DUNASZEKCSŐI II. évfolyam 4. szám 2016. április 27.
HÍREK
1 éves az újság Idén áprilisban van az egy éves évfordulója annak, hogy a Dunaszekcsőért Alapítvány újraindította a Dunaszekcsői Hírek újság kiadását. Haladva a korral és megpróbálva minél szélesebb körhöz eljuttatni a lapot, úgy terveztük meg tavaly az első számot, hogy internetre optimalizálva kerül majd megjelenésre. Közben elindult a különböző szervezetek, személyek megkeresése, akik tartalommal meg tudják tölteni minden hónapban a kiadványt. Ez az elmúlt 12 hónap tapasztalatai alapján sikeres volt, mert eddig több mint 60 ember írt cikket, vagy küldött képet, receptet az újságba. Nekik ezúton is köszönjük a munkásságukat! A Lugio Tv tevékenységét pótolni próbáljuk a Dunaszekcsői Hírek oldalaival többé – kevésbé sikeresen, hiszen azt szem előtt kell tartani, hogy a tv hetente frissült és mindig aktualitásokkal látta el a nézőit. Az újság továbbra is szócsövéül szolgálhat minden szervezetnek, akik szeretnék, hogy a falu lakosai értesüljenek a mindennapi történéseikről. Ha valaki szeretné megosztani egy utazása élményét, vagy egy különleges étel elkészítésének módját, esetleg van képe egy megörökített pillanatról, akkor szívesen várjuk a Teleházban, hiszen ez által is színesebbek lesznek az újság lapjai. Dunaszekcsőért Alapítvány
Néptánc találkozó „Nemzetiségeink” Néptánc Találkozó május 28–án, szombaton 17 órától a Szabadtéri színpadnál. Egykor itt élt nemzetiségeink (német, szerb, roma, felvidéki, magyar) táncait mutatják be fellépő csoportok (Magyar-Német Baráti Kör Néptánccsoport - Babarc, Dunaszekcsői Német Nemzetiségi Néptánccsoport, Veseli Santovčani Nemzetiségi Néptánccsoport - Hercegszántó, Alsószentmártoni Romatest Cigány Néptánccsoport, Bátaszéki Felvidék Néptáncegyesület, Szeremlei Néptáncegyüttes, Sátorhelyi Néptáncegyüttes, Pörbölyi Hagyományőrző Egyesület, Duna-Gyöngye Néptánccsoport). A bemutatók után táncházba várjuk a fellépőket és a helyieket. Zenél a Bácska Banda. Esőhelyszín: Művelődési Ház. A belépés ingyenes! Szervezők: Dunaszekcsőért Alapítvány, Művelődési Ház, Bütykölő Kör, Control Stúdió Filmegyesület, Otthonka Egyesület A szervezők a változtatás jogát fenntartják!
Magtárból Örökségház VI. rész A Norvég pályázaton elnyert támogatás lehetőséget biztosított arra, hogy a magtárat átformáljuk egy olyan épületté, amely több funkciót láthat el. A koncepció az volt, hogy a kis múzeumból a falu lakosai által összeadott régi használati tárgyakat és az iskola épületében lévő Halász Ferenc régészeti gyűjteményt egy helyre vigyük át, ahol egységesen kerülhetnek bemutatásra a látogatóknak. Ez mellett egy közösségi helyet is ki akartunk alakítani, ahol igény szerint lehet majd rendezvényeket, kiállításokat vagy kisebb összejöveteleket tartani. Előzőleg már bebizonyította az épület alsó része a Képköznapok alatt, hogy remek akusztikával rendelkezik és nyáron kellemesebb az idő is odabent. Az elnyert összeg megindította az egész építkezésnek a folyamatát. Egymást érték a megbeszélések, a helyszíni szemlék, állapotfelmérések és szerencsére egy nagyszámú társaság is kialakult, akik a társadalmi munkákon részt vettek és segítették, hogy minél gyorsabban élhetővé tegyük az épületet.
2008 szeptemberében került sor az első nagyobb megmozdulásra, amikor is a magtár cserepeit szedtük le a néhol már elrohadt deszkákról, gerendákról. Az időjárás szerencsére mellénk állt, mert napsütéses, esőmentes időt biztosított, amíg az esőálló fólia a helyére nem került. Közben elkészült a kinti állványzat, ami a tetőhöz kapcsolódó kőműves munkák miatt kellett felállítani. Október hónapja nagyjából ezzel is telt el, mialatt bent is folyt a munka. A második szinten elkezdődött a vakolat leverése, a vezetékek helyének kivájása. Ez az egész folyamat nagyon sok porral és törmelékkel járt. Mindez előkészítésül szolgált a téli munkákhoz, amiket az időjárás miatt, csak a belső részen lehetett végezni. Novemberben aztán szintén nagy segítséget kaptunk a cserepek visszahelyezésekor. Számtalan lelkes szekcsői pucolta és pakolta a cserepeket az épület tetejére. A rossz idő beálltával a felső és a középső szint tatarozásának folyamata került előtérbe. A legfelső rész deszkapadlózatának a felszedése volt november végén a következő nagyobb munka, amit követett a középső rész vakolása. A gerendák szintezése, faanyagvédelem, csiszolás, ezek mind az év első hónapjaiban lettek elvégezve. Volt egy pár hét márciusban (amikor a középső szint padlózata is fel volt szedve), hogy az alsó részről fel lehetett látni egészen az magtár tetejéig. Ezt a látványt az oldalt található képen örökítettük meg. Az ezt követ hónapokban került vissza a padló a szintekre, majd fel lett építve az új lépcső is és nekiállhattunk a bevakolt falak meszelésének. Eközben lassacskán közeledtünk a Lugio napokhoz, amire a középső szintet már el akartuk készíteni. Az alsó szint falai, ekkor még vakolatlanul álltak. Végül is a lugio tábor előtt sikerült átvinni a régi múzeumból a Halász Ferenc kiállítást és a kis múzeumból a falu helytörténeti gyűjteményét. Pár nap alatt – nem kevés segítséggel – befejeztük a galériával megújult középső részt. Így már egy stabil és látványos épületrész állt készen a nyárra, látogatható állapotban. Sikeresnek volt mondható a Limes tábor alatt betöltött szerepe is, hiszen az alsó szinten ismét konferenciát rendeztünk meg, melyen sok régész és más szakember tette tiszteletét. Ezek mellett persze a táborozók is használatba vehették az Örökségházat, mivel egy kisebb ásatás lett lebonyolítva a bejárat melletti részen, ahol most a mosdók állnak. Ekkor már kerültek elő olyan római kori emlékek, amelyek megerősítették, hogy már réges-régen is állt már valamilyen funkciót ellátó ház a magtár helyén. Folyt. köv.
