I I i
f
i m j u i i u i M u i ^ e a q
3ICI3ICI31C ia i c i a l e i a i e i a i c i a i c i a i c u i c u ' g ' a i c
M t t a a «
TÂRSUtM-MEGJELENIKÉyEiVrETtZSZER mÙPIZETÊSIDUEQY- É V B E ' 2 Z K O & .
MAGYAR IPARMŰVÉSZET AZ ORSZÁGOS M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S ISKOLA É S AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE MEGJELENIK ÉVENKINT TlZSZER
1914.
XVII. ÉVFOLYAM.
9. SZÁM.
TARTALOM. 421 Folytassuk a munkát ! _ Nádai Pál : A Mesterség áhítata. Zutt R. A művészete 422 425 Fieber Henrik: Monumentális templomi festészet Körösfői K. Aladár : A zebegényi templom kifestése mint 428 művészet-pedagógiai feladat Háborús világ : Művészetet a kegyelethez. — Művészeti intézményeink és a hadiállapot. — Művészek támogatása. — Az iparművészek és a háború. — Lemberg műkincseinek elrablása. — Divat és háború. — Háborús jelvények 445--450 Művészeti oktatás: A kézimunkatanítónők képesítése... 450 Pályázatok: Eldőlt pályázat. — Két új pályázat... 450—451 Szakirodalom : Muther kritikái ... 451 Krónika: Ismét a hazug gyászpompáról. — Gyiijtés Lechner Ödön emlékére. — Magyar karácsony. — Megszívlelni való példa 451—452 Hivatalos közlemények. Hirdetések. ^Melléklet: Zutt R. A.: Korai tavasz 421
f,
UNGARISCHES KUNSTGEWERBE
íí
OFFIZIELLES ORGAN DER LANDESGESELLSCHAFT FÜR KUNSTGEWERBE, DES KUNSTGEWERBEMUSEUMS UND DER KUNSTGEWERBESCHULE.
T, íí
í íi » ••i •i •M •n n í!
XVII. JAHRGANG.
1914.
9. HEFT.
INHALT. Weiter arbeiten ! 421 Ti P. Nádai : Die Inbrunst des Handwerks. Zu den Arbeiten R. A. Zutt's 422 •í! H. Fieber: Monumentale Kirchenmalerei 425 •n •n A. Körösfői Kriesch : Die Malereien der Kirche in Zebe•n gény als Kunstpedagogische Aufgabe 428 •n Kriegerische Zeiten 445—450 n • Fachlicher Unterricht 450 •n •n Konkurrenzen 450—451 V Blicherschau 451 II ... 451—452 S Kronik T, Offizielle Mitteilungen. — Annoncen. í! • Beilage: Zutt R. A.: Vorfrühling' 421 n «
n
t, Előfizetési díj a „Magyar Iparművészet" egy évfolyamára 22 K.
T, Külföldre egész évre 24 korona. Szerkesztőség és kiadó• •n •n •n
hivatal : Budapest, IX., Üllői-út 55—57. sz. Telefon : József 678. Im Jahres-Abonnement (10 reich illustrierte Hefte) 22 K für das Ausland 20 Mark (24 K) Schriftleitung und Geschäftsstelle Budapest, IX. Üllői-út 55-57.
/ Az O. M. Iparművészeti Társulat tagjainak a »Magyar Iparművészet" illetménykép jár, évi 20 korona tagsági díj ellenében. Tagul jelentkezni lehet az igazgatóságnál (Budapest, IX., Üllői-út 55—57. szám).
-
J'
- ^
I eGcoececeetoooteeeoot seeoecococeoooocoecoot I oeecceeooeeoooceeo&eo = eeee>ot>©ee©eôôco©oeooe ie©G©©©©oo©©ô©©©©o©e>©c ice©©©©©©«©©©©©©©©©©©« =©eoooceeeeeeeeoeeeç-c« !oe©©©cec©oe>©e©oooc&©© ;eec©o©ce©©€>©o©©©$©0©6 fc©o©©©©©ô©o©oô©©©©©©e iceeeeeGceo6ceeoo©ôô®e
>
i I; ; ; ; i ; ! i
ioôooceeooûooô&eoeoeee : îGGECCC©e«o©G©eG©©eo©€ î -Reoeceoeteooeceoooocl
H ci
•sBfifflfc
m m
FT^ozaiiv/AÜKO'E C E t t E N T A R Ú GYÁRAD BUDAPEST r-Vn^ROTTEriBILLCRU15
tëri?
GslCtârû
ésitiktetëndaeé&j t m G ó t p i ' u á a Zlpz*
*
^âQrixt^H^-Jiééaùl^ç. i-
•
I . T E L E F O N 16 r« '
Ljr*
rt-i «•i*
Építési anyagok raktára, padló, falburkolás és betonépítkezési vállalat. Márványmozaiklapok, mintázott cementlapok, karmantyus betoncsövek, különféle műkőmunkák, granitterazzo, betonmunkák, csatornázások, falburkolások, mettlachi-Iapok, keramit- és klinker-Iapok, fayence-Iapok. KőQmg!®ms
•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•;•=•=•=«
i
'i
• •II •11 •II •II •II
ü
FOLYTASSUK A MUNKÁT!
i
háború javában áll. De l a s s a n - l a s s a n felocsudunk a kábulatból, amely leginkább a rémségeit kísérő bizonytalanság miatt borult lelkünkre. S vitéz katonáink hó'si tetteiről olvasván, már a g y á v á k szíve is élénkebben d o b o g , akik a z első csaták hírére hanyatthomlok menekültek el b á t o r s á g o s a b b vidékre. Országszerte, de hála vezetői bátor energiájának, különösen f ő v á r o s u n k b a n , mintha ismét rendes v á g á n y á b a zökkenne az élei. S ú l y o s a k a z áldozatok, amelyekkel a gigászi küzdelem jár, bármilyen lesz is ez utóbbi eredménye, s mindnyájan érzük, h o g y megnehezedett az idők járása feleltünk. De épp azért kétszeresen fontos, h o g y ne ölbetett kézzel lessük, míg vitéz seregeink hősies tusái véget érnek. A szokottnál is n a g y o b b éberséggel törjük fejünket azon, h o g y mi a tenniv a l ó n k ! Ha háborúnk ügyét — ami most minden egyéb e l é való — tevékenységünkkel közvetlenül nem támogathatjuk, akkor m é g n a g y o b b szeretettel s erőinket megfeszítve ragadjuk m e g szerszámainkat ! Mérhetetlen a pusztulás, amelyet a háború a z emberi javakban v é g h e z visz. Ezt fokozott munkával is csak részben tudjuk pótolni, amiből azonban távolról sem következik, h o g y ne dolgozzunk. S bármily n a g y mértékben dúl m é g határainkon túl a harc, mestereinknek, akik békésebb időkben zászlónk alá sereglettek, már most is i g a z s á g u n k tudatában, ennek erejétől érces h a n g o n üzenjük : folytassuk a m u n k á t ! S a j n o s , azt kellett tapasztalnunk, h o g y a háború kitörésekor legelőször is azok hagytak cserben bennünket, akiknek részéről művészeink és iparosaink eddig a legtöbb megrendeléshez jutottak. De mestereink talán m é g jobban járnak, ha a tömeg iparművészeti igényeinek fölkarolásában keresnek kárpótlást. S a háború tanulságainak s o r á b a n ránk nézve eddigi tapasztalataink alapján bizonyára a z lesz a legértékesebb, h o g y az iparművészet, a művészethez hasonlóan, csak cserépbe ültetett virág, ha pusztán a g a z d a g o k fényűzését szolgálja, szappanbuborék, amely nemcsak a h á b o r ú h o z fogható viharokra, de m á s szellő legkisebb fuvallatára is semmivé válik. N e hallgassunk tehát a fontoskodók tanítására, h o g y a mostaniakhoz fogható komoly időkben művészi munkánk h a s z o n talanság. Nincs sivárabb dolog, mintha ezekben a m o z g a l m a s időkben tétlenül és g y á v á n meglapulunk. Ha rögtön nem is élvezhetik ennek gyümölcsét, munkájuk és minden gondolatuk, mely erre irányul, v é g o k á b a n a közérdeket s a z o r s z á g javát szolgálja. A háború viharai iparművészetünk fájáról s o k erőtlen galyat f o g n a k letördelni, amelynek h e r v a d ó p o m p á j á b a n főleg oly körökben gyönyörködtek, amelyek ízlése nem állt arányban ezek g a z d a g s á g á v a l . De bármi lesz is a vég, művészetünk és iparművészetünk igaz barátai, elsősorban a művelt m a g y a r középosztály, s o h a s e m h a g y n a k bennünket cserben, ha számolunk igényeikkel s nemcsak pénzes mecénások szeszélyeivel törődünk. Az utóbbiak miatt a z o k eddig alig férhettek hozzánk. A háború, e n a g y tisztogatás után a z o n b a n mi keressük föl őket. É s erre már most készüljünk! Nemesítsük ízlésünket, tökéletesítsük tudásunkat, technikai k é s z s é g ü n k e t ; annyival is inkább, mert, bár nálunk szellemi téren is anyagi eredményei szerint ítélik m e g a genie és a talentum munkáját, nem mindig a n n a k a z ízlése a legkényesebb, aki bőségben él. S ha anyagi igényeinket a változott időknek megfelelően egyelőre mérsékeljük is, ernyedetlen igyekezetünkkel a háború után iparművészetünknek a z eddiginél is szebb s á l d á s o s hatásával szélesebb körű virágzását teremthetjük meg, amelyben, mint valamikor az ókor antik népeinél, a legjelentéktelenebb használati tárgyak formája is ízlésessé és művészivé alakul át. S bizonyára a mostani háború után is a z a z o r s z á g nézhet a legtöbb nyugalommal a jövőbe, amelynek népe a kulturális munka minden á g á b a n megállja helyét. Tehát folytassuk a m u n k á t !
<> « Ï « fi « í « í! « * « í • í • M V í V M V n • M • fi • £ V £ • » • y • y • » • £ • £ • » • $
J 421 Magyar I p a r m ű v é s z e t .
1
= • 2 ^ = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = 4 = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • II
NÁD AI PÁL: A MESTERSÉG ÁHÍTATA. | ZUTT R. A. MŰVÉSZETE ;
művészet — minden igazi művészet — annak a belső megrendülésnek r e f l e x e , mely a teremtő szellemet a világ szemléletekor elfogja. Kis és nagy dolgokban — mint esőcsöppekben a szivárvány— benne remeg a művész megindultságának egy-egy vallomása. Az a világ, mely a néző számára az objektív szemlélet egyegy darabját jelenti, a teremtője számára az élmények természetes sorozata. És többékevésbbé egységes világkép kereteibe illeszkedik bele. Végig kell futnunk a művész alkotó szenzációinak hullámvonalán, hogy megítélhessük, mi az ő világhoz való viszonyának alapvonása. Ha ebből a szempontból a három évvel ezelőtt nálunk letelepedett
Zutt R. A. : Tollrajz.
