II.évfolyam 1.szám március. A ZakaHom-e Egyesület Hírlevele

II.évfolyam 1.szám 2008. március

A ZakaHom-e Egyesület Hírlevele

ÉLETEM

SZERELMEI : MÛSORVEZETÉS ÉS TÁNC

Azt hiszem már mindenki elõtt ismert a név: Ördög Nóra. Szinte mindenki hallott már az egyik vezetõ kereskedelmi csatorna sztár mûsorvezetõjérõl. Gondolom azzal is sokan tisztában vannak, hogy Nóra Mórahalomról származik, és még most is gyakran jár haza, illetve aktívan részt vesz a település kulturális életében. Amikor felhívtam, hogy riportot készítsek vele, pont az a kedves, bájos nõi hang szólalt meg a telefon túloldalán, mint amilyennek a televízió mûsoraiból már megismerhettük Õt. - Nóri, pár mondatban elmesélnéd az Életképek olvasóinak, hogyan is lesz egy mórahalmi lányból az ország egyik legnépszerûbb mûsorvezetõje? Tulajdonképpen belesodródtam a televíziózásba, még gimnazistaként Szegeden kértek fel egy helyi kis kábelcsatornához mûsorvezetõnek. Ott beleszerettem, és a terveim között szerepelt, hogy ha majd Budapestre kerülök fõiskolára, akkor a suli mellett vállalok valamilyen munkát egy tévécsatornánál. Beadtam az önéletrajzomat a Reggeli címû mûsorhoz (egy szegedi tévés adta a tippet, hogy ide gyakran keresnek gyakornokokat), ez alapján felhívtak, és beválogattak, így kezdõdött a pályafutásom, és ekkor még csak 19 éves voltam. - Eleinte gyerekeknek szóló mûsorokat készítettél, majd egyszer csak feltûntél a felnõtt mûsorokban is. Nem hiányoznak a gyerekek? A Kölyökklubot nagyon szerettem, rengeteget tanultam belõle, nagyon hálás dolog volt a kicsikkel együtt dolgozni, gyerekeknek mûsort készíteni. De most már egészen más kihívások mozgatnak. - Hogyan jutottál el pályafutásod eddigi csúcsúra, hogyan lettél a Szombat esti láz és a Csillag születik mûsorvezetõje? Az átmenet a Szombat esti láz volt, ahol szerkesztõként dolgoztam már az elsõ széria alatt is, és amikor mûsorvezetõ-váltásra került sor, vala-

hogy kéznél voltam. Közben már mûsort vezettem a Reggeliben is. Számomra a nagy álom mindig is egy fõmûsoridõs, élõ show vezetése volt, ez az álmom teljesült. Az, hogy a Szombat esti láz után a Csillag születik címû mûsorban is mûsorvezetõ lehettem, az a munkám elismerése is. - Mûsorvezetés: Nem tartottál-e attól, hogy az ország egyik „fenegyerekével“, Stohl Andrással kellett élõben kiállni a nézõk elé? Ha valaki miatt nyugodt voltam, akkor az Õ volt. Tudtam, ha olyan helyzetbe kerülök, hogy elakad a szavam, õ nagyon spontán és könnyedén segít, de szerencsére erre nem került sor. Andrással egyébként még a Reggelibõl ismerjük egymást, amikor még szerkesztõ-gyakornok voltam ott. - Régebben úgy tudom, Te is táncoltál? Igen, versenyszerûen táncoltam, nagyon szerettem, de sajnos már 6 éve abbahagytam. Ezért is volt számomra egy nagy ajándék az élettõl, hogy az egyik nagy szerelmem, a mûsorvezetés mellett újra közel kerülhettem a másik nagy szerelemhez, a tánchoz. - Hogyan telik egy átlagos napod? A tévés szerkesztõi munka teljes embert és koncentrációt kíván. Ezt a munkát csak úgy lehet végezni, ha félrerakok minden mást, és csak a tévézéssel, mûsorkészítéssel foglalkozom. Tisztában vagyok vele, hogy ez csak addig mehet így, ameddig nem kell majdani családomban helytállnom, addig viszont élvezem a munkám minden egyes rezdülését. - Mikorra tervezed a családalapítást? Párommal 6 éve élünk együtt, egyelõre a távolabbi tervek még csak gondolatban születtek meg… - Milyen sûrûn jársz haza Mórahalomra? Amikor szabadidõm engedi, nagyon szeretek itthon. Most egy picit gyakrabban próbálok hazajutni, hiszen az amatõr színjátszó csoportunkkal most mutatjuk be Gárdonyi Géza: Ida regénye címû darabját, amelyben a címszereplõt alakí-

tom. Minden évben egy új darabot mutatunk be, a színjátszó csoportnak tagjai a szüleim is. - Jártál már Zákányszéken, vagy van-e valamilyen kötõdésed településünkhöz? Rengeteg kellemes élmény fûz Zákányszékhez. Ahogy azt már korábban említettem, 10 évig versenytáncoltam, és a nyári edzõtáborokat mindig a zákányszéki sportcsarnokban tartottuk. Bent a teremben edzettünk és az udvarán sátraztunk. Így utólag visszagondolva, biztosan okoztunk egy kis kavarodást a falu életében, de remélem, azért nem haragszanak ránk nagyon az éjszakai zajongás miatt… - Milyen terveid vannak hosszabb távon? Bármilyen hihetetlen, egyszer majd szeretnék rendes, klasszikus családanyaként élni, aki oviba, iskolába viszi reggel a gyerekeket, napközben ebédet, vacsorát fõz, délutáni program pedig a közös tanulás. De hogy ebbõl mennyi valósul meg, az majd kiderül, mert közben imádom a munkámat is, tehát meg kell valahogyan találnom az egészséges egyensúlyt.

A ZAKAHOM-E EGYESÜLET MINDEN KEDVES ZÁKÁNYSZÉKI LAKOSNAK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN!

