CMYK
XVI
2002. június
Az Ághegyrõl A most induló Ághegy címû skandináviai magyar irodalmi és mûvészeti lapfolyam néhány északeurópai országban élõ számos magyar alkotó mûhelye kíván lenni. És egyben összegyûjteni óhajtja mindazokat, akik a magyarság idáig érõ ágán irodalmi és a különféle mûvészeti alkotásaikkal rügyeket bontva szolgálják magyarságtudatunk erõsödését. A mi szolgálatunknak nem kedvez semmiféle elkülönülés. Az Ághegy ezért céljául tûzte ki, hogy megtöri a különbözõ, a többnyire mondvacsinált okokból sokfelé közénk emelt hallgatás falát. A skandináv országokban tevékenykedõ magyar egyesületeknek szûkségük van íróink, képzõmûvészeink, zenészeink, filmeseink, fotósaink és mindenféle más alkotók, értelmiségiek szolgálatára és példamutatására, hogy az itt élõ
Hetvenöt esztendõs
Alapította Böszörményi Zoltán
magyarság anyanyelvét, sajátos mûveltségét, hagyományait tudatosan megtarthassa és átörökítse az utánuk következõ nemzedékekre. Ugyanakkor erõsítenünk szükséges hídszerepünket is, amit az anyaország joggal elvár tõlünk. Nemrég Stockholmban a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége és a Magyar Nagykövetség szervezésében skandináviai magyar írók találkoztak, hogy ennek az igen fontos munkának részleteit, lehetõségeit megbeszéljék. A kezdeményezõknek észlelniük kellett, hogy a tenni akarás légkörében néhányan mán is a cselekvés útjára léptek. Az Ághegyet is a szükség és a tenni akarás hozta létre. A stockholmi találkozón bemutatott irodalmi és mûvészeti lapfolyam egyelõre a világhálón olvasható (http://www.hhrf.org/aghegy),
néhány szám után pedig támogatással, könyv alakban nyomtatásban is megjelenhet. Az Ághegy Irodalom rovata a skandináv országokban élõ magyar írók munkáiból közöl, a Rügyek a kezdõknek nyújt közlési lehetõséget, az Észak hírnökei többnyire svéd, dán, norvég , finn írók mûveibõl született fordításokat tartalmaz, a Páholy színházi, a Képfény filmes, fotós anyagokat tartalmaz, a Járkáló esszéket, az Akik mellettünk járnak portrékat. Könyv , Vendégeink, és Megjegyzések rovataink tájékoztatnak mûvelõdési eseményeinkrõl. Minden számban néhány képzõmûvészt is bemutatunk, munkáikkal díszítjük lapunkat. A lap elsõ száma száztíz oldal. Végén kísérletet teszünk arra, hogy az északon élõ különféle magyar irodalmi és mûvészeti alkotókat összeírjuk, névsorukat folyamatosan bõvítsük. Reméljük, hogy olvasóink tábora fokozatosan gyarapszik majd, és kitûzött céljainkhoz, mindnyájunk hasznára, egyre közelebb jutunk. TAR KÁROLY
Lapszámunk szerzõi Balog István 1968-ban született Nagyenyeden, tanár, festõ, grafikus, író, jelenleg Nagyenyeden él. Több személyes és közös kiállításon vett részt úgy Romániában, mint külföldön. Júniusi lapszámunkat az õ munkáival illusztráltuk. Bárányi Ferenc 1936-ban született Nagyszentmiklóson, ny. aneszteziológus fõorvos, az orvostudományok doktora, prózaíró, jelenleg Temesváron él. Kötetei: Mindenki háziorvosa (1974); És akkor eljött Hyppokrátesz (1976, közös rövidprózakötet feleségével, László B. Ildikóval) ; Egyik nap olyan, mint a másik (novellák, 1986); Égbe nyúló kockakövek (regény, 1987). Bereczki Károly 1948-ban született Szovátán, újságíró, író, jelenleg Aradon él és a Nyugati Jelen munkatársa. Brauch Magda 1937-ben Temesváron született, nyelvész, verselemzõ, sajtómunkatárs, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, az Anyanyelvápolók Magyarországi Szövetségének tagja, jelenleg Aradon él. Kötetei: Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról (társszerk.,1976); A nominális szerkesztésmód a magyar impresszionista szépirodalomban (1979); Magyarról magyarra (2001) Hegyi Réka 1976-ban Brassóban született, Kolozsváron végzett teatrológiát, a Zsöllye folyóirat állandó munkatársa. Hevesi József (Hevesi Mónár-) 1948-ban született Aradon, közösségszervezõ, közíró, költõ, jelenleg orvos Nagyzerinden. (Önarckép, antológia 1982). Kinde Annamária 1956-ban Nagyváradon született, költõ, újságíró, az Ady Sajtókollégium igazgatónõje, jelenleg Nagyváradon él. Kötetei: A hiúzok természetérõl (versek, 1996); Egy másik arc (versek, 1999); Szandra May kertje (versek, 2002). Pongrácz P.Mária 1941-ben Székelyudvarhelyen született, író, újságíró, jelenleg Temesváron él. Kötetei: Gozsdu Elek (1969); Búcsú a szigetektõl (1976); A kõfaragó patak (1980); Havak küszöbén (1981); A Parnasszus ölében (1983); Az elfûrészelt árnyék (1987) valamint több fordításkötet. Tar Károly 1935-ben született Kolozsváron, író, újságíró, szerkesztõ, fordító, jelenleg Svédországban él és alapítója a Lundi Lap, Magyar Liget újságoknak, valamint az Ághegy c. internetes irodalmi lapnak. Eddig 24 kötete jelent meg, elsõ a Köszönöm, jól vagyok (1969), legutóbbi pedig a Légszó (2000).
A Nyugati Jelen irodalmi melléklete Megjelenik havonta
II. évfolyam 8. szám 2002. június http://ij.nyugatijelen.com
[email protected]
Szerkeszti: HUDY ÁRPÁD München Munkatársak: Irházi János Arad, Karácsonyi Zsolt Kolozsvár Anyagaink utánközlése csak a forrás megjelölésével
...az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom élõ klasszikusa, Sütõ András. Olvasóink nevében is tisztelettel és szeretettel köszöntjük, kívánva Neki és magunknak, hogy még sokáig, töretlen alkotókedvvel õrizze és idézze megtartó igéinket! A Nyugati Jelen Andó András fényképes irodalmi riportjával számolt be a június 16-i nagy szabású, mégis meghitt pusztakamarási ünnepségrõl. E tudósítás folytatásaként közöljük most az Ünnepelt beszédét és további, a helyszínen készült fotókat.
Sütõ András ünnepi beszéde Drága pusztakamarásiak, falusfeleim, rokonaim, testvéreim! Fõtiszteletû, fõtisztelendõ, nagytiszteletû urak, lelkem vigasztalói e mai napon, és mindannyian, akik itt szóltatok, drága barátaim, kollégáim, írótársaim! Nehéz most nem az álom, hanem a válasz lehetõsége, mert úgy felruháztatok itt engem, hogy ez a mindenek útján is elegendõ lenne vigasztalásnak, de hát erre az útra még várnom kell, vagy várni akarok legalábbis. Úgy felruháztatok engem jelzõkkel, hogy azok közül egyiket-másikat muszáj megosztanom, mert egyedül nem vállalhatom, nem illet meg engem. Az erdélyi magyar írás fejedelme az valójában Erdélyország fejedelemsége, Bethlen Gábor óta és után is ez a fejedelemség mindannyiunké, mindannyiunkra elosztva és különösen azokra most ez alkalommal, akik velem vagytok drága kollégáim, az írás mesterei, akik erõvel, biztatással, szolidaritással tartjátok bennem is a lelket, azzal a lélekkel, ami bennetek sokszor nagyobb, és az írásnak azzal a képességével, amely engemet nemegyszer, hála istennek, hiszen a jövõre gondolok, meghaladott és meghalad. Mármost a köszönet dolgában a hetvenöt esztendõm fordulóján muszáj visszafordulnom, nem maradhatok ennek az órának a keretében, mert úgy érzem, hogy fogyó esztendeim után mégiscsak az öregségnek azon a fokán állok, ahol a tanácsadás, a jókívánság, a munkára serkentõ könyörgés éppen most kellene részemrõl elhangozzék. Engedjétek meg, hogy Isten házában kegyelettel említsem föl mindazokat, akik nélkül itt ma ez a maradék közösség sem létezne. Föl kell említenem az õ alakjukat, példamutatásukat, annak a jövendõnek az érdekében, amelyet nem látunk még eddig világosan Pusztakamaráson, a Mezõségen és a szórványmagyarság világában, nem láthatunk még világosan, mert nem világosak a cselekvési lehetõségeink mindenütt, bár az erdélyi magyar politikai cselekvésnek a vezetõje Markó Béla, akinek a munkásságában ez most történelmileg is szerencsésen és hasznosan ötvözõdik, jelen van és ez a mi biztatásunk jeléhez kapcsolódó jelenlét. Folytatása a IIIIIIV. oldalon
II
2002. június
2002. június
Sütõ András ünnepi beszéde Folytatás az I. oldalról tiltsátok el õket, mert ilyeneké az istennek orMégis, mégis azok a sötét felhõk, amelyek szága. Gondoljátok el, milyen érzéssel olvasom fölöttünk, mint nemzeti közösség fölött léteznek, én nagyapám kezeírását, akkor, amikor már arra köteleznek bennünket, hogy komor gon- nincs az az egy gyermek, akivel a mi magyar dokat is fölemlítsünk, azokra emlékezve, akik- elemi iskolánkat tovább folytathatnók. És milyen nek én azt köszönhetem, hogy mostan itt va- érzés kerít mindannyiunkat hatalmába, amikor gyok. Az idõ úgy elmúlt, hogy szemüveget is a Székely Gergely családjára emlékezve, akár cserélnem kellett ahhoz, hogy kimutatást, év- a jelenlévõ kamarásiak a saját családjukra számot, nevet ki ne felejtsek, mert én a kegyelet emlékezve ilyen névsorokra gondolnak, hogy jegyében akarom mindannyiotok figyelmét fel- voltak 1897 és 1900 között újszülöttek tizenhívni arra, hogy ha mi itt Pusztakamaráson nem egyen ebben a székely faluban, mert székely vesszük számba szükséges komolysággal, drá- falu Pusztakamarás, a legõsibb székely terület. maisággal és kegyeleti hálával is, meg a pél- Akkor ilyen névsor született a családban, hogy damutatás átSárika, Mavételével azt a riska, József, világot, amelyIstván, Erbõl most kisozsébet, Gerdor bennünket gely, Ilonka, a történelem, Esztike, Zsóakkor a jövõnk fika. Sorsom is problematimegengedte, kus és nehehogy valazebben megmennyiükkel õrizhetõ maegyütt az élerad. Azt hitemet éljem szem, nem érés a sors döntitek félre azt, tése folytán ha személyes megadatott példával próennek a gyöbálom érzékelnyörû névsortetni ennek a nak az utolsó mi pusztakaviselõjét, Szémarási magyar kely Esztert közösségünkutolsó útjára nek a felfelé kísérnem, ívelõ szaka- Az írófejedelmet a költõfejedelem is személyesen köszöntötte; nyolcvanhét szát és a zuha- Kányádi Sándor kezében az Irodalmi Jelen legutóbbi száma éves koránásait is. Amikor Székely Gergelyt és Dezméri ban. Vajon lehet-e olyan merész álmunk, hogy Máriát, anyai nagyapámat és nagyanyámat eml- ennek a névsornak nem a teljességét, csupán ítem, amikor azt említem, hogy az õ bib- egy részletét tudjuk újból megálmodni és ideliájukban, az elsõ oldalon, Márk evangé- költöztetni a faluba? És ne legyek igazságtalan liumának szavai olvashatók, amit ti is ismertek. csupán az anyám irányában, mert apámra is Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne ezzel a kegyelettel kell gondolnom. Mert õk