422
R. A. Z u t t : Federzeichnung.
Zutt R. A. művészetét szemügyre vesszük, olyan alkotómunkával kerülünk szembe, melynek minden darabját belengi a mesterség áhítata. A vitrinái, melyek nálunk is, Münchenben is, Baselben is, Hamburgban is annyi finomínyű kiállítási látogatónak okoztak friss örömet, legelsősorban egy nagy becsületesség jellemével forrtak össze. A lapokról, melyek itt mint festőt, szobrászt, kisplasztikust, éremdomborítót, grafikust, karrikatúrarajzolót mutatják be, az anyagok megértésének nagy intelligenciája szól hozzánk. Egy finom, visszhangzó lélek, mely az anyagok: a kő, a fémek, az égetett agyag, az elefántcsont, az ébenfa, a zománc klaviatúráján ragyogó technikával veri ki az ő szordinált művészete hangjait. Ha jól szemügyre vesszük alkotásait, az akarat sugárzik ki belőlük legélesebben. Az az akarat, mely a művészt véges-végig az önmaga nevelőjévé, mesterévé, felfedezőjévé és sugallójává tette. Akármelyik bronzból való római fejének sima élére essék tekintetünk, vagy trébelt ezüst ékszereinek reliefjére, vagy zsírkőbe vésett antik motívumaira, vagy bogiáraira, melyek szinte egyetlen fémdrót szálából vannak hajlítva, a könyörtelen akarat és a mindent lebíró anyagismeret bizonyságaival van dolgunk. Mindig az az érzésünk, hogy az éppen feldolgozásra váró anyag volt az, ami őt művészetre izgatta. Ha egy elefántagyar fehér tömbjével került szembe, egy sápadt párisi arc szögleteit bontotta ki belőle. Valamelyik elegáns, könnyed medaillon-lap a kis, ovális kompozíció kész befejezett formáira unszolta. Egy agraffba mintha gyöngyöket szórna, úgy puncolja az ezüstöt és egy szelence felületén lágyan, de a kontúrok tisztaságával jelentkezik a préselt fém követelte vonal.
A művészetnek ez a brutális, néhol szomjas feloldása a holt anyagból a művészt a régi mesteremberek kézművességének alázatos hódolójává teszi. Zutt Richárd, aki büszkén vallja, hogy tanulmányaiban soha egyetlen művészakadémián meg nem állapodott, soha mesterhez leckékért nem járt, csak tanulta a kőfaragást, a kalapács forgatását és az ezüstművességet, hogy vésőivel és fogóival megismerkedjék, — az anyagok mindegyikével egy-egy lépcsőt haladt feljebb a plasztika absztrakt formái felé. Minden megismerés az üdvözítő örömek forrása volt művészete számára. És mindegyiketmégiseleve determinálta a homályos céltudat. Ez a céltudat: a világ plasztikai képe. Még abból az időből, ami-
korára müncheni diákéveinek első rajzolókísérletei és Simplicissimus-iróniával tarkított vidámságai esnek, van egy karrikatúrája : egy ember bősz arcfintorításai, akinek az orrára szállott a darázs. Megdöbbentő, hogy mennyire benne van az azóta eltelt hétéves művészpálya minden szilaj vágya : a testformák markáns kifejezésére. Itt ceruzával húsban mintáz. Csakúgy, mint ahogy később ecsettel mintázott, mint ahogy egy tükör ezüst foglalatján vésővel mintáz, mint ahogy finom, hegyes tűkkel a legaprólékosabb formákat kiszedi a bronzból és a drágakőből. Ö maga úgy tekinti tehát az anyagok iskoláját s a szerszámok fegyelmét, mint a megismerés útját. S mint általában a művész eredményeinek szükséges autodidaxisát. Ám nem kell azért azt hinni, hogy egy vad és zabolátlan egyéniség ki-kitörő forradalmaival van itt dolgunk. Sőt ellenkezőleg. Szolidsága szinte öntudatlanul is kereste azt a biztos fundamentumot, melyre megnyugvással támaszkodhatik. Az erős kritikával élő intellektusok módjára ő is a régi művészet tradícióihoz fordul az összehasonlítások mértékegységéül. Ha egy-egy mestert nem vall is magáénak, annál bensőségesebb hatással van rá a firenzei reneszánsz tiszta művészete s kivált annak kisplasztikája. Nem egyéniségek, hanem a kor lelke ihletik meg. Ezért nem is annyira ennek formavilágát tükrözteti vissza, mint inkább az anyagokon és technikákon kifejezett minuciózus finomságaikat. Eltanulja tőlük a mesterség szeretetét, pepecselő gondját, az ujjongó örömet, mely alkotásain mindig megérzik. Újabb éveinek legszebb érmei, plakettjei már szinte árasztják magukból mindazt a relief-könnyűséget, melynek eredetén az olasz technikák hatása felismerhető. Ezek az érmek nem kis agyagmodellek bronzba öntve, hanem a fémnek minden vonal- és tónushatását kiszámító, pregnáns és biztos alkotások. Egy-egy mezőbe heraldikusan kifejező vonalak, nyugalmas feliratok, klasszikusan világító szimbolumok írva. Serlegein s kelyhein viszont régi angol mesteremberek nemes körvonalait érezteti. Itt mindent a tiszta rajzhatásnak és az anyag polírozott felületeffektusának rendel alá. Ámde minden nemes tradicionalizmusa ellenére is mindig a jelenben él, nemcsak feladatai természeténél fogva, hanem egész művészi világnézetével. Római fejei és Donatelloplakettje, görög figurái sommás összefoglalásai annak, amit egy mai intellektus e klasszikus világról tud. S Zutt svájci eredete ellenére túlságosan német ahhoz és túlsókat élt bajor földön, hogysem a modern müncheniek finomságai hatástalanok maradhattak volna a szá-
mára. Néha nemcsak a finomságaik, hanem a finomkodásaik is. A kissé preciőz anyagok szeretete, a festett és sima plasztika apró nervozitásai, az ornamentálisnak néha túltengő játékai itt-ott a legújabb müncheni iparművészek körében töltött napokra utalnak. F e s t m é n y e i nek lágy és dekoratív karakterében is fellelhető valami abból a neoJugend - stílusból, mely Erlerék ecsetje nyomán támadt. De már jóval túl is van rajtuk s éppen abban, amit önmagából merít, a komponálókészségben, a plasztikus átélésben, ahogy a testet a maga testi mivoltában fogja meg és mintázza ecsetjével. Szinte érezni, hogy a szobrász, aki a vésővel és Zutt R. A. : kalapáccsal sorra bonTollrajz. totta ki az anyagokban szunnyadó formákat, mint csodálkozott tágranyilt szemekkel, ahogy legutoljára a festő ecsetjével nyúlt az emberi test megfogható síkjai és tömegei után. És lehetetlen észre nem venni, hogy festészetében mint törnek a formák arra a monumentalitásra, mely sejteni engedi plasztikai kifejlődése útját. Egy robusztus egyéniség lendületei egyesülnek tehát benne egy detail-finomságokat szomjazó mondain-Iélekkel. Ez paradoxon, de sok mindent megmagyaráz, ami első tekintetre munkáiból ki sem olvasható. így egyéniségének talán legértékesebb oldalai közül való az ő pedagógus-mivolta. Az ő heurisztikus művészet-szemléletének ittmutathatjameg legszebb eredményeit. Növendékeivel az anyagok lassú megismerésének, a formák átélésének, a művészi ráeszmélésnek ugyanazt az útját járatja meg, melyen ő maga haladt.
Zutt li. A. : Fejléc és záródísz a „Delfin" kiadóvállalat részére.
Inkább a morális tanulságokat adja át nekik, mint a fizikaiakat. Rászoktatja őket egy ugyanazt a gondolatot — néha nem többet, mint egy spirális szép hajlását — kifejezni az esztergapadon, a cizelláló-tőkén, a rajzónnal és drótból húzva. Az anyagok abcjére tanítja őket és a legegyszerűbb tőmondatokra, amelyeket evvel az abcvel ki lehet fejezni. Egy sótartó, egy cukorszóró, egy kalaptű, egy olcsó násfa, egy kecses napernyőnyél és egy megkapóan e g y s z e r ű , de anyagilag őszinte szenteltvíztartó — apró kis tőmondatok, de mennyi öröm van bennük, ez első beszédgyakorlatokban ! A legjobb angol művészetpedagógusok leszűrt bölcsessége van e nevelőelvekben és, azt R. A. Zutt : hiszem, önkéntelenül elFederzeichnung. találva. A fő-főtanulság, mely belőle a tanítványokra hárul, az, hogy kis dolgok becsületessége szinte fontosabb a nagy dolgokénál, ő maga a művész szociális kötelességeinek teljesítését elsősorban az egyéniség mindenirányú függetlenségében látja. Nagy társadalomesztétikai hatások alapja a művésznek anyagi és szellemi szabadsága. Ezt a művészi religióját, amely a tömegek szépségigényeinek becsületes és praktikus kielégítését a jövőtől várja, igyekszik belevonni intézményszerűen növendékeibe. Ameddig az ilyesmi csak írás vagy szóval tanítás marad, addig délibábos ábránd, ám abban a pillanatban életté lesz, mikor a legelső használható darab odafűzi a tanulót a társadalomhoz, melynek szükségletét elégíti ki. Irígylésreméltó sors, amelynek megadatott, hogy az ezüstnek és a márványnak, az ébenfának és az ékkőnek nyelvével példázza a maga becsületessége didaxisát.