1956. március 30-án tartott tanácsülés Kalikin Ferenc vb. titkár beszámolója Folytatás az előző számból. Amikor a szigetet elöntötte az ár, igen sok lakó ott rekedt a tanyán és kénytelen volt menekülni, ha tudott, ha nem, akkor vagy a góréban, vagy a fán kerestek menedéket addig is, amíg a mentők, akik közül 12-en innen is csónakkal átmentek menteni őket szárazra nem vitték őket. A védekezési, a mentési munkákban községünk több lakója, tanácstag, tömegszervezeti vezető, párttag és egyszerű emberek kimagasló teljesítményt hajtottak végre. Álmatlanságot és fáradtságot nem ismerve dolgoztak és irányítottak. Igen sok ne -
-vet lehetne felsorolni és ismertetni egyéni munkájukat úgy, mint Csányi József, Bari József, Ébert Ferenc, Vörös Sándor, Porkoláb József, Sümegi János, Szilágyi József, Bozóki Józsefné, Zugfill András, Koncz András, Karikás József, Husti Ferencné, Beszik Lajos, Gyuricza János, Jakab János és sok másokat kellene itt felsorolni, de hisz mindenki látta és tudja ki mit tett és végzett ezekben a napokban és időkben. Az árvízzel egy időben megindította, illetve felkészült A Földműves Szövetkezet a közétkeztetésre, mely azóta is ellátja az állandóan emelkedő és süllyedő létszámú menekültek és honvédségi ellátást. E téren szintén kiemelkedők a szövetkezeti dolgozók és MNDSZ asszonyok, akik a felszaporodó, néha 10001200 főnyi napi étkezőnek háromszori bőséges ellátását biztosítják. A munkák megszervezésében és végrehajtásában kiemelkednek úgy mint Ébert József, Turmezey István, Balogh Béláné, Fekete Pálné, Szénási Lajos és sok más dolgozó, kik társadalmi munkájukkal segítették elő az ellátás zavartalanságát. Naponta csökken már az étkezők létszáma, ami annak tulajdonítható, hogy több család visszaköltözik a szigetre, illetve elhelyezkedik munkára, ami által már nem tarthatnak igényt a közétkeztetésre. Amikor a szigetet elöntötte a jeges ár, magindult a még ottrekedt emberek kimentése és biztonságba helyezése, majd ezt követte az állatok mentése is. Ugyanakkor megindult a Bács megyében több községben elhelyezett dunafalvai lakóknak az ideköltöztetése. Jelenleg cca: 1890 dunafalvai lakost helyeztünk el, vettünk nyilvántartásba, akik március 13-óta érkeztek ide. Ez is komoly feladat volta vb-nek és a bevont tanácstagoknak, hogy az elhelyezésüket úgy az emberek, mind az állataik részére biztosítsuk. Nem egy esetben voltak nehézségek, nem akarták fogadni a menekülteket a háztulajdonosok, hivatkozva különféle ürügyekre. Nehezítette az is, hogy korábban már 505 helybelit is el kelletett helyeznünk, akik minden ingóságukat meg tudták menteni és elhelyezték. A menekültek, árvíz sújtotta lakosság elhelyezésével, állataik elhelyezésével újabb feladatokat kaptunk. A dunafalvaiak állataik részére takarmányt kellett biztosítani és részükre kiutalásokat kiadni, az érkező családokat bejelentetni ideiglenesen, részükre szükséglakásokat hivatalosan írásban kiadni, a közétkeztetéshez nyilvántartásba venni, étkezési jegyeket kiadni, azt ellenőrizni és nyilvántartani, hogy egy-egy alkalommal mennyien és mit étkeznek. Megindult először a dunafalvai, majd később és még ma is folyik az árvíz sújtotta lakosságnak egyszeri gyorssegély kifizetése, ami személyenként 250 Ft-ig terjedt. További feladatunk lesz még e téren biztosítani a menekültek takarmány-, és étkezés ellátása, ami még elhúzódik, amíg vissza nem mennek a dunafalvai menekültek. A megyei vkg. Szervek megejtették az első műszaki vizsgálatot, azonban ez nem biztosította számukra még azt, melyek azok az épületek, amelyek felújítására nem lehet számítani és melyek azok, amik teljes lebontásra kerülnek. Ennek érdekében újabb helyszíni bejárás és vizsgálat szükséges. Erre a végrehajtó bizottság külön bizottságot alakított, de ez működését csak ezután kezdi meg, mert újabb rendelkezéseket várunk, melyek a keletkezett károk felmérését külön szabályozzák. Ez a feladat azonnal szükségessé vált már, mert a károk – habár lehet még későbbi kihatású is láthatók és megállapíthatók szükséges a bizottságnak a felmérése és felbecsülése a keletkezett károk felméréséhez. Fontos azért is, hogy megállapítható legyen végképp melyik ház dőlt össze, melyiknek a lebontása várható, vagy válik szükségessé és ennek alapján hány házhely szükséges kijelölésre. Új feladatként jelentkezik, hogy a tanácsülés határozza el, miképpen kívánja végrehajtani a az 1022/1956. M.Th.sz. rendeletet, mely kimondja, hogy mit kell tennünk az árvíz okozta károk helyreállítása és az árvízkárosultak támogatása ügyében. A rendelet, mely még végrehajtási utasítást nem tartalmaz, máris megmutatta a végrehajtó bizottság részére azokat az irányelveket, melyek alapján hozott határozatát a tanácsülés elé terjeszti az alábbiakban:
Igen fontos feladatunk, hogy az árvízveszély elmúltával a lakosság ellátása és elhelyezésének befejeztével, illetve zökkenőmentes biztosítása mellett a mi községünkben haladéktalanul hozzá kell látni elsősorban a romok alól még biztosítható építőanyagoknak a kiszedéséhez és azoknak kellő tárolásáról. Nem történhet meg, hogy bárki is a lebontott építőanyagot elpocsékolja, eladja, eltüzelje. Ezeket kellően összerakva kell tárolni, illetve majd az új házhelyekre szállítani, hogy az új építésnél időben rendelkezésre álljanak. Folyt. köv.
BALOGH JÓZSI BÁCSI VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ 1956-OS JEGES ÁR ESEMÉNYEIRŐL A riportot készítette: Aranyi Krisztina, Aradi Flóra, Frank Zénó Tulajdonképpen mi történt 1956 márciusában? Hogyan alakult ki ez a tragikus helyzet? 1955-56 tele egy viszonylag enyhe télnek indult egész február 10-15-e környékéig enyhe tél volt. Akkor jött egy nagyon hideg hullám, és elkezdett fönn az osztrákoknál a Duna zajlani. Na, most az akkori szállítási viszonyok között, mivel nem volt annyi kamion, sőt teherautó is csak nagy ritkán ment a faluban, talán 4-5 egy nap. Az áruforgalom jelentős része a Dunán zajlott. Amikor elkezdett a Duna zajlani, emlékszem az akkor újságok macskakörömbe téve, öles betűkkel írták, hogy a Csehszlovák jégtörő flotta elindult a zajlást segítendő, jeget törni. Olyan marhaságot még életében nem követett el senki, mint ők akkor, mert a zajló jeget törték, zúzták, és a jég hogyan tudott menni tovább, úgy hogy ment egymás alá. És mindig vastagabb lett, mindig vastagabb lett, ennek lett az eredménye az, hogy az első árhullám Pestet érintette, de ott is a hidak lábainál meg itt-ott robbantással sikerült elereszteni. És ezt csinálták végig, eresztették föntről lefele a jeget. Ennek lett az eredménye az, hogy mire leért Mohácsra, a mohácsi Cigány-zátonynál fenékig jég volt. Nem tudott a jég között a víz elszabadulni, és ahogy gátat emelünk a folyó útjába, az elkezd duzzadni visszafelé. Hol volt Józsi bácsi, amikor kialakult a vészhelyzet? 56-ban én gimnáziumba jártam, a Herendi plébános volt az osztálytársam, sőt padtársam, és mikor nagyon komollyá vált a helyzet, a gimnáziumban felfüggesztették a tanítást, mert akkor már készültek arra, hogy a gimnáziumokban kényszerszállásokat kell berendezni. Ugyanakkor a falu apraja-nagyja ki volt vezényelve árvíz-védelmi munkára. Na, most akkor földet mozgatni zömmel paraszt szekerekkel lehetett, a gépállomásnak volt egy AK25-ös traktorja. Tán az utolsó napon, ott ahol a Tünde tanító néni lakik, ott lett nyúlgát építve. A nyúlgát egy ideiglenesen épített gát földből. Akkor még nem volt nejlon zsák, hogy megtöltjük és odatesszük, és azt nem mossa el semmi, ezért kellett gáttal úgy-ahogy védeni a partot. Hol volt a legveszélyesebb a helyzet? A dunafalvi rész 1954-ig a szekcsői szigetnek számított és 54-ben lett önálló település. A szekcsői nép 80%-ának szigeti részen volt rokona, hozzátartozója vagy a falvai lakosoknak meg szekcsőn volt házuk. És azok sokkal nagyobb bajban voltak mint mi, mert abban az időben a jelenlegi gátszintnél legalább 2 méterrel alacsonyabb volt a falvai töltésnek a szintje. Itt szekcsőn nem volt nagyobb probléma, mert a domboldali házakból? aki nagyobbítani akarta az udvarát, felajánlotta a földet, gyertek és vigyétek. Így a szekcsői szakasz egész le oda az alszögig egy nyúlgát rendszerrel volt védve. Na, most én az alsó szakaszon hogyan volt, mint volt, azt én nem tudom. Mi itt voltunk fent, abban az időben Kántor Mári néninek mondták, aki ott lakott, ahol most a Tündi néniék laknak. Mi itt voltunk és az Ébert Józsi bácsi meg a Jakab Jani bácsi voltak a munkavezetők, akik mondtuk, hogy ide hozzatok földet, meg ide rakjatok még. A somberekiek is ki voltak vezényelve, egy AK25-ös Zetorral jöttek, aminek a pótkocsijára 2 m3 föld fért abban az időben. És hát ezek nem nagyon láttak vizet, volt, aki még a Dunát sem látta. Úgyhogy lejöttek, letúrták a földet a traktorról a gát mellé, de nem voltak hajlandók leszállni a kocsiról.
