre, megtartom a pénteki hústalan napokat, lemondok az alkoholról, a zenés szórakozásról, a cigarettáról, a test vágyairól. Mindezt felajánlva Istennek szinte kiüresítjük önmagunkat azért, hogy elnyerjük az Úr kegyelmét. A keresztény ember számára így válik értékteremtővé ünnepi készülete, s valójában élete minden perce alkalmas arra, hogy rátaláljon az Is-

latra. Így lesz a keresztény ember a remény hordozója ebben a rohanó világban, ahol szakadékok tátongnak az emberek között, gyanakvással tekintve egymásra, akik nem ismerik vagy félreismerik Istent, ahol gyötrő különbségek választanak el egymástól embereket, családokat, nemzeteket. Nekünk, keresztényeknek, fontos küldetésünk, hogy Keresztelő Szent János nyomdokain járjunk; a göröngyöst tegyük egyenessé, és hirdessük Isten országának közelségét. Merjünk rámutatni az élet szépségére, a becsület, a tisztesség, az igazmondás, a tisztaság, az áldozat értékére és a hit boldogító erejére. Tudatosítsuk magunkban, hogy nem az erőszak győz, hanem a kiengesztelődés, nem a hatalom a fontos, hanem az alázat, s a halál nem a vég, hanem az örök élet kezdete – üdvözülés. Ezért fontos, hogy éljünk a felkínált lehetőséggel. „Térjetek meg! Tartsatok bűnbánatot!” – figyelmeztet mindnyájunkat Keresztelő Szent János. A megtérés nem egy könnyelműen kimondott ígéret vagy kezdeti lelkesedés, hanem gyökeres változás: újjászületés. Legyünk alázatosak, szeressük az egyházat, merjük életünket rábízni a gondviselő Istenre. Mi, keresztény emberek, csekély felajánlásainkkal is értékteremtővé tehetjük az adventi időszakot. Lélekben gazdagabbak, Isten kegyelmével megajándékozottak lehetünk. A hétköznap ünneppé válik, s az ünnep akár a hét minden napjának, a nap minden percének részévé. Legyen az idei advent mindnyájunk számára út, amely a közénk eljövő Krisztushoz vezet! A bűnbánatban megújulva, a szeretetben és az erényekben növekedve, buzgón készüljünk Isten fiának fogadására! Zaker Péter

HONTI LAPOK

Palásti sikerek Komáromban 2007. november 24-én került megrendezésre Komáromban a Pislánkoló mécses versés prózamondó verseny, melyen összemérhette tudását Szlovákia valamennyi egyházi magyar tannyelvű általános-, illetve középiskolája. A téma egy vallásos költemény művészi előadása volt. E versenyen vettek részt többek között a palásti Palásthy Pál Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskola diákjai is, név szerint : Beňo Zsuzsanna és Križan Dorottya /6. oszt. tanulók/. A III. kategória győztese lett szavalatával Križan Dorottya, aki Reményik Sándor Ne ítélj című versével készült a megmérettetésre. A versenyt összekötötték az Árpád-házi Szent Erzsébet üzenete elnevezésű rajzverseny pályaműveinek kiértékelésével. A rajzversenyen is na-

gyon szép eredményeket éretek el palásti alapiskola diákjai, mivel a II. kategóriában Križan Dorottya (6. o.) a 2., id. Korcsok Viktória (6. o.) pedig a 3. helyen végzett. A III. kategóriában az 1. helyezést Hudec Klaudia (7.o.), a 2. helyezést pedig Buzás Anasztázia (8.o.) érte el. Bodzsár Katalin

Köszönet a bizalomért és együttműködésért.

Az új – 2008-as – esztendőben jó egészséget, nyugalmas időket, sok boldogságot, sikert – a munkában és a magánéletben – kíván a

Sleziak család

HONTI LAPOK

2007. december

9

OKTATÁS

Magyar gyermekeket magyar iskolákba A Via Nova ifjúsági csoport beiratkozási programja Ipolyságon Mi történik velünk? Fogyunk, sorvadunk, elvándorolunk – ez a jelen, de vajon ez a jövőnk? Iskolák sorra szűnnek meg. Óvodák küzdenek a puszta létért. Feladjuk, mit apáink reánk hagytak. Megtagadjuk önmagunkat. – Ez történik velünk. Ezeket a tényeket felismerve a Via Nova ifjúsági csoport elhatározta, hogy kiemelten támogatni fogja a magyar gyer-

mekek anyanyelvi iskolába való beíratásának ügyét. E cél érdekében idén ősszel országos beiratkozási programot hirdetett meg, melynek célja, hogy a magyar anyanyelű gyermekeket magyar alapiskolába adják a szülők. A rendezvénysorozat Kassán kezdődött november 4-én. Ipolyságra a beiratkozási karaván november 24-én érkezett, a helyi nyugdíjasklubba. A szülők számára a délelőtti műsort Cúth Csaba, a Via Nova oktatásért felelős alelnöke nyitotta meg. Megnyitójában az anyanyelvi oktatás fontosságát hangsúlyozta, ami a későbbiekben kihat nemcsak a tanulási eredményekre, hanem a gyermek lelki világára is. A megnyitó után Baltazár Anasztáziának, a Pongrácz Lajos Alapis-

kola tanulójának szavalatát hallhattuk. Ezután Lendvay Tibor, a Pongrácz Lajos Alapiskola igazgatója A magyar alapiskolák jövője címmel fejtette ki véleményét. Elmondta, hogy a gyermekek azon kívül, hogy nem sajátítják el rendesen anyanyelvüket, nem ismerik meg a magyar nép történelmét, irodalmát, így életük szegényebbé válik. Utána Csáky Mónika felkészítésével a Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola diák-

jainak műsorát hallhattuk. A zenés összeállítás után a Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és Gimnázium igazgatója, Pálffy Dezső érvelt a magyar alapiskolák mellett. Kifejtette, hogy napjainkban a magyar anyanyelvű diákoknak számos lehetőségük van a továbbtanulásra, s nemcsak középiskolai, hanem már egyetemi szinten is. Hangsúlyozta, hogy a nem anyanyelvi oktatást nem lehet pótolni, mivel ezáltal a gyermek nem ismeri meg közösségének történelmét, irodalmát. Ehhez kapcsolódott Pál Andrásnak, az iskola diákjának hiteles szavalata Sajó Sándortól. Őt a Pongrácz Lajos Alapiskola Szirmok gyermektáncegyüttesének felvidéki népi táncokból álló öszszeállítása követte Mészáros Ildikó vezetésével.

Az alapiskolák látószögéből kifejtett érvek után dr. Marton Judit gyermekorvos ismertette a szülőkkel, hogy a kisgyermekre hogyan hat az idegen környezet. Elmondta, milyen lelki problémák, stresszhatások érik gyermeküket, amennyiben szlovák alapiskolát választanak. A doktornő szavai után Pál András, az egyházi gimnázium tanulója néhány mondatban arról beszélt, hogy neki /a diáknak/ mit is ad-adott a magyar anyanyelvű iskola. Elmondta, hogy a szlovák nyelv elsajátítása – annak ellenére, hogy végig magyar alapiskolában és gimnáziumban tanult – nem okozott számára gondott. Mivel magyar iskolába jár, nemcsak Petőfi, Ady, József Attila verseit ismeri, hanem még a szlovák irodalmat és történelmet is. Őt követte a tesmagi Rosszcsontok szinjátszó csoportjának fellépése Balázs Szabina vezetésével. A csoport Bolondok versenye címmel egy nép-

lyek a magyar intézményeket látogató gyerekeket érintik. (Az óvodások karácsonyi ajándékcsomagban, az alapiskolások tanszercsomagban, a középiskolások felvételi segítségben, ösztöndíj-támogatásban részesülnek.) Minden szülőt arra biztatott, hogy nemzeti öntudatát ápolja, kultúránkhoz, hagyományainkhoz ragaszkodjunk. Amíg a szülők részesei le-

mesét adott elő. A beiratkozási rendezvény végéhez érve kisfilmek által megismerhettük néhány közéleti személyiség véleményét az anyanyelvi oktatásról. Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség képviselője beszámolt azokról a lehetőségekről, ame-

hettek egy kellemes rendezvénynek, addig gyermekeik légvárban játszhattak, illetve más érdekes játékban vehettek részt Zachar Tímea és Hajdú András közreműködésével. Köszönjük minden támogatónak és szereplőnek a segítségét. Mészáros Attila

Cúth Csaba

10

2007. december

Felhívás A Pongrácz Lajos Magyar Alapiskola igazgatósága értesíti az érdeklődőket, hogy 2007. december 14-én megrendezi az V. Honti Pedagógustalálkozót

HONTI LAPOK

A hónap műtárgya

Falvédő

Program 8.45 – 9.30 – Oktatásfejlesztés 2007–2013 – Fodor Attila, Comenius PI, Komárom 9.30 – 10.15 – A pedagógussal szembeni elvárások a XXI. században – Bratinkáné Magyar Éva, Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet Szekcióülések 10.30 – 12.15 1. Iskolavezetők: Stratégiai tervezés az oktatási intézményekben – Takács Erika, Szenci Molnár Albert AI, Szenc 2. Óvodapedagógia: Játék és mozgás az óvodai nevelésben – Dobay Beáta, Selye Egyetem, Komárom 3. Alsó tagozatos pedagógusok: Korszerű tanulásszervezési eljárások az alsó tagozatban – Botárné Barcza Éva, Nógrád Megyei PI, Salgótarján 4. Felső tagozatos pedagógusok: Hatékony nevelőmunka a felső tagozatban – Somogyiné Quallich Lenke, a Nógrád Megyei PI szaktanácsadója, Salgótarján 12.15 – Ebéd, befejezés Kísérő rendezvény: a MOZAIK Kiadó tankönyvbemutatója Kérjük a rendezvény iránt érdeklődőket, hogy részvételi szándékukat jelezzék az alábbi címen: ZŠ maď. L. Pongrácza, Mládežnícka 24, 936 01 Šahy tel./fax: 036/7410871 e-mail: [email protected]

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet

kívánunk vásárlóinknak

J&G

CENTRUM Gergely Sándorné és Jakab Ferenc

Köszönjük kedves vásárlóink, ügyfeleink bizalmát

A kivarrott falvédő a népi lakásdíszítő elemek közé tartozik. Leggyakrabban a konyhában, az alacsonyabb bútordarabok által szabadon hagyott falfelületek takarására, díszítésére használták. Többnyire egyszínű – fekete, kék vagy piros – szálöltéssel, ritkábban láncöltéssel hímezték a finom lenvászonra előrajzolt (drukkolt) mintákat. A drukkolást kisiparosok végezték, termékeiket vásárokon, esetleg a kézimunka szaküzletekben árulták. Sokszor egész garnitúra készült azonos mintával: falvédő, asztalterítő, kisebb terítők vízpadra, konyhaszékre, fásládára stb. Kedveltek voltak a virág- és gyümölcsmotívumok, de különféle figurális kompozíciókat is előszeretettel készítettek. A falvédők legtöbbjére felirat is került, tréfás versi-

kék, ismert slágerek néhány sora, de a vallási jellegű szövegek, házi áldások, fohászok sem számítottak ritkaságnak. Kiváltképp a mélyen vallásos katolikus családok otthonait díszítették a hitéletet demonstráló kegytárgyak és kézimunkák. A Honti Múzeum gyűjteményében látható falvédőt is bizonyára a karácsonyi ünnepkör idején használták. Kék színű fonállal varrták, keretét fekete, boltban vásárolt szegélyszalag adja. Rajza két angyalt ábrázol, akik gyümölccsel csordultig rakott kosarat tartanak, kezükben olajággal. A falvédő felirata a karácsonyi dicsőítő ének első két sorát idézi, amit Jézus születésének éjszakáján énekeltek az angyalok: „Dicsőség a menyben az Istennek / Békesség a földön az embernek.” bészabó

Az Ipolysági Városi Könyvtár értesíti olvasóit, hogy 2007. december 21-től 2008. január 3-ig a könyvtár zárva lesz. Megértésüket köszönjük. A Honti Múzeum és a Simonyi Lajos Galéria értesíti látogatóit, hogy a múzeum és a galéria 2007. december 22-től 2008. január 7-ig zárva lesz. Megértésüket köszönjük.