R. A. Zutt: Kopfleiste „Delfin"-Verlag.
und Vignette fiir den
FIEBER HENRIK: MONUMENTÁLIS TEMPLOMI FESTÉSZET
inden gondolkozó ember fájdalommal nézi a most dúló háborút, amely annyi század munkáját, kultúráját tarolja le. De megnyugszunk a kikerülhetetlenben. Sőt vannak sokan, akik nem csupán gazdasági felszabadulást és lendületet várnak a győzelmes háborútól, hanem a szellemiek terén is hatalmas átalakulást remélnek. Tagadhatatlan, hogy a mult század békéje a naturalista-impresszionisztikus világnézlettel kapcsolatban nem igen kedvezett a monumentális feladatok felvetésének. Élveztük a jelenvaló jókat minden ideálisabb lendület nélkül. Irodalom és művészet a nyárspolgárias élet csip-csup élvezeteinek megaranyozásában merült ki. Igen gyakran csak a külső csillogás, a tetszetős megjelenés, a pillanatnyi gyönyör, az impotens l'art pour l'art gyerekes játéka, művészi tiszavirágok adták a munkák belső tartalmát. Ha pedig nagyobbrészt állami megrendelésre monumentális feladatok adódtak, a nagy koncepcióktól elszokott művészvilág vagy nagyméretű színes fotográfiákat, vagy színházi pózokban tobzódó díszfelvonulásokat nyújtott. A templomfestészet, mely századokon át a monumentális festészet melegágya volt, ritkán jutott hasonló feladathoz, mert hiszen a pénztelenség folytán a templomok rendesen csak szobafestői kiképzést nyertek. Ha pedig itt-ott akadt freskószerű figurális kívánalom, vérbeli művészember még ritkábban jutott hozzá; kontár templomfestők barokk utánzatokkal elégítették ki a nem nagy igényű vallásos közönséget. Ha a prófétáknak igazuk van, mindez ezentúl másként lesz. A zord idők megkomolyítják az embereket ; az élet mélységesebb értékelése, az ideális javakért való véres küzdelem, az egyéni célokon kívül eső közös érdekek előtérbe nyomulása kizavarnak kicsinyes látókörünkből, olcsó élvezeteink hínárjából és emelkedettebb, összefoglalóbb világnézletre emelnek. Az emberiség közös nagy javai : a hazas vallás, áldozatkézség, önzetlenség megtisztultan és ragyogóan kerülnek ki a háború tüzéből. Ez a belső felé forduló tekintet, a merőben külső csillogásnak elértéktelenedése pontot tesz az impresszionista és naturalista művészet fejlődési vonalára. Uj fejezet kezdődik. Ámbár ez az új fejezet nem éppen
1914-től datálódik. A művészet, mint a lelki mozgalmak kompasza, már évek óta kilengett a naturalista felfogás irányából és évek óta az ideális tartalom és nagyvonalú felfogás felé billent. Még a vászonfestmények is falért esengenek és a régi naturalista felfogással szemben a dekoratív hatás grandiózitása felé törekszenek. Mi ezt már vagy egy évtizede konstatáljuk. A háború erősítheti ezen áramlatot, de nem szüli, minthogy egyik kiváló művészünk, Körösfői-Kriesch Aladár is nem a háború hatása alatt lett monumentális festőművésszé, s legújabb alkotása, a zebegényi templom kifestése is éppen a háború kitörésekor nyert befejezést. A zebegényi templomból a mult századi művészetnek két démonát füstölték ki : a naturalista-másolást és a morális művészet régi hagyományait megvető vászonfestési felfogást. Helyettük a stilizáló művészet és a freskófestés stiláris felfogása iktattattak jogaikba. Mert a mult század falfestészete szintén belegabajodott a vászonfestészet naturalista útvesztőjébe. Ami az utóbbinál jogosult, a természet jelenségeinek festői eszközökkel való megéreztetése, az a falfestészetnél főbenjáró hiba, mert megfeledkezik életetadó lényegéről, a nagyvonalú dekoratív hatásról. A monumentális falfestészet nagy helyiségek díszítő művészete. Nem tenyérnyi vagy arasznyi felületek művészi kiképzéséről van szó, hanem egy nagy térnek egységes hatásáról, első pillanatra összefoglaló benyomásáról. A temp-
A zebegényi templom.
Kirche in Zebegény.
A zebegényi templom kapuja.
Tor der Kirche in Zebegény.
lomba vagy nagy terembe lépve, az első összhatás a döntő ; az egésznek egységes összefoglalása és áttekinthetősége adja a művészi impressziót.Mindenrészlet ezen egységes megjelenítésnek rendelendő alá. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az első pillanatra minden részlet szembeszökő legyen, minden szépsége egy pillanat alatt revelálódjék ; hanem azt, amit belépéskor meglátok, elmosódó részletek ne zavarják meg. A barokk kor, amely a naturalista felfogáshoz elég közel járt, mindent alárendelt az egységes hatásnak, sőt az építészeti megoldást, interieur-kiképzést és festészetet mind a perspektivikus egységnek rendelte alá; tehát naturalista-természete ellenére megérezte, hogy a régi mozaikművészet nagystílűségét valamiképpen fenn kell tartania, ha nem akar kisszerűvé lenni. Ezzel szemben a multszázadi monumentális festészet mindig önálló életet akart élni. A festőművész, akinek rendesen csak egy-egy falfestményt osztottak ki s az egész templomkifestésí vajmi ritkán vezette, vagy mint hozzá méltatlan mesteremberi munkát a tervező építészre és szobapiktorokra bízta, műtermében a tértől függetlenül eresztette neki fantáziáját és mindig csak vászonfestményre gondolt. Igen gyakori is volt az olyan falifestmény, amely vászonra festődött s azután készen illesztették bele a falterületbe. Igazi freskó ritka volt, mint a fehér holló. A művészek elszokván a freskó technikai stílusától, ezen falidíszeiket nem tekintették egyébnek, mint négyszögméterekre felnagyított olajfestményeknek, s így az olajfest-
mény minden stiláris és technikai sajátságait meggondolás nélkül vitték át a falakra, elsősorban természetesen az akkor dívó naturalista felfogást. Ennek pedig az akkori recept szerint a részletekben való kínos pontosság és részletesség volt alapelve. A fényképszerű hűség és pontosság volt minden művészi alkotás próbaköve és értékmérője, amiből természetesen monumentális hatás nem sarjadzhafott ki. A részletek sokasága elnyomta a főbenyomás tiszta voltát. Bizonyos nyugtalanság, ideges ingadozás, kábító zűrzavar tette lehetetlenné a térnek egységes összefoglalását. A barokkban is repült minden, de ennek a repülésnek egységes nagy lendülete volt, amit újabb művészeink verejtékezve sem tudtak elővarázsolni. A nagystílűség iránt való érzék teljesen kiveszett. Ezt a művészetet ugyanis utóiérte a nemezis. Megtagadta az anyagadta művészeti felfogást, a stílust s így tönkre kellett mennie. A dekoratív falfestészet képalapja a freskólechnika. A művész a szabályszerűleg előkészített falra fest, amelyen több réteges habarcsfelület fekszik.Ez a habarcsalap nedves és csak nedvesen képes a festékanyagot felvenni és magába szívni. A művész tehát csak oly felületet készíthet elő, amennyit legfeljebb egy nap alatt megfest ; különben éjjelre megszárad és leverheti. Vagyis a freskófestés gyors technikai megmunkálást kíván. Itt nem lehet aprólékoskodni, részletekbe elmélyedni, pepecselni, m i n i á t o r m u n k á t végezni. Kicsinyeskedésre nincs idő, mert a száradó habarcsalap kidolgozásra és befejezésre sürget. Tehát csak a határoló fővonalakat lehet meghúzni, a részleteket összefoglaló és megéreztető belső tagolást odavetni, azután a nagy felületeket színfoltokkal elborítani. Árnyékolásra alig van idő, átfestésre pedig egyáltalán nincs. A freskó tehát markáns vonalak és nagy színfoltok művészete. Hogy mégis a teljes befejezettség illúzióját keltse, ahhoz művészi kiválasztás kell, sok-sok tanulmány és talentum ; különben pedig kár minden erőlködésért. Ez a kevés elemmel való boszorkányos mesterkedés nagystílű egyszerűséget, bizonyos primitív lefokozást, szinte megdöbbentő szűkszavúságot szül, elnémító meglepetést vált ki. A templomba lépve az összbenyomás legyökerezteti lábunkat, mintha a boltívek alatt végigfutó hatalmas fuga verné bilincsekbe érzékeinket. Egyszerűen lenyűgöz. Ezt még az arányaiban kicsiny zebegényi templomban is mindenki megérzi. A templom belső térhatása a monumentális festés folytán hatalmasan kitágult. Ahhoz azonban mesteri kéz kell, hogy ez a stilizáló egyszerűség ne váljék oly gyerekesen nevetséges primitívkedésre, mint újabb tárlatainkon gyakran tapasztaltuk még jónevű mestereinknél is.
A művészi tartalom csak hordozója a tárgyi tartalom nagyszerűségének. Ugyancsak a közelmúlt idők szellemi alantasságát jelzi, hogy templomaink gondolati tartalma siralmasan egyszerű. A laikus művésznek az egyházi gondolatokban való teljes járatlansága, a klérusnak a művészetek iránt való kevés érdeklődése megdöbbentő gondolatszegénységet vitt be templomaink dekoratív kiképzésébe. Egy egységes alapgondolat szerint való tervezés, az egyház liturgikájának és szimbolikájának mélységes árja, az ó- és középkor teológiájának és misztikájának ezeregyéji bűbája kiaknázatlanul hever. A templom patrónusa, néhány magyar, de a nép lelkének egész idegen szent ütemszerüleg kerül elénk minden templomban. S ezek is nem akciók keretében, ami még tartalmasabbá tehetné az ábrázolást, hanem egyes személyekben. A hely jelentőségének, az úgynevezett titulinak, a történelmi aktualitásoknak, a világot izgató szellemi mozgalmak megragadása és művészi megjelenítése egészen eltűnt az egyházi művéA zebegényi templom Seitenpforte der Kirche szetből, ami pedig a régi művészetnek oly oldalbejárata. in Zebegény. magas kulfúrtörténelmi becset adott. A zebegényi templom e tekintetben is üdvös kezdevannak véve s így a festői ábrázolást magyaményezéssel jeleskedik. Az új művészeti rázó szöveggel kísérik. irány, a l'art pour l'art túlzó követelésének E munka művészi értékelésébe részletesen józan mellőzése, a stilizáló művészet tartalmi nem bocsátkozhatunk, mert hiszen nem egy gazdagsága a templom egységes gondolati művésznek önálló, sajátos munkájáról van tartalmában jóleső elégtételt nyújt a mult század túlzó esztétikája által megvetett tar- szó, hanem Kriesch tanár csodálatos tanítótalmi irány kedvelőinek. A templom a kon- mesteri művéről, amelyet vezetése alatt az stantini diadal 1600 éves évfordulójára feste- iparművészeti iskola növendékei végeztek. tett ki s ez adta a művészi ábrázolás gon- Kriesch zseniális szellemének csak tükördolati tartalmát. Az egésznek alapgondolata vetülete. De így is úgy érezzük, hogy a a szent kereszt diadala és felmagasztalása, kora-reneszánsz nagy mestereit kell felkeresvagyis a keresztény világnézlet apotéozisa. nünk, míg hasonló művészi értékű és szelInnét a diadalíven Kriesch tanár sajátkezű lemű munkára akadunk. Zebegényre pedig freskója, a felhőkön trónoló, imádkozó angya- irigykedve gondolunk. * * * loktól és a keringő égitestektől körülövezett Atyaisten, aki a keresztre feszített Megváltót A szükséges önmaga találja meg útját, tartja imádásra a világ elé. A jobboldali, két mert a tömeg állítja elő s mindnyájunknak szerkezeti gerenda által három mezőre tagolt nélkülözhetetlen; a szépet támogatni kell, freskón Konstantin császár égi jelenése, hogy tért foglalhasson, mert kevesen állítják vele szemben pedig ugyanilyen keretekben elő s sokan vagyunk, akiknek életszükséglet. a szt. keresztet feltalált szt. Helena, KonstanGoethe. tin anyja, angyaloktól és udvarhölgyeitől körHa ismereteidet nem a természet áhítatos nyezve. A szentélyt megelőző előtér dongatanulmányozásával alapozod meg, akkor, oh boltozatán medaillonszerű angyalok a szenmüvet alkothatsz ugyan, de vedés tíz eszközét hordozzák, míg a hajó festő, számos nem arathatsz velük becsülést és még kefelső sávján a keresztnek előképei és ma Vésbbé leSZ hasznod belőlük. Lionardo. használatos különféle formái szerepelnek díszítő foltokként. A zömök, pillérszerű oszEgyes emberek ízlésének ilyen vagy olyan lopokon nyugvó ívekre hatalmas angyal- megnyilatkozása : magánügy. Egy nép öszpárok kerültek, akik feliratos paizsokat hor- szességét tekintve, e magánügy jellemző danak ; e felírások a kereszt felmagasztalásá- tünetté válik, mely nem csupán bizonyos nak zsolozsmájából, az örökszépségű Vexilla színt ad az illető nemzet kultúrájának, hanem regis himnuszból és a hozzávaló antifonákból amely messzeható gazdasági konzekvenciákkal is jár. Muthesius.
