Így írunk mi Anyám Anyám 1

„Így írunk mi…”

Anyám

Anyám

1


Anyám

Csordás Dominik (8.) Amikor veled vagyok, akkor mindig kiegyensúlyozott, harmonikus vagyok. Anya, tudom, amikor szidsz, akkor nevelsz, és egyben felkészítesz az élet nagy maflásaira, amelyekben majd nem tudsz segíteni.

Kálmán Zsófia (8.) Anyukám csak azt kéri tőlem, hogy tanuljak, de ezt sajnos nem mindig tudom teljesíteni. Ilyenkor lelkiismeretfurdalásom van miatta. Idén megfogadtam, hogy mindent beleadok, mert azt szeretném, hogy büszke legyen rám. Szerintem egy anyának hatalmas öröm, amikor büszke lehet a gyermekére.

Szabó Dóra (7.) Nagyon aranyos, és néha dühös is rám, mert rossz vagyok, de ő az én anyukám, és az ő véréből vagyok. Anyukám mindig odafigyelt, nagyon féltett, mert elég kajla voltam, sőt egy kicsit most is az vagyok. Most, hogy már nagy vagyok, ugyanúgy bánik velem, mint amikor még kicsi voltam: esti puszit ad, betakar, ha kell, megvigasztal.

2


Anyám

Gergye Vanessza (7.) Most, hogy serdülök, egyre többet beszélgetünk anyámmal. Megvallom, ennek őszintén örülök… Amíg élek, de még halál után is, őt fogom szeretni.

Kiss Máté 7. b Istenem, köszönöm Neked, hogy azok közé tartozom, kiknek szerető, megértő és gondos édesanya jutott. Hány olyan gyermek élhet e világban, aki nem tapasztalhatta meg az anyai ölelést, csókot, kik ezek hiányában sohasem érezhettek teljes örömet. Anya csak egy van, szokás mondani, s miután az ember elveszíti, már soha nem tudja senki sem pótolni a szeretetét, mosolyát, világosságát. Ő volt velem első pillanatomban, első pelenkázásomkor és első mosolyomban. Velem van bánatomban, örömömben…

Csóka Regina (7.) Mosolygós. Bármi van, tud mosolyogni, és tiszta szívből nevetni… Eszembe jutnak azok az éjszakák, amelyeket átvirrasztott miattam, mert rosszul voltam… Amikor a Balatonon nyaraltunk - még kicsi voltam –, a pléd alatt egy kődarab volt, ezért sírtam. Ő azonnal jött, és megpróbálta kitalálni, hogy mi a gondom… 3


Anyám

Névtelen Az anyukám nekem az életet, a mindenséget jelenti!!!

Névtelen Mióta meghalt apa, azóta nagyon sokat jelent az anyukám. Mindent szeretek benne: vicces, kedves, és nagyon szerethető. Sokat segít a leckében meg a tanulásban. Abban segítenie is kell. Finomakat főz, bár olyanokat is, amelyeket nem szeretek, olyankor azt mondja, nyugodtan főzzek magamnak valami mást.

Orsós Laura (6.) Anyukám tudja a legfinomabb karácsonyi sütit készíteni. Anyukám nagyon segítőkész, ha bármi gond van velem, vagy a családdal, megoldja. Anyukám mindig, minden nap vesz nekem és a testvérimnek édességet. Anyukám soha nem engedi meg, hogy az utcákon csavarogjak 10 óra után, mert attól fél, hogy bármi bajom lehet.

4


Anyám

Papp Katalin (6.) Az anyukám a legjobb ember a földön. Igazságos, kedves, bohóckodó, és nagyon szerethető, de szigorú is. Ért a régi és a modern dolgokhoz is. Anyukám mindenhez ért. Ő tud olyan tortát sütni, aminek minden lapja más színű. Az anyukám a legokosabb. Az anyukám tökéletes.

Csonka Klaudia (7.) Nekem anya a legkedvesebb ember. Amikor hazamegyek, segít nekem. Ha rossz jegyet kapok, akkor nem haragszik, azt mondja, hogy legközelebb majd sikerül. Ezért szeretem én.

Marosvölgyi Adél (6.) Anyukám egy vörös hajú asszony, akinek mindig nagy örömmel mesélek. Reggel vidáman ébreszt, feloldja a büntiket, amelyeket apa kioszt. Néha ő is ad büntetést, ha rossz vagyok. Valahonnan mindig megérzi, ha nem tanultam, akkor kikérdez.

5


Anyám

Csonka Nikoletta (6.) Az én anyukám nem haragtartó. Nem szid le, ha valami rosszat csinálok, akkor se, ha rossz jegyet kapok. Az én anyukám még csak nem is szigorú. Nem ad szobafogságot, nem szid le, ha valami balul sül el. Anya kitartó, tudom. Amikor elsős voltam, és tanultam a betűk birodalmát, akkor is kiállt mellettem, biztatott, hogy folytassam, próbálkozzak.

6


Jó ember vagyok, mert…


7



Krizsán Márton (8.) Ugyan az volt a feladat, hogy arról írjak, jó ember vagyok, de én nem vagyok jó ember. Igazából rossz sem vagyok. Tulajdonképpen semmilyen sem vagyok. Az ember néha rossz, néha jó. Akkor mindig jó gyerek vagyok, amikor ötöst viszek haza az iskolából. Olyankor mindenki megdicsér, hogy milyen okos vagyok. Tudok én, ha akarok. Amikor 14 éves létemre lövöldözök az iskolai folyosón, akkor rossz vagyok. Azért vagyok rossz, mert lövöldözök? Miért ne tehetném, jó dolog lövöldözni. Ha segítek otthon a házimunkában, akkor jó gyerek vagyok, és ezért ebédre finom süteményt kapok. Amikor piszkálom a húgomat, rossz vagyok. Mi az, hogy nem értem meg azt, ő 8 évvel fiatalabb nálam, és ha nem akarja odaadni a TVkapcsolót, akkor hagyjam békén. De amikor játszom vele, és csöndben vagyunk, akkor okosak vagyunk. Anya azt szokta mondani: „Milyen jók vagytok, hogy ilyen okosan játszotok együtt, így kell jó testvérek módjára viselkedni.” Amikor megeszem az utolsó túrórudit vagy a fagyit, akkor rossz vagyok, mert mindent felzabálok a hűtőből, mert olyan vagyok, mint egy egér, aki addig megy a lakásban, amíg kaját nem talál. Amikor elkészítem a kakaót a húgomnak, akkor jó vagyok. (Persze csak azért teszem meg, mert akkor én is nyugodtan

8



ihatok kakaót, és nem szidnak le, hogy miért egyedül iszom azt, és miért nem csinálok a tesómnak). Amikor testnevelésből, síkfutásból 4-est kaptam, apa ezt mondta: „Mi van, fiam nem tudsz síkban futni?” Lehet, hogy nem tudok síkban futni, de a múltkor fociban nyertünk. Lehet, hogy egy kicsit túlerőben voltunk nyolcan kettő ellen, de legalább nyertünk.

Németh Bianka (7.) Szerintem én elég jó ember vagyok. Nem vagyok hibátlan, de törekszem rá. Kisebb nagyobb sikerrel. Szándékosan soha nem bántanék senkit. Nem gáncsolom el az idős hölgyeket, nem borogatom ki a kukákat, nem kötöm a kutya farkát kerítéshez, és nem köpök más hajába rágót. Persze a mókázásban én is mindig részt veszek: rárácsapok egy-egy társam fenekére, ráijesztek viccből társaimra, és kiengedem „csodás” hangom mások „örömére”. Szeretem a családomat, barátaimat, iskolatársaimat, tanáraimat, Spongya Bobot és Dórát, a felfedezőt. (Ha ez nem egy fogalmazás lenne, iderajzolnék egy smile-t). Bánt, ha bántok valakit, s talán tovább rágódom rajta magamban, mint az, akit megbántottam.

9



Szeretném, hogy elfogadjanak és szeressenek. Próbálok segíteni, bár ez nem mindig sikerül. Egyre idősebb, tapasztaltabb leszek, s talán jobb is. Én erre törekszem.

Varga Krisztián (6.) Én magamat nem ismerem rossz embernek. De mégis, valahogy olyan, mint ha két ember lennék. Mindig mindenkinek meg akarok felelni, de ez így nem mehet tovább, mert ennek később, talán már most is, következményei lehetnek. Az iskolámnak mutatott arcom az a „nyimmegős-nyámmogós” ember. Közben otthon mást, komolyabb embert mutatok. Muszáj választanom, a kettő nem megy együtt. Vagy megváltozom, és a lányok felfigyelnek rám, vagy maradok ilyen, és elkerülnek.

Stix Alex (5.) Szeretem a szüleimet és a testvéreimet… Szívesen segítek másokon. Szeretem az állatokat, soha nem vadásznék rájuk. Nagyszüleimet születésnapjukon, névnapjukon megköszöntöm, ha el nem felejtem…

10



Névtelen (5.) Jó ember vagyok, mert nem rosszalkodom az iskolában óra alatt... És nem vagyok rossz ember, mert karácsonykor nem vagyok rossz, és húsvétkor sem. Igazságos vagyok, nem szoktam hazudni és csalni. Na, ezért vagyok én jó ember.

Csenár Dóra (5.) Jó ember vagyok, mert Laurának és Pattinak adok ételt, ha éhesek, otthon bevetem az ágyakat, és néha a bikáknál is besegítek. De van, amikor rossz is vagyok, mint például, akkor, amikor rossz jegyet viszek haza. Akkor anya azt mondja: „Jobb is lehetett volna!” És még akkor is rossz vagyok, amikor nem teszem meg azt, amire kérnek.

11


Egy átlagos estém…

Egy átlagos napom, estém

12



Rédecsi Dominik (7.) Tévézek, gépezek, vagy esetleg leckét írok, aztán fürdök, vacsorázom. Mi általában külön eszünk a családban. Kb. 9 óra körül vagy utána eszek. Szerintem jobb is, hogy külön eszünk, legalább enyém az asztal. Vacsora közben is tévézek. Utána is tévézek. Fél 11, fél 12 körül lefekszem, de van, hogy éjjel 1-ig is fenn vagyok, aztán megpróbálok aludni, mert apu horkolása áthallatszik a falon.

Névtelen (8.) Fél 8-ig tévézek, utána jön apám, megiszik este három sört, de többet nem, és nézi a politikát. Addig én számítógépezek, utána vacsorázok és megfürdök.

