Immánuel - velünk az Isten!

a Kecskeméti Református Egyházközség Hírmondója

XV. évf., 4. sz. 2007.

Immánuel - velünk az Isten! A Nyugati pályaudvar pénztárcsarnokában összeesett egy 24 éves lány. Néhányan a segítségére siettünk. A földön fekve halkan ennyit mondott: infarktusom van, ez már a harmadik. Később, amikor jobban lett, még hozzátette, hogy nagyon sokat dolgozik, túlhajszolja magát. Amíg a mentőt vártuk, a lelkésztársam megfogta a kezét, hogy imádkozzon v e l e . Nemsokára a tömegből valaki kivált és félretolta őt: orvos vagyok, engedjen. A beteg neki is elmondta, hogy infarktusa van, majd hozzátette - de imádkoztam és érzem, hogy Isten itt van és megsegít. A magát orvosnak nevező férfi ekkor gúnyosan ezt felelete: hallgasson, itt én vagyok az isten! Döbbent csend lett, csak a kemény mondat visszhangzott: itt én vagyok az isten. Végül megérkezett a

mentő és elvitték a beteget, nem tudom mi lett vele. Azóta sem felejtem el a két embert, és amit mondtak. Valóban igaz: Isten itt van. Ez a karácsonyi evangélium is, hogy megszületett a megváltó, Jézus Krisztus, akit a próféták Immánuelnek neveztek. Az Ószövetség nyelvén Immánuel azt jelenti: velünk az Isten. Ez az ünnep öröme, az élet igazi ajándéka. És ez akkor is igaz, ha sokan még nem hallották, vagy nem akarnak tudni róla. 2000 éve megszületett a megtartó, a szabadító Úr, és Immánuel – velünk az Isten! Megváltani jött azokat, akik belefáradtak az életbe, de nem tudják mi lesz utána. Milliók tengődnek, vagy inkább vegetálnak, és nem tudnak szabadulni a lelketlen robottól, amiben értelmetlenül agyonhajszolják magukat akár az infarktusig. „A halál

2

Magvetõ

Szõlõskert 2007/4

árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1) Jézus Krisztus a szabadító. Ő tud megszabadítani minket bűneinktől is. Attól a gőgös, másokat is félresöprő és önbálványozó élettől, aminek célja: mindent, mindent nekem. Sokan süllyednek el így az önzésben, az élvezetek hajszolásában egészen a megcsömörlésig. „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.” (Ézs 9,1) Mivé lett a karácsony a bibliai örömhír nélkül? Nézzünk körül és láthatjuk. - Mi karácsonykor bulizni fogunk – válaszoltak tinédzserek a riporter kérdésére. Sok magányos ember számára az ünnep csak depresszióval gyötört órákat jelent. Van, aki már december közepétől alig várja a hónap végét (ez is advent?), mert elege van az „ünnepi készülésből”, a vásárlásból, takarításból, sütésből, idegeskedésből. A családok évtizedek óta ünneplik, de sokszor úgy, mint a rokonok nagy találkozóját közös vacsorával. Így tanítják meg gyermekeiket is és emiatt szentimentális, vallásos mázzal úgy néz ki a karácsony, mint egy

második Mikulás, csak itt éppen a „kisjézuska” hoz ajándékot. És milyen szomorú, hogy boltokban, főtereken, otthonokban felcsendül az ismert ének: dicsőség mennyben az Istennek…, békesség földön az embernek… - de ennek egyik sorát sem élik meg. Csupán ennyi a karácsony?! Nem. Az örömhír, hogy valóra váltotta Isten az ígéretét: „Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,22-23) És ha velünk az Isten, akkor nem kell félnünk semmitől. Ő meg akarja ajándékozni az embert. Így kaphatjuk meg a békességet, szeretetet, élet-örömöt és örök életet. Tudjuk ezt? Örülünk Neki? Eszünkbe jut-e reggelente hogy örömmel töltsön el egész napra: ma sem vagyok egyedül, nem értelmetlen az életem. Legyen a dicsőség az Istené, és nekünk legyen evangéliummal teljes ünnepünk, boldog, áldott karácsonyunk. Velünk az Isten.

Imádkozzunk! - Dicsőítsük Urunkat Krisztusért, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett! - Adjunk hálát a mögöttünk levő 2007-es esztendő áldásiért! - Valljuk meg Urunknek bűneinket, hogy tisztán indulhassunk a következő esztendőre! - Könyörögjünk a gyermekek és ifjak közötti szolgálatért! - Imádkozzunk intézményeink dolgozóiért! - Adjunk hálát gyülekezetünk zenei életéért!

Hodánics Tamás

Szõlõskert 2007/ 4

Karácsony

3

A karácsonyi láz Karácsonykor a legkeményebb szívben is felébred a vágy az igazi szeretet, öröm és békesség után. Az ördög ezért igen mérgelődött. Addig törte a fejét, amíg kitalálta a karácsonyi lázat. Azóta a karácsony előtt mindig be szoktak lázasodni az emberek. A karácsonyi holmikat készítő üzemek, boltok tulajdonosai már hónapokkal előbb gyötrik magukat, hogy milyen újdonságokat találjanak ki a karácsonyi piacra. Díszítik a kirakatokat, halmozzák az árút, és mindent elkövetnek, hogy felülmúlják egymást. Kint az utcán a tömeg egyik kirakattól a másikhoz megy, egyik bolt után a másikban válogat. Tolonganak és nincs megállás se hétköznap, se aranyvasárnapon a szent estéig. Addigra aztán egészen összecsuklanak. .. A karácsonyi láz azonban az otthonokban is dühöng. Édesapa szófukar, édesanya ideges. A gyerekek izgatottak. Nagyok és kicsinyek egyaránt azon gyötrődnek, mivel szerezzenek örömöt, mit ajándékozzanak egymásnak szeretetük bizonyítására, egymás jóindulatának megszerzésére vagy megtartására. Lehetőleg valami szebbet, ötletesebben, mint tavaly. Ha sikerült kiagyalni, akkor következik a pénz megszerzése – esetleg görbe úton is – aztán az ügyes és takarékos beszerzés sok lótásfutással. Közben nagytakarítás, rendezés, sütés, főzés. A szeretetüket akarják igazolni, és közben kibírhatatlanná válnak

egymás számára ebben a lázas hajszában. Mennyi gyötrelem! Készen leszek-e mindennel, odaér-e ünnepig a posta, vajon jó-e amit vettem? És nem utoljára én magam kapok-e valami hasznosat, vagy csak bosszankodom majd? Az egész karácsonyestét pedig hogyan rontja el a sógor vagy az anyós. A gyötrő lázban a gyerekek is alig ismernek meg valamit a karácsony igazi szeretetéből, békességéből. Nincs tele a szívük az angyalok evangéliumával. Az emberi szeretet felburjánzik ugyan, de az isteninek semmi helyet nem hagy. Az elszíntelenedett karácsonyt aztán együtt „ünnepelhetik” már zsidók és mohamedánok, istentagadók és karácsonyi lázba fulladt névleg keresztyének… Ó, ördög mit tettél? Vajon téged is sikerült belázasítania? Vannak betegségek, amelyeket egyenesen lázzal gyógyítanak. Előidézik hozzá. Az emberi „szeretetnek” ezt a lázas felburjánzását is láz gyógyítja. „Isten szerelme”, Krisztus szerelme! Előidőzője: az Evangélium. Menj oda, ahol fertőző ereje van. Karácsony után is ünnepe lesz a szívednek és bemehetsz Krisztus nyugodalmába a karácsonyi láz idején is. Isten Fia tegye ezt a mostani ünnepet egészen újjá, igazivá számodra, egyedül a Vele való közösség által!

