INTERJÚ LENDVAY ÁGNES ISKOLAI ÉNEKLŐ IFJÚSÁG 2010 XIII. KERÜLETI SIKER A TARTALOMBÓL: ÉV ÓVODAPEDAGÓGUSÁNAK ÉV PEDAGÓGUSA DÍJ KITÜNTETETTJÉVEL

XVI. évfolyam 2. szám 2010. május

„A siker nem más, mint Lelkesen haladni kudarctól kudarcig” Winston Churcill

TARTALOMBÓL:

ALAPOZÓ TERÁPIÁK ALAPÍTVÁNY MI IS A BAJ TANULÓINK TUDÁSÁVAL? ALTERNATÍV KONFLIKTUSKEZELÉS „EGYEDÜL UNALMAS DOLGOZNI!” GRATULÁLUNK! GUZSVÁN FERENCNÉNEK AZ ÉV ÓVODAPEDAGÓGUSÁNAK AZ

ÉV PEDAGÓGUSA DÍJ KITÜNTETETTJÉVEL

INTERJÚ LENDVAY ÁGNES ISKOLAI KÖNYVTÁROSSAL, AZ ÉV PEDAGÓGUSA DÍJ KITÜNTETETTJÉVEL

„ÉNEKLŐ IFJÚSÁG” 2010 XIII. KERÜLETI SIKER A FŐVÁROSBAN

A XIII. Kerületi Önkormányzat Pedagógiai Szolgáltató Központjának kiadványa Az alábbi cikk az óvodai fejlesztő-munkaközösség egyik foglalkozásának témája volt az idei nevelési évben. ALAPOZÓ TERÁPIÁK ALAPÍTVÁNY Az alapítvány szakmai vezetője dr. Marton-Dévényi Éva ideggyógyász, munkatársai között van szemészorvos, oligofrénpedagógus, logopédus, szomatopedagógus, pszichopedagógus, konduktor, testnevelőgyógytestnevelő és kimondottan ezeket a terápiákat végző szakasszisztensek. Az Alapozó Terápia kezdete 1987-re nyúlik vissza. Akkor jelent meg Magyarországon Ugo Pirro „A fiam nem tud olvasni” c. könyve, melyben a szerző hivatkozik egy mozgásterápiára, melynek egyik alkotója Delacato. E mozgásterápia segítségével sikerült a fiának meggyógyulnia a dyslexiából. Ez a könyv felkeltette dr. MartonDévényi Éva ideggyógyász érdeklődését. Beszerezte az eredeti könyvet, és a benne leírt vizsgálat és terápia alapján a gyógyító olvasás kiegészítésére és megalapozására elkezdte használni. A gyermekek kb. 40%-nál sikerült csak valamelyest az olvasás megkönnyebbedése, és csak néhánynál tapasztalt kifejezett javulást. Az Alapozó Terápia elméleti szinten Katona Ferenc professzor munkásságára épít, aki felfedezte, hogy a kúszás, mászás, felültetés (ún. lebegő ültetés) és járás, már a 20-29. magzati héten kiváltható. Ezek a mozgásminták nem reflexszerűek. Ezeket a mozgásmintákat ő elemi mozgásmintáknak nevezte el. Tehát már magzati állapotban magas fokú az ember mozgásszabályozása. A fejlődés útja az egyszerű emberi mozgásoktól vezet a fejlett emberi mozgástípus felé. dr. Marton-Dévényi Éva és munkatársai számára Delacatoék gyakorlati tapasztalata és az abból levont következtetések annál gyümölcsözőbbek voltak. Delacatoék felmérték a beteg gyermekeket, hogy melyik mozgásstádiumra képesek, és onnan juttatták a következő stádiumra (pl: ha a gyermek csak feküdni tudott, akkor 3 felnőtt naponta 4-5 percig passzívan „ráhelyezte”, elvégezte a kúszás mozgásmintáját szabályosan és ritmusosan, amíg csak a gyermek teste és idegrendszere rá nem érzett a mozgásmintára, és egyedül is képes lett rá). Delacatoék észrevették, hogy akik a program kezdetén nem tudtak beszélni (koruk szerint kellett volna), 59%-uk elkezdett szavakat mondani a terápia folyamán, holott beszédterápiát nem kaptak. Delacato és munkatársai ebből azt a következtetést vonták le, hogy az anyanyelvi területen (beszédben írásban, olvasásban) elmaradt gyermekek idegrendszere éretlen, elégtelenül szervezett. Van egy, csak az emberre jellemző egyedfejlődési sor: kúszás → mászás → járás → dominancia megválasztása, és van egy kizárólagosan emberi kommunikációs forma: beszéd → írás → olvasás. Tehát a kizárólagosan emberi, anyanyelvi kommunikáció fejlődése akkor lesz problémátlan, ha a gyermek problémátlanul végig megy a kizárólagosan emberi mozgás – érzékszervi fejlődési soron. dr. Marton-Dévényiék szerint is valóban az idegrendszer ontogenetikailag teljes beérése szükséges a legelemibb funkció, beszéd-, írás-, olvasáskészség tökéletességéhez. Az idegrendszer ontogenetikai beérése pedig a humán mozgásminták egymásutánjában és egymásra épülésében történik (pl. kúszás – mászás -- járás), vagy egymás mellettiségében (pl: földön csúszás – ülés), és ez a mozgássor a szenzoros éréssel együtt adja azt a szenzomotoros idegrendszeri fejlődési sort, melynek koronájaként megjelenik a beszéd, írás és olvasás készsége. dr. Marton-Dévényi Éva és munkatársai ennek értelmében kibővítették Delacato mozgássorát. Számukra minden olyan alapvető mozgásminta fontos és fejlesztendő, amelyen a normálisan fejlődő gyermek átmegy: fejemelések, fejfordítások, hason fekvő homorítás, úszásmozdulat, kúszás, mászás, felülés, járás és annak változatai, gurulás, ugrás, szökdelések és végül a dominancia megválasztásának, begyakorlásának ügyességi játékai. Ezek a fejlődési sort is képező mozgásminták adják az Alapozó Terápia gerincét, ezért ezt „nagymozgásoknak” nevezi. A terápiák: az Alapozó Terápia és az Anyanyelvi zenei hallásra építő módszer a fejlődésben elmaradt, készséghiányos gyermekek idegrendszerének fejlesztésére szolgál. Lényege, hogy az alapvető mozgásokkal még egyszer beindítja az idegrendszer érési folyamatát, és megalapozza annak funkcióit, hogy azután ezekre ráépíthetőek legyenek az úgynevezett magasabb funkciók. A terápiák és a fejlesztések 5-15 év közötti gyermekeknek ajánlottak. Fejlesztenek:  Anyanyelvi készséghiányos gyermekeket  dyslexiásokat, dysgraphiásokat  megkésett, vagy hibás beszédfejlődésűeket  mozgásfejlődésükben elmaradt óvodásokat 2