Gerencsér Evelin (6.) A hétköznapi estéken tanulok. Hétvégén vagy a szünetben a családdal gyümölcsöt eszünk, közben társasozunk, vagy az öcsémmel játszom a szobában. Persze legtöbbször autózni kell vele, mert nem bírja elviselni, ha valaki nem autósat játszik vele. Van, amikor többet veszekszünk, mint játszunk.

13



Garamvölgyi Kevin (6.) Általában fél hat körül jön meg apa. Olyankor köszöntöm, odarohanok hozzá, de néha (viccből) elszalad. Egy keveset tévézünk, majd vacsorázunk. Anyukám keveset eszik, főleg, ha tornára megy. Vacsora után visszavonulok a szobámba, mint valami magányos vámpír.

Gecsei Péter (8.) Az átlagos este szörnyű. Ülök az ágyon a sok hülye könyvvel. Bámulom azt, amelyik a kezemben van. Rá akarom szánni magam, hogy elolvassam és megtanuljam a leckét. Aztán ránézek a mellettem lévő nagy kupac könyvre, ezeket kell még megtanulnom. Elmélkedem az élet dolgain, és végül elolvasok egy sort. Aztán újra elmélkedem, újra elolvasok egy sort. És ez így megy újra, újra és újra. Aztán csak a végére érek, bevágom a könyvet a táskámba. Átrohanok a szüleimhez, örvendezve mondom, hogy megtanultam. „Jól van, állj neki a következőnek! Nem kell mindig berohangálni” – hangzik a válasz. Visszamegyek a „cellámba”, ránézek a többi könyvre, s kezdődik, minden elölről.

14



Névtelen Estefelé, amikor mindenki hazaért, apával a szokásos „mindent bele” vacsoránkat esszük. Vacsora közben rengeteget nevetünk, megbeszéljük, hogy milyen napunk volt. Vacsora után elmegyek fürdeni, amíg apa – hát általában –, elkészíti a másnapi tízórainkat. Miután mindenki végzett, és elkezdődnek a filmek, amelyeket nézni szoktunk, begyújtjuk a kandallót, meggyújtunk egy gyertyát. Általában én ülök a fotelben, anyu és apu egymás mellett a kanapén. Elsőként a Fókuszt, utána a Barátok közt-öt nézzük. Utána elmegyek aludni, apa és anya még a Helyszínelőt nézik. Ilyen egy átlagos este nálunk.

Németh Bianka (7.) Ez egy napcsim Reggel fél hét. - Bia kelj fel! - Nem akarok  - Készülnöd kell!

5 perc… 10 perc… kakaó- mmm- nyami, most már ébredni kell  25 perc alatt hatodik ruha 15



20 perc eltelt, negyedik frizura 5 perc gyors kaja Kilövés. Puszcsi anya.

Ó, uncsi sulcsi - Várj meg csajszi ! - Szercsi, puszcsi !

Magyar, matek, töri, tesi Sok ez nekem Tombolnom kell! Ki szünetre, itt vok csajok, Mizu, h vagy? Csak kacagok !

Angol, ének még nevetgélek  Négyes magatartás? Nem is értem!

16



Végre vége, köszcsi sulcsi, megyek haza fincsi kajcsi ;) Még a házi, Anya segíts! Ez nem stimmt…köszcsi, lávcsi

Ha nem érted, nem is ciki Csak lájkold szépen, mer’ ez szupcsi!!!!!!!

17


Életem örömei és bánatai

Életem örömei, bánatai

18



Rédecsi Dominik (7.) Az óvodát nem szerettem, de ha nem kellett ott aludnom, elég tűrhető volt. Engem szerettek az óvodában, csak én nem szerettem azt. Aztán apa egyszer elvitt horgászni, s ez életem nagy öröme lett. Fogtam egy olyan nagy halat, amely még a horgászújságba is bekerült. Mostanában életem nagy öröme a bűvészkedés. A kártyatrükkök érdekelnek a legjobban. Ennek nagy mestere – s egyben a példaképem is – Damien White. Életem másik nagy öröme a nővérem piszkálása, szekálása. Életem legnagyobb bánata? Ilyen nincs. Ha valami bánat ér, a kártyatrükkök gyakorlásába menekülök.

Kocsis Bálint (7.) Én azt bánom, hogy esténként a tanulás miatt vitatkozunk anyukámmal. Az is bánt, hogy időnként eltiltanak a számítógépezéstől. De azt még jobban bánom, hogy a lustaságom miatt anyukám későn fekszik le. Előfordul, hogy visszabeszélek. Az is bánt, hogy esténként sokáig tanul velem anyukám, és mégsem tudok annyira teljesíteni, amit ő elvár tőlem… Nincs korombeli testvérem. 19



Szabó Dóra (7.) Életem öröme, hogy megszülettem, hogy egészséges vagyok, és van egy egészséges nővérem. Annak is örülök, hogy senki se cigizik a családban. Életem bánata, hogy meghalt sok ismerősöm, és egy évvel ezelőtt a nagymamám is. Az is bánt, hogy én vagyok a legfiatalabb az osztályban, és az is, hogy nincs bátyám vagy öcsém. Ha az iskolára gondolok, az bánt, hogy a tanító nénim meghalt.

Névtelen (7.) Anya, apa, mama azt mondta, hogy sokra nem fogom vinni az életben, ha nem tanulok. Megfogadnám a tanácsukat, de nem megy. Valami mindig eltereli a figyelmemet a tanulásról. Kár, hogy az életem nem úgy zajlik, ahogy én akarom. Anya sokat segítene, de nem figyelek oda rá. Bánom, hogy nem fogadom meg azt, amit mondanak, és azt is, ahogy viselkedem. Látom, hogy mindenki csak jót akar. Azt szeretem, amikor ötösöket kapok, és a szüleim büszkék rám. Ilyenkor már a tekintetük is más. És ez nekem is jól esik. Az is jól esik, ha megdicsérnek, akkor nem idegesek, 20



nem aggódnak, nem félnek attól, hogy mi fog velem történni, meg fogok-e bukni. Rosszul esik, ha csalódottan néznek rám.

Horváth Karolina (7.) Sajnos az apukám sokat dolgozik, ezért nincs olyan sok ideje ránk. De ha szabad, velünk tölti ideje nagy részét. Mikor bajban vagyok, és nem merem elmondani senkinek sem a gondomat, egy darabig magam alatt vagyok, de eltelik egy kis idő, és segítséget kérek anyutól vagy aputól. Az életemnek van még egypár bánata, ilyen például az iskola. De ha nem lenne iskola, ezt a fogalmazást sem tudtam volna megírni.

Hütter Bianka (8.) Úgy gondolom, hogy pozitív gondolkodású lány vagyok, ezért több öröm ér, mint bánat. Mindenből szeretem a jót kihozni, és nem a rosszra gondolni. Sok embert azért ér több bánat, mint öröm, mert ha bármit hallanak, vagy átélnek, akkor csak a rosszat látják meg, nem a jót. Nálam ez másként van.

21



Kálmán Zsófia (8.) A rossz napokat, emlékeket próbáljuk meg elfelejteni! Sok ember a bánatai közé sorolja, ha éppen rossz jegyet kap, ha elveszít egy meccset vagy versenyt, de szerintem ez nem ok a bánatra. A rossz jegyet ki lehet javítani, veszíteni meg emberi dolog, legtöbbször még tanulni is lehet belőle, vagy tapasztalatot szerezni. Az élet ilyen, pofon csap, aztán megy tovább.

Varga Krisztina (7.) Nagyon örülök annak, hogy megszülettem, és annak, hogy egészséges vagyok. Nagyon örülök, hogy nem történt velem baleset, de nem akarom elkiabálni. Nagyon bánt, hogy nem láthattam a dédpapámat, vagyis nem emlékszem rá, mert születésemkor még élt. Azt is bánom, hogy nem vagyok olyan jó tanuló, amilyen szeretnék lenni, de próbálkozom.

22



Névtelen (8.) Bánatos vagyok, ha látom, hogy a világban mennyi nélkülöző ember van, de örömmel tölt el, hogy környezetemben nincsenek éhező gyermekek. Bánatos vagyok, ha látok súlyosan beteg fiatalokat, de örömmel tölt el, hogy vannak, akik őket segítik. Bánatos vagyok, ha sok szívtelen ember bántja az állatokat, de örömmel tölt el, hogy vannak, akik ez ellen dolgoznak. Bánatos vagyok, ha egy idős embert egyedül látok sétálgatni az utcán, de örömmel tölt el, ha olyan fiatal párt látok, akik boldogan tolják a babakocsit. Bánatos vagyok, ha nem sikerülnek a terveim, de örömmel tölt el, hogy mégis van olyan valaki, aki ilyenkor felvidít. A bánattól a boldogságig vezető utat a szeretettel kell kirakni, ha ezt valakitől megkapod, becsüld meg, különben nem lesz örömöd az életben.

23



Orsós Laura (6.) Örülök neki, hogy a családommal élhetek. Örülök annak, hogy anya és apa azért dolgoznak, hogy meglegyen mindenünk. Örülök annak, ha a Balcsin lehetek, mert az a kedvenc helyem. Nem szeretem, ha megsértenek. Ha valami rosszat teszek, és ezért szobafogságot kapok. Bánatos vagyok, ha nem becsülik meg azt, amire büszke vagyok, és amire a szüleim is büszkék lehetnek. Bánatos vagyok, ha nem kapom meg azt a dolgot, amit akarok.

Csonka Nikoletta (6.) Az életben történnie kell örömnek és bánatnak. Nagy bánatom volt, hogy a kistestvéremnek alig volt esélye az életbennmaradásra. Negyedikben csúfoltak a betegségem miatt. Fájt, de vannak az életemben örömteli pillanatok is. Akár az iskolában kapott ötös, akár egy jó szó, akár egy ölelés.

24



Névtelen (6.) Nekem nehezen megy a tanulás, így ha rossz jegyet kapok, mindig szomorú vagyok. Szeretek enni, de sajnos ez meg is látszik rajtam, nagy a pocakom, ezért szomorú vagyok.

Fekete Sára (6.) A legeslegnagyobb bánat az életben eddig az volt, hogy meghalt a dédnagymamám. Sokat sírtam miatta. A legnagyobb örömöm az volt, amikor 2009 szeptemberében kikönyörögtem apától egy macskát. Mivel azt az embert, aki a cicát hozta, Miklósnak hívták, ezért ennek a színtiszta fehér szőrű és kék-zöld szemű macskának Miki lett a neve.

