Hypothalamikus struktúrák és faktorok jelentősége a prolaktin elválasztás szabályozásában
Bodnár Ibolya Doktori (Ph.D.) értekezés
Témavezető: Prof. Dr. Nagy György
Semmelweis Egyetem, Doktori Iskola Idegtudományok Doktori Iskola Budapest, 2002
Doktori Iskola vezetője: Prof. Dr. Réthelyi Miklós Programvezető: Prof. Dr. Palkovits Miklós
TARTALOMJEGYZÉK
I. BEVEZETÉS ................................................................................................................ 7 II. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ........................................................................................ 9 1. A PROLAKTIN SZINTÉZISE ÉS ELVÁLASZTÁSA ........................................................................................9 1.1. Az agyalapi mirigy elülső lebenyében lévő laktotrop sejtek morfológiája és funkcionális heterogenitása.....................................................................................................................................9 1.2. Prolaktin szintézis az agyalapi mirigyen kívül..........................................................................10 2. A PROLAKTIN BIOLÓGIAI HATÁSAI .......................................................................................................11 2.1. Prolaktin és laktáció .................................................................................................................11 2.2. A prolaktin egyéb biológiai hatásai..........................................................................................12 3. A HYPOPHYSEÁLIS PROLAKTIN (PRL) ELVÁLASZTÁSÁNAK SZABÁLYOZÁSA .......................................13 3.1.A prolaktin elválasztást gátló faktorok (PIF-ek)........................................................................14 3.2. A prolaktin elválasztást serkentő faktorok, PRF-ek..................................................................21 3.3. A hypophysis közti-hátsó lebenyének szerepe a PRL elválasztás szabályozásában..................26 3.4. A PRL elválasztás szabályozásában szerepet játszó autokrin és parakrin mechanizmusok .....30 3.5. Agyi struktúrák szerepe a szopásra adott PRL válaszban ........................................................31
III. CÉLKITŰZÉSEK..................................................................................................... 32 IV. MÓDSZEREK ......................................................................................................... 33 1. AGYI STRUKTÚRÁK RÉSZVÉTELE A SZOPÁSI STIMULUSRA ADOTT PRL VÁLASZ KIALAKÍTÁSÁBAN .....33 1.1. Állatok.......................................................................................................................................33 1.2. Hypothalamikus beavatkozások ................................................................................................33 1.3. A szopási inger által kiváltott prolaktin szekréció vizsgálata. Vérvétel....................................36 1.4. Hisztológiai módszerek .............................................................................................................36 1.5. Hormonszint meghatározás ......................................................................................................37 2. A PACAP PRL ELVÁLASZTÁST SERKENTŐ HATÁS HELYÉNEK ÉS MECHANIZMUSÁNAK VIZSGÁLATA .38 2.1. A PACAP-38 esetleges hypophysealis hatásának vizsgálata....................................................38 2.2. A posztszinaptikus D2-receptor szerepe a PACAP okozta PRL és növekedési hormon elválasztásban...................................................................................................................................38 2.3. Az adrenalectomia és a dexamethasone kezelés hatásának vizsgálata a PACAP-38 által okozott PRL és növekedési hormon elválasztásra.............................................................................39 2.4. A hypophysis és az eminentia mediana PACAP tartalmának mérése .......................................39 3. A MEDIOBASALIS HYPOTHALAMUSBAN ELHELYEZKEDŐ DOPAMINERG ÉS L-DOPAERG NEURONOK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA A PRL ÉS aMSH ELVÁLASZTÁS SZABÁLYOZÁSÁBAN ............................40
3.1. Állatok és hisztológiai módszerek .............................................................................................40 3.2. A dopamin bioszintézis gátlásának hatása a plazma PRL és aMSH szintekre .........................41
2
4. STATISZTIKA ........................................................................................................................................41
V. EREDMÉNYEK........................................................................................................ 42 1. A SZOPÁSI INGER ÁLTAL KIVÁLTOTT PROLAKTIN ELVÁLASZTÁS LÉTREJÖTTÉBEN SZEREPET JÁTSZÓ AGYI STRUKTÚRÁK ...........................................................................................................................42
1.1. A hátulsó frontális metszés hatása............................................................................................42 1.2. Az elülső frontális metszés hatása.............................................................................................44 1.3. A hypothalamikus paraventricularis magba beadott 5,7-DHT injekció hatása........................45 1.4. A hypothalamikus paraventricularis magba beadott 6-OHDA injekció hatása........................49 1.5. A hypothalamikus paraventricularis mag mediális részének roncsolása illetve a sejtcsoport alatti horizontális metszés hatása .....................................................................................................51 2. A PACAP-38 HATÁSA A HYPOPHYSEALIS PRL ÉS NÖVEKEDÉSI HORMON ELVÁLASZTÁSRA ...............53 2.1. A PACAP-38 direkt hypophysealis hatása................................................................................53 2.2. A posztszinaptikus D2-receptor szerepe a PACAP-38 okozta PRL és növekedési hormon elválasztásban...................................................................................................................................54 2.3. A mellékvese hiány és a dexamethasone kezelés hatása a PACAP-38 által okozott PRL és növekedési hormon elválasztásra......................................................................................................56 2.4. A szopási inger hatása a hypophysis és az eminentia mediana PACAP tartalmára.................59 3. A HYPOTHALAMUS DOPAMINERG ÉS L-DOPAERG NEURONJAINAK SZEREPE A PRL ÉS aMSH ELVÁLASZTÁS SZABÁLYOZÁSÁBAN ..................................................................................................60
VI. MEGBESZÉLÉS...................................................................................................... 67 1. A SZOPÁSI INGER ÁLTAL KIVÁLTOTT PROLAKTIN VÁLASZ LÉTREJÖTTÉBEN SZEREPET JÁTSZÓ AGYI STRUKTÚRÁK ....................................................................................................................................67
2. A PACAP-38 HATÁSA A HYPOPHYSEALIS PRL ÉS NÖVEKEDÉSI HORMON ELVÁLASZTÁSRA ...............71 3. A HYPOTHALAMUS DOPAMINERG ÉS L-DOPAERG NEURONJAINAK SZEREPE A PRL ÉS aMSH ELVÁLASZTÁS SZABÁLYOZÁSÁBAN ..................................................................................................74
VII. KÖVETKEZTETÉSEK .......................................................................................... 79 VIII. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ............................................................................... 80 IX. IRODALOMJEGYZÉK........................................................................................... 81
3
Hypothalamikus struktúrák és faktorok szerepe a prolaktin elválasztás szabályozásában . A prolaktin (PRL) az agyalapi mirigy elülső lebenyének mammotrop sejtjei által termelt és kiválasztott polipeptid hormon. Emlősállatokban nélkülözhetetlen szerepet játszik a laktáció megindításában és fenntartásában. A PRL elválasztás fő fiziológiai szabályozója a mediobasalis hypothalamusban termelődő dopamin, de az utóbbi évek kutatásai során több, a PRL elválasztást serkentő anyagot is kimutattak Ezen anyagok jelentős része a hypothalamikus paraventricularis magban termelődik. A PRL szekréció leghatásosabb fiziológiás stimulusa a kölykök által kifejtett szopási inger. Az ennek közvetítésében részt vevő agyi struktúrákról napjainkban is csak kevés adat áll rendelkezésre. A jelen értekezésben leírt kísérleteinkben. tanulmányoztuk, hogy 1. a szopási stimulusra adott PRL válasz kialakításában milyen agyi struktúrák vesznek részt, 2. az egyik feltételezett PRL elválasztást serkentő faktor, a hypohysealis adenilát ciklázt aktiváló polipeptid (PACAP) PRL elválasztást serkentő hatásának helyét és mechanizmusát, 3. a hypothalamus dopaminerg és L-DOPAerg neuronjainak szerepét a PRL és aMSH elválasztás szabályozásában. Eredményeinket összefoglalva megállapíottuk, hogy a, a szopás ingerére bekövetkező PRL elválasztáshoz a hypothalamus és az agytörzs közötti kapcsolat sértetlensége szükséges; b, a hypothalamikus paraventricularis mag mediális, parvocelluláris része fontos szerepet játszik a szopási inger hatására létrejövő PRL válasz kialakításában, és épsége feltétlen szükséges a neurális jelátvitel megfelelő működéséhez; c, a paraventricularis mag szerotoninerg innervációja részt vesz az azonnali, és nagyfokú PRL kiáramlást kiváltó szopási stimulus által beindított neuroendokrin
reflex
válasznak
az
agytörzsből
a
hypothalamusba
történő
közvetítésében; d, az újszülöttkori monoszodium glutamát kezelés elsősorban a tuberoinfundibularis dopaminerg rendszer ventrolateralis részén elhelyezkedő LDOPAerg neuronjait érinti, és ezek közvetlenül nem vesznek részt a nyugalmi PRL szint szabályozásában; e, a PACAP a PRL elválasztást fokozó hatását nem közvetlenül, az elülső lebenyen fejti ki, hanem a PRL elválasztás fokozódásában nagy valószínűséggel a közti lebenyben felszabaduló aMSH játszik szerepet.
4
Role of hypothalamic structures and factors in the regulation of prolactin secretion Prolactin (PRL) is a polypeptide hormone that is synthesised in and secreted from the mammotropes of the anterior pituitary gland. In mammals PRL plays an essential role in the initiation and maintenance of lactation. The mediobasal hypothalamic dopaminergic system is the main physiological regulator of PRL secretion, however in the last few years several prolactin releasing factors have been postulated. Significant part of these factors is synthesised in the hypothalamic paraventricular nucleus. Suckling stimulus of pups is the most effective physiological stimulus of PRL secretion. The information on the brain structures involved in this reflex is fairly limited. The aims of the studies presented in this dissertation were to reveal 1. which brain structures are involved in the mediation of the suckling stimulus-induced release of PRL, 2. the site and mechanism of the PRL releasing effect of pituitary adenylat cyclase-activating polypeptide (PACAP), 3. the role of the hypothalamic dopaminergic and L-DOPAergic neurons in the control of PRL and aMSH. In summary, we have demonstrated that; (a) the connections of the brain stem with the hypothalamus are required for the expression of the suckling-induced release of PRL; (b) the medial parvocellular subdivision of the hypothalamic paraventricular nucleus plays an important role in the mediation of PRL response to the suckling stimulus and is essential for the transfer of the neural signal of this stimulus, (c) serotoninergic innervation of the paraventricular nucleus is involved in the mediation of the neural impulses of the neuroendocrine reflex from the brainstem to the hypothalamus; (d) neonatal treatment with monosodium glutamate primarily affects LDOPAergic neurons located in the ventrolateral part of the tuberoinfundibular dopaminergic system, and these L-DOPAergic nerve cells are not involved in the regulation of basal PRL secretion; (e) the site of action of PACAP inducing PRL release is not the anterior lobe of the pituitary gland, and aMSH, secreted in the intermediate lobe is probable involved in the mediation of the PRL releasing effect of PACAP.
5
A DOLGOZATBAN ELŐFORDULÓ RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
5-HTP 5,7-DHT 6-OHDA ACTH aMSH cAMP DEX DM DOPAC EM FSH GABA GnRH IL-6 L-DOPA MSG PACAP PB PHDA PIF PRF PRL PrRP31 RIA TH THDA TIDA TRH TSH VIP VL
5-hidroxi-triptofán 5,7-dihidroxi-triptamin 6-hidroxi-dopamin adrenokortikotrop hormon a-melanocita-stimuláló hormon ciklikus adenozin-monofoszfát dexamethasone dorsomedialis 3,4-dihidroxifenilecetsav eminentia mediana follikulus stimuláló hormon g-amino-vajsav gonadotrop serkentő hormon interleukin-6 L-3,4-dihidroxifenilalanin monoszodium glutamát hypophysealis adenilát ciklázt aktiváló polipeptid foszfátpuffer periventriculo-hypophysealis dopaminerg rendszer a prolaktin elválasztást gátló faktorok a prolaktin elválasztást serkentő faktorok prolaktin 31 aminosavból álló prolaktint serkentő peptid radioimmunoassay tirozin-hidroxiláz tuberohypophysealis dopaminerg rendszer tuberoinfundibuláris dopaminerg rendszer thyreotrop releasing hormon tiroid serkentő hormon vazoactiv intestinalis peptid ventrolateralis
6
I. BEVEZETÉS A prolaktin (PRL) a hypophysis elülső lebeny mammotrop sejtjei által termelt és kiválasztott polipeptid hormon. Elnevezése a szarvasmarha hypophyis-kivonat hatásai alapján történt, mely galambokban serkenti a begy növekedését illetve a begytej termelését, nyulakban pedig laktációt idéz elő. Emlősállatokban nélkülözhetetlen szerepet játszik a laktáció megindításában és fenntartásában. Leghatásosabb fiziológiás stimulusa a kölykök által kifejtett szopási inger, amelynek hatására az anyaállat szérum PRL szintje már néhány perc múlva az alapérték többszörösére emelkedik, és a szoptatás egész időtartama alatt magas marad. A laktációban kifejtett szerepén túl a prolaktin részt vesz számos egyéb reprodukciós folyamatban, illetve a szervezet belső egyensúlyának,
homeosztázisának
fenntartásában
is
jelentős
szerepet
játszik.
Napjainkban több mint 300 féle biológiai hatását írták le és ismertté vált az is, hogy a hypophyisen kívül más szövetekben és szervekben is szintetizálódhat (38, 90). A PRL elválasztás fő fiziológiai szabályozója a mediobasalis hypothalamusban termelődő dopamin. Az itt elhelyezkedő dopaminerg neuronok egy csoportjának axonjai az eminentia mediana külső rétegében, az ún. hosszú portális erek körül végződnek. Az itt felszabaduló dopamin a portális erek vérével eljut az adenohypophysis laktotrop sejtjeihez és ott gátolja a PRL ürítését. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ellentétben a többi adenohypophysealis hormon szabályozásával, amelyekre serkentő és gátló faktorok egyaránt hatnak, a PRL elválasztás szabályozásában kizárólag tónusos gátló szabályozás érvényesül. Napjainkra azonban bizonyossá vált, hogy a dopamin, a jól ismert gátló hatása mellett, mind in vivo mind in vitro körülmények között, meglehetősen alacsony koncentrációban, képes serkenteni a PRL szekréciót. Az utóbbi évek kutatásai során több, a PRL elválasztást serkentő anyagot is kimutattak Ezen anyagok jelentős része a hypothalamus
paraventricularis
magjában
termelődik.
Rajtuk
kívül
több
neuromodulátorral és/vagy neurotranszmitterrel kapcsolatban is ismertté vált, hogy valószínűleg a hypothalamikus PRL elválasztást gátló illetve serkentő stimulust közvetítő neuronokon hatva, képesek serkenteni a PRL ürítését. A szopás ingerére bekövetkező PRL elválasztás meglehetősen széles körben vizsgált neuroendokrin reflex mechanizmus, amely neurális afferens, és humorális efferens szárból tevődik össze. A szopási inger által kiváltott ingerület az emlő mechanoreceptoraitól a gerincvelőn és az agytörzsön át jut el a hypothalamusig. Itt a 7
PRL elválasztást serkentő és/vagy gátló faktorok szekréciójának megváltoztatásával alakul át humorális reflexválasszá. A szopási inger közvetítésében részt vevő agyi struktúrákról napjainkban is csak kevés adat áll rendelkezésre. Ezért vizsgálataink egyik része ezzel a kérdéssel foglalkozott. Tanulmányoztuk
továbbá
a
hypothalamikus
nucleus
paraventricularisban
termelődő, PRL elválasztást serkentő egyik faktor, a hypophysealis adenilát ciklázt aktiváló polipeptid (PACAP) PRL szekrécióra kifejtett hatásának helyét és mechanizmusát, valamint a mediobasalis hypothalamusban elhelyezkedő dopaminerg illetve L-DOPAerg neuronok PRL elválasztásban játszott szerepét monoszodium glutamát (MSG) kezelt patkányokban.
8
II. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 1. A prolaktin szintézise és elválasztása 1.1. Az agyalapi mirigy elülső lebenyében lévő laktotrop sejtek morfológiája és funkcionális heterogenitása A PRL-t termelő elülső lebenyi sejteket eredetileg fénymikroszkópos vizsgálatok során, hagyományos festési technikák segítségével írták le. A lakto- vagy mammotropok, a vizsgált állatok nemétől és fiziológiás állapotától függően, az elülső lebenyi sejtek 20-50%-át alkotják. Későbbi vizsgálatokban, fajspecifikus PRL antitesteket használva, az immuncitokémia módszerével egyértelműen azonosították a laktotrop sejteket egérben, patkányban és emberben. Fejlődéstanilag a laktotrop sejtek a Pit-1 függő hypophysealis sejtvonalból származtathatók, a somatotrop és thyreotrop sejtekhez hasonlóan (90). A PRL-t termelő sejtek morfológiája és az elülső lebenyen belüli eloszlását legrészletesebben patkányokban írták le. A PRL sejtek megtalálhatók az elülső lebeny teljes tömegében, de főként annak lateroventralis részén helyezkednek el. Ez a terület a közti-hátsó lebennyel határos. A sejtek alakja heterogén, lehet szögletes, ovális vagy kerek. Megállapították azt is, hogy a laktotropok a szekréciós granulumok nagyságában és hormontartalmában, illetve a sejtekben található immunreaktív PRL, és PRL mRNS mennyiségében is különbözhetnek egymástól (90). A morfológiai heterogenitás mellett a laktotrop sejtek funkcionális heterogenitást is mutatnak. A reverz (fordított) hemolítikus plakk assay módszerének kifejlesztése tette lehetővé a laktotrop sejtek funkcionális sokféleségének pontosabb leírását (172). A PRL nagyrészt az agyalapi mirigy meghatározott sejttípusában, a laktotropokban termelődik. Egy része azonban olyan átmeneti sejtpopulációból, az ún. siomatomammotropokból is származhat, amelyik mind PRL-t mind növekedési hormont képes termelni (88). Ezek a bifunkcionális sejtek az újszülött patkányok agyalapi mirigyében túlsúlyban vannak és ösztrogén hatására képesek laktotrop fenotípusú sejtekké differenciálódni (117). A mammotrop sejtek száma jelentősen nő a terhesség végén, és a korai laktáció idején. A laktotropok funkcionális heterogenitása a sejtek szekréciós válaszkészségében mutatkozik meg leginkább. Az elülső lebeny ún. külső zónájában elhelyezkedő sejtek fokozott válaszkészséget mutatnak a thyreotrop releasing hormon (TRH) iránt, míg a 9
közti lebeny szomszédságában elhelyezkedő, ún. belső zóna sejtjei TRH hatására alig fokozzák hormonleadásukat (39). A dopaminra érzékeny laktotrop sejtek viszont jóval nagyobb arányban találhatóak a belső zónában (16). A két zóna sejtjei a szopási inger hatására megváltoztatják számos hypothalamikus faktorral szembeni válaszkészségüket. Ebből az is következik, hogy feltehetőleg különbözőképpen vesznek rész a szopási ingerre bekövetkező PRL válaszban is. Egy rövid, 10 perces szopási ingert követően a belső zóna laktotrop sejtjeinek dopamin iránti érzékenysége csökken, a TRH, angiotenzin I a cAMP-t direkt módon stimuláló forskolin PRL ürítő hatása iránt érzékenyebbé válnak, miközben a külső zóna laktotrop sejtjeinek válaszkézsége nem változik (121, 203, 206). A laktotrop sejteknek ez a funkcionális sokfélesége, az előbbiekben leírtakon kívül még a PRL gén transzkripciójának és a PRL elválasztás más paramétereinek különbözőségében is megmutatkozik (90). 1.2. Prolaktin szintézis az agyalapi mirigyen kívül PRL immunreaktivitás a központi idegrendszer számos területén kimutatható, így a nagyagyban (agykéreg, hippocampus, amygdala, septum területein), az agytörzsben, a kisagyban, a gerincvelőben illetve a circumventricularis szervek területén (110, 274). Patkányban a hypothalamuson belül a dorsomedialis, a ventromedialis, supraoptikus és paraventricularis magokban is megtalálható a PRL (109). Hím állatokban a hypothalamikus PRL immunreaktivitás mennyisége a hypophysis műtéti eltávolítása után sem változik, míg nőstényekben csökken, jóllehet teljesen el nem tűnik. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a hypothalamusban a PRL lokálisan, a hypophysistől függetlenül szintetizálódik (74). Meg kell továbbá azt is említeni, hogy az utóbbi idők vizsgálataiban kimutatták, hogy a hypothalamikus és hypophysealis PRL elsődleges kémiai szerkezete megegyezik (296). A központi idegrendszerben termelődő PRL hatásának pontos mechanizmusa napjainkban még nem ismert. A patkány placentában is termelődik számos prolaktinszerű molekula, amelyek szerkezeti hasonlóságot mutatnak a hypophysealis PRL-nal. Ezek az ún. placentális laktogének vagy prolaktinszerű fehérjék. A decidua sejtekben is termelődik PRL, amely patkányban szerkezetileg egy kissé különbözik a hypophysisben termelődő hormontól. Ez utóbbinak elválasztása érthető módon független a hypothalamikus PRL serkentő ill. gátló faktoroktól. A termelődő PRL az amnion folyadékba diffundálhat, és szerepet játszhat az embrionális ozmoregulációs és immunfolyamatokban. A méh szövetében,
10
mégpedig a nem terhes patkányok myometriumában is kimutatható a PRL. Fiziológiás jelentősége ma még nem ismert (90). Laktáló emlősökben a PRL megtalálható az emlőmirigy epitheliális sejtjeiben, illetve az anyatejben is. A tejben található PRL egy része az agyalapi mirigyben termelődik és a vérkeringés útján az emlőmirigybe jut, ahol az epitheliális sejtek felveszik majd exocitózissal a mirigyvégkamrákba ürítik (221). Az epithel sejtek önmagukban is képesek a PRL szintézisére (168). Az immunrendszerben a limfociták illetve a csecsemőmirigy valamint a lép immunkompetens sejtjei is képesek a hypophysealis PRL-hoz hasonló szerkezetű PRL szintézisére, melynek funkciója napjainkban is igen intenzív kutatás tárgya (90). 2. A prolaktin biológiai hatásai 2.1. Prolaktin és laktáció A
PRL
az
emlőmirigy
növekedésében
és
fejlődésében,
a
tejtermelés
megindításában és fenntartásában alapvető fontosságú hormon. PRL illetve PRLreceptor génhiányos egerekben az emlőmirigy fejlődése abnormális, az állatok tejtermelésre nem képesek (224). A terhesség alatti hypophysis eltávolítás után a tejtermelés nem indul meg. Ugyanakkor a PRL-t tartalmazó elülső lebenyi kivonat álterhes nyulakban laktációt indukál. Hypophysisirtott nyulakban a PRL kezelés képes teljesen helyreállítani a tejtermelést. A tejtermelés során a PRL serkenti egyes aminosavak felvételét; a tejfehérjék (kazein és a-laktalbumin), a tejcukor és a tejben lévő zsírsavak termelését; valamint a glükóz felvételét (279). Az előzőekben leírtak alapján talán nem meglepő, hogy emlősökben a kölykök által kifejtett szopási inger a PRL elválasztás leghatásosabb fiziológiás ingere (101). A szopási ingerre létrejött elektromos jel az emlőbimbó illetve a környező bőr mechanoreceptoraiból a gerincvelőbe, onnan az agytörzsön keresztül a hypothalamusba jut (86). Itt az ingerület humorális válasszá alakul át, melynek során megváltozik bizonyos hypothalamikus neuronok, neuroncsoportok által termelt, a PRL elválasztást gátló (prolactin inhibiting factor, PIF) illetve serkentő faktorok (prolactin releasing factor, PRF) elválasztása. Ennek eredményeként a hypophysisből a PRL ürítése fokozódik. A hypothalamusból érkező kémiai jelek nagy része az idegsejtek axonvégződéseiből az eminentia mediana külső rétegében ürülve a hosszú portális erekbe kerül, és a véráram útján eléri a hypophysis elülső lebenyében elhelyezkedő 11
laktotrop sejteket. Más hypothalamikus faktorok a hypophysis közti-hátsó lebenyében szabadulnak fel, és az ún. rövid portális ereken keresztül jutnak el a laktotrop sejtekhez (108). Ha a laktáló anyákat elválasztjuk kölykeiktől, a PRL szekréció azonnali és csaknem teljes mértékű gátlását figyelhetjük meg. A plazma PRL szint az egész elválasztási (szeparációs) periódus alatt igen alacsony szinten marad (204). Ha az elválasztás végén a kölyköket visszatesszük az anyákhoz („szoptatási” modell), akkor azonnali PRL elválasztás indul meg, melynek hatására az anyaállatban a vér PRL szintje már néhány perc múlva emelkedni kezd, majd 10 percen belül elérve egy maximális értéket, az intenzív szopási inger ideje alatt emelkedett szinten marad. A szoptatás befejezése után szintje újra a bazális értékre csökken (210). Ezzel párhuzamosan a PRL mRNS mennyisége is változásokat mutat a hypophysisben (159). E neuroendokrin reflexválasz minden szempontból egyik kritikus mozzanata az elválasztási periódus hossza. Ha az anyákat túl hosszú időre választjuk el a kölykeiktől, amely patkány esetében kb. 16 óra, a fentebb vázolt reflex mechanizmusok a szopási stimulusra érzéketlenné válnak (102). A szopás által kiváltott PRL válasz ezen kívül még a szopási stimulus intenzitásától és a laktációs perióduson belüli időponttól is függ. A hypophysisből felszabaduló PRL mennyisége arányos a szopási stimulus erősségével, amely pedig a kölykök számától függ (179, 185). Patkányban a laktációs periódus hossza körülbelül 21 nap, amelyen belül a szopási inger PRL elválasztást elindító hatása az idő előrehaladtával megváltozik. A laktáció első hetében a szopási inger által kiváltott PRL szekréció mértéke folyamatosan nő. A késői laktációban (amely patkánynál a laktáció harmadik hete) a PRL elválasztás időtartama és az elválasztott hormon mennyisége is lecsökken (179). Az értekezésben tárgyalt kísérleteink jelentős részében a fentiekben részletezett szopási inger hatására bekövetkező plazma PRL szint emelkedés neuroendokrin reflex mechanizmusát vizsgáltuk. 2.2. A prolaktin egyéb biológiai hatásai A legtöbb rágcsálóban a PRL luteotrop hormonként hat, aminek következtében a párzás után 6 napig fenntartja a sárgatest szerkezeti és funkcionális integritását (196). Patkányban elősegíti a sárgatestben a progeszteron termelést és megakadályozza az enzimatikus inaktiválását (89). PRL-receptor hiányos egerek sterilek, mivel hibásak a
12
sárgatest funkciók és a petesejtek érési folyamatai (38). A PRL-nak luteotrop funkciója mellett azonban luteolítikus hatása is van, amelynek mechanizmusa még nem pontosan ismert (297). Számos
adat
utal
arra,
hogy
a
PRL
befolyásolhatja
a
szaporodási
magatartásformákat, amelyek azonban az alkalmazott modellek sokfélesége miatt még nem kellőképpen tisztázottak. Dopamin antagonistával előidézett PRL szint emelkedésnek nincs hatása a párzási viselkedésre, ugyanakkor a szopás által indukált PRL elválasztás csökkenti a szexuális magatartást. Ezzel ellentétben a proösztrusz délutánján spontán módon megemelkedő PRL koncentráció gátlása (dopamin agonistával) nagymértékben csökkenti a szexuális fogékonyságot (78). A PRL a szülés után meggyorsítja az anyai viselkedésformák megjelenését, bár önmagában nem vált ki anyai viselkedést. Ezt a hatását a hypothalamikus medialis preoptikus területen belül lévő idegi struktúrákra hatva fejtheti ki. A PRL a reprodukcióban betöltött funkciói mellett, szerepet játszik számos más, ugyancsak a szervezet belső egyensúlyának fenntartását szolgáló folyamatokban is. Részt vesz pl. a csontnövekedés, az immunrendszer, a só-vízháztartás és az angiogenezis szabályozásában (90). 3. A hypophyseális prolaktin (PRL) elválasztásának szabályozása A PRL szekrécióját a külső és belső környezet változásai folyamatosan befolyásolják, szabályozzák. A PRL szekréciót kiváltó fiziológiás ingerek közül a legfontosabbak és a legtöbbet tanulmányozottak a szopási inger, a stressz és a megemelkedett ovariális szteroidszint (főleg az ösztrogén) okozta PRL elválasztás fokozódás (211, 212, 271). Ezen ingerek hatásában (nagyság, időtartam) számos különbség van és jelentősen eltérnek a szervezet homeosztázisában játszott szerepük ill. jelentőségük tekintetében is. Mai ismereteink szerint, ennek megfelelően a szabályozó mechanizmusok is több ponton különböznek. Közös bennük viszont az, hogy e stimulusok nagy része a hypothalamuson keresztül fejti ki hatását, ahol PRF-ek és PIFek felszabadulását befolyásolják. Emlősökben a hypophysis PRL szekréciójának hypothalamikus
szabályozása
dominánsan
gátló
jellegű
(31).
