Mivel a pintéri 2 hetes rendrakás ideje már hatványozottan lejárt, sőt a hírekben egyre többet hallani fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűncselekményeket, lopásokat, rablásokat, késeléseket, emberrablásokat, ezért gondoltam, összedobok egy kis általános önvédelmi kiskátét, ha már egy emberen segítettem rajta, akkor hasznos is volt. Próbáljuk meg elkerülni a veszélyes helyzeteket! Figyeljünk a környezetünkre, és próbáljunk meg időben reagálni! Előzzük meg a bajt! Tegyük mindennapi készséggé az önvédelmi tanácsokat. Sajnos egy olyan világban élünk, ahol legtöbbször csak magunkra számíthatunk. A bűnözők egyre durvábbak, agresszívebbek, merészebbek. Az illetékesektől pedig nem adják annak jelét, hogy foglalkoznának a közbiztonsággal, és az emberek védelmével. A törvények sok esetben kötik a kezünket, ezért nem adott minden lehetőség, hogy (érdemben) megvédhessük magunkat. Egyre több tragikus esetről olvasni/hallani, mégsem tesz senki semmit. Ezért az tanácsolom nektek, hogy vigyázzatok magatokra, mert más nem fog megvédeni titeket! Kerüljétek a veszélyes helyzeteket, figyeljetek oda a környezetetekre! Tudatosan készüljetek egy esetleges támadásra! Igen nagy fába vágtam a fejszémet. Egyfelől azért, mert számos területet érint a téma, önvédelemre ugyanúgy szükség lehet az utcán, mint szórakozóhelyen, tömegközlekedésen, stb., vagyis sokféle élethelyzetet kell egyidejűleg szem előtt tartani. Másfelől azért összetett a feladat, mert olyan írást szerettem volna, amely nem a szokásos “nesze semmi, fogd meg jól“ típusú tanácsokkal látja el az olvasót. Az interneten végzett kutatómunka eredményeképpen ugyanis elmondható, hogy az ilyen témájú írások zöme blőd és sokszor alkalmazhatatlan tippeket tartalmaz (Például a “Ha egyedül és gyalog vagyunk, kerüljük a sötét utcákon történő közlekedést.” típusú tanács egyértelmű és jogos, de ugyan mi mást tehetnénk, ha erre vezet az utunk, vagy épp ilyen helyen lakunk?). A témát tehát igyekeztem gyakorlatiasan megközelíteni és ténylegesen alkalmazhatóan megfogalmazni. Ugyancsak célom volt, hogy egy laikusok (értsd: önvédelemmel, harcművészettel, küzdősporttal egyáltalán nem foglalkozók) számára érthető és használható tippeket tartalmazó írás legyen. A teljesség kedvéért természetesen egyértelmű vagy banálisnak tűnő tanácsok is szerepelnek az írásban. Ugyancsak előfordul néhány tipp, amely nem közvetlenül kapcsolódik önvédelmi jellegű szituációkhoz, mégis jellege miatt ide sorolható.
I. Hogyan előzzünk meg egy támadást? 1. Nagyobb biztonságot ad, ha többen vagytok? Sokan gondolják úgy, hogy amennyiben az ember többedmagával lép az utcára, tehát minimum ketten vannak, ez máris elegendő ahhoz, hogy a biztonságuk biztosítva legyen. Tipikus hiba, hogy erre hivatkozva hagyja valaki otthon gáz-riasztó fegyverét, vagy egyéb, önvédelem céljából viselt eszközét. Mondván, „úgyis többen leszünk”. Ez egy általános, tudat alatti folyamattal magyarázható, mikor az emberben egy téves biztonságérzet jön létre. Az a probléma ezzel, hogy az esetek többségében, mondjuk egy 2 fős társaságot ért támadás alkalmával mind a két fél, a másikra hagyatkozik, úgy szólván „rábízza a helyzetet a másikra". Ebből következik a stratégia teljes hiánya, ziláltság, zavartság… magyarán a támadó ilyenkor nem számíthat komoly ellenállásra. Sok esetben viszont a támadó fel van erre készülve, és direkt 2 fős társaságra ront rá egyedül. Gyakori jelenség, és az elkövető szempontjából igen hatékonynak mondható. Szakítani kell ezzel a felfogással! Akárhová, akárkivel megyünk, mindig számítsunk rá, hogy érhet minket támadás. Amennyiben valamilyen szinten társunk is felkészültnek mondható önvédelmileg, akkor illik neki is tudnia, mi a teendő egy támadás esetén. Ha nincsen egy előre deklarált stratégia támadás esetére, olyankor egy nagyon egyszerű sorrendet kell felállítani. A sorrend alatt azt értem, hogy melyik lesz az a személy, aki megindítja a támadás elhárítását. Ez természetes történhet több féle úton is, adott esetben csak párbeszédet kell folytatni, adott esetben pedig fizikai elhárítást véghezvinni. A lényeg, hogy legyen egy „vezető” a társaságban, aki vezényli az egész önvédelmi metódust. Ez 2 fő esetén egyszerűen jelezhető a másiknak, akár egy mozdulattal, akár egy szóval. A másik személynek pedig az a dolga, hogy egészen addig ne lépjen be a szituációba, amíg az feltétlenül nem szükséges. Ez a rangsor természetesen nem jelenti feltétlenül azt, hogy valamelyik személy képzettebb. Lehet két egyforma képzettségű és felszereltségű ember is, a sorrend elsősorban a rendezettséget szolgálja, így megelőzendő a fejetlenséget, kapkodást. Egy ember, egyedül határozottabban tud fellépni valakivel szemben, mintha folyamatosan egyeztetnie kéne társával, a helyzet megoldását illetően. A vezető felelőssége Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban vezetőnek nevezem azt a személyt, aki az önvédelmi szituációban, mint elsődleges elhárító személy, (v. elsődleges kapcsolattartó) vesz részt. Ezt a modellt, amit előbb felvázoltam minden helyzetre lehet alkalmazni. Ezt követően azonban van egy elágazás:
A másik személy (v. személyek) képes belépni az elhárítás folyamatába. Csak és kizárólag megfigyelőként képes részt venni.
Az első variáció tipikusan az a helyzet, amikor például 2 férfi alkotja a társaságot, ilyenkor okkal feltételezzük, hogy a második résztvevő is képes beavatkozni a szituációba oldalunkon. Ez adódhat fizikai képességeiből és adódhat szellemi felkészültségéből, felszereltségéből is. Helyzete válogatja, éppen melyikre van szükség. De a lényeg, hogy segíteni tud. Ez a lehető legjobb eset, mert akár egy rögtönzött stratégiával, de máris két felkészült ember áll szemben a támadóval vagy támadókkal. Ilyenkor mondhatjuk, hogy kettő az x ellen. A másik variáció értelemszerűen a kevésbé kedvező, amikor a társ képtelen beavatkozni az elhárítás folyamatába. A példánál maradva, általában a vezető mellett levő hölgy kísérő. Jellemzően ez a legnehezebb helyzet, ugyanis a felelősség óriási, és egyedül kell elbánni ki tudja hány támadóval úgy, hogy közben sem nekünk, sem pedig társunknak nem esik bántódása. Adódik ilyenkor két lehetőség. A legjobb, hogyha a partnerünket is felkészítjük minden eshetőségre. Faragjunk belőle egy talpraesett, önvédelemre kész „harcost” aki ha kell, kész megvédeni saját magát. Ezzel máris át lehet kerülni az első kategóriába. Az alternatív lehetőség, hogy a partner mindent megtesz annak érdekében, hogy a vezető személyt ne hátráltassa. Nem kerül elé, nem kerül egy esetleges tűzvonalba, nem szól bele a kialakuló párbeszédbe, nem keresi a bajt, stb. A másik nagyon fontos, hogy ennek ellenére a vezető mellett marad, hogy ezzel saját testi épségét is óvja. Természetesen a vezető nem kizárólagosan férfi, adott esetben egy nő vagy akár fiatal lány is lehet. Az önvédelmet helyesen megtanulni és alkalmazni nem olyan nehéz. Ész kell hozzá, megfontoltság és kitartás.
