II. (XVIII.) ÉVFOLYAM, 27. SZÁM JÚLIUS FORINT LÁSZLÓ SÁNDOR A BÁT ONYTERENYEI POLGÁRMESTER - JELÖLT ( RÉSZLETEK A 3-4

II. (XVIII.) ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 2007. JÚLIUS 26.

150 FORINT

LÁSZLÓ SÁNDOR A BÁT ONYTERENYEI POLGÁRMESTER - JELÖLT ( RÉSZLETEK A 3-4.

OLDALON )

2


BALSZEMMEL Thürmer Gyula KINGA NÉNIT MÁR MEG SEM AKARJÁK

BALSZEMMEL

MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL. VÁLTSUK LE A POLITIKAI ELITET!

GYILKOLNI?

Az én nemzedékem szinte kívülrõl tudja Bacsó Péter "A Tanú" címû filmjének mondatait. Annyira elzárták, annyira tiltották, hogy végül megtanultuk kívülrõl. Persze nemcsak azért, mert a tiltott gyümölcs a legédesebb. Bacsó mondatai zseniálisak. Ha már szóba jött, emlékeznek, mit mond Bástya elvtárs, amikor elolvassa a vádiratot? "Hát Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni?! Én már szart érek?!" Elnézést, így hangzik el. Ez jutott eszembe, amikor hallottam a rádióban a hírt, miszerint "nem volt terrorfenyegetettség és veszély azon az afganisztáni útvonalon, amelyen Göncz Kinga külügyminiszter közlekedett". Szekeres maga jelentette be, hogy Kinga nénit meg sem akarták gyilkolni. Rendben, de akkor minek állították az ellenkezõjét? Van olyan normális ember, aki szerint bármelyik afgánnak Kinga nénire fájna a foga? Ha csak az afgán apukája nem hozzánk járt egyetemre, és nem szedett össze valami maradandó emléket. Persze, lehet, hogy itt valami alattomosabb dolog folyik. Lehet, hogy a Kinga néni körüli hírverés csak azt célozza, hogy Kinga néni kivegye Gyurcsány kezébõl a külpolitikát? A miniszterelnököt láthatóan nem izgatja. Értem én, õ tudja azt, amit más nem: az õ kezébõl nem lehet kicsavarni a külpolitikát. Nem lehet, mert nincs. Mármint magyar külpolitika nincs.

A magyar politikai elit kiállította magáról a bizonyítványt. Szûklátókörû, provinciális, önzõ, buta és nevetséges. Ez a legkevesebb, amit el lehet mondani azok után, amit a népszavazással mûvelnek. Az Országos Választási Bizottság nagy okosan megszavazta, hogy ugyanarról a kérdésrõl két népszavazást is lehet tartani. Az OVB döntése biztatás az összes önmutogató, grafomán polgártársunknak, akik a házaséletben már nem lelnek nagy örömöt, de így nyilvánosság elé kerülve végtelenül élvezik önmagukat. A népszavazást úgy lehet tönkretenni, ha abszurddá tesszük. A népszavazási anarchiában mindenki bûnös. Az MSZP azért, mert eleve szemben áll a népszavazással, és ennek érdekében nem retten vissza az állami hatalom felhasználásától sem. A miniszterelnök normális országban nem mondhat olyat, hogy állami pénzbõl kampányolni fognak a népszavazás ellen. Igaz, ezzel azt is elismerte, hogy ezen a népszavazáson elvileg a nép lenne a kormány ellen. A Fidesz azért felelõs, mert túlkomplikálta az ügyet. Még azt sem mondanám, hogy általános Fidesz-érdekbõl tették, gyanítom, hogy valamilyen belsõ csatározás eredménye ez a politika. A Fideszben nyilván tudták, hogy se egy kérdéssel, se százzal nem lehet a kormányt megbuktatni. El lehet indítani "a lassú víz partot mos" stratégiáját,

de szerintem az a népszavazás nélkül is folyik. Az MSZP környezetében nyilvánvalóak a bomlás jelei. Ezek szaporodni fognak, és addig biztosan eljuthatnak, hogy Gyurcsányt lecserélik valaki másra. Addig azonban már nem biztos, hogy eljutnak, hogy leküzdjék a hatalom elvesztése miatti félelmüket, szembeforduljanak az MSZP egész politikájával, és netán csináljanak egy igazi szociáldemokrata pártot. Ennek nem látni a jeleit. A Fidesz reménykedhet ebben, de biztosan tudnia kell, hogy a népszavazás nem végsõ megoldás. Nem értem, hogy a Fidesz miért nem elégedett meg egy vagy két kérdéssel? Miért kellett makacsul hat-hét témához ragaszkodni, amikor látta, hogy így nem fog menni? Már régen sor kerülhetett volna a népszavazásra! Már régen tudnánk, hogy a magyar nép a politikai elit mai elmeállapota mellett mire képes, és mire vevõ. Munkáspárti emberként azt mondom: a népszavazás intézménye nem fölösleges díszgomb a magyar alkotmányon. A népszavazás a nép közvetlen hatalomgyakorlásának utolsó megmaradt intézménye. Annak ellenére az, hogy létével természetesen tovább erõsíti a magyar polgári demokrácia illúzióját, és leplezi azt, hogy kis országunkban a pénz az úr. De ha már ez nem érdekli a politikai elit tagjait, miért nem gondolnak legalább önmagukra? Miért nem képesek felfogni, hogy a népszavazás egy szelep is. Egy szelep, amelyre minden társadalomnak szüksége van, hogy a feszültségeket levezesse. Persze, értem én a politikai elit dilemmáját. Szelep ide, szelep oda, jön a buta, mûveletlen nép, és még képes lesz beleköpni az egészségügyi privatizáció szépen kifundált levesébe. Nem tudom, hogy ezek után lesz-e népszavazás. A Munkáspárt most nem fõszereplõ, noha a kórházakról szóló kérdést mi már egyszer eljuttattuk egy érvényes népszavazásig. Szívesen föltettük volna magunk is a biztosítási rendszerre vonatkozó kérdést. Nincs okunk nem aláírni a népszavazásra kerülõ kérdéseket, de nincs okunk lelkesedni sem a mostani népszavazásért. Mi nem a magyar politikai elit egyik vagy másik csapatával vagyunk, mi a magyar munkással, a magyar dolgozókkal vagyunk. THÜRMER GYULA

BELPOLITIKA

POLGÁRMESTER-JELÖLTÜNKET BECSÜLETES, TISZTA EMBERKÉNT ISMERIK


3

MEGÍGÉRTÜK, HOGY LESZ MUNKÁSPÁRTI JELÖLT Urbán Sándor, a Munkáspárt Elnökségének tagja, korábbi megyei elnök ezúttal László Sándor kampányfõnökéül szegõdött. Õt kérdeztük az eddigi munkáról: Milyen a Magyar Kommunista Munkáspárt helyzete ma Bátonyterenyén?