voltak így 1892 és 1910 között kilencen testvérek és életben maradtak hatan. És hívták õket eképpen: András, Katalin, Ágnes, Juliska , Anna és László. És õk emlékbe költöztek mindannyian és elvárták valamennyien tõlünk, utódaiktól, hogy a gyermek helyét teremtsük meg az életünkben. Ezektõl kaptam én olyan indíttatást, amely meghatározta azt is, hogy mi légyen az a gond, amit fel lehet és fel kell karolni a jövõre nézve. Hogyha az említett évszámokat megismételjük, nagyon könnyen megállapítható, hogy az a hatalmas zuhanás mikor és talán minek a következtében támadt a mi sorsunkban. 1897 és 1919 között élte Magyarország a legtragikusabb éveit, és 1920-szal kezdõdõleg került új fõhatalom alá, Trianon döntéseinek következtében élt olyan nyolc keserves évtizedet, amelyben az élet fenntartásához szükséges erõi is megcsappantak, nem csupán a lehetõségei. Amikor a testi, lelki nyomorúságot biológiai lehanyatlás, a lelki erõnek is a megtörése követte, mert rabságban, üldöztetésben és közösségi halálra ítéltetésben, ami a nyelvet, kultúrát és múltunkat illeti, a család felvirágoztatásának a folyamata is megtörik. És ahol tizenegy gyerek volt Trianon elõtt, ott hat gyerek lett Trianon után, majd azután három gyerek lett egy politikai elnyomatás idején, majd aztán lett egy-gyerek néhány családban és azután lett egy sem. Amikoris a teljes üresség költözött be némely házasságba. Kegyelettel kell visszagondolnom most, itt az Isten házában, ahol elõször szavaltatott engem Tóthné V. Ida tanítónõ, ahol elõször szólaltam meg közösség elõtt dobogó szívvel és szoruló torokkal. Ugyanúgy említem Tóth Károly kántort és tanítónkat is, aki ha megállt négy-öt magyar elõtt, akkor én már meghallhattam messzirõl is, arról beszélt nekik, hogy Magyarország történelmét akkor is ismernie kell a pusztakamarásiaknak, hogyha ezt az országot már nem úgy hívják. Akkor is ismernie kell, ha szájba verik érte. És ezek az emlékek ragadtak meg bennem oly módon, hogy harminc-negy-
ven esztendõ után is egy-egy mondat erejét jelentették írásaimban, hogy mondod-e még? Mondom. Akkor is, ha a fogainkat verik ki az igazságért. Kegyelettel emlékezem Istók Sándorra, a lelkészünkre, aki gyönyörû monográfiában próbálta fölmérni ennek a kis közösségnek a történelmi hullámzásban alakuló népesedését, a kiszakadó erecskéket ebbõl a kis tavacskából, mert ilyen ez a mezõségi világ, tele van tóval, majdnem ezer van, mint Finnországban. Aggodalommal és reménnyel iktatta az újszülötteket és számolta az elhunytakat és próbálta ebbõl a jövõt kalkulálni. Kegyelettel gondolok Jenei Sándor jótevõmre, aki nélkül nem jutottam volna el Nagyenyedre és a Bethlen Kollégiumba, aki nélkül nem indítottak volna el engem szekérrel Kissármásig s onnan pedig vonattal indulva. Itt elsõ alkalommal találkoztam az iparnak ilyen csodájával. Kegyelettel emlékezem ennek az asztalnak a közelében egy másik asztalra gondolva, az Úr asztalára, amelyet innen a század banditizmusának a jegyében a lelketlenség és az istentelenség tombolása következtében képesek voltak innen ellopni, s amely nem azért volt nevezetes asztal, mert itt kereszteltek engem is. Én Szász Ferenc tekintetes uramra gondolok, aki keresztapám volt, s akinek nagyobbik lánya kilenc évesen tartott itt engem
III
keresztvíz alá, édesanyja nem lévén már Pusztakamaráson. Az emlék, a hagyomány, hogy Szász Ferenc és lánya a jobbágyivadék gyerekét itt keresztelte, több a puszta emléknél. Mert azt jelzi, hogy itt, a Mezõségen mindenkor tapasztalható volt a mélység és a magasság egyazon igyekezete egy nemzeti cél felé. Itt mindig tapasztalható volt azoknak az elkötelezettsége, akik ezt a templomot építették, akiknek neveit olvashatjuk, akiknek csontjai porladnak alattunk, akikre ugyanolyan kegyelettel kell gondoljunk, mint a jobbágyaikra, akiket 48-ban felszabadítottak s akikkel a kisebbségi létben rendkívüli gonddal és figyelmességgel fogtak össze, mert a nemzeti A református templom, ahol a beszéd elhangzott gond fontosabb volt számukra, mint a szociális. A Mezõség viszonylatában jelenséget érzékeltetni. Kegyelettel gondolok nyugodtan elmondhatjuk, hogy az urak nagy itten mindazokra, akiket mint földbirtokosokat, részénél a nemzeti gond fontosabb volt a mint a magyar nemzet kiváló erdélyi fiait, 1944 szociális gondnál. Sokat írtam én errõl és pró- körül megcsúfolt, meggyalázott minden olyan báltam ezt a sajátosan erdélyi magyar történelmi erõ, amelyet vagy hadseregnek neveztek, vagy többségi hatalmi képviseletnek. Mai napig is tisztázatlan Pusztakamarás lakossága elõtt úgy, mint az egész Mezõség veterán magyarjai elõtt, hogy milyen páratlan, embertelen cselekvéssorozat után szüntették meg, semmisítették meg Erdélyben a földbirtokos réteget, az arisztokráciát, amelyrõl annak idején Németh László is azt mondotta, hogy osztályként megszüntetni régi, sokat vitatott kérdés, de emberként és személyiségként megsemmisíteni, az már elfogadhatatlan, a humánum embere nem fogad el semmilyen esetben sem ilyen történelmietlen megoldást. A kezemben járt gyakorta egy kis könyv, amit 1945ben adtak ki, s amely közvetlen módon foglalkozik a Mezõséggel, Pusztakamarással és környékével. Szólnom kell éppen azért, mert a hetvenöt esztendõ után már több a bizonytalanság a jövõ esztendei vagy azutáni szólásra, mint a Messzirõl jött és helybéli ünneplõk körében hetvenes után. Hetven éves fõvel még mond-
IV
2002. június
2002. június
hattam kissé tréfásan, hogy kiragasztom a homlokomra, hogy öregség miatt zárva. Nem biztos, hogy a nyolcvanas évfordulón ezt még kiragaszthatom, ezért kell elmondanom Önöknek azt, ami rendkívüli módon foglalkoztat engem, mindaddig, amíg nem tudok írásban is igazságot szolgáltatni falum és környéke földbirtokosainak, akik hivatalos körökben, állami politikai és kulturális körökben, például, ha Wass Albertrõl van szó, egyebet nem állítanak, mint fasiszta, tömeggyilkos meg hasonló jellemzések, miközben mind olyan emberek voltak egytõl egyig, akik a népfenntartó gondokban osztoztak vagy írókként, mint Wass Albert, tudósokként, mint Szász Ferenc tekintetes uram, aki mezõgazdasági ügyek doktoraként nevelte az erdélyi magyarságot. Azt írja az említett könyv szerzõje, akit úgy hívnak, hogy Mathias Karp, aki a bukaresti zsidó közösség képviselõjeként vett részt a Mezõségen olyan perekben, amelyekben magyar birtokosokat ítéltek el; azt mondja, hogy szeptember 16-án 126 zsidót végeztek ki valóban fasiszta magyar katonatisztek parancsára. Ennek a vizsgálatnak az alapján jutottak el egy olyan abszurd hazugsághoz, hogy bûnösnek mondtak ártatlan helybeli embereket. A kolozsvári
népbíróság bûnösnek nyilvánította Bíró Józsefet, aki itt Szilváson gazdálkodott, Betegh Sándor grófot Bágy községbõl, Kemény Béla kamarási grófot, aki soha életében nem ártott senkinek, mindenki ismerte, barátja volt a pusztakamarási román és magyar népnek, hasonlóképpen marasztalják el Majtényi Istvánt, hasonlóképpen Vasmond Károly grófot és fiát, Elemért Kiscégrõl, Bethlen Dánielt, s mint késõbb kiderült, Wass Albertet, akit halálra is ítéltek. Egyetlenegy szempont alapján, azonnali ítéleti hatállyal megfosztották õket összes vagyonuktól, birtokaiktól, lakásuktól. Ez alkalommal gyönyörû máglyatüzeket is lehetett rakni. Így égették el Kemény Zsigmond könyvtárát és elégették kéziratait. Kegyelettel emlékeztem azokra, akik elindítottak engem gyermekkoromban, kegyelettel emlékezem arra a Kemény báróné Lola asszonyra, aki ágynemûvel ruházott fel engem, hogy elmehessek a kollégiumba. Kegyelettel emlékezem azokról a papokról, lelkészekrõl, tanítókról, akik segítettek engem a szellemi felemelkedésben. Azért emlékeztettem az 1945-ben meghurcolt áldozatokra, mert amiként a múltat meghamisítva nem cipelhetjük tovább, azonképpen a jövõt sem képzelhetjük el úgy magunknak, hogy az említettek javait, a
nekik visszajáró földbirtokot, kastélyt és minden értéket vissza nem szerezzük nekik, mert akkor önmagunkat csonkítjuk meg közösségként. Mert nem az õ személyi jólétüket fogja szolgálni Pusztakamaráson sem, ahol jól tudják, hogy ugyanilyen követelményekkel lehetséges a mi anyagi alapjainkat, a község anyagi alapjait megerõsíteni. A pusztakamarásiak tanúsága is lehetõvé teszi, hogy ezek az ártatlan áldozatok felmentést kapjanak a törvényesség útján. Felhasználom ezt az alkalmat, hogy Markó Béla szövetségi elnökünk jelen van és az RMDSZ figyelmébe ajánljam a Mezõségnek és a szórványmagyarságnak ezeket a gondjait. A mi jövõnk és a ma még hiányzó iskolánk nem képzelhetõ el máskép, csak azoknak az anyagi javaknak a biztosításával, amelyek nélkül itt a jövõt csak álmodhatjuk, de megteremteni nem tudjuk. Befejezésül, drága rokonaim, drága költõ- és íróbarátaim, nagytiszteletû lelkész urak, azt a reményemet szeretném megerõsíteni, hogy lesznek, akik majd helyettem talán többet, jobbat cselekszenek, lesznek, akik szebbet, jobbat fognak írni. Engem mindig megáld majd az a nyugalom, amellyel én innen a közelbõl mindezt figyelni fogom. Köszönöm szépen.