2. Mik a támadásra utaló jelek? Ezek nagy része ösztönösen értelmezhető, mint például az agresszív viselkedés, a kiabálás, mutogatás, a széles, támadó jellegű gesztusok. Fontos figyelni a testtartásra! A testbeszéd sok mindent elárul: ha a csípő körül matat, valószínű, hogy fegyver után nyúlkál a támadó. Mindig figyeljünk a veszélyes emberek kezére! Baj, ha nem látjuk a kézfejét/ujjait (például, ha maga mellett lógatja a kezét, de nem látod, hogy nyitva vannak az ujjai, akkor lehet, hogy egy kés van nála, fordított tartásban, az alkarjához szorítva). A cserkésző tekintet, a leendő áldozat tekintetének elkapása szintén árulkodó jel lehet.Ha valaki egy éles szituációban
sűrűn tekinget körbe, akkor az valószínűleg támadni fog, és ilyenkor nézi, hogy nincs-e tanú, rendőr a közelben.Nagyon fontos, hogy figyeljünk a környezetünkre, ha egy „gyanús, veszélyes elemekből álló társaság” sűrűn tekinget felén, és sugdolóznak, az nem jó! Ilyenkor igyekezzünk minél előbb biztonságos helyre kerülni! 3. Milyen fajta támadások érhetnek minket? A betámadások is több fajtája van. Létezik olyan, amire érdemben nem lehet felkészülni; ez hirtelen jön, minden előjel nélkül. Ilyenkor a támadó azért támad, hogy elvegyen valamit, és fel van arra készülve, hogy bármit megtegyen azért, hogy elérje a célját. Nem fenyeget, nem alkudozik, nem kér, nem beszél, hanem egyből támad. A támadás ilyenkor brutális, és célratörő.Van, hogy a közvetlen betámadást kötekedés előzi meg. Általában ez csak a balhé, a verés miatt van. Egyesek így mutatják ki a hatalmukat. Jó bulinak tartják, ha összeverhetik az embert. Persze, sokszor ezt valamilyen "nyomós" indokkal teszik: „Mit nézel g**i?!”. Esetleg azért is kerülhetünk ilyen helyzetbe, mert „nem tetszik a pofánk” egy agresszív, kötekedő veszélyes elemnek. Sokszor brahiból is összeverik, kifosztják az embert. Elterjedt támadási forma még a haverkodós betámadás. Ilyenkor mintegy jópofázva körül állják a kiszemeltet (az áldozatot) és megpróbálnak vele haverkodni: cigit kérnek, megkérdezik, hogy mennyi az idő stb. Aztán, miután kellően elaltatták az áldozat gyanúját, vagy már nem tud annyi felé figyelni a kiszemelt, akkor egyszer csak támadnak. Az ilyen elbeszélgetések alatt kipuhatolják, hogy a célpont mennyire veszélyes ellenfél, mi van nála, amit érdemes elvenni tőle. Ennél a macskaegérjátéknál nagyon nagy szükségünk van a lélekjelenlétre, az önuralomra, és a pánik kezelésre. Ilyenkor tudja az áldozat, hogy baj van, de nincs olyan helyzetben, hogy (vissza)támadjon, elfusson; csak sodródik az árral. Ilyenkor érezni, hogy itt lesz valami, de még nem tudni, hogy zsákban, vagy lábon ér haza az ember. Nagyon nyomasztó érzés. Az ilyen esetekben nagyon nehéz úgy készenlétbe helyezni az önvédelmi eszközünket, hogy az ne legyen feltűnő. Ha meglátják, hogy mire készülünk, akkor vagy egyből támadnak, vagy először még terelnek egy kicsit szóban, hogy utána legitimen mehessenek nekünk („Le akart fújni a ge*, ezért megszúrtam.”). Az ehhez hasonló eseteknél előfordulhat, hogy ártatlannak tűnő cselekedetekkel lopják a távolságot, és mire észbe kapunk máris ütőtávolságban vagyunk. Ha teszünk ez ellen, akkor azzal kiprovokálhatjuk a támadást („Mi van baz’meg, félsz?! Hallod, figyejed má’, fosik a g**i! Mitől félsz?!”). 4. Mi teendő a tömegközlekedése eszközökön a támadás elkerülése érdekében? Ezt felosztanám 2 részre, mert különböző helyzetek: a.) Vonat: Hátrányok: Egy zárt kocsiban, egy zárt térben, ahol a menekülési esélyeink egyenlők a nullával, a helyzetünk nyugodtan nevezhető aggasztónak. Nem beszélve arról, hogy adott esetben a vonat tele van utasokkal, mely a biztonságunkat nem feltétlenül garantálja, ellenben egy elhárítás folyamán azt is figyelembe kell majd venni, hogy a többi utas esetlegesen milyen sérülést szenvedhet el. Nos, ez egy zárt térben egészen máshogy működik, mivel olyan eszközök, mint például a gáz-riasztó fegyver, vagy a FOG szórófejes gázspray, gyakorlatilag ez esetben használhatatlanok. Gondoljunk csak bele, mi történne, hogyha „eldurrantanánk” egy 120-as peppert a zárt kocsiban. Gyakorlatilag egy rögtönzött gázkamrát hoznánk vele létre, ahol mindenki fuldoklana, beleértve minket is. A másik probléma a szűk hely. Tudjuk jól, hogy a cigányok előszeretettel használják a körbeülős módszert, ami a mozgásterünket gyakorlatilag adott pillanatban nullára redukálja. A hátrányokat még sorolhatnám tízesével, de annyi biztos, hogy egy vonat önvédelmi szempontból teljesen más dimenzió és teljesen más stratégiát igényel, mint az általában elgondolt lehetőségek. Nem azt mondom, hogy az eszközhasználat teljes mértékben kizárva, de a lehetőségek palettáját szélesítsük ki, amennyire csak lehet. Lehetőségek: Alapvetően a vasúti kocsikban kétféle elrendezés fedezhető fel. Egyik esetben az egész személykocsi egybe van nyitva, a másik esetben pedig 8 személyes fülkékre van felosztva a tér. Mind a két elrendezés, külön haditervet igényel. Kezdeném a zárt fülkés elrendezéssel, a végén pedig levonom majd a megfelelő következtetéseket. Tehát, amikor arra kerül a sor, hogy az ember felszáll a vonatra, helyet keres magának, be-benéz az egyes fülkék ablakán, hogy merre talál helyet, lehetőleg szellősen, akkor az elsődleges szempontként a biztonságot kell figyelembe vennünk. Fiatalabbaknak, főleg lányoknak azt szoktam javasolni, hogy mindig olyan helyre üljenek be, ahol ülnek mások is, lehetőleg minél többen. Igyekezzenek olyan helyre ülni, ahol vegyesen középkorú nők/férfiak is találhatóak, ez az összeállítás rendelkezik ugyanis a legkisebb kockázattal. A legnagyobb veszélyben az iskolások és az idősek vannak. Tehát ha védtelen emberek közé ülünk be, ne reméljük, hogy pusztán a jelenlétük elég lesz arra, hogy biztonságban legyünk. A cigányok gyakran rabolnak végig, tömött kabinokat is!Első lépésben egy fiatal lány ennél többet nem tehet. Azt semmiképpen nem javaslom, hogy egyedül üljön be egy kabinba. A következő lépés: gázspray a kézbe! Aki vonattal jár, hordjon magánál JET szórófejes gázsprayt (is)! Amennyiben ezt tesszük, és emellett minden rezzenésre