ICSSZEM részanyag az OFK-HT 1.0 munkaanyaghoz
II. 4.2. Etnikai alapon megnyilvánuló diszkrimináció Általános helyzetkép Ha az etnikai alapon megnyilvánuló diszkriminációt vizsgáljuk, akkor a cigány népesség helyzetét kell vizsgálnunk. A cigány népességre vonatkozóan kevés hivatalos adat áll rendelkezésre. A népcsoport jellemzőinek elemzése definíciós problémákat és alkotmányos, emberi jogi és adatvédelmi aggályokat egyaránt felvet, mivel nem létezik olyan objektív kategória, ami alapján eldönthető lenne az, hogy ki tartozik a cigány népességhez és ki nem. Alkotmányjogilag csak az tekinthető cigány származásúnak, aki annak vallja magát. A hivatalos adatok – esetünkben a KSH népszámlálási adatai – nagyon alábecsülik a valóságot. A 2001-es népszámlálás adatai szerint nemzetiségi hovatartozás alapján 190 ezer ember vallotta magát cigánynak. Ehhez képest általánosan elfogadott kutatói becslések szerint a cigány népesség száma 5-700 ezer főre tehető. Az Európa Tanács ugyanakkor 6-800 ezerre becsüli a számukat. A következő elemzésben – ha másként nem jelezzük – Kemény István és Janky Béla 1993. és 2003. évi (illetve referenciaként 1971. évi) cigány felméréseire alapozunk, ezek adatait tekintjük irányadónak 1 . E felmérések 1993-ban a cigány népesség számát 500 ezer főre becsülték, 2003-ban pedig kb. 600 ezerre. A cigány népesség földrajzi elhelyezkedése az országban sajátos képet mutat: 1993 és 2003 között erősen növekedett a számuk és arányuk az Észak-Magyarországi régióban, szintén nőtt a Nyugat-Dunántúlon, és bár számuk nőtt, arányuk a teljes cigány népességen belül csökkent a többi régióban. A cigány népességen belül nőtt a fővárosban és a városokban élők aránya és csökkent a falvakban élőké. A cigány népesség demográfiai mutatói jelentősen eltérnek a többségi társadalométól, bár a különbségek az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkentek. A cigány nők termékenysége ma is lényegesen meghaladja az átlagnépességét, ám csökkent 1990 óta. Halandósági mutatóik ma is lényegesen rosszabbak a többségi társadaloménál, élettartamuk átlagosan tíz évvel rövidebb, mint a nem roma népességé. Összességében leszögezhetjük, hogy a hazai cigány népesség átlagos életszínvonala, lakhatási körülményei, egészségi állapota, foglalkoztatottsága, iskolázottsága a társadalom egészénél lényegesen rosszabb. Összességében a szegénység előfordulása a cigány népesség körében 5-10-szeresre becsülhető a nem cigány lakossághoz képest 2 . Az alkalmazott számítási módszertől függetlenül a cigány népesség több mint fele szegénynek, illetve depriváltnak minősíthető. Körükben a különböző szegénységkockázati tényezők – alacsony iskolázottság, munkanélküliség, magas gyermekszám – kumulálódnak, ennek ellenére a cigány származás már önmagában is szignifikánsan növeli a szegénnyé válás
1
Mindegyik felmérés országosan reprezentatív, az 1971-es és az 1993-as 2%-os mintán, a 2003-as 1%-os mintán alapul. Az alacsonyabb mintanagyságból adódóan ez utóbbi felmérés eredményeit óvatosabban kell kezelni. 2 Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandum, 2003
1
valószínűségét 3 . Mivel a gyermekek szegénységi kockázata általában is magasabb a lakosság átlagánál, ezért a sokgyermekes családokban felnövő cigány gyermekek szegénységi kockázata kiugróan magas. A családból kiemelt, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek körében felülreprezentáltak a cigány családból származó gyermekek; az ország északi, keleti megyéiben arányuk eléri az elhelyezettek 80-90%-át 4 . A jövedelmi viszonyokat tekintve 2003-ban a cigány háztartások 56%-ában nincs aktív kereső. Összességében az egy főre jutó havi jövedelem 20 900 Ft-ra becsülhető, ami alacsonyabb érték a nyugdíjminimumnál. 