A traktor orral tudott csak bejönni, úgyhogy kézzel kellett megfordítani a pótkocsit, hogy ki tudjanak menni, de az emberek nem szálltak le, úgy féltek a víztől. Ennek kapcsán jut eszembe a Martina Jani bácsi. aki 56-ban katona volt, és Gerjenbe lettek kivezényelve. Ott még nagyobb cirkusz volt, mint Szekcsőn. Ő mesélte, hogy mikor leszálltak a kocsiról, még neki, aki a Duna mellett nőtt fel, neki is félelmetes volt. A falu lent, a Duna szintje két méterrel feljebb. Azt mondta, ott kétféle katona volt: az egyik az rettenetesen félt, a másik még sokkal jobban. És mi történt március 13-án? Azon a nevezetes március 13-i napon délelőtt olyan 11 óra tájban a mohácsi Cigány-zátonyt elkezdték bombázni. Reggeltől mentek már a gépek, a kecskeméti repülőtérről szálltak fel. A várhegyről lehetett szépen látni, hogy mikor elvesztette a bombát, a repülő megugrott felfele. Általában két bombával jött minden repülő. A Cigány-zátonynál volt legalább 6-8 uszály is félreállva, mert télen mikor jégzajlás volt, az uszályokat nem a nyílt vízen hagyták, hanem úgynevezett limányba mentek velük. Na, ezeket a robbantásokat láttuk, mert még gimnáziumba jártuk, és kimentünk a Duna-partra. És akkor az uszályok mellett a hajósok azok vittek egy fél vödör puskaport, vagy valamiféle robbanóanyagot, mert fekete volt. Odaöntött egy fél vödörrel, beledugta a gyutacsot és akkor 10-15 másodpercre robbant. De ők csak az uszályokat védték vele, hogy az uszályt ne roppantsa össze a jég. Na, most 13-án akkor már mentek rendesen a repülők, nem tudnám megmondani hány hullám ment, de sok. De nem megy, nem megy. Ott a Zakupszkiék előtt talán még most is megvan az a kettes villanyoszlop, és a villanyoszlopon belül volt a gát. És a Jakab Jani bácsiék letűztek egy pálcát, ami a gáttól egy 20-30 cm-rel magasabb volt, és azt lesték állandóan. Mert játszott a víz, ment egy pár centit lefele-felfele. Valamennyi szivárgott ott Mohácsnál át, de az nem volt jelentős. Úgy 11 óra magasságában valamelyik elkiáltja magát: elindult a víz! És lehetett látni, hogy a pálca oldalán a víz húzódik lefele. Lement olyan 20-25 cm-t, és akkor egyszer megállt és akkor onnantól kezdve megindult visszafelé, emelkedett-emelkedett és végül elérte a gátnak a tetejét, szépen csurgott rajta keresztül. És akkor azt mondták az Éberték, hogy no, emberek akkor most ki merre lát… Mi történt a túloldalon? Mi elindultunk visszafelé. A Herendiék fent laktak az Árpád utcában és a kertjük fent volt a Várhegy tetején. A Herendi mondta, hogy gyere, felmegyünk a tetőre és megnézzük, hogy fentről mit látni. Ez olyan 11 óra, fél 12 között lehetett, amikor itt átugrott már a nyúlgáton a víz. Felmentünk, megkondult a déli harangszó és akkor lehetett látni, hogy Dunafalván a gát teteje elkezdett vibrálni, mint mikor délibábot látni. Szépen folyt át rajta a víz, és akkor ott is lement a gátról mindenki, nem foglalkozott a vízzel senki, mert nem lehetett mit csinálni. A falvai védekezésnek az volt az egyik legnagyobb gondja, habár megmenteni sehogy nem tudták volna falvát, hogy a töltés abban az időben lényegesen keskenyebb, meg hát, ahogy mondtam kb. 2 méterrel alacsonyabb is volt, és a töltésnek a belső felit, azt a gyöpös, letaposott részt, azt vágták fel, és rakták fel a töltéskoronára, mert nem volt föld honnan szedni. És akkor, ahogy ez a víz átcsapott a gáton, az az önmaga alatt lévő részt mosta ki, és nem volt már fű, ami esetleg megfogja a gyökerével, és elmosta a gátat. Ahol a leggyengébb volt a gát, természetesen az ázott át a legjobban, mert nem voltak ilyen hosszú időre berendezve ezek a gátak. És a felső részen, ahol a mostani gátőrház van, attól egy 100-200 m-re talán, ott volt a legnagyobb szakadás 3 helyen. A Kostyákéknak a házuk alapja sem maradt meg, egy nagy gödör lett. Na, most nekem kétségem van ezzel kapcsolatosan, a Fölső-zátony alatti limányban (limány a folyónak az a szakasza, ahol nincsen sodrás) ott állt két köves uszály már. S akkor mikor a gáton Falván átcsapott a víz, akkor még jött két repülő, azok itt a Szentháromság környékén, és ledobtak a falvai oldalra bombát. De a vízbe, mert láttuk, hogy felcsapott a víz. A Pölöskei doktor ugyan azt mondta, hogy oda nem dobtak bombát, de nekem kétségeim vannak, mert akkor az volt, hogy vagy Mohács vagy Dunafalva illetve Mohács-sziget, mert ez az egész egy terület volt. Állítólag ez volt a tét, és hát inkább Falvát és Mohács-szigetet áldozták, mint Mo-
-hács várost. Tehát még most is mindenki azt mondja, hogy rásegítettek, nemcsak a vizet robbantották, hanem magát a töltést is, hogy kimenjen Dunafalvára a víz, mert ha nem Dunafalvára megy, akkor Mohácsra ment volna. És ugye Dunafalván kevesebben laktak, és inkább a falut áldozták fel. Halt meg ember az árvíz idején? Két áldozatról tudunk, de csak az egyik volt helyi. Egy határőr szolgálatteljesítés közben halt meg; csónakja ráfutott valamire a víz alatt, ettől felborult, utasa a vízbeesett, nem tudták kimenekíteni. Egy helyi asszony pedig saját készítésű tutajon próbált menekülni, melyről a vízbe sodorta egy faág, őt sem lehetett megmenteni. Na, most az árvíznek a lefolyását már csak hallomásból, az apósoméktól tudom, mert hogy ők Falván laktak, és olyan volt, hogy mikor elindult a víz, az nem folyt, hanem legalább 2,5-3 méter magasan gurult. Talán a tévében látott cunamihoz lehet hasonlítani, mikor elindul, már nem csak a laposokban folyik, hanem mint Petőfi mondta: „mint az őrült, ki letépte láncát”. Csak az a Tiszára írta ezt. A falviakat nem értesítették? Nem indult meg a kitelepítés? De értesítették, és ki voltak vezényelve, de a lakosságnak a 80%-a azt mondta, hogy ilyen nincs, hogy ide a víz bejön. Apósom állítólag olyan 10 óra környékén ért haza, és az ő apósa leszidta, hogy hol voltál, mert a sógornőm akkor volt két hetes. A Vári-puszta Dunafalvának a legmagasabb pontja, oda valóban nem ment be a víz, ott fekszik az öreg Duna partján, és egy kocsival, úgyhogy egyszer megpakolta a kocsit, az anyósomat, a kislányokat felpakolta, elvitte Vári-pusztára. És gyorsan, frissen még a jószágot, amit lehetett, lovak, tehenek voltak pakolni-pakolni, és akkor mondta a nagypapa, hogy odanézz! Itt már nem kell pakolni semmit, kössük be a lovakat az istállóba, és ahogy lesz. És akkor látszott, hogy ott fent, mert szinte az ő tanyájuk magasságában volt ez a szakadás, hogy ott hogyan hömpölyög a víz. A szülének az első dolga volt, hogy a libákat bezárja az ólba, nehogy elvigye a víz őket, azonban ott fulladtak meg. A jószág ott pusztult el, egy csikó maradt meg, de az is úgy, hogy a tanyának mikor kidűlt a hátulja, akkor az kiugrott a jászolon keresztül a kidűlt falrészen, és a tanya mikor összeroskadt, élve maradt. A többi jószág ott veszett. Na, most ez nemcsak mivelünk történt, nagyon sok gazdaságban ez történt. Az unokahúgomékat kitelepítették, azok ott a Posta utcában laktak abban az időben, Dávodról jöttek értük, ott is volt egy fiatalember meg az apja, azok jöttek a püspökpusztai pontonhídon keresztül, felpakolták őket, elvitték. Ők mesélték, hogy mikor átértek a dávodi oldalra, visszanéztek és a pontonhíd el volt szakadva, és vitte a víz lefelé. Úgyhogy ők voltak akkor az utolsók, akik azon a hídon átmentek mielőtt leszakadt. Hercegszántóra, Dávodra nagyon sokan mentek, mert hát erre Szekcső felé nem lehetett menekíteni őket. Még hozzá tartozik, hogy a falunak 80-90 %-a vert falas ház volt. Ami az embernek a torkát szorongatta, hogy fent álltunk a Várhegy tetején, lehetett hallani a reccsenést, és néztük hol száll fel a por. És akik jobban ismerték a falut, azok mondták, na, ez ennek a háza volt, ez annak a háza volt. Rogytak össze két napon keresztül. Amelyiknek jobb volt a szigetelése, vagy nem ért annyira bele a vízbe, lassabban tudott átázni, az tovább bírta. Akkor már 13-án javában dűltek, az alsó részen a mostani Széchenyi utca, ott akkor már bent volt a víz, azt már nem tudták tartani, mert az nagyon nagy terület és azt nem tudták úgy megvédeni. A Balogh Endre ahol lakik itt lent, itt ki kellett szállni a ladikból, mert a Felső-Dunasor meg az Endre háza előtt még víz volt, csak ha benne ült valaki a ladikban, akkor felakadt. Itt a Római kútnál, a Réti saroknál is olyan volt, hogy a víz egész kint volt a sarokig. Úgyhogy az egyik utcából vízben át lehetett menni a másikig. És mennyi ideig volt kint a víz? Hát előtte volt kint, mert amikor 13-án megtörtént a gátszakadás, akkor a víz elment, egykét szóból a Duna leapadt. És akkor a Jugók, abban az időben azt hiszem Bezdánnál nyitottak utat a víznek, ott engedték vissza a Dunába.
