1. fejezet
Igen, még menthető…gyorsan hozza azt a gyógyszert…valaki szóljon Jack Greennek… a baba megmarad…hogy van Ramona?
Ramoncita körül összezavarodott a világ. Nem is tudta mi történik körülötte pontosan, csak annyit, hogy az anyja rosszul van és egy babáról beszélnek, majd megjelenik Jack Green, és ő nem tehet semmit. Az ajtó lassan kinyílik, kilép a doktor, majd őt követi Marta verejtékezve, végül bezáródik az ajtó. Felipe aggodalmas tekintettel néz hol az egyikre, hol a másikra. Az orvos bólintása látszólag megnyugtatta, majd megkönnyebbülten a falnak dőlt.
Jack megállt az ágynál és féltő tekintettel nézett Ramonára, aki erőtlenül feküdt. Arca sápadt volt és verejtékezett. A férfi lefeküdt mellé az ágyra, megcsókolta a homlokát és forró kezével megfogta a nő hideg kezeit. Ramona képtelen volt megszólalni és a szemét kinyitni, annyira legyengítette az állapota. Jack viszont érezte, hogy az asszony tudja, hogy itt van mellette, hiszen a levegővétele megváltozott, és az arca is kezdte visszakapni piros színét. A férfi óvatosan hozzábújt, hogy még véletlenül se okozzon neki fájdalmat. Gyengéden átölelte s simogatva Ramona karját lassan mindketten álomba szenderültek.
Mégis mi ez az egész Marta? –kérdezte a kis Ramona a szolgálót, miközben beléptek Ramona szobájába. Ahogy Felipe úrfi is mondta önnek, ők ketten szeretik egymást és ezt a szerelmet összeköti a gyermek, akivel az édesanyja várandós. Mégis mióta titkolják ezt a kapcsolatot? –kérdezte haragosan a lány. Ne tegyen szemrehányást ezért. Legalábbis addig tartsa magát, amíg Dona Ramona világra nem hozza a kicsit. Ne akarja, hogy bajuk essen. Ilyet ne is feltételezz rólam Marta! Csak olyan csalódott vagyok, amiért nekem nem szóltak. Az édesanyja boldogságát jelenti. De miért pont ez a fickó? Önnek miért Alejandro volt? –kérdezett vissza Marta. Az más. Ő nem volt gyilkos. Jack sok bűnt elkövetett és az egyik legnagyobb vétke, hogy beleszeretett Dona Ramonába. Ugyanakkor ez áldás az asszonyomnak, hiszen sikerült túllépnie a múlton és boldogságot hozott az életébe. Ne kérd Marta, hogy megbocsássak neki, mert azt sosem fogok. Anyám miatt békén hagyom,
de nem fogom engedni, hogy itt maradjon.
Marta megcsóválta a fejét majd Jackhez lépett és ébreszteni kezdte.
Mr. Green! Mr. Green! Senora Marta! –nézett fel a férfi. Mr. Green, felhoztam az asszonyom gyógyteáját, amit most kellene meginnia. Persze. –ült fel a férfi. – Majd én megitatom vele, ne aggódjon! –Jack felállt, hogy az italért menjen, amikor szemben találta magát a haragos tekintetű Ramoncitával. Az anyámat nem lehet felzaklatni, remélem tisztában van vele. Elhiheti, hogy nekem épp olyan fontos az egészsége, mint magának. Ne higgye, hogy elfelejtettem a múltat. –Ramona odasétált az anyjához és megsimogatta a fejét, majd kiment a szobából. Nem lesz könnyű Mr. Green. –szólt közbe Marta. Majd Ramona szerelme átsegít ezen. –mosolyodott el a férfi és a kedvesére nézett. –Minden rendben lesz. – Jack visszadűlt a nő mellé és ébresztgetni kezdte. –Ramona, életem. –simogatta meg az arcát. –Marta felhozta a teádat. Meg kellene innunk. Vagyis neked, de én meg segítek. –Jack megpuszilta Ramonát, aki elmosolyodott. –Marta, idehozná, kérem? Parancsoljon! –nyújtotta át a csészét a nő. Várjon egy kicsit! –Jack feltápászkodott és átkarolva Ramonát maga mellé húzta, hogy nekidűlve megtudja magát tartani. A férfi erős válla könnyedén tartotta a nő fejét, miközben az egyik karjával átölelte a derekánál, hogy kényelmesen tarthassa. A másik kezével elvette a csésze teát és Ramona szájához emelte. –Egy kicsit még meleg, óvatosan kortyolgasd. És keserű is.- szólalt meg Marta, ami következtében Ramona és Jack is ránézett. Marta, nem arról volt szó, hogy nem lehet felzaklatni? –jegyezte meg huncutul a férfi, amin mindkét nő elmosolyodott. Tegyünk bele cukrot. –kérte Ramona. Nem lehet asszonyom. Ezt így kell meginnia a baba érdekében. A kislányom. –simogatta meg a hasát a nő, majd egy torok köszörülést hallott. –Akarom mondani, a kislányunk. Így azért hihetőbb. –mosolyodott el Jack és ismét Ramonához emelte a poharat, aki fancsali
