.IAN HACKING.
.Köz-amat¤rök,. titkos bürokraták Fordította: Braun Róbert
osztásokkal dolgoztak. Az angolok akkor vezették be a „politikai aritmetikát”, mikor 1662-ben John Graunt demográfiai következtetéseket vont le London városa számára az akkor már egy évszázada m∫köd√ heti Halálozási Jelentések-b√l. Anglia volt a hajózási és kereskedelmi biztosítás központja. Itt született meg számos módszer arra, hogy miképp lehet az élet és a betegség esetlegességei ellen védekezni, a számsorok mégis a zsenialitás és a kezelhetetlenség összevisszaságát mutatják. Látnokok, könyvel√k és tábornokok számos helyen és id√ben terveztek népszámlálást. Az itáliai városállamok felmérései most a történészeknek nyújtanak kiváló kutatható adatokat. A modern korban azonban a népszámlálás inkább a gyarmatok, mint az anyaország ügye volt. 1548-ban a spanyolok végeztek népszámlálást Peruban, 1576-ban felmérték észak-amerikai birtokaikat, míg Virginiában 1642–45-ben, majd egy évtizeddel kés√bb is tartottak népszámlálást. Rendszeres modern népszámlálást vélhet√en el√ször Acadiában és Kanadában (jelenleg Nova Scotia és Québec gyarmatai) tartottak az 1660-as években. Colbert, a francia pénzügyminiszter minden területet utasított a népszámlálás elvégzésére, ám azt csupán az Új Francia területek végezték el szisztematikusan és határid√re. William Petty vezetésével Írországban teljes kör∫, terület-, épület-, ember- és állatállomány felmérést végeztek annak érdekében, hogy Anglia a lehet√ legtökéletesebben zsákmányolja ki az országot 1679-ben. A Karib-tengeri cukorállamok rendszeresen jelentették a lakosság és az export adatait francia, spanyol
Trient, 1786. szeptember 11-én, reggel …azzal is vigasztalhatom magamat, hogy a mi statisztikás korunkban mindezt már rég kinyomtatták, s az ember alkalmasint könyvekb√l is értesülhet róla. (Rónay György fordítása) Edinborough, 1798. január 1. Sokan meglep√dtek, hogy e szavakat használtam: statisztika és statisztikai. Egy hosszú észak-európai út során, melyet 1786-ban tettem, arra lyukadtam ki, hogy Németországban igen sokan foglalkoztak a politikai vizsgálódásnak azzal a válfajával, amit statisztikának neveznek. Statisztikain Németországban az ország politikai erejének meger√sítését értették, vagy az állam ügyeit, szemben azzal, amit én értettem e fogalomba, ami az ország mindenkori állapotának vizsgálatát jelentené, melynek célja a lakosság által élvezett boldogság összességének s az el√rehaladás lehet√ségének számbavétele.1
M
inden állam, akár jó, akár rossz, a maga módján statisztikainak nevezhet√. A modern állam gondolatának kiötl√i, az itáliai városállamok minden más európai államnál korábban készítettek statisztikai vizsgálatokat és jelentéseket. Svédországban a plébánosok a világ legtökéletesebb születési és halálozási nyilvántartási rendszerét alkották meg. Franciaország, a fiziokraták és esélyles√k országa, a napóleoni id√szak alatt olyan bürokráciát hozott létre, amelynek csúcsain kiváló statisztikai vizsgálódások folytak, szemben az alsóbb vidéki szintekkel, ahol továbbra is a forradalom el√tti módszerekkel és fel-
Ian Hacking: „Public amateurs, secret bureaucrats”, The Taming of Chance, Cambridge University Press, 1990. 16–26. o.
85
Ian Hacking
ban mindkét esetben jó volna, hogy a tizenkilencedik századi számolástanba bevezessen bennünket. De abbéli félelmemben, hogy az 1820 utáni évek nyomtatott számainak lavinája elborít minket, hadd kezdjem egy korábbi id√szakból származó regionális példával. Kant 1784-ben arról írt, hogy a halálozás, születés és házasság nyilvántartásai „a természet törvényeivel összhangban” készülnek. E szöveg elején Goethét idéztem, aki „a mi statisztikás korunk”-ról szólt. A németül beszél√ világot, különösképp Poroszországot fogom példaként használni. Graun és az angolok kezdték el a statisztika nyilvános használatát. Az itáliai félsziget polgárai érlelték ki a modern állam eszméjét. Ám német gondolkodókban és államférfiakban tudatosult leginkább, hogy a nemzetállam legf√bb jellemz√je annak statisztikája. Ezért az állam hatalmához és önmeghatározásához elengedhetetlen egy statisztikai hivatal létrehozása. A porosz hivatalos statisztika filozófiai keresztapja Leibniz volt, a tizenhetedik századi valószín∫ségszámítás elterjedésének tanúja. Alapelvei a következ√k voltak: létre kell hozni a porosz államot, és minthogy az államhatalom igazi mértéke annak lakossága, az államnak szüksége van egy statisztikai