4

Karácsony

Szõlõskert 2007/4

Dicsõség a magasságban Istennek adtad volna – hallottam újra lélekben. Örömmel teszem! De hadd adjak Néked magadnak is valamit, mert meghalok másként a fájdalomtól –szólt megint a szívem. Mert ilyen készséges vagy, megmondom, mit adj nekem: Add nékem bűneidet, rossz lelkiismeretedet és kárhozatodat! – hangzott lelkemben ismét a válasz. Mit akarsz ezekkel Uram? – kérdeztem. Hieronymus, Magamra akarom vállalni. Az az én Betlehem ősi keresztyén legdicsőségesebb dolgom, hogy bűneidet gyülekezetének püspöke lelki szemeivel magamra vegyem, rossz lelkiismeretedet látta a jászolban a Gyermeket, és szívében jóra fordítsam, és átokká legyek, hogy beszélgetett vele. Röviddel a halála előtt kárhozatodat eltöröljem – szólt megint a mondta el ezt a lélekben való beszélgetést. szelíd hang bennem. Ó, Uram, Jézus, hogyan remegsz a hidegtől az én üdvösségemért! Mit adhatnék Keserves sírásra fakadtam, és úgy viszonzásul Neked? – szakadt fel szívemből mondtam: Ó, Gyermek, drága Gyermek, a kérdés. hogy megfordítottad a szívemet! Azt Felelete rögtön megcsendült bennem: gondoltam, hogy valami jót kívánsz tőlem, Semmit, kedves Hieronymus! Csak és Te csak azt akarod magadnak, ami a énekeld: „Dicsőség a magasságban gonosz! Vedd el Uram mindet, vedd el, ami Istennek…” Legyen ez így drága néked! az enyém, az én egész bűnös szívemet, és Én még jobban meg akarom magam alázni, add nékem, ami a tied, a Te szívedet – elég amint Dávid mondta. (2Sám. 6,22) Még ez nékem a teljes örökkévalóságra! nyomorultabb akarok lenni az Olajfák hegyén és a szent kereszten! Legyen néked is ilyen karácsonyi Ó, drága Gyermek, hadd adjak valamit beszélgetésed Jézussal. Így legyen az ő mégis néked! Odaadom minden pénzemet! békességében áldott karácsonyod! – felelt a szívem. Enyém a föld és enyém a menny, enyém az ezüst és enyém az arany. (Agg 2,8) Nincs szükségem semmire. Add a szegényeknek, és úgy veszem, mintha nekem magamnak

Szõlõskert 2007/ 3

Karácsony

5

Karácsony fenyõfával Vannak dolgok, amelyek úgy tűnik ma magától értetődőek és mégis éppen az értelmük lényege veszett el. Így van ez a karácsonykor állított fenyőfa esetében is. Jelenthet valamit valójában? Ahhoz, hogy megtudhassuk ezt, utazzunk egy kicsit az időben és térben visszafelé. Először 1606ban állítottak fenyőfát, Strassbourgban a híradás szerint. A fa az édenkerti fára emlékeztetett, gyümölcseivel és a fára tekeredő szalagjaival. A gyümölcsök a tiltott gyümölcsre, a szalagok a kígyóra, a sátánra utaltak. Amikor először felállították, a bűnbeesés történetét elő is adták, hiszen ezért lett karácsony, ezért született meg a megígért Megváltó: „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Jn 3,8) A gyertyák a halál árnyékában felragyogó világosságra mutatnak, amely az Úr Jézusban ragyogott fel számunkra, a fa édességei a bűnbocsánat ajándékára emlékeztetnek. Az örökzöld fenyő az örök élet ígéretét

jeleníti meg. Tulajdonképpen egy egyszerű jel, a karácsonykor felállított fenyőfa és ha kész a szívünk többet is látni a külsőségnél, gazdagabb lesz ezzel is ünnepünk. Magyarországon először a XIX. század második felétől jelent meg a jómódú nemesi családoknál ez a jelkép. A múlt század elején aztán a polgári családoknál is állítottak fenyőfát, sajnos csak keveseknél mutatott túl önmagán. Ma szinte teljesen általános, hogy minden otthonban áll egyegy fenyő. A kérdés, hogy figyelünk-e az üzenetére és elmondjuk-e otthonainkban, családunkban mindezt? Álljunk meg áhítattal Urunk szeretete és kegyelme fényénél és adjunk hálát az Ő üdvözítő munkájáért, amely a szemünk előtt ebben a jelképben is kiábrázolódhat. Somogyi Péter lelkipásztor

A három fenyõ Valamikor réges-régen, távoli vidéken, zúgó erdő közepén állt három kis fenyő. Így beszélgettek egymás között: Milyen szép helyen élünk! Kár, hogy nem maradhatunk örökre itt az erdőben. Bizony egy napon értünk is eljönnek a favágók… Álmodozni kezdtek, mivé is válnának szívesen. Ha már így van… azt szeretném, ha belőlem egy gyönyörű bölcsőt faragnának. Miért éppen bölcsőt? Tudod, sokszor láttam embereket, akik édes kisbabájukkal karjukon az erdőben sétálgattak. Úgy szeretnék egyszer egy kis babát ringatni! Értem már. Én pedig azt szeretném, ha engem ringatnának. Úgy hallottam, van egy nagy víz, amit tengernek

neveznek. Milyen csodálatos lenne, ha hajóként a tenger habján ringatózhatnék! Vitorláim dagadnának a szélben, rengeteg kincset szállítanék: aranyat, drágaköveket, illatszereket… A harmadik fenyő sokáig csak hallgatott. Végül is megszólalt: Tudjátok én azt szeretném a legjobban, ha itt maradhatnék a dombtetőn. Csúcsommal mindig az égre, Isten felé mutathatnék. Ez az egyetlen kívánságom. Hangja elvegyült a többi fenyő susogásával. Telt, múlt az idő. Sokszor váltotta egymást nappal és éjszaka, hideg és meleg. Aztán egy napon fejszecsattogástól lett hangos az erdő. Nézd milyen szép nagyra nőttek! Melyiket vághatjuk? Ezt az erőset! Néhány