-bz-

Életképek

2. oldal

HÚSVÉTRA

2008. március VÁRVA

A húsvét régi ünnep, a tavaszi megújulás igazi nagy ünnepe: a kereszténység a régebbi vallásokból vette át és alakította saját képére. A húsvéthétfõi locsolás szokása az elmúlt több mint fél évszázad alatt jelentõsen átalakult. A víz a megújulás, a megtisztulás jelképe, ez az alapja a húsvéti locsolkodásnak. Évtizedekkel ezelõtt a magyar falvakban még hideg vízzel, vödörbõl öntötték le a lányokat. Ez nem volt túl kellemes érzés, mégis szomorú lett volna az a lány, akit senki nem öntöz meg az ünnepen - mert a sok locsoló a lány népszerûségének jele is volt. Ezt a tréfás, de meglehetõsen durva locsolást már a két háború között sok helyütt felváltotta a "szagosvízzel" való öntözés. A húsvéti locsolás számunkra magától értetõdõ, azonban sok európai ország nem ismeri ezt a szokást. Egyes szomszédos népeknél a lányok megvesszõzése foglalja el az öntözés helyét. A locsolás és a vesszõzés egyaránt félig mágikus, félig tréfás céllal történt. Sok játékos évõdésre is sor került ilyenkor és a mágikus háttérre már senki nem

gondolt. Régen a locsolók hímes tojást, kalácsot, egy pohár italt kaptak; ma már elterjedtebb a pénzadomány, valamint a narancs, a különbözõ csokifigurák, csokitojások.

Néhány ötletadó locsolóvers:

Locsolkodó legény vagyok, Senkit szárazon nem hagyok. Kölnivíz van üvegembe', Tojást kérek a zsebembe! Piros legyen, mint a retek, Asztal mellé ültessetek. Sonka, tojás legyen rajta, Bor is, a legjobbik fajta! *** Hol kitérek, hol betérek, Mindenütt egy tojást kérek. Ha nem adnak, visszatérek, Nagymamától kettõt kérek! *** Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem, Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam.

Jó reggelt, leányok, kik egybegyûltetek! Tõlem, kis legénytõl semmit se féljetek. Egy pár piros tojást kezembe tegyetek, Hogy tõlem mielõbb megmeneküljetek! *** Harangoznak húsvétra, Leszakadt a tyúklétra. Kezdõdik a locsolás, Nekem is jut egy tojás! *** Kicsik vagyunk, nem nagyok, Van nálunknál még nagyobb,

Õk is biztos eljönnek, Rózsavízzel öntöznek. De mi jobban siettünk, Elsõk csak így lehettünk, Mindenkit meglocsolunk, Aztán tovább ballagunk. *** E szép házba nyitottam, Nefelejcsre találtam. Nem hagyhattam hervadni, Meg szabad-e locsolni? Napsütötte szép tájakon, Jöttem végig az utakon, Felém hajolt sok-sok virág, Rózsavizük osztogatták. Meglocsollak mostan véle, Piros tojást kérek érte! ***

A

D

Z

ecemberben már beavattam a Kedves Olvasót távoli barátnõm gyermekkorának meghatározó karácsonyi élményébe, melyet a hegyek között megbúvó kis kápolnában élt át. Szeretném most tovább gombolyítani az emlékezés fonalát, és megosztani gondolataimat e távoli ismerõsömmel kapcsolatban, akit a "véletlen" sodort az utamba. életlenek… hiszem, hogy nem azok! Csak véletlennek tûnõ események, történések, találkozások, melyek meghatározzák életünket és sorsunkat. Mindez lehet pozitív vagy negatív, és hálásak lehetünk a sorsnak, ha kegyes hozzánk és jó értelemben részesít bennünket a véletlenekben. Lehet ez egy váratlan esemény, egy megismételhetetlen, ritka pillanat, találkozás egy másik emberrel, aki egyik pillanatról a másikra fontossá és életünk részévé válik. Találni valakit, aki meghallgat és - ami a legfontosabb - bízik bennünk, elmondja legbensõbb gondolatait, igazi ritka kincs. Hullámvasút az életünk, egyszer fenn, egyszer lenn. Akiknek fontosak vagyunk, azok akkor is ott állnak, amikor a vonatunk a mélyben araszol és nemcsak akkor, amikor a csúcson jár. És ha a nagy száguldásban kibillenünk a biztonságosnak vélt vagonból, akkor a "legigazibbak" felsegítenek, és ápolják megsebzett testünket és lelkünket, hogy erõt gyûjtve folytathassuk utunkat az élet nagy hullámvasútján.

V

É L E T

S

H U L L Á M V A S Ú T J Á N

zerencsésnek mondhatom magam, mert velem megtörtént e "nagy találkozás". Vallom ezt annak ellenére, hogy személyesen sohasem találkoztam "távoli cimborámmal" (ahogyan õ nevezett abban a lapban, amelynek szerkesztõje volt). Személyében egy rendkívül értékes embert ismertem meg, aki alig idõsebb, mégis úgy tekintek rá, mintha egy generáció választana el tõle. Élettapasztalatából sokat merítettem, gyakran megerõsített döntéseim helyességében. És ami a legfontosabb: Neki köszönhetõen sikerült felismerni az emberi kapcsolatok fontosságát, és ezáltal újabb értékes barátságokat kötni. lgondolkodtatott, amikor arról írt, milyen gyakran csak elbeszélünk egymás mellett, a "hogy vagy?" kérdésre meg sem várjuk a választ. Vagy ha mégis, nem vesszük észre, ha a másik esetleg azt feleli: "nem jól!" Elköszönünk és megyünk tovább, meg sem hallva a választ. Pedig ha odafigyelünk, és emberszámba vesszük a másikat, sokat segíthetünk mai rohanó világunkban egymáson. Ez hiányzik talán a legjobban. Régen volt idõ megállni, beszélgetni, nem azért, mert nem dolgoztak rengeteget szüleink, nagyszüleink, hanem mert fontos volt számukra. Mára maradt a rohanás a megélhetésért, a pénzért, mindig valami másért. Meg kellene tanulnunk megállni egy pillanatra, és észrevenni a

E

Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi! *** Húsvét napi kertész vagyok, Kislányokat locsolgatok. A kölnitõl felfrissülnek, Illatától megszépülnek. Hímes tojást tudom, kapok, Boldog húsvétot kívánok!

