Informatika alapok – számítógépes rendszerek Szerkesztette: Wünsch Péter Internet cím: http://web.axelero.hu/none 1.
Mi tette szükségessé a kötegelt feldolgozást, és mik a jellemzıi? Az „Open shop” rendszerben minden felhasználónak be kellett tölteni a fordítóprogramot valamint a gyakorlatlan felhasználók tevékenysége folyamán a számítógép több órás használata folyamán a processzorhasználat néhány perc volt. A kötegelt feldolgozásnál a programozók az operátor részére átadták a programjaikat, akik azt rendszerezni tudták és nem kellett naponta többször betölteni a fordítóprogramot, illetve a legoptimálisabb sorrendben tudták a gépen futtatni. A nagyobb gyakorlat miatt a kisebb hibák elhárításával is proceszszoridıt nyertek.
2.
Mi a SPOOLING és hogyan növeli a rendszer kihasználtságát? A párhuzamos perifériamőveletek végzésének képessége. A periféria a folyamatos proceszszorhasználat nélkül is képes közvetlen memória elérésre (DMA) így az adatok be- és kiolvasása közben a processzor egy másik programot futtathat.
3.
Hasonlítsa össze a multiprogramozott és a multiprocessing rendszereket! A többfeladatos (multiprogramozott) rendszer lényege, hogy a processzor jobb kihasználtsága miatt egyszerre több munkát is kapott, így amíg az egyiken dolgozott egy másik már töltıdhetett be a memóriába vagy az eredménye olvasódott ki onnan. A többprocesszoros (multiprocessing) rendszerekben a munka párhuzamosan is folyhat, illetve nagyobb megbízhatóságot ad.
4.
Ismertesse a szorosan csatolt és a lazán csatolt multiprocesszoros rendszerek jellemzıit! Szorosan csatolt rendszereknél minden processzornak ugyanazon a memórián és perifériákon kell osztoznia. Ez lehet szimmetrikus, ahol minden processzor egyenértékő és lehet aszimmetrikus ahol egyes processzorok csak részmunkákat látnak el és van egy „fınık” processzor. A kazán csatolt rendszereknél minden processzor egy önálló számítógép, amelyek valamily kommunikációs csatornán kapcsolódnak egymáshoz.
5.
Mi a különbség a program és a folyamat (processz) között? Mit tartalmaz a PCB? A program egy algoritmust megvalósító utasítások sorozata. A folyamat az éppen végrehajtás alatt lévı program, amely rendelkezik folyamatleíró blokkal. A folyamatleíró blokk (PCB) egyértelmően azonosítja a folyamatot, tartalmazza a folytatásához szükséges adatokat (programszámláló állása, folyamat állapotát, regiszterek tartalmát, a folyamathoz tartozó memóriaterületek adatait, a használt perifériák, állományok jellemzıit).
6.
Mit nevezünk erıforrásnak? (példák!) Minden, ami egy folyamat végrehajtásához szükséges. (memória, processzor, perifériák, állományok)
7.
Definiálja az operációs rendszert az erıforrások és a felhasználó szempontjából nézve! Az erıforrások szempontjából: A folyamatok egy olyan csoportja, amely a felhasználói folyamatok között elosztja az erıforrásokat.
Felhasználói szemlélet: A folyamatok egy olyan csoportja, amely megkíméli a felhasználókat a hardverkezelés nehézségeitıl, és kellemesebb alkalmazói környezetet biztosít. 8.
Az operációs rendszer felépítése és alapfunkciói A burok (shell) a felhasználóval való kapcsolattartás A rendszermag (Kernel) amely folyamatok sokasága. Feladata az erıforrások elosztása és kezelése, a felhasználói folyamatok igényeinek kielégítése. Részei: Rendszerhívások és válaszok, eszközkezelık, megszakításkezelés.
9.