Ugyanakkor
a
hypothalamus részt vesz a PRL elválasztás serkentésének szabályozásában is, amely a gátló hatások kikapcsolásával és/vagy a beérkező stimuláló hatások felerősítésével érhető el (90).
13
3.1.A prolaktin elválasztást gátló faktorok (PIF-ek) A ma általánosan elfogadott nézet szerint a laktotrop sejtek spontán és magas szekréciós aktivitással rendelkeznek, így a PRL elválasztás hypothalamikus tónusos gátló hatása elengedhetetlen feltétele az ún. bazális PRL ürítésnek. Ezt a megállapítást több megfigyelés is alátámasztja. A hypophysis és a mediobasalis hypothalamus közötti kapcsolat sebészi megszüntetése után (nyélátvágással vagy az eminentia mediana sértésével) a plazma PRL koncentráció folyamatosan növekedve egy hét után maximális szintet ér el (35, 136). A PRL szekréció magas szintre áll be akkor is, ha a hypophysis elülső lebenyét olyan helyre transzplantáljuk, ahol nincs érrendszeri illetve idegi összeköttetése a hypothalamusszal (pl vesetok alá) (82). In vitro sejtkultúrában is igen magas az agyalapi mirigy sejtjeinek PRL elválasztása (212). 3.1.1. Dopamin A dopaminnak a PRL termelésre és elválasztásra kifejtett gátló hatását bizonyítja, hogy a katekolamin metabolizmust befolyásoló szerek a PRL szekréciót is jelentősen megváltoztatják (258) valamint, hogy a dopamin magas koncentrációban van jelen az eminentia medianaban és a hosszú portális erekben is (31, 92). Számos in vivo és in vitro kísérlet bizonyítja a dopaminnak a PRL elválasztásra kifejtett gátló hatását (113, 210). A dopamin receptorok megtalálhatóak az agyalapi mirigy sejtjeinek felszínén (95), amelyek a dopamin receptorcsalád D2 alosztályába tartoznak (180). Az
agyalapi
mirigy
működését
befolyásoló
dopaminerg
neuronok
a
hypothalamikus nucleus periventricularis (A14 katekolaminerg sejtcsoport) és a nucleus arcuatus (A12 katekolaminerg sejtcsoport) területén helyezkednek el (97, 98, 118, 139). Ez a két neuronális sejtcsoport három, egymástól mind morfológiailag mind funkcionálisan elkülönülő rendszerre osztható (1. ábra). A periventriculo-hypophysealis dopaminerg (PHDA) neuronok a hypothalamus elülső periventricularis részében helyezkednek el és az agyalapi mirigy közti lebenyében végződnek. Ezek a neuronok a közti lebenyben termelődő a-melanocita-stimuláló hormon (aMSH) szabályozásában vesznek részt (97, 98). A második csoportba tartozó neuronok a nucleus arcuatus rostralis részében találhatóak, a PHDA rendszer hátsó részének szomszédságában, és mind a közti mind a hátsó lebenybe vetülnek (36). Ezek az idegsejtek alkotják az ún. ozmoszenzitív tuberohypophysealis dopaminerg rendszert (THDA) (5, 118, 244), amely szintén
részt
vesz
a
PRL elválasztás
szabályozásában
14
(70, 71, 207). A
tuberoinfundibularis dopaminerg (TIDA) rendszert alkotó neuronok a nucleus arcuatus középső és hátsó részében helyezkednek el, és az eminentia mediana külső zónájába projiciálnak. Innen a dopamin, bekerülve a hosszú portális erekbe, eléri az agyalapi mirigy sejtjeit. Az e sejtek által termelt dopamin a PRL általánosan elfogadott hypothalamikus szabályozója (31).
1. ábra. A hypothalamikus dopaminerg és L-DOPAerg rendszer. A mediobasalis hypothalamusból készített frontális metszeteken TH immunfestés után a hypothalamikus dopaminerg/L-DOPAerg rendszer rostrocaudalis és mediolateralis elrendeződése látható. A metszetek mindhárom dopaminerg rendszert (PHDA, THDA és TIDA) képviselik. DM, dorsomedial TIDA; VL, ventrolateral TIDA; OC, chiasma opticum; AL, IL, NL, a hypophysis elülső, közti és hátsó lebenye; LP, hosszú portális erek; SP, rövid portális erek (Tóth, B. et al., 277).
15
A dopamin bioszintézisben a szintézis „sebességét” meghatározó lépés az L-3,4dihidroxifenilalanin (L-DOPA) képződése a neuronok által felvett tirozinból. Ezt a lépést a tirozin-hidroxiláz (TH) enzim katalizálja. A keletkezett L-DOPA-t ezután az aromás-aminosav-dekarboxiláz enzim alakítja át dopaminná. A TH immuncitokémiai vizsgálatok
megkezdését
követően
hamarosan
megállapították,
hogy
a
TH
immunpozitív neuronok valamivel nagyobb területen helyezkednek el, mint az a katekolamin fluoreszcencia alapján várható volt (123, 52). Az enzimreakciók során keletkező aminok elleni specifikus antitestek előállítása lehetővé tette annak vizsgálatát is, hogy vajon az előző észlelet tényleges elhelyezkedésbeli különbséget jelent-e (303). Az antitestek használatkor egyértelművé vált, hogy a dopamin és az L-DOPA immunreaktivitás eltérő eloszlást mutat, amelynek alapján feltételezhető egy olyan neuronális rendszer megléte, amely csak TH-t tartalmaz, de aromás aminosav dekarboxilázt nem. Ezek a neuronok így dopamin helyett csak L-DOPA termelésére képesek
(129,
194,
219).
Az
immunhisztokémiai
vizsgálatok
egyértelműen
megmutatták mindkét enzim és a dopamin jelenlétét is a PHDA, THDA és a TIDA neuronokban, de ez utóbbinak csupán egyik, dorsomedialis részében (DM-TIDA). A dopamin transzporter mRNS-t is csak ezen neuronokban mutatták ki (182). Ezek az idegsejtek tehát végtermékként dopamint termelnek. Ugyanakkor a TIDA neuron rendszer ventrolateralis részében (VL-TIDA) csak TH immunreaktivitás találtak, dopamin és aromás aminosav dekarboxiláz nem (184, 219, 220). L-DOPA antitesttel viszont immunreaktivitás detektálható ezen a területen (219, 220). A VL-TIDA rendszerben elhelyezkedő TH immunpozitív sejtek tehát csak L-DOPA szintézisére képesek, amely azonban az aromás aminosav dekarboxiláz hiányában nem alakulhat tovább dopaminná. Ezen megfigyelések alapján feltételezhető, hogy az L-DOPA, mint „transzmitter” végtermék, az eminentia medianaba ürül és a hosszú portális erekbe kerül,
vagy
más
idegsejtek
felveszik,
és
további
enzimatikus
folyamatok
szubsztrátjaként akár dopaminná (280), vagy más anyaggá alakul. Az arcuatus mag két részének eltérő funkcionális jelentőségére utal az a megfigyelés, hogy a DM-TIDA részt vesz álterhes nőstény patkányokban a PRL napi ritmusának szabályozásában, mivel az itt elhelyezkedő neuronok aktivitása csökkent a napi PRL csúcs kezdetekor, a VL-TIDA területén elhelyezkedő neuronokban ugyanakkor nem figyeltek meg ilyen változásokat (163). A TIDA rendszer dopaminerg neuronjai laktáló nőstényekben is részt vesznek a magas PRL szint kialakításában. Laktálókban csökken a TIDA neuronális aktivitás és a 16
TH mRNS mennyisége, a hypophysisben a dopamin koncentráció, az eminentia medianaban a dopamin turnover ráta. A TH mRNS mennyisége 24 órás elválasztás után visszaáll a ciklusos nőstény diösztruszában mérhető szintre. Szopási stimulus hatására szintén csökken a TH mRNS mennyiség az nucleus arcuatusban (60, 256, 291). Az ezek alapján is feltehetően létező L-DOPAerg rendszer jellegének, szerepének tisztázása, különös tekintettel a PRL elválasztás szabályozásában betöltött szerepüket tekintve még számos további vizsgálatot igényel. Az értekezés egyik célja a két TIDA résznek egyes neurotoxinokkal szembeni érzékenységében esetleg megmutatkozó különbség vizsgálata volt. A központi idegrendszer egyéb dopaminerg neuronjaihoz képest a TIDA neuronok működésének szabályozása eltérő mechanizmusokkal történik. E folyamatokban jelentős különbségeket találhatunk a két nem között. Nőstényekben pl. a TIDA neuronok bazális aktivitása és PRL „feedback” iránti érzékenysége nagyobb, valamint fokozottan reagálnak a dopamin szintézist és receptoriális hatásokat befolyásoló szerekre (65, 66). A TIDA neuronok aktivitását a petefészek eltávolítása csökkenti, a hereeltávolítás növeli (105). Az említett műtétek után a megfelelő nemi hormon pótlásával e hatások kivédhetőek (106). A stresszre adott PRL válasz is különböző a két nemben. A TIDA aktivitás nőstényeknél stressz hatására csökken, hímekben változatlan marad (68). Ettől eltérően a THDA és a PHDA neuronok aktivitása független a keringő gonadalis szteroidoktól, illetve THDA neuronok aktivitásában nem tapasztalható különbség a két nemben (112). A hypophysis közti-hátsó lebenyének műtéti eltávolítása illetve nyélnyomorítás után az elülső lebeny vérellátása és így a TIDA rendszerből érkező dopamin mennyisége nem változik. Ennek ellenére a plazma PRL szint 3-4 szeresére emelkedik mind hím, mind ciklusos és laktáló nőstény patkányokban, valamint ezzel párhuzamosan lecsökken a hypophysis elülső lebeny dopamin tartalma Ezek és még számos más kísérleti eredmény e két dopaminerg rendszernek a PRL elválasztás szabályozásában betöltött funkcionális jelentőségére utal (30, 70, 234). Ezt támogatja az a megfigyelés is, hogy egy rövid szopási stimulus után az eminentia mediana mellett a hypophysis elülső lebeny ún. belső zónájában és a hátsó lebenyben is lecsökkent a dopamin és a DOPAC koncentráció, a külső zónában és a közti lebenyben pedig nem változott. Ennek alapján feltételezhető a THDA rendszer részvétele is a szopásra adott PRL válaszban (207). Dehidráció (vízmegvonás vagy sós víz itatása) 17
esetén a bazális PRL szint lecsökkent és a szopás által kiváltott PRL ürítés gátolttá vált. D2 receptor antagonistával (haloperidol) előkezelt állatokban a PRL elválasztásnak a dehidrációkor bekövetkező gátlását nem figyelték meg (205). Mivel a THDA rendszer ozmoszenzitív, a dehidráció képes szelektíven aktiválni ezt a rendszert. Az innen (és a PHDA rendszerből) származó dopamin a hypophysis közti-hátsó lebenyben ürül, ahonnan a rövid portális ereken keresztül (a rövid portális erek az elülső lebeny teljes vérellátásának 30%-át, a közti-hátsó lebenyből érkező dopamin a teljes dopamin 52%-át képezi) az elülső lebeny belső zónájába jutva hatással lehet a PRL elválasztásra (241). A PHDA neuronok általánosságban elfogadott szerepe, hogy a hypophysis közti lebenyében végződve gátolják az aMSH szekréciót. Az elmúlt néhány év adatai viszont arra utalnak, hogy ez a rendszer részt vesz a PRL elválasztás szabályozásában is. Mindezek alapján a szopási stimulus esetén hasonló változásokat várnánk a plazma PRL és aMSH szintek változásában (285). Egyértelműen bizonyított azonban, hogy szopás hatására nem történik változás a plazma aMSH koncentrációjában (141). Nem valószínű tehát, hogy szopás hatására a PHDA neuronok aktivitása lecsökkenne. Ennek ellenére laktáló nőstényekben a közti-hátsó lebeny dopamin tartalma alacsonyabb, a vérplazma aMSH szintje pedig magasabb, mint ciklusos nőstényekben, ami alapján feltételezhető, hogy a PHDA neuronok valamilyen módon részt vesznek a laktáció alatti PRL elválasztás szabályozásában (285). Számos kísérlet támasztja alá azt a megfigyelést, hogy a dopamin nem csak direkt, a fentiekben részletezett módon hathat a laktotrop sejtek hormon elválasztására, hanem centrális támadásponton keresztül is befolyásolhatja a PRL szekrécióját. Hím állatokban specifikus D1 receptor antagonisták emelik, D1 agonisták pedig csökkentik a DOPAC mennyiségét az eminentia medianaban, amely a TIDA neuronoknak D1 receptorokon keresztül ható innervációjára utal. Mivel a D1 receptorok serkentő G fehérjékkel kapcsoltak, így a gátlás egy TIDA neuront innerváló és azt gátló idegsejt aktiválásán keresztül történhet. A TIDA neuronok D2 receptorokon keresztül ugyanakkor aktiválhatók. Mivel a D2 receptorok gátló típusúak, így valószínűleg egy gátló interneuron gátlásával alakul ki a serkentő hatás. A dopamin feedback hatásának tehát fontos szerepe lehet a TIDA rendszer működésének szabályozásában. Szelektív dopamin receptor agonistákat használva kimutatták azt is, hogy a D1 és D2 receptorok egyidejű aktiválása vagy gátlása után a TIDA neuronok aktivitása változatlan marad (90). 18
A PRL feedback mechanizmussal képes saját elválasztását befolyásolni a hypothalamus szintjén (190). A plazma PRL szintjének emelkedése serkenti a hypothalamusban a dopamin szintézist (66), így a portális erekben megemelkedik a dopamin koncentráció (104). Hypophysiectomia illetve dopamin agonista adása után csökkent a szérum PRL szint és a dopamin szintézis nagysága is (69). Újabb vizsgálatok PRL receptorokat mutattak ki a TIDA, PHDA és a THDA neuronok felszínén (10), amely a feedback mechanizmus anatómiai alapját bizonyítja. A PRL mindhárom dopaminerg rendszerre serkentő hatást fejt ki (71). A laktáció középső szakaszában azonban nem működik a visszaható mechanizmus, a TIDA neuronok érzéketlenné válnak a megemelkedett mennyiségű PRL-ra. Ez a jelenség hosszú idejű elválasztás után megszűnik és a korai laktációban sem tapasztalható (9, 67). Érdekes megjegyezni, hogy ha a feedback mechanizmus teljesen hiányzik, mint például a PRL hiányos egerekben, akkor TIDA neuronok száma kevesebb lesz, míg más hypothalamikus noradrenerg sejtcsoportban (A13, A14) nem tapasztalható sejtszám-csökkenés. Ez a jelenség így nem a mutáció elsődleges hatása, hanem a PRL hiányra adott válasz, amely az egyedfejlődés korai szakaszában alkalmazott PRL kezeléssel megakadályozható (236, 249). 3.1.2. A prolaktin elválasztást gátló egyéb faktorok Bár teljes mértékben bizonyított, hogy a dopamin a PRL elválasztás fő gátlószere, azonban a hypothalamikus dopamin és a hypophysealis PRL szekréció közötti kapcsolat nem mindig ellentétes. Így például míg hímekben a portális erekben 5-7-szer alacsonyabb a dopamin koncentráció, mint nőstényekben, a PRL szintekben nem tapasztalható ekkora különbség (31, 103). Ugyanígy laktáció során sem találtak teljesen ellentétes változásokat az eminentia mediana illetve a portális erek dopamin tartalma és a plazma PRL koncentrációja között (61, 239). Ezen kívül egyéb adatok is utalnak arra, hogy a dopamin önmagában nem elegendő a PRL elválasztás teljes gátlásához, ami alapján valószínűsíthető egyéb PIF-ek létezése is. Az egyik lehetséges PIF a g-amino-vajsav (GABA), amely GABA receptorokon keresztül, direkten a laktotrop sejteken hatva gátolja a PRL elválasztást (99, 243). A GABA a mediobasalis hypothalamusban elhelyezkedő GABAerg neuronokból, az eminentia mediana külső zónájában a hosszú portális erekbe ürül és így eljut az hypophysis elülső lebeny sejtjeihez (268, 289). Ezen felül, gazdag GABAerg
19
innervációja van mind a paraventricularis mind a supraopticus magnak, amely területek fontosak a PRF-ek által kifejtett hatások közvetítésében (210). Szisztémás kolinerg aktiválás illetve acetilkolin agonista icv adása után csökken a plazma PRL szintje (662, 1043). Kolinerg agonista adásával meggátolható a szopás illetve ösztradiol által indukált PRL elválasztás is (90). A hypothalamikus preoptikus és elülső periventricularis areában illetve a paraventricularis magban termelődő szomatosztatin a növekedési hormon mellett, in vitro körülmények között gátolja a bazális illetve a TRH vagy VIP által kiváltott PRL elválasztást (77). Korai farmakológiai vizsgálatok szerint a központi noradrenerg rendszer tónusos gátló hatást fejt ki a bazális és ösztrogén indukált PRL elválasztásra (157), valószínűleg a1 adrenerg receptorokon keresztül (59). Másrészről viszont a proösztrusz délutánján megjelenő PRL csúcs illetve a stressz indukált PRL elválasztás gátolt a centrális noradrenerg pályák mechanikai vagy kémiai roncsolása után (156). Laktáló állatokban a centrális noradrenalin bioszintézis gátlásakor nem változik a szopásra adott PRL válasz, így e folyamat szabályozásában a noradrenalin feltételezhetőleg nem játszik szerepet (49). Az endothel sejtek által termelt vasoactiv peptidek közül az endothelin-1 és az endothelin-3 is képes in vitro a PRL szekréció dózisfüggő gátlására, amely hatás a D2 receptor aktiválása mellett is fennmarad (210). A pankreász polipeptidek közé tartozó neuropeptid Y in vitro gátolja laktáló vagy ciklusos nőstény állatból származó hypophysis mellső lebeny sejtjeiből a PRL elválasztást, valamint az egyidejűleg adott dopamin gátló hatását is fokozza (292). Bizonyos hypothalamikus illetve hypophysealis anyagokról kimutatták, hogy bár direkt hatásuk nincs a PRL elválasztásra, mégis részt vesznek a PRL szekréció szabályozásában, mivel képesek megváltoztatni a laktotrop sejtek válaszkészségét a hypothalamikus serkentő és/vagy gátló faktorok iránt. Ezek az ún. „laktotrop responsiveness faktorok”. Ide tartozik például az aszkorbinsav, amely amellett, hogy megakadályozza a dopamin oxidációját, in vitro a dopamin PRL elválasztást gátló hatásának fokozására képes (261, 263). A szteroid/thyroid receptorcsalád ligandjai, mint például a glukokortikoidok, a petefészekben termelődő szteroidok és a trijódtironin befolyásolják a laktotropok érzékenységét például az opioidok (84, 85, 142) és az angiotenzin II (266) iránt. 20
3.2. A prolaktin elválasztást serkentő faktorok, PRF-ek Bár a rendelkezésre álló adatok alapján általánosan elfogadott nézet, hogy a PRL elválasztás főképp a dopamin gátló hatása alatt áll, ezzel párhuzamosan számos kutatás folyik a PRL elválasztást serkentő anyagok iránt. A PRF-ek közreműködésének feltételezése előtt, a PRL szekréció emelkedésének legegyszerűbb magyarázata az volt, hogy a különböző stimulusok felfüggesztik a hypothalamus tónusos gátló hatását és így a hypophysis képes spontánul nagy mennyiségű PRL ürítésére (212). Ezt az elképzelést megerősítette, hogy a TH gátlásával, amikor a portális vérbe a dopamin szekréció teljesen gátolt, megemelkedik a PRL elválasztás Ennek mértéke hasonló a szopási inger illetve stressz esetén tapasztalthoz (92). In vitro kísérletben a dopamin infúzió felfüggesztése gyors PRL szekréciónövekedést eredményez. Az emlőideg elektromos ingerlése azonban csak egy néhány percig tartó dopamin ürítés csökkenést okoz, amit azután gyors pulzusokban történő dopamin elválasztás követ a szoptatás egész időtartama alatt. A szopási inger után a többszörös plazma PRL szint emelkedés mellett a portális vér dopamin tartalma csak kismértékben csökken (210, 212). A fenti megfigyelések arra utalnak, hogy a dopamin szekréció csökkenése önmagában nem elégséges a szopásra adott PRL válasz létrejöttéhez. A jelenlegi eredmények alapján úgy tűnik, hogy ellentétben a többi adenohypophysealis hormonnal, nincs egy kitüntetett fő PRL serkentő hormon, hanem számos anyag rendelkezik PRL leadást fokozó hatással. A thyreotroph releasing hormont (TRH) eredetileg, az hypophysis elülső lebeny sejtjeiben
termelődő, thyroid serkentő
hormon (TSH) elválasztását serkentő
hypophysiotrop faktorként írták le. A TRH-t termelő neuronok a nucleus paraventricularis kissejtes részében helyezkednek el és az eminentia medianába vetítenek, ahol a TRH a hosszú portális erekbe ürül (158, 87). A TRH képes a PRL elválasztás dózisfüggő serkentésére in vitro és in vivo is (104, 269). In vivo azonban csak bizonyos körülmények között, nőstényekben és ösztrogénnel kezelt hím állatokban serkenti a PRL szekréciót, hímekben és laktáló nőstényekben nem (237, 247). Az utóbbi adatnak
ellentmondó
megfigyelés,
hogy
TRH
antiszérummal
végzett
immunneutralizáció után elmarad a proösztrusz délutánján a PRL szint emelkedés, illetve csökken a szopásra adott PRL válasz nagysága (62, 148). A fenti adatok arra utalnak, hogy a TRH szerepet játszhat a laktáció alatti PRL elválasztásban is, de nem mint az egyedüli endogén PRF. A TRH 255 aminosavból álló előalakjából (proTRH), alternatív hasítás révén a TRH mellett egyéb peptidek is keletkezhetnek. A legújabb 21
eredmények szerint szopás hatására megnő a nucleus paraventricularisban és az eminentia medianában a preproTRH178-199, és az ebből enzimatikus hasítás révén keletkező preproTRH186-199 szintje is. A kicsinyeiktől elválasztott anyákban mindkét peptid szintje alacsony. In vitro mindkettő dózisfüggően serkenti a PRL elválasztást (216). Mivel szisztémás preproTRH178-199 injekció gátolta a stressz által okozott PRL elválasztást (179), így ezen peptidek jelentősége a PRL elválasztás szabályozásában még kérdéses. PRF aktivitással rendelkezik a vasoactiv intestinalis peptid (VIP) is, amelynek a jelenléte a nucleus paraventricularisban és az eminentia medianaban is bizonyított (56, 189). A peptid megtalálható a portális vérben, a PRL elválasztást serkenti in vivo és in vitro körülmények között is (56, 189, 259) a laktotrop sejteken található VIP receptorokon keresztül. A VIP-pel homológiát mutató peptid hisztidin-izoleucin, amely szintén a szekretin/VIP család tagja, megtalálható a portális vérben (259) valamint képes a PRL szekréciót serkentésére in vivo és in vitro is (218, 294). A pontosabb hatásmechanizmus azonban még tisztázásra vár. Az egy évtizede marha hypothalamusból azonosított és izolált hypophysealis adenilát ciklázt aktiváló polipeptid (PACAP) is a VIP család tagja (195, 12). Két biológiailag aktív formája van a 27 aminosavból álló PACAP-27, illetve a Cterminálisnál hosszabb PACAP-38. Mindkét peptid szoros homológiát mutat a VIP Nterminálissal és nagymértékű ciklikus AMP (cAMP) felhalmozódást okoz tenyésztett elülső lebenyi sejtekben, feltehetően a nagy affinitású receptorokon keresztül hatva (264).
