II. évfolyam 3. szám március 29

DUNASZEKCSŐI II. évfolyam 3. szám 2016. március 29.

HÍREK

Évkönyv 2015 Márciusban új kiadvánnyal bővült a Teleház kínálata. A Lugio Tv megszűnésével keletkezett egy űr a falu életében, melyet nagyon nehéz betölteni. Azóta a hírek a falun belül csupán szájról szájra terjedtek, hírcsatornául szinte csak a plakátok, szórólapok számítottak. Ennek az űrnek a betöltésére elevenítettük fel a Dunaszekcsői Hírek folyóiratot, mely szócsövéül szolgál a különböző szervezeteknek, s bárki számára, akinek közlendője adódik. A probléma tehát részben megoldódott. Előző év végén aztán a Szekcsői Németek Nemzetiségi Önkormányzata felkeresett minket egy olyan kéréssel, amely átfogóan megoldja a problémát. Azt javasolták, hogy adjunk ki közösen egy évkönyvet, melyben mindenki megszólalhat a faluban, aki szeretne, összefoglalhatná az elmúlt év történéseit, sikereit, megírhatná múltját, s a jövőbeli tervezetét. A kezdeményezést mi is jó ötletnek tartottuk, s azonnal nekiálltunk felkutatni mindenkit, akit csak tudtunk. Sokan örömmel vették a kérést, és szívesen írtak magukról és a 2015. év történéseiről. Ezúton is köszönjük, hogy színesebbé tették az évkönyvet! Ebben a kiadványban tehát a következő szervezeteknek, intézményeknek a beszámolóit lehet olvasni: Dunaszekcsőért Alapítvány, Dunaszekcsői Önkormányzat, Dunaszekcsői Általános Iskola, Dunaszekcsői Óvoda, Dunaszekcsői Idősek Otthona, Községi Könyvtár, Művelődési Ház, Otthonka Egyesület, Dunaszekcsői Fúvósok Egyesülete, Német Nemzetiségi Tánccsoport, Duna-Gyöngye Néptánccsoport, Csipke klub, Családi Bütykölő Kör, Német Nemzetiségi Önkormányzat, dunaszekcsői szerbek, Dunaszekcsői Asztalitenisz Szakosztály, Dunaszekcsői Lovas Szakosztály, Ipartestület, Vadásztársaság. Dunaszekcsőért Alapítvány

A Dunaszekcsői Tűzoltótestület - folytatás az előző számból Részletek Békés Sándor összeállításából, ami a Dunaszekcsői Tűzoltótestület 90. évi fennállásának évfordulójára készült 1965-ben. Józsi bácsi, a parancsnok Neve: Szilágyi József (jobb oldali kép). Rendfokozata: hadnagy. Foglalkozása: adóügyi előadó. Az idegen, aki Dunaszekcsőre téved, s e három fontos adatot tudja, még nem biztos, hogy megtalálja a helyi testület parancsnokát. Aki Szilágyi Józseffel akar beszélni, legjobb ha azt kérdezi: „Merre van Józsi bácsi, a parancsnok?” A községi tanács egyik földszinti irodájában, pénztárkönyvek és összesítő lapok között dolgozik. Tulajdonképpen idősebbnek gondolná az ember s talán egy kicsit szigorúbbnak is. Az egykori tűzoltóparancsnokok emléke bajuszos, szúrós szemű, csupa izom embert idéz fel bennünk. Szilágyi József gondosan borotvált , kissé hajlott, szemüveges. Leginkább tanárra hasonlít. Feláll, kezet nyújt. Kabátjának egyik ujja élettelenül megbillen. Fél keze van. Valahogy ez is olyan „szabálytalan”. Az ember áll, nem tudja mivel kezdje. Szilágyi József azonban mindenkit úgy fogad, mintha régi ismerőse lenne. - A testület érdekli? Kérdezzen nyugodtan. Nagyon csendesen beszél,hangjában nyoma sincs a katonás keménységnek. Egyenes szárú pipáját marokra fogja, s mosolyog. - Nagyon szépen sikerült a jubileumi ünnepség. Magunk se gondoltuk. Szinte az egész község jelen volt, eljöttek a járástól és a megyétől is az elvtársak. A dísztribünön helyet biztosítottunk a régi öregeknek is. Az ünnepség valóban szépre sikerült. A jubileum alkalmából a testület címére sok levél és dísztávirat érkezett. Köztük a Belügyminisztérium és dr. Micskó Rudolf tűzoltó vezérőrnagy, az országos parancsnokság vezetőjének személyes üdvözlete. Szilágyi József szívesen beszél mindenről, ami a testülettel kapcsolatos, önmagáról azonban hallgat. Hat éve parancsnok. Ez idő alatt elvégezte a közgazdasági technikumot, könyvek százait olvasta ki. „Aki azt akarja, hogy hallgassanak rá, annak tanulni kell” – mondja csendesen. A címek és rangok önmagukban mit sem érnek.” Két fia van, mindkettő tűzoltó. Az árvízvédekezés nehéz napjaiban egymás mellett dolgozott a három Szilágyi, s egymás mellett álltak akkor is, mikor ünnepélyes keretek között kitüntették az ár elleni küzdelem legjobbjait is. Ülünk egymással szemben. Az erős szemüveg mögött szigorú szemek néznek. Arca a lágyság és keménység érdekes összefonódása. Csendesen beszél, de szavaiban érződik a megfontolt keménység. - Jelenleg negyven aktív tagja van a testületnek – mondja. - Mi okozza a legtöbb gondot? - Új szertárt építünk, sok gond van vele. - Valaki azt mondta, fürdőszoba is lesz. - Igen. Azt hiszem, a megye első fürdőszobás őrszobája lesz a miénk. - Ki fedezi a költségeket? - Részben a tanács, de nagyon sok társadalmi munkát végez a lakosság is. Néha olyan sokan jönnek, hogy Tűzoltó szertár nem is találok elég munkát. A tanácsház mellett, a városias jellegű presszóval szemben, lassan befejeződik a munka. Az egykori, vályogból vert szertár helyén kőből készült, tágas, a modern igényeknek megfelelő épületet emeltek. Ez a szertár egy kicsit szimbólum is: egyrészt a régi és az új közötti különbséget, másrészt a testület és a lakosság egységét jelképezi. Az ideiglenes szertárban még a régi szerek állnak, a testület tagjai azonban úgy tervezik, hogy az új szertárba már gépjármű fecskendőt állíthatnak. Akárkivel beszélget Szilágyi József, a beszélgetés végén feltétlenül ide lyukadnak. - A megyében jelenleg nyolc gépjármű fecskendővel rendelkeznek az önkéntes tűzoltóságok. A miénk lenne a kilencedik.

Dunaszekcső község, a testület – múltja és jelene – tulajdonképpen nem sokban különbözik megyénk más községeitől. Az a csendes, szerény munka azonban, mely a testület vezetőségének tevékenységét jellemzi, példa lehet minden társadalmi munkás számára. Hogy némák maradjanak a harangok A dunaszekcsői önkéntes tűzoltótestület a tízedik évtizedébe lépett. A jubileumi ünnepségek után most a látványosságnélküli hétköznapok hosszú sora következik. Feladat, gond bőven akad. A tűzrendészeti szabályok betartásának állandó ellenőrzése sok-sok munkaórát követel. Dolgozni kell, tanulni – és tanítani. Az eltelt kilenc évtized kötelez. Minden hónap első vasárnapján – bármilyen szép is az idő, s bármilyen jó műsort ad a televízió – a testület a gyakorlótérre vonul. S hogy az utóbbi években nem volt a faluban tűz, nem kellett megküzdeni a lángokkal, és hogy némák maradtak a harangok, egyedül e kilenc évtizede tartó önzetlen és fáradhatatlan munkának köszönhető. Vége.