odafigyelünk, gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy felkészültünk a támadásra, amennyiben az bekövetkezik. Egy másik szemlélet szerint, nagyobb felkészülés esetén jobbak az esélyeink akkor, hogyha teljes mértékben egyedül utazunk a kabinban, mivel könnyebben védhető. Lehet, hogy érdekesen hangzik, de egy felkészült önvédekező számára a legideálisabb körülmény, hogyha egyedül tartózkodik a kabinban, sőt este, sötétben még jobbak az esélyei! Ilyenkor csak magunkra és a támadóra kell figyelni, semmi másra. Mindig azt kell megítélni, hogy ránk nézve mi lehet veszéllyel és mi az, ami épp ellenkezőleg, elhárítja a veszélyt. A sötét pedig abban lehet segítségünkre, hogy „láthatatlanná” tesz bennünket olyannyira, hogy az esetlegesen bepróbálkozni készülő támadónak nem tűnik fel a kezünkben a gázspray, vagy a gáz-riasztó fegyver, esetleg az ütésre kész, ökölbe szorított kezünk. Ilyenkor, meg az utcán is(erről később) elég hatásos dolog megszólalni valami kevésbé ismert idegen nyelven(a nyugatiakat, mint az angol, német stb, felejtsd el, mert akkor ottani túristának néznek, és még jobban rádszállnak, mert azt hiszik sok pénzed van), ajánlott például a román, ukrán, orosz, szerb, vagy valami egyéb szláv, vagy balkáni nyelv, mert ez elég jól kizökkenti a buta cigányt a rablási tervéből, és ha szerencséd van még ott is hagynak. b). Busz, villamos, troli: A városi közlekedés elsősorban abban különbözik a távolságitól, hogy az utascsere gyakoribb, illetve nagyobb embertömegek mozognak egy-egy megállás alkalmával az adott járművön. Ez azzal jár, hogy éberebben kell figyelni az utazóközönséget, mivel bármikor felszállhat egy potenciális támadó, illetve bármikor bárki potenciális támadóvá válhat. Tehát, tömören összefoglalva itt is ugyan az a lényeg, mint a vonatok esetében, hogy a légteret, amiben utazunk kontroll alatt tudjuk tartani. Buszokon jellemzően két olyan pozíció van, amely stratégiailag előnyös lehet számunkra. Csuklós buszok esetében ez a jármű csukló része. Itt érdemes párhuzamosan – háttal az oldalfalnak – állni, így könnyedén beláthatjuk a busz hátsó és elülső részét is. A másik előnye a forgó résznek, hogy nagy a terület, ergo könnyen védhető, valamint az ajtó (vésznyitó, vészjelző) könnyen és gyorsan elérhető, illetve, az utascsere alatt, nem kell a helyünkről elmozdulni.A másik ilyen stratégiai pont az a rész, ami a babakocsik számára van kialakítva. Régebbi Ikarus buszoknál ez leghátul található, míg újabb buszok esetében, ez a középső
ajtóval egybeeső rész. A lényeg, hogy minél nagyobb helyünk legyen, minél közelebb legyünk az ajtóhoz, valamint, hogy minél egyszerűbben belássuk a teljes teret. Villamosok esetében már kissé nehezebb dolgunk akad, mivel a teljes tér belátása gyakorlatilag lehetetlen, főleg egy Combino esetén. Így a helyezkedésnél törekedjünk arra, hogy le- és felszállás során egyáltalán ne kelljen a pozíciónkból elmozdulni, valamint igyekezzünk ajtó közelben maradni, tehát például a kocsi vége itt is megfelelő hely lehet. Combino villamoson javaslom szintén a forgó részt. Egy általános szabály buszok, villamosok esetén: ha lehet, semmiképpen ne üljünk le! Ezzel akadályozzuk a gyors helyváltoztatási képességünket, valamint kiszolgáltatottá válhatunk. Összefoglalás: Igyekeztem kivesézni mindent, ami önvédelmi szempontból fontos lehet egy utazás során. Leginkább arra próbáltam rávilágítani, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy megelőzzünk egy támadást, illetve ha már bekövetkezett, hogyan növelhetjük esélyeinket. Mint már említettem, egy zárt, mozgó tér teljesen más világ önvédelmi szempontból, mint egy utcai szituáció, így más szemléletmódot, gondolkodást igényel. Nagy szükség van a kreativitásra, ötletességre, főleg ezekre kívántam a hangsúlyt fektetni. Természetesen a későbbi bejegyzéseimben fogok olyan elhárítási módszereket bemutatni, amik zárt térben is jól működhetnek, de ez már közelebb áll a puszta kezes önvédelemhez, ami viszont kisebb közönséget érint. 5). Mi a teendő gyalog, hazafelé? Sokkal, de sokkal gyakrabban lesznek emberek utcai támadások áldozatai. Megfigyelhető a legkülönbözőbb beszámolók alapján, hogy az utcai támadásokra nem jellemző, hogy melyik napszakban követik el azt. Ugyan úgy előfordulhat, hogy fényes nappal támadnak az emberre, mint az, hogy az éj leple alatt az üres utcán. Viszont, a támadás módja már élesen elválik. Míg nappal jellemzően trükkös bevezetőkkel igyekeznek a támadók megpuhítani az áldozatot, majd a legváratlanabb pillanatban lecsapni rá, úgy éjszaka jellemzően váratlan fizikai támadásokat követnek el. Ezekre az ember általában nem számít, és a sötétből váratlanul jött ütés tökéletesen kiiktathatja ez ember védekezőképességét. A bejegyzésem hátralevő részében kimondottan ezekre a váratlan, leggyakrabban a sötétben elkövetett támadásokra fogok összpontosítani. A legfontosabb, hogy folyamatosan tartsuk a fejünkben, hogy míg egy úgynevezett „kóstolgatós” támadás esetén jó bizonyossággal meg tudjuk állapítani azt a pontot, ahol szükség van fizikai ellenállásra ergo védekezésre, úgy a váratlan támadás esetén gyakorlatilag nincs időnk előkészülni! Gondolok itt arra, hogy adott esetben előrántsuk agáz-riasztó fegyverünket, a gázsprayt vagy esetleg egy test-test elleni harcra készüljünk fel. A támadás olyan szinten lesz váratlan és brutális, hogy az általános „várakozó pozíció” elégtelen lesz ebben a helyzetben. Nem véletlenül használom a brutális szót, ugyanis este sötétben egy üres, rosszul kivilágított utcán a támadók tudják jól azt, hogy tettüket senki nem fogja rajtuk számon kérni. Természetesen este is ugyanúgy érhet minket egy bevezetéssel egybekötött, a már előbb említett „kóstolgatós” támadás, de arra ugyanúgy számítani kell, hogy sokkal hamarabb fog fizikai erőszakot alkalmazni a támadó, mint például nappal, világosban. Röviden szólva, sokkal bátrabb lesz így, és ez rettentően veszedelmes, ugyanis itt jönnek ki legjobban az állatias ösztönök! Mit tehetünk egy hirtelen jött támadás ellen? Nos, mint már előző bejegyzéseimben is kitértem rá, a támadónak mindig az az előnye, hogy a jövőbe