J 427
KÖRÖSFÖIK. ALADÁR: A ZEBEGÉNYI TEMPLOM KIFESTÉSE MINT MŰVÉSZET-PEDAGÓGIAI FELADAT alamikor régen az volt szokásban, hogy az, aki festő akart lenni, beállott egy tapasztalt mesterhez inasnak — s annak oldala mellett, útmutatásai szerint, tanulta végig mesterségét. Kezdte festéktörésen és a technikai rész legelemibb dolgainak az elsajátításán. Látta mesterét áhítatos lélekkel követni a természet megnyilvánulásait s az ő ügyetlen keze megpróbálta ugyanolyan odaadással írni le a természetet. Látta, miként jön létre a művészi alkotás a feladat szabta korlátok között — tehát stílszerűen — az első vázlattól kezdve a sok céltudatos tanulmányon át a végső kidolgozásig — s mire őt is művészi feladat elé állította sorsa, már ismerte a megjárandó út minden fázisát — tisztában volt a tervezés és a kivitel módjával egyaránt. A mi időnkben — a nagy akadémiák korszakában — éppen a legtehetségesebb emberek többnyire azt tartják, hogy a művészetet egyáltalában nem lehet tanítani. Igen ám, csakhogy azt a korszakot, amelyben az ifjú legény oly híven és odaadással követte mestere tanítását, a művészetek klaszszikus korszakának mondják — és mint elérhetetlen ideált állítják oda a modern művész elé. Tehát itt mégis valami lappangó ellenmondás van — az eredmények csak a jelenre nézve bizonyítanak a művészet tanításának lehetősége és hasznos volta ellen. Hol itt a baj? Művészetet igenis lehet tanítani — csak tudni kell : mit és hogyan ? A rövidség kedvéért itt el nem sorolható okoknál fogva a középkori céhrendszert — az inas és mester viszonyát, ahol a tanulás mindig a legszorosabban összefüggött az élet követelményeivel — többé fel nem támaszthatjuk. Ennek elmúlásával keletkeztek a művészeti akadémiák — s az egész művészeti tanítást egyszerre teoretikussá, elvonttá, vértelenné tették. Valami általános, minden konkrét feladattól független, művészi formulák kieszelésével és derűre-borúra való alkalmazásával tömték tele a tanítványt — az anyaggal való becsületes foglalkozást pedig — amely minden technikának alapfeltétele — mint az elvont, esz-
ményi művészetnek csak mellékes járulékát, szinte megvetették. Ezen bukott meg aztán a művészi tanítás. Most már kezdjük belátni e végzetes tévedést és próbálunk rajta segíteni, amennyire lehet. A céhrendszer korában fennállott teljes harmóniát visszaállítani nem tudjuk. Ehelyett bifurkáltuk a tanítást. Külön tanítjuk a természet gondos megfigyelését, lemásolását — s vele az ifjú formakincsének gyarapodását és külön ennek alkalmazását — mind nagyobb és érdemlegesebb feladatok kapcsán, arányban az ifjú fejlődésével és tudásával. A technikák megismerése és gyakorlása is lépést tart ezzel — a feladatok megoldásával együtt alakul ki és érik meg az ifjú lelkében. Tehát (aszerint, amint az ifjú halad, mindinkább konkrét, az életből merített feladatok felé billen a fősúly, amint hogy az iskolának nem is lehet más a célja, mint az, hogy végzett növendékeit megtanítsa arra, miképpen kell egy adott feladattal szemben elhelyezkedniük. Természetesen mindenkire csak tudásához és tehetségéhez mért feladatot bízhatunk. Ezen elvek szerint fogtunk tehát a zebegényi templom kifestéséhez. Az idea lényegében csak egy agyban születhetik meg. Az egész templom dekorációjának — mint ideának — megoldását tehát két év előtt végzett tanítványomra — és akkori tanársegédemre — Leszkovszky Györgyre — bíztam. Neki kellett az egész templom színakkordját, a folt- és vonalelosztást — úgyszintén a figurális freskók kompozícióit — számos, kísérletező, kisebb vázlatokban megállapítani — úgyszintén az ornamentális részekhez is apróbb vázlatokat készíteni. Ezeket a vázlatokat kapták kézhez ötödéves tanítványaim — Diósy Antal, Fábry Dezső, Gáspár Mór, Klosius Károly és Schindler Valér — s miután nekik a helyszínén a vázlatok jelentőségét és értelmét megmagyaráztam — és különösen hangsúlyoztam azt, hogy egy nagyobbszabású dekoratív feladat megoldása elsősorban a színakkordnak — és néhány nagy formabeli aránynak a megkeresésétől függ — amelybe aztán minden színbeli és vonalbeli részletet belé kell olvasztani és alája ren-
Az itt és a következő 15 oldalon közölt képek ZUTT A. R. az orsz. m. kir. iparművészeti iskola tanárának műveit ábrázolják. — 305. Megkezdett kőtanulmány, közvetlenül a kőtömbből faragva.
Magyar Iparművészet. I
Die hier und auf den folgenden 15 Seiten reproduzierten sämtliche Werke sind Arbeiten des R. A. ZUTT, Prof e s s o r an der kön ung. Kunstgewerbeschule in Budapest. — 305. Begonnene Steinstudie, unmittelbar a u s dem Block gemeisselt.
• •II
• •II
206. Ostyatartó, aranyozott ezüst, ékkövekkel. [Készült (1914) a tervező műhelyében. — 307—S08. Ezüst emlékserlegek. (1915—14.) A két utóbbi királydíj.
430
306. Ciborium (1914). Silber, z. Teil vergoldet, Elfenbein mit Rubin und Smaragd. — 307. Preispokal (1914). — 308. Preisbecher (1913). Ausführung in der Werkstatt des Entwerfers. Beide Königspreise.
'iII
V
II •
•
«
(%
•
•
Ä
•
1S I1M 1 W
•Ii » v
311.
V •n n • • • «
•••
- •%Jr...D>i>>. v--
•<
•
• • • «
^
itp^^ K f
^
V >• »
H
^
m
v v . \
309—311». A Magyar Orsz. Állalorvos-tigyesillel által az 1914. évi londoni állatorvosi kongresszusra felajánlott aranyérem. (KészUlt Pisani-féle eljárással.) — 311. A kárpáti túraút emlékserlege (1914).
309— 310. Verdienstmedaille, gestiftet in Gold von dem ung. Veterinärverein dem Londoner Veterinär-Kongress 1914, dem verdienstvollsten Mitglied (Technik nach Pisani). — 311. Preispokal fUr die Karpathenfahrt 1914.
V il
VI I
5*
431
'i
»
V
VII •
B f « SSBÄ
312—316. Egy iskolaépületre szánt majolika-reliefek vázlatai (1913). — 317. Majolika-mellszobortanulmány (1908).
312—316. Dekorative Majolika-Entwürfe für ein Schulgebäude (1913). — 317. Majolika Portrait-Studie (1908).
318—321. Majolika-reliefvázlalok egy villa hallja részére (1913). — 322 —323. A Szent István nevű első magyar dreadnaught vízrebocsátásának emlékére készült érem (1914).
318—321. Dekorative Entwürfe für Majolika, bestimmt für die Hall einer Villa (1913). — 322 —323. Medaille, negativ geschnitten. Erinnerungsmedaille an den Stappellauf des ersten ungarischen Dreadnaught St. István (1914).
334.
434
325.
326.
327.
324 —325. Alacsony vízmedence közepére szánt életnagyságú terrakotta-szobor vázlata (1909). — 326. Heraklesérem metszett negatív-mintája. — 327. Érem metszett negatív mintája (1914).
324 —325. Lebensgrosser Entwurf für eine Brunnenfigur mit niederem Wasserspiegel, gedacht für die Mitte einer Hall (1909). — 326. Herakles-Medaille. Negativschnitt. — 327. Negativschnitt. Studie zu einer Medaille (1914).
328. Az egri érsek Pallium-tokja. Domborított ezüst. — 329. Ezüst doboz fedele. A Ganz-gyár 1500 munkásának ajándéka Kornfeld báró részére. Készült a tervező műhelyében.
328. Pallium-Dose des Erzbischofs von Eger. — 329. Deckel einer silbernen Kassette. Gestiftet Herrn Baron Moriz Kornfeld von 1500 Arbeitern der Ganz'schen Fabrik. Entwurf ausgeführt in der Werkstatt des Entwerfers.
331.
436
330. „Puttó". Egy kút alakiának feje (1908). — 331. Bambino di Fiesole. Arcképszobor, színes márványdarabokból, a szemek drágakőből készültek, a nyak szegélye arany (1910).
330. Köpfchen einer Brunnenfigur „Puttó" (1908). — 33t. Bambino di Fiesole. Portrait a u s farbigem Marmor zusammengesetzt, die Augen a u s Edelsteinen ; Halsabschluss Gold (1910).
•II
332. „Li-Tai-Po"-nak ajánlva. Elefántcsontból, ébenfából és szmaragdból készült szobrocska. Alapzatát egy darab ezlistlemezből domborították. (Befejezetlen.) KészUlt a tervező műhelyében (1911).