hivatalra, hogy mindenkor tudatában legyen hatalma mértékének. Így a modern porosz állam megalkotását egy statisztikai hivatallal kell kezdeni. A központi statisztikai hivatalról szóló gondolatot 1685-ben terjesztette el√, alig néhány évvel azután, hogy William Petty ugyanezt javasolta Angliában.4 Leibniz a statisztikai hivatalt a kormányzat különböz√ ágainak szolgálatába állította volna: hadsereg, bányászat, erd√gazdálkodás és rend√rség. Központi nyilvántartás jegyzi a halálokat, a keresztel√ket és a házasságokat. Ennek nyomán nyilván lehet tartani a lakosság számát, így a hatalom mértéke mérhet√. A teljes számbavétel ekkor még nem t∫nt szükségesnek. Egy ország lakossága, szemben egy fallal elkerített várossal vagy gyarmattal, abban az id√ben nem számított mérhet√ mennyiségnek. Ahhoz, hogy azzá váljék, intézményekre volt szükség. Leibniznek széles kör∫ statisztikai érdekl√dése volt, a járványokról, halálról és a lakosság számáról kiterjedt levelezést folytatott. Az állam számbavételére egy 56 kategóriából álló rendszert javasolt, melybe beletartozna a lakosság számbavétele nemek és társadalmi osztály szerint, az egészséges férfiak száma, akik fegyvert viselhetnek, a házasságra alkalmas asszonyok száma, a lakosság eloszlása és korcsoportjai, gyermekhalandóság, a várható élettartam, a járványok eloszlása és a halálokok.5 Mint
vagy angol uraiknak. New Yorkban 1698-ban, Connecticutban 1756-ban, Massachusettsben 1764-ben tartottak népszámlálást. Az Egyesült Államokban a tízévenkénti népszámlálás igényét – folytatva a gyarmati gyakorlatot – az alkotmány els√ cikkelyébe foglalták, s√t az ország nyugati irányba való terjeszkedésével tovább is vitték e hagyományt, mely id√vel a Fülöp-szigeteket is elérte. Keletre tekintve az angolok ugyanilyen er√feszítéseket tettek, hogy számba vegyék alattvalóikat. Indiában alakult ki az egyik legjelent√sebb statisztikai bürokrácia, mely kés√bb az elméleti és gyakorlati statisztika egyik központjává vált. Így minden nemzeti és gyarmati fejl√dés története külön-külön is elmesélhet√, s mindnek megvan a maga sajátossága. Az els√ kanadai felmérések például azért voltak megvalósíthatók és meglehet√sen pontosak, mert kevés ember volt, és az emberek otthon fagyoskodtak a tél közepén, amikor a népszámlálást végezték. A népszámlálásra nagy szükség volt, mert itt határozottabban jelentkezett egy sajátos probléma, mint bárhol máshol az anyaországban. Míg Észak-Amerika angol lakossága er√teljesen gyarapodott, Kanadában a gyermekáldást élvez√ francia családok száma meglehet√sen alacsony maradt, minthogy kevés volt a fiatal n√. Egy másfajta szempontról szólván: az 1776-ban keletkezett Egyesült Államok Konföderációs Cikkelyei a háborús kiadások elosztása érdekében rendeltek el népszámlálást, és a kés√bbi alkotmány a családok arányos képviselete érdekében határozott a tízévenkénti népszámlálás mellett (a déli ültetvényeseknek tett engedményként a feketéket 3/5 személyként kellett figyelembe venni). Hat-hét évtizeddel kés√bb az alkotmány szövegének konzervatív értelmez√i úgy vélték, hogy a népszámlálás során nem tehet√ fel olyan kérdés, amely nem közvetlenül a képviselettel kapcsolatos. Nem vitatható, hogy a számlálást komolyan vev√ valamennyi régió a maga módján statisztikaivá válik. Kés√bb e megállapítást finomítani fogom. Az állam statisztikai kimutatásai a tizenkilencedik században h∫en mutatják az adott állam problémáit, sebeit, ég√ sérüléseit. Franciaországot mindenekfelett a degeneráció foglalkoztatta, minthogy így magyarázták a csökken√ születési arányokat.2 Az Egyesült Államokban az 1840-es népszámlálás váltott ki válságot, mikor is kiderült, hogy északon rengeteg elmebeteg fekete van, míg a déli feketék normálisak és egészségesek voltak – ezzel is bizonyítva, hogy mi jó nekik.3 Egyetlen nemzeti statisztika áttanulmányozása vagy felszínes, vagy túl terjedelmes volna. Arra azon-
86
Köz-amat√rök, titkos bürokraták