képpel iszogatta perceken keresztül. –Már csak egy kortynyi van életem. Nem akarom. –fordította el a fejét a nő. De-de, meg kell innod. Nem bírom. Gondolj a kis Janere! Kire? –nézett fel a nő. A lányunkra. Ki mondta, hogy Jane lesz a neve? Az olyan hozzá illő. Jack, Jane, Jane Green. Én Altargraciat akartam. Na, ne már! –fancsalodott el Jack képe. Csak vicceltem. –nevetett Ramona. –De a név választásba nekem is van beleszólásom nem? Most akkor szavaztassuk meg? Jól van. Akkor én a …Janere szavazok. –mosolygott Ramona és felhörpintette az utolsó kortyot is. –Ahhh, többet ilyet ne. Szerintem nem ez volt az utolsó. –Jack az orrával belebújt Ramona arcába és apró csókokkal hintette be azt. –Vigyázni fogok rátok. – suttogta majd megcsókolta a teától kesernyés ajkakat. –Csodállak. Miért? Amiért képes voltál meginni ezt a főzetet. Ocsmány egy íze van. Szebb bókot már nem is tudtál volna mondani. Dehogynem! Keserű az ajkad, de a csókod édessége finomabbá teszi. Te bolond vagy! –nevetett Ramona és átölelte a férfit. –Köszönöm, hogy nem hagytál el. Sose foglak. –ölelte szorosabban a nőt Jack.
Ramona állapota javulóban volt, de az orvos utasítására nagyon kellett magára vigyáznia és kímélni magát mindenféle lelki és fizikai tehertől. Csak feküdni, hogy ki tudja hordani a babát. Ez a helyzet egyáltalán nem volt Ramona ínyére, mert mit csináljon egésznap négy fal közé zárva? Ráadásul Jack is folyton figyeli. Még a mosdóba sem mehetett ki egyedül.
Marta máris hozza a finom meleg vizecskét, hogy megmosakodhass. –mondta Jack a fotelben durcásan üldögélő Ramonának, miközben áthúzta az ágyat és megigazgatta a fekhelyet. –Így már tökéletes lesz. A városban vettem új szivacsot, lefertőtlenítettem és egy dobozkában tartom, hogy véletlenül se menjenek rá a baktériumok. Jack, három napja vettél egyet. Igen ám, csakhogy azóta tele mehetett kórokozókkal. –felelte a férfi. Nem kell minden harmadnap venned egy újat. Már tele van vele a fél fürdőszoba. Ebbe ne szólj bele, életem! A te dolgod az, hogy pihenj és egyél. Mit egyek? Már egy hónapja csak tonhalon élek meg gyümölcsökön. Úgy megennék egy kis sajtot, rántottát és sülteket. Szó sem lehet róla! –ripakodott rá Jack. –Inkább egyed a gyümölcssalátádat. Én készítettem. –húzta ki magát a férfi. –Tele van vitaminnal. – Jack látta, hogy a kedvese nem szívesen néz még a tányérra sem, ezért kénytelen volt odamenni hozzá. Leguggolt elé és a villára szúrta az egyik sárgadinnye darabot. –Tátsd ki a szád! Jack. –kapta be a gyümölcsöt a nő. Mondd életem. –a férfi a következő darabot nyújtotta. Megint rémálmom volt. –szontyolodott el Ramona arca. Megint? –csodálkozott el a férfi. –Miért, volt már előtte is? Többször is, csak neked nem mondtam el, mert nem akarlak terhelni a gondjaimmal. A te problémáid az enyémek is. Ezt sose felejtsd el, jó? Mit álmodtál? Mindig ugyanazt. A szüléskor felteszik neked a kérdést, hogy melyikünk életét mentsék meg, de sose jutok el addig, hogy felelj, mert felébredek. Édesem. –Jack megfogta Ramona kezét. –Nem lesz itt semmiféle probléma, megígérem neked. Végig melletted leszek. Mikor? –kerekedett ki a nő szeme. Hát, amikor szülni fogsz. Te bent akarsz lenni? Persze! Az én kislányomat várod! De hát…-habogott Ramona. Ne mondj semmit! –csitította el a férfi. – Ezt már eldöntöttem és kész.