És akkor egészen Bezdánig kint ment a szántóföldeken a víz? Igen, igen. Most a nálunk lévő részen hetekig olyan volt, na, most nekünk volt földünk fent a leánykai részen, a b-városi part fölött, ott ment az ember, mint a tenger az egész föld úgy csillogott, a fáknak az árnyéka játszott a vízben. Akkor még egy szeles idő is jött, úgyhogy még hullámzott is rendesen, mint egy tenger. Na, most visszatérve a famíliára, tehát apósomék bekötötték a jószágot az istállóba, és attól való félelmükben, hogy a tanya rájuk omlik, ami be is következett, felmentek egy eperfára. Úgyhogy március 13-án déltől másnap délután 3 óráig ott voltak fent az apósom, az ő apósa meg az anyósa az eperfán. Fújt a jeges szél, és a szüle össze is szedett olyan nyavalyát, hogy élete végéig nem tudta kiheverni. Hát, ennyi volt az ő történetük. Ha mást hallgattok meg, másoknak egész biztos más benyomásuk volt a témáról. Énnekem a saját véleményem, hogy ha a csehek ott fent nem kezdik el a jeget törni, akkor ez az 56-os árvíz megúszható lett volna. Hozzátartozik az is, hogy bámulatos módon a mai technikával sem hiszem, hogy meg tudnák ezt csinálni, szinte egy év alatt újra építették Falvát. Az egyetemisták egész nyáron itt voltak, sőt azt hiszem kaptak még egy hónapot, hogy segítsenek. Hány éves volt az árvíz idején? 1941-ben születtem, úgyhogy 15. évemben voltam, elsős gimnazista voltam akkor. Ahogy az idő múlik, majd észre fogjátok venni, hogy ezek a régi történetek igazolást fognak nyerni, hogy tényleg úgy volt, mert nyugodtan lehet mondani, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, de nekem ez személyes tapasztalatom volt, és ha 15-ször kell elmondanom, akkor is csak ezt tudom elmondani. Mások lehet más véleménye, de ami személyes élményem volt, az ez. Utána volt még egy nagyon nagy nyári árvíz 1965-ben. Egész nyáron, kb. 2,5 hónapig tartott. Az a szerencse, hogy akkor már ez a gát volt, mert különben elment volna a régi gát akkor is. Kint volt a töltés koronájától egy fél méterre, és mondom hónapokon keresztül. Aratás idő volt, és nem lehetett learatni, mert feljött a belvíz és állt a területen a víz. De addig, míg a zöldárral nem lehet mit kezdeni, a jeges árt, ha nem ilyen ügyetlenül állnak hozzá, lehet, hogy meg lehetett volna úszni. Vége.
Köszönetnyilvánítás Faller János Dunaszekcső Község Polgármestere köszönetét fejezi ki a község lakosságának, a Hulladék közszolgáltató által szervezett szelektív hulladékgyűjtő edények átvételénél tapasztalt türelmes hozzáállásáért. Az ingyenes edény átvételnél szervezési hiányosságok miatt megnőtt a várakozási idő, sorba kellet állni, de a lakosság nagy többsége megértően kezelte a helyzetet. Sajnálatosan a megjelentek egy részének tárolóedény sem jutott. Tájékoztatjuk az érintetteket, hogy a Szolgáltatóval Önkormányzatunk az egyeztetést megkezdte, a további fejleményekről hirdetményben értesítjük a lakosságot.
Szelektív hulladékgyűjtők pótlólagos átvétele A lakossági szelektív kék - sárga kukák osztásának időpontja 2016. május 5-én 9.00 - 11.00 órakor lesz a Hivatalban feliratkozottak részére. Feliratkozni a polgármesteri hivatalban, vagy a 0669/335 - 121 - es telefonszámon lehet.
Otthonka Egyesület hírei Április 10-én, vasárnap délután egyesületünk tagjai fűzfavesszőkből egy sátrat és egy napellenzőt építettek a strandra, a piknik-parkban. Nyárra a vesszők kizöldellnek, árnyékot adva az ott pihenőknek. Ősszel tervezzük tovább bővíteni, egy kis élő játszóteret kialakítani a gyereknek. Ha valaki locsolókannával épp arra járna, és meglocsolná a vesszőket a tavaszi időszakban, azzal sokat segítene a növényeknek! :-)
Április 16-án, szombaton egész napos kiránduláson vettünk részt Grábóc-Szálka-Mórágy falvakban. Grábócon az ortodox kolostort, Máriakilátót látogattuk meg, Szálkán a tónál megpihentünk, majd egy rövidebb túrát tettünk a mórágyi rögökhöz, ahol még kezdő falmászók is jó pályát találnak maguknak. Végül Papp Mihály és Pappné Dobos Ildikó lovardájában vendégül láttak minket a házigazdák, megpihentünk lovagoltunk, és élményekkel gazdagon indultunk haza. A kirándulásra a buszokat a Dunaszekcsői Önkormányzat biztosította számunkra.
És a tervek... Jobb agyféltekés rajz és festő tanfolyam május 14-15-16. Mindenkinek, aki szeretne eljutni az első bizonytalan vonaltól, az élethű rajzoláson át a festésig! Elvégzéséhez nem szükséges meglévő rajztudás, mindenki számára elsajátítható. (alsó korhatár:10 év) Jelentkezni lehet: Vrana Erika (20/323-37-33) Egész napos kirándulás Bátára a Duna vonalát követve május 7-én szombaton. Bátára érve meglátogatjuk a tájházakat, múzeumokat, Báta nevezetességeit. A túrához bárki csatlakozhat! Gyógynövény gyűjtő túra a falu határában Bíró Lajosné, Marcsa nénivel május 29-én, vasárnap délután. Megismerjük gyógyító növényeinket, a gyűjtés, szárítás, krém, tea készítés tudományát. Bárki csatlakozhat. A Kihívás Napján május 30-án gyerekeket, felnőtteket várunk egy kis mozgásra a falu több pontján! Lehetőség lesz többféle mozgásformát kipróbálni, aztán csatlakozni a csoportokhoz. A részletek a plakátokon és a 0620/3497542-es számon. Gubik Viktória
Csipke klub kirándulás 2016. április 13–án 10-16 óráig a Csipke klub 20 tagja (az Önkormányzat 2 buszával és egy személykocsival) kirándult a környékünkön. Kirándulásunk első állomása a Szent Miklós patakmalom volt, ahol Bugarszki Norbert élvezetes idegenvezetésével mentünk vissza nagyszüleink korába. Mivel a látogatók is idősebbek, a múltbeli ismertetés, tapasztalatok, emlékezés során az idegenvezetés sokszor beszélgetésbe ment át. Második állomásunk a felújított, kibővített Mohácsi Történelmi Emlékhely volt. Itt megnéztük a sírhalmokat, meghallgattuk az idegenvezető helyenként elborzasztó előadását. Az új épületben megtekinthettük a kiállítást és filmvetítést.