foglalták. Az épületeket nagy alapossággal osztályozták (cseréppel vagy náddal fedett, új vagy felújított, istálló, omladozó), összeírták az állatokat, földeket és utakat. Miért? Legtöbbször természetesen adóokokból, ezért osztályozták például az épületeket. Leibnizet is gyakran idézték: hogy felmérjék az állam erejét. S vajon mire jutna a számokkal az ellenség? Sokra, vélték, így egy 1733. január 2-án kelt rendelet megtiltotta lista publikálását. Államtitokká vált. Amennyiben van különbség a statisztikák hivatalos kezelésének módjában a tizenkilencedik és a tizennyolcadik század között, akkor az abban áll, hogy míg az utóbbi imádta publikálni az adatokat, az el√bbi rettegett a nyilvánosságra hozataltól. Ezt egy anekdotával szeretném illusztrálni. A. F. Busching, a termékeny szerkeszt√, földrajztudós és utazó számos más anyag mellett kiadott két folyóiratot, amely tele volt Németországról és a szomszédairól szóló adatokkal. Az egyik, „az új történelem és földrajztudomány lapja” 1762 és 1793 között folyamatosan jelent meg, míg a másik „heti hírekkel” 1773–1787 között.8 Mikor Busching segítséget kért Nagy Frigyest√l, hogy a királyi adminisztráció által már összegy∫jtött adatokat rendszerezhesse és megjelentethesse, a király azt válaszolta, hogy természetesen nem akadályozza meg Buschingot abban, hogy kiadjon bármit, amit tud. Ám a király és alkalmazottai a kisujjukat sem mozdítják azért, hogy bármihez is hozzájuthasson.9 Számos, Buschinghoz hasonló magánember foglalkozott azzal, hogy számok ezreit nyomtassa ki. Mindenekel√tt rájuk gondolt Goethe, amikor „a mi statisztikás korunk”-ról beszélt. A Goethéénél emlékezetünkben kevésbé meg√rzött útikönyvek mindent megszámoltak, amit tudtak. Itt van példaként Johann Bernoulli Brandenburgban, Poroszországban, Pomerániában, Oroszországban és Lengyelországban megtörtént kalandjainak leírása, nagyjából abból az id√b√l, amikor Goethe ismertebb útját tette meg. Arra gondolhatnánk, hogy egy Bernoulli bizalmatlanul viszonyult a számokhoz, de a legkevésbé sem. Bement egy szobába, mely tele volt régi mesterek képeivel, s nem a képek leírásához fogott, hanem el√kapta mér√szalagját, és megmérte a méretüket. Többet mondott el az olvasónak a képek (kétségtelenül meglep√) méreteir√l, mint arról, hogy mit ábrázoltak, vagy ki festette √ket.10 Minden helyi statisztikai kiadványról beszámolt, ahogy útján haladt. Csodálkozva vette tudomásul, hogy Varsóban senki sem tudta, hányan is laknak a városban, ám megnyugodott, mert nyomtatás közben még be tu-
Leibniz sok más elmélete, ez is a futurológia tárgykörébe tartozott, s azóta rutineljárássá változott. Leibniz mindezt egy 1700. augusztus 17-én kelt memorandumban fogalmazta meg. Frigyes herceg az egyesült Brandenburg és Poroszország királya akart lenni, s Leibniz támogatta az ügyét. Az érvelés leginkább a jöv√vel foglalkozik. A királyságnak m∫ködtethet√ egységnek kell lennie, s központjának kell a leger√sebb részének lennie. Az igazi er√ a lakosság nagysága, mert ahol sok ember van, ott a lakosság száma és termelékenysége fenntartható. Frigyes ellenfelei szerint az egyesült királyságban Poroszország csak egy kis részt képviselne, így az uralkodónak nem szabad porosznak lennie. Ez – állította Leibniz – tévedés. A porosz nyilvántartás szerint (melyet 1683-ban hoztak létre) az egész területen 65.400 ember született egy évben, míg Poroszországban 22.680. Ebb√l fakadóan Poroszország létfontosságú. Ezek után Leibniz harmincas szorzót használt, hogy kiszámolja Brandenburg-Poroszország lakosságát, mely így 1.962.000, vagyis majdnem kétmillió lett. Még a lakosokban oly gazdag Angliában is csupán öt és fél millió ember élt.6 Leibniz tanácsát 1700-ban írta. Brandenburg-Poroszországot a következ√ évben hozták létre – amint a porosz statisztika egy történésze írta – udvarral, ám állam nélkül.7 Statisztikai hivatal mindenesetre nem volt. A porosz összeírások csupán I. Frigyes Vilmos uralkodása idején, 1713–1740 között kezd√dtek, aki adminisztratív képességér√l és határozott militarizmusáról vált ismertté. Beosztottjainak azonban el√bb ki kellett találniok a számolás módját, minthogy a meglév√ adatok sokkal kevésbé voltak megbízhatók, mint ahogyan azt Leibniz retorikája fennhangon hirdette. Az újjászervezés lassan haladt, s a négy királyi város születési, halálozási és házasságkötési nyilvántartási rendszerének átalakításával kezd√dött. 1719ben az egész államra kiterjed√, ám félbeszakadt összeírás kezd√dött. Különböz√ összegezési rendszerekkel kísérleteztek, s az adatok összesítését 1723. március 3-án jelentették meg. 1730-ra az embereket az alábbi kilenc osztályba sorolták: földbirtokosok, asszonyok, fiú, illetve lánygyermekek; a háztartás további tagjai: utazók, földmunkások, szolgálók, fiatalok és cselédek. Az osztályozás fennmaradt, ám a részkategóriák egyre számosabbak lettek. A munkásokat 24 foglalkozási csoportba sorolták, a f√bb iparágaknak külön kategóriákat hozva létre: ruhakészít√k, anyagkészít√k, kalapkészít√k, harisnyakészít√k stb. A feldolgozott gyapjú mennyiségét táblázatba