Dunaszekcsői táncok a III. Baranyai Szólótánc fesztiválon Februárban nálunk járt a Mecsek Táncegyüttes két tagja. Hogy mi célból és milyen eredménnyel, arról a következő riportban lehet olvasni. Kik vagytok, honnan jöttetek? Bures Zsófia és Tóth Márton – Pécsről érkeztünk, a Mecsek Táncegyüttesben táncolunk. Marci tüke pécsi, már gyermekkora óta táncol, Zsófia Kalocsa mellett, egy Dunamenti kis faluban, Ordason nőtt fel, 10 éve táncol. A néptánc, a táncos közeg és közösség mindkettőnk életében nagyon fontos szerepet játszik, egymást is a tánccsoportban ismertük meg. Milyen alkalomból kerestétek fel a településünket? Szeretnénk elmélyülni a dunaszekcsői-dunafalvi táncokban. Ehhez fontosnak tartottuk, hogy ne csak a tánclépéseket tanuljuk meg, hanem szerettük volna megnézni a falut, betekintést nyerni az itt élők múltjábajelenébe, mindennapi életükbe. Emellett reméltük, hogy személyes beszélgetésekből, régi fotókból tovább tudunk építkezni, hogy magunkénak érezhessük a táncot. Én (Zsófi) is a Duna mellett nőttem föl, számomra a Duna már önmagában kötelék, nem is beszélve a táncról. Számomra (Marci) fontosak a baranyai táncok, mivel itt születtem és itt nőttem fel és élek ma is. Ezek a táncanyagok, melyek itt találhatók, a táncház mozgalomban nem kerültek előtérbe és nem is nagyon ismertek. Én ezen szeretnék segíteni, hogy ezek az anyagok, hagyományok ne vesszenek feledésbe. Táncegyüttesünk néhány éve kezdett el baranyai táncanyagokkal foglalkozni, ekkor ismerkedtünk meg mi is a dunaszekcsői és dunafalvi táncok alapjaival, innen ismertük a felvételeket is. Korábban Molnár Péter és Kurucz Réka is jártak már Dunaszekcsőn a baranyai táncok felkutatásának céljából. A két falu táncát a közös múlt miatt mi, Péterék iránymutatását követve, szinte egyként kezeltük – ezért említjük mindig együtt a kettőt. Hogy sikerült forrást gyűjteni? A Magyar Tudományos Akadémia által rendelkezésünkre bocsátott videó filmek adták az alapot. Nagyon hasznos, hogy a némafilmekhez külön hangfelvételek is készültek, így sokkal könnyebb elemezni és részeiből újra összeállítani a táncot. Nem könnyű feladat, rengeteg háttérismeret szükség hozzá – persze ezt még mi is tanuljuk. Már az első dunaszekcsői látogatásunk során, amikor első próbálkozásként a Halászcsárdában érdeklődtünk, a pincér úr néhányat telefonált, és a csárdához jöttek értünk, így ismerkedtünk meg Sümegi Jánossal, aki végigvezetett minket a helytörténeti múzeumban (Örökségház) és a falumúzeumban is. Sok mindent mesélt a faluról, régi fotókat keresett elő nekünk. Találkozót szervezett a helyi Nyugdíjas Klub tagjaival, valamint Hetényi Ádámmal és Hetényi Ádámnéval, amely találkozás során

rengeteget megtudtunk a szokásokról, hagyományról és hogy „hogy is volt régen”. Ezúton is köszönjük a sok segítséget! Valamint Husti Katalinnak is köszönjük a falumúzeumban nyújtott segítséget! Volt szó ugye a versenyről. Ezt hol rendezték? A verseny eredményéről is kellene pár szó, meg esetleg, hogy nagyvonalakban kik indultak még? A feldolgozott táncot már zsűri elé is vittük. Dunaszekcsői - dunafalvi táncokat mutattunk be február végén, a III. Baranyai Szólótánc fesztiválon, Pécsen. Két perc állt rendelkezésünkre, hogy kötetlen improvizációban adjuk elő az „ugrós és friss”- t. Emellett egy másik tájegység táncát is be kellett mutatni, mi Rábaközből hoztunk lassú és friss csárdást. A zsűritől „Baranya kiváló táncosa” címet nyertük el. Ez a fesztivál inkább minősítő jellegű, mint verseny. Az egész országból lehet jelentkezni, de leginkább a régióból érkeznek táncosok, hiszen baranyai táncokkal egyelőre még ebben a körben foglalkoznak az együttesek. Bízunk benne, hogy minden megjelenéssel egyre jobban sikerül a baranyaiaknak megismertetni a saját táncukat az egész országgal.

Ákos Jánosné vers- és prózamondó verseny - 2016. március 4. Iskolánk 2000 óta szervezi meg minden tanévben tavasszal az Ákos Jánosné emlékversenyt, tehát idén március 4-én már 17. alkalommal mérettethették meg magukat diákjaink. Rohanó világunkban egyre kevesebb tisztelet és figyelem jut az emberi értékeknek, a hagyományos erkölcsi normáknak, s főként azoknak az embereknek, akik a mai karrier- és pénzorientált világban ezeket az értékeket képviselik, felvállalják. Épp ezért tartja iskolánk tantestülete kiemelten fontosnak egy olyan verseny megrendezését, mely egy olyan embernek állít emléket, akire méltán nézhetnek fel mind a testület tagjai, mind a diákok és szüleik. A verseny névadója iskolánk nagy tiszteletnek örvendő pedagógusa volt. Ákos Jánosné, született Nemes Margit, 1911. január 15-én született Dunaszekcsőn, s itt élt családjával egészen haláláig. A Dunaszekcsői Általános Iskolában tanított 1946-tól 1989-ig. Még nyugdíjba vonulása után is sokáig dolgozott iskolánkban a faluban csak „Minca néni”-ként ismert pedagógus. Munkája elismeréseként számos kitüntetést kapott. Mi, az iskolában dolgozó pedagógusok azzal a szándékkal indítottuk el ezt – a mára hagyománnyá váló – versenyt, hogy ezzel tisztelegjünk munkássága előtt, s így őrizzük meg emlékét a helyi és környékbeli fiatalok számára. Kezdetben csak a dunaszekcsői tanulók vettek részt a versengésben, a 2007/2008-as tanévben azonban iskolánk egy intézményi társulás tagiskolája lett, s ezt a neves versenyt jó alkalomnak találtuk arra, hogy a tagiskolák tanulói összemérhessék tehetségüket. A verseny megrendezését a kezdetektől fogva mindenben támogatják Ákos Jánosné gyermekei, akik a rendezvényen díszvendégként vesznek részt. Az idei évben rendhagyó megnyitóval készültünk az eseményre. Míg az előző években egy-egy volt tanítvány, kolléga emlékezett meg Minca néniről, elevenítette fel a vele kapcsolatos emlékeit, most azt szerettük volna megfejteni, hogy mi a titka az ő hihetetlenül karizmatikus és tiszteletreméltó személyiségének, annak, hogy ennyi év után is mindenki emlékszik – és szeretettel emlékszik vissza az egykori tanító nénire. Treutz László frappáns és hangulatos köszöntője után a gyerekek kapták a főszerepet: azt próbálták megfogalmazni, mitől válik egy pedagógus példaképpé, követendő mintává, azaz mitől jó tanár a tanár, milyen tulajdonságok teszik többé, mássá, tiszteletreméltóvá. Az alsó tagozatosok kedvenc nevelőjüket ábrázoló rajzokkal, rövid fogalmazásokkal készültek, a felsősök pedig azokat a tulajdonságokat gyűjtötték össze, amik szerintük megvannak egy jó pedagógusban, s a kinyomtatott jellemzőket tűzték fel az erre az alkalomra készített faliújságra Ákos Jánosné fényképe köré. Ez után rövid technikai eligazítás, majd maga a verseny következett. A 46 jelentkező (12 sombereki diák a partneriskolából, valamint 34 helyi tanuló) két helyszínen, (alsó- és felső tagozat) mondhatta el szabadon választott verést a 3-3 főből álló zsűri előtt. (Alsó tagozat: Hermanné Märcz Éva, Kovács Károlyné, Mikola

Anita; Felső tagozat: Erdélyi Mária, Guzsván Lajosné, Sándor Judit) A zsűri tanácskozása alatt a szereplők és a vendégek házi sóskiflit és teát fogyaszthattak, megtekinthették a pedagógusokat ábrázoló rajzokat, valamint a versenyt megelőző napokban lezajlott Árvíz projekt rajzversenyére nevezett műveket. A zsűrinek ezúttal is nagyon nehéz dolga volt: a gyerekek színvonalas produkció közül 4 korcsoportban kellett kiválasztaniuk a három legjobbat. Minden induló emléklappal, csokoládéval és Erdélyi Mária gyönyörű horgolt díszével lett gazdagabb, a helyezettek pedig értékes könyvjutalomban részesültek: 1-2. osztály: 1. Hetényi Hédi (1. osztály) 2. Vörös Balázs (2. osztály) 3. Bogdán Amina (1. osztály) 3-4. osztály: 1. Millich Marcell (Somberek) 2. Bihercz Petra (4. osztály) 3. Réder Máté (Somberek) 5-6. osztály: 1. Petrovits Adorján (6. osztály) 2. Frank Zalán (6. osztály) Bischof Anna (Somberek) 3. Balázsi Róbert (6. osztály) Gura Krisztina (6. osztály) 7-8. osztály: 1. Kaitz Réka (Somberek) 2. Rittlinger Dóra (Somberek) 3. Martina Alexandra (8. osztály) Rutsch Ramona (Somberek) Köszönetet mondunk a rendezvény sikeréért a tanulóknak, valamint felkészítőiknek; az érdeklődő családtagoknak; a zsűri tagjainak a lelkiismeretes munkájukért; az iskola valamennyi dolgozójának, aki részt vett a szervezésben és lebonyolításban; Erdélyi Mária tanárnőnek a gyönyörű horgolt ajándékokért. Végül, de nem utolsósorban külön köszönet az Ákos család minden tagjának támogatásukért, s hogy jelenlétükkel idén is megtisztelték rendezvényünket! Emmert Józsefné (szervező)