HONTI LAPOK

2007. december

11

Esterházy Jánosra emlékeztünk Idén emlékezünk meg a 20. századi szlovákiai magyar történelem egyik gerinces, önfeláldozó politikusának, gróf Esterházy János halálának 50. évfordulójáról. Ez alkalomból a Fegyverneki Ferenc Nyolcéves Egyházi Gimnáziumban működő Rákóczi Szövetség meghívására 2007. november 13-án dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató idézte fel alakját, munkásságát, életútját. Az előadás aktualitását fokozta az a tény is, hogy egy prágai tömegsírban a napokban bukkantak rá Esterházy János földi maradványaira. A történelem iránt érdeklődő diákok, tanárok, illetve a meghívott vendégek lebilincselő előadás keretében ismerkedhet-

tek meg a nagy politikus pályájával. Molnár Imre először felvázolta az Esterházy család történetét, melyet értékes illusztrációs anyaggal tarkított. A fotók között az érdeklődők különleges felvételeket láthattak Esterházy János gyerekkoráról, közeli és távolabbi rokonairól,

a nemesi család mindennapjairól. Hangsúlyozta, hogy a grófi család tagjai mindig egyenrangúan bántak a szegényebb sorsúakkal, segítették, támogatták a rászorulókat. Ezt követően részletesen kitért a politikusnak a közéletben folytatott tevékenységére. A Magyar Párt elnökeként mindvégig a szlovákiai magyarság érdekeit védte, megpróbálta orvosolni az őket ért sérelmeket. Kiemelte, hogy 1942-ben a zsidók deportálását előíró törvényt képviselőként egyedül ellenezte, s ezzel magára vonta az akkori politikai vezetés ellenszenvét. Megrázó részletekkel ecsetelte Esterházy háború

utáni sorsát: a nyilasok hatalomátvétele után bujkálni kényszerült, majd miután 1945-ben tiltakozott a Kassai Kormányprogram magyarokat sértő pontjai ellen, 10 év kényszermunkára ítélték. Embertelen körülmények között, betegen sínylődött a Szovjetunióban egy munkatáborban. Távollétében az akkori csehszlovák kormány mint hazaárulót és kollaboránst halálra ítélte. 1949-ben súlyos betegen hazaküldték, állapotára való tekintettel az ítéletet életfogytiglanra változtatták, majd 8 évet csehországi börtönökben töltött. A morvaországi Mirovban halt meg 1957. már-cius 8-án. Az érdekfeszítő előadás végén Mahulányi József esperesplébános mondott imát a mártír Esterházy János lelki üdvéért, akinek élete, hazaszeretete, önfeláldozása valamennyiünk számára példaként szolgál. Családi életét és politikai tevékenységét egyaránt magyarsága, keresztény humanizmusa határozta meg. Tisztelet emlékének! Bolgár Katalin

2007/08-as őszi focitáblázat Ificsapatok járási bajnoksága – délkeleti csoport

Városunk minden polgárának békés karácsonyi ünnepeket, derűs új esztendőt kíván a

Villa Romaine HOTEL & RESTAURANT MÁRIA ANTALFIOVÁ

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

Pohr. Ruskov Deménd Hont. Vrbica Tek. Lužany Ipolyszakállos Felsőtúr Kalná n.Hronom Palást Kalinčiakovo Hronovce Veľké Ludince

10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10

7 7 7 6 5 5 5 4 2 2 2

2 1 0 1 1 0 0 0 1 0 0

1 2 3 3 4 5 5 6 7 8 8

22:7 56:7 44:10 18:15 21:14 46:26 27:26 37:30 25:60 11:56 11:67

23 22 21 19 16 15 15 12 7 6 6

„Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!” (Wass Albert)

12

2007. december

HONTI LAPOK

Hírek a Pongrácz Lajos Alapiskola életéből Magyar kultúra hete A Pongrácz Lajos Alapiskolában már évek óta november Lajos Városi Könyvtár igazga- környéke történelméről, érdevégén kerül megrendezésre a tója tartotta a Dunakanyar és kességeiről. A rendhagyó törtémagyar kultúra hete. Az idén filmelőadások megtekintése, könyvtárlátogatás és egy előadás tette érdekesebbé a szokásos programot. Ez utóbbit

nelemórának is beillő interaktív beszélgetésből az is kiderült, hogy tanulóink ismeretei ugyancsak hiányosak, s hogy nemzeti történelmünk számos fontos eseményét, személyiségét alig-alig ismerik. Márpedig szülőföldünk történelmét ismernünk kell, beleértve az Ipoly mente és a Börzsöny vidéke történelmét is. Ez a tanulság remélhetőleg megfogalmazódott a jelen lévő nyolcadikos tanulókban is, akik egyébként nagy figyelemmel hallgatták a színes diákkal gazdagon illusztrált előadást. -lt-

Mándli Gyula, a váci Katona

Rehabilitációs központban jártunk Az alkohol és a drog fiatalok és idősek számára egyaránt a legismertebb és legelterjedtebb gyilkosok. A tizenévesek köréből is sokan kerülnek hatalmukba, s innen nagyon nehéz a szabadulás. A meggondolatlan tettek súlyos következményekkel járnak, a gyógyulás útja pedig nehéz és göröngyös. Erről győződtek meg a Pongrácz Lajos Alapiskola 9. évfolyamos tanulói is, akik októberben a lekéri alkohol és drog rehabilitációs intézetben tettek látogatást az intézet nyílt napján. A bejáratnál két munkatárs várta tanulóinkat, akik osztályfőnökeik /Bacsa Beáta és Póczik Mária/ kíséretében érkeztek. A kedves fogadtatás és az intézmény múltjának bemutatása után két csoportra osztották a diákokat. Meglepetésként szolgált, hogy a rendezvényen a környék számos iskolája képviseltette magát diákjaival. A háromórás program során betekintést nyerhettek az intézmény működésébe, a rehabilitációs programokba. Kerekasztalbeszélgetés keretében dr. Póczik Gábor, a kórház egyik szakorvosa tartott rövid előadást a fiatalkorúak alkoholizmusáról és drogproblémáiról, a kezelés módjairól és sikerességéről, valamint a megelőzés fontosságáról. Kérdéseivel több tanuló is bekapcsolódott a társalgásba. A kórházi osztály megtekintésekor a főnővér beszélgetett a gyerekekkel, főleg lelki és emberi

szemszögből közelítve meg a témát. A tanulókat meglepte, hogy 14 éves betegük is van, akit kábítószer-függősége miatt utaltak be az intézetbe. Elmesélte, milyen nehéz harcban küzdenek meg a kezeltek azért, hogy újra „tiszta” emberként léphessenek a kinti világba. Arról is beszélt, miként teljesítenek a már gyógyulás útjára lépett betegek éjszaka is szolgálatot a súlyos esetek ágyai mellett, és hogy milyen fontos szerepe van a teljes gyógyulásban a családnak és a környezetnek. Ezek után a terápiák helyszíneit szemlélhették meg a tanulók: a kézművestermet, a varrodát, az edzőtermet, a kertészetet és az állatparkot. A betegek számára fontos, hogy életük értelmet nyerjen, és rendszerességet tanuljanak. A gyerekek közül nyolcan egyórás autogén tréningen is részt vehettek. A lovasterápia szintén elnyerte mindenki tetszését, sokan fel is ültek a szelíd állatok hátára. A sok gyönyörű páva, láma, szarvas simogatása is örömet szerzett, de a mellettük szolgálatot teljesítő ápoltak látványa volt igazán a megdöbbentő és megható. A tanulókban sok élmény gyűlt össze, saját szemükkel láthatták azt, amiről eddig csak hallottak. Mi, pedagógusok, pedig szívből reméljük, hogy tanulóinknak az itt tapasztaltak eszükbe jutnak majd akkor is, amikor azt kell mondaniuk: nem! Póczik Mária

Iciri-piciri mesemondó verseny A szobi Érdy János Könyvtár és Információs Központ, valamint a Fekete István Általános Iskola nemzetközi mesemondó versenyt hirdetett általános iskolák alsó tagozatos tanulói részére, melyre november 26-án került sor Szobon. A már hagyományosan megrendezésre kerülő verseny az idén nevet is kapott: Iciri-piciri mesemondó verseny lett belőle. A választott mű ez évben egy tetszőleges Mátyás királyról szóló mese lehetett. A verseny két korcsoportban indult. Az első kategóriában az 1. és 2. osztályosok, míg a második kategóriában a 3. és 4. osztályos tanulók mérték össze tehetségüket. A versenyzőket szakmai zsűri bírálta el. A kis mesemondók – akik nagyjából negyvenen voltak – kilenc településről érkeztek. Iskolánkat – a Pongrácz Lajos Alapiskolát – három tanuló képviselte: Pálinkás Margaréta, Farkas Benjámin és Gulis Tamás. Valamennyien kitűnően helytálltak, hiszen Pálinkás Margaréta első helyezést, Farkas Benjámin pedig második helyezést ért el. Azon túl, hogy szép eredményeket értünk el, egy délutánra visszautazhattunk Mátyás király idejébe, a mesék csodaszép világába… Zolcer Erika

HONTI LAPOK

2007. december

Karácsonyi verscsokor Decemberi számunkban – lapunk hagyományaihoz híven – az idén is karácsonyi verscsokorral kedveskedünk olvasóinknak. Olyan verseket válogattunk, melyek a költészet és a költő szerepéről és küldetéséről szólnak. Vallomások ezek – a szó legnemesebb értelmében.

Szabadság, szerelem! Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.

Janus Pannonius /1434–1472/ Pannónia dicsérete Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia is ontja a szép dalokat. Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! Petőfi Sándor /1823–1849/ Dalaim Elmerengek gondolkodva gyakran, S nem tudom, hogy mi gondolatom van, Átröpűlök hosszában hazámon, Át a földön, az egész világon. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Holdsugári ábrándos lelkemnek. A helyett, hogy ábrándoknak élek, Tán jobb volna élnem a jövőnek, S gondoskodnom... eh, mért gondoskodnám? Jó az isten, majd gondot visel rám. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Pillangói könnyelmű lelkemnek. Ha szép lyánnyal van találkozásom, Gondomat még mélyebb sírba ásom, S mélyen nézek a szép lyány szemébe, Mint a csillag csendes tó vizébe. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Vadrózsái szerelmes lelkemnek. Szeret a lyány? iszom örömemben, Nem szeret? kell inni keservemben. S hol pohár és a pohárban bor van, Tarka jókedv születik meg ottan. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Szivárványi mámoros lelkemnek. Oh de míg a pohár van kezemben, Nemzeteknek keze van bilincsben, S amilyen víg a pohár csengése, Olyan bús a rabbilincs csörgése. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Fellegei bánatos lelkemnek.

