I. Függelék: A FENG SHUI A NYUGATI VILÁGBAN A kínai tudományos paradigmában a földrajz szerepét betöltő Feng Shuit nyugaton ma kollokviálisan lakberendezési mágiaként értelmezik, és első pillantásra valóban semmi köze a napjaink terület- és településfejlesztéssel, logisztikával, környezetmenedzsmenttel foglalkozó, tekintélyes és nagy múltú földrajztudományához. Köszönhető ez többek között annak, hogy nyugaton a Feng Shui tudományának teljes rendszeréből a lakberendezési praktikák tűntek és bizonyultak a legkönnyebben piacosíthatónak. Számtalan szerző számtalan „népszerű” könyve jelent és jelenik meg napról-napra a témában, úgy külföldön, mint Magyarországon, de közülük csak nagyon kevés foglalkozik a Feng Shui teljes rendszerével. Az alapelvek rövid és nem túl érthető körvonalazása után az egyik vonulat általában áttér a "mit hova tegyünk, hogy gazdagok/híresek/boldogok/egészségesek legyünk" szabálygyűjtemény taglalására. Az ilyen művek alapján nagyon könnyű arra a következtetésre jutni, hogy a Feng Shui tanítása szerint minden rendben lenne a világgal, ha mindenki hasonló tájon, azonosan berendezett egyforma házakban lakna, ahol megfelelő helyre kerülnének a különböző mágikus szimbólumok: a béka, a tükör, az elefánt és a többi. A népszerű könyvek másik közkedvelt vonulata a tértisztításként és térrendezésként értelmezett kényszeres rendrakást jelöli meg a szellemilelki fejlődés leghatékonyabb eszközeként, amely ismét csak gazdagsághoz, szerelemhez, hírnévhez, egészséghez vezet, válogathat ki-ki kedvére . Függetlenül attól, mire helyezik a hangsúlyt, mindkét vonulat eredménye, hogy a köztudatban a Feng Shui, amelyet ugyanezek a könyvek a "kínai térrendezés tudománya"-ként határoznak meg, egzotikus babonagyűjteményként él és mint ilyen valóban semmilyen módon nem kapcsolódik bármilyen térrel foglalkozó tudományhoz, sőt a tudomány fogalmához sem. A Feng Shuival azonban a nyugatról érkezett hittérítők elsősorban mint tudománnyal találkoztak. Ernest Eitel tiszteletes ma is érdeklődést keltő Feng Shiról írott beszámolója (1873) is mint természettudományos rendszerről értekezik a Feng Shui tanításáról, amellyel kínában töltött missziós kiküldetése idején találkozott egyrészt írott formában, másrészt a kínai császári minisztériumok szakértőivel folytatott konzultációi során. Bár eitel végső következtetése az, hogy a kínai természettudomány nem tudomány, csupán egy „bölcs anya butácska leánya (...) amelyben van ugyan némi bölcsesség, de nincs egy csepp józan ész sem”, ez a zárómegállapítás oly mértékben ellentétben áll az értekezés addigi hangnemével, tartalmával, és gondolatfűzésével, hogy valójában csupán a hittérítő úgymond „szakmai” lojalitásának tudható be a keresztény hitvilágban gyökerező nyugati tudományos paradigma iránt, amelyben megengedhetetlenül determinisztikusnak, mágikusnak vagy primitívnek tűnik minden olyan elmélet és megközelítési mód, amely nem hordozza az emberi akarat
I
abszolút, szabadságának tételét 1 , a nyugati zsidó-keresztény felfogásban ugyanis az ember a környezeten kívül, illetve a felett áll, a bibliai "...töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá." (Teremtés könyve 1.1.28.) szellemében. A kínai felfogásban az ember nem áll a környezete felett, hanem a környezet része, és annak szabályait felismerve teljesítheti ki saját létét. A Tao Te King ezt így írja le: "Az ember a föld törvényeit követi, a föld az ég törvényeit követi, az ég a tao törvényeit követi, a tao pedig a természet törvényeit követi." A két értékrend térpercepcióra alkalmazott különbsége a tájfestészetben nyilvánul meg szembetűnően. A nyugati tájfestészetben domináns lineáris perspektíva a táj elemeit a szemlélő és a perspektíva eltűnési pontja közötti egyenes vonalhoz viszonyítja, az objektumok rendjét a szemlélő domináns pontjából, annak alárendelve határozza meg. A kínai tájfestészet perspektívája inkább cirkulárisnak nevezhető, mivel az egész tájat próbálja ábrázolni, annak belső logikája szerint. Nem a szemlélőnek, hanem a kép középpontjának rendeli alá az objektumok rendjét, a szemlélőnek kell "belépnie" a képbe. Ilyen ábrázolásmód jellemző a kínai térképekre is. A két ábrázolásmód ember és környezete viszonyát is tükrözi, és egyúttal