Harmadik állomásunk a geresdlaki kiállítás sorozat volt. Láttuk a mézeskalács falut, babamúzeumot, kézimunka kiállításokat. A 800 lakosú falu önbecsülése, összefogása megható, példaértékű, követésre méltó. Valószínűleg az a betelepült 30 finn család is azért vett itt házat és jár ide rendszeresen nyaralni. Tetszettek a látnivalók, követésre méltó példákat láttunk. Jó éreztük magunkat, jól sikerült a napunk. Az egész évi programunkhoz és ehhez a kiránduláshoz is nagy segítséget kaptunk a Dunaszekcsői Önkormányzattól, a Művelődési Háztól (buszok, gépkocsivezetők, fűtött klubhely) a Szekcsői Németek Nemzetiségi Önkormányzatától (programajánlás, belépőjegyek), a Dunaszekcsőért Alapítványtól (klubhely, internet, fénymásolás, fotók készítése) és Dr. Szőcs Ágnestől (veszprémi ismerős – anyagi támogatás). Köszönjük! Erdélyi Mária
Első szentáldozás templomunkban Katolikus közösségünk 7 ifjú tagja 2016. április 24-én járult először szentáldozáshoz. Az ünnepi szentmise fél kilenc órakor kezdődött a szülők által előzetesen – méltóan és ízlésesen- feldíszített templomban. Az ünnepélyes bevonulást követően Rumann Gergő kérte a szülők áldását e szép alkalomból, a szülők erre válaszul megáldották gyermekeiket. Az olvasmányt Salamon Csanád, a szentleckét Torba Kamilla olvasta fel a jelenlévőknek. A prédikációban Tamás atya kiemelte, hogy a külsőségek mögött az ünnepelt, maga Jézus a lényeges ezen a napon, majd buzdította a gyermekeket a gyakori szentáldozásra. A felnőttek felé kérte, hogy idézzék fel saját egykori első szentáldozásukat és tekintsenek végig azon az úton, ahová azóta eljutottak. A tavalyi elsőáldozók által számukra átadott égő gyertya fényénél tették le a gyerekek a keresztségi fogadásukat, melyben hitvallást tettek most már saját akaratukból, emlékezve arra, amint azt a kereszteléskor egykor szüleik és keresztszüleik tették helyettük. A könyörgéseket Babarczi János és Kelemen Zoltán tolmácsolta, majd következett az adományok oltárra helyezése: Varga Fanni az ostyát, Varga Viktor a bort vitte kísérő imádság keretében az oltárra. A szentáldozás előtt közös imádsággal várták a gyerekek a Jézussal való találkozást, majd egyenként kivonultak a szentáldozáshoz. A szentmise befejezése előtt virággal köszönték meg szüleiknek, hogy igent mondtak az ő életükre és eddig felnevelték őket. Ahogyan Tamás atya is fogalmazott, mindannyian bízunk abban, hogy továbbra is közösségünk aktív tagjai maradnak a gyerekek, akikkel gyakran találkozunk majd nemcsak az iskolában, hanem a templomban is Kram Helga
KönyvtárMozi Április 22 - én a Keménykalap és Krumpliorr című filmet nézhették meg a KönyvtárMozi program keretében a Dunaszekcsői Általános Iskola tanulói és az érdeklődők a Művelődési Házban. Ahogy már az előző számban is megírtuk, a Községi Könyvtár a Baranya Megyei Csorba Győző Könyvtár irányításával csatlakozott a fent említett programhoz és ez által hozzáfér a Nemzeti Audiovizuális Archívum gyűjteményéhez azzal a feltétellel, hogy havonta legalább egy filmet kell vetíteniük. A májusi filmnézés időpontjáról és magáról a filmről nemsokára tájékozódni lehet plakátokon valamint az interneten.
A szerb húsvét kapcsán … mely az idén öthéttel később ünnepeltetik, mint a rómaikatolikusoknál vagy a protestánsoknál. 2017-ben viszont mind a keleti, mind a nyugati keresztények ugyanakkor (ápr. 16.) fogják ünnepelni a kereszténység legnagyobb ünnepét. (A húsvéti ünnepkör jeles napjaihoz kapcsolódó szokások jól ismertek. Akárcsak a húsvét jelképei: pl. a piros tojás, mely többévezredes termékenységi szimbólum; vagy a nyúl, mely a kelta-germán tavaszistennő atributuma.) Ime, a Húsvét pravoszláv értelmezés egy 14. századi ipeki (Peć) szerb kolostor freskója alapján: Az ultramarin (bizánci kék) színű égen egyházi szláv nyelven olvasható az ünnep elnevezése: „Voskresenije” (Feltámadás). Míg Krisztus Teste a sírban fekszik, addig Lelke alászáll az Alvilágba (a Hádészba). Hol az Angyalok kiséretében végrehajtja az elhunytak feltámasztását, illetve megbüntettetik a Gonosz. Ezzel mintegy előképet adva az Utolsó Ítéletkor bekövetkező történéseknek. Az Alvilágot sziklák rejlik, bejáratát bronzkapuk védik. Bent sötétség honol, az elhunytak lelkei e börtönszerű helyen várakoznak az ítéletre. Krisztus a Mennyei seregek élén érkezik, ők hozzák a Keresztet, melynek segítségével a Gonosz legyőzetik. Krisztus fehér ruhában látható, lábai alatt az Alvilág kapuja hever. A zárak letörve, a kulcsok szanaszét szórattak. Jobb kezével Ádámot, bal kezével Évát – az Ősszülőket - emeli fel. Kik mellett - vándorbottal a kezében - József, Jézus nevelőapja látható. Az állatbőrökbe öltözött Keresztelő Szt. János jobb kezével áldást oszt az ószövetségi prófétákra, valamint két koronás főre: Dávidra, a Zsoltárszerzőre és Bölcs Salamonra, míg bal kezében a beteljesedett Írást tartja. Közben az Angyalok egy csoportja láncra veri, s a tűzbe veti a Bukott Angyalt – maradjunk a sötét színnel ábrázolt alak ezen elnevezésénél. Az egész keleti kereszténységben a húsvéti liturgia az éjszaka közepén kezdődik, s hajnal hasadtáig tart. A szertartás végén a hívők a Sötétségből mintegy kilépnek a Fényre, és így köszöntik egymást: „Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!” Vukovics Cvéta
Volt egyszer egy Lugio TV A Lugio TV adásba került riportjai kerülnek bemutatásra az újság ezen rovatában. Facskó Pista bácsi mesél életének alakulásáról és a cipész mesterségről. Bepillantást nyerhetünk nem csak a szerszámok, kaptafák világába, hanem egy élet – huszadik század nehezítette – teljességébe is. A riport 2004 áprilisában került adásba és ebből válogattunk részleteket. A riporter Vágó Mariann, az operatőr pedig Scheppi Zoltán volt. Pista bácsi: Hogyan lett cipész? Kellett kérlek szépen, egy olyan mester és egy olyan környezet, ahol ezzel foglalkoztak. Például a bátyám, az ott dolgozott nálunk 35-ben. Mindig mondta, hogy gyere kisöcsém, gyere ide. Nézd, hogy milyen szép. Ezt így kell felhúzni a kaptafára, ezt úgy kell fogni, nézd milyen szép. Apám mindig azt mondta, hogy Te fiam, hogyha kijárod az iskolát, veszek neked pár lovat. Van hat hold földünk, Te majd gazdálkodsz benne. Bátyám mondta, hogy apám mindig felkel 4-5 órakor, hogy rendbe rakja a jószágokat, mert volt neki tehene. Mi fölkelünk hét órakor, beülünk a műhelyre és megdicsérnek minket, hogy milyen szép cipőt csináltunk, kérek ilyet. És megszeretette velem.
