A nyakkendő
I
lus hiába húzta az időt, várta, hogy jobban lesz. Hasi fájdalmai voltak. Az anyósa is észrevette és azonnal ráparancsolt: – Ezt már komolyan kell venni! Elmegyünk az én nőgyógyászomhoz vizsgálatra! Kérek tőle időpontot, Iluskám, ne is tiltakozz! – Anyukám köszönöm a segítségedet – válaszolta Ilus. – De a múltkor láttam, hogy napokig csak vízben főtt krumplit és almakompótot eszel. Biztosan megint az epéd rendetlenkedett. És nem mentél el orvoshoz. Te is csak nekem beszélsz. Te is elhanyagolod magad. Ilus és Anyósa még kedvesen, szeretettel dorgálta egymást. Végül megállapodtak abban, hogy mind a ketten elhanyagolják, elhanyagolták magukat, de a jövőben ez nem így lesz. – Anyuka! Várjunk még egy kicsit, hátha jobban leszek!
64
Ilus hiába kérte Anyósát, mert ő már fel is vette a telefont és felhívta a nőgyógyászt és időpontot kért a vizsgálatra. – Látod Iluskám! Ez ilyen egyszerű. Holnap 10 órára vár bennünket a nőgyógyász barátom. A nőgyógyász megvizsgálta Ilust, és azonnal kórházba utalta. – Asszonyom Önnek kórházi kezelésre, pihenésre, nyugalomra van szüksége. Ezt ugye, otthon nem lehet megoldani. Az osztályomon van üres ágy, egy kétágyas szobában. A szobatársa kedves, fiatal nő, mint Ön, hasonló problémája volt. Meggyógyítottuk, pár nap múlva haza is engedjük. Nem kell félnie a kezeléstől. Transzfúziót fog kapni, mindennap egyet. A transzfúzió lecsepegése után Öné a nap további része. Pihenhet, alhat, beszélgethet, írhat. Amihez kedve lesz. Látogatók is jöhetnek délután 4 óra után 6 óráig. Holnap reggel 8 órára várom az osztályomon. A kedves anyósa biztosan elkíséri. 65
Ezzel be is fejeződött a vizsgálat és a megbeszélés. – A holnapi viszontlátásig kedves Hölgyem! – köszönt el az orvos. Az asszisztense kikísérte őket az ajtóhoz. – Iluskám! A gyerek és a férjed miatt ne aggódj, én majd gondoskodom róluk. Most csak magaddal törődj! A legfontosabb, hogy meggyógyulj! – mondta az anyósa. Ilus gondos kezelésben részesült. A transzfúzió előtt és alatt izgult, mert tudta, ha nem a megfelelő vért kapja, belázasodhat, sőt még bele is halhat. Nem volt oka az izgalomra, mert a hozott vért és az övét összekeverték a transzfúzió előtt, és ha nem volt kicsapódás, alvadás, csak azután indították a transzfúziót. Kedves, mosolygós doktornő végezte a próbát és a transzfúzió végéig vele maradt. Közben még beszélgettek is. Ilust délután meglátogatták a barátnői, a férje, ha ráért, az anyósa, az apósa, az édesanyja.
66
Egyik délután jött a férje. Panaszkodott: – Éppen csak beugrottam. Fontos megbeszélésem, találkozóm van egy külföldi kollégával. Lehet, hogy összejön egy külföldi munka. Akkor utazhatunk külföldre. Tudod, ismertté válok. Egyik munka hozza a másikat. Ilus örült férje sikerének, de feltűnt neki, hogy a férje milyen elegáns. Még nyakkendő is van rajta. Mindig tisztán, de lezserül öltözködik. A nyakkendőt pedig kimondottan utálja. Ilus megkérdezte: – És ki ez a külföldi, honnan jött, hogy hívják? A férje kitérő választ adott: – Németországból jött, a nevét még nem jegyeztem meg. Bogárkám! Nincs valamilyen valamid? Fáj a fejem. A találkozón pedig magabiztosnak kell mutatkozni, csak így várhatom el, hogy sikeres legyek. A jövőm, a jövőnk forog kockán! Ilus az egyik előző viziten panaszkodott, hogy nem tud aludni. A főorvos felírt neki egy altatót, Hibernált. 67
– Ettől jól fog aludni Asszonyom! – Ez mélyaltató. – mondta a kollégáinak a főorvos. – Asszonyom az altatót csak este lefekvéskor kell bevennie. Ha jól kialussza magát, másnap már jobban, frissebben érzi magát. Ilus megkapta a nyugtatót, és az még ott volt az ágya melletti asztalkán a gyógyszeres dobozban. – Kedvesem! – mondta Ilus. – Itt van egy nyugtató, most kaptam. Ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, vedd be. Ilus férje bekapta a gyógyszert, elköszönt és sietve távozott. Ilus aznap több látogatóra nem számított, de váratlanul megjelent az anyósa. – El tudtam jönni hozzád – mondta. – Képzeld hazajött Laci! Panaszkodott, hogy amikor eljött tőled, már a buszmegállóban, majdnem elaludt. Mások segítették felszállni a buszra. A sofőr ébresztette fel, amikor le kellett szállnia. – Még jó, hogy a sofőr ismerte! – mondta Ilus.
68
– Mikor hazaért – folytatta az Anyósa – le sem vetkőzött. Úgy, ahogy volt, lefeküdt a kanapéra és elaludt. Még megkérdeztem tőle: Hát nyakkendő miért van rajtad? Nem szoktál nyakkendőt viselni! Válaszolni már nem válaszolt, azt hiszem, közben elaludt. Nem is hallotta a kérdésemet. – Anyuka, valamit a fejfájása miatt kért tőlem. De miután elegáns volt, szokatlanul, még nyakkendő is volt rajta. Gyanakodni kezdtem, hogy hová is mehet, amikor én itt fekszem a kórházban. Anyuka, én adtam neki a nyugtatót, a sajátomból. Arra gyanakodtam, hogy a találkozója nem is szakmai, hanem randevú. – Iluskám! Nekem is gyanús volt. A te helyedben én is ezt tettem volna. Aludja csak jól ki magát. Ha felébred, biztosan elfelejti a találkozóját is. Iluskám! Most már jobban vagy, ugye? Gyere haza minél előbb, gyógyultan. Nem lehet ezeket a fiúkat sokáig magukra hagyni. Sietek haza, Laci még biztosan alszik. A gyerekre a ba69
rátnőm, Klári vigyáz. Az altatóidat hozd magaddal haza. Für alle Felle!
70
