Ifjúsági találkozó - Segesd, július 7

14. évfolyam 10. szám 2012. november

144. A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

A hit évének megnyitása - Segesd, október 22.

Ifjúsági találkozó - Segesd, július 7.

2

Credo 2012. november

Helytörténet Marics József (Berzence)

Nagybajom katolikus papjai 11. A névsorból kifelejtett plébános, FEKETE MÁRTON (1743–1746) Csalán Ádám atya után Fekete Márton lelkipászto- karkáplánnak. Ezt a munkakörét élete végéig ellátrunk a második parókus, akinek a neve kimaradt a ta. 1758. január 2–án halt meg. A pécsi Mindenszentek templomában temették el. nagybajomi plébánosok névsorából. Fekete Márton plébánossága alatt, 1745–ben, az akkori kornak és követelményeknek megfelelően országos felmérést végeztek a katolikus plébániák területén. Rögzítették a plébániákat, az alájuk tartozó filiális falvakat, pusztákat és összeírták a híveket. Jelentést kellett tenni az egyházi épületek állagáról is. Külön foglalkoztak az iskolaüggyel. A kérdések között szerepelt: van–e a plébániának iskolája és tanítója? Ezt az 1745. évi fölmérést LÉLEKÖSSZEÍRÁSNAK nevezték. Ebben az időben a nagybajomi plébános joghatósága alá tartozott a saját pusztáinkon kívül: Sárd, Kutas, Csoknya, Csombárd, Sörnye és Vrácsik. Ebből a Lélek összeírásból tudjuk, hogy Nagybajomnak van iskolája, de az összeírás idején nem volt tanítónk. A megjegyzések rovatában szerepel, hogy 1745–ben a más vallású lelkeknek nem volt iskolamestere Nagybajomban. A sárdi összeírásból tudjuk, hogy a településnek valamennyi lakosa katolikus és magyarul beszélnek. Régi, kisméretű égetett téglából való temploMária Terézia muk van, melynek a titulusa: Urunk Színeváltozása. A Lélek összeírás elismerés hangján szólt a Ki is volt ez az érdekes, nehéz természetű egy- segesdi ferences atyákról, akik rendszeresen megjeházi személy? Fekete Márton életéről nem sokat lennek Sárdon és Kutason és dicséretesen végzik a tudunk. Nem ismerjük sem a szüleit, de még a szü- lelkipásztori munkát. Ezt hálás köszönettel vette a letési helyét sem. Annyit tudunk róla, hogy a teoló- nagybajomi atya is, hogy a nagy kiterjedésű plébágiát Nagyszombatban végezte. Pappá szentelték a nia vezetésében segítségére vannak a segesdi ferenváci egyházmegye szolgálatára. Lelkipásztorként ces szerzetesek. szolgált: Püspökszilágyiban 1728–tól, Boldogon 1745. január 8–án a hazai ferencesek megálla1732–től és Borsosberényben 1739–től. podtak és felosztották maguk között a koldulási Dr. Pfeiffer János, a tudós történész szerint területet. Fekete Márton plébánosunk hivatalosan 1746–ban került Nagybajomban és 1747–ben ment igazolta, hogy Nagybajomban mindig csak a át a pécsi egyházmegyébe. segesdi ferencesek koldultak. Az 1746–os évszám téves. Fekete Márton már Sárdon ebben az időben a segesdi barátok mel1743 Karácsonyán, ha ideiglenesen is, de Nagyba- lett az andocsi ferencesek is megfordultak. Pár évig jomban tartózkodott és szolgált. 1746–ban ment el ez feszültséget jelentett a két kolostor között, de tőlünk. Az már lehetséges, hogy 1747–ben lett a később a jobb belátás és a távolság miatt, pécsi püspökség papja. Somogysárdon is a segesdi szerzetesek koldultak. 1747. március 17–től 1749 decemberéig a Fekete Márton plébánossága alatt a reformátuszabadszentkirályi plébániát pasztorálta. Az ellene soktól elvett sövénytemplom, mivel nem használfelhozott vádak miatt a pécsi püspök fölmentette a ták, nem törődtek vele, nagyon siralmas képet nyújplébánosi teendők végzése alól és Pécsre helyezte tott. A plébános ezért lebontatta és a helyén istállót Credo 2012. november

3

épített. Az ő idejében a nagybajomi plébánia még a Fő utcában működött, a régi óvoda területén, kb. 1km távolságra a templomunktól. A későbbi évek során ez a probléma is rendeződött. Fekete Márton plébánossága alatt kezdett ismertté válni és működni Mária Terézia királynőnk 1743. február 16–án kiadott rendelete, hogy a jobbágyok sérelmeit, panaszait lelkiismeretesen vizsgálják ki az illetékes megyei, egyházmegyei és országos hivatalok, és szolgáltassanak igazságot a rászorulóknak. 1744. augusztus 16–án Acsádi Ádám veszprémi püspök megbízásából Szopkovics János marcali plébános megáldotta a segesdi Szentkút fölötti dombra épített kápolnát, melyet a Széchenyi család kívánságára a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szenteltek föl. A nagybajomi katolikus hívek is mindig ott voltak a segesdi zarándokok között a kápolna fölszentelésétől kezdve napjainkig. 1744 őszén nagy veszteség érte az ősi veszprémi egyházmegyét. Október 10–én meghalt Acsády Ádám Péter megyéspüspök. 1725–től vezette a hatalmas egyházmegyét. A katolikus restauráció jeles főpapja volt. Papjai nagyon szerették, mert igen sokat tett az életük javítása terén. Szívügyének tekintette a szerzeteseket is. Örömmel hívta és telepítette le őket az egyházmegyénkben. Előszeretettel támogatta a főnemesek és nemesek plébánia–, templom– és kápolnaépítési szándékát. A kispapok képzését is a legfontosabb feladatai között tartotta számon. Külön alapítványt tett három kispapunk nagyszombati neveltetésére. Püspöksége alatt egyházmegyénknek 19 kispapja volt. Még Győrben is tanultak a papságra készülő klerikusaink. Apostoli munkáját dicséretesen fémjelzi a