2001-ben az átlagnépesség havi egy főre jutó jövedelme 40 ezer Ft, vagyis ennek kétszerese volt. A cigány népesség 82%-ának jövedelme nem éri el a KSH által számított létminimum értékét, 56%-uk a népesség legszegényebb 10%-ához tartozik. A cigány népesség jövedelemi és foglalkoztatási helyzete természetesen jelentős regionális különbségeket mutat. A legjobb helyzetben jövedelmi szempontból is a fővárosi romák vannak, a legrosszabban a kelet-magyarországiak. A társadalmi önszerveződési folyamatok a rendszerváltozást követően erősödtek a cigány közösségek körében is, a kisebbségi önkormányzatok és civil szervezetek száma megtöbbszöröződött az elmúlt 10 évben. A szervezetek infrastrukturális és információs ellátottsága azonban még alacsony szinten van, így csekély módon tud hozzájárulni az életminőséget befolyásoló, közösségi és családi szinten is érzékelhető változások eléréséhez. A civil önszerveződés egyik jó példája a többfunkciós (szociális, foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi prevenciós, információs támogatást nyújtó) roma közösségi házak létrehozása, melyben nagy szerepe van a roma civil szervezeteknek és közösségeknek. II.4.2.1. Oktatás Az 1971. évi Kemény-féle szociológiai vizsgálat adatai szerint a 14 éven felüli cigány lakosság 39%-a volt analfabéta, míg a nem cigány lakosság körében gyakorlatilag már nem voltak írni - olvasni nem tudók. 1993-ra az analfabétizmus 8%-ra csökkent a cigány lakosság körében. Hasonlóan, jelentősen javultak a cigányok iskolázottsági mutatója az elmúlt évtizedekben. Ez elsősorban az általános iskola elvégzését jelenti. Bár nőtt a közép és felsőfokú végzettségűek aránya is közöttük, az össznépességhez viszonyítva továbbra is nagy a lemaradás. Míg 1993-ban a 20-24 éves cigány fiatalok 77%-a végezte el az általános iskolát és 51%-uk tanult tovább, 2003-ban már 82,5%-uk rendelkezett általános iskolai végzettséggel és közülük 76% tanult tovább valamilyen középfokú oktatási intézményben, elsősorban szakmunkásképző intézetben. Ugyanakkor a 18-74 éves cigány népességnek 83,6%-a 5 még mindig legfeljebb általános iskolai végzettségű, mely arány a teljes lakosság körében 27,9%. Középfokú végzettséget a cigány népesség 5-6%-a szerez, a felsőfokú végzettségűek aránya pedig a cigányok körében 1%, míg a teljes népesség esetében 13,5%.
3
Kapitány Balázs – Spéder Zsolt. (2004): Szegénység Műhelytanulmányok 4. KSH. 4 Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandum, 2003 5 OM 2002-es jelentéséből származó adat
és
depriváció.
Életünk
fordulópontjai.
2
Az iskolai lemorzsolódás továbbra is nagy probléma, melynek legfőbb oka a családok anyagi teherbíró képessége. A hátrányos helyzetű cigány családok gyermekei esetében a beiskolázás és az iskolai eredményesség szempontjából nehézséget jelent az óvodai nevelés alacsony aránya, valamint annak elérhetősége és késői igénybevétele. 2003-ban a 3-5 éves cigány gyermekeknek csupán 42%-a járt óvodába, szemben a teljes népességre vonatkoztatott 88%-kal (2002-es adat). Szociológiai felmérések alapján kb. 700-ra tehető azon iskolák száma, melyekben a cigány gyermekek szegregáltan (külön osztályokban) vesznek részt az iskolai oktatásban. Ezekben az osztályokban kb. 9000 gyermek tanul. Becsült adatok alapján a speciális tantervű iskolákban (kisegítő iskola) az összes cigány gyermek kb. 7%-a tanul, míg ez az arány a többségi gyermekeknél 1-2% körül van. Ugyanakkor ezen a téren is történt már javulás, hiszen 1993-ban még a cigány gyermekek 15,8%-a járt kisegítő iskolába. Gondot jelent mindemellett a magas iskolai lemorzsolódás is a cigány fiatalok körében. Liskó (2002) felmérése szerint a cigány tanulók iskolából való kimaradása már a középiskola első két évfolyamán megközelíti a 2/3-ot.