Kinde Annamária
Szandra May az épületben
A sötétbõl valahová. Átrendezett árnyék csupán: Forgó lámpák és díszletek.
És nem tudod, és nem tudod, Nem tudja õ, nem tudja más. Tûnõ vágyképek foglyai:
Suhanó árnyak, motyogás, És elforog, már ott se volt. Igaz: üres cseber a szó.
Kerengünk, míg a karzaton Kék bogár mászik, csillogó. Nem néz szemünkbe, nem bizony.
A hangja zengõ, átölel, Nyár izzik benne, Perzsia, És odakint a tél zizeg. A teremben sznoblessz feszeng. Patkányméreg és bolhapor: Ünnepi szavak állaga. Pfû, a foájéban fogadás: Fûrészpor ízû ételek, Sok böfögtetõ buborék. Míg azt hiszi, rá hull a fény, Ott mondikál és mosolyog. Hová lesz aztán, nem tudod. Hogy milyen az a takaró, Milyen az ágy, a reggeli Arc a tükörben, nem tudod.
Eszter királylány végül megpihen Elalszik a versben már hazudni is fáradt szelleme szintúgy szépül királyi új ruhának nem küldik már csak hívják a bensõ hangok egyre herripottert olvasván biz nem jut fel a hegyre nem láthatja mint egykor Dante hogy mi szép ott képernyõt igézvén míg versben elalélott
Pusztakamarási táj kilátás a szülõi ház udvaráról
sehova sem megy aztán vacsorát fõz a versben azték harcos lesz édzsofempájerszben
Hevesi József
ACTION GRATUITE napba néztél rám találtál leszakadt a gombom hallgatásod árkádjai alatt kardot ránt a kíváncsiság szemedben kérdés villan válaszom igazát tenyeremben hordom
E 15 te köldökzsinór-háló Európa körül várod-e a nyarat hogy megstoppoljanak
HAIKU áhított forma olyan mint egy jólszabott ruha irigyelt
SZÉLJEGYZET EGY FAKERESZTRE alulírott elsõszülött vagyok ezeríziglen szenes vizet itattak velem meg kancatejet és cigánykereket hánytam jámbor kereszt helyett a komák majd letudnak egy koccintással
ARCCAL HAZAFELÉ csak állok a parton zsebre dugott kézzel a víztükör sima azt hinnéd száraz lábbal átmehetsz rajta
V
VI
2002. június
2002. június
Vizsgaelõadás, kétszer Bevezetõ helyett
Ellentmondásos helyzetet szül, ha a firkászok, különösképpen szûkebb pátriánkban, vagyis a romániai magyar színjátszás prérijén, egy-egy fõiskolás elõadásról kell, hogy írjanak. Pontosabban: azokról a kisebb-nagyobb produkciókról, amelyeket színis növendékek hoznak létre színésztanáraik vezetésével, szerencsésebb esetben rendezõ szakos kollégáik vagy már pályán lévõ dirigensek közremûködésével. Bár elõadásként tálalják a fent említett alkotásokat, a kritikusok hajlamosak elnézõen mosolyogni olyan hibákon, amelyeket hivatásos társulatok részérõl egyenesen fölháborítónak találnának. Mindig fölmenti a tanoncokat az a tény, hogy még csak most kezdik..., majd kialakul..., van közöttük tehetséges..., stb., stb. Természetesen etikusabb, ha az ítész elmondja a szakirányítónak meglátásait, mint hogy ha szõrös szívvel tollat ragad, és nyilvánosság elõtt ecseteli az elõadás (vagy az annak becézett valami) jó és rossz vonásait. Hasznos lehet a kritika, de ehhez a színiseknek meg kellene tanulniuk, hogy az a színházi ember, aki írása által igyekszik jobbá, szebbé, érthetõbbé tenni az elõadást, nem az érzékeny fiatalokat akarja porba sújtani, ha negatív dolgokat (is) megír. Végzõs színész-osztályok esetében a IV. éves vizsgaelõadások már többrõl szólnak, mint a legutóbbi produkció óta elsajátított ismeretek, technikák gyakorlati bemutatása. Modern szóval élve: PR-anyag egy-egy ilyen végzõs elõadás, névjegykártya és bemutatkozó, csomagolás az áruba bocsátott portékán. Ne gondoljon senki rosszra: nem élõ hússal való kereskedés a fõiskola, de a színházak igazgatói és fõrendezõi többnyire a IV. éves elõadások megtekintése után ajánlanak (vagy nem) szerzõdést a végzõsöknek. Különösen fontos tehát, hogy a legelõnyösebb fényben jelenjen meg mindenki, hogy legjobb képességei kerüljenek elõtérbe. Bár ezek a produkciók már majdnem-elõadások, azért még mindig körültekintõen kellene megközelíteni õket: pontosan a fent említett propaganda-attribútumok miatt a rendezõ gyakorta túlértelmez mellékszereplõket, csak azért, hogy mindenkinek arányosan jusson szereplési lehetõség. Más bevált módszer, hogy a nagyobb szerepeket duplán vagy triplán
nézõtér
osszák ki, hogy az évfolyamról sorra mindenkinek lehetõsége legyen elõtérben is, háttérben is remekelni. A sokféle tendencia arra szolgál, hogy ha más nem is, de az kiderüljön a végzõs produkció során, ki érett már meg a színészi pályára, ki tehetséges, ki rendelkezik értékesíthetõ képességekkel, és ki az, akire egyik színház sem vevõ. A hibázási lehetõség viszont még ilyen körülmények között is fönnáll, hiszen nincs ráírva egy-egy növendék homlokára, hogy mikor válhat érett színésszé, mikor lehet majd elõadást vagy jelenetet bízni rá, illetve az sem derülhet ki, hogy ki lehet majd az a rendezõ, aki az alkotó munka során kihozza belõle a maximálist, ki farag majd igazi színészt belõle. Volt és van rá példa, hogy négy diákév alatt sem kerültek középpontba olyan fiatalok, akik mesterre lelve egy-egy rendezõben, minden elméletet és elõítéletet ledöntöttek. Csak az idei évadot tartva szem elõtt, két meglepetést is ért ilyen értelemben: Péter Hildáról végzõs elõadása alapján nem gondoltam volna, hogy megállja majd a helyét a sepsiszentgyörgyi színháznál, de a Bocsárdi László által rendezett Ilja próféta címû elõadásban tiszta, erõs alakítást nyújtott Olgaként, és beszédhibája sem volt már annyira zavaró, mint fõiskolás korában. Kézdi Imola a legutóbbi meglepetés, ugyanis õ három éve végzett, több fõszerepet is játszott pályafutása kezdetén, de azt az erõs színpadi jelenlétet, amelyet a Kolozsvárott bemutatott Fehér tûz, fekete tûz címû elõadásban tanúsított, azt hiszem sokan nem nézték ki belõle, de David Zinder izraeli rendezõ meglátta benne a nagy szerep lehetõségét. Az, hogy milyen csomagolásban bocsátja áruba termékeit, milyen elõadásban mutatja be a végzõs színiseket egy-egy iskola, hihetetlenül összetett probléma, melyet elemezni és értelmezni meghaladná a jelen írás kereteit. Két romániai magyar színésztanoda az ötven éves hagyománnyal rendelkezõ marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozata és a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán tíz éve magyar nyelven (is) mûködõ színház tanszék produkciójáról szólunk a következõkben, kerülvén az állandó hivatkozást arra, hogy létrehozói végzõs színisek.
Konditerem és tyúkketrec Aki szórakozásra vágyik, és a marosvásárhelyi Fõiskola útjába esik, térjen be a Stúdióba, a Lüszisztraté elõadásra. Arisztophanész komédiája az ókori Athénben játszódik, a peloponészoszi háború idejében. A város asszonyai megelégelik, hogy a sok csata miatt alig láthatják férjeiket, ezért Lüszisztraté javaslatára összefognak az ellenséges városállamok asszonyaival, hogy nõi fifikával véget vessenek a nehéz évek óta dúló harcoknak. A hatásosnak bizonyuló stratégia: megtagadják férjüktõl a házastársi kötelességet, és mindaddig sztrájkolnak, amíg azok békét nem kötnek. A XXI. században kissé naivnak tûnik a darabbeli összeesküvés, Arisztophanész nyelvi obszcenitása is ártatlan a mai szókimondó világban, a politika, a háború éles bírálata élét veszíti, és még annak sincs aktualitása, hogy az államirányításban meg a világ dolgaiban csak a férfiak vehetnek részt. A komédia célja viszont soha nem volt a direkt módon történõ figyelemfelkeltés. Ebben az esetben is a színmû
csak kanavász, melyre, bátran használva a kínálkozó anakronizmusokat, föl lehet építeni az örökérvényû férfi-nõ ellentét nevetséges mozzanatait. Az alkotók kegyetlenül bánnak mindkét nemmel: a nõk kondi-teremben adnak találkát egymásnak, ahol súlyozással és tornászással formálják testüket vonzóvá. A szent eskü nem borostömlõ körül zajlik, hanem ügyesen álcázott (szürkére festett), mégis felismerhetõ Coca-colás palack jár kézrõl kézre. A következõ helyszín egy tyúkketrecre emlékeztetõ doboz, a darab szerinti Akropolisz, ahonnan papírgalacsinokkal és mûanyag flakonokkal bombázzák a férfihadat. Az elõadás további jeleneteiben is a jelmezek és a kellékek teszik humorossá a banális színpadi történéseket: szellemesek a sisakként funkcionáló nõi táska és a szerelemre éhes harcosok phalloszát szimbolizáló, hosszú szivacs-fejdíszek.