THÜRMER GYULA, SZABÓ LÁSZLÓNÉ MEGYEI ELNÖK ÉS LÁSZLÓ SÁNDOR POLGÁRMESTER-JELÖLT

Több mint 300 kopogtató cédula gyûlt össze, László Sándor most már a Munkáspárt jelöltje Bátonyterenyén az idõközi polgármester-választáson. Jövõ heti számunkban részletesen bemutatjuk õt is, programját is. László Sándor, a Munkáspárt jelöltje a bátonyterenyei polgármester-választásokon, 1962-ben, Salgótarjánban született, bányászcsaládban. 1981-ben pénzügyi szakközépiskolát végzett, majd a Pénzügyi és Számviteli Fõiskolán szerzett diplomát. Világéletében pénzügyi területen dolgozott. Volt pénz-

ügyi osztályvezetõ, fõkönyvelõ-helyettes, kft gazdasági vezetõje. Részese volt az SKÜ számítógépes vállalatirányítási rendszere fejlesztésének is. 1994-ben lett a nagybátonyi OTP fiók vezetõje. Máig sok ember ismeri ebbõl az idõbõl, és megbecsüléssel, szeretettel emlékeznek rá. 2001-2003 között az OTP Garancia Biztosító helyi fiókjának vezetõjeként dolgozott, és ma is egy gazdasági társaság területi vezetõje. Becsületes, tiszta emberként ismerik a térségben. Családja is itt él. Felesége az Ózdi úti ABC-ben eladó.

Bátonyterenyén a 2006-os párt teljesen szétverte a Munkáspártot. Csak egyet értek el vele: gyõzelemhez juttatták az MSZP-t és egy emberük bekerült az önkormányzatba. Az ára pedig a Munkáspárt meggyengítése volt. Maradtak még tagjaink, de jórészt idõs emberek. Nekünk is felülrõl kellett hozzálátni a párt újjászervezéséhez. A mostani önkormányzati választás konkrét feladat. Itt nem elég beszélni arról, hogy én ilyen kommunista vagyok, meg olyan, itt dolgozni kell. Meg kellett találni a jelöltet, össze kellett gyûjteni a kopogtatókat. Úgy tûnik, hogy jó jelöltet sikerült találni. Hogyan látja? László Sándor kitûnõ jelölt. Közgazdász végzettsége van, kiismeri magát a mai magyar helyzetben. Olyan ember, akire még a gyanú árnyéka sem vetõdhet. Idevalósi, úgyhogy Bátonyterenye polgárai jól járnának vele. Nehéz volt a kopogtatócédulák gyûjtése? Nehéz, de megcsináltuk. Jelöltünk is szorgalmasan gyûjtötte, és a megyei elnökség szervezésében besegítettek más térségbõl is. Az országos Elnökségen megígértem, hogy lesz a Munkáspártnak jelöltje. Ilyenkor nem azt kell keresni, hogy miért nem tudunk egy feladatot megoldani, hanem azt, hogy hogyan, milyen eszközökkel tudjuk megoldani. Kegyetlenül sokat dolgoztunk, anyagi áldozatokat is vállaltunk, de megvan a jelölt, és ez a lényeg.

INTERJÚ THÜRMER GYULÁVAL Bátonyterenye városa is komolyan készül erre a fontos eseményre, a település polgármesterének augusztus 12-eimegválasztására. A város internetes honlapja bemutatja az induló jelölteket, ha országosan is ismert személyiség jár náluk, interjút is készítenek vele. A http://batonyterenye.net/ városi hírportálon megtekinthetik a jelölt bemutatkozó sajtótájékoztatóját, a Munkáspárt gyûlését, és láthatnak egy interjút Thürmer Gyulával.

4


BELPOLITIKA

ELNÖK ÚR, MIT SZÓL HOZZÁ... GYURCSÁNY ÚR, KÖSZÖNJÜK, ELÉG VOLT!

TALÁLKOZÓ JÁRÓKELÕKKEL, ÚJ ISMERÕSÖKKEL

MINIPÁRBESZÉDEK A MUNKÁSPÁRT ELNÖKÉVEL Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke részt vett a bátonyterenyei kampánynyitó rendezvényen. 35 fok meleg, bátonyterenyei buszmegálló. Panaszkodnak az emberek, ki a melegre, ki Gyurcsányra, ki mind a kettõre. Avárosi séta közben lestük el egy-két beszélgetését:

Középkorú nõ - Nem tetszik a vizitdíj, de az sem, hogy 27 ezerbõl kell megélnem. - mondja egy középkorú asszony. - Munkája van?- kérdezi az elnök. - Itt, Bátonyterenyén nem lehet elhelyezkedni, mindent tökre tettek ezek. - Kire fog szavazni? - Hát, a szocialistákra! Talán megjavulnak. - Ne reménykedjen! Kutyából nem lesz

szalonna. Ne gondolja, hogy a milliárdos majd a maguk gondjáért fog aggódni, nem is érti ezeket. Miért nem szavaz a mi emberünkre. Maga is ismeri még az OTPbõl, õ sem lett milliomos. - Lehet, hogy igaza van, meggondolom!

Idõsebb férfi - Nagyon elegem van már a szocikból, pedig eddig rájuk szavaztam - mondja egy idõsebb, láthatóan tájékozott férfi. - Mi a gondja? -kérdezi az elnök. - Idefigyeljen, tõlem, mindenki olyan lehet, amilyen akar, de nekem ne mondják meg, hogy ezen túl szeretnem kell a homokosokat! Milyen világ ez, ahol a miniszterelnök felesége velük együtt tüntet? Én nem kérek az ilyen MSZP-bõl.

A KAMPÁNY FOLYTATÓDIK! Tovább folytatódik László Sándor, a Munkáspárt bátonyterenyei polgármester-jelöltjének kampánya! Az augusztus 12-ei választásig mind a jelöltünk, mind a nógrádi, bátonyterenyei aktivisták folyamatosan keresni fogják a kapcsolatot a választópolgárokkal. Augusztus 9-én, csütörtökön folytatódik a jelölt bemutatkozása. Ezen a napon - szintén Thürmer Gyula pártelnök kíséretében - Kisterenyén tart választási gyûlést. A képen jobbra: Thürmer Gyula és László Sándor sétája, ismerkedése és beszélgetése Bátonyterenyén.

A bátonyterenyei polgármesterválasztás három okból is fontos a Munkáspártnak - hangsúlyozta Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke Bátonyterenyén. Egyrészt, ideje megmutatni az országnak, hogy lehet a szocialisták nélkül kormányozni. A mostani idõközi választás is azért vált szükségessé, mert a szocialista politikai elit nem képes a várost irányítani. Másodszor, Magyarország a vesztébe rohan. A kórházak, az iskolák, a magyar vállalkozások pusztítását meg kell állítani! Ehhez az elsõ lépés az idõközi választás. A lakosság nemet mondhat nemcsak arra, hogy szocialista legyen a polgármester, hanem megüzenheti Gyurcsány Ferencnek is: köszönjük, ennyi! Harmadszor, az a tény, hogy a Magyar Kommunista Munkáspárt képes volt összegyûjteni a kopogtatócédulákat, jelzi azt, hogy a Munkáspárt él a városban. Ismeretes, hogy Nógrádban itt okozott legnagyobb kárt az egykori pártellenzék, a 2006-os párt. Õk most a szocialistáknak gyûjtik a kopogtatócédulákat, a Munkáspárt viszont újjászervezõdött, és egy kiváló jelölttel indul a választásokon.