87
Ian Hacking
a házasságkötés id√pontja el√rébb kerül, a születési arány emelkedik. Amennyiben kihagyjuk a hétéves háború id√szakát, amely id√szakra nincsenek statisztikai adatok, a jóslat igaznak bizonyult a poroszországi számokra Süssmilch könyvének els√ kiadásától egészen 1800-ig. Természetesen a modellnek számos korlátozó tényez√t kell bevezetnie, így elhanyagolható vagy kizárt be- és kivándorlást, valamint jelentéktelen fejl√dést a mez√gazdasági technológiában. Süssmilch a Michel Foucault által biopolitikának nevezett színpad számos szerepl√jének egyike volt, mely „egy teljes társadalmat vagy egész csoportot érint√ általános intézkedések, statisztikai felmérések és beavatkozások” révén m∫ködött.17 Ez párba állítható az anatomopolitikával, mely a testre összpontosított, „biológiai folyamatokra: reprodukcióra, születésre és halálra, a halál, a várható élettartam aktuális szintjeire”. Foucault mindezt „a fejl√dés két pólusának tartotta, amit kapcsolatok hálózata fon össze”. Az intézményes politika és a test összekapcsolása elfogadható, de az igazság az, hogy ezekben a szövegekben nem látom Foucault polarizációját igazolódni. Süssmilch statisztikai felmérései (a biopolitikai pólus) éppen a reprodukcióra, a születésre, halálozásra, élettartamra irányulnak (az anatomopolitikai pólus). Ám akárhogyan is értelmezzük Foucault polarizációját, a biopolitika a tizennyolcadik századtól vagy talán már korábban elszabadult a nyugati civilizációban. A biopolitika leghíresebb példája a malthusiánus vita. A vita jóval Malthus 1789-ben megjelentetett munkája el√tt kezd√dött, amint az a kötet alcíméb√l is kiderül: Megjegyzések Godwin, Condorcet urak és más szerz√k gondolataival kapcsolatban. Ünnepelt bizonyítása – mely szerint a termelés az aritmetika szabályai szerint, míg a lakosság a geometria szabálya szerint növekszik – egy tizenkilencedik századi meggy√z√dés alapjául szolgált. Következtetése az volt, hogy a szegényeknek, saját kockázatukra, kevesebb gyereket kell szülniök. Karl Pearson genetikai elmélete ugyanezt a gondolatot hangoztatta a huszadik század elején, természetesen nem azért, hogy segítsen a szegényeknek, hanem, hogy megmentse a gazdagokat. A biopolitika olyan kockázatcsomag, melyben két ellentétes széls√ség jelenik meg mint végzetes szörny∫ség (ma ez a nukleáris tél/üvegházhatás ellentéte).18 A „népesedési probléma” egyszerre jelöli más népek népességrobbanását, s a saját nemzet csökken√ születésszámait. A tizenkilencedik századi Franciaországban a saját nemzet a francia volt, a
dott illeszteni egy lábjegyzetet az adattal, minthogy Busching hetilapjának 1780. márciusi száma tisztázta a kérdést.11 A tizennyolcadik századi Németország legalaposabb statisztikai magánvállakozása J. P. Süssmilch Isteni rend cím∫ munkája volt. A munka a születések, halálozások és nemi arányok igen részletes elemzése, mely a szerz√ szerint a gondviselés m∫ködését tárta fel.12 Megdöbbent√ mélységben tanulmányozta az egyházközösségi nyilvántartásokat és más, korábban fel nem használt adatokat, az angol Graunt nyomdokában járva: „semmi másra nem volt szükség” egy ilyen elemzés elkészítéséhez, „mint egy Kolumbuszra, aki mindenki másnál tovább megy a régi és ismert adatok elemzésében. Ez a Kolumbusz Graunt volt.”13 Süssmilch plébános a természetes vallás legkiválóbb híve volt, aki abban hitt, hogy a földi rendezettség önmagában bizonyítja egy jótékony teremt√ létét.14 Ebben is az angolokat követte, minthogy a születési számok alkalmazása a természetes vallásban az angol politikai aritmetika egy bizarr fodulatával kezd√dött. 1710-ben John Arbuthnot a születés nemi arányainak állandóságával igazolta az isteni gondviselés létét. Több fiú születik, mint lány. Ez nem lehet a véletlen (például egyenl√ esélyek) m∫ve, hanem nyilván Isten rendezi így, hogy legyen férfi tartalék azok helyett a fiatalemberek helyett, akik a tengeren vagy háborúkban pusztulnak el.15 A tizennyolcadik század els√ felében e gondolatot a Boyle-el√adások terjesztették, melyek célja Isten létezésének igazolása volt m∫vei segítségével.16 Süssmilch demográfiai teológiája három kiadásban jelent meg, 1741-ben, 1747-ben, majd – posztumusz – 1775–76-ban. ◊rületes adathalmaz volt, mely templomi nyilvántartásokra és mortalitási statisztikákra támaszkodott. A második kiadás 1747-ben már királyi jóváhagyással