lát. Ő már régen tudja, hogy meg fog téged támadni, amikor te még csak nem is sejted, így fel tud készülni rá. Ebből következik, hogy mi meg úgy védekezhetünk ellene, hogy elébe megyünk a dolognak, és folyamatosan számítunk a támadásra, és annak érdekében, hogy megvédjük magunkat, megteszünk kivétel nélkül minden óvintézkedést. Nézzük, mik lehetnek ezek! Lassítsuk lépteinket, igyekezzünk teljesen hangtalanná válni! Tegyük fel, hogy egy nő, kopogós cipőben trappol végig a sötét utcán, előtte senki, mögötte senki, viszont nem sejti azt, hogy a saroknál valaki csak arra vár, hogy odaérjen. A támadó meg csak és kizárólag onnan tudja, hogy mikor lépjen akcióba, hogy hallja, hogy közeledik. Ne adjunk ki semmilyen hangot, lopakodjunk és figyeljünk minden neszre. Ettől mellesleg az adrenalin szintünk is emelkedni fog, amitől még inkább ki leszünk hegyezve minden apró neszre és mozzanatra. Önvédelmi eszközeinket helyezzük azonnal bevethető állapotba! Mit értek ez alatt? Például ha belső tokban viseljük a gáz-riasztó fegyverünket, akkor nyugodtan vegyük elő, tegyük a kabátzsebünkbe, esetleg előre, a nadrágunk és testünk közé, amolyan „mexikói módon”. Onnan könnyen és gyorsan előrántható, viszont sokáig nem viselhető ott, mivel a sok mozgolódástól kieshet, elmozdulhat. Ezt kimondottan az ilyen fokozott készültségi helyzetekre javaslom! Egy másik, igencsak optimális megoldás, hogyha a gázsprayt – amit ugyebár MINDIG hordunk magunknál – egész egyszerűen a kezünkben tartjuk tűzkészen. Ennél gyorsabban bevethető állapotba nem hozhatjuk, ergo ha úgy megyünk végig az utcán, hogy kezünkben a gázspray, és bármilyen veszély esetén csak a támadóra kell irányítani, majd megnyomni a gombot, akkor ezt nevezhetjük egy hatásos megoldásnak. Legyünk fokozottan óvatosak a kereszteződéseknél, utcasarkoknál! Az utcasarkok, kereszteződések fokozott veszélyforrásnak számítanak, mivel nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk a keresztutcában. Először is, mint már írtam, óvatosan közelítsük meg az utcasarkot, majd – mintha úttesten kelnénk át – alaposan nézzünk minden irányba, hogy várható-e bármilyen veszélyes elemnek a közeledése. Figyeljük meg az utca mindkét oldalát, az autókat, illetve minden olyan tereptárgyat, amely mögé esetleg elrejtőzhetett támadó. Például könnyen megeshet, hogy a tisztának vélt utcán haladunk, amikor egy teherautó takarásából kilépve követni kezd minket a támadó. Ezekre fokozottan ügyeljünk, és igyekezzünk a hallásunkat élezni és figyelni mások lépteit, zajait! 6). Mi teendő kocsmában, szórakozóhelyeken? Elsőként úgy tudunk védekezni a kocsmai atrocitások ellen, ha olyan helyre megyünk, ahol sokkal kisebb az esélye, hogy belénk kötnek. Tehát kerüljük a rossz hírű késdobálókat, talponállókat, munkáskocsmákat, aluljárókban megbúvó zugkocsmákat stb. Vannak olyanok, akik szerint buli egy ilyen helyen meginni egy felest, vagy egy sört, ezeknek azt ajánlom, hogy a biztonság kedvéért készüljenek fel arra, hogy esetleg kellemetlen élményben lesz részük. Fontos (nem csak önvédelmi szempontból), hogy legyünk udvariasak. Sok konfliktust a bunkóság eredményez. Legyünk kultúráltak, és az emberi méltóságunkat, és az alapvető kulturális előírásoknak eleget téve szórakozzunk. Figyelem, a portás (kidobó), a pultos, a felszolgáló is ember, kéretik nem berendezési tárgyként kezelni. Nem kell semmilyen különleges dologra gondolni: elég, ha köszönünk, borravalót adunk (ha megérdemlik), normál hangerővel mulatozunk, nem lopunk, nem bunkózunk, és nem kötözködünk. Körültekintően kell megválasztani az asztalt (bárszéket, placcot stb.). Én azt szeretem, ha arccal a bejárt felé vagyok, és átlátom a helyet. Általában ezen a feltételeknek leginkább a sarokasztalok felelnek meg. Ha középre ülünk, akkor egy gázos szituációban nincsen, ami biztosítaná a hátunkat, oldalunkat, így teljesen kiszolgáltatottak leszünk minden irányban.
Az értékeinket elérhető távolságba, és jól látható helyre rakjuk. Pl. a kabátot, táskát, ha tudjuk, a közeli fogasra, a székünk támlájára, vagy egy üres székre tegyük. Fontos, hogy a kabátban ne hagyjunk semmilyen értéket (pl. mobil, pénztárca stb.). Ügyeljünk arra, hogy lehetőség szerint a mi kabátjainkra, táskáinkra ne pakoljanak rá mások, mert egyes szórakozóhelyeken azzal a módszerrel élnek a tolvajok, hogy a saját kabátjukat ráteszik a kiszemelt célpontra (általában ez másik kabát), majd a kettőt összefogva távoznak a helyről.Ha valami miatt el kell távolodni a cuccainktól (pl.: csocsózni megyünk) valaki mindig maradjon a cuccoknál, akik figyelnek az otthagyott értékekre. Lehetőség szerint kerüljük azoknak az asztaltársaságát, akik számunkra nem szimpatikusak, vagy valamilyen ok folytán kellemetlenül érezzük magunkat a jelenlétükben; leginkább a „veszélyes elemekre” gondolok. Azoktól, akiket valamilyen okból veszélyesnek tartunk, tartsuk távol magunktól. A kocsmákban is figyeljünk a környezetünkre! Kísérjük figyelemmel a rajtunk kívül eső történéseket (pl.: kik jöttek be a szórakozóhelyre). Ha olyan társaság jelent meg a színen, akikkel nem szívesen vagyunk egy helységben, inkább távozzunk. Persze, ne feltűnően, rettegő arccal tegyük mindezt. A figyelem felkeltése nélkül lépjünk le, ha úgy ítéljük meg a helyzetet. Egy ilyen távozás alkalmával nézzünk hátra felé is, hogy nem követnek-e bennünket a „veszélyes elemek”. Ne engedjünk a kötözködésnek, csak a legvégső esetben konfrontálódjunk! Ha gázos szituációba kerültünk, akkor próbáljunk meg nem felhergelni a másik felet (csoportot). Igyekezzünk kultúráltan megoldani a helyzetet, ne egyből az önvédelmi eszközünket használjuk. Fontos, hogy egy szórakozóhelyen se feledkezzünk meg az alapvető önvédelmi szabályokról! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lazuljunk el a helyen, és ne érezzük jól magunkat, hanem azt, hogy figyeljünk a környezetünkre, és megfelelően reagáljunk a változásokra. Pl.: ha bejön egy helyre két rosszarcú „veszélyes elem”, akkor ne hagyjuk magára a társaság egyedüli lány tagját, vagy tartsuk szemmel az értékeinket és az „elemeket” egyaránt; mindezeket is feltűnésmentesen.