A megszakítások fajtái, elfogadásának és kiszolgálásának fıbb lépései Fajtái: - Megszakítás egy periféria jelzése az adatátvitelre - Kivétel a processzor generálja (nullával osztás) - Nem maszkolható megszakítás súlyos hardver hiba - Csapda: szoftver eredető megszakítás Fıbb lépések: - Megszakításkérés érkezik - Ha a prioritása megfelelı, akkor a processzor elfogadja a kérést. - A processzor elmenti az éppen futó folyamat állapotvektorát - A CPU privilegizált üzemmódba kerül és letiltódik minden kisebb prioritású megszakítás - A CPU megállapítja a megszakításkérés helyét, és a megszakítási vektortárából kikeresi a megfelelı kiszolgáló rutin címét. - Lefut a kiszolgáló rutin. - A CPU visszatér a felhasználói üzemmódba és engedélyezi a letiltott megszakítási szinteket. - A processzor visszaállítja a megszakított folyamat állapotvektorát, ezzel visszaadva a vezérlést.
10.
Mi a fájl és a katalógus (directory, könyvtár)? Milyen katalógus elrendezéseket ismer? A fájl vagy állomány az adatok egy olyan csoportja, melyre együttesen, egy névvel hivatkozhatunk. A katalógus olyan speciális állomány, melynek tartalma a fájlok nevét és jellemzıit tartalmazó rekordok listája. Léteznek katalógus nélküli, egyszintő katalógus, kétszintő katalógus, többszintő hierarchikus fájlrendszerek (fa struktúra).
11.
Milyen fájl hozzáférési jogosultságokat ismer? - Olvasási (Read) - Írási (Write) - Létrehozási (Create) - Végrehajtási (eXecute) - Törlési (Erase) - Jellemzık módosítása (Modify) - Hozzáférés módosítása (Acces control)
12.
Hogyan történhet a fájlok elhelyezése a lemezen folytonos elhelyezés esetén? - Legelsı alkalmas (First Fit) a legelsı megtalált helyre kerül, ahová elfér a fájl. Gyors de pazarló lehet.
-
Legjobban illeszkedı (Best Fit) Olyan tartományba helyezi a fájlt, amelynek mérete csak minimálisan haladja meg az állományét. Lassú számításigényes. Legrosszabbul illeszkedik (Worst Fit). A létezı legnagyobb helyre kerül az állomány így valószínőleg egy másik is elfér még.
13.
Mit jelent a láncolt elhelyezés (FAT), és mik a jellemzıi, elınyei, hátrányai? A FAT (File Allocation Table) ugyanannyi elembıl áll, mint ahány blokk van a lemezen. A FAT tartalmazza a fájl kezdı blokkjának címét és utána azt a hivatkozást, hogy hol folytatódik – ha nulla, akkor az az utolsó blokk. Elınye: Teljesen kihasználható a lemez területe, mentes a töredezettségtıl és az üres helyek keresésével sem kell idıt tölteni. Hátrány: szekvenciális hozzáférés egy file 9. blokkjához csak az elsı nyolcon keresztül juthatunk el. A FAT tábla mérete meglehetısen nagy lehet, és a memóriában kell tartani, mert sérülése esetén adatvesztés lehet.
14.
Ismertesse az indexelt fájlelhelyezés (INODE) elvét, elınyeit, hátrányait! Sok kis táblázatot használunk minden állományhoz külön-külön, ami a fájl blokkjainak a címét tartalmazza, a katalógus könyvtár tartalmazza fájlhoz tartozó kicsi táblázat címét. Elınye: az elhelyezési információ gyorsan elérhetı, kevésbé sérülékeny a tárolás Hátrány: meg kell becsülni az indextábla méretét
15.
Hogyan épül fel a mágneslemez eszközmeghajtója, és milyen feladatokat lát el? Mágneslemezes meghajtó (Hard Disk Drive) Egy nem mágnesezhetı anyagra vékony rétegben mágneses anyagot hordanak fel, és a réteg különbözı mágnesezettségő állapota tárolja az adatot. Egy meghajtóban több lemez is van. Egy lemezen koncentrikus körök vannak ezek a sávok. A különbözı lemezek azonos sávjai alkotják a cilindert. A lemezek sugárirányban is fel vannak osztva, ezek a tortaszeletek alkotják a szektorokat. A sávok és a szektorok metszéspontjában vannak a blokkok, amelyek az adatokat tárolják. Rendszertöltési, lapozó tári, háttértári és adatmozgatási céloknak is megfelel.
