287
II. RÉSZ
AZ UTOLSÓ ÉVTIZEDEKRŐL (1971–1995)
288
289
A közelmúlt történetét most még nem tudjuk olyan alaposan és részletesen bemutatni, mint az első száz esztendőét. A könyvtár történetének kutatása, módszeres feldolgozása azonban ígéretesen folytatódik. Írásunkban épp csak érintjük azokat a kérdéseket, amelyekről feltétlenül szólni kell egy könyvtár hosszabb időszakának bemutatásánál. Azokat a témákat nem is említjük már, amelyeknek történeti vizsgálatát és bemutatását sikerült befejezni és ezért, az áttekinthetőség kedvéért, könyvünk első része napjainkig tartalmazza. Ilyen például a különgyűjtemények kialakítása és jelenlegi helyzete, a szakrendszer és fejlesztése vagy a raktári rendszer. II. 1. A könyvtári állomány alakulása Míg a külföldi könyv- és folyóirat-gyarapodás a nyolcvanas évek közepéig emelkedő tendenciát mutat, addig az évtized utolsó éveitől előbb fokozatosan, majd meredek ívben csökken. Először 1988-ban kényszerült arra a könyvtár, hogy jelentékeny számban lemondjon korábban rendszeresen járó külföldi folyóiratokról. Nem kívánjuk ecsetelni a közgyűjtemények, és ezen belül a könyvtárak jelenlegi, köztudottan igen nehéz gazdasági helyzetét, ennek érzékeltetésére a sok probléma közül csak egyet említünk: a könyvtár már több mint egy éve nem tud külföldi könyvet vásárolni, és 1996-ra 184 külföldi periodikum előfizetését kénytelen megszüntetni. Nem az egyébként természetes és szükséges állományapasztás keretében, hanem kizárólag a teljesen ellehetetlenült raktári helyzet miatt a nyolcvanas évek végén több ízben kellett sok ezer kötetet kiiktatni az állományból. II. 2. Az olvasók ellátása Az olvasók többségének ismert véleménye feljogosít arra a megállapításra, hogy az olvasók "szolgálata" a könyvtár tevékenységének valóban középpontjában állt. 1970-ben 2317-en iratkoztak be, ez a szám, fokozatosan emelkedve, 1983-ban lépte át a 6000-et. 1994-ben közel 8500 beiratkozott olvasó volt. A legnagyobb számban mindig az egyetemi hallgatók használták és használják – helybenolvasásra. Egy mondat erejéig meg kell emlékezni arról a közel tíz évről, amikor az Országos Széchényi Könyvtár költözködése miatt leállította szolgáltatásait és ezzel majdnem egyidejűleg folyt az új közgazdaságtudományi egyetemi könyvtár kialakítása is. Ez a hosszú és folyamatos időszak szinte elviselhetetlen terheket rótt minden nap az olvasószolgálat munkatársaira, akik kitűnőre vizsgáztak hivatástudatból és áldozatvállalásból. Sajnos, legfeljebb hézagos felsorolás formájában tudunk itt szólni azokról a sok munkát és pénzt igénylő fontos munkálatokról, amelyek az utóbbi évtizedekben folytak. Például az időszaki kiadványok hiányainak feltárása, a legfontosabbak folyamatos pótlása (többnyire mikrohordozón), az 1971-ben kezdődött leltározás utómunkálatai, az állományvédelemre fordított belső és külső munkák, a tanácsi dokumentumok gyűjtése, feldolgozása, a hivatali szakkönyvtárak állománygyarapításának bibliográfiai segítése, a politikai és jogi információs
290 szakközponti szerepkörből adódó különféle feladatok stb. A kiadványok zöméről is csak az M.4. számú mellékletben számolunk be. A következőkben igyekszünk olyan kérdésekre összpontosítani,amelyekről úgy gondoljuk, hogy rövid ismertetésük nélkül még vázlatos képet sem lehetne alkotni a mai könyvtárról. Ehhez időben vissza kell térni oda, ahol az első száz év lezárult. II. 3. A korszerű könyvtár kialakításának évei Mint a korábbiakban már láthattuk, a könyvtár 1970-re rendkívül nehéz helyzetbe került. Az igazgató és a munkatársak közötti ellentétek elmélyülése, a könyvtári légkör elmérgesedése oda vezetett, hogy néhány jól képzett munkatárs meg is vált a Könyvtártól. Ez okozta, hogy voltak olyan szakfeladatok, amelyeket hosszabb ideig nem is lehetett megfelelően ellátni. 1971. július 1-jén VÁLYI Gábort kinevezték igazgatóhelyettessé, hogy VÉRTES György nyugdíjazásával egy időben, 1972. január 1-jén vegye át a könyvtár vezetését. Az új igazgatóhelyettes – aki nem volt könyvtáros – az első hat hónapot arra használta fel, hogy alaposan megismerje a könyvtárt, munkatársait; tanulmányozza egyrészt a hazai és a külföldi könyvtári szakirodalmat, másrészt a hazai nagy társadalomtudományi könyvtárak munkáját. Mikor átvette a vezetést, számára is világos volt, hogy a legsürgősebb feladat a munkatársi gárda megerősítése, a szervezet megszilárdítása, a szakirodalmi szolgáltatások megindítása és az elhanyagolt helyiségek, elavult berendezések felújítása, a leginkább hiányzó eszközök beszerzése. 