A XIII. Kerületi Önkormányzat Pedagógiai Szolgáltató Központjának kiadványa Ezeket a gyermekeket idegrendszer-fejlesztő mozgásterápiával kezelik, mely indirekt módon visszahat az anyanyelvi működés területeire.  Túlmozgásos figyelemzavaros gyermekeket, mozgáskoordinációjuk kifejlesztésével, mely által figyelmük, tanulási készségük javul.  Enyhe fokban értelmi fogyatékos gyermekeket idegrendszer-fejlesztő mozgásterápiával és komplex írás/olvasás terápiával.  Helyesírás-képtelen gyermekeket: az anyanyelv zeneiségét felhasználva újra tanítva őket, az anyanyelvet meghallani. A terápiát megelőzően a szülőknek egy „Anamnézis” lapot kell kitölteniük, amelyben rákérdeznek a terhesség lefolyásától a szülési körülményekig, a korai fejlődéstől, a gyermek fennálló problémáinak kialakulását jellemző történetig. Milyen a gyermek óvoda-iskola kapcsolata, milyen módszerrel tanult írni, olvasni és végül milyen a szülők meglátása szerint a gyermek személyisége, illetve még mit tartanak fontosnak. Ezután kerül sor a gyermek komplex, nagy vizsgálatára, amely beszélgetéssel kezdődik: családi helyzetről, testvéreivel való kapcsolatáról, általános tájékozottságáról, óvodán-iskolán kívüli elfoglaltságairól, állandó feladatairól, hogyan viszonyul a tanuláshoz. Közben meghatározásra kerül a gyermek testi fejlettsége. Mindezek után következik maga a vizsgálat:  Időbeli tájékozottság, a jelennek az időben való elhelyezése: évszakok, hónapok, napok, napszakok, aktuális dátum  Nagymozgások: fejemelés, felülés, mellúszás, kúszás, mászás, járások, ugrások, keresztmozgások, ritmus, finommotorika  Tér és egyensúly, irányok és testséma: gurulás mindkét oldalra, lassú forgás mindkét oldakra, bukfenc előre, keresés és megtalálás hallás után, tájékozódás bekötött szemmel, ujjak, mozgásreprodukció térben, vagy ábra után  EDTFELDT  Egyensúly: kötélen járás nyitott, majd csukott szemmel, lábon állás  Ideggyógyászati vizsgálat  Látásvizsgálat  Hallásvizsgálat: GMP  Gestalt csoport: alak-háttér megkülönböztetése, alakállandóság, Gestalt, azonosságkülönbözőség, érzékszervek közötti csatorna: csukott szemmel tárgy azonosítása  Emlékezet és spontán beszéd: auditív emlékezet, vizuális emlékezet, spontán beszéd képről, problémamegoldás: mit tennél, ha…  Domináns kéz, domináns láb: szem-kéz koordináció, tűbefűzés, gyöngyfűzés, gyertyaoltás, célzás labdával, tárgyak felszedése, labdapasszolás, kapura rúgás A vizsgálat után az ok és tüneti diagnózis felállítása következik, majd a fejlesztési javaslat. Az „alapozó terápia” ún. konduktor terápia, vagyis kell valaki, aki végig vezeti a gyermeket a terápián, ezt a gyermekre szabottan, hozzá igazodva tudja végezni. A terápia max. 5 gyermekkel végezhető, mert így van lehetőség mindegyikük egyéni fejlesztésére. A gyakoroltatási idő hetente 3X2 óra. Az első eredmények kb. fél év után észlelhetőek, és ekkor kerül sor egy kontroll vizsgálatra. Az óvoda egyik legfontosabb feladata a tanulásra való felkészítés, az ehhez szükséges képességek fejlesztése. Az óvodás gyermekek fejlettségének figyelemmel kísérése és képességeinek vizsgálata (DIFER stb…) rávilágít azon képességekre, melyek felzárkóztatást igényelnek. Az Alapozó Terápiák segítséget nyújthatnak az óvodapedagógusok számára a dyslexia veszészélyeztetett, a gyenge finommotorikus, grafomotorikus készségű, túlmozgásos/figyelemzavaros óvodások fejlesztésében. Kerületünkben, több intézményben plusz segítséget kaphatnak a fenti területeken nagyobb lemaradást mutató gyermekek az Alapozó Terápiát végző terapeutáktól is. Irodalom: dr Marton-Dévényi Éva, Szerdahelyi Márton, Tóth Gábor, dr Keresztesi Katalin Alapozó terápia tanulmány 1999. Vígh Ildikó fejlesztő óvodapedagógus Csupa-Csoda Tagóvoda 3