Máig is azt mondom, én nem vagyok nagy üzletember, de gyönyörködök a munkámban. Mire én le lettem szerződtetve, én már egyedül megcsináltam 14 éves koromban. Minden nap ott voltam, naponta 10-12 órában. Mindig azt mondta a bátyám: Ezt így fogd meg, nem jól fogod azt a fogót, tessék azt így megfogni. Amikor leszerződtettem inasnak, akkor nem ipari tanulónak nevezték, akkor hat eleminek meg kelletett lenni és három évet kellett inasnak lenni. Mindig jöttek az új vevők, hogy ezt is meg köll csinálni, azt is meg köll csinálni, mert a divat nem várt meg. Mindig a vevő közönség mondta meg, hogy láttam ezt és ezt, meg tudja csinálni? Tessék nekem csinálni ilyet. Láttam, hogy erre van a kereslet, akkor ezt kelletett csinálni. Nagyon szerettem a szép otthont. Komolyan, Hát nekünk volt egy kis parasztházunk, egy kis szalmazsákos, ami volt az őseinknek. A bátyámnak már volt két ágya, egymás mellé téve, két szekrény, meg toalett tükör. Mindig az volt, hogyha pénzem lesz, akkor ezeket fogom csináltatni. Az első pénzt, amit megkerestem 39-ben, az első hónapban, csináltattam egy asztalt, el van rohadva a lába, de megvan még. Utána csinálta a Krammer Boldizsár egy ágyat, az is megvan még. 17 évesen azon járt az eszem, hogy szép otthont teremtsek magamnak. Meg lehetett élni belőle, igen. Sokat kellett dolgozni. Sokszor jöttek, hogy: Ti mikor alusztok? Éjfélkor még mindig ég a villany, illetve akkoriban a lámpa égett. Először a felsőrészt kellett megcsinálni. A felsőrészkészítés egy külön szakma volt. Mohácson csináltattuk a Gyímesi néninél. Mi nem foglalkoztunk vele. Utána mindent meg kelletett szépen, finoman dolgozni, nehogy föltörje a kuncsaftnak a lábát. Elsőre elmentem Bajára dolgozni, ott voltam egy évet körülbelül. Utána hazajöttem és akkor a Puskásnál dolgoztam és a bátyámnál dolgoztam két – három hónapot. Aztán elmentem 1940-ben Pestre. Megláttam Pestet. Volt egy kis barátnőm, egy szekcsői kislány, annak ott élt a testvére. Utána nem tudtam megmaradni és mennem kelletett. Minden érdekelt engemet, mindig. Eskü téren kiszálltam a hajóról, volt egy címem. Anyámnak a testvére, húga Rákospalotán lakott. Elmentem a Gábor Áron utcába Ilona nénjéhez. Ott kérdezte: – Maga kicsoda? – A Facskó vagyok. – Ja, Te vagy a Pista. Mi járatban vagy? – Eljöttem föl, szeretnék itt élni és dolgozni? – Hát munkahelyed van? – Nincsen. – Lakásod van? – Nincsen. – Azt pénzed van? – Az sincsen. Jött a sógorom és mondta, hogy két ágyunk van, hova fektessünk le? A fáskamrában le lett terítve egy pokróc és az volt az én szálláshelyem ottan. Hajnali négykor jött a sógorom, hogy na, most elmegyünk és keresünk neked munkát. Óbudán kaptam munkát. Ott volt egy Sárosi nevű cipész, az hirdetett, hogy segédet felvenne. Hát elmegyünk oda, és mondta, hogy felvesz, hát mit tud csinálni. Leülünk és mondta, hogy akkor fogjon neki dolgozni, hát mi van beteg talán? Hát nagyon éhes vagyok. Na, azt mondja, hogy gyűjjön be a Bagiékhoz, ott volt egy vendéglő, ott megreggeliztem, aztán odarakták elém a munkát. Hát így kezdődött el az életem, a budapesti. Aztán volt, amikor egyik cipésztől a másikig jártam hónapokig, mert munkanélküli cipész voltam. Ez 1941ben volt már. Akkor már nem lehetett kapni anyagot. Három hónapig nem tudtam fizetni a lakbéremet. Három hónapig jártam azt a nagy falut, Budapestet. Minden utcáját már ismertem és munka sehol. És akkor mit csináljak, elmentem ki Csepelre. Ott elmentem a végállomásig. Ott bementem egy Erdélyi nevű cipészhez, és mondta, hogy segéd úr milyen jó, hogy jött. Mondta, hogy munka van bőven, drótozás, foltozás. Ott is leültem és nem tudtam dolgozni. Hát miért nem? Mert nagyon éhes vagyok. Ez volt a második alkalom. Utána elkerültem a Weis Alfrédhoz, ott dolgoztam másfél évet. Onnan vonultam be katonának. Mint szökött katona, úgy verbuváltak össze, mert előtte kaptam egy parancsot, mivel ki akartak vinni Németországba. Onnan megszöktem.
Állandóan razziáztak Pesten és összeszedtek két alkalommal is. Utoljára bekerültem egy helyre januárban (1945), voltak ott még fiatalok vagy 140en. Teljesen felszereltek bennünket, hogy menjünk bevetésre. Ott beszélgettünk, hogy mi megadjuk magunkat, mi nem akarunk senkivel sem harcolni, majd elengednek bennünket és megyünk haza. Mindenki arról beszélt, hogy mit főzet a családjával, mit kezd majd az életével. Én elmentem egy másik helyiségbe az óvóhelyen belül, alig voltam bent 5 percet. Jött egy nagy bombatámadás és telitalálatot kapott a hely. Én maradtam meg, a Kocsis Ferkó, meg volt egy őrmester, akinek a karja le volt szakadva. Borzalmas volt. Utána már nem tudom hol voltam, nem emlékszem. Bementem egy templomba, ott maradtam a kórus alatt. Az is kapott később egy bombatalálatot, de megmaradtam akkor is. Utána elmentem az egyik hadnagyom ismerőséhez, jóban voltunk vele. Ott volt egy kislány, az adott egy másik ruhát. Mire jöttek az oroszok, addigra civil ruhában voltam. Később aztán elvittek az oroszok egy gyűjtőtáborba. Ahogy ment a front úgy 20-30 kilométerre követtük őket. Cipész voltam és szükségük volt rám, mert az oroszoknak szükségük volt lábbelire, ezért bekerültem egy cipészműhelybe. Az egyik hadnagynak csináltam csizmát, már az utolsó simításokat csináltam, amikor jött a tábor parancsnoka. Oroszul mondott valamit. Aztán jött egy őrmester, mondta, hogy menjek vele. Átöltöztettek, kaptam egy piros nyakkendőt. A parancsnok felesége is ott volt és meglátott, azt mondta: Itt az én fiam, akit meggyilkoltak a németek. Én voltam a hasonmása a fiának. Azt mondta, hogy ha megbecsülöd magad, és ha vége lesz a háborúnak, akkor én viszlek haza és anyádnak én foglak átadni. Így történt. Folyt. köv.
Társulási atlétika verseny Évek óta már komoly hagyományokkal kerül megrendezésre az atlétika versenyünk a dunaszekcsői iskolában. A cél: a legjobbak versenyen történő kiválasztása, akik majd Somberekkel közösen képviselik iskolánkat a mohácsi térségi versenyen. Természetesen a sport népszerűsítése, kedvcsináló a többieknek nem elhanyagolható szempont. Néhány éve a mohácsi versenynaptárban kicsit korábban kerül megrendezésre ez a megmérettetés, ezért a „bolondos áprilisban” kell a házi versenyünket lebonyolítani. Tavaly leégtünk a nagy melegben idén éppen hogy nem áztunk el. Mondták régen, hogy az atlétika a sportok királynője, valóban csak rendszeres, komoly erőfeszítést kívánó munkával lehet eredményes bárki. A tehetség alsó tagozatban még a dobogóra emelheti a sportolót, de később már edzések nélkül kudarcra van ítélve. Az iskola technikai dolgozói nagyon szépen kicsinosították a pályát a verseny napjára, ami 2016. április 19-én zajlott. A felújításra szoruló távolugró is pontosan időben elkészült. Tanárok, diákok komoly rutinnal végezték feladataikat a különböző versenyszámoknál. Igazi csapatmunka volt! Hogy is volt? A kicsiknek 40 – 60 m futás, távolugrás, kislabdahajítás, a nagyobbak megtoldották mindezt 100 m futás, súlylökés, 600 – 800 m futás. Az „összecsapáson „ 44 tanuló vett részt, ebből 24 szekcsői. A verseny folyamán gyümölcslé állt a tanulóink rendelkezésére, hogy felfrissítsék magukat. Igazi, szurkolós hangulat volt a pályán, nagyon örültünk a szekcsői győzteseknek, s a gyerekzsivaj hallatán az öreg fák is nosztalgiázva idézték fel a régi, nagy versenyeket.