Árvíz projekthét az iskolában Iskolánk könyvtárosa, Schmidt Gabriella vetette fel az ötletet az 1956-os jeges árvíz 60. évfordulójának megemlékezéséről. A nyári könyvtárrendezéskor bukkant rá egy kevésbé ismert Örsi Ferenc-regényre, A Bujdosó-zátony foglyaira. Az ifjúsági regény négy gyerek harcáról szól a jeges árral itt a Duna déli szakaszán. Mivel mindig keressük a lehetőséget arra, hogy tanulóinkat az olvasásra sarkalljuk, összekötöttük az olvasást a szülőföld történetének megismerésével. Februárra összeállt a teljes projekt, megkezdődtek az előkészületek, majd március második hetében meg is valósítottuk a tervet. Előzetesen két feladaton dolgoztak az arra jelentkezők: készültek a meghirdetett rajzverseny alkotásai, melyek témája a Duna szépségei és veszélyei voltak; az olvasási versenyre jelentkezett csapatok pedig riportokat készítettek az árvíz szemtanúival (ezeket az újságban is megjelentetjük). Az első napon kötelező volt a részvétel a 4-8. osztályos tanulóknak a katasztrófavédelem szakembere által tartott előadáson, melynek témája nem csak a víz okozta katasztrófahelyzetek kezelése volt. Második nap a korábban riportot adott szemtanúkat hívtuk meg, hogy széles hallgatói körben számoljanak be az 1956 márciusában átéltekről. Hogy tanulóink valóban el tudják képzelni az eseményeket, a faluban készült fényképeket vetítettünk nekik, majd levetítettük azt a korabeli dokumentumfilmet, mely az árvízről illetve a vele való küzdelemről készült. Közben folyamatosan

bővült az iskola folyosóján a kiállítás, mely korabeli fényképeket, dokumentumokat és tanulói munkákat mutatott be (ezt a kiállítást láthatták a március 15-i ünnepség résztvevői is). A következő napon a rendőrség képviselője hívta fel tanulóink figyelmét a víz veszélyeire (nem csak télen!), melyeket a Duna közvetlen közelében mindig megfelelően kell kezelnünk, s gyermekként is megfontoltan cselekednünk. Ezen a délutánon került sor a projekt kiemelt eseményére, az olvasási versenyre. A jelentkező csapatok számot adtak tudásukról a Dunához kapcsolódóan (Szödényi Pityu bácsi feladatainak megoldásával), és az említett regény cselekményének, szereplőinek ismeretéről, a levont tanulságokról. A hét utolsó napjának délutánján került sor a versenyek eredményének kihirdetésére és a Négyen az árban című film levetítésére. Ez a film, érdekes módon, nem a regényből készült, hanem fordítva. Örsi Ferenc előbb a filmnovellát készítette el 1961-ben, majd jóval később, 1988-ban írta meg ennek felhasználásával a regényt. Részeiben is igen tanulságos napokat éltek meg tanulóink, a teljes projekt pedig széles képét mutatta meg az egykori tragédiának, mely a Duna közelsége folytán most sem zárható ki teljesen, még ha nem is ilyen formában. A regény pedig olyan különleges élményhez juttatott bennünket, melyet csak ritkán élhetünk meg: a regény cselekménye ott játszódik, szereplői ott éltek, ahol mi élünk. Minden közreműködőnek köszönjük a segítő együttműködést! Baloghné Kiss Gyöngyi

Március 15-i ünnepség Az idei megemlékezés a forradalomról és szabadságharcról az Örökségházban került megrendezésre március 15-én, melyen az általános iskola tanulói tartottak egy kis műsort. Fellépők: Petrovits Adorján, Gura Krisztina, Pál Szilárd, Keszeli Zsófia, Perjési Gyula, Mezőlaki Erik, Érdi Árpád, Aranyi Gabriella. Felkészítő tanáruk Lászlóné Szőke Csilla volt. A zenei kíséretet a Dunaszekcsői Fúvószenekar biztosította. A szervezők ezúton is köszönik mind a zenekarnak, mind a fellépőknek, hogy előadásaikkal színesítették a rendezvényt. A műsor után az iskola által összeállított kiállítást lehetett megtekinteni, melyet az 1956-os jeges árvíz 60. évfordulója alkalmából készítettek a tanulók. (Az árvíz projektről az előző oldalakon lehetett olvasni). A kiállítás részét képezték archív képek, valamint írásos visszaemlékezések is az akkori eseményekről. Ezeket az írásos emlékeket az újság mostani és a következő számaiban is olvasni lehet majd. Dunaszekcsőért Alapítvány

KönyvtárMozi Március 19-én a Csinibaba című filmet nézhették meg a KönyvtárMozi program keretében az érdeklődők a Művelődési Házban. Ahogy már az előző számban is megírtuk, a Községi Könyvtár a Baranya Megyei Csorba Győző Könyvtár irányításával csatlakozott a fent említett programhoz és ez által hozzáfér a Nemzeti Audiovizuális Archívum gyűjteményéhez azzal a feltétellel, hogy havonta legalább egy filmet kell vetíteniük. Az áprilisi filmnézés időpontjáról és magáról a filmről nemsokára tájékozódni lehet plakátokon valamint az interneten.

Húsvéti vásár Idén is megrendezésre került a már hagyománnyá váló Húsvéti vásár, mely március 20-án lett megtartva az Örökségház előtt az Otthonka Egyesület és a Dunaszekcsőért Alapítvány szervezésében, és a Művelődési Ház támogatásával. Az érdeklődők szebbnél szebb alkotásokat és helyi termékeket csodálhattak és vásárolhattak meg. A kínálat igen bő volt, hiszen 10-nél több árus várta a portékáival a vásározókat. Hogy a gyerekek se maradjanak elfoglaltság nélkül, őket egy szalmabálákkal körülkerített állatsimogató várta, ahol az alkalomhoz illően kis nyulakat lehetett nézegetni és simogatni. Ezen felül még egy játszóház és népi játékok is remek időtöltést biztosítottak nekik. A felnőtteket egy másik eseménybe is bekapcsolódhattak a vásár keretein belül, mely igen népszerű fogadtatásra talált, ugyanis immáron 4. alkalommal került megrendezésre a Dunaszekcsői Pálinkakóstoló és verseny. Számos „minta” leadása után a lelkes zsűri végigkóstolta a pálinkákat és miután ők döntésre jutottak a közönség is leadhatta szavazatát a neki tetsző italra. Mindezek mellett gyermek néptánc bemutató és élő zene is színesítette a rendezvényt, mivel fellépett a Német Nemzetiségi Tánccsoport, és őket kísérte a Dunaszekcsői Fúvószenekarnak egy része. Tiszteletüket tették pár tánc erejéig a Bajai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanulói is. Összességében egy remek délutánt tölthetett el, aki kilátogatott a vásárra, hiszen a sok látnivaló és program mellett az időjárás is kellemes tavaszi időt biztosított mindenki számára. Találkozunk jövőre is!