De mit tűr a szolgaságnak népe? Mért nem kél föl, hogy láncát letépje? Arra vár, hogy isten kegyelméből Azt a rozsda rágja le kezéről? Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Villámlási haragos lelkemnek!

Ady Endre /1877–1919/ Góg és Magóg fia vagyok én...

13

József Attila /1905–1937/ Ars poetica Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás – fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költők – mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.

Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdtem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Nincs alku – én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz.

Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival?

Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt;

Fülembe forró ólmot öntsetek, Legyek az új, az énekes Vazul, Ne halljam az élet új dalait, Tiporjatok reám durván, gazul.

engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött.

De addig sírva, kínban, mit se várva Mégis csak száll új szárnyakon a dal, S ha elátkozza százszor Pusztaszer, Mégis győztes, mégis új és magyar.

S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübörgni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem!

14

2007. december

HONTI LAPOK

Bendíkné Szabó Márta versei Limpappáré

Füzek a Duna-parton

Limpappáré nagy király, lyukas nadrág, csizmaszár. Buszra se vár, gyalog jár, szabad, akár a madár. Patak vize neki csacsog, füttyös rigó neki dalol, tücsök koma neki húzza, búzavirág koszorúzza. Minden bokor puha fészke, csak a tél az ellensége.

Szemben a bazilikával a vizet csókolják a füzek. A habokra fektetik lágyan tengert sóvárgó lelküket. Csábítva susog a Duna – vén kerítő, aranyat csillant a leszálló napban –, s a párákból még visszapillant.

A pórul járt udvarló Pille, pille, pillangó, zöld rét felett andalgó, tündérszárnya hímporától megszédült egy vén dongó. Dongó, dongó, bódorgó, aranyzekés csavargó, döngicsélget, udvarolgat, mint egy büszke hidalgó. Méhek raja, bolyongó, virágok közt kóborló, a románcot megzavarta, elillant a pillangó.

Jeltelen sírban Hull rám a hant. Napszítta szőke szavak keverednek a röggel, befonnak mohó gyökerek. Fekszem jeltelen sírban, nyugtalan holt a málló időből itt felejtve, fejfámon űzött verebek a betűk, gunnyasztnak hontalanul. Odafenn vicsorogva tombol a halál, vitustáncában dühödten rúgja a port, idelenn óvón ringat fényes krisztusi csönd.

Fekete szivárvány Hűlő kezedből, apám, tenyerembe csordul atomnyi léted, pórusaimban utolsó gondolatod. Tétova harangszó keresgél, bágyadtan aláhull egy tikkadt rózsasziromra. Szemfödeled sarkából parányi csend leszakad, súlyos örökség. A fáradó napból halkan szitálgat a bánat, a szíven kőkönny kopog riadt indulót. Fejfádról lágyan a lélek vállamra libben, arcomon érzem a fuvallatot. Porzik a rög, zizzen a fenyőgally, karácsony illata árad a nyárban, angyal dúdolgat halk altatót. Szavak és arcok fekete szivárványba hajolnak, a hanton kis emlék-bólya libeg.

Szemben a bazilikával csodát álmodnak a füzek. Türkiz partokra útra kelnek, ezüst-tajtékos szelíd végtelen indul feléjük – tobzódó színek, illatok, perzselők, akár a vágyak –, ám a lankákon idegen szelek járnak, békés-altatón nem ringatják őszi avarszagát a honi tájnak. Túl a mosoly határain Túl a mosoly határain halni készül a lélek sziklakeményen koppan a nem-lét kőkapuján ezernyi sebéből rozsdavörös kínt csorgat a zizzenő falevélre részvétlen idő rideg röge hull rá beborítja néma enyészet körülötte szétrobban minden dimenzió szilánkokra hasad a tudat szélütött percek koszos tajtékja zúdul a semmi partjairól az örvénylő őrület fölött a hit hajlékony hártyáján dideregve lépked a gondolat

Csend Átharsogott már rajta rég minden kiáltás, szenvedély. Titkot csak dajkál, nem temet, hordozza büszkén: rendjel ez! Konok és dacos, kőkemény sziklaszirtté vált hit, remény. Szikrázva izzik fényesen. Szétrobbantja a végtelent. Még mindig Még mindig bennem sajogsz minden lélegzettel tüdőmbe marsz egyre beljebb a hörgő-árkádokon haladsz csak egyre átzubogsz a májon majd a vesetájon zsiborgó gerincem lajtorjáját mászod – mesebeli kondás égig érő fára – fel az agy hűvös-fehér havasára a barázdák között bolyongsz picurkát pihensz minden gondolatra tüzes jelet teszel míg a nyakér örvénye mélybe ránt a megrebbenő szíven át a vágy törvénye elsodor már itt lüktetsz az ajkamon

HONTI LAPOK

2007. december

15

Hagyomány teremtődött – a hagyomány folytatódott Hagyomány teremtődött az idei nemzetközi diáknapon az egyházi iskolában, mivel most először avatták fel először a „gólyákat”, azaz a nyolcéves gimnázium 5. osztályos tanulóit. Ezt az eseményt nagy izgalom előzte meg, hisz mindenki tudta: valami szokatlan, nem mindennapi fog történni. Az egész délelőtt rendkívüli módon alakult, hisz a tanítási órák tíz perccel rövidebbek voltak. Az iskolai hangszórókon keresztül az osztályokban minden hosszított szünetben zene szólt. Mivel az év többi napján a nebuló ül a padban és követi a tanár utasításait, ezen a diákoknak kedvező napon az osztály egy erre vállalkozó tanulója tanított, ill. vezette az órát. A tanár írt és olvasott, felelt, jegyet kapott – természetesen a jó ízlés és az illem határain belül maradva. A nagyszünet után az iskola tornaterme a gimnázium felső tagozatos diákjaival népesült be. Az avatásra váró ötödikesek tornaruhában, kezükben fogkefével kuporogtak a nekik kikészített tornaszőnyegeken. Az egybegyűltekkel Molnár Margit tanárnő ismertette az ünnep történelmi hátterét, melynek gyökere 1939re nyúlik vissza. Az akkori náci rezsim ellen tiltakozó prágai diákok ezen a napon vonultak ki az utcákra, hogy hangot adjanak orvostanhallgató diáktársuk, Ján Opletal lelövése felett érzett felháborodásuknak. Az ismertetést három „világlátott” diák, név szerint Cseri Tibor (8.G), Lestyánszky Klaudia (6.G) és Morvay Szilvia (7.G) élménybeszámolója követte, akik az elmúlt tanévben több-kevesebb időt töltöttek az Amerikai Egyesült Államokban, ill. Londonban. A tanár-kvíz után végre sor kerülhetett a feszülten várakozó ötödikesek felavatására. Minden diák egy nyakba akasztott táblán viselte új nevét, majd néhány pár tojástáncot ropott (természetesen nyers tojással, amely néha, persze, le is esett); a fiúknak el kellett énekelni egy Zámbó Jimmy-dalt, melynek szövegét egy kezükbe nyomott papírról olvasták. A lufiborotválás osztatlan sikert aratott, mivel a váratlanul kipukkasztott lufikból finom liszt szóródott

a műveletet elvégző lányok fejére. Természetesen a szereplőket jutalom is várta – a „mindenevő” dobozból vehettek és ehettek kedvükre. Persze, a falat sem volt mindennapos – gyümölcs- és zöldségfalatkák mustárba mártva. A hangulat tetőfokára hágott, amikor megjelentek a még „zöldfülű” ötödikes fiúk, és „állig sícipőben felfegyverkezve” kétszer katonásan végigdübörögtek a tornatermen, majd tisztelegve várták az utasításokat az avatást végző nyolcadikosoktól. A parancs határozott volt: kettesével álljanak őrt a tanári szoba és az irodák ajtaja előtt, és minden arra jövőnek annak rendje és módja szerint tisztelegjenek. Az idén szintén „újoncnak” számító Pálffy Dezső igazgatót is megtréfálták: egy szolgálatra jelentkező „sícipőst” rendeltek mellé, aki árnyékként kísérte őt 20 percen keresztül, bárhová is ment. Az avatás „romjait” /tojás, tojáshéj, liszt, mustár, egyebek/ pedig az ötödikes lányoknak kellett otthonról hozott fogkeféjükkel eltakarítani. Miután helyreállt a rend, az egész felsorakozott fogadalomtévő osztály feltartott kézzel, ünnepélyesen elismételte Csáky Dávid, 8. G osztályos tanuló szavait. A jól sikerült, ötletekben bővelkedő diáknapot a már hagyományosnak számító diákbál koronázta. Az este fél hatkor kezdődő rendezvény színhelye az iskolai étterem volt, melyet erre az alkalomra a rendező két osztály, a 6. és a 7.G diákjai díszítették fel. Az ünnepélyes megnyitó

után Ipolyság város polgármestere, Lőwy János mérnök adta át a megtisztelő Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány Díjat és az ezzel járó kétezer koronás könyv-, illetve cédévásárlási utalványt Nagy Rita 8. G osztályos tanulónak, aki kitűnő tanulmányi eredményével, példás magaviseletével és a versenyeken nyújtott teljesítményével érdemelte ki ezt az elismerést. A bál érdekességeként megemlíthető, hogy az élő zenét az iskola 7.G osztályos diákja, Kanta Róbert és egykori volt diákja, Kanta Gábor szolgáltatta. Nagy sikert aratott az erre az alkalomra összeállt, hetedikes diákokból álló rockegyüttes (tagjai: Koterík Tamás, Bukor Attila és Karvay Róbert) által játszott néhány zeneszám is. Egy igazi klasszikussal, Chuck Berry Johnny B. Goode c. számával indítottak, melynek ritmusára látványos, pergős táncukkal hat fiatal, azaz három pár szórakoztatta az egybegyűlteket. Éjfélig tanár-diák tánc, tombolahúzás, a hatodikos lányok táncbemutatója, szívtánc és skót tánc tette még színesebbé az egyébként is fergeteges mulatságot. Hisz a munkán kívül életünk velejárója a felhőtlen kikapcsolódás, a szórakozás is. Találjuk meg ezek megfelelő arányát, tartsuk be a társadalom írott és íratlan szabályait, és soha ne feledjük, hogy minden tettünket a szeretetnek kell átjárnia ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen életünk. Bukor Erzsébet

„Ne várj! Nyisd ki hát most A szíved ajtaját! S meglátod, megérzed ekkor A karácsony igazi varázsát.” (Czibere Tünde) Közeleg az év legszebb ünnepe, a karácsony. Sok szeretettel meghívjuk a kedves szülőket, gyerekeket és minden érdeklődőt a Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola éttermében rendezendő karácsonyváró délelőttre. Időpont: 2007. december 8. (szombat, 9.00) Program: – mézeskalács-készítés Mindenkit szeretettel várunk!