Paraginé Tóth Edina

…

körülöttünk lévõ értékeket, értékes embereket. z élet gyakran sodorja õket utunkba, de nem biztos, hogy sikerül felismernünk pozitív tulajdonságaikat. Idõt kell adni arra, hogy megismerjük a másik embert, és legalább ennyire fontos, hogy hagyjuk, õ is megismerhessen bennünket. Ha valaki nekünk adja a barátságát, a legtöbbet adta, ami csak adható. A kapcsolatokat, barátságokat ápolni kell, mert ha nem fordítunk rá kellõ idõt és figyelmet, akkor gyorsan köddé válnak. Csak a kölcsönös bizalom megléte jelentheti azt a köteléket, amely fontossá tesz két embert egymás számára. Weöres Sándor szavaival élve: "…Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghûbb barátod." -rikimi-

A

2008. március

Életképek

3. oldal

DÍSZPOLGÁRAINK "… törekedjünk egy közösséget alkotni és azt keresni, ami összeköt bennünket" (Cseh Zoltán plébános) Zákányszék község díszpolgárait bemutató sorozatunk elsõ számában Kispéter Jánosné nyugalmazott pedagógusról írtunk. Kispéter tanár néni a "legfiatalabb" díszpolgár, mert e kitüntetõ címet 2007-ben kapta. Ezt megelõzõ években - 2006-ban és 2005-ben - a képviselõ-testület nem adta ki ezt az elismerést. Sorozatunk 2. részében Cseh Zoltán plébános úrral készült interjút közöljük. Õ 2004ben lett a község díszpolgára. Az önkormányzati határozat indoklásában ez olvasható: "… a településen végzett közösségformáló munkájáért, a község Önkormányzata és Egyházközsége közötti jó kapcsolat ápolásáért, valamint Zákányszék lakossága hitéletének jobbításáért végzett munkája elismeréseként adományozza a testület a Zákányszék Község Díszpolgára címet." Plébános úrral a hivatásról, a munkáról, a hétköznapokról beszélgettünk.

-Plébános Úr, hogyan fogadta a hírt, hogy a "község díszpolgára" címre jelölték? Az egyházmegyében több település lelkésze rendelkezik ilyen, vagy ehhez hasonló helyi elismeréssel. Amikor én itt szóba kerültem, elfogadtam a jelölést. -Hogyan lett lelkipásztor a makói ötgyermekes család középsõ gyermekébõl? Amikor én 1939-ben megszületettem, már volt két nõvérem, majd utánam jött két öcsém. Családom Makón lakott és lakik most is, egyik nõvérem már meghalt, a többiek élnek.

Makón jártam általános iskolába, az elsõ éveket katolikus iskolába, ahol 1945-ig apácák tanítottak. Továbbtanulásban édesapám irányított, ösztönzésére Szegeden az akkor Erõmû-gépészeti és Villamos-gépgyártó Technikumot (késõbb Déri Miksa Gépipari Technikum) végeztem el, és technikusi oklevelet kaptam. Az iskola elhelyezett bennünket, Budapesten az Acélárú Gyárban dolgoztam egy esztendeig. Itt határoztam el, hogy jelentkezem a Hittudományi Fõiskolára, amit aztán Szegeden végeztem el, 1958-1963 között. Nem külsõ körülmények, hanem saját belsõ indíttatásom alapján lettem lelkész, családom vallásos beállítottsága, neveltetésem játszott ebben szerepet. -Milyen út vezetett erre a homokháti településre, Zákányszékre, milyen megoldandó feladatok vártak Plébános Úrra? 1963. június 16-án szenteltek pappá Szegeden. Segédlelkészi szolgálatomat Kunágotán kezdtem meg, majd Ásotthalmon, Kisteleken, Mezõkovácsházán, Békéscsabán, Domaszéken szolgáltam. Az így eltöltött évek az egyházmegye megismerését, a tapasztalatszerzést segítették elõ. Önálló mûködésemet plébánosként 1976-ban Öttömösön kezdtem meg. 10 éves szolgálat után, 1987-ben helyeztek Zákányszékre, és már nem is igen szeretnék innen máshova kerülni. Megszerettem a homokhátságon élõ embereket, nyitottak, befogadóak, melegszívûek. Amikor megkezdtem itt plébánosi ténykedésemet, az épületeken kisebb munkákat kellett elvégeztetni. Vita volt a kerítés visszaállításáról. Az elõdöm lebonttatta, de a randalírozások megszüntetése érdekében újra kerítést építettünk. Látom, hogy az interneten most is megjelent a kérdés: legyen-e kerítés? Nem átütõ számban mondtak véleményt az emberek. Nekem az az álláspontom, hogy az egyházi területet el kell zárni a rendbontók elõl. A technikai természetû feladatok mellett az általános iskolai hitoktatás újraindításában, a helyi cserkészcsapat megszervezésében is részt vállaltam. -Mindezek a díszpolgári cím odaítélésében is latba estek. Mi történt azóta a cserkészcsapattal? Az a közel 20 fõs csoport, aki 10-15 éve lelkesen összeállt, már kiöregedett, sokan közülük családot alapítottak. Az új szervezés nem nagyon akar sikerülni, hiányoznak a kiképzett

vezetõk is. A környezõ településeken is hasonló a helyzet, Bordányban és Domaszéken is megszûnt a cserkészcsapat. -Ez az év a Biblia éve. Terveznek-e kiemelt rendezvényt? Kiemelt rendezvényt nem tervezünk. Minden vasárnap a szentmisén felolvasunk a Szentírásból. A közelmúltban lezajlott lelkigyakorlaton - amelynek a nyugalmazott püspök, Gyulai Endre volt a vezetõje - a Szentírás szerepének ismertetésére is kitért. Külön elõadásokat nem szervezünk, mert nem érnek rá az emberek. Viszont meg fogom hirdetni, hogy ebben az évben olcsóbban vásárolható meg a Biblia. Akinek nincs, az most 4.600,-Ft helyett 2.500-2.600,-Ft-ért beszerezheti. Az idén a házszentelések alkalmával olyan emlékképet adtam, amely Bibliát tartó szentet ábrázol. Amikor Zákányszékre jöttem, 700 helyre hívtak házat szentelni, most éppen hogy csak 600-nál vagyunk. Sajnos, a község lélekszáma fogy, az újonnan idetelepültek pedig e tekintetben még nem épültek be a falu, az egyházközség életébe. -Régi, szép hagyomány Zákányszéken a házszentelés. Plébános Úr Bordányt is ellátja, hogyan végezhetõ el ez a tengersok feladat? Bordányban olyan intézményesen nincs házszentelés, mint itt, csupán 30 ház körüli az igény. Ezt elvégezheti a hitoktató is. Sajnos, létszámgondokkal küzd az egyházmegye, ott sem tudják betölteni a plébánosi helyet, ahol meghalt a pap. Ezért az a megoldás alakult ki, hogy a hitoktató felhatalmazást kap az irodai teendõk ellátására, jegyesoktatásra, keresztelési megbeszélések megtartására, foglalkozik a fiatalokkal. Ez a helyzet Bordányban is, a plébánián lakó hitoktató nagyobb részt leveszi a munkát a vállamról. -Plébános Úr, húsvétra készülve, a nagyböjtben mit üzen a községben élõ hívõknek, nem hívõknek? A vasárnapi szentmiséken az evangélium felolvasásával fogalmazódnak meg a húsvéti üzenetek. Ezek alapján arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy az itt élõ, sok, jó szándékú emberre vigyázzunk, becsüljük meg õket. Közös rendezvényeinken törekedjünk egy közösséget alkotni, és azt keressük, ami összeköt bennünket.

