Innováció a népegészségügyben: A Kaposi Mór Oktató Kórház innovatív szerepvállalása a népegészségügy területén

EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM

Innováció a népegészségügyben: A Kaposi Mór Oktató Kórház innovatív szerepvállalása a népegészségügy területén Dr. Szörényiné Ványi Gabriella, Dr. Moizs Mariann, Prof. Dr. Repa Imre, Kaposi Mór Oktató Kórház Innováció: a szó kapcsán leginkább egy új termék, új gyártási mód bevezetése, új piac megnyitása, iparági átszervezés, és ehhez hasonlóak jutnak az eszünkbe. De mit jelent az innováció a népegészségügyben, és vajon milyen innovációt végez egy gyógyító intézet ezen a területen? Publikációjukban a szerzők lépésről lépésre végigvezetik, hogy milyen okok és szükségletek vezettek oda, hogy új megoldásokat keressenek a népegészségügy, azon belül is a prevenció területén. Részletesen ismertetik innovatív fejlesztéseiket, azok gyakorlatban való működését és elért eredményeiket. Az eddig megvalósult fejlesztések mellett a szerzők előretekintenek azt vizsgálva, hogy rövid és hosszú távon hogyan lehetne az általuk megvalósított innovációt bővíteni, fejleszteni és országos méretűvé kiterjeszteni egy valóban működő népegészségügy érdekében. „Ha többek életét és munkáját összekapcsoljuk, együttesen mindannyian sokkal messzebbre jutunk, mint külön haladva bárki is eljuthatna.” (Descartes) Innovation is usually identified as the introduction of a new product or method, the opening of a new market, the reorganization of a specific industry or generally the act of making changes in something already established. But what does innovation mean in terms of population health management, and what kind of innovation a health care institution can introduce in that field? In their publication authors give a step-by-step explanation of what kind of needs lead them to realize innovation in population health management and more specifically in the subfield of prevention. Furthermore, they present the details of their original developments, as well as their achievements in practice. In addition to discusse the new local practices the authors also examine the short and long term requirements and possibilities for expanding their program to national level and therefore creating an effectively functioning component for the population health management system. „If we combine the work and lives of many people, then together we can accomplish more for each of us than one alone could ever accomplish just by himself.” (Descartes)

A NÉPEGÉSZSÉGÜGY ÉS AZ INNOVÁCIÓ A lakosság egészségének megőrzésével és a betegségek megelőzésével a népegészségtan tudománya foglalkozik. Ez nem csupán egyetlen tevékenységet jelent, hanem a betegségmegelőzés, az egészség promóció, az egészségpolitikai cselekvések és jogi szabályozás együttes, mindennapi tevékenységeit öleli fel. A betegségmegelőzés – vagy más néven prevenció – hallatán sokan „csak” az elsődleges megelőzésre asszociálnak, ami valóban a leghatékonyabb módja a betegségek megelőzésének, de a prevenció a három fokozatával, formájával együtt alkot kerek egészet. Az elsődleges, primer prevencióval arra törekszünk, hogy a betegségek egyáltalán ne alakuljanak ki. A szekunder, vagy másodlagos prevencióval azt kívánjuk elérni, hogy a betegségek minél korábbi szakaszban kerüljenek felismerésre, és a gyógyításuk mihamarabb megkezdődjön. A harmadlagos vagy tercier prevencióval, az előrehaladott betegségben szenvedők gyógykezelésével, rehabilitációjával, a komplikációkat és a további állapotromlást kívánjuk megelőzni. Innen szemlélve a prevenciót valószínűleg már nem kérdéses, hogy mit keres egy kórház, egy gyógyító intézet a prevencióban. Innováció: ma már többet jelent egy új termék, új gyártási mód bevezetésénél. Sokkal inkább egy kreatív ötlet gyakorlatban való megvalósulása. Kreatív alkotóerő, egy új ötlet vagy koncepció lehet az innováció alapja, ami azonban csak akkor válik valóban innovációvá, ha meg is valósul. Mit jelent ez a népegészségügy vonatkozásában? Magyarországon 2001-ben kezdődött el az „Egészséges nemzetért népegészségügyi program”, amelyet tíz éves távlatra terveztek, időközben a nevét és tartalmát többször változtatták a benne lévő célkitűzésekkel együtt [1]. Az országgyűlés a 46/2003. (IV.16.) OGY határozatban fogadta el a hazánk lakosságának egészségi állapotára vonatkozó újabb egészségfejlesztési programot [2], melynek célja, hogy minden magyar állampolgár a lehető legegészségesebben éljen. Fő célkitűzése a programnak, hogy az idő előtti és elkerülhető halálozások, megbetegedések száma csökkenjen. A program alkotói prioritásként kezelték a koszorúér- és agyér betegségek okozta halálozások visszaszorítását, a daganatos halálozás növekedési trendjének megállítását, visszafordítását, a lelki egészségvédelem megerősítését, a mozgásszervi betegségek és az abból eredő szövődmények csökkentését, valamint az AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek megelőzését.