Továbbjutóink a mohácsi versenyre: Scheppi Hanna, Nagy Kinga, Bicskei Alexa Sárközi Mirella Ébert Leila, Varga Fanni, Torba Kamilla, Kolep Gabriella, Prucs Lilla, Sárközi Lúcia, Skutera Dóra, Kiss Réka, Götli Dénes, Salamon Csanád, Szabó Máté, Érdi Árpád, Szántó László, Mezőlaki Erik, Kolep Attila, Csurán Dávid, Balázsi Róbert, Balogh András, Kiss Balázs, Frank Zénó. Sajnos iskolánk sportlétesítményei az elmúlt 30-40 évben nagyon elhasználódtak. Ami néhány évtizede irigylésre méltó volt pl. tornaterem, a napjainkban felépített sportcsarnokok mellett nem alkalmas labdajátékok versenyszerű lebonyolítására. Ezért is hallatszik egyre ritkábban a pálya széléről: HAJRÁ SZEKCSŐ! Kis-Gadó Csabáné, testnevelő
HÍREK és PROGRAMOK A kishajó 2015. november 1-től a következő menetrenddel közlekedik: Hétfőtől péntekig: 7.00 7.45 13.15 14.15 15.00 16.00 17.00 Pénteken: 17.10 - kor. Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a kishajó jár a következő menetrenddel: 07.45 12.00 15.45 Vasárnap: 15.30 További információ: +36 70/338 - 6484
A Művelődési Ház állandó programjai és könyvtári nyitva tartás Hétfő: Szerda:
18.00 - 20.00 Sváb tánccsoport 14.30 - 17.00 Nyugdíjas klub 17.00 - 18.00 Magyar tánccsoport Csütörtök: 17.00 - 18.00 Sváb tánccsoport 18.30 - 20.00 Jóga Péntek: 09.00 - 11.00 Baba - Mama klub 18.00 - 21.00 Zenekari próba
Művelődési Ház ügyeleti ideje: Kedd: 08.00-12.00
Római Kat. Plébánia irodai ügyelete: Hétfő: 14.30-16.00 Szerda: 13.30-15.00
A könyvtár nyitva tartása a Művelődési Házban (felnőtt irodalom): Hétfő: 8.00 - 10.30 Kedd: 14.00 - 16.00 Szerda: ZÁRVA Csütörtök: 8.00 - 10.30 Péntek: 14.00 - 17.00 A könyvtár nyitva tartása az iskolában (gyerek irodalom): Hétfő: 10.30 - 12.00 Kedd: 16.00 - 17.00 Szerda: ZÁRVA Csütörtök:10.30 - 12.00 Péntek: 13.00 - 14.00
Etka jóga a Művelődési Házban Az Etka jógáról dióhéjban: - segít a saját öngyógyító erőinket mozgósítani - immunrendszer erősítő hatású, - nyitja a mellkast, javítja a tartást, - lazítja az izmokat és az ízületeket - segít azok regenerálódásában, a csontritkulás megelőzésében, - javítja a légzés hatékonyságát, csökkenti az asztma tüneteit, - hosszú távon megszünteti a migrént, - javítja a stresszel szembeni ellenállóképességet - erősíti az idegeket, - fiatalít a tizedik X-ben is - akárcsak egykor Etkát! Csütörtökönként 18.30-20.00 óráig Dudok Timivel. Elérhetőség:0620/430-4553
[email protected]
Magyar néptáncos foglalkozás gyerekeknek Hétfő délutánonként néptánc oktatáson vehetnek részt az érdeklődő gyerekek (óvodások, általános iskolások) a Művelődési Házban. A táncokat Magosné Pusztai Bernadett oktatja. A foglalkozás ingyenes!
TeSzedd! Dunaszekcsőn Április 29-én pénteken 16-18 óráig szedjük a szemetet a faluban az országos "TeSzedd - Önkéntesen a tiszta Magyarországért" mozgalom helyi akciójaként. Minden önkéntest várunk 16 órára a Teleházba, ahol eligazítás és az eszközök kiosztása után kezdődik a szemétgyűjtés a településünk különböző pontjain. Az országos program szervezői immár 6. alkalommal rendezik meg a fent említett mozgalmat, amihez Dunaszekcső ebben az évben 2. alkalommal csatlakozik. Dunaszekcsőért Alapítvány, Otthonka Egyesület
Májusfaállítás Mulatság gyerekprogramokkal, kirakodóvásárral, helyben sült finomságokkal, énekkel és táncházzal. Zenél a Bácska Banda. Helyszín és időpont: Művelődési Ház udvara, Április 30. 15.00 - tól. Belépés ingyenes. Szervezők: Művelődési Ház, Otthonka Egyesület, Dunaszekcsőért Alapítvány
Asztalitenisz Ebben az évben 2016.03.19-én a dunaszekcsői iskola asztalitenisz szakköre és a dunaszekcsői sport egyesület asztalitenisz szakosztálya, közösen rendezte meg, a Magyar Diákolimpia kiírása szerint az asztalitenisz versenyt. Ezen a versenyen nem igazolt, általános iskolába járó leány és fiú vett részt, több korcsoportban. A következő eredmények születtek: Kezdő leány egyéni verseny: Bicskei Alexa Dunaszekcső iskola I. helyezett. Máté Zsófi Dunaszekcső iskola II. helyezett. Hetényi Hédi Dunaszekcső iskola III. helyezett. Mózes Maya Dunaszekcső óvoda III. helyezett. (kép 01.) Kezdő fiú egyéni verseny: Hetényi Kristóf Dunaszekcső iskola I. helyezett. Vörös Balázs Dunaszekcső iskola II. helyezett. Halász Martin Dunaszekcső iskola III. helyezett. (kép 02./03.) I-II. korcsoport leány egyéni verseny: Bihercz Petra Dunaszekcső iskola I. helyezett. Bicskei Alexa Dunaszekcső iskola II. helyezett. Máté Zsófi Dunaszekcső iskola III. helyezett. Hetényi Hédi Dunaszekcső iskola III. helyezett. (kép 04.) I-II. korcsoport fiú egyéni verseny:Kolep Attila Dunaszekcső iskola I. helyezett Bédi Viktor Mohács Széchenyi iskola II. helyezett. Mózes Máté Dunaszekcső iskola III. helyezett. Kardos Áron Mohács Brodarics iskola III. helyezett. (kép 05.) III-IV. korcsoport leány egyéni verseny:Kiss Réka Dunaszekcső iskola I. helyezett Kovács Vivien Mohács Széchenyi iskola II. helyezett. Erdélyi Virág Mohács Boldog Gizella iskola III. helyezett. Hegedűs Viktória Mohács Széchenyi iskola III. helyezett. (kép 06.) III-IV. korcsoport fiú egyéni verseny: Kovács Róbert Dunaszekcső iskola I. helyezett Szőke Roland Dunaszekcső iskola II. helyezett. Perjési Gyula Dunaszekcső iskola III. helyezett. Frank Zénó Dunaszekcső iskola III. helyezett. (kép 07.) I-IV. korcsoport leány csapat verseny: Balázs Bettina-Kovács Vivien Mohács Széchenyi Iskola I. helyezett. Bihercz Petra-Kiss Réka Dunaszekcső iskola II. helyezett. Hegedűs Viktória-Mikusa Mira Mohács Széchenyi Iskola III. helyezett. (kép 08.) I-IV. korcsoport fiú csapat verseny: Kolep Attila-Mózes Máté Dunaszekcső iskola I. helyezett. Kovács Róbert-Perjési Gyula Dunaszekcső iskola II. helyezett. Frank Zénó-Szőke Roland Dunaszekcső iskola III. helyezett. Gyuricza Viktor-Matics Kristóf Mohács Széchenyi Iskola III. helyezett (kép 09.)
01.
04.
02.
05.
03.
06.
07.
08.
09.
Baranya megyei felnőtt férfi asztalitenisz csapatbajnokságban elért eredmények Baranya megyei 19. forduló: Mohácsi Torna Egylet III. - Dunaszekcső 5/13 Egyéni mérkőzések: Cseke Dávid 4 gy. Kiss Roland 1 gy. Mózes Gábor 3 gy. Tass Gábor 4 gy. Páros mérkőzés:Cseke Dávid-Mózes Gábor 1 gy. Baranya megyei 21. forduló: Dunaszekcső SE - Pécsi TÜKE SE II. 7/11 Egyéni mérkőzések:Cseke Dávid 2 gy. Mózes Gábor 2 gy. Tass Gábor 3 gy.
Baranya megyei 20. forduló: Mozsgói Csizik Mihály SE I. - Dunaszekcső 10/8 Egyéni győztesek: Cseke Dávid 4 gy. Tass Gábor 4 gy.
Baranya megyei 22. forduló: Harkányfürdő Sportegyesület - Dunaszekcső SE 14/4 Egyéni győztesek: egyéni mérkőzések:Cseke Dávid 1 gy. Tass Gábor 2 gy. Páros mérkőzés: Tass Gábor-Varga Viktor 1 gy.