II.4.2.2. Munkaerőpiac Munkaerő-piaci szempontból a piacgazdasági átalakulás legnagyobb vesztese a cigány népesség. Míg a ’80-as években a cigány férfiak ¾-ede aktív kereső volt, a rendszerváltást követően a munkaképes korú romáknak több mint a fele veszítette el állását. 1993-ban a 15-59 éves cigány népesség 22%-a volt foglalkoztatott, ezen belül a férfiak 29%-a, a nőknek mindössze 15%-a. 1993-ban a nyilvántartott cigány munkanélküliek száma 57 ezer volt, az összes munkanélküli 9%-a. 2003-ban a 15-74 éves cigány népességnek továbbra is mindössze 21%-a volt foglalkoztatott, ezen belül a férfiak foglalkoztatási rátája 28%, a nőké még mindig 15% volt. A munkanélküliség sem csökkent 1993 óta, egy 2001-es vizsgálat 6 szerint még mindig 56 ezer cigány munkanélküli volt az országban, ugyanakkor Kemény (2004) 90 ezerre becsülte a számukat (ez 52%-os munkanélküliségi rátát jelent)! A nem foglalkoztatottak közül jelentős a gyesen, gyeden lévő nők aránya (30%), a cigány népesség 17,6%-ának pedig a munkanélküli segély, jövedelempótló támogatás a fő bevételi forrása. Vagyis összefoglalóan a cigány népesség foglalkoztatottsági szintje kevesebb, mint a fele, munkanélküliségi rátájuk három-ötszöröse, az egy keresőre jutó eltartottak aránya háromszorosa a nem cigány lakosságénak. A foglalkoztatás terén a cigány népesség esetében az átlagnépességnél jelentősebbek a regionális- és település-típus szerinti különbségek. 1993-ban a keleti országrészben feleakkora arányban voltak állásban a cigány férfiak, mint Budapesten és a Dunántúlon. 2003-ban is Budapesten volt a legjobb a helyzet, itt a cigányok 49%-a volt foglalkoztatott (a férfiak 64, a nők 36%-a). A Dunántúlon 28%uk, a keleti országrészben viszont csak 14%-uk. A településtípus szerinti különbségeket a következő táblázat szemlélteti: 1. táblázat Jelenleg van-e rendszeres fizetett munkája – 6
Autonómia Alapítvány, 2003
3
a válaszolók százalékos megoszlása nemek és településtípusok szerint Falu Város Budapest Összesen Férfiak Nincs 69,9 60,0 20,7 60,5 Van 20,4 28,4 66,2 28,6 Tanuló 9,7 11,6 13,1 11,0 Összesen 100 100 100 100 Nők Nincs 78,1 74,0 53,6 73,4 Van 10,0 16,6 35,9 16,1 Tanuló 11,9 9,4 10,5 10,5 Összesen 100 100 100 100 Forrás: Kemény I. –Janky B., 2003: A cigányok foglalkoztatottságáról és jövedelmi viszonyairól, Esély, 2003/6
2003-ban a munkával rendelkező cigányoknak 71%-a rendelkezett egész éven át tartó állással, további 19% munkája évente néhány hétnyi vagy néhány hónapnyi elfoglaltságot biztosít, 10% munkája pedig alkalmi jellegű. A válaszadók 77,5%-a dolgozott legális álláshelyen. A cigányok 70%-a segéd- vagy betanított munkásként dolgozik, 22% szakmunkásként, és csupán 8% képzett dolgozóként. Ezek az arányok természetesen éles ellentétben állnak az átlagnépesség foglalkoztatási megoszlásával. A cigány és a nem cigány népesség közti foglalkoztatási eltérések oka részben az alacsonyabb iskolai végzettségük, hátrányosabb lakókörnyezetük és demográfiai jellemzőik. Ugyanakkor Kertesi 1995-ös kutatásában azt találta, hogy ezek az objektív tényezők csak 64%-át magyarázzák az eltéréseknek. A fennmaradó hányad betudható az etnikai hovatartozásnak, vagyis a munkaerőpiaci diszkriminációra utal. Ugyanakkor megállapítása szerint a diszkrimináció kevésbé a fizetésekben, mint inkább a felvételnél és az elbocsátásnál jelentkezik. II.4.2.3. Közszolgáltatások A roma lakosság egészségügyi állapotáról mindezidáig átfogó országos vizsgálat még nem készült. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés területén az egészségügyi és a szociális ellátórendszerrel kapcsolatban rendelkezünk adatokkal a cigány népesség igénybevételére vonatkozóan 7 . Babusik (2004) Borsod megyei vizsgálatában a cigány népesség egészségi állapotáról megállapítja, hogy a roma népesség számtalan betegségcsoport esetében a teljes népességhez képest igen magas arányban beteg; e betegségcsoportok együttes és magas előfordulási gyakorisága indokolhatja e népesség mintegy 10 évvel az átlagosnál rövidebb életkorát. Ugyanakkor a rosszabb egészségi állapotot nem önmagában az etnikai „másság”, mint inkább a szegénység okozza. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés elsősorban azoknál a cigány embereknél csorbul, akik hátrányos helyzetű településen élnek. Az ország teljes roma népességének 18,6%-a él olyan településen, ahol nincs helyben háziorvos. Szintén a szegénységgel összefüggő probléma, hogy a szegény családok nem tudják előteremteni a szükséges gyógyszerek költségeit. A jogegyenlőséget érintő 7
Ennek a résznek az adatai Delphoi Consulting (2004) A szegénység csapdájában c. tanulmányból származnak.
4
kérdés, hogy a felmérésben a romák egyötöde számolt be az ügyeleti kivonulás megtagadásáról. Ez az ügyeletes orvosok részéről elsősorban a lakhatási deprivációval: a szegregációval, valamint a zsúfoltsággal függ össze. A háziorvosi ellátási szint szereplőivel kapcsolatban a romák összesen 44,5 %-a él át valamilyen erejű cigányellenességet, megkülönböztetést, míg a szakrendelői, kórházi szint szereplőivel kapcsolatban 25%-uk számolt be ilyesmiről. A cigány népesség demográfiai, munkaerőpiaci és egészségügyi helyzetéből adódón jövedelmükben nagyobb arányt képviselnek a társadalmi jövedelmek, ezen belül a pénzbeli szociális ellátások is. A fenti kutatás azt mutatja, hogy a szociális támogatások valóban a rászoruló romákat érik el, viszont korántsem érnek el mindenkit, aki szociálisan rászorul. Magas azon romák aránya, akik előítéletességet és kirekesztést tapasztalnak a helyi önkormányzati és a szociális szféra dolgozói részéről (28%-uk számolt be ilyesmiről). Ennek ellenére érvényesül az egyenlő hozzáférés elve – legalább is, ami a jogos támogatási igények helyi önkormányzati elismerését illeti. A tanulmány összességében megállapítja, hogy a pénzbeni szociális ellátásokhoz való hozzáférés legnagyobb akadálya a cigányok esetében nem a helyi önkormányzatok szűkös költségvetési forrása, hanem az, hogy a leginkább rászoruló, mély szegénységben élő, képzetlen romák közül igen sokan nem ismerik jogaikat, nem tudják, hogy milyen támogatásokban részesedhetnek, ezért nem is folyamodnak a megfelelő támogatásokért. A kutatás emellett azt is hangsúlyozza, hogy a köztudatban gyökerező elterjedt tévhitekkel ellentétben a cigány emberek a munkával megszerezhető jövedelmek emelésében érdekeltek, a szociális és egyéb támogatások soha nem fedezik a kieső munkajövedelmeket. II.4.2.4. Egyéb területeken megnyilvánuló diszkrimináció Az iskolázottsági és a foglalkoztatottsági mutatók mellett a roma lakosság a lakhatás szempontjából is rendkívül hátrányos helyzetű népcsoport. Megjegyzendő, hogy az elmúlt évtizedekben már jelentős előrelépés történt ezen a területen, mivel az 1971es országos romavizsgálat adatai alapján még a roma