A XIII. Kerületi Önkormányzat Pedagógiai Szolgáltató Központjának kiadványa

Alternatív konfliktuskezelés Krétakör: Mióta foglalkozol behatóan ezzel a témával? Gálné Molnár Klára gyermekvédelmi szaktanácsadó: A konfliktuskezelés napjaink oktatási gyakorlatának egyik nagyon jelentős, azonban kielégítetlen területe. Nagy az igény – személy szerint az enyém is – a professzionális lehetőségek megismerésére, a mesterfogások elsajátítására. 2009 tavaszán hívták fel figyelmemet kollégáim egy, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által meghirdetett képzésre, amelynek témája az alternatív konfliktuskezelés volt. A képzést az ország három vidéki régiójának hirdették meg, szakképző intézetek részére. Sok esély nem látszott a bekerülésre. A tájékoztató napon azonban kaptunk egy kis reményt, melyet aztán a valóság követett: részt vehettünk a képzésben. A nyár folyamán több alkalommal, egyenként 30 órás modulban folyt a munka. Az első két modul a rogersi személyközpontú megközelítéssel, a harmadik a mediációval (közvetített tárgyalással), a negyedik pedig a resztoratív (helyreállító) technikákkal ismertetett meg bennünket. Krétakör: Mi a szerepe a mediátornak? Gálné Molnár Klára: A mediátor egy semleges, pártatlan személy, aki közvetít a konfliktusban álló felek között. Nem hoz döntést, nem ítélkezik és nem foglal állást, hanem arra törekszik, hogy közvetítsen a felek között, rávilágít a kölcsönös érdekeikre, szükségleteikre, s ezen keresztül tereli a folyamatokat a mindkét fél számára elégedettséget jelentő megegyezés felé. Sajátos eszköztárával kezeli az indulatokat, érzelmeket, ezáltal lehetővé teszi a kommunikáció javítását. Krétakör: A munkád során volt-e olyan, amikor fel tudtad használni ezt a tudásodat? Gálné Molnár Klára: A képzést követő időszak legizgalmasabb része az volt, hogy a megszerzett tudást miként lehet használni az iskolában. Mediáció vezetésére nem voltunk kiképezve, így a kezdő lépést a megismert technikai fogások alkalmazása, és legfőképpen a megváltozott, megerősített személyközpontú szemlélettel való közelítés jelentette. Lehetőségem nyílt gyerek-gyerek, szülő-gyerek és tanár-gyerek konfliktusok esetében is a próbálkozásra. Bátran kijelenthetem, hogy jól működik a módszer! Meggyőződésem, hogy az erőszakmentes vitarendezés alkalmazása nagyon sok pozitív hozadékkal jár: azok oldják meg a problémákat, akiket érint, lehetővé válik egymás jobb megértése, arról nem is szólva, hogy mintát ad a felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hogy a konfliktusokat békés eszközökkel, együttműködve is meg lehet oldani. Krétakör: Volt-e, illetve lesz-e lehetőséged a közeljövőben, hogy másokkal is megismertesd ezt a módszert? Gálné Molnár Klára: A képzés után legszívesebben mindenkit az általam bejárt útra terelgettem volna, annyira biztos voltam (és vagyok) a módszer eredményességében. Ennek persze objektív akadályai voltak: képzés nem volt, tanítási időszak alatt nehéz más programban részt venni, sok pénzbe kerül… Amit viszont megtehettem: összeállítottam egy anyagot a modulok során szerzett ismeretekről – később a tapasztalatokról is –, és ennek segítségével több közösségi szinten is tartottam egy interaktív elemekkel tűzdelt előadást, ahol bemutattam a mediációt s annak általános technikáit. A bemutató célja a fogalomtartalom megismertetése, a technikákba való bepillantás volt. Valamennyi csoportban megfogalmazódott az igény a gyakorlati képzésre. Egy szakmai napon nemrégiben az hangzott el az OFI egyik munkatársa részéről, hogy céljuk a „vírushordozók” megteremtése volt, akik majd másokat fertőznek meg. A vírushordozóvá nevelésem teljes mértékben sikerült, és ez esetben remélem, hogy sok embert meg tudok fertőzni. Krétakör: Volt-e olyan konkrét helyzet, ahol egy probléma megoldásában a környezetedben mediátor segített? Gálné Molnár Klára: Igen. Egy összetett és mélyen gyökerező konfliktus ügyében fordultunk az OFI keretei között működő Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat képzett mediátorához, aki három alkalommal látogatott iskolánkba. Ezt a szolgáltatást minden intézmény igénybe veheti, 12 alkalommal ingyenesen. 4

A XIII. Kerületi Önkormányzat Pedagógiai Szolgáltató Központjának kiadványa A gyakorlott szakember megfigyelése számomra külön tapasztalatokkal is szolgált. Krétakör: Mik a jövőbeni terveid? Gálné Molnár Klára: Rengeteg elképzelésem van. Személyes célom a mediátorképzés elvégzése. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 32. §-a az iskoláknak fegyelmi tárgyalást megelőzően egy egyeztető eljárás lefolytatását teszi lehetővé. Ennek vezetésére szeretném „alkalmassá tenni” magamat, s a PSZK részéről kínálatként megjeleníteni a szolgáltatást. Emellett egy szintén a képzésben részt vevő kollégámmal együttműködésben szeretnénk összeállítani egy programot felmenő rendszerben a konfliktuskezelés tanítása témakörében. Ez a pedagógusok számára tanórai és tanórán kívüli szervezésben is használható kézikönyv lenne. Egy másik terület, a kortárs mediátor képzés megvalósítása is szerepel jövőbeni terveim között. Gerbner Zsuzsa Pedagógiai Szolgáltató Központ