Ramona nem tudott mit felelni kedvese döntésére, csak elmosolyodott és percekig nézte, ahogyan a férfi a sárgadinnye darabot a villával kettészeli. Ugyanis észrevette, hogy nagyobb lett, mint a többi és annyira óvja mindentől, hogy két centis daraboknál nagyobb nem kerülhet a szájába, mert véletlenül lenyeli és fuldoklani kezd. Jack mostanában nagyon rigolyás lett és még a porszemek ellen is revolverrel megy. Még a végén allergiás lehet rá.
Meghoztam a vizet senora! Tegye csak le Marta, majd beviszem a fürdőbe. –állt fel a férfi. Addig elkészítem a teát. –kacsintott a szolgáló és kiment.
Jack az alaposan kipucolt kádba beleöntötte a vizet és visszament az asszonyhoz.
Kössük fel a hajad, hogy azt ne érje víz. – lépett oda Jack a madzaggal, de Ramona kivette a kezéből. Várandós vagyok, nem mozgássérült. Hallod kislányom, a mama azt mondja, hogy várandós. Te ezen meglepődtél? –hajolt Ramona hasához Jack és megsimogatta azt. Örülök, hogy jókat nevettek rajtam. Fel tudsz állni? –kérdezte Jack, de egyből elharapta a száját, amikor Ramona csúnyán ránézett. –Persze, hogy fel! Hiszen állapotos vagy nem nyomorék. –vigyorgott hülyén a férfi. Átkarolta Ramona derekát, hogy besegítse a fürdőbe, ahol leültette a kád melletti székbe. –Hozom a szivacsot, addig vetkőzz le! Egyedül is meg tudom magam mosni! Nem hajolhatsz és nem emelhetsz. Egy szivacs nem olyan nehéz. –vágta a pofákat a nő. Azért vagyok, hogy segítsek, nem? Maradj itt, máris hozom a szivacsot, csak a szobámban van. De nehogy fel merészelj állni! –mutogatott fenyegetően Jack és elment. Szívem, bújj ki minél előbb, mert nem bírom elviselni az apádat! –forgatta a szemeit Ramona, majd megvárva az ajtócsapódást rögtön talpra állt. –Ne mozogjak, ne emeljek, diétázzak! –mérgelődött miközben az éjjeli szekrényéhez sopánkodott. Kihúzta az egyik fiókot és egy dobozkát emelt ki, aminek felnyitotta a tetejét. –A mami olyat ad neked, amiért egész
életedben hálás leszel. –Ramona kivett egy bonbont, amit élvezettel szopogatott a szájában. –Ugye milyen finom? –kivett még egyet, majd visszatette a csokis dobozt a helyére. Ramona Gonzaga! –szólította meg szidalmazóan a visszatérő Jack. –Mit mondtam? Nem mászkálhatsz egyedül! Kiborító vagy! –lépett az asszonyhoz a férfi és visszasegítette a fürdőbe.
Miután a tíz perces mosdást lebonyolították húsz perc alatt, Ramona megitta a keserű teáját és befeküdt az ágyába. Jack pedig a szemben lévő fotelbe és onnan figyelte a pihenő asszonyt. Nehezére esett neki nem mellette feküdni, de félt, hogy izgalomba jön, ha hozzábújik. A fürdetések is elég nehezek voltak, de akkor a babára igyekszik koncentrálni.
Jack! Igen tündérem? Nem fekszel ide mellém? Feküdjek melléd? –nyelt nagyot a férfi. Igen. Nem tehetem. Olvasok. Mit olvasol? „Hogyan legyünk jó apák?” könyvet. Norteno adta kölcsön. Tele van érdekes dolgokkal. Például hogyan kell etetni, meg tisztázni a kisbabákat. Van egy rész, amikor az apuka rosszul adja fel a fiára a ruhát és nem érti miért kényelmetlen neki. –nevetett a férfi. –Velem ez sose fordul majd elő. Itt is van fény, hogy olvashass. Pihenésre van szükséged, és a fény az zavar. Miből gondolod? Sosem kérdezted meg. Nem? Nem is foglalkozol velem. Dehogynem! –háborodott fel Jack. –Folyton körülötted nyüzsgök vagy nem tűnt fel? Ez nem igaz! A baba körül forgolódsz és neki teszel jót, de engem meg hanyagolsz. –halkult el Ramona hangja. –Már nem is közeledsz felém. Tudod, hogy az orvos megtiltotta, hogy szeretkezzünk a baba védelmében.