6

Karácsony

fejszecsapás után már dőlt is a fenyő. A favágók elvitték. Mit gondoltok mi készült belőle? Nem bölcső lett, mint ahogy szerette volna. Durva jászlat ácsoltak belőle. Végül egy istállóban állították fel. Az álmom soha nem válhat valóra. Miért is nem lettem inkább bölcső! Soha ne ringathatok kisbabát! Így sóhajtozott szomorúan. De egyik este váratlan dolog történt. Fiatal házaspárt vezettek az istállóba. A leterített szalmán pihentek meg. Még azon az éjszakán megszületett a kisfiuk. Bepólyálták, és jászolba fektették. Angyalok adták hírül, hogy aki megszületett, nem ember csupán. A régen várt szabadító, Isten Fia. Ó, de boldog vagyok! Igaz, hogy csak egy durva jászol lettem, de mégis Jézust tarthatom. Senkivel sem cserélnék a Földön! Teltek, múltak az évek. A favágók újra eljöttek az erdőbe, s kivágták a második fenyőt is. Jaj, de jó, a vízhez visznek! Most készítenek belőlem gyönyörű hajót! De a fa korán örült. Nem büszke tengeri vitorlás, hanem egyszerű halászcsónak lett belőle. Hallal, rákkal pakolták meg naponta. Micsoda nagy csalódás! Kincsek, illatszerek helyett állandóan csak ez a halszag! Az egyik nap mégis változást hozott. Hatalmas tömeg tolongott a tó partján. Egy fehér ruhás férfihez igyekeztek, aki beszélt hozzájuk. Szeretet áradt belőle. És gyógyította őket. Hogy mindenki láthassa őt, beszállt a kis halászcsónakba. Onnan tanította a sokaságot. Ugye, tudjátok, ki volt ő? Bizony, maga Jézus Krisztus! Ez a

Szõlõskert 2007/4 legcsodálatosabb napom! Legmerészebb álmaimat is felülmúlja. A legdrágább kincset hordozhatom! Isten Fiát, aki mindenkit szeret! Nézzük, mi történt végül a harmadik fenyővel! Érte is eljöttek a favágók. Nem hagyták a domb tetején, ahogy szerette volna. Ez éppen jó lesz. Jó erős, hosszú, egyenes. Ne beszéljünk annyit! Siessünk, már várják! Ha már kivágtak, bárcsak valami szép dolgot faragnának belőlem! Ám az ő kívánsága sem teljesült. Hosszú, durva gerendákat készítettek belőle. Vajon templomtető leszek, hogy Istenre mutathassak? De a gerendákat a földre fektették, és keresztben összeerősítették. Ó, ez borzalmas! Akasztófát csinálnak belőlem! Valakit rám szögeznek, és úgy kell meghalnia. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sorsra jutok. Egy elgyötört, vérző hátú, töviskoronás férfi vállára rakták a keresztet. Őt szögezték fel rá. Gúnyolódó tömeg vette körül. Ő mégis csöndesen szenvedett. Mintha az egész világ terhét hordozta volna. Végül így kiáltott: Elvégeztetett! Egy római katona felismerte: Ez az ember Isten Fia volt! Milyen fájdalom, mégis micsoda boldogság! Itt állok egy domb tetején. Bár durva keresztet ácsoltak belőlem, mégis Istenre mutathatok. Így lehet a kereszt az idők végéig Isten szeretetének jelképe. Mert Jézus, Isten Fia azért jött el a földre, hogy mindnyájunkért odaadja életét.

Szõlõskert 2007/ 4

Karácsony

7

„Ha ismernéd az Isten ajándékát… te kérted volna õt” (Jn 4,10) Karácsony után az évvégét magunk előtt látva gyakran gondolunk vissza és előre is az időben. Mit hozott a múlt és mit hoz a jövő?! Egy kicsiny szó, egy feltételes kötőszó, mely 2 betűből áll sokszor elelgondolkodtat: Ha… Ha a múltban másként alakulnak az események… Ha nem veszítem el… Ha sikerült volna… Ha felismertem volna… Ha segített volna… Ha megértett volna… Ha lett volna elég… Mindnyájan folytathatnánk a sort. S ha előre nézünk is fogalmazunk gyakran feltételekkel: Ha rendeződni fog… Ha megkapom… Ha elfogadják… Ha jó befektetés lesz… Ha nem rontom el… Ha mellém állnak… Ha be tudom fejezni… Ha sikerül… S még mennyi, de mennyi feltétel. Isten Igéjéből azonban az Úr Jézus Krisztus szavai nem elbizonytalanítanak, hanem bizonyosságot adnak a legfontosabbra nézve. Isten ajándékáról szól Jézus és önmagáról. Arról, hogy aki megismeri ezt és Őt, az jó helyre fordul a kérésével: Őt kéri. Mert a baj ott van mindig, hogy olyan feltételek teljesülésére várunk, amelyek önmagukban nem adnak megoldást. Olyan helyre fordulunk, ahonnan nem jöhet igazi segítség. Mert ameddig az ember nem ismeri Isten ajándékát és Jézus Krisztust, addig csak földhöz ragadtan tud gondolkodni, csak részlet megoldásokat talál. ”Ha ismernéd az Isten ajándékát… te kérted volna Őt!” Ez az Ige most a legnagyobb Ajándékozóra és a legnagyobb Ajándékra tereli a figyelmünket, mert ha ezt ismerjük igazán, nem fogjuk beérni

kevesebbel. Nem leszünk igénytelenek. Kedves Testvérem! Te ismered már az Isten ajándékát? Ismered már igazán az Úr Jézus Krisztust? Nem elméleti ismeret szintjén, hanem személyesen! Ezen a karácsonyon és ennek az évnek a végén is ez a legnagyobb kérdés. S onnan ismerhetjük fel így vane, hogy mérlegre tesszük: kitől, mitől vártam a megoldást ? Kihez fordultam és kihez fordulok. Mert, ha ismerem már Isten ajándékát: az örök életet és Jézus Krisztust, akkor nem önmagamban várom a megoldást, nem másoktól, hanem kizárólag, egyedül Istentől. A megtartatás, az üdvösség, a szabadság Isten ajándéka kegyelemből. (vö. Ef 2,8) Karácsonykor erre a legnagyobb ajándékra mutat Isten számunkra, mert nem a mi ajándékaink a fontosak, nem a mi feltételeink teljesülése, hanem ennek a csodálatos lehetőségnek a felismerése. Isten az Ő ajándékáról hírt ad nekünk az Ő Szavában, hogy megismerjük: erről is Ő gondoskodott. Milyen jó, ha felismerjük ezt és elfogadjuk az Úr Jézus Krisztus szeretetét. Ha ez így van, akkor most is és újra és újra Őt fogjuk kérni. Családjainkban, otthonainkban ott ragyog-e az Isten ajándékának ismerete, Jézus Krisztus személyes ismerete? Kihez fordulunk, kinek adunk hálát, kitől kérünk? „Ha ismernéd az Isten ajándékát… te kérted volna Őt.” Somogyi Péter lelkipásztor