„Egyedül unalmas dolgozni!” Kooperatív tanulás? Kompetencia? HEFOP? Mit jelenthetnek ezek a szavak? Próbálják ki mások, aztán majd meglátjuk…! Így vélekedtem, négy évvel ezelőtt az első pályázat megnyerésekor. Később, látva a kollégák kezdeti nehézségeit, örömmel sóhajtottam fel, hogy ebből én még kimaradok. De aztán jött az irigykedés korszaka, mivel sok jó ötletet láttam, hallottam tőlük. Több nevelési értekezleten bemutatták ezeket a kollégák, ahol mi is kipróbálhattuk a kooperatív technikákat. A számos hospitáláson döbbentem rá, hogy a mai gyerekeket mennyire másképp kellene tanítani. A hangsúlyt az ismeretek halmozásáról a kompetenciákra, a képességek, készségek fejlesztésére kell helyezni. Ettől kezdve sokszor barangoltam a Sulinova honlapján, rengeteg ötletet találtam a modulokban. Természetesen a modul fogalmával sem voltam még tisztában. Ami tetszett megvalósítottam, kiscsoportban, páros munkában, ahogy sikerült. TÁMOP! Szövegértés-szövegalkotás kompetenciaterület. Ez a szó azt jelentette, hogy én is kipróbálhattam! De ekkor elkezdődött az aggódás. Negyedik osztályban? Elkezdeni valami újat, más tankönyv családból, nincs nyelvtan, új a csoportmunka, át kell rendezni a termet …? Rengeteg kérdésem volt! A nyári előkészületek során sem kaptam választ ezek jó részére, mert a segédanyagok, kézikönyvek inkább az első, második osztályhoz adtak nagyobb segítséget. A negyedikes modulokat olvasgattam, tanulási technikákat ízlelgettem. Szerencsés voltam, hogy két mentorom is lehetett. Az iskolai mentorom, mivel végigpróbálta, ismerte a modulokat, sok jó tanácsot adott. Segített a tanmenet megírásában, amit természetesen többször átírtam. A szeptemberi továbbképzés megerősített abban, hogy az elgondolásaim jók. Közben elkezdődött a tanév. Sikerült megtalálni a legcélszerűbb teremrendet. Egyre gördülékenyebben folytak az órák. Bátrabban próbáltam ki az új technikákat. Sokszor lelkesen szaladtam át a szomszédos terembe az iskolai mentoromhoz a sikeres órák után. Néhány harmadikos modult is beépítettem mivel az egymásra épülés miatt ezeket nem hagyhattam ki. Megemlítenék néhányat a kedvenceim közül: A király és a festő - a komplexitása miatt (képi, zenei és szöveg felőli megközelítés) Szösz néne a hangulata - ritmusjátékok miatt A só - mivel igazi vitára késztette tanítványaimat A csillagszemű juhász, Kincsvadászat - melyek a vázlatírásban segítettek a gyerekeknek. Legjobban a Hétmérföldes masinák moduljaitól féltem. Kár volt, mert ezekre az órákra emlékszem vissza a legszívesebben! Sok modulhoz interaktív anyagot is készítettem. A hozzájuk kapcsolódó feladatok nagyon változatosak. Felölelik az anyanyelv minden területét a helyesírástól a közmondásokig. Természetesen voltak olyanok is, amelyek nem tetszettek, vagy valami miatt kevésbé sikerültek. Éppen ezért tartom fontosnak azt, hogy ez a programcsomag meghagyja a pedagógus szabadságát, annak megítélésében, hogy a kitűzött célokat hogyan valósítsa meg. Egy-egy modul csak mintaként szolgál. A modulok lehetővé teszik a differenciálást, a sorrendhez, a tananyagmennyiséghez az osztály igényeihez való

5

A XIII. Kerületi Önkormányzat Pedagógiai Szolgáltató Központjának kiadványa igazítást. A mellékletek a differenciáláshoz, egyéni fejlesztéshez adnak segítséget tervszerű és változatos feladatsorokkal. Az órákon sokat játszottunk, vitatkoztunk, beszélgettünk, de a középpontban mindig a szövegértésszövegalkotás állt. A kooperatív technikák jó részét kipróbáltam, többségüket rendszeresen alkalmazom. Eleinte nagy volt a hangzavar, de ma már egészen halkan is tudunk dolgozni. Ennek a módszernek óriási előnye a közösség építése. Egyik legnagyobb hozadéka az egymással jobban szót értő, egymásra figyelő, közösen dolgozni tudó gyerekek közössége. Azt sem szeretném elhallgatni, hogy a program bevezetése, megvalósítása nagy erőfeszítésbe, sok munkába, éjszakázásba került, de a következő mondatokból kitűnik, hogy a befektetett energia nem volt felesleges. Álljon itt tehát néhány vélemény a gyerekektől is: „Nekem, azért jó, mert megtanultam megérteni a társaimat és elfogadni a véleményüket.” „A társaim segíteni szoktak, ha valamit nem értünk.” „Én és sok más osztálytársam nem szeretünk felelni, de így, hogy előtte még átbeszélhetjük a csoportban, nem olyan félelmetes.” „Rájöttem olyan dolgokra, amit nem is gondoltam volna”. „A szerepkártyákon sokat veszekedtünk.” „Bár voltak veszekedések, de a végén megegyeztünk.” „Amit nem tudok, osztálytársaimtól megtanulom.” „A szóháló nagyon vicces.” „Amikor történetet kell kerekíteni képekből, szavakból szabadjára engedhetjük a fantáziánkat.” „Sokkal könnyebben megértettem a feladatokat.” „Megtanultam megérteni a társaimat.” „Megtanultunk csapatban dolgozni.” „Az óra egy részét játékkal töltöttük.” „Jó volt megbeszélni mindent.” „Olyan dolgokat tudtunk meg egymásról, amit eddig nem is gondoltunk.” „Sokkal könnyebben megmagyarázzuk egymásnak a tanulnivalót.” „Egyedül unalmas dolgozni.”„Nyitottabbak leszünk.” „A csoportmunkában mindenki mindenkire számíthat.” „Így szórakoztatóbb volt.”„Mindenki kiveszi részét a munkából ” „Sokkal több ötlet eszünkbe jut.” „Tanulhatunk egymás hibájából.” „Összetartóbbak lettünk.” Ezek a gondolatok is azt igazolják, hogy bár félelmetesnek tűnt ez az egész, de megéri csinálni, így, más módon, folyamatosan alakítva minden egyes részletet. Kemény Csilla Hegedüs Géza Általános Iskola 6