De azt nem tiltotta meg, hogy megsimogass, vagy megpuszilj. –szipogta a nő. –Nem is ölelsz át, mert félsz, hogy összenyomod a kicsit. Utálom ezt az állapotot. Ne sírj egyetlenem! –Jack befeküdt a nő mellé és megcsókolta a homlokát. –Én csak a legjobbat akarom nektek. Tudom, de hiányzol. –pityergett tovább a nő. Túl érzékeny vagy mostanában. Biztos az állapotosság miatt. Nem igaz. És hisztis is. Ezt abban a könyvben írták? Igen. –felelte Jack. –Van rólatok benne egy külön fejezet. Milyen jó, hogy minket is megemlítenek. Ne gúnyolódj Ramona. Inkább aludj, mert arra van a legnagyobb szükséged. Várj, mert így kényelmetlen feküdnöm. –Ramona hátat fordított Jacknek morcosan. Úgy szeretem, amikor ilyen vagy. –suttogta a nő fülébe, majd eloltotta a gyertyákat és átölelte az asszonyt. –Jó éjszakát szerelmem! –adott egy csókot a nő arcára, majd hozzábújt a meleg testéhez.
Másnap reggel Ramona nem találta a közelében Jacket. A reggelit hozó Martanál azonnal meg is érdeklődte a hollétét.
Nem tudod merre van Jack? Bement a városba. Minek? Nortenoval járnak Georgehoz és az ápolósegédhez tanácsokért. Tudja, segít nekik felkészülni a babára. Olyan aranyosak. –nevetett Marta miközben átnyújtotta az ételt. Akkor ez azt jelenti, hogy a délelőttöm Jack mentes. –vigyorodott el Ramona. –Marta, készítsd elő az egyik ruhámat, mert ma kirúgok a hámból. Eszek quesadillát, meg burritot, amit leöblítek egy kiskávéval. Aztán átnézem a birtok könyvelését, kimegyek a munkásokhoz és segítek neked elkészíteni az ebédet. Sajnálom, de ezt nem engedhetem. –jelent meg Felipe vigyorogva. –Jó reggelt édesanyám! –puszilta meg az anyját. –Hogy telik a reggele?
Egész jó telt, míg te el nem rontottad. Ne makacskodjon! –mosolygott a fiú. –Reggeli után elmegyünk sétálni, rendben?
Ramona nem tudott mit felelni, csak cuppogni. Kezd elviselhetetlen lenni ez az egész terhességi időszak és még mindig van hátra egy hónapja. De ha eddig kibírta, akkor ezek után is bírni fogja.
Már déli tizenegy órára járt, amikor Jack és Norteno elhagyták a rendelőt.
Tehát ne szóljunk bele a gyereknevelésbe, de mégis segítsünk. –foglalta össze tömören Norteno. Valahogy így. Bár Ramona mellett nehéz is beleszólni a dolgokba. Pedig most nagyon uralod. Nem uralom, csak védem. Nem ugyanaz. Margarita egész jól tűri, sőt élvezi, hogy kiszolgálom, mint egy hercegnőt, pedig ő egészséges. Ramona is az. Csak veszélyeztetett, tehát mégsem az. De az, és most fogd be! –háborodott fel Jack. –Most be kell ugranom még valahova, te addig intézd el a postát. Egy óra múlva itt találkozunk. Rendben. –felelte Norteno és ellenkező irányba indult el, mint Jack.
Az egyik üzletből a másikba járt, míg megtalálta a dolgokat, amiket be akart szerezni. Útban visszafele viszont hangos ricsaj szűrődött ki az egyik kocsmából. Megállt, hogy benézzen, amikor egy ember repült ki onnét és terült el előtte. Fiatal volt, alig lehetett tizenhat éves, de jól megtermett erős fiú volt. Azonnal felállt és visszament az ivóba. Jack követte őt és tovább figyelte az eseményeket.
Adják ide az engem megillető összeget! –kiáltotta a fiú. Az nem a tiéd! –felelte egy alak. De igenis az enyém! Én nyertem és maguk ellopták!