Egy gázos szituációban, még a legelején biztosítsuk számunkra a minél optimálisabb körülményeket: toljuk hátrább a széket, hogy legyen helyünk felállni, legyen valamilyen eszköz a kezünk ügyében (pl.: sörösüveg, korsó stb.). Figyeljünk arra, hogy a kötözködők (potenciális támadók) hogyan helyezkednek, mozognak, mert ebből lehet következtetni a szándékukra. Amíg lehet, próbáljunk meg békésen kijönni a dologból, előbb próbáljunk meg beszélni, és legyünk udvariasak. Pl.: ha kiborítod a valakinek a sörét, akkor kérj elnézést, és hívd meg egy másik sörre, és ne kezdj el azon kárálni, hogy csak félig volt a korsója, és különben is, rossz helyre tette. Ha verekedésre kerül sor, minden eszközt használjunk fel! A hamutál, a pohár, a korsó, az üveg mind hasznosnak bizonyulhatnak, és ráadásul még elől, az asztalon is vannak; az asztal távol tarthatja a támadót; a sört bele lehet löttyinteni a támadó képébe, ezzel is nyerve egy kis időt. Még részegen se becsüljük le a támadót, de a részeg támadót se. Nagy meglepetés érhet minket, ha túlságosan elbízzuk magunkat, vagy ha rosszul ítéljük meg a másik fél veszélyességét. A hamis önbizalom, vagy önmagunk túlértékelése ránk nézve ártalmas lehet! 7). Otthon védelme: Itt is az elsődleges szempont, hogy lehetőleg ne rossz hírű környékre költözzünk, ahol tudjuk, hogy sok a betörés! Először is: nem engedünk idegeneket a házba, lakásba! Legyünk bizalmatlanok, gyanakvóak, mert sokan kihasználják a naiv ember hiszékenységét és jóindulatát. Természetesen nem lehet elkerülni, hogy idegen lépjen át a küszöbünkön, ezért próbáljuk meg elejét venni a bajnak, legyünk elővigyázatosak. Mindig kell egy bizonyos készültségi szint. Sajnos, olyan világban élünk, amikor az otthonunkban sem lazulhatunk el teljes nyugalommal. Természetesen itt nem arra gondolok, hogy gázspray-vel kell vécére menni. Az első lépés, hogy biztonságossá tegyük otthonunkat. Ez a lakásban lakóknak könnyebb, hiszen kevesebb helyen tud bejutni egy támadó: a bejárati ajtón, esetleg a folyósóra néző ablakon.Azoknak, akik családi házban laknak, nehezebb a dolguk, hiszen több irányból tudnak bemenni az otthonukba. Több olyan helyiségük is van, ami támadásnak lehet kitéve: garázs, pince, padlás (a házon kívül van a feljáró), szerszámos kamra stb. Külön-külön nem taglalnám a két típust, hiszen nagyjából ugyanazok a szabályok vonatkoznak mind a két típus védelmére. Az első, amivel először találkozik a támadó, az a kerítés, lakásos esetében a lépcsőházi bejárat. Ez az első védelmi vonal, ezért fontos, hogy ez jó állapotba legyen, és kívül tartsa az illetéktelenül behatolókat.Sajnos nem élünk olyan helyen, olyan környezetben, hogy a látszatmegoldások elégségesnek bizonyuljanak: egy derékig érő kerítés nem ér semmit, és az a kapu sem, amit kilinccsel bárki kinyithat. A nyílászárók védelme is nagyon fontos. Ha valaki rácsot szereltet az ablakra, az olyat válasszon, amin egy gyerek sem fér be, valamint nem lehet kitépni a falból. A betörők sok esetben azt is megteszik, hogy a körbe vágják, majd szépen leemelik a rácsot, és bemásznak az ablakon. Természetesen ez nagy zajjal jár, de sajnos tapasztaltam már, hogy ez sem riasztja vissza a betörőket.Javasolt az ablak (be)törésálló fóliával bevonni. Nagyon fontos, hogy a fólia a kereten belül is legyen rögzítve az ablakhoz, mert ha csak az ablak széléhez van ragasztva, akkor be lehet nyomni a szilánkokra törött üveggel együtt! A fóliát rá kell hajtani az üvegszélére, és úgy rögzíteni a keretben!Ezek sajnos sokba kerülnek, de esetlegesen megtérül. Érdemes befektetni egy ilyen védelmi vonalba (is). Borzasztó érzés, ha idegenek kutatnak a cuccaink között, nem csak anyagi kárt okozva, hanem lelki sérülést is. Fontos, hogy az ajtón több zár is legyen. Mindegyiknek a lehető legjobbnak kell lennie, ne ezen spóroljunk; plazma tévét ráér később is venni, első a biztonság.Nem elég, ha zárak jók, az ajtónak is masszívnak kell lennie. Az összes zár annyit ér, mint az ajtó, amibe beszerelik. Ha a korhadt ajtófélfa beszakad egy rúgástól, vagy feszítéstől, akkor semmit nem ért a drága biztonsági rendszerünk.Ajánlott az ajtón belülre masszív, erős láncot, vagy kallantyút szereltetni. Ez segít, hogy legyen egy olyan védelmi vonalunk, amikor még relatíve biztonságosan lehet kinyitni az ajtót. Továbbá ha otthon vagyunk, és beakasztjuk ezt az alkalmatosságot, akkor kívülről akkor sem tudnak bejönni, ha már álkulccsal, vagy zárfésűvel feltörték az ajtón található zárakat.A pince-, garázs-, padlásajtóra hasonló szabályok vonatkoznak: ne vegyük félvállról a kérdést, ne spóroljunk a védelmen.Ha van hátsó ajtónk, azt is úgy kezeljük, mintha az lenne a bejárati ajtó. Sokan elfeledkeznek róla, és emiatt ott kísérlik meg a betörést. Sokszor az sem segít, ha a hátsó ajtó/kertajtó a szomszéd felé nyílik. Ne bízzuk a házunk
védelmét a véletlenre.Alap dolog, de sokan elfelejtik, hogy sötétítőfüggönyöket kell akasztani az ablakokra. Sokszor azért törnek be valahova, mert látják, hogy mit lehet elvinni, és kik laknak a házban/lakásban. Aki nem szeret a függönnyel babrálni, az tegyen fel fóliát az ablakra. Sajnos olyan világban élünk, ahol az otthonunkban sem lehetünk teljes biztonságban; itt is vannak olyan szabályok, megelőző lépések, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni.Azért, mert nem az utcán vagyunk, még simán történhet bajunk. Ennek kétféle esete van: a nyers erőszak, illetve, amikor fondorlatos módon csalják ki tőlünk az értékeket. Az első, és legfontosabb szabály, amit már az óvoda óta ismerünk: NE NYISSUNK AJTÓT IDEGENEKNEK! Arra való a kukucskáló, hogy ott nézzük meg, hogy kicsenget. Ha látjuk, hogy ismerős, csak utána nyissuk ki a zárat, és tájuk ki az ajtót. Ha nincs kukucskáló, segít az előbb említett lánc, vagy kallantyú. Fontos, hogy a lánc, és annak rögzítése is masszív, megbízható legyen. Nem szabad, hogy egy rúgástól szétnyíljon az egyik láncszem. Igazoltatás nélkül ne engedjünk be rendőrt, kéményseprőt, mikulást, hóembert, senkit! Sok szélhámos van az utcán, akik a könnyen átverhető, naiv (általában idős) emberekre utaznak. Ne engedjük be senkit a lakásba, ha nem ismerős az arca, ne beszéljünk az értékeinkről, még a szomszédoknak se (előfordulhat, hogy továbbadja valakinek, aki szintén elmeséli valakinek stb.).A szélhámosok sokszor udvarias, csevegő stílusban puhatolják ki, hogy mennyi pénz van a lakásban, és hol. Figyeljünk erre oda, ne dőljünk be! Rövid, tömör, átgondolt válaszokat adjunk. Sokan próbálkoznak azzal a módszerrel, hogy egy kismama becsönget a kiszemelt lakásba/házba, és megkéri szépen a tulajt, hogy had telefonáljon/tegye tisztába a gyerekét stb. Ha bebocsátást nyer, akkor nem csak ő lép be az ajtón, hanem addig a sarokban/a folyosón stb. helyen várakozó 2-3 kigyúrt (adott esetben felfegyverkezett) verőember is tiszteletét teszi otthonunkban. Mondanom se kell, hogy ezek után mi jön: összeverik az embert, és felforgatják a lakást.Az a lényeg, hogy van egy csali, akit az emberek nagy része beengedne a lakásába, hogy segítsen neki. A naiv, jóravaló áldozat ezt meg is teszi, és ekkor rohannak be a lakásba a verőemberek. Sajnos, ilyenkor még a kukucskáló sem biztosít megfelelő látószöget, emiatt vannak olyan vakfoltok, ahol elbújhatnak a támadók. Szomorú, de a saját biztonságunk érdekében hozott döntések miatt azok károsulnak, akik igazán rászorulnak segítségnyújtásunkra. Nagyon sok múlhat azon, ha a fontos helyekre gázsparyt helyezünk ki. Természetesen jet fejeset. Egy gázspary-t mindképpen tegyünk a bejárati ajtó mellé, hogy ha valaki nem akar eltakarodni az ajtónkból, vagy éppen erőszakkal akar bejönni, akkor kéznél legyen.Kés, bot, vipera stb. önvédelmi használata a lakásban nem ajánlott. Részben azért, mert kevés a hely az előszobában, vagy késsel egyszerre nem lehet több embert feltartani (vagy nehezebben).Sokan ajánlják a gázfegyver, és a gumilövedékes (elöltöltős) fegyverek alkalmazását. Valaki viszolyog ezektől az önvédelmi eszközöktől, valaki szeret ezekkel foglalkozni.Aki magabiztosan tudja használni, az tegye, de NAGYON SOKAT GYAKOROLJON A FEGYVERREL!!! Sokkhatásra az ember nem mozog úgy, mint a gyakorlás közben; remeg a kéz, beszűkül a látás stb. ilyenkor nagy hasznát látja az ember a begyakorlott, rutinná vált mozdulatoknak. Gumilövedékes fegyverekről itt olvashattok többet:http://www.kickgunner.blog.hu/Aki bátortalan, az inkább maradjon a gázspray mellett! Sokkal többet ronthat a helyzetén, ha félve használ egy fegyvert.Fontos, hogy ha gyerek van a lakásban, akkor olyan helyre tegyük az önvédelmi eszközöket, ahol nem találhatja meg, de a felnőttek könnyen hozzáférhetnek. Ha már elég nagy, akkor tanítsuk meg a gyerekeknek az eszköz használatát (itt a spray-re gondolok).Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fegyver könnyen elérhető helyen legyen, és ne legyen rajta zár, lakat stb., mert éles helyzetben hátráltatja annak elővételét (próbálj meg az izgalomtól remegő kézzel beletalálni egy kicsi kulccsal, egy kicsi kulcslyukba…).A gumis fegyverek esetében ne feledkezzünk meg a rendszeres karbantartásról: beszáradhat a kenőanyag, ha porosodik, sokat áll a fegyver, az csökkenti a hatékonyságot. Figyeljünk oda az eszközre, ne hanyagoljuk el. Mindig friss lőszer legyen benne, kenődő kenőanyaggal, új gumival. Végül, de nem utolsó sorban kisméretű, de nagy értékű tárgyakat jól rejtsük el, lehetőség szerint minél több helyen. Ha már annyira feledékenyek vagyunk, akkor, ha lehet ne a bankkártyára írjuk fel a pin kódot. A nagy értékű tételek blokkját, számláját tartsuk meg, mert ezzel tudjuk igazolni a biztosító előtt, hogy valóban rendelkeztünk ilyen tulajdonnal.