8

Testvérgyülekezet

Szõlõskert 2007/ 4

Válaszd az életet! Kárpát-medencei imanap Erdély, 2007. december 2. A Kecskeméti Református Nőszövetség kicsiny-, de lelkes csapata december 1-én fázósan gyülekezett a parókián. Úticélunk Magyarbikal volt, ahova a testvérgyülekezet nőtagjainak meghívására indultunk közös imára a hazáért, a magyar népért. Szabó Zsuzsa nagytiszteletű asszonytól lelki táplálékként egy-egy ige volt az útravaló. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Zsolt. 46,2 Utunkat Isten oltalmával jókedvűen tettük meg Nagyváradig, ahol hosszabb szünetet tartottuk. Valamikor gazdag kulturális élet folyt a szecesszió városában, vagy ahogyan nevezték a „pece-parti Párizs”-ban. Megfordult itt Juhász Gyula, Tóth Árpád, és Ady. A református templomnál kopogtattunk, és ajtó nyittatott. Veres – Kovács Attila lelkész rögtönzött helytörténeti,- és művészettörténeti órát tartott. Egy életre szívembe zártam az emlékezetes látogatást élvezetes előadásmódjának, választékos nyelvezetének, gazdag szókincsének köszönve, amit egy adag egészséges humorral fűszerezett. Megtudtuk, hogy a vegyes nemzetiségű lakosság mintegy 30 %-a magyar, a város vallás szempontjából is rendkívül toleráns: békésen megfér egymás mellett a református, a katolikus, az izraelita és az ortodox lakosság. Igaz, annak idején a református templom építésére a hatóságok

a szeméttelep melletti telket jelölték ki, de nem számoltak vele, (nyugtázta elégedett mosollyal), hogy évtizedek múltán az lesz a belváros legszebb része. Hallottuk a Váradi Biblia történetét, láttuk az adományozókról elnevezett orgonasípokat. A lelkész büszkén említette a város nevezetességeit: a Püspöki Palotát, Székesegyházat, Bazilikát. Részletezte a bevehetetlen vár történetét. Várfala ötágú csillagra emlékeztet, így az ellenség csak árulás révén tudta elfoglalni. Hálás szívvel megköszöntünk a szívélyes fogadtatást. A templom előtt a folyóparti sétányon lefényképeztük Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony szobrát, majd elindultunk megkeresni a várat. Számunkra is bevehetetlennek tűnt. Pillanatokra megpillantottuk ugyan a várfalat, majd újra eltűnt. Magas tömbházakat húztak fel elé, elrejtve a vándor szeme elől a látványt. Nagyváradon a közelmúltban a magyar vonatkozású emlékek jórészt megsemmisültek. Sajnos, leromlott állapotban vannak az emlékművek. Mindenható Istenünk, ne hadd az enyészet martalékává lenni. Ide kívánkozik Bíró Rozália (polgármesterasszony) felkérésnek néhány sora : Bízzál, s virágzóbb századokat remélj Elődeidnek szép kora visszatér; Csak lelkeden tartsd: mennyi sok szent Vérbe került az igaz dicsősség.

Szõlõskert 2007/ 4 Nagyváradnak búcsút intve Kolozs megye felé vettük az irányt. CSUCSÁN megálltunk, ugyanis nyitva találtuk az Ady-házat. Valamikor a Boncza család kastélya volt. Itt született Boncza Berta (a Csinszka – versek ihletője), aki 22 évesen, 3 év levelezés után édesapja akarata ellenére ment férjhez a költőhöz. Az eredeti berendezés mellett vitrinekben kéziratok, fotók, korabeli cikkek találhatók. Több Ady vonatkozású anyag olvasható az elsárgult lapokon. Meredek lépcsősor vezet a házhoz. 1920-ban Octavian Goga román költő vette meg, és átépítette neobizánci stílusban. Múzeumában látható munkásságának,- és a román nemzeti mozgalomban végzett tevékenységének számos emléke. Visszamentünk az Adyházhoz. Felette fenyő liget, körös-körül magas, hóval borított hegyek. Környéke elhanyagolt. Valamiért a MAGYAR UGAR néhány sora jutott eszembe. Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar… Innen sötétben tettük meg a rövid utat vendéglátóinkhoz, akik várakoznak - ránk, majdan velünk együtt Jézus Krisztusra, a mi Urunkra, mert együtt szeretnénk megélni ADVENT első vasárnapját. Magyarbikal előtt megállt egy pillanatra a kisbusz. Csodálatos látvány tárult elénk. Körülöttünk hóval fedett hegyormok és ott lent, csigavonalban házak, ahonnan kiszűrődik a fény, előttünk pedig a völgyben fekvő református templom tornya. Néma csendben haladtunk a havas úton. Ekkor felcsendült a harang. Hívogató

Testvérgyülekezet

9

az ötórás Istentiszteletre. Éppen időben érkeztünk. Együtt adtunk hálát az Úrnak. Az Istentisztelet után Lukács Endre tiszteletes és felesége, Manyika, aki szintén lelkész az imaházba kísért bennünket. Mákos kalácsot falatozva hallottunk a faluról, a gyülekezetről. Érdeklődés kísérte a Kecskemétiek bemutatkozását is. Megbeszéltük a másnapi közös programot, és vacsora előtt, - a hagyományos tejfölös töltött káposzta elfogyasztása előtt - körbevezettek bennünket. Megnéztük a vendégszobát, és a rendkívül ízléses, most éppen 8 személyes óvodát. Egyetlen teremben, más-más foglalkozásra berendezett 4 sarok, sok-sok gyermekmunka, mind a foglalkoztató ötletességét, az apró kezek ügyességét dicséri. A konyhára is kíváncsiak voltunk. Gyermeki naivitással csodálkoztunk rá mindenre, főleg a cserépkályhára, ami egyben sütőként is funkcionál, a főzésre pedig a vízszintesen hozzáépített főzőlap szolgál. Egyszerűen nagyszerű. Vendégszobánkban is cserépkályha állt. Kifejezetten megörültünk neki, hát még a házigazdák által gondosan odakészített fahasáboknak. Ezután

10

Testvérgyülekezet

– még az időeltolódás ellenére is - korán nyugovóra tértünk. Elcsendesedtünk, csak a tűz ropogott. Istennek hálát adva a sok kegyességért újult erővel kezdtük a napot. Reggeli után a 11 órás hálaadó Istentiszteletig sétáltunk a faluban. Ekkor szembesültünk a valósággal: bizony a mesébe illő, völgyben fekvő faluból csúszós, meredek a kivezető út, amit a gyermekek naponta gyalogszerrel kényszerülnek megtenni! 3-4 km hóbansárban, legtöbbször sötétben, mert iskola csak Hunyadon, vagy Kolozsvárott van. Munkalehetőség szintén. A lakosság zöme gazdálkodik. A férfiak eljárnak a faluból a közeli városokba, az asszonyok kézimunkáznak. Lassan elöregedik a falu. Nincs minden házban vízvezeték, a kút a völgyben van. Ide járnak le az asszonyok vödrökkel. Csordultig töltik, hiszen minden cseppje érték. Postahivatal sincs. A postás, ha teheti, a faluba igyekvőkre bízza küldeményeiket. Azután a helyi ABC-ben kézbesítenek. Fényképezőgéppel léptünk be az 1697-