– kismesterségek – karácsonyfa-díszítés

16

2007. december

HONTI LAPOK

„Ismer az egész ország, ez az én elismerésem.” Beszélgetés Bodonyi Andrással 60. születésnapja ürügyén Bodonyi Andrást nem kell különösebben bemutatni olvasóinknak, ismerik őt határon belül és határon kívül. Ismerik őt pedagógusként, népdalgyűjtőként, zeneszerzőként, muzsikusként, kultúraszervezőként, népnevelőként. Hosszú éveken át járta az ország iskoláit, kultúrházait megzenésített verseivel. Vitte a falvakba, városokba a magyar kultúrát, az anyanyelv szereÉleted termése nagyon gazdag, miről is kérdezzelek? – Ez jó megállapítás. Mondhatom, talán kissé szerénytelenül, hogy eddig tíz ember életét éltem. Kezdjük az elején. Rögtön pedagógusnak készültél, vagy voltak más elképzeléseid is? – 12 évesen döntöttem el, hogy tornatanár leszek. A lökést Botló Árpád adta, aki a tornát tanította. Jó alapokat kaptunk tőle, nemcsak testnevelésből, de magyarságtudatból is. Többen is együtt indultunk akkor 1964-ben. Rajtam kívül például Kapuszta Péter, Révész Ferenc, Repka István. Tehát a testnevelés felé indultál el. – Meg a zene felé is, hiszen közben zeneiskolába jártam. Ami fontos, hogy 1969-ben elvégeztem Nyitrán a Pedagógiai Főiskolán az 1–5 és testnevelés szakot. A katonaság után nem volt problémám munkahelyet találni. Több helyre mehettem volna, de Ipolybalogot választottam, ahol Pölhös Imre volt az igazgató, aki tudatosan gyűjtötte maga köré a hasonlóan gondolkodó embereket. Két évig voltam itt, aztán Szécsénke következett, ahol 6 évig romákat tanítottam. Aztán egyik pillanatról a másikra Pozsonyba kerültem, a Csemadok Központi Bizottsága munkatársa lettem. Egy év után azonban otthagytam, mert nagyon megterhelő volt számomra a sok utazás, az országjárás. Pozsony után Ipolyság következett. – A városi kultúrházban folytattam,

tetét. 30 éve működteti a Kincskeresők népművészeti csoportot, dalaiból öszszeállítás jelent meg kazettán, diákindulója a Magyarul dobban ez a szív országos sláger lett. Éneklik minden magyarok lakta vidéken. Jelenleg is aktív tagja egy színházi együttesnek, még a 60. életévét betöltve is járja az országot.

ahol rövid ideig még igazgató is voltam. Újabb állomás következett: 1983tól 4 évig nevelőként dolgoztam a mezőgazdasági iskolában. Aztán Palástra hívtak, ahol nagyon szép 2 és fél évet töltöttem. Ekkor Ipolyságon hirtelen testnevelő kellett, és áthelyeztek kérdezés nélkül. Igaz, a palásti szülők petí-

ciót adtak be a járásra, hogy maradhassak, de nem értek el eredményt. Ezután jött a rendszerváltás. Te is váltottál. – Amikor lehetett, elmentem vállalkozónak. Gyerekműsorokkal jártam az országot. Szlovákiai magyar költők verseit zenésítettem meg, ezekkel minden szlovákiai magyar oktatási intézménybe eljutottam óvodáktól középiskolákig bezáróan. A 90-es évek közepén azonban az emelkedő árak lehetetlenné tették a vállalkozásomat. Minden megdrágult, a műsort meg nem lehetett

drágábban kínálni. Újra munkahelyet kellett keresnem. Szepsi következett, ami Ipolyságtól jó messze van. – Azért választottam éppen Szepsit, mert itt nemcsak én, hanem a feleségem is kapott állást, sőt lakást is kaptunk. 1994 szeptemberétől 2000-ig voltunk itt. Ezután az ipolysági zeneiskola következett, majd a Pongrácz Lajos Alapiskola, ahonnan 2004-ben hirtelen jött betegségem miatt nyugdíjba kellett mennem. Attól kezdve kíméled az egészségedet? – A lényeg az, hogy a napi programomat magam szabom meg. Igaz, hogy nem dolgozom kevesebbet, de szabad vagyok. Ez az állapot kevesebb streszszel jár. Egy kisebb vállalkozásba is kezdtem, hangszerüzletet nyitottam. Nem igazán pénzkereső foglalkozás, de nézzük most a másik életpályádat, amely ugyancsak mozgalmas volt. – A tanítás mellett a zene mindig életem része volt. Szorosabb kapcsolatom a népművészettel a Kincskeresők folklórcsoporttal kezdődött 1974-ben Felsőszemeréden. E csoport részére gyűjtöttem népdalokat a környéken, elsősorban Ipolyszakálloson, Paláston, Szécsénkén, Kelenyén és Ipolyfödémesen. Mi lett ezzel az anyaggal? – Dunaszerdahelyen van feldolgozva a Csemadok adattárában. Egy ilyen gyűjtésemmel a Tavaszi szél vizet áraszt országos döntőjében 3. díjat szereztem . De n emcsak egyénil eg, a Kincskeresővel is többször nyertünk nívódijat a Tavaszi szél vizet áraszt döntőjében. Meddig működött a Kincskeresők? – Még ma is működik. 30 éve minden évben készült műsorunk, igaz, nem mindegyikkel szerepeltünk országos fesztiválon. Ez idő alatt több mint 200 szereplővel dolgoztam. Az anyagot mindig én gyűjtöttem, ez volt az alapja

HONTI LAPOK

a műsorunknak. Jelenleg három állandó tagja van a csoportnak, de ha szükséges, mindig vannak, akikhez fordulhatok segítségért. A Kincskeresők tehát változatlanul kitart, végigkísér az életeden. – A Kincskeresők küldetése nem változott, de ma már alkalmazkodnunk kell a közönséghez. Úgy színpadra lépni, mint régen, ma már nem lehet. A közönség mást igényel, stilizálni kell az előadást. A népdalt megváltoztatni nem lehet, nem szabad, de keretbe foglalni igen. Új környezetbe, például szerkesztett népi játékba. Most például egy lakodalmas műsort tanulunk be. Az ilyen összeállítások szórakoztatják az embereket. Szüreti mulatságokban is gyakran szerepelünk. Tartozik valahova a csoport? – Ebben az évben a Pongrácz Lajos Társaság karolt fel bennünket. Ez azt jelenti, hogy az ipolysági Magyar Házban összejöhetünk, próbálhatunk. A népzenei vonal mellett munkásságodban van egy irodalmi vonal is. – Kapcsolatom az irodalmi színpadi mozgalommal 1975-ben kezdődött. A Csáky Károly alapította Madách Imre Irodalmi Színpaddal dolgoztam együtt. Első díjat is nyertünk a Jókai Napokon a Csontos Vilmos verseiből összeállított műsorunkkal. Dalol a föld volt a címe, s a zenéjét én szereztem. Nagy munka volt, a szereplőket Ipolyságtól Nagykürtösig gyűjtöttük össze. Öt műsort mutattunk be egymás után, aztán Pozsonyba kerültem, és vége lett ennek a korszaknak.

2007. december De szerepet vállaltál később a diákszínjátszásban is. – A 90-es évek elején volt egy Csillag-szóró elnevezésű vállalkozásom, amely névadója lett egy színjátszó csoportnak az ipolysági magyar alapiskolában. A legsikeresebb összeállítás a Bohóckonferencia c. műsorunk volt szlovákiai magyar költők verseiből. Ez nemcsak a Duna Menti Tavaszon nyert nagydíjat, hanem Magyarországon is az országos fesztiválon. Pakson volt a döntő, s a 13 különböző díjból 6-ot /!/ mi hoztunk el Ipolyságra. Ilyen még nem történt egy fesztiválon sem. Persze, a felkészítésben többen is részt vettünk, sokunk munkájának volt ez az eredménye. Zeneszerzőként is számon tartanak. Mi volt az első szerzeményed? – Egy lány kedvéért zenésítettem meg egy verset 17 éves koromban. De az igazi zeneszerzéshez akkor kaptam a nagy lökést, amikor felkértek, hogy az irodalmi színpad műsoraihoz készítsek zenét. A későbbiek során a gyűjtésekben szerzett gyakorlat sokat segített. Néhány dalodat az egész országban ismerik... – Van egy kedves történetem erre. Egy alkalommal a Csallóközben szerepeltem. Egy falusi tornateremben léptem fel, s a tanító néni azzal fogadott, hogy várjak a műsorkezdéssel, mert meglepetést készítettek elő. S elkezdték énekelni a Magyarul dobban ez a szív c. dalt. Kérdezték, ismerem-e. Persze, mondtam, én vagyok a szerző. Mi a sorsa a dalaidnak? Jó gazda módjára foglalkozol velük? – A termés java egy kazettán van,

17 sajnos, nem jó a felvétel, ezért ez nem terjeszhető. De van két cédém is. Kaphatók a zeneboltodban ezek a CD-k? – Még nem. De képzőművész barátom, Szabó Ottó ígérte, hogy elkészíti a borítót, s akkor már terjeszthető lesz. Jó lenne, ha karácsony előtt ez megszületne. Biztosan lenne vevő... Belekóstoltál a felnőtt színjátszásba is. – Belekóstoltam előbb zeneszerzőként, hiszen a kassai Thália Színház három darabjához is szereztem zenét, aztán zenészként és előadóként is van kapcsolatom a színházzal. A dunaszerdahelyi SZEVASZ színház két darabjában is szerepeltem Gágyor Péter felkérésére. Jelenleg a Gál Tamás alapította Epopeia együttes tagja vagyok. December 16-án lépünk fel új műsorunkkal, melynek Czajlik József a rendezője. Fellépsz egyedül is, saját műsoraiddal? – Ha hívnak, akkor igen. Például felléptem Inámban a mézfesztiválon, Nagycsalomján a falunapon. Muzsikáltam a vadászoknak, szerepeltem Ipolybalogon és a helyi könyvtárban is Vas Ottóval. De nem hagyhatom ki a garamkövesdi fellépéseimet sem. Itt minden évben szerepelek a Gyurcsó István-napokon. Bejártad egész Szlovákiát... – A pozsonyi Duna utcai iskolától Ágcsernyőig mindenhol jártam. Volt, ahol csak 15 gyereknek játszottam, de azért elfogadtam a meghívásukat. Ebben az évben ünnepelted 60. születésnapodat. Kaptál ez alkalomból valamilyen elismerést? – Kiemelkedő tevékenységért csak egy civil szervezet elismerését, a Pongrácz Lajos Társaság díját kaptam meg 2005-ben. Más – hogy úgy mondjam – komoly díjaim nincsenek. Ismer az egész ország, ez az én elismerésem. Mosolyokat, kézfogásokat egész Felvidéken kaptam és kapok. De hát én nem a díjakért dolgoztam sohasem. A magam útját jártam. Köszönöm a beszélgetést, és jó egészséget, sok-sok erőt kívánok olvasóink nevében is utad további sikeres járásához. Lendvay Tibor