- tanács -

Életképek

4.oldal

FEJEZETEK

2008. március

A LENGYELKÁPOLNAI-ZÁKÁNYSZÉKI AM

"Az élet csak úgy érthetõ, ha visszatekintünk, de csak úgy élhetõ, ha elõrenézünk."

(Soren Kierkegaard) 2001-ben Zákányszék földje és népe az ezredfordulón címmel jelent meg egy monográfia a községrõl. A könyvben két helyen is említés történik arról, hogy Lengyelkápolnán színjátszó kör is mûködött, amely 1937. Kisboldogasszony napján a Lengyel kocsma elõtt szabadtéri elõadást tartott. Szabó István nyugdíjas pedagógus, a Magyar Kultúra Lovagja beszélt errõl ifj. Lele Józsefnek a Hitélet, jeles napok, évfordulók címû tanulmányában. A téma alaposabb feltárásának igénye, valamint a ZakaHom-e Egyesület múltidézõ rendezvénysorozata iránti fokozott érdeklõdés megerõsítette azt az elhatározást, hogy a zákányszéki öntevékeny színjátszás történetének feldolgozását nem szabad halogatni. Az adatgyûjtõ munka folyik. Az az elképzelésünk, hogy az amatõr színjátszás egy-egy korszakáról készülõ anyagot folyamatosan közzé tesszük, most elõször az 1930-40-es évek történéseit. Meghívom hát a Kedves Olvasókat, jöjjenek velem, s ismerjék meg a múlt századi falu színjátszásának hangulatát. A LENGYELKÁPOLNAI SZÍNJÁTSZÓ KÖR A mai Zákányszék a Lengyelkápolna nevet viselte abban az idõben, amikor - a még élõ emlékezõk szerint - 1935-ben, az öreg kocsmában a "Két szív egymásért" címû színdarabban nagy sikert arattak a helybéli színjátszó kör tagjai. Hogy kik voltak õk? Felhõ Józsefné - Felhõ Ica néni - erre így emlékezik: Felhõ Zita (késõbb Köröm Sándorné), és Szécsi Antal házaspárt alakított. Fiuk szerepét Tanács János (a háborúban meghalt) játszotta. A két lány Ördög Eta (Ördögh Juliska lánya), és Lengyel Eta (késõbb Fõdi Vilmosné) volt. A darabot Szegfû Jánosné tanítónõ tanította be. A színdarab arról szólt, hogy mindkét leány szerelmes volt a fiúba, aki egy balatoni viharban életét vesztette. A Lengyel Eta alakította "leány" a Balaton partján sírva, imádkozva várta a fiút, de hiába. A leány is meghalt, holttestét a halászok hozták vállukon. Ennél a jelenetnél megszólalt a templomban az este 8 órás harangszó… Ennek, valamint a hiteles szerepjátszásnak köszönhetõen óriási sírás, zokogás tört ki, a nézõk közül többen azt gondolták, valóban meghalt az Eta. Ezért megnyugtatásul gyorsan elõ kellett jönnie, megmutatni magát. Az elõadás helyszínérõl, az öreg kocsmáról Tömörkény István 1911-ben "A nép nem tréfál" címû komor, társadalmi feszültséget ábrázoló novellájában így ír: "Öreg akácfák között van egy kápolna. Túl rajta kálváriastációk, azon túl pedig a csárda.

Vagy korcsma, vagy vendégfogadó, vagy kör, mert ma már különféleképpen nevezik. …Mert jól kint van ez a hely a határban, a tanyák világában, …" A századfordulón ezen a helyen volt vasárnap délelõttönként az "embörvásár" (ott fogadták a gazdák a napszámosokat, ott szegõdtek el a nincstelenek). A Lengyel kocsmaként is ismert öreg kocsma a mai kultúrház udvarában, a baloldalon, a sarokban, a jelenlegi melléképülettõl keleti irányban állt. Az épületet nádtetõ fedte. Pincéjében télen jeget raktároztak el, nyáron azzal hûtötték az italokat. A döngölt földes kocsmahelyiség egyik sarkában állt a színpad, a másik sarokban volt a zenészek helye, mert a bálokat is itt tartották. A kocsma udvarán lévõ kuglipályán a vasárnapi mise után gyakran szórakoztak a fiatalok, így tette ezt Horváth Józsefné Nógrádi Piroska néni is, Bezsenyi Jánosné Gárgyán Jolánnal.

A „Mit susog...“ operett két szereplõje: Nógrádi Piroska (Horváth Józsefné) és Lázár József

A „Mit susog…" c. operett szereplõi (1937. szeptember 8.) Ülnek balról jobbra: Kazi Vince, Nógrádi Piroska, Lázár József, Jójárt Dezsõné, Kristóf Károly (a darab betanítója), Szécsi Antal (a darab rendezõje), Hódi Piroska, Bezsenyi János és felesége, Gárgyán Jolán, Katona Balázs Állnak jobbról balra: Tanács Imre, Borbás József, Tanács János, Farkas Ibolya, Jáger András, Gárgyán Ilona, Horváth József, Szécsi Mária, Papp István, Gárgyán Benõ Elöl középen: Szélpál Lajos, Vass József (A gyerekek nem voltak a darab szereplõi: Lengyel Emi, Lengyel Sári, Lengyel Imre, Lengyel Vili)

Piroska néni azok közül való, aki tagja volt a lengyelkápolnai színjátszó körnek. Õ õrizte meg azt a fényképet is, amely a "Mit susog a fehér akác" címû 3 felvonásos operett szereplõgárdájáról készült. 1937. szeptember 8-án Kisasszonykor tartották az operett bemutatóját. (Szövegét Erdélyi Mihály írta, zenéjét Szántó Mihály szerezte.) Ez az operett, amely - részint magyar, részint pedig nápolyi miliõben- derûs és kedvesen romantikus történetet visz színpadra. Az eladósodott ifjú földesúr, aki mint hódító moziszínész próbálja megtalálni az utat a boldogság felé, künn a világban, de végül is csak itthon leli meg, az õsi akácvirágos kúrián.