TELEPÜLÉST SZÉPÍTŐ ÖTLETEK Gondolatban induljunk el településünk központjából a Várhegyre, majd ereszkedjünk le a Duna-partra, végül virtuális sétánkat fejezzük be az Alszögben. (Ez egy teljesen szubjektív cikk – azonban jó lenne ezen ötletek valamelyikét meg is valósítani.) A római-katolikus templom körüli tér mára szépen rendezett. Sokat segítene, ha a Pap közt makadámlépcsők ékesítenék a mostani nyaktörő lejtő helyett. S ha már felkapaszkodtunk, megtekinthetnénk a felújított zsinagógát az emlék-múzeummal egyetemben. (Ilyet látni pl.: Szentendrén is.) A Vértes-ház udvarában működött ugyanis 1944 tavaszáig a szekcsői zsidóság imaháza. A Nagy Háború előestején a Duna-parton már elkészült a vasúti töltés, sőt a talpfákat is elkezdték lerakni. Aztán mikor a Második világháború után nem Mohácson épült fel a Dunai Vasmű ismét csak „elfelejtették” összekötni a Bátaszék és Mohács közötti szakaszt. Az 1960-as években még lehetett hajón utazni Mohácsra vagy Bajára, sőt Budapestre is. Szép volt és olcsó, de gazdaságos nem – így sajnos megszüntettetett. Lobbizzunk, hogy ismét legyen rendszeres hajójárat felénk is a „kék Dunán” – mert turistajáratok elvétve azért akadnak. Az Árpád Műmalom már évtizedek óta eladó - bárcsak településünk tulajdonában maradhatna. Dunaszekcső a Monarchia korában Baranya vármegye 5 (öt) legnagyobb települése közé tartozott, mezővárosként jelölték a korabeli térképek. A felújított malomban be lehetne mutatni a szekcsői malmok világát, valamint a mezőgazdaság fejlődését. De közösségi térként is elképzelhető e szép épület. Végül egy szerb emlékhellyel is gazdagodhatna településünk. Mohácsra menet, jobb oldalt egy tisztáson, egy kerekeskút árválkodik - Szt. Párászkévá/Sv. Petka-kútja. Párászkévá egy 11. században élt remetenő volt, kit az idők során a kutak védőszentjeként kezdtek el tisztelni. A környező térség parkosításával Szekcsőnk kaphatna egy érdekes történetű közkutat is. Vukovics Cvéta

dr. Acél Csaba tollából - a félbemaradt történet folytatása a 10. számból Eljött a „nagy nap”, amitől féltem. Hozzátenném, hogy lótól, lóháton, sosem éreztem félelmet - mert aki fél, azt a ló is megérzi, és akkor elveszik a bizalom. Ahogy ugrató szakágban a mondás: „dobd át a szíved és ugrass utána”. Az én szívemmel nem is volt baj, de a lovamért nagyon aggódtam. Szegény Sárkány lovam nem tehetett róla, hogy félt, mert olyat kértem tőle, amit még sosem csinált. A május elsejei lovasbemutató - „leánykori” nevén - a szolnoki Szandai réten volt, amit most Tisza-ligetnek hívnak, uszodával, sportcsarnokkal, szállodákkal, stb. Hogy a történetem elég régi, mi sem bizonyítja jobban, hogy ebben az időben, ez a rész, még ártér volt. Azután lassan, folyamatosan elvették a Tiszától, aminek az lett A kép illusztráció az eredménye, hogy az áradó Tisza - a város felőli oldalon - már a védőgát lábáig emelkedik, veszélyeztetve a várost. Nem lehet a Tiszától büntetlenül árteret rabolni, de az emberi mohóság nem veszi figyelembe a természet akaratát. A hatvanas években még ez a rét adott helyet a május elsejei felvonulások utáni sörözéseknek, virslizéseknek és különböző szabadtéri rendezvényeknek, kispályás focimeccseknek, stb. és ebben az évben először a mi lovas-szakosztályunk bemutatójának. Persze csak olyan években voltak itt rendezvények, ha a rétet, nem éppen a kiáradt Tisza borította. Zárójelben megjegyezném, hogy ennyire még sosem szurkoltunk a Tiszának, hogy „fusson” már egy kőrt az ártéren. Sajnos nem került meghallgatásra a fohász! Az istállóktól indultunk,” természetesen” lóháton, mivel szállító járművünk nem volt. Tíz lóval vágtunk neki az útnak, szerencsére a többiek rutinosabb lovak voltak, jártak már zajos helyen. Sárkány lovammal a sor

végén mentünk, hogy lássa a többieket, hiszen ez volt neki az egyetlen biztos támpont. Közben folyamatosan beszéltem hozzá, mert azt nagyon szerette. Mi mást mondogattam volna neki folyamatosan, hogy „hülye elnök, ha ezt megússzuk, közösen rúgunk beléd.” Úgy éreztem, hogy a lovammal ebben nagyon egyetértünk. Kb. 10 kilométeres utat kellet megtennünk a „tetthelyig”, de a baj nem is a távolsággal volt, hanem attól, hogy közben át kellett mennünk a”fél” városon és a Tisza hídon is, ahol akkor már összefüggő tömeg araszolt. Itt már táncolt alattam a ló, de nem örömében. Persze ez, nagyon tetszett az embereknek, A kép illusztráció de nekem nem, mert sajnáltam szegényt. Még az sem vígasztalt, hogy hallottam a dicséreteket „hű de szép ló és milyen vidáman táncol”! Minden porcikája remegett szegénynek, izzadt, szemei hatalmasra tágultak – mert nem nagyon értette, hogy mi a fene történik körülötte. A bemutató jól sikerült, annak ellenére, hogy a harsogó zene, a lufik sokasága, a színes zászlók lobogtatása, nem tett jót a lovamnak, de amikor nekivágtunk a pályának, hatalmasakat ugrott, verőhiba nélkül mentünk végig az akadályokon. Persze tudtam, hogy ezt félelmében teszi. Amikor hazafelé indultunk, azt hittem, hogy a nehezén túl vagyok. A szolnoki rádióállomás kerítése mellett ballagtunk már, ami „látótávolságban” volt az istállóktól, tehát a végcéltól, amikor megtörtént a baj. Jött a Besenyszögi busz, benne egy jókedvű, vicces sofőrrel, aki hatalmasat dudált, éppen akkor, amikor mellénk ért. Hirtelen jött hang, az összes ló megriadt, Sárkány lovam meg egyenesen pánikba esett, betelt a pohár nála, oldalra ugrott egy hatalmasat, éppen a kerítés és az előtte alig egy méterre ültetett akácos fasor közé. Szűk volt kettőnknek a távolság, lesodródtam a nyeregből, de a ló is lezuhant. Csak azt láttam, hogy fölöttem a ló, de tápászkodott is azonnal, azután már semmit sem láttam, mert éppen az arcommal találkozott a patkója. A ló, nagyon tud vigyázni az emberre, de ilyen helyzetben, amikor pánikban van, akkor ön- és közveszélyes tud lenni. Sárkány lovam gyorsan felpattant, csatlakozott a többi lóhoz és vidám vágtában értek be az istállóba. Én meg a fájós pofámat szorongatva gyalogoltam utánuk. csak egy kicsit szédültem, de ezt betudtam a nagy melegnek. Amikor beértem, csak annyit kérdezett az edzőm, hogy jól vagyok-e. Mondtam, hogy remekül. Ekkor rám nézett és láttam rajta, hogy elsápad. Az arcom egyik fele nem hasonlított a másikra sem formában, sem színben. Tudod mit – mondta- azért hívunk egy mentőt. Egy bezúzott járomcsont és pár nap kórház lett a május elsejei ünnep hozadéka. Ezt a rúgást az elnöknek kellett volna kapnia!

Beszik Lajos és Hetényi Ádám visszaemlékezése az 1956-os jeges árvízről Készítette: Prucs Lilla, Keszeli Zsófia Bezsik Lajos: 1956. február 2.-án nagyon jó idő volt. Akik az erdőben voltak, rövid ujjú ingben dolgoztak. Utána megjött a tartós, hosszú hideg, ami azt eredményezte, hogy márciusra vastag jég lett a Dunán. Olyan vastag, erős jég volt, hogy nem csak gyalog, hanem lovas kocsival és teherautóval is át lehetett kelni rajta. ,,A hozzá értők” úgy határoztak, hogy úgy próbálják a Dunát megszabadítani az egybefüggő jégtől, hogy felrobbantják azt, így megindul a zajlás, és a víz elviszi a jeget. A robbantás idejére azoknak, akik a Duna parton laktak, el kellet hagyniuk lakhelyüket. Ők ismerősöknél, rokonoknál laktak, amíg a veszély elmúlt. Nekünk is el kellett volna hagyni a házat. Mi akkor a húgommal és az édesanyámmal voltunk odahaza. Az édesanyámék úgy döntöttek, hogy nem megyünk el, hanem az udvar hátsó részén levő fészerben (ami magasabban van, mint a ház) a szalmában húzódunk meg. Vittünk plédet, befészkeltük magunkat a szalmába, gondoltuk, ott kivárjuk a robbantás végét. A szomszédban volt egy pince, az volt a környék a legmagasabb pontja. A robbantás irányítói ott helyezkedtek el, onnan figyelték a Dunát. Nem csak a Dunára lehetett onnan rálátni, hanem a mi fészerünkre is, így megláttak bennünket. Ekkor egyikük