A
PACAP-38
immunreaktív
sejttestek
legnagyobb
mennyiségben
a
hypothalamusban találhatóak meg; intakt hím patkányokban, a hypothalamikus arcuatus, paraventricularis és supraopticus magban. PACAP-38-at tartalmazó idegrostok és terminálisok figyelhetőek meg az eminentia mediana belső zónájában és a hypophysis hátsó lebenyében, amelyek eloszlása nagy mértékű hasonlóságot mutat az oxitocin immunreaktivitással. Ugyanakkor az eminentia mediana külső zónájában valamint a hypophysis elülső és közti lebenyében csak gyenge immunpozitivitást találtak (14, 143, 150, 174). Mindhárom típusú PACAP receptor expresszálódik az elülső lebeny szekretáló sejtjeiben, legnagyobb mennyiségben a nagy affinitású PACAP receptor I (197). A hypophysealis portális érrendszerben a PACAP-38 koncentrációja nagyobb, mint a szisztémás keringésben. Szisztémás PACAP-38 injekció szignifikánsan 22
és dózisfüggően emeli a plazma PRL és növekedési hormon szinteket hím és elválasztott laktáló nőstényekben is, viszont folyamatosan szoptató anyákban nincs hatása a plazma PRL koncentrációjára (8, 162, 209). Laktálókban a PACAP-38 a szopás indukált PRL válaszhoz hasonló nagyságú, a TRH, VIP illetve opioidok által kiváltottnál nagyobb mértékű PRL elválasztást okoz. Hímekben a PACAP a hypothalamus léziója után is serkentette mindkét hormon elválasztását, ami közvetlen hypophysealis hatásmechanizmust sugall (131). Ezzel ellentétben, sejtkultúrában és reverz hemolítikus plakk assay-ben a PACAP-38 dózisfüggően gátolta a PRL leadást, míg a növekedési hormon elválasztást serkentette (131, 162, 209). Ez utóbbi megfigyelések arra utalnak, hogy a PACAP-38 nem közvetlenül a laktotrop sejteken hatva fejti ki a PRL serkentő hatását, hanem esetleg indirekten, egy más típusú hypophyealis sejten keresztül, parakrin módon. Ezek lehetnek a follikulus stimuláló hormont termelő (FSH) sejtek, amelyek szintén rendelkeznek PACAP kötőhellyel (287) illetve a melanotrop sejtek, amelyekben PACAP hatására megnő a cAMP koncentráció és az aMSH elválasztás (147). PACAP-38 kezeléskor megnőtt az interleukin-6 (IL-6) szekréció az FSH sejtekből, amely peptid képes in vitro a PRL elválasztás serkentésére. Így az IL-6 lehet egy, a PACAP serkentő hatását közvetítő, parakrin faktor (270, 96). A PACAP-38
laktáló
nőstényekben
kifejtett
hatásmechanizmusának
pontosabb
megismeréséhez tehát még további vizsgálatok szükségesek. Számos eredmény utal arra, hogy a szerotonin képes a PRL elválasztás serkentésére és a szerotoninerg struktúrák részt vesznek a szopásra adott PRL válaszban. Centrálisan vagy perifériásan adott szerotonin illetve szerotonin prekurzor (5-hidroxi-triptofán, 5-HTP) hatására megnőtt a plazma PRL koncentrációja (154, 170, 295). Ez utóbbi hatást azonban csak intakt közti-hátsó lebeny és hypothalamus esetén figyelték meg (133, 192, 217). A szerotonin receptor 1 (5HT1A, 5HT1B, 5HT1C) agonisták in vivo megemelték a plazma PRL szintet (258, 165). A szerotonin szintézis gátlása intakt állatokban nem befolyásolta a PRL elválasztást, ugyanakkor laktáló nőstényekben teljesen megakadályozta a szopási inger által kiváltott PRL elválasztást, amely visszaállítható volt a szopási stimulus előtt adott 5-HTP-al (149). Alacsony dózisban adott szerotonin receptor antagonista szintén gátolta a PRL választ laktálókban. Bár szerotonin receptorokat kimutattak a hypophysis elülső lebenyében is, de a szerotonin in vitro nem serkenti a PRL szekréciót a laktotrop sejtekből (47, 48, 154, 155). Mindezen adatok arra utalnak, hogy a szerotoninerg pályáknak fontos 23
szerepe van a szopási stimulus közvetítésében és így a szopásra adott PRL válaszban is, azonban a szerotonin nem neurohormonként közvetlenül, hanem indirekten, hypothalamikus magokon keresztül hatva befolyásolja a PRL szekréciót. A szerotonin ezen kívül részt vesz még a proösztruszban megjelenő illetve a terhesség alatti nappali és éjszakai PRL csúcs kialakításában is (130, 193). Számos adat alapján feltételezhető, hogy a nucleus paraventricularis szerepet játszik a szerotonin illetve az 5-HTP által kiváltott PRL elválasztásban. A nucleus paraventricularis szelektív sértése után jelentősen csökken a p-kloroamfetamin (szerotonin kidobást serkentő) illetve a szerotonin receptor 2 (5HT2A, 5HT2C) agonista kezelésre adott PRL válasz (20, 21, 22, 23, 248). Ciklusos nőstényben a szerotonin felhalmozódás napszakos ingadozást mutat a nucleus paraventricularisban, a délutáni PRL csúccsal egy időben mérhető a legnagyobb szerotonin koncentráció (11). Más megfigyelés alapján feltételezhető az is, hogy az elülső hypothalamus rostrális részének szerotoninerg innervációja is részt vesz a szopási stimulus közvetítésében, mivel az ide adott 5,7-DHT injekció (5,7-dihidroxitriptamin, szerotoninerg struktúrákat károsító neurotoxin) is csökkenti a PRL elválasztást szopáskor (230). A hypothalamikus dopaminerg neuronok valószínűleg nem játszanak fontos szerepet a szerotonin hatásmechanizmusában, mivel a szerotonin a portális erek dopamin koncentrációjától függetlenül serkenti a PRL szekréciót (238). Dopamin infúzióval nem gátolható a szerotonin serkentő hatása, illetve a dopamin bioszintézis gátlásakor megemelkedő plazma PRL szint a szerotonin kezelés után tovább nő (176). Az angiotenzin II részt vehet a PRL fiziológiás szabályozásában, mind a hypothalamus (199, 265) mind a hypophysis szintjén (254). In vitro specifikusan emeli, a TRH-nál nagyobb mértékben, az elülső lebeny sejtjeiből a PRL elválasztást, míg a többi hormon elválasztására nincs hatással (3). Az utóbbi évek eredményei alapján feltételezhető, hogy az angiotenzin II nem a bazális PRL szekréció, hanem a különböző, külső és belső stimulusokra adott PRL válasz nagyságának szabályozásában vesz részt (265). A központi idegrendszeren keresztül a hisztamin is serkenti a PRL elválasztást (főképpen a stresszre adott PRL választ hím patkányokban) főleg H2 receptorokon hatva (145, 146). Érdemes megemlíteni, hogy a dopamin is képes a PRL szekréció növelésére, nagyon alacsony, pikomoláris koncentrációban, in vitro sejtkultúrában alkalmazva (44, 24
73, 151). Az állatok in vivo fiziológiás állapota meghatározhatja a laktotrop sejtek in vitro válaszkézségét a dopamin iránt. Így például egy rövid szopási ingert követően laktálókból kivett (114) illetve ösztrogén és progeszteron-kezelt, ovariectomizált nőstény állatokból származó sejteken (54) a dopamin alacsony koncentrációban serkentőleg hat. Az elválasztott állatokból származó sejteknél a dopaminnak viszont csak a gátló hatása érvényesül (114, 203). Az endogén opioidok három, különböző gének által kódolt, peptidcsaládba tartoznak, ezek az endorfinok, dinorfinok és enkefalinok (4). Az enkefalin immunpozitív neuronok megtalálhatóak a hypothalamikus paraventricularis valamint supraoptikus magban, ahonnan az eminentia medianaba és a hypophysis hátsó lebenyébe vetítenek. Laktáció alatt a TIDA neuronok is szintetizálnak enkefalint, így ciklusos nőstényhez képest az eminentia mediana és a portális vér nagy mennyiségű enkefalint tartalmaz (51, 187). Az endogén opioidok, feltehetőleg m és/vagy k opiát receptoron keresztül (46), gátolják a TIDA neuronokat, így serkentik a PRL elválasztást (15, 283, 284). A P-anyag, a tachykinin peptidcsalád tagja, serkenti a PRL elválasztást központi és perifériás kezeléskor, illetve hypophysis sejtkultúrában is (288). Hypophysis sejtkultúrában alkalmazva a galanin is képes a PRL elválasztást serkenteni (299). A galanint tartalmazó idegsejtek megtalálhatóak a mediobasalis hypothalamus területén, az eminentia mediana külső rétegében pedig immunpozitív rostokat is találtak (188). A 13 aminosavból álló neurotenzin főleg a nucleus arcuatus neuronjaiban termelődik, ahonnan az eminentia medianaban ürülve eléri az elülső lebeny sejtjeit. Sejtkultúrában illetve in vivo perifériásan alkalmazva serkenti, míg centrálisan csökkenti PRL ürítést és gátolja a stressz illetve szerotonin kezelés okozta PRL elválasztást. (90, 94). Napjainkban is több kutatócsoport vizsgálatainak célja további új, endogén, PRL serkentő faktorként viselkedő anyag kimutatása. Molekuláris biológiai módszereket használva egy kutatócsoport kimutatott egy endogén ligand nélküli, ún. „árva receptort” az elülső lebeny sejtjein, amelyhez azután a PRL elválasztásban részt vevő, egyik szignáltranszdukciós utat aktiváló endogén ligandot detektáltak marha hypothalamuskivonatban (116). Az extraktumból három peptidet izoláltak; a 20 és 31 aminosavból álló peptidet kódoló cDNS-t megtalálták emberi, marha és patkányagyban is. A 25
peptidek mRNS-i főleg a nyúltvelőben találhatóak, a hypothalamusban és az hypophysis elülső lebenyében csak közepes mennyiségben mérhetőek (91, 191). A szintetikus peptidek közül a 31 aminosavas prolaktint serkentő peptid (PrRP31) serkentette in vitro laktáló állatok laktotrop sejtjeiből a PRL ürítést, míg a többi hypophysealis hormon elválasztására nem volt hatással. In vivo hímekben és nőstényekben is serkenti a PRL elválasztást, azonban hímekben csak a nőstényeknél alkalmazott dózis tízszerese hatékony. Ez arra utal, hogy az endogén szteroid miliő meghatározhatja a laktotropok válaszkézségét a PrRP31 iránt (175). A PrRP-k agyi immunneutralizációja után nem változik sem a szopás ingerre, sem az éter stresszre adott PRL válasz, így feltételezhetőleg e fiziológiás folyamatoknál nincs szerepe a PRL elválasztás szabályozásában (293). Mivel a peptidek jelenlétét nem mutatták ki sem a portális vérben, sem az hypophysis elülső lebenyében, így fiziológiás jelentőségük még nem tisztázott. A központi idegrendszeren belül megtalálható serkentő aminosavak is szerepet játszanak a PRL elválasztás szabályozásában. Ezek közül a nucleus arcuatus neuronjai felé szinte kizárólag a glutamát közvetíti a gyors serkentő impulzusokat. A nucleus paraventricularisban is gazdag glutamáterg rostvégződés található (55, 281). A glutamáterg receptorok megtalálhatóak a nucleus paraventricularis neuronjain, sőt az elülső lebeny laktotrop sejtjein is kimutatták mindhárom ionotrop és a II. típusú metabotrop glutamáterg receptor jelenlétét (42, 235). Utóbbiak jelentőségét mutatja az a megfigyelés, hogy a glutamát, ionotrop receptorokon hatva, sejttenyészetben serkenti a PRL elválasztást (169, 228). A glutamát a központi idegrendszeren belül a PRL szekréciót serkentő illetve gátló faktorok elválasztását befolyásolva hathat a PRL ürítésre (17). Laktálókban centrálisan adott glutamáterg receptor agonisták serkentik a PRL elválasztást, AMPA receptor antagonista pedig gátolja a szopásra adott PRL választ (1, 231, 240). 3.3. A
hypophysis
közti-hátsó
lebenyének
szerepe
a
PRL
elválasztás
szabályozásában Jelentős mennyiségű kutatási eredmény támasztja alá, hogy a hypophysis közti és hátsó lebenye részt vesz laktotrop sejtek szabályozásában (52). Az itt termelődő anyagok a rövid portális ereken keresztül érhetik el az elülső lebeny sejtjeit, és részt vehetnek a PRL elválasztás szabályozásában. Ezen vegyületek közé tartozik az aMSH,
26
oxitocin, vazopresszin, dopamin és még számos egyéb, egyelőre kevésbé karakterizált faktor. A hypophysis közti-hátsó lebenyének műtéti eltávolítása illetve denervációja megemelte a bazális PRL szintet nőstény és laktáló patkányban egyaránt (30, 234). Mivel a THDA és PHDA neuronok a közti-hátsó lebenyben végződnek, ezért kézenfekvőnek tűnt az innen felszabaduló dopamin valamint az oxitocin és vazopresszin hiányával magyarázni a fenti észleletet. Későbbi kísérletek azonban kimutatták, hogy a szopás és stimulus által kiváltott PRL szekréció ebben a modellben gátolt, az oxitocin és a vazopresszin egyidejű pótlása esetén is. A közti-hátsó lebeny perklórsavas kivonata mind in vivo mind in vitro serkentette a PRL leadását, amely hatását viszont elveszítette egy héttel a hypophysisnyél átmetszése után, amikor is megszűnik a közti-hátsó lebeny és a hypothalamus közötti neurális kapcsolat (124, 125, 127, 252). Specifikus oxitocin receptor antagonista kezelés nem befolyásolta a köztihátsó lebenyi kivonat PRF aktivitását (127). Mindezekből arra következtettek, hogy a közti-hátsó lebeny tartalmaz valamilyen hypothalamikus PRF-et, amely nem az oxitocin. Munkacsoportunk a közelmúltban hím, intakt és ovariectomizált nőstény állatokból származó közti-hátsó lebenyből és eminentia medianaból egy új, PRF-ként viselkedő anyagot izolált, az (R)-salsolinolt (1,2,3,4-tetrahidroizokinolin). A Ssalsolinol enantiomer számos növényben megtalálható, így táplálékként bekerülhet az állati szervezetbe, míg az R-salsolinol enzimatikus úton állatok és az ember központi idegrendszerében is szintetizálódik, dopaminból és piruvátból. A striatum és a hypothalamus dopaminerg sejtjei tartalmaznak egy ún. „salsolinol-szintázt”, amely képes szelektíven salsolinolt szintetizálni (75). A közti-hátsó lebeny denervációja után, a TH immunreaktivitás eltűnésével párhuzamosan nagymértékben lecsökkent a salsolinol mennyisége a közti-hátsó lebenyi kivonatban, feltételezhető tehát, hogy a salsolinol a hypothalamikus dopaminerg neuronokban szintetizálódik, majd a köztihátsó lebenybe jut. A legnagyobb koncentrációban laktáló állatokból származó köztihátsó lebenyben detektálták az elválasztási periódus előtt. Elválasztás után szintje nagymértékben csökkent, majd szopás hatására szignifikánsan nőtt, párhuzamosan a plazma PRL szintben megfigyelhető változásokkal. Szisztémás salsolinol kezelés gyors, szelektív és dózisfüggő módon serkentette a PRL elválasztást mind hím mind laktáló állatokban, míg a többi elülső lebenyi hormon ürítésére nem volt hatással. Mivel a 27
salsolinol a vér-agy gáton nem jut át (223), így hypopysealis vagy egyéb vér-agy gáton kívüli hatóhely feltételezhető. A salsolinol in vitro is serkenti a PRL szekréciót, de az in vivo hatásnál kisebb mértékben. Receptor kötési vizsgálatok kimutatták, hogy specifikus kötőhellyel rendelkezik az elülső- illetve a közti-hátsó lebenyben is (278). Mindezen adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a salsolinol szerepet játszhat a PRL elválasztás szabályozásában, azonban ennek helye és mechanizmusa még nem ismert. A salsolinol az eddigi kutatások alapján hathat a dopaminerg terminálisokon, mivel az itt fiziológiás körülmények között megtalálható és szekretálható dopamin mennyiségének jelentős csökkentésével a salsolinol PRL elválasztást serkentő hatása gátlódik (277). 3.3.1. A közti lebeny szerepe A közti lebeny melanotrop sejtjei által termelt aMSH szerepet játszik a laktotrop sejtek funkciójának szabályozásában. A közti lebenyből a rövid portális ereken keresztül eljuthat az elülső lebeny sejtjeihez, ahol receptoraihoz kötődik. Ezek legnagyobb számban a laktotropokon találhatók (302). Valószínűleg azonban az aMSH nem rendelkezik direkt PRL serkentő hatással, hanem a „responsiveness” faktorok közé tartozik. In vitro csökkenti a laktotrop sejtek válaszkézségét a nagy dózisban adott dopamin gátló hatása iránt, illetve növeli a választ TRH-ra, ANG-I-re és a serkentő hatású, alacsony dózisban adott dopaminra (114, 203). aMSH immunneutralizáció nagymértékben csökkentette a szoptatás alatti PRL elválasztás (80, 113, 114). Ezzel ellentétben szopási inger hatására nem változott sem a plazma, sem az hypophysis elülső lebenyének aMSH koncentrációja (285, 286). Ez utóbbi megfigyelés alapján nem valószínű, hogy az aMSH részt vesz a szopási ingert követő PRL szekrécióban. 3.3.2. A hátsó lebeny szerepe A NIL kivonat PRL serkentő hatásáért esetleg a hypothalamikus oxitocin is felelős lehet (251). A hypothalamikus paraventricularis és a supraoptikus mag magnocelluláris neuronjai által termelt oxitocin axontranszport révén a hypophysis hátsó lebenyébe kerül, ahol rövid ideig raktározódik. Az eminentia medianan keresztülhaladó axonok, szinaptikus buttonok kialakítása révén, kapcsolatba kerülnek a kapilláris hurkokkal, sőt az oxitocin a hosszú portális erekbe is ürülhet (43) Az oxitocin koncentrációja a portális vérben 10-15-ször magasabb, mint a szisztémás keringésben, a nagy affinitású oxitocin receptorok pedig megtalálhatóak az elülső lebenyben (43, 93). Az oxitocin a hátsó lebenyből a rövid portális ereken keresztül is elérheti az elülső lebeny sejtjeit. A
28
szopásra
adott
PRL
válaszban
betöltött
hypophysealis
szerepét
vizsgálva,
munkacsoportunk megállapította hogy a szopási stimulus után nagymértékben megnőtt a közti lebenyben az oxitocin koncentráció, viszont az elülső lebenyben nem változott a kiinduláskor is nagyon alacsony oxitocin szint (286). Az oxitocin fiziológiás szerepe a közti lebenyben még nem ismert, oxitocin receptor itt nem található (2). A nagy dózisban adott oxitocin fokozza a PRL szekréciót hím és ovariectomizált nőstény állatokban, de laktáló patkányokban csökkenti a szopásra adott PRL választ (171, 300). Az oxitocin antiszérummal végzett passzív immunizáció csökkenti a szopási inger vagy az ösztrogén által kiváltott PRL emelkedést (251). Ugyanakkor specifikus oxitocin antagonista beadásakor, mely gátolja a szopás által indukált tejbelövellést, nem változik a szopási ingert követő PRL emelkedés (132). Úgy tűnik tehát, hogy bizonyos fiziológiás állapotokban PRF szerep tulajdonítható az oxitocinnak, de valószínűleg nem vesz részt a szopásra adott PRL válaszban. Az arginin-vazopresszin a hypothalamikus nucleus paraventricularis és supraoptikus mag hátulsó magnocelluláris sejtjeiben termelődik. A vazopresszin immunreaktivitás megtalálható a nucleus paraventricularis mediális kissejtes részében is. A magnocelluláris neuronok axonjai a hypophysis hátsó lebenyében, a parvocelluláris neuronokból kiinduló axonok pedig az eminentia mediana külső rétegében végződnek, így a vazopresszin elérheti az elülső lebeny sejtjeit a hosszú és a rövid portális ereken keresztül is (227). Korábbi kísérletek megmutatták, hogy a só- és vízháztartás megzavarása a hypophysis hátsó lebeny szintjén jelentős változásokat okoz a PRL elválasztásban. A chiasma opticum mögötti kétoldali elülső deafferentáció, a nucleus paraventricularis teljes roncsolása illetve a hátsó lebeny denerválása után diabetes insipidus alakul ki és gátolt a szopásra adott PRL válasz (33, 144, 285, 286). Homozigóta Brattleboro patkányoknál, amelyekben genetikai hiba miatt nem termelődik vazopresszin és így szintén diabetes insipidusban szenvednek, nincs PRL szint emelkedés a szopás inger hatására (128, 208). A vazopresszin. in vivo serkenti a PRL elválasztást (229), in vitro azonban nincs PRL ürítést fokozó hatása (262). A neurofizin II képes emelni a PRL szintet, de valószínűleg nem direkt hypophysealis hatással (260). A 39 aminosavból álló glikopeptid, a vazopresszin-neurofizinglikopeptid prekurzor karboxi terminális darabja, a PRL elválasztásban játszott szerepe még bizonytalan, in vitro körülmények között a PRL elválasztást serkentő, gátló illetve nem befolyásoló hatását is leírták már. Mindezen adatok arra utalnak, hogy az 29
vazopresszin és neurofizin II valószínűleg szerepet játszik a PRL elválasztás szabályozásában. 3.4. A PRL elválasztás szabályozásában szerepet játszó autokrin és parakrin mechanizmusok A PRL elválasztást a hypophysisben működő, helyi szabályozó mechanizmusok is befolyásolják, a sejtek közötti autokrin és parakrin kölcsönhatások révén. A laktotrop sejteket feltehetőleg négy különböző sejtcsoportból felszabaduló parakrin jelek szabályozzák, melyek a laktotrop, gonadotrop, kortikotrop és FSH sejtek (255). A vasoactiv intestinalis peptid (VIP) a hypothalamus mellett a laktotrop sejtekben is termelődik. VIP antiszérum in vitro körülmények között csökkenti a bazális PRL szekréciót, amely alapján autokrin és parakrin mechanizmus is elképzelhető. A reverz hemolítikus plakk assay módszert használva, ahol a parakrin kommunikáció a sejtek közötti nagy távolság miatt kizárható, a VIP antiszérum illetve VIP antagonista is csökkentette
a
spontán
PRL
szekréciót,
így
a
VIP
stimuláló
autokrin
hatásmechanizmusa bizonyított (107, 200). A laktotrop sejtek galanint is szintetizálnak (126), melynek receptora is megtalálható az elülső lebeny sejtjein (299). Exogén galanin in vitro serkenti a bazális illetve a TRH indukált PRL elválasztást is, valamint a laktotrop proliferációt (225, 298). A reverz hemolítikus plakk assay és in situ hibridizáció együttes alkalmazásával azt is kimutatták, hogy a galanint tartalmazó laktotropok több PRL-t ürítenek, amelyből autokrin szabályozás valószínűsíthető (45). A laktotropok endothelint is szekretálnak, amely biológiai jelentőséggel is bír, mivel képes a PRL elválasztás gátlására, valószínűleg autokrin módon (137). A prolaktin receptorok megtalálhatók a laktotrop sejteken is. Több megfigyelés szerint a PRL képes a saját szekrécióját autokrin vagy parakrin mechanizmussal gátolni (34, 122). A gonadotrop hormont serkentő hormon in vitro serkenti a PRL elválasztást a laktotrop sejtekből, de csak gonadotrop sejtek jelenlétében, amely valamilyen, az utóbbi sejtekből felszabaduló parakrin jelátvivőre utal (72). A kortikotropok által termelt acetilkolin gátolja a PRL elválasztást muszkarinerg receptorokon
keresztül,
de
csak
glukokortikoidok
30
jelenlétében.