Szerepformálási nehézségek nem merülnek föl a darab könnyed mûfaja miatt. Simon Tünde Lüszisztratéja energikus, értelmes mai nõ, akinek senki nem állhat útjába, Tamás Boglár butácska, kihívóan öltözködõ és állandóan vágyakozó Kleonikét mutat be, Gecse Noémi Mürrhiné szerepében eljátssza a ravasz, bájaival csábító, aztán ellenálló és a férjet cserben hagyó nõt. A férfiak közül Kinésziásznak (Szûcs Ervin) jut fontosabb szerep, õ a kangörcsben szenvedõ férj, aki nem átall megalázkodni és nõjének könyörögni, hogy térjen jobb belátásra, hagyja ott a bolond nõk hadát. Kisebb szerepekben végeznek tisztességes munkát Dálnoky Csilla (Lampito), Lung László Zsolt (tanácsos), Csernyei Rudolf (Drakész), László Attila Péter (Philurgosz és spártai hírnök), Molnos András Csaba (Manész és spártai követ), Boros Mária és Bálint Éva (mindketten II. éves hallgatók). A békeszerzõdés létrejön, mindenki visszatérhet szeretett hitveséhez. Tanulság: legyen háború vagy béke, a nõ és a férfi nem tud meglenni egymás nélkül.
A játék öröme A Kék, kék, kék címû Egressy Zoltán darabot Kolozsvárott lehetett látni néhányszor, az Állami Magyar Színház színpadán kialakított stúdió jellegû játéktérben. A nézõket félhomályba burkolt, udvarra emlékeztetõ kép fogadja. Két rozoga bódé sejthetõ, az egyik elõtt õsz hajú, cirkuszi tányért pörgetõ nõ. Tantusznak hívják, tudjuk meg késõbb, és õ a legidõsebb a vidéki, jóformán amatõrökbõl álló kis cirkusz-truppban, amelyrõl az elõadás szól. Blénessy Enikõ szerepértelmezésében Tantusz testileg, lelkileg, szellemileg ronccsá vált ember, egykori cirkuszkirálynõ, akinek legfõbb éltetõje a nosztalgia, az egykori sikerek, amerikai szereplések. Hamarosan megtelik élettel a két bódé által közrefogott tér. Prézli (Sinkó Ferenc) reggeli edzését végzi, Cacala (Vindis Andrea) kávézik, Tera (Szabadi Emõ) az ebédet készíti, Fil (Molnár
köznapjait kitöltõ konfliktusokat. De mikor a porondon vannak, nyoma vész az intrikáknak, az elõadás válik a legfontosabbá. A darab konfliktusai hétköznapiak, a történet drámai töltete nem annyira erõs, hogy a vázlatosan megrajzolt figurákat mélységükben is megmutatná a darab. A zsonglõrmutatványok, akrobatikus számok, bûvészkedés és a bohóctréfák kidolgozása, bemutatása, pontosabban az elõadás az elõadásban bizonyult a produkció legdinamikusabb részének. A keret-jelenetek sematikusak, botorkáló ritmusban zajlanak. Összetett szerepformálásra a Filt alakító Molnár Leventének nyílik lehetõsége. Fil a trupp vezetõje, az õ vállára nehezednek a döntések, õ irányítja a kis csapatot, neki kell gondoskodnia jóformán mindenrõl. Molnár Levente megtalálja a határvonalat az elõadás stílusa által diktált önfeledt játék és a
Manases István, Szabadi Emõ, Szalma Hajnalka, Sinkó Ferenc, Vindis Andrea Levente) és Bláz (Manases István) plakátolni voltak, Totó (Tyukodi Szabolcs) alig ébred másnaposságából, Indigó (Flórián Róbert) már a reggeli órában közhelyeket keres detektív-regényéhez, melyet hobbyból írogat. Betoppan Eperke (Szalma Hajnalka, III. éves) is, õ a legfiatalabb a társaságban, és õ az, aki legkevésbé érti a kis csapat hét-
lélektani realizmus jegyében fogant szerepformálás között. Konferansziéként, majd a bohóc szerepében
VII
jó improvizáló, nem jön zavarba a váratlan helyzetektõl és talál poénos megoldást a bakik elkendõzésére. Fil ellentéte a darabban Prézli, aki szeretné átvenni a hatalmat idõsebb társától. Sinkó Ferenc mindig elégedetlen, többnyire nyílt kártyákkal játszó intrikust formál a szerepbõl, és hogy alapja legyen
Molnár Levente ama elõadásbeli kijelentésének, hogy õ az egyetlen, aki tanult cirkusz-artista, akrobata és zsonglõr számai (különösen az égõ buzogányos mutatvány) igazi porondon is megállnák a helyüket. De a mindig italozásról álmodozó Totó is ügyes zsonglõr és vérfagyasztó állatidomár (szinte hihetetlen, de valódi kígyó tekereg rajta hosszú percekig), a detektív-történetekkel próbálkozó Indigó talpraesett tornász és bûvész, mamlasz Bláz zsonglõrként, Eperke pedig légtornászként lép fel. Az elõadás bája, hogy a szöveg megengedi a kisebb-nagyobb bakikat is, lévén, hogy a Filadelfia Cirkus amatõr társaság. Az elõadás végére kiderül, hogy (Prézli kivételével) mindannyiuk számára a játék legfontosabb, és ha elmarad az esti közönség gyér tapsa, akkor is van lelki erejük újra meg újra eljátszani a kopott kellékekkel, csak úgy maguknak, mert örömöt okoz az együtt- játszás.
Útravaló
Kívánjuk mindkét végzõs osztálynak, hogy legyen alkalmuk sok évig örömmel játszani, hogy találjanak egészséges alkotó környezetet azoknál a társulatoknál, ahová majd szerzõdtetik õket, és legyen szerencséjük nagy mesterekhez! HEGYI RÉKA
Marosvásárhelyi színmûvészeti Egyetem, Szentgyörgyi István Tagozat Arisztophanész: Lüszisztraté Osztályvezetõ tanár: Ferenczy István Rendezõ: Csáki Csilla f.h. mv. Dramaturg, jelmeztervezõ: Kiss Zsuzsanna f.h. mv. Díszlet- és jelmeztervezõ: László-Balizs Ildikó Tánc, akrobatika: Pancu Liviu, Rokaly Vilmos
Babeº-Bolyai Tudományegyetem, Színházmûvészeti tanszék Egressy Zoltán: Kék, kék, kék Osztályvezetõ tanár: Hatházi András és Szilágyi-Palkó Csaba (tanársegéd) Rendezõ: Szilágyi-Palkó Csaba Koreográfus. Jakab Melinda Akrobatika: Borsos Levente Cirkuszi szakirányító: Richard Proctor
CMYK
VIII
2002. június
2002. június
Gondolatok Böszörményi Zoltán új A közöny, az elidegenedés, az egyes emberek magáramaradottsága mint társadalmi jelenség már több mint egy évszázada foglalkoztatja a modern irodalmat, de az utóbbi évtizedben, a globalizáció elterjedésével még inkább elõtérbe került mind a jelenség, mind annak mûvészi ábrázolása. Ott áll a kicsi ember, arasznyi létével, egyedül, a közömbös, az érzéketlen nagyvilággal szemben. Ez az alaphelyzet mindenkit szíven üt, de legeslegjobban a korszak tehetséggel megáldottmegvert mûvészét, akinek neve már ismeretlen, alkotása csak múzeumi tárgy a falanszterben, ahogyan azt a nagy Madách száznegyven évvel ezelõtt megjósolta. korinthoszi serleg vagyok/ ha rámtalálnak/ múzeumba visznek/ hetente letörlik rólam a port írja Böszörményi Zoltán Lászlóffy Aladárnak ajánlott versében. Hiszen ki olvas ma verset? Kit érdekel rohanó világunkban az arasznyi léttel rendelkezõ tehetség érzés- és gondolatvilága, különös szimbolikája? Egyáltalán létezik még az embereknek egy parányi, elenyészõ kisebbségben lévõ, csodabogárszámba menõ csoportja, amely érdeklõdik a mûvészet iránt? De mit tehet a született tehetség, ha Adyval szólva hívja az acélhegyû ördög? Írtam, mit is tehetnék? A költõ ír, a macska/ miákol és az eb vonít s a kis halacska /ikrát ürít kacéran. írja Radnóti Miklós egy olyan korban, amelyben õ sem számíthatott meghallgatásra. Belsõ kényszer az írás, az egyetlen értelmes cselekedet, a vigasztaló az önkényuralom idején is alkotó Arany János számára is. A költõ ír, a festõ, a szobrász, a zeneszerzõ alkot, hiszen a mûvészet egyidõs az emberiséggel, és csak azzal együtt tûnhet el.