átjött és jól leteremtett bennünket, de ekkor már olyan kevés idő volt a robbantásig, hogy már nem tudtunk volna elmenni. Kérdezte van-e pincénk, mondtuk, hogy van. Oda kellet bemennünk a plédekkel együtt. Leteríttette velünk a plédeket, le kellet feküdnünk a plédekre széttárt karokkal, széttárt lábakkal és tátott szájjal. Tátott szájjal, hogy a robbanáskor ne szakadjon be a dobhártyánk. Egyszer csak hatalmas robaj volt és az egész Várhegy beleremegett. Megijedtem, mert féltem, hogy a löszfal leomlik és betemet bennünket. Mikor vége lett a robbantásnak és kijöttünk az utcára, akkor értettem meg miért kellett elhagynia mindenkinek a házát. A fészerben, ahol előzőleg a szalmán ültünk, egy hatalmas jégdarab volt. Hogyha mi akkor ott lettünk volna, biztosan meghaltunk volna. A közelben lévő ház tetejét is átlyukasztotta a jég. Azt mondják, a Várhegyen volt olyan ház, ahol a jég átszakította a tetőt, aztán a mennyezetet is, és az asztal mellett esett le. Ezután kiderült, hogy a robbantás nagyon rossz ötlet volt, mert igaz hogy a zajlás megindult, de a határ alatt Jugoszláviában feltorlódott a jég. A jégdarabok egymásra felrakódtak és keletkezett egy jégdugó. Ez nem engedte elfolyni a vizet, és ettől kezdve egy rohamos áradás történt. A víz olyan magas lett, amire nem számítottunk. Az ablakból néztük a vizet, és egyszer csak azt vettem észre, hogy vízben állok. Ekkor lett nagy riadalom, mert mi addig semmit sem menekítettünk ki a házból. A hátsó udvarba kezdtük kihordani a bútorokat, ami magasabban van, mint a ház. A nehezebb dolgok alá téglát raktunk. Amikor áttörték (felrobbantották?) Dunafalván a gátat, hogy Mohácsot megmentsék, akkor rohamosan csökkent a víz magassága. Amilyen hirtelen jött a víz, olyan gyorsan ment vissza is. Nem volt bent sokáig a házban, csak kb. 2-3 óráig. Azt mondják, a Szigetben olyan hatalmas erejű volt a bezúduló víz, hogy a Kakukk csárdát felemelte és egyben vitte tovább 15-20 métert, ott dőlt össze. Gyerekek, felnőttek sokan felmentünk a Várhegyre és onnan néztük, hogy Dunafalvát hogy önti el a jeges ár. Állatok úsztak a jeges vízben. Az emberek felmenekültek a padlásra, vagy a háztetőre. Volt olyan is, aki leakasztotta a pajta ajtaját és azon próbált menekülni. Nagyon borzasztó volt. Hetényi Ádám: Hetedik osztályos voltam, amikor a Gubriczki tanár úr, a testnevelő tanár kijelölt néhány embert, hogy menjünk segíteni a Pölöskei doktor úr batyuba kötött holmijait kihozni a házból. A Halászcsárdával szemben, az utca végén volt a nyúlgátnak az egyik vége. Fönt, ahol az Öregek Napközije van, ott volt a másik öböl. Ott bent volt a víz, de még el tudták rekeszteni. Az egyik nyolcadikos fiú bemászott az ablakon, hogy kidobálja nekünk a batyukat. Egyszer csak kiabáltak a révnél, hogy megy le a víz. Futottunk oda. Valóban szemlátomást húzódott vissza a víz. Alighogy ez megtörtént, kiabáltak hátulról a Halász utcából, hogy betört a víz. Gyorsan a batyukat feljebb dobáltuk. Ekkor láttuk, hogy mindenki fut az utcából, mert mint egy hullámtaraj jött befelé a víz és befolyt az utcán. Ekkor felmentünk a Várhegy tetejére, onnan néztük a víz hódítását. Bejött a víz a Halász utcába, ahol a Duna parti oldalon kis halász házak álltak. Ahogy bement az udvarba, meg az ablakon át a házakba, egyszer csak azt láttuk, hogy a kémény elkezd ingadozni, nagy porfelhő, és volt ház, nincs ház. Ez az egész sor ház eltűnt, és ugyanúgy jártak a Halászcsárda alatti kis házak is, amelyeknek nem volt kő alapjuk.

Azt is láttuk innen, hogyan önti el a Szigetet a víz. Olyan volt, mint egy tenger. Csak egy-két tanyaház látszott ki belőle. Volt, aminek láttuk ott is az összeomlását. Nem volt szép látvány. Dunaszekcsőn volt régen egy hajóállomás, az Öregek Napközi Otthonával szemben. Ez volt az Amberger kocsma. Ennek volt egy terasza, ami a Duna part fölé nyúlott. Ott szoktak esténként táncolni, mikor valami mulatság volt. Ennek a terasznak tégla oszlopai voltak. A jég ezt is elsodorta, a terasz pedig belebukott a vízbe.

1956. március 30-án tartott tanácsülés Kalikin Ferenc vb. titkár beszámolója ….A jeges áradat következtében március 3-án lett elrendelve a készenléti szolgálat és rövidesen követte ezt a közerők kirendelése is nyúlgátak megerősítésére és készítésére. A végrehajtó bizottság azonnal nekifogott, és választókörzetenként összeállította a közerő- és fogatjegyzéket, melynek egy példányát minden tanácstag, vagy annak hiányában, helyében más megbízható személynek adtunk ki, mint brigádvezetőknek az esetleges mozgósításokhoz. Ennek alapján be is indult a munka, a község lakosságát és a fogatokat a tanácstagok többsége időben és kellően mozgósította munkára, eközben pedig gépi segítséget is kaptunk, és megindult éjjel-nappal a gát építése, a föld szállítása a veszélyeztetett szakaszokra. Itt sok szervezetlenség is volt, mert a körzetenkénti beosztás csak egykét alkalommal indult el, de a fokozódó veszedelemkor az egész falut mozgósítottuk, és ez alkalmakkor sokan kibújtak alóla, nem jöttek el dolgozni. Helyes volt, hogy a nagy veszélykor mindenki kivegye a munkából a részét, de nem lehetett kellőképpen összefogni akkora területen a dolgozókat. De az állandó igénybevétel elfárasztotta az embereket és sok esetben a zsúfoltság miatt nem látszott a munkájuk. Mindennek ellenére azt kell megállapítanunk, hogy védekező munkánk habár nem tudta megvédeni a község mélyen fekvő részeit, mint 1954-ben, mégis komoly munka volt, ami nem csak az abban részt vevő tanácstagjainknak és a község dolgozóinak, de a küldött gépi segítségnek, a dömpereseknek is köszönhető. Az 1954. évi árvízkor 926-os vízállással szemben ez alkalommal az alsó rész március 11-én éjfél után 925-ös víznél a gyenge gát elszakadt és elöntötte a Széchenyi-, a Fok- és Baross utcát, majd ugyanez nap hajnaltájt 3 órakor a Rév alatti területet öntötte el a 940-es víz a gát átszakításával, valamint a hajóállomás környékét. Ekkor a felső köz, a Halász utca és a Felsődunasor még száraz volt és annak megvédéséhez fogtunk hozzá. Itt most mát összpontosítva lett minden gépi és emberi erő, fogat, és sikerült is, még a műszaki alakulatok robbantása után is egészen március 13-ig déli ½ 12 óráig tartani a gátat és ezt a víz 1040-es vízállásnál szintén elöntötte. Rá egy órára a szigetet öntötte el a Duna, átszakítva a gátat nem egy helyen, és ömlött a szennyes áradat a sík szigetre, és azt tengerré változtatta rövid idő alatt. Ekkor a vízállás tetőzött 1060-nál. Ez volt a védekezés munkája, de itt sorolhatnám sokáig azokat a dolgokat, melyek még közben történtek. A sok utasítás, intézkedés, katonai és műszaki személyek, bizottságok munkája mind adott segítséget a munkához, adott szempontokat. Sajnos az idei árvízre már régen volt példa, nem tudtuk elkerülni azt, hogy községünkben 150 lakóház vízbe kerüljön és azóta is nem kevesebb, mint 82 lakóház ledőlt, a többi kisebb-nagyobb, súlyosabb rongálódást szenvedett. A lakásokból azonban néhány kivételével sikerült az ingóságot kimenteni és csak annak a néhánynak maradt bent holmija, aki nem az időbeni figyelmeztetésre hallgatott, hanem önfejűen cselekedett. A gátépítés munkáját még március 6-án alakult árvízvédelmi bizottság tagjai irányították bekapcsolva e munkába a tanácstagokat és azok körzeti felelőseit. A munkák nem kellemes nyári időben, hanem fagyos hidegben történtek. A Vöröskereszt és az MNDSZ javaslatára meg lett szervezve a melegítő ital biztosítása, amit az asszonyok végeztek feláldozva éjt és nappalt, hogy a metsző hidegben dolgozó emberek részére melegítő italt biztosítsanak. Ezt a szép munkát folytatták akkor is, mikor a veszély itt elmúlt és hozták a sok menekültet a szigetből és a bácskai községekből. Folyt. köv.