16.
Mi a lemezütemezés célja? Ismertesse a megismert lemezütemezési algoritmusokat! A lemezütemezés célja a feladatok kiszolgálása a lemezen tárolt adatokból. A kérés megérkezése után a feladatok várakozási sorba kerülnek. A kielégítésüket a keresési idı optimalizálásával tudjuk gyorsítani. - Sorrendi kiszolgálás (First Come First Served) a folyamatokat érkezési sorrendben szolgálja ki. - Legkisebb elérési idı módszere (Shortest Seek Time First) azt a kérést részesíti elınyben, amely a kiszolgálása a legkisebb fejmozgással elérhetı. - Pásztázó (Scan Look) módszer alkalmazásánál a fej állandó mozgásban van, és sorban elégíti ki a mozgási irányába esı kéréseket. - Egyirányú pásztázás (Circular Scan) a fej csak az egyik mozgási irányban dolgozik a másik irányban nem – gyorsan áthalad.
17.
Mi a Disk caching? Lemezgyorsítás. A kernel egy adat kérésekor nem csak a kívánt adatot hozza be a lemezrıl, hanem a közelében lévıket is bemásolja a memóriában lévı bufferbe. A lokális elvbıl következve valószínőleg azokra is hamarosan szükség lesz. Ha újabb adatot kérnek a folyamatok akkor a elıször a bufferben keresi és ha ott van akkor onnan sokkal gyorsabb a kiszolgálás.
18.
Milyen erıforrásokat ismer? - Hardver erıforrások: processzor, memória, nyomtató és egyéb perifériák - Szoftver erıforrások: közösen használható programok, adatállományok, adatbázisok. - Hagyományos és operációs rendszer által létrehozott erıforrások (buffer) - Megosztható ill. nem megosztható (Sharables – Non sharables) - Megszakítható és nem megszakítható (Preemptive – Non preemptive)
19.
Mi az erıforrás kezelı feladata? Erıforrás kezelı (resource manager) a rendszermag azon része, amely az erıforrások elosztásáért és lefoglalásáért felelıs. Ha egy folyamat erıforrást igényel, az erıforrás kezelı dönti el hogy a kérés kielégíthetı-e. Az erıforrás kezelı gondoskodik a számítógép erıforrásainak (a futó folyamatok igényei alapján történı) hatékony, gazdaságos elosztásáról, illetve az erıforrások használatáért vívott versenyhelyzetek kezelésérıl.
20.
Mi a holtpont, és milyen feltételei vannak a kialakulásának? Több folyamat egy olyan erıforrás felszabadulására vár, amit csak egy ugyancsak várakozó folyamat tudna elıidézni. Holtpont esetén a folyamatok körkörösen egymásra várakoznak, az erıforrás foglalási gráfban a nyilak mentén körbejárható zárt görbe, hurok jelenik meg. 1.) Kölcsönös kizárás van a rendszerben: vannak olyan erıforrások, amik nem megoszthatók egyszerre csak egy folyamat használhatja. 2.) Az erıforrásra várakozó folyamatok várakozás közben erıforrásokat tartanak lefoglalva 3.) Vannak erıszakkal el nem vehetı (nem preemptev) erıforrások 4.) Az erıforrásra várakozó folyamatok körkörösen egymásra várnak Ciklus-várakozás.
21.
Mi a kiéheztetés? Egy folyamat az erıforrás kezelı stratégiája miatt belátható idın belül nem jut erıforráshoz.
22.