Ezek a gondolatok ott rejtõzködnek Böszörményi Zoltán új verseskötetében* is, bár tudja, hiszen értelmével, élettapasztalatával, tárgyilagos megfigyelõképességével pontosan érzékeli azt a közönyt, amely a világból árad minden tehetség felé: napi tizenhat órán át/ hatalmas hegyeket cipelek/ a világ egyik végébõl / a másikba/ eddig még soha senki meg nem kérdezte/ ezt miért teszem írja Közöny címû versében. A városnézõk megcsodálják valahol a világban a szép panorámát nyújtó Haydn teret, de senki sem tudja, (azok sem, akik elnevezték), ki volt az a Haydn, csak megtetszett nekik az elõkelõ hangzású név (Városnézõk). A mai csodák, az automaták, melyeknek fizetõ vendége az arizonai cowboy, feledésbe merítik a nürnbergi éj zenéjét is (Nürnbergi éj). (Engedtessék itt meg egy megjegyzés: nemrég egy kereskedelmi televízió népszerû mûsorának vezetõje azon töprengett, hogy A nürnbergi mesterdalnokok szerzõrõl szó sem esett operett-e vagy talán mégis opera...) Nem kíváncsi a világ a békés egyiptomi piramisokra sem (Egyiptom), sõt, Jónás próféta neve sem jelent már semmit: bár ötezer éve ül a parton (Jónás). Ki törõdne akkor az egykori kisemberrel, a múltbeli zongorahangoló Schmidt Tóbiással (akirõl költõnk néhai magyartanárától, Ficzay Dénestõl hallott), mert senkinek sincs kedve ilyenkor zongorát javítani/ más jár itt az emberek fejében/ már akinek még megvan/ mert igencsak dúl most a fejet röpítõ masinák divatja (Levél Schmidt Tóbiástól). Mert nemcsak a régi és újabb alkotómesterek nevének és mûveinek feledésbe merülését hozta el a modern kor falansztere, hanem az egész emberiség uniformizálását
*aranyvillamos második szakasz, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2002
is. Ezt érzékelteti a költõ Falak címû versében, amelyben a ,,kövér fal az egész világot körülöleli, elhatárolja, egyformává teszi, amíg valakibõl ki nem fakad a csodálkozó felkiáltás: nézzétek, gyerekek/ még zászló is leng rajta! A népek elfeledik múltjukat, eredetüket, hacsak valami jelképes emlék véletlenül nem idézi azt fel számukra (Századvégi jászok). Az uniformizált, globalizált világ elidegeníti egymástól az egyszerû, mindennapi embereket is: jön velem szemben/ rámköszön a szomszéd/ ajkamra szalad/ a hetes számú bájmosoly/ fortisszimó/ én: kalapot le/ (ez most nincs)/ õ: kalapot fel (neki van)/ ó ez a józan/ mozdulat/ a reflex/ indulatos mértanképlete írja Ismerõseim címû versében. Persze, napjainkban még az ilyen lélektelen üdvözlés is ritkaságszámba megy, a szomszédok, a barátok, már irigy ellenségekké váltak (Házavatás). A ma embere saját otthonában sem érezheti biztonságban magát, a falak nem nyújtanak menedéket azzal, hogy legalább az éjszaka álmait megõriznék. Másnap ébredéskor: hektárnyi másnaposság/ lep meg/ mellém ül/ nagyokat hazudik/ a reggel (Kipihent falak). Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a Tegnapról maradt falásnyi kedvem címû költeménye is: s gondjaim meggémberedett tücskei/ mint hatalmas kerekasztalt/ ülik körül/ tegnapról maradt/ falásnyi kedvem. Ilyen sóhajtva ébred a reggel a Légbölények címû versben is. A napi gondok bár néhány versben szimbólikusan felnagyítva jelennek meg nagyon is általánosnak tûnnek: kádamban krokodil fürdik szõnyegemet felperzseli a nap szól a telefon hümmögnek a vonal túlsó végén könyveimet szél lapozza idegen kezek beszegzik ajtómat most csak mozdulni mozdulni mozdulni merjek (Mozdulni mozdulni) Jelképes a hideg, a kietlen, közömbös, elzárkózó világ és a szeretetre, melegségre vágyó kisember kiáltó ellentéte is (Kabátom alól kinéz a meleg), de (hiszen a ma-
verseskötetének olvasása közben gánynak is vannak fokozatai) a szülõföldjét kényszerûségbõl elhagyó ember fájdalma is, akinek az eleven madarat, a szót, az anyanyelvet is magába kell fojtania (Menekülttáborban). Elidegenült világunkban nem nyújt már örömöt az ajándékozás sem (Az ajándék), sõt, olykor még a szerelem sem lehet igazi menedék, mert a tél, a fagy kietlen világában megdermed a szépség is (Didergõ tulipánok). A szerelmespár, a Mi összeforrt ugyan, de a mindenség veszélyei elõl lélekszakadva menekülnie kell (Lélekszakadva). A költõ azonban ha áttételesen is mégis reménykedik a szépség, a szerelem diadalában: mert gondolom a rétet/ most már átballaghat rajta/ a tavasz/ és készen benne/ az illat/ a szín/ a virágzás/ a naplemente szomorúsága/ a te beleegyezõ/ bólintásod (Virágzás). Jóllehet a szerzõ éretten, tárgyilagosan veszi tudomásul a valóságot, amelybe beleszületett, ez korántsem jelenti, hogy ellenállás és ellenvélemény nélkül törõdik bele a megváltoztathatatlanba. Az igazi költõ a tények puszta regisztrálásával is tiltakozik, de ars poeticáiban még erõteljesebb a lázadó hang: szavaktól érdes a papír fegyelmezett hatalmas ármádia elszántságot tükröz valamennyi betûarc tövisnaszád ha szemed rájuk veted könnyedén átrobog a szíveden de akkor se hajoljon földig a lelked (Ne hajoljon földig a lelked) A harang címû versben az imént kiöntött harang még forró és hangtalan, még vésik, fúrják, csiszolják, de õ türelmetlen/ már indulna/ a toronyba/ kongani. A valódi költõ számára az élet pofonjai ellen az írótoll az igazi menedék, de harci eszköz is: ezért olykor felforr bennem/ a szótlanság/ tollért iramodok/ s mint a fényreklámok/ teleírom az éjszakát (Mint a fényreklámok) Természeti, nem ritkán kozmikus jelképekkel fejezi ki a költõi elhivatottság lényegét (Csillagot építek, Égbolt apró felhõkkel, Darabokra tépve, Fõpróba). A mûvésznek az emberiséget kell szolgálnia, akkor is, ha ezt mások rögeszmének
tekintik (Kálvária), és az értékeket ahogyan egykoron Babits és Radnóti is vallotta mindenáron át kell menteni, meg kell õrizni az utókor számára: ha egyszer elindul az aranyvillamos ha az aranyvillamos egyszer elindul ha elindul egyszer a villamos aranya a tengernyi aranyat majd átmentem egy másik megállóba (Aranyvillamos) Egy elmúlt világ emléke, a gyermekkor iránti nosztalgia is erõt ad a költõnek a mai idõk közönyének elviseléséhez, bár az egykori illúziók egy része a felnõtté válással eltûnik (Pléhautó, Mese, Fel a kapaszkodón egy Benedek Elek mesében, Játék, Hócsaták, Gyergyó felõl). Nagyapjának alakját így idézi fel: kertes háza volt/ nagyapámnak/ kertes háza/ diófa alatti magánya/ most mellé ülnék/ beszélgetni/ a kertes ház udvarán/ a diófa árnyékába/ de nem tehetem/ helyettem/ a század ült mellé/ s csenddé kötözte/ az én nagyapámat (Nagyapám). Az egykori kedves emlékek egyre messzebbre távolodnak: déli harangszó épül a tájba/ szénaillatú emlék párolog/ távol/ nagyon távol tõlem (Nélkülem fogy el a messzeség). A természet és a mûvészet szépségeibõl is erõt és kedvet meríthet a mai költõ, amint azt a Brueghel, Nocturn, Virágzás, Ad Balassi vagy a Kép címû versek bizonyítják. Ez utóbbiban öröksége a falióra/ versenyt ketyeg/ Gy. Szabó/ hexaméterben írt/ metszeteivel. A kristálytiszta logika is szerepet játszik a világ megértésében vagy legalább elfogadásában. Ilyen a Logika, a Mögöttem vagy a kötetzáró Ki az aki visszakérdez címû vers: van úgy hogy egyszer vagy minden ízben csak én érzem csak ti érzitek valaki bennem valaki bennetek minduntalan visszakérdez
IX
szinte naponta megpróbálom arasznyi létemet közös nevezõre hozni a végtelennel
Böszörményi Zoltán költõi eszközei rendkívül újszerûek, egyéniek. Hangvétele tárgyias, hiszen a versek túlnyomó részében tényeket regisztrál, tényeket, amelyek önmagukért beszélnek. Ehhez az ábrázolásmódhoz fegyelmezett hang, rövid, tömör sorokból álló, központozás nélküli szabadvers-forma illik. A szerzõ eleget is tesz ennek az íratlan szabálynak, ám a szabadverseken belüli képanyaga, stilisztikai eszköztára roppant gazdag és árnyalt. Az érzelmek intenzitását általában jelképes formában tolmácsolja. E gazdag és változatos szimbolika a modern lírai törekvéseknek megfelelõen néha homályossá, azaz többértelmûvé teszi a költõi üzenetet, a mondanivalót. Gyakran tetten érhetõ az impresszionista vagy szürrealista hatás is. A gazdag költõi képanyag bemutatására szinte bármelyik költeményt idézhetnõk, de nem egészen véletlenül a következõt választottam ki: Bábel tornyán kék hangulatokkal babrál a napfény idegkeze leül mellém a székre a kép szín-szerkezete ámulom fodros mozdulatok mélypiros logikáját míg képzettársításom lélekfinom csend babrál a Bábelt építõ izotópokon (Brueghel) Az igazi versolvasóban mindig lappang egy kevés a költõbõl is, hiszen a lírai alkotást nem magyarázni, hanem érezni kell. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a modern, sõt a legmodernebb lírára, hiszen a költõ sem magyarázza, csak sejteti, sugallja érzéseit, gondolatait. Nem is teheti másként, mivel a külsõ világ lelkében tükrözõdik vissza, és ezt a tükörképet néha egyéni hangulatától, máskor általánosnak hitt tapasztalataitól, esetenként logikai következtetéseitõl függõen verseiben újból kivetíti a világba. Ha ez így igaz és miért ne volna az? akkor minden verselemzés, szövegmagyarázat, még ha logikusnak tûnik is, önkényes. DR. BRAUCH MAGDA
X
2002. június
2002. június
Balog István
Az árnyék
Egy idegen jelenlétének érzése rázta fel álmából. Reszketve kereste az éjjelilámpa kapcsolóját, de a lámpa nem akart engedelmeskedni. Az árnyék mozdulatlanul állt az ágy mellett. Alakja élesen bontakozott ki az ablakon beszûrõdõ, sápadt holdfényben. Alex szeme már megszokta a sötétséget. Dermedten meredt az árnyékra, de arcát nem sikerült kifürkésznie. - Ki ön, és hogy került ide? Mit keres a hálószobámban? Néhány másodperc szünet. - A kérdés melyik részére válaszoljak elõször? Végül fontos is az, hogyan kerültem ide? Inkább az, miért... A hang mintha messzirõl visszhangzott volna. - Ha elvinni akar valamit, hát nem találta el - mosolygott keserûen Alex. Semmim sincs. - Talán mégis... - Hallja, itt akar állni az ágyam mellett egész éjszaka? Keressen más áldozatot magának! - Nem lehet, sajnos... - De mondtam már, semmim sincs. Nyugodtan keresgélhet, és költsön fel, ha talál valamit. - Nem szükséges, már megtaláltam. De ahogy sejtem, ellenkezni fogsz. - Ellenkezni? Minek? Mondtam már, nyomorult és szegény vagyok. - Akkor mehetünk? - Hová menjünk? Éjjel két óra van! Baljós sejtelem kerülgette Alexet. Próbált felülni, de mintha valami (vagy valaki) az ágyhoz ragasztotta volna. Nem sikerült. Az Árnyékra nézett újból. Ugyanott állt mozdulatlanul. - Ki vagy? Az gyanúm, hogy... - A gyanúd helytálló szólt közbe az Árnyék. Én vagyok. - Nem igaz, te nem létezhetsz. Én nem hiszek a mesékben. - Én sem, de azért itt vagyok az Árnyék kissé elõrehajolt. Hidd el, nekem is nehezemre esik. - Feltéve, hogy igazad van, miért én? Pont engem választottál, amikor a világon nyüzsögnek a nyomorékok, súlyos betegek, magukra hagyott, hervadt öregek...Nézd, én egészséges vagyok! Csak a mandulám szokott fájni néha. - Ez igaz, de próbáld meg nem objektív módon nézni a dolgot. Sokkal bonyolultabb, mintsem gondolnád. - De még harminc éves sem vagyok! Elõttem az élet, a megkezdett terveim, a félig írott könyvek... - Alex hangja érezhetõen kétségbeesésbe váltott át. Nem vagyok még felkészülve erre. - Tudom, de nem sürgönyözhettem meg elõre a hírt. Úgysem hitted volna el. - Mi lesz velem? - Semmi. Megyünk? - Várj! És a reinkarnáció? - Hülyeség. Hit, monda, legenda, ezeket ti, emberek találjátok ki. - És te?