Magyar Iparművészet. I
332. An „Li-Tai-Po". Köpfchen. Elfenbein, Smaragd und Ebenholz. Sockel, aufgezogen aus einer Silberplalte. (Unvollendet.) Ausgeführt in der Werkstatt des Entwerfers. (1911).
335. Arcképvázlal (1914). — 336. Pisani-féle technikával készült éremvázlat (1914). — 337. Relieftanulmány Donatello Dávidja nyomán (1908).
440 L
335. Portraitskizze (1914). — 336. Medaillenentwurf. (Technik nach Pisani. 1914). — 337. Nach dem David des Donatello, Ubertragen in Relief (1908).
• * 4
333.
n?:1
•
10
...,.
.
,
, .
.
Kfj T s S H t e ' • O H L
J ,
~ -
^
-
-
£3g»-i
-H-rp Ü ö É ^ B ^ r "
1
" "
.
«s* f
339.
338. Párisi nő. Arcképtanulmány (1914). — 339. A dachaui láp, a háttérben Münchennel. Zivataros hangulat. S z é n rajz (1912).
338. Portraitstudie, Pariserin (1914). — 339. Gewittersfimm u n g Uber dem Dachauer Moor, mit München im Hintergrund. Kohlenzeichnung (1912).
=S 441
IÓTÉKONYCÉLÚ HADI JELVÉNYEK. — KRIEGSABZEICHEN FÜR W O H L T Ä T I G K E I T .
347. 343 —344. A Hadsegélyző-Bizottság emlékérme. Kiadja a m. kir. honvédelmi minisztérium. Eredetijét acélba metszették. — 345—346. A Magyar Vöröskereszt érmei. Készültek ezüstben és sárgarézben. — 347—348. Az Auguszta-alap javára kiadott emlék. Készült ezüstben és bronzban. 349. Zsírkőbe metszett negativ-minta. — 350. A „Kéve" hadiérmének vázlata. — 351. Az iparművészeti iskola hadikórházának jelvénye.
444 L
349.
318. 343—344. Medaille des ungarischen Kriegsfürsorgeamtes. Ausführung in Silber, Bronze mit Email. Herausgegeben vom ung. Landwehrministerium. — 345 —346. Medaillen des ungarischen Rothen Kreuzes. — 347—345. Anhänger. Herausgegeben zu Gunsten des A u g u s t a - F o n d e s . — 349. Specksteinnegativ. Originalguss. — 350. Kriegsmedaille d e s Kunstvereins „Kéve". — 351. Abzeichen des Kriegsspitals der Kunstgewerbeschule.
•
delni — mondom : e szempontok örökös hangsúlyozása és praktikus demonstrálása mellett megkezdtük e vázlatok természetes nagyságú műhelyrajzokká, kartonokká való feldolgozását. Itt gyakran tapasztaltam azt, hogy tanítványaimnak nem tudtam eléggé meggyőzően okát adni egy-egy kifogásomnak vagy korrektúrámnak. Kellő tapasztalat híján ugyanis ők még semmiképen sem tudtak számolni azzal, hogy a műteremben megrajzolt karton hogyan fog a helyszínén hatni. Tudtam azonban, hogy majd a kivitelnél magától derül ki minden. Azt is tapasztaltam néhányszor, hogy egynémely részletet az iskolában egyáltalában nem sikerült megoldanunk. S mikor aztán ugyanazzal a tanítványommal a helyszínén próbáltam megrajzoltatni a dolgot, könnyen találta meg a kapcsolatot az ornamentális és az azt diktáló építészeti forma között. Még a figurális kompozíciókba is sikerült így kielégítő összefüggést és harmóniát hozni. Technikailag törekedtem arra, hogy — nem a templom érdekében hanem didaktikai okokból — minél több festési eljárást alkalmazzunk. Az alárendeltebb ornamentális részeket egyszerű enyves festékkel festettük ki — a fontosabb ornamenseket, a templom legnagyobb részét pedig a már sokkal nemesebb és tartósabb kasein-festékkel. Végül a hat figurális képet friss vakolatra, igazi freskótechnikával. Nagy meglepetésemre szolgált itt, hogy ez a viszonylag igen nehéz, mert nagy diszciplínát igénylő, technika — nem okozott nagyobb nehézségeket tanítványaimnak. Viszont be kell vallani azt is, hogy ez a technika a maga nemességével jórészt hozzájárult ahhoz, hogy e képek, amelyek 19—20 éves fiatal emberek által, tehát mégis csak hézagos tudással készültek, elfogadhatókká váltak. A külső bejárást, amely az idő viszontagságainak leginkább ki van téve, Sgraffitóval díszítettük. Úgy a vázlatok megtervezésénél, valamint a kartonok megrajzolásánál lehetőleg nem avatkoztam bele sok korrekturával, de iparkodtam bele nem fáradni annak újból és újból való hangsúlyozásába, hogy néhány szín akkordjának, néhány vonal és foltbeli aránynak a megkeresése és kiérlelése a fő — és hogy a részletet mindig és mindig alá kell rendelni — ez alá a nagy alapgondolat alá. Ezt aztán mindenképen próbáltam megokolni és megmagyarázni. A — kivitelnél a technikákat persze praktice mutattam meg — ezt szóval tanítani nem lehet. Különösen a freskónál az első héten a festési eljárás sokféle lehetőségét sorra mutogattam.
Tanítványaimnak kellett természetesen meszelni, kaseint készíteni, festéket törni, patrónt vágni stb. Pedagógiai célom mindezzel, amint mondottam, az volt, hogy tanítványaim tanulják meg, mint kell egy feladatot megfogni, mint kell a lényegest keresni, a lényegtelenbe el nem botlani — összhangba hozni az adott architektúrát a tervezendő ornamentikával. Tudom, hogy ezt élérni a legnehezebb dolog. Nem is vagyok hivatva magam megítélni, mennyire tudtunk haladni e cél megközelítésében. De úgy érzem, hogy már az is jelent valamit, ha e célt meg tudtam világosan mutatni tanítványaimnak és velük megértetni annak jelentőségét.
M
ŰVÉSZETET
A
íí•
•n •n •n •n •n n f! t,•
KEGYELETHEZ!
A csodálatosan nagyszerű idők, melyeket megérnünk adatott, nemcsak a testi, de a lelki erőfeszítéseknek is hősies példái, szinte szomjúhozzák a hozzájuk méltó kegyeletformákat. Ha majd a nagy viharok lecsillapultával a történelem számvetése fog következni, nemcsak az okok s eredmények fogják érdekelni, de a hatások is, melyeket a kortársakból kiváltott. A kegyelet, a megilletődés, a hála, mindez akkor a világ hangulatainak mértékegysége lesz és abból, ami ezeket láthatóan kifejezi, történetileg megszentelt dokumentum. Ma még nem tartunk ott, hogy az ujjongó és fájdalmas érzésekhez, melyek az emberek millióit eltöltik, tisztult lélekkel tudnánk teljesen egyértékű szimbólumokat alkotni. De gondolkoznunk felettük már lehet is, kell is, mert ebben magában is felemelkedés és megnyugvás van. Miképpen rójja tehát le a magyarság annak a heroikus munkának emlékadóját, mellyel fiai, testvérei sok százezerszámra véreztek a nagy esztendőben? Erre a kérdésre igyekezett felelni az Iparművészeti Társulat érdemes alelnöke, Alpár Ignác műépítész, a Steindl-céh egyik minapi összejövetelén. Eszméje egyszerű, természetes és grandiózus. Abban összegeződik, hogy minden község minden templomának a falán vagy más alkalmas helyen, maradandó művészi emlék hirdesse azoknak a hősöknek nevét, akik meghaltak a hazáért. Ott, ahol ennél többre telik, esetleg egy kőből emelt külön emlék, akár egy oszlop, egy pantheon, vagy egyéb térművészeti megoldás hirdesse szembetűnően a művészet és a kegyelet kapcsolódását. Az első pillanatban nyersen, nagy kontúrokban odavetett gondolat megvalósítá-
445 <1 Magyar Iparművészet.
sára irányuló első lépését jelenli az eszmei pályázat, melyet az O. M. Iparművészeti Társulat e számunkban hirdet. S ha egyelőre nem valószínű is m ég, hogy a kérdés a megoldásra megérjen, az időpontnak már az események mai stádiumában való megválasztása is szerencsésnek mondható. Benne vagyunk még azokban a fátumszerű nehéz percekben, melyek tyrteusi gondolatokat sugallnak az alkotószellemnek és egyszerre elsöprik azt, ami méltatlan a nagy időkhöz. De másfelől művészetgazdasági szempontból is üdvös lesz egy olyan pályázat kiírása, mely iparművészeinknek e nehéz megpróbáltatások közepette valami anyagi és erkölcsi elismerést juttathat az ő kegyeletükből kisarjadó lelkes munkájukért.
M
ŰVÉSZETI
INTÉZMÉNYEINK
ÉS
A
HADIÁLLAPOT. A háborús idők súlyosan éreztetik hatásukat a művészetek körében is, talán még súlyosabban, mint a békés produktív munka egyéb területein. Műbarát, mecénás, megrendelő, kiállításlátogató — hol van most mindaz, aminek a neve a békés időkben oly kecsegtető Ígéreteket tartalmazott? Míg Németországban az első izgalmak elmultával a művészi élet is visszanyerte az aktivitáshoz való kedvét, sőt már kiállításokis nyíltak meg, addig nálunk semmi jele sincs egyelőre a művészet vagy a vásárlókedv visszatérésének. Művészeti intézményeink sorra-rendre a hadiállapottal együttjáró rendkívüli munkának szolgálatába szegődtek s ott, ahol máskor az alkotás láza, a művészet vagy a kritika lángjai égtek, most legnagyobbrészt a humánus és segítőmozgalom talált otthonra. A művészet fő-íőhivatalos helyén, a kultuszminisztérium művészeti ügyosztályában, úgyszólván már a háború első napjaiban egy országos mozgalom irányítása vette kezdetét, mely vezetőjének pompás érzéke és nagy agilitása folytán immár százezrekre menő meleg kötött ruhaneművel látta el a harcterek hideg csatamezőin küzdő katonáinkat. A nemes példa a művészet egyéb intézményeit is tettre serkentette. A Műcsarnokban, a Szépművészeti Múzeumban, az Ernszt-Múzeumban és az Országos Képzőművészeti Főiskolán egymásután nyíltak meg a vöröskeresztes hadikórházak s ahol máskor jókedvű piktorhad csepülte egymást és a kritikát, ott most gyengéd kezek kötést raknak sebesült katonákra. A Nemzeti Szalon helyiségeiben pláne puskák durrognak és katonai vezényszavak csattognak; derék önkéntes őrseregünk gyakorolja ott magát a fegyverforgatásban. Bőven kijutott a háborús munkából az iparművészeti palotának is. Míg a földszinten fővárosi úrihölgyek serény mun-
4461.
kával varrják és javítják át a hadikórházakban és a hadbavonult katonák közt kiosztásra kerülő ágyneműeket és fehérneműeket, addig az emeleten, az Iparművészeti Iskola egyik szárnyában, 100 sebesült számára kórházat rendeztek be, de úgy, hogy az ápolás mellett az iskolai munka se rövidüljön meg. Az iparművészeti iskolai hadikórház nemcsak a betegek ápolásával, hanem egy igen látogatott vöröskeresztes ápolónői-kurzus rendezésével is nevezetes missziót végez a fővárosi társadalom szamaritánus munkájában.