18

2007. december

HONTI LAPOK

A Honti Corvin Kör hírei A tánc szeretete szebbé teszi az életet ,,Egy – két – há – négy, egy – két – há – négy, Dobban a láb, perdül a pár, Szól a nóta, indul a móka. Attila lába csárdást jár, Reá mered minden szempár. Csetlünk- botlunk, sebaj ! Annál nagyobb a kacaj. Cifra, kiszúró, bokázás, És már forog is a társaság.” Ebben az agyonhajszolt, jobbára öncélú életet élő emberi világban az ifjúságnak szüksége van közösségi tevékenységre. Találhatunk e kulturális örökségünk őrzésénél nemesebb motivációt az összejárásra? Hogy az egyénre gyakorolt egyéb jótékony hatásairól – mint a mozgáskultúra fejlődése, a zenei másság iránti fogékonyság kialakulása vagy a színpadi viselkedés alapjainak elsajátítása – bővebben ne is szóljunk. Ebből az elgondolásból merítve az ötletet indítottuk útjára – reményeink szerint nemcsak Ipolyságon, hanem a régióban – a táncház és játszóház szervezését. November 17-én első alkalommal próbáltuk megvalósítani az elképzelésünket. Természetesen hozzáértő szakember segítségével vágtunk neki a feladatnak. A táncház vezetésére Agócs Attila néprajzkutatót, a füleki Palóc Táncműhely vezetőjét – a Szőttes és Ifjú Szívek volt tagját –, a legjobb szlovákiai magyar férfi szólótáncost kértük fel. Nagy örömünkre ő ezt szívesen elvállalta. A kezdeti szorongások és álmosság pillanatok alatt eltűnt mindannyiunkból, Attila valami hihetetlen energiát sugárzott ki, és ez akaratlanul átragadt mindenkire. A profizmus magas

szintjét bizonyította, hogy varázslatos egyszerűséggel össze tudta kötni a játékot a néptánctanulással oly módon, hogy azt a gyerekek egyáltalán nem érezték mesterkéltnek. Fogékonyak, érdeklődőek és nagyon jól irányíthatóak voltak. Az önfeledt játékok, valamint az első tánclépések az őszi hagyományokhoz kapcsolódtak. Például a dióverés, a szüret, a Mártonnapi libaevés, a gabona elraktározása, az Erzsébet és a Katalin névnapok megünneplése és más, rég elfeledett népi tevékenységek felevenítéséhez. Azonfelül hogy remekül éreztük magunkat – ezt a gyerekek vidám zsivaja és jókedvű nevetése alapján bátran állíthatjuk –, megtapasztalhattuk a közös játék, a csoportos tevékenység mérhetetlen összefogó erejét. Bepillantást nyerhettünk a dunántúli népi táncok koreográfiáiba, hagyományaiba s ezáltal nagyszüleink, sőt dédnagyszüleink életébe. Bízunk benne, hogy célunk – miszerint ápolni és megtartani kulturális örökségünket mindannyiunk feladata – megvalósítható ilyen és ehhez hasonló műsorok szervezésével. Mészáros Ildikó

Össze kell fogni... A nemrégiben Via Nova ifjúsági csoporttá alakult ifjúsági szervezet új úton kíván elindulni, miáltalal a fiatalságot nagyobb közéleti tevékenységre serkentheti. Ennek jegyében alakult meg szeptember végén az ifjúsági csoport lévai járásának elnöksége. Újabb – közösségteremtő – lépésként határokon átívelő kapcsolatokra törekszünk más ifjúsági szervezetekkel. E cél első lépéseként a Lévai járás alapszervezeteinek vezetősége és a FIDESZ Ifjúsági Tagozatának Nógrád megyei vezetői november 3-án Szécsényben találkoztak a közös célok megvitatása céljából. A találkozó résztvevői megállapodtak, hogy közös kulturális eseményeket szerveznek, közös kirándulásokon vesznek részt, egymás rendezvényein a tagság részt vesz, hogy a hatá-

rokkal elszakított magyar fiatalokat ezáltal is közelebb hozzák egymáshoz mind fizikai, mind lelki értelemben. Ezen kívül közös vezetőségi ülésekre kerülhet sor, amelyeken megvitathatók az egymást érintő kérdések. A szervezetek képviselői határoztak, hogy az egymás iránt érzett felelősséget s az ebből eredő kölcsönös együttműködés szándékát nyilatkozatba foglalják. Ennek tudatában: az ipolysági Via Nova ifjúsági csoport és a FIDESZ szécsényi ifjúsági tagozata nyilatkozatot fogadott el, melyben hitet tettek a közös együttműködés érdekében. A Via Nova lévai járási vezetősége és a FIDESZ ifjúsági tagozata szécsényi választókerülete együttműködési nyilatkozatot fogadott el. Mészáros Attila

Szülőföldem szép határa – második képzőművészeti pályázat Idén immár második alkalommal hirdettük meg képzőművészeti pályázatunkat, melybe óvodások és kisiskolások kapcsolódhattak be a gyermek világához közel álló témakörökben . Az elkészítés módját önállóan megválaszthatták. Több mint 150 alkotás érkezett hat iskolából és három óvodából. A munkákat szakmai zsűri értékelte: Czibulya Livia, a művészeti alapiskola tanárnője és Németh Géza művészpedagógus. A legeredményesebb alkotók könyv-

jutalomban részesültek, sőt részt vehettek a táncházban. A legszebb rajzok az ipolysági könyvtárban kerülnek kiállításra. Köszönjük az értékelők munkáját és támogatóink segítségét (Ipolyság város önkormányzata, a magyarországi Kráter Műhely Könyvkiadó, Gregor István mérnök, magánvállalkozó, Capák István, Matus Attila). Mészáros Ildikó

HONTI LAPOK

2007. december

19

A Musica Aurea Énekegyüttes vendégszereplése A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városka, Újfehértó immár nyolcadik alkalommal adott otthont a Nemzetközi Egyházzenei Kórustalálkozónak, melyet minden évben Szent Erzsébet tiszteletére rendeznek meg. Idén a Musica Aurea Énekegyüttes is meghívást kapott e rangos zenei eseményre. Az újfehértói kapcsolat városunk polgármesterének, Lőwy Jánosnak köszönhető, hiszen hosszabb ideje ismeri a rendezvény fő szervezőjét, Gyermánné Szabó Katalint, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Újfehértói Szervezetének elnökét, valamint Tóth Andrást, a település polgármesterét. A Musica Aurea Énekegyüttes 2007. november 17-én az újfehértói Városi Ifjúsági Kórussal és a hajdúszoboszlói Bárdos Lajos Városi és Pedagógus É-

nekkarral adott koncertet az újfehértói görög katolikus templomban. Az ipolyságiak számára nagy élményt és inspirációt jelentett a helyszín, hiszen ikonosztázion előtt még nem énekeltek. A lelkes közön-

ség pedig vastapssal jutalmazta műsorukat, melyben különböző zenei korszakokat és stílusokat megidéző művek csendültek fel Tömöl Gabriella és Béres Gá-

A Sziget Színház sikere Ipolyságon Talán azzal a megállapítással kezdhetnénk, hogy az ipolyságiak és a környékbeliek ráharaptak a szigetszentmiklósi Sziget Színház előadásmódjára, stílusára. November 13-án a színházteremben /nem ez volt az első ipolysági szereplésük/ bemutatták a James Rado, Gerome Ragni és Galt MacDermot amerikai szerzőhármas HAIR című kétrészes musicaljét Pintér Tibor rendezésében. A musical az 1968-ban „kirobbanó” életérzést, a hippiknek szinte az egész világra rátelepedő életstílusát vitte színpadra. Mi volt e mozgalom lényege? Lázadtak a szabadságért, tiltakoztak az egyre véresebb vietnami háború ellen. Szembefordultak a megkövesedett társadalmi kötöttségekkel. A darab – annak ellenére, hogy megszűnt napi aktualitása – azóta klasszikussá és világsikerré lett. A cselekmény lényege néhány mondatban összefoglalható. Claude /Mező Zoltán/, az egyik főszereplő úgy dönt, hogy katonai mundérba öltözik. A „kofferes” fiatalember útközben „fura” viselkedésű csapatba botlik. A szóértés kezdet-

ben nagyon döcög, de aztán felgyorsul a két világlátás közeledése. Pontosabban: Claude észreveszi, hogy a hippikből egyáltalán nem hiányzik az emberi szolidaritás. A szerzők egy balkezes kispolgári párt is bedobtak a fortyogó társadalmi üstbe. A lány – felfedezve a hippi-értékeket – fokozatosan átpártol hozzájuk, cserbenhagyva együgyüvé formálódó udvarlóját. Egy nagyszerű jelenettel zárul a történet: a hippik – minden akadályt legyőzve – meglátogatják a katonai alakulatnál vergődő Claude-ot. A tanulság: az emberi kapcsolatok frissítésére, nemesítésére minden korban szükség van. Természetesen ezekben a kapcsolatokban fontos szerepet kap a szerelem is. A pergő párbeszéd, a színvonalas zenei, illetve táncbetétek és a kiválóan előadott énekszámok kimondottan élvezetessé és – tegyük hozzá – tanulságossá is tették az előadást. A minősítésről maga a közönség gondoskodott – vastapssal jutalmazta a szereplőgárdát. Korpás Pál

bor vezetésével. Lőwy János, aki maga is megtisztelte jelenlétével a kórustalálkozót, méltán lehetett büszke az énekegyüttesre. A hangverseny után gazdagon terített asztal várta az énekeseket; vacsora közben lehetőség volt az ismerkedésre, miközben sok dicsérő szó is elhangzott a kórussal kapcsolatban. Az ipolyságiak a híres zarándokhelyen, Máriapócson töltötték az éjszakát, majd másnap egy rövid sétát tettek Nyíregyházán, és kellemes emlékekkel tértek haza. Az újfehértói kapcsolat nem szakad meg, hiszen a szíves meghívás és vendéglátás viszonzásaképpen a hagyományos ipolysági adventi koncerten (2007. december 15-én) fellép a település Városi Ifjúsági Kórusa. -z-

Köszönőlevél A Lontói Szociális Otthon igazgatója, Baka Anikó tisztelettel megköszöni a Honti Múzeumnak és Simonyi Lajos Galériának a nemzetközi fényképkiállítás szervezésében nyújtott segítséget, amely Lelkünk képei címmel került megrendezésre a Honti Múzeumban Ipolyságon 2007. szeptember 28-tól október 12-ig. Baka Anikó a Lontói Szociális Otthon igazgatója

Meghitt, békés karácsonyi ünnepeket és egészségben, boldogságban gazdag új esztendőt kíván az ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai Klub.