Szõlõskert 2007/ 4 ben épült, festett kazettás famennyezetű templomba. Némi bátorság kellett hozzá, hogy felmásszunk a korlát nélküli recsegőropogó deszkalépcsőn a karzatra, de az orgonát látnunk kellett. Ez Erdély második legrégibb orgonája. Megszólaltatásához az oldalán lévő 2 szíjat kell felváltva húzni - kézzel fújtatnak. A szokások eltérnek az anyaországban tapasztaltaktól. Külön ajtón-, és időpontban lépnek be a gyülekezet tagjai. Az asszonyok a szószéktől balra foglalnak helyet; jobbra hajadonok ülnek, szemben férfiak, legények meg a karzaton. Mindent kézzel varrott terítők díszítenek. Vendéglátóinkkal részt vettünk az ADVENTI ISTENTISZTELETEN, együtt járultunk az Úr asztalához. Itt ekkor teszik perselybe adományaikat. A lelkész mindvégig a traktátust prédikálja, ki-ki egy mondat elhangzását követően veheti át tőle a kenyeret-kelyhet. Eltérhet köszönésünk, Énekeskönyvünk, de a hitünk,- és reményünk közös. Istentisztelet után közös ebéden találkoztunk a magyarbikali nőszövetség tagjaival. „Itt aki templomba jár, mind nőszövetségi tag”mondta a tiszteletes asszony. A meghirdetett Imanapra az imateremben került sor. Bevezetőjében Lukács Endre lelkész beszélt Erdély történelméről és földrajzáról, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület rövid történetéről. Ezután elhangzott az imanap célja. A 2005-ben született határozat alapján évente megszervezik, és

Szõlõskert 2007/ 4 december első vasárnapján a magyarság megmaradásáért, református öntudatunk megőrzéséért tartják meg. Így vállalták fel a nemzet sorsát a Kárpát-medencei református nőszövetség tagjai. A 2007es imanapot az Erdélyi Református Nőszövetség készítette elő. A kecskeméti 8 fős küldöttség élén érkező Szabó Zsuzsanna tiszteletes asszony tartott áhítatot. Miután énekben dicsértük az Urat a házigazdák és a vendégek felváltva, közösen olvasták a Nagy Imádságot, mely így kezdődött: „Élő Isten, szerető mennyei Atyánk, magasztaljuk és dicsőítjük szent neved. Hálát adunk

Testvérgyülekezet

11

neked…” – ezzel bekapcsolódtunk az imaláncba, imánk a völgyből a magasba szállt. „Áldott az Isten, aki meghallgatja könyörgésünk szavát! Ámen” – zártuk az Imanapot s végül a búcsút házigazdáinktól. Hosszú, cseppet sem veszélytelen út állt előttünk, otthon pedig azokban a percekben kezdődött a Kárpát-medencei Imanap. Terényi-Kelemen Éva Nőszövetségi tag

Sion Nyugdíjasházunk lakói a gyerekek karácsonyi ajándékait csomagolják

12

Bizonyságtétel

Szõlõskert 2007/ 4

Megízleltük, hogy jóságos az Úr! Fiatalok az élet küszöben Nagy örömünkre szolgál, hogy ízelítőt adhatunk Nektek az elmúlt hónapok ifjúsági életéből! Valóban örömről van szó, hiszen Isten kegyelmét tapasztaljuk meg hétről hétre a bibliaórákon. A legkisebbek számára pénteken fél 3-tól, a középiskolásoknak pénteken 5 órától, illetve a főiskolás, egyetemista korosztálynak szombaton este 7 órakor tartunk alkalmakat. A KisIfi a felső tagozatosok számára jött létre tavaly. Szinte kuckóvá válik ilyenkor a „zöld terem”. Ha valaki megáll az ajtó előtt, szépen csengő éneklést és fel-feltörő kacagást hallhat. Ám nem érdemes ebből kimaradni! Bent kiderül, hogy Lukács evangéliuma tanulmányozását és a fiatalokat érintő kérdések megválaszolását egy csésze finom tea vagy forró csoki mellett tesszük. Ezek mellett jut idő a játékra, beszélgetésre. A konfirmáltak János evangéliumában haladnak előre. Fontosnak tartjuk, hogy a gyülekezethez is szorosan kapcsolódjunk, ezért állandó résztvevői vagyunk a közös bibliaóráknak. Többen is csatlakoztak az elmúlt év konfirmandusai közül ehhez a csoporthoz. F o n t o s megjegyezni, hogy az e m m a u s i konfirmandus és ifjúsági hét során szerzett élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a szívek megnyíljanak Jézus előtt. Azt lehetne

gondolni: „Kinek van még ereje pénteken késő délután visszajönni?” Nos, sorolhatnánk fiatal testvéreink nevét, de legyen elég annyi, hogy igazából ez nem is erő kérdése. Hiszen kedveljük egymást, szívesen találkozunk. Emellett pedig olyan dolgokról beszélgetünk, amelyekre máskor nincs idő, és olyan kérdéseket tehetünk föl, amikre együtt keresünk választ a Szentírásban. Hálásak vagyunk azért, hogy Isten mindannyiunkat megszólít, vezet, formál, és érezteti velünk szeretetét Igéjén és a közösségen keresztül. Közel egy éve egy kérdést szegeztek nekünk néhányan: nem lehetne nekünk is egy bibliakörünk?! A meglepetéstől és az örömtől erős bólogatásba kezdtünk, de néhány perc múlva már arról beszélgettünk, hogy hol és mikor találkozzanak a 18 éven túliak. A szombat estében és az ifjúsági klubban egyeztünk meg. Jelenleg Péter első levelében mélyedünk el, valamint olyan igehelyekről beszélgetünk, amelyeknek kulcskifejezése az „egymás” szó. Fontos kapcsolattartási mód a rendszeres internetes levelezés, hiszen az ország különböző városaiban vagyunk szétszóratva. Többen a gyülekezeti élet különböző területein szolgálnak, mások pedig vágyat éreztek arra, hogy legyen egy hely egy alkalom, hogy otthonosan érezik magukat a gyülekezetben. N a g y o n

Szõlõskert 2007/ 4

Bizonyságtétel

sokat számít, hogy tudunk egymásról, imádkozhatunk egymásért, és egymás hite által épülhetünk. S éppen így tapasztaljuk meg az otthonosságot, a szeretetet. Essen szó néhány olyan eseményről, amely az utóbbi hónapokban kiemelkedtek. A Kecskeméti Református Ifjúsági Egyesület honlapját Szabó Viktor készítette el. A www.krie.extra.hu oldalon az ifjúság számára minden fontos információ elérhető, éppúgy mint a napi Ige, vagy táborok, kirándulások, összejövetelek képei. Az ifjúsági pince átadására november elején került sor, amiben sok munkája volt Urbán Borinak és a KRIE csapatának. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik szívükön viselték e hely létrejöttét! Isten áldja meg őket ezért! Itt hoztunk létre egy ifjúsági kiskönyvtárat, aminek gyarapítására szívesen veszünk

13

felajánlásokat és adományokat könyvekből, folyóiratokból, társasjátékokból. Kedves Ifjú Barátunk! Szeretettel várunk a bibliakörökbe! Egy süteményről nehéz elmesélnünk, hogy milyen finom, inkább megkínálunk vele: kóstold meg! Ízleld meg, milyenek ezek a péntek délutánok vagy szombat esték! Mi is így kezdtük, és nem bántuk meg! A legközelebbi közös programunk szilveszterkor lesz. Az év utolsó napján 15.30-kor közös játékra, éneklésre kerül sor az ifi pincében, majd az istentisztelet után csatlakozunk a gyülekezeti szilveszterhez. Boldog új évet így kívánunk Nektek a mielőbbi találkozás reményében: Bízd újra életed Krisztusra! A szolgálattevők nevében: Varga Ádám, Varga-Kis Kata, Lehoczky Mária Magdolna