M
ŰVÉSZEK TÁMOGATÁSA, A Budapesti Központi Segítő-Bizottság irodalom- és művészpártoló osztályt létesített, amelynek feladata, hogy a háborús viszonyok által leginkább sújtott írókat, művészeket, iparművészeket némi támogatásban részesítse. Ez az irodalom- és művészpártoló osztály október 29-én tartotta alakuló ülését Andrássy Gyula gróf elnöklésével a Központi városházán. Andrássy Gyula gróf, megnyitva az ülést, rámutatott arra, hogy a háborúnak tulajdonképpen majdnem a legnagyobb áldozatai otthon azok, akik szellemi munkájukból élnek, tőkével nem rendelkeznek és most munkát végezni képtelenek. Először is tisztába kell lennünk a szükséglet részleteivel. Másodszor tájékozódást kell szerezni arról is, hogy mennyi eszközzel lehet rendelkeznünk és milyen körön belül kell működni. Míg ebben az irányban alaposabb tájékozódást nem szereztünk,részletes javaslatokkal nem léphetünk a bizottság elé.
Bárczy István polgármester ezután rámutatott arra, hogy az eddigi segítőakció eredményeként megállapítható, hogy Budapesten olyan szegénység, nyomorúság, elhagyatottság nincsen, amely valami támasztékon már el ne helyezkedett volna. Leginkább sújtva van a művész és íróvilág. Ezért a hivatalos és a társadalmi körök együttes közreműködésével megfelelő pénzalapot kell teremteni, hogy kamat nélkül való kölcsönökkel, vagy más alkalmas módon segítsünk rajtuk, míg megjavulnak az állapotok. Hogy ez a pénzalap miképp teremthető meg, ez némileg belevág a város általános segítőakciójába és nyilvánvaló, hogy e célokra vagy önkéntes hozzájárulással kell nagyobb alapot biztosítanunk, vagy esetleg valami kényszerhozzájárulásról kell gondoskodni. A polgármester ezután felhatalmazást kért arra, hogy az elnökség az egyes művészi szakok szerint külön kis bizottságokat alakíthasson, amelyek rövidesen hozzáfoghassanak a segítés ügyéhez. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Még Andrássy Gyula gróf mondott köszönetet a polgármesternek előadásáért és ezzel az ülés véget ért.
Azóta megalakult az iparművészeti albizottság, melynek elnöke gróf HadikBarkóczy Endre, alelnöke Bárczylstván, előadója Györgyi K., Tagjai : Ágotái Lajos, Alpár Ignác, Baumgarten Nándor dr., Glück Frigyes, Ligeti Miklós, Siklóssy L. dr., Teles Ede és Wildner Ö.dr. Z IPARMŰVÉSZEK ÉS A HÁBORÚ. A háború miatt beállott ideiglenes gazdasági pangást iparművészeink is erősen megsínylik, mert sok műhelyben úgyszólván egy csapásra megszűnt minden munka és megrendelés is alig akad. Hogy a v á l s á g o s helyzetbe került tervező művészeink és művészi iparosaink nyomasztó helyzetén enyhítsen az Országos Magyar Iparműv é s z e t i Társulat, azzal a sürgős kéréssel fordul a vagyonosabb k ö z ö n s é g hez, hogy iparművészeti szükségleteinek beszerzésénél, j a v í t á s i munkákra szóló megbízatásoknál vegye igénybe a társulat önzetlen közbenjárását. Érdeklődőknek készséggel áll rendelkezésre a társulat igazgatósága.
À
I EMBERG MŰKINL ^ CSEINEK ELRABLÁSA. Lengyel lapok közlése szerint az oroszok a Iembergi Ossolinski-féle Nemzeti Múzeum legértékesebb művészi kincseit Szentpéter-
4*
A zebegényi templom falidíszítéseinek részletei. Leszkovszky György rajza.
• •
•H
várra szállították. Mindössze 1034 kép, köztük Rafael, Tintoretto, Luca Giordano, Gerard, Matejkoésmás jeles művészek alkotásai,28000 rézmetszet, 17000 pénz, 4300 érem, 142000 könyv, 5000 kézirat, ezeken kívül sok nemzeti ereklye és egyéb történelmi emlék került most — reméljük csak rövid időre — orosz kézre. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha ezzel a hírrel szembeállítjuk azt a tollharcot, amely a meghódított ellenséges országok műkincseinek tulajdonjogáról Németországban támadt. A „Kunst und Künstler" című folyóiratban egy német író annak csinált propagandát, hogy a németek a meghódított Belgium műkincseire, elsősorban azokra, amelyek németországi eredetűek, szintén tegyék rá a kezüket. Ez a felfogás Németország legkiválóbb tudósai és művészei körében heves ellentmondást keltett s a Deutsche Kunst und Dekoration most megjelent novemberi számában sorra közli az európai hírű német tekintélyek véleményét erről a kérdésről Boden kezdve, Wundt, Lamprecht, Franz v. Liszt, a művészek közül, Stuck, Thoma és mások nézete mind megegyezik abban, hogy a szellemi tulajdonjogot ellenséges területen is respektálni kell, s hogy a műkincsek elhurcolása nem egyéb közönséges rablásnál. Természetes, hogy ez a nobilis felfogás műemlékrablókkal szemben nem lehet kötelező.
D
IVAT É S HÁBORÚ, A háborús izgalmak közepette egyes lapok hasábjain közlemények jelentek meg arról a mozgalomról, mely hivatva lett volna mentesíttetni magunkat a francia és angol divat uralma alól. Az első fellángolásnak és erős akarásnak jeléül a nőiszabók ipartestülete kimondotta, hogy női szabóságunk függetleníteni fogja magát az idegen befolyástól és megteremti a budapesti divatot. Egyben elhatározták, hogy megteremtik a divatklubot, hol előadások és revük keretében bemutatják és megvitatják az új formákat, megindítandó új divatlapjukkal módot nyújtanak arra, hogy a nagyközönség is mennél tágabb körben méltányolhassa a magyar nőiszabóság önállósí-
4481.
G. Leszkovszky : Teil des Wandschmuckes der Kirche in Zebegény.
tására irányuló törekvéseket. Egyes cégek az első hetek izgalmas hatása alatt csakugyan komolyan foglalkoztak a megoldás lehetőségével és teret nyitottak egyes iparművészeink alakítóképességének. Az egyszerű és nemes formák, a minden sallangot elvető keresetlenség, a színek finomsága ugyancsak jólesett a párisi szertelenségekhez szokott szemünknek. A kételkedők mind kevesebben lettek s megállapíthatták, hogy művészeink alkotóképességétől nőiszabóiparunk szép eredményeket várhat. Sajnos azonban a Parist áhítozók tábora, a másolásnak és szolgai utánzásnak hívei megkeresték és meg is találták az utat bálványaik becsempészésére. Olaszországon, Milánón keresztül olasz cégek cégére alatt modelljeiket Lyonból hozatják, ahol most tanyát ütöttek a divatkirályok. így jutnak el tehát hozzánk is, Bécsbe és Berlinbe a legújabb francia divatkreációk. De amilyen erélyesen utasította ezt vissza Berlin és egész Németország, oly mohón kapott utána Wien és Budapest. Mert mégsem a nagyközönség hibáztatható ebben a fondorlattal megkeresett francia üzletvállalkozásban, de a francia ízlésnek vakon hódoló Maison X.és Y. szalonok. Viszont nem is a magyar munkáskéz tehetetlenségén múlott e csempészés, mert a háborús állapot beállta viszony óta száz meg száz érdemes és elsőrangú magyar munkáskezet adott vissza a hazának Páris, kik addig becsületnek örvendettek Franciaországban, míg az üzleti érdek ott úgy kívánta, de megszűnt a kapocs, mikor a fajgyűlölet lépett túlsúlyba. Elszomorító ezt tapasztalnunk, amikor nehéz csatát vívunk a harctéren, mikor sovinizmusunk megkövetelné, hogy egy csapásra végezzünk gazdasági téren is ellenségeinkkel. A példa előttünk áll : Németország. Kövessük ebben példáját és törekedjünk mi is oda, hogy a magunk emberségéből, magyar művészek és magyar szabóműhelyek együttes munkájával teremtsük meg a budapesti divatot. E helyen utalni akarunk a német „Werkbund" divatosztályának újabban közzétett ér-
A zebegényi templom fali díszítésének részletei. Leszkovszky György rajzai.
G. L e s z k o v s z k y : Teile des Wandschmuckes der Kirche in Zebegény.
j 449
dekes határozatára, amely a következőképpen szól : „Hogy célt érhessünk egy önálló német divat megalapítására és állandó fejlesztésére irányuló törekvéseinkkel, művészettel át kell hatnunk és nemesítenünk a divattal kapcsolatos iparágakat és az alkotás minden fázisát egészen a ruha megtervezéséig. Ezzel nem akarunk változtatni a termelésnek bevált rendszerén. Sőt szükségesnek tartjuk, hogy abba a közreműködő művészek éljék bele magukat... A ruházkodás minden része legyen német eredetű és német tervező kigondolásának szülötte; minden idegen elnevezés mellőzendő. A divat nemzetközi jellegét azonban meg kell őriznünk, mert ez a mi sajátos érdekünk, de megkövetelik ezt a divat természete és a kiviteli lehetőségek egyaránt." Végül megemlítjük, hogy Fritz Stahl a Berl. Tagblattban ajánlja, hogy a közel jövőben már megalapítandó berlini községi iparművészeti iskolában szervezzenek egy divatszakosztályt is, amely hivatva lenne a német divat irányítására és az e téren szükséges művészi erők képzésére. Sz. Lh.