HÍREK és PROGRAMOK A kishajó 2015. november 1-től a következő menetrenddel közlekedik: Hétfőtől péntekig: 7.00 7.45 13.15 14.15 15.00 16.00 17.00 Pénteken: 17.10 - kor. Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a kishajó jár a következő menetrenddel: 07.45 12.00 15.45 Vasárnap: 15.30 További információ: +36 70/338 - 6484

A Művelődési Ház állandó programjai és könyvtári nyitva tartás Hétfő: Szerda:

18.00 - 20.00 Sváb tánccsoport 14.30 - 17.00 Nyugdíjas klub 17.00 - 18.00 Magyar tánccsoport Csütörtök: 17.00 - 18.00 Sváb tánccsoport 18.30 - 20.00 Jóga Péntek: 09.00 - 11.00 Baba - Mama klub 18.00 - 21.00 Zenekari próba

Művelődési Ház ügyeleti ideje: Kedd: 08.00-12.00

Római Kat. Plébánia irodai ügyelete: Hétfő: 14.30-16.00 Szerda: 13.30-15.00

A könyvtár nyitva tartása a Művelődési Házban (felnőtt irodalom): Hétfő: 8.00 - 10.30 Kedd: 14.00 - 16.00 Szerda: ZÁRVA Csütörtök: 8.00 - 10.30 Péntek: 14.00 - 17.00 A könyvtár nyitva tartása az iskolában (gyerek irodalom): Hétfő: 10.30 - 12.00 Kedd: 16.00 - 17.00 Szerda: ZÁRVA Csütörtök:10.30 - 12.00 Péntek: 13.00 - 14.00

Etka jóga a Művelődési Házban Az Etka jógáról dióhéjban: - segít a saját öngyógyító erőinket mozgósítani - immunrendszer erősítő hatású, - nyitja a mellkast, javítja a tartást, - lazítja az izmokat és az ízületeket - segít azok regenerálódásában, a csontritkulás megelőzésében, - javítja a légzés hatékonyságát, csökkenti az asztma tüneteit, - hosszú távon megszünteti a migrént, - javítja a stresszel szembeni ellenállóképességet - erősíti az idegeket, - fiatalít a tizedik X-ben is - akárcsak egykor Etkát! Csütörtökönként 18.30-20.00 óráig Dudok Timivel. Elérhetőség:0620/430-4553 [email protected]

Magyar néptáncos foglalkozás gyerekeknek Hétfő délutánonként néptánc oktatáson vehetnek részt az érdeklődő gyerekek (óvodások, általános iskolások) a Művelődési Házban. A táncokat Magosné Pusztai Bernadett oktatja. A foglalkozás ingyenes!

TeSzedd! Dunaszekcsőn Április 29-én pénteken 16-18 óráig szedjük a szemetet a faluban az országos "TeSzedd - Önkéntesen a tiszta Magyarországért" mozgalom helyi akciójaként. Minden önkéntest várunk 16 órára a Teleházba, ahol eligazítás és az eszközök kiosztása után kezdődik a szemétgyűjtés. Az országos program szervezői immár 6. alkalommal rendezik meg a fent említett mozgalmat, amihez Dunaszekcső ebben az évben 2. alkalommal csatlakozik. Dunaszekcsőért Alapítvány, Otthonka Egyesület

Májusfa állítás Április 30-án, szombaton délután májusfa állítással egybekötött vigasságot rendezünk a Művelődési Ház udvarán, kézműves vásárral, helyben sült finomságokkal, népi játékokkal, magyar táncházzal. Zenél a Bácska Banda. Bővebb információt a plakátokon és az interneten lehet majd találni. Művelődési Ház, Dunaszekcsőért Alapítvány, Otthonka Egyesület

Eboltás Tisztelt eb tulajdonos! Értesítjük, hogy a 41/1997.(V.28.) számú rendelet szerint minden évben 3 hónapos kortól az ebeket kötelező veszettség elleni védőoltásban részesíteni. Ennek értelmében, ebben az évben az oltások helye és ideje a következő: Dunaszekcső – Önkormányzati Hivatal, Kossuth u 35. 2016. április 1. péntek délután 15-17. óráig. Pótoltás: 2016. április 2. szombat délelőtt 10-12. óráig Az oltás díja 4000.-Ft, amely tartalmazza az oltóanyag árát, az igazgatási illetéket, valamint egyéb költségeket. Az oltás alkalmával a rendeletben előírt féregtelenítéshez a helyszínen átadjuk a gyógyszert. 1 tabletta 10 kg súlyra elegendő és 200.-Ft-ba kerül az oltási díjon felül. Egyben értesítjük az ebtartókat, hogy Dunaszekcső Község Önkormányzat ebtartásról szóló rendelete értelmében a község területén tartott ebek biztonságos egyedi azonosítása érdekében az ebeket mikrochippel kötelező ellátni. Ezért az eboltással egyidejűleg történik meg a kutyákba a mikrochip beültetése azoknál az ebeknél, amelyekben még nincs. A mikrochip beültetés díja: 4000.-Ft Év közben a változásokat (elhullás, stb.) az Önkormányzatnál be kell jelenteni. Az oltási könyveket a tulajdonosok hozzák magukkal, melybe az oltás adatait bejegyezzük. Új sorszámozott oltási könyv kiállítása 500 - Ft. Az eboltás, és az ebek mikrochippel történő ellátása kötelező, annak elmulasztása esetén a tulajdonos pénzbírsággal sújtható. Köbli Kata jegyző, Dr. Gál János s.k. állatorvos

Hírdetmény az általános iskolai beiratásról A tanköteles tanulók első évfolyamra történő beiratkozásának időpontja: 2016. április 14 - én (csütörtökön) 8.00 - 18.00 óra között. 2016. április 15-én (pénteken) 8.00 - 16.00 óra között. A szülő (gondviselő) az adott évben tanköteles korba lépő gyermeket a fenti időpontban köteles beíratni a lakóhelye szerint illetékes, vagy a választott iskola első évfolyamára. Az általános iskola első évfolyamára történő beiratkozáskor be kell mutatni a gyermek személyazonosítására alkalmas, a gyermek nevére kiállított személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványt (a lakcímkártyát), továbbá az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérését tanúsító igazolást. Tanköteles kor: A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, (legkésőbb az azt követő évben) tankötelessé válik. A 2016/2017-es tanévben a 2010. augusztus 31-én, vagy az előtt született gyermekek válnak tankötelessé. További info: www.dunaszekcso.hu

Kézzel horgolt ajándékok kaphatók a Teleházban! Aki kézzel horgolt fülbevalót és egyéb ajándék tárgyat vásárol, a Limes tábor díjazását segíti elő. Dunaszekcsőért Alapítvány