20

2007. december

HONTI LAPOK

Balczó András – a küldetéses kortárs Bizonyára nem közömbös a mindenkori ember számára, hogy milyen kortársak veszik őt körül, hogyan mozgósítják adottságait, tehetségét. Balczó András háromszoros olimpiai bajnok, tízszeres világbajnok – a nemzet sportolója – életutunk küldetéses kortársaihoz tartozik. Sport-, igazság- és emberszeretetével példát mutatott nemzedékének, de az idősebbeknek és a jövő generációjának is. Sportolói és emberi értékei felébresztették közvetlen környezete, az egész nemzet, de az egész emberiség érdeklődőbb hányadának a figyelmét is. Külön öröm számunkra, hogy a közelmúltban alakult Szokolyi Alajos Olimpiai Klub Ipolyságra is meghívta ezt az emberségmozgósító sportembert. A személyes találkozó előtt, október 29-én, az érdeklődők a Csemadok-székházban megtekinthették a Balczó Andrásról készült Küldetés c. filmet, melyet 1977-ben egy hónap alatt millióan láttak, majd a hatóságok betiltották. (A Kósa Ferenc rendezte dokumentumfilmet 2007. nov. 27-én láthattuk újra

a Duna TV-ben.) A személyes találkozóra okt. 31-én került sor a Csemadokszékházban. A találkozó megnyitójának első akkordjaként Matyó Márió előadásában elhangzott az Amint vagyok... kezdetű egyházi ének. Révész Ferenc, a Szokolyi Alajos Olimpiai Klub elnöke köszöntötte a becses vendéget és a több

digi életéről, az öttusával kötött barátságáról, a családról, a hitről stb. Korát /1938. aug. 28-án született Kondoroson/ meghazudtoló frissességgel és fegyelemmel araszolt végig a küzdelmes életúton. Amikor eljegyezte magát az öttusával, a sporttal, fokozatosan kikristályosodtak az alapelvei: nem szabad görcsösen ra-

mint száz főnyi hallgatóságot. Röviden vázolta Balczó András sportpályafutását, majd hangsúlyozta: nagy öröm számára, s bizonyára így éreznek a jelenlévők is, hogy a magyar sporttörténet egyik legnagyobb egyéniségét köszönthetjük városunkban. Balczó András veretes mondatokkal számolt be egész ed-

gaszkodni elképzeléseinkhez; ne használjunk tisztátalan eszközöket; ha valami nem sikerül, bízzuk a megoldást Istenre. Debreceni és nyíregyházi gimnazistaként megszerette az öttusa számait, s megfogalmazódott benne a szándék: világbajnok lesz öttusában. Az elhatározásokban nem szabad kételkedni – megvalósításukhoz szeretetre és akaraterőre van szükség, s ezek isteni ajándékok. Amit tapasztalt: a siker, vagyis a megvalósult vágy nem az igazi boldogságforrás. Inkább a küzdelem az. A nemzet-

Simol TEAM

Ipolyság, Sznf u. 48. Minden kedves ügyfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a

BIETA ÉTTEREM

hez való kötődés szálait vizsgálva elmondhatja magáról, hogy ezek az átlagosnál erősebbek. A sikerhez az alázat útján lehet leginkább eljutni. A mai sportot pénzcentrikusnak tartja, s szaporodik a pénzhitű emberek száma is. Az egyénnek a közösséghez való viszonyát minősítve megállapította: a közösség segíthet, de vissza is ránthat. S a magány? Öl. A családjára vonatkozó kérdésekre válaszolva megtudtuk, hogy második felesége (12 gyermekének anyja), Császár Mónika müncheni tornász olimpikon. Nem tartja tragikusnak, hogy gyermekei nem mindig járnak a sportoló szülők nyomdokain. Összefoglalásként elmondta, hogy küldetésnek tartja az életét, s meggyőződése szerint mindnyájunknak van küldetése ezen a földön. Az eseményeket és az elhangzottakat rögzítő szerkesztő meggyőződése, hogy – a szervezők érdemeként is – Balczó András csíraképes küldetéstudat-magvakat hagyott Ipolyságon. Korpás Pál

Kellemes karácsonyi ünnepeket, sikerekben gazdag, boldog új évet kíván minden kedves vásárlójának a D. L. H., spol. s r. o.

HONTI LAPOK

2007. december

Minden ügyfelünknek, a régió minden lakosának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a

FRASCH lakberendezés Ipolyság, Fő tér 5.

RELAX CENTRUM Ipolyság, Sznf u. 21. /fehér ház a posta mellett/ Karácsonyi ajánlatunk az Ön és kedves családja számára: – hátfájás elleni masszázs, – alakformáló procedúrák, – kondíciójavító kezelések, – karácsonyi procedúra-összeállítások korosabb vendégeink részére is. Karácsonyi ajánlatunk dec. 3-ától aktuális. Jöjjön el, és válasszon bőséges ajánlatunkból. www.relax.bhlc.sk; www.fitshop.bhlc.sk

MKP-közgyűlés Ipolyságon A Magyar Koalíció Pártja Ipolysági Alapszervezete november 20-án tagsági gyűlést tartott. A mandátumvizsgáló és javaslóbizottság megválasztása után Bélik György alapszervezeti elnök, Ipolyság alpolgármestere számolt be a szervezet és a képviselőklub munkájáról. Megállapította, hogy a vezetőség és a tagság egy része általában részt vesz a helyi magyar civil és kulturális szervezetek rendezvényein /56-os megemlékezés, Sajó Sándor-szavalóverseny stb./. A képviselőknek tu-

domásul kell venniük, hogy nagy nyomás és felelősség nehezedik rájuk. A kórháznak új igazgatótanácsa és igazgatója van. Az igazgatótanács elnöke Bélik György, a kórház igazgatója Gál Milan mérnök. A beszámolóból kiderült, hogy bizonyos érdekcsoportok kampányt folytatnak az igazgatótanács és az igazgató ellen. Szó esett az iskolák gondjairól, a város költségvetési problémáiról – egyes tervezett bevételek nem az elképzelésekkel összhangban alakultak. Hangsú-

Duchoňová – Duchoň

FARBY – LAKY Minden kedves vásárlónknak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog 2008-as új évet kívánunk

21

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog 2008-as új évet kíván minden vendégének a

RISTORANTE & PIZZERIA PIAZZA ITALIA ( E. B. Lukáč u. 1., Ipolyság) lyozott fontosságot tulajdonít a projektkészítésnek. Külső munkatársak, projektkészítő társaságok bevonására is szükség lesz. Egy jövőbeli feladat: hogyan racionalizálni a hőszolgáltatást – a fűtést. Zachar Pál mérnök, az MKP Országos Tanácsának tagja, a Lévai Járási Elnökség elnöke a két szerv tevékenységét tekintette át. Meglátásai szerint az MKP-nak igazodni kell az új politikai helyzethez: új kormány /koalíció/, új pártvezetés az MKP-ban. A csúcsvezetésben előfordulnak nézeteltérések az

aktuális fejleményeket illetően. Aktívabbak lehetnének a szakmai bizottságok is. A járási elnökség kapcsán elmondta, hogy még nem sikerült jóváhagyni a működési tervet és a szakmai bizottságokat. A vitában vélemények hangzottak el arról, vajon jó lennee, ha az MKP indítana valakit /például Bugár Bélát/ a következő köztársaságielnök-választáson. A felszólalók általában elvetették ezt a lehetőséget. A közgyűlés elnöki zárszóval ért véget. /korpás/

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván az

Oros Optika OROS ZOLTÁN

22

2007. december

HONTI LAPOK

Sajó Sándor-szavalóverseny Ipolyságon

2007. november 9-én a Palóc Társaság rendezésében Ipolyság város és az Ipolysági Városi Könyvtár közreműködésével hetedik alkalommal került megrendezésre Ipolyságon, Sajó Sándor szülővárosában a

versmondók találkoztak, emlékezve Sajó Sándor költőre, aki 1868-ban született Ipolyságon és 1933-ban halt meg Budapesten. Innen jött az ötlet, hogy határok nélküli szavalóverseny szülessen, ahol a magyar ajkú

magyar költők verseinek határ nélküli seregszemléje. A magyar alap- és középiskolák versmondóinak vetélkedőjén hazai, magyarországi és szlovéniai

szavalók találkozhatnak egymással. Az idén 20 alap- és 23 középiskolás versbarát állt a szakmai zsűri elé, hogy megmutat-

Szögedi Anna

Tóbisz Tinelli Tamás

hassa tudását. A rendezvényt nagy gondossággal most is Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke szervezte meg. Ő köszöntötte a több mint 100 vendéget, majd Lőwy János polgármester üdvözlő szavai után Szögedi Anna parlamenti képviselő nyitotta meg a nagyon kellemes és hasznos találkozót. A versenyzők Sajó Sándor és más magyar költő verseivel léptek a zsűri elé, melynek tagjai voltak: Patakiné Kerner Edit /a zsűri elnöke/, T. Pataki László és Csábi István. A legjobban szerepeltek Alapiskolások: 1. Gál Desire /Lendva, Szlovénia/, 2. Bocsó Blanka /Szécsény, Magyarország/, 3. Küplen Dolores /Lendva/, 4. Renczés Viktória /Deáki, Szlovákia/, 5. Horák Kitti /Szécsény/, 6. Bielik Klaudia /Dejtár, Magy./. Középiskolások: 1–1. Motesiczky Virág /Gúta, Szlovákia/ és Baló Emese /Salgótarján, Magy./, 2. Pál András /Ipolyság, Szlovákia/, 3. Horváth Zoltán /Balassagyarmat, Magy./, 4. Varga Bese /Salgótarján/, 5. Bugyi Anna /Balas-

sagyarmat/. Különdíjat Rozsár Edina /Gúta/ és Balázs Péter /Ipolybalog/ kapott. Az MKP Ipolysági Alapszervezetének díját Bélik György adta át a deáki Renczés Viktóriának. Ipolyság város polgármesterének díját Lőwy János adta át a gútai Motesiczky Virágnak. Szögedi Anna képviselő két versenyzőt díjazott: Pál Andrást /Ipolyság/ és Gál Desirét /Lendva, Szlovénia/. A jelenlévőket a szünetben Tóbisz Tinelli Tamás, a Misztrál együttes tagja megzenésített versekkel szórakoztatta. Az egész napos seregszemlét, amely a „Magyarnak lenni: nagy s szent akarat” Sajó-idézet jegyében zajlott, a költő szülőházán elhelyezett emléktábla ünnepélyes megkoszorúzása (MKP-alapszervezet, városi önkormányzat, Palóc Társaság, Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre, Csemadok-alapszervezet, nyugdíjasklub/ zárta. Ünnepi beszédet Popély Gyula történész mondott. Haládik Júlia

HONTI LAPOK

2007. december

23

T ÖRT É NE L E M

Szépapáink gyógyítója: dr. Berkó József Kétszáz évvel ezelőtt, 1807. december 10-én Balassagyarmaton született és százötven éve, 1857. május 20-án Ipolyságon hunyt el Berkó József orvosdoktor. E kettős évforduló jó alkalom arra, hogy e már szinte teljesen elfeledett orvos emlékét megújítsuk, és elhelyezzük őt „jeles elődeink” galériájába. Szüleiről, ifjúkoráról nem találtunk adatot. Meglehetősen későn, harminc éves korában, 1837-ben szerzett orvosi oklevelet a pesti egyetemen. Ekkor még kötelező volt az orvosi tanulmányok befejezésekor egy saját munkát, disszertációt, értekezést megjelentetni – sokan a korábbi hagyománynak megfelelően ezt latin nyelven tették meg. Berkó csupán a munkának adott latin címet „De balnei frigidis”, ám a szövegét már magyar nyelven írta. „A hideg fördökrül” c. magyar nyelvű érte-

kezését „Tekintetes Nemes Honth Vármegye Nagy Érdemű Karainak és Rendeinek. Kiknek a Jót, a Szépet, és a Nemest mindenkor pártolni lelkes tulajdonok” – ajánlotta. A magyar orvosi karon 1772 és 1849 között írt disszertációk tudós kutatója, dr. Dörnyei Sándor így jellemzi Berkó 29 oldalas munkáját: „A hideg fürdők általános hatásait, nőkre gyakorolt hatásait, a fürdéskor szükséges elővigyázatosságot, a fürdők alkalmazását egyes betegségekben, az ellenjavallatokat, a hideg vizes öntözéseket, a helyi /fej-, szem-, láb-, kézfürdők/ fürdők alkalmazását tárgyalja.” Egy másik orvostörténész, Bugyi Balázs a Priessnitz-féle hidegvízkezelés korai magyarországi történetének fontos munkájaként tartja számon doktorunk értekezését, kiemelve annak magyar szövegét /két korábbi, hasonló témájú

disszertáció még latinul íródott/. A disszertáció ajánlása már sejteti, hogy Berkó további életútja megyénkhez kötődik. Honti lányt vett feleségül, Hönigh Ignác csábi seborvos Anna nevű leányát. A Bugát-Flór féle „Magyarország orvosainak névsora 1840-re” ezt hozza Berkóról: „tekintetes Hont vármegye tiszteletbeli főorvosa, lakik Ipolypásztón”. Valószínű, hogy 1849-ben átköltöztek Bátra – a május 13-án elhunyt Horváth József járási orvos, akadémikus /!/ helyére, mert gyermekük, a későbbi híres ipolysági gyógyszerész, Berkó István már Báton született 1850-ben. Egy újabb haláleset – sógora, az ipolysági gyógyszerész, Hönigh Ferenc 1854-ben bekövetkezett halála – következtében költözhettek Ipolyságra, valószínűleg azért, hogy Berkóné