bírt, a szerz√t pedig élete végén a Berlini Akadémia is tagjai közé választotta. A hatalmas könyvben sok moralizálás is szerepelt, a városi lakosság magasabb mortalitási arányait a több b∫nnek és nem a rosszabb higiéniai viszonyoknak tulajdonította. Ám a szöveg számos lakosság-menedzselési tanácsot is tartalmazott. A házassági arányokat és a házasodási id√pontot a megm∫velhet√ föld mennyiségével hozta összefüggésbe. Ennek pedig a gyermeknemzéshez volt köze. Váltakozó születési arányokat jósolt. Ahogy n√ a lakosság, úgy válik a föld kevésbé értékessé, ezért a házasodás id√pontja kitolódik, a születési arányok csökkennek. Ám id√vel munkaer√hiány lép fel, több a megm∫velhet√ föld,
88
Köz-amat√rök, titkos bürokraták
mások a németek és az angolok. Poroszországban a mások a zsidók voltak. Ma a mások a harmadik világ. A kés√ viktoriánus Angliában a mások a munkásosztály volt. A német biopolitika a hétéves háború, 1757–63 után kezd√dött. A téma a lakossághiány volt. A lakosság majd’ egyharmada elpusztult, teljes régiók váltak szinte teljesen kihalttá. Gyarmatosítást követeltek, hogy a megsemmisült szántóföldeket helyreállítsák. A porosz statisztika számos eleme ezzel az objektív szándékkal jött létre, majd Nagy Frigyes önérdek∫ adminisztrációjának stréberségével egészült ki. A megszámolt dolgok kategóriáinak felsorolása hét oldalt tett ki.19 Számos dolog „természetes” volt, elvárható egy olyan mez√gazdasági országtól, mint amilyen Poroszország volt. De voltak sajátos kategóriák is. El√ször is a lakosságot két alapvet√ osztályba sorolták: mindenki vagy civil volt, vagy a hadsereghez tartozott. A hadsereg tagjai közé nemcsak a katonák tartoztak, hanem hozzátartozóik s szolgáik is. A polgári lista a fenti kilenc csoportot tartalmazta, a katonai öt egységet. Az osztályozás tartósnak bizonyult. A porosz statisztikai hivatal által a tizenkilencedik század második felében kiadott kiváló évkönyveket olvasva el√ször ezzel a felosztással találkozunk. Hadsereg a jobb oldalon, civil a balon. Mindenki el√bb tartozott a hadsereghez vagy a polgári lakossághoz, mint hogy kiderült volna: férfi vagy n√, úr vagy szolga, katolikus vagy protestáns. Természetesen volt mindebben egy ki nem mondott racionalitás. Az embereket akkor, miként ma is, földrajzi hely szerint számolják. A civil lakosság állandó lakhelyen élt, míg a hadsereg tagjai állandó mozgásban voltak, laktanyákban éltek. A hadsereg és a civil lakosság a nemzeti topográfia különböz√ részét jelentette. Ám egész Európában a porosz hivatalos statisztika volt az egyetlen, mely a lakosság ilyen osztályozását fontosabbnak tekintette még a nemüknél is. A második újítás 1745-ben kezd√dött, vélhet√en a Süssmilch-könyvben felvetett problémákra adott válaszul. Megjelennek a bevándorlásra, kivándorlásra, nemzetiségre és fajra vonatkozó adatok. A lista civil oldalán a kilenc alapkategória alatt a vallonok, franciák, csehek, salzburgiak és a zsidók kategóriái szerepeltek. Noha Kelet-Poroszország is a királyság része volt, a lengyelek, litvánok, lettek nem szerepeltek a felsorolásban. Ennek oka részben az volt, hogy Kelet-Poroszországot másképp irányították, másrészt mert nem érintkezett közvetlenül Poroszországgal, így a két terület közötti migráció nehezebb volt, mint a nyugati területek között. A különböz√ migrá-
ciós kérdések fokozatosan merültek fel. A sziléziai városok 1750 utántól tartották nyilván a polgárok mozgását. A bevándorlókról már 1753-ban készültek nyilvántartások, de komolyan csak a rekonstrukciós id√szakban, 1763 után foglalkoztak vele. Az els√ nyilvántartás 1768-ban Mindenben készült, de hamarosan az egész birodalomban megtalálhatók voltak. A különböz√ kisebbségi kategóriák helyiek és esetlegesek voltak, a zsidók kivételével. ◊k 1745-ben már szerepelnek a nyilvántartásban, nem vallási kategóriaként. Hamarost a zsidó háztartásokról különálló és rendszeres felmérés készült. A teljes kimutatások, General-Judentabellen vagy Provinzial-JudenfamilieListen néven 1769 után a porosz számsorok részét képezték. A születés, házasság és halál adatain kívül a hivatalos statisztika nem volt nyilvános, kizárólag a király és tisztvisel√i tekinthettek bele. Természetesen számos kereskedelmi nyilvántartás is készült, ám ezek is az emberek megszámolásának rendszerét követték.20 E felmérések szorgalmas amat√rök – mint Süssmilch és Busching – munkájával párhuzamosan készültek. A harmadik terület az „egyetemi statisztika” volt, ahonnan