KÜLFÖLD


5

A KÍNAI KP 2. KONGRESSZUSA: A POLGÁRI FORRADALOM PROGRAMJA A Kínai Kommunista Párt 1921-es 1. kongresszusa azzal vonult be a munkásmozgalom történetébe, hogy létrehozta a késõbbi 70 millióssá növõ Kínai Kommunista Pártot. Az elsõ kongresszus lényegében a szocialista forradalom, azaz a kapitalizmus azonnali megdöntésének feladatát tûzte ki. 1920-ra azonban megváltoztak a nemzetközi körülmények. Lenin vezetésével az új szovjet rendszer leverte ugyan a belsõ ellenforradalmat és megnyerte a polgárháborút, de az 1920-21-es szovjetlengyel háborút Szovjet-Oroszország már nem volt képes megnyerni. Tuhacsevszkij csapatai visszavonulnak Varsó alól, ami azt is jelenti, hogy a világforradalom nagy eszméje, amely 1917 óta lelkesítette a munkásmozgalmat, egy idõre lekerült a napirendrõl. A kapitalizmus konszolidálódott, aminek jó példája volt az is, ahogyan Magyarországon elkezdõdött Horthyrendszer megszilárdulása. Lenin a Komintern 1920-as kongreszszusán meggyõzte a pártok képviselõit, hogy a keleti országok számára ilyen helyzetben nem a szocializmus megteremtése a feladat, hanem a nemzeti felszabadító, antikolonialista, antifeudális forradalom, tehát lényegében a polgári demokratikus forradalom. Ez a felfogás új szövetségi politikát, új módszereket követelt.

A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT EMBLÉMÁJA

A kínai párt 2. kongresszusa 1922. július 16-23 között ülésezett, mintegy egy esztendõvel az alapító kongresszus után. A színhelye ugyancsak Sanghaj volt. Egy év alatt némileg emelkedett a párt taglétszáma, 50 fõrõl 195 fõre. Képviseletükben 12 küldött döntött a párt elõtt álló feladatokról. A kongresszus megváltoztatta a párt eddigi politikáját és kimondta, hogy a kínai forradalom demokratikus forradalom, amely az imperializmus és a feudalizmus ellen irányul. E forradalom fõ mozgató erõi a proletáriátus, a paraszt- CHEN DUXIU, A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT ELSÕ VEZETÕJE ság és a kispolgárság. A kongresszus elfogadta a párt mi- avatkozással szemben. A maximális prognimum és maximum programját. A mi- ram a hosszú távú célokat fogalmazta nimális program elõirányozta a belsõ rend meg: a munkásság és a parasztság hatalhelyreállítását, a helyi hatalmasságok mának megteremtése, a magántulajdon uralmának megtörését, Kína függetlensé- felszámolása. gének megvédését az imperialista beA modern Kína történetében ez a kongresszus fogalmazta meg elõször az antiimperialista és antifeudalista demokratikus egységfront programját. Az új szervezeti szabályzat lényegében egy lenini típusú fegyelmezett kommunista párt alapjait rakta le. A kongresszus döntött arról is, hogy belép az 1919-ben létrejött és Moszkvában székelõ Kommunista Internacionáléba. A párt elsõ számú vezetõje továbbra is Chen Duxiu (1879-1942) lett. Ezen a kongresszuson került a párt vezetésébe a legendás Cai Hesen (1895-1931), aki Mao közvetlen harcostársa, a párt egyik vezetõ ideológusa lett. Cai Hesen - hasonlóan sok más kínai forradalmárhoz Franciaországban tanult, és itt lett, elõbb az ifjúsági szervezet, majd a párt tagja. Cai Hesen a kínai kommunista mozgalom mártírja. 1931ben 36 éves korában a nacionalisták megölték.

6


KÜLFÖLD

GYÕZTÜNK A KOREAI HÁBORÚBAN

MAO ZEDONG ÉS KIM IL SUNG

1951-BEN

54 esztendeje annak, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság gyõzelmet aratott a koreai háborúban. A fiatal észak-koreai nép természetesen nem egyedül küzdött. A háborúban maga mellett tudta a Szovjetunió és Kína népét, és fegyveres erejét. A három ország élén a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedõ személyiségei álltak. A Szovjetunió vezetõje akkoriban Joszif Sztálin volt, Kínát Mao Zedong (régi írásmód szerint Mao Cetung), a Koreai NDK-t pedig Kim Il Sung (régi írásmód szerint Kim Irszen) vezette. A második világháború megváltoztatta a világ térképét. A Szovjetunió gyõztesen került ki a háborúból, létrejöttek a keleteurópai szocialista országok 1945-48 között, és a szocialista Kína is 1949-ben. A tõkés világ erõi nem nyugodtak bele a pozícióik elvesztésébe. Az Egyesült Államok nem mert kirobbantani egy újabb világháborút, de elindította a hidegháborút, amely során a világ többször is eljutott a világháború szélére. A tõkés erõk Koreát szemelték ki a világméretû revánsuk elsõ színhelyéül. Az Egyesült Államok ekkor próbálta ki elõször, hogy miként lehet olyan határozatot keresztül erõltetni az ENSZ gépe-

részt. A 750-800 ezer fõt számláló önkéntes kontingens parancsnoka a legendás Peng Dehuai, az egyik legképzettebb katonai vezetõ volt. Kína ezekben a napokban ünnepli a kínai hadsereg megalapításának 80. évfordulóját, és az évforduló kapcsán nyilvánosságra hozott friss dokumentumokból kiderül, hogy 1949-tõl napjainkig a kínai hadsereg 300 ezer katonát vesztett el, ebbõl több, mint 140-170 ezer fõt a koreai háborúban. Ekkor halt hõsi halált Mao Anying is, Mao elnök idõsebb fia, aki Peng Dehuai stábjánál szolgált tolmácsként. A koreai háborúban Magyarország harcoló félként nem vett részt. Ugyanakkor magyar orvosok kivették részüket a koreai hadsereg egészségügyi ellátásának megszervezésében és mûködtetésében. Az akupunktúra egyébként éppen azon magyar orvosoknak köszönhetõen terjedt el Magyarországon, akik ezt a háború idején megismerték koreai földön. A magyar nép az 50-es években számtalan példáját adta a szolidaritásnak. Koreai gyerekeket fogadtak Magyarországon, a munkahelyeken szolidaritási bélyeggel fizették be az emberek azt az összeget, amelyet a koreai népnek szántak. A koreai háborúban aratott gyõzelem a koreai nép és a többi szocialista ország közös gyõzelme volt.

zetén, amely elítéli az USA-nak nem tetszõ országokat, sõt jogot ad nekik az agresszióra. Az USA ENSZ zászló alatt vitt a koreai háborúba több, mint 1 millió katonát. Az USA ekkor próbálta ki a koalíciós ******** hadviselés módját is, amikor õ adta a Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke az csapatok és a technika zömét, de katonai évforduló alkalmából levélben köszönerõvel más szövetségesek is résztvettek, tötte Kim Jong Ilt, a Koreai Munkapárt még görögök, törökök, ausztrálok is. fõtitkárát, a Koreai Népi Demokratikus A KNDK oldalán küzdõ szövetséges erõk létszáma is meghaladta az 1 milliót. Köztársaság Honvédelmi Bizottsága elnöEbben a háborúban Kim Il Sung ismét két, a Fegyveres Erõk Fõparancsnokát. megmutatta szervezõi, államférfiúi és hadvezéri képességeit. Abban a KNDK-ban, amely éppen csak megszabadult a japán gyarmatosítástól, és iszonyatos nyomort örökölt, megszervezte a koreai néphadsereget, mintegy 223 ezer emberrel, 12 hadosztállyal, megoldotta a hadsereg anyagi-technikai ellátását, és a szövetséges kínai és szovjet erõkkel való együttmûködését. A háborúban a legnagyobb erõvel Kína vett PENG DEHUAI ÉS KIM IL SUNG 1950-BEN