IME XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2012. MÁJUS

35


A terveket és a világos célokat tehát már több mint egy évtizede megalkották. A megvalósítás irányait is egyértelműen kitűzték: „Fejleszteni szükséges az egészségügyi és népegészségügyi intézményrendszert is; folytatni kell az emlőszűrést és be kell vezetni a népegészségügyi szempontból kiemelt többi szűrővizsgálatot is; az ellátó rendszer fejlesztése úgy történjen, hogy minél nagyobb egészségnyereséget lehessen társadalmilag elérni. Így különleges prioritást kap az alapellátás fejlesztése, az ott végzett megelőzési munka elmélyítése, feltételeinek javítása; koncentrált erőforrás-fejlesztést kell végrehajtani a népegészségügy sokszínű világában, hogy a szakemberek képzettsége és anyagi, szervezeti erőforrások tekintetében meg tudjunk felelni a kihívásoknak; ki kell építeni egy olyan monitor rendszert, mely lehetőséget teremt a Program folyamatos nyomon követésére, a szükséges korrekciók megtételére.” [2] A koncepció tehát régóta adott, mégsem sikerült az elképzeléseket a napi gyakorlatban megvalósítani, a célkitűzések innovatív produktummá alakítani. A MAGYAR LAKOSSÁG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA Némi javulás ugyan mutatkozik egyes morbiditási és mortalitási adatokban, de a lemaradásunk szembetűnő. Az Európai Uniós országokkal (az Európai Unió 2004 előtti tagországai (EU15)) és a visegrádi országokkal összevetve hazánkban a legrosszabb a helyzet a népegészségügy területén: „A betegségek gyakoribb előfordulása és a kimagasló halandóság miatt a magyarok rosszabb minőségű és rövidebb életre számíthatnak nemcsak a korábbi uniós országokhoz, hanem a velünk együtt csatlakozott Visegrádi országokhoz viszonyítva is. A rossz egészségi helyzet és az alacsony születésszám eredményeképpen Magyarországon a legnagyobb a népességfogyás a referencia országokkal összevetve.” [3] A szervezett, célzott népegészségügyi emlőszűrésen az országos adatok alapján csupán a célcsoport 40-50%-a vesz részt, szemben a WHO által elvárt 70%-os részvételi aránnyal. A méhnyak-rákszűrésen való részvételi arányok még ennél is rosszabbak. A jelenlegi szűrési rendszerben az OEP adatrögzítése szerint a célcsoport mindössze 5%-a vesz részt a méhnyak-rákszűrésen, de más számítások szerint a tényleges átszűrtség kb. 30%-os lehet. A szűrési meghívó nélkül azonban ezek az adatok nem kerülnek be a rendszerbe. Az ÁNTSZ adatai és a becslések alapján, Magyarországon nagyjából 1,2 millió nő sohasem, vagy csak rendkívül ritkán vesz részt a méhnyak-rákszűrésen[4]. A jelenlegi népegészségügyi rendszerben az egészségügy szereplőinek prevenciós feladatai definiáltak, jogszabályban rögzítettek. A legtöbb feladatot a lakosság közvetlen közelében lévő háziorvosoknak kellene elvégezni. Prevenciós feladataikat a háziorvosi hatásköri lista részletesen tartalmazza. A települési és nagyobb térségi színterek egészségfejlesztése a megyei Kormányhivatalok Népegészségügyi Szakigazgatási Szerveinek egészségfejlesz-