Hönigh Anna átvehesse a patika irányítását. Sajnos, a Bach-korszak honti történéseiről csak kevés adatunk maradt fenn – így csak sejtjük, hogy esetleg az aközben nyugdíjba vonult vagy elhunyt Stéger János megyei főorvos hivatalát is átvehette Berkó. Ha így történt, nem sokáig örülhetett a főorvosságnak, mert 50. születésnapját sem érte meg. A zólyomradványi levéltárban őrzött ipolysági halotti anyakönyvben megtaláltam halálhírét: halálának oka „hydrops”, azaz vizenyő, ami hátterében lehetett szív-, máj- vagy vesebaj. Felesége két évi gyász után férjhez ment a gyógyszertár alkalmazottjához, Sartorius Józsefhoz. A Berkó nevet fiuk, a már említett Berkó István gyógyszerész tette igazán híressé. Dr. Kiss László

Védett sírhelyek Ipolyságon A Heffter és Schramm család mauzóleuma A 1/27 Típusa: épített temetői sírkápolna Anyaga: kő, vas Mérete: 5 x 4,30 x 3,5 m Az épület tetejét valószínűleg kereszt díszíthette, mely letörött, csupán a csonkja látható. A bejáratot klasszicista stílusú oszlopok díszítik, és ugyanilyen stílusban készült a H és R monogrammal ellátott kovácsoltvas-rácsozat is, mely a bejáratot védi. A belső kétszárnyú ajtó fából készült, kisméretű kerek ablakokkal. A kripta belső tere teljesen üres, mindössze a jobb és bal oldali falon látható egy-egy márványtábla a következő felirattal: Az épület felújításra szorul. Dr. SCHRAMM FERENC /ÜGYVÉD/ 1884 – Az ipolysági temető területén ez az egyetlen ilyen jellegű építDr. SCHRAMM FERENCNÉ /szül. HEFFTER ILONA/ 1890 – 1970 (bal oldali tábla), mény. Az igen értékes klasszicista stílusú kriptát olyan polgári család emeltette valószínűleg 1939-ben, melynek tagjai orvosokSCHRAMM FERENC /JOGÁSZ/ 1917–1939 ként és ügyvédekként működtek a városban. SCHRAMM LÁSZLÓ/ ORVOS/ 1915–1984 /bszm/ (jobb oldali tábla).

24

2007. december

T üs ké k

Mennyből az angyal lejön hozzátok? A varázslatos mesevilágban senki sem csodálkozik, hogy mindössze három napig tart egy esztendő, amit nehéz szolgálattal, próbatétellel tölt a főhős, hogy kiérdemelje a becses jutalmat. Valóságos életünk megpróbáltatásai – bár cseppet sem mágikusak – időnként vetekszenek a mesebeliekkel, ezért néha mi is méltányolnánk a három napból álló év alkalmazását. Csakhogy a természet rendje szerint meg kell elégednünk a valóság alapú időbeosztással, kerek tizenkét hónap áll rendelkezésünkre, hogy ügyes-bajos dolgainkkal hadakozzunk. A hétköznapok egyhangúsága ellen azonban a találékony emberi elme kieszelte az ünnepeket. Mint különleges mérföldkövek az idő végtelen síkján, sorjáznak szép egymásutánban az egyéni és közösségi jeles napok. A folyamatos készülődés, várakozás a soron következő örömnapra alaposan felgyorsítja az idő múlását, mire minden képzeletbeli határkő mellett elhaladunk, bizony csak három napnak tűnik az esztendő. Elámulunk, hogy immár vége az évnek, ismét a csodás karácsonyra várakozunk. Vajon várakozunk-e? Tud-e várakozni a harmadik évezred embere őszintén, csendes elmélyüléssel? El tud-e szakadni a számítógépek vezérelte, túlpörgött világtól akár csak pár percnyi időre is, hogy elmélkedjen az ünnep lényegéről, egy kis rendet teremtsen stressztől gyötört lelkében, átgondolja értékrendjét? Csupán az igazi, meghitt várakozás teszi ugyanis teljessé az ünnepet, ezt minden gyermek tudja. Tele izgalommal számolni a napokat, újabb és újabb helyre rejteni az apró

ajándékot, nehogy idő előtt az anyu-apu kezébe kerüljön. Bizakodva várni a gyertyagyújtást nemcsak a karácsonyfa alá rakott csomagok miatt, de az ünnep utánozhatatlan, csodálatos hangulatáért. Felnőtt fejjel erről a sajátságos bűbájról megfeledkezünk. Az eszeveszett rohanásban észre sem vesszük, milyen értékektől fosztjuk meg magunkat. Nemcsak magunkat, gyermekeinket is! A pénz bűvöletében figyelmen kívül hagyjuk, hogy „mindennek megvan a maga ideje”. Összemossuk az ünnepeket, a gyerekektől elvesszük a várakozás misztériumát, kemény realizmusunkkal szétzúzzuk a titokzatosba, sejtelmesbe, a misztikusba vetett hitüket. Még sárgulni is alig kezd a fák levele, ám az üzletek polcain már mikulások hada pöffeszkedik. Mintha róluk szólna a nagyszívű adakozó, Mikulás püspök ünnepe! Hónapokig bámulják csemetéink a tarkabarka csomagolású csokifigurákat, az erőszakosabbja be is burkol néhányat december elejéig, anélkül, hogy tudná, rendkívüli, ajándékozó napnak számított hajdanán a Mikulásnap. Az egymással törődés, az önzetlen szeretet ünnepének, amit szintén lehetett izgalommal várni, akár a karácsonyt. Sőt, Luca napját is nevezetesnek tartották eleink, édességben, apró figyelmességben ilyenkor sem volt hiány. (Csodálom, hogy csoki-Lucákat még nem dobott piacra egy üzleti szellemmel megáldott vállalkozó se.) Mérföldkő volt ez a két nap, szuszszanásnyi „mini ünnep” a csendes, adventi várakozásban. Jelezte az igazi nagy ünnep, Jézus születése napjának közeledtét. Kétségtelen, hogy rendkívül

HONTI LAPOK

Pillanatképek – szavakban Amikor e sorokat rovom – november 28-án – verőfényes, de eléggé hideg idő éltet bennünket. Reggel még -3 fokos fagy szórta be dérrel a megfelelő fogadótárgyakat, terepeket. A következő egy-két napra még zordabb időt jósolnak a meteorológusok. Októberünkről azt állítottuk, hogy változékony, tarkabarka időjárást produkált. És november? Az is olyan mindenféle volt. Mindenszentek és halottak napján nem okozott gondot a gyertyagyújtás. Kellemes hőmérsékletű, viszonylag szélmentes idő köszöntött ránk. Ez a kedvesség 5-éig tartott, ezután egy csapadékos időszak következett: 6-án délután kiadósan havazott /de el is olvadt/, majd szinte naponként vonultak át vidékünkön a bőséges esőt, illetve havazást szállító frontok. A hegyvidékeken komoly közlekedési gondokat okozott a kiadós havazás. November 17-től szárazabb szeles időszak követ-

kezett. Fagypont alá ritkán süllyed a hőmérséklet. 25-én reggel +6 oC volt Ipolyságon. A következő napon /hétfőn/ már újra fagypont körüli volt a reggeli hőmérséklet, amit aztán a derült éjszakák még lejjebb nyomtak. A gabonaneműeknek kedvezett a novemberi időjárás – szépen kizöldültek az ősziek. A többször ismétlődő fagyos reggelek szinte teljesen letarolták a lomblevelűeket. * Ha valaki nem tudná, elárulom, hogy Ipolyság leggörbébb lépcsője – minden valószínűség szerint – a Vajanský utca lakóháztömbje középső lakóépületének egyik lépcsőházához vezet. A görbülés lehet egy felfedezetlen pince vagy egyszerűen a megbolygatott talaj serényebb mozgásának következménye. A probléma azonban az, hogy a lépcsőnek nincs gazdája. Szükség volna egy felelősre, aki

hangulatosak a karácsonyi díszbe öltöztetett, csillogó-villogó kirakatok, ám nem októberben! Előbb más „lelki” tennivalóra kell ráhangolódnunk. November elején öröklétre szenderült szeretteinkkel találkozunk a gyertyák lobogó lángocskái mellett, velük is „megbeszéljük” az elmúlt esztendőt, megajándékozzuk őket imáinkkal, gondolatainkkal, és emlékezünk. Az emlékezésből pedig az év utolsó hónapjában lassan a jelen felé fordulunk, „kibékülünk” a minket körülvevő világgal és magunkkal, hogy megünnepelhessük a mindig újjászülető szeretetet, s felkészüljünk az előttünk álló új esztendő megpróbáltatásaira. Régi világvége-jóslatok szerint az egyik figyelmeztető jel az lesz, hogy összekeverednek az évszakok: se langymeleg tavaszra, se igazi nyáridőre, se

havas télre nem számíthatunk, csak amolyan se hús, se hal őszre. Az időjárás szeszélyeire gondolva az embernek megborsódzik a háta. Vége készül a világnak? Bizonyára, hiszen minden elmúlt év egy kicsit megszokott világunk végét is jelenti, míg az eljövendő egy újabbnak a keletkezését. A hagyományos életritmus feldúlása, a belső egyensúly megteremtésének hiánya azonban valóban zűrzavarhoz, lelki világvégéhez vezet. Az advent a megtisztulás ideje, remek alkalom a rendrakásra, lakásban és lélekben egyaránt. Éljünk a lehetőséggel, várakozzunk őszinte gyermek módjára, hogy igaz átéléssel ünnepelve énekelhessünk: Mennyből az angyal lejött hozzátok… – mert a karácsony az örvendezés ideje. B. Szabó Márta