VÉLEMÉNY

7

A POLGÁRI VOLUNTARIZMUSRÓL Gerõ András liberális történész "Kreatív követelés" címen cikket tett közzé a Népszabadságban (június 30.), melyben azt állítja, hogy a társadalmi forma megválasztása pusztán emberi akarat kérdése. A szerzõ szerint olyan rendszert hozhatunk létre, ami XXI. századi ízlésünknek a legjobban megfelel. E sorok írója nem hisz abban, hogy válogathatunk a társadalmi berendezkedésekben. Igaz, az imperializmus még hordoz magában annyi tartalékot, hogy - ki tudja meddig fennmaradhasson, de sem a klasszikus tõkés formációk, sem a neokapitalizmus haszonélvezõi nem dönthetik el, milyen legyen rendszerük felépítése. Gerõ írja: "az elmúlt l7 évben jószerivel semmifajta vízió nem fogalmazódott meg a tekintetben, hogy az új magyar demokratikus politika … milyen társadalomban érdekelt, milyen társadalmat akar". Kétlem, hogy ez egyszerûen akarat kérdése lenne. A globalizáció, vagy a szocializmus nem egyszerûen az emberi szándék függvénye, hanem a termelõerõk fejlettségi szintjének "terméke". Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az embernek rá kell magát bíznia a spontaneitásra, a piaci mechanizmusokra, de "szabad akarata" meghatározott a társadalmi törvények közegében. Vagyis társadalmunkat nem lehet tetszés szerint felforgatni, alakítgatni. Megnyergelhetjük az emberi közösségek objektív törvényeit, alkalmazkodhatunk a körülményekhez, de megbosszulja magát, ha azokon erõszakot követünk el.

Marx mindenkit megelõzve írta: "…Életük társadalmi termelésében az emberek meghatározott, szükségszerû, akaratuktól független viszonyokba lépnek, termelési viszonyokba, amelyek anyagi termelõerõik meghatározott fejlõdési fokának felel meg…Az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi, politikai és szellemi folyamatot…Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva társadalmi létük az, amely tudatokat meghatározza… Ezért az emberiség mindig csak olyan feladatokat tûz maga elé, amelyeket meg is tud oldani…". Úgy tûnik Gerõ András filozófiai értelemben idealista, mert szerinte a racionális felismerés a lét alfája és omegája. Nála az alapkérdés: "Milyen társadalomban akarunk élni, és milyen válaszokat találunk a minket érõ civilizációs kihívásokra?" A történész voluntarizmusa abban is kifejezésre jut, hogy statikusan kezeli a tõkés alakzatot. Úgy gondolja, az egy öntörvényû totalitás, amely zárt mind a feudális múlt, mind a szocialista jövõ felé: nincs folytatása, alternatívája, tehát örökkévaló, önmagát gerjesztõ, regeneráló, konzerváló formáció. A fejlõdés menetébõl - mint polgár - természetesen kiiktatja a marxi forradalomelméletet: "hiszek abban, hogy a demokrácia nem alternatív… Felvilágosult demokráciát akarok." Ezt tekinti a történelem csúcsának, amely nem vezet a szocializmushoz, csupán minõségileg tökéletesedik. Mi valljuk, a polgári demokrácia ellenlábasa a szocialista demokrácia. Megítélése szerint minden

változás csak a kapitalizmus keretei között realizálódik, mert nála a marxizmus, a kommunista vízió utópia. Úgy gondolja, dédelgetett társadalmának fennmaradását a szüntelen "karbantartás", finomítás biztosítja. Tanult barátom szerint a stabilitás, nem más, mint a társadalom egyensúlyi állapotának szüntelen tökéletesítése - reformok útján. Ám a reformok, a revolúció a forradalmat készíti elõ. Nem kapunk választ arra, milyen viszony van a termelõerõk és termelési viszonyok között? E kérdésre csak a marxisták adhatnak tudományos magyarázatot: "Fejlõdésük bizonyos fokán a társadalom anyagi termelõ erõi ellentmondásba jutnak a meglévõ termelési viszonyokkal… Ekkor társadalmi forradalom korszaka következik be…" (Marx szavai ezek). A revolúció - békés, vagy fegyveres formájától függetlenül - a társadalom szerves részét képezõ, a fejlõdést biztosító "erõszakos" beavatkozás. A polgárság aulikus "tudósai" erre rettegve gondolnak, és azt remélik, ha ördögûzést folytatnak, elkerülhetik a "katasztrófát". Ami a burzsoázia és kiszolgálói számára a világvége, az a proletáriátusnak az önfelszabadítás. Az apologetikus burzsoá elméletek szaporodása azt célozza, miként lehetne elködösíteni a kapitalizmus kivédhetetlen távlatait, s elkerülni a szocialista forradalmat. HEGEDÛS SÁNDOR

KÜLÖNÖS REINKARNÁCIÓ A rendszerváltozást követõen nemcsak tartalmi politikai, gazdasági stb. területen történtek egyáltalán nem kívánt változások és átalakulások, hanem sok egyéb téren is látványos "fejlõdés" következett be. Egyik ilyen, hogy a rosszemlékû Horthyrendszer hadseregeinek egyenruhájába öltöztették honvédeinket, rendõreinket és határõreinket. Ami még ennél is feltûnõbb, az a rendfokozati jelzések teljes azonosulása a régiekkel. Kétségtelen, az 1956 elõtti évek rendfokozati "sarzsija" a szovjet hadseregtõl átvett utánzat volt, ami nem felelt meg a magyar hagyományoknak. Az 1957-ben rendszeresített új egyenruha és rendfokozati jelzés sokkal

korszerûbb volt, inkább hasonlított az USA-ban használthoz. A rendszerváltozás után röviddel visszatértek a már említett Horthy-féle hadsereg külsõségeihez. Hibás az a felfogás, hogy ez azonos lenne a magyar katonai hagyományokkal. Nem azonos! Ez visszalépést jelent a sokat vitatott és rosszemlékû múlthoz. Célszerû lenne bevezetni egy korszerû új rendfokozati jelzésrendet. A következõ, talán még nagyobb feltûnést kiváltó epizód - bár kevésbé látványos -, hogy úgy civil, mind katonai közegben történõ eskütételi ceremómónia alkalmával az eskü befejezésekor kötelezõ az "Isten engem úgy segéljen" ünnepélyes kinyilatkoztatása. Ez is egyértelmû visszatérést jelent a felszabadulás

elõtti évtizedekhez! Vitathatatlan tény, hogy ebben maximálisan érvényesül az egyházak korlátlan túlhatalma és növekvõ befolyása. Szerintem az eskü szövegébe nem szerencsés vallási ideológiát vinni, mivel nem minden eskûttevõ tartozik valamely felekezethez, vagyis nem hivõ ember, hanem ateista. Megítélésem szerint ez az imaszerû kinyilatkoztatás ellentmond az állam és az egyházak szétválasztásának is, márpedig az eskû, mint ünnepélyes ceremónia, egyértelmûen állami aktus, mivel az alkotmányra és a hatályos törvények megtartására tesznek fogadalmat. NEMES JÓZSEF