Milyen holtpont megelızési stratégiákat ismer? Ismertesse röviden mőködési elvüket! - Egyetlen foglalási lehetıség (One-shot allocation) Csak az a folyamat foglalhat erıforrást, amelyik még egyetleneggyel sem rendelkezik. - Rangsor szerinti foglalás (Hierarchical allocation) Egy folyamat csak olyan osztályból igényelhet erıforrást, melynek sorszáma magasabb, mint a már birtokolt erıforrások sorszáma. Leggyakrabban használt a kisebb sorszámú. - Bankár algoritmus: Sohase elégítsünk ki egy igényt, ha az nem biztonságos állapotot eredményez.
23.
Mit jelent az, hogy egy állapot holtpont szempontjából biztonságos? Egy rendszer állapota akkor biztonságos, ha létezik egy olyan sorrend, amely szerint a folyamatok erıforrás igényei kielégíthetıek.
24.
Holtpont felismerése és megszüntetése, áldozatkijelölési szempontok Holtpont felismerése az úgynevezett holtpont detektáló algoritmust kell idıközönként lefuttatni. Kétféle lehet: Bankár algoritmushoz hasonló és az erıforrás foglalási gráfot ellenırzı (hurkot keresı). Áldozatkijelölési szempontok. - Melyikkel hány erıforrást nyerhetek
-
Hány további erıforrást igényel még Mennyi a már elhasznált CPU idı és I/O idı Mennyi idı van még hátra a futásból Ismételhetı vagy nem ismételhetı a folyamat A folyamat prioritása A megszüntetés hány további folyamatot érint
25.
Termelı-fogyasztó probléma, szemafor, P és V primitívek mőködése és használata A termelı és a fogyasztó közös memóriaterületet használ, de egyszerre nem használhatják. Ahhoz, hogy kizárjuk, hogy egyszerre használják az erıforrást, használhatunk szemafort, ami megmutatja, hogy egy másik folyamat éppen használja-e a kívánt erıforrást. A szemafor kiolvasása és átállítása több lépésben történik, ezért ha két folyamat egyszerre kívánja használni (átállítani) akkor ez hibás lehet. Ennek elkerülésére használják a P és V primitíveket. A P primitív letiltja a szemafor használatát más folyamatoknak, a V primitív pedig újból engedélyezi.
26.
Nemlineáris szemafor használata, postaláda kezelés A bináris szemafor értéke 0 és 1 lehet, ha 0, akkor tilos (nem használható) ha 1, akkor szabad. A folyamat a memóriakezeléshez (postaláda) érve 1. kiolvassa annak értékét 2. megvizsgálja 3. ha szabad, akkor tilosra állítja, mert dolgozni fog benne. 4. ha tilos, akkor egy kis várakozás után az 1. lépéstıl újra kezdi 5. Dolgozik a memóriában ír/olvas 6. ha befejezte, újra szabadra állítja a szemafort
27.
Mi az ütemezés? Az idıvel való gazdálkodást ütemezésnek (scheduling) nevezzük. Az ütemezés során a folyamatok állapota változik meg. Attól függıen, hogy milyen állapotok között történik váltás, az ütemezık több szintjét definiálhatjuk
28.
Ismertesse a fıütemezı feladatát! A fıütemezı (high-level scheduler) vagy magas szintő ütemezı választja ki a háttértárolón lévı programok közül azt, amelyik az operációs rendszer közvetlenebb felügyelete alá kerülhet, elkezdıdhet a végrehajtása, azaz folyamattá válhat. Viszonylag ritkán van rá szükség.
29.
Mi a környezetváltás (context switching) A környezetváltás: Ha a rendszerfolyamat egy másik felhasználói folyamattal akar foglalkozni, a környezetét kell átkapcsolni. A környezet a folyamat PCB-jében tárolódik. A váltáskor elıször menteni kell az aktuális folyamat PCB-jét, és utána lehet betölteni az új folyamatot.
30.
Milyen állapotokba kerülhet egy folyamat? (alapállapotok és átmeneti állapotok) Alapállapotok: - Futásra kész - Fut - Várakozik Átmeneti állapotok - Elindul - megszakad - Vár - Feléled
31.