negyven új templom építése és harminchat templom teljes felújítása. Élete teljében, 58 éves korában szólította magához a Lelkek Örök Pásztora. A pápai pálos szerzetesek templomában helyezték örök nyugalomra.

Padányi Bíró Márton Mária Terézia királynő Acsády püspök utódjául Padányi Bíró Márton nagyprépostot nevezte ki veszprémi megyéspüspöknek. Őt tekintjük a veszprémi egyházmegye legnagyobb püspökének. 1745. december 6–án Pozsonyban, 82 éves korában elhunyt gr. Esterházy Imre hercegprímás esztergomi érsek. A pozsonyi Dómban temették el. 1723–1725 között a veszprémi egyházmegye közszeretetnek örvendő püspöke volt. (Folytatjuk)

Életünk Horváth Józsefné Annuska:

A Hit éve megnyitója Segesden 2012. október 22-én imanapot tartott a segesdi esperesi kerület, a gyönyörűen felújított segesdi templomban. Ezzel nyitotta meg a kerület a Hit évét. Mi, bajmiak 27-en zarándokoltunk a felemelően szép lelki napra. Engeszteltük az Atya, a Fiú és a Szentlélek Úristent bűneinkért, nemzetünkért, a bűnösök megtéréséért. Imádkoztunk, hogy a lelkünk csak a jóra törekedjék, hogy az értünk sokat 4

szenvedett Jézus Krisztus Vére rajtunk kárba ne vesszen… Felemelő érzés volt részt venni egy olyan szentmisén, amelyen zsúfolásig telve a templom, amelyen 9 vagy 10 pap méltóságteljesen szolgál az Úr oltáránál és a hívek dicsőítő énekét kíséri a szép orgonaszó. Felemelő érzés.


A szentmise után az Oltáriszentséget dicsőítve kikísértük az utcára hitünket megvallva, tanúságot téve az Úrjézusról. A fájdalmas Szűzanya segesdi kegyszobráról készült festmény kíséretében kb. 1 km hosszan körmenetben kísértük az Úrjézust a Szűzanya szobrával együtt. Ismert énekeket énekelve és az Ő közbenjárásáért esdekelve. A templomba visszatérve elénekeltük a Te Deumot, - ami nékem a torkomat szorongató hálaének – s utána szentségi áldást kaptunk. Ezután kb. 1 óra szünet következett, mely alatt finom, laktató ebédet kaptunk, ingyen! – köszönjük Borza Miklós atyának.

Ebéd után elimádkoztuk az örvendetes rózsafüzért, mély átéléssel. Minden tized között elmélkedés és ének volt. Nagyon örülök, hogy részt vettem ezen a szép imádságon. Sajnálom azokat, akik nem tudtak részt venni a hazánkért, nemzetünkért való közös imádkozásban. Én bízom és hiszek abban, hogy nem lesz hiába való az imádkozásunk és megvilágosodik a szem, az agy, a szív, és odafordul nemzetünk a megfeszített Úrjézus keresztjéhez, és bűneit siratva felemelkedik a mélyből.

Lukáts Istvánné:

Találkozás Papp Lajos professzor úrral Nagy élményben volt részünk október 26–án este a református templomban találkoztunk a világhírű Papp Lajos szívsebész professzorral. A templom zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. A professzor úr nem az orvostudományi dolgokról tartott előadást, hanem az emberről, rólunk; magyarságunkról, emberi kapcsolatainkról.

elérni. A hit ereje nagy dolgokat visz végbe. Lássuk meg mindenben a szépet és a jót, ne panaszkodjunk. Szólt a hivatástudatról. Mert csak azok tudnak a munkájukban kiteljesedni, akiket az úr meghívott arra a munkára. Nagy jelentősége van, hogy milyen „elhivatottsággal” végezzük a munkánkat.