Csapó Benő Képességfejlesztés az iskolában-problémák és lehetőségek Mi is a baj tanulóink tudásával? Azok a különböző szakmai elemzésekben visszatérő megállapítások, amelyek a képességfejlesztés hiányát a magyar közoktatás egyik legsúlyosabb hibájának tartják, nagyjából helytállóak. Ha azonban szigorú és szakszerű elemzést kívánunk végezni, az egyébként reális helyzetértékelést érdemes árnyaltabban megfogalmazni és pontosítani. A pontosítást az ismeretek és képességek viszonyának tisztázása igényli. Az alapvető probléma ugyanis nem az ismeretcentrikusság vagy az ismeretek mennyisége, és nem is csupán a képességek és készségek fejlesztésének hiánya okozza. Hibás leegyszerűsítés lenne az ismeretek közvetítését és a képességek fejlesztését egymással szembeállítani. Ugyanis ismeretekre, mégpedig sok ismeret elsajátítására van szükség ahhoz, hogy a képességeket hatékonyan kifejleszthessük. Azonban ahhoz, hogy az ismeretek értelmes és használható rendszerbe szerveződjenek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fogalmak, fogalomrendszerek fejlődési törvényeit; a képességek egyik legfontosabb funkciója ugyanis az, hogy az ismereteket hatékonyan működő rendszerbe szervezzék. Másrészt készségeket, képességeket fejleszt az iskola, nem is keveset. Rengeteg időt töltenek -- a tanulók feladatmegoldással, és nem csak matematikában. A fő probléma nem az iskolában közvetített ismeretek és képességek mennyiségével vagy arányával, hanem természetével, minőségével van. A mi iskoláinkban mind az ismeretek, mind pedig a készségek, képességek túlságosan specifikusak. Az iskola nem eléggé tesz különbséget az esetleges, elfelejthető, és az általános érvényű, tartósan megőrzendő ismeretek között. Nem eléggé válik szét a lényeges és a lényegtelen, ezért sok idő megy el az irreleváns részletek felületes megtanulására, de nem kerül sor a releváns tudás különböző szempontú, sokféle összefüggésrendszerbe illesztett tartós rögzítésére. Kevés a kapcsolat az egyes tantárgyak között, és szinte nincs összefüggés az iskolában tanultak és a hétköznapi élet között sem. Az egyes tárgyakban megszerzett tudás elszigetelt marad. A készségek fejlesztésére is jellemző az öncélúság: a gyakorlatok az adott tananyagrész, tudományos szakterület problémáiba vannak beágyazva, és nem világos, hogy a feladatok megoldása milyen általánosabb gondolkodásfejlesztő célokat szolgál. Például több tantárgy különböző helyein fordulnak elő százalékszámítási feladatok (oldatok hígítása, keverés), de ezek többnyire csak az ott érvényes konkrét jártasságok begyakorlására koncentrálnak. Általában elmondhatjuk, hogy a képességfejlesztés tekintetében kevesebb a probléma az alsó évfolyamokon. De már az alsó tagozat sem tudja megfelelően kezelni az átlagtól eltérő, lassabban haladó, későn érő, valamely tekintetben több figyelmet igénylő gyerekeket. Túl korán dominánssá válnak a tantárgyak saját, a képességfejlesztés kívánalmaival nem mindig összeegyeztethető szempontjai. A tantárgyak közül kiemelkedően jól betölti képességfejlesztő szerepét a matematika. Viszonylag jól állunk a szóbeli és írásbeli kommunikáció egyszerűbb komponenseivel (írás, olvasás), de vannak tennivalóink a szövegfeldolgozás és szövegalkotás komplex képességeinek fejlesztése terén. A cikk teljes terjedelmében az interneten olvasható: www.ofi.hu/tudastar/kepessegfejlesztes Közreadta: Ligetfalvi Mihályné szaktanácsadó PSZK