8


KÁDÁR JÁNOS

NEVESSÜNK EGYÜTT KÁDÁRRAL

ITT TASKENT! ITTAS KEND? Magángyûjteménybõl közlünk most egy felvételt. Kövesi Gyula, pártunk megbecsült tagja az 1960-as években kísérte Kádár Jánost a Budapesti Nemzetközi Vásáron, és maga is készítette a ma már kissé megszürkült, de mindenképpen történelmi képet. A BNV akkoriban nagy és népszerû esemény volt, affajta vasárnapi program, ismerkedés a szocialista gazdasággal, egy jó ebéddel összekötve. Annak idején mindez a széles tömegek számára is megfizethetõ szórakozás volt. A képen Kádár János társaságában Dobi István látható. Dobi István 1952-1967 között volt az Elnöki Tanács elnöke, ma azt mondanánk köztársasági elnök. Tevékenysége két korszakot kötött össze. Rákosi Mátyás idején kezdte és Kádár János idején folytatta. Egyszerû parasztember volt, a politikába kisgazda politikusként került, még a felszabadulás elõtt. A polgári erõk kitagadták a kommunistákkal való együttmûködése miatt, de Dobi valójában a józan paraszti gondolkodás alapján egész egyszerûen azok mellé

állt, akiket közel érzett magához és a néphez. Kádár is becsülte õt, de az emberek is szerették. Annak idején sok mende-monda járta, az idõsebbek biztosan jól emlékeznek rá, hiszen maguk is mesélték és tovább is adták ezt a történetet. Mindez, lehet, hogy soha meg sem történt, mégis annyiszor meséltük már el, annyiszor hallottuk másoktól, hogy már-már úgy érezzük: igenis megtörtént. Dobi István a történet szerint rendes magyar ember lévén nem vetette meg az italt. Arról nem maradt fenn történet, hogy valaha is a kelleténél jobban a pohár aljára nézett volna, de arról igen, hogy nem egyszer volt spicces.

DOBI ISTÁN ÉS KÁDÁR JÁNOS A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON

DOBI ISTVÁN, AZ ELNÖKI TANÁCS ELNÖKE

A legenda úgy tartja, hogy Kádár János egyszer a Szovjetunióba utazott hosszabb idõre. Idehaza a "boltot" állami területen Dobi vitte, és elõfordult, hogy kapcsolatba kellett egymással lépniük. Akkoriban még nem voltak mobiltelefonok, de létezett a szocialista országok vezetõinek titkosított magas frekvenciájú telefonja, a VCS, amelyet az akkori technikával nem lehetett lehallgatni. Mielõtt Kádár kiutazott volna, megállapodtak a fedõnevekben, amelyet a bejelentkezésnél használni kellett. Kádár János kapta a Taskent fedõnevet. Azon a bizonyos délutánon Dobi István már nem igen gondolta, hogy a Szovjetunióból még kereshetik, és az ebédnél jobban elidõzött a boros üveggel. Egyszer csak megcsörrent a VCS, ami eltérõen a normáltelefonoktól egyfolytában csöngött. Bizony bele telt egy kis idõbe, mire Dobi felvette a telefont. A másik oldalon Kádár jelentkezett a fedõnévvel: Itt Taskent! Itt Taskent! Dobi, akinek már igen messzinek tûnt a telefonból jövõ hang, ijedten kérdezett vissza: János, honnan tudod, hogy borozgattam, amikor itt se vagy? Pár pohár után Dobinak úgy tûnt, mintha Kádár barátságos rosszallással azt kérdezné: Ittas kend?

VÉLEMÉNY


9

ZARÁNDOKÚT A feleségem mondta: elmegy kétnapos busz kirándulásra Kassára. Kérdezte, vele megyeke? Ha befizetsz, és ha nem egyházi szervezés, akkor megyek, mondtam. Nem egyházi, válaszolta. Szombaton hajnalban a buszunk már robogott a cél felé, a vezetõ köszöntötte az Árpád-házi Szent Erzsébet zarándokút résztvevõit. Mintha megcsíptek volna, erre azért nem jöttem volna el, de nem szálltam le, majd meglátjuk, gondoltam. Tanulságos út volt. Az utasok zöme idõs vagy élemedett korú nõ, némelyikének jött a férje is, huszonéves kettõ volt köztünk. Összeszokottan énekelték imáikat, elemezték a 700 éve született szent életét, melynek fõ tette, hogy Wartburg várának úrnõjeként a nincsteleneknek osztogatta el vagyona nagy részét, s ápolta, segítette a betegeket, szegényeket. Baloldali tett, nem volna hétköznapi ma sem, amikor az USA-t megelõzzük a lakosság legszegényebb és a leggazdagabb 10 %-a közti jövedelemkülönbségben. Ernesztó kardinálisnak, a latin-amerikai forradalmi teológia jelesének története jutott eszembe, mikor földmûves beszélgetõtársa mondja egy helyen: "Tudja nem az a csoda, hogy (a kenyérszaporítás evangéliumi története során) 6 kenyeret osztanak szét Jézus tanítványai az éhezõ hallgatóságnak és 12 kosár maradékot szednek össze, hanem az, hogy a tanítványoké volt a kenyér és õk szétosztották azt a rászorulók közt". Ha megírnám a "gazdagok evangéliumát",

abban a mai szófordulatok szerint így szólna e kérésre a válasz: "Ez a hat kenyér a miénk, ezért mi megdolgoztunk, mi olyan kvalifikált munkát végzünk, hogy ez nekünk jár, - és a magántulajdon szentségére hivatkozva - a kenyeret nem osztották szét az éhezõk között".A hivatalos egyház - igyekezetének megfelelõen persze - utunkon is a történetiségre, a "csodatételekre", az ereklyére terelte a figyelmet, akárcsak Assisi Szent Ferenc méltatásánál szokták, ahol nem azt elemzik, hogy a gazdag ifjú a szegények közt szétosztotta apja posztóraktárát, hanem hogy megszelídített egy farkast, "beszélt az állatok nyelvén". Utazásunk során a kísérõ és az idegenvezetõk elõhozták az igazságtalan, imperialista Trianon diktátumát, és Benes magyarellenes kormányprogramját. Arészletes, sok újat adó történelmi tények mellett - mint a Magyar Nemzet számtalan cikkében is - egy logikai bakugrással áttértek a Tanácsköztársaság, a szocializmus évtizedeinek leszólására, a kommunisták, a szovjet démonizálására. Az, hogy a kassai bombázás ürügyén lépett hadba a Magyar Királyság a Szovjetunió ellen, csak egyszer, érintõlegesen hangzott el, mégpedig városnézéskor, s a bombázást az "oroszoknak" tudták be. Igazságba csomagolt hazugságok, önkényes árukapcsolás, egy kommunisztikus ige, antikommunista egyháza és szolgái, vettem tudomásul a helyzetet. Nekem igenis tetszettek Kassa lakótelepei, melyeket a szocializmus évtizedei alatt a negy-

ven-ezresrõl kettõszázharmincezerre növekedett lakosság a hegygerincekre épített, igaz megcsodáltam a gótikus dómot, a régi belvárost is. Tisztelegtem az elesett szovjet katonák emléke elõtt a városközpont közelében lévõ, rendben tartott hõsi emlékmûnél. Az egyik elesett szovjet katona abban az évben született, mint apám, aki most is él. Dicsõség a felszabadítóknak és kegyelet a félrevezetetteknek, akiket a Szovjetunió ellen küldtek meghalni! Az ottani Tesco elõtt egy romával beszélgettem, újságot árult és elmondta, hogy hajléktalan, hegesztõ szakmunkás, nem kap munkát, mint romát és mint magyar ajkút is háttérbe szorítják. Elmondta, hogy 23 % a környékükön a munkanélküliség. Nem kellett neki sokat magyaráznom, hogy miért vagyok tagja a kommunista pártnak, azt is tudta, hogy kevesen vagyunk. Megmondtam neki, hogy nálunk is ugyanazok az urak, mint náluk, vettem egy újságot tõle, kezet szorítottunk, és jókívánságok közepette elköszöntünk egymástól. Hazafele Máriával, az utaskísérõnkkel beszélgettem, a közelmúlt értékelésében nem értettünk egyet, a több századdal ezelõtti dolgokban már inkább, a jelen gondjaiban még inkább. Ahogy látom, Mária is aláírást fog gyûjteni tavasszal a további privatizáció ellen, meg én is, lényeges politikai különbözõségünk csak a késõbbiek során fog megmutatkozni. BELOVITZ KÁROLY