vélhet√en vizsgálatunk tárgyának neve is származik. Bizonytalan (és lényegtelen), hogy az „egyetemi statisztika” hagyománya milyen messzire nyúlik vissza. Herman Conringról, a jénai egyetem híres politika és földrajz professzoráról és Leibniz levelez√társáról e témakörben azt állítják, hogy lebilincsel√ el√adásokat tartott a különböz√ nemzetek gazdasági állapotáról, és gyakran √t nevezik az egyetemi statisztika megalapítójának. El√adása a notitia statuum Germaniae címet viselte. Utódja Jénában, B. G. Struve a statu regni germanici-ról tartott el√adást, majd az √ el√adásának címe is notitia statuum Germaniae lett. Ugyanezen az egyetemen Martin Schmitzel 1725ben Collegium politico-statisticum-ot tartott.21 Statisztika szavunkat természetesen nem ezen német professzorok találták ki, s vélhet√en inkább itáliai, mint német eredet∫. De bizonyosan egy göttingeni professzor volt az, aki a „Statistik” szót jelen használatához kötötte. Gottfried Achenwall meghatározásában a statisztika „az állam számára fontos adatok” gy∫jteménye volt.22 Katedrájának örököse a statisztikát úgy határozta meg, hogy a „történelem folyamatos statisztika, a statisztika az állandó történelem”. A göttingeni statisztikusok meglehet√sen pozitivisták voltak: „Szigorú értelemben a statisztikusoktól adatokat várnak, nem felel√sek azok okainak és következmé-
89
Ian Hacking
dolog nem sok érdekességet rejtett a név e különös megváltozásán túl, mely sokszor zavarta meg a statisztika m∫vel√it”.26 Westergaard úgy vélte, hogy Achenwall aligha marad meg emlékezetünkben, ha nem institucionálta volna a statisztika szót, amelyet mi ma kifejezetten számközpontú és nem achenwalli értelemben használunk. Meglehet, e vélemény alábecsüli az egyetemi statisztikusokat. Példának okáért Ausztriában csak 1829ben alakult meg, porosz modell szerint, a statisztikai hivatal. Ez a számadatok összeállítására létrejött szisztematikus bürokrácia volt. S kiket alkalmaztak? A munkatársakat egyenesen az egyetemr√l válogatták, ahol még mindig a régi stílusú egyetemi statisztikát tanították. E tárgy szerepelt hat ausztriai egyetem tananyagában, Innsbruckban, Paduában, Pesten, Prágában, Velencében és Bécsben. Szintén tanították számos f√iskolán és gimnáziumban. Helyesen vagy helytelenül, az ausztriai tisztvisel√k tanáraikról és diákról nem gondolták, hogy valami, a statisztikai hivatal dolgától jelent√sen különböz√ tevékenységet végeztek volna. Az osztrák példa a bürokrácia-történet objektív eleme. Egy másik, impresszionisztikusabb szinten úgy t∫nik, hogy a porosz statisztikai bürokrácia a régi egyetemi statisztikusok hagyományát követte. Igen, számokat jelentettek meg, ám leírásokkal együtt. Jelent√s ellenállás volt a statisztikai jog francia elméleti fogalmaival szemben. A porosz nyilvántartások Achenwall és Scholzer táblázataihoz hasonlítottak, szavak helyett számokkal. A bürokratikus hatékonyságot matematikai naivitással ötvözték. A porosz hivatal éppúgy az egyetemi statisztikusok örököse volt, mint amennyit Nagy Frigyes minisztériumainak adminisztratív tapasztalatából és a számok amat√reinek seregét√l tanult. Mégis a számok amat√rei keltették fel leginkább az olyan irodalmi utazók, mint Goethe és Bernoulli érdekl√dését. Az útikönyvek lépten-nyomon helyi, Buschingénál jóval jelentéktelenebb kiadványokra hivatkoztak, melyek tömve voltak az angliainál és franciaországinál nagyságrenddel jelent√sebb indiszkriminatív lelkesültség el√állította számsorokkal. A politika és a közügyek iránt nyitott utazók szintén tanulhattak bel√le. Az angol úriembereknél senki sem utazta be szorgalmasabban a kontinenst. Arthur Young európai utazásai és a mez√gazdasági reformban betöltött szerepe jól ismert. Ám az ilyen utazók nem csupán mez√gazdasági technikát importáltak. Mint a második mottóból látszik, a statisztika iránti lelkesedésre is szert tettek. Maga a szó az