- Én valóban létezem. Könnyebb elképzelni valamit, ami nem létezik, mint elfogadni azt, ami van. Ennyi az egész. Alex arca sápadt volt, szemei lázasan égtek. Próbált józanul gondolkozni egy hajmeresztõ helyzetben. Az Árnyék leült mellé az ágy szélére. Közelsége hûvös léghullámot árasztott. Alex háta libabõrös lett és a hideg rázta. - Az emberiség elveivel mi van? Van ezek szerint az életnek értelme? - Nincs. Ok és okozat kérdése az egész. Ezt is csak ti, emberek beszélitek be magatoknak. Körforgás van és változás. És a lehetõségek végtelen sokasága. Alex legyinteni szeretett volna, de keze nem engedelmeskedett. Megadóan mosolygott. - Kár a megkezdett munkámért. Vagy az is relatív? A könyveim befejezetlen folyamatként fognak elkallódni. - Mondtam már, minden körforgás. Semmi sem vész el. Munkádat valaki továbbiszi. - Gondolod? - Igen. Semmi sem véletlen. Habár a ti végzetes sorsba vetett hitetek egy kicsit túlzás. Alex jéghidegnek érezte lábait. Meglátta az Árnyék rajtuk nyugvó kezét. Érdekes módon nem félt, jólesõ megnyugvás öntötte el. - Nincs lehetõségem választani vagy alkudozni, igaz? - Nincs. A határozat már megvan. Hm, lehet, kissé el is késtem. Elbeszélgettük az idõt. - És rám mi vár most? Mennyország vagy pokol? - Ne légy gyerek! Vagy hiszel a mesékben? Ez csak arra jó, hogy a létet fûszerezze: jó vagy, ide kerülsz, rossz vagy, lemerülsz. Végül pedig sehova sem kerülsz. Átlépsz a küszöbön és... VÉGE. Mint alany, megtetted a kötelességedet. - Miféle alany? És ki dönti el, mikor és hogy... - Ezek könyvelõségi problémák, komám. Én pedig csak végrehajtó vagyok. Ha tovább boncolgatjuk a dolgokat, végelgyengülésben fogsz meghalni. Alex most mér a melle körül érezte a hidegséget. Fürkészõen nézte az Árnyékot. - Azt talán ne is kérdezzem, ki ûzi ezt a groteszk játékot, melyben az emberiség a játékszer, a Föld pedig a játszótér... - Ne kérdezd! - Jó, akkor mehetünk és megfogta az Árnyék jéghideg kezét, majd szíve fölé helyezte.
XI
A Romániai Írók Szövetségének kitüntetését vehette át a fiatal aradi költõ, Karácsonyi Zsolt. Tavaly megjelent Téli hadjárat címû verseskötete elnyerte a múlt esztendõ legjobb elsõ kötetes alkotóinak odaítélt díjak egyikét. A költõ szülõvárosában õsszel mutatták be a kötetet, egy Kölcsey-csütörtökön. Gratulálunk a szerzõnek (aki mellesleg az Irodalmi Jelen kolozsvári munkatársa), olvasóinknak pedig az alábbi szemelvényekkel adunk ízelítõt a díjnyertes kötetbõl.
Legyen egy sereg
Legyen egy sereg éppen úgy, hogy te lehess a hajtó, vagy felvágott ütõerek és nád nélkül a tar tó. Tartson a táj oly dolgot el, mi tûnne már a ködbe, ha titkát sárkány nyeli el, végül visszaköhögje. Köhögés helyett oly kötés zárja be, tartsa vissza, mely nem bilincs és nem lakat, sötétebb, mint a tinta. Legyél sereghajtó mögött a jel, hogy hátravan még az elhagyott táj és szelek, a seregrõl egy emlék.
Vigília Teljesen besötétedett. Csillagok, hold, romantikus szavak, jobb nem elõszedni õket: az ég tudja ezt és teljesen sötét van. A hölgy, aki csillagok és hold nélkül fõz teát, három kanál mézet rak mind a két csuporba. Édesem suttogja miközben kockás abroszt terít az asztallapra, rá. De hiába ez.
Világnyelv?
Az érthetõ beszéd ideje is eljön. Egy nyelv amellyel a bükkfák és a tölgyek is eljuthatnak a közös nevezõ tetejére, vagy a gerincig, legalább. Egy édes lébe bemártott kanál meglehetõsen egyértelmû. Sokáig tartva mindenképpen rárakódik az íz. Világos az is: nyalni kell elõbb,
hogy megértsünk egy ilyen kanalat. De beszélni jó errõl a nyelvrõl, amíg a jelrendszer megszilárdul. Kanalak, villák és kések ízlelése. Tudni fogjuk azután mi a villa és a kés. A bükkfáról se lesznek tán homályos fogalmak. Az érthetõ beszéd ideje is eljön, ahogy a tölgyek mondanák: brwkld.
I Iove you
Literature-Planet Az irodalom bolygója
Huszonegyedik század. Az idõ rohan a végtelen felé. Mi lesz veled, irodalom ? Kis népek nagy irodalma, nagy népek kis irodalma ? Hogyan tudsz szembe szállni, gátat vetni a mindent felfaló globalizációs törekvéseknek ? Meddig él még nyelvében a nemzet, ha a világnyelv egyeduralma parancsol ? Ilyen és ehhez hasonló kérdések huhogtak a fejünk felett, miközben ki-ki próbálta bizonygatni az igazolványát: vannak még anyanyelvû könyvkiadók, folyóiratok, híres-neves írók, sorakoznak mögöttük a fiatalok, új mûvek sarjadnak a régi talajon, mely még nem meddõ, hanem teremtõ anyaföld. Tizenhét nemzet, tizenhét nyelven mondta-bizonygatta, hogy alkotni, írni kell, ha nem akarjuk eltemetni-elfeledni létünk szent alapkövét az anyanyelven írt irodalmat. Történetesen a Fekete-tenger partján, Neptun fürdõn zajlott a vita okosan szervezett körülmények között, a Román Írószövetség védnöksége alatt. Témában nem volt hiány, mint ahogyan ötletekben sem. A vélemények megoszlottak, egyben azonban mindenki egyetértett: az irodalom attól függ, hogy meddig tud táplálkozni az édes anyanyelvbõl.
Hogyan is mondhatná egy magyar fiú szíve választottjának másképpen azt a szót, hogy SZERETLEK ?! Költõ barátom mesélte, hogy egyik ismerõsét mennyire bántja, hogy unokája esetleg így fog szerelmet vallani: I LOVE YOU ! Lágyan, dallamosan, világiasan, divatosan, pedig a szívében ott zakatol, ott dübörög az utánozhatatlan, a felmérhetetlen erejû szó, a SZERETLEK ! Egy belga író azt javasolta, hogy forduljunk kiáltvánnyal az európai nemzetközi fórumokhoz, amelyekben kérjük, hogy védjék meg a globalizáció folyamatától a kis nemzetek nyelvét, s e nyelven születõ irodalmat. Állítsuk meg a sarjadás folyamatát, szólongassuk a gyermekeket anyanyelvükön, még akkor is, ha angolul tanulnak. Ízleltessük meg velük az édes anyanyelv zamatát, s könyvtárukban legyenek díszhelyen nemzeti íróik könyvei. Szorongva vettük tudomásul, hogy a globalizációs veszély nem a fantázia szüleménye. Fájó példákkal hozakodtak elõ az írók, akik közül nem is egy ott imádkozott már a sírnál, ahol anyanyelvû kultúráját temették el. Olvasók hiányában, érdek-
lõdés hiányában, közömbösségre utalva szorul vissza szinte mérhetõ lépésben a nem-világnyelven születõ irodalom. Hirtelen kisütött a nap. Bajram Haliti, szerbiai cigány költõ emelkedett szólásra, s szavainak varázsereje volt. Azt indítványozta, hogy a világ írói hozzanak létre egy televíziós csatornát, amely bemutatja eredeti formájában, saját, megismételhetetlen szépségben zengõ nyelven az egyes népek, nemzetek, népcsoportok irodalmát. Van már az Animal Planet, csodálkozó-bámuló szemek követik a világ minden sarkán a különös, gyakorta kiveszéssel fenyegetett állatfajok életét, miért ne lehetne akkor egy emberibb világ, miért ne születhetne meg a Literature-Planet, az irodalom bolygója ? Elindultunk Bajram Haliti hajóján, mely egy új bolygó felé vezetett. Vitte magával mindenki szellemi kincseit, az anyanyelven írt könyveket. S a bolygó egyre fényesedett, egyre büszkébben keringett a fejünk felett. Mindenkinek jutott ott egy hely az örökkévalóságból... Jó volt együtt álmodni Bajram Halitival. PONGRÁCZ P. MÁRIA
XII
2002. június
2002. június
Bárányi Ferenc
Földhöz ragadt boldogság * I. fejezet. SZÜLÕOTTHON - PELLAGRA - KÉT SZÜLÉS - VÉRZÉS - ALÁZAT. (1)
Reggel elhatározta, nem borotválja le a bajuszát. Majd hosszú ideig nézegette magát a pléhkeretû álló tükröcskében és nem tudta eldönteni, gombolja-e be a köpenye legfelsõ gombját, vagy hagyja nyitva. Ha begombolja, túl komor lesz tõle a külseje, ha nyitva hagyja, ellenkezõleg, túlságosan laza. Végül is kibújt a ropogósra keményített fehér köpenybõl, felvette az ünneplõ ingét és felkötötte a nyakkendõjét, az egyetlent, a vöröset. Hogy is mondta annak idején Dékány Emil? Apám, a vörös nyakkendõ mindenhez megy, de semmihez sem szép. Beregi most úgy érezte, ez nem igaz. Igenis szép volt az ujjbegynyi vörös gomb a széles fehér mezõben és végre meg volt elégedve a külsejével. Úgy gondolta, mielõtt megreggelizik, benéz a váróterembe, raktak-e lócát, székeket, ahogy tegnap este kiadta. - A kastély hosszú folyosóján csend honolt és savanyú tejszag a szülõotthontól, ahol már hangosan mocorogtak a pár napos életek. Sándor halkan benyitott. Négy anya aludt olyan mélyen, ahogyan csak a fiatal parasztasszonyok tudnak aludni, karjukban a mézeskalácsbaba alakúra pólyázott újszülöttekkel. Az ágyak végénél álló, lábakra szerelt vesszõkosarak egytõl-egyig üresen álltak. Óvatosan felemelte a legkövetelõzõbb porontyot, a kicsi kosárba helyezte és
letekerte róla a kétméternyi lámpabelet, amivel jó szorosra kötötte az anyja, fõleg a lábacskáit. Ezt így kell, különben görbe lesz a lába - mondták az asszonyok.