A darabot Szécsi Antal rendezte, õ készítette a díszleteket is. A szegedi Nemzeti Színháztól Kristóf Károly járt ki betanítani a táncokat és énekeket. Egész nyáron - aratási és cséplési idõben folytak a próbák, sokszor éjfél utánig tartottak. Mesélte Piroska néni, hogy másnap reggel bizony nehéz volt felkelni és menni aratni. A bemutató elõadás a volt tanácsháza elõtti területen, a nyárfák között fölépített szabadtéri színpadon volt. Nem gázlámpával világítottak, hanem árammal! A Lengyel kapitány házának (mai posta épülete) udvarán álló traktorral hajtott aggregátordinamó szolgáltatta az áramot, ami akkor nagy szenzációnak számított.

2008. március

Életképek

ATÕR SZÍNJÁTSZÁS TÖRTÉNETÉBÕL Ebben az volt fölöttébb csodálni való, hogy színes fényszórókkal dolgoztak. Nagy sikere volt az operettnek, még egy alkalommal bemutatták, annak helyszíne a Külsõdomaszéki (ma Zákányszék-alsói) iskola volt. A következõ színielõadásra már a kultúrházban került sor. Lengyel Béla gazda (az öreg kocsma tulajdonosa) 1937-ben építtette a jelenleg is kultúrházként mûködõ épületet, Acsai Ferenc kõmûves volt a kivitelezõ. A kultúrház nagytermében a ma is használatosnál kisebb méretben, de korszerû követelményeknek megfelelõen készült el a színpad, nyílása 3,5 m, a mélysége 2,5-3 méter lehetett. A színpad bakokra épült, deszkapadlóval fedték be és zárták le az elejét. Csak a jobboldalon volt egy kis ajtó, a mögött falépcsõ feljárat a színpadra. Egy esetleges tûz továbbterjedésének megakadályozására vasfüggönyt is építettek be, amin a helyi iparos emberek - pl. Vass Antal asztalos - reklámozták szolgáltatásaikat. A színpad fölött az "Adjon Isten" felirat volt látható. Ezen a színpadon adták elõ 1938-ban a "Ki viseli a nadrágot" címû darabot. Még két elõadást megért ez a színmû: Fodor kocsmánál (most Fodor bolt) és Borbás kocsmánál (Zákányi iskola mellett) mutatták be. A következõ emlék 1940-bõl való. A kultúrházban telt ház elõtt játszották Ugrin József 2 felvonásos színmûvét, a "Virradat"-ot. A darabnak 16 szereplõje volt, köztük Horváth Józsefné Piroska néni is. Vastapsot kapott az "Ez a föld az enyém, itt élt az apám. Itt ébredt nótaszóra édes jó anyám." kezdetû dal elõadásáért, amit Piroska néni szó lóban énekelt.

A „Virradat“ címû színmû szereplõgárdája 1940-bõl A fotón elõadás után a színmû szereplõi - többek között: fekete ruhában középen Lengyel Béláné Szélpál Annuska, a kocsma tulajdonosának felesége; tõle balról Gárgyán Jolán (Bezsenyi Jánosné), jobbról Nógrádi Piroska (Horváth Józsefné). Lengyelné mögött: Horváth József és Szécsi Antal.

5. oldal

(1935-1940)

A lengyelkápolnai amatõr színjátszásról az 19301940-es évekbõl a könyvtárak nem õriznek színlapot, mûsort vagy szórólapot, az elõadásokat nem rögzíti sem celluloid szalag, sem kazetta, ezért tisztelettel tekintünk azokra, akik emlékezetükben, régi fényképeken õriznek nagyon szép pillanatokat a múltból.

Köszönet Horváth Józsefné Piroska néninek, Felhõ Józsefné Ica néninek, és Szabó Istvánnak, akik emlékeik közreadásával múltunk egy szeletének méltó megõrzéséhez hozzájárultak. A bemutatásra kölcsönadott sok-sok fénykép közül a következõ két kép az 1930-as évekbõl való:

1935-ben készült ez fotó, amelyen a lányok abban a magyar ruhában láthatók, amit a Szegedi Nemzeti Színházban is bemutattak. Középen Szegfû Jánosné tanítónõ, valamint Szélpál Piroska, Ördögh Erzsébet, Huszta Julianna, Gárgyán Jolán, Zombori Ilona, Nógrádi Piroska, Magyar Irén, Ördögh Julianna.

1937-bõl való képen Szegfû Jánosné tanítónõvel a leányegylet tagjai : Jójárt Juca, Gárgyán Jolán, Szûcs Irma, Juhász Matild, Zombori Vera, Gyuris Eta, Bózsó Ilonka. Gárgyán Ilonka, Borbás Annuska, Szél Ica, Nógrádi Piroska, Felhõ Ilonka. Tanács Klára

Kedves Olvasó! Vegyen részt játékunkban és válaszoljon a következõ kérdésre: Mikor tartottak elõször szabadtéren elõadást a mûkedvelõ színjátszók, és mi volt a bemutatott darab címe, mûfaja?

A megfejtést 2008. április 10-ig - név és lakcím feltüntetésével - írásban a Községi Könyvtárba szíveskedjen leadni. A helyes megfejtõk között könyvjutalmat sorsolunk ki.