36


tési osztályának és a kistérségi Népegészségügyi Intézetek egészségfejlesztőinek feladata. A népegészségügyi szervezett szűréseket pedig kizárólag a szakellátásban lehet elvégezni. Létezik számos kampány program, melyekre az elmúlt években, hazánkban is sok százmilliót költöttek, azonban ezek hatékonysága, eredményessége nem mérhető. A feladatok tehát részben adottak, a szereplők pedig a lehetőségekhez mérten próbálják ellátni a feladatukat. Ami leginkább hiányzik (sok egyéb fontos tényező mellett), az a szereplők és feladatok közötti összhang. Párhuzamosan, egymástól elkülönülten tevékenykednek a szereplők. Hiányzik az, hogy egy rendszerré, egy összehangolt, kerek egész folyamattá álljon össze a népegészségügy. Ehhez kellett és kell ma is az innováció. 2007-ben a Kaposi Mór Oktató Kórház tudatosan fejleszteni kezdte a prevenciós tevékenységeit. Nem mintha az alapfeladatunkat jelentő gyógyítás nem adott volna elég munkát, vagy a súlyos gazdasági válság és a bizonytalan, hétről-hétre változó jogszabályi és finanszírozási környezet nem állított volna minket próba elé. Ellenkezőleg: számtalan akadályt és kétkedést kellett legyőzni még magunkban is, és természetesen meg kellett győzni a környezetünket, hogy ha pozitív változást akarunk elérni, ahhoz nem elég csak beszélni a prevencióról, hanem cselekedni kell. Így született meg az első innovatív fejlesztés, s így vált egy kreatív ötlet valósággá a Prevenciós és Egészségfejlesztési Iroda képében. A PREVENCIÓS ÉS EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI IRODA KIALAKÍTÁSA Azt tudtuk, hogy tennünk kell valamit, de emellett kellett egy vízió. Egy vízió, amely megerősíti, és elkötelezetté teszi a vezetőket és a munkatársakat, hogy „láthatóvá váljon”, hogy hogyan, és hová akarunk eljutni. 2008 decemberében került kialakításra a Prevenciós és Egészségfejlesztési Iroda (továbbiakban: PREFI). A kialakítását egy jól előkészített folyamat előzte meg, benne a szakemberek kiválasztásával, képzésével, a közös célok, tervek, egészségfejlesztési programok kidolgozásával. Szükség is volt minderre, hiszen ilyen – egészségügyi szolgáltató intézményben kialakított – egészségfejlesztési iroda még nem volt és jelenleg sincs máshol hazánkban [5,6].

• • • •

• •

Az alapkoncepció az volt, hogy a népegészségügyi célkitűzésekre alapozva; gondos tervezéssel, szervezéssel; a szereplők (szakmai és társadalmi) összefogásával és munkájuk összehangolásával; helyi szintű programok megvalósításával, amelyben közvetlen elérjük a lakosságot, még a leghátrányosabb kistelepülésen élőket is; a rendelkezésre álló szakembercsapattal és a rendelkezésre álló technikai feltételekkel, rendszerré lehessen szervezni a prevenciós tevékenységeket.


A PREFI elsődleges feladata a Kórház prevenciós programjainak a tervezése, szervezése, koordinálása és lebonyolítása. PREFI két szakemberrel kezdte meg működését, amellett, hogy természetesen szorosan együttműködött a kórházi osztályok, szakrendelések szakembereivel. A feladatokat, programokat mindig a szükségletekre alapoztuk és azokhoz a lehetőségekhez igazítottuk, amelyet a jogszabályi és finanszírozási környezet lehetővé tett számunkra. Mivel a szakellátás feladata a népegészségügyi szervezett szűrővizsgálatok elvégzése (a szervezés az ÁNTSZ és a háziorvosok feladata lenne), ezért elsőként ez irányba kellett lépni. A szűrésekről nagyon vegyes kép él a társadalomban és még az egészségügy szereplőiben is. A tapasztalataink szerint sokszor keveredik a népegészségügyi szűrés az egyéb szűrések fogalmával. A laikus emberek sokszor egy teljes kivizsgálást képzelnek el szűrővizsgálatként, de az sem ritka, hogy még az egészségügyi dolgozók sincsenek tisztában azzal, hogy mi szűrés és mi nem szűrés, és hogy a szűréseknek milyen kategóriái vannak. A kampányszűrések alkalmával pedig az a tapasztalat, hogy nagyon sokszor azok az emberek jennek meg rajta, akiket már korábban kiszűrtek, esetleg már gondozás alatt álló krónikus betegek. A szűrővizsgálatokról dióhéjban: A szűrővizsgálatok lehetnek: • Életkorhoz kötött szűrővizsgálatok (67/2005. (XII. 27.) EüM rendelet az 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet módosításáról • Népegészségügyi célú, célzott szűrővizsgálatok (67/2005. (XII. 27.) EüM rendelet az 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet módosításáról • Járványügyi érdekből végzett szűrővizsgálatok (1997. évi CLIV. Törvény Az egészségügyről, 59.§; EüM. rendeletek)