nyeinek magyarázatáért. Mégis, számos esetben szólni kell a következményekr√l, hogy megmutathatóvá váljék: az adat statisztikailag fontos. S√t, munkája teljesen szárazzá válik, ha nem ad neki némi életet és érdekességet azáltal, hogy bizonyos pontokon történelmet, okokat és következményeket illeszt a számok közé.”23 Ezen emberek munkája ritkán volt kvantitatív. Szemben álltak a Süssmilch-féle számdarálással. Így √k azt a számellenes, átlagolásellenes hagyományt képviselték, amely id√r√l id√re felbukkan történetünkben. Hatalmas, kinyitható táblázatokat készítettek, ám (például) inkább az éghajlat leírását olvashatjuk benne, mint felh√ség-gyakorisági adatokat. Ennek ellenére véleményem szerint jelent√s közösség van az egyetemi statisztikusok történeti-politikai-gazdasági-topográfiai-meteorológiai-katonai felmérései és Busching két folyóiratának tartalma között. Busching teljesen számorientált volt – a mi értelmünkben statisztikai –, ám a fed√lapokon történész-földrajztudósnak nevezte magát, vagyis achenwalli értelemben vett statisztikusnak. A német kultúrának szüksége van fogalmak és tárgyak definiálására. Választ kell kapni az olyan kérdésekre, mint: Vajon X (objektív) tudomány-e? Így, kérdezhetjük, tudomány-e a statisztika? Amennyiben igen, milyen tudomány, melyek a fogalmai, mi a tárgya? „A statisztikának máig 62 meghatározása ismert. Az enyém lesz a 63-ik” – írta Gustav Rumelin 1863-ban.24 Rumelin a württembergi statisztikai hivatal igazgatója volt, politológus és √s-malthusiánus. Fogalmam sincs, melyik 62 meghatározásra gondolt, én magam csak a német irodalom alapján 1863-ig kétszer ennyit mondanék. Ám már megindult a filozófiatanárok által helyesnek tartott gondolkodás: különböztess meg! Kétféle tudomány van. Az egyik leíró és nem számszer∫, ilyen az egyetemi statisztikusok munkája. Léteznek ugyanakkor az angol politikai aritmetika hagyományát folytatók, Németországban els√ként ilyen Süssmilch munkája volt. C. G. A. Knies 1850-es Statistik als selbständige Wissenschaft-ja e gondolatot vitte tovább, azt állítva, hogy noha a „statisztika” szó Achenwallnak köszönhet√, valójában a politikai aritmetikusok számközpontú munkáira kell használni.25 Így azt kell mondanunk, hogy Achenwall nem Statistik-ot m∫velt, munkásságát nevezzük – mint tette azt Knies – Staatskundé-nak. Mire jó mindez? Csupán szójátéknak t∫nik. A statiszika szó e balladáját ironikusan feldolgozó Harald Westergaard arra a következtetésre jutott, hogy „a
90
Köz-amat√rök, titkos bürokraták
angol nyelvbe az egyik legjelent√sebb skóciai mez√gazdasági reformer, Sir John Sinclair révén került. ◊ volt a 21 kötetes Skócia statisztikai összegzése cím∫ hatalmas munka szerz√-szerkeszt√je, mely alapos kérd√ívekre adott kimerít√ válaszok eredményeként állt össze. A válaszolók a skót egyház 938 egyházközösségének plébánosai voltak.27 Sinclair németországi útja után kezdett hozzá e vállalkozáshoz. Németországi tapasztalatait azonban máshol is hasznosította. Íme egy lakonikus naplóbejegyzés a londoni helyzetr√l:
„1793 augusztus 20.: George farmer otthagyta a betakarítást, és eljött a városba, nem azért, hogy tátott szájjal nézze a látványt, hanem, hogy fontos helyeken hallassa a hangját. A skót földesúr Sir John Sinclair és más jelent√s földbirtokosok meggy√zték Mr. Pittet, hogy alakítsa meg a Mez√gazdasági Bizottságot. Titkárának Arthur Youngot, a Mez√gazdasági Annales szerz√jét nevezték ki. […] Els√ dolga, mint hallom, az lesz, hogy összegy∫jtse az ország mez√gazdasági statisztikáját, az egyházközösségek által adott válaszok segítségével.”28
Jegyzetek
1 Goethe az itáliai út kezdetén. Sir John Sinclair Skócia statisztikai vizsgálatának végén. Goethe és Sinclair szinte pontosan egy id√ben utaztak. J. W. Goethe: „Utazás Itáliában”, In: Goethe: Önéletrajzi írások, Európa, Budapest, 1984. 79. o.; J. Sinclair: A Statistical Account of Scotland, Edinburgh, 1791–99, 20. o. 2 E rögeszme következményeire l.: Robert A. Nye: Crime, Madness and Politics in Modern France: The Medical Concept of National Decline, Princeton, 1984. 3 Vö.: Gerald N. Grob: Edward Jarvis and the Medical World of Nineteenthcentury America, Knoxville, 1978. 4 W. Petty (szerk.): The Petty Papers, Marquis of Landsdowne, London, 1927, 1, 171. o. 5 O. Klopp (szerk.): Die Werke von Leibniz, 11 kötet, Hanover, 1864–68., 5, 303–315. o. 6 Otto Behre: Über de Anteil germanischer Völker an der Entwicklung der Statistik, Allgemeine Statistisches Archiv 7 (1907), 75. o. 7 Otto Behre: Geschichte der Statistik in Brandenburg-Preussen bis zur Gründung des königlich Statistisches Bureaus, Berlin, 1905. 8 Magazin für die neue Historie und Geographie (23 köt. 1762–93); Wochentlich Nachrichten (1773–87). Az amat√rök és kiadványaik részletes elemzésére l.: W. Schöne: Zeitungswesen und Statistik: Eine Untersuchung über den Einfluss des periodischen Presse auf die Entstehung und Entwicklung der staatswissenschaftlichen Literature, speziell der Statistik, Jena, 1924. 