Ismertesse az alacsonyszintő ütemezı mőködését!
Az alacsony szintő ütemezı feladata, hogy a processzort a futásra kész folyamatok között igazságosan és hatékonyan ossza el. Legfıbb követelmény vele szemben a gyorsaság. 32.
Milyen feladatot lát el a közbensı szintő ütemezı? Folyamatosan figyeli a rendszer állapotát (terhelését) és ha túlságosan sok folyamat kerül futásra kész állapotba, és egyiknek sem jut elég processzoridı akkor a közbensı szintő ütemezı egyes folyamatokat felfüggeszt, illetve prioritásukat átrendezi a rendszer hatékony mőködésének érdekében.
33.
Milyen paraméterekkel jellemezhetı a processzorütemezés hatékonysága? - Várakozási idı: egy-egy feladat mennyi idıt tölt el tétlen várakozással - Átfutási idı: a folyamat érkezésétıl annak befejezéséig eltelt idı - Válaszidı: az az idı, amely a folyamat rendszerbe érkezésétıl az elsı futás kezdetéig telik el.
34.
Ismertesse, az elıbb jön, elıbb fut (FCFS) és a legrövidebb elınyben (SJB) algoritmus mőködését és jellemzıit! Elıbb jött elıbb fut: érkezési sorrendben kapják meg a processzoridıt ameddig le nem futnak illetve valamelyik periféria miatt nem várakoznak. Egyszerő, biztos, viszont a folyamatok érkezési sorrendjétıl nagyban függ a várakozási idı. A legrövidebb elınyben. A legrövidebb processzoridıt igénylı folyamatot részesíti elınyben. A legrövidebb várakozási idıt adja, viszont a hosszabb futást igénylı folyamatokkal mostohán bánik (leterhelt processzor esetén mindig „elévághat’ valaki)
35.
Hogyan mőködik a körben járó (RR) algoritmus? Mik az elınyei és a hátrányai? Minden egyes folyamatnak egy meghatározott processzoridıt biztosít, és azután megszakítja, és a várakozási sor végére teszi. Elınye, hogy a legrövidebb válaszidıt produkálja, és a folyamatok között demokratikusan osztja el a CPU-t, viszont jelentıs adminisztrációt igényel a környezetváltások miatt.
36.
Hogyan történhet a folyamatok prioritásának biztosítása a különbözı algoritmusok esetén? A folyamatokat fontosság szerint rangsorba állíthatjuk, más-más prioritást rendelhetünk hozzá. Az FCFS és SJB algoritmusok esetén ez azt jelenti, hogy nem a várakozási sor végére, hanem elırébb esetleg az elejére kerülnek a magasabb prioritású folyamatok. Az RR algoritmus a magasabb prioritású folyamatokhoz hosszabb processzoridıt biztosít. Hátránya, hogy a kevesebb joggal rendelkezı folyamatok sokkal késıbb kerülnek sorra (de ezt elkerülendı a várakozásban töltött idıvel egyre magasabb prioritást adhatunk a kezdetben alacsonyabb prioritással rendelkezı feladatoknak is.
37.
Mi a memóriakezelı feladata? A memóriakezelı feladata a memória elosztása a folyamatok között, a mindenkori állapot adminisztrálása és szükség esetén a háttértárak igénybe vétele, mégpedig oly módon, hogy a folyamatok se egymást, se az operációs rendszert ne sérthessék meg.
38.
Mit ért valóságos tárkezelés és virtuális tárkezelés alatt? A kétféle módszer között a leglényegesebb eltérés az, hogy a valós tárkezelés esetében az éppen végrehajtott folyamathoz tartozó programutasításoknak és adatoknak teljes egészében az operatív memóriában kell tartózkodniuk, míg virtuális tárkezelés esetén csak az éppen végrehajtás alatt álló rész van az operatív tárban, a program és az adatok többi része a háttértáron található.
39.