• • • • • •

• •

A szűrővizsgálatok fontos ismérvei: A magukat egészségesnek tartó, tünet- és panaszmentes személyek vizsgálata, Kezdeményező a szűrést szervező (ÁNTSZ), a szűrést végző (háziorvos, szakellátás), vagy maga a páciens Feladata: egyes állapotok fennállásának nagy biztonsággal történő kizárása vagy valószínűsítése, Elkülöníti a valószínűleg beteg és a valószínűleg nem beteg személyeket, Soha nem egyenlő a diagnózis felállításával, A pozitív eredményt további diagnosztikus vizsgálatoknak kell követnie. A szervezett (célzott) népegészségügyi szűrések elemei: A szűrési program területileg szervezetten valósul meg, A szűrésre jogosult személyek egyénileg beazonosíthatóak, egyéni meghívóval tudnak részt venni a szűréseken,

• • •

Az adatokat az OEP biztosítja az ÁNTSZ részére, a behívást az ÁNTSZ-nek kell/kellene végeznie, Szakmai protokollok szabályozzák az egyes szűrések célcsoportját, a szűrések gyakoriságát, Akkreditált szűrőállomásokon történik a szűrés.

KOMPLEX MÓDON VÉGZETT NÉPEGÉSZSÉGÜGYI SZŰRŐPROGRAM Hazánkban, jelenleg két népegészségügyi szervezett szűrés létezik. A 45-65 éves korosztályú nők részére a kétévente történő emlőrák szűrés, és a 25-65 év közötti nők részére a háromévente – egy negatív lelet után – végzett nőgyógyászati rákszűrés és citológiai kenetvétel (6). Bár a Népegészségügyi programban célul tűzték ki a vastag- és végbélrák szűrés és a szájüregi rákszűrés népegészségügyi szervezett szűrésként való bevezetését, de a pilot programokat leszámítva, ez napjainkig sem történt meg. A két népegészségügyi szervezett szűrés mellett létezik egy életkorhoz kötött szűrővizsgálat, amely népegészségügyi jelentőséggel bír. Ez pedig a 40 év felettiek évente egyszer elvégzett tüdőszűrése. A tüdőszűrésre a szakma ma már nem csupán úgy tekint, mint a tüdő tuberkulózis szűrésére alkalmas módszer, hanem számos más kóros állapot, betegség is kiszűrésre kerülhet az ernyőfénykép készítése során. A szívmegnagyobbodástól a gerincferdülésen át, a rekeszsérvig, a tüdő egyéb betegségei, mint a krónikus obstruktív légúti betegség, és sok esetben a tüdőrák is felfedezésre kerülhet. A tüdőszűrés más vizsgálatokkal kiegészítve – spirometria és a kilélegzett CO mennyiség mérése -, részletes anamnézis felvételével és kérdőíves kockázatbecsléssel a dohányzással összefüggésbe hozható betegségek szűrésére alkalmas módszer lehet. Az előkészítő feladatok után ezért 2009 áprilisában elindítottuk kórházunkban a komplex módon végzett népegészségügyi szűrőprogramot, melynek lényege, hogy a két népegészségügyi szűrővizsgálatot és az életkorhoz kötött térítésmentes tüdőszűrés lehetőségét egy napon, egy időben biztosítjuk a szervezett keretek között érkező 45 és 65 év közötti nők csoportjai részére. A komplex programot a mammográfiás emlőrák szűréshez kapcsoltuk hozzá, s mivel Somogy megyében a Kaposi Mór Oktató Kórházban van akkreditált mammográfiás szűrőközpont, ezért valamennyi Somogy megyei települést be tudtuk vonni. A mammográfiás szűrés szervezését a mammográfiás centrum végezte, a PREFI pedig ehhez igazította és szervezte a tüdőszűrést és a méhnyakrák szűrést. A szűrésen a nők beutazásos módszerrel tudnak részt venni, amelyhez a buszt a helyi önkormányzatok biztosítják, 60%-os OEP finanszírozással és 40% önerőből. A szűrések helyi szervezését az alapellátás szakemberei végzik el, a háziorvos, az asszisztensek és a védőnők. A komplex programban azok a 45 és 65 év közötti nők tudnak részt venni, akik meghívót (behívót) kapnak a mam-