Nem várhatjuk el senkitől, hogy a világot megváltoztassa, jóvátegye, mi magunkat kell megváltoztatnunk, tökéletesíteni, ha elértük, akkor viszont a környezetünket is megváltoztathatjuk. Nagy szerepe van az életünkben a szeretetnek, minden azon múlik. Könnyű szeretni azokat az embereket, akik szeretnivalók amúgy is. Tudjunk minden emberről szeretettel beszélni és nem gyűlölködni. Ez a nagy feladat. „Szeressétek egymást” Kihangsúlyozta a Teremtő Istenhez való viszonyunk fontosságát, jelentőségét. Az orvosok nem gyógyítanak, „csak” operálnak, gyógyszereket írnak fel, a betegeket a kórházban simogatják – babusgatják, de a gyógyulást a Teremtő Istenre bízva a beteg együtt tudja

Beszélt a magyarságunkról, a magyar nyelv szépségéről. Elismert tény, hogy a magyar nyelv a világon a legszebb. Nagyon sok tudós, világhírű feltaláló került ki a magyarok közül. Ez nyelvünk szépségének gazdagságának köszönhető, mert általa az emberi elme is gazdagodik. Országunk szépsége és gazdagsága is egyedülálló a világon. Fedezzük fel mi is ezeket a szépségeket és örüljünk, hogy magyarnak születtünk. Elmarasztalta az SMS–ezőket, mert az ékezetet elhagyva „megszentségtelenítik” a magyar nyelvet. Nyelvünk éke veszik el.


5

Még nagyon sok mindenről tudott volna beszélni nekünk, de az idő lejárt, be kellett fejezni mondandóját. Élmény volt hallgatni egyszerű halk szavú előadását, szerénysége elhivatottsága tiszteletet ébresztett bennünk. Köszönjük a lehetőséget! A

Teremtő Isten adjon neki jó egészséget további munkájához, terveihez pedig sok sikert! Búcsúzóul áldást kaptunk; a Magyar áldást, amelyet az alábbiakban olvashatunk:

Régi magyar áldás Áldott legyen a szív, mely hordozott, És áldott legyen a kéz, mely felnevelt, Legyen áldott eddigi utad, És áldott legyen egész életed.

Áldott legyen a mosolyod, Légy vigasz a szenvedőknek. Légy te áldott találkozás Minden téged keresőnek.

Legyen áldott Benned a Fény, Hogy másoknak is fénye lehess. Legyen áldott a Nap sugara, És melegítse fel szívedet.

Legyen áldott immár Minden hibád, bűnöd, vétked. Hiszen, ki megbocsátja, Végtelenül szeret téged!

Hogy lehess enyhet adó forrás A szeretetedre szomjazóknak, És legyen áldott támasz karod A segítségre szorulóknak.

Őrizzen hát ez az áldás, Fájdalomban, szenvedésben, Örömödben, bánatodban, Bűnök közti kísértésben.

Legyen áldott gyógyír szavad Minden hozzád fordulónak, Legyen áldást hozó kezed Azoknak, kik érte nyúlnak.

Őrizze meg tisztaságod, Őrizze meg kedvességed. Őrizzen meg önmagadnak, És a Téged szeretőknek.

Anyakönyvi adatok a plébánián: Halottaink: október 5.: Virágh József – élt 72 évet. Gyászolják özvegye: Mária, fiai: József és István, menye: Mónika, unokái: Levente és Botond, testvére Margit és családja. október 5.: özv. Orsós Sándorné (szül.: Bogdán Teréz) – élt 74 évet. Gyászolják gyermekei: Teréz, Aranka, Margit, Rozália, Ágnes, László, Katalin és Ibolya. 31 unokája, számos dédunokája. október 16.: Tóth Vendel – élt 79 évet. Gyászolják özvegye: Edit, gyermekei: Vendel, Edit, József, Tibor és István, menyei és veje és 2 dédunoka.

Keresztelések: október 19.: FANNY - RITA – Balogh László és Péterfay Anett gyermeke, Nagybajom, október 26.: MÁTÉ - ANDRÁS – Horváth István és Lisztes Adrienn gyermeke, Nagybajom, október 26.: NÓRA- MÁRIA – Horváth István és Lisztes Adrienn gyermeke, Nagybajom

A hit éve Hogyan lettem katolikus? – egy egykori buddhista vall a megtéréséről Paul Williams több mint húsz évig volt buddhista, majd katolizált; jelenleg a domonkos rend világi közösségének tagja, a Bristoli Egyetemen tanít indiai és tibeti filozófiát. templomi kórusban énekeltem, később az anglikán egyházban konfirmáltam. Tizenéves koromban otthagytam a kórust, és eltávolodtam az egyháztól. Átvettem a kamasz fiúk szokásos életstílusát: megnövesztettem a hajamat, kirívóan öltözködtem.

Paul Williams Noha a családom nem volt különösen vallásos, gyermekkoromban a helyi anglikán 6


