International GTE Conference MANUFACTURING 2012 14-16 November, 2012 Budapest, Hungary
AZ NC GÉPTŐL AZ IMS-IG HATVANY JÓZSEFFEL Horváth Mátyás, BME A hazai szerszámgépgyártás már a hatvanas években csatlakozott az NC technika által fémjelzett korszakváltási folyamatokhoz, és azokat a nyolcvanas évek végéig szorosan követte, sőt, néhány részterületen meg is előzte a legfejlettebb országokat is. A harminc évet átívelő korszak két emblematikus alakja Hajós György és Hatvany József volt. A KEZDETEK: A 60-as ÉVEK Hajós György kezdeményezésére (aki szinte matematikai pontossággal volt képes „kiszámítani” a gépipari fejlesztés soron következő lépéseit) az OMFB támogatásával a Csepel Szerszámgépgyár Tari Antal irányítása mellett kifejlesztette az ERS-200 (majd ERI250) típusú NC revolveresztergát, igazodva a Krupp cég által körvonalazott követelményekhez. A gépek, főként a pályavezérlései ERI-250 sokszáz példányban jutottak el a főként nyugati piacokra. Pár évvel később a SzIM is kifejlesztette első NC gépét. Nyugati példák (APT, majd EXAPT, 2 CL stb) nyomán itthon is felismertük, hogy a számjegyvezérlésű gépek hatékony programozása csak számítógépes rendszerekkel oldható meg. Hatvany József a nyugati rendszerek honosítását szorgalmazta, míg a Gépipari Technológiai Intézet, ahol már korábban megindult a hályogkovács bátorságával a hagyományos gyártás (képlékeny alakítás, forgácsolás) számítógépes tervezése, a hazai fejlesztés mellett döntött és megindult a két esztergához hazai rendszer fejlesztése is. Rivalizálás, majd együttműködés A GTI-sek (köztük jómagam is) bizonygattuk, a mi (leendő) rendszereink technológiai képességeik révén jobbak, mint az alapvetően geometriai szemléletű nyugatiak. Jóska (Joe) akinek már akkor nagy nemzetközi tekintélye volt, az önálló hazai fejlesztéseket kudarcra ítélt amatőrködésnek minősítette és élesen elítélte. Ugyanakkor felismerte, hogy a versengés helyett (mellett) együtt kell működni. Az EXAPT ás 2CL rendszer honosítási munkába bevonta a BME-t (Lettner Ferenc,) és a GTI-t (Blint Lajos) is. Az EXAPT Verein tagja lettünk, s a Pikler Gyusziék tanfolyamain a GTI-sek is elsajátították a rendszer alkalmazásának fortélyait, a posztprocesszorok írásának technikáját, sőt 2 munkatársuk eltöltött egy-egy évet az EXAPT aacheni központjában. Közben a GTI (az NME-vel együtt) békésen és sikeresen folytatta korábban elkezdett fejlesztéseit. Azt is felismerte, hogy „okosabb” NC rendszere nehezen alkalmazható más gépekre, s egyetlen helyes út az, ha előnyös tulajdonságait beintegrálják az univerzális APTszerű rendszerekbe.