Szabadtéri égetés szabályai Dunaszekcsőn! Az elmúlt időszakban a médiákban sokat foglalkoztak a szabadtéri égetés szabályaival. A félreértések, félretájékoztatások tisztázása érdekében Dunaszekcsőre vonatkozó szabályokat közöljük. 01. Általában tilos szabadtéren égetni, kivéve ott, ahol azt jogszabály, külön meghatározott esetekben és feltételekkel megengedi. 02. Belterületen csak abban az esetben lehet növényi hulladékot égetni, ha azt önkormányzati rendelet megengedi. (Dunaszekcsőn megengedi !!! Lásd lejjebb.) 03. Előzetesen engedélyeztetni kell a tűzvédelmi hatósággal a külterületen lévő, lábon álló növényzet, tarló, illetve a növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék szabadtéri égetését. A kérelmet legkésőbb az égetés tervezett időpontját megelőző 10. napig kell benyújtani az engedélyező tűzvédelmi hatósághoz (az illetékes katasztrófavédelmi kirendeltségnek). Egy kérelemben legfeljebb 10 hektár nagyságú terület égetésének engedélyezését lehet kérni, amelyet 3000 forint illetékbélyeggel kell ellátni. A hatóság a kérelmet annak beérkezésétől számított 5 munkanapon belül bírálja el. A helyi környezet védelméről, a közterületek és ingatlanok rendjéről, a település tisztaságáról szóló Dunaszekcső Önkormányzat Képviselő-testületének 11/2014. (XII.1.) önkormányzati rendelet 9.§-a szabályozza az égetés rendjét. 9.§. (1) Avart és kerti hulladékot csak jól kialakított tűzrakóhelyen és telken szabad égetni úgy, hogy az az emberi egészséget és a környezetet ne károsítsa, és az égetés hősugárzása kárt ne okozzon. A tűzrakó helyet épülettől és egyéb éghető anyagtól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy arra veszélyt ne jelentsen. Az égetés során a helyben (telken belül, illetve az azt határoló közterületen) keletkezett avar, kerti hulladék semmisíthető meg. Lábon álló növényzet, tarló égetése tilos. Közterületen avar és kerti hulladék égetése tilos. (2) Az égetést szélcsendes időben, kellően száraz avar, kerti hulladék esetén szabad végezni, az égetés során az általános tűzvédelmi szabályokat be kell tartani. Az égetés folyamatának gyorsítására éghető folyadék nem alkalmazható. A szabadban a tüzet őrizetlenül hagyni nem szabad, és veszély esetén a tüzet azonnal el kell oltani. Az égetés helyszínén olyan eszközöket és felszereléseket kell készenlétbe tartani, amelyekkel a tűz terjedése megakadályozható, illetőleg a tűz eloltható. Az égetés végén meg kell győződni arról, hogy a tűz elhamvadt, és gondoskodni kell a visszamaradt parázs, vagy hamu belocsolásáról, vagy földréteggel történő lefedéséről. A kerti hulladékkal együtt kommunális és ipari eredetű hulladék vagy veszélyes hulladék (műanyag, gumi, vegyszer, festék illetve ezek maradékai) nem égethető. A szabadban tüzet gyújtani, tüzelőberendezést használni csak úgy lehet, hogy az a környezetére tűz- vagy robbanásveszélyt ne jelentsen. (4) Avar és kerti hulladékok nyílttéri égetése csak szeptember 15. és november 30., valamint február 1. és április 30. közötti időszakban, vasárnap és ünnepnapok kivételével naponta 9-16 óra között engedélyezett. A határidők kezdő- és utolsó napján az égetés végezhető. Avar és kerti hulladék nem égethető tűzgyújtási tilalom időtartama alatt."

Tájékoztató a szelektív hulladék gyűjtésről, és a hulladékgyűjtő edények ingyenes átvételéről! Minden háztartás, amely az ALISCA Terra Kft-vel szerződéssel rendelkezik, ingyenesen jut 2 db szelektív hulladékgyűjtő edényhez (1 db sárga és 1db kék fedelű kuka). A kék fedelű kukába papír, vagy zöldhulladék, vagy üveg gyűjthető anyagonként külön-külön. Az edény tartalmát más – más napokon ürítik a naptárban előre meghatározott időpontokban. Fontos, hogy a naptárban jelzett időpontnak megfelelő hulladéktípus kerüljön kihelyezésre! A sárga fedelű kukába a műanyag és fém hulladék vegyesen gyűjthető! Nem kell külön válogatni! A szelektív hulladékgyűjtő edények átvehetők személyazonosító irat bemutatásával az Önkormányzati Kép forrása: internet Hivatal udvarában: 2016. március 31-én (csütörtök) 13.00-15.00 óráig 2016. április 02-án (szombat) 8.00-10.00 óráig. Köszönjük, hogy odafigyel környezete védelmére!

Asztalitenisz Baranya megyei felnőtt férfi asztalitenisz csapatbajnokságban elért eredmények Baranya megyei 12. forduló: PTE-PEAC V. - Dunaszekcső 14/4 Egyéni győztes: Tass Gábor 3 gy. Páros mérkőzés: Tass Gábor-Varga Viktor 1 gy.

Baranya megyei 13. forduló: Beremendi Építők SE - Dunaszekcső SE 7/11 Egyéni győztesek: Cseke Dávid 2 gy. Mózes Gábor 2 gy. Tass Gábor 4 gy. Varga Viktor 3 gy. Páros mérkőzés:Tass Gábor-Varga Viktor 1 gy.

Baranya megyei 14. forduló: Elmaradt, mert egy csapat visszalépett.

Baranya megyei 15. forduló: Dunaszekcső SE - Sásdi Városi SK 12/6 Egyéni győztesek: Cseke Dávid 4 gy. Tass Gábor 4 gy. Varga Viktor 3 gy. Páros mérkőzés: Tass Gábor-Varga Viktor 1 gy.

Baranya megyei 16. forduló: Mohácsi Torna Egylet II. - Dunaszekcső SE 0/18 Egyéni győztesek: Cseke Dávid 4 gy. Mózes Gábor 4 gy. Tass Gábor 4 gy. Varga Viktor 4 gy. Páros mérkőzés: Tass Gábor-Varga Viktor 1 gy. Cseke Dávid- Mózes Gábor 1 gy.

Baranya megyei 17. forduló: Dunaszekcső SE - Mágocs Községi Sport Kör 6/12 Az egyéni győztesek: Cseke Dávid 2 gy. Tass Gábor 4 gy.

Baranya megyei 18. forduló: Dombóvári Asztalitenisz Club - Dunaszekcső SE 8/10 Az egyéni győztesek: Cseke Dávid 3 gy. Mózes Gábor 1 gy. Tass Gábor 4 gy. A páros mérkőzés: Tass Gábor-Varga Viktor 1 gy. Cseke Dávid-Mózes Gábor 1 gy.

Megye III. Tamási csoport labdarúgó bajnokság 2015/2016 A Dunaszekcső SE következő mérkőzései: 04.03 15:30 ÚJPETRE KSE - DUNASZEKCSŐ 04.17 16:00 TÖTTÖSI SE - DUNASZEKCSŐ

04.10 16:00 DUNASZEKCSŐ SE - POGÁNYI SE 04.24 16:30 DUNASZEKCSŐ SE - G. DOBOKA

A Dunaszekcső SE eredményei: 03.06. 14.30 óra Dunaszekcső - Hidas 5:1 (2:1) Góllövők: Salamon László, Sallai Zoltán, Szilágyi Balázs 03.13. 14.30 óra Babarc - Dunaszekcső 2:0 03.20. 15.00 óra Dunaszekcső - Szalánta 3:1 (2:1) Góllövők: Szilágyi Balázs, Sallai Zoltán, Horváth Tibor 03.27. 15.30 óra Egerág - Dunaszekcső 0:1 (0:0) Góllövő: Gyuricza Adrián

Felhívás Folytatódik a recept és képgyűjtés! A Dunaszekcsői Hírek előző számában megjelent „Mert enni jó!” című cikkünkre felbuzdulva érkeznek a receptek a Teleházba. A cikk tárgya ugye az volt, hogy a Dunaszekcsőért Alapítvány hozzálátott a helyi gasztronómia feldolgozásához, hogy méltón megőrizhessük az útókornak, amit a dédszüleink, nagyszüleink ránk hagytak. Ahogy a cikkben írtuk egy kiadványt is készíteni akarunk az összegyűjtött anyagból, melynek elkészítésébe már bele is fogtunk. Természetesen továbbra is várjuk a szekcsői recepteket, de most kiegészítenénk a felhívást még egy dologgal: Dunaszekcsőn készült régi fotókat is keresünk, amik az étkezéssel, ételkészítéssel, vagy régi vendéglátóhelyekkel kapcsolatosak. Ezeket is várjuk a Teleházban, hogy ezáltal is színesebb legyen a készülőfélben lévő kiadvány. A recepteket és a képeket továbbra is Tóthné Fehér Ibolyánál, vagy Sümegi Jánosnál lehet leadni. Dunaszekcsőért Alapítvány