Mi a különbség az abszolút címzés és az áthelyezhetı címzés között? Hogyan történik a címszámítás az áthelyezhetı címzésnél? Az abszolút címzésnél a programok a fizikai memóriacímeket hívták meg az operációs rendszertıl. Az áthelyezı címzés esetén a bázisregiszter tartalmazza a program kezdetének a címét – báziscím – és a program az ehhez viszonyított - relatív – címet kéri meg. A kezdıcímhez ha hozzáadjuk a relatív címet (eltolást) akkor megkapjuk a keresett fizikai címet.
40.
Ismertesse a tárcsere (swapping) módszer lényegét! Több felhasználó programjának futását kell egy idıben biztosítani, akkor a tárcsere módszerrel minden felhasználó kap egy bizonyos idıszeletet, majd ha az lejár, az általa használt egész memóriaterületet az operációs rendszer a háttértárra másolja, és onnan betölti a következı felhasználóhoz tartotó memóriatartalmat. A memóriaállomány ki-be másolását tárcserének (swapping) hívjuk, a másolás eredményeképpen keletkezı állományt, pedig cserefile-nak (swap file).
41.
Mi a belsı és a külsı elaprózódás és mi okozza? Partíció: A rendelkezésre álló memóriaterületet kisebb, egymástól független területekre osztjuk. A partíció úgy viselkedik az ıt birtokló folyamat számára, mintha teljesen önálló memória lenne. Belsı elaprózódás: Állandó partíció esetén, ha túl nagyra választjuk a partíciót – mivel csak egy folyamat használja - sok kihasználatlan üres hely marad a partíció területén belül. Külsı elaprózódás: Rugalmas partíciókezelés esetén - mivel a folyamatoknak nem azonos a memóriaigényük – a be és kitöltések után a elıbb-utóbb a folyamatok által használt memóriaterületek között viszonylag kicsi, de összességében akár jelentós mérető lyukak alakulnak ki.
42.
Hogyan szünteti meg az elaprózódást a lapozási technika? A programokat nem folyamatosan helyezzük el a memóriában, hanem a memória területét felosszuk egyforma és viszonylag kismérető egységekre, az un. lapokra. Egy folyamat memóriában történı elhelyezéséhez most már nem szükséges az, hogy akkora összefüggı szabad memóriaterület álljon rendelkezésre, amennyit a folyamat igényel, hanem elég az, hogy összességében legyen ennyi hely. Az operációs rendszer minden egyes folyamat betöltésekor létrehoz a folyamat számára egy laptáblát, mely a logikai laphoz hozzárendeli a fizikai lapot.
43.
Mi a lokalitási elv? Azt mondja ki, hogy ha egy program adott pontján vagyunk, akkor nagy valószínőséggel, viszonylag hosszú ideig ennek a pontnak egy nem túl tág környezetében fogunk maradni. (ha szükségünk van egy adatra a memóriából vagy a lemezrıl, akkor valószínő, hogy a késıbbiekben a szomszédos adatokra is szükségünk lesz.)
44.
Hogy történik a fizikai cím kiszámítása lapozásnál? A processzor egy logikai címet ad ki, amelyet formálisan két részre osztunk. A cím elsı része adja meg a lapszámot, míg a második része a lapon belüli eltolást. A fizikai címet úgy kapjuk meg, hogy a laptábla „lapszámadik” sorához hozzáillesztjük a lapszámon belüli eltolás értékét
45.
A valóságos tárkezelés mely problémáit oldja meg a virtuális tárkezelés?
-
-
A címzési kapacitás olyan nagy, amekkorát nem akarunk kiépíteni. Nem akarunk akkora fizikai operatív memóriát a gépbe tenni, amelynek megcímzését meg tudnánk már oldani. 32bit 4GB memória. A lokális elvbıl következıen nincs arra szükség, hogy a teljes programkódot mindig a memóriában tartsuk (elég egy részét is egyszerre). A teljes programbetöltésének illetve felfüggesztés esetén a teljes program háttértárra másolása nagyon lassú. Ha viszont csak a program egy része kerül betöltésre ezek a feladatok jelentısen felgyorsulnak.
