III. Függelék: LEHETNE MÁSMILYEN A SZABADKAI VÁROSHÁZA? Az épület helyzete, struktúrája, a formák és polaritások elrendezése akár véletlennek és mint ilyen a helyellegtől függetlennek lehetne tekinthető, ha a hely által meghatározott társadalom értékrendje és percepciója nem lett volna döntő hatással az épület végső formájának alakulására. Az 1906-ban a régi városházához való hozzáépítésre vagy egy teljesen új városháza felépítésére kiírt pályázatra tíz pályamű érkezett be, ezek közül három megoldást díjaztak. Az első díjat a Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti tervezőpáros elképzelése nyerte, amelynek eredeti, barokk formája a 6. képen látható.
6. kép – Komor Marcell és JakabDezső díjnyertes pályaművének eredeti homlokzata (Forrás: Krstić B., 2003.)
A szerzők ugyanabban a beadványban egy alternatív megoldást is javasoltak, amely azonban nem nyerte el a zsűri tetszését.
I
7. kép – Komor és Jakab alternatív megoldása, amely nem felelt meg a helyi ízlésnek. (Forrás: Krstić B., 2003.)
A második díjat a Bálint és Jámbor tervezőpáros nyerte el 8. képen bemutatott tervükkel, mig a harmadik díj a 9. képen bemutatott elképzelésért Reichl Ferencnek jutott.
8. kép – a második díjat elnyert Bálint – Jámbor tervezőpáros pályaműve elölnézetből és oldalnézetből (Forrás: Krstić B., 2003.)
II
9. kép – a harmadik díjjal jutalmazott Reichl Ferenc pályaműve. (Forrás: Krstić B., 2003.)
Az első díj odaítélését a bírálati jegyzőkönyv a következőkkel indokolja: "Torony alatt. – Építési költség 1.232.000 Kor. Szellemes alaprajzi megoldású, könnyen áttekinthető s a gyakorlati szükségleteket helyesen kielégítő terv – A kiadó, iktató s a levéltár elhelyezése félemelet magasságban, díszlépcső, valamint a melléklépcsőről való megközelíthetőségével kitűnő. Célszerű a rendőrség s fogház elhelyezése, ügyesen elkülönített lépcsővel a hátsó szárny középrészén. – Dícsérendő a lépcsők egyenletes elosztása nem különben az árnyékszékek központos és mindenfelől könnyen megközelíthető elhelyezése.(...) A biztos kézzel rajzolt homlokzat, a nagyterem mellé assimetrikusan elhelyezett őrtoronnyal s erősen tagozott körvonalaival, monumentális és művészi hatású." (In: Krstić B., 2003., p 23.) Az idézetből kiderül, hogy a díjnyertes terv azon elemei nyerték meg a zsűri tetszését, amelyeket az eddigi elemzés során a hely karakterét kifejző formákként és arányokként jelentek meg. A három díjazott pályamű összehasonlításából és az indoklásból kiderül, hogy a torony elhelyezése és a főbejárat körüli rész kiképzése a terv tetszetősségének jelentős eleme. A második és harmadik helyezett tervek tornyai szimmetrikus elhelyezésűek, az épület központjához közelebb helyezkednek el, ami a polaritások harmonikusabb viszonyát tenné lehetővé az épületen belül. A Bálint-Jámbor féle terv a tornyot, amely a szellem és anyag kapcsolatának jelvénye, az épület középpontjához közel helyezte el, a dísztermet (tömeget, demokráciát, hálózatos III