Az angolkórtól görbül el - magyarázta Beregi doktor. Adjanak tojást, májat a gyermeknek és napoztassák sokat, akkor olyan lesz, mint a fenyõfa. Jó bólogatott sûrûn az asszony és jól meghúzta a gyermek lábán a hevedert. Aztán, hogy ne sírjon a szerencsétlen, akkora ívben ringatta, mintha legalábbis kaszálna vele.
A lámpabélnek hitt kötõrõl kiderült, hogy tulajdonképpen kézimunka, fehér lenszalagon leheletfinom kék vagy piros varrottas. Milyen szép és milyen kár ilyesmire használni - gondolta Beregi, - mert a kötél akkor is fogva tart, ha a legfinomabb selyembõl készítik. Az újszülött azonnal elhallgatott. Boldogan rúgkapált végre szabadon eresztett piskótáival. Erre megébredt az anyja. Hiányzott neki az állandó nyöszörgés. Anya? Alig lehetett 17-18 éves. Kócos, bûntudatos mosollyal tápászkodott fel a vaságyról, gyorsan felkapta a boldog csecsemõt és valami õsi rítustól vezérelve elkezdte rázni. Apró rezgõ mozdulatokkal, ahogy csak gyermeket szokás. Az ijedtében sírt, óbégatott, tehát minden rendbe jött. - Ne rázd! - rivallt rá Beregi. - Nem rázom... - szeppent meg a kölyök anya és ijedten nézett az orvosra. Egy másodpercnyi tétovázás után suttyomban megint ringatni kezdte. - Nem érted, hogy ne rázd?! - azért sír. - Igen, sír - bólintott bûntudatosan a hirtelen anyává lett gyermek és egy ügyes mozdulattal kikanyarította az éjszaka folyamán megduzzadt mellét. - Még nem szabad szoptatni, csak nyolc órakor - mondta határozottan Beregi, hogy a többi anya is hallja és az órájára nézett. Arról megfeledkezett, hogy rajta kívûl senki másnak nincs órája az egész házban. Komoran, hátra tett kezekkel végigsétált a szülõotthonon, benézett az ágyak alá, a piszkos pelenkáknak odakészített vedrekbe és nagyon büszke volt, mert pár napja õ vezette be, hogy a használt pelenkát félig vízzel telt vederben kell tárolni addig, amíg kimossák. Az asszonyok el is
*Regénytrilógia-vázlat. Elsõ kötet: Égbe nyúló kockakövek (megjelent); második kötet: Földhöz ragadt boldogság; harmadik kötet: Mind közelebb hozzád...
fogadták az újítást, csak Tihu morgott: minek bemocskolni tíz új vedret? A szülõotthon magas ablakait búzasárgára aranyozta a korareggeli napfény. Lenn a völgyben a házak sora hûen követte a náddal-sással benõtt patak szeszélyes kacskaringóit, fel a dombra már sokkal kevesebben merészkedtek. Itt-ott egy-egy ház. A dombon nincs víz, kút csak a patak mellett és onnan keserves felcipelni. Hepehupás, alacsony, száraz dombok sorozata az egész vidék, olyan, mint egy óriásszántás. A házak kicsik, fõleg zsindellyel fedettek, nagy ritkaság a bádogtetõ. Cserepes ház pedig csak kettõ van a régi kastélyon kívül: az iskola és a paplak. Innen tizenvalahány kilométerre a dombon túl van a híres Flãmînzi, ahonnan az 1907-es romániai parasztfelkelés indult. Beregiben egy cseppnyi lelkiismeretfurdalás mocorgott. Talán túl keményen bánt azzal a taknyos elõször-szülõvel. Gondolta, meg kellene vigasztalnia. Érezte, hogy bántóan nagy csend veszi körül. Megfordult: nos, mind a négy anya szorgalmasan szoptatott, a megsajnált primipara közben még rázogatta is a gyermekét. Tejtõl ágaskodó mellei eljövendõ gyermekek ígéretét rezegték. Beregi dühösen becsapta a szülõotthon ajtaját és megindult a konyha felé. Már pattogott a tûz, málnakóró és bodzavirág ázott a vízben. Ebbõl lesz a tea, ami mindig mosogatólé-ízû, mert ugyanabban az edényben fõzik a déli levest is.. Hiába, a konyhának csak egy nagy fazeka van. A sarokban egy nagy dézsában erjed a korpacibere, a moldovaiak kedvenc bors-a. Savanykás szagába kesernyés árnyalat vegyül a benne rothadó meggyfalevelektõl. Sándor nem szerette ezt a bûzt. Kimenekült és rágyújtott egy cigarettára. Összehúzódott a gyomra: reggelizni kéne, de elõbb benéz a váróterembe. Már több mint húszan álldogáltak vagy kuporogtak a falak mellett. Frank földesúr kastélyának ez volt a legnagyobb terme, valamikor fogadóterem lehetett. Most sivár, megszürkült, nyikorgó parkettájú hodály, a falak enbermagasságig
lekoptak, bezsírozódtak. a jobbágyok unokáinak még mindig alázatos hátától, beteg, izzadó tenyerétõl. - Jó reggelt emberek! Tessék, foglaljanak helyet! - mutatott a padokra az ifjú körorvos. Hangjának nyájassága és az a mozdulat, ahogy a tágas várótermet körbekínálta, egy pillanatra azt az érzést keltették, mintha õ, Beregi Sándor lenne Frank bojár jogutódja, aki kedves vendégeit invitálja a kastély termeibe. És talán nincs így? - mulatott magában, most én vagyok ennek a kastélynak a gazdája, az ura! És itt az történik, amit én akarok, amit megparancsolok. Lám, az este azt mondtam, tegyenek padokat a váróterembe és már itt is vannak. Tihunak ez sem tetszett. Azt mondja, hogy minek a szék a parasztnak? Ez a Tihu túl sokat akadékoskodik... meg fogom leckéztetni. Szigorúan körülnézett, akár egy kiképzõkáplár. Most már mindenki állt, fiatalok, öregek, szinte haptákban, körben a falak mellett, szõrös disznóbõr bocskorba bújtatott lábakon, de fõleg mezítláb. Nagy csendben. Nyílt az ajtó,- aki belépett, óvatosan a sor mögé somfordált és szorgalmasan gyúrni kezdte elszíntelenedett kalapját. - Üljenek le! - Van mire! - szólt rájuk most már olyan hangon, ahogy annak idején a földesúr ispánja beszélhetett velük. Tüstént
XIII
elszégyellte magát, hiszen ezek nem tehetnek arról, hogy Tihu olyan, amilyen. De úgy látszik ezt a hangot szokták meg, azonnal szót fogadtak. Egytõl egyig lekuporodtak a falak mellé, sorba, mint a fecskék a villanydrótra, mint hasmenéses katonák a két gerendából ácsolt tábori latrinára. És minden szem a doktorra szegezõdött, alázatosan, újabb parancsra várva. - Ne a fal mellé, a padokra üljetek! - üvöltötte Beregi tegezõre fogva a társalgást. Azért tetettem padokat, hogy ráüljetek, mint az emberek, ne melléje - igyekezett kedveskedõre modulálni a hangját, de nem sikerült. Mérgében, de fõleg azért, mert maga sem tudta, kire és miért haragszik, ismét rágyújtott. Mélyen leszívta az Olt kaparó füstjét és arra gondolt, nem várja meg a nyolc órát, elkezdi a rendelést, ha már ilyen sokan összegyûltek. De talán még jobb lenne egy rövid egészségügyi elõadást tartani - villant át rajta a gondolat, - lehetne, például, az alkohol káros hatásáról, esetleg a helytelen táplálkozásról, hisz annyi mindenre meg kellene tanítani az embereket. - Figyeljenek rám, emberek! Mindennapi táplálékunk három fontos alkotóelembõl tevõdik össze: szénhidrátok, fehérjék és zsírok. Szénhidrát a cukor, kenyér, puliszka. Fehérje pedig a tej, hús és tojás... Folytatás a 14. oldalon
XIV
2002. június
2002. június
- Aoleoo !... Aoleoo...- jajgatott egy nõ. Beregi eddig észre sem vette a hátul kuporgó fiatal nõt. Vörös, repedezett, hámló kezeivel nagy hasát simogatta és folyamatosan jajgatott. Alatta a piszkos parketten nagy tócsában sötétlett az imént elfolyt magzatvíz. Hamar karonfogta és a szülõotthon felé vonszolta. - Maga mit csinál? Miért nem jött hamarabb? - Mára hívtak be az ingyen gyógyszerért. - De ha tudta, hogy elérkezett a szülés ideje... - Nem tudtam. Honnan tudtam volna ?... Aoleoo.. A nagyon fiatal és angyalian szõke asszonyka arca, orra erõsen hámlott, ajkai mélyen berepedeztek, keze és karjai azon a területen, ahol a ruha ujja szabadon hagyta - élõ seb, durva mint a dörzspapír. Ez minden kétséget kizáróan pellagra, állapította meg Beregi Sándor kezdõ körorvos. A kórkép annyira jellegzetes, hogy nem volt nehéz a kórisme, pedig az egyetemen sohase látott ilyet. Erdélyben ismeretlen a pellagra. Itt Moldvában annál gyakoribb. Mára behívatta az összes nyilvántartott pellagrást, ezért jött a terhes is, de közben utolérte a szülés. - Mossák meg ezt az asszonyt! - parancsolta Beregi. - De legalább a lábát - tette hozzá megalkuvóan. Azt már tudta, hogy csak egy mosdótálja van a szülõotthonnak és pillanatnyilag fél veder a víztartaléka az egész kastélynak. Amíg a kocsis fel nem húzatja a két kerékre szerelt hordót, a lajtot, addig nincs víz. És ma még el sem indult a királyi testõrbõl vedlett kocsis a völgybe a vízért... és mire Odája, az összeaszalódott kanca felkecmereg a kastélyig, delet harangoznak. Azt nem. Itt nem harangoznak delet... - Vigyázzon az asszony lábaira, ki vannak sebesedve. - Látom - bólogat Cácá Olga, a fogatlan takarítónõ. Bõre után ítélve nem lehetett túl öreg, de egyetlen foga sem volt, sem protézise, és visszerektõl elvastagodott lábain olyan nehezen mozgott, hogy rossz volt nézni, de még nehezebb kivárni.