Ennek
a
kölcsönhatásnak így feltehetően stresszben van jelentősége, amikor hosszú ideig magas a plazmában a glukokortikoid koncentráció (202) Az FSH sejtek laktrotropokkal közös tenyészetben meggátolják a TRH és angiotenzin II PRL elválasztást serkentő hatását, így valószínűsíthető valamilyen itt termelődő, ma még nem ismert, parakrin gátló faktor szerepe (13). A PACAP hatás közvetítésében már korábban leírt feltételezett szerepük révén, viszont serkenthetik is a PRL elválasztást. 3.5. Agyi struktúrák szerepe a szopásra adott PRL válaszban A szopási stimulus hatására történő PRL elválasztás kialakításában részt vevő idegi struktúrákról viszonylag kevés irodalmi adat áll rendelkezésre. Tindal és munkatársai a 70’-es években végzett kísérleteikkel próbálták meghatározni a szopási stimulusra aktiválódó agyterületeket. Kísérleteiket decorticalt laktáló állatokon végezték,
melyekben
előzetesen
a
hypothalamus
és
az
agytörzs
közötti
összeköttetéseket is megszakították. Majd altatás alatt különböző agyi területeket elektromosan ingereltek és mérték a szérum PRL szint változásait. Megfigyeléseik alapján feltételezték, hogy a PRL elválasztás szabályozásában részt vevő felszálló idegpálya magában foglalja a fasciculus longitudinalis dorsalist, amely a középagyból egy széles felületen lép be a hátsó hypothalamus területére. Innen az idegpálya előrefelé halad a preoptikus area felé, majd végül az elülső hypothalamus területén végződik (276).
Egy
későbbi
vizsgálat
kimutatta,
hogy
a
hypothalamikus
nucleus
paraventricularis alapvető szerepet játszik a szopási stimulusra adott PRL válasz kialakításában. A c-fos immuncitokémiai vizsgálatok kimutatták, hogy szopási inger után a nucleus paraventricularis kissejtes részében elhelyezkedő neuronok aktiválódnak (166). A hypothalamikus nucleus paraventricularis teljes roncsolása után a bazális PRL szint nem változik, viszont restraint, footshock és éter stresszre valamint a szopási ingerre adott PRL válasz teljes mértékben gátolt (144, 192).
31
III. CÉLKITŰZÉSEK 1. Tanulmányozni, hogy a szopási stimulusra adott PRL válasz kialakításában milyen agyi struktúrák vesznek részt. A. Vizsgálni a hypothalamus és az agytörzs közötti illetve a hypothalamuson belüli kapcsolatok részvételét a szopás által kiváltott PRL elválasztás szabályozásában. B. Vizsgálni a hypothalamikus nucleus paraventricularis szerotoninerg és katekolaminerg innervációjának szerepét a szopási stimulus közvetítésében. C. Vizsgálni a nucleus paraventricularis mediális részének jelentőségét a szopásra adott PRL válasz kialakításában. 2. Feltárni a PACAP PRL elválasztást serkentő hatásának helyét és mechanizmusát. A. Vizsgálni a PACAP-38 esetleges direkt, a hypophysis elülső lebenyén kifejtett hatását hím állatokban. B. Tanulmányozni a posztszinaptikus D2-receptor szerepét a PACAP okozta PRL és növekedési hormon elválasztásban. C. Megvizsgálni a mellékvese szteroidok hiányakor illetve exogén szteroid túlzott bevitele után kialakuló fiziológiás állapotokban a PACAP kezelés hatását. D. Meghatározni a szopási stimulus hatására kialakuló szöveti PACAP tartalom változását. 3. Elemezni a hypothalamus dopaminerg és L-DOPAerg neuronjainak szerepét a PRL és aMSH elválasztás szabályozásában A. Immunhisztokémiai módszerekkel vizsgálni a hypothalamikus dopaminerg neuronok három szubdivíziójába (PHDA, THDA és TIDA) tartozó idegsejtek monoszodium glutamát iránti érzékenységét, különös tekintettel a DM-TIDA rendszerhez tartozó dopaminerg és a VL-TIDA rendszer feltételezhetőleg LDOPAerg sejtjeinek mennyiségi változásait B. Vizsgálni a dopaminerg illetve L-DOPAerg neuronok szerepét a bazális illetve a katekolamin bioszintézis gátlása után létrejövő plazma PRL és aMSH koncentrációk alakulásában.
32
IV. MÓDSZEREK 1. Agyi struktúrák részvétele a szopási stimulusra adott PRL válasz kialakításában 1.1. Állatok Kísérleteinkhez elsőszülő, Sprague-Dawley törzsből származó laktáló patkányokat használtunk, melyeket automatikusan szabályozott hőmérsékleti (21-23°C) és fényviszonyok (14 h fény, 10 óra sötétség ciklus; a világítás reggel 6 órakor kapcsolt be) között tartottunk. A táplálékot és a vizet az állatok szabadon felvehették. Az anyákat egyedi ketrecekben tartottuk a kölykeikkel, a kölykök számát a szülést követő második napon nyolcra csökkentettük. 1.2. Hypothalamikus beavatkozások Kísérleteinkben a következő hypothalamikus beavatkozásokat végeztük (2. ábra): 1. kétoldali és egyoldali hátsó frontális metszés, 2. kétoldali és egyoldali elülső frotális metszés, 3. a nucleus paraventricularis mediális részének roncsolása, 4. a paraventricularis mag alatti horizontális metszés, 5. szerotonin illetve noradrenalin neurotoxin beadása a paraventricularis magba. Az agyi műtéteket a szülés utáni 3.-4. napon végeztük. Az állatokat hexobarbitál altatás után sztereotaxikus készülékbe helyeztük, az orrdöntés mindegyik beavatkozás esetében 5° volt. A sztereotaxikus koordinátákat a Paxinos-Watson atlasz alapján határoztuk meg. Kontrollként mindegyik típusú metszésnél valamint a roncsolásos kísérletnél is olyan műtétet használtunk, amelynél a sinus sagittalis roncsolása után a kést a középvonalban a hypothalamus ventrális felszínéig lesüllyesztettük, de nem forgattuk el. 1. Kétoldali és egyoldali hátsó frontális metszés Ezzel a típusú metszéssel megszakítottuk az agytörzs és a hypothalamus közötti összeköttetések jelentős részét. A metszéshez bajonett alakú Halász-kést használtuk, melynek vízszintes szára 1,5 mm, függőleges szára 1,8-2,0 mm hosszú. A sztereotaxikus készülékhez rögzített kés talpát a bregma pontra állítottuk, majd 4,8 mmre hátra vittük. Ezután fogászati fúróval a koponyatetőn ablakot nyitottunk és a kést a középvonalban a harmadik agykamrán keresztül 9,6 mm-re süllyesztettük, a
33
hypothalamus ventrális felszínéig. Kétoldali metszés esetén a kést 90°-kal jobbra és balra is elforgattuk a középvonaltól, míg egyoldali metszés esetén csak az egyik irányba történt 90°-os elfordítás.
Elülső és hátsó frontális metszés A
B OC 3
1, 2
3, 4 PVN
MM
ME 1
SC
4
2
ARC PL
OC
PED
AL
Kétoldali injekció a nucleus paraventricularisba
C
D
5,7-DHT 6-OHDA
Kis paraventricularis lézió illetve a mag alatti horizontális metszés 1
NaCl
SON
SON PVN
PVN 2
OC
OC
2. ábra. A hypothalamikus beavatkozások sematikus ábrázolása. Az elülső (3,4) és hátulsó (1,2) frontális metszés helye a hypothalamo-hypophysealis rendszer sagittalis metszetén (A) illetve a hypothalamus ventrális felszínéről nézve (B). A hypothalamikus paraventricularis mag mediális részének roncsolása, a mag alatti horizontális metszés (D) illetve a magba beadott kétoldali injekciók helye (C) frontális hypothalamikus metszeten a PVN szintjében. SON, nucleus supraopticus.AC, chiasma opticum; AL, hypophysis elülső lebenye; ARC, nucleus arcuatus; EM, eminentia mediana; MM, mamilláris magok; PED, pedunculus cerebri; PL, hypophysis hátsó lebenye; PVN, nucleus paraventricularis; SC, nucleus suprachiasmaticus.
34
2. Kétoldali és egyoldali elülső frontális metszés A metszést a chiasma opticum mögött végeztük megszakítva az elülső hypothalamus és a középső illetve hátulsó hypothalamikus területeket összekötő pályák nagy részét. A metszéshez az előzőekben leírttal megegyező kést és módszert használtunk, de eltérő sztereotaxikus paraméterekkel. A kést a bregma ponttól 2,1 mmre vittük hátra, ventrálisan pedig 10 mm-re süllyesztettük. A kést minden esetben a kiindulási helyzetben húztuk ki az agyból. 3. A hypothalamikus paraventricularis mag mediális részének roncsolása Egy bajonett alakú Halász-kést használtunk, melynek magassága 1,8 mm, szélessége 1 mm. A kés talpát a bregma ponttól 2 mm-re hátra vittük és a középvonalban 9 mm-re süllyesztettük. Ezután mindkét irányba néhányszor körbeforgattuk. 4. A hypothalamikus paraventricularis mag alatti horizontális metszés Egy L-alakú kést használtunk (szélessége 0,8 mm), amelynek talpát előre néző helyzetben a bregma ponttól 1,8 mm-re hátra vittük, majd a középvonalban 8,8 mm-re, a nucleus paraventricularis szintje alá, süllyesztettük. Itt a kést mindkét irányba néhányszor körbeforgattuk, elvágva ezzel a magból kilépő és a III agykamra fala mellett, az eminentia medianaba tartó rostokat. 5. 5,7-dihidroxitriptamin (5,7-DHT) illetve 6-hidroxidopamin (6-OHDA) kétoldali beadása a hypothalamikus paraventricularis magba A nucleus paraventricularis szerotoninerg innervációjának roncsolását 5,7dihidroxitriptamin-kreatininszulfát (Sigma) oldat kétoldali agyi beadásával végeztük. 5,0 mg 5,7-DHT-t oldottunk 2 ml, 0.1 mg/ml aszkorbinsavat tartalmazó fiziológiás sóoldatban, majd sztereotaxikus műtét során lassú infúzióval beadtuk a nucleus paraventricularisba. A sztereotaxikus koordináták mindkét agyi beadásnál azonosak voltak, ezeket a Paxinos-Watson atlasz alapján határoztuk meg. A bregma ponttól kiindulva anteroposterior irányban 1,8 mm hátra, dorsoventralisan 8,1 mm lefelé, laterálisan 0,4 mm volt a beadás helye mindkét oldalon. 30 perccel az 5,7-DHT agyi beadása előtt az állatok intraperitoneálisan 20 mg/kg desipramin-HCl-t (Sigma) kaptak 1 ml fiziológiás sóoldatban oldva, mely a noradrenerg axonvégződésekbe gátolja a neurotoxin felvételét. A nucleus paraventricularis katekolaminerg innervációjának roncsolását 6-hidroxidopamin-hidroklorid (Sigma) oldat beadásával végeztük (5 mg 635
OHDA-t oldottunk 0,2 ml fiziológiás sóoldatban). A kontroll állatokba, ugyanezeket a paramétereket használva, csak az oldószert adtuk be. 1.3. A szopási inger által kiváltott prolaktin szekréció vizsgálata. Vérvétel A szopási stimulus hatására bekövetkező prolaktin szekréciót a szülés utáni 10-11. napon vizsgáltuk. Két nappal a kísérlet előtt, éter altatás alatt, egy krónikus szilikon kanült (belső átmérő 0,5 mm, külső átmérő 0,9 mm; Dow Corning Corp., Midland, MI, and Becton Dickinson Parsipparny, NY) ültettünk be az állatok jugularis vénájába, mely lehetővé teszi a többszörös vérvételt a szabadon mozgó állatokból. A kísérlet napján reggel 9 órakor vért vettünk, majd a kölyköket 4 órára elválasztottuk az anyáktól. Az elválasztás végén illetve a kicsik visszatétele után, a szopás 30. és 60. percében szintén vettünk vért. A későbbiekben csak azon állatokból kapott eredményeket használtuk, ahol az anyák az összes kölyköt szoptatták a teljes szoptatási periódusban. (Ez mindegyik csoportban az állatok kb. 90 %-ánál megfigyelhető volt, függetlenül a beavatkozás típusától.) Minden vérvételi időpontban 200 ml vért vettünk le, majd a vérmintákat centrifugáltuk, a plazmát elválasztottuk és a PRL szint meghatározásig – 20°C-on tároltuk. 1.4. Hisztológiai módszerek Az utolsó vérvétel után az állatokat intraperitoneális hexobarbital injekcióval túlaltattuk. Az állatok testét megnyitva a bal szívkamrán át kanült vezettünk az aortába, majd a jobb pitvar megnyitása után 200 ml/állat fiziológiás sóval kimostuk a vért az érrendszerből. Ezután fixálószerként 250 ml 4 %-os, foszfátpufferben (PB) oldott paraformaldehidet (pH=7,4) használtunk. A perfúzió után a kivett agyakat 24 óráiig utófixáltuk 4 %-os paraformaldehidben 4°C-on, majd 25 %-os, 0,1 M-os PB-ben oldott cukoroldatba helyeztük egy éjszakára. A hisztológiai lokalizációhoz a metszéses illetve roncsolásos kísérletekből származó agyakból, kriosztáttal lemetszve, 20 mm-es horizontális illetve frontális metszeteket készítettünk. A metszeteket krezilibolyával vagy hematoxilin-eozinnal megfestettük és a metszések pontos helyét meghatároztuk. Az 5,7-DHT illetve a 6-OHDA beadásos kísérleteknél az állatokból kivett agyakat fagyasztó mikrotómmal metszettük le. 50 mm-es frontális metszeteket készítettünk, amelyekben a tirozin- és szerotonin-hidroxiláz immunreaktivitást specifikus tirozin- és
36
szerotonin-hidroxiláz
antitestek
használatával
tettük
láthatóvá,
a
szokásos
immuncitokémiai eljárás során. Mindkét poliklonális antitest nyúlban termelődött. Az úszó metszeteket először 0,1 M-os (pH=7,4) PB-ben mostuk, majd szobahőmérsékleten 20 percig 0,3 %-os desztillált vízben oldott hidrogén-peroxidban inkubáltuk, meggátolva ezzel az endogén-peroxidázok működését. Ezt a lépést szintén PB-s mosás követte, majd egy éjszakáig inkubáltunk 0,5 % Triton W-100-ban 4°C-on. Újabb PB-s mosás után a metszeteket 20 percre normál kecske szérumba tettük, hogy lecsökkentsük az antitestek aspecifikus kötődését. A normál szérum eltávolítása után 48 órás inkubálás következett anti-TH (Institut Jacques Boy SA) illetve anti-szerotonin (Sigma) szérumban. Az anti-TH szérumot 1:2000-es, az anti-szerotonin szérumot 1:6000-es hígításban használtuk. PB-es mosás után a metszeteket 1 órára 1:400-as hígítású biotinált antinyúl kecske IgG-be („Vectastain Elite” kit, Vector Laboratories, Burlingame, CA, USA) tettük, majd PB-vel mostuk. Ezután szintén 1 órára avidinbiotin tormaperoxidáz komplexbe (100 ml A és 100 ml B/10 ml PB; Vectastain, ABC Kit, Vector Laboratories) tettük a metszeteket, majd 0,05 M-os Tris pufferben (pH=7,8) mostuk
őket.