37


mográfiás emlőrák szűrésre. Közülük, a tüdőszűrésen azok tudnak részt venni, akik egy éven belül nem vettek részt hasonló szűrésen, a szakorvos által végzett méhnyakrák szűrést és szakorvosi vizsgálatot pedig azoknak a nőknek a részére tudjuk biztosítani, akik 1-3 éven belül nem vettek részt hasonló vizsgálaton. A háziorvos rendelkezik (kellene rendelkeznie) azokkal az anamnesztikus adatokkal, amely alapján a nők jelentkezni tudnak a vizsgálatokra. Hogy kik jogosultak a tüdőszűrésre, illetve hogy kiknek javasolt a méhnyakrák szűrés, az a háziorvosi kompetencia körében kellene eldőljön. A kórházunkban előjegyzési rendszer működik, és egyegy 45 fős csoport koordinálása gondos előkészítést és jól szervezettséget igényel, ezért a csoportok fogadását úgy tudjuk az ellátó rendszerbe illeszteni, hogy a háziorvosoktól kapott névsor alapján előjegyezzük a nőket. A program lassan a harmadik évéhez ér. A kezdete óta már a második szűrőkör zajlik, a program hatékonysága most válik majd mérhetővé. Az első szűrési ciklusban az került vizsgálatra, hogy azok közül a nők közül, akik részt vesznek a mammográfiás emlőrák szűrésen, hány nőt sikerül bevonni a másik két vizsgálatba, amin egyébként nem vettek volna részt, ha nincs ez a beutazásos, komplex módszer. Rövid idő alatt nagy eredményeket értünk el; több ezer nő került bevonásra az emlőrák szűrés mellett a tüdőszűrésbe és nőgyógyászati rákszűrésbe, ami azért nagy eredmény, mert a programmal olyan nők lettek elérhetőek, akik korábban nem, vagy csak nehezen voltak megszólíthatóak. [5,6] A második szűrőkörben már az is vizsgálható, hogy a komplex szűrési módszer hatására sikerül-e növelni a programban résztvevők arányát. A teljes kiértékelés majd a szűrőkör végén lesz elvégezhető, addig csak egyes településekre lebontva értékelhetőek az eredmények. Az adatokból már most látszik, hogy egyes településeken 20-50 %-kal megnövekedett a mammográfiás emlőrák szűrésen résztvevők száma. Ennek következtében, változó mértékben, de fokozatosan emelkedik a méhnyakrák szűrésen és tüdőszűrésen résztvevők száma is. A programot hátráltatja, hogy a gazdasági nehézségek miatt számos település nehezen tudja biztosítani a buszköltség 40%-át, vagy csak egy alkalommal biztosít buszt, így nem tud mindenki eljutni a szűrésre. A népegészségügy másik nagy célkitűzése, a mozgászszegény életmódból és elhízásból adódó betegségek megelőzése és a betegségből adódó halálozás csökkentése, amely szintén innovatív szemléletet kívánt. Számos egészséges életmód program indult az elmúlt évtizedekben, rendszeresen vannak nagyobb tömegeket megmozgató sportrendezvények („testébresztő”, „fitt-aréna” stb. elnevezésekkel, vagy az Országos Egészségfejlesztési Intézet „Közösen-könnyebb” munkahelyi egészségfejlesztési programja), melyek a mozgásban gazdag életmódot hivatottak népszerűsíteni. Ezek a programok azonban bármilyen nagyszerűek, kampány jellegű programok, az eredményességük hosszú távon nem mérhető.