1971-ben a könyvtár előtt álló feladatok körvonalazásakor a kulturális minisztérium három évben jelölte meg azt az időt, amely alatt a legsúlyosabb tartalmi, személyi és szervezeti problémákat meg kellett oldani és a korszerű követelmények feltételeit meg kellett teremteni. Fenntartóként a feladatok megvalósításához ebben a három évben hathatós anyagi támogatást is nyújtott. 1974-ben a költségvetés összege több mint kétszerese volt már az 1970. évinek, a minisztérium az engedélyezett létszámot fokozatosan 45-ről 80-ra emelte. Ez lehetővé tette a korábbinál lényegesen több külföldi könyv és időszaki kiadvány beszerzését és új munkatársak alkalmazását. Ez utóbbi feladat nem bizonyult könnyűnek. A könyvtári fizetések rendkívül alacsonyak voltak, ugyanakkor a külföldi dokumentumok tervezett feltárásához nyelvismerettel rendelkező munkatársakra volt szükség. Ebben az időben sok pályakezdő, többnyire bölcsész végzettségű fiatal került a könyvtárba, akik később sajátították el a szükséges könyvtári ismereteket. Olyan fiatalokat is szép számban vettek fel, akiknek nem volt egyetemi végzettségük. Őket a könyvtár támogatta a továbbtanulásban. Mindenkinél szorgalmazták, és lehetőség szerint támogatták is a nyelvtanulást. Ez – ma már mondhatjuk – megtérülő befektetésnek bizonyult. Az első három év alatt elkészült a könyvtár új ügyrendje, szervezeti szabályzata és a gyűjtőköri szabályzat. Megkezdték a szakrendszer új betűrendes mutatójának összeállítását, a magyar és a külföldi parlamenti dokumentumok feldolgozását. Folytatták a könyvtári állomány 1971-ben megkezdett leltározását. Ez volt a könyvtár történetében a legnagyobb, ám még mindig nem teljes körű ellenőrzés. A külföldi folyóiratok és tanulmánykötetek feltárásával 1973 elején megkezdődött az a rendszeres világpolitikai információszolgáltatás, amelyet a könyvtár ma is nyújt felhasználói-
291 nak. Az említett három év során jelentős eredmények születtek a könyvtár leromlott állapotának javítása és a technikai elmaradás fokozatos felszámolása terén is. Felújíttatták a teljes elektromos berendezést, konzerváltatták a nagy olvasóterem famennyezetét, és zuhanyozókat, öltözőket létesítettek. Megkezdődött az elhasznált bútorok cseréje. A raktárba új vasállványokat vettek és sikerült beszerezni elektromos írógépeket, adatfeldolgozókat, sokszorosító- és másológépet is. A nyolcvanas évek elejéig, ha csökkenő mértékben is, sikerült még számos szükséges eszközt, bútort (katalógusszekrények, tömörraktári állványok stb.) beszerezni. Az eredményekhez a minisztérium anyagi támogatása elengedhetetlen volt, de nem lett volna elég. A könyvtár igazgatójának múlhatatlan érdeme, hogy teljes energiáját, kapcsolatait a könyvtár szolgálatába állította. Az intézmény vezetése mellett személyesen is részt vett minden olyan munkában, ahol széles körű ismereteit, nyelvtudását, kezdeményezőkészségét hasznosíthatta. Lelkesedésével, emberi tulajdonságaival igen jó munkahelyi légkört teremtett és sikerült elérnie, hogy a munkatársak zöme magáénak érezze munkahelyét és odaadóan, ha kellett, önfeláldozóan dolgozzék. II. 4. A könyvtár szervezete és vezetői Az utolsó két és fél évtizedben a könyvtár egyre több új feladatot vállalt. Ehhez járult még, hogy korábbi tevékenysége szinte minden területén nőtt az elvégzendő munka mennyisége, párosulva a színvonal állandó emelésére való törekvéssel. A feladatok bővülése a hetvenes évek végéig együtt járt a munkatársak számának fokozatos emelkedésével. 1979-re 94 volt az engedélyezett létszám, most is ennyi. (A ténylegesen foglalkoztatottak száma mindig több, hiszen vannak olyan munkaterületek és feladatok, amelyek ellátását csak részmunkaidőben foglalkoztatott munkatársakkal gazdaságos vagy lehetséges ellátni.) A munkatársak növekvő létszáma és a feladatok differenciáltsága természetesen változásokat eredményezett a könyvtár szervezetében. A jelentősebb változások: 1972-ben hozták létre az Információs és dokumentációs osztályt (néhány évig közös főosztályi szervezetben működött az olvasószolgálattal); 1975-ben alakult meg a jogi dokumentációs csoport, amely 1982-ig az igazgatóhelyettes közvetlen vezetésével működött, ekkor önálló lett és 1983 végén osztállyá alakult; 1978-ban szervezték meg a Különgyűjtemények osztályát, 1986-ban az Igazgatási osztályt. Amikor a könyvtár 1991-ben visszakerült az Országgyűléshez, rövid időn belül nagyobb szervezeti átalakításra került sor: létrehozták a Képviselőtájékoztatási osztályt és két igazgatóságot alakítottak ki: a Könyvtári és a Tájékoztatási Igazgatóságot.