Végül
szobahőmérsékleten
12
a
peroxidáz
percre
reakció
hívóoldatba
kimutatásához
tettük,
amely
0,3
a
metszeteket mg/ml
3,3’-
diaminobenzidint, 1 mg/ml nikkel-ammónium-szulfátot és 15 ml 30 %-os H2O2-t tartalmazott 0,05M-os TRIS-ben oldva. Végül a megfestett metszeteket zselatinos tárgylemezre húztuk és fedőlemezzel lefedtük. 1.5. Hormonszint meghatározás A plazma PRL és GH szinteket radioimmunoassay (RIA) módszerrel határoztuk meg, amelyhez a szükséges reagenseket a National Hormone and Pituitary Program-tól (NIH, USA) Dr. A. F. Parlow közvetítésével kaptuk meg. A RIA módszer menete kisebb, korábban leírt változtatások mellett megegyezett a kithez adott leírással. A jóddal való jelöléshez a Chloramin-T módszert követtük, a szabad és a kötött hormonok szétválasztásához protein A-t (BactASorb, Human Rt, Gödöllő) használtunk. A mérési adatok összegyűjtése és kiértékelése LKB Clinigamma szoftver használatával történt. Az egyes méréseken belüli és a mérések közötti variancia 10 % illetve 14 % volt. A PRL mérés érzékenysége 0,5 ng/ml patkány plazma volt a PRL RP-3 standard használatakor. Minden vérmintából dupla sorozatot mértünk (50- 50 ml plazmát használva a méréshez), majd az így kapott két érték számtani átlagát vettük
37
eredménynek. Az αMSH szinteket a laboratóriumunkban kifejlesztett speciális RIA módszerrel határoztuk meg (285). Az egyes méréseken belüli és mérések közötti variancia 5% illetve 10%, a mérés érzékenysége 2 pg/cső αMSH volt. Minden vérmintából dupla sorozatot mértünk. 2. A PACAP PRL elválasztást serkentő hatás helyének és mechanizmusának vizsgálata Ebben a kísérletsorozatban három kísérletet végeztünk melyekben felnőtt hím és laktáló nőstény (laktáció 9-10. napjában lévő), Sprague-Dawley törzsből származó patkányokat használtunk. Az állatokat az előzőekben leírt állatházi körülmények között tartottuk. A levett vérmintákban a PRL és növekedési hormon koncentrációt a korábban leírt RIA módszerrel határoztuk meg. 2.1. A PACAP-38 esetleges hypophysealis hatásának vizsgálata Hím állatok hypophysisét, éter altatás alatt, az erre a célra készített tűvel fülön keresztül eltávolítottuk (transauricularis hypophysectomia). A tűt a külső hallójáratba helyeztük, a dobhártyát átszúrtuk, majd a tű hegyét a hallójáraton végigvezettük. A hallójárat koponyaalapi végét átszúrva a tű lumene a sella turcicába került, ahol a tűt és a hozzá kívülről csatlakozó fecskendőt 180º-kal elfordítva elvágtuk a hypophysisnyelet. A fecskendővel szívóhatást gyakoroltunk a hypophysisre és ezzel egy időben a fecskendőt a tűvel kirántottuk. Így a hypophysis 90%-ban intakt egészben került kiszívásra, amelyet a műtétet követően azonnal ellenőriztünk (az eltávolítás sikerességét másodszor a kísérlet után az állatok boncolásakor ellenőriztük). A hypophysis eltávolítása után, másik két hím állatból kivett, hypophysisek elülső lebenyét ültettük be a vesetok alá. Az operáció után egy héttel intravénásan PACAP-38-at (10 mg/állat) illetve fiziológiás sóoldatot adtunk a hypophysis transzplantált és a kontrollként használt intakt állatoknak. A kezelés utáni 15., 30. és 60. percben a juguláris vénába ültetett krónikus kanülön keresztül 300 ml vért vettünk (a kanült az előzőekben leírt módszerrel ültettük be). 2.2. A posztszinaptikus D2-receptor szerepe a PACAP okozta PRL és növekedési hormon elválasztásban Laktáló nőstényeket a kísérlet napján reggel 9 órakor a kölykeiktől elválasztottuk, majd 4 órás elválasztást követően intravénásan PACAP-38-al kezeltünk (10 mg/állat). A 38
beadás előtt 60 perccel intravénásan domperidont adtunk 0,2 mg/kg testsúly dózisban (Sigma, St. Louis, USA), amely egy szelektív posztszinaptikus D2 receptor antagonista. A PACAP-38 (illetve a kontrollként használt fiziológiás só) beadása utáni 5. 15, 30 és 60 percben 300 ml vért vettünk a juguláris vénába ültetett kanülön keresztül. 2.3. Az adrenalectomia és a dexamethasone kezelés hatásának vizsgálata a PACAP-38 által okozott PRL és növekedési hormon elválasztásra Laktáló nőstények egyik csoportjában a vérvétel előtt egy héttel (a laktáció 2.-3. napján) adrenalectomiat végeztünk. A kísérlet napjáig az állatok szabadon ihattak sóoldatot, hogy a szervezetből elvesző nátriummennyiséget pótolják. A kölykök súlyát naponta mértük és rendszeresen cseréltük őket a kontroll és az adrenalectomizált anyák között, hogy elkerüljük a szopási intenzitásban megjelenő esetleges különbséget a két csoport között. A másik csoportot dexamethason-foszfáttal (Oradexon, Organon, Oss The Netherlands, DEX), egy szintetikus glukokortikoid agonistával kezeltük. 48 órával a kísérlet megkezdése előtt 400 mg/testtömeg kg, 2 órával előtte újabb 200 mg/testtömeg kg adagot adtunk oldat formájában subcutan. A kontroll állatokat fiziológiás sóoldattal kezeltük. A kísérlet napján az anyákat 4 órára elválasztottuk, ezután a PACAP-38 beadása és a vérvétel az előző kísérletben leírtakkal megegyezően történt. 2.4. A hypophysis és az eminentia mediana PACAP tartalmának mérése Laktáló nőstényekben (a laktáció 9.-10. napjában) a szopás stimulus hatására bekövetkező változásokat vizsgáltuk az eminentia mediana, a hypophysis elülső-, köztiés hátsó lebenyének PACAP koncentrációjában Az anyákat reggel 9 órakor a kölykeiktől elválasztottuk. A négy órás elválasztás végén az állatok két csoportjához visszatettük a kölyköket 1 illetve 3 órás szopást engedve. A kontrollként használt harmadik csoportba tartozó anyákat az elválasztás végén lefejeztük. A törzsből a vért összegyűjtöttük, a plazma PRL tartalmát RIA módszerrel meghatároztuk. A koponyából a hypophysist kivettük, sztereomikroszkóp alatt először szétválasztottuk az elülső lebenyt és a közti-hátsó lebenyt, majd egy finom késsel elválasztottuk a belső zónát a külsőtől (207). Mindegyik mintát homogenizáltuk 0,5 ml 5%-os trifluor-ecetsavban (EM
Sciences,
homogenátum
Fort
Washington,
egységnyi
részében
PA)
üveghomogenizátor
meghatároztuk
a
használatával.
A
fehérjekoncentrációt.
A
fehérjemérést a Bio-Rad Protein assay kit használatával végeztük. A homogenátum maradék részét 30 percig, szobahőmérsékleten 12000g-vel centrifugáltuk. A felülúszót 39
óvatosan egy másik csőbe tettük majd kétszer liofilizáltuk. A liofilizált szövetben a PACAP meghatározást Dr. Somogyvári-Vígh A. segítségével, Prof Arimura, A. laboratóriumában végezték (14). A víztelenített szövetet RIA pufferben feloldották, majd RIA módszerrel meghatározták a PACAP tartalmát. A PACAP antitestet saját laboratóriumukban állították elő, a szintetikus PACAP-38-t kereskedelmi forgalomban vásárolták (American Peptide Company, Sunnyvale, CA). 3. A mediobasalis hypothalamusban elhelyezkedő dopaminerg és L-DOPAerg neuronok szerepének vizsgálata a PRL és aMSH elválasztás szabályozásában 3.1. Állatok és hisztológiai módszerek Ehhez a kísérlethez felnőtt, újszülött korban MSG-vel kezelt hím és nőstény patkányokat használtunk. Újszülött Sprague-Dawley törzsből származó patkányokat életük 2., 4., 6., 8. és 10. napján MSG-vel (Sigma) kezeltük, 4 mg/testtömeg kg dózist desztillált vizes oldatban adtunk subcutan. A kontroll állatokat ugyanezeken a napokon azonos koncentrációjú NaCl oldattal kezeltük. Az állatokat két hónapos korukig az előzőekben leírt állatházi körülmények között tartottuk. Ekkor mindkét csoportba (és mindkét nembe) tartozó 5-5 állatból vért vettünk, amelyből később a már leírt RIA módszerrel meghatároztuk a bazális plazma PRL koncentrációt . Az MSG kezelés hatására a kialakuló sejtpusztulás hisztológiai vizsgálatához az állatokat perfundáltuk (a már leírt módon), majd az agyakat és a hypophysiseket kivettük és fagyasztó mikrotómmal illetve kriosztáttal lemetszettük. A hypophysisekből 10 mm vastagságú horizontális metszeteket, az agyakból 50 mm vastagságú frontális metszeteket készítettünk (a chiasma opticum és a premamilláris régió szintje között). A vizsgált agyi metszeteket ezután két régióba soroltuk, azonosításuk a Paxinos-Watson atlasz alapján történt. Az első régióba tartoztak azok a metszetek, melyek rostrocaudálisan a bregma mögötti 2,0 és 2,3 mm közötti tartományból származtak. Ezt a régiót rostrális periventricularis (itt találhatóak a PHDA rendszerhez tartozó neuronok) és a nucleus arcuatus elülső szintjének neveztük (itt főleg a THDA neuronok találhatóak). A második régióba soroltuk a bregma mögötti 2,6 és 3,2 mm közötti területről származó metszeteket, amelyet a nucleus arcuatus középső és hátsó szintjének neveztünk (itt a TIDA rendszerhez tartozó neuronok helyezkednek el). Ezután a tirozin-hidroxiláz és aromás aminosav dekarboxiláz immunreaktivitást specifikus, TH és aromás aminosav dekarboxiláz elleni antitestekkel vizsgáltuk. 40
Poliklonális, nyúlban termelt TH (Eugen Tech International, Inc., Ridgefield Park, NJ, USA) és aromás aminosav dekarboxiláz (219) antiszérumot használtunk 1:2000 illetve 1:5000 hígításban. A kétfajta immunhisztokémiai vizsgálathoz alternáló agyi metszeteket használtunk, így az azonos régióból származó és azonos immunreaktivitást mutató metszetek közötti távolság 50 mm volt. Az immunhisztokémiai eljárás az előzőekben már leírt módon történt. A TH és aromás aminosav dekarboxiláz immunreaktív sejttesteket digitális fotóberendezés segítségével számoltuk meg. A sejtszámoláshoz mindegyik állatból 3-5 frontális agyi metszetet választottunk ki mind a két vizsgált régióból. 3.2. A dopamin bioszintézis gátlásának hatása a plazma PRL és aMSH szintekre Az MSG-vel kezelt illetve kontroll felnőtt hím és nőstény állatokat (7-9 állatot használtunk mindkét nemből) intrajuguláris kanülön keresztül aMpT-al (8mg/kg) kezeltük, amellyel gátoltuk a TH aktivitást. A kezelés utáni 15. 30. és 60. percben vért vettünk (300 ml), amelyben a PRL és az aMSH szintet RIA módszerrel meghatároztuk. 4. Statisztika Az eredményeket az egyes kísérletekben kapott értékek átlagával ± SEM adtuk meg. A szöveti PACAP koncentráció meghatározáskor illetve a sejtszámoláskor kapott adatok statisztikai értékelését kétszempontos varianciaanalízissel végeztük (ANOVA) majd Dunnett’s posthoc tesztet alkalmaztunk a többszörös összehasonlításhoz. A kísérletek másik részénél, ahol a különböző agyi beavatkozások után vizsgáltuk a szopási ingerre adott PRL választ, illetve a különböző kezelések hatását vizsgáltuk a PACAP által kiváltott PRL szekrécióra ismétléses ANOVA-val (repeated measurement of ANOVA) teszteltünk. Ebben a különböző kezelések illetve agyi beavatkozások „between subject” faktorként, a vérvételek időpontjai pedig „within subject” faktorként szolgáltak. A állatok kiindulási PRL értékei közötti különbséget mindegyik kísérletben kétszempontos varianciaanalízissel végeztük. A csoportokon belüli PRL szint változásokat páros T-teszttel analizáltuk. A kapott eredmények különbségét statisztikailag szignifikánsként értékeltük, amikor a p<0,05 volt.
41
V. EREDMÉNYEK 1. A szopási inger által kiváltott prolaktin elválasztás létrejöttében szerepet játszó agyi struktúrák 1.1. A hátulsó frontális metszés hatása Mind a négy kísérleti csoportban a 4 órás elválasztás végén alacsony plazma PRL szintet tapasztaltunk. A kölykök visszatétele után az anyák intenzíven szoptattak. Az
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
800
Intakt (6)
Egyoldali hátulsó frontális metszés (7)
Álmûtött (10)
Kétoldali hátulsó frontális metszés (11)
700 600
S
500 400 300 200 100 0 9:00
13:00
13:30
14:00
Idõ (h) 3. ábra. A hátulsó frontális metszés hatása a szopási stimulusra adott PRL elválasztásra.Az intakt, álműtött illetve a hypothalamikus beavatkozáson átesett laktáló nőstényeket a kontroll vérminta levétele után 4 órára elválasztottuk a kölykeiktől. Az elválasztás végén vért vettünk majd a kölyköket visszatettük és 1 órás szoptatást engedtünk. Az ábrán az egyes csoportokban a különböző időpontokban mért PRL szintek átlagai ±SEM láthatók. A egyes csoportokat adó állatok mennyiségét zárójelben jelöltük. S, szopási stimulus. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
intakt és álműtött állatokban a szoptatás megkezdése utáni 30. és 60. percben nagymértékű plazma PRL szint emelkedést tapasztaltunk. Ezzel szemben azon anyákban, amelyekben a hátulsó kétoldali frontális metszéssel megszakítottuk az agytörzs és a hypothalamus közötti összeköttetések jelentős részét, a szopási stimulus nem okozott emelkedést a szérum PRL szintben (p<0,001) (a szoptatási tevékenység
42
intenzitásában illetve az elválasztás végére kialakuló PRL koncentrációban nem tapasztaltunk különbséget). Az unilaterális metszés, amellyel csupán az egyik oldalon szakítottuk meg az agytörzs és a hypothalamus közötti kapcsolatokat, nem blokkolta a PRL választ. Ezekben az anyákban a szopási stimulus PRL elválasztást vált ki, de az intakt illetve álműtött állatokhoz képest csökkent mértékben (p<0,05) (3. ábra). A metszetek hisztológiai vizsgálatakor megállapítottuk, hogy ezzel a típusú metszéssel egy előrefelé nyitott, ív alakú sértést okoztunk a mamilláris magok szintjétől rostrálisan. Oldalirányban, a ventromediális mag közelében, a metszés elérte a laterális hypothalamust. Az egyoldali sértés ugyanazon a helyen található, de csak az egyik oldalon. (4. ábra)
4. ábra. A hátulsó frontális metszés elhelyezkedése a hypothalamusban.A hypothalamus horizontális metszetén a kétoldali (A) illetve egyoldali (B) hátsó frontális metszés szövettani képe látható. A metszések anterolateralis kiterjedését nyilak jelölik. 3V, III. agykamra; MM, mamillaris magok; OC, chiasma opticum; SO, nucleus supraopticus; SCH, nucleus suprachiasmaticus; VM, nucleus ventromedialis. A vonalhosszúság 100 µm-nek felel meg. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
43
1.2. Az elülső frontális metszés hatása Az elülső kétoldali frontális metszés gátolta a szopás indukálta PRL választ (5. ábra). A szoptatás megkezdése után egyik időpontban sem tapasztaltunk szignifikáns plazma PRL szint emelkedést (p<0,001). Az unilaterális metszés, hasonló mértékben, szintén gátolta a PRL választ (p<0,001). Az agymetszetek szövettani vizsgálata szerint az ív alakú metszés a suprachiasmaticus magok szintje mögött volt, melynek íve hátrafelé nyitott. Oldalirányban ez a típusú metszés is elérte a laterális hypothalamust (6. ábra).
Intakt (6)
Egyoldali elülsõ frontális metszés (11)
Álmûtött (10)
Kétoldali elülsõ frontális metszés (14)
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
800 700 600 500
S
400 300 200 100 0 9:00
13:00
13:30
14:00
Idõ (h) 5. ábra. Az elülső frontális metszés hatása a szopási ingert követő PRL elválasztásra.Az intakt, álműtött illetve a hypothalamikus beavatkozáson átesett laktáló nőstényeket a kontroll vérminta levétele után 4 órára elválasztottuk a kölykeiktől. Az elválasztás végén vért vettünk, majd a kölyköket visszatettük és 1 órás szoptatást engedtünk. Az ábrán az egyes csoportokban a különböző időpontokban mért PRL szintek átlagai ±SEM láthatók. S, szopási stimulus. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
44
6. ábra. Az elülső frontális metszés elhelyezkedése a hypothalamusban. A hypothalamus horizontális metszetén a kétoldali (A) illetve egyoldali (B) elülső frontális metszés utáni szövettani kép látható. A metszések posterolateralis kiterjedését nyilak jelölik. 3V, III. agykamra; OC, chiasma opticum; SCH, nucleus suprachiasmaticus; VM, nucleus ventromedialis. A vonalhosszúság 100 µm-nek felel meg. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
1.3. A hypothalamikus paraventricularis magba beadott 5,7-DHT injekció hatása A fiziológiás sóoldat beadása a kétoldali paraventricularisba nem okozott változást a szopás által kiváltott, nagymértékű plazma PRL szint emelkedésben (p>0,05). Ezzel ellentétben az 5,7 DHT-vel kezelt állatok jelentős résében elmaradt a szopási stimulusra adott PRL válasz. A nucleus paraventricularis szövettani vizsgálatakor kiderült, hogy azon anyákban maradt el a szopási ingerre adott PRL válasz, amelyekben a hisztológiai vizsgálatkor nem vagy csak minimális mennyiségben találtunk szerotoninerg elemeket (p<0.001). A többi neurotoxinnal kezelt állatban a szopási stimulus hatására megnőtt a vérben a PRL koncentráció, és e növekedés nagysága nem különbözött szignifikánsan a kontroll állatokban tapasztalttól (p>0.05) (7. ábra). Az ezen állatokból készített metszeteket vizsgálva megállapítottuk, hogy ezekben az esetekben az 5,7 DHT injekciót egyoldalon vagy teljesen a nucleus paraventricularison kívüli területre adtuk.
45
Az intakt és a fiziológiás sóval kezelt állatokból készült metszeteken a szerotonin immuncitokémiai eljárás után látható, hogy a nucleus paraventricularis közepes mennyiségű szerotoninerg rostot illetve axonvégződést tartalmaz (8., 9. ábra). A mag mediális részén több szerotoninerg struktúra található, mint a laterálisabb területeken. Az 5,7-DHT kezelés után az állatok többségében szerotoninerg elemeket nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben találtunk a nucleus paraventricularisban. Ezekben az esetekben a beadás mindkét oldalon a paraventricularis magba történt. A kezelt állatok egy csoportjában az 5,7-DHT injekció után is megmaradt számos szerotonin immunreaktív rost. Ennek oka, hogy a beadás nem volt pontos, legalább az egyik oldalon a nucleus paraventricularison kívüli területekre adtuk az injekciót. Öt kezelt állatban pedig nem találtunk semmilyen változást a szerotoninerg rostok számában. Ezekben a beadott anyag mindkét oldalon a nucleus paraventricularison kívülre került, általában a mag alá vagy fölé.
5,7-DHT beadás, alig van immunpozitív rost a PVN-ben (18)
Intakt (4) Fiz. só (14)
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
800
5,7-DHT beadás, számos immunpozitív rost a PVN-ben (5)
700 600 500
S
400 300 200 100 0 9:00
13:00
13:30
14:00
Idõ (h) 7. ábra. Az 5,7-DHT injekció hatása a szopási ingerre adott PRL válaszra.A grafikonon intakt, fiziológiás sóval illetve szerotonin neurotoxinnal kezelt laktáló nőstényekben mért plazma PRL koncentrációk átlagai±SEM láthatók az elválasztás periódus előtt, a négy órás elválasztás végén, illetve 30 és 60 perces szopási stimulus után. A neurotoxinnal kezelt állatokat a szövettani kép, azaz a megmaradó szerotoninerg struktúrák mennyisége alapján két csoportba osztottuk. PVN, nucleus paraventricularis; S, szopási inger. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
46
8. ábra. Az 5,7-DHT injekció hatása a paraventricularis mag szerotoninerg struktúráira I.A nucleus paraventricularis frontális metszetén a szerotonin immunreaktív elemeket láthatjuk kontroll (A,B) illetve 5,7-DHT-vel kezelt (C, D) állatokban. A kontroll állatokban nagy mennyiségű immunpozitív rost és terminális látható kis (A) és nagy (B) nagyításban. Ezzel ellentétben az 5,7 DHT kezelés után az állatok többségében gyakorlatilag nem láthatunk szerotoninerg immunreaktivitást mutató rostot a PVN-ban kis (C), illetve nagy nagyításban (D) sem. A III. agykamra fala mellett látható sötét sáv a nem specifikus háttérfestést reprezentálja. 3V, III. agykamra. A vonalhosszúság 100 µm-nek felel meg. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
47
9. ábra. Az 5,7-DHT injekció hatása a paraventricularis mag szerotoninerg struktúráira II.A kezelt állatok egy részében 5,7-DHT injekció után is megmaradt több szerotonin immunreaktív rost és .axonterminális a PVN egyik oldalán (E, G), míg a másik oldalon nem találunk szerotoninerg elemet (F, H). A III. agykamra fala mellett látható sötét sáv a nem specifikus háttérfestést reprezentálja. 3V, III. agykamra. A vonalhosszúság 100 µm-nek felel meg. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
48
1.4. A hypothalamikus paraventricularis magba beadott 6-OHDA injekció hatása A szopási stimulusra adott PRL választ a neurotoxinnal kezelt állatok mindegyikében megfigyeltük, függetlenül a kezelés után a nucleus paraventricularisban maradt katekolaminerg elemek mennyiségétől (10. ábra). A kölykök visszarakása után a vérplazmában a PRL koncentráció valamivel kisebb mértékben növekedett annál, mint amit a kontroll állatokban tapasztaltunk, a különbség azonban nem volt statisztikailag szignifikáns (p>0.05).
Intakt (4) Fiz. só (14)
800
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
6-OHDA injekció (15)
700 600 500
S
400 300 200 100 0 9:00
13:00
13:30
14:00
Idõ (h) 10. ábra. A 6-OHDA injekció hatása a szopási inger által kiváltott PRL elválasztásra.Intakt, fiziológiás sóval illetve katekolamin neurotoxinnal kezelt laktáló nőstényekben mért plazma PRL koncentrációk átlagai±SEM ábrázoltuk az elválasztás periódus előtt, a négy órás elválasztás végén, illetve 30 és 60 perces szopási stimulus után. S, szopási inger. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
A TH immunhisztokémiai eljárás után a paraventricularis magban gazdag TH immunreaktív rosthálózatot és terminálisokat találtunk az intakt valamint a fiziológiás sóval kezelt állatokban is (11. ábra). Néhány immunpozitív sejttest (feltehetőleg dopaminerg neuronok) is megfigyelhető a sejtcsoport periventricularis részén. A magba
49
adott kétoldali 6-OHDA injekció után nagymértékben csökkent a TH immunreaktív elemek mennyisége, főleg az immunpozitív rostok és terminálisok tűntek el. Az immunreaktivitást mutató sejttestek számában nem találtunk jelentős változást. Az állatok egy részénél (n=5) a 6-OHDA beadása nem volt pontos, a nucleus paraventricularis alá vagy fölé történt az injektálás. Ezekben az állatokban, a kontrollal összehasonlítva, nem vagy csak alig tapasztaltunk változást a TH immunreaktív elemek mennyiségében.