38


Ezért egy olyan programra volt és van szükség, amely széles körben hozzáférhető, egyfajta egészségügyi szolgáltatás, amely nyomon követhető, s amely az egészségügy és a társadalom szereplőinek összefogásával valósul meg. Ennek érdekében, 2010 májusában kidolgoztunk és elindítottunk egy, az egészséges életmódot népszerűsítő kampány programhoz kapcsolódó, önálló szakmai programot. EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD PROGRAM A program célkitűzései a népegészségügy célkitűzésein alapulnak. A program főként a mozgásszegény és helytelen életmódból adódó, megelőzhető betegségek rizikófaktorainak csökkentésére; a kardiovaszkuláris, az anyagcsere, a daganatos, és a mozgásszervi megbetegedések megelőzésére, és a már kialakult betegségekben az állapotjavítás támogatására fókuszál. A programba a résztvevők önkéntesen és egyénileg jelentkezhetnek. A tervek között szerepelt, hogy Kaposvár valamennyi háziorvosát bevonjuk a programba, de ez csak részben valósult meg. Azonban azok a háziorvosok, akik a pácienseik révén megismerték a programot, már maguktól is küldik a többi betegüket. A szakorvosi ellátás széles területéről is elkezdtek érkezni hozzánk a betegek, főként azokról a területekről, ahol az egészséges életmód valóban a terápia része, pl.: belgyógyászat, szülészet-nőgyógyászat stb. A program a következő elemekből épül fel: Az első találkozáskor részletes anamnézis felvétel és egészségi állapotfelmérés történik. Az eredmények alapján egy interaktív életmód-, táplálkozás- és mozgás-tanácsadásba vonódnak be a résztvevők. A résztvevő az egyénre szabott tanácsadást követően gyakorlatilag meg tudja kezdeni a programot azzal, hogy a közösen kidolgozott terv megvalósításához hozzáfog, majd a számára kijelölt torna programba bekapcsolódik. A program kezdetétől számítva, havonta egy alkalommal ismételt állapotfelmérésre kerül sor, melyen visszahívás, előjegyzés alapján jelennek meg a résztvevők. Az állapotfelmérés mellett a konzultáció során életmód/egészség gondozás (health-coaching) történik. 2011. december végéig közel 800 résztvevő csatlakozott a programhoz. A résztvevők 85%-ánál sikerült az életmódjukban változtatásokat elérni, mind az étrend, mind a mozgás terén. Az összesített eredmények alapján tonnában mérhető a résztvevők kg-ban mért testzsír tartalmának vesztése. Jelentősek az egyéni sikerek, amelyek a vércukorszint normalizálódásában, az inzulinigény csökkentésében, a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának csökkentésében és a résztvevőink szubjektív egészségi állapot megítélésében mérhetőek. Bár nagyszerű eredményeket értünk el, a program folyamatos bővítést és fejlesztést igényel, mert egyre nagyobb rá


az igény. Eljutottunk azonban a teljesítőképességünk határáig. Az eddigiek megvalósítása teljes mértékben a kórházat terhelte, amelyre csak a szűkös saját bevételeink voltak használhatóak, mivel a programra nem áll rendelkezésre más forrás. A jövőre nézve a megoldást a nemrég megjelent TÁMOP 6.1.2/11/3 „Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok a kistérségekben” című pályázat jelenti. „A konstrukció alapvető céljai – a Társadalmi Megújulás Operatív Program illetve a Népegészségügyi Program célkitűzéseivel összhangban – a szív-érrendszeri, daganatos megbetegedések csökkenésének a támogatása, a korai és elkerülhető halálozást befolyásoló életmód, illetve szokások javítása az egyén egészségi állapotának, mint a foglalkoztathatóságot alapvetően befolyásoló tényezőnek javítása érdekében.” Nagyon fontos célkitűzése egészséget szolgáló egyéni magatartásminták kialakítása, és kistérségi egészségfejlesztési intézményi rendszer kialakítása. A projektben kistérségi Egészségfejlesztési Irodákat (EFI) kell kialakítani, amely egy országos egészségfejlesztési kapacitásbővítés első fejlesztési ütemét jelenti majd. Az EFI irodáknak a népegészségügy szereplőivel együttműködve – kiemelten a háziorvosi szolgálatokkal – kell kistérségi egészségfejlesztési programokat megvalósítani. Számunkra – mivel mi vagyunk az első és eddigi egyetlen ilyen egészségfejlesztési iroda -, a pályázat a tevékenységeink bővítésére, fejlesztésre ad lehetőséget. A többi kistérségben, kötelező elemként új egészségfejlesztési irodákat kell kialakítani. A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben pedig egy másik TÁMOP pályázat biztosít forrást egészségfejlesztési irodák kialakítására, amelyet hasonló szakmai tartalommal kell megtölteni. Ahhoz, hogy egy országos rendszerré, egészségfejlesztési hálózattá álljanak össze a kistérségi egészségfejlesztési irodák, a KözépMagyarországi régió és a hálózatot összefogó, irányító, támogató központi szervezet még hiányzik. Az egészségfejlesztési irodák munkáját a tervek szerint, a jövőben kialakításra kerülő Országos Népegészségügyi Intézet (ONI) segítené majd. A pályázat fenntartási idejére az egészségfejlesztési irodák prevenciós tevékenységének támogatása a társadalombiztosítás rendszerébe épülne be. Ez egyfajta biztosítékot jelentene a rendszer működtetésére. Számos kérdés még nyitva áll a projekttel kapcsolatban, kezdve azzal, hogy a kistérségek járássá való alakítása,

