I. A STALLUMOK LEIRÁSA A teljes stallum (1. t. 1. k.) 3 m 56 cm, dobogóval együtt 3 m 98 cm magas, 19 üléses padsor, alaprajza L alakú, úgy hogy a 14 ülésből kettő a többivel derékszöget alkot. Egy-egy ülés szélessége 82 cm. A felső sor előtt, valamivel alacsonyabb szintben 11 üléses pad áll, a felső sor számára térdepelővel és olvasópolccal kiképezve, elől a fentihez hasonló ülésekkel. Az ötödik és hatodik ülés között kis megszakítás van bejárat számára. A padsor tölgyfából készült, gazdagon Faragott és berakott díszítésekkel. Függőleges Felépítésében három részre tagolható : magukra az ülésekre, ezek háttámláira és a baldachinra. A felcsapható ülések a lábazatra erősített két háromszögű, laposan tagolt konzolon nyugszanak, az ülések alatti lábazatot sík deszkalapok alkotják, melyek az ülés felett volutás elválasztó falakban folytatódnak (II. t. 2. k.). Csak minden negyedik ülés elválasztó falának éle egyenes és sima, ezek viszont a háttámlák szintjében folytatódnak, egy kettős volulából alkotott, háromszögű választófalban. Az üléstagoló volutákra ilyen lC>U~~ rajzú, 10'5 cm vastag, élén vályúzatos kartámla helyezkedik. Az ülések díszítésének elosztása olyan, hogy a látható helyeket magas domborművű faragás, a sötétebb, rejtettebb részeket lapos, domborművű, „relief en creux" faragás borítja. lgy az ülések lábazata által keletkezett, egy hosszabb és két oldalsó rövidebb mezőt ilyen lapos faragású táblák alkotják. A hosszabb síklap diszítése háromféle ismétlődő kílöltés : három palmetta, egy négylevelű középrozetta és egy középső harangvirág-motívum köré csoportosított növényi dísz. Az egész padsort jellemző gazdag díszítő elképzelésnek megnyilatkozása az ülések lábazatának berakott mintájú éle, melyen zeg-zug vonalas berakás és középső pálcára felfűzött hatszögű lapos testek sora váltakozik (II. t. 1. k.). Csak minden negyedik ülés lábazatának a kartámlákig felérő egyenes élét borítja eltérő minta : Fekete alapon világos Faberakású rozetták sora. Az étberakások sérültek és sok helyen már hiányoznak. A kétüléses rövidebb szárny lezáró oldalfalát egy, az ülések kartámlájáig felérő hossznégyszögű, magas reliefben gazdagon faragott mező alkotja, melyhez a háttámlák egész magasságában ugyanolyan duplavolutás háromszögű rész csatlakozik, amilyenek a padsort négyes üléscsoportokra tagolják (IV. t. 3. k.). A lezáró oldalfal hossznégyszögű részét lendületes rajzú renaissance ornamentika tölti ki (lll. t. 3. k.). Középső nagy kandelábermotívum alapjánál lent, lobogó szalagok felett kél akantuszleveles, fantaszlikus griffszerű szörny Télalakja látható. Felettük fűzéren egy-egy kereszt függ. A kandeláber törzsén kinyíló széles, akantuszleveles kelyhen egy-egy madár áll, csőrükben a kandeláber tányérjáról lelógó gyöngysort tartva. A kandeláber szára csavaros, széles tányérjában örökláng ég. A koronázó duplavolutás háromszögű mezőt, az alcanluszleveleket és az ötszirmú telt rozettákat hajtó csigás indák töltik ki, csodálatra méltó térérzékkel alkalmazkodva az aszimetrikus térformához (IV. t. 3. k.). A két volula érintkezési pontjában körte, illetőleg félig nyitott gránátalma ül. Az élek, úgy mint a kartámlák élei, vályúsak. Hasonló kiképzésű a másik, a hoszoldal tizenkét ülését lezáró fal is (IV. t. 1. k.). Négyszögű mezejében hatalmas, oxoszlánkarmokon nyuvó kandeláber alkotja a középtengelyt, melynek törzse hol reális motívumokból. hol minduntalan belejátszó akantusz-indás és leveles részekből levődik össze. Az alsó akantusz csiga két tátoftszájú oroszlánmaszkban végződik. Felette egy-egy bőségszaru, rajta egyegy kibontott szárnyú madár áll, melyek a felettük lelógó szöllőfürtből csipegetnek. A kandeláber tányérjában gyümölcscsoport (III. t. I. k.). Csodálatosan gazdag és mégis egyszerű,szigo- ln rúan szimetrikus Felépítésű, igazi olasz renaissance elgondolás. A hozzácsatlakozó volutás rész az előbb leírt megfelelő részhez hasonló.
A stallumsor fordulatát jelző négyszögű hasábtömböt változatos rajzú finom, indás növényi minta díszíti magas reliefben. Élén a felül egykor meglévő karcsú voluta, alul a berakásos sáv hiányzik. Az ülések háttámlája két részre tagolható a vízszintes kartámlák alatti és feletti részre. A kartámlák alatti részt berakott szélű keretekben valószínűleg végig berakott táblák alkották, melyek közül csak kettő maradt meg. Az egyik (VI. t. I. k.), sárga alapon fekete faberakású, finomvonalú szimetrikus indás és rozettás virágtövet mutat, mely egy középső palmettamotívum köré csoportosul, a másik (VI. t. 2. k.) kazettás beosztású, mindegyik kazetta közepében egy-egy kis rozetta ül. Az ülés kényelmessége megkövetelte, hogy ezeket a háttámlákat ne faragással, hanem berakással díszítsék.Az elveszett táblák is egy sor geometrikus rajzú berakott sávval ellátott keretben voltak. Ezek a sávok s általában az egész padsor geometrikus berakása a következő mintákat mutatják : 1. zeg-zug vonalba tört csavarodó szalag, 2. rombusz idomokból alkotott sakktábla minta, 3. élére állított és csúcsaikkal érintkező négyoldalú hasábok sora, 4. négyszöges sakktábla minta, 5. kisebb méretű zeg-zug vonalas szalagsor, 6. egyenes pálcára csavarodó szalag minta, ennek érdekessége, hogy a magyar gotika kedvenc díszítő eleme volt (V. t. 1. k.). A kartámla feletti háttámlákat (dorzálékat) korintusi pilaszterek tagolják (V. t. 1. k.). A szabályszerűen tagolt bázishoz berakott díszű törzs csatlakozik,ezt magas domborműben faragottoszlopfő koronázza, melynek növényi dísze oly változatos, hogy nincs két teljesen egyforma kiképzésű köztük. A pilasztertörzsön kétféle berakásos mustra váltakozik : élére állított négyszöges rácsozatban négylevelű rozetták és egymásba fonódó nyolcszöges idomok sokszínű kitöltéssel. Az egyes üléseknek megfelelő dorzálélapok gazdag berakott díszűek. Profitált keretük egyetlen dísze a kettős, sokszínű fából berakott csík. Ez utóbbinak sötét alapon alkalmazott mértani mintája az előbb felsorolt hatféle mustrát variálja. A háttámlák leírásánál előre kell bocsájtanunk, hogy a jelenlegi felállításnál az összes megmaradt berakott táblákat egy stallumon helyeztük el> hogy legalább az egyik oldalon teljes képet kapjunk. Még így is hiányzik két be rakott tábla, ezeket az ülés alól kivett lapos~aragású táblákkal pótoltuk, mint ahogy azt a nyírbátori templomban is tették. A táblákat jelenlegi felállításuk sorrendjében tárgyaljuk. 1. Feliratos tábla (VII. t. 2. k.). Sárga alapon fekete betűk. A négyszögletű táblának fent és lent alkalmazott háromszögű fogónyulványán két oldalt szimetrikusan lobogó szalag leng. A felirat így szól n HOC OPVS FECERVT FIERI MGIDMI GEORGIVS DEBATHOR AGAZONVM REGALIV MAGISTER ET STHS DEEADEM BATHOR COMES THIMISIENSIS ET PARCIVM INFERIORVM CAPITANEVS GENERÁLIS NECNON ANDREÁS DEBATHOR COMES COMITATV SWM SATMARIENSIS ET DE ZABOC COMES LICET FVIT IVNIOR INTERCETEROS n OPERA TAMEN EIVS EGREGIV HOC OPVS PERFECTVM EST ANNO D. MCCCCCXII 2. Kétszárnyú rácsos ajtóval nyitható, félig nyitott szekrény belső részét ábrázolja (XII. t. 2. k.). A belül látható felső polcon könyv fekszik, rajta nagy gránátalma. A könyv hátán F MAIONE olvasható. Alul három egymásrahe 1 Azaz : „Ezt a művet csináltatták nagyságos Bá thory György királyi főlovászmester és Báthory István temesi gróf és az Alsó Részek főkapitánya, nemkülömben Báthory András Szatmár és Szabolcs vármegyéinek grófja. ki jóllehet náluknál ifjabb volt, mégis az ő fáradozásával fejeztetett be a kiváló mű az Urnak 1511. évében." - A szöveg világos és a szokásos rövidítések alkalmazásával
íródott. Egyedül a COMITATV SWM szavak adtak eltérő fordításokra okot. A templom XVI(I. századi ismertetői közül Beniczky Gáspár naplójában (Thaly Kálmán, Rákóczi tár I. 1866. 92-94. o.) a SWM szót supremumnak egészíti ki. Ez a rövidítés azonban teljesen tarthatatlan. Weszprémi István (Succinfa Medicorum Hungariae et Transi(vaniae Biographia. Viennae 1787, 75-80. o.) a SWM szót egyszerűen Simigiensis, tehát Somogy rövidítésének véli. Ehhez a fordításhoz csatlakozik Éber László is (Ráth György, Ax Iparművészet Könyve, Budapest 1905, 11. 433. o.). De miért használnák a Somogy névnek ezt a szokatlan rövidítését akkor, amikor a templom több Báthorysíremlékén ez helyesen, mint Simigiensis van írva. A helyes megoldást Leffler Béla adja (A nyírbátori ref. templom, Archaeologiai Értesítő 1915, 262. o.), aki a SWM szót a suorum rövidítésének nézi, vagy, miután rövidítési jel nincsen, egyszerűen suum-nak olvassa. ~yezett könyvön egy, a mai állapotában helytelenül kannává kiegészített tömjénfüstölő áIl, ami a kötelekről és fedeléről jól felismerhető. Mögötte talpas kerek edény, benne a szenteltvízhintő nyele látszik. A három könyv hátán ARID CHAN TVL$ olvasható. A berakás sokszínű fából készült, köztük a Finom halványzöld is szerepel. Ügyetlenül javították a tömjénfüstölő nyakánál és a könyvek alsó részén. 3. Faragott betét, az ülések alól idehelyezve. 4. Sötét alapon egyszínű világos berakás, égetett belső rajzzal (VILI. t. 2. k.). Középső, az egész mezőt kitöltő, nagy kandeláber, melyben örökláng ég. Szimetrikus felépítés, úgy mint a többi középmolivumra felépített táblákon. Alul két kentaur vágtat el egymástól, felemelt kezeikben a felettük látható sárkányok farkát tartják, melyeket fentebb gyűrűk erősítenek a kandeláber törzséhez. A sárkányok hosszú nyakukkal a kentaurok előtt felnyúló csigás, kehelyben végződő virág felé nyúlnak: A kandeláber közepén íves testű, gyümölcsökkel megrakott bőségszaruk nyulnak fel. Ives lendületüket kissé feljebb egy-egy tölgyfaleveles makk ismétli meg és így kettős keretbe foglalják a felül égő öröklángot. 5. Sötét alapon egyszínű világos berakás (VIII. t. 1. k.). A tábla közepén túl felérő egyegy álló putto, derekára kötött hullámzó szalaggal ; magas, profitált talapzatú kandelábert fognak, mely fent a sárkány testével körbefoglalt sárkányrendes Báthory-címerben végződik. Két oldalt a keretet lendületes rajzú, rozettákat és makkokat hajtó akantuszindák alkotják. 6. Rácsos ajtajú szekrénybelsőt ábrázoló tábla (XI. t. 2. k.). Félig nyitott rácsai mögött a felső polcon gránátalmaszerű gerezdes nagy gyümölcs fekszik két könyvön, melyeknek hátán DANTE VERGILIO olvasható. Alul ugyancsak két könyvön drágakövekkel kirakott oltárkereszt áll, mögölte a kánon-táblák látszanak : két fehér lap olvashatatlan felírásutánzattal. Az alapul szolgáló két könyvön NE ANG(C)ROIA felírás. 7. Sötét alapon világos egyszínű berakás (IX. t. 1. k.). Két ló által vont, középre helyezett alkotmányon (nem látszik jól, mert ezen a helyen erősen javították) magas talapzaton áll, hosszú ruhában, két mankóra támaszkodva s a homokórát hátán hordva az őszszakállú, szárnyas Kronos. A talapzatról két putto nyúlik ki és két csavarttestű bőségszarut tart, melyből gyümölcskötegek dagadnak ki. A talapzatból oldalt csigás indák és harangvirágszerű virágok nőnek és töltik ki szimetrikusan a teret. A lovak hámján nagy kerek csengők vannak, néhány le is szakadt, ott hever előttük a földön. A kocsi testét igen erősen kiegészítették. 8. Sötét alapon világos egyszínCz berakás (IX. t. 2. k.). Középen kandeláber, mely alul széles oroszlánlábas talpon áll. Testének alsó szakaszán két kisebb sárkány nyúlik oldalra, felettük egy-egy gyümölcsökkel megrakott bőségszaru ível felfelé, melynek egyik akantuszhajtásán szalagra erősített ovális testű, talpas, hosszúnyakú korsó és kosfej csüng alá. A kandeláber következő szakaszán egy-egy, karjainál fogva a kandelábertörzshöz erősített, szatíralak áll. Felettük a kandeláberre egy-egy sárkány farka csavarodik, előrenyúló lábaikon szalagon egyegy szárnyas Medusa-fej lóg. A tányéron hosszú száron álló kehelyben
gyümölcsök ; két oldalt egy-egy sárkány ugrik el, farkuk csomóba kötve, lábaikkal tartott kötegben levelek közt almák látszanak. 9. Kétszárnyú ráccsal nyitható szekrénybelső (XI. t. 1. k.). Félig nyitott ajtaja mögött fent könyvre helyezett misekönyvpolc látható. A könyv hátán TERENTIO olvasható. Alul két egymásra rakott könyvön - hátukon TVTONE ISOPOg olvasható - két csavart testű, sárkányos kiöntőcsővel ellátott misekanna áll. Az egyik ampolna kiöntőcsöve és a környező rész kiegészítés. 10. Puttok által tartott Báthory-címer. Mint az 5. sz. tábla. Valószínűleg a másik stallumon foglalt helyei. 11. Sötét alapon egyszínű világos faberakás (X. t. 1. k.). Középső kandeláber motívum, melynek tetejét és alapját teljesen értelmetlenül, kontár módon javították. Lent, mintegy akantuszindás gyeplővel a kandeláberhez fűzve, egy-egy hosszúnyakú, griffszerű madár áll. A kandeláber közepetáján gyümölcsköteg. Fent egy-egy csigás indakanyarulat egymásra néző szakállas télalakban végződik. 12. Faragott tábla, az ülések alól ide helyezve. 13. Kétszárnyú ráccsal nyitható szekrény (XII. t. 1. k.). Félig nyitott ajtaja mögött a felső polcon talpas kerek, pikkelyes testű, fogantyús szenteltvíztartó áll, benne a hintővel. Könyvre van helyezve, melynek hátán VIRGILIVS olvas Ariosto 7 - Tullius a Talán Plautone, Esopos. fiató. ÁIuÍ három ~CÖnyv fekszik egymáson, hátikon AVGVSTINVS SVhIMA ANGELICA áll. A lCÖnyveken lcét kisebb, sárkányos kiöntőcsövű misekanna. 14. Barna alap s majdnem egyszínű berakás, ez által a rajz rosszul kivehető, zavaros (X, t. 2. k.). Más stílus, rnás kéz, mint a többiek. Középső, akantuszlevelekkel át- és átfont, felül ökörkoponyában végződő kandelábermotívum. Alul egy-egy szarvas áll, hátán ifjú, kinek ruháját akantuszlevelek alkotják. Az ifjak egyegy magasszárú keresztet tartanak, melyről sisak, ijj, tegez, pajzs, keresztbetett buzogányok és renaissance korsó csüngenek le két oldalt. A kandeláber szárán feljebb egy-egy mákvirágbimbó, legfelül szimetrikusan hullámzó nagy akantuszcsiga. A berakott táblák, a szekrénybelsőt ábrázolókat kivéve, sötét alapon egyszínű, világosabb faberakással készültek, melyen a rajzot beleégetett vonalak adják. A rácsos szekrényt ábrázoló táblák a sokféle fa színének számtalan árnyalatát variálják, igen lágy halványzöld mellett. A kétségkívül sekrestye-szekrényt utánozni akaró fülkékben természetszerűleg misekellékek, misekönyvpolc, tömjénfüstölő, ampolnák, szenteltvíztartó stb. szerepelnek. Az egyházi irodalom mellett azonban a könyvhátak felírásai profán írókra is. utalnak, így Vergilius, Esopos, Dante, Terentius, Plautus stb. A berakott háttámlákat egységesen futó 15 cm széles Eriz zárja le és ez szolgáltatja a baldachinhoz való átmenetet (V. t. 1. k.). A fríz alul gyöngysorból, középütt sodrott kötéltagból és legfelül profitált levélsorból áll. Az üléseket koronázó hatalmas baldachin az egész stallum legpompásabb része (XIII, t. 1-3. k., X1V. t. 1. k.). Akantuszleveles konzolok tartják az egyes üléseknek megfelelő dongaboltozatos íveket, melyeket széles plasztikus Eriz és profitált koszorú-párkány koronáz. A gyöngysorból és lapos levélsorból álló archivoltok és a fríz által alkotott kis háromszögű boltcikkelyekben akantuszleveles motívum és cherubfejek váltakoznak. Az ívek által meghatározott terület belső alapját tojásfüzéres keskeny párkány egy hossznégyszögű részre és egy félkörű tünettára osztja (X1V. t. 1. k.). A tojásfüzéres párkány a konzolok menetét követve előreugrik. A stallum fordulatát jelző hasáb felett a két Fél-konzol homlokkal irányul egymásnak, A dongaboltozat alá eső hossznégyszögű mezőknek kitöltése nagyon változatos. A 14 mező között nincsen két telje sen egyforma : a sárkányrendes Báthory-címer, finomrajzú, csigás inda- és virágdísz között ; két farkával egymáshoz erősített delfin ; középső palmetta két oldalán egy-egy bőségszaru ;
akantuszleveles férfimaszk ; oroszlánmaszk, szájából kinövő szőlőindákkal és szőlőfürttel ; ismét a Báthory-címer, de az előbbitől eltérő növényi keretben ; az előbb említett maszk más variációban ; szimetrikus növénycsoport ; cherubfej, fején lévő koszorúból kiinduló szalagos bojttal; fantasztikus emberszemű állatmaszk ; ismét a Báthory-címer ; cherubfej, két oldalt gyöngyfüzérekkel ; virágcsoport és oroszlánmaszk követik egymást. A félkörű lünettákban középtengelybe állított szimetrikus növénytövek váltakoznak (XIII. t. 1-3. k.). A dongaboltozat íve belül kazettás beosztású. Az archivoltok felett ugyanaz a háromszakaszos (gyöngysor, csavart kötéldísz, kymation sor), 15 cm széles fríz fut végig, mint a dorzálék és a dongaboltozat között. Ezután következik a folytatólagos mustrájú főfríz. Két egymással szemben álló delfin szájából széprajzú palmetta nő ki, a delfinek egymáshoz erősített farkaik között lobogó fáklyát tartanak. A lángtól két oldalt szimetrikus akantusz indák és az ismert ötszirmú rozetták láthatók. A széles frízre négyszeresen tagolt, erősen előreugró koszorúpárkány kerül, alul a már negyedszer ismétlődő kymation-levélsorral, felette tojásfüzér, kis kerek idomok sora és a befejező lapos akantuszlevélsor követik egymást (XIV. t. 1. k.). A stallum felső sora elé kissé alacsonyabb szintben térdeplő padsor illeszkedik, elől ülésekkel (II. t. 2. k.). A belső térdeplő zsámoly végig elkallódott, csak az imapolc maradt meg egész hosszában. Mellső oldalán 11 ülés van, mely egy kettes és három hármas szakaszra tagolódik. Tagolása, a volutás ülés-elválasztó oldalfalaktól eltérően, egyenes élű válaszfalakkal történik, melyekhez felül az imapolc magasságában egyenlőtlen méretű, keftős volutából álló koronázó rész csatlakozik. Az ötödik és hatodik ülés között teljes oldalfallal lezárt bejárat van (I. t. 1. k.). Az L alakú alaprajz rövid oldala elé illő imapolc homlokrészét oszlopformában elhelyezett egymásbafonódó körökkel ékesítették, a körökben jól ismert ötszirmú rozetta ül (V. t. 2. k.). Ezt a plasztikus részt egy berakott sáv követi : pálcára fűzött, lapos, hatszögű hasábok sora. Az ehhez derékszögben csatlakozó hossznégyszögű mezőt kisebb méretű, egymásba fonódó kí5rbe írt rozet - 13 ták kettős sora díszíti. A térdeplő belső fala a rövid oldalak kivételével elveszett. A megmaradt részek faragott díszéből az eredetinek pompás, s még a kevésbbé látható részeket is elborító gazdagságára következtethetünk. A megmaradt térdeplő béléslap négyszögű terét poncolt alapon szalaggal egymáshoz erősített körök töltik ki, bennük egy-egy rozetta (XV. t. I. k.). A körök között képződött cikkelyekben lapos Félgömbök ülnek. Az egész, mint általában minden plasztikai díszítés poncolt alapon válik el a háttértől. Az üléseket itt is, úgy mint a Felső stallumsornál, volutás válaszfalak határolják. Kivételt csak a tagoló, egyenesszélű válaszfalak képeznek, melyeknek éleit egykor borító berakások legnagyobbrésze ma már hiányzik. Az ülésháttámlák keretei még megvannak, a Felső stalluméihoz hasonló berakásos csík díszíti őket a fent leírt hatFéle mértani mintát váltakoztatva. A berakott üléshátlapok kivétel nélkül elvesztek és azokat sima, új lap helyettesíti. Az ülések kartámlái Felett az imapolc magasságának megFelelően keskeny Friz Fut körül. Ennek mintája a bejáró nyílásig egymásbafonódó kisebb és nagyobb körökből áll, bennük egyegy rozettával (II. t. 2. k.), a bejárás utáni székek Felett az u. n. „Futó kutya" motívumra emlékeztető hullámzó indadísz, csigáiban egy-egy rozettával. A feljárat két Falának és a zárófalnak négyszögű mezőjét magas reliefű plasztikai dísz borítja. Az őket koronázó volutás rész egyenlőtlen méreteit az ülések és az imapolcok szélességi méreteinek eltérése határozza meg. Az egyik bejárati falon (XVI. t. 2. k.) két nagy, tüskés szárnyú sárkányalak áll, Farkaikkal összefonódva és egy-egy kisebb, pajzsba Foglalt Báthorycímert tartva. Felettük középen ~kigyós Medusa Fő, két oldalt karikáról lecsüngő szalaggal csomóra kötött gyümölcsköteg. Az alap itt is poncolt. A szemben látható bejárati Falon (XVII. t. 2. k.) csodálatosan Finom vékonyindás, középtengely köré épül Fel a csigás akantuszindákból és levelekből alkotott szimetrikus kitöltés, ötszirmú rozettákat hajtva. A befejező oldalFal (XVI.
t. 1. k.) négyszögű terét három virágos bogáncsból kötött csokor tölti ki, két oldalt szimetrikusan hullámzó szalagmotívummal. Egyik oldalt füles korsó lóg le róla, ovális testén akantuszlevelekkel, gyöngyös övvel. Hosszú nyakának kiöntőjéből leveles ág nyúlik ki. A csonka stallum (I. t. 2. k.) A Falmelletti 14 üléspad teljesen megvan, csak a díszes baldachin hiányzik a dorzálét beFejező keskeny Friz felett. Hiányzik a rövid oldal két ülésének egész dorzáléja és az ezt lezáró oldalfal Felső volutás része is. Az alsó sor imapolcos üléspadjából csak nyolc ülés van meg, az utolsó háromüléses pad hiányzik. A csonka stallum Felépítésében a teljeshez hasonlított, csupán díszítő Formái mások. Rövid oldalának .laterális lezáró Falát magas domborműben, poncolt alapon gazdag faragott dísz tölti ki (VII. t. 1. k.). A középkandeláber kerek talpát két teknősbéka tartja. A talpon két szatíralak áll, karjaival az akantuszleveles törzshöz kötve. A kandeláber Felső tányérján két szárnyas, akantuszlevélben végződő Farokkal ellátott bika könyököl ki. Közben szimetrikus növényi elemek. Az ülések és dorzáléjuk Felépítésben és díszítésben teljesen megfelelnek az ép stallum már leírt üléseinek. Az ülés alatti lapos Faragásos táblák közül csak öt van meg. A berakásos táblák mind hiányzanak, csak geometrikus keretelésük van meg, ötnek kivételével. Viszont a teljes stallummal ellentétben,teljesen megvannak a lábazat éleinek berakott díszei, a pálcára Fűzött hatszög-idomokkal (II. t. 1. k.). Egészben maradt a stallum Fordulatát jelző négyszögű pillértömb, élén alul hasonló berakásos csíkkal, feljebb keskeny lapos voluiával és oldalsó mezőiben dús akantuszleveles Faragással (II. t. 1. k.). A háttámlák kereteinek berakott széle a már Felsorolt hatféle geometrikus mintát variálja (V. t. 1. k.). A tagoló pillérek oszlopfejei közül négy modern kiegészítés. Ugyancsak egy kis részén kiegészítették a koronázó hármas beosztású, keskeny Frízt is. A Felső sort lezáró oldalfal teljes (IV. t. 2. k.; III. t. 2. k.). Alsó hossznégyszögű mezőjének dísze poncolt alapon, magas reliefben, szárnyas női mellkép fején álló kandelábert mutat, melynek törzsén akantuszfarkú delFinek, akantuszos maszk, két oldalt indába hajló hegyesfülű szakállas állatfejek és csavarostestű bőségszarú gyümölcskötegekkel követik egymást. Legfelül a sárkányos Báthory-címer látható. Az oldalFal duplavolutás Felső része a másik stallum hasonló tagjával azonos. A térdeplő pad utolsó három ülése hiányzik. A rövid oldal előtt álló pad homlokrésze a másik stalluméhoz hasonló, csak a berakás min - 14 tája más, élére állított kazettás mustrával (V. t. 3. k.). Itt is megmaradt egy bélésfal (XV. t. 2. k.) szimetrikusan felépített, teltrozettás virágornamentikával borítva. Az összes üléshátlapok hiányzanak, utólag beillesztett sima lapok helyettesítik őket. A második hármas pad imapolca is kiegészítés. F'rizének kétféle mustrája olyan, mint a másik stallumé. Egyik részét régebben levették és belőle képkeretet készítettek, ez csak legújabban került vissza eredeti rendeltetési helyére. A bejáró nyílás oldalfalai közül a növényi díszűnek belső fele újabb kiegészítés (XVII. t. 1. k.). Egymásra néző nagy delfinek, farkaik szívalakú mezőt zárva be, fent találkoznak és a középtengelyhez vannak kötve, majd ismét elválva akantuszindában végződnek, csigába írt rozettával. A szembenlévő oldalbejárás fala (XIV. t. 2. k.) sajátságos kötelekből font, rácsos mustrát mutat, a rácsokban egy-egy firenzei liliommal. A térdeplőpad további részei a teljes stalluméhoz hasonlók. Jelenlegi lezáró falát melyhez még az utolsó hármas pad is csatlakozott egykor - csonkán hagytuk. II. A FELÁLLITÁS INDOKOLÁSA A nyírbátori stallumok jelenlegi felállítása felel meg az eredeti elrendezésnek. Eszerint a szentély falán egymással szemben 1212 ülés volt, melyhez derékszögben, háttal a hajónak s szemben az oltárral még két-két ülés csatlakozott, mely mintegy elzárja a stallumot a hajó
népétől. Mielőtt a Nemzeti Múzeumba kerültek volna, a nyírbátori templomban olyanképen állottak, hogy a teljes stallum 12 ülésével egyvonalban állott a fordulat két ülése is és így egy síkban 14 ülés volt. A csonka stallumnál a két fordulat-ülés eredeti helyzetéből eltávolítva mint hajópad szerepeli. Az egy síkba kényszenített 14 ülést úgy kapták, hogy a fordulatot világosan jelző hasábot kettéfűrészelték és két faragott lapját egymásnak háttal öszszeillesztették. Az így keletkezett válaszfal, mely a két utolsó ülést egy, egészen a baldachinig felérő egyenes fallal választotta el a többi üléstől, mindig érthetetlen volt.4 Annál is inkább, mert a többi 12 ülésnek négy-négy szakaszos elválasztása könnyed, felfelé keskenyülő volutás faragott rész által történik. Az eredetileg derékszögbe tört kétüléses szakasz erősen előreugró koszorúpárkányán, a többi 12 üléssel egyvonalba való kényszerítésekor egy háromszögű hézag keletkezett, amit utólag hozzáfaragott résszel pótoltak ki. Miután ezt az újabb háromszögű részt eltávolítottuk, valamint a kettőslemezes elválasztó falat ismét szétfűrészeltettük és így eredeti négyszögű pillérformáját visszaadtuk, a ráhelyezett koszorúpárkány pontosan egymáshoz illett. Ez kétséget kizáróan igazolta a felállítás helyes 4 A felállítás helytelensegét már Leffler Béla is Jelzi A nyírbátori réformáfus templom című cikkében, 276. o. (Archaeologiai Értesítő 1915). cégét. A gondolatra a csonka stallum épen maradt fordulat-pillére vezetett minket (II. t. 1. k.), melyhez csatlakozó két ülést - melyeknek dorzáléja sajnos teljesen hiányzik - nem volt nehéz a hajópadnak felhasznált töredékek között megtalálni. A stallumnak második, kissé alacsonyabb szintben fekvő sorát a mindeddig szintén hajópadoknak vélt részletekből sikerült rekonstruálni.ó Egyszerűen imapolcukkal befelé kellett őket a felső stallumsor elé helyezni oly módon, hogy a fordulat két ülése elé a hasonlóképen derékszögbe tört imapolcú kettős üléspad kerüljön. Ehhez csatlakozott egy háromüléses pad, melynek díszesen faragott tárófala elárulta, hogy itt feljárat volt. Ez természetes is, tekintve azt, hogy a hosszú 12 üléses stallumsor minden helyét nem lehetett volna másképen kényelmesen megközelíteni. A feljárat után két egymáshoz illő háromhárom üléses pad, melynek mindkét zárófala faragott, adta meg a teljes stallum hiteles, eredeti képét. Hasonlóképen jártunk el a csonka stallumnál, melynek egyes alsó üléseit külön heverő részletekből kellett összeállítanunk. Ennél a feljáró után csak egy háromüléses pad áll, a másodiknak teljesen nyoma veszett. A nyírbátori stallumoknak minden ezidőszerint ismert darabját beleillesztettük az ilyen módon rekonstruált és konzervált stallumsorba, Érdekes, hogy a csonka stallum alsó sora második, háromüléses padjának ülés feletti fríze valami mó b Ezeket mint a templom közepén álló haíópadokat említi Leffler Béla, i. m. 279. o., Groh István, A nyírbátori ev. ref. templom (Archaeologiai Értesítő 1893, 424. o.) és Éber László. a Ráth-féle Iparművészet Könyvében II. Budapest, 1905, 433. o. - 15 don elkerült a templomból, belőle képkeretet készítettek, ez sokáig letétként feküdt az Iparművészeti Múzeumban. A Nemzeti Múzeum újabban megvásárolta a keretet tulajdonosától és azt az eredeti helyére helyeztük vissza. A felállítás helyességét igazolja Möller István 1889. nov. 21-22-ére datált két rajza, mely a Műemlékek Orsz. Bizottságától már a jelen felállítás befejezése után került elő. Möller a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából rajzolta le annak idején a székeket a helyszínen. Az egyik pontos ceruzarajz az északi stallumsort ábrázolja úgy, ahogy a nyírbátori templomban állott, tehát a 14 ülést egy síkban. Möller már akkor pontozott rajzban jelzi, hogy a két utolsó ülés derékszögben fordulhatott. Érdekes, hogy a XVIII. században a templom egy látogatója még eredeti állapotában, tehát fordulattal láthatta a stallumsort. Csakis erre vonatkozhatik egyik megjegyzése : „A temp
lom keleti részében, annak déli és északi oldalán hímes művű pad áll, f é 1 k ö r f o r m á b a n m i n t e g y s z e n t é 1 y t képezve, sértetlenül." A „félkör forma" és a „szentély" említése feltétlenül a stallumsornak a hajótól való elrekesztésére vonatkozhatik.e A fordulat tehát akkor még megvolt. Az L alakú alaprajzzal biró stallumsor legkorábbi formájában a cisztercita rendházak templomi berendezésében fordul elő.' A cisztercita rend szigorú szelleméből fakad az az elgondolás, hogy a szerzetesek pillantásától elzárják a hajót és annak népét, hogy mintegy elzárkózva a külvilágtól, ájtatosságaikat semmi ne zavarja. Ilyenek a XIII. századbeli Loccum-i és a XV. századbeli Maulbronn-i stallumsorok Németországban. Később a renaíssance korban az L alakú alaprajz úgy Németországban, mint Olaszországban gyakori jelenség, habár eredeti célja már feledésbe merült. III. A STALLUMOK TÖRTÉNETE A nyírbátori templom építésére vonatkozólag röviden összefoglaljuk azt, amit előzőleg már megállapítottak.8 Az egyhajós, polygonális szentélylezárású egyszerű templom építését Báthory István vajda kezdeményezhette 1484-ben, ugyanakkor, amikor a kenyérmezei ütközetben szerzett zsákmányból a harctéren egy kápolnát építtetett, Bátorban a minoriták kolostorát helyreállíttatta és hozzá egy új templomot alapított. Ekkor gondolhatott arra, hogy családja temetkezési helyéül mauzoleumot, családi templomot építtet. Erre nézve írott adatunk nincsen, de a a feltevést igazolni látszik egy márványtábla a nyírbátori templom falában. A táblán Báthory István vajda címere, neve és 1488 évszám áll. Báthory István 1493-ban meghal és a templomot unokaöccse, András fejezteti be, amit ugyancsak a templom déli kapuján alkalmazott felirat g Stephanus Weszprémi, Succinfa Medicorum Hungariae ef Transylvaniae Biographia, Viennae 1787, IV. k. 79. o. 7 R. Busch, Deutsches Chorgestühl in sechs Jahrhunderfen, Hildesheim und Leipzig, 1928, 10. o. s dr. Lelfler Béla, A nyírbátori ref. templom, Archaeologiai Értesítő 1915, 261-87. o. dr. Éber László, Rálh György, Az Iparművészet Kőnyue 1905, Bpest, f1. 433. o. - Gróh István, A nyírbátori eu. ref. templom. Ar cheeologiai Értesítő 1893. 413. o. - Magyarország uármegyéi és városai, Szabolcs vármegye, Bpest, 141. o. mond el. A külsőleg jelentéktelen gotikus templom pompás gazdag belső berendezése ennek a Báthory Andrásnak és két fivérének, Györgynek és Istvánnak köszönhető. A templom alatt lévő kripta sokáig a Báthoryak temetkezési helyéül szolgált. Báthory György (1530-90) volt a család első protestáns tagja és ő alatta került a templom protestáns kézre és maradt mindmáig. A templom és berendezése, valamint a nagyhírű család síremlékei és azoknak pusztulása századokon át foglalkoztatták az utasok leírásait 9 Bennünket csak azok érdekelnek közelebbről, melyek a stallumokról is megemlékeznek. Ilyen Beniczky Gáspár naplója,'° melyben a szerző elmondja, hogy 1708-ban, mikor Rákóczi Ferenc fejedelemmel Nyir-Báthor nevű mezővároskába érkezett, látta a templomokat. „Emlékezetre méltó régi két szép templom existál ebben a helyben" írja. Majd leírja a kapuzat superinscriptióját, kiemeli a templomnak szép és cifra boltozatját és így folytatja : „Balkéz felől a Praedicáló szék mellet Cserlábul mesterségesen metczett székek, az kiken egy helyütt o Miles Mátyás, Siebenbürgischer Würg-fingel 1670. - Czegei Vass György Naplója, 1681, Monumenta Hungariae Historica 38 r. III. lo Beniczky Gáspár Naplója 1707-1710, Thaly Kálmán, Rákóczi-tár I. 1866, 92-94. o. - 16 ezen írás találtatik" és itt helyesen közli a feliratot azzal a különbséggel, hogy István nevénél „comitatus Simigiensis"-t ír „Thimisiensis" helyett és András comes említésénél a comes
comitatum swm-ot supremum-nak egészíti ki. Továbbá beszél az oltárokról, Báthory István márvány síremlékéről és ezzel Fejezi be : „Másfelől is a templomnak hasonló szép metczett székek vannak, az kikben, úgy azon szép Monumentumban is (a feliratot viselő Báthory-monumentum) Szulimán császár a midőn Ecsed várát héjában vitta sok károkat tett és a holttesteket is megfosztotta." Beniczky a ,.Másfelől is a Templomnak hasonló szép metczett székei" alatt a balkézfelőlivel szemben lévő stallumsort érti. Megtudjuk belőle, hogy már ekkor sem volt a széksor teljesen ép> amit a naplóíró a törökdúlásnak tulajdonít. A második írott megemlékezést a stallumokról Weszprémi István orvos-biográfiáiban találjuk 1787-ből.'1 Weszprémi, Czeglédi János orvos életrajzában a következőket mondja (75 0.): „Mivel pedig hallottuk, hogy Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek, kit Czeglédi János nevű orvosunk dicsőített temetési gyülekezetében, testét a Báthori családnak Nyírbátorban álló fényes mauzoleumában temették el, jónak láttuk azokat az emlékeket is leírni munkánkban, amelyek bár sokat szenvedtek az idők rombolásától, korunkig fennmaradtak ebben az egykor nagyszerű művészettel épült nyírbátori szent épületben."12 A szerző azután hosszan leírja Báthory István síremlékét és a templomban található más feliratos emlékeket és így folytatja (79. o.) : „A templom keleti részében, annak déli és északi oldalán két bámulatra méltó igen hímes művű pad áll, félkör formában mintegy szentélyt képezve, sértetlenül. A padok tölgy és más fanemekből készült ékítményein sokféle virág, madár és állat, angyalfej és más eféle faragott díszítés látható. Ezek köralakú felső hozzátartozó '1 Stephanus Weszprémi, Succinta Medicorom Hungariae et Transy(uaniae Biographia, Viennae, 1787, IV. 75-80. o. i2 Dum itaque Medicum hunc Nostrum lohannem Czegledium, ín Templo NyirBátoriensi, Transiluaniae Principem, Gabrielem Báthorium pro funeris celebritate laudauisse, illiusque cadauer in splendido illustris Báthoridum familiae Mausoleo ibidem excitato reconditum fuisse intel ligeremus : iuuabit Monumenta quoque, quae ad nostra haec usque tempora in esdem N. Báthoriensi aede sacra opere magnifico olim exstructa, permanserunt, licet iniuria temporum maiorem partem protrita sínt, in 11as nostras iem ellem inscribere tabellas. részeikkel egyenként kényelmesen 14 ember számára készültek. A padok táblái többféle nevet viselnek magukon. Az egyiken S. Thomas de Aquino, a másikon VITA CHRISTI, a negyedik széken igy Cecerone Siluestro Papa Abrosidaetor. A hatodik széken olvashatók Herminale Chanz-male Chledario Musicha. A nyolcadikon Dante Vergilio Nerone Ancroie. A tizediken Terezo Prutone Galba Roma Nerocraldio etc. de hogy ezek nagyvésze mi akar lenni, arról mi is csak annyit tudunk mint akármilyen tudatlanok. Az ötödik szék, amely észak felé néz, ezt a felivást őrizte meg unciális betűkkel kirakott munkában".ls És itt következik a már ismertetett latin felírás azzal a változattal, hogy András comes nevénél a SWM comitatum Simig. (Somogy-nak) van írva. Befejezésül említi, hogy a kripta holttestei megcsonkítva porban hevernek, a látogatók ereklyéket visznek el a templomból s ő maga Weszprémi is az egyik holttest egy ujját elvitte és féltve őrzi. Ilyenfajta ereklyegyűjtés eredménye lehet Báthory Gábor erdélyi fejedelem bőrének egy darabkája is, amely a Nemzeti Múzeumba került. Az ereklye hitelességét Petényi alispán bizonylata igazolja, mely egy mellékelt pergamenlapon olvasható.'4 Weszprémi leírásában ránk nézve fontos a „félkör formában mintegy szentélyt képezve" megjegyzése, mely csak a székeknek L alakú 13 In Orientali Templi parte, instar Sacrarü in formam semicirculi exstructa, a meridionali et septemtxonali latere duae imprimis sedes stupendo sculptorum pere plusquam phrygionico, ex ilice alüsque lignorum geperi• bus, effabricatae prostant illaesae, quibus varia florum, auium et animalium genera. Cherubinorum capita, et id genus alia incisa conspiciuntur ornamenta, cum circulis superne inpendentibus singulae excipiendis commode XIV. hominibus destinatae. - Varüs praeterea nonnullarum sellarum tabulae signetae sunt
nominibus. Una habet : S. Thomas de Aquino, altera : VITA CHRISTI. quarta Bella sic : Cecerone Siluestro Papa, Abrosidaetor. In Bella sexta leguntur : Herminale Chanz-male Chledario Musicha. In octaue : Dante Vergilio Nerone Ancroie. In decima : Terezo Prutone Galba Roma Nerocraldio etc. quorum pleraque quid siói velint, iuxta cum ignarissimis scimus. - Sella quinta, quae septemtriones spectat, henc conseruauit In scriptionem, litteris uncialibus opere tesselato expressam : . . . 14 Particula cutis Gabrielis Batory Principis Transylvaniae e fida collectione Michaelis Institoris Mosoczy Ministri Posoniensis ad Institutum Raritatum Nationale per D. Paulum Scultety Advocatum Posoniensem coltata. Posoni 24° Oct. 1810. Petényi ord. V. Comes I. Cottus Posonien." „Báthory Gábor erdélyi fejedelem bőrének egy darabkája Mosoczy Mihály pozsonyi kereskedő megbízható gyűjtéséből, amelyet Scultéty Pál pozsonyi ügyvéd adott át a Ritkaságok Nemzeti Intézetének. Pozsony 1810. okt. 20. Petényi, nemes Pozsony megye rendes alispánja". - I7 felállítására és fordulatára vonatkozhat. Fontos, hogy említi, hogy a székek sértetlenül állanak ; tehát akkor még meg lehetett a csonka stallum baldachinja is, mert ha nem, úgy ez olyan feltűnő hiány lett volna, hogy nem mondhatta volna rájuk, hogy sértetlenek. Megjegyzése ellentétben áll Beniczky Gáspár naplójával, aki szerint már 80 évvel azelőtt sem voltak épek. A táblákon felsorolt nevekből láthatjuk, hogy még sok rácsosajtós, szekrényes, berakott tábla lehetett, mely azóta elveszett. A nevek az egyházi és klasszikus világi írókra vonatkoznak. Némelyik jelentését így oldja meg Leffler :'s Abrosidaetor-Ambrosü Doctoris, Terezo-Teienzio, Galla Romana-Gesta Romanorum, Prutone-Plautone. Feltűnőek a hibásan írt latin és klasszikus nevek, ez az olasz mester műhelyében dolgozó magyar segédre engedne következtetni. E két XVIII. századi forrásmunka után az 1810. aug. 10-én a tiszántúli superintendenciális gyűlés általa nyírbátori templom megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésében ismét szerepelnek a stallumok : apró fácskákból mesterségesen kirakott pompás székek, melyek a templom mindkét oldalán még ma is épségben vannak.'s Ezek után pusztulásról és meg nem becsülésről ír 1855-ben Szini Károly." Miután tisztelettel adózik a reformációt megelőző évek ezen építészeti remekének, élesen kirohan a jelen ellen, amely a meglévőt becsülni nem tudja. Így szól : „A fejedelmi székek faragásaiban a durva faanyagot szellemítve látod a művész vésője által". Ő még Dante, Vergilius, Tullius, Flaccus, Terencius neveit olvassa a könyvhátakon, melyek közül néhány már azóta tűnt el. Keserűen folytatja : „Ma már mindezt romjaiban, a jelenkor lékütő szennye közt látod . . . A székekben a város sansculotte fiatalsága alias suhancok ülnek, fejük lelett szomorúan emelkednek a székek koronái . . . víg kedélyű ifjak áhítattal jegyzik fel neveiket szerteszét a falakra emlékekre, melyek már csak úgy hemzsegnek a sok névtől". Majd felszólítja az erre vetődő, régiségeket gyűjtő tisztelt urakat, nézzék meg és vitessék a nemzet régiségtárába az emléket, megmentve az elveszéstől, mert arra érdemes, hogy a nemzet tulajdona legyen. Vajmi későn fogadták meg Színi Károly nemes tanácsát. Is Leffler, i. m. 278. o. 18 Magyarország uármeeyéi és városai. Szabolcs uármepye. Budapest, 141. o. 17 Színi Károly, Magyarországi ügyek, Magyar sajtó 1855. I. évf. 15. sz. Csak a XIX sz. második felében kezdenek felfigyelni az illetékes tényezők a nyírbátori templom belső berendezésének botrányos állapotára. A Századok 1867-iki kötetében'8 egy névtelen kis közlemény figyelmezteti a közönséget és a Magyar Történelmi Társulatot arra, miképen dúlták fel most újabban a Báthoriak családi kriptáját s miként vittek el onnan mindeni, amit az előbbi sírfosztogatók még meghagytak. Felhívja a cikk a figyelmet a gyönyörű széksorra, mely ezideig még látható. Komoly lépések a műemlék megmentése
irányában csak 1889-ben történtek, amikor is. a Műemlékek Országos Bizottsága rendes ülésének keretében tárgyalta az ügyet és megbízta Möller Istvánt azzal, hogy a nyírbátori templomszékekről a helyszínen vázlatot készítsen és részletes jelentést nyujtson be: Möller a rajzokat elkészíti (l. 11. o.). Részletes jelentéséből kitűnik, hogy 1834-ben földrengés pusztította a templomot, de a károkat már 1837ben kijavították, mint azt a templom egyik felirata elmondja. 1867-ben a templomot új székekkel látták el, s úgy látszik - mondja már Möller - ez időre esik a stallumok alsó sorának elmozdítása eredeti helyükről. Ezen elmozdított székek ekkor a templom keleti részében rendetlenül elhelyezve álltak. A jelentés nagyjában olyan állapotban ismerteti a széksort, mint amilyennek mi megismertük, tehát 1890 óta nincs nagyobb mérvű pusztulás. Möller jelentésében nem javasolja a stallumok elszállítását a nagy méretek miatt, csupán az alsó, már úgy is elmozdított széksornak az Iparművészeti Múzeumba való szállítását. Ezek közül három töredékes darabot el is hoz magával és azok az Iparművészeti Múzeumba kerültek letétbe. Möller jelentését az 1889 december 30-iki ülésen fel is olvassák, s a Bizottság megbízza Möllert a székek részletes felvételével és a faragásokról való gipszmásolatok készítésével. Ezek után nem találunk több émlítést az aktákban a nyírbátori székekről, s úgy látszik, sorsuk ismét jó időre feledésbe merült. Közben állandóan pusztul, romlik, s egy részét fűtőanyagnak használják.'9 1898-ban Myskovszky Viktor memorandumban fordul a nemzethez, pusztuló műemlékeink megmentése érdekében.~° Ezek között említi a nyírbátori stallumokat is, melyeknek intarziáit szóra 1$ Századok, 1867, 222. o. la Leffler Béla, A nyírbátori ref. templom, Archaeologiai Értesítő 1915, 266. o. 2o Myskovszky Viktor. Memorandum pusztuló nemzefi műemlékeink megóvása és fenntartása érdekében. Kassa. 1898, 9. o. 1-1. pont.