11. ábra. A 6-OHDA injekció hatása a paraventricularis mag katekolaminerg struktúráira.A medialis hypothalamus elülső szintjéből készített frontális metszeten a tirozin-hidroxiláz immunreaktív elemeket látható kontroll (A) illetve 6-OHDA-al kezelt (B) állatokban. 3V, III agykamra; PV, nucleus periventricularis; PVN, nucleus paraventricularis. A vonalhosszúság 100 µmnek felel meg. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
50
1.5. A hypothalamikus paraventricularis mag mediális részének roncsolása illetve a sejtcsoport alatti horizontális metszés hatása Intakt és álműtött állatokban a szopási stimulus hatására nagymértékben nőtt plazma PRL koncentráció (12. ábra). Mindkét hypothalamikus beavatkozás után teljesen gátolttá vált a PRL válasz (p<0,001), a szopási inger után szinte változatlan maradt a plazma PRL koncentráció.
Intakt (6)
Horizontális metszés (13)
Álmûtött (14)
Kis PVN lézió (6)
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
800 700 600 500
S
400 300 200 100 0 9:00
13:00
13:30
14:00
Idõ (h) 12. ábra. A hypothalamikus paraventricularis mag mediális részének roncsolása és a sejtcsoport alatti horizontális metszés hatása a szopás által kiváltott PRL elválasztásra.A különböző kísérleti csoportokba tartozó laktáló nőstényekben mért plazma PRL koncentrációk átlagait ±SEM ábrázoltuk az elválasztás előtt, a négy órás elválasztás végén, illetve 30 és 60 perces szopási stimulus után. S, szopási inger; PVN, nucleus paraventricularis. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
A metszetek hisztológiai vizsgálatakor megállapítottuk, hogy az ún. kis paraventricularis lézióval roncsoltuk a hypothalamikus nucleus paraventricularisban a dorsalis kissejtes részt, a mediális nagysejtes részt valamint a mediális kissejtes sejtcsoport periventricularis, dorsalis és részben ventralis részét (13. ábra). A
51
horizontális metszés a mag alatt helyezkedett el, a nucleus paraventricularis középső szintjében kiterjedt majdnem annak laterális széléig.
13. ábra. A hypothalamikus paraventricularis mag mediális részének roncsolása és a sejtcsoport alatti horizontális metszés.A paraventricularis mag frontális metszete az intakt nucleus paraventricularis szövettani képe látható (A), valamint mediális részének roncsolása (B) illetve a mag alatti horizontális metszés (C) utáni változás. 3V, III. agykamra; PVN, nucleus paraventricularis. A vonalhosszúság 100 µm-nek felel meg. (Bodnár I. et al. J. of Neuroendocrinology, 2002.)
52
2. A PACAP-38 hatása a hypophysealis PRL és növekedési hormon elválasztásra 2.1. A PACAP-38 direkt hypophysealis hatása Intakt hím állatokban a PACAP-38 intravénás injekciója után 15 perccel jelentősen megnőtt a vérplazmában a PRL és növekedési hormon koncentráció (14., 15. ábra). Ezután mindkét hormon koncentrációja fokozatosan csökkent és a kezelés után 90 perccel visszatért az alapértékhez közeli szintre. A fiziológiás sóoldattal történt kezelés a kontroll állatokban nem okozott szignifikáns változást a hormon koncentrációkban. Az agyalapi mirigy eltávolítása és a két elülső lebeny vesetok alá transzplantálása után egy héttel jelentősen megemelkedett a bazális szérum PRL szint. A PACAP-38 kezelés nem okozott további PRL koncentráció emelkedést. Ezzel szemben a bazális és a PACAP-38 beadás után a transzplantált hímekben ugyanakkora mértékben emelkedett a növekedési hormon szint, mint a kontroll állatokban. PACAP Fiz. só Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
800 700 600 500
Intakt + Fiz. só (6) Intakt + PACAP38 (6) Transp + Fiz. só (5) Transp + PACAP38 (5)
*
400 300
#
200 100 0 -30
-15
0
15
30
45
60
Idõ (min) 14. ábra. PACAP-38 hatása a PRL elválasztásra intakt illetve vesetok alatti hypophysissel rendelkező hím állatokban.A hypophysis-beültetés után egy héttel a kontroll vérminták levétele után PACAP-38-t (10µg/állat iv) adtunk. Kontrollként fiziológiás sóoldattal kezelt állatokat használtunk. Az ábrán az egyes csoportokban a különböző időpontokban mért PRL szintek átlagai láthatók ±SEM. *p<0,05 (transzplantált összehasonlítva az intakttal, ANOVA) , #p<0,05 (PACAP kezelt összehasonlítva a fiziológiás sóval kezelttel, ANOVA). Zárójelben a csoportokban használt állatszámokat adtuk meg.
53
Plazma GH koncentráció (ng/ml)
200
PACAP # Fiz. só
Intakt + Fiz. só (6) Intakt + PACAP38 (6) Transp + Fiz. só (5) Transp + PACAP38 (5)
150
100
#
50
0 -30
-15
0
15
30
45
60
Idõ (min) 15. ábra. PACAP-38 hatása a növekedési hormon elválasztásra intakt illetve vesetok alatti hypophysissel rendelkező hím állatokban.A hypophysis beültetés után egy héttel a kontroll vérminták levétele után PACAP-38-t (10µg/állat iv) adtunk. Kontrollként fiziológiás sóoldattal kezelt állatokat használtunk. Az ábrán az egyes csoportokban a különböző időpontokban kapott növekedési hormon szintek átlagai láthatók #p<0,05 (PACAP kezelt összehasonlítva a fiziológiás sóval kezelttel, ANOVA), GH, növekedési hormon.
2.2. A posztszinaptikus D2-receptor szerepe a PACAP-38 okozta PRL és növekedési hormon elválasztásban Az intakt laktáló nőstényekben, a hímekben tapasztaltakhoz hasonlóan, a PACAP38 injekció után 15 perccel jelentősen megemelkedett a szérum PRL és növekedési hormon szint, majd ezután mindkét hormon koncentrációja folyamatosan csökkent (16. ábra). Az irodalmi adatokkal megegyezően, laktáló nőstény patkányokban a 4 órás elválasztás
végén,
domperidon
előkezelés
hatására
-
a
hypophysealis
D2
posztszinaptikus receptorok gátlása révén - jelentősen megnövekedett a plazma PRL koncentrációja. A PACAP-38 kezelés után kialakult PRL szint emelkedés mértéke nem különbözött a kontroll állatokban megfigyelttől. A domperidon előkezelés önmagában nem okozott változást a bazális növekedési hormon szekrécióban, viszont a PACAP-38 serkentő hatását szignifikánsan csökkentette.
54
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
1000
PACAP 800 600
Fiz. só + PACAP (5) DOM + Fiz. só (5)
*
DOM Fiz. só
DOM + PACAP (5)
400
*
200 0 -60
-45
-30
-15
0
15
30
45
60
Idõ (min)
Plazma GH koncentráció (ng/ml)
Fiz. só + PACAP (5) DOM + Fiz. só (5)
*
500
DOM + PACAP (5)
400 300
PACAP
DOM Fiz. só
200
#
100 0 -60
-45
-30
-15
0
15
30
45
60
Idõ (min) 16. ábra. Domperidon előkezelés hatása a PACAP-38 által kiváltott PRL és növekedési hormon elválasztásra laktáló nőstényben. A kontroll vérminta levétele után domperidonnal (0,2 mg/kg iv) kezeltünk kölykeiktől elválasztott anyákat. Az előkezelés után 60 perccel PACAP-38-t (10µg/állat iv) adtunk. Kontrollként fiziológiás sóoldattal kezelt állatokat használtunk. Az ábrán az egyes csoportokban a különböző időpontokban kapott PRL illetve növekedési hormon értékek átlagai láthatók ± SEM. *p<0,05 (bazális PRL érték, ADX összehasonlítva az intakttal, ANOVA), #p<0,05 (DOM+PACAP összehasonlítva Fiz. só + PACAP kezelttel, ismétléses ANOVA); GH, növekedési hormon.
55
2.3. A mellékvese hiány és a dexamethasone kezelés hatása a PACAP-38 által okozott PRL és növekedési hormon elválasztásra Laktáló nőstényekben a mellékvese eltávolítása után egy héttel, a 4 órás elválasztás végén a kontrollhoz képest jelentősen megemelkedett bazális PRL és változatlan bazális növekedési hormon koncentrációt tapasztaltunk. PACAP-38 injekció kisebb mértékű PRL választ okozott, míg a növekedési hormon elválasztás nagysága ugyanakkora maradt (17., 18. ábra).
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
800
Intakt (10)
PACAP38
700
ADX (14)
600
*
500 400
#
*
300 200 100 0 0
15
30
45
60
Idõ (min) 17. ábra. PACAP-38 hatása a PRL elválasztásra intakt kontroll illetve adrenalectomizált laktáló nőstényekben.A mellékvesék kivétele után egy héttel a kontroll vérminták levétele után PACAP-38-t (10µg/állat iv) adtunk. Az ábrán az egyes csoportokban a különböző időpontokban kapott PRL szintek átlagai láthatók ±SEM. *p<0,05 ( PACAP-38 hatás, ANOVA), #p<0,05 (ADX + PACAP összehasonlítva az Intakt + PACAP-al, ismétléses ANOVA).
56
Intakt (10)
PACAP38 Plazma GH koncentráció (ng/ml)
200
ADX (14)
150
*
100
50
0 0
15
30
45
60
Idõ (min) 18. ábra. PACAP-38 hatása a növekedési hormon elválasztásra intakt kontroll illetve adrenalectomizált laktáló nőstényekben.A mellékvesék kivétele után egy héttel a kontroll vérminták levétele után PACAP-38-t (10µg/állat iv) adtunk. Az ábrán az egyes csoportokban a különböző időpontokban kapott növekedési hormon szintek átlagai láthatók ±SEM. *p<0,05 ( PACAP-38 hatás, ANOVA).
A DEX előkezelés, amelyben szintetikus glukokortikoid agonistát adtunk, nem okozott változást a bazális PRL és növekedési hormon koncentrációkban, de a PACAP38 által kiváltott PRL elválasztást szignifikánsan csökkentette. A növekedési hormon válasz mértéke nem különbözött a kontroll állatokban megfigyelttől (19. ábra).
57
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
DEX + Fiz. só (5)
150 125 100
Fiz. só + PACAP (5)
* DEX Fiz. só
DEX + PACAP (5)
PACAP
75
# 50 25 0 -120
0
15
30
45
60
Plazma GH koncentráció (ng/ml)
Idõ (min)
600
DEX + Fiz. só (5)
500
Fiz. só + PACAP (5)
400
DEX Fiz. só
PACAP
-120
0
DEX + PACAP (5)
300 200 100 0 15
30
45
60
Idõ (min) 19. ábra. Dexamethasone előkezelés hatása a PACAP-38 által kiváltott PRL és növekedési hormon elválasztásra laktáló nőstényben. A kontroll vérminta levétele után dexamethasonnal (0,2 mg/kg iv) kezeltünk elválasztott laktáló nőstényeket. Az előkezelés után 120 perccel PACAP-38-t (10µg/állat iv) adtunk. Kontrollként fiziológiás sóoldattal kezelt állatokat használtunk. Az ábrán az egyes csoportokban a különböző időpontokban kapott PRL illetve növekedési hormon értékek átlagai láthatók ±SEM. *p<0,05 (PACAP-al kezelt összehasonlítva a fiziológiás sóval kezelttel, ANOVA), #p<0,05 (ADX + PACAP összehasonlítva az Intakt + PACAP-al, ismétléses ANOVA).
58
2.4. A szopási inger hatása a hypophysis és az eminentia mediana PACAP tartalmára Laktáló nőstényekben a 4 órás elválasztás végén alacsony volt a plazma PRL koncentrációja. Az 1 illetve 3 órás szopás hatására szignifikánsan megemelkedett a plazma PRL szint (20. ábra). Az elválasztás végén a hypothalamikus eminentia medianában volt a legmagasabb a PACAP koncentráció, amely az 1 órás szopás végére szignifikánsan csökkent (21. ábra). A hypophysis közti-hátsó lebenyében jóval alacsonyabb PACAP koncentrációt mértünk az elválasztás végén, amely azonban az 1 órás szopás hatására szignifikánsan nőtt. A PACAP koncentrációkban nem tapasztaltunk további változást a 3 órás szopatási periódus végére. Az elválasztási periódus végén a hypophysis elülső lebenyében találtuk a legalacsonyabb PACAP koncentrációt, amely a szoptatás egész
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
időtartama alatt változatlanul alacsony maradt.
500
*
400
300
*
200
100
0
Elválasztott
1 h szopás
3 h szopás
20. ábra. A szopási inger által kiváltott PRL elválasztás. Laktáló anyák három csoportját (n=6) 4 órára elválasztottunk a kölykeiktől, majd két csoporthoz visszatettük a kölyköket 1 illetve 3 órás szoptatást engedve. Az ábrán az egyes csoportokban kapott plazma PRL értékek átlagát ±SEM tüntettük fel. *p<0,05 (szoptatás hatása, ANOVA)
59
Szöveti PACAP koncentráció (pg/mg protein)
1500
EM
1250
NIL AL
1000
750
*
500
*
250
0
Elválasztott
1 h szopás
3 h szopás
21. ábra. A szopási inger hatása a hypophysis és az eminentia mediana PACAP tartalmára. Laktáló anyák három csoportját (n=6) 4 órára elválasztottunk a kölykeiktől, majd két csoporthoz visszatettük a kölyköket 1 illetve 3 órás szoptatást engedve. Az ábrán az egyes csoportokban kapott szöveti PACAP koncentrációk átlagát ±SEM tüntettük fel. *p<0,05, (szoptatás hatása, ANOVA); EM, eminentia mediana; NIL, hypophysis közti-hátsó lebeny; AL, hypophysis elülső lebeny.
3. A hypothalamus dopaminerg és L-DOPAerg neuronjainak szerepe a PRL és aMSH elválasztás szabályozásában Az agyi metszetek immunhisztológiai vizsgálata során megállapítottuk, hogy a kontroll nőstény állatokban az elülső periventricularis régióban (PHDA/THDA rendszer) a TH immunpozitív neuronok többsége aromás aminosav dekarboxiláz immunreaktivitást is mutat, ami azt jelzi, hogy az ebben a régióban elhelyezkedő neuronok többsége dopaminerg (22. ábra). Kontroll hímekben az ugyanezen a területen elhelyezkedő TH pozitív idegsejteknek csupán a kétharmad része rendelkezett aromás aminosav dekarboxiláz immunpozitivitással, tehát dopaminerg, míg a maradék egyharmad feltehetően L-DOPAerg (23. ábra). A MSG kezelés nem okozott számottevő sejtpusztulást ezen neuronok körében, mivel a TH és az aromás aminosav dekarboxiláz immunreaktív neuronok számában nem találtunk a kontrollhoz képest jelentős különbséget egyik nemnél sem. Ennek megfelelően, a hypophysis közti-hátsó lebenyében, ahol a PHDA és a THDA rendszerhez tartozó neuronok axonjai végződnek,
60
sem találtunk különbség a TH és aromás aminosav dekarboxiláz immunpozitív rostok mennyiségében és eloszlásában (24. ábra).
Nőstény
PHDA/THDA TIDA
TH AADC TH AADC
Kontroll
MSG
63,7±4,5
62,0±3,7
Hím Kontroll
MSG
59,0±5,4 61,2±5,0 * * 54,5±1,8 56,2±3,7 41,2±1,1 39,6±1,6 ** ** 57,8±6,6 38,3±6,8 66,6±5,8 49,6±3,8 * * 26,3±8,5 33,8±5,7 33,8±2,6 30,5±2,3
23. ábra. Az újszülöttkori MSG kezelés hatása a PHDA/THDA és TIDA rendszerben található TH és aromás aminosav dekarboxiláz immunreaktív sejttestek mennyiségére. A táblázatban a kezelt és kontroll csoportokban, a két vizsgált régióban a TH és az aromás aminosav dekarboxiláz pozitív sejttestek mennyiségének átlagát ±SEM tüntettük fel. Mindegyik csoporthoz 5 állatot használtunk. *p<0,05 (AADC immunreaktív neuronok száma összehasonlítva a TH immunreaktív neuronokkal, ANOVA) **p<0,05 (MSG kezelt összehasonlítva a kontrollal, ANOVA) (Bodnár I. et al. Brain Res. Bull. 2001.)
Kontroll állatokban a nucleus arcuatus középső és hátsó szintjében (TIDA rendszer) a TH immunreaktivitást mutató sejttesteket a mag dorsomedialis és ventrolateralis részében is találtunk, az aromás aminosav dekarboxilázra pozitív neuronokat viszont csak a dorsomedialis területen mutattunk ki (25. ábra). A TH immunreaktív sejteknek körülbelül a fele volt aromás aminosav dekarboxiláz immunpozitív is, míg a másik fele aromás aminosav dekarboxiláz negatív (23. ábra). Ez arra utal, hogy a TIDA rendszerhez tartozó neuronoknak körülbelül a fele dopaminerg, a másik fele pedig L-DOPAerg. A MSG kezelés után 35-40%-os sejtszám csökkenést tapasztaltunk a TIDA rendszerhez tartozó TH-pozitív idegsejtek körében. A ventrolateralis területről szinte teljesen eltűntek ezek a sejtek, a dorsomedialis részen ugyanakkor nem találtunk szignifikáns változást. Az aromás aminosav dekarboxiláz immunreaktív sejtek száma is alig változott a kontrollhoz képest. Ennek alapján megállapítható, hogy a TH-pozitív sejtek számában tapasztalt nagymértékű csökkenést a csak TH immunpozitív és a nucleus arcuatus ventrolateralis részén elhelyezkedő LDOPAerg neuronok csökkenése okozta. A TIDA rendszerhez tartozó neuronok morfológiai megjelenésében nem tapasztaltunk nemi különbséget a kontroll és az MSGvel kezelt állatok esetében sem.
61
22. ábra. Az újszülöttkori MSG kezelés hatása a PHDA és THDA rendszer DAerg neuronjaira. Az elülső periventricularis régióból készített frontális metszeteken tirozin-hidroxiláz (TH) (A, B) és aromás aminosav dekarboxiláz (AADC) (C, D) immunreaktív sejteket láthatunk kontroll (A, C) és MSG-vel kezelt (B, D) hím állatokban. 3V, III. agykamra. A vonalhosszúság 100 mm-nek felel meg. (Bodnar et al. Brain Res Bull. 2001)
62
24. ábra Az újszülöttkori MSG kezelés hatása a hypophysealis katekolaminerg struktúrákra. Kontroll (A, C) és MSG-vel kezelt (B, D) állatok hypophysiséből készített horizontális metszeteken tirozin-hidroxiláz (TH) (A, B) és aromás aminosav dekarboxiláz (AADC) (C, D) immunreaktív rostokat láthatunk. A vonalhosszúság 200 mm-nek felel meg. AL, elülső lebeny; IL, közti lebeny; NL hátsó lebeny (Bodnar et al. Brain Res Bull.) 2001)
63
25. ábra. Az újszülöttkori MSG kezelés hatása a TIDA rendszer DAerg neuronjaira. A nucleus arcuatus középső szintjéből készített frontális metszeteken tirozin-hidroxiláz (TH) (A, B) és aromás aminosav dekarboxiláz (AADC) (C, D) immunreaktív sejtek figyelhetők meg kontroll (A, C) illetve MSG-vel kezelt (B, D) hím állatokban. DM, dorsomedialis; VL, ventrolateralis; 3V, III. agykamra. A vonalhosszúság 100 µm-nek felel meg. (Bodnar et al. Brain Res Bull. 2001)
64
Az MSG-vel kezelt hím és nőstény patkányokban nem találtunk változást a bazális PRL koncentrációban (26. ábra). A TH gátlása után (aMpT kezeléssel) 15 perccel szignifikánsan megnőtt a plazma PRL szint mindkét nemben. A növekedés mértéke jelentősen nagyobb volt nőstény állatokban (p<0,05). A MSG kezelés nem okozott változást a PRL válaszban egyik nem esetében sem.
Plazma PRL koncentráció (ng/ml)
300
Intakt hím
a MpT
MSG hím
250
*
200 150
Intakt nõstény
*
MSG nõstény
* * *
* * *
15
30
100 50 0 0
* * 45
60
Idõ (min) 26. ábra Az α-metil-p-tirozin kezelés hatása a plazma PRL szintekre intakt és MSG-vel kezelt hím és nőstény állatokban.Intakt illetve MSG-vel kezelt hím és nőstény állatokban, az iv αMpT (8 mg/kg) kezelés után 15, 30 és 60 perccel mért plazma PRL értékek átlagait ±SEM ábrázoltuk a grafikonon. Mindegyik csoport 7-9 állatot tartalmazott.*p<0,05 (αMpT injekció hatása, ANOVA). (Bodnár I. et al. Brain Res. Bull. 2001.)
65
Az MSG-vel kezelt nőstény patkányokban kissé csökkent bazális aMSH koncentrációt találtunk, ez a különbség azonban nem volt statisztikailag szignifikáns (p>0,05) (27. ábra). Az aMpT kezelés nem okozott szignifikáns változást az aMSH koncentrációban a kontroll és az MSG-vel kezelt állatokban sem (p>0,05).
Plazma a MSH koncentráció (pg/ml)
a MpT Intakt hím
200
MSG hím Intakt nõstény
150
MSG nõstény 100
50
0 0
15
30
45
60
Idõ (min) 27. ábra. Az α-metil-p-tirozin kezelés hatása a plazma aMSH szintekre intakt és MSG-vel kezelt hím és nőstény állatokban.Intakt illetve MSG-vel kezelt hím és nőstény állatokban, az iv αMpT (8 mg/kg) kezelés után 15, 30 és 60 perccel mért plazma aMSH értékek átlagait ±SEM ábrázoltuk a grafikonon. Mindegyik csoport 7-9 állatot tartalmazott. (Bodnár I. et al. Brain Res. Bull. 2001.)
66
VI. MEGBESZÉLÉS 1. A szopási inger által kiváltott prolaktin válasz létrejöttében szerepet játszó agyi struktúrák A szoptatás időszakában fontos szerepet játszó hypophysis hormonok (mint a PRL és az oxitocin) ürítésének szabályozásában a hypothalamikus és az agytörzsi struktúrák jelentőségére és a kettő közötti intakt kapcsolat szükségszerűségére már számos vizsgálat rávilágított. Feltételezték, hogy az emlőbimbó mechanoreceptoraitól az ingerület nagy valószínűséggel a gerincvelő, majd az agytörzs pályáin át jut el a hypothalamusig, viszont az üzenet továbbításában részt vevő idegi struktúrák pontos lefutását és főként természetét korábban nem térképezték fel (210). Tindal és munkatársai vizsgálatai szolgáltatták a legközvetlenebb bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szopási inger neurális üzenetét közvetítő felszálló idegi útvonal a középagyból egy meglehetősen diffúz területen lép be a hátulsó hypothalamus területére, amely a tractus spinothalamicus mellett, valószínűleg magába foglalja a fasciculus longitudinalis dorsalis-t is (276). Az értekezésben bemutatott kísérleteink eredményei teljes mértékben alátámasztják és első közvetlen kísérletes bizonyítékát jelentik annak, hogy e pálya kétoldali megszakítása a hypothalamus hátsó szintjében felfüggeszti a szopási ingert követő plazma PRL szint emelkedést. A féloldali hátsó metszés viszont csak csökkentette a PRL választ. Ez egyértelműen arra utal, hogy a hátsó hypothalamus szintjében a féloldali felszálló idegpályák épsége valójában nem elégséges a szopási stimulus által kiváltott ingerületi jelnek a hypothalamusba történő közvetítéséhez. Külön ki kell emelnünk azt a tényt, hogy eredményeink alapján nem zárható ki, hogy az agytörzsből továbblépve a tejbelövellés alatti oxitocin elválasztás szabályozásában és a szopás által kiváltott PRL elválasztás szabályozásában résztvevő felszálló idegpályák azonosak, vagy hogy legalább is közösen haladnának tovább (290). Kísérleteinkben mind a féloldali mind a kétoldali elülső deafferentációt követően a szopási
stimulusra
bekövetkező
PRL
válasz
teljes
mértékben
elmaradt.