HONTI LAPOK helyrepofozná a görbületet. Több mint 30 éve nem „találkoztak” a lakosok ezzel az illetékessel, pedig talán mindenki becsületesen fizeti a lakbért és házadót is. * Naponta ömlik a városi hangszóróból a következő felhívás: a városi területfenntartó arra kéri a lakosokat, hogy a biohulladékot /gyom, fagallyak stb./ a konténerek mellé helyezzék, ahonnan majd fokozatosan elszállítják. A gyomhalmok már kazalnagyságúra nőttek, de a „fokozatos” elszállítást nem nagyon tapasztalják a lakosok. * November utolsó napjaiban országunk kormánykoalíciója permanens válságban fetreng. Az ok: a földalap körüli pártoskodó hercehurca, vagyis egyfajta próbálkozás arra, hogyan kanyaríthat ki magának egy jókora szeletet a közös vagyonból egy kisebb érdek-, illetve pártcsoport. Vajon kilábalnak-e ebből a válságból? A korlátlan hatalomszomj általában oda vezet, hogy a partnerek még főbenjáró bűnöket is megbocsátanak egymásnak. * Megélhetési politikus – olvasom egyre gyakrabban mind a szlovák, mind a magyar sajtó-

2007. december ban. Hogyan definálják? Valahogy így: odacsapódik valamilyen érdekcsoporthoz vagy párthoz, amelynek megvan az esélye, hogy hatalmi pozícióba kerülhet. Ebben a közegben minden lehetőséget kihasznál magánvagyona gyarapításához. S a leglényegesebb: elvei egyáltalán nincsenek, csupán a haszonelvűség következetes megszállottja. Ezért ne csodálkozzunk, hogy úgy zajlanak a parlamenti viták, ahogy zajlanak. * A levegőben lóg annak a minisztériumi elképzelésnek a lényege, hogy a szlovákiai magyar iskolák tankönyveiben a helységnevek csak szlovákul szerepeljenek /esetleg megengedhető, hogy zárójelben – ragozatlanul? – magyarul is/. Sok tankönyv újrakiadására lenne szükség, ha ilyesmit következetesen meg akarnának oldani. Erre lesz pénz? Ugyanis van ilyen tapasztalatunk – az oktatási hatóságok leiratai szerint rövidítik az iskolák költségvetését. És ha már új könyvek kiadásáról meditálnak az illetékesek, akkor töltsék meg azokat modernebb tartalommal, s ne a helységnevek nemzetiségén bazírozzanak. /ás/

Köszönetnyilvánítás Fájó szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, barátnak és ismerősnek, s mindazoknak, kik 2007. november 17-én elkísérték utolsó útjára az ipolysági temetőbe drága halottunkat,

Melicher Bélát, kit a halál 78 éves korában váratlanul ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot és az együttérző, vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Örökké gyászoló családja Kétszobás, balkonos, magántulajdonban lévő szövetkezeti lakást vásárolnék. Tel.: 0902-324606.

25

Normális? Soha ki nem állhattam az összeférhetetlen, mindenenmindenkin átgázoló, a hatalomhoz tíz körömmel ragaszkodó embereket, főleg hogy mindezt állítólag a mi érdekünkben teszik. Parlamentünk pedig dugig van az éppen ilyen emberekkel. Az egyik fél kerül-fordul fejeket követel, a másik erőfölényének tudatában beleröhög az egyik pofájába. Keselyűk és hiénák módjára keresik a lehetősésget, hogy keresztbe tehessenek egymásnak, hogy a saját érdekeik juthassanak érvényre. Még a nyilvánosság előtt sem átallják becsmérelni egymást. Csupán egy dolgoról feledkeznek meg eközben, hogy mit várnak el és mit kapnak bizalmukért az őket felelős beosztásba juttatott polgárok. Már régen nem a választók érdekei a döntőek, azok már a választások másnapján feledésbe merültek. Dühöng a hatalmi harc, és dühöng a polgár is, csakhát a kettő már régen nem ugyanarról szól. Sokszor kapunk a fejünkhöz, hogy mi nem ezt akartuk, mi egy sokkal szebb társadalmat képzeltünk el, ahol majd meghallgatják problémáinkat, és majd megoldják azokat. Naivak voltunk újra. Ugyan kit érdekelnek a piti kis megélhetési problémáink, mikor milliókról, milliárdokról van szó. A polgár /ne adj´ isten!/ elemel a boltban egy csokit vagy egy kiflit, máris megbélyegzik. Aki odafönt elsikkaszt néhány milliócskát, annak haja szála sem görbül. Itt van például Tomanová asszony esete. Ellenzék ide, ellenzék oda, még ma is gondtalanul parlamentkedik jónéhány milliótól megfosztva a polgá rokat. Megvédte őt az annak idején vaskezet ígérgető Fico úr. Noná, hisz egy fészekaljból valók! Ebből a szempontból vi-

szont nem volt szerencséje Jureňa úrnak. Fico úrnak a koalíció szétesését is komolyan fenyegető döntése alapján Jureňa úr menni kényszerült. Istállós búcsúbeszéde alatt verte az asztalt, mint jég a határt, szidta Ficót, a köztársasági elnököt, de véletlenül sem volt hajlandó egy szóval sem elismerni, hogy emberek, azért tényleg odafigyelhettem volna a dolgokra, hisz nem kis pénzekről volt szó. Ha az ő reszortjában történt az ominózus machináció, hát ugyan ki feleljen érte, ha nem ő? Szerintem nem is a gyanúba fogás ellen tiltakozott, hanem azért, mert munkahelyének elvesztésével nem kis bevételről volt kénytelen lemondani. De azért meg kell mondani, nem akármilyen helyszínt választott hattyúdalához. Nyitott ajtajú istállót, melyben békésen kérődzött a sok jámbor jószág. Én azért rájöttem, hogy Jureňa úrnak ezzel két üzenete is volt az ország számára. Az egyik, hogy nincs helye az istállóban – parmamentben –, a másik pedig, hogy az ilyen marhák miatt kell megválnia a miniszteri széktől. Már csak egy dologra vagyok kíváncsi, nevezetesen: szegény tehenek magukhoz tértek-e már az akkori, körülöttük zajló cirkusz okozta sokkból? Szegény állatok! Van egy olyan mondás, hogy ma nekem, holnap neked. Nem volt hülye ember, aki valamikor ezt mondta. A hülye csak az, aki nem tulajdonít neki megfelelő figyelmet. A csodák hatása is hamar elszáll, és marad a puszta csalódás, a kiábrándulás. Véleményem szerint a közeljövőben sokan fognak még csalódni és kiábrándulni, akik ma még a fellegekben járnak! A fellegekből pedig nagyot lehet ám esni! Belányi Gyula

26

2007. december

A 2007/08-as fociidény őszi táblázatai IV. liga – délkeleti csoport 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Topoľníky Palárikovo Vion B - Volkovce Deménd Sereď Vieska Hurbanovo Ipolyság Horná Králová Sládkovičovo Kolárovo Pata Komárno Imeľ Tešedíkovo Poľn. Močenok

15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15

11 10 9 9 9 7 7 6 7 6 6 5 4 5 4 2

2 3 2 1 0 3 1 3 0 2 1 1 3 0 2 2

2 2 4 5 6 5 7 6 8 7 8 9 8 10 9 11

33:10 24:11 26:14 30:20 28:16 41:25 28:25 29:25 15:23 24:22 23:29 29:42 17:23 18:40 17:30 10:37

35 33 29 28 27 24 22 21 21 20 19 16 15 15 14 8

71:8 52:20 67:10 36:12 39:31 32:21 25:22 21:34 27:29 17:33 26:52 24:39 21:44 21:56 23:43 21:69

41 39 38 31 26 25 23 20 18 17 16 14 11 10 7 7

Területi bajnokság 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Tlmače Želiezovce Levice Čajkov Palást Starý Tekov Žemberovce Podlužany Kozárovce Plavé Vozokany Nová Dedina Felsőtúr Nový Tekov Dolný Pial Hronské Kľačany Šarovce

15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15

13 13 12 9 8 8 7 6 5 5 5 3 3 3 1 2

2 0 2 4 2 1 2 2 3 2 1 5 2 1 4 1

0 2 1 2 5 6 6 7 7 8 9 7 10 11 10 12

Területi bajnokság – III. osztály – délkelet 1. Sikenica 9 8 0 1 25:8 2. Farná 9 6 1 2 35:20 3. Lontó 9 6 0 3 35:18 4. Tek. Lužany 9 4 2 3 12:8 5. Ipolyszakállos 9 3 3 3 16:16 6. Hronovce 9 2 3 4 19:24 7. Málaš 9 3 0 6 14:30 8. Tompa 9 2 2 5 13:23 9. Egeg 9 2 2 5 13:24 10. Ipolypásztó 9 2 1 6 17:28

24 19 18 14 12 9 9 8 8 7

HONTI LAPOK Területi bajnokság – II. osztály

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Kalinčiakovo Čata Bátovce Pohr. Ruskov Lok Ipolyvisk Gyerk Nagytúr Rybník Jur nad Hronom Santovka Mýtne Ludany Hronské Kosihy Bory Ipolyfödémes Keť

15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15

9 8 8 8 7 7 7 6 7 5 5 5 5 5 4 3

4 4 3 2 3 2 1 3 0 5 4 3 2 2 2 2

2 3 4 5 5 6 7 6 8 5 6 7 8 8 9 10

47:21 30:16 33:25 37:28 25:18 23:19 19:26 34:23 22:28 16:19 16:24 29:33 30:35 27:33 15:32 17:40

31 28 27 26 24 23 22 21 21 20 19 18 17 17 14 11

Ificsapat – IV. liga – délkeleti csoport 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Vrakuň Hurbanovo Sereď Šurany Štúrovo Veľký Meder Orechová Potôň Dvory n. Žitavou Nesvady Ipolyság Gabčíkovo Baloň Šamorín Janíkovce Sokolce Tvrdošovce

15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15

9 10 9 9 8 8 8 7 7 6 6 5 4 4 4 4

3 0 2 0 2 1 0 2 1 2 0 3 5 2 1 0

3 5 4 6 5 6 7 6 7 7 9 7 6 9 10 11

45:19 45:21 29:14 30:24 40:24 35:28 31:28 27:33 21:29 23:32 30:34 17:32 34:30 18:35 18:41 24:43

30 30 29 27 26 25 24 23 22 20 18 18 17 14 13 12

Diákcsapat – kerületi bajnokság – keleti csoport 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Komjatice Komárno „B“ Kmeťovo Ipolyság Jur n/Hronom Sokolce Bátorove Kosihy Topoľčianky Tekovské Lužany Pribeta Imeľ Kolárovo Svätý Peter Palárikovo

13 13 13 13 13 13 13 13 13 13 13 13 13 13

13 11 8 8 8 7 6 5 5 4 4 4 2 0

0 1 1 1 0 1 2 1 0 1 1 0 2 1

0 1 4 4 5 5 5 7 8 8 8 9 9 12

68:7 57:7 46:15 42:20 30:23 31:21 22:18 17:36 21:23 22:37 17:32 28:51 12:61 7:69

39 34 25 25 24 22 20 16 15 13 13 12 8 1

A Hont–Ipoly menti régió havilapja. Nyilvántartási szám: OÚ 3/95. Főszerkesztő: Štrba Péter. Tel.: 036/7411026 e-mail: [email protected] www.sahy.sk Nyomtatás: CICERO, Léva. Szerkesztőbizottság: Bendíkné Szabó Márta, Kajtor Pál mérnök, Korpás Pál, Lendvay Tibor. Kiadó: Ipolyság város önkormányzata, Fő tér 1., 93601 Ipolyság; tel.: 036/7411054. A szerkesztőség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelősséget nem vállalunk.

HONTI LAPOK