7


Guzsván Ferencné a Napraforgó Tagóvoda óvodapedagógusa, az Év Pedagógusa Díj egyik idei kitüntetettje Kollégánk 1997 óta tagja intézményünknek. Osztatlan csoportban dolgozik a gyermekek és a szülők nagy megelégedésére. Nevelőmunkája példamutató, munkájában fontosnak tartja a hátrányos környezetből érkező gyermekekkel való törődést. Rendszeres óvodán kívüli élményt nyújt nekik, gondoskodik mozgásfejlődésükről, anyanyelvi nevelésükről, tevékenykedtetésükről, és gondoskodik a családias légkörről és környezetről. Következetességével eléri a gyermekeknél, hogy biztonságban érezzék magukat, önállóbbak legyenek, könnyebben vegyék az iskolába lépés akadályait. Igyekszik fokozatosan, életkoruknak megfelelően „terhelni őket”, differenciáltan foglalkozik velük, játékosan fejleszti képességeiket, amelyek később a sikeres iskolai tanuláshoz szükségesek, így biztos alapot kapnak a rábízott gyerekek. Szakmai ismereteit folyamatosan bővíti, nyitott az új módszerek kipróbálására. Rendszeresen részt vesz a kerületi szervezésű továbbképzéseken, és önképzéssel is fejleszti képességeit, ismereteit. Tapasztalatait mindig megosztja kollégáival, bármikor kész segítséget nyújtani a többi óvónőnek. Több bemutatót tartott az intézményi nevelőközösség, a dajkai közösség, ill. a körzetünkben működő általános iskola tantestülete és más tagóvodák testülete számára. A szülőkkel nagyon jó partneri kapcsolata van, számtalan szülő igényli, hogy gyermeke a csoportjába járjon. Mindig felkészült, a szülőknek tájékoztatást ad a gyermekek fejlődéséről, a csoport munkájáról. Munkájára a pontosság, következetesség, lelkiismeretesség jellemző. Személyisége, emberi hozzáállása, segítőkészsége hozzájárul a közösség formálásához, alakításához. Soltiné Metlesich Ágnes Napraforgó Tagóvoda tagóvoda-vezető A Napraforgó Tagóvoda szülői munkaközösségének nevében szeretnék néhány jó szót szólni az egyik kedves óvónéninkről, Guzsván Ferencnéről, Éva néniről. Mint szülő, úgy gondolom, reggelenként, amikor elbúcsúzunk a gyermekünktől, a legfontosabb, hogy nyugodt szívvel hagyjuk őt az óvodában. Akkor jó egy óvónő, ha tudom, mellette biztonságban van a sok kisgyerek. Szeretettel és mosolyogva fogad mindenkit. Nemcsak a gyermekek, a szülők is nagyon szeretik. Túlzás nélkül mondhatom, az 5 év alatt, mióta én ismerem, még sohasem láttam rosszkedvűnek, ami nagyon fontos, mert az Ő jókedve a gyermekekre is ráragad. Persze a jókedv mellett vannak szakmai elvárások is, aminek ő maximálisan megfelel. Úgy látom, nagyon jól megoldja a vegyes csoport sajátosságaiból adódó feladatokat. Nehéz lehet minden gyermek egyéni sajátosságait figyelembe véve megszervezni egy-egy napot, de ezt remekül kezeli. Mindenki talál saját magának megfelelő elfoglaltságot, feladatot, aminek a megoldásában mindig segít Éva néni. Mindezt úgy teszi, hogy a legtöbbet a játékban tanuljanak a gyermekek, hiszen ez az ő életkoruknak legmegfelelőbb tevékenységi forma. Nagyon sok sétát, kirándulást szervez, ahol rengeteg élményt, tapasztalatot szereznek a gyermekek. Sok gyerek vele csodálkozik rá először a tágabb világra. Hosszú évek óta viszi rendszeresen sportfoglalkozásra a nagycsoportosokat. Nagyon jó a kapcsolata a szülőkkel is, mindig megtalálja velük a közös hangot. Éva néni megérdemli, hogy kitartó, lelkiismeretes munkáját az óvodán kívül is elismerjék. Szülői munkaközösség Napraforgó Tagóvoda 8


Interjú Lendvay Ágnes iskolai könyvtárossal, az Év Pedagógusa Díj egyik idei kitüntetettjével Miért választottad a könyvtárosságot? Általános iskolába a Kertész utcába jártam, ahol nagyon jó gyerekkönyvtár volt. A Zeneakadémiánál pedig volt egy kis fiókja a Szabó Ervin Könyvtárnak, oda is gyakran benéztem. A Madáchban voltam gimnazista, ahol Luló néni vezette a színjátszó kört, és ő volt a könyvtáros is. A könyvtár olyan hely volt, ahová mindig be lehetett menni, és a könyvtárossal mindent meg lehetett beszélni. Gimnazista koromban többször töltöttem egy-egy hónapot nyári munkával a Török utcai gyerekkönyvtárban. Gimnázium végére megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy én is könyvtáros szeretnék lenni. Anyai ágon a család Szombathely közeléből való, így levelezőn a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképzőn végeztem el a könyvtár – magyar szakot, ahol kifejezetten iskolai könyvtárosokat képeztek. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején voltam a főiskola hallgatója. Goda tanár úr, aki módszertanra tanított minket, igen jó véleménnyel volt a levelező hallgatókról. Rövid ideig dolgoztam a Szabó Ervin Könyvtár Szilágyi Dezső téri fiókjában, majd 1977-től 1996 januárjáig a volt Sziget utcai, ma Gárdonyi Géza Általános Iskolában dolgoztam – közel 20 évig. Ez az időszak volt Bellay László igazgató úr nagy korszaka, akitől mindannyian rengeteget tanultunk szakmailag és munkabírás tekintetében is. Autokrata vezető volt, de jó iskolát csinált a szó legnemesebb értelmében. Ebben az időben Palovecz Kati volt a kerületi könyvtáros munkaközösség vezetője. Az, hogy ma ilyen kerületi iskolai könyvtári élet van, az neki köszönhető. A mostani könyvtárosok zöme akkor kezdte a pályáját. Kivívta azt is, hogy a kerületi iskolákban függetlenített könyvtárosok legyenek, ami akkor még nem volt jellemző. Azzal, hogy ő később igazgató lett, segített abban is, hogy a kerületi igazgatók jobban elismerjék a könyvtárosok munkáját. Mióta dolgozol a Hunyadiban? 1996-tól dolgozom jelenlegi munkahelyemen, a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában. Ebben az iskolában művészeti osztályok és angol tagozat működik. Mi adott erőt a pályádon ilyen hosszú idő alatt? Mindenképpen a gyerekek. Az, hogy a kezdetben csak a könyvet lapozgató-nézegető gyerekek hosszabb, rövidebb idő alatt olvasóvá érnek. Ez az élmény még nagyobb volt akkor, amikor már tanítottam is. Ahhoz, hogy a gyerekekkel bensőséges kapcsolat alakuljon ki, több időt kell velük eltölteni. Ennek hatására könnyebben jönnek be a könyvtárba is. A mi kerületünkben Palovecz Kati hatására már akkor is voltak könyvtári órák, amikor ez még máshol nem volt. A másik szakod a magyar. Sikerült folyamatosan tanítanod is? Nem kaptam mindig órákat, de általában egy-egy osztályban tudtam tanítani. Egyszer osztályfőnök is lehettem, ami ritkán adatik meg egy iskolai könyvtáros életében. Az az osztály valóban a könyvtárban nőtt fel. Nem csak az osztályfőnöki-órák, de a magyarórák is a könyvtárban voltak, de még az osztálytalálkozó is. Ez már itt volt a Hunyadiban. Változtak-e a gyerekek az elmúlt évek során? Változtak-e az olvasmányaik? Hát persze. Mások ma az igények, sokkal pörgősebb az élet. Olyan könyveket keresnek, ahol a cselekmény gyorsabb. Kínlódnak a klasszikus kötelező olvasmányokkal, a számukra sokszor elavult szókincs, a lassú cselekmény és a dagályos, hosszadalmas fogalmazás miatt. Jó, ha a gyerekek ismernek részleteket a 9