Megye III. Tamási csoport labdarúgó bajnokság 2015/2016 A Dunaszekcső SE következő mérkőzései: 05.01. 16:30 KÖLKEDI SE - DUNASZEKCSŐ 05.15. 17:30 KÖKÉNYI FC - DUNASZEKCSŐ 05.29. 17.30 BORJÁDI SE - DUNASZEKCSŐ
05.08. 17:00 DUNASZEKCSŐ SE - SZAJK 05.22. 17:30 DUNASZEKCSŐ SE - BÁTA 06.05. 17.30 DIANA SE - DUNASZEKCSŐ
A Dunaszekcső SE eredményei: 04.03. 15.30 óra Újpetre KSE - Dunaszekcső SE 3:2 (1:0) Góllövők: Salamon László, Horváth Tibor 04.10. 15.30 óra Dunaszekcső SE - Pogányi SE 3:0 (1:0) Góllövők: Salamon László, Szekeres Zsolt 03.20. 16.00 óra Töttösi SE - Duneszekcső SE 3:2 (2:1) Góllövők: Sallai Zoltán 04.24. 16.00 óra Dunaszekcső SE - Görcsönydoboka 0:4 (0:0)
Kézzel horgolt ajándékok kaphatók a Teleházban! Aki kézzel horgolt fülbevalót és egyéb ajándék tárgyat vásárol, a Limes tábor díjazását segíti elő. Dunaszekcsőért Alapítvány
Visszaemlékezés a régi Dunaszekcsői Hírekből Horgászsarok – Bátai Feri bácsi tollából A pontyozás utolsó fejezetében a „nádi” pontyozásról írok. Nézzük a nádi pontyozást, helyesebben a nád melletti pontyozást! Valamikor, úgy 10-15 évvel ezelőtt horgászversenyen nyertem egy kéthetes beutalót Balatonszepezdre. Ez közelebbről egy faházat foglalt magában, ami 5-6 fő kényelmes elhelyezkedését jelentette, és a ház előtt sátorozni is lehetett. A házhoz számozott csónak tartozott és a nád között egy számozott – etetett – horgászhely is. Barátommal (családostól) elfoglaltuk a házat, és már másnap korán pontyozni indultunk a nádasba. Eredmény: fejenként 5-6 szakítás, hal semmi. Egyszerűen a könnyű szereléssel, hajlékony bottal Kép forrása: internet nem tudtuk megtartani a halat. Elég volt 20-25 cm ahhoz, hogy a zsinór rátekeredjen a nádra és onnan kivenni már nem lehetett sem a horgot, sem a halat. Két napon kínlódtunk így, amikor szégyen ide – szégyen oda, megkérdeztük a gondnokot, hogy kell itt halat fogni? Megnézte a felszerelésünket és nevetett. Azt mondta, ezzel a „cejggal” itt nem fogunk halat. Kértünk és kaptunk tőle egy-egy bambusz nyelet, ami babkarónak is erős lett volna. A kb. 4-5 méter hosszú nyélre szerelt alig nyélhosszúságú legalább 0,60 mm vastagságú zsinórt úgy „meztelenül” orsó nélkül. Otromba parafa dugót tett rá és alulra süllőző horgot, de nem vékony „húsút” hanem erős, vastag szárú „kampót”. Csalinak kaptunk nagy szemű kukoricát és dió nagyságú főtt burgonyát. Másnap reggel korán a szokott helyre eveztünk, és a kapott durva szerelékkel a nád közvetlen töve mellé (kb. 5 – 6 cmre a nád torzsától) bedobtuk – lógattuk horgainkat. Nem részletezem a délelőttöt, csak az eredményt írom le: 11 óráig 5 db 2-3 kg-os ponty. Igaz, volt 3 szakításunk is, de rájöttünk, hogy a gondnoknak volt igaza, mert az erős felszereléssel meg tudtuk tartani a halat, legalább is a 2-3 kg-os halakat. Később a Balatonon tanultakat kamatoztattam a „Nyárádi” tavon, mert amikor senki sem fogott semminemű módszerrel, vagy csalival halat (mert a Kép forrása: internet ponty kint volt a nád között), én csónakból a balatoni módszerrel mindig fogtam egy-két pontyot. Azóta is őrzöm „dióverő pózna” – szerű botomat, amely bambuszból van és kikezdte már az idő (kezd berepedezni). Összegezve: A ponty nád melletti horgászata külön tudomány, nem kell hozzá finom felszerelés, hanem erős bambusz, üvegszál vagy ma már kapható nagyjából nagyon erős és vastag spiccű karbon bot. Vastag – legalább 0,35 – 0,40 mm zsinór vagy vékonyabb fonott zsinór. Nagyméretű pontyozó horog. Erős, strapabíró orsó, a fékje is lehet jó, de ez annyira nem fontos, hisz itt fárasztásról nemigen van szó. A megakasztott halat ne hagyjuk a nádba „szaladni” csak a csónak felé „futhat” és minél hamarabb kerüljön a nagyméretű merítőszákba. Végezetül annyit: élvezetes, nagyszerű horgászélményt nyújt a nádi pontyozás, de sok kudarccal is járhat. Még hozzátenném, hogy sok tavon – pl a Telelőn is – ugyanez a módszer tökéletesen igaz a bokor, sulyom, töklevél, stb. mellett történő horgászatra.
EGYÜTT DUNASZEKCSŐÉRT Támogassa adója 1 %-val a Dunaszekcsőért Alapítványt, hogy együtt még többet tehessünk közös jövőnkért.
Adószám: 18311178-1-02 Az eddig elért eredmények a weboldalunkon megtalálhatóak:
www.lugio.hu
Mi kérünk elnézést rovat Ha minden nap iszol alkoholt, akkor te alkoholista vagy. Ez alapján, ha minden nap kint vagy a teraszon, akkor terasszista vagy. Mit mondott Petőfi, mikor a tűzbe dobta a Nemzeti Dalt? - Forr a dalom. Mit mond a vízszerelő, mikor kilöki a feleségét a 10. emeletről? - ZuhannyRózsa! Mit mond az orosz a halálos ágyán? - Szent Péter vár. Miért nem origamizott Batu kán? - Mert nem hajt a tatár! Melyik a három legöregebb állat a világon? - A pingvin, a fehér tigris, és a zebra, mert még fekete-fehérek!
ADÓBEVALLÁS KÉSZÍTÉS Itt az új év, és vele együtt az új adóbevallás. Problémája van az adóbevallás elkészítésével? Segítünk! Érdeklődni lehet személyesen a Teleházban, vagy a 0669-535-010-es telefonszámon.
Képművészet
Képek: Orsós Ferenc
Receptsarok BANÁNOS KÓKUSZGOLYÓ Hozzávalók: 3 db banán, 23 dkg porcukor, 25 dkg keksz,18 dkg kókuszreszelék, 1 csomag vaníliás cukor, kakaópor Elkészítés: A kekszet törjük apró darabokra, a banánokat pépesítsük egy villával, és keverjük össze a porcukorral, a kókuszreszelékkel és a vaníliás cukorral. Gyúrjunk közepes méretű golyókat a masszánkból végezetül pedig forgassuk bele a golyókat kakaóporba és kókuszreszelékbe. Recept: Horváth Tamara PIZZÁS MUFFIN Hozzávalók: 20 dkg liszt, 2 kk. sütőpor, 1/2 kk. oregano, 1/2 bazsalikom, 1/2 ek. olaj, 1/2 pohár tej, 2 egész tojás, 1 cs. reszelt mozzarella, 10 dkg szalámi, 1/2 zöldpaprika, 6 db koktélparadicsom. Elkészítés: Keverjük össze egy tálban a száraz összetevőket valamint a fűszereket. Egy másik tálban pedig a folyékony összetevőket. A folyékony keveréket öntsük bele a szárazba és keverjük össze. Adjuk hozzá a tésztához a mozzarella 2/3 részét, az apróra vágott paprikát, és a kis csíkokra vágott szalámit. És laposan keverjük össze. A muffin forma mélyedéseit béleljük ki papírkapszlikkal, és 3/4 ig töltsük meg a tésztával a muffin sütő 12 formáját. Minden forma tetejére tegyünk 1-1 fél paradicsomot és szórjuk meg a maradék sajttal. Süssük 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig. Ha megsült, vegyük ki a formából. Melegen és hidegen is egyaránt fogyasztható. Recept: Horváth Tamara
Kiadja: Dunaszekcsőért Alapítvány Szerkesztette: Sümegi János Külön köszönet Schmidt Bencének, Horváth Tamarának, valamint a cikkek íróinak és a képek készítőinek!