Azt akarod, hogy megverjünk megint? Hajrá, gyerünk, essenek nekem! De addig úgysem mozdulok el, míg a nyert pénzemet ide nem adják! Kussolj kölyök és takarodj! Nem hallotta mit mondtam? –kapta el a férfi grabancát a fiú. Ekkor egy másik alak letépte róla és az öklével arcon ütötte, miközben a másik a hasba vágta. Adjátok oda neki azt a pénzt! –szólt közbe Jack. Te ne szólj bele Green! –állította le az egyik, majd tovább ütötték a kitartó gyereket. Azt mondtam, hogy fejezzétek be! –lépett közbe Jack és leütötte az egyik cimboráját, majd fegyvert ragadott és a másikra szegezte. –Na, hol az a pénz? Egy ilyen kis takony nem érdemli meg, hogy elszedje a pénzünket. A ti szerencsétlenségetek nem az ő hibája. Jól forgatja a lapokat. –vonta meg a vállát Jack és elvette a zacskó pénzt. –Tessék fiú! Aztán többet ide be ne tedd a lábad, mert nem mindig leszek itt, hogy megvédjelek. –Jack eltette a fegyverét és kiment a kocsmából. Uram, uram! –rohant utána a srác. Mit akarsz? –ment tovább Jack. Köszönöm a segítségét. A szerencsédnek köszönd. Meg is ölhettek volna.
Ezzel Jack le is zárta a témát és visszament a találkozóhelyre, majd haza indultak Nortenoval.
Ramona merre van? –kérdezte Martat Jack. Hátul a kertben sétálgat Felipe úrfival. Köszönöm. –bólintott Jack hálásan és kiment hozzájuk. Szerbusz édesem! Felipe. –üdvözölte őket. Jó napot Jack! –köszönt vissza Felipe. –Anyám, én akkor megyek. Ebédnél találkozunk. –ment el a fiú. Hogy telt a napod kedvesem? –kérdezte Jack és egy csókot adott Ramona arcára. Egész jól, csak unatkoztam. Nem voltál itt, hogy szórakoztass.
Tudod, hogy ma Georgehoz kellett mennem, meg aztán volt egy kis dolgom. Micsoda? Ezt nézd! –vett elő egy botot a férfi. Horgászbotot vettél? Nem vettem, hanem készítettem. Mégis minek? Van elég itthon. Hát a kislányunknak! Neki is meg kell tanulnia horgászni. Már el is képzeltem, ahogyan hárman ülünk a parton. Te kened a szendvicseket, mi pedig horgászunk. Szép gondolat, de egy kicsit korai még, nem? Hiszen meg sem született. Tudom, tudom, de azért sosem árt felkészülni időben. Hát nem. –nevetett Ramona. –És mi jót tanultál ma? Azt, hogy hagyjalak majd kibontakozni, mert te tudod, hogy mi a jó a picinek. Én csak segíteni fogok. Ezt magadtól is tudhatnád. Ne sajátítsd ki, légy szíves! –nézett boci szemekkel Jack. Ne bolondozz! –nevetett Ramona és hozzábújt a férfihez. – Jack. Igen, drágám? Mikor veszel el feleségül? Tessék? –Jack meglepetésében egy nagyot ugrott és köhintett egyet. Egyszer megkérted a kezem. Akkor azt mondtam, hogy nem. Viszont amióta együtt vagyunk fel sem hoztad a témát. Hát…ööö…izé. Nem akartalak felzaklatni vele. Miért zaklattál volna fel? Olyan szívesen lennék a feleséged. –bújt hozzá ismét a nő. Elhiszem. –Jack arca elszomorodott. –Előbb szülessen meg a kis Jane. Rendben? Tudod, az előkészületek nagy izgalommal járnak és ezek neked nem tesznek jót. Tudom és rendben van. –egyezett bele Ramona és felnézett a távolba merengő férfire. Megsimogatta borostás arcát és megpuszilta azt. –Jack. Mondd. Szerinted sokat híztam?
Tessék? –lepődött meg a férfi és lenézett rá. Kövér vagyok? Kicsit szedtél fel, és a pofid is teltebb lett. – Jack megpuszilta Ramona arcát. -Ez az állapotoddal jár. És ha utána nem fogok tudni lefogyni? Visszanyerni az alakom? Egy idős nőnek már nem olyan könnyű ez. Ne nevezd magad így. Sőt, szebb vagy, mint akármelyik tőled fiatalabb nő. Amúgy meg ducin is szeretnélek. Biztos? Biztos. Szeretlek. –mosolyodott el Ramona, amire Jack ránézett és megcsókolta. Én még jobban. Nem. Én sokkal jobban. Én annál is jobban. Én még az annál jobbannál is jobban. Én még az annál jobban annál jobbanánál is jobban. Jack. Tudom, te még jobban, de hidd el, hogy én… Nem, vagyis de, csak rosszul érzem magam. Szédülsz? Hányingered van? Szédülök. Akkor feküdjünk le egy kicsit pihenni, majd aztán ebédeljünk meg, jó? Jó. –Jack karon fogta a kedvesét és bementek a házba.