292 A megvalósított hierarchikus szervezeti felépítés szerint: A könyvtári igazgató közvetlen felügyelete alá tartozik a – – – –
gyarapítási osztály feldolgozó osztály könyvtárhasználati osztály (korábban olvasószolgálati osztály) különgyűjteményi osztály.
A tájékoztatási igazgató közvetlenül felügyeli – a képviselőtájékoztatási osztályt (ez az osztály feladatát részben a Képviselői Tájékoztató Központban, az Országgyűlés főtitkári szervezetével együttműködve látja el), – a dokumentációs és információs osztályt és – a rendszerszervező és számítástechnikai üzemeltetőt. A Jogi szakirodalmi osztály és az Igazgatási osztály önálló maradt és közvetlenül a főigazgatóhoz tartozik, míg a gazdasági osztály továbbra is a gazdasági igazgató közvetlen felügyelete alatt működik. A könyvtár vezetésében bekövetkezett változásokat az alábbiakban ismertetjük röviden: VÁLYI Gábor 1972. január 1-jétől, VÉRTES György nyugdíjazásával egyidejűleg lett a könyvtár igazgatója (1983-tól főigazgatója). Dr. PODONYI András igazgatóhelyettes 1975. évi nyugdíjazása után 1975. július 1-jétől dr. BALÁZS Sándorné dr. VEREDY Katalin lett az igazgatóhelyettes. VÁLYI Gábor 1983. június 30-án ment nyugdíjba. A könyvtárt BALÁZSNÉ VEREDY Katalin megbízott főigazgatóként vezette több mint egy esztendeig, 1984 októberében történt kinevezéséig. Dr. PINTÉR Katalin 1988 végén megbízott főigazgatóhelyettesként kapcsolódott be a könyvtár vezetésébe, majd a főigazgató, BALÁZSNÉ VEREDY Katalin nyugdíjba vonulása után, 1989. október 1-jétől előbb ebben a minőségében, később megbízott főigazgatóként vezette az intézményt 1991. február 14-ig. 1990-ben a művelődési miniszter pályázatai a könyvtár főigazgatói helyének betöltésére eredménytelenek maradtak. Az év végén már az Országgyűlés elnöke hirdetett pályázatot. A pályázók közül az elnök 1991. február 15-i hatállyal a könyvtár főigazgatójává öt évre dr. SZÁVA-KOVÁTS Endre könyvtáros-informatikust, az irodalomtudományok kandidátusát nevezte ki.
293 II. 5.
Szakirodalmi tájékoztató szolgáltatások
A korszerű szakkönyvtárral szemben támasztott követelmények között nagy súllyal szerepelt az – addig legfeljebb a gyarapodási jegyzékek, illetve az új külföldi könyvekről küldött értesítések színvonalán mozgó – aktív tájékoztatás fejlettebb formáinak létrehozása. Tekintsük át röviden ezeknek a szolgáltatásoknak kialakulását és fejlődését. II. 5.1.
Információszolgáltatás a külföldi szakirodalomból
II. 5.1.1. Világpolitikai dokumentáció és információ (VPI) 1972 végére sikerült megteremteni a rendszeres szakirodalmi információszolgáltatás megindításának feltételeit. A külföldi politikai folyóiratok és tanulmánykötetek elemző feltárásával 1973 elején megindult a világpolitikai dokumentáció és információszolgáltatás. A napi- és hetilapok cikkeiről a Magyar Távirati Iroda kiadásában már megjelentek tömörítvények, rövidített fordítások, ezért a könyvtár a tudományos igényű elemzésekről kívánt rendszeres tájékoztatást nyújtani. Az első kísérleti félév után, amelynek költségeit a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala fizette, meghatározva a felhasználók körét is, a kért és kapott észrevételek figyelembevételével alakult ki a szolgáltatás ma is élő formája. Először tíz nagy témakörre, vagy azok közül egyesekre lehetett előfizetni, később önálló témákra is. Az előfizetők ún. figyelemfelhívó lapokat kaptak, amelyeken a tanulmány bibliográfiai adatain és a cím magyar nyelvű fordításán kívül rövid tájékoztatás szerepelt arról, hogy mi az új és/vagy fontos a tanulmányban. A figyelemfelhívó lapok alapján a felhasználók másolatot, sőt 1988-ig fordítást is kérhettek a tanulmányokról, igaz, ez utóbbi igényt kezdettől fogva csak korlátozott számban tudta a könyvtár kielégíteni. A feldolgozott tanulmányoknak csak egy része került előfizetés alapján a felhasználókhoz, akiknek köre az első, kísérleti félév után szabadon alakult. A dokumentációs célú feldolgozások nagy részét a könyvtár ingyenes, szelektív információterjesztés, ún. SDI szolgáltatásként juttatta el a tényleges és a potenciális felhasználókhoz – a változó igények állandó figyelemmel kísérésével, a folyamatos visszacsatolás megszervezésével. Ugyancsak térítésmentesen küldött rendszeres egyedi tájékoztatást a beérkező új külföldi könyvekről. Ezekről hosszú ideig szakmai periodikákban is rendszeresen közölt válogatást. Az ingyenes, válogatott szakirodalmi szolgáltatást 1983-ban, a fordíttatást valamivel később, anyagi okok miatt meg kellett szüntetni. A világpolitikai dokumentáció és információszolgáltatás körében feldolgozott tanulmányok téma szerinti keresését szabad szöveges deszkriptorláncokkal tették lehetővé. A deszkriptorláncokból permutált indexeket tettek közzé: a Világpolitikai információ permutált indexe 1974–1989 között, a Világpolitikai dokumentáció indexe 1974–1983 között jelent meg. 1988-ig a könyvtár által készíttetett, vagy a könyvtárral együttműködő intézményeknél készült fordításokról is jelent meg rendszeres jegyzék.