Életképek

6. oldal

IVÓVÍZELLÁTÁSUNK A víz szagtalan, színtelen, íztelen folyadék. Mindenhol jelen van, nélküle elképzelhetetlen a földi élet. Észrevétlenül jut el hozzánk és "létezését" ma olyan természetesnek veszszük. A vízhez jutás azonban nem volt mindig ilyen egyszerû…

Utazzunk vissza egy kicsit az idõben! Nézzük meg, hogyan is volt több mint 50 évvel ezelõtt, hogyan is kezdõdött lakóhelyünk ivóvízellátása! Tóth Imréné Olgi néni így emlékezik: „Gyermekkoromban az udvar közepén ásott gémeskút biztosította az egész gazdaság vízszükségletét. A kútból felhúzott vödörbõl a vizet köcsögbe öntöttük és abban vittük be a konyhába. A kredencen lévõ kancsót töltöttük meg vízzel, mellette volt egy családi pohár, abból ittunk mindannyian. Fõzéshez, mosogatáshoz is a köcsögbõl vettük a vizet. Ha kifogyott, menni kellett a kúthoz megtölteni, akár este sötétben is. A kút mellett hosszú itatóvályú volt, amibõl az állatok ittak. Ez mindig fel volt töltve, a nap felmelegítette és a legelõrõl bevonuló állatok nem a frissen felhúzott hideg vizet itták, hanem ezt a kellemesen langyosat. Nyáron mi is szerettünk itt pancsolni, sokszor mosakodni is. Nálunk Nagymamámék a kerti vetemények locsolását is "korszerûsítették" az akkori viszonyokhoz képest. Készítettek egy kb. 200 literes beton medencét a veteményeskertbe, ahova a gémes kúttól földbe ásott csövön folyt a víz. Így nem kellett az udvarról cipelni a vízzel teli locsolót, hanem csak megmeríteni a medencébõl. A hatvanas évek elejéig a mosakodást is a kútból behordott víz tûzhelyen történõ felmelegítésével oldottuk meg. 1965 tavaszán a fürdõszobába bevezettük a vizet az alábbi módon: az ásott kút mellé felszerelésre került egy benzines szivattyú, ami a kútból kiszivattyúzott vizet a kiépített csõrendszeren a padlásra helyezett ezer literes tartályba nyomta fel. Villany még nem lévén fatüzelésû melegítõbe jött le a víz, így nemcsak víz, hanem meleg víz is volt a fürdõszobában."

2008. március TÖRTÉNETE

Bózsó Pista bácsi, aki szakszövetkezeti elnök és tanácselnök-helyettes volt akkoriban, a következõket meséli: „Zákányszék 50-ben lett önálló község. Utána lettek itt állami beruházással kis házikók a fõutcán végig. 1952-ben kaptuk meg a villanyt, addig nem volt villany. 1952. augusztus 20-án volt egy nagy népünnepély, amikor bekapcsolták a villanyt és akkor ünnepeltünk. Azt követõen másik fontos feladat volt, hogy kellene ivóvíz. Elõtte ásott kutakból ittak az emberek, gémeskutak voltak, vagy pedig láncos kút. Azzal locsoltak, azzal itatták az állatokat is. Abban az idõben nagyon jók voltak ezek a vizek, mert nem volt mûtrágyázás, nem volt fertõzés. Minden háznál volt egy ilyen kút, anélkül el sem lehetett volna képzelni házat. Úgy ásták ezeket a kutakat, süllyesztették. Nagyon érdekes volt. Bágerral húzták kifele a földet - így nevezték ezt a szerkezetet. Bemarkolta a földet, fölhúzta, kivette és süllyedt lefele szépen a káva. Mindig pótolták a kávákat. A legmélyebb ásott kút akár 20-25 méter is volt. Elhatároztuk, hogy csinálunk egy törpe vízmûvet. Elmentünk Majsára, megnéztük, ilyen törpe vízmû volt ott is, s annak a terve alapján próbáltuk megtervezni a helyi kutat. Akkor ún. KÖFA volt, községfejlesztési járulék, ebbõl gazdálkodtunk. Saját házi kivitelezésben megépítettük elõször a kis épületet, megfúrattuk a kutat. S utána a gépeket megrendeltük, úgy hozattuk. Így kezdõdött meg a munka. A vezetékes hálózatnál társadalmi munkában ásták meg az emberek az árkokat, azon keresztül történt meg a vízhálózat kiépítése, és minden utcasarkon létesült egy közkút is. Ez arra szolgált, hogy abban az idõben az volt a sláger, hogy virágos falut kell építeni. Mindenki kedvezményesen kapott öntözéshez vizet, hogy öntözze az elõkerteket, sõt az elõkertekhez kaptak virágpalántákat is. Rendeltünk gömbakácokat is, minden utca tele volt gömbakáccal. Ahhoz, hogy a község víztelenítése meg legyen oldva, a vízmû háta mögött megépült a csatorna. Ez a Domaszéki-fõcsatornába csatlakozott és vitte le a községben lévõ belvizet, mert azon a részen, ahol most a sporttelep van, azon volt egy mélyedés, ahol belvizes állapot volt. Ezt a belvizet kellett lecsatornázni. Ez a csatorna szintén a község önálló beruházása következtében, saját ki-

vitelezésben épült meg. Alkalmi munkavállalók ásták az árkot és készítették az átereszeket. Késõbb, mivel már nem bírta egy kút, még egy kutat kellett fúratni, amely ellátta ilyenformában az igényeket a község területén. A 70-es években kezdõdtek meg a glóbuszépítések országszerte. Amikor a község vízellátását nem bírta már ez a törpe vízmû, meg kellett rendelni a glóbuszt, ami jó elképzelés volt egyébként. A mi glóbuszunkat Szentesen rendeltük meg." A fejlõdés: 1962-ben fúrták az elsõ mélyfúrású kutat, melynek talpmélysége 218 méter. „1950-tõl 1969-ig a kommunális ellátás terén a legnagyobb létesítményünk a községi (ártézi) törpe vízmû létesítése, a lakosság jobb ivóvízellátásának biztosítására, melyhez tartozik 3500 m nyomócsõhálózat, 8 közkifolyó és 7 tûzcsap."- olvasható egy 1969-es tanácsi beszámolóban. 1973-ban létesült a második kút. 1983-ban épült meg a víztorony. Az acélszerkezet tömege 36, a beton alaptest 60 tonna. A csõszár magassága 30 méter, átmérõje 2,2 méter. A víz a gömb-részben van, melynek átmérõje 7,5 méter, tározó kapacitása 200 m . 1988-ban került sor a harmadik kút fúrására. 3

Ezzel teljessé vált a rendszer, mely most már hosszútávra biztosította és biztosítja ma is a jó ivóvízellátást településünk belterületén. A tanácsi beruházásból épült vízmû üzemeltetését 1991-ig a Csongrád megyei Víz- és Csatornamû Vállalat látta el, majd Zákányszék község kizárólagos tulajdonába került 1992. január 1-jén. Még ez évben 12 önkormányzat megvalósította saját víziközmû-üzemeltetését: megalakult a Térségi Vízmû-üzemeltetési Társulat, melynek szakmai irányító központja Mórahalom. Az elsõ gépházkezelõ Vastag Károly volt, majd követte Gedai János, Kazi István, Hajdú Imre jelenleg Ábrahám József a "vízmûves".