H
ÁBORÚS JELVÉNYEK. Alig hogy határainkon eldördültek az ágyúk, sokféle háborús jelvény került forgalomba, melyekkel élelmes gyárosok és kereskedők aprópénzre váltatják a közönségnek a szövetséges államfőkért és a hadseregért való lelkesedését. Nem volna észrevételünk a jelvényáradat ellen, ha nemesebb ízlés nyilvánulna e készítményeken. Sajnos, azonban épp azt kell megállapítanunk, hogy e sok százezer példányban elterjedt apróságok túlnyomó része nem elégítheti ki e részben még a legszerényebb igényeket sem. Ezért örömmel fogadhatjuk, hogy a kir. honvédelmi minisztérium hadsegítő-hivatala és az Augusztaalap-bizottság oly művészi jelvényeket hoz most forgalomba, melyek a legkényesebb ízlést is kielégíthetik és minden tekintetben megfelelnek a célnak, amelyet szolgálnak. Az e füzetünkben képben is bemutatott és Zutt R. A. iparművészeti iskola tanára által tervezett érmek kétféle anyagban, ú. m. ezüst és bronzban kerültek forgalomba. A Hadsegítő-hivatal ezüstből készült érme 10 koronába kerül, a bronzban öntött éremnek ára zománcozva 5 korona, zománc nélkül pedig 2 korona, Az Auguszta-alap javára kibocsátott érem ezüstpéldánya 5, bronzpéldánya pedig 1 kor. 80 fillérbe kerül hozzávaló szalaggal együtt. Az érmek a hadsegélyző-hivatalban (Országház), illetőleg az Auguszta-alap bizottságánál (Károly-körút 5.) kaphatók, illetve ott rendelhetők meg.
KÉZIMUNKATANÍTÓNŐK KÉPESÍTÉSE.
Ä Idestova
négy esztendeje, hogy az O. M. Iparművészeti Társulat vezetősége behatóan foglalkozott a leányiskolák kézimunkatanításának kérdésével és tanácskozásainak eredményeit, részletes memorandumba foglalva terjesztette a vallás- és közoktatásügyi és a kereskedelemügyi miniszterek elé. Ebben az emlékiratban a Társulat javasolta a kézimunkatanítónők képzésének reformját, a szakbeli felügyeletnek szervezését és kézimunka-mintalapoknak kiadását. E javaslatok közül a kézimunka-mintalapokra vonatkozó a Díszítő Művészet c. mintalapos kiadvány megjelenésével már régebben valósult meg, most pedig örömmel értesülünk, hogy a kézimunkatanítónők képzésének reformját, Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter az újabban kiadott rendeletével biztosította s ezzel e sokáig vajúdó s művészi kultúránk szempontjából fontos kérdést gyökeresen s — mondhatjuk — igen szerencsésen oldotta meg. A reform lényege az, hogy kézimunkatanítónő ezentúl csak az lehet, aki a rajztanításra való képesítést is megszerzi. Ezzel biztosítja az új szabályzat, a kézimunkatanítónők artisztikus képzettségét, ami eddig — a kézimunkakiállítások eléggé bizonyítják — még csak szerény mértékben sem volt meg. A rendelet szerves kapcsot létesít a M. kir. képzőművészeti főiskola és az Állami nőipariskola között, amely két intézmény gondoskodik a rajz-, illetve kézimunkatanítónők képzéséről. A kézimunkatanításra szóló képesítő vizsgálatot a jelöltek külön erre a célra alakult tizenkéttagú bizottság előtt teszik le, melybe a.vallás- és közoktatásügyi és a kereskedelemügyi miniszterek hat-hat tagot küldtek ki. Most már csak a szakbeli felügyeletnek kérdése vár megoldásra ; reméljük, hogy nemsokára napirendre kerül ennek a szervezése is.
E
LDŐLT PÁLYÁZAT. A Sz.-Lukácsfürdő vállalat igazgatósága a M. Iparművészeti Társulat közvetítésével pályázatot hirdetett jelképes rajzra és a fürdőre vonatkozó architektonikus fölvételekre. A pályázat bíráló bizottsága október hó 15-én határozott a pályázat felett olyképpen, hogy a jelképes rajzra hirdetett pá-
450
\
•
lyázatot eredménytelennek nyilvánította, mert a beérkezett 14 pályámű között egy sem volt mely a kitűzött feladatot a művészi követelményeknek megfelelően megoldotta volna, a látképes 15 pályamű közül pedig csak egynek, C s e l én y i Elemér pályaművének ítélte oda a kitűzött 300 koronás díjak egyikét.
K
ÉT ÚJ PÁLYÁZATOT hirdet az o . M.
Iparművészeti Társulat e füzet hivatalos rovatában. Az egyik az elhalt harcosaink emlékének megörökítésére hivatott emlékművek terveire szól, a másik a Gellért (Sáros) fürdő szállodai szobák berendezéseinek tervrajzaira vonatkozik. Utóbbi három önálló feladatot tűz ki, külön — igen tekintélyes — díjakkal. Amidőn tervezőművészeink figyelmét felhívjuk ezekre az érdekes pályázatokra, reméljük, hogy művészeink színe-java tudásuk és lelkesedésük teljes latbavetésével részt vesz e nemes mérkőzésen és ezzel biztosítja a pályázatok sikerét.
M
UTHER KRITIKÁI. (R. Muther: Aufsätze.
Berlin J. Ladyschnikow.) Három ízléses, angol vászonkötetben Muthernek valamennyi tanulmánya összegyűjtve mindazt a kvalitást nyújtja, amiben a tárcaíró-kritikus szétaprózta magát. Stílusának könnyedségével, ötleteivel és hol lelkes, hol ironikus hangjával foglalkozik régiekkel s modernekkel. Egy kiállítás, egy aukció, egy műtárlat vagy egy utazás adnak aktualitást csevegéseinek, melyekben gyakran végérvényes ítéleteket közöl. Amíg a régiekről beszél, mint Rembrandtról, Botticelliről, Cranachról, Danmier-ről, Ravennáról, Goyáról stb., addig ítéletei és megállapításai nem túlságosan bántóak és szempontjainak sokfélesége nem visszatetsző. De a legragyogóbb ötletek és a legelmésebb stílus sem feledtetik el, mennyire hamisan nézi a dolgokat, mikor saját kortársairól és az impresszionizmus német festőiről van szó. Mikor például Burne Jonest és Wattsot Puvis de Chavannes-nalésMoreauvalmeg Feuerbach-hal és Boecklinnel egy kalap alá fogja s valamennyit a XIX. század idealizáló-archaikus irányzata képviselőjének tekinti. Egyéni szimpátiái, néha még pillanatnyi sikerek is annyira elragadtatják, hogy néhány év múlva már csak mosolyogva gondolhatott egy-egy elírására. Böcklint például mint a legeredetibb festőjelenséget ünnepli, aki a multaktól teljesen független, alakjai, motívumai senkire sem támaszkodnak és a műtörténet — szerinte —
nem ismer mestert, akinek korlátlanabb univerzalitása volna, mint neki volt. S ugyanakkor, amikor Schackot magasztalja, amiért oly bőkezűen felkarolta Böcklint, sehol egyetlen szóval meg nem említi Hans von Maréest, akihez Schack néhány kísérleti hónap után hűtlen lçtt. Egyáltalában a Bismarck-PilotyBöcklin-Wagner hőskultusz nagy tiszteletre gerjeszti a bécsi újságíró műtörténészt, akit a nyolcvanas évek ez idealizmusa épp úgy megejtett, mint a kilencvenes évek szecessziós áramlatai. Szempontjai azonban csaknem mindenütt irodalmiak s amennyiben gazdasági és szociális hátteret is ad, nem elég mélyreható. Aránylag még legsikerültebbek az iparművészetről s a korabeli nagy erőfeszítésekről írt jellemzései. Ruskinnel, Morrisszal, a prerafaelitákkal, az art nouveauval, Van de Veldevel, az új bútorművességgel, a francia keramikusokkal épp oly szeretettel foglalkozik, mint ahogyan Lichtwark és a demokratizáló esztéticizmus törekvéseit felkarolja és az angol munkásművészet épp annyi szimpátiát ébreszt benne, mint a német művészkolóniák nyomán kivirult esztétikusabb társadalmi törekvések. Egészben a három kötet semmi esetre sem unalmas vagy haszontalan olvasmány és annak, aki nem mélyebb jellemzésekből, hanem egy éles szemű, elmés chroniquer tolla nyomán akar megismerkedni a mult századvég művészetével, ajánlható is.
TSMÉT A HAZUG GYÁSZPOMPÁRÓL 1 elmélkedtünk halottak napján, sorra járva temetőinket. A sivár egyhangúságban égnek meredő sírkövek tövében kazalszámra virított a sok koszorú. Az ízléstelenség és a hivalkodás azonban nálunk még a természet adományait is megfosztja szépségüktől s a drótra szúrt tengernyi virág, a kéregpapirosból, préselt pálmaágak füzéreiben szinte kábító harsogással hirdette mindenfelé, hogy a jó ízlés hiányát nem pótolhatja semmiféle áldozatkészség. Nálunk sokan azt tartják, hogy művészetünk és iparművészetünk lassú fejlődésének legfőbb akadálya szegénységünk. Úgy halottak napján, de minden temetésen is, az emberek rendszerint vagyoni viszonyaikat meghaladó áldozatokat hoznak, csakhogy gyászuk pompájával elkápráztassák atömeget. Minthogypedigdrága élővirágra nem telik, beérik a szurrogátumokkal s viaszkból, papírból, viaszkos vászonból és egyéb olcsó anyagból készült virágutánzatokkal ékesített
koszorúkkal rójják le kegyeletüket. Pedig önként vetődik fel a kérdés, vájjon igaz lehet-e a kegyelete annak, aki ilyen hamisságokkal ámítja magát s a világot? A f i n o m l e l k ű e m b e r t bizonyára jobban meghatja egy marék mezei virág vagy egy arasznyi egyszerű koszorú, — dróíállvány és pálmaág nélkül, mint a koszorúgyárosok hivalkodóan terpeszkedő monstrumjai. Ám úgy látszik kevesen vagyunk kik ezt valljuk; virág- és koszorúkereskedőink sorában még kevesebben. Sajnos, már évek óta hiába beszélünk erről, de elég fontosnak tartjuk a dolgot arra, hogy ismételten szóba hozzuk mindaddig, míg előbbutóbb talán mégis célt érünk.
G
YŰJTÉS LECHNER ÖDÖN EMLÉKÉRE.