294 A feldolgozás eleinte lyukszalagos íróautomatán, 1980-tól hajlékony mágneslemezeken, majd a szabadon programozható mikroszámítógépek egyes tulajdonságaival rendelkező adatrögzítőkön készült. 1989-től személyi számítógépen kezdhette el a könyvtár építeni az adatbázist, amelyben 1995 közepén több mint 17 000 tételre lehet több szempont szerint keresni. II. 5.1.2. A külföldi jogi szakirodalmi információszolgáltatás A könyvtárba járó külföldi jogi szakfolyóiratok dokumentációs-információs célú feldolgozása 1976-ban indult meg. Először csak a közigazgatási jog, a nemzetközi jog és a jogi informatika szakirodalmából nyújtott rendszeres szolgáltatást, majd igényfelmérések eredményeként, fokozatosan minden jogágra, ezen belül speciális jogterületekre is kiterjedt. Ez a szelektív információszolgáltatás hosszú ideig ingyenes volt, tekintetbe véve, hogy felhasználói elsősorban oktatók, kutatók, míg a világpolitikai információszolgáltatásra többnyire minisztériumok, nagyobb intézmények fizettek elő. A ma is élő szolgáltatás lényegét a kb. 200 külföldi jogi szakfolyóiratból válogatott, a VPI-nél már ismertetett módon történő feldolgozás és szétsugárzás jelenti. 1984–1988 között a feldolgozott külföldi jogi szakirodalomról is jelentek meg tartalmi visszakeresést lehetővé tevő indexek. Ezt követően a külföldi jogi tanulmányok feldolgozása is számítógépen történik, és azóta ebben az adatbázisban 10 ezernél több tétel adatai kereshetők. II. 5.1.3. HUNDOK 1991 januárjában kezdte építeni a könyvtár azt az adatbázist, amely kb. 50, külföldön megjelenő napi- és hetilapból a magyar vonatkozású cikkek rövid forrás- és bibliográfiai adatait, ezek tartalmára utaló tárgyszavakat és témakódokat tartalmaz. A feltáró munka 1994-től a Teleki Alapítvánnyal együttműködve készül. Az adatbázishoz nemcsak a könyvtári hálózaton vagy mágnes-lemezen lehet hozzáférni, hanem kb. 23 ezer tétel CD-ROM formában is megvásárolható a. A röviden ismertetett szolgáltatásoknak (ma már adatbázisoknak is) egyik kiemelést érdemlő előnyük, hogy a könyvtárba járó időszaki kiadványokból készülnek, így az eredeti cikk vagy tanulmány könnyen és gyorsan hozzáférhető. Sajnos, a feldolgozás alapjául szolgáló külföldi időszaki kiadványok köre, mint láttuk, egyre szűkül, veszélyeztetve e szolgáltatások hatékonyságát is. Ma már – és még – elérhetők a könyvtárban más magyar sőt külföldi adatbázisok is. Ez utóbbiak használatánál, ha nem teljes szöveget tartalmaznak, fennáll az a veszély, hogy a dokumentum eredetije nemcsak a könyvtárban, de Magyarországon másutt sem hozzáférhető. Ahhoz, hogy a szükséges eredeti dokumentum vagy annak másolatban történő megszerzése könnyű, gyors és megfizethető gyakorlattá váljék, elsősorban anyagi vonatkozású akadályokat kell, kellene leküzdeni. II. 5.2. Információs szolgáltatások a magyar szakirodalomból A rendszerváltást megelőzően a jogi szakirodalomról nyújtott kurrens bibliográfiai szolgáltatást (ld. alább) kivéve, a könyvtár nem dokumentálta a magyar nyelvű időszaki irodalmat és nem is nyújtott ebből rendszeres szakirodalmi szolgáltatást. Ezt azért tehette meg, mert a fon-
295 tosabbnak ítélt magyar periodikumok cikkeit, tanulmányait több helyen is feltárták és a könyvtár ezeket a segédleteket használta az eseti tájékoztatáshoz. II. 5.2.1. PRESSDOK Már 1988-ban egyre több napi- és hetilap, sőt folyóirat jelent meg és az ezekben közzétett információ gyors megismerésére óriási volt az igény. Erre felfigyelve és reagálva indította el a Könyvtár 1989. január 1-jével PRESSDOK néven sajtófigyelő-szolgáltatását több mint 150 napi-, hetilapból és folyóiratból, főként politikai, gazdasági és részben jogi témákról. Kezdettől adatbázist épített a feltárt cikkekből, ez 1995 első félévének végén 300 000 feldolgozott cikk adatát tartalmazta. Az adatbázisban történő keresésen kívül havonta mágneslemezen is hozzáférhetnek az előfizetők az adatbázis tartalmához. 1993 óta már CD-ROM formában is megrendelhető ez a nagy sikernek bizonyult szolgáltatás is. II. 5.2.2.