háztartások közel kétharmada (65,1%-a) lakott elkülönült telepeken, kedvezőtlen lakásviszonyok között. Abban, hogy a romák települési- és lakásviszonyai korábbi helyzetükhöz képest jelentősen javultak, az 1960-as években elkezdett és 1988-ig folytatott telep-felszámolási programnak volt nagy szerepe. Az 1993-94-es felmérés szerint a roma népességnek még mindig 13,7%-a (több mint 60 ezer ember) élt elégtelen közműellátású, hiányos infrastruktúrájú, elkülönült telepeken. Egy másik, 2000-ben lefolytatott vizsgálat 8 eredménye alapján a roma népesség körülbelül 20%-a (100.000 ember) élt szegregált telepeken. Az 1993-94-es és a 2000-es adatok közti különbség a népesség legszegényebb rétege növekvő szegregációját és marginalizációját mutatja. A 2003. évi roma kutatás alapján 36 ezer ember, a cigány népesség mintegy 6%-a él telepeken. Emellett azonban a kutatók rámutatnak, hogy a telepek csökkenése mellett nőttek a belterületi szegregáció formái: súlyos jelenség az ország egyes területein az elcigányosodó kistelepülések problémája. Ugyanígy, a nagyobb települések, városok esetében zömében vagy szinte kizárólag cigányok lakta településrészek kialakulásának lehetünk tanúi. Míg 1993-ban a megkérdezett cigány háztartások 30%-ának közvetlen környezetében laktak kizárólag vagy túlnyomórészt 8
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, 2000
5
más cigányok, 2003-ban e két kategóriába összesen a megkérdezett családok 56%a esett! A kutatók összegzése alapján: „1971-ben a cigányok kétharmad élt telepeken, igen erős elkülönítettségben. Az 1993-as felmérés idejére az elkülönítettség nagymértékben visszaszorult. 2003-ban újra az 1971-es elkülönítettségi arányokkal találkozunk. A forma más, mert telepek már csak kismértékben vannak, a szegregáció mértéke azonban ma is ugyanakkora” 9 . 2. táblázat. A környezetei szegregáltság településtípusok szerinti százalékos megoszlása, 2003. Falu Város Budapest Összesen Kizárólag cigányok Túlnyomórészt cigányok Vegyesen Többség nem cigány Nincsenek cigányok Nem lehet megállapítani Összesen
24,0 31,9 24,5 13,2 5,4 100
25,5 33,6 19,0 15,8 5,2 0,5 100
6,7 23,3 29,2 39,3 1,7 100
23,4 31,8 22,3 17,2 4,9 0,3 100
Forrás: Kemény I. – Janky B., 2003: Települési és lakásviszonyok, Beszélő, 2004/04.
Az utóbbi időben indított szociális lakásépítési program és a hozzá kapcsolódó kedvezményes hitelkonstrukció javított ugyan a romák lakhatási helyzetén, ám lakásaik komfortmutatói még mindig igen kedvezőtlenek, messze elmaradnak az országos átlagtól. Még ma is 5%-uk él putriban vagy kunyhóban. 2003-ban a cigány lakások 72%-ában volt vízvezeték, 58%-ában fürdőszoba és 51%-ában WC (országos átlagban a lakások 93%-ában volt vízvezeték és 95% rendelkezett fürdőszobával). Az egy szobára jutó személyek száma a romák esetében 2,4. Sok hátrányos helyzetű roma családnak okoz gondot a közüzemi díjak hátralékainak fizetése és a korábbi építkezések megemelt kamatú hiteleinek törlesztése. A romákat sújtó diszkriminációs esetek kezelésére jött létre az Igazságügyi Minisztérium keretében a Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat, mely a roma lakosság részére térítésmentes ügyvédi szolgáltatást nyújt diszkriminációs ügyekben. 2003-ban a Hálózat tevékenységi körébe tartozó 1250 ügyből 82-ben állapítottak meg diszkriminációt, 2004. szept. 30-ig pedig 1153 ügyből 76-ban.
9
Kemány-Janky Beszélő, 2004 április
6