Az ebéd kínzás volt Ramona számára, ezért a többiek, hogy ne érezze rosszul magát az asszony, ugyanazt ették. A nő alig várta, hogy végezzenek, hogy visszatérhessen a szobájába. Jack délutáni pihenőt szabott ki a mindennapokra, így kénytelen volt feküdni. Amikor viszont a férfi kiment, felkelt az ágyából és elővette az elrejtett titkos csokoládé dobozát, hogy majszolhasson egy kicsit. Pár percig élvezhette ezt az állapotot, mert ajtócsapásra lett figyelmes, és hamarjában visszadugta a csokit a szekrénybe.
Jack! –vigyorgott idétlenül a nő. –Hát te? –sétált el mellette. Itt felejtettem a könyvemet. –nézett vizslatóan Ramonára, aki észre sem vette, hogy a szája csokoládés. A férfi közelebb ment hozzá és a hüvelykujjával finoman megérintette a nő ajkait. –Ezenkívül meg akartalak csókolni. -Ramona elvörösödött és várta, hogy a kedvese magához húzza és megcsókolja. –Ahhha!!! –kiáltott fel Jack és az éjjeli szekrényhez ugrott. Mit csinálsz Jack? –ijedt meg Ramona. Félt, hogy most lebukik. Ez itt micsoda? –húzta ki a fiókot a férfi és felmutatta a dobozt az asszonynak. Oh. –rendült meg a nő arca. -Nem én akartam! A lányod kényszeríttet rá, esküszöm! Ne haragudj!- sütötte le a szemét.
Jack haragos arccal közeledett felé. Ramona rá sem mert nézni szégyenében.
Ramona, nézz rám! Nem nézek. Ramona. Nem. Ramona. Nem merek. –szipogta. Életem. –nevette el magát a férfi és átölelte a nőt. –Ezért már aztán tényleg nem kell pityeregni. De le akarsz szidni és megérdemlem. Dehogy akarlak leszidni! –nevetett tovább férfi és kézre fogta Ramona arcát. –Most már értem miért nem kéregetsz délutánonként valami nassolni valót, mint ezelőtt. Egy kis boldogság nekem is jár. Természetesen. –mosolyodott el Jack. –Gyere, edd meg nyugodtan. Én pedig hozok neked egy másik dobozzal , cserébe az őszinteségedért. Jó. –csillant fel a nő szeme. –Ezentúl mindig megfogadom, amit tanácsolsz, csak a csokit hagyd meg nekem! Megvesztegethető vagy, ugye tudod? –kuncogott a férfi és befektette az ágyba a nőt, majd mellé feküdt. – Egy csoki a mamának. –adta be Ramona szájába az egyiket. –Egy csoki a
babának. –adta a következőt, majd még egyért nyúlt. –És egy csoki a papának. Uhh, ez fájt. –szisszent fel Ramona. Micsoda? Jane vesén rúgott. Juj, rugdalózós kedvében van? –csillant fel Jack szeme. –Hagy nézzem meg. Így nem láthatod, csak ha leveszem a ruhám. Akkor vedd le! Dehogy veszem! Csak ketten vagyunk életem. –ült fel Jack és kigombolta Ramonán a ruhát, majd meztelenné tette a hasát. –Rúgj egyet a papának! –figyelt kíváncsian Jack, de a baba nem akart mozdulni. –Miért nem hallgatsz rám? Olyan vagy, mint az anyád. Inkább legyen olyan, mint én, mint te. –ripakodott rá Ramona. Erről inkább ne nyissunk vitát. –csóválta a fejét a férfi majd felnevetett egy rúgást láttán. –Láttad? –ujjongott örömében. Éreztem is. Olyan édes. –Jack boldogan megsimogatta Ramona pocakjának azon részét, ahol az előbbi rúgást vélte felfedezni. Tedd rá a kezed. Tegyem rá? –nézett csodálkozóan. Igen. –Ramona megfogta Jack kezét és a hasára helyezte. –Így érezni is fogod. Tényleg érzem! –nevetett a férfi. –Ez olyan csodás, nem? De az. –mosolygott Ramona is.
Az elkövetkezendő időszak egyre nehezebb volt Ramona számára. Nem emlékezett arra, hogy Felipével is ennyit kínlódott volna. Lehetséges, hogy a kor miatt is nehezebb, hiszen akkoriban igencsak fiatal volt. Ami tény, az tény, hogy már sem lelkileg, sem fizikailag nem viselte a kínokat. Egyik nap, amikor Jack nem tartózkodott otthon, és a gyermekei is távol voltak belopózott a dolgozóba és elővette a könyveléseket, hogy átnézze őket. Legalább ennyi időre megfeledkezik a problémáiról. Órákon át üldögélt az asztalánál és rajzolt. A könyvelés annyira nem izgatta most, mint az esküvő gondolata. Végre olyan férfihez mehet hozzá, akit szeret. Már gondolatban el is tervezte hogyan zajon le az egész ceremónia.