1
Ennek a nyomait viseli az ISO CLDATA a KGST-ben általánosan elfogadott ISO bázisú processzor-posztprocesszor közbenső nyelv is. HETVENES ÉVEK: ORSZÁGOS ÖSSZEFOGÁS Ismét csak Jóska ismerte fel, hogy az NC technika gyorsuló hazai terjedése miatt a kutatók, fejlesztők, gyártók, alkalmazók (és oktatók) együttműködésének már intézményes kereteket kell kapnia. Kezdeményezte a Szerszámgépprogramozási Társulás (SPT), majd Egyesülés (SPE) megalapítását. Ebben a szerszámgép és-vezérlés gyártás, a nagyobb alkalmazók mellett a SZTAKI, a GTI, a két egyetem, főiskolák is tagok lettek, s azt tagdíjakból tartották fenn. Kézikönyvekkel, segédanyagokkal, példatárakkal, tanfolyamokkal, szaktanácsadással segítette a tagintézményeket. A hazai szerszámgépipar közben egyre inkább átállt az NC szerszámgépek és preciziós egységeik (pl. golyósorsók) gyártására. Ezt néha szokatlan módszerekkel is gyorsították: Hazay Jenő a SzIM Marógépgyár igazgatója elégette a harántgyaluk famintáit, hogy módja se legyen az elavult gépek (gazdaságtalan) gyártására. Fejlődtek a VILATI és az EMG vezérlései is, áttörték az embargós gátat: 3, majd (később) öttengelyes vezérléseket fejlesztettek ki. Összeállt és működött az SZTAKI irányításával az első hazai robotos, kétesztergás gyártócella (a hidraulikus robot nem volt igazán „szobatiszta”). Hatvany József egyedülálló nemzetközi tekintélyének és (részben) a már észrevehető hazai eredményeknek volt köszönhető, hogy mi rendezhettük meg a PROLAMAT’73 konferenciát, amely a szakma legrangosabb nemzetközi rendezvénye volt. Jóska ablakot (és ajtót) nyitott nekünk, zöldfülű sztakis és nem sztakis ifjabb kollégáinak a nemzetközi tudományos-kutatási közösség világára/világába. Sokunkat ő vezetett be nemzetközi szervezetekbe (IFAC, IFIP, CIRP). Ösztönözte, segítette (akár közös publikációkkal is) cikkek megjelentetését rangos folyóiratokban, előadások tartását nagy nemzetközi konferenciákon, hogy bennünket is megismerjen a nemzetközi szakma. Utóbbiakra jellemző, hogy itthon „főpróbát” kellett tartania minden előadónak, addig kellett csiszolni a mondókát, javítani az ábrákat („egy ábrán hat sornál több nem lehet”), míg Ő jónak nem ítélte. Óvta, emelte presztizsünket, „cipelt” magával bennünket, fontos találkozókra, tárgyalásokra, tekintélyes egyetemek üléseire. Néhány személyes élmény A kezdetben tartózkodó-lekezelő viszony néhány év után (úgy érzem) barátsággá változott, sőt képességeimet, lehetőségeimet túlértékelve külföldi megbízatása (IIASA) idejére felkért, hogy itthon helyettesítsem, éppen a CSSZG gyártórendszerének építése idején. Szociológiai tekintetben érdekes kapcsolat: a nagylaki kendergyári proligyerek a báró barátja és helyettese! Vajon ma megtörténhet ez? Sokat vitáztunk, s Ő igazát kegyetlen őszinteséggel képviselte. Ismét „amatőrködtünk”: távollétében CNC-t akartunk fejleszteni, de Jóska durván leállította, feltételek hiányában reménytelennek tartotta. Igaza volt! Később a Dialog CNC az USA kongresszusában is visszhangot keltő világszenzáció lett: a világ első párbeszédes vezérlője! Tudott elbűvölően kedves, figyelmes is lenni: születésnapomon Párizsban voltunk CIRP ülésen és vacsorára vitt a Souffle vendéglőbe. Csodálatos volt, előtte azt sem tudtam mi a szuflé.
2