A Sussexi Egyetemen kezdtem filozófiát tanulni. Nagyon érdekelt a hatvanas évek végén oly divatos meditáció és az indiai filozófia, így végül buddhista filozófiából doktoráltam az Oxfordi Egyetemen. 1973 táján kezdtem buddhistának vallani magam, majd „menedéket vettem”, azaz a Dalai Láma tibeti buddhista hagyománya szerint hivatalosan buddhistává váltam. Az 1980-as évek elején, a Bristoli egyetemen tanítottam, és buddhista központokban tartottam előadásokat. Tibeti buddhistaként szerepeltem a televízióban és a rádióban, konferenciákon adtam elő, és részt vettem a keresztény teológusokkal folytatott párbeszédben. Vonzott a meditáció és Kelet egzotikuma. A buddhizmus ésszerűbbnek (és egzotikusabbnak) tűnt, mint az istenhívő kereszténység. A buddhisták nem hisznek Istenben. Úgy vélik, nincs miért hinni benne, sőt a rossz létezése egyértelműen bizonyítja, hogy nincs. Mint egykori kereszténynek, abból is elegem volt, hogy állandóan Isten léte mellett kellett kardoskodni az ellentétes felfogású világgal szemben. Visszahúzódtam hát, igyekeztem objektív lenni, és Isten léte egyre valószínűtlenebbnek tűnt. A buddhizmusnak rendkívül kidolgozott erkölcsi, spirituális és filozófiai rendszere van – Isten nélkül. Így egy csapásra megoldódott minden nehézség, ami Isten létének elfogadása kapcsán felmerülhet. Sőt buddhistaként együtt meditálhattam a buddhistákkal, a meditáció igazi beavatottjaival. Évek múltán azonban zavarni kezdett a buddhistaságom, különösen a reinkarnáció és a karma tana. A buddhisták hisznek az újjászületésben, és azt állítják, az újjászületéseknek nincs időbeli kezdete. Nincs Isten, aki elindította volna az újjászületések sorát, hanem mindenki végtelenszer született újra, kezdet nélkül, mert minden öröktől fogva létezik. A reinkarnációban ma sokan hisznek, nemcsak buddhisták és hinduk, hanem magukat kereszténynek vallók is (pedig ez a felfogás összeegyeztethetetlen a legalapvetőbb keresztény tanításokkal). Magam azonban buddhistaként ráeszméltem: ha a reinkarnáció igaz, akkor nincs remény. A reinkarnáció tana szerint, ugyanis ha valóban újjászületnék, például rovarként, az nem azt jelentené, hogy egy rovar testében élnék tovább, hanem azt, hogy a mostani énem megszűnne létezni. Vagyis a halál után sem én nem léteznék többé, sem a szeretteim. A reinkarnáció hívei ezt a tényt úgy szokták elkenni, hogy a saját újjászületésükről és következő életükről beszélnek, pedig ami újjászületne – például egy rovar –, az már nem az illető személy. Az általános buddhista felfogás egyértelműen tagadja, hogy ugyanaz a személy születne újjá, mint aki meghalt.

Rájöttem, hogy ha a buddhizmusnak igaza van, akkor nincs számomra remény, hacsak a mostani életemben el nem jutok a megvilágosodásra (nirvána), ahol végleg lezárul az újjászületések sora. A megvilágosodás azonban olyan rendkívüli és ritka lelki csúcsteljesítmény, amire a magamfajta egyszerű embernek esélye sincs. Nincs hát remény. Hozzáteszem: ugyancsak buddhista perspektívából nézve egy-egy személy vagy élet jelentősége elenyésző az idő végtelenségében. Élünk és meghalunk, vagyis személyünk végleg megsemmisül. A buddhizmus tehát reménytelennek tűnt számomra.

Ugyancsak problémássá vált számomra a karma tana, amely általában együtt jár a reinkarnáció hitével. Lényege, hogy jó és rossz tetteinknek megkapjuk a jutalmát, illetve büntetését. Például ha fáj valamim, az egy korábbi vétkem következménye. Csakhogy e felfogás szerint egyes bűnök büntetlenül maradnak. Például ha valaki gonoszat cselekszik, majd hirtelen meghal, akkor nem részesül a karmikus büntetésben. Persze újjászületik, csakhogy akkor nem ő, hanem egy másik lény szenved az általa elkövetett gonoszságért. Az a gondolat viszont, hogy egy beteg csecsemő olyasmi miatt szenved, amit valaki más követett el – még ha a csecsemő valamilyen értelemben az illető reinkarnációja volna is – elfogadhatatlan és igazságtalan. Ilyen gondolatok kezdtek eltávolítani a buddhizmustól és annak reménytelenségétől. Szerettem volna keresztény lenni, mert a keresztényeknek van reményük. Visszatértem hát, és újra átgondoltam mindazt, amit egykor elutasítottam a keresztény hitből. Kegyelem volt, hogy visszatérhettem Istenhez. Meggyőződtem, hogy Istenben hinni ésszerű, sőt ésszerűbb, mint nem hinni. Istenhívőként természetesen nem lehettem többé buddhista. Alapos átgondolás után – meglepetésemre – arra jutottam, hogy Krisztus feltámadása a leglogikusabb magyarázat arra, aminek történnie kellett, ezért az istenhívő vallások közül a kereszténység a legésszerűbb alternatíva. A kereszténységben minden személy végtelenül értékes és fontos, mert mindenki Isten egyedi teremtménye, akit Isten végtelenül szeret és értékel.


7

Mindenki az, aki – a saját testével, élményeivel, családjával, barátaival. Jézus azért halt meg és váltott meg minket – nem pedig számtalan reinkarnációnkat –, mert Isten számára mindegyikünk végtelenül fontos. Erre épül az egész keresztény erkölcs. Mindez homlokegyenest ellenkezik a reinkarnáció tanával, amely összeegyeztethetetlen a feltámadással, a személy végtelen értékével és az isteni igazságossággal.