Az ifjúsági hétrõl „Gyere el te is az idén augusztusban megrendezett gyülekezeti ifjúsági hétre az Emmaus házba!” Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találkozhattunk nyár elejétől egészen augusztusig. 08.13-án reggel már mindenki, aki jelentkezett az IFI hétre, igyekezett ki az Emmausba. 10 órára már mindenki megérkezett, szobatársakat talált majd berendezkedett. Ez a nap az ismerkedésről szólt. A bemutatkozás mellett érdekes játékok segítették egymás megismerését.A második naptól minden nap már a napirendhez volt kötve.7:30-kor volt az ébresztő, nekünk IFI hét résztvevőknek, a szolgálóknak valamivel korábban, mert nekik 7 órakkor volt egy imaközösség. A zenés ébresztő jól indította a napunkat, a nehézkes felkelést (ami az éjszakába nyúló beszélgetések miatt volt) gyorsította

az, ahogy Misi sürgetett minket a reggeli tornára. Aki nem ért le a korai mozgásra, annak egy kis plussz takarítást kellett végeznie, ezért általában mindenki próbált igyekezni. 8 órától volt a reggeli. Amint befejeztük és persze elpakoltunk magunk után az asztalokról, az előadóba mentünk, hisz 9 órától Ferenczy Józsi tartotta a reggeli áhítatot, amiken az „Istennek kedves férfiról”, Dávid életéről hallhattunk. Az igehírdetés után kisebb csoportokba (6-7 fő) bontva, vonultunk félre beszélgetni. Itt sokféle dolgot megtárgyalhattunk, de leginkább az előtte elhangzott Ige volt a fő téma. A csoportbeszélgetések után egy kis „csend” következett, mindenki visszavonulhatott a szobájába, de a beszélgetéseket is lehetett folytatni. 11:30-tól elkezdődött a takarítás a szobákban,folyosón és a mosdókban…

14

Bizonyságtétel

Fél 1-kor az ebédlőben már várt minket az ebéd, aminek örültünk hogy nem volt olyan meleg, hisz az augusztusi kánikulában lehetetlen lett volna elfogyasztani. Persze a Konyhásnénik és Bácsi erre is gondoltak, még sokminden más mellett. Az ebéd befejezte után, 13:00-tól szabadidő következett. Ekkor tehettük meg, hogy a délutáni beszélgetős témákra felíratkozzunk. A szabadidő programba volt még vizeslufi röplabda, ahol jót szórakoztunk az egymás fején szétszakadt vízzel teli lufikon. Pénteken volt sportdélután ahol ügyességi feladatok és foci várt ránk.Itt a délelőtti csoportbeszélgetések alapján voltunk csapatokba osztva, és a győztesnek nem kellet másnap lemennie reggeli tornára. 3 órakkor kaptunk uzsonnát, majd 4 órától elkezdödtek a beszélgetések. A hét folyamán sok témából választhattunk mint pl: Mire jó az imádság? Meddig várjunk a hercegre?(lányoknak) Teremtés vagy evolúció? stb. A vacsora 18:30-tól volt. A vacsi után az esti áhítatra mentünk, ezt viszont már Péter bácsi tartotta. Az Igehírdetés után 8 órától minden napra más program jutott. Volt Zsidó táncház, amit élvezettel

Szõlõskert 2007/ 4 táncolt végig az egész csapat, volt csillagnézés profi csillagvizsgálókkal, volt filmklubb (ami esti program lett volna de délutáni lett belőle) amin a Napfivér és holdnővér című filmet néztük meg. Persze nem maradhatott ki az IFI hét történetéből a láthatatlan színház sem. A legtöbbünknek azonban szerintem mégis a péntek esti csandséta tetszett a legjobban. Az Emmaus udvarába (fás részein is) voltak elrendezve asztalok ,mécsesekkel és egy-egy szolgálóval. Minden padnál volt egy téma ahol kaptunk papírt és leírhattuk amit gondolunk, imádkozhattunk azokért akiket szeretünk, énekelhettünk…22:00kor már ágyba kellett indulnunk, ilyenkor bejött valamelyik szolgáló és beszélgettünk vele a nap történéseiről, valamint „segített leoltani a villanyt”J. Szombat délelőtt már nagy volt a sürgés forgás, mindenki pakolt és takarított. 9 órakkor összeültünk és megbeszéltük, hogy kinek mi tetszett a héten a legjobban. Volt, akinek az hogy új ismertségekre tett szert, volt akinek az hogy a barátaival lehetett ,mindnekit más és más dolgok fogták meg. Kaptunk köveket, amikre Igék voltak írva. Ezután pedig mindenki elindult haza, ki vonattal, ki pedig autóval. Úgy gondolom senki nem bánta meg azt, hogy eljött erre a hétre, sőt már izgatottan várjuk a jövő nyarat, hisz ha augusztus, akkor IFI hét!!! Köszönjük a szolgálóknak hogy ilyen felejthetetlen hetet szerveztek nekünk! Somogyi Péter,Ferenczy József,Szabó Viktor,Pálóczi Ági,Szabó Ági,Varga-Kis Kata,Dolmány Mihály

Szõlõskert 2007/ 4

Gyülekezet

15

Gyülekezetünk a Biblia fényében „Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.” (Zsolt 119,162) 2008, a magyarországi keresztyén egyházak közös szándéka szerint a Biblia éve. Természetesen nekünk reformátusoknak ez az év abban lehet különleges, hogy kidomborodhat jobban, teljesebben, ami minket alapvetően meghatároz, hiszen nekünk az Ige egyházának kellene lennünk. S a Biblia nem egy nagyszerű könyv csupán, hanem Mennyei Atyánk beszéde, amiben a Zsoltárossal együtt gyönyörködünk, és amely számunkra mindennél nagyobb nyereség. Így ír Kálvin János: „… a Szentírás Istennek egyébként zavaros ismeretét elméinkben összegyűjtvén, a homályt elűzvén, tisztán mutatja nekünk az igaz Istent. Igen kiváló ajándéka tehát Istennek, midőn egyházát nemcsak néma tanítómesterekkel oktattatja, hanem szentséges ajakát is megnyitja, s nemcsak azt hirdeti, hogy valamely Istent imádni kell, hanem azt is kijelenti, hogy ő az, akit imádni kell; a kiválasztottakat nemcsak arra tanítja, hogy Istenre nézzenek, hanem önmagát fel is mutatja, hogy reá tekintsenek. Ez egyházával szemben eleitől fogva úgy járt el, hogy ama közönséges bizonyítékok mellé még igéjét is kijelenté, ami egyenesebb, biztosabb jegy az ő megismerésére.” (A keresztyén vallás rendszere I. könyv 6./1.) Isten igaz megismerésének egyetlen lehetősége az Ő beszéde. Ugyanakkor az egyház életének