Ugyanakkor meglátogattuk édesapját Bertalan bárót (József Attila mecénása volt), aki bírálta amit „ti kommunisták otthon csináltok”. Jóska, aki minden erejével a hazai műszaki fejlesztést szolgálta, türelmesen hallgatta a korholást, bár nem volt politikus. London, Bond Street: Jelentéktelen utca, feliratok, reklámok nélkül. Jóska bevitt az egyik jeltelen házba, amelyről kiderült, hogy olyan cipészet, ahova megrendelőként csak ajánlással juthat valaki. A tulajdonos régi kliensét megismerte, elővette a megfelelő (még a negyvenes években készült) személyes kartotékot és nagyon csóválta a fejét amikor Jóska „mindenes” cipőt rendelt. Szerinte gentleman ilyet nem visel. Úgy tudom, a cipő Jóska haláláig kitartott. Budapest: „Jeremiás siralmai”. Így minősítette a K+F politikát bíráló „fellépéseimet”. Ezek triviális dolgok voltak szerinte. Igen, neki, de nem a politikusoknak. Késésben? A 70-es években beértek a nagy hazai fejlesztések. A GTI NME-n működő részlege befejezte a TAUPROG rendszer fejlesztését Tóth Tibor vezetésével. A forgástest alkatrészek sorrend-és művelettervezésére szolgáló rendszer Franciaországban is feltűnést keltett (A GTI kereskedelmi igazgatója szerint „ebbe bemegy a szoftver és kijön a hardver”.) A kaján legenda butaság, de a rendszer megelőzte korát ugyanúgy mint a GTI-ben elkészült FORTAP NC esztergákra. Azóta sem szárnyalta túl képességüket, szolgáltatásukat egyetlen egy újabb fejlesztés sem. A baj csak az volt, hogy mikorra elkészültek az Algolt (GIER számítógép 32000 szómemória!) felváltotta a FORTRAN és az IBM. Így nem válhattak igazi üzleti sikerekké. Jóskának volt igaza, részben. Mert ez volt az EXAPT, a CL sorsa is. Az akadémiai, egyetemi eredetű iránymutató rendszereket felváltották a profi, tőkeerős vállalatok által kínált és folyamatosan karbantartott univerzális (vagy kizárólag saját gyártású berendezéseket kiszolgáló), egyre inkább CAD/CAM-nek nevezhető rendszerek, az új „felhasználó barát” ember-gép kapcsolati eszközök. Ennél sokkal fontosabb, hogy viszont felnőtt egy világszínvonalon képzett generáció a fejlesztésben, alkalmazásban, közép-és felsőfokú oktatásban (a TAUPROG és a GTIprog –a FORTAP „gyermeke” - ma is helyet kap az oktatásban. A hőskor sztakisai, gitisei, enemései stb, vagy azok neveltjei ma is ott vannak „minden kilométerkőnél” kutatásban, fejlesztésben, iparban egyaránt, itthon is, külföldön is. S a világszerte ismert rendszerekben fellelhetők az akadémiai ősök lenyomatai, struktúrákban, kapcsolati eszközökben, vagy éppen a mobilitásban. Azt is Hatvany József kezdeményezte, hogy fejlesszünk ki olyan keretrendszert, amely lehetővé tette (volna) a hatékony, maximális sebességű NC programozást az adott helyen szükséges tervező modulok (és csak azok) beépítésével. A bonyolult kompatibilitási problémákat megoldottuk (Bródy Feri, János Jóska stb) de a projektet befejezni sajnos már nem sikerült. AZ ARANYKOR: A 80-AS ÉVEK Ki más ha nem Hatvany József javasolta, hogy az érdekelt intézmények szakemberei közös munkával alapozzák meg a nyolcvanas évekre a gépgyártás (és a gépészmérnökképzés) fejlesztését segítő országos célprogramokat. Létrejött a Gépgyártástechnológiai (később Gépipari) Kutatási-Fejlesztési Társaság (GKFT) amelynek spiritusz rektora, szellemistratégiai vezetője az éppen nyugdíjba vonult Hajós György lett. Csodát csinált: képes volt arra lelkesíteni több tucat szakmabelit, hogy sok-sok hónapon át, önzetlenül ellenszolgáltatás nélkül és fegyelmezetten, sokszáz oldalnyi, jól strukturált dolgozatban lényegében
3
megtervezze a jövendő G/6 országos,OMFB/6 célprogramokat. A döntést persze az OMFB és az IPM hozta meg. (Már munka közben indultak olyan jelentős akciók, mint a háromorsós megmunkáló központ (Tajnafői József, SZIMFI), vagy az öttengelyes (egy és háromorsós) marógép (Esztergom). Ez az országos méretű összefogás előzmény nélküli és megismételhetetlen teljesítménye a hazai K+F közösségnek, amelyet méltányoltak és segítettek igazgatói minőségükben az érdekelt intézmények vezetői is. De a „mágnes és integrátor” Hatvany József és Hajós György volt. A két említett (és részben a G/1 jelű) célprogram eredménye egy mondatban is kifejezhető: korszakváltást hozott a hazai gép-és