egyes intézmények összevonása, vagy az egészségügy struktúra átalakítása, hogyan fog a pályázat megvalósítására hatni. Tudnak-e és ha igen, hogyan fognak az egészségfejlesztési irodák hálózatba szerveződni? Milyen prevenciós tevékenységek kerülnek majd finanszírozásra és az mire lesz elegendő? Hogyan fog megvalósulni, hogy a háziorvosok prevenciós tevékenysége ne csak az egyéni, hanem a közösségi színtéren is megjelenjen? Mi az, ami érdekeltté tudja tenni a szereplőket, hogy egy innovatív népegészségügyi rendszer alakuljon ki hazánkban? A feladatok mellé lesz-e felelősségi kör, kompetencia és finanszírozás rendelve, és hogyan lehet az egyének felelősségét beépíteni a rendszerbe? ÖSSZEFOGLALÁS Az elkeserítő hazai demográfiai és morbiditási adatok hatására, a Kaposi Mór Oktató Kórház felvállalta, hogy innovatív fejlesztéseket valósít meg a lakosság egészségi állapotának javítása, a betegségek megelőzése érdekében. Kialakításra került a Prevenciós és Egészségfejlesztési Iroda, komplex módon végzett népegészségügyi szűrőprogram került bevezetésre, és elindult egy egészséges életmód mintaprogram számos más szakmai tevékenység mellett. Az innovatív fejlesztések eredményeképpen megnövekedett az egyes szűrővizsgálatokon a lakosság részvételi aránya, az egészséges életmód programmal pedig bizonyítottá vált, hogy egy szakmailag jól megalapozott programmal jelentős eredményeket lehet elérni az egészségfejlesztésben. Olyan „best practice” került megalkotásra és bevezetésre, amely hozzájárult ahhoz, hogy a népegészségügy egy új, innovatív irányba induljon el. Új lehetőségként, jelentős Európai Uniós pályázati forrás jelent meg hasonló egészségfejlesztési irodák kialakítására és hasonló módon végzett prevenciós programok megvalósítására. A népegészségügy szereplőinek most valóban össze kell fogniuk. Az egészségfejlesztési irodáknak egységes, szakmailag megalapozott és megyei, illetve országos szinten összehangolt programokat kell megvalósítaniuk. A jogszabályalkotóknak, az egészségügy, a gazdaság, a környezetvédelem irányítóinak pedig egy olyan élhető környezetet kell biztosítaniuk, amelyben valóban fontos az egészség megőrzése, és életképes maradhat a most kialakuló egészségfejlesztési hálózat.

IRODALOMJEGYZÉK [1] 2001-2010 Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program [2] 2003-2013 Egészség Évtizedének (Johan Béla) Nemzeti Népegészségügyi Programja. Az Országgyűlés 46/2003. (IV.16.) OGY határozata. [3] EgészségMonitor Kutató és Tanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft., „Jelentés egy egészségben elmaradott

országból. Egészségjelentés – 2010”; Budapest, 2010. március [4] Dr. Vörös Ágnes „A célzott, szervezett népegészségügyi szűrések rendszere és folyamata” szóbeli közlés; DélDunántúli Regionális Állami Népegészségügyi és Tisztifőorvosi Szolgálat,– SZOK projekt, TÁMOP 6.1.3. – 08/1-2008-0002; 2010. július 14. Kaposvár


39


[5] Szörényiné Ványi Gabriella, Moizs Mariann: „A Kaposi Mór Oktató Kórház komplex szűrési programja” in: Egészségfejlesztés, LI. évfolyam, 2010. 1-2. szám, 25-28. o. [6] Moizs Mariann, Szörényiné Ványi Gabriella, Molnár Tamás: „Szűrési hajlandóság a népegészségügyi szűrővizsgálatokon – lehet-e fokozni?” in: Népegészségügy, 2011. 89. évfolyam, 1. szám, 51.o.