Sztojka Bettina (7.) Maga az élet is nehéz számomra. El sem tudom képzelni, hogy miként tudnám befolyásolni azt, hogy boldog legyek. Kiválaszthatom a tanáraimat? A kérdéseket a dolgozatban? Vagy befolyásolhatnám azt, hogy nyerjek a lottón? Ezektől a dolgoktól lehetnék boldog? Boldogság, ha egészségesek vagyunk. Boldogságot jelent egy pici emberi mosoly. Ha egy ember életében káosz uralkodik, akkor nehezen tud másoknak örömöt szerezni.

25



Horváth Áron (7.) Általában jó jegyeket kapok, a szüleim mindent megadnak, van egy szerető családom és vannak barátaim, örömmel tölt el, hogy olyan dolgokat érhettem el, amikre büszke lehetek, és ezért az iskolában is megbecsülnek. Bánattal tölt el, hogy majd el kell hagynom ezt az országot, hogy olyan életet élhessek, amilyet szeretnék.

Simon Virág (5.) Az első boldog emlékem, amikor megszületett a kistestvérem, és anyukámmal hazajöttek a kórházból. Nagy örömmel nézegettem, ahogy a kiságyban békésen alszik.

26


Ha lenne százmillióm

Ha lenne százmillióm…

27



Szabó Tamás (8.) Ha lenne 100 millióm, akkor felvásárolnám Justin Bieber részvényeit, majd megsemmisíteném őket. Próbálnám rejtegetni az APEH elől, mert hirtelen 100 millió nagyon gyanús. Vennék pár játékot, egy évre elég nasit és egy bunkert, hogy megrendezzem minden idők leghosszabb játékmaratonját. Elmennék az Aerosmith koncertjére. Elmennék egy Showder-klub élőadásra. Aztán további idiótaságra költenék. Miután lecsövesednék, az utcán ülnék kucorogva, valaki felismerne: „Nem te vetettél véget a Bieber-korszaknak?” Majd hősként ünnepelnének, híres és ismét gazdag lennék, akit meghívnak a Heti Hetesbe.

Névtelen (7.) Ha lenne százmillióm, tennék minden kötelezőre, illetve a suli szót is elfelejteném. Elmennék egy lakatlan szigetre, és onnan körberepülném a világot. A családot vinném magammal, és hátra sem néznék. Miután elfogyna a pénzem, búskomoran visszakullognék, és folytatnám a sulit.

28



Hütter Bianka (8.) Ha lenne 100 millióm – most úgy gondolom –, tökéletes életem lenne, boldog lennék. Bár van az a mondás, hogy a pénz nem boldogít. Nem tudom, igaz-e vagy nem, de az biztos, hogy nem lenne rossz, ha ennyi pénzem lenne. Néha úgy érzem, a mai világban a pénz beszél, minden a pénzről szól, pénz nélkül nincs élet.

Kopácsi Rajmund (8.) Ha lenne 100 millióm, elosztanám a családomban, de az én részemet a rákos gyerekeknek ajánlanám fel, hogy mindenük meglegyen az életben maradáshoz. Nekem csak a csokira kellene, de az úgyis csak a fogaim gyilkolására jól. Ezért tanulságképpen azt mondom, ha adsz, ne várj semmit, ha kapsz, ne adj semmit. Az élet úgyis megajándékozott engem azzal a lehetőséggel, hogy sok beteg az életét nekem köszönheti. Mert adni ugyanolyan jó, mint kapni. És ha egy élet múlna rajtam, akkor az életemmel fizetnék érte.

29



Csonka Klaudia (6.) Ha lenne 100 millióm, akkor elmennék a barátaimmal pizzázni, és vacsorázni. És apukámnak segítenék kifizetni a tartozásait, és vennék nekik egy házat.

Névtelen Ha nekem 100 millióm lenne, akkor megvenném a beteg húgomnak a drága gyógyszereket, meg a kórházat.

Mészáros Luca (5.) Ha lenne 100 millióm, akkor azt tenném, ami a legfontosabb nekem, segítenék a családomon. Ha a nagyi beteg, gyógyszert vennék. Fizetném a kórházi ellátást. A maradék pénz negyedét megtartanám szükség esetére, a többit rászorulónak adnám. A világon nem sok ember gazdag, de a gazdagok közül kevesen adnak pénzt a rászorulóknak. Én kötelességemnek érzem, hogy segítsek a szegényeken. Az ember kötelessége a világ jobbá tétele.

30



Csóka Viktória (5.) Ha lenne 100 millióm, én először is támogatnám a betegeket gyógyító szervezeteket. Adnék belőle a kórházaknak, hogy tudjanak fejlődni. Vennék egy szép házat. Adnék belőle a szüleimnek. Elmennék a családommal nyaralni. Teremtenék munkahelyet azoknak, akik nem találnak munkát.

Pócza Franciska Csenge (5.) Ha lenne nekem 100 millióm, enyém lehetne az egész világ, de én akkor is csak egy erdőt vásárolnék. Esténként kimennék, és hallgatnám a madarak csicsergését. Kergetőznék a nyulakkal, bár a nyuszik félnek, de én megszelídíthetném őket. Ha már megunom az erdőt, elmegyek egy moziba a barátaimmal, kifizetném az ő jegyüket is. Megnéznénk egy humoros filmet, és ha megéhezünk, bemegyünk egy büfébe, és eszünk valami finomat. Ha lenne 100 millióm, felülnék egy rakétára, és felrepülnék az űrbe is. Lebeghetnék, és ha kinyitnék egy csipszes zacskót, akkor kiszállna belőle a csipsz, csak ki kéne nyitnom a számat, és belerepülnének. 31



Vigh Henrietta (5.) Ha lenne 100 millióm, elvinném az osztályomat síelni. Felújítanám a házunk elejét, és vennék osztálytársaimnak Apple gépeket. A mamám hűtőt, anyukám mosógépet kapna tőlem. Apukámnak egy új műhelyt rendeznék be, ahol minden van. A testvéremet egy új kocsival lepném meg. Segítenék a szegényeknek. A teknőseimnek kicsi az akváriumuk, vennék nekik nagyobbat. Ha lenne 100 millióm…

Prófusz Ivett (5.) Ha lenne 100 millióm, segítenék a beteg kutyákon. Segítenék a beteg embereken. Elmennék a családommal messzire nyaralni. Csináltatnék épületeket, hogy szebb legyen a városunk. A pénzből adnék a családomnak is. Aztán vennék egy szép házat, ahol a családommal és kutyáimmal lakhatnék.

32



Cseledi Maja (6.) Ha lenne 100 millióm, az összes női cipőboltot és ruhaboltot megvenném. Vennék egy táblagépet, egy jó nagy kastélyt, aminek lenne egy jó nagy kifutója, és a kifutóba vennék jó sok lovat. Szeretek lovagolni, szeretem a lovakat. Van egy pónim. Én gondozom.

Spilenberg Donát (5.) Ha lenne százmillióm, én az ismerőseimre, a családomra, a rokonaimra fordítanám. Például az egyik ismerősöm nagybeteg, fizetném az ellátását és a gyógyszereit. A pénz negyedét a továbbtanulásra fordítanám.

Markó Izabella (6.) Ha lenne 100 millióm, akkor a testvéreimnek vennék egyegy új kocsit. Apának és anyának megszerezném kedvenc könyveik új kiadását. Anyának rengeteg megvalósítanám élete sziklakertet.

virágot vennék. Apának álmát, építenék neki egy

33



Szabó Dóra (7.) Lenne egy éttermem és egy 15 cm magas tűsarkú cipőm. Lenne egy gyémántos fülbevalóm is, de nem olyan drága, mert még maradnia kell egy kis pénznek, arra a célra, hogy a szüleim házát felújítsam. Ja, és még szeretnék egy limuzint.

Csóka Regina (7.) A százmillió felét anya vágyainak, álmainak adnám.

Steiner Vanessza (7.) Betenném a bankba, és amikor nyugdíjas lennék, kivenném.

Névtelen Ha lenne százmillióm, mindent kipróbálnék, amit eddig nem, és olyan kalandokat élnék át, amit eddig soha. Aztán arra ébrednék, hogy az egész meg sem történt.

34



Horváth Áron (7.) Ha lenne 100 millió euróm, hát az szép is lenne. Ha lesz is egyszer ennyi pénzem, az még odébb van. Befektetném egy részét, utaznék, adakoznék. Biztos lenne csajom, mert a mai nők nagy részét a pénz érdekli, ami hamar elfogyna, mert a nők valósággal eszik a pénzt. Ha most lenne ennyi pénzem, akkor kiiratkoznék az iskolából. Megvenném fél Vas megyét, csakhogy mutassam, gazdag vagyok. Egy kerek mondattal összegezve: ha lenne százmillióm, már nem lenne.

Németh Bianka (7.) Ha lenne százmillióm, először is a család összes adósságát kifizetném, a többi pénzzel fogalmam sincs, mit kezdenék. Befektetném a bankba a maradékot, de tuti, hogy elherdálnám… Magával ragadna hév, és mindet elkölteném hülyeségre… és volt pénzem, nincs pénzem.

35



Simon Adrián (8.) Ha lenne százmillió euróm, akkor én lennék a Haladás edzője. Leigazolnám Cristiano Ronaldo-t a Haliba. A Hali pályát felújítanám. Új mezeket és melegítőket vennék. Megépíteném a váti repteret. közlekedéshálózatát is fejleszteném.

Magyarország

36


Karácsony

Karácsony

37


Karácsony

Szabó Tamás (8.) A karácsonyi hangulat alapeleme a világítás, a meleg ház és a hideg külvilág közötti kontraszt. A vidámság, ami megmagyarázhatatlan, mivel nincs jelen egész évben… Karácsonykor nevetséges mennyiségű dolgot vásárolnak az emberek, akár le van árazva, akár nem. A karácsony legfontosabb kiegészítő eleme a Reszkessetek betörők! című film az RTL Klubon.

Baráth Márkó (8.) Szeretem a karácsonyt, mert sok jó ajándékot kapok. Én nagyon ritkán adok ajándékot. Sajnos!

Garamvölgyi Gréta (5.) A karácsony a kedvenc ünnepem. Nagyon szeretem, mert esik a hó, és mindannyian örülünk egymásnak. Szeretek a hóban játszani és hóembert építeni. Karácsonyra szeretnék egy könyvet, csokit és egy bögrét.