Köszönet minden közremûködõnek! Összeállította: Petákné Fazekas Aranka és Ábrahám Enikõ

Minderrõl bõvebben a www.zakanyszek.hu honlapon olvashatnak.

Életképek

2008. március A

CSALÁDI

N

em tudom, ki mennyire õrzi emlékeiben azt a jólesõ, a nosztalgia erejével átszõtt érzést, amely a tûzhely melegét idézi fel a múltból… a szó szoros és átvitt értelmében? E rögtönzött, képzeletbeli idõutazás felidézi bennem a szeretett Nagymama alakját is, mely elválaszthatatlanul fonódott össze a meghitt otthon képével. Még ma is magam elõtt látom, amint kis konyhájában sürög-forog, és csodás ízeket varázsol az asztalra. Hogyan is lehetne elfelejteni a frissen gyúrt tésztából készült lebbencsleves, a "barátfüle", a krumplikása, a tejes tormás, a kukoricagaluska, a csõrege, a fonott kalács, a túrós lepény ízét? És még sorolhatnám a kedvenceket, a gyermekkor emlékét idézõ ételeket. z illatok, az ízek mélyen elraktározódva még ma is bennem élnek, mint ahogyan a Nagymama emléke is, aki ezeket a csodákat elkészítette. Sajnos a mi generációnk képviselõi dolgozó nõként, családanyaként már nehezen tudják mindazt megvalósítani, ami nagyanyáinknak a sok munka mellett még természetes volt. De megvan bennünk is ösztönösen a késztetés, hogy biztosítsuk családunk számára a tûzhely melegét, mint ahogyan már az ókori görögök is Hesztia fõistenben a családi tûzhely védõistennõjét tisztelték. Napjainkban legtöbben törekszünk arra, hogy lehetõségeink szerint háziaszszonyként is helytálljunk és megteremtsük családunk számára az otthon nyújtotta biztonságot. Az asztalon gõzölgõ étel nemcsak odacsalogatja a család apraját és nagyját, hanem egyben a szeretet, a gondoskodás, az odafigyelés kifejezésének nélkülözhetetlen "eszköze" is. Azt hallottam

A

EGY

RÉGI

A porhanyós sütemény receptje régi családi recept. Anyukám gyakran mesélte, hogy amikor gyermekkorában kisült, a dédmama elrejtette a kemence „vállára“, hogy megpuhuljon és váratlan vendég érkezésekor mindig legyen a háznál kínálós. A család apraja persze már jól ismerte ezt a relytekhelyet, és elõszeretettel "rájárogatott" a tiltott "gyümölcsre" - pontosabban süteményre -, míg fülön nem csípték õket. Ez a gyermekkori emlék, a sütemény íze még ma is elevenen él Anyukámban. Talán ezért is van az, hogy oly gyakran elkészíti, és a család egyik kedvenc süteménye lett. Ha enynyit mond: "Sütöttem porhanyóst!" - akkor a lelkesedés nem marad el. Gyakran már azon nyomban melegen elfogy, de minél tovább áll, annál finomabb. Ebben persze nincs nagy tapasztalatunk, milyen lenne, ha…? Készítsék el Önök is ezt a gyors és egyszerû süteményt, és megbízható helyen próbáljanak neki idõt hagyni, hogy valóban nevéhez méltó-

TÛZHELY

7. oldal MELEGE

egyszer, hogy nem mindegy, milyen hangulatban - jókedvûen-e vagy csak kötelességbõl - adózunk a konyhában a fõzés tudományának. Más ízû az étel, amelyet szeretettel fõznek és tesznek az asztalra és megint más, amelyet rossz hangulatban, muszájból. Akár elhisszük ezt, akár nem, azt azért beláthatjuk, hogy fontos szerep hárul a nõkre ezen a téren generációk óta. ontosnak tartom, hogy a múlt emlékeit akár tárgyakban, akár történetekben, akár ízekben és illatokban átmentsük mai rohanó világunkba, és egy pillanatnyi megállásra késztessük önmagunkat és környezetünket. Éppen ezért én is szeretem elkészíteni azokat az ételeket, amelyekkel a Nagymama kedveskedett nekünk, unokáknak. Számomra ez a nosztalgiát jelenti, a családtagok számára pedig az újdonság erejével ható ételt, ízvilágot. Ösztönösen sokat tanultam kislányként, amikor olyan felelõsségteljes munkákkal bízott meg a Nagymama, mint pl. a kemence fûtése, a kalácstészta dagasztása, fonása. Emlékszem, milyen izgalommal vártuk, hogy kisüljenek a kisgalambok, amelyeket nekünk, unokáknak készített el a kalácstésztából, és amelyek a kemence szájánál elsõként sültek ropogósra. A mûvészien megformált galambok szinte repültek a kezünkbõl a szánkig, hogy ott átalakuljanak csodás ízekké. kkor még nem gondoltam, hogy néhány évtized múlva az én önként és büszkén vállalt feladatom lesz a nagykalács elkészítése, és majd általam is életre kelnek a gyermekkorban oly kedves kisgalambok.

I

gaz, nagyot fordult a világ az elmúlt évtizedekben. Már a kalácstésztát nem vájdlingban dagasztom, hanem modern kelesztõtálban állítom össze, nem órákig kelesztem, hanem csak rövid ideig, nem kemencében sütöm, hanem villanysütõben, de mindezek ellenére a végeredmény -