A kereszténységen belül a római Katolikus Egyház mellett tettem hitet. Sokan sokféleképpen próbáltak meggyőzni, miért nem jó ez a választás. Könyvemben sorra vettem érveiket, egyenként bizonyítva, hogy nem meggyőzőek. A Katolikus Egyházhoz csatlakoztam hát. Ma hála és reménység tölti be az életemet. Soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy így döntöttem. (Forrás: whyiamcatholic.com)

Hogyan lettem katolikus? – egy egykori ortodox zsidó vall megtéréséről Janice S. Lockwood Közvetlenül a második világháború után születtem Wimbledonban, nagyon vallásos zsidó családban. Apám megjárta Auschwitzt. Szüleim nyolchetesen megkereszteltettek, hogy ha a nácizmus újra felütné fejét, letagadhassák zsidóságukat. A templomba soha többé be nem tették a lábukat. Életünk a zsinagóga körül zajlott, ahol anyai nagyapám volt a rabbi. 1962-ben protestáns matematika tanárnőm váratlanul elhívott egy vasárnapi istentiszteletre. Mikor otthon felvetettem a kérdést, anyám kereken megmondta, egy rendes zsidó lánynak semmi keresnivalója ott, tehát nem mehetek. Így hát elmentem. A kétórás istentiszteletet ebéd, bibliaóra, majd újabb kétórás esti istentisztelet követte, mindez harminc fölötti „vénasszonyok” társaságában. Boldog voltam, mikor végre hazamehettem. Otthon apám megkérdezte: „Rémes volt, nem?” Hogy ne kelljen beismernem a vereséget, kijelentettem: „Nem. Nagyon jó volt, és jövő héten is megyek.” Vasárnapról vasárnapra visszajártam. Olvasni kezdtem a tanárnőmtől kapott Bibliát. 1962 augusztusában átéltem Krisztus szívet melengető közelségét, és 1963 februárjában teljes alámerítkezéssel újra megkeresztelkedtem a baptista egyházban. Szüleim szemében ez zsidó örökségem megtagadását jelentette. Kitiltottak otthonról, és úgy tekintettek, mint aki meghalt. Megszaggatták ruháikat, és síremléket állítottak számomra a zsidó temetőben. Tizenhét évesen keresztények fogadtak be, segítségükkel befejezhettem tanulmányaimat. Az Úr Jézus missziós hívását elfogadva évekig Nyugat- és Dél-Indiában szolgáltam leprások között. Hazatérésem után férjhez mentem egy metodista lelkészhez. Három fiunk született. A következő években befejeztem teológiai tanulmányaimat és doktorátust szereztem a Londoni Egyetemen. Ke8

ménynyakú kálvinistaként nehezen fogadtam el, hogy fiainkat katolikus iskolába adjuk, de az volt az egyetlen jó iskola a környéken. Mindenesetre bementem az iskolába, és kijelentettem, nem óhajtjuk, hogy katolikus pap által vezetett programokon vegyenek részt. 2000-ben, miközben teológiai előadásokat tartottam az Egyesült Királyságban és az USA-ban, mind gyakrabban éreztem, hogy valami nincs rendben az egészségemmel. Állandó kimerültség, járási nehézségek, fulladás, kettős látás kísérte a betegséget. Annyira elgyengültem, hogy fel kellett adnom az aktív életmódot. Otthon – más teendő nem lévén – egyre többet néztem a katolikus televíziót. Érdekesnek találtam azt a műsort, amelyben meghívott vendégek mondták el, hogyan találtak rá kételyeik és aggályaik ellenére a Katolikus Egyházra. Csodálkoztam, hogy ezeknek az embereknek katolikus létükre élő kapcsolatuk van Krisztussal.

Protestáns barátaim hiába imádkoztak gyógyulásomért. Nem sokkal később egy katolikus ismerős biztatására levelet írtam a katolikus papnak, melyben kértem, imádkozzék értem és kenjen meg olajjal. Másnap ott állt az ajtóban az ősz hajú, hatvanas éveiben járó pap. Mosolyogva bemutatkozott. Bevallottam neki, hogy nem vagyok katolikus, sőt mennyire csúnyán viselkedtem a Katolikus Egyházzal szemben. Nem szólt, csak felvonta a szemöldökét, majd Jakab levelét idézve megkent szentelt olajjal, és kézrátétellel imádkozott értem. Utána elárultam neki, hogy csecsemőként megkereszteltek. „De hiszen akkor maga katolikus, Janice!” – Magam is meglepődtem, hogy én, aki az Antikrisztus egyházának tartottam a római Katolikus Egyházat, mennyire megörültem a hírnek.