38


Karácsony

Krizsán Márton (8.) Az volt a legnagyobb csalódásom a karácsonnyal kapcsolatban, hogy megtudtam, hogy a Jézuska nem létezik. Az a karácsony nem volt olyan jó, pedig életem legjobb ajándékát kaptam…. Talán elsős vagy másodikos voltam, amikor már elgondolkodtam azon, hogy miért cipelik a fenyőfákat a felnőttek az utcán. Megkérdeztem anyát. Ő azt mondta, hogy a Jézuska csak a legszegényebb családoknak veszi meg a fát. A többiek megveszik, otthon beleteszik a tartóba, beállítják a szobába, berakják mellé a díszeket, becsukják az ajtót és az angyalkák, majd feldíszítik a fát, odarakják az ajándékot. Ez így még hihető volt számomra, az ajándékok eszembe sem jutottak. Aztán egy osztálytársam azt mesélte, hogy ő otthon megtalálta az ajándékokat. Összezavarodtam. Akkor most mi van? Berontottam anyához a szobába: Tudni akarom az igazságot! Bár ne akartam volna tudni. Mert megmondta. Aztán együtt sírtunk. Most, hogy ezt a szöveget írom, felidéztük azt a régi karácsonyt. Azt mondta, neki is az a karácsony volt a legrosszabb karácsonya. Sokkal rosszabb, mint amikor ő tudta meg az igazságot.

39


Megadott szavak felhasználása

Megadott szavak felhasználása - vár, takaró, édes, ordít, levegő, homlok, nagyanya VAGY - szív, szótlan, ágy, utasít, beront, bátor, domb, kenyér

40



Horváth Áron (7.) Egy magyar férfi sorsa A 17. század végén járunk, Magyarország jó részéről ki lett űzve a török. Azonban újabb hatalom települt ránk, a Habsburgok. Hatalmas adókat vetettek ki, és aki ezt nem tudta kifizetni, azt besorozták. Főhősünk, Kovács János is valahogy így került Bajorországba. 1701. II. Károly spanyol király hosszas, szenvedéssel teli haldoklás után eltávozott az élők sorából, mivel nem volt utódja az örökösödés kérdéses volt. Már jó ideje erre várt Lipót császár és XIV. Lajos francia király, mindkettőjüknek számos érve volt, miért őt illeti egy olyan birodalom trónja, amelyben hatalmas lehetőségek rejlenek. Kovács János egy szegény kisnánai paraszt volt. 1698ban, egy esős napon, az ajtaján katonák kopogtak, hogy kivigyék a birodalom nyugati határaira, a franciákkal és a bajorokkal régóta készülődő háború miatt. Hatéves kisfia, Géza is ott volt a közelben és mikor felfogta, hogy mi is történik, sírva ordítozni kezdett a katonákkal és könyörgött, hogy ne vigyék el. János próbálta visszafogni a keservesen síró kisfiát és vigasztalás közben neki is kicsordult a könnye. A katonák megmondták, hogy másnap visszajönnek, addig búcsúzzon el mindenkitől, aki fontos számára. A felesége, Márta a közeli piacon volt egy libát eladni, mikor hazaért a férje már várta és elmondta neki a rossz hírt. Márta hasonlóan indulatos volt, mint a kisfiuk. 41



János a öreglegény testvérére, Józsefre bízta Mártát. Ő nem ellenezte, mert mindig is tetszett neki Márta. Jánosnak felesége egy gyűrűt adott, hogy mindig emlékezzen rá. Két nap múlva estére fel is ért a katonákkal Budára, onnan több paraszttal együtt szállították Bécsújhelyre, ott kiképezték őket, és fegyvert adtak nekik. Volt, aki Székelyderzsről, volt, aki Szennáról jött. 1701-re, mire kivitték őket a bajor határhoz, - ahol a harcok már megkezdődtek, - már kiválóan forgatta János a bajonettet, és pontosan célzott. Kiváló puskás lett belőle. Még sosem járt nyugaton, megdöbbent, hogy még háború alatt is mennyivel felülmúlja Kisnánát. Elérkezett az első csata napja, már tíz hónapja körülzárták Burghausent, de csak most indítottak rohamot, mert a vár rendkívül erős volt és rengeteg élelme is volt a bajoroknak. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy nyertek a Habsburg seregek, akkor kezdetét vette a fosztogatás és a gyilkolás. Apácákat becstelenítettek meg, és kirabolták a templomokat. János csak fogta a fejét és szörnyülködött, hogy katonatársai mikre képesek. Már volt annyi nyelvtudása, hogy megkérdezze az egyik osztráktól, hogyan tudnak ezek után elszámolni a lelkiismeretükkel. Erre azt felelte, - ha jól értetette János, - hogy mindenki ezt csinálja. Következő éjjel a hallottakon gondolkozott, hogy mi lesz, ha belőle is egy szívtelen gazember válik. Azon is aggodalmaskodott, hogy a testvére elcsábíthatja Mártát. Arra eszmélt, hogy idegességében már a takaróját is szabdalja. 42



Másnap Bajorország belseje felé masíroztak, közben lerombolt falvakon haladtak át, ahol szinte betöltötte a levegőt a halál szaga. Egy éjjel arra ébredt, hogy az őrszem ébreszti a sátorban alvókat. „ A franciák megtámadták a tábort!” - hangzott németül. Mikor kilépett a sátorból rögtön egy kürasszírba ütközött, akit sikerült a bajonettével letaszítania lováról, s hogy többet ne keljen fel hátba is szúrta. A meglepetésszerű támadásnak köszönhetően a franciák elfoglalták a tábort. János lovon, egy fáklyával a kezében a közeli fenyvesbe menekült. Visszanézve a fáklya fényénél látta, hogy jön utána egy dragonyos, aki lőtt egyet János irányába. A golyó súrolta a kezét. Egyszer csak megállt, és visszafordult a dragonyos irányába. Tudta, hogy csak úgy nyerhet, ha közelharcban öli meg ellenfelét. Egy gyors mozdulattal leszúrta a dragonyost. Lovat cserélt halott ellenfelével, mert az a jószág, ami eddig hozta már kifáradt. . Az erdőben talált egy forrást, ott megállt, hogy ő és a lova megpihenjen. A forrásnál elgondolkozott, hogy megéri-e a sok harc. Elővette a felesége gyűrűjét, és elkezdett zokogni, hogy nem lehet a családjával és feltette magának a kérdést: „Vajon jól vannak, József vigyáz rájuk?” János minden vágya az volt, hogy hazamehessen, de tudta, ha otthon találnák, kivégeznék, mint hadiszökevényt. Véletlenül ellenséges csapatokat észlelt, erről jelentést tett a Regensburgban állomásozó Ludwig von Baden hadvezérnek, aki ez alapján úgy határozott, hogy a Rajnavidéken kell a franciákat legyőzni. Jánost előléptették. 43



Útközben egyre több leégett falvat látott a sereg, de már megszokott volt a holtestek mellett síró gyermekek látványa. Még két évbe telt, míg sikerült olyan győzelmeket aratni, amelyek után már haza lehetett vonni a sereget. Útközben megtudta János, hogy otthon is lesz dolga, mert Magyarországon kitört a Rákóczi vezette szabadságharc és annak a szétveréséért kell harcolnia. Mikor a haza földjére lépett, - százhúsz fős egysége élén - térdre rogyott és sírni kezdett. „Édes kis fiam élsz-e még?˝- csak ezt hajtogatta magában. Éjjel-nappal az járt a fejében, hogy József elveszi tőle Mártát, sőt akár már az is lehet, hogy gyereke is van Józseftől Mártának. Valamit jelezni akart neki azzal Márta, hogy visszaadta a gyűrűt? Már régóta tart köztük a kaland, és mindketten végig egy ilyen alkalomra vártak, ahol eltűnik János, remélhetőleg örökre? János már az őrület határára sodródott. Ekkorra nem tudta megkülönböztetni a valóságot és csak a fejében létező világot. Pár nap múlva, menetelés közben rajtuk ütöttek a kurucok. János meghalt. Mit érezhetett akkor, amikor megölték? Mit mondott volna? Két dolog volt, ami rettenetesen bántotta. Az egyik, hogy nem láthatta többé a családját, és nem tudhatta meg, hogy szerette-e még Márta vagy már Józsefé volt a szíve. A másik nagy fájdalma az volt, hogy egy magyar keze által halt meg. Megtörténhetett újra, - mint már oly sokszor - hogy magyar, magyar ellen fordult.

44



Kopácsi Rajmund (8.) A véletlen Egy napon a fiú meglátogatta a barátnőjét, aki éppen az ablakban leskelődött. A fiú motorral érkezett, így a lány már messziről kiszúrta, kifutott a szobából és az ajtóhoz rontott. A fiú csengetni akart, de az ajtó már nyitva állt. A lány hirtelen odaugrott és csókot nyomott az arcára, majd szinte utasította, hogy menjen be a szobájába. A fiú eleget tett a kérésnek és a szobába sietett. A lány ment utána és megállt az ágy előtt, ahol a fiú már helyet foglalat. Hosszú beszélgetésbe fogtak, mikor a fiúnak támadt egy ötlete: „ menjünk el motorozni!” A lány tétovázás nélkül rábólintott. Gyorsan magára kapta a kedvenc motoros ruháját – a sisakot nem találta - és az utcára siettek, ahol a motor állt. A fiú felült előre, a lány mögé és elindultak. A Kenyérdomb felé haladva a fiú észrevett valamit, valami nem egészen stimmelt a motorral. A szívéhez kapott, ami hevesebben vert, majd a lányhoz szólt. - Ki tudod kapcsolni a sisakomat? – Igen – felelte a lány, majd előre nyúlt. – Vedd fel a fejedre! - szólt a fiú. A lány szótlanul megtette. Közben a motor sebesen haladt a kanyarok felé. A fiú három kanyart sikeresen bevett, de a negyedik már túl éles volt. Megtörtént a borzalom. A motor a kanyar melletti fának csapódott, majd berontott a

45



bokrok közé. A lány a kórházban tért magához. Látta, hogy egy orvos van a kórteremben. – Maga tudja mi történt? – kérdezte. – Igen – válaszolta az orvos. Majd elmesélte neki az egészet. A lány még mindig nem értette, hogy miért következett be a baleset Az orvos lesütötte a szemét és a lányhoz szólt. - Nem működött a jármű fékrendszere. A lánynak hirtelen furcsa érzése támadt. – A barátom jól van? – kérdezte. Az orvosnak nehéz volt elmondani, hogy a fiú meghalt és őt is csak a bukósisak mentette meg. - A bukósisak! – sikoltott fel a lány, majd görcsösen, hangos felsírt. A fiú emléke még ma is a szívében él, és könnyes szemmel gondol vissza az ő bátor-felelőtlen megmentőjére.