F

A

RECEPT an porhanyóssá váljon. Ha mégsem sikerül kivárni, az sem baj, talán majd egy következõ alkalommal... Jó étvágyat hozzá! "PORHANYÓS" 50 dkg lisztet, 25 dkg zsírt, 25 dkg porcukrot, 2 egész tojást, 2 tojás sárgáját és 1 citrom reszelt héját jól összedolgozzuk, majd két egyenlõ részre osztjuk. Az egyik felébe kakaót teszünk, ez a barna lap kerül elnyújtás után a tepsi aljába. A tésztát megkenjük baracklekvárral és ráigazítjuk a fehér felét. Tojásfehérjével megkenjük, villával berácsozzuk, megszurkáljuk, és szép rózsaszínûre sütjük. (Sütési idõ 150 fokon kb. 30-35 perc.) Paraginé Tóth Edina

mely ropogósra sült kalács formájában ölt testet -, mégis nagyon hasonlít a Nagymama által készítettre. És van más hasonlóság is, mely csak suhanásnyi emlék, hang, mégis jelen van minden egyes kalácskészítés alkalmával. A lisztezett deszkán a tészta sodrása ugyanazt a jellegzetes hangot idézi, amelyet az idõs kezek keltettek egykor. Ez a hang semmit sem változott az évtizedek alatt, csak a kezek lettek mások, fiatalabbak. Ebben a hangban, a mozdulatokban mindig jelen van múlt, a gyermekkor… és maga a "Mester", a Nagymama, akitõl mindez eredt és él tovább a jelenben, és remélhetõleg még a jövõben is nagyon sokáig…! Paraginé Tóth Edina

Nagymamámnak Molnár Endre verse Nagymamához menni nagyon szeretek, Habos kávé vár ott, s torta szelet. Kalács is van Nála, s benne mazsola, Legédesebb mégis az Õ mosolya. Nagymamánál lenni mindig csudaszép, Jó uzsonna után vár a hintaszék. Amíg rignatózva beszélek Vele, Megsimogat mindig lágyan a keze. Én a nagymamámat nagyon szeretem, Mert csak szépet és jót ad mindig nekem. S úgy köszöntöm este, ha megyek haza, Viszontlátásra drága nagymama.

Életképek

8. oldal

ZAKAHOM-E

A

mikor 2007. december 7-én megalakult az egyesületünk, nagy lendülettel vágtunk neki a munkának. Elsõ komoly feladatunk a "Múltidézés" címû elõadássorozat megszervezése volt. Rengeteg archív anyagból kellett összeválogatni a vetítések témáit. Ebben nagy segítségünkre volt Szabó István, településünk nyugdíjas pedagógusa, díszpolgára - köszönet érte. Talán elmondható, hogy az elõadások legmeghatóbb és egyben legsikeresebb része az utolsó elõadáson volt, amikor a zákányszéki színjátszás történetét mutattuk be, és a Mézeskalács címû 1958-ban játszott színdarabból 3 dalbetétet adott elõ Papp Imréné (Szûcs Maca néni) és Szabó István, Kígyósi Erzsike zongorakísérete mellett. A videófelvétel hamarosan látható lesz a www.zakanyszek.hu oldalon. teltházas elõadások bizonyították számunkra, hogy ilyenfajta rendezvényekre szükség van, így idén õsztõl folytatódnak az elõadások. Továbbra is kérjük mindazokat, akiknek régi videófelvételei és fényképei vannak, juttassák el hozzánk, hogy fel tudjuk dolgozni és megmutathassuk az érdeklõdõk számára. Az elsõ elõadássorozatunk végén szeretnénk megköszönni Matuszka Antal polgármesternek, hogy az elõadásokra ingyenesen biztosította nekünk a Polgármesteri Hivatal nagytermét és Pocskai Istvánnak, aki rendelkezésünkre bocsátotta a mûvelõdési ház

A

2008. március HÍREK

technikai eszközeit, és felszereléseit. A múltidézés mellett még tavaly a harmadik adventi gyertyagyújtáson, illetve a falukarácsonyon a kezükbe vehették egyesületünk hírlevelét Életképek címmel. Ez a kiadvány - amelynek második számát épp most tartja a kezében - évente 4 alkalommal fog megjelenni, és jobbára településünk múltjával foglalkozik majd, azonban lesznek írások a jelenbõl is, és riportok országosan ismert emberekkel, médiaszemélyiségekkel. ivel is foglalkozik még egyesületünk? Erre a kérdésre, amit már többen feltettek nekünk, nem egyszerû válaszolni, hiszen egy új egyesületrõl van szó egyre több taggal, segítõkész zákányszékiekkel, sok feladattal és kihívással, melyeknek folyamatosan próbálunk megfelelni. Két alkalommal tartottunk "Kattints rá, Nagyi!" címmel kötetlen beszélgetést az Internet használat alapvetõ fortélyairól. A fent felsorolt tevékenységek mellett egy pályázatot írtunk ki a Víz világnapja alkalmából, errõl részletesen a Kis Újság márciusi számában olvashattak. Továbbá idén õsszel több zákányszéki családnak szeretnénk szintén pályázati úton számítógépeket biztosítani otthonukba, ezzel segítve tanulásukat, munkájukat. Errõl bõvebben a Kis Újság májusi számában olvashatnak. A Kis Újsággal kapcsolatban egy fontos információ: A Képviselõ-testület januári ülésén egyesületünket

M

ZAKAHOM-E

bízta meg a Zákányszéki Kis Újság szerkesztésével és kiadásával. Az újság megjelenéséhez szükséges anyagi feltételek döntõ részét az önkormányzat biztosítja. s akkor egy nem túl szimpatikus téma, de sajnos szükségszerû… Honnan van mindezekre anyagi forrása az egyesületnek? A ZakaHom-e Egyesület az önkormányzattól nem kap anyagi támogatást és nem is kér. A tagok közül mindenki társadalmi munkában végzi munkáját. A szükséges anyagi fedezetet pártoló tagsági kártyák kibocsátásából próbáljuk összegyûjteni. Aki pártoló tagja szeretne lenni egyesületünknek, egy kisebb összeg befizetésével pártoló tagsági kártyát "vásárol" magának, amelylyel Zákányszéken, illetve a környezõ településeken kedvezménnyel vásárolhat több helyen is. Már több mint 10 partnerrel kötöttünk megállapodást, ez a szám folyamatosan nõ. Pártoló tagsági kártya április 1-jétõl lesz kapható a könyvtárban. A részletekrõl a Kis Újság áprilisi számában olvashatnak bõvebben.

É

-bz-

RENDEZVÉNYEK KÉPEKBEN

A ZAKAHOM-E EGYESÜLET HÍRLEVELE Kiadja: ZakaHom-e Egyesület Zákányszék; Felelõs szerkesztõ: Paraginé Tóth Edina; Szerkesztõk: Ábrahám Enikõ, Petákné Fazekas Aranka, Tanács Klára, Börcsök Zoltán; Nyomdai munkák: Typo-Alfa Nyomda Kft.; Szerkesztõség címe: Községi Könyvtár, Zákányszék, Lengyel tér 1. Telefon.: 62/290-403, e-mail: [email protected]