A PIROS VONAT A DOLGOZÓ EMBER SZÁJZÁRA Mikor elõször megláttam és felülhettem rá, nagyon örültem és büszke is voltam, hogy fejlõdik az ország, tartunk valamerre. Aztán, minél többet utaztam vele, annál jobban elkeseredtem. Elõször azért, mert nem jár, csak olyankor, amikor már majdnem elkések, ha azzal megyek. Tehát, amikor már a tanulók és dolgozni járók zöme elment egy korábbi, régi, koszos, füstös, zakatoló vonattal. Második csalódásom az volt, hogy ezt a vonatot azért állították csak csatasorba, hogy a melósnak be legyen fogva a szája. Egyrészt azért, mert így lehet hivatkozni a viteldíjak drágulására. Habár a tömegek, akik a nagy bevételt csorgatják a MÁV kasszájába, nem utazhatnak ezeken a vonatokon, mert akkor elkésnek a melóhelyrõl. Ezek a vonatok a hivatali dolgozók, köztisztviselõk munkaidejéhez van igazítva. A másik, amivel csendre intik a melóst, az a mérhetetlen csendes üzemmód, ahogy ez a vonat halad. Annyira csendes, hogy

a vonat egyik végében csörög egy telefon, vagy valaki beszélget, hallja mindenki. Tehát ez annyira csendes, hogy elmaradnak a reggeli beszélgetések, „vitafórumok“, amik a másikon megszokottak. Itt nem meri senki se szidni a rendszert, vagy a politikusokat. Nincsenek kártyapartik, és nincs az az oldott hangulat, mint a másikon. Ilyenkor, mikor ezzel utazok, az jut eszembe, hogy olyan vagyok, mint egy droid, robot, aki éjszakai pihenõhelyérõl igyekszik csendre intve a napi feladatvégzés helyére. A hatalmas kapitalista kizsákmányoló termelõgépezetbe már itt bekapcsolódik az ember, mint egy futószalagon dolgozó robot. A vonaton van mozgáskorlátozottak kerekesszékének beemelésére alkalmas eszköz. Ami nagyon jó dolog. Ezen emberek nincsenek kirekesztve a tömegközlekedésbõl. Legalábbis ezen a vonaton. Azt, hogy hogyan jutnak ide, nem tudom. A vasútállomások zöme nem

közelíthetõ meg kerekesszékkel. Ha a kiindulási pontot veszem alapul, a Déli pályaudvart, akkor nem tudom, hogy lehet odajutni. Metróval nem, az biztos. Mivel a metrókat nem lehet megközelíteni kerekesszékkel. De ez így van a buszok zömével. Na de tegyük fel, hogy valaki kijut kerekesszékével a Délibe. Dokkol a vonatra. Viszont, ha valahova megérkezik, hogyan tovább? A vasútállomásokon olyan a gyalogos közlekedési lehetõség, hogy minap egy erejében teljes fiatalember is akkorát esett elõttem, hogy azt hittem, a feje tört be. És miért? Azért, mert a járdából hiányzott egy kevés, valaki nem fejezte be a most épülõ állomás térburkoló kövezését. Hozzáteszem, csak minket, magyarokat lehet lenyûgözni ezzel a vonattal, mivel csóróként keveset járunk Nyugatra, így nem tudhatunk arról se, hogy ilyen vonat ott már 20 éve jár. K.I.

10


ELMÉLET

ELMÉLETI SAROK: VIGYÁZAT, VESZÉLYES!

LÉTEZHETÜNK-E POLITIKA NÉLKÜL?

Gyakran hallani, hogy nekem már elegem van a politikából, nem kérek belõle, engem nem érdekel a politika, én politikamentesen akarok élni, és így tovább. Amennyiben politikán a parlamenti pártok bohóckodását, a kéz kezet most magatartást értjük, igaz az állítás. Ebbõl tényleg elegünk van. Csakhogy a politikából nem lehet kivonulni. Lehet nem olvasni újságot, lehet a televízióban a hírmûsorokat nem nézni, lehet nem elmenni a választásra, de ettõl a politika még létezni fog, és el fogja dönteni a mi kis életünket. Mert mi is valójában a politika? POLITIKA

A politika olyan tevékenység, amelynek keretében a társadalom egyes osztályai igyekeznek megszerezni, felhasználni és megtartani az államhatalmat. Nézzük meg részleteiben, hogy mit is jelent ez a mondat! Ez azt jelenti, hogy a politikát senki sem sajátíthatja ki, és senki sem mondhat le róla. A politika ugyanis rólunk, rólam szól. Gyakran mondják az emberek, hogy a parlamenti politikusok velünk nem tõrödnek, ez a politika nem rólunk szól. Nos, ez a tévedés! Éppen az a politika, hogy velünk nem tõrödnek, viszont a saját zsebüket degeszre tömik. Mindezt az államhatalom felhasználásával teszik. A parlament minden évben dönt a költségvetésrõl. Magyarán arról, hogy kiket adóztat meg az állam és milyen mértékben, és a bejövõ pénzt mire költik. Ma Magyarországon nagyon megadóztatják azt, aki munkával keresi a kenyerét, és kevésbé azt, aki a tõkéjébõl él. Ez azért van így, mert a tõkések uralkodnak, azon belül is a nagytõke és a külföldi tõke. Ugyancsak igaz a másik oldala is, vagyis az, hogy azok, akik hatalmon vannak, önmaguknak juttatnak nagyobb pénzeket, jó állások, pályázatok, beruházások és egyéb "törvényes" megoldások útján, nekünk meg

kevesebbet vagy semmit. Én mondhatom azt, hogy az egész nem érdekel, ez nem az én politikám, de akkor is döntenek rólam. Dönthetnek, mert övéké a hatalom. És itt jön a kérdés másik része. A politika nem valami öncélú idõtöltés, hanem olyan nagyon is tudatos tevékenység, amelynek célja a hatalom. Mindenki hatalmat akar, az MSZP is, a Fidesz is, de a Munkáspárt is. A munkások és dolgozók érdekeit mi csak akkor tudjuk törvényekbe önteni, és ez által kötelezõvé tenni, ha benne vagyunk a hatalomban. Minél több hatalommal rendelkezünk, annál nagyobb a lehetõségünk. Lenin azt mondja: ,,...a politika az állam ügyeiben való részvétel, az állami tevékenység formáinak, feladatainak, tartalmának meghatározása..." Olyan politika nincs, amelynek nem a hatalom a célja. Ezt lehet mondani, csak ez nem igaz. Apolitika lényege ugyanis az, hogy a saját társadalmi csoportom érdekeit kötelezõvé tegyem, elfogadtassam másokkal. Kötelezõvé tenni csak törvényekben lehet, és másokra rákényszeríteni is csak az állam erejével lehet. A hatalom nem lehet mindenkié. Hiába írják be a tõkés alkotmányokba, hogy minden hatalom a népé, ez nem igaz. Ma Magyarországon a nép semmiféle hatalmat nem gyakorol. A nép lehetõsége arra korlátozódik, hogy négyévente egyszer szavazzon valamelyik pártra. Utána már semmiféle beleszólása a dolgokba nincs, vissza nem hívhatja a képviselõket, le nem válthatja a minisztereket. A népszavazás lehetõségét is annyira körbenyirbálták már, hogy lényegében ez sem létezik. A POLITIKA SZEREPLÕI