elektronikai iparban, valamint a gépészmérnökképzésben (részben más szakokon is). A G/6 a rugalmas gyártórendszerek a „szerszámgépgyártás, a robottechnika, a mechatronika, a robottechnika fejlesztése mellett milliárdokat áldozott a mérnökképzésre is. Szerszámgépekiparunk túlzás nélkül állíthatjuk, hogy felzárkózott a világ élvonalához (ld. 3 és öttengelyes hazai (EMG, VILATI) vezérlésű szerszámgépek, elektronikai kinematikai lánc (EKL) által szinkronizált mozgások fogaskerékköszörűn (Erdélyi Ferenc) közepes és nagy megmunkáló központok)), mikromotorok, sokszáz robot exportja a Szovjetunióba, ultrapreciziós eszterga (CsSzG) és több tucat egyetemi-főiskolai tanszék új technikai felszerelése, többek között 2 kísérleti gyártórendszer felépítése a BME-n és az NME-n 23, több karhoz tartozó tanszéket átfogó lokális hálózat kiépítése a BME-n stb. Ez a néhány kiragadott példa talán érzékelteti, hogy valódi korszakváltásról beszélhetünk. A szerszámgépipar és a felsőoktatás átlépett a digitális világba. S közben növekedett a rendszerek, berendezések (mesterséges) intelligenciája is, ami tovább növelte a felsőoktatás nemzetközi tekintélyét (kapcsolatrendszerét), az idelátogató „zarándokok” sorsát. Efficient use of defficient knowledge Vámos Tibor kezdte meg az AI alkalmazását, elsősorban az alakfelismerésre alapozva lényegfelismerésre (saját értelmezésem a „ fülcimpa” módszerre). Megint csak Jóska javasolta, hogy alkalmazzuk az AI módszereit a folyamattervezésben, - irányításban is. Az első PROLOG alapú próbálkozásunk (Márkus András, Váncza József) már 1979ben visszhangot keltett, a genetikus algoritmusokat alkalmazó gyártási sorrend optimalizáló kísérleti rendszer máig is gyakran idézett alapmű. Később a termeléstervezésben és -irányításban is elterjedtek a különböző módszerek (neurális hálók, fuzzy módszerek stb). Joe ezekben a részletekben nem merült el, de zseniális lényeglátásának bizonyítéka, hogy egyetlen mondatba sűrítve meghatározta az intelligenssé váló rendszerek (IMS) lelkét: a hiányos tudás hatékony alkalmazását. Táltosképzés Vámos Tibor „Magyar Műhely” c. írásában vetette fel, hogy váltani kellene a mérnökképzésben. Kifejezetten szűkkörű elitképzési kísérletre gondolt, azzal, hogy az megtermékenyíti majd a „tömegoktatást” is. A BME gépészkarát korszerű felszereltsége és oktatói minősége alapján alkalmasnak találta a kísérletre, a szervezőmunkát (jobb híján) rám erőszakolta. Nagyon megijedtem, de szerencsére mellénk állt a kar „krémje” Farkas Miklóstól Béda Gyuláig, a Fizika Intézet (Kónya Albert) is. A Nyelvi Intézet segített az első félévre jelentkező 60-80 kíváló tanulóból a
4
legjobb 12 hallgató kiválasztásában (magyar nyelvű esszé, két IQ mérési módszer, két nyelvi teszt stb). Minden hallgató saját „PC”-t kapott, harmadévtől egyedi tanterv szerint tanult, közös projekteken, választott projektvezető irányítása mellett dolgozott, amelyeket meg kellett védeniük, témakörökben előadást tartottak stb. Strommer Gyula dékán a „majd a körmükre nézek” kezdet után később annyira mellé állt, hogy a majdani orosznyelvű robottechnika szak kimunkálását is erre a „kísérleti csoportra” bízta. Jóska a „táltosképzés” kiemelkedően legjobb és legszorgalmasabb előadója volt. A „Technológia története” c. tárgyat vállalta el s „előbányászta” mindazt, ami az őskor („az ember szerszámkészítő állat”), a keleti (Kína) és európai ókor technológiai vívmányáról (pl. viaszvesztéses öntés Kínában) fellelhető volt. Előadásait, magnóra vettük, a kazetták, sajnos, a sok költözködés áldozatai lettek. A „táltosképzést” gazdaságossági megfontolások miatt megszüntették, de hatásai a mai napig is érezhetők. Orosznyelvű robottechnikai képzés A szovjet pártközpont magyar partnereitől