szerveződést) támogató pozícióba, ami nem felel meg a hely tekintélyelvű, egyközpontú szerveződéseket támogató jellegének. A harmadik helyezett mű is központi helyzetbe hozza a tornyot, miáltal a hangsúly a bejáratra, ennek láthatóságára és hozzáférhetőségére tevődik, mig a homlokzat toronytól jobbra és balra levő részei teljesen egyformák és ezért egyenrangúak. Mindkét terv a szimmetrikus elrendezés által hangsúlyozza az épület áttekinthetőségét és egységét. A díjnyertes terv asszimetrikus, erősen tagolt megoldása, amelyet a "monumentális és művészi" jelzőkkel írnak le, úgy tűnik, mégsem elégítette ki a hely anyagbegyűjtő és tekintélyelvű jellege által meghatározott igényeket, a kivitelezésig ugyanis az épület stílus- és arányváltáson esett át. A változtatások szintén a helyi társadalom értékrendjét jellemzik. Az elfogadott és minisztériumi jóváhagyásra felterjesztett terv barokk stílusú épületet lát elő, a jóváhagyott terv azonban az építkezés menete folyamán szecessziós ruhát öltött. A helyi, anyagközpontú polgári hatalom közvetlen konfliktust kerülő jellege érhető tetten a felsőbb (külső) hatalom felé való eljárásban, amint a biztos jóváhagyásra számot tartható barokk rajzot terjesztették fel, miközben eleve az állam részéről nem kedvelt szecessziós stílusban tervezték felépíteni az épületet. A stílusváltás azonban nem volt teljes, a központi tekintélyt és hatalmat kifejező barokk tömegarányok, szigorú, egyenes vonalak és felületek megmaradtak, sőt a kész épületet tekintve sokkal hangsúlyosabbak, mint az eredeti terv elképzelése szerint. Elsősorban a torony "növekedett" meg az épülethez és az eredeti tervhez viszonyítva. Az eredeti terv szerint a torony magassága az épület magasságának 2,5-szöröse, a felépült torony magassága pedig az épület magasságának több, mint háromszorosa. A torony megváltoztatott felső része és a tetőszerkezet újszerű kivitelezése a torony monumentalitását és jelentősségét hangsúlyozza. A homlokzat tetőmegoldásainak változása is a bejárati rész dimenzióinak vizuális növelését, a monumentális hatás fokozását célozza. Ugyanezt a hatást, az épület vizuális növelését szolgálják a "sarokbástyák" tetőmegoldásai is. Az új tetőmegoldások megnövelték a homlokzat függőleges síma felületét, ami az épületet középkori erődhöz hasonló formájúvá teszi. Az összhatást szecessziós stílusú túldíszítéssel próbálták enyhíteni, miközben a szecessziót jellemző dinamikus, mozgásra asszociáló vonalak, amelyek például a Reichl-féle tervet jellemzik, az épület alapvető formáiból teljesen ki vannak iktatva. A ma is az önkormányzat működésének közvetlen térbeli keretét
IV
meghatározó épület belső struktúrájában is kimutatható a mozgást lassító – gátló jelleg, a hierarchikus elrendeződés és a konzervativizmus, amelyet a helyi értékrend "szellemes alaprajzi megoldású, könnyen áttekinthető s a gyakorlati szükségleteket helyesen kielégítő"-nek ítél. A városháza végső formájának kialakításában így, helyi döntések által irányítva, sorra megjelennek a hely jellegét meghatározó vonások. A szecesziós stílus dinamikus vonalainak, könnyed tömegelosztásának elutasítása és a barokk monumentális arányok hangsúlyozása változások kizárásának tendenciáját jelöli meg a hely karaktervonásaként. Az erődforma szoliter, domináns pozíciója, az egyenes vonalak, sík vertikális felületek hangsúlyozása az épület arányaiban, valamint a főbejárat formáinak kialakítása az elzárkózásra, befelé fordulásra és autarchiára mutatnak. A torony elhelyezése az anyagi alapú legitimáció és a szellemi dimenzió marginalizációjának kifejezése, a torony és a bejárati rész többi elemének viszonya a tekintélyelvűség és autarchia megjelenítője. Az épület helyi döntéseken keresztül átszűrt végső formája és létrejöttének folyamata is arra mutat, hogy a Városháza a hely karakterének mintázatát, a genius loci-t alacsonyabb dimenziótartományban shematikusan ismétli.
V