46



Marosvölgyi Martin (8.) Micsoda kölök!

A történet a képzelet szüleménye! Bármilyen a valósággal való hasonlóság csupán a véletlen műve. Én egy rendes gyerek vagyok. Sokszorosítani, felolvasni SZIGORÚAN TILOS!

Egyszer volt, hol nem volt... Álljunk csak meg egy pillanatra! Ez megtörtént esemény, úgyhogy tegnap volt, otthon volt, volt egyszer egy én szótlanul ültem az ágyam szélén, amikor berontott a szobámba az édesanyám. - Tudom, hogy milyen jegyet hoztál! - dühöngött. - De én ... - mentegetőztem. - Nem érdekel! -... a többieké sem lett jobb! - próbálkoztam újra. - Nem érdekelnek a többiek! – üvöltötte. - Oké! Felfogtam! - próbáltam ismét visszavágni.

47



- Tudod, mit fogsz ezért kapni??? - kérdezte. - TV-t??? - Szobafogságot, TV eltiltást! Méghozzá egy hetet! beszívott minél több levegőt és kirohant a szobámból, mint Zrínyi Szigetvárról. Személyes véleményem az, hogy azért szívott be annyi levegőt, hogy nekem ne maradjon! Ezért nagyon megharagudtam. Úgyhogy egy szalámis kenyérrel a zsebemben kiugrottam az ablakon és elszöktem. Mire anyu észbekapott, már a domb tetején voltam. Ennek a beszélgetésnek egy irodalom egyes volt az előzménye. Következménye: két hét bünti. Letöltöttem egy hetet, mert jó magaviselet miatt egy héttel előbb szabadultam.

48



Horváth Áron (7.) A hazatért janicsár Magyarország a 16. században nehéz időket élt át, akárcsak a lakosai. A török leigázta az ország jórészét. A falvak lakóit a portyákon legyilkolták, vagy elhurcolták rabszolgaként. A mi emberünk, Drégelyi Péter így került Isztambulba. Még gyerekkorában Drégely várának szolgálófalujára, Drégelyváraljára is lecsapott a török még az ostrom előtt, az öt éves Pétert nagyanyjától ragadták el, akit megöltek. Még az ostrom megkezdése előtt egy rabszolgakaravánnal elvitték az Ottomán fővárosba, Isztambulba. Ott janicsárt akartak belőle képezni, mint sok más foglyul ejtett kisfiúból. Péter makacs volt és nem hagyta, hogy muszlimmá tegyék és főként nem azt a szultánt akarta szolgálni, aki miatt annyi szerette odaveszett. Pétert dacossága miatt arcon csapta a kiképzőtiszt, aki őt és a többieket tanította a harcművészet fortélyaira. A fiú ordított a fájdalomtól, és közben rájött, hogy csak úgy maradhat életben, ha látszólag engedelmeskedik. Mivel kiválóan célzott, jól forgatta a szablyát és mindenkit felülmúlt társai közül, ezért jutalomból kapott egy kis kóstolót a szultáni csemegékből. Bár már szinte ehetetlenül édes volt, de szerette az ilyen ízeket, hisz gyerek volt. Húsz éves korában Budára küldték, hogy ott teljesítsen szolgálatot. Mikor ezt meghallotta egyből tudta, hogy meg 49



kell keresnie a szülőfaluját. Amikor az osztagával együtt felért Budára, rögvest feltűnt neki a sok változás. Gyerekkorában egyszer már járt ott, most sorra épültek a mecsetek a minaretekkel és a fürdők, az utcák hangosak voltak a török kereskedők kiabálásától, akik a portékáikat kínálták és az árusok által hozott tömjén illatát érezni lehetett mindenhol a városban. Egyik éjszaka sikerült elszöknie, elkötött egy tevét a bazár környékén. Elég feltűnő volt a teve hátán, de sebaj. Reggel Nógrád vármegye földjein járva látott néhány játszadozó gyereket, akik megpillantva Pétert elszaladtak, mert azt hitték, hogy egy rabszolga-kereskedő tart feléjük. Péter megdöbbent… ha azon a napon gyerekkorában ő is el tudott volna menekülni! Délre Drégelyváraljára ért és egyből térdre rogyott, tenyerét a homlokára szorítva elkezdett zokogni. A falu lakatlan, a házak jó része összeomlott, és ami még áll azt is csak a szentlélek tartotta A várat is felrobbantották és visszamerengve még mindig érezte a levegőben a vér szagát. Tudta, ha visszamegy Budára a szökésért, és a lopásért kivégzik. Hát nem is vágyott vissza. Beállt a Királyi Magyarország seregébe szakállas puskásként. Használta és a magyarok javára fordította mindazt, amit a török seregről, harcmodorról tudott. Huszonhat évig különböző végvárakban szolgált, részt vett portyákban és rengeteget párbajozott a törökkel, ha valamelyiket elvesztette volna, nem folytatódna ez a történet. A sikereknek a tizenöt-éves 50



háború vetett véget. Elvesztettük a sorsdöntő mezőkeresztesi csatát, hősünket pedig elfogták a törökök. A török táborban egy bosnyákkal felismerték egymást, mivel még kamaszkorukban Rodoszon együtt teljesítettek szolgálatot. Elregélték egymásnak, hogy mi történt velük a sok év alatt, Péter története megrázta a bosnyákot, aki ráébredt, hogy Szarajevóban sem lengett mindig a félholdas zászló. Boszniát is leigázta a török és úgy döntött, hogy Péterrel együtt megszökik és ő is átáll a magyar oldalra, mert abban reménykedett, hogy ha egyszer a magyar hon felszabadul, Boszniát is felszabadítják. Egy takaró alá bújtatva, szekéren szöktette meg Pétert. Péter hőshöz méltó halált halt. A törökök egy rajtaütés alkalmával lelőtték. Drégelyi Péter nem félt magyarnak lenni ilyen nehéz időkben sem.

51



Hajba Regina (8.) Az a fránya lejátszó Péntek este a cég igazgatója felhívta az egyik alkalmazottját, hogy teniszezne-e a feleségével egy órát, mert az állandó teniszpartnere lemondta a mai estét, és az ő párja csak párosban hajlandó játszani. Az alkalmazott beszélt az asszonnyal, miközben arra gondolt, hogyha most nemleges választ ad, sosem léptetik elő. Tehát nem utasította el a kérést. Gyorsan evett egy szelet kenyeret, felöltözött a sportos ruhájába, de nehéz szívvel hagyta magára a kislányát. Megkérdezte, hogy vane kedve meghallgatni a kedvenc meséit egy régi lemezről. A gyermek először csak szótlanul bámult rá, majd bátran válaszolt egy igennel. Játszott még édesanyjával egy gyors „kerekecske-dombocská”-t, mielőtt anyja sportolni indult. Sietnie kellett, így berakta az ágyba szeme fényét, és elindította a lemezlejátszót, hogy majd azon elalszik. Mikor tenisz után hazaért, nagy dörömbölés és lárma csapta meg a fülét. Azonnal berontott a szobába, ahol a kislányt látta, aki az ágyon ült, sírt, ököllel ütötte a falat, és ezt üvöltötte: -Iiiiiigeeeeeen!Iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiigeeeeeeeeeeeeeeeen! Ebben a pillanatban meghallotta a lemezjátszót, ami így szólt: „Gyerekek, szeretnétek hallani egy mesét?... Gyerekek, szeretnétek hallani egy mesét?... Gyerekek,…”

52



Tóth Bence (8.) Tiszta szemtelenség Október 26-án, szombaton, minden diák iskolában ült, mert az október 23-a előtti hétfőt pótoltuk, amikor nem kellett iskolába menni. A nap átlagosan telt egy matek témazáróval (5-ös lett). Utolsó órán osztályfőnöki volt, ahol megbeszéltük az osztály dolgait: lesz-e tabló, fizetünk-e osztálypénzt, hová menjünk kirándulni. A tanóra második felében elkezdtünk nézni egy filmet, ami a történelemórához kapcsolódott. Az óra végén Ági néni jött hozzánk. Azt mondta, hogy hirdettek egy pályázatot „Így írunk mi…” címmel, és arról szeretne beszélni. Elmondta, hogy lehet történeteket írni megadott szavakkal. A szavak a következők voltak: vár, takaró, édes, ordít, levegő, homlok, nagyanya; illetve szív, szótlan, ágy, utasít, beront, bátor, domb, kenyér. Lehetett fogalmazást is írni a barátságról, szeretetről, életünk apró csodáiról. A harmadik lehetőség majd egy osztályfőnöki órán lesz, ott megadott címhez kell majd fogalmazást írni. A tét nagy, ugyanis kék és piros ötösöket lehet nyerni magyarból, és egy bulit, amelyet Ági néni osztálya szervez a legügyesebb osztálynak. Én ezt a fogalmazást fogom beadni a „szív, szótlan…” kategóriában, ugyanis bárhogy törtem a fejem, nem tudtam mást kitalálni a megadott szavakkal.

53



Hajba Regina (8.) Mesébe cseppentem? Tegnap este az erdőben sétáltam. Na, már most rosszul kezdődik. Ki az az idióta, aki este, koromsötétben egy erdőben sétál? Ez is csak én lehetek. Hosszú utat tettem már meg, a félelemtől már sírni tudtam volna, amikor megpillantottam egy mézeskalács házikót. Odafutottam és azonnal beleharaptam. Ki is törött a fogam! - Hmm, micsoda édes! – ordítottam örömömben. Vagy fájdalmamban? Nagyon éhes voltam, így jól esett. Felcsillant a szemem, amikor az ablakban megpillantottam egy pulykát. Nem követtem a farkas technikáját a „Három kismalacból”, hogy a kémény keresztül megyek be, de nem is az ajtón mentem. Berontottam az ablakon üvegestől, mindenestől, mivel ez tűnt a legrövidebb útnak. Miután bejutottam, láttam, hogy a pulyka egy „terül - terülj asztalkámon” várt. Fele állatot megettem, majd a szépen bevetett ágy takarója alá bújtam, és hamarosan elszundítottam. Az álmomat nagy csörömpölés zavarta meg. Kinéztem az ablakon, vagyis az ablak helyén, és egy rablóbandát pillantottam meg. Alig kaptam levegőt a rémülettől. Mivel nem volt kedvem verekedni, átfutottam a konyhába, ahol Tündér keresztanya várt, sőt inkább nagyanya… Ez 54



mindegy is. Nem ment az utamból, így kénytelen voltam homlokon csapni. Pillanatok alatt eltűnt, teljesen megzavarta a menekülési folyamatomat. Szóval a konyhában megfogtam a maradék pulykát és ittam egy pohár vörösbort, oszt uccu neki, futottam, ahogy bírtam. A hátam mögött még kiabálást hallottam: - Ki evett a tányérkámból? - Ki ivott a pohárkámból? Gondoltam magamban: Na, ezek se találnak Hófehérkét!