9 C. G. A. Knies: Die Statistik als selbständige Wissenschaft: zur Lösung des Wirrfals in der Theories und Praxis dieser Wissenschaft, Kassel, 1850. 3. o. 10 Johann Bernoulli: Reisen durch Brandenburg, Pommern, Preussen, Curland, Russland und Pohlen, 4 köt. Leipzig, 1779–80, 2, 197. o. 11 Ibid., 4, 86. o. 12 J. P. Süssmilch: Die göttliche Ordnung in der Veranderung des menschlichen Geschlechts aus der Geburt, dem Tode und der Fortpflanzung desselben erwiesen, Berlin, 1741. 13 Ibid., 18. o. 14 1766-ban Süssmilch közzétett egy kötetet, mely azt kísérelte meg bebizonyítani, „hogy az els√ nyelv nem az embert√l, hanem épp ellenkez√leg, magától a teremt√t√l származott”. Noam Chomsky elkötelezettségével érvelt amellett, hogy az emberek nem hozhatnak létre nyelvet a semmib√l, ahogyan meg sem tanulhatják azt azáltal, hogy empirikusan igyekeznek általános szabályokat alkotni a szüleikt√l tanult szavak alapján. A nyelvi kompetencia bels√ adottság, Isten ajándéka. E feltevés olyannyira meglep√ volt, hogy a Berlini Akadémia 1769-ben meghirdetett esszédíját a nyelv isteni eredetének témájában t∫zte ki. A tizenkilenc pályázóból csupán a gy√ztesre emlékszünk: J. G. Herderre. Az √ esszéje a nyelv társadalmi-kulturális jelenségként való új német nyelvfelfogás kifejtése. A kimondott szavak nem „mentális diskurzust” jelentenek, amint azt Hobbes gondolta. A nyelv alapvet√en nyilvános. Noha Herder sokat köszönhetett mentorának, J. G. Hamann-nak, és nézetei sikerének az oka inkább követ√jének, Wilhelm Humboldtnak volt köszönhet√, a Süssmilch-kötetre írt
válasz esszé jelent√s változást jelöl az európai gondolkodásban: míg korábban a nyelvet mentális diskurzusként alapvet√en az agy részének tartották, az fokozatosan közösségivé és nyilvánossá vált. J.P. Süssmilch: Versuch eines Beweis dass die erste Sprache ihren Ursprung nicht von Menschen, sonder allein vom Schöpfer erhalten habe, Berlin, 1766. E munka hatására lásd: Bruce Kieffer: Herder’s Treatment of Süssmilch, The Germanic Review 53 (1978), 96–295. o. 15 E kérdés tárgyalását l.: Hacking: The Emergence of Probability, 166–171. o. 16 William Derham: Psycho-Theology: or a demonstration of the Attributes of God from His works of Creation, London, 1713. 17 Michel Foucault: The History of Sexuality, New York, 138. o. 18 E kifejezést (risk portfolio – kockázatcsomag) Mary Douglas and Aaron Wildavsky: Risk and Culture: An Essay on the Selection of Environmental Dangers, Berkeley, 1982 cím∫ munkája nyomán használom. 19 Richard Boeckh: Die geschichtliche Entwicklung der amtlichen Statistik des preussichen Staates: Eine Festgabe für den internationalen statistichen Congress in Berlin, Berlin, 1863. 20 Bibliográfiára l.: W. Sache: Bibliographie zur preussischen Gewerbestatistik 1750–1850, Göttingen, 1981. 21 Behre: Über de Anteil germanischer Völker, 77. o. M. Schmeitzel könyve és el√adáskivonata: Einleitung zur Staatswissenschaft, Halle, 1732. 22 E korszak részletes történetére 1835-ig l.: Vincenz John: Geschichte der Statistik: Ein Quellemassiges Handbuch für den akademischen Gebrauch wie für den Selbsunterricht, Stuttgart, 1884, 1. o. 23 A. L. Schlozer: Saats-Gelehrtheit nach ihren Haupt-Theilen, im Auszug und Zussamenhang, 2. rész Allgeimeine Statistik, 1. o.; Theorie der Statistik: Nebst Ideen über das Studium der Politik überhaupt, Göttingen, 1804, 47. o. 24 G. Rumelin: Statistik, Tübiger Zeitschrift für Staatswissenschaft 4 (1863), 645. o. 25 Vö.: 10. jegyzet. 26 H. Westergaard: Contributions to the History of Statistics, London, 1932, 14. o. 27 Sinclair: Statistical Account, 16–18. o. Az Összegzés számos, ma is statisztikainak tartott adatot szolgáltat, mint az életkori tagoltság, várható élettartam, teljes lakossági becslés és annak változása. Számos ismeret szerezhet√ különböz√ szokásokról, mint például az, hogy Inveresk halászfalu halászainak feleségei 100 kilós, hátukon hordott kosarakban szállítják a halat az edinburgh-i piacra, öt mérföldet gyakran egy óránál rövidebb id√ alatt téve meg. Olyan asszonyok, akik vezet√ szerepet játszanak családjukban és a közösségben, sokat káromkodnak, ám plébánosuk szerint ritkán esnek b∫nbe, vasárnaponként golfoznak és futballmérk√zéseket tartanak a házas és a nem házas asszonyok közül, melyb√l kivétel nélkül az el√bbiek kerülnek ki gy√ztesen. 28 Ernest Gray (szerk.): Man Midwife: The Further Experiences of John Knyveton, M. D. Late Surgeon in the British Fleet, During the Years 1763–1809, London, 1946, 135. o.
91