46.
Ismertesse a lapszervezéső virtuális tár elvi mőködését, és a fizikai cím kiszámításának módszerét! A virtuális memória az operatív memória méretét jelentısen meghaladhatja. A virtuális (látszólagos) memória fizikailag nem létezik, a háttértáron vannak az adatok, amiket viszont a programok memóriának látnak. Az operatív memória és a virtuális memória is egyforma mérető lapokra van osztva. Az operatív memóriában lévı laptáblában a kezdıcím mellett, még tartalmaz egy bitet ami az mutatja meg, hogy az adott lap bent van-e az operatív tárban vagy nincs. Ha bent van, kiolvassa a címet, és ezek után a fizikai címrıl az adatot. Ha nincs bent, akkor laphiba van, azaz be kell olvasni a háttértárról az adatot.
47.
Mi a laphiba, és hogyan történik a kezelése? Ha a hivatkozott memórialap nincs betöltve az operatív memóriába, hanem a háttértáron a virtuális memóriában található akkor laphibáról beszélünk. A laphibát úgy tudjuk megszüntetni, hogy ha az operatív memória egyik (néhány) lapját lecseréljük a virtuális memória keresett (és szomszédos) lapjaival.
48.
Sorolja fel és jellemezze röviden a megismert lapcsere stratégiákat! - OPT Optimális stratégia: azt a lapot kell lecserélni, amelyre a legkésıbb lesz szükségünk. - FIFO Elıbb jött, elıbb megy: Azt a lapot kell lecserélni, amely a legrégebben van bent a memóriában. - LRU Legrégebben használt: Azt a lapot kell lecserélni, amelyre legrégebben hivatkozott a folyamat. - SC Második esély: a FIFO elvet használjuk, azzal a kiegészítéssel, hogy bevezetünk egy hivatkozásbitet, amely arra utal, hogy ezt a lapot mikor használtuk. Tulajdonképpen nem elsı kiválasztásnál cseréljük le a lapot, hanem csak a másodiknál.
49.
Miért van szükség tárvédelemre? Meg kell teremtenünk annak a feltételeit, hogy az egyes folyamatok egymás memóriaterületeit ne zavarják, még olyankor sem, ha például programhibát tartalmaznak. - Védeni kell egy folyamat különbözı logikai egységeit egymástól. - Védeni kell a felhasználói folyamatokat egymástól, de biztosítani kell közöttük az igényelt kommunikáció lehetıségét. - Védeni kell az operációs rendszert a felhasználói folyamatoktól.
50.
Hogyan történik a folyamatok logikai egységeinek védelme, a folyamatok védelme és az operációs rendszer védelme a szegmentálás segítségével? - Folyamatok logikai egységének védelmére a programozónak szegmentálnia kell a programot. Létre kell hozni a memóriában kódszegmenst, adatszegmenst és egy stackszegmenst. Az operációs rendszerrel közölni kell, hogy milyen szegmenseket készítettünk és meg kell kérni arra, hogy menet közben mindig ellenırizze, hogy az általunk definiált szegmenseken belül akarunk-e dolgozni. Ehhez létre kell hozni egy
-
-
szegmensleíró táblát, amely tartalmazza a szegmens kezdıcímét, hosszát, típusát és egy védelmi bitet Folyamatok védelmét úgy tudjuk megoldani, ha minden folyamathoz hozzárendelünk egy szegmensleíró táblát, így minden folyamat csak azokhoz a szegmensekhez férhet hozzá, amelyik a saját leírótáblájában fel van tüntetve. Az operációs rendszer védelmét úgy tudjuk megoldani, ha minden folyamathoz egyegy ún. prioritási szintet rendelünk. A szegmensleíró tábla sorait kiegészítjük egy-egy új mezıvel, amely azt jelzi, hogy legalább milyen prioritási szinttel kell rendelkeznie egy folyamatnak ahhoz, hogy az adott szegmenst használja.