E
megfigyelésünk magyarázata nem könnyű, és a kérdésre többféle válasz is elképzelhető. Az
egyik lehetséges magyarázatként felvethető, hogy az elülső metszéssel
megszakítottuk a nucleus paraventricularisba tartó, a szopási stimulust közvetítő felszálló idegi útvonalat. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a nucleus arcuatusból a
67
nucleus paraventricularisba érkező pályát sértettük meg (83, 152, 153, 160, 161). Ezen túlmenően, e metszéssel megszakíthattuk mind a magba belépő, mind az onnan rostralis irányba kilépő rostokat is. Az is elképzelhető, hogy a metszéssel átvágtuk a paraventricularis maghoz elölről illetve felülről, más agyi területekről (epithalamus, septum, amygdala vagy hippocampus) érkező, és a hypothalamusba illetve az eminentia medianaba tartó idegrostokat. E rostok jelentőségére utalhat az a megfigyelés is, hogy a mediobasalis hypothalamus ún. anterolateralis deafferentációja gátolja az immobilizáció illetve véreztetés stresszére bekövetkező PRL választ is (135). Természetesen a PRL válasz elmaradásának hátterében a fenti lehetőségek bármely kombinációja is elképzelhető. Számos irodalmi adat utal arra, hogy a szerotonin képes az elülső lebenyi PRL elválasztást serkenteni, továbbá arra, hogy a szerotoninerg idegelemek részt vesznek a szopási inger hatására létrejövő PRL válasz kialakításában. Mint azt már a bevezetésben is említettük, az intracerebroventricularisan illetve szisztémásan beadott szerotonin (5HT) vagy szerotonin prekurzor (5-HTP) hatására a plazma PRL koncentrációja megemelkedik (154, 170, 295). A szerotonin szintézis gátlásakor a szopási stimulus utáni PRL elválasztás csökken, amely bizonyos és meglehetősen speciális „sorrendben” alkalmazott szerotonin prekurzor (5-HTP) beadásával visszaállítható (149). Kimutatták továbbá azt is, hogy a szopási inger hatására bekövetkező plazma PRL emelkedéssel párhuzamosan, a hypothalamikus szerotonin koncentrációban egy hasonlóan gyors csökkenést lehet mérni, míg a szerotonin metabolitjának (5-hidroxiindolecetsav) koncentrációja megnő (186). Mások és saját korábbi eredményeink egyértelműen arra utalnak, hogy a hypothalamikus paraventricularis mag igen jelentős szerepet játszik a PRL elválasztás, különösképpen a különböző ingerekre bekövetkező elülső lebenyi PRL elválasztás szabályozásában. Az is jól ismert, hogy a nucleus paraventricularis meglehetősen sok felszálló szerotoninerg rost végződésének célpontja. Kimutatták azt is, hogy a mag szelektív sértése után jelentősen csökken a p-kloroamfetamin illetve a 2es típusú szerotonin receptor agonista kezelés után kapott PRL válasz (20, 21, 22, 248). Mindezek alapján feltételezhető tehát, hogy a szerotonin illetve az 5-HTP által kiváltott PRL elválasztás fokozódásában a nucleus paraventricularist érintő szerotoninerg pálya rendszer szerepet játszhat. Az 5,7-DHT neurotoxinnak a nucleus paraventricularisba történő beadását követően, mely anyag a beadással egy időben alkalmazott desipramin injekció mellett 68
(mely szer gátolja a neurotoxin felvételét a noradrenerg terminálisokba), szelektíven roncsolja a szerotoninerg idegvégződéseket (18, 27), a szopási ingerre adott PRL válasz elmarad. Ez az eredményünk alátámasztja azt a korábbi feltételezést, hogy a szerotonin részt vesz a PRL elválasztás szabályozásában, és vizsgálataink első alkalommal szolgáltatnak adatot arra vonatkozóan, hogy az endogén szerotonin alapvetően a hypothalamikus nucleus paraventricularis neuronjaira hatva vesz részt ebben a folyamatban. A mediális előagyi kötegen keresztül a hypothalamusba érkező, és főleg a paraventricularis mag periventricularis és mediális kissejtes részében végződő szerotoninerg rostok három különböző, a középagyban elhelyezkedő, szerotoninerg sejtcsoportból érkeznek (dorsalis és medialis raphe magokból illetve lemniscus medialisból; B7, B8 és B9 szerotoninerg sejtcsoport) (253). A szopási stimulus közvetítésében valószínűleg a dorsalis raphe magból érkező szerotoninerg rostok vesznek részt, mivel korábbi kísérleti eredmények egyértelműen arra utalnak, hogy a három sejtcsoport közül csak az ide adott szerotoninerg struktúrákat károsító neurotoxin (5,7-DHT) mikroinjekció után figyelhető meg a szopási ingerre adott PRL válasz nagymértékű csökkenése. A medialis raphe magban termelődő szerotonin az anyai viselkedés szabályozásában is részt vesz, így a kölykök növekedésében és túlélésében játszott ilyen jellegű szerepe minden szempontból érthető (25). A nucleus paraventricularis katekolaminerg innervációjának roncsolása után nem találtunk szignifikáns változást a szopási ingerre adott PRL válaszban. Ez arra utal, hogy az agytörzsi noradrenerg és adrenerg sejtcsoportokból a paraventricularis magba érkező katekolaminerg rostok (267) nem vesznek részt a PRL válasz szabályozásában. Eredményünk összhangban van korábban mások és saját korábbi kísérleteinkben tett megfigyelésekkel, melyek szerint a központi idegrendszer noradrenerg és adrenerg struktúrái nem vesznek részt a laktáció alatti PRL elválasztás szabályozásában (49, 272). Ahogy a fentiekben, és már a bevezetésben is említettem, a nucleus paraventricularisnak viszont alapvető szerepe van a szopási ingerre adott PRL válasz közvetítésében. Munkacsoportunk a 80'-as évek közepén elsőként mutatott rá arra, hogy a mag teljes roncsolása után mind a szopási ingerre adott PRL válasz mind a délutáni ún. epizodikus PRL elválasztás komoly zavart szenved (144). Jelen vizsgálataink eredményei azt mutatták, hogy a paraventricularis mag mediális, ún. parvocelluláris részének roncsolása is teljes mértékben képes gátolni a szopási ingerre bekövetkező 69
PRL válasz megjelenését. A nucleus paraventricularis ezen részén számos, a bevezetésben már részletezett korábbi feltételezések szerint, a PRL elválasztás szabályozásában
szerepet
játszó
neurotranszmittert
és
modulátort
valamint
neuropeptidet termelő sejt található. Ezek közül külön említést érdemelnek a VIP-et és TRH-t termelő idegsejtek, melyek az eminentia medianaba projiciálnak, és e neuropeptidek a hosszú portális erekbe jutva képesek befolyásolni az elülső lebeny sejtjeinek hormon elválasztását. A TRH neuronok többségének axonjai, hasonlóan az oxitocinerg, vazopresszinerg és kortikotrop releasing faktor (CRF) neuronok axonjaihoz, a paraventricularis magból anterolaterális irányba lépnek ki, majd lefelé és hátrafelé futva érik el az eminentia mediana területét. A rostoknak csupán kis része halad mediálisan, a kamrafal mellett (227). Ugyanakkor a nucleus paraventricularis alatt ejtett horizontális metszés, amely kiterjedésénél fogva nem éri el az előbb említett ív alakban anterolaterális irányba induló idegnyúlványokat, szintén gátolja a szopási inger hatására létrejövő PRL válasz kialakulását. Ebből következik hogy a vazopresszin, az oxitocin vagy a TRH kizárólagos szerepe a PRL válasz létrejöttében nem valószínű. A nucleus paraventricularisban található VIP neuronokból eredő rostok útvonala még nem pontosan ismert, így nem tudjuk, hogy a horizontális metszés érinti-e azokat vagy nem. Ennél fogva jelen kísérleti eredményeinkből nem tudunk direkt következtetést levonni a mag mediális részén található neuronokban termelődő VIP-nek a PRL elválasztás szabályozásában játszott fiziológiás jelentőségére. A
horizontális
metszés következtében tapasztalt, a PRL válasz
teljes
elmaradásából arra következtethetünk, hogy a magból periventricularisan kilépő illetve az itt futó, és a magba belépő rostok alapvetően szükségesek a szopási ingerre bekövetkező PRL válasz kialakulásához. Ezek a rostok számos neurotranszmittert, neuropeptidet is tartalmazhatnak. Ezek egyike a PHDA rendszer, amely az elülső periventricularis területen elhelyezkedő dopaminerg sejtekből a hypophysis közti- és hátsó lebenyébe vetítenek, és nagy valószínűséggel megsérülnek a nucleus paraventricularis mediális részének roncsolása során is (98). Ahogy már korábban említettem, valószínűleg e sejtek által termelt dopamin is részt vesz a szopási ingerre adott PRL válasz szabályozásában, mivel a hypophysis közti-hátsó lebenyének eltávolítása illetve denerválása után a PRL válasz teljes mértékben hiányzik (198, 285). Az utóbbi néhány évben munkacsoportunk által leírt, a hypophysis közti-hátsó lebenyi kivonatból izolált endogén PRF, az R-salsolinol is feltehetően a PHDA és THDA 70
rendszer idegsejtjeiben termelődik, így az R-salsolinol hiánya is okozhatja a PRL válasz elmaradását (278). Meg kell azonban azt is említeni, hogy a nucleus paraventricularis alatti horizontális metszés átvágja a nucleus arcuatusból a paraventricularis magba haladó rostokat is, amelyek többek között neuropeptid Y-t, agouti-related proteint (AGRP), a-MSH-t és cocaine- and amphetamine-regulated transcript-et (CART) tartalmaznak. Ezek mindegyikéről kimutatták, hogy szinaptikus kapcsolatot létesítenek a parvocellularis TRH neuronokkal (83, 152, 153, 160, 161). 2. A PACAP-38 hatása a hypophysealis PRL és növekedési hormon elválasztásra A 38 aminosavból álló PACAP a nucleus paraventricularisból izolált PRF-ek közül az egyetlen olyan neuropeptid, amely in vivo körülmények között a szopási stimulushoz hasonló mértékű PRL szint emelkedést okoz, kölykeiktől előzőleg elválasztott laktáló nőstényekben. A PRL elválasztásra gyakorolt hatásán kívül a növekedési hormon szekréciót is serkenti (209). PACAP-38 immunreaktív sejttesteket legnagyobb mennyiségben a hypothalamikus arcuatus, paraventricularis és supraopticus magban találtak. A PACAP-38-at tartalmazó idegrostok és terminálisok főleg az eminentia mediana belső zónájában és a hypophysis hátsó lebenyében figyelhetőek meg, míg az eminentia mediana külső zónájában, a hypophysis közti lebenyében és az elülső lebenyben csupán kevés immunreaktív idegelem mutatható ki (14, 143, 150, 174). Ennek ellenére a portális vérben a PACAP koncentrációja meghaladja a szisztémás keringésben mért értéket (76). Saját és mások korábbi vizsgálati eredményei azt mutatták, hogy in vitro körülmények között a PACAP-38 dózisfüggően gátolja a hypophysisből a PRL leadást, míg a növekedési hormon elválasztást serkenti (131, 162, 209). Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a PACAP nem közvetlenül a laktotrop sejteken hat, hanem indirekt úton, nevezetesen vagy egy másik hypophysis sejten keresztül, ún. parakrin módon, egy ma még nem ismert parakrin mediátor anyag közvetítésével, vagy a hypothalamuson keresztül fejti ki hatását. Ezt a feltételezést saját eredményeink részben alátámasztják. Hypophysisirtott hím állatokban a vesetok alá ültetett, és így a hypothalamikus kapcsolataitól megfosztott, de intrahypophysealis kapcsolataiban intakt, elülső lebeny a dopamin gátlás hiányában, alapállapotban fokozott mértékben ürít PRL-t és változatlan mértékben növekedési hormont. Az intravénás PACAP-38 kezelés után a hypophysis transzplantált állatokban, az intakt állatokban tapasztaltakhoz
hasonló mértékű növekedési hormon koncentráció
71
emelkedést figyeltünk meg. A transzplantált állatokban a plazma PRL szint viszont nem emelkedett tovább. Ebből, és a korábbi eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a PACAP közvetlenül az elülső lebeny somatotrop sejtjein hatva képes fokozni a hypophysis növekedési hormon elválasztását. Ugyanakkor a PACAP PRL elválasztást fokozó hatásában, az elülső lebenyen belül működő parakrin kommunikációnak valószínűleg nincs szerepe. A hypothalamikus paraventricularis és supraopticus magban termelődő PACAP jelentős része feltehetőleg anterográd transzport révén az idegsejtek axonvégződéseibe, tehát a hypophysis közi-hátsó lebenyébe jut, ahonnan a rövid portális ereken keresztül ugyancsak az elülső lebenybe kerülhet. A közti hátsó lebenyben felszabaduló PACAP a melanotrop sejteken hatva is részt vehet a PRL elválasztás befolyásolásában. Erre utal azon eredményünk, hogy laktáló állatokban a szopási inger hatására az eminentia medianaban szignifikánsan csökkent, a közti hátsó lebenyben pedig jelentősen megnőtt a PACAP koncentrációja. Ugyanakkor az elülső lebenyben a PACAP koncentrációjában nem volt változás. Ezen adat ellene szól annak a felvetésnek, hogy a közti-hátsó lebenyben felszabaduló PACAP akár a hosszú-, akár a rövid portális ereken keresztül lejutna az elülső lebenybe. A melanotrop sejtek viszont rendelkeznek PACAP kötőhellyel, és PACAP kezelés hatására megemelkedik bennük a cAMP koncentráció, valamint az aMSH elválasztás (147, 287). Jóllehet az aMSH-nak nincs közvetlen PRL ürítő hatása, de egyike a feltételezett ún. „laktotrop responsivness faktorok”-nak, mivel csupán a jelenlétével képes csökkenteni a laktotrop sejtek válaszkészségét a dopamin gátló hatásával szemben, illetve fokozza a TRH-ra, ANG-II-re és az alacsony dózisban alkalmazott dopaminra bekövetkező PRL ürítés fokozódást (114, 203). Kísérleti eredményeink egyértelműen mutatják, hogy a D2-receptorok gátlása nem változtatja meg a PACAP PRL elválasztásra kifejtett hatását, ugyanakkor jelentősen csökkenti a PACAP beadását követő növekedési hormon elválasztás fokozódást. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a laktotrop sejtek D2-receptorainak, és a hypothalamikus tónusos dopaminerg hatásnak nincs jelentős szerepe a PACAP PRL elválasztást serkentő hatásának kifejtésében. Ezzel párhuzamba hozható az a megfigyelés, hogy dopamin agonistával végzett előkezelés után a PACAP-38 által kiváltott PRL leadás teljesen gátolt (209). Ebben az esetben az aMSH elválasztás is gátolt, így a PACAP kezelés hatástalan.
72
Széles körben elfogadott nézet szerint a mellékvese eredetű glukokortikoidok gátló hatást gyakorolnak a hypophysis PRL elválasztására. Patkányokban adrenalectomia után az elülső lebeny PRL ürítése megemelkedik, amely kortikoszteroid kezeléssel visszafordítható (28, 41). A glukokortikoid receptorok gátlása növeli, míg krónikus stressz vagy krónikus adrenokortikotrop hormon (ACTH) kezelés, mely fokozott mellékvese szteroid elválasztással párosul, csökkenti a PRL ürítését (84, 85, 138, 282). Jelen kísérletünkben az irodalmi és saját korábbi adatainknak megfelelően, laktáló állatokban a mellékvese eltávolítását követően a plazma PRL bazális koncentrációja megemelkedett, miközben a nyugalmi növekedési hormon szint változatlan maradt. Ez a megfigyelésünk párhuzamba hozható a munkacsoportunk által korábban megfigyelt jelenséggel, miszerint mellékvese hiányában, a csökkent dopaminerg tónus ellenére, a szopási ingerre adott PRL válasz nagymértékben gátolt (119, 120). Feltételezhető, hogy a serkentő idegi impulzusok a mellékvese szteroidok hiányában nem képesek a PRL elválasztás normál mértékű fokozására. Ennek hátterében a laktotrop sejtek hypothalamikus faktorokkal szembeni válaszkészségének csökkenése állhat. A PACAP PRL és növekedési hormon ürítésre kifejtett hatását, és a mellékvese szteroidok szerepét vizsgáló kísérleteinkben azt találtuk, hogy a DEX előkezelés után nem változtak az elválasztás végén mért bazális hormon koncentrációk. Hasonlóan, a PACAP kezelés hatására bekövetkező növekedési hormon válasz sem tért el az intakt állatokban tapasztalt változásoktól. A PACAP-38 által kiváltott PRL elválasztás azonban jelentősen csökkent. Ez összhangban van azzal a korábbi megfigyelésünkkel, hogy laktáló állatokban a szopási ingerre adott PRL válasz DEX előkezeléssel teljesen gátolható (26). Magyarázatul szolgálhat az a tény, hogy a szisztémásan alkalmazott DEX kezelés során, a DEX csak kis mennyiségben jut át a vér-agy gáton és főképp az agyalapi mirigyben halmozódik fel (63, 181). A glukokortikoid hypophysealis negatív feedback hatása révén gátolja a hypophysisben az ACTH szintézist és ürítést, aminek következtében az endogén glukokortikoid szintézis is csökken. Végeredményként hasonlóan alacsony endogén glukokortikoid szintet érzékel a hypothalamus, mint adrenalectomiat követően. A DEX kezelés hatását ezért úgy is felfoghatjuk, mint egy „kémiai adrenalectomia” (64). Mivel valójában az eminentia mediana és a nucleus arcuatus területének ventrolateralis része is kívül esik a vér-agy gáton, így nem zárható ki, hogy a DEX centrális, a hypothalamus szintjén kifejtett hatása ezeken a területeken érvényesül. 73
3. A hypothalamus dopaminerg és L-DOPAerg neuronjainak szerepe a PRL és aMSH elválasztás szabályozásában Mint azt az értekezésben bemutatott morfológiai vizsgálataink is mutatták, a korábbi megfigyelésekkel megegyezően mind hím mind nőstény állatokban a TIDA rendszer dorsomediális részén (DM-TIDA) elhelyezkedő idegsejtek valóban dopamint szintetizálnak, mivel a bioszintézishez szükséges mindkét enzimet tartalmazzák (tirozin hidroxilázt és aromás aminosav dekarboxilázt). A ventromediális rész (VM-TIDA) neuronjai azonban csak L-DOPA-t termelnek végtermékként, mert bennük a TH jelen van, de az aromás aminosav dekarboxiláz nem található meg (129, 184, 194, 219, 220). Vizsgálatainkban azt is megállapítottuk, hogy a PHDA és THDA neuronok többsége a dopamin bioszintéziséhez szükséges mindkét enzimet tartalmazzák, így a DM-TIDA idegsejtekhez hasonlóan az „igazi” dopaminerg rendszerhez tartoznak. Az újszülöttkorban alkalmazott MSG kezelés felnőttkorra jellegzetes morfológiai változásokat okoz, amelyeket korábbi közleményekben már mások részletesen leírtak. Így testzsírosodást, farok-öncsonkítást, hipofízis atrófiát, csökkent ivarszerv és pajzsmirigy méretet, látóideg sorvadást, valamint a táplálékfelvétel rendellenességét figyelték meg. Ezek a kezelés hatására kialakuló nagyfokú endokrin rendszeri zavarokkal jól magyarázhatók (57, 222, 213). MSG-vel kezelt nőstényekre késői pubertás, szabálytalan ösztrusz ciklus és szexuális viselkedési zavarok, valamint sterilitás
jellemzőek
(24,
53,
257).