A XIII. Kerületi Önkormányzat Pedagógiai Szolgáltató Központjának kiadványa Kincskereső kisködmönből, de miért kell az egészet elolvasniuk? A tanárok ezt át tudják hidalni. Tudnak olyan könyvet ajánlani, ami értékes, jó irodalom, pl. Csukás István, Lázár Ervin történetei közelebb állnak a mai gyerekekhez. A korábbi generációk kedvenc olvasmányai közül A Pál utcai fiúk sikere töretlen ma is. A szakemberek hosszú ideje cikkeznek arról, változásokra lenne szükség ebben az ügyben, de hiába, mert nem történt semmi. Egy időben megkértem a gyerekeket, hogy az általuk olvasott könyveket, ami tetszett nekik népszerűsítsék, írjanak róla rövid ajánlást. Nagy sikere volt ennek, de aztán idővel abba maradt a dolog. Sok-sok éve beszélgettem a tanítványaimmal a kötelező irodalmak hőseiről. Nem értették, hogy miért ilyen élhetetlen János vitéz, ha pedig nincs pénze, miért nem vállal munkát. Egy mai gyerek számára az is kérdésként merül fel, hogy miért olyan nyámnyila Nyilas Misi. Az utóbbi időben a gyerekek és a felnőttek is hárítják a szomorú történeteket. Napjainkban újra kiadják nálunk a régi klasszikus csíkos és pöttyös könyveket. Szintén a kamaszoknak szólnak külföldi szerzők Andersen-díjas könyvei – ezek az Amerikában kiadott sikeres ifjúsági könyvek számára odaítélt díjak. A Penny könyvek kislányok olvasmányai. Szívesen olvassák – főleg a kicsit nagyobb lányok – a szüleik által ajánlott Szalay Lenke, Szabó Magda és G. Szabó Judit könyveket is. A fiúk kedvenc olvasmányai a Delfin könyvek, a Mi Micsoda kiadványai, valamint a Szemtanú sorozat. Az olvasóvá válás szempontjából nagyon fontos szerepe van a családi háttérnek. Változott-e a könyvtáros munkája? Igazából nem. A tartós tankönyvek kezelésével lett sokkal több munkánk. A tankönyvellátással is sok feladat hárul azokra a könyvtárosokra, akiknek ezt a feladatot is el kell végezni. A könyvtáros tanárok munkaideje heti 40 óra, de a beszerzések, az értekezletek, és más külső programok miatt ebből 36 órát kell az iskolában eltölteni. Az iskolai könyvtárnak 22 óra a nyitvatartási ideje, de a legtöbb helyen ennél hosszabb ideig van nyitva a könyvtár, mert a gyerekek szeretik és igénylik ezt. Milyen visszajelzéseket kapsz a munkádról? A kollégáknak és a gyerekeknek is szükségük van rám – ezt érzem. A gyerekek sok olyan feladatot kapnak, amihez nélkülözhetetlen a könyvtár. Többnyire a könyvtár a helyszíne a különböző iskolai versenyeknek is. Délután is nagy a forgalom, sok gyerek a leckéjét a könyvtárban írja, vagy a különóráig beül olvasni. Ez a kitüntetés is egy ilyen visszajelzés. Azért esett nagyon jól, mert őszintén nem gondoltam, hogy a könyvtáros is részesülhet ebben az elismerésben. Ebből is látszik, hogy az iskolám fontosnak tartja a könyvtári munkát. Többet kell-e ma készülni az órákra, a könyvtári órákra is mint korábban? Nem kell többet készülni, csak másra kell helyezni a hangsúlyt. Közelebb kell a tanulókhoz hozni a tananyagot, és maivá is kell azt tenni. A könyvtár szempontjából az a fontos, hogy a gyerekekben tudatosuljon az, hogy az ismereteket nem csak az internetről lehet beszerezni. Rá kell vezetni őket a lexikonok, kézikönyvek, szakkönyvek használatára, és arra is, hogy az olvasás mint élményszerzés is fontos. Az iskolai könyvtárak gyűjtőköre meghatározott. Az összes könyvtáros belecsempész olyan szórakoztató irodalmat is, ami felkelti a gyerekek olvasási kedvét. Ha a könyvtáros el is olvassa ezeket a könyveket, és beszél is róluk az érdeklődő gyerekeknek, nagyobb a valószínűsége annak, hogy el is fogják azt olvasni. A Harry Potter könyveknek az volt az egyik nagy pozitívuma, hogy a kevésbé jól olvasó gyerekek olvasása technikailag fejlődött. Mit szeretsz legjobban a munkádban? Szeretem reggelente azt a pillanatot, amikor kinyitom a könyvtár ajtaját, és megérzem a könyvek illatát. Ebben a családias hangulatban a gyerekek is jól érzik magukat. Milyen terveid vannak a munkáddal kapcsolatban? A közeljövőben, ha majd fel fogják újítani az iskolát, bővülni fog a könyvtár területe. Ezt már nagyon várom. Gerbner Zsuzsa Pedagógiai Szolgáltató Központ