Életem, itt vagy? –kopogott be a gondolatban lévő alak. Igen, gyere be! Te mit csinálsz itt? Nem pihenned kellene? –lépett közelebb a férfi. Egész nap azt teszem. Most rajzoltam egy kicsit. Micsodát? –Jack felvette a papírt az asztalról és nézegetni kezdte. –Egy ruha? Nem akármilyen ruha. –állt fel a nő és kikapta a kezéből. –Az esküvői ruhám. Úgy tervezem, hogy a kicsi születésére egy hónapra egybe kelünk. Nem várhatnánk még vele? Nem. Nem akarom, hogy fattyúként nőjön fel. Nem is azt mondtam, csak azt, hogy várjunk még egy kicsit ezzel az esküvővel. Miért? –nézett kíváncsi keménységgel Ramona. Mert, mert…mert még nem. Majd. Ne siettessük. –habogta Jack. Aha, értem. –húzta el a száját a nő. –Tehát nem akarsz elvenni. Ne forgasd ki a szavaimat! Akkor mire véljem ezt, eh? Tudod mit? Akkor legyen esküvő. Máris küldheted a meghívókat. Most gúnyolódsz? Nem értem miért erőlteted annyira. Azért, mert szeretnék törvényesen is hozzád tartozni és azt akarom, hogy a gyermekünknek legyen neve! Lesz neve! Tudom! Ne kiabálj Ramona! Te se! Felidegesítettél. Te engem ezzel az egész ostobássággal. Oh, ostobaság a házasság? –bólogatott fájdalmas mosollyal az arcán a nő. –Nem is értem mit vártam tőled.
Ezt meg hogy érted? –kérdezett vissza megilletődve Jack. Tudom, hogy csak egy kaland voltam neked, és nem is jöttél volna vissza, ha meg nem tudod, hogy állapotos vagyok, hogy a te gyermeked várom. Hallod te magad ilyenkor? Túlteng benned a feszültség, és nem tudsz gondolkozni. Igen, igen! Mérges vagyok, nagyon haragszom! És már állapotos sem akarok lenni! –tört ki sírva a nő. Pedig olyan szép kismama vagy. –Jack próbálta felvidítani a szerelmét. Közelebb ment hozzá, hogy átölelje, de Ramona nem engedte. Egyedül akarok lenni. Megyek és sétálok egyet. Veled megyek. Nem! –állította le a férfit a nő. –Nem akarom, hogy velem gyere. –Ramona magára hagyta Jacket a dolgozóban. –Mi baja van? Miért nem akar elvenni? –gyötörte magát keseregve miközben kisétált Angus fájához, ahol mindig a legnagyobb békességre talált.
Jack ezt sosem nézte jó szemmel és most még inkább dühítette. Rögtön utána is ment, hogy bevigye a házba.
Már megint itt ücsörögsz? Mi bajod van vele? Itt a legjobb a levegő és nyugtom van tőled. Aha. Angushoz jársz nyugodalomért. –sértődött meg Jack. És, ha így van? –vonta meg a vállát a nő. De hát ő Angus! Az első szerelmem. –Ramona élvezte, hogy Jack még mindig féltékeny a halott írre. Nem maradhatsz itt, mert felfázol! Nyár van és meleg. Egyébként sem mennék be. Ne ellenkezz! –Jack a nőhöz lépett és óvatosan felhúzta, majd el kezdte bevezetni. Nem megyek innét! Napszúrást kapsz! Hagyj békén! –tépte ki magát Ramona Jack karjai közül.
Ne szeszélyeskedj Ramona Gonzaga! Te pedig ne erőszakoskodj! Menj a dolgodra és gondolkozz el azon, hogy miért nem veszel el. Angus egyből megtette volna. Én is elveszlek!!! –robbant ki Jack. –Sőt, most azonnal elmegyünk a városházára és összeházasodunk. Nem fog menni. –nyöszörögte Ramona. Most meg miért nem? –kiabálta idegesen Jack. Azt hiszem szülni fogok. Micsoda? –rémült meg a férfi. –De még van hátra két heted. Tudom! –kiabálta idegesen Ramona. A francba! –Jack átkarolta a nőt és azon volt, hogy minél előbb a házba érjenek. –Marta, Marta!- ordította. Tessék Mr. Green? –jelent meg a kezeit törlőrongyba törölgetve a nő. Azonnal küldess Georgert, Ramonának fájásai vannak. Már? Már.