A politika lényege tehát az, hogy ki képes megszerezni, és a saját maga javára kamatoztatni az állami hatalmat. A szereplõi ezért mindenekelõtt az állam, és a hatalomban cserélõdõ politikai pártok. A politikai tevékenységben részt vesznek más, formailag nem politikai szervezetek is: a szakszervezetek, a vallási közösségek, civilszervezetek, ifjúsági szervezetek stb. Manapság önálló hatalmi ággá nõtt a média. A tõkésosztály ma Magyarországon abban érdekelt, hogy szûkítse a politikai szereplõk körét. A parlamentben most már csak két nagy párt van, és két-három kisebb. Jogi és pénzügyi korlátozásokkal igyekszik ritkítani a szereplõket a parlamenten kívül is. A Munkáspárt

legnagyobb eredménye az, hogy mindezidáig sikerült bent maradnia a politikában. A Munkáspárt érdeke, hogy minél több szereplõs legyen a politika, minél több szervezettel és erõvel tudjon közös érdekeket találni. A POLITIKA SZÍNTERE

A miniszterelnök azt mondja, hogy a politikát vissza kell vinni oda, ahova szerinte való, azaz a parlamentbe. Miért mondja ezt Gyurcsány? Azért, mert ezen a színtéren az õ helyzete jobb, mivel az MSZPés az SZDSZ többségben van. A többséggel pedig akármit, vagy majdnem akármit meg lehet szavaztatni. A Fidesz, amely nem kevésbé polgári párt, és nem kevésbé a polgári demokrácia híve, népszavazást akar, és tömeggyûléseket rendez, azaz a politikájához olyan színteret választ, ahol erõsebbnek tûnik. A Munkáspárt nem tudja a parlamentet a politikája színteréül választani, mert nincs ott. A parlamenti választásokat viszont annál inkább, mert azokon mi is ott vagyunk, és fel is tudjuk használni politikánk megismertetésére, pozícióink erõsítésére. A Munkáspárt korlátozott lehetõségekkel rendelkezik a helyi politikában, de rajtunk múlik, hogy a meglévõ lehetõségeket mennyire használjuk ki. Van polgármesterünk, vannak képviselõink, nekik az önkormányzatban kell dolgozniuk. Mi azzal tudjuk segíteni õket, hogy az utcán rendezvényekkel és a propagandákkal felerõsítjük a hangjukat. A Munkáspárt számára ma az egyik legfontosabb színtér az utca. Az utcán sem vagyunk egyedül, mert sok más politikai erõ is ide szorul. Mivel tudunk mi eredményt elérni? Azzal, ha erõinket koncentráljuk. Például, más megyékbõl is részt veszünk a kisújszállási augusztus 20-i ünnepségen. De lehet eredményt elérni azzal is, hogy olyan témákban megyünk az utcára, ami másoknak váratlan. Ilyen például a Balszemmel címû könyv bemutatója Debrecen fõterén vagy Nagykörösön, a buszállomáson. Lehetünk sikeresek akkor is, ha olyan idõben megyünk, amikor mások nem mennek. Ugyanakkor arra kell törekednünk, hogy találjunk új színtereket a csatához. Pár éve még ilyen volt a népszavazás. Ma már nem az, annyira lejáratták a parlamenti pártok. De mindig lesznek újabb és újabb számunkra elõnyös szinterei a politikának.

VÉLEMÉNY

II. (XVIII.) ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 2007. JÚLIUS 26..

11

„AKI AKAR, AZ TUD IS DOLGOZNI“ - MÉG PALÓCFÖLDÖN IS? Egyik nap a buszon politikai beszélgetésbe keveredtem egy mellettem ülõ kalapos, csillogó ékszeres, és agyonrúzsozott idõs hölggyel. Felháborította, hogy én kommunista vagyok, egy órába telt még megértette, hogy nem támogatom az MSZP-t. Azt jelentette ki a mondandómra: "Nincs igaza fiatalember, aki akar, az tud is dolgozni". Nem tudom melyik bolygóról jött a hölgy, vagy csak egyszerûen nem lát ki a saját kényelmes gazdag világából. Van az õ világa, ahol persze, hogy tud dolgozni, aki akar, még az is, aki nem! Protekcióval, tõkével a háta mögött. De van az egyszerû emberek világa, a nép világa, a harc a megélhetésért. Ilyen világ az én vidékem is, Nógrád és Heves megye. Ott, ahol "fejlõdés", vagy valami olyasmi csak a fõútvonalak mentén van, mint például az M3-as autópálya mentén, de még itt sem kap a nép egy morzsát se a frissen megsült kenyérbõl. Szomorú képet festenek ma hazánk egykori északi iparvidékei. Rétság, amely csak látszólag lendült fel a rendszerváltás után, mert bejött a külföldi tõke, kinyúlt szépen lassan a dolgozók zsebébõl mindent, aztán most mennek tovább keletebbre, hogy ugyanezt kezdjék elölrõl, csak most az ukránokkal.

Romhány, amelynek az egykori csempegyára több ezer embernek adott megélhetést az elõzõ rendszerben, épültek a környéken a lakások, az üdülõk, most szinte üres, részekre szabdalták, és felosztották a kapzsi nagyvállalkozók között. Balassagyarmat, az Ipoly gyöngye lehetne, ha nem tettek volna mindent tönkre a választásokról választásokra felelõtlenül ígérgetõ, egymást váltogató jobboldali és MSZP-s politikusok. Bezárták a bútorgyárat, eladták a kábelgyárat, leépítik a létszámot mindenütt, cserébe jöttek megint csak a kizsigerelõ külföldi cégek, ahol gyakran úgy bánnak az alkalmazottakkal, mint az állatokkal. NyugatNógrádban ezeknek ellenére is még tényleg lehet dolgozni, ha Budapestre, vagy annak agglomerációs körzetébe menekül az ember, mert az közel van. De ott van Kelet-Nógrád. Ott van az egykor büszke munkásváros, Salgótarján. Alig tudom azt az elkeseredettséget szavakba önteni, ami ott tapasztalható. Nagy János elvtárs beszédeihez hasonlítanám, amikor leírja a mai csepeli helyzetet. Ott van Bátonyterenye, bezárt bányák és üzemek végeláthatatlan sora. A kisebb Szécsény és Pásztó még az idegenforgalmát próbálja feltornászni, és ebbõl megélni, de ott sem rózsás a helyzet. Heves megyébe átutazva

az ott járatlan ember még azt gondolná, a fantasztikus egri és gyöngyösi bor, a festõi Mátra és a kiváló gyógyfürdõk hazájában biztos jobb a helyzet. Aztán, amikor elérkezik Pétervásárára, megdöbben: ugyanaz a kilátástalanság, mint Nógrádban. Eger és Gyöngyös pedig igazán szép városok, de hangulatos kávézóikban csupa öltönyös karrierista tõkés kortyolgatja az italát, míg a kisember a külvárosi lakótelepeken kuksol. Hiába, hogy nagy városok, munka itt se nagyon akad, pezseg a protekció, akinek pedig nem fõfejes a rokona, az aggódhat, hogy megmarad-e egyáltalán a munkahelye, nemhogy még jól is keressen. Hatvanban és Füzesabonyban az autópálya miatt látszólagos fejlõdés van. Meg van minden, de persze csak méregdrágán. Az itteni javakat sem a proli kapja. Heves városában még élne a magas színvonalú mezõgazdaság, de a kormány ezt is tönkretette, a helyi vezetõk meg csak civakodnak, nem törõdnek az egyszerû munkavállalókkal. Nehéz tehát az élet. Van, akinek könnyû, annak is megvan az oka, de a nagy többségnek itt rendkívül nehéz. Így lehet hát dolgozni Palócföldön. KOVÁCS BALÁSZ

a Baloldali Front egri elnöke

AZ EMBERTELEN BÜROKRÁCIA ISKOLAPÉLDÁJA Soha életemben nem írtam újságba. Mivel a szõke csajok ifjú legényember koromban sem igen válaszoltak nekem, úgy gondolom, most, rozzant vénember koromban sem számíthatnék másra, ezért a pillanatnyilag uralkodó ügyeletes Szõke Csajt kihagyom. De az engem, s velem együtt sokan másokat ért, érõ bürokratikus atrocitások, dühkitörésre kényszerítenek. Én is, feleségem is több évtizede II-es kategóriában le vagyunk százalékolva. Ráadásul túl vagyunk a 75. életévünkön is. Ilyen alapon nekünk alanyi jogon jár (a lassan semmit sem érõ) Közgyógyellátási Igazolvány. Eddig, (természetesen a módszer a Kádár-rendszerbõl fakad), ezt az igazolványt visszavonásig adták. Ez az "átkosból" fennmaradt "borzalom" biztonságot nyújtott a

rászorulónak, sok kellemetlen bürokratikus utánjárástól mentette meg az idõs, beteg, a hivatali ügyekben járatlan embert. Na, de milyen dolog az, hogy új világ van, "reform" van, s van egy terület, ahol nem gyötrik az embert. Hát ezen gyorsan változtattak is. Mostanság az alanyi jogon járó igazolványokat is minden évben meg kell újítani. A procedúrát több hónappal a lejárat elõtt el kell indítani, (s akkor sem biztos, hogy idejében elkészül), rengeteg kellemetlen sorban állás, igazolások beszerzésének tortúrája következik, s egy igazolás lesz az eredmény, ami azt tanúsítja, hogy minden "be van adva", s "minden be van véve". Azon rászorulók esetében, akik "szociális alapon" kapják a közgyógy-

ellátást, talán ez még magyarázható is. Hiszen az ember szociális helyzetében pro és contra, egyaránt beállhat valamilyen változás. De egy 75 éven felüli, I-es vagy II-es kategóriában leszázalékolt ember esetében csak egy változás állhat be: a halál. (Valószínû, hogy a mostani miniszter és elõdje gondolkodásában a motiváció éppen az lehet, hogy ez a kemény tortúra, amivel az igazolvány megszerzése jár, s az azt kísérõ stressz, majdcsak "kipurcantja" az igénylõt, s az mégiscsak olcsóbb lesz a nehéz helyzetben levõ államháztartás számára.) De addig rendkívül sok pénzbe kerül az illetékeseknek ez az eljárás. De hát kit érdekel komolyan az adófizetõk pénze?! DAVIDOVICS LAJOS

12

II. (XVIII.) ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 2007.JÚLIUS 26.

HÍREK

ÚJRA LESZ MUNKÁSPÁRTI ÜNNEPSÉG AUGUSZTUS

20-ÁN!

A Munkáspárt országos ünnepsége A Munkáspárt országos ünnepsége Kisújszállás Kisújszállás

Program: 9.00-tól érkezés a városháza melletti parkba. 9.45 Kisújszállás városi vezetõi és a városi szervezetek koszorúzási ünnepséget tartanak Szent István szobránál. Az ünnepségen részt vesz, és koszorút helyez el a Munkáspárt országos és megyei elnöksége, a Munkáspárt kisújszállási szervezete, jelen lesznek a munkáspárti rendezvény résztvevõi. 10.15-10.45 A Munkáspárt tagjai és szimpatizánsai átvonulnak a mintegy 400 méterre lévõ piactérre.

11.00-12.30 A Munkáspárt ünnepsége. Himnusz, Szavalat

THÜRMER GYULA, A MUNKÁSPÁRT ELNÖKÉNEK ÜNNEPI BESZÉDE. Citerazene helyi elõadók közremûködésével, Túrkevei énekkar rövid mûsora. Internacionálé 13. 00-tól Ebéd a piactéren (egytálas étkezés önköltséges áron).

Mindenkit szeretettel várunk! AZ ESZPERANTISTA KOMMUNISTÁK KONGRESSZUSA Az Eszperantista Kommunisták Nemzetközi Kollektívája szeptember 12-a és 16-a között tartja soron következõ éves kongresszusát Csehországban. Részletek iránt érdeklõdni és (elõzetesen) jelentkezni az alábbi címen lehet: Petik János, Balassagyarmat, Szontágh P. utca 9. Telefon: 35-301-479, e-posta: [email protected].

Elõfizetõk, futárok FIGYELEM!

A SZABADSÁG AUGUSZTUSI MEGJELENÉSE TISZTELT ELÕFIZETÕINK! A NYÁRI SZABADSÁGOK MIATT LAPUNK AUGUSZTUSI MEGJELENÉSE AZ ELÕFIZETÉSEKHEZ KÉPEST NÉMILEG VÁLTOZIK. KÖVETKEZÕ HETI LAPSZÁMUNK AUGUSZTUS 2-ÁN, CSÜTÖRTÖKÖN 16 OLDALAS TERJEDELEMBEN JELENIK MEG. AZ AZT KÖVETÕ HÉTEN A LAPOT NEM JELENTETJÜK MEG, EZÉRT AUGUSZTUS 9-ÉN TERMÉSZETESEN A FUTÁROKNAK SEM KELL JÖNNIÜK A LAPÉRT. AUGUSZTUS 16-ÁN NORMÁL 12 OLDALAS TERJEDELEMBEN, MAJD AZ ÜNNEPEK UTÁN, AUGUSZTUS 23-ÁN ISMÉT 16 OLDALAS TERJEDELEMBEN JELENIK MEG A SZABADSÁG. S VÉGÜL, AUGUSZTUS 30-ÁN MÉG EGY NORMÁL MEGJELENÉSE LESZ A LAPUNKNAK. KÖSZÖNJÜK MEGÉRTÉSÜKET.

A Magyar Kommunista Munkáspárt központi politikai lapja Fõszerkesztõ: Székely Péter Szerkesztõség: 1082 Budapest VIII., Baross utca 61. Telefon: 313-5420 (közvetlen); 334-1509/22 m. Telefax: 313-5423 A Szabadság e-mail címe: [email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató ISSN 0865-5146

A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu

II. (XVIII.) ÉVFOLYAM, 27. SZÁM JÚLIUS FORINT LÁSZLÓ SÁNDOR A BÁT ONYTERENYEI POLGÁRMESTER - JELÖLT ( RÉSZLETEK A 3-4

Recommend Documents