értesülve arról, hogy a BME technikai felszereltsége jobb(!) mint a legjobb szovjet műegyetemé, kormányközi egyezmény alapján évente 15, a SzU (majd az Orosz Föderáció) területéről kiválogatott kiemelkedő képességű és elhivatottságú hallgatót küldött a BME-re, a hároméves alapképzés (és egyéves harmonizáló továbbképzés, magyar és angol nyelvtanulás) után kétéves robottechnikai képzésre orosz (részben angol) nyelven. Az orosznyelvű képzés sok évvel túlélte a rendszerváltást, s a 90-es évek közepén a magyar fél buta szűklátókörűsége miatt szűnt meg. Nagy kár! A „táltosképzés”, az orosznyelvű robotképzés a Műegyetem legmagasabb szintű mérnökképzési akciója volt, s mindkettő világhírre tett szert. Érthető, hiszen kiemelkedően tehetséges hallgatók szolgáltak „nyersanyagként” akik mesteri, sőt művészi szinten tanulták meg megszólaltatni a legkorszerűbb eszközöket. A mai napig kapom a világ minden tájáról a sikeres pályájuk, sorsuk alakulásáról szóló híreket. Vajon Hajós György, Hatvany József, Vámos Tibor, G/6 stb nélkül mindez lehetséges lett volna? Az alkony Jóska 1987-ben bekövetkezett halálával elkezdődött az aranykor alkonya is. Ez véletlenszerű egybeesés is lehet, hiszen ekkor indult meg a „nagy átkos” lassú agóniája, a piacok beszűkülése, a K+F megrendelések csökkenése stb. A nagy programokat még tisztességgel befejeztük, de Jóska hiányát akkor is, azóta is nagyon fájdalmasan éreztük és ma is érezzük. Vele a megfogyott csapat erősebb lenne. RENDSZERVÁLTÁS A váltás egyik legfájóbb következménye az, hogy a hazai K+F gépipari háttere megszűnt létezni, a COCOM megszűnt, a multiknak nincs (vagy alig van) ránk szüksége, a KKV-k többsége még nem innovatív. Akkor hát felesleges volt mindaz, amit 30 év alatt tettünk. Nem! - A maradék szerszámgépipar (Csepel, NCT) világszínvonalú termékeket gyárt (nem 15000, hanem 150-200 fővel);
5
-
-
A sokezer jólképzett mérnök és szakmunkás miatt települtek a 90-es években elsősorba hazánkba a multik; Az akadémiai intézetek és egyetemi tanszékek egyenrangú partnerei (helyenként koordinátorai) a nagy lélegzetű EU-s projektekben legrangosabb nyugati intézményeknek; A multik (GE, AUDI, KNORR BREMSE stb) egyre több K+F részleget telepítenek hazánkba; Ugyanezek több és több megrendelést adnak (pl. termelésinformatikai témákban) hazai K+F konzorciumoknak (ld. Monostori László csapatát); Több éve a BME Gépészmérnöki Karát tekinti a hazai versenyszféra, a „megrendelői piac” a legjobb, legfontosabb „beszállítónak”.
A JÖVŐ Az aranykor soha vissza nem tér. Visszavonhatatlanul részesei lettünk a globalizált világnak, annak összes előnyével és hátrányával (ld. K+F) együtt. Az akadémiai intézetek, felsőoktatási intézmények, létszáma (sok helyen decimális) nagyságrenddel csökkent, K+F kapacitások, külön+külön és együttesen is drasztikusan beszűkültek. Ennek ellenére is lépést kell tartanunk a világ élvonalával, mert csak ez adhat értelmet a kutatásnak és a felsőoktatásnak: harmadrendű egyetemekre nincs a hazának szüksége. 1980 körül honosítottuk meg egy OMFB tanulmányban a „nanotechnológia” kifejezést. Sokáig – még akadémiai körökben is – számunkra elérhetetlen csúcstechnológiának tartották, ma pedig (néhány területen) rutintechnika itthon is. Itt dörömböl az ajtókon a pikotechnológia: nem kristályos anyagokban 0.1nm (100 pm) vastagságú rétegeket választanak le tip based (tűbázisú) „marással”. Realitássá válik pl. a nanoméretű orvostechnikai robot. Remélem, nem leszünk passzív szemlélői ennek a technikának sem. Ez persze csak akkor lehetséges, ha Hatvany József megszállottságával, bátorságával, a mindig hiányos feltételegyüttes ellenére is tűzön-vízen át küzdünk/küzdötök a kitűzött célok megvalósításáért. És a maradék K+F erők összefogásával.