egyetlen zsinórmértéke is a Szentírásban adott kijelentés. Így ír erről a II. Helvét Hitvallás: „A szentírás Isten igaz igéje (A kanonikus Szentírás.) Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kanonikus írásai mind az Ó, mind az Újtestamentumban Isten igaz igéje; ezért elég tekintélyük van önmagukban és az nem emberektől származik, mert maga Isten szólt az atyákhoz, prófétákhoz és apostolokhoz és szól még mindig hozzánk a szent írások által. (A Szentírás minden kegyességre teljesen megtanít.) Ebben a Szentírásban Krisztus egyetemes egyháza a legteljesebb mértékben kifejtve találja mindazt, ami egyrészt az üdvözítő hitre, másrészt ami az Istennek tetsző élet helyes alakítására vonatkozik. Ezért hát Isten világosan a lelkünkre kötötte, hogy ahhoz semmit hozzá ne adjunk, se belőle el ne vegyünk. Valljuk tehát, hogy ezekből az írásokból kell meríteni az igaz bölcsességet és kegyességet, a gyülekezeteknek is a reformációját és kormányzását, az istenes élettel járó kötelességeink tanítását, a tantételek igazolását és elvetését vagy mindenféle tévelygés cáfolatát, valamint mindenféle intelmet az apostolnak ama mondása szerint: A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre ( 2Tim. 3,16). Másutt ezt mondja Timotheusnak az 1. levél 3. fejezetének 14. és 15. versében: Ezeket írom neked… hogy tudd meg, hogy mi módon kell forgolódni az Isten házában stb. (A Szentírás Isten beszéde.) És ugyanő ismét a thessalonikabelieknek ezt mondja: Ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét

16

Gyülekezet

Szõlõskert 2007/ 4

stb. (1Thessz 2,13). Mert maga az Úr mondta az evangéliumban: Nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól tibennetek. Tehát, aki titeket hallgat, engem hallgat és aki titeket megvet, engem vet meg (Mt 10,20; Lk 10,16; Jn 13,20). Ebből következően ebben a missziói évben különös hangsúllyal kerül a középre Isten Igéje, a Biblia és ennek

fényében gyülekezeti életünk. Az egyházi év ünnepein és minden alkalmunkon szeretnénk ennek fényében szolgálni. Ezt a célt szolgálja egy bibliaiskolai sorozat elindítása és más, a Bibliát, mint drága kincset felmutató alkalom és program. Somogyi Péter lelkipásztor

A zene nyelvén „ A jó bornak is kell a cégér.” Így van ez a jó zenével is. Álljon itt egy beszámoló már mögöttünk lévő zenés áhítatokról, amelyeknek hangfelvétele azonban meghallgatható. Szívesen ajánlom mindenkinek figyelmébe először is a december 1-jei adventváró zenés áhítat felvételét. Mi hallható ezen? Minden túlzás nélkül egy nagyszabású szimfónia, zsoltár és dicséret témákra. Itt azonban először a kidolgozás szólal meg Pálúr János orgonajátéka a téma pedig ezt követően. Egyházmegyénk gyülekezeti kórusai és a helyi Református Kollégium énekkarai álltak még szolgálatba e délutánon. Kiemelem most a sajnálatos módon perifériára került 218. dicséret és a 40. zsoltár orgona-bevezetőjét, amely egyszerűen gyönyörű! Elárulta ezt ott a templomban Jámbor Zsolt kollégám arckifejezése is, akivel a vezénylés feladatát osztottuk meg. Hiszen az orgona újabb és újabb hangszíneket, ritmusokat, dinamikákat, szólamokat varázsolt elő, és a zene áradt, és inspirált mindenkit.

Jól esett vezényelni és énekelni egyaránt. Jó volt mások arcán is látni a tényleg boldog mosolyt, máskor a figyelmet. Mert minden orgona- és énekhangnak, minden taktusnak helye volt. Időről –időre a gyülekezet is bekapcsolódott az éneklésbe… Csak a Te hangod hiányzott, illetve Te hiányoztál, kedves Olvasó, ha nem voltál ott! (Ezért már most jelzem, hogy tervezzük a következő ilyet, a Kálvin - évforduló apropóján, 2009-re. Már most hívlak erre a közös éneklésre!) Ezt a felvételt pedig a kazetta -, és cd-szolgálatnál lehet megrendelni, a hirdetőlapokon található módon és címen. Ezen áhítat igeszolgálatának textusa a 95. zsoltár. „Jöjjetek, örvendezzünk Urunkban… vigasságos éneklésekkel énekeljünk Őnéki…” Ez a kapcsolópont a másik zenés áhítathoz. Énekkarunk, a Végh Mihály kórus november 25-én Soltvadkerten járt, és ott a baptista imaházban vendégszerepelt. Ennek a koncepciója a következő: a reformáció százada zenei szempontból

Szõlõskert 2007/ 3 mindenképpen a „már igen, és még nem ” korszaka volt. Már tisztán hirdettetett az ige, már anyanyelven, de az emberek még nem vesztették el liturgikus érzéküket. Még zeneanyanyelvi szinten művelték a liturgusok a gregoriánt, csak éppen magyarul! Éppen ezért a liturgikus ének iránti vágy is élt az emberekben. Összeállításunkban az egyházi esztendőt követtük, kiemelve – örökélet vasárnapján - a Feltámadás evangéliumát. Ahol lehetett, elővettük énekeink ősalakját, - pl. a 301. dicséret: Új világosság jelenék – és azt is beleszőttük a vonulatba. Sőt, a vonalat nemcsak visszafelé húztuk meg, hanem időben előre is. Bach koráljait is szervesen

Gyülekezet

17

be tudtuk építeni, hiszen eredetileg erre is valók. Egyszóval egységes műsor született, „Az Ige testté lett” címmel. Nagy öröm volt ezt összeállítani, megtanulni, és előadni egyaránt. Zárásképpen az öt rész tartalmát kifejező igei mottó következzék: Jöjjetek, örvendezzünk Urunkban… Ámde Krisztus feltámadt… Az Ige testté lett… Jöjjetek énhozzám mindnyájan… Ó, jöjj teremtő Szentlélek… Mikesi Tibor

Az elsõ kecskeméti református börze A Baba-mama körön mindig örömmel adunk hálát a Betlehem kapuja Játszóházért, ami sokunknak könnyíti meg és szépíti meg hétköznapjait. Hiszen kisgyermekes anyukák biztonságban és szeretetben tudhatjuk csemetéinket míg az egy-két szabad óra áldását élvezzük. Arról is hallottunk, hogy mint mostanában mindenhol itt is minden forintnak megvan a helye, sőt még több is elkelne. Arra jutottunk, hogy szeretnénk mi is vállalni a gyülekezetre háruló terhekből és megmutatni, hogy a jót nem csupán elvenni szeretnénk, hanem azért tenni is ha kell. Egy gyülekezeti bolhapiac ötlete körvonalazódott. Így 2007. nov. 10-re előkészítettük az Ókollégium tornatermét. Néhány lelkes árus kipakolta saját tárgyait, a gyülekezeti felajánlásokat pedig a mama-körösök értékesítették. Minden betérő a belépő megváltásával már 100 forinttal segítette a Játszóházat; ezért cserébe vendégül láttuk egy süteményre. Gyermekeink mondókázással, énekkel mutatkoztak be és a Játszóház vezér igéjét

helyezte szívünkre Somogyiné Krisztina a Mama-kör vezetője. Rengeteg ruhafelajánlás, képek, szobanövény, porcelán, ékszerek, gyerekjáték, könyv közül válogathattunk… igazán mondhatom kedvünkre. Páran vállalták a Játszóház Támogatói körének tagságát is, így ők egy éven át az általuk vállalt összeggel támogatják a Játszóház működését, fennmaradását. A nap folyamán sokan kincsekkel és megelégedéssel térhettek haza. Ahogy egyikünk fogalmazott ˝”az volt a legszebb a napban, hogy mindenki örült; az is aki eladta és az is aki megvette”. Így volt Istenünknek áldása ezen a napon és sokasította meg a keveset, hiszen a feleslegesből, a meguntból lett nagy segítség, sok pénz 110.000 forint. A mi mennyei Atyánk betölti a mi szükségeinket, Néki legyen ezért dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. „ Örüljetek az örülőkkel…” Halasiné Polgár Zsófia