10


A 2010. április 26-27-én megrendezett kerületi „Éneklő Ifjúság” hangverseny minősítése a zsűri értékelése alapján: Hunyadi Mátyás Általános Iskola Kicsinyek kórusa A kategória „arany diplomával” minősítés, országos dicséret, Hunyadi Mátyás Általános Iskola Nagyok kórusa A kategória „arany diplomával” minősítés, Berzeviczy Gizella Tagiskola kamarakórusa A kategória „arany” minősítés, Pannónia Általános Iskola „Százszorszép” kórusa A kategória „arany” minősítés, Számítástechnikai Általános Iskola Gyöngyvirág kórusa A kategória „arany” minősítés, Gárdonyi Géza Általános Iskola kórusa A kategória „arany” minősítés, Csata utcai Általános Iskola kórusa A kategória „arany” minősítés, Tomori Énekkar A kategória „arany” minősítés, Vizafogó Tagiskola Kicsinyek Kórusa A kategória „bronz” minősítés, Németh László Gimnázium kiskórusa nem kért minősítést, Kassák Lajos Gimnázium Zengő kórusa A kategória „ezüst” minősítés, Hegedüs Géza Általános Iskola kórusa nem kért minősítést, Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola Felső tagozatos kórusa nem kért minősítést, Ady Endre Gimnázium Ifjúsági vegyeskara nem kért minősítést. VÁNDORDÍJAK Karnagyi díj: Tóth Margit Kórusdíj: Hunyadi Mátyás Általános Iskola Kórusai

Szalárdiné Szondy Adrienn ének tantárgygondozó

11


XIII. kerületi siker a fővárosban Kerületünk évről évre minden kategóriában indít versenyzőket a Fővárosi Informatika Alkalmazói Tanulmányi Versenyen. Az ezt megelőző kerületi versenynek minden évben más-más intézmény ad otthont. A tanulók a fővárosi verseny mintájára elméleti és gyakorlati tudásukról adnak számot a következő kategóriákban: I. korcsoport (5. és 6. évfolyamosok)  számítógépes grafika kategória  komplex kategória – számítógépes szövegszerkesztés alapfokon + számítógépes grafika II. korcsoport (7. és 8. évfolyamosok)  prezentáció, bemutató kategória  szövegszerkesztés kategória  táblázatkezelés kategória  komplex kategória –szövegszerkesztés + táblázatkezelés + számítógépes grafika A nevezés feltétele, önálló pályamunka elkészítése az évente változó, aktuális témában, a választott kategóriának megfelelő szoftverrel. Az idei év témája volt: „A magyarországi irodalom - A magyarországi könyvtárak”. A kerületi verseny első és második helyezett tanulói jutnak tovább a fővárosi döntőbe. Kovács Martin a Gárdonyi Géza Általános Iskola Herman Ottó Tagiskolájának 6. osztályos tanulója. Már az elmúlt tanévben sokak felfigyeltek rá a kerületben, hiszen akkor 5. osztályos tanulóként továbbjutott a Fővárosi Informatika Alkalmazói Tanulmányi Verseny döntőjébe grafika kategóriában, és ott számtalan 6. évfolyamos tanulót megelőzve IV. helyezést ért el. Az idei tanévben a kerületi megmérettetés után immár 6. osztályos tanulóként jutott a fővárosi döntőbe, ahol kategóriájában nem csak az első helyezést, hanem „A legjobb gyakorlati munka” különdíjat is sikerült megszereznie. Felkészítő tanára, Baranyi Zsuzsanna így jellemzi Martint: „Kiváló tanuló, kedves, szerény és okos fiú. Nagyon szeret számítógépezni, több programot (Pl. Powerpoint, Word, Paint, Imagine Logo) kiválóan kezel. Informatikai ismereteit szívesen kamatoztatja más tantárgyakban is, bemutatókat készít különböző témakörökben osztályfőnöki, magyar és énekórákra. Az iskolánkban megrendezett Herman-naphoz kapcsolódó pályázatra is számítógépes munkát készített: diák szleng-szótárt írt. Mégis leginkább grafikai programokkal szeret dolgozni, hiszen nagyszerűen rajzol.” Nagyon büszkék vagyunk, mind a kerületi, mind a fővárosi versenyen elért eredményeire! Kívánunk Martinnak további sok sikert, és ezúton gratulálunk, mind a kerületi versenytársak, mind a kerületi Informatika Munkaközösség tagjai nevében! Schlotter Judit infomatika szaktanácsadó Felelős kiadó: Hajdú Györgyné Szerkesztőség: Pedagógiai Szolgáltató Központ Tel.: 320-1260 e-mail: [email protected]

12

Szerkesztő, fotó: Gerbner Zsuzsa Korrektor: Pusztai Katalin Cím: Vizafogó st. 2. B épület http://www.pszk13.hu


13

INTERJÚ LENDVAY ÁGNES ISKOLAI ÉNEKLŐ IFJÚSÁG 2010 XIII. KERÜLETI SIKER A TARTALOMBÓL: ÉV ÓVODAPEDAGÓGUSÁNAK ÉV PEDAGÓGUSA DÍJ KITÜNTETETTJÉVEL

Recommend Documents