rámutat arra is, hogy miért kicsi az átjárhatóság a nyugati és a keleti filozófiai rendszerek között, valamint a maguk kultúrkörében azonos szerepet betöltő földrajz és Feng Shui között. Ennek okát a kultúrák különböző értékkészletében kell keresni, amelyek alapján két különböző paradigma határozza meg a tudományos gondolkodásmódokat, amiből különböző kifejezésmódok – terminológiák eredtek. Mindkét terminológia kifejezései nehezen értelmezhetők a másik szempontjából, mivel különböző értékrenszert hordoznak. A nyugati zsidókeresztény kultúra tér-idő felfogása némi egyszerűsítéssel jellegzetesen bipolárisként írható le, amely keretben a mozgás/változás lineáris elképzelésekben jelenik meg. A világot élesen elhatárolt dualitások határozzák meg: szellem-anyag, fizika-metafizika, test-lélek, érzelem-értelem. E felfogás jellegzetes dinamikai formája az evolúció elképzelése, amelyet a természet- és társadalomtudományok egyaránt előszeretettel alkalmaznak. Az elképzelés alapvető mozgásmodellje a lineáris fejlődés, amely a fejletlenként jellemzett negatív pólustól a fejlett, vagyis a végtelenben a tökéleteshez közelítő pozitív pólus felé tart. Az ebből a keretből eredő eszközkészlet természetesen a különbségekre, hierarchikus elrendezésekre és az elhatárolásokra érzékeny, illetve ezek meghatározására alkalmas. A kínai hagyományos értékrend ezzel szemben az ember – föld – ég, illetve társadalom – tér – idő holisztikus tripoláris keretben helyezkedik el. A polaritások ennek a világképnek is alapeleme (Yin-Yang), de ezek itt nem ellentétek, hanem az egység dinamikus, egymásba átalakuló egylényegű részei. Ebben a keretben a mozgás/változás önmagába visszatérő, cirkuláris. Ennek következtében az eredő
1
Végső soron pedig egyházi dogmáját. A szabad akarat dogmája azonban a keresztény hit tanításában nem zárja ki azt, hogy az akarati választások tulajdonképpen a következmények közötti választások az Isteni renden belül, annak morális és etikai szabályai szerint. A nyugati racionalitás tudományos paradigmája azonban az „Isteni rend”-et mint ember felett álló keretet kiiktatta, illetve az emberi rációt emelte ennek pozíciójába.
II
eszközkészlet a megfelelések és azonosságok érzékelésére alkalmas, illetve a formák és jelenségek lényegazonosságának felfedezésére koncentrál. Az ilyen, holisztikus szemléletmód egy kezelhető eszköztárat igényel, amely képes integrálisan, egy időben szemlélni a formákat a tartalmi és folyamati összefüggésekkel. A kínai hagyományos természettudományban ezeket az összefüggéseket szimbólumokon keresztül szemlélik, amelyek a különböző mérettartományokat, szinteket, tartalmakat, mennyiségeket, folyamatokat, jelenségeket és formákat integrálják. Mivel ez a szimbólumrendszer a minden létező egylényegűségének elvéből indul ki, az embert is beleértve, a szigorúan különválasztott polaritások és az ember mint környezete felett álló, független ágens elvén kialakult racionális nyugati tudomány hagyományos szótárában és gondolkodásmódjában nehezen értelmezhető, misztikusnak és irracionálisnak tűnik. Ennek ellenére, és annak ellenére, hogy Eitel tiszteletes „sötététben maradt kínai gondolat”nak és a „találgatásokon és babonán, nem pedig a természet gondos tanulmányozásán alapuló Feng Shui”-nak szükségszerűen tönkremenést és teljes eltűnést jósol, az utóbbi fél évszázadban a gyorsuló változások, növekvő egyenlőtlenségek, társadalmi és környezeti válságok kihívásaival szembesülő nyugati tudomány érdeklődése a keleti filozófiák, és ezen belül a Feng Shui iránt egyre fokozódni látszik. A kínai hagyományos természettudomány ágai közül nyugaton elsőként az orvostudomány, ezen belül is az akupunktúra felé nyílt meg a tudományos társadalom, ezt követte a herbalisztika és más gyógyítási módszerek. Mára ezek az Egészségügyi Világszervezet által jóváhagyott, a nyugati medicínával egyenrangú módszerekké váltak. Az azonos elveken működő Feng Shui térnyerése távolról sem ilyen látványos, de több területen történnek úgymond „fordítási” kísérletek. Howard Choi Feng Shui építész szerint a Feng Shui az idők folyamán az emberi faj fennmaradásának átfogó stratégiájává fejlődött, amely sokkal tágabb területet ölel fel, mint csupán a kínai filozófia és metafizika.
Fellelhető
benne
a
csillagászat,
földrajz,
geológia,
környezettudomány,
környezetpszichológia, művészet, építészet, várostervezés éppúgy mint a humán tudományok különböző ágai. A Feng Shuival foglalkozni annyit jelent, mint az emberi szükségleteket és a túlélés módjait tanulmányozni, amire feltétlen szükség van korunkban, amikor az iparosítás és a globalizáció eljutott arra a szintre, amelyről már visszafordíthatatlan károkat okozhatunk környezetünknek (Choi, H. 2005.). A tudományos érdeklődés azonban először az antropológiai és kultúrtörténeti vizsgálatok irányába tért ki, a Feng Shuit ismét nem tudományos rendszerként, hanem földrajzilag behatárolt etnikai és kultúrfenoménként vizsgálva. Az ilyen irányú vizsgálatok egyik legkiemelkedőbb eredménye Joseph Needham Science and Civilisation in China (1965) című több kötetes műve, amelyet azonban azóta többen kritizáltak abból a szempontból, hogy a nyugati tudományt univerzális tudománynak kiáltja ki és szinte „belepasszírozza” a kínai tudományt és filozófiát az előre meghatározott formákba.
III
Needham még pszeudotudományként jellemzi a Feng Shuit. Jellemző módon a Feng Shui divatját nyugaton épp egy földrajztanár, Stephen Skinner indította be 1976-ban megjelent könyvével, melynek címe "Feng Shui, the Living Earth Manual", vagyis "Feng Shui, az élő föld kézikönyve". Ez a könyv a lakberendezést csak mellékesen, a tudomány egyik alkalmazási területeként említi meg, viszont nagy figyelmet szentel a térfelfogásnak, a térelemek egymásközötti viszonyának és a tér-idő összefüggéseknek. A szerző az előszóban így vall a kínai térrendezés tudományával való találkozásáról: "Egy gyönyörű, összetett és funkcionális rendszert láttam, amely tökéletesen illeszkedett szakmámhoz és szakmai érdeklődésemhez" (Skinner, S., 1976). Ez a könyv és néhány ezt követő tudományosabb igényű munka, mint példáu D.Walters, de Cermadec és Poulsen munkái keltették fel az építészek máig is élénk érdeklődését. Ugyanakkor a Feng Shui „piaci” kapacitása is kezdett kibontakozni, számtalan „gyakorlati” könyvvel és az ezekből a könyvekből okuló számtalan „szakértővel”, minek következtében a múlt század végén az USA-ban és Nyugat-Európában hasonló helyzet állt elő, mint amellyel a hittérítők találkoztak a XIX. század Kínájában – számtalan önjelölt „Feng Shui doktor” osztogatta tanácsait a reménykedő embereknek, a komolyabb tudományos vizsgálatot a tudományos intézmények rejtett zugaiba szorítva és a Feng Shui iránti tudományos érdeklődést szinte nevetségessé téve. A tudományos feltárás igényét az építészek őrizték meg, akiknél a Feng Shui ismerete közvetlen piaci előnyt is jelenthetett. A Feng Shui rendszere azonban az eladhatóságon túl hasznosíthatónak térmegfogalmazást
látszott kereső
a
humanisztikusabb, fejlődési
irányzatok
harmonikusabb
és
tartalmasabb
szempontjából
is.
Az
építészeti
univerzális
elvek
alkalmazhatóságát az építészeti, és területi tervezésben napjainkban Gyda Anders, Carlo Amadeo Reynieri, Pierfrancesco Ross, Tom Bender és sokan mások kutatják és tervezési gyakorlatukban is alkalmazzák. A Feng Shuihoz kapcsolódó urbanisztikai kutatások egyelőre Kínában folynak ezért e terület angol nyelvű irodalma igen szűk, Michael Chiang írásai, és Howard Choi ausztráliai, olaszországi és németországi egyetemi kurzusai foglalkoznak a témával. Az érdeklődés komolyabbá, tudományosabbá válásával a Feng Shui nagyobb léptékű építészeti alkalmazása is lehetővé vált, mint ahogy az a Wolksvagen wolfsburgi új épületének tervezésénél történt. Ez a példa azt mutatja, hogy immár nem csak a kínai diaszpóra követelésére alkalmazzák a Feng Shuit, mint a richmondi városháza vagy Los Angeles kínaiak lakta negyedeinek esetében, hanem a teljesen "nyugati" cégek is igényt tartanak rá. Ugyanitt említhető az Ibis hotellánc vagy a szerbiai székhelyű Europetrol példája is. A távol-keleten természetesen a napi tervezési gyakorlat része a Feng Shui. A kínában megjelenő nagy nemzetközi cégek szinte kivétel nélkül ennek alapján építtetik székházaikat és telepeiket. Bár hivatalosan nem igazolható, de a szakma szerint biztosra vehető, hogy a Shanghai-i vlágkiállítás fejlesztési terveiben és a pekingi olimpia előkészítésében a Feng Shui igen nagy szerepet játszott.
IV
Az építészettől kissé eltávolodva, és a teljesség igénye nélkül említeném csupán meg, hogy a Feng Shui teret, társadalmat és időt összehangoló filozófiai rendszerének alkalmazhatóságát több tudományterület is vizsgálja. Feng Shui és green design kapcsolatát próbálják megállapítani ökológiai kutatásaik keretében Wei Dong és Rachel Zuehl Wisconsin-Madison egyetemen. Michael Paton közgazdász a Feng Shui alkalmazhatóságát vizsgálja a tájenergia becslésében a Sydney-i egyetemen. Michael Mak Newcastle-i egyetemen a nyugati percepció számára érthető és alkalmazható konceptuális keretbe próbálja foglalni a Feng Shuit mint tudásalapú szakértői rendszert (Knowledgebased Expert System, KBES) a mesterséges intelligencia kifejlesztésére irányuló kutatásai keretében. Rusong Wang a Feng Shui elveinek ökológiai rendszerekre való alkalmazhatóságát kutatja a pekingi egyetemen. A két paradigma átjárhatóvá tételének egyik általam ismert legmélyebbre hatoló kísérlete Y. Zude és M. Yolles tanulmánya, amely a Feng Shui úgynevezett élhető társadalmi rendszerekre (viable social systems) való alkalmazhatóságát vizsgálja ontológiai, episztemiológiai és metodológiai szempontból, arra keresve a választ, hogy mennyiben képes a Feng Shui biztosítani a komplex társadalmi közösségek és helyszínek kezeléséhez szükséges tudás megszerzését, vagyis mennyiben képes a komplexitás különböző szintjeinek kezelésére. Mindezek a kutatások mintha arra mutatnának, hogy a komplex, embert és környezetet integráló rendszerek átláthatóságának és kezelhetőségének igénye, ha nem is tette lehetővé a két paradigma integrációját, felvetette a globálisan domináns nyugati tudományos paradigma kibővítésének, átértékelésének szükségét. A világ komplexitásnövekedése, a globalizáció, az elmosódó határok, a hirtelen társadalmi és gazdasági változások, az energiakészletek kimerülése, a fokozódó környezetszennyezés kézenfekvővé tette azt, hogy a világot és annak folyamatait teljességükben, holisztikusan kellene vizsgálni és kezelni. A paradigmaváltás szükségét Enyedi a következőképpen írja le: "A teljes környezet ideája azt sugallja, hogy össze kellene olvasztani a gazdasági–társadalmi és környezeti döntéseket, hiszen ezek valamennyi alrendszert érintik." (Enyedi, Gy., 1996.). A Feng Shui filozófiai rendszere az ilyen integrális megközelítés egy vizsgálatra érdemes lehetőségét jelentheti.
V