Lassan, imbolyogva jött, gõzölgõ fazékból teát öntött lábvíznek. Helyes. Így legalább megmaradt egy kevés víz, ha valaki megszomjazna. Az asszony sziszegve tûrte, hogy Cácá Olga szappanos ronggyal áztassa le lábáról a piszkot, ami belerágta magát a kirepedezett sebes bõrbe. - A Doktor úr mind azt mondja, hogy asszony! Pedig dehogyis asszony! Ez még leányka, meg aztán férje sincs... Csak úgy, este kiszökünk a keret végébe, aztán jön a gyermek... no, ne ugrálj! Meg kell mossam a lábadat, ez szülés elõtt kötelezõ - okította a koravén asszony a gyermeket váró gyermeket. Beregi Sándor alig két hete került ebbe az egészségügyi körzetbe. Elõtte is voltak itt orvosok, akik néhány hónap után megszöktek, vagy alkoholelvonó-kúrára kerültek. Amikor nem volt orvos, olyankor Tihu, a felcser vezette a körzetet, õ konzultált, receptet írt, oltott és jelentett, egyszóval õ volt a legnagyobb, a Fõnök. Mikor Beregi megérkezett, nyíltan meg is mondta: - Ahogy elnézem, maga városi gyerek, úgyse marad itt sokáig. Eleinte mindent meg akar változtatni, akár a többiek, aztán elmegy és marad minden úgy, ahogy eddig volt. - Tihu azt sem titkolta, hogy ezt õ nem is fogja bánni. Beregi egyszerûen nem értette, miért kellene õ elmenjen? Alig várta, hogy végre a maga embere lehessen, saját betegei legyenek, fizetése legyen s bebizonyíthassa... Azért arra büszke volt, hogy két hét alatt már valamit elért. Íme, padokat a váróterembe, vedreket a pelenkáknak, a szülõ nõknek megmossák a lábát és ugye, mi-
lyen sok pellagrás eljött? Bizony, sokan. Ötvennél többen álldogáltak, kuporogtak a váróteremben. A padokon viszont senki sem ült. Beregit elöntötte a tiroxin. - Azonnal tessék a padokra ülni ! - rivallt rájuk, de a hirtelen elnémulásban senki sem mozdult. Csak egy összegyûrt kalap koppant
az egyik padon, aztán mégis, egy zöldruhás csinos asszony szinte tüntetõen a pad közepére huppant és rámosolygott a fiatal doktorra. Beregi elõszedte a kérdõíveket, amiket fél éjszakán át vonalazott és kellemes bizsergést érzett a mellkasában, amikor arra gondolt, hogy õ most tudományos kutatómunkát fog végezni. Minden pellagrás beteget megvizsgál, kikérdez, megfelelõ típuskezelést ad: egyik csoportnak PP-vitamint, a másiknak csak B-vitaminokat. Aztán havonta, sõt,
inkább hetente újra vizsgálja õket, hadd lám, milyen eredményhez vezet a differenciált kezelés ? Ujjongott benne a munkaöröm, izgalomba hozta a kutatási vágy, ugyanakkor meghatódott önnön fontosságának tudatától. Bejött az elsõ beteg. Megvizsgálta. És türelmesen elmagyarázta, mik is azok a fehérjék. Majd elkezdte kitölteni a kérdõívet. - Húst mikor evett utoljára ? - Karácsonykor - válaszolta a beteg. - Tojást hányat eszik... he... havonta? - Egyet se. Nincs tyúkunk. - Miért nem tartanak? - Mert elviszi a róka. - Tejet szokott inni? - Nincs tehenünk. - Miért nincs?! - kiabált a doktor, mire a beteg behúzta a nyakát, mintha egyedül õ lenne a hibás, amiért az egész 12 000 lélekszámú községben csak négy tehén van. Csak négy. De ezt nem tudta még akkor Beregi. Mint ahogyan azt se, hogy az egyik ebbõl azé a zöldruhás asszonyé, aki bátran leült a padra. Egyébként õ következett. Nyoma se volt benne a padra-ülni-sem-merõk megszeppent alázatosságának, ellenkezõleg, mosolyogva bizalmaskodva suttogta: - Tudja, doktor úr, nekem egy olyan betegségem van..., hogy szégyellem. - Ez itt orvosi rendelõ, nincs helye semmilyen szégyennek, mondja meg bátran mi a baja ! - Hát, egy kicsit vérezgetek... tegnap óta. Sándort sértette a bizalmaskodó hang, de lehet, hogy még inkább tudat alatt az alázat hiánya, amit röpke két hét alatt, bármilyen visszataszítónak tartotta is elvben, máris megszokott. Természetesnek tartotta, hogy vele az emberek csak kalaplevéve beszéljenek. Ez az asszony annyira magabiztos volt, sõt mi több, szinte kacérkodott... elhatározta, hogy ezért megleckézteti. - Asszonyom, nem látja, hogy én ma csak pellagrásokkal foglalkozom? Jöjjön holnap! - és úgy tessékelte be a következõ beteget, hogy a zöld asszonyra rá se nézett többet. (Az itt közölt fejezet második részét júliusi számunkban olvashatják.)
XV
Kiment a ház az ablakon (Népdal tréfa) Még a rendszerváltás elõtt történt. A száraz tónak nedves partján kiment a ház az ablakon, anélkül, hogy erre felhatalmazást kapott volna. Ráadásul a házra még építési engedély sem volt. Arról nem is beszélve, hogy a benne maradt vénasszonnyal senki nem kötött eltartási szerzõdést. A rideg és ostoba hivatalnok azzal utasította vissza a házépítési kérelmet, hogy ebben az országban nem lehet népdalokból házakat építgetni. Még jól néznénk ki! Mi több: hogyan tud egy ház kimenni a saját ablakán, ha még fel sincs épülve? A szõrszálhasogató bürokrata a hamutartóba veregette cserefa pipáját, megigazította bükkfa harisnyáját, kenderszakállába törölte zsíros ujját és megfenyegette Kisbencét, a ház tervezõjét, hogy ha még egyszer ilyen kormos házakat tervez, elveri a fenekét. Kisbence azonban segítségül hívta a kuruttyoló békákat, akik viszont a denevérektõl kértek tanácsot. Meghûlt azonban bennük a kutyavér, amikor megtudták, hogy a denevérek másokba kapaszkodnak. Ekkor szólalt meg a döglött béka: Na záksón, meinen kuzinen! Hát láttatok ti olyan felépült házat, amelyet lebontott ez a rohadt, szalámiszocialista Pista, ha kimegyen a piacra? Na, platyni! Hát esetleg kimegy az ablakon. Hátulsó pár, elõre fuss! mondta egy nagyorrú bolha, az építésvezetõ. Kezében lobogtatott egy építési engedélyt, amit bizonyos Vénasszony írt alá. Az építkezés zaját lehallgatta egy süket ember, ki a száraz tó vizében lubickolt. Majd jelentette a meggyfára mászó legényeknek, hogy a száraz tónak nedves partján épülõ ház miatt abban az évben már nem fognak meggyet rázni és a leányok sem kapkodni. Legfönnebb kiállnak a kapuba, s gyere rózsám, szedjed! Még szerencse, hogy bekövetkezett a rendszerváltás és a kenderszakállú bürokratát elvitte a háromperhármas bécsi gyorsvonat. Pechére azonban a mozdony még gõzös volt és csak Kanizsáig ment. Az elõl ülõ masiniszta közölte, hogy õ a vonatot tovább nem igazítja, menjen csak arra az úr, amerre a Nap lejár! Ekkor jelent meg a Vénasszony. Aki benne maradt. A házban és a pácban. Elhûlve látta, hogy a ház éppen távozik az ablakon. Mérgében zsuppot kötött a hátára s úgy ballagott a vásárra. Ott éppen a fel nem épített házakat kótyavetyélték, potom milliókért. Délutánra már úgy felment a házak ára, hogy két, kertek
alatt lopakodó róka ügyvéd jónak látta idejében megvásárolni, azzal a szándékkal, hogy majd eladják pártszékháznak a kisgazdáknak, vagy a szocdemeknek. Alkudozott két kicsi kecske is, de mikor felmentek a hegyre, hamar abbahagyták a licitet, mert féltek, hogy a szalmazsákba dugott pénzrõl nem tudják lemosni a nagyorrú bolha piszkát. Arra járt egy nagyorrú Apeh ellenõr is, de a rókák hamis bevallást nyomtak a kezébe. Az igazságot azonban nem lehetett véka és szalmazsák alá dugni. Az új kormány megvásárolta a száraz tónak nedves partján épült házat, abban szociális otthont létesítettek a vénasszonyoknak s a kenderszakállas bürokratát fölvették portásnak. Az otthon kapujába kiültek esténként a vénasszonyok a padra. Az Apeh ellenõr tudta, hogy róla folyik a trakta. Kétségbeesetten szólongatta kilenc csinos kolleganõjét: Erzsi, Biri, Sári, Mariska, Rozáli, Ella, Bella, Juci, Karolina, gyertek masszírozni! A lányok azonban már régen továbbálltak a türelmi zónák felé. Kopaszon, hogy lobogjon a hajuk! BERECZKI KÁROLY