55


A „Nagy Történet”


56

„Így írunk mi… „


Balogh Annamária (8.) A családunk szentestéje

Mikor beköszönt a tél, egyre gyakrabban gondolok az év legszebb napjára, Jézus születésének ünnepére, a karácsonyra. Hogy miért várom annyira? Több okom is van rá, elmesélem e napom történetét. December 24-én már reggel izgatottan keltem fel és boldogan gondoltam a nap örömeire. Délelőtt meglátogattam nagyszüleimet, segítettem nekik a karácsonyi készülődésben. Együtt díszítettük fel mamával és papával a kedves kis karácsonyfát, és közben bizony a szaloncukor a szánkba is vándorolt. Mikor hazaértem, már otthon is javában sürgött-forgott anya és apa. Még apa is kötényt kötött és anyával együtt sütött, főzött. A fenyőfa csupaszon állt a nappaliban. Ezt nem hagyhattam annyiban! Gyorsan nekiláttam a díszítésnek és szüleim meglepetésére a fenyőfából karácsonyfát varázsoltam. Apának csak a csúcsot kellett feltennie. Gyorsan telt az idő, jöttek a barátaim, hogy pásztornak beöltözve, menjünk a faluban lévő házakhoz, és vigyük hírül Jézus születését. Több óra múlva fáradtam értünk haza, de már készülnünk is kellett a templomi betlehemes játékra, amit mi sajtoskáli gyerekek mutatunk be minden évben a falu lakóinak az éjféli szentmise előtt. A mise után a templomtéren a polgármester úr és a képviselők forralt borral, teával és süteménnyel kínálták a falu apraját és nagyját. Míg tartott a közös 57



ünnepelés, a megvendégelés, a barátaimmal mi is jót beszélgettünk, majd hazatért mindenki az otthonába. A mi családunk is együtt töltötte az ünnepet. Mióta nagypapám meghalt, a mama is velünk van a szentestén és „édesmama” és „édespapa” is nálunk ünnepel ilyenkor. Édesmama betegsége miatt év közben nem szívesen mozdul ki otthonról, de ezen az esten ő is kivételt tesz, és eljön hozzánk. Alig várom, hogy átadjuk egymásnak az ajándékokat, kibontsuk őket. Az ajándékozás után finom ünnepi vacsorával megvacsorázunk. Az étkezés után beszélgetünk a gyertyák fényénél és kipróbáljuk az ajándékokat. Sajnos gyorsan telik az idő, és el kell köszönni a nagyszülőktől. Az én első karácsonyi napom így telt. Úgy érzem, és tudom is, hogy így jó az én meghitt, szeretetteljes, boldog Jézus születésének ünnepe, karácsony estéje a szüleimmel és a nagyszüleimmel. Jó lenne, ha ez minden évben ugyanígy megvalósulna!

58



Csóka Regina (7.) Egy lány naplójából 2010. június 12. (szombat) Végeztem a tízedik évfolyammal. Holnap évzáró, ami alól felmentett vagyok, így lassan hazaérek. Most a vonaton ülök, kezemben a naplóm és a tollam. Boldog vagyok. Karácsony óta nem voltam otthon. A vonat lassít, utolsó megálló, lassan hazaérek, VÉGRE! Az év végét jól zártam, csak négyesem és ötösöm lett. Utóbbiból szerencsére több. 2010. június 14. (hétfő) Nem hiszem el! Nem, nem, nem és nem! Az öcsém, Marci mér megint mindent szétszórt a szobámban. A könyveim, a ruháim, a cipőim, egyszóval az összes cuccomat. Ezért veszekedtem vele. Általában jól megvagyunk, de ez ma nem sikerült. Megtépte a hajam, és mondott rám pár “szép” jelzőt, mire én is. Ezzel véget ért a mai beszélgetésünk. Anyu persze engem szidott le, nem is beszélve apuról. Marci és én is meggondolatlanok vagyunk. Holnapra ő is meg fogja bánni, nem csak én! 2010. június 21. (hétfő) Ma Marcit eddig ismeretlen betegséggel kórházba szállították. Az egész az én hibám! Miért kellett ennyit veszekednem vele? Hisz csak egy kisfiú. Kilenc óráig bent maradhattunk nála, aztán haza kellett jönnünk. Most lassan éjfél van, és még mindig sírok. Hogy lehettem ilyen

59



felelőtlen? Miért nem én? Ilyen és ehhez hasonló kérdések ezrei cikáztak a fejemben. 2010. augusztus 26. (csütörtök) Már több mint két hónapja nem írtam. Marci állapota csak rosszabb és rosszabb. De nekem lassan mennem kell, kezdődik az iskola. Maradnék, de nem lehet, kezdődik a tanév. Álmomban már sokszor lejátszottam magamban, hogy mielőtt elmegyek, hazaengedik és ő fog az állomásra kísérni. De ez nem így lesz… Még jó pár hónapig bent fogják tartani. 2010. szeptember 4. (péntek) Elkezdődött, itt vagyok, harmadik nap. A héten először beszéltem anyuékkal. Marci állapota nem romlott, de sajnos nem is javult. Anyu azt mondta, boldognak tűnik, és mindig mosolyog. Azt mondták az orvosok, lassan meggyógyulhat. A suli nem igazán megy, inkább otthon lennék. Fura ez így. Bár én is hazamehetnék néha, legalább hétvégenként! 2010. október 29. (péntek) Lassan ugyan, de telik az idő. Hetente egyszer tudok beszélni anyuékkal. Ami jó hír: hamarosan téli szünet, karácsony! Szeretnék már hazamenni. A suliba is belerázódtam, de még mindig Marci mellett lennék a legszívesebben. 2010. december 20. (hétfő) Megkezdődött a téli szünet. A nagy havazás miatt kevés vonat közlekedik, remélem, az enyém benne van. Mikor 60



kiértem az állomásra, láttam, hogy most is késik. Nem baj, megvártam. Alig vártam, hogy végre hazaérjek. Már éjfél felé járhatott mikor átszálltam. Onnan kb. még 1 óra utazás várt rám. Itthon csendben bejöttem, már majdnem lefeküdtem, amikor anyu jött a szobámba. Elmondott mindent, amit apuval nem mert megosztani, velem sem telefonon keresztül. Sírva aludt el az ágyam másik felén … 2010. december 22. (szerda) Meglátogattam Marcit. Mikor beértem nem ismert meg. Túl régen látott, valószínű emlékezetkiesése van. Ott voltam vele. Nem érdekelt, hogy nem emlékszik rám. Este kilenc órakor megint távozni kellett. Apu már otthon volt, mikor anyuval hazaértünk. Éppen pirítóst készített. Holnap megyünk karácsonyfát venni. Marcinak kisebbet, nekünk pedig közepes méretűt. A díszeket most hozza le apu a padlásról, lassan minden lent van. Anyu már tűkön ült, hogy mikor viheti a díszeket és a fát a kórházba. Pedig még meg sem vettük. 2010. december 24. (péntek) Ma Marcinak bevittük a karácsonyfát és a díszeket. Nagyon örült neki. Itthon is feldíszítettük a fát, anyu pedig megfőzte az ebédet. Ebből is vittünk az öcsémnek. A lakásban fura volt az örömkiáltások elmaradása. Marci mindig egy estén keresztül foglalkozik azzal, amit kap, és közben boldogan kiabál. 2010. december 31. (péntek) A szilveszter miatt ma bent lehetett maradni a kórházban. Marcival pár percre le is mentünk az udvarra, pont akkor 61



lőtték a tűzijátékot, úgyhogy mikor vége lett, hamar vissza is mentünk és bent folytattuk az ünneplést. Nekem egykor el kellett jönnöm, reggel indulhattam vissza a kollégiumba. Még össze kellett pakolnom, ami nem ment könnyen, és aludni is szerettem volna, de már hajnali 5 óra van, a vonatom néhány óra múlva indul. 2011. április 20. Anyuékkal rendszeresen beszélek, pénteken 5-kor mindig csörög a telefon. Már nincsen 2 hónap a suliból, a napjaim lassan, de eltelnek. Suli után általában tanulok, később pedig DVD-t nézek. Várom a nyarat! 2011. június 17. (péntek) Ma volt az utolsó tanítási nap a suliban. Végre, indulhatok haza. A összecsomagoltam, indulásra készen állok. A vonatom lassan beér, majd folytatom. Nos, itt is van a vonat, kifogtam egy jó helyet az ablak mellett. Lassacskán hazaérek… VÉGRE! Vagyis, hát… addig még egyszer át kell szállnom, de az semmi. Ilyenkor, mikor a vonaton utazom, több korombelivel, akik ugyanúgy hazafelé tartanak, mint én, látom: csak én cipelek ennyi ruhát, cipőt stb. 2011. június 18. (szombat) Tegnap anyu és apu elém jöttek az állomásra. Ahogy hazaértünk, és beléptem a házba, el sem hittem azt, amit látok: Marci ugrott a nyakamba. Nagyon meg voltam lepődve, és rettentő boldog is voltam. Marcit végre hazaengedték. Anyu nem is mesélte, mert meg akart lepni. Hosszasan beszélgettünk, aztán sétálni indultunk. Láttunk 62



égen cikázó madarakat, tóban fürdő kiskacsákat és még sok mindent, amit a kórház hófehér falai között nem láthatott. Látva a mosolyt, a boldogságot az arcán, én is mosolyra húztam a számat. 2011. augusztus 30. A nyár nagyobb részét az öcsémmel, kisebb részét pedig anyuékkal töltöttem. Szerintem életem eddigi legjobb nyara volt, de sajnos hamarosan vége. Pár nap múlva újra belépek az iskola kapuján, és elkezdem az utolsó évemet. Marci is mehet végre suliba, amit már nagyon várt. Ellentétben velem...én egy kicsit sem. Inkább maradtam volna itt, vele, velük. De én döntöttem a távoli suli mellett, végig kell hát csinálnom. 2011. november 25. Mikor kopogtattak, fogalmam sem volt, hogy ki lehet az. Aztán ajtót nyitottam. Anyut, aput és Marcit pillantottam meg. Öcsi kezében egy torta volt, és közben ezt kiáltotta: “Meglepetééés!,, Anyuék pedig boldog szülinapot kívántak. Én pedig szóhoz sem jutottam. Nagyon boldog voltam, hogy újra velük tölthettem a szülinapomat, ugyanúgy, mint mikor otthon voltam minden nap. Sajnos reggel már indulnak is vissza. Már csak fele annyi cuccuk lesz, ugyanis anyu rengeteg finomságot hozott, nem beszélve arról, amit a nagyi küldött. Tudja, hogy sokkal jobban szeretem az otthoni kosztot, mint az ittenit. Marci még maradt volna, de neki is suliba kellett menni. Most is megvolt az a mosoly az arcán, ami az utolsó találkozásunknál. Szereti sulit és jól kijön az osztálytársaival. Anyu mesélte, hogy eladóként kapott munkát, apu pedig maradt kőműves, de legalább 63



van munkája, és boldogok. Egy hónap múlva karácsony, és velük ünnepelhetek, otthon. Már alig várom!