Gyorsan bementek a szobába, ahol Ramona lefeküdt az ágyra. A fájásai elkezdődtek és egyre erőteljesebbek voltak. Jack egy tapodtat sem mozdult mellőle. Marta és a kis Ramona előkészítették a tiszta törülközőket, már csak a doktorra vártak.
Ez nehéz szülés lesz, asszonyom. Erősnek kell lennie. Mr. Clooney, szédülök. Nem szabad elájulnia, érti? A baba és a saját érdekében bírnia kell. Én bent maradok George. Jól van Jack. Az ön jelenléte sokat segít. Életem, itt leszek, ne aggódj! Minden rendben megy majd. –puszilta meg a vajúdó asszony homlokát a férfi.
Órákig tartott fenn ez az állapot, amíg egyszer csak elkezdődött a szülés. Marta és Ramoncita az orvosnál segédkeztek, miközben Jack Ramonát támogatta. Ahogy az orvos mondta, a szülés nehéz volt. Az órákig tartó vajúdás után a szülés még fájdalmasabb volt.
Légy erős, szerelmem! –Jack erősen tartotta Ramonát, miközben az arcát hűtötte a benedvesített kendővel. –Mindjárt túl leszel rajta. Nem bírom, Jack. Nem bírom. Meg fogok halni. Ilyet ne mondj hallottad! –a férfi könnyek között ripakodott rá a nőre. –Mindketten jól lesztek. Ugye George? –nézett reményteljesen a doktorra a férfi. Beszélnem kell magával Jack. –a doktor félrehívta Jacket, addig a másik két asszony vette át a helyüket. Mi az George? Ez egy kockázatos szülés és fenn állhat a veszélye, hogy csak az egyiket menthetem meg. Ramonát. –vágta rá egyből a férfi. Tessék? Azt akarom, hogy Ramonát mentse meg, még ha fáj is a gyermekem elvesztése. Ramona halálát nem tudnám elviselni. Azt nem élném túl. Rendben van Jack. Fel kell készülnünk a legrosszabbra. Kitartást! –a doki megpaskolta a férfi vállát, majd visszatértek a helyükre. Mit mondott a doktor? –kérdezte lihegve Ramona. Semmit. Ugye a gyermekünket választottad? –sírta a nő. Igen. –hazudta Jack és zokogását Ramona hajába fojtotta, majd erőt vett magán. Fogd meg a kezem! Persze. –Jack megfogta Ramona kezét. –Emlékszel arra, amikor elkapott minket az eső, te meg elvesztetted a cipődet a sárban? Igen. –felelte Ramona, majd felordított fájdalmában. –Akkor énekelted nekem azt a szép dalt. Hogy is volt? „Nem akarom elfeledni a képed, nem akarom elveszteni az arcod…” „…szeretném hallani a hangod, miközben a nevemen szólítasz.”
„Fáj az éjszaka miközben kereslek…fáj a hold nélküled… álmodni, hogy úgy tudván kell felkelnem.....hogy távol vagy tőlem.” – Jack ismét belesírt Ramona fülébe. –Küzdj kérlek! Nem akarlak elveszíteni. Bocsáss meg, amiért kiabáltam ma veled. Én voltam a hibás. Túlreagáltam a dolgokat. Nyomjon tovább senora! –szólt közbe a doktor. –Nem szabad megállnia! Gyerünk édesem, nyomj még egyet, hogy kint legyen! –bíztatta a férfi. Ez az! A feje már kint van! –nevetett fel a doktor, majd Jack is. Ugye, hogy sikerül. –csókolta meg a kedvese arcát. Légy jó apja. –sírta Ramona, aztán még egyet ordított a nyomás fájdalmában. Együtt neveljük fel. Mindjárt kint van! –mondta az orvos, majd egy síró hang követte. –Kislány lett! Kislány! Ugye mondtam életem, hogy lányunk lesz, ugye megmondtam? –ölelte át Ramonát boldogságában a férfi. Kislány. –nyögte Ramona halovány hangon. –Látni akarom. Itt van a kislánya senora. –adta át neki Marta a kisbabát. Milyen szép. –mondta Jack. És erős. –ölelte magához a kisdedet Ramona. Olyan színű a szeme, mint az enyém. De még ki sem nyitotta. Majd olyan lesz. Biztosan. Köszönöm szerelmem ezt az ajándékot. –Jack átkarolta Ramonát és a kislányát. – Szeretlek benneteket.