A Magyar Építőművészek Szövetsége halhatatlan nagy építőművészünk, Lechner Ödön emlékének megörökítésére emelendő szobormű költségeit országos gyűjtés útján akarja beszerezni. Evégből felhívja az elhúnyt mester tisztelőit, általában pedig a magyar művészet barátait, hogy járuljanak hozzá az emlékmű megvalósításához és küldjék be adományaikat a „Lechner Ödön szoboralap" számlájára a Belvárosi Takarékpénztár R.-T.hoz (Budapest, IV., Koronaherceg-utca 2). A M. É. SZ. felhívását melegen ajánljuk tisztelt olvasóink figyelmébe. AGYAR KARÁCSONY. Karácsony ünnepének közeledtével évről-évre fel szokta hívni az Országos Iparegyesület a magyar közönséget, hogy a szeretet ünnepén fogadja szeretetébe a magyar ipart : csakis hazai iparcikket vegyen ajándékba szeretteinek. Az idén a szokottnál valamivel korábban emeli fel az egyesület kérő szavát, mert minden esztendei szózatát még egy kéréssel bővíti ki. Sohasem volt nagyobb szüksége a hazai iparnak és társadalom minden dolgozó osztályának arra, hogy kölcsönös támogatással, vállat vállhoz vetve, segítsük egymástfelkaroljunk mindent, ami hazai, mindent, ami a magyar földnek, magyar kéznek, magyar elmének, magyar szorgalomnak, magyar tudásnak gyümölcse. És a kölcsönös támogatásnak, az
M
együttérzésnek és együttes cselekvésnek egyik legszebb alkalma a karácsonyi ajándékozás, a szerető szívek szép hagyománya, amelyet a háború sem pusztíthat el, mert a szeretetnek ma nagyobbak a jogai és kötelességei, mint bármikor idáig. Gyakoroljuk a szeretetnek szép jogát és szép kötelességét egészen magyarán. Necsak a vásárlóközönség keressen magyar ajándékot, hanem amit az iparos, a kereskedő kínál az ajándékot kereső vevőnek, az is legyen mind színmagyar. Első szavunk szól tehát kereskedőinknek és iparosainknak: a karácsonyig még rendelkezésre álló időt használják fel eredeti új magyar műipari és más szükségleti cikkek terveinek honi iparművészek által való elkészíttetésére, úgy hogy a karácsonyi vásár idejében a piac változatosságával, cikkeinek művészi szépségével buzdíthassák a vásárlóközönséget szükségleteinek a hazai ipar és a hazai kereskedelem útján való fedezésére. Meg vagyunk róla győződve, hogy java művészeink készségesen állítják tehetségük és tudásuk javát az ügy szolgálatába. És meg vagyunk győződve arról is, hogy a közönség fokozott készséggel ragadja meg az alkalmat arra, hogy egy csapással necsak a magyar iparnak és kereskedelemnek juttasson keresetet, hanem a magyar művészetnek is. Ebben a meggyőződésben melegen ajánljuk az Orsz. Iparegyesület felhívását olvasóink figyelmébe. Nem kételkedünk abban, hogy megértő lélekkel, okos hazafisággal, egymást példával buzdítva fogják megcsinálni a magyar nemzet nagy esztendejében a nemzeti karácsonyt.
• ••i
M
EGSZÍVLELNI VALÓ PÉLDÁT ad városainknak München törvényhatósága, mely újabban 148.000 márkát szavazott meg a háború miatt Ínségbe jutott művészei és iparművészei olyatén segélyezésére, hogy ezen az összegen művészi munkákat rendel meg náluk. A megrendelések összege általában 500—1000 márka között van, 2000 márkánál drágább műtárgyat nem rendelnek meg, hogy mennél többen részesülhessenek a támogatásnak e legnobilisabb módjában.
•
•n
4521
t
S52. A zebegényi templom belseje. l J esletlék Körösfői Kriesch Aladár vezetése mellett, Leszkovszky György tanársegéd tervei nyomán és közreműködésével az iparművészeti iskola növendékei.
S52. Malereien in der Dorfkirche zu Zebegény. Ausgeführt unter Leitung des P r o f e s s o r s Aladár Körösfői Kriesch, nach Entwürfen Georg Leszkovszky's durch Schüler der königl. ung. Kunstgewerbeschule.
• • « «
* AFi?* Magyar Iparművészet.
353.
353. A zebegényi templom belsejének részlete. Festették Körösfői Kriesch Aladár vezetése mellett, Leszkovszky György tanársegéd tervei nyomán az iparművészeti iskola növendékei.
454
353. Malereien in der Dorfkirche zu Zebegény. Ausgeführt unter Leitung des P r o f e s s o r s Aladár Körösfői Kriesch, nach Entwürfen Georg Leszkovszky's durch Schüler der königl. ung. Kunstgewerbeschule.
V-90 ÜB
S0MLJ ss--,-'."
C-> 71 M
354. A zebegényi templom szentélye. Festették Körösföl Kriesch Aladár vezetése mellett, Leszkovszky tanársegéd tervei nyomán és közreműködésével az iparművészeti iskola növendékei.
.,
l
354. Sanktuarium der Dorfkirche zu Zebegény. Die Malereien wurden ausgeführt unter Leitung des P r o f e s s o r s Aladár Körösfői Kriesch, nach Entwürfen Georg Leszkovszky's durch Schüler der königl. ung. Kunstgewerbeschule.
455 5*
•H H •
456
359. A zebegényi templom egyik freskója : „Konstantin Iátománya". Festették Körösfői Kriesch Aladár vezetésével, Leszkovszky tanársegéd tervei nyomán és közreműködésével az iparművészeti iskola növendékei. — 360. Györgyi Géza : Zománccal és drágakövekkel díszített ereklyetartó. Készítette Mozer József.
359. Die Dorfkirche zu Zebegény : „Vision des Konstantinus". Freskogemälde, ausgeführt unter Leitung des Prof. Aladár Körösfői Kriesch, nach Entwürfen des Georg Leszkovszky's durch Schüler der königl. ungar. Kunstgewerbeschule. — 360. G. Györgyi : Keliquiar a u s Silber, geziert mit Email u. Edelsteine. Ausgeführt durch J. Mozer.
361. A zebegényi templom freskói. Festették Körösfői Kriesch Aladár vezetésével, Leszkovszky György tanársegéd tervei nyomán és közreműködésével az iparművészeti iskola növendékei.
361. Fresken in der Dorfkirche zu Zebegény. Ausgeführt unter Leitung des P r o f e s s o r s Aladár Körösfői Kriesch, nach Entwürfen Georg Leszkovszky's durch Schüler der königi. ung. Kunstgewerbeschule.
• • +
S
AïS7
362. Sebők vánkosok.
458
Margit:
Qyermekszoba.
363 —364,
Hímzett
362. Margarethe Sebők : Kinderzimmer. 363 —364. Gestickte Polster.
« V il • H
365. T. Wigand Ede marosvásárhelyi lakásának részlete.
365. Teil der Wohnung Eduard Wigand's in Marosvásárhely.
459
y
v
« ti
^
•
~
H
MWWMMBIlilIlIP^^
•
M
•
Wf
v V
i
•
y n
-1 a n r ^ l M U B P T ^ f i j
. ::umË2BÊm
H
«
I
^ K S l l B f e ^ ^ ^ d i f f l f c ^ v -1
H f V/TrESM H W i l l . • 1 i/ilh f\ y k- Wiilh
• M
I
111'
1!
I ' M
N 'lllftlllfl
'•,///'
i i « -
/
'V m
Il H vx
f
/, il.
'f -
C S & » J t i J fl "'
"1 m , n * m * m J
v H v
460
•1! V
v
V
v • l 366—371. Somogyi faragott fadobozok.
366 —371. Ungarische Volkskunst. Geschnitzte Holzschachtel.
S« V
ORSZÁGOS MAGYAR HÁZIIPARI SZÖVETSÉG, BUDAPEST, IV., KIGYÓ-TÉR 1. ERZSÉBETHAZAI, FELSŐVIDÉKI, MATYÓ ÉS TEMESI HÍMZÉSEK, Z5EBELY1, KALOTASZEGI SELYMES ÉS PAMUT VARROTTASOK ÉS MÁRAMAROSI HÍMZÉSEK. TORONTÁL* ÉS MÁRAMAROSI SZÖVÖTT SZŐNYEGEK. VERT, HORGOLT ÉS RECECSIPKÉK. NÉPIES KŐEDÉNY ÉS AGYAGÁRÚK. i H - H - H MEZŐGAZDASÁGI HÁZIIPARI CIKKEK. GXEGEEDS f
âw
•
' PECIÁLISTA AZ ÖSSZES I
RÉQI BÚTOROK UTÁNZÁSÁBAN ÉS JAVÍTÁSÁBAN
FOGAK ÉS FOGSOROK
KOVÁCS JÓZSEF
aranykoronák, a r a n y h i d a k teljesen szájpadlás nélkül, melyeket nem kell és nem lehet a szájból kivenni, rágásrg, beszédre azonnal használhatók, 24 órán belül elkészülnek. Vidékiek megvárhatják. Teljes 10 évi írásbeli jótállás. Igen mérsékelt árak. F o g h ú z á s , gyökérhúzás, f o g t ö m é s e k (plombák), beteg fogak gyógyítása stb. Tömések aranyból, platiná::: ból, porcellánból stb. :::
TERVEZŐ MŰBÚTORASZTALOS
BUDAPEST
VI. KER., ARADI-UTCA 29. TELEFON: 140—22.
\
fUKOVICS LADIMIR öi MŰA5ZTALOS BUDAPEST, VIII., GÓLYA-UTCA 25.
BARNA I. FOGORVOSI ÉS TECHNIKAI RENDELŐINTÉZETE BUDAPEST, VII. KER., ERZSÉBET-KÖRÚT 54. FSZ.
KÉPKIÁLLÍTÁS MAGYAR FESTŐMŰVÉSZEK EREDETI FESTMÉNYEINEK * ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA : «
VIII., RÖKK SZILÁRD UTCA 40. * » SZABAD BEMENET « * ft K * OLCSÓ ÁRAK * * *
v
Zsolnay Vilmos-féle m Pécs KERÁMIAI GYÁRAK
Állandó kiállítás és elárusítás: Budapesten, IV. ker., Váci-utca 39-ik szám.
*
ATHENAEUM IRODALMI É S NYOMDAI RÉSZV.-TÁRSULAT B U D A P E S T RÁKÓCZI-ÚT 64.
•
•m
Wmr
MAGYAR
M
IPARMŰVÉSZET SXEKKESZTMYÖRGYIKÄIMÄN
.w/ti^X 1 M
I3ICI = I H 3 I C I ? 4 C Í 3 I C : « J ^
3iei3ici3^ci3igi3ieiarei3iciaiciaici3i«:ia'gtaic'
i=iiizigii[:iaigiiixixigitixigingiiig|gix
KIAmA^ZOK$Z>m01?ÎPÂRMÛVÉS2ETI TÍBHIlAí a *MEÚI£LENIK'Éy£NTE1ÍZSZER E t ô F I Z E T É H D I J • EGY- É V R E
p
i
EVF. IMSS
IQHt
m
m