Garamvölgyi Kevin (6.) Lógok a fán… Negyedikes srác voltam, amikor Ákos barátomnál leestem a cseresznyefáról. Hadd meséljem el az elejétől, ezt a rém „ciki story-t”! Egyszer átugrottam az Ákoshoz játszani. Először a King Kong-os játékával akartunk szórakozni, de pechünkre nem indult. Aztán számítógépen pókereztünk. Miután meguntuk, kimentünk az udvarra focizni. Azt játszottunk, hogy a labdának meg kell érintenie az ellenfelet. Az Ákos úgy próbálta ezt megelőzni, hogy elbújt egy kötélen lógó gumihinta mögé. Persze egyből eltaláltam. Ezután felmásztunk egy-egy fára, és képzeleten lövöldöztük egymást. Ekkor nagy örömünkre Zotyó barátunk is megjelent. Versenyeztünk, hogy ki tud előbb felmászni a cseresznyefára (megjegyzem az első ág másfél méter magasan volt). Amikor én következtem, megfogtam az ágat, utána feltettem a lábam is, de megcsúsztam, és beakadt a lábam egy „Y” alakú ágba. Így hát fejjel lefelé lógtam a fáról ordibálva, hogy segítség! Mivel fejjel lefelé nem tudok rendesen ordítani - most őszintén ki tud -, úgy lehetett hallani, idézem: „Segítségöm, segítségöm!” Ott és akkor nem volt valami vicces, de ha most így visszagondolok, még én is nagyot röhögtem volna 64



magamon! A Zotyó berohant szólni az Ákos anyukájának, de mire kiért, kicsúsztam a cipőmből, és fejjel lefelé leestem. Hát igen, senki sem tökéletes! Miután feltápászkodtam, inkább bementünk, nehogy még valami kárt tegyünk magunkban. Az Ákos szobájában kicsit pókerkártyáztunk. Azután elhúztuk az ágyat, és dióhéjban eljátszottuk az új Jaden Smiths-es Karatekölyköt plüssállatokkal. Mivel akkor én még nem láttam a filmet, ezért én és Zsófi, az Ákos tesója, voltunk a „díszes” publikum. Nagyon jól szórakoztunk! Miután véget ért az előadás, társasjátékoztunk és üvegsakkoztunk. Aztán dárcoztunk egyet. Majdnem nyertem, ám ekkor az Ákos beletalált a céltábla közepébe. Bekapcsoltunk egy UV lámpát. Tök szép kékeslila színű fénye volt! Este hét órakor mentem haza. Nagyon jól éreztem magam!!! Hát így történt ez az eset. A tanulsága: Ha esett az eső, sose mássz fára úgy, hogy lehetetlen rendesen megkapaszkodni!

65



Varga Krisztina (7.) Korcsolyázni nagyon jó Egyszer a családommal és az unokatestvérem családjával elmentünk jégkorcsolyázni Zsírára. Amint odaértünk, a pálya vezetője adott egy jégkorcsolyát mindenkinek, azután miután mindenki felvette a korcsolyáját, amit kapott. Az oktató megmutatta, hogyan is kell korcsolyázni. Először mindenkinek nehezen ment. Azonban később kezdtünk belejönni. Dóra, Réka és én a testvérem mögött mentünk, mivel neki már jól ment. A Réka is csatlakozott hozzá. Dóra és én nagyon lemaradtunk. Egy idő után elhatároztuk, hogy gyorsítunk a tempón. Meg is lett az eredménye. Mind a ketten átestünk a korláton, mivel előttünk a nagy tömeg lelassított. Nem tudtuk bevenni a kanyart, ezért átestünk rajta. Az volt a szerencsénk, hogy egy nagy hókupacra estünk rá, így nem lett semmi bajunk. Anyáék észrevették és elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk a McDonald’sban és megvacsoráztunk. A McDonald’sban volt egy játszótér, na arra mi felmentünk. Csak egy baj volt, nehezen tudtunk lejönni, mert alig fértünk be a csúszdába, de valahogy sikerült. Most már végleg mentünk haza és megbeszéltük a szüleinkkel, hogy jövőre is elmenjünk Zsírára. Sajnos, ez alkalom még nem valósult meg, mivel még nincs olyan hideg. De mi azért reménykedünk abban, hogy elmegyünk, mert jót szórakoztunk ott. 66



Gecsei Péter (8.) Egy darab kő Hosszú időkön át egy kőtömb voltam a Badacsonyhegyben. Előtte a magmában meglehetősen unalmas életem volt, ezért az egyik emigrációval kilövelltem, beépültem egy bazalt orgonába, - mivel én bazalt vagyok – jó kis közösségbe csöppentem. Nagy sokára megjelent az emberiség. Már az újkor zajlott, amikor egy csatában kilőtt golyó eltalálta az orgonánkat. és mi darabokra törtünk. A múlt század ’70-es éveiben beindultak az események. Turisták csapatai gyalogoltak át rajtunk. Egyszer pont engem felkapott egy kisgyerek. Nézegetett, arrébb vitt, aztán letett egy hozzám hasonló, mégis más közösségbe. Tíz év alatt megszoktam őket. Amúgy semmi sem történt. A ’90-es években jött egy teherautó, feldobáltak rá mindannyiunkat. Nem sokat, csupán 1-2 km-t utaztunk, aztán leborítottak. Egy házat emeltek, oda építettek be. Igazából nem is ház volt, hanem istálló. Akkor jöttem rá, amikor lovakat tereltek be. Egyszer a Pisti gyerek hozzám vágott egy téglát. Volt, hogy a Zoli bá’ rajtam pucolta le a sarat a bakancsáról. Na és, amikor Kvarc, a haverom piros színű lett, mert nekiment a traktor! Végül is nem volt nagy kára – más származású, mint én – meg lemosta az eső. 2010-et írtunk, amikor szétrobbantották a viskót. Több százezer papucsállatka 67



lelte halálát a bal alsó sarokban. A robbantás miatt igencsak kisebb lett a térfogatom. Fel is forrósodtam, és a fűcsomó, amire estem, ki is száradt miattam. Föllapátoltak egy pótkocsira, elvittek az útépítésre, alapnak. Egy zökkenőnél én és a társam kirepültünk. Két nap múlva egy Mercedes CL 55 AMC lesodort az útpadkáról az árokba. Aztán jött egy fűnyíró, élesre pattintotta a csúcsomat. A hapsi dühödten a járdára hajított minket. Három hét múlva defektet okoztam egy biciklisnek. Nem tudom mit szólt, amikor észrevette. 2011-ben elvesztettem a társam. Hó esett, a fickó, aki a havat lapátolta, arrébb dobott vagy 30 méterrel. 2012 tavaszán belém rúgtak. A legrosszabb élményem az volt, amikor egy kutya rám szart. Na, abban a hónapban megtanultam imádkozni. Nem hiába, mert végül eleredt az eső. Nem tudom, hogy mennyi ideig vártam az esőre, mert a szar alatt elvesztettem az időérzékemet. Mikor újra szabad lettem, hallottam, hogy egy srác „Gangnam styl-„t hallgat a mobilján. Ha lett volna fülem, befogom. A pocsék zenére lepattant belőlem egy szilánk. Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy a gyerek rám lépett. Aztán a szél betakart egy nagy falevéllel. Egy sportoló rám taposott, kiszakítottam a levelet. Pár nap múlva egy csávó felkapott és egy bordó kocsi szélvédőjéről a tetejére pattantam. A tulaj ordított a csávóval, engem meg lelökött a kocsi tetejéről. Az árokban landoltam. A múlt hétig semmi különös nem történt. Aztán jött a Gecsei Peti, fölemelt, hosszasan bámult engem, 68



gondolkodott valamin, majd letett egy kerítésre. Most is ott vagyok. Ám tíz perce arrébb csúsztam, mert egy óvodás a kezét húzta a kerítésen és meglökött. Nem tudom, hogy mi vár még rám az életben.