Lehetőleg olyan szerelővel dolgoztassunk, akit ajánlottak, vagy garantálják, hogy becsületes. Szomszéd, távoli ismerős, nem túl közeli kolléga is meglophat, vagy adhat tippet betörőknek, ezért jól válogassuk meg, hogy kiben bízunk meg igazán! Van, hogy maga a szerelő az, aki lop, ezért ha szerelőt várunk az otthonunkba, tegyünk el minden értékes (főleg, ha apró, pl. ékszer) tárgyat. Ne hagyjunk elől pénztárcát, ékszert, készpénzt, lakáskulcsot stb. Előre készítsünk ki annyi pénzt, amennyi várhatóan a munkadíj lesz, így elkerülhetjük azt, hogy a szerelő előtt vesszük elő a pénzünket, így nem derül ki, hogy hol tartjuk a készpénzünket. Ne mutassuk meg, hogy mennyi értékünk van, ne hagyjunk elől értékes dolgokat, ne tegyünk említést az otthonunkban található készpénzről és más értékekről. Van, hogy a szerelők adják a tippet a betörőknek, akik cserébe a nyereség egy részét odaadja a tipp adónak. A betörők sok esetben ilyen tippek alapján csinálják meg a srenket. De előfordult már olyan is, hogy maga a szerelő ment vissza és nyomta fel a lakást. Figyeljünk oda a beszélgetésre, hogy véletlenül se adjunk ki olyan információt, amit később ellenünk fordíthatnak, például nem mondjuk el, hogy minden nap üres a lakás reggel 9 és este 6 óra között. De figyeljünk arra is, hogy másról se adjunk ki információt, például a szomszéd dúsgazdag szomszéd ügyvéd két hétig nyaralni fog. Természetesen a külső egységekről (garázs, nyaraló, műhely stb.) sem szabad felvilágosítást adni idegeneknek. Ne adjunk alkalmat arra, hogy behatóbban megvizsgálják a biztonsági felkészültségünket (zár, riasztó stb.). Továbbá: Ha rendőr, vagy bármilyen hivatalos személy(szociális munkás, önkormányzati alkalmazott, ellenőr, óraleolvasó, banki alkalmazott) vagy egyéb álszakember(bádogos, redőnyösn, házaló ügynök, takarító) keres minket, akkor igazoltassuk, kötelező megmutatnia a jelvényét és az igazolványát, rengeteg példa volt arra, hogy hasonló foglalkozású embereknek kiadva raboltak ki lakásokat. Ha közműves (víz, gáz stb.), akkor annak érkezéséről előzetesen értesítenek bennünket, valamint az ott dolgozóknak is van hivatalos papírjuk.
Ha adománygyűjtő kopogtat, akkor kérjük meg, hogy hagyjon egy csekket a postaládában, és majd befizetjük a kívánt összeget. Ha tényleg egy alapítvány képviselője, akkor fog tudni mondani bankszámlaszámot. Ha kismama, anyuka kisgyerekkel (tehát olyan, akiről nem feltételeznénk semmi rosszat) áll az ajtó előtt, akkor legyünk nagyon óvatosak! Főleg, ha a felső emeleteken történik ilyesmi. A bűnözők gyakran élnek azzal a módszerrel, hogy a jóhiszemű áldozat kinyitja az ártatlannak tűnő "csali" személynek az ajtót, majd beront 3-4 kigyúrt verőember és kirámolják a lakást. Általában azért választják a legfelső emeleteket, mert azon a szinten járnak a legkevesebben. Csak olyan embert engedjünk be a lakásba, akit ismerünk és megbízunk benne. Redőnyösöket, különféle szerelőket csak akkor engedjünk be a lakásba, ha mi hívtuk őket! Csak a megbízható rokonoknak, barátoknak mondjuk el, hogy hol van a tartalék pénz. Szomszédnak, távoli ismerősnek, távoli rokonnak nem szabad ilyet említeni, mert nem ritkán előfordul, hogy ezek az emberek adják a tippet a betörőnek. Banki adatokat ugyanúgy járunk el, mint a félretett pénz esetében: nem mondjuk el senkinek, csak a legmegbízhatóbb rokonnak. Senkinek ne nyissunk ajtót! Házaló ügynököt, szórólap terjesztőt, kérdőívezőt stb. nem engedünk be a lakásba! Szóljunk a rendőrségnek, ha valamilyen gyanús dologgal találkozunk (hallunk, látunk), így talán könnyebben megelőzhető a baj.