6
AZ NC GÉPTŐL AZ IMS-IG
HATVANY JÓZSEFFEL 1960-1990 Horváth Mátyás BME
SIKERTÖRTÉNET • Korszakváltás a gépgyártásban • Kormányzat (OMFB, …) • Vezéregyéniségek: Hatvany József Hajós György • Ipari vezetők: Tari Antal Hazay Jenő • Nagy K+F potenciál • Együttműködés • COCOM
HATVANAS ÉVEK: A KEZDETEK • Hajós György: OMFB NC program CSSZG: ERS-200, ERI-250 SZIM: NC eszterga Marógép
• Igény NC programozásra Hatvany: honosítás GTI: hazai fejlesztés • Rivalizálás: SZTAKI: EXAPT, 2CL GTI: TAUPROG, FORTAP
HETVENES ÉVEK: EGYÜTTMŰKÖDÉS • Jóska: közös honosítás (EXAPT, 2CL) SZTAKI, GTI, BME, NME SPT, SPE • Terjedő NC gépgyártás (Hazay Jenő) • Golyósorsók • Vezérlések • RGYR Csepelen, SZIMFI-ben • OTIR
Joe: ABLAK A VILÁGRA • • • • • • •
PROLAMAT ‘73 ISO ülés Publikációk Konferenciák IFAC, IFIP, … Tanulmányutak Kiküldetések
KÉSÉSBEN? • TAUPROG (Tóth Tibor) • FORTAP (GIER 32 kW, Algol) • Késő, de:
FORTRAN, IBM
– Jól képzett fiatal generáció
• APT, EXAPT, 2CL: hasonló sors • Hatásuk felismerhető • Profi rendszerek
NYOLCVANAS ÉVEK: ARANYKOR • • • • •
Hatvany: GKFT (Gépgyártási K+F Társaság) Vezető: Hajós György Társadalmi munka G6, OMFB6, G1, célprogramok Kidolgozás, megvalósítás EGYSZERI CSODA!
EREDMÉNYEK • Korszakváltás – Gépipar, mérnökképzés – Szerszámgépek: megmunkáló központ (Tajnafői József), öttengelyes marógép (Kovács László), UP eszterga (nanotechnológia)
– Vezérlések SZTAKI, EMG, VILATI (Dialog, 5D)
– EKL fogaskerékköszörűn (Erdélyi Ferenc) – Mechatronika – Robotok (IZZÓ stb.)
IMS KEZDEMÉNYEK • Vámos Tibor: „Fülcimpa” • Hatvany: AI a gyártásban – Folyamattervezés: Prológ, genetikus algoritmusok (Márkus András, Vánzca József) – Termeléstervezés (Somló János, Monostori László)
• Jóska: Efficient Use of Defficient Knowledge
FELSŐOKTATÁS: G6/5, OMFB6 • Gépészkarok „digitalizálása” – Gyártórendszerek – Lokális hálózatok – Robotok – Digitális méréstechnika – CAD/CAM rendszerek stb.
TÁLTOSKÉPZÉS • Vámos Tibor: „Magyar Műhely” – Elitképzés, kreativitás – Csinálja HM – Béda Gyula, Farkas Miklós, Kónya Albert, Strommer Gyula, Nyelvi Intézet – Egyéni tanterv, „PC”, projektek – Hatvany: „Technológia története c. tantárgy” (Kína, precöntés az ókorban)
– Strommer: orosz nyelvű robotoktatás főpróbája
• Túl drága!
ROBOTTECHNIKA OROSZUL • SZKP CK MSZMP PBBME – Jobb fölszereltség – Évente 15 hallgató – 2 tanév a BME-n – Somló János a motor – Túlélte a rendszerváltást – Helytállás a világban – PhD képzés bázisa
• Fizessenek az oroszok!
ALKONY ÉS RENDSZERVÁLTÁS • • • • •
Jóska halála 1987 „Az átkos” agóniája K+F alkonya Nincs ránk szükség A célprogramokat eredményesen befejeztük
NEM VOLT HIÁBAVALÓ • • • • • •
Csepel, NCT: világszínvonal (15 000 150) Nanotechnológia: rutin Multik beáramlása Európrojektek Újból K+F projektek (GE, Audi stb.) BME GK az első
SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK • • • • • • • •
Megismerkedés: ridegség, lekezelés Együttműködés: oldódás Túlértékelés Barátság: báró és nagylaki munkásgyerek Viták: szakmai, személyügyi Irónia: „Jeremiás siralmai” „Trabant főosztály” Úti élmények: Párizs, London, USA
A JÖVŐ? • Globalizált világ • Aranykor nem jön vissza • Új technológiai korszakváltás (pikotechnológia) • Aktív részvétel • Világszínvonalú felsőoktatás • Jóska és Gyuri bácsi példája erőt ad