Gerencsér Evelin (6.) Kicsi a bors, de…. Vártam, hogy ötödikes legyek! Kár volt. Az osztálytársaim közül néhányan piszkáltak, majdnem minden nap sírva mentem haza. A ,, tökéletességek” szerint túl pici vagyok és még ki is nevettek. Az osztályfőnököm, Ági néni, és a szüleim is azt mondták, ne foglalkozzak velük. Ilyennel nehéz nem foglalkozni. Anya és apa is szívből sajnált engem. Ági néni megmutatta, hogyan pöcköljem le őket a vállamról, vagy mosolyogjak, kérdezzem azt, hogy miért baj, ha valaki pici. Ígérjem meg nekik, hogy azon leszek, hogy gyorsan megnőjek! Mondjam, még azt is, hogy: „Én is olyan szép, nagy és okos szeretnék lenni, mint ti! Csak a kedvetekért!”- ettől majd meglepődnek, és nem tudnak mit mondani, talán akkor majd hanyagolnak. Amikor szótlanul elmentem mellettük, akkor is rólam beszéltek, vagy nevettek. Már este az ágyamba is sírtam, 69



féltem a másnaptól, mivel fognak előállni a lányok holnap. Anya javasolta, hogy ha beszólnak, akkor én is szóljak nekik vissza. De én nem szóltam, mert azt gondoltam, hogy ezzel csak saját magukat minősítik. Meg féltem. Nem csak engem piszkáltak, másokat is utasítgattak. Volt a ,,tökéletességek” között egy olyan lány, aki akkora, mint én, és még ő mondja nekem, hogy pici vagyok. Akkor már minden este zokogtam. Az egyik testnevelés órán kidobóztunk és bekiabáltak nekem: Evelin ki vagy dobva! Ki vagy dobva! – gúnyosan. Pedig nem is érintett meg a labda! - Még a kedvetekért se!- kiáltottam vissza és tovább játszottam. Óra után mentek az osztályfőnökhöz. Ági néni nem akarunk árulkodni de… - Akkor ne árulkodjatok!- fojtotta beléjük a szót. Legalábbis egy pártolóm így mesélte. Anya már a lányok szüleivel is beszélt. Ez is csak néhány napig hatott. Hatodikban a sarkamra álltam. Év eleje óta megvédtem magam! Egyik nap éppen hiányzott a magyartanár és helyettesítették. Az osztály ilyenkor elszáll magától. Amikor a tanárnő engem utasított, hogy olvassam fel a feladatot, a többiek zavaróan beszélgettek. Erre elfogyott a türelmem és bátran és hangosan olvastam fel a feladatot. Egyszerre csend lett. Mindenki csodálkozott rajtam, mert eddig soha nem hallottak tőlem hangos szót. Meg is tapsoltak. -

Azóta hetek teltek el. Most jól vagyok. 70



Szaksz Patrícia (6.) Segítenék… Ez a történet egy osztályról szól. Volt egy tanuló, aki nagyon rosszul tanult, hanyag volt. Ő Peti. - Peti már megint nincs kész a házi feladatod!- idegesen üvölti a magyartanár. - Ez nem az első eset! - Szegény. Végre kicsengettek. Peti már el is húzta a csíkot. Ment a haverjaival focizni, felejteni. Másnap nem jött iskolába. Sokaknak feltűnt. Vége lett az órának és két gyerek, Fanni és Dóri így beszélgettek: - Szerinted, mi van vele? Feladta az egészet? A tanulást? – szólt Fanni. - Támadt egy jó ötletem! - kiált fel Dóri - Vigyük el Petinek a leckét! Elindultak. Csengetésükre egy idős, láthatóan beteg néni nyitott ajtót. Beengedte őket. Látták mennyire kicsi a ház, és minden szanaszét hever. Peti magának készített ételt, mert nagymamája beteg, és nem törődő volt. Szülei már régen meghaltak. Ezt nem tudták a lányok. Átadták a leckét és eljöttek. Útközben beszélgettek: - Elmeséljük holnap az osztálynak, hogy Peti milyen körülmények között él? 71



Peti a következő nap sem jött iskolába. Kezdődött az énekóra, az osztályfőnökük késett. Fanni és Dóri összehívták az osztályt, hogy elmeséljék, mit láttak tegnap Peti otthonában. Mindenki ledöbbent Elkezdődött az énekóra. Robi nem tudott figyelni. Gondolkodott, majd felpattant. - Megvan! Van egy jó ötletem! Mi az a jó ötlet? Hadd halljam!- szólt Orsi néni. Persze, nem tudta, hogy miről is van szó. Semmi, semmi! Ez olyan gyerek titok. – tért magához Robi. Aztán egy fecnit tépett, írt. „Az óra után osztálygyűlés az udvar hátsó felében.”. Körbejárt a papír. A gyűlésen így szólt: - Petinek nehezen megy a tanulás és nagyon nehéz helyzetben van. Segítsünk neki! Írjuk össze, hogy ki milyen tantárgyból jó, ha mindenki benne van! Minden gyerek beleegyezett és akcióba kezdetek. Réka és Panna töriben segített. Orsi és Brigi természetet tanított Petinek. Bence és Tibor irodalomból, Rita és Dani nyelvtanból, Emese és Anna pedig németből korrepetálta. A többiek, Ági, Rozi, Vanda, Kitti, Fanni, Dóri, Ádám, Endre pedig elmentek Petiékhez és kitakarítottak, ebédet készítettek. Vettek mindent, amire a családnak szüksége volt. 72



Mivel közelgett a karácsony, ez volt az osztály ajándéka Petinek és családjának. Többet Peti sem kapott rossz jegyet, mert volt kire támaszkodnia. Ádám-Éva napján, délelőtt, a segítségért cserébe a fiú elhívta a barátait az otthonába és együtt karácsonyozott az egész osztály. Együtt örültek. Ezt az egészet kitaláltam. Jó lenne jónak lenni. Segíteni. Így kell? Apa szerint így nem szabad „rárontani”senkire. Akkor hogyan?

Markó Izabella (6.) Osztály-mese Ez a történet a Magyar Birodalomban történt, hol a híres János király s leánya uralkodott, a gyönyörű Adél királykisasszony. E birodalomban élt egy paraszt legény, András, ki mellesleg remek verekedő volt. András mikor meglátta a gyönyörű Adélt azon nyomban beleszeretett. Amíg András azon gondolkodott, hogyan találkozhatna szíve hölgyével, addig Adél s legjobb barátnője Sarah a brazil hercegnő kuncogtak, nevettek Szilveszteren, az udvari bolondon. András rá is jött hogyan találkozhatna szíve választottjával. Arra jutott, hogy megkéri Lillát, a lovász kisasszonyt hadd 73



vegyen részt a királykisasszony lovaglóóráján. Nagy nehezen beleegyezett Lilla. (Ennek a legény nagyon örült.) Mert tudni illik, hogy az András gyerek ugyanolyan jól bánt a lóval, mint a karddal. El is jött a lovaglóóra ideje. Akár hiszitek, akár nem, Adél is beleszeretett az „úrfiba”. Adél másnap elmondta Sarahnak mi történt tegnap, de Sarah ezt elkotyogta János királynak, aki ennek egyáltalán nem örült. Ezért megtiltotta, hogy találkozzanak egymással a fiatalok. Mikor ezt megtudta András, lóra pattant s elvágtatott a királyhoz, s ”verte magát”, hogy még a király lányának is joga van megválasztani a szerelmesét. - Én döntök, hogy mikor, hol, kibe lesz szerelmes, és kihez megy hozzá. - válaszolta a király. - S nem holmi paraszt! – ordította – Egye fene, ha teljesítesz három próbát, tiéd lehet leányom, s fél királyságom. - András beleegyezett. Az első próba az volt, hogy János király megkérte Brúnót, a 12 fejű sárkányt, hogy rabolja el leányát. De semmiképpen ne hagyja, hogy kiszabadítsa holmi paraszt! Hát el is jött az első próba ideje. András kapott egy kardot s útjára engedték. Ment, mendegélt mikor egyszer a semmi közepén kiabálást hallott. Aztán meglátta a sárkány várát. Hallotta megint a kiabálást. Azt kiabálták, hogy: „Segítségsegítség!”- egyből felismerte a hangot, ez a szerelme hangja volt. Visszakiabált neki: „Jövök kedvesem!”. Ám erre fölébredt Brúnó a sárkány, mind a 12 fejével. András

74



harcolt, ahogy csak bírt. 11 fejét levágta, a maradék egyet meghagyta, azóta Brúnó egy rendes egyfejű gyerekként él. A volt sárkány udvarán talált egy lovat, amint kiszabadította szíve hölgyét, vágtattak is haza. Mikor meglátta a király az ifjú legényt, s lányát, elszomorodott. Hát jöjjön a második próba. - Menj le a pokolba, s hozd vissza „minden lében kanál anyósomat”, Nikolettet. - így is tett András, lement a pokol mélyébe. Ott találkozott Dzsinóval az ördöggel. Elmondta, mit szeretne. Erre az ördög így felelt: - Vidd, de vissza se hozd! - András felkapta és vitte a banyát. Ebben az egy dologban a királynak igaza volt. Tényleg sokat beszélt a vén banya! Mikor meglátta a király az anyósát megbánta a kívánságot. - Hát előbb kellett volna gondolkodni, édes egy királyom! mondta a legény. - Hadd, halljam az utolsó kívánságot! - Menj az Óperenciás-tengerhez! Ott találsz három törpét: Zsoltit, Ákost, Lászlót. Hozd el tőlük a varázspálcát, láthatatlanná tévő köpenyt, s a varázsszőnyeget! Elment András az Óperenciás-tengerhez, de mielőtt elindult volna eltett egy szemüveget, furulyát s egy botot. Meg is találta a három manót, elhitette velük, hogyha az a sok kacat, - amit magával cipelt - az övék lesz, akkor még nagyobb varázserővel fognak bírni. Hát a manók olyan 75



ostobák voltak, hogy el is hitték - ez az András gyerek! - s cseréltek a legénnyel. András azon nyomban felült a varázsszőnyegre és elrepült, mielőtt rájönnének a törpék, hogy be lettek csapva. Andrásnak még több esze volt, a varázscuccos minden darabját lecserélte közönséges kacatra, amit átadott János királynak. - Teljesítettem a három próbát, most már enyém a lánya s fél birodalma!- jelentett hetykén. Nem volt mit tenni. Lakodalom, akkora, mint a csuda, ott volt az ország vagy az osztály) pereputtya, meg a Vivien, Laura, Nikolett, Izabella, Paloma meg a Tercsi, Fercsi, Kata, Klára és valahány név a naptárban. Dínom-dánom, daj-daj, fél korona… Nagyot nézett az öregkirály, amikor bezárkózva a szobájába játszani kezdett a varázscuccossal. - Nem mükszik! Nem mükszik!- csóválta a fejét. Rájött, hogy rendesen átvágták a palánkon. Játszott még egy kicsit a hintalovával és elhatározta, hogy az lesz a legjobb, ha hallgat a szégyenéről. Ezzel a hintaló is egyetértett. Egyelőre boldogan élnek, ha lesz változás, akkor jelentek!

76


Tartalomjegyzék

Tartalom

Anyám ................................................................................. 1 Jó ember vagyok, mert… ..................................................... 7 Egy átlagos napom, estém ................................................ 12 Életem örömei, bánatai ..................................................... 18 Ha lenne százmillióm… ...................................................... 27 Karácsony .......................................................................... 37 Megadott szavak felhasználása ......................................... 40 A „Nagy Történet” ............................................................. 56

77

Így írunk mi Anyám Anyám 1

Recommend Documents