II. Ha már baj van 1. Ha hívom a rendőrséget, az megijeszti a támadót?Egyáltalán nem. Manapság, mire felveszik a telefont, addig Téged már apró kockákba vágtak. Egyes naív emberek elképzelésével ellentétben a rendőr nem csodalény, hanem egy egyenruhába bújt ember. Ahol a lebukás veszélye nélkül rád tudnak támadni, ott ne azzal foglalkozz, hogy mit fognak majd mondani, ha jól levered a támadó veséjét, hanem azzal, hogy ép bőrrel kijussál a kétes szituációból. 2. Mit látnak a manapság egyre több közterületre felszerelt térfigyelő kamerák? A térfigyelő kamerák felszerelésével a bűnözés visszaszorítása a cél, ami örvendetes dolog, viszont nem arra vannak, hogy azonnal szirénázva rohanjon ki a rendőrfurgon, ha valami történt, hanem arra, hogy utólag rekonstruálni lehessen a történteket. A legjobb minőségű, legnagyobb felbontású, színes képeket a szupermarketekben, metroaluljárókban lévő kamerák adják. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy a nyílt utcán felszerelt kamera képe jóval silányabb, éjszaka 10-15 méterről sokszor egy fedetlen arc is teljesen felismerhetetlen rajta, ha már valamivel eltakarják, akkor már néhány méterről is az. Tehát, attól, hogy be van kamerázva az utca, attól még ne legyen benned egy hamis teljes biztonságérzet. További problémák itt azok, hogy egyesek nem is működnek, csak fel vannak téve elrettentő szándékkal, illetve lefele nem filmeznek, szóval, ha egy kameragömb alatt csoportosuló cigánygalerit látsz, inkább kerüld ki őket! 3. A hétköznapi embernek mennyi joga van az önvédelemhez? Az ellened irányuló támadást jogod van a rád irányuló erővel elhárítani. Szóval, ha rád támad egy 2 méteres, 150 kilós kigyúrt állat, akkor sajnos neked nem áll jogodban baseball ütővel védekezni, akkor sem, ha egy törékeny 40 kilós tizenéves kislány vagy. 4. Ki kaphat éles fegyverre engedélyt, és hogyan? Elméletileg majdnem mindenki, gyakorlatilag majdnem senki. Ehhez ugyanis nagyon komoly szűrővizsgálaton kell átesned: elméleti, és gyakorlati vizsgát kell tenni, pszichológiai teszten kell átesni, és a rendőrségnek is ki kell adnia egy hivatalos jóváhagyást hozzá. Na, ez az, amit 99%, hogy nem fogsz megkapni, ugyanis ehhez valami nagyon komoly indok kell. Az sem elég, hogy összebalhéztál Magda Marenkoval, vagy, hogy a fél családodat már kiírtották, vagy, hogy minden héten rád lőnek mostanában. Azt viszont le kell szögezni, éles fegyvere nálunk még elég kevés bűnözőnek van, és, akinek van, az nem piti, pár 10.000100.000 ft-os, tehát egy "telefon-pénztárca" stílusú utcai rabolgatásokra fogja azt használni. Ilyen téren szerencsére aránylag (még) rend van Kis Hazánkban. 4. Milyen önvédelmi eszközöknek hitt fegyvereket NE használjunk? Önvédelemre a lehető legrosszabb fegyver a kés. A stophatása borzasztóan kicsi, tehát, attól, hogy egy kicsit megvágtad a támadót vele, attól ő még nem fog visszavonulót fújni, mert valószínű meg sem fogja érezni ezt éles helyzetben. Csupán akkor tudod megállítani, ha már annyira összevágtad, hogy valószínű téged fognak jópár évre lesittelni súlyos testi sértésért, vagy gyilkossági kísérletért. Ez gondolom, nem hiányzik, ugye? Továbbá, egy óvatlan pillanatban nagyon könnyű halálos sebet ejteni vele, továbbá nagyon közel kell engedni a támadót magunkhoz, illetve sokkal nehezebb egy éles szituációban elővenni, kinyitni használni, mint ahogy azt az átlagember gondolná. A sokkolóval hasonló a probléma, mint a késnél: ahhoz, hogy használd közel kell engedni a támadót, mert a sokkoló is csak kartávolságon belül működik (a drótosról pedig ne is beszéljünk: senki se fog egy fúrógép méretű sokkolót hordani a táskájában; azon kívül egyszerre csak egy embert tudsz vele hatékonyan lefegyverezni, de utána már ott állsz pusztakézzel a többi támadó ellen). Azon kívül a sokkolók nagy része elég nagyok ahhoz, hogy normálisan lehessen rejtve hordani.A black-, slapjack inkább Amerikában elterjedt önvédelmi eszköz, de már nálunk is lehet venni. Ezek lényegében homokkal töltött 20-30 cm-es bőrzsákok. A legtöbb ember ezt nem tudja hatékonyan használni. Nem elég, ha „odacsapsz vele”, erre is külön edzeni kell, ismerni és gyakorolni kell a megfelelő technikákat; nem mindegy, hogy hova üt az ember, és az sem mindegy, hogy hogyan… Ha ilyen eszközt használsz szintén közel kell engedned a támadót. Azon kívül még illegális is, bármint is mondjanak az eladók (hiszen ütést növelő eszköz). Sokan hordanak még olyan eszközöket, amik alkalmasak az önvédelemre, de egy gyakorlatlan ember kezében önveszélyesek. Az egyik ilyen például a vipera. Az egy dolog, hogy illegális az utcán hordani, de a legtöbb ember nem tudja kezelni. Nem úgy kell használni, hogy „odab*szok egyet”. A legtöbb vipera használó leakad annál a résznél, hogy kicsapja az eszközt, és elkönyveli magában, hogy „Ez k*rva jó! Biztosan összeszarja magát a támadó!”. Nos, a legtöbb esetben ez kevés. A legtöbben nem tudják, hogyan kell fogni a viperát, és hogyan és hová kell vele ütni. Az sem mindegy, hogy a viperát hol, hogyan hordják, hogyan veszik elő, és nagyon nem mindegy, hogy hogyan használják. Persze ott bukik el a dolog, hogy illegális ilyen eszközt az utcán viselni…
5. Gázspray, mint mentőeszköz? Hétköznapi ember számára a legjobb legális önvédelmi fegyver a gázspray. Kicsi, könnyedén használható, és bárhova elfér, könnyen rejthető. A legjobbak a Pepper KO, és a CR hatóanyagúak. Ezek 2000 ft körüli áron kaphatóak bármilyen fegyverboltban, szóval könnyű beszerezni, és nem is szegényedünk le tőle. A
CR hatóanyag nagy hibája, hogy tudatmódosult, tehát részeg, bedrogozott emberekre nem hat, szóval ezt nem igazán ajánlom. Még kevésbé ajánlom a több millió 0-s számú, no name 1000-1500 ft-os áron kapható dolgokat, mert nagyon megbízhatatlanok. Használata Sokan gondolják azt, hogy csak megveszik a gázsprayt, bedobják a táskájukba és ezzel máris biztonságban vannak, mert „majd ha kell előveszik”. Hatalmas TÉVEDÉS. A gázspray is egy fegyver, amit meg kell tanulnunk használni, sőt gyakorolni kell a használatát! Először is, tudnunk kell azt, hogy mit használunk! Miután megvettük először is tapogassuk, nézegessük kicsit, próbálgassuk a stabil fogását. A gázsprayt éles helyzetben úgy kell megfogni, hogy a kezünkből ne lehessen mondjuk egy ütéssel kivágni, tehát szorosan, marokban tartva, minden ujjunkkal „átkarolva” tartsuk úgy, hogy a hüvelykujjunk közben a gombon van rajta. Így biztosak lehetünk abban, hogy nem tévesztjük el az irányt, mivel a gázspray gombja körül kialakított perem megakadályozza ezt. Tehát miután biztosan fogjuk a kezünkben a flakont, célozzunk a támadó arcára és tűz! Érdemes egyébként venni tesztelés céljából is egyet, így lehetőség van kitapasztalni, mekkora erő kell a gomb lenyomásához, mennyi permet távozik belőle és milyen sebességgel, stb. Szeretném viszont kiemelni, hogy csak teljesen originál sprayt viseljünk, amiből már történt fújás, használjuk tesztelésre vagy dobjuk el! Itt feltétlenül megemlíteném, hogy a KO Pfeffer sprayből 2 típust lehet beszerezni, amely csak a szórófej kialakításában tér el. A FOG altípus úgynevezett „ködösítő” szórófejjel rendelkezik, amely viszonylag nagy területen permetezi szét a folyékony hatóanyagot, tehát nem igényel pontos célzást. A JET szórófej ezzel szemben egy vékony sugárban permetez, tehát pontosan kell vele célozni, viszont messzebbre megy. Ezt érdemes szintén kipróbálni, mielőtt viselni kezdjük. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Kifogások Sokan szoktak arra hivatkozni – főleg fiatal lányok - , hogy ők ezt nem fogják magukkal vinni, mert „nincs hova tenni”. Kérem szépen, ez hatalmas butaság. Először is, a gázspray olyan pici és könnyű, hogy bárhova, de tényleg BÁRHOVA magával tudja ez ember vinni észrevétlenül, sőt KELL IS, hogy vigye, mert ez egy olyan alapvető eszköz amely sok esetben életet menthet. Miért ne legyen az embernél egy olyan kis tárgy amellyel bármikor bárkit képes cselekvésképtelenné tenni. Ne kifogásokat keressünk, hanem tegyük be a zsebünkbe, csíptessük az övünkre, nadrágunkra, de semmiképpen se a táskába, annak nincs értelme. Meg kell tudni oldani, egy ilyen alapvető önvédelmi eszköz viselését. Pont.A másik tipikus kifogás, hogy „ezzel csak bevonzzuk a bajt”. Szintén butaság… A baj jön bármikor, kérdés, hogy fel vagyunk-e készülve vagy sem, van-e lehetőségünk a támadóval szemben, vagy nincs, meg akarjuk-e védeni magunkat, vagy sem…? Ezek itt a kérdések! 6. Mi a helyzet a gázpisztolyokkal?A gázpisztoly magasabb rangú önvédelmi fegyver, mint a gázspray. Beszerezheted bármelyik fegyverboltban, viszont ez már engedélyköteles, amihez csupán betöltött 18. életév kell. Az engedélyt megkapod, miután befizettél egy 1000 ft-es csekket a rendőrségen, és ha nem voltál az elmúlt 5 évben fegyverrel való bűncselekmény miat büntetve. Előnyei a gázsprayvel szemben: - sokkal erősebb a harcképtelenné tevő hatása, mint egy gázspraynek, mivel egy darab töltényben annyi hatóanyag van, mint egy flakon sprayben, továbbá gyorsabb is, mivel egy flakon gázsprayt kifújni 5-10 másodpercbe kerül, viszont egy gázpisztoly egy töltetet kilő kb. 1 másodperc alatt. - az elrettentő hatása is nagyobb, mivel a jobb gázpisztolyokról csak a profik tudják megmondani, hogy nem éles fegyver, és 100-ból 99 ember elég rendesen megijed, ha pisztolyt fognak rá. - a gázpisztolynak a hatótávolsága 3-5 méter, a gázspraynek 1-2 méter - célozni sem nagyon kell vele, mivel nagy gázfelhőt lő ki magából, ameddig a gázsprayvel meg kell tanulni az aránylag pontos célzást is Hátrányai a gázsprayvel szemben: - Ameddig egy gázsprayt 2-3000 ft-os áron beszerezhetünk, addig egy megbízhatóbb gázpisztolynak(én a Röhm, és az Umarex márkákat ajánlom) az ára 4050.000 ft körül van + a többi "kiegészítő" hozzá 10-15.000. - a gázpisztolyt nehezebb rejtve viselni - a gázpisztolyt jóval nehezebb kezelni, több gyakorlást igényel, például a forgótárasnak a töltése futás közben nem épp kezdőknek való feladat :)
Egyéb speciális tanácsok: Utcán való közlekedés, találkozó: - Emelt fővel, magabiztosan közlekedjünk az utcán. - Ha a környezetet nem ítéljük biztonságosnak, ne álljunk meg és kerüljük a szemkontaktust. Egyesek (különösen tudatmódosító szerek hatása alatt) a szemkontaktust kihívásként értékelik. - Ne csak magunk elé nézzünk, hanem egy kicsit távolabbra is , így hamarabb észrevesszük, ha valakit el akarunk kerülni.- Ha találkozót beszélünk meg valakivel, akit nem ismerünk, a helyszín lehetőleg egy általunk ismert hely legyen.- Ha az adott környéken van étterem, kávézó, stb, a találkozó ezen a helyen, vagy annak bejárata előtt legyen. Ugyancsak jó lehet a taxisdroszt, éjjel-nappali üzlet bejárata, stb. A lényeg, hogy egy esetleges balhé esetén legyen hova befutni, vagy legyen ott bárki akinek szólni tudunk, hogy bajban vagyunk és hívja a rendőrséget. - Ha várakoznunk kell, keressünk jól megvilágított helyszínt.- Ha fényforrás közelében állunk és magunk előtt látjuk a saját árnyékunkat, akkor hátulról nem tudnak bennünket észrevétlenül megközelíteni, hiszen minden árnyékot látni fogunk. A fényforrásnak egyébként is érdemes háttal állnunk (vagy küzdelemnél így helyezkednünk), hogy az ne minket vakítson, illetve akadályozzon. - Ha olyan helyen lakunk, ahol nincs, vagy rossz a közvilágítás, oldjuk meg magunknak, legyen nálunk zseblámpa, vagy világítsunk mobillal. Ha eszközzel világítunk magunknak, az utat világítsuk magunk előtt és ne világítsunk bele senki arcába (kivéve ha éppen az illető elvakítása a célunk, például egy már kialakult önvédelmi helyzetben). - Csak olyan környezetben merüljünk bele az olvasásba, zenehallgatásba, telefonunk babrálásába, stb, ahol nem kell tartanunk támadástól, vagy zsebtolvajlástól. - Ha egyedül vagyunk, a lépcsőház helyett válasszuk a liftet. - Ha belépünk valahova, nézzük meg, hol vannak a kijáratok az adott helységben. - Ha sétálnunk kell, a bejárati ajtó, vagy autó kulcsát tartsuk kezünkben, hogy ne a kapu előtt állva kelljen keresgélni, főleg ne a táska legaljáról. A kézben tartott kulcs fizikai kontaktus során fegyverként sem utolsó. -Éjjel, főleg egyedül ne akarjunk spórolni a hazajutáson, hívjunk taxit. Sajnos az elmúlt időszakban is történt olyan tragédia, amely ezzel megelőzhető lett volna. - Ha éjjel, vagy veszélyes helyen közlekedünk, ne vigyünk magunkkal ékszert, ha mégis velünk van, akkor tegyük vagy takarjuk el.
- Hölgyeknek érdemes a magassarkú cipő mellett egy olyan váltócipőt is magukkal vinni a táskában, amely nem kopog (ezáltal nem hívja fel a figyelmet) és engedi a futást. - Ismerjünk és szükség esetén alkalmazzunk alternatív útvonalat. Legyünk készen arra, hogy bármikor útvonalat tudjunk váltani. - Mobiltelefonunkba ICE néven (általános rövidítés, In Case of Emergency) mentsük el annak a hozzátartozónknak a nevét, akit vészhelyzetben értesíteni lehet, ha valamiért mi nem tudunk telefonálni. - Ha ismeretlen helyre megyünk(meg amúgy is), mindig teljesen legyen feltöltve a telefonunk, nehogy a lemerült telefon legyen az akadály a segítségkérésben. - Hagyatkozzunk a megérzéseinkre: ha egy helyzetet, helyet, vagy személyt kellemetlennek vagy veszélyesnek érzünk, távozzunk. - Ha ismeretlen helyre, vagy szórakozni megyünk, akkor vegyük ki a pénztárcánkból azokat az iratokat, amelyekre nincs szükségünk. A személyit, jogosítványt, kártyát tegyük zsebre. A pénztárca átadása, elvesztése, ellopása, vagy bunyó közbeni elejtése esetén legalább amiatt nem kell aggódnunk, hogy címünket és személyazonosságunkat is megtudják.. És végül:- Ne higyjük azt, hogy a fent leírtak alkalmazása elegendő mindenfajta veszélyhelyzet megelőzésére és megoldására!!! UI: Lehetséges, hogy egy ilyen írás után sokan elkönyveltek paranoiásnak. Lelkük rajta. Viszont, szerintem jobb pár ezer forintból, és egy kis idő ráfordításával felkészülni, mint megijedni, aztán meg a rendőrségen, vagy a kórházban verni az asztalt, hogy: "mégis milyen világot élünk!?". Azt is elhiszem, hogy lesznek olyan emberek, akik leszólnak, hogy "ugyanmár x éve járok a nyócker mélyére haza minden hétvégén éjszaka, és még soha semmi bajom nem volt!". Ez örvendetes, viszont nem jelenti azt, hogy soha nem is lehet. Lássuk be, hogy országunk közbiztonsága gyakorlatilag kritikus. Lakhatsz bárhol, soha nem tudni, mikor leszel lopás, rablás, késelés, emberrablás áldozata, ezért inkább kerüld el ezeket, amennyire lehet, ha már megtörténni készülődik a baj, akkor próbálj meg minél jobban kijönni belőle. Ebben akartam én is segíteni ezzel a kis írással. Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok:) Források:http://fighter.blog.hu/2013/01/15/onvedelmi_tippek_laikusoknak http://hovane.blogspot.hu/