Férjemet nem érte váratlanul, elfogadta, amikor elmondtam neki, hogy szeretnék továbblépni a megkezdett úton a Katolikus Egyház felé. A következő felülvizsgálaton az orvos meglepve állapította meg, hogy az állapotom javult. Elmondtam neki, hogy egy katolikus pap megkente olajjal a homlokomat és a kezeimet, és azóta megszűnt a kettős látásom. Csak annyit mondott: sohasem tudna úgy gondolkodni, mint én, de ilyet még életében nem látott, és az a pap valami különleges pap lehetett. 2007-ben megbérmálkoztam, és boldog voltam, hogy hazaérkeztem a Katolikus Egyházba. Férjem ekkor már hosszú ideje rákbeteg volt, hónapjai voltak hátra. Csonttá soványodva, fájdalmak közepette készült a halálra. Protestánsként élt,

protestánsként akart meghalni is. Egy nap mégis megkért, hívjam el az atyát, hogy megkenje olajjal. A pap több alkalommal is megtette. 2008 őszén kérte, hogy gyónhasson nála. „Áldjon meg, atyám...” - így kezdte, és a könnyei csorogtak az arcán. Az utolsó napokban levelet írt nekünk, hogy nagyon szeret minket, és kifejezte őszinte vágyát, hogy bárcsak katolizált volna. Majd elköltözött az Úrhoz, akit több mint ötven éven át szeretett és szolgált igehirdetőként. Hazatalálásom nyomán tizenkét protestáns barátom is visszatalált a Katolikus Egyházba. Köszönöm az Úrnak, hogy amikor igazi kincset kértem tőle, a katolikus hittel ajándékozott meg. Forrás: chnetwork.org

Lelkiség Kiss József:

ALKONYAT Ha áldozóba éltünk napja S vérünk lassúbb ütembe lejt, Erőnk elpártol, cserbe hagyva S a szív nem remél, csak felejt. A bágyadt, félelmes napokban, Melyeknek súlya, kínja nagy, Midőn áhítunk egyre jobban: Ó Isten, Isten, el ne hagyj!

Ha száraz kóró lett a képünk S vad csörtető szél fenyeget, Maradj velünk, légy menedékünk Ó mindenható szeretet! Maradj velünk – kísérj odáig, Hol örök hajnalod hasad, Hol aki nyugodalmat áhít, Megpihen védszárnyad alatt, Ahol jutalmát megtalálja A küzdő és a szenvedő, És megszűnik a lét viszálya, Ha ránk borult a szemfedő

El ne taszíts magadtól minket, Ha kor megtört, fény elhagyott S mit távol ifjúságunk hintett, Minden virágunk elfagyott.

Cser László

Dráma: Drámáról van szó a kereszténységről, a keresztényekről, akik a Kereszt áldozatából születnek. A tagadóknak csak Tragédiájuk van, az ingatagok amolyan könynyű Novellisták; a közönyösek csak szavakat ismételhetnek. Aki hitből él, drámai ember, a szentek élete drámai! Jézus Krisztus az egyetlen, aki vérből és dicsőségből azt a Drámát írta meg, amelyhez hasonlót az Élet kigondolni nem tudott. Szent Ágnest szeretem figyelni, aki tisztaságát sajnálta az ember-

nek adni, amikor Isten kérte és ha kérte, oda tudta adni ezt a tiszta szerelmet a pallos alatt, kiömlő vérének bíbora árán is. Azt a gyermeket szeretem, akit Tarziciusnak hívtak az elposhadt római szájak. Azt a fiút, aki nem lehetett gyermek a többi kispajtással, mert foglyokat kellett vigasztalnia a szenvedők Kenyerével, hogy töretlen hittel halhassanak meg – közben elesett ő is a sújtó kövek alatt, hogy örökre állhasson Isten színe előtt a vértanúk zöld pálmájával. Credo 2012. november

Én azt az aggastyánt csodálom, az őszi püspököt, Antiochiai Ignácot, akit fél világon át Rómába cipelt tíz leopárd,– ahogyan a katonákat nevezi, akik őrködnek felette, – azt a reszketős agg kezet szeretném megcsókolni, amely levelet írt a római ismerősökhöz, hogy ki ne mentsék valahogy a császári fenevad előtt, mert az Úr tiszta gabonája akar lenni, amely felőrlődik az oroszlánok éles fogai között.

9

Simon Péter, a Kőszál és a Tizenkettő méltatlan híve vagyok, akik kezükben tartják a Kormányt, amelyet a Mester igazított kezük alá és vezetik a drámai Egyházat az élet kettőségén át, a jón és rosszon, a Bűnön és Erényen keresztül, az Egyházba ölelve az Üdvösséget és a világ fejedelmének hagyva a Kárhozatot. Mindennap hallok húsz–harminc nevet a Matriológiumból: ezek voltak a hitvallók, vértanúk és szüzek, mind a mai napig. Arra az ezer– tízezerre is gondolok,

akiknek neve nincsen beleírva a könyvekbe. Csak az Élet könyvében ragyog el nem múló emlékük. Az Egyház tanít meg arra, hogy szeretni kell a földet, mert a Siralmak völgye és nagyszerű drámák színhelye, amelyen átmegyünk mindnyájan, mi szegény vándorok. Az Egyházban hiszek, a Küzdőben, a Tisztulóban, amely nemsokára magához vesz, – a Megdicsőültben hiszek, amely végtelen messzeségben van tőlem, de üdvözült testvéreim lakóháza.

Az út elején vagyunk, tikkasztó, fárasztó vándorlás az életünk: tele a kereszthordozás sebeivel, Isten békéjével és a világ kínzásával. Minden hívő vándor, drámai ember, de már ragyog a magas hegyek fölött a nap, – a hegyen magasan áll a szenvedő Keresztfája: rajta a Király áll széttárt karokkal a Főpap, a Titokzatos Test feje, aki magába ölelve tartja mindazokat, akik Egyházához tartoznak. Szenved, tisztul és megdicsőül bennünk, ez a dráma az egyetlen, a dicsőséges és boldog Élet.