18

Testvérgyülekezet

Szõlõskert 2007/ 4

Hívogató - gyülekezeti szilveszter Közös együttlétre hívjuk a gyülekezet nagy családjába a gyülekezeti családokat, egyedülállókat, gyermekeket, felnőtteket, fiatalokat és idősebbeket. Az év utolsó napján 5 órakor a templomi istentiszteleten találkozunk, majd ezt követően gyülekezetünk termeiben szeretetvendégségen vehetünk részt, ahol a mindenki által hozott ételből és italból terítünk asztalt. Ezután keresztyénekhez méltó vidám, játékos, zenés, táncos együttlétben épülhetünk a közösségünkben. Éjfél előtt pedig egy sajátos „leltárkészítésre” csendesedünk el csoportonként. Éjfélkor a templomban együtt figyelhetünk Isten üzenetére, hogy ezzel induljunk az újév útjára. Szeretettel kérjük, hogy a részvételi szándékot mindenki jelezze, hogy mindent jól megszervezhessünk! Jelentkezni lehet dec 28-ig a Lelkészi Hivatalban (tel: 500-389), a Református Könyvesboltban (tel: 501-659) vagy Somogyiné Ficsor Krisztina lelkipásztornál (tel: 501-652, 06/30/6835583) Áldott, Élő Urunkkal együtt töltött ünnepeket kívánunk szeretettel mindenkinek! Az est szervezői nevében:Somogyi Péter lelkipásztor, Molnár Tamás presbiter

Konfiormandus hét az Emmausban

Szõlõskert 2007/ 4

Gyermeksarok

19

Eseménynaptár Október 31-én , a Reformáció emléknapján délután 4 órakor “Luther és kora” címmel nyílt kiállítás a könyvtár előterében, este 6 órakor evangélikus testvéreinkkkel együtt vettünk részt közös istentiszteleten, melyen a Károli emlékérmet vehette át Baja Béla November 3-án az Újszövetségi barangolás programján vehettünk részt a Tóth Endre teremben November 8-án presbiteri gyűlést tartottunk. November 10-én börzét tartottunk a Betlehem Kapuja Játszóház megsegítésére. November 11-én megnyílt az Ókollégium pincéjében az ifjsúág közösségi helyisége. November 15-én lelkészszentelés volt Budapesten, lelkéssze szentelték. Ritter Nándort. November 25-én Örök élet vasárnapján elhunyt szeretteinkre emlékezhettünk, az 9 órás istentiszteletet követően Neuhauser László építészmérnök emléktábláját lepleztük el az Újkollégium új szárnyának sarkán. November 26-December 1ig evangélizációt tartottunk gyülekezetünkben, melyen Asztalos

Zoltán és Somogyi Péter szolgáltak. December 1jén adventi közös éneklésen lehettünk együtt templomunkban, melyen Pálúr János orgonaművész és egyházmegyei énekkarok szolgáltak. 5 órától az énekkarokkal együtt vehettünk részt a városi közös adventi gyertyagyújtáson, ahol Somogyi Péter szolgált. December 1-2-én Karácsonyi vásárt tartottunk a Kiskonviktusban, ennek bevételét a szegények karácsonyára fordítottuk.. December 1-2-én Nőszöbetségünk küldöttsége erdályi testvérgyülekezetünkben, Magyarbikalon járt. December 8-án lelkész-gondnoki értekezleten vehettünk részt Kunszentmiklóson. December 8-án gimnáziumunk szalagavatójára került sor. December 13-án, presbiteri gyűlést tartottunk. December 14-én a Közös bibliaórán Sümegi Nóra számolt be a Wyclif misszió szolgálatáról December 16-án csendes délután volt a Voelker-telepi imaházban.

20

Hívogató

Szõlõskert 2007/ 4

Heti összejöveteleink Hétfő: 3-kor Kézimunkakör a Sion I Nyugdíjasházban (Budai u.) Fél 5-től Zsoltárkör majd Énekkar a Presbiteri szobában. 6 órakor „Reményforrás” bibliakör a Tóth Endre teremben Kedd: 5 órakor Imaóra a gyülekezeti teremben 5 órakor Bibliaóra Katonatelepen Szerda: 10 órakor Mamakör a Betlehem Kapuja Játszóházban Fél 11-kor Bibliaóra a Sion III Nyugdíjasházban 3-kor Bibliaóra a Sion I Nyugdíjasházban Fél 4-kor Bibliaóra a Sion II Nyugdíjasházban

6 órakor Kék Kereszt Missziói alkalma a gyülekezeti teremben Csütörtök: 3 órakor a Tüdőosztályon áhítat 3 órakor a Széchenyivárosban bibliaóra 5 órakor Bibliaóra a gyülekezeti teremben Péntek: Fél 3-kor és 5 órakor Ifjúsági óra 5 órakor Bibliakör a Presbiteri szobában 6 órakor Fiatal felnőttek bibliaórája Fél 7-kor összevont ifjúsági óra minden csoport számára. Szombat: 5 órakor hétvégi hálaadó istentisztelet Hétköznap és szombaton reggel negyed 8-kor istentisztelet a templomban

Havi összejöveteleink Házi bibliaórát tartunk: Mészáros Jánoséknál (Hegedűs köz 24.) minden hónap első szerdáján 18 órakor Varga Sándoréknál (Béke fasor 12.) minden hónap első szerdáján 17 órakor Khin Józsefnénál (Budai hegy 236.) minden hónap második keddjén 17 órakor Közös bibliaóra: Minden hónap harmadik péntekjén 5 órakor Közös Bibliaórát tartunk a Tóth Endre teremben. Családos délutánt tartunk minden hónap utolsó vasárnapján 4 órától a Tóth Endre teremben

Minden Kedves Olvasónknak Istentől megáldott karácsonyt, és új esztendőt kíván az egyházközség lelkésztestülete és presbitériuma! a Kecskeméti Református Egyházközség Hírmondója

Kiadja: Kecskeméti Református Egyházközség Kecskemét, Szabadság tér 7. Tel.: 500-389, Fax: 500-387 [email protected] www.krek.hu Felelős kiadó: Somogyi Péter Szerkesztő: Laczay András