[7] A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető, betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok igazolásáról szóló (67/2005. (XII. 27.) EüM rendelet az 51/1997. (XII.18.) NM rendelet módosításáról

A SZERZŐ BEMUTATÁSA Dr. Szörényiné Ványi Gabriella a Kaposi Mór Oktató Kórház, Prevenciós és Egészségfejlesztési Irodájának irodavezetője. Pályafutását a Kaposi Mór Oktató Kórház Traumatológiai osztályán kezdte. 2000-ben szerzett diplomás ápolói majd 2004-ben egyetemi okleveles ápolói képesítést a Pécsi Tudományegyetemen. Ezt követően 2011ben egészségügyi menedzsment szakértőként végzett a Corvinus Egyetemen. E mellett részt vett a krónikus betegségek megelőzésével foglalkozó kurzuson a Debreceni Egyetem Népegészségügyi karán, Good Clinical Practice

továbbképzésen, rendelkezik minőségirányítási és belső auditor ismeretekkel. 2007-2008-ban a Kaposi Mór Kórház ápolási igazgatója mellett ápolásfejlesztési koordinátor, 2008 decemberében került jelenlegi posztjára, ahol új népegészségügyi és prevenciós mintaprogramok kidolgozása a feladata. Delegálja a prevenciós és egészségfejlesztési programokban résztvevő szakemberek feladatait. Irányítja szűrő, egészségfejlesztő, oktató programok kidolgozását a városra, megyére, régióra kiterjedően. Összeállítja a prevencióval és egészségfejlesztéssel kapcsolatos továbbképzések szakmai anyagait, valamint koordinálja az egészségfejlesztéssel kapcsolatos rendezvényeket.

Hipertónia Világnapja Folytatás a 20. oldalról Új adatok a magyar magasvérnyomás-betegekről A betegséggel kapcsolatos pontos helyzetről az „Éljen 140/90 alatt!” mozgalom, és az azt szervező Magyar Hypertonia Társaság tud aktuális információkkal szolgálni. A Társaság által létrehozott Hypertonia Regiszter immár közel 100 000 adatlapot tartalmaz. Az MHT által meghirdetett „A HYPERTONIA ÉVE 2011” akció során felmérés történt Magyarországon 29.043 beteg bevonásával. A felmérésbe bevont betegek átlagéletkora 61 év volt, 47,5% volt férfi és 52,5% hölgy. Az átlagos testtömegindex 29 volt, ami azért szomorú tény, mivel 25 fölött már túlsúlyt, 30-nál magasabb BMI pedig már elhízottságot mutat. A megvizsgáltak – hangsúlyozzuk: már hipertóniás betegek – egyharmada (33,81%) jelenleg is dohányzik, és a dohányosok negyede több mint egy doboz cigarettát is elszív egy nap. A másik káros szenvedélyt illetően az alkoholfogyasztást firtató kérdésre mindösszesen a megkérdezettek ötöde (20,35%) válaszolt igennel. A családi előzményeket vizsgálva találhatóak talán a legdöbbenetesebb adatok. A megkérdezett 29 ezer beteg családját tekintve 17 százalékban fordult elő stroke, 17,5%-ban infarktus és 17,8%-ban érszűkület. A cukorbetegség már minden 4. megkérdezett családjában előfordult (25,18%), és korábbi hipertóniára pedig 65 százalékban volt már példa. Ez utóbbi adat arra is nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy ha valakinek volt már a családjában magasvérnyomás-beteg, akkor mindenképpen rendszeresen ellenőriztetni kell a vérnyomását. Folytatás a 41. oldalonA hipertónia sokat emlegetett kísérőbetegségeinek („szövődményeinek”) előfordulását is megismerhetjük a legfrissebb adatokból. E szerint a vizsgált hipertóniások több min negyede (27%) cukorbeteg, 7% pedig krónikus vesebetegségben szenvedő. Szívizominfarktust 9,13 százalékuk szenvedett már el, és mellkasi fájdalommal (angina pectoris) is 21,5% küzd. Különféle agyi érkatasztrófát (stroke, TIA) is több mint 11% élt már át. Folytatás a 48. oldalon

40


Innováció a népegészségügyben: A Kaposi Mór Oktató Kórház innovatív szerepvállalása a népegészségügy területén

Recommend Documents