Visszaemlékezés a régi Dunaszekcsői Hírekből Horgászsarok – Bátai Feri bácsi tollából A pontyhorgászat harmadik fejezetében az „önetetős” pontyhorgászattal foglalkozunk. A mesterséges tavak legtöbbjében nem engedélyezett a csónakhasználat, vagy ha engedélyezett is, nincs csónakunk, így kénytelenek vagyunk a partról horgászni. A legtöbb mesterséges horgásztóban a középen húzódik a valamikori árok és itt a legmélyebb a víz. Minden horgász ide szeretné bedobni horgait és azt feltételezi, hogy itt van a legtöbb ponty és főleg a nagy ponty. A partról e tóközép igen messze van, sokszor 40-50 méter távolságra is. Ide kell eljuttatni horgunkat és az etetésre szánt takarmányt is. Így alakult ki az önetetős pontyhorgászat, mivel egyszerű ólommal etetőanyag bevitele lehetetlen. Az önetetős horgászat leginkább álló vízben lehetséges, sodró vízen nehézkesebb, mivel a folyó víz az önetetőt elsodorja. Ez utóbbi esetben folyamatos újradobással, vagy mellette folyamatos etetéssel biztosíthatjuk, hogy legyen mindig jelen etetőanyag a sodrú vízben is a csalink mellett. De most elsősorban az állóvízi horgászattal foglalkozom. Nézzük a felszerelést: Bot – 2,70 métertől 3-3,5 méter hosszúságú legyen, mivel nagy dobásra készülünk. Nekem legjobban bevált 3 méter hosszúságú „Alfa” botom, melyen igen nagyok a gyűrűk. Az orsó legyen közepes erősségű jó fékbeállítottságú és a tároló dobján férjen el legalább száz méter 0,30 mm zsinór. A zsinór vastagsága leginkább csak akadós területen fontos. A zsinór legyen lágy, a szakítószilárdsága jó és csomótűrő. A horog nagysága függ az előforduló pontyok nagyságától és az előforduló amurok nagyságától. Szándékosan írtam az amurt, mert bizonyos tavakon pontyozás közben nem ritkák a 6-8 kgos amurok sem. A technika fejlődésével megjelentek a rezgőspicces, úgynevezett „feeder” fenekező botok is. Itt jóval vékonyabb zsinórral és horoggal horgászhatunk, hisz a lágy bot kirugózza a hal menekülését. Feeder botot akadó mentes területen használjunk leginkább! Az önetetők széles skálája kapható a boltokban, különböző méretekben, egy biztos, olyan önetető nincs, amely a zsinórt egyáltalán nem csavarja. Az önetetőbe gyúrt etetőanyag legyen enyhén illatos. Lényeges: Mindig egyféle illatosítót használjunk és az önetető alatt vagy fölött lévő csali is olyan illatú legyen, mint az etetőkosárban lévő takarmány. Kerüljük a túl sok csomót az előkék felkötésénél, mivel a csomónál gyengül először a zsinór. Vitatkozni lehet az egy vagy két horog használatáról, én az önetető alá teszek mindig egy horgot körülbelül 10 centiméter távolságra. A felkínált csali szinte minden lehet: kukorica, burgonya, tésztafélék, pufi, zizi és igen sok mesterségesen előállított ponty csali is, különböző színezetűek. Ezek leginkább pelletek, bojlik, melyek az utóbbi időben igen közkedveltek lettek, a korábban említett természetesebb csalikat a mesterséges tavakon háttérbe szorították. Érdekességként említem, hogy számtalanszor előfordult, hogy semmire sem kapott a ponty és utolsó elkeseredésemben trágyagilisztával kísérleteztem és ez vezetett eredményre. Egy-két jó tanácsot szeretnék elmondani: A bedobott botunkat soha ne hagyjuk ott (még egy üveg sörért sem), mert mindig akkor kap a hal, ha nem vagyunk ott. Még rágyújtáskor is fél szemmel lessük a botot! Mindig ügyeljünk az orsófék beállítására, ugyanis kapáskor, ha be van húzva a fék, csak egy csattanást fogunk hallani vagy elviszi a hal a botot. Soha ne erőltessük a fárasztást, mivel nem tudjuk, mekkora hal van a horgunkon. Ha a szomszéd nagy halat fáraszt, udvariasságból és saját érdekünkből is húzzuk partra botjainkat. A dunai önetetős horgászat partról lassabban folyó részeknél,

vagy csónakból alkalmazható. Nagyméretű kosarakat használjunk, nagyon alaposan megtömve jól tapadó etetőanyaggal. Az önetetős horgászatnál – ha nem feeder botot alkalmazunk, melynek spicce élénken közvetíti a kapást magában is - tavakon szinte mindenki (én nem) kapásjelzőt használ, ez lehet a fű vagy törött gazszáltól a kisebb csengőig minden. Természetesen erre a célra gyártott karikák kaphatók a boltokban. Ha idegen horgász egyesületek kezelésében lévő vizeken horgászunk, mindig ügyeljünk a helyi horgászrend betartására, olvassuk el a területi engedélyen, napi jegyen lévő rendelkezéseket, melyek a méret – és darabkorlátozást tartalmazzák és szabályozzák a fogáseredmény naplóba való beírását.

ADÓBEVALLÁS KÉSZÍTÉS Itt az új év, és vele együtt az új adóbevallás. Problémája van az adóbevallás elkészítésével? Segítünk! Érdeklődni lehet személyesen a Teleházban, vagy a 0669-535-010-es telefonszámon.

Képművészet (és keresd a baglyot rovat)

Fotó: Vukovics Cévta - Őrző

Mi kérünk elnézést rovat Szívem mit szeretnél születésnapodra? Egy biliárdasztalt. Minek neked annyi? Mivel fújják ki az orrukat a fecskék? Fecskendővel. Elszámolok háromig és már alszom is. Tényleg? Csak háromig. Igen, de van, hogy fél négyig. Milyen buli van az intenzívosztályon? Eszméletlen? Két egér mászkál a hűtőben. Megszólal az egyik: Vigyázz rád esik a margarin? Rám a margarin? Miért nem játszik a tűzoltózenekar betonon? Mert olyan hangszer nincs. Miért nincs bástya a vonaton? Mert a vonat nem vár.

Receptsarok Tündérkása Hozzávalók: Hozzávalók: 1 kg alma, 1 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, 20 dkg gesztenyemassza, 2 evőkanál rumaroma, ízlés szerint cukor, 2-3 evőkanál tej, 5 dkg darált dió. Elkészítés: Az almát meg kell hámozni, majd kevés vízben megfőzni. Ha kész van, akkor meg kell várni, hogy kihűljön, majd le kell szűrni és turmixolni. Ezután hozzálehet adni a tojást és 15 percig keverni kell habverővel. Ízlés szerint lehet édesíteni. A krém felét üvegtálkába tesszük és elsimítjuk, erre kerül a Kép forrása: internet rumaromával és tejjel kikevert gesztenyemassza. (A rumaroma helyett lehet rumot is használni.) Ha ez is kész van, akkor a tetejét be lehet vonni a maradék almakrémmel. Tetejét meghintjük darált dióval, és behűtve tálaljuk. Székely rétes Hozzávalók: Hozzávalók: 40 dkg liszt, 20 és 3 dkg margarin, 2 evőkanál olaj, 5 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 tojássárgája, 2 dl tejföl, ½ csomag sütőpor, só, fél citrom reszelt héja. Elkészítés: A 20 dkg margarint hozzámorzsoljuk a liszthez, és ezt összedolgozzuk a tojások sárgájával, a sütőporral, egy pici sóval, a reszelt citromhéjjal és annyi tejföllel, hogy könnyű tészta legyen belőle. Pici cipócskákra osztjuk őket és egyenként átgyúrjuk, majd tányér alakúra sodorjuk. A 3 dkg margarint megolvasztjuk és ezzel megspricceljük majd besodorjuk őket, és újra cipó alakúra formázzuk. Ha ez kész van, akkor meg kell nyomkodni őket. Ha ezzel is megvagyunk, akkor fél óráig pihentetni kell a cipókat. Pihenés után az első cipót tányér alakra nyújtjuk, és palacsintasütőben, forró olajon mindkét oldalán lassan pirosra sütjük. Ha az összes lapot kisütöttük, akkor lehet őket a porcukorral elkevert vaníliás cukorral megszórva, forrón tálalni.

Falunaptár kapható a Teleházban! A Dunaszekcsőért Alapítvány már évek óta megjelenteti az éves falunaptárat dunaszekcsői, fotózni szerető emberek képeivel. Idén Balogh Viktória, Puskás Ilona, Engelschalt Attila, Schmidt Bence és Sümegi János képei lesznek láthatóak a következő évi naptárban, megvásárolható a Teleházban. Ára: 250 Ft. Korlátozott számban még kapható a Teleházban. Kiadja: Dunaszekcsőért Alapítvány Szerkesztette: Sümegi János Külön köszönet Schmidt Bencének, valamint a cikkek íróinak és a képek készítőinek!