Horváth Józsefné Annuska:

Dicsértessél ó, Mária… Dicsértessél ó Mária! Krisztus–Jézus édesanyja Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél szüzek Szüze! S Szűz méhed áldott Gyümölcse, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Szűz Mária! Rózsafüzér Királynéja, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Égi Ara! Szentlélekisten Mátkája, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél kegyes Anya! Magyarország Nagyasszonya, Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél ó drága kincs! Hozzád hasonló sehol sincs, Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél lelkünk _Gyöngye! Szegény életünk reménye, Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Egek Éke! Lelkünk égbe segítője, Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Égi Virág! Téged tisztel egész Világ Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Szűzliliom! Te vagy nékünk az oltalom. Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Aranyrózsa: Mennyország díszes Virága, Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél fénylő Csillag! Ragyogtasd ránk fénysugarad, Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Üdvözlégy Ég Királynője! Mi Megváltónk Szűz Szülője, Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál!

10


LELKISZÓTÁR: Szenthelyi Molnár István „Emberek! Az élet szép!” c. könyvéből: IRGALOM

LELKIISMERET

Az igazságszolgáltatás emberi dolog, de az irgalom isteni. Valahányszor mélyen lelkembe nézek, mindig újra azt kérem, Istenem légy hozzám irgalmas, Irgalmazz, mert az élet tele van nehézségekkel és könnyen botló emberek vagyunk. Ha te valóban igazságos volnál velünk, akkor nem volna napfény, virág, szivárvány, lombos fák és madárdal. Vajon mi mindezeket tényleg megérdemeljük? Ugyan mit tettünk ezért, hogy olyan sok szépség vesz minket körül? A világ tele van gyűlölettel és bűnnel. Jézus hangtalanul járja utcáinkat, s bánatosan látja, hogy mily sok könny és vér hull a földre. Ő mégis tovább ad! Tovább érleli búzatábláinkat, díszíti gyümölcsfáinkat és szeretete pazarul szórja áldásait. Nézz körül a földön, nézz önmagadba, azután „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”, mert Isten hozzád irgalmas!

A lelkiismeret olyan, mint egy ébresztő óra, mely ha itt az ideje, hogy felébredj, csenget. Csak int, figyelmeztet, de nem emel ki az ágyadból. A lelkiismeret is csak int, figyelmeztet, de azért szabad akaratod szerint cselekedhetsz. Amikor az ébresztőóra cseng, noha te hallod, mégse kelsz föl, megszokod, nem törődsz vele s végül nem hallod. Így vagyunk a lelkiismeret szavával is, melyet, ha többször figyelmen kívül hagyunk, egyre halkabb lesz hangja. A tiszta lelkiismeret nagy kincs, légy éber hangjára.

Tanulságos történetek 1. A szeretet nem vásárolható meg Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú. – Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket? – Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, –válaszolta a tenyésztő. Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda– vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból.

Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott: – Őt kérem! – Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod, – reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott. – Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú. Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette. – Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú. Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog! (Heti Lélekemelő)


11

2. Szívbéli jóság Nem messze élt egy idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével autóbalesetben. Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést, amelyre az volt írva: "Elvesztettem 2000 Ft–ot, aki megtalálja, hozza vissza legyen szíves a 76–os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!" Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5–ödik emeletre. Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt: "Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm." Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt: "Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam!" Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből. (Heti Lélekemelő)

3. Azért, mert még nem látod a győzelmet, ne add fel Isten már munkálkodik rajta! – Az Úton egyedül kell járnod, de Isten fogja a kezed és vezet! – Mihaszna a sok pénznek, ha körülötted meg éheznek? – Ha nem vagy áldott, keresd a szívedben az okot! – Ne várd, hogy mindent tálcán kapj! Időnként meg kell dolgoznod érte! – A szeretet vezet az igazi győzelemhez! – Isten tudja, hogy megbántottak. Azt is, hogy nehéz abból kijönni, de te, csak térdelj le, és imádkozd ki magadból! – Sok üres beszéd, másoknak fájdalmat okoz! – Lehet, hogy mások jobban élnek látszólag mint te, de lehet, hogy nem boldogabbak! – Isten útja alázattal van kirakva! – Jobb ezer botütés, mint az ördöggel cimborálni! – Ha megfáradtál, időnként pihenj, hogy célba érj! – Az igazi áldás a mennyben vár rád! – Üres kútból nincs mit meríteni! (Heti Lélekemelő)

hajlandóság a bűnbánatra, hogy Isten örök lakomáA tékozló fiú történetének elbeszéléséből az követ- jának részesei lehessünk. Sánta János kezik, hogy nemcsak a kisebbik fiú a tékozló, ha- (Heti Lélekemelő) 5. Borostyán nem a nagyobbik is. Azért tékozló mindkettő, mert rosszul bánnak a Ma bejött az üzletbe egy rájuk bízott javakkal. Csak ez a kisebbik esetében idős bácsi. Vásárolt egy jobban látszik, a nagyobbnál nem annyira. A kisebkönyvet és távozás előtt bik a pazarlás bűnébe esik, a nagyobbik pedig a egy préselt elővett megszokás bűnébe. Mindkettő egyformán veszéborostyánlevelet. lyes. Megkérdezte tőlem, hogy A kisebbik fiú a csapongó, öntörvényű embert jeletudom –e mi ez valójában; níti meg, a nagyobbik a tökéletességével eltelt, léMond–e valamit nekem ez lekben merev embert. S vegyük észre, hogy nincs közöttük kapcsolat. Az Atya igyekszik közvetíteni a kis növény? köztük. Csak úgy tudnak összetalálkozni, hogy Közben melegen mosolygott. olyan valaki közvetít közöttük, aki nem az ő szint- Elmagyarázta hát röviden az "útravalót": jükön áll, hanem feljebb. És amikor a kisebbik fiú A borostyán a szegények útlevele. Neve magában visszatér, az Atya ünnepet tart. Isten ünnepre hív hordozza Krisztus Testét és Vérét, azaz a bort és az ostyát. bennünket, örök ünnepre. Ki hogyan tud erre válaszolni? Bűneink csapongá- A gazdagok a nyakukban viselik, mint borostyán sából mindig meg lehet térni. Ezt mutatja a kiseb- nyakláncot, nyakéket. bik fiú helyzete, aki őrzi az Atya képét, s visszatér Mindig figyelmeztessen az Oltáriszentségre e kis hozzá. A bűnbánat hiánya viszont sokkal veszélye- levél, amelyet most nekem ad, ezzel elköszönt és sebb, mert hiába maradt otthon a nagyobbik fiú, távozott. elfelejtette az Atya képét. Legyen bennünk mindig (Heti Lélekemelő)

4. Ki a tékozló?

„Jézus mondja: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezeknél nincs nagyobb parancs.” 12


ember keresztje sem cserélhető ki a másikéra. Isten személyre szabja a formáját és a súlyát. Az Úr mindenkit a neki való próbatételekkel formálja a végső mégse tették, mert a földi bajokat nem Isten hiátalálkozásra. nyaként, hanem Isten által megengedett próbatétel- Van annyi földi próbatételünk, hogy már a felétől is ként fogták fel. Írásaikból tudjuk, hogy sokan közü- kétségbe eshetnénk. Mégis túl tudunk rajtuk lépni. lük olyan hitbeli kísértéseken mentek át, amelyeket A reményt nem annyira a próbatétel, inkább a tesmások nehezen bírta volna ki. pedés kezdi ki. Sánta János Mária próbatételei nem valók másnak, a szenteké (Heti Lélekemelő) sem való másnak, de egymásnak sem. Sőt, egyetlen

6. A szenteknek is lett volna okuk kétségbeesni…

Humor A nyelvtan tanár kérdezi Mórickát: – Milyen időben vannak ezek az igék: én fázom, te fázol, ő fázik. Móricka felel: – Hideg időben.

Isten megkérdezi a teremtéskor a nemzeteket, hogy ki milyen orrot szeretne. Megkérdezi a négert: – Te milyen orrot szeretnél? ☺☻ A néger azt válaszolja: – Valami széleset egy pont hozzám Móricka sír a lépcsőnél, odamegy egy tanár és megkérdezi tőle. illőt. – Miért sírsz, Móricka? És lám széles orra lett. Megkérdezi – Mert a fizika tanárunk leesett a lépcsőn. az európait: – És ez téged ennyire meghatott? – teszi fel az újabb kérdést a tanár. – Te milyen orrot szeretnél? – Nem. Azért sírok, mert mindenki látta, amikor leesett, csak én – Egy kicsit keskenyebbet, mint a nem. néger. És lám megkapta. ☺☻ – És te zsidó milyet szeretnél? – Pénzbe kerül? Irodalom órán: – Nem. – Pistike, neked ki a kedvenc íród? – Akkor jó nagyot. – A papám. Ő szokta írni az igazolásokat, amikor nem jövök iskolába. ☺☻ ☺☻ – Pistike, már megint elkéstél! Mi ennek az oka? – Tanár úr, a közlekedési táblák! – Na, ne nevettess már! Hogy lehetne a késés oka egy tábla? – Úgy, hogy ki volt rá írva: "Vigyázat, iskola! Lassítson!" ☺☻

Két rendőr beszélget: – Te mivel eszed a tésztát? – Rádióval. – Hogy–hogy? – Tudod, az asszony mindig megkérdezi, hogy: kérsz rá diót? ☺☻

Két részeg megy a vasúti sínek között. – Te, hogy ez a lépcső milyen hosszú! – Ja! És a korlát is milyen alacsony! – Nem baj, hallom már, hogy jön a lift!

A mérkőzés után az edző így szól a csatárhoz: – Öregem, téged csak két dolog akadályoz abban, hogy jó futballista legyél! – Micsoda? – A két lábad.

☺☻

„A szívbeli öröm: élet az ember számára és ki nem fogyó szent kincs, meghosszabbítja a vidámság az ember életét.” Credo 2012. november

13

Rejtvény

Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Vida Zoltán Rejtvény: Lempach Gabriella, Fotó: Bíró Róbert, Fejér István Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő, decemberi számunk 2012. december 2-től kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 14



15

Ifjúsági találkozó - Segesd, július 7

Recommend Documents