A
központi
idegrendszer
területén
a
circumventricularis szervekben irreverzibilis sejtpusztulás következik be, amelynek mértéke függ a kezelés időpontjától, dózisától. A születés utáni 12. nap előtt alkalmazott MSG kezelést követően nagymértékű sejtelhalás tapasztalható, míg a későbbi időben történő kezelés már csak néhány neuront érint a nucleus arcuatus eminentia medianahoz közeli területén (233). Különösen a hypothalamikus arcuatus magban történik nagymértékű sejtelhalás, ahol a sejtek 80%-a elpusztul, míg a gliasejtek és az áthaladó rostok érintetlenül maradnak. A sejtelhalás a nucleus arcuatus középső, ventrolateralis szintjében figyelhető meg leginkább, míg a premamillaris magok szintjében elhelyezkedő neuronok érintetlenek (100, 214, 257). Jelen vizsgálatainkkal első alkalommal mutattuk ki, hogy az újszülöttkori MSG kezelés elsősorban a VL-TIDA rendszer TH immunpozitív és aromás aminosav dekarboxiláz immunnegatív (így LDOPAerg) sejtjeit érinti, míg a DM-TIDA mindkét enzimre immunreaktív (így dopaminerg) neuronjainak száma alig változik. A nucleus arcuatuson belüli, egy adott 74
sejtpopulációra korlátozódó, és meglehetősen szelektív sejtpusztulás valószínűleg a véragy gát érési folyamatával magyarázható, különös tekintettel az eminentia mediananucleus arcuatus régióban (233). Számos megfigyelés utal arra, hogy a vér-agy gát ezeken a területeken csak az első postnatális héten kezd fejlődni, míg más agyi területeken ez időre már kialakul teljesen (50, 246). Feltehetőleg a nucleus arcuatus dorsomedialis és ventrolateralis része között is létezik egy „másodlagos” barrier (245). A sejtelhaláson kívül a DM rész zsugorodását és az eminentia mediana felé történő áthelyeződését is megfigyeltük. Az eminentia medianaban nem találtunk jelentős változást a TH immunpozitív rostok mennyiségében. Kísérleti megfigyeléseink alátámasztják a már korábban leírt eredményeket, amelyek szerint az MSG kezelésnek nincs hatása a TIDA neuronoktól rostralisan elhelyezkedő többi dopaminerg idegsejtre, azaz a PHDA és THDA rendszerhez tartozó neuronokra (183, 214, 257). Ezt megerősíti, hogy az MSG kezelés hatására nem találtunk változást a plazma aMSH szintekben. THDA neuronok MSG kezelés iránti érzéketlenségére utal az a tény is, hogy a kezelés után a hypophysis hátsó lebenyében a dopamin koncentráció nem változott (58, 183) A L-DOPAerg sejtek nagyfokú pusztulása ellenére a bazális PRL szint változásáról ellentmondó megállapítások láttak napvilágot. Ennek egyik oka lehet a kezelésekben alkalmazott dózisok és időpontok sokfélesége. Egyes vizsgálatok emelkedett, mások változatlan vagy csökkent nyugalmi PRL koncentrációt mutattak ki hím és nőstény állatokban egyaránt (24, 53, 111, 214, 215, 273, 301). Jelen kísérleteinkben azt tapasztaltuk, hogy az MSG kezelés után a bazális PRL szintekben nem következik be változás egyik nemnél sem. Azon tényekből kiindulva, hogy az MSG kezelés elsősorban a nucleus arcuatus középső és hátsó szintjében elhelyezkedő L-DOPAerg neuronokat érinti, és a plazma PRL szint nem változik, arra következtethetünk, hogy a nyugalmi PRL ürítés szabályozásában az L-DOPAerg neuronok nem, vagy csak kis mértékben vesznek részt. Bár a hypothalamus L-DOPAerg és dopaminerg neuronjainak morfológiai megjelenésében nem találtunk különbséget az intakt hím és nőstény állatok között, mégis jelentős nemi különbséget találtunk az L-DOPA illetve a dopamin bioszintézis első enzimatikus lépésének gátlása után kialakult plazma PRL értékekben. A TH gátlása után létrejött, és a két nem között a PRL válaszban megmutatkozó eltérés megerősíti azt a korábbi feltételezést, mely szerint a PRL elválasztás szabályozásában részt vevő 75
hypophyseotrop dopaminerg neuronok bioszintézise és metabolikus aktivitása általában magasabb nőstény állatokban, mint hímekben (6, 7, 103, 173). Irodalmi adatok szerint nőstény patkányokban az arcuatus magban és az eminentia medianában a TH mRNS expresszió és az enzimaktivitás kb háromszor, a portális vérben a dopamin koncentráció pedig 5-7-szer magasabb mint hímekben (32, 66, 103). Ennek ellenére a bazális plazma PRL koncentrációban nincs jelentős eltérés a két nem között. Az MSG kezelés nem okozott változást a TH gátlásának következményeként kialakuló plazma PRL szint emelkedésben egyik nemnél sem. Ez szintén arra utal, hogy az L-DOPAerg neuronok nem vesznek részt a PRL elválasztás szabályozásában. Az L-DOPAerg neuronok feltehetőleg egyéb hypothalamikus neuroendokrin szabályozási folyamatban vesznek részt. Ennek a sejtpopulációnak jelentősége lehet az egyes fiziológiás állapotokban (ösztrusz ciklus, laktáció) megváltozó PRL elválasztás kialakításában. E feltételezésünkkel egybevág az a tény, hogy MSG kezelt állatokban az elülső lebeny hormonelválasztásában nem tapasztalhatóak ciklikus változások, valamint a nucleus arcuatusban elpusztul a specifikusan ösztrogén érzékeny idegsejt populáció (53, 100). A „mono-enzimatikus” idegsejtekben keletkező L-DOPA, az őt termelő sejtből kiürülve szubsztrátja lehet egy másik sejtben zajló enzimatikus folyamatoknak is. Ennek a „kooperativ” szintézisnek a lehetőségét veti fel a közelmúlt egyik tudományos közleménye (ez a „kooperáció” a kizárólag TH immunpozitív és a kizárólag aromás aminosav dekarboxiláz immunpozitív neuronok között lenne lehetséges) (280). A PHDA neuronok axonterminálisaiból a hypophysis közti lebenyében felszabaduló dopamin tónusosan gátolja az itt elhelyezkedő melanotrop sejtek aMSH szekrécióját (40, 118, 167, 244, 275). Ezért a TH gátlása után a plazma PRL és aMSH szintekben hasonló változásokat várnánk. Az eredményeink azonban nem ezt igazolták. A TH gátlása nem emelte a plazma aMSH szinteket, míg a plazma PRL koncentráció szignifikánsan nőtt. Ezen ellentmondás egyik lehetséges magyarázata, hogy a TH gátlás után kialakuló csökkent dopamin szint által előidézett PRL és aMSH szintek változása időben nagyon eltér egymástól, és az általunk vizsgált periódus alatt az aMSH válasz még nem következett be. Ezt támasztja alá részben az a korábbi megfigyelés, melyben a TH gátlása után megemelkedett a szérum aMSH koncentrációja, azonban csak 3-4 órával az enzim gátlószerének (aMpT) beadása után (232). Saját kísérletünkben
76
ugyanakkor a plazma aMSH szinteket csak a TH gátlása utáni első 60 percben vizsgáltuk. Egy másik lehetséges magyarázat a két dopaminerg rendszer (a közti lebenyhez futó PHDA és THDA illetve a PRL szekréció szabályozásában leginkább részt vevő TIDA neuronoknak) a szintézis gátlásával szembeni eltérő érzékenysége. A közelmúlt vizsgálatai azonban kimutatták, hogy szelektív D2 receptor antagonista növelte, míg az agonista csökkentette a plazma PRL szintet, ugyanakkor az aMSH koncentráció változatlan maradt (79, 226). A D2 receptor hiányos egerekben pedig krónikus hiperprolaktinémiát és laktotrop hiperpláziát találtak, a közti lebenyben viszont összhangban az előbb említett farmakológiai vizsgálati eredményekkel, nem alakult ki hiperplázia (140, 250).
*** Kísérleteink eredményei alapján néhány teoretikusan, és talán szemléletben is érdekes felvetésre nyílik lehetőség. A szopási inger közvetítésében szerepet játszó idegi struktúrák
és
mechanizmusok
vizsgálatából
levonható
következtetések
során
meglehetős óvatossággal kell eljárnunk. Munkacsoportunk korábban, a hypophysis közti-hátsó lebenyének a szopási ingerre adott prolaktin válaszban játszott szerepének vizsgálata során már hasonló következtetésre jutott. Nevezetesen, a közti-hátsó lebeny eltávolítása vagy csupán denerválása, a szopásra bekövetkező prolaktin szint emelkedés gátlása mellett, a szoptató anya só-víz háztartásának szabályozását is jelentősen felborítja (205). Jogosan merül fel a kérdés, hogy a szervezet só-víz háztartásának ill. egyensúlyának
zavara
ill.
annak
helyreállítására
tett
„erőfeszítések”
mellett
fenntartható-e a szopási ingerre bekövetkező prolaktin elválasztást szabályozó reflex mechanizmus. Hasonló gondolatokat vethetnek fel azok a kísérleti eredményeink, miszerint a hypothalamikus paraventricularis mag, mely a vegetatív funkcióknak talán egyik legfontosabb átkapcsoló és szabályozó központja (227), valamint a belőle kiinduló vagy a hozzá futó pályák bármelyikének sértése, denerválása, hasonlóan komoly „kihívást” jelentenek az anyaállat homeosztázisa számára. Jóllehet, korábbi és az értekezésben bemutatott kísérleteink során a tejtermelés teljes hiányát, amit a kölykök súlygyarapodása vagy annak hiánya jelezhet, nem tapasztaltuk (144, II.). Ami a hypothalamikus arcuatus mag csak TH-immunoreaktivitást mutató, általunk L-DOPAerg neuronoknak tartott, idegelemek szerepét és jelentőségét illeti, ugyancsak 77
érdekes spekulációra ad lehetőséget. A közelmúltban látott napvilágot az a megfigyelés (280), miszerint a TH-pozitív (L-DOPAerg), TH és aromás aminosav dekarboxiláz pozitív (DAerg) idegelemek mellett kizárólag aromás aminosav dekarboxiláz pozitív neuronok is megtalálhatók (saját vizsgálataink erre nem terjedtek ki), sőt a postnatális kortól a felnőtt korig arányaikban változnak. E közlemény szerzői felvetik annak a lehetőségét, hogy a TH-pozitív neuronok az L-DOPA-t ürítik, majd azt az aromás aminosav dekarboxiláz pozitív neuronok felveszik és a DA szintézise után ezek a neuronok ürítenék a kész transzmittert. Amennyiben e teória beigazolódik, úgy a ma már általánosságban elfogadott „egy neuron/több transzmitter” mellett a „két neuron/egy transzmitter” lehetőségével is kell számolnunk.
78
VII. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A szopási ingerre bekövetkező PRL válaszhoz a hypothalamus és az agytörzs közötti kapcsolat sértetlensége szükséges. 2. A hypothalamikus paraventricularis mag mediális, parvocelluláris része fontos szerepet játszik a szopási inger hatására létrejövő PRL válasz kialakításában, és feltétlen szükséges a neurális jelátvitel megfelelő működéséhez. 3. A paraventricularis mag szerotoninerg innervációja részt vesz az azonnali, és nagyfokú PRL kiáramlást kiváltó szopási stimulus által beindított neuroendokrin reflex válasznak az agytörzsből a hypothalamusba történő közvetítésében. 4. Az újszülöttkori MSG kezelés elsősorban a TIDA rendszernek a ventrolateralis részén elhelyezkedő L-DOPAerg neuronjait érinti és ezek közvetlenül nem vesznek részt a nyugalmi PRL szint szabályozásában. 5. A TH farmakológiai úton történő gátlását követő PRL szint emelkedés alapvetően különbözik hím és nőstény állatokban, s ezt az újszülöttkori MSG kezelés nem befolyásolja. 6. Az újszülöttkori MSG kezelés, hasonlóan a PRL elválasztáshoz, nem befolyásolja a felnőttkori bazális illetve a TH gátlás után létrejövő aMSH elválasztást. 7. A PACAP a PRL elválasztást fokozó hatását nem közvetlenül, az elülső lebenyen fejti ki. A PRL elválasztás fokozódásában nagy valószínűséggel a közti lebenyben felszabaduló aMSH játszik szerepet. 8. A laktotrop sejteken található D2-receptorok nem vesznek részt a PACAP PRL ürítést fokozó hatásának közvetítésében. 9. A mellékvese szteroidok fiziológiás szintje szükséges a laktotrop sejtek serkentő faktorok iránti válaszkészségének fenntartásához. 10. A PACAP a hypophysealis növekedési hormon szekréciót közvetlenül a somatotrop sejtekre hatva növeli.
79
VIII. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetemet szeretném mindazoknak kifejezni, akiknek segítsége és támogatása nélkül ez a dolgozat nem jöhetett volna létre. Elsősorban szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Prof. Nagy M Györgynek, akinek értékes tudományos és személyes tanácsaira a diákkörösként illetve Ph.D hallgatóként mellette töltött évek során mindig számíthattam. Nagyra értékelem, hogy sikerült a munkacsoporton belül kialakítania egy családias, baráti légkört, amely ugyanakkor szakmailag is nagyon stimuláló. Külön köszönettel tartozom a közlemények valamint a jelen dolgozat megírásában nyújtott segítségéért. Szeretném megköszönni a Neuroendokrin Kutatócsoport szakmai vezetőjének, Halász Béla Professzor Úr támogatását, akitől lehetőséget kaptam, hogy a kutatócsoportban dolgozhassam és akinek jóindulatú tanácsai és segítsége végigkísért diákköri és Ph.D.. munkámban is. Külön köszönöm a közlemények és a Ph.D. dolgozatom megírásában nyújtott segítségét. Köszönettel tartozom Salamon Antalnénak és Takács Tivadarnénak az alapvető labortechnikák megtanításáért és az immunhisztológia munkákban nyújtott értékes segítségükért; Mészáros Máriának az állatműtétek megtanításáért illetve a kísérletekben nyújtott, gyakran nélkülözhetetlen, segítségéért; Dr. Bánky Bulcsúnénak az első kísérletsorozat végrehajtása során nyújtott gyakorlati segítségéért, Dr Tóth Bélának és asszisztenseinek Balázs Istvánnénak és Szentmiklósi Lajosnénak a PRL és GH mérésekért, Dr. Vecsernyés Miklósnak a plazma aMSH szintek meghatározásáért valamint Dr. Somogyvári-Vigh Anikónak a PACAP mérésekért. Köszönöm Dr. Kocsis Katalinnak a számítógépes munkában nyújtott nélkülözhetetlen segítségét. Köszönetemet szeretném még kifejezni az itt most név szerint nem említett társszerzőknek
és
a
Humánmorfológiai
és
Fejlődésbiológiai
dolgozójának, aki jóindulatával és szakmai tanácsával segített.
80
Intézet
minden
IX. IRODALOMJEGYZÉK 1.
Abbud, R. and Smith, M.S., 1993. Altered luteinizing hormone and prolactin responses to excitatory amino acids during lactation. Neuroendocrinology 58: 454-464.
2.
Adan, R.A., Van Leeuwen, F.W., Sonnemans, M.A., Brouns, M., Hoffman, G., Verbalis, J.G. and Burbach J.P., 1995. Rat oxytocin receptor in brain, pituitary, mammary gland, and uterus: partial sequence and immunocytochemical localization. Endocrinology 136: 4022-4028.
3.
Aguilera, G., Hyde, C.L. and Catt, K.J.,1982. Angiotensin II receptors and prolactin release in pituitary lactotrophs. Endocrinology 111: 1045-1050.
4.
Akil, H., Watson, S.J., Young, E., Lewis, M.E., Khachaturian, H. and Walker, J.M. 1984. Endogenous opioids: biology and function. Annu. Rev. Neurosci. 7: 223-255.
5.
Alper, R.H., Demarest, K.T. and Moore, K.E., 1980. Dehydration selectively increases dopamine synthesis in tuberohypophyseal dopaminergic neurons. Neuroendocrinology 31: 112-115.
6.
Arbogast, L.A. and Voogt, J.L., 1990. Sex-related alterations in hypothalamic tyrosine hydroxylase after neonatal monosodium glutamate treatment. Neuroendocrinology 52: 460-467.
7.
Arbogast, L.A. and Voogt, J.L., 1991. Ontogeny of tyrosine hydroxylase mRNA signal levels in central dopaminergic neurons: development of a gender difference in the arcuate nuclei. Brain Res. Dev. Brain Res. 63: 151-16.
8.
Arbogast, L.A. and Voogt, J.L., 1994. Pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide (PACAP) increases prolactin release and tuberoinfundibular dopaminergic neuronal activity. Brain Res. 655: 17-24.
9.
Arbogast, L.A. and Voogt, J.L., 1996. The responsiveness of tuberoinfundibular dopaminergic neurons to prolactin feedback is diminished between early lactation and midlactation in the rat. Endocrinology 137: 47-54.
10.
Arbogast, L.A. and Voogt., J.L., 1997. Prolactin (PRL) receptors are colocalized in dopaminergic neurons in fetal hypothalamic cell cultures: Effect of PRL on tyrosine hydroxylase activity. Endocrinology 138: 3016-3023.
11.
Arey, B.J. and Freeman, M.E., 1992. Activity of vasoactive intestinal peptide and serotonin in the paraventricular nucleus reflects the periodicity of the endogenous stimulatory rhythm regulating prolactin secretion. Endocrinology 131: 736-42.
12.
Arimura A., 1992. Pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP): discovery and current status of research. Regul. Pept. 37: 287-303.
81
13.
Arimura, A., Dunn, J.D. and Schally, A.V., 1972. Effect of infusion of hypothlamic extracts on serum prolactin levels in rats treated with Nembutal, CNS depressant or bearing hypothalamic lesions. Endocrinology 90: 378-383.
14.
Arimura, A., Somogyvari-Vigh, A., Miyata, A., Mizuno, K., Coy, D.H. and Kitada, C., 1991. Tissue distribution of PACAP as determined by RIA: highly abundant in the rat brain and testes. Endocrinology 129: 2787-2789.
15.
Arita, J. and Kimura, F., 1988. Enkephalin inhibits dopamine synthesis in vitro in the median eminence portion of rat hypothalamic slices. Endocrinology 123: 694–699.
16.
Arita, J., Kojima, Y. and Kimura, F., 1991. Identification by the sequential cell immunoblot assay of a subpopulation of rat dopamine-unresponsive lactotrophs. Endocrinology 128: 1887-1894.
17.
Arslan, M., Pohl, C.R., Smith, M.S. and Plant, T.M., 1992. Studies of the role of the N-methyl-D-aspartate (NMDA) receptor in the hypothalamic control of prolactin secretion. Life Sci. 50: 295-300.
18.
Azmitia, E.C., Buchan, A.M. and Williams, J.H., 1978. Structural and functional restoration by collateral sprouting of hippocampal 5-HT axons. Nature 274: 374-376.
19.
Baes, M., Allaerts, W. and Denef, C., 1987. Evidence for functional communication between folliculostellate cells and hormone-secreting cells in perifused anterior pituitary cell aggregates. Endocrinology 120: 685-691.
20.
Bagdy, G. and Makara, G.B., 1994. Hypothalamic paraventricular nucleus lesions differentially affect serotonin-1A (5-HT1A) and 5-HT2 receptor agonistinduced oxytocin, prolactin, and corticosterone responses. Endocrinology 134: 1127-1131.
21.
Bagdy, G. and Makara, G.B., 1995. Paraventricular nucleus controls 5-HT2C receptor-mediated corticosterone and prolactin but not oxytocin and penile erection responses. Eur. J. Pharmacol. 275: 301-305.
22.
Bagdy, G., 1996. Role of the hypothalamic paraventricular nucleus in 5-HT1A, 5-HT2A and 5-HT2C receptor-mediated oxytocin, prolactin and ACTH/corticosterone responses. Behav. Brain Res. 73: 277-280.
23.
Bagdy, G., 1996. Studies on the sites and mechanisms of 5-HT1A receptormediated in vivo actions. Acta Physiol. Hung. 84: 399-401.
24.
Bakke, J.L., Lawrence, N., Bennett, J., Robinson, S., Bowers, C.Y., 1978. Late endocrine effects of administering monosodium glutamate to neonatal rats. Neuroendocrinology 26: 220-228.
25.
Barofsky, A.L., Taylor, J. and Massari, V.J., 1983. Dorsal raphe-hypothalamic projections provide the stimulatory serotonergic input to suckling-induced prolactin release. Endocrinology 113: 1894-903. 82
26.
Bartha, L., Nagy, G.M., Kiem, D.T., Fekete M.I.K. and Makara, G.B., 1991. Inhibition of suckling-induced prolactin release by dexamethasone. Endocrinology 129: 635-640.
27.
Baumgarten, H.G., Lachenmayer, L. and Björklund, C.A., Chemical lesioning of indoleamine pathways. In: Myers AD, ed. Methods of Psychobiology vol.3, New York, NY, Academic Press, 1977: 47-98.
28.
Ben-David, M., Danon, A., Benveniste, R., Weller, C.P. and Sulman, F.G., 1971. Results of radioimmunoassays of rat pituitary and serum prolactin after adrenalectomy and perphenazine treatment in rats. J. Endocrinol. 50: 599-606.
29.
Ben-Jonathan, N. and Liu., J.-W., 1992. Pituitary lactotrophs: Endocrine, paracrine, juxtacrine, and autocrine interactions. Trends Endocrinol. Metab. 3: 254-258.
30.
Ben-Jonathan, N. and Peters, L.L., 1982. Posterior pituitary lobectomy: differential elevation of plasma prolactin and luteinizing hormone in estrous and lactating rats. Endocrinology 110: 1861-1865.
31.
Ben-Jonathan, N., 1985. Dopamine: a prolactin-inhibiting hormone. Endocr. Rev. 6: 564-589.
32.
Ben-Jonathan, N.; Oliver, C.; Weiner, H.J.; Mical, R.S. and Porter, J.C. 1977. Dopamine in hypophysial portal plasma of the rat during the estrous cycle and throughout pregnancy. Endocrinology 100: 452-458.
33.
Benson, G.K. and Cowie, A.T., 1956. Lactation in the rat after hypophyseal posterior lobectomy. J. Endocrinol. 14: 54-65.
34.
Bentley, A.M. and Wallis, M., 1987. In-vitro evidence for the autoregulation of prolactin secretion at the level of the pituitary gland in the rat. J. Endocrinol. 115: 13-18.
35.
Bishop, N., Fawcett, C.P., Krulich, L. and McCann, S.M., 1972. Acute and chronic effects of hypothalamic lesions on the release of FSH, LH and prolactin in intact and castrated rats. Endocrinology 91: 643-656.
36.
Björklund, A., Moore, R.Y., Nobin, A. and Stenevi, U., 1973. The organization of tubero-hypophysial and reticulo-infundibular catecholamine neuron systems in the rat brain. Brain Res. 51: 171-191.
37.
Blake, C.A., 1974. Stimulation of pituitary prolactin and TSH release in lactating and proestrous rats. Endocrinology 94: 503-508.
38. Bole-Feysot, C., Goffin, V., Edery, M., Binart, N. and Kelly, P. A., 1998. Prolactin (PRL) and its receptor: Actions, signal transduction pathways and phenotypes observed in PRL receptor knockout mice. Endocr. Rev. 19: 225-268. 39.
Boockfor, F.R. and Frawley, L.S., 1987. Functional variations among prolactin cells from different pituitary regions. Endocrinology 120: 874-879. 83
40.
Bower, A., Hadley, M.E. and Hruby, V.J., 1974. Biogenic amines and control of melanophore stimulating hormone release. Science 184: 70-72.
41.
Brann, C.W., Putnam, C.D. and Mahesh, V.B., 1990. Corticosteroid regulation of gonadotropin and prolactin secretion in the rat. Endocrinology 126: 159-166.
42.
Brann, D.W. and Mahesh, V.B., 1997. Excitatory amino acids: Evidence for a role in the control of reproduction and anterior pituitary hormone secretion. Endocr. Rev. 18: 678-700.
43.
Breton, C., Pechoux, C., Morel, G. and Zingg, H.H., 1995. Oxytocin receptor messenger ribonucleic acid: Characterization, regulation and cellular localization in the rat pituitary gland. Endocrinology 136: 2928-2936.
44.
Burris, T.P. and Freeman, M.E., 1993. Low concentrations of dopamine increase cytosolic calcium in lactotrophs. Endocrinology 133: 63–68.
45.
Cai, A., Bowers, R.C., Moore, Jr., J.P. and Hyde, J.F., 1998. Function of galanin in the anterior pituitary of estrogen-treated Fischer 344 rats: Autocrine and paracrine regulation of prolactin secretion. Endocrinology 139: 2452-2458.
46.
Callahan, P., Baumann, M.H. and Rabii, J., 1996. Inhibition of tuberoinfundibular dopaminergic neural activity during suckling: involvement of mu and kappa opiate receptor subtypes. J. Neuroendocrinol. 8: 771–776.
47.
Calogero, A.E., Bagdy, G., Burrello, N., Polosa, P. and D’Agata, R., 1995. Role for serotonin3 receptors in the control of adrenocorticotropic hormone release from rat pituitary cell cultures. Eur. J. Endocrinol. 133: 251-254.
48.
Calogero, A.E., Bagdy, G., Moncada, M.L. and D’Agata, R., 1993. Effect of selective serotonin agonists on basal, corticotrophin- releasing hormone- and vasopressin-induced ACTH release in vitro from rat pituitary cells. J. Endocrinol. 136: 381-387.
49.
Carr, L. A., Conway, P. M. and Voogt, J. L., 1977. Role of norepinephrine in the release of prolactin induced by suckling and estrogen. Brain Res. 133: 305-314.
50.
Cassella, J.P., Lawrenson, J.G., Allt, G. and Firth, J.A., 1996. Ontogeny of four blood-brain barrier markers: an immunocytochemical comparison of pial and cerebral cortical microvessels. J Anat. 189: 407-415.
51.
Castanas, E., Giraud, P., Drissi, R., Chabrier, P.E., Conte-Devolx, B., Boudouresque, F., Cantau, P., Cesselin, F., Cupo, A. and Eiden, L.E., 1984. Characterization of enkephalins and related peptides in rat hypophysial portal blood. Brain Res. 310: 1-6.
52.
Chan-Palay, V