Magyar jogi szakbibliográfiák
II. 5.2.2.1. Állam- és jogtudományi bibliográfia (Bibliographia iuridica hungarica) Noha a könyvtár a teljes magyar jogi nemzeti szakbibliográfiának csak az utolsó két, eddig megjelent kötetét tette közzé, mégis kissé bővebben kell szólnunk róla. Nemcsak azért, mert a bibliográfia kötetei, amelyek 1945-től tartalmazzák a magyar jogi szakirodalmat, mindig a könyvtár – mint a köteles példányban részesülő, legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező jogi szakkönyvtár – állománya alapján készültek, hanem mert széles körű anyaggyűjtése, szerkesztési elvei, formai megoldásai ma is meghatározók a magyar jogi irodalom adatbázisának immár évek óta folyó építésében. A bibliográfia köteteinek szerkesztője – az utolsó két kötet társszerkesztője – NAGY Lajos, az állam- és jogtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa volt. A büntető eljárásjog neves tudósa, azokban az években kezdett a bibliográfiai vállalkozáshoz, amikor nem művelhette szakterületének tudományát. Mikor már megjelenhettek tanulmányai, könyvei, akkor is hű maradt haláláig a bibliográfiai munkához. A szakbibliográfia első kötete az 1952-es anyagot tartalmazva, 1954-ben jelent meg, de 1958-ban közzétette az 1945–1951 között megjelent irodalmat feltáró kötetet is. Eleinte évenként, majd egyre több év anyagát átfogva sikerült a köteteket megjelentetni. Az utolsó kötet 1980-ban látott napvilágot az Állam- és Jogtudományi Intézet tudományos könyvtára c. sorozat tagjaként, és az 1973–1976-os időszak anyagát tartalmazta. Ekkorra az is egyértelművé vált, hogy a bibliográfia közzététele nemcsak egyre jobban elhúzódott, nehezebb lett, és még az Akadémia közbenjárása ellenére sem akadt már kiadó, amely ennek az értékes, de műfajából következően nem jövedelmező segédkönyvnek a kiadását vállalta volna. (Az 1977–1979 között megjelent magyar jogi szakirodalom máig is hiányzik a sorozatból.) Az Országgyűlési Könyvtár, mint az állam- és jogtudományok országos feladatkörű könyvtára és jogi információs szakközpont, felelősséget érzett a magyar jogi szakbibliográfia sorsa iránt. Vállalkozott arra, hogy ha az utolsó három hiányzó év még szerkesztetlen anyagát
296 nem is, de a következőkét közzétegye. Munkatársai a munkában az anyaggyűjtés, a leírás, a szerkesztés munkáiban is részt vettek. Sikerült a kiadáshoz a Kulturális Minisztériumtól pénzt is szerezni, így még négy év anyaga megjelenhetett. A továbbiakban sajnos, sem a személyi, sem az anyagi lehetőségek nem voltak már biztosíthatók. II. 5.2.2.2.
A magyar állam- és jogtudományi irodalom bibliográfiája
A jogi szakirodalom iránti érdeklődés, ha nem is olyan mértékben, mint a 80-as évek második felétől, már a 70-es évek végétől egyre fokozódott. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Állam és jogtudományi bibliográfia retrospektív kötetei mellett szükség van kurrens szakbibliográfia megjelentetésére is. A könyvtár 1980 és 1989 között évente kétszer tette közzé jogági elrendezésben a magyar jogi szakkönyvek, jogszabálygyűjtemények, továbbá a jogi szakfolyóiratok és tanulmánygyűjtemények analitikusan feltárt cikkeinek, tanulmányainak bibliográfiai adatait, tárgy- és névmutatóval ellátott füzetekben. Az 1990-ben megjelent jogi szakirodalomról éves kötet jelent meg éppúgy, mint az 1991-es év anyagáról. Ez utóbbi kötet már címében is jelzi, hogy válogatott bibliográfia. II. 5.3. A magyar jogi adatbázis A könyvtár 1990-től kezdve a magyar jogi szakirodalom bibliográfiai adataiból tárgyszavakkal ellátott adatbázist épít. A gyűjtés és a feldolgozás szempontjai és a feldolgozásnál alkalmazott módszerek nagyrészt megegyeznek az Állam- és jogtudományi bibliográfia, azaz a teljes szakbibliográfia gyűjtési szempontjaival is. Ez azt is jelenti, az adatbázis jelentős határterületi szakirodalmat is tartalmaz (természetesen megkülönböztető jelzéssel). Ezek a bibliográfiai tételek a teljes szakbibliográfia gazdag jegyzetanyagába kerültek. E bő válogatásnak részint az az oka, hogy – hetente frissítve az adatállományt – gyorsan feltárja, hozzáférhetővé tegye az újonnan beérkezett szakirodalmat, részint az a remény, hogy a nehéz idők múltán a könyvtárnak lesz ereje és pénze arra, hogy folytassa a szakmai közvélemény részéről nagyra értékelt retrospektív bibliográfia további köteteinek közzétételét. Az adatbázis 1995 júniusában kb. 20 000 tételt tartalmazott. A magyar jogi adatbázisnak az 1990–1994 között megjelent, szűkebb értelemben vett jogi szakirodalmi anyagot tartalmazó része immár CD-ROM változatban is megvásárolható. A könyvtár nemcsak egyes munkatársai ilyen irányú munkássága révén, de mint intézmény is részt vesz a magyar jogi és politikatudományi szakirodalom rendszeres külföldi megismertetésében. A kezdetben az Unesco kiadásában, majd az Unesco támogatásával megjelenő International Bibliography of the Social Sciences című sorozat International Bibliography of Political Science köteteihez a könyvtár juttatja el a politikatudomány, a jogtudomány, kiemelten a közjog és a nemzetközi jog legfontosabb magyar irodalmának angol címfordítással ellátott és tárgyszavakkal, kódokkal kiegészített bibliográfiai tételeit, a nyolcvanas évek közepe óta. A nyolcvanas évek legvégén, a kilencvenes években a könyvtár számítógép-parkja jelentősen gazdagodott és nemcsak az adatbázisok létrehozását tette lehetővé, de a könyvtári "rutin"munkákat is átalakította: ma már a folyóiratok nyilvántartásától, a beiratkozáson át a dokumentumok feldolgozásáig és feltárásáig minden személyi számítógépeken történik, nem is
297 szólva a gazdasági, pénzügyi, munkaügyi tevékenységről. A számítógépekhez, a hálózat kiépítéséhez a külföldi támogatásokon kívül, több hazai pályázat elnyerése révén jutott. II. 6. Az Országgyűlés és a könyvtár kapcsolatának alakulása Az Országgyűléstől függetlenné vált, de a parlament épületében, a művelődési tárca fenntartásában és felügyelete alatt működő könyvtár időről időre megkísérelte felkelteni a képviselők érdeklődését, felajánlani szolgáltatásait. A hetvenes években eleinte az ülésszakok alatt, a napirend témáihoz kapcsolódó kiadványokból rendezett kiállításokat az ülésterem közelében – teljes érdektelenség mellett. Később többször is felajánlotta a napirendek témáihoz kapcsolódó bibliográfiák összeállítását, de ezek a próbálkozások már az Országgyűlés Irodájának ellenállásán elbuktak. Az a kezdeményezés, hogy minden ciklus elején a könyvtár vezetője a képviselőknek névre szóló, a szolgáltatásokat ismertető és felajánló levelet küldött ingyenes kutatójegy kíséretében, rendszeressé vált ugyan, de sajnos semmi eredményt nem hozott. A helyzet a nyolcvanas évek végén kezdett változni. Előbb a rövid életű Országházi Hírek című, belső tájékoztató kiadványban jelent meg két részben ismertetés a könyvtárról, majd a Kulturális bizottság meghívta a főigazgatót, hogy tájékoztassa a bizottság tagjait a könyvtár tevékenységéről. 1987 végén SARLÓS István, az Országgyűlés elnöke meglátogatta a könyvtárt. A látogatás célja az általános tájékozódáson kívül az volt, hogy arra kérje a főigazgatót, biztosítson a képviselőknek külön olvasótermet. Minthogy a már akkor is krónikus helyhiányon a parlament épületének "gazdái", az ismételt kérések ellenére korábban egyszer sem segítettek, szabad hely híján a könyvtár vezetője a magyar parlamenti gyűjtemény és a tanácsköztársasági gyűjtemény nehezen megközelíthető, a könyvtár katalógusaitól távol eső közös termét jelölte ki ideiglenes képviselői olvasóteremmé (ma is az), ahol azonban a munkahelyeken kívül olvasási lehetőség is volt. A képviselők olvasni ugyan nem jöttek még, de már 1988-ban, még inkább 1989-ben többször is használták a helyiséget megbeszéléseik céljára. 1990-ben, az új országgyűlés hivatali szerveinek vezetői szorgalmazni kezdték, hogy a könyvtár kerüljön vissza az Országgyűlés szervezetébe. Ez oda vezetett, hogy 1990 októberében dr. SZABAD György, az Országgyűlés elnöke és dr. ANDRÁSFALVY Bertalan művelődési miniszter megállapodást írt alá arról, hogy 1991. január 1-jével "helyreállítja az Országgyűlés és az Országgyűlési Könyvtár történetileg kialakult szerves kapcsolatát". A megállapodás utolsó pontja szerint "A megállapodás a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak a Könyvtár fenntartását megszüntető, illetve az Országgyűlésnek a fenntartását és szervezetét rendező határozatával lép életbe. A megállapodás az Országgyűlés határozatával és az átadás-átvételi jegyzőkönyvvel válik hatályossá." A könyvtár fenntartásáról és szervezetéről – a főigazgató több ízben ismételt ez irányú kérése ellenére – az Országgyűlés semmilyen határozatot nem hozott. 1994 októberében lépett hatályba a Magyar Köztársaság Országgyűlésének házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) számú országgyűlési határozat. Ennek 147. paragrafusa intézkedik a könyvtárról:
298 "147. (1) A Könyvtár országos hatáskörű, nyilvános tudományos szakkönyvtár. Alapszolgáltatásai ingyenesek. Térítésmentes könyvtári és információs szolgáltatásokat nyújt az Országgyűlés, a képviselők, a bizottságok, a képviselőcsoportok, az említettek mellett dolgozó szakértők és az Országgyűlés hivatali szervezetei számára. Egyéb szolgáltatásai térítés ellenében vehetők igénybe. (2) A Könyvtár az Országgyűlés költségvetésében részére elkülönített költségvetésből önállóan gazdálkodik. (3) A Könyvtár vezetője a főigazgató, aki a Könyvtár dolgozóit illetően gyakorolja a munkáltatói jogokat. (4) A Könyvtár működése felett az Országgyűlés elnöke felügyeletet gyakorol."
A könyvtár főigazgatójának a katasztrofális helyhiány enyhítéséért folytatott szívós küzdelme eredményeként könyvelhetjük el, hogy 1993-ban az Országgyűlés elnöke felszabadíttatta a földszinti körfolyosónak korábban a Ház által igénybe vett területét. A nyilvános szakkönyvtári feladatokat is ellátó, közel 8500 beiratkozott olvasót kiszolgáló könyvtár azonban még mindig kénytelen több mint 20%-át nélkülözni annak a területnek, amelyet annak idején STEINDL Imre csak a képviselőket ellátni hivatott könyvtár részére tervezett! Amennyire örvendetes, hogy az Európa Tanács főtitkára és a Magyar Országgyűlés elnöke közötti megegyezés alapján a könyvtár területén nyílt meg 1992 áprilisában az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja, annyira sajnálatos, hogy a helyhiány mindkét intézmény munkáját erősen zavarja: az információs központ már kinőtte azt a területet, amelyet a könyvtár átengedett, a könyvtár pedig azóta ezt is nélkülözi. A raktárak teljesen megteltek – amint ezt az Állami Számvevőszék vizsgálata is megállapította 1992-ben –, a munkakörülményekről itt és most inkább ne beszéljünk. Azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy a képviselőknek – immár ismét – a saját könyvtárukban, még mindig nincs saját olvasótermük.
II. 7.
A törvényhozói munkát támogató információellátás
Attól kezdve, hogy a könyvtár visszakerült az Országgyűléshez, természetesen ismét kiemelt feladata lett az Országgyűlés munkájának segítése a könyvtári tájékoztatás eszközeivel. A demokratikusan választott új Országgyűlés fokozatosan megfogalmazódó, sok tekintetben speciális igényeinek az információellátásban időközben már kialakult, de mindig fejlődő szakmai/technikai módszereivel történő kielégítéséhez ki kellett építeni a szervezeti kereteket. A könyvtár 1991. májusában létrehozta képviselőtájékoztatási osztályát. Az Egyesült Államok támogatásával 1991. augusztusában létrejött a Képviselői Irodaházban a Főtitkári szervezet és a könyvtár közös felügyelete alatt működő Képviselői Tájékoztató Központ. A Képviselőtájékoztatási osztály munkatársai két munkahelyen látják el feladatukat, a könyvtár ideiglenes képviselői olvasótermében és a Képviselői Tájékoztató Központban. Ez a feladat kettős, egyrészt a képviselők, szakértőik, a parlamenti bizottságok és a frakciók ún. passzív – azaz kérésen alapuló – tájékoztatása, másrészt a tájékoztatásnak azok a formái, amelyekkel a jogalkotási terv és más fontos, a parlament tagjait vagy a hivatali szervezetet érintő kérdések ismeretében előre ajánlanak fel szakirodalmi segítséget az érintetteknek.
299 Ma két rendszeres aktív tájékoztató szolgáltatást biztosít a képviselőtájékoztatási osztály: a könyvtárba beérkező új dokumentumokról az országgyűlés bizottságainak havonta, egyes képviselők, illetve munkacsoportok részére hetente nyújtott szelektív témafigyelő szolgáltatást, és az 1994-ben indított HID (Háttér Információk – Dokumentumok) sorozatot. A sorozat kötetei ünnepi megemlékezésekhez, de még inkább a törvényjavaslatokhoz kínálnak szakirodalmi hátteret. A képviselői tájékoztatás hatékony formáinak ki- vagy átalakításához, a szükséges szakirodalom beszerzéséhez elengedhetetlen az állandó kapcsolattartás, az informálódási szokások, a szolgáltatásokról alkotott vélemények ismerete. Ez a munka éppúgy hozzátartozik a képviselőtájékoztatási osztály munkatársainak mindennapos teendőihez, mint részvételük az állománygyarapításban, vagy a már említett könyvtári adatbázisok építésében. Az osztály munkatársai – a könyvtárhasználati osztállyal együttműködve – hozták létre és építik a T. Ház képviselőinek adatbázisát. Ez a képviselők publikus adatainak nyilvántartására és a bizottsági jegyzőkönyvek tartalmának feltárására szolgál. Az 1994-től kezdődő ciklustól a Könyvtárba beérkező irományok téma és benyújtó szerinti keresését is lehetővé teszi a naponta frissített, közel 4000 tételt tartalmazó adatbázis. A képviselők könyvtári jellegű tájékoztatásához természetesen az egész könyvtár állományát és adatbázisait igénybe veszik a Képviselői Tájékoztatási Központban is, ahol csak a legfontosabb dokumentumok állnak rendelkezésre. Szó esett már az Egyesült Államok kongresszusi támogatásáról. A program, amelynek a célja a kelet-európai parlamenti intézmények segítése volt, "házon belül" a kezdeményező szenátor nevéről (Martin FROST) "Frost-program"-ként ismert. A támogatás 1991-ben indult és három évre szólt, de hatása ma is érezhető. Lehetővé tette dokumentumok beszerzését, külföldi adatbázisok, CD-ROM-ok előfizetését, számítógépek vásárlását és számos munkatárs részvételét a programot lebonyolító Kongresszusi Kutatószolgálat parlamenti információszolgáltatást ismertető washingtoni tanfolyamain. II. 8. A könyvtár a nemzetközi szakmai szervezetekben A könyvtár életéhez az utóbbi évtizedekben szorosan hozzátartoznak és komoly segítséget jelentenek azok a külföldi kapcsolatok, amelyeket a nemzetközi könyvtári szervezetekben végzett munka során épített ki. A könyvtárügy legjelentősebb nemzetközi szervezete, a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Library Associations and Institutions – IFLA) 1972. évi konferenciáját Budapesten rendezték. Ennek során a parlamenti könyvtárak szekciója állandó bizottsága tagjává választották a könyvtár igazgatóját. Őt a könyvtár későbbi főigazgatója követte, majd a jelenlegi könyvtári igazgató. A könyvtár vezető munkatársai révén tehát Magyarország 1972 óta képviselteti magát az IFLA parlamenti könyvtárak szekciója vezető testületében. A szekció programjain több alkalommal is tartottak előadást a könyvtár munkájáról, akkor is, amikor még nem is volt tagja az IFLA-nak. (A Magyar Könyvtárosok Egyesülete, egyesületi tagsága révén regisztráltathatta magát négy szekci-
300 óban, ezek közül az egyik a parlamenti könyvtárak szekciója volt.) 1992-ben nyílt meg a lehetőség, hogy a könyvtár intézményi tagként beléphetett a szövetségbe. A Jogi Könyvtárak Nemzetközi Szövetségének (International Association of Law Libraries – IALL) a könyvtár 1975 óta tagja. Két alkalommal is rendezett nemzetközi IALL szemináriumot, az elsőt 1977-ben, a következőt 1988-ban. BALÁZSNÉ VEREDY Katalin 1986-tól a IALL igazgatótanácsának tagja volt, 1992-től 1995-ig a szövetség elnöke. 1991 óta, azaz amióta a könyvtár visszakerült az Országgyűlés szervezetébe, a könyvtár vezető munkatársai közül többen vettek részt az Európa Tanács és az Európa Parlament közös szervezete, a Parlamenti Kutatás és Dokumentáció Európai Központja (European Centre for Parliamentary Research and Documentation – ECPRD) munkacsoportjainak munkájában. Addig, amíg a közelmúlt történetének dokumentált feldolgozása elkészül, a fentieket tartottuk érdemesnek és fontosnak megemlíteni. A szűkreszabott és többnyire szikár ismertetések mögött természetesen sok kísérletezés, kezdeményezés, de mindenekelőtt kitartó és komoly munka áll. Úgy vélem, hogy a korszak néhány kudarcának, de főképp eredményeinek elemzését, értékelését nem engedheti meg magának a nagyon is érdekelt szerző, de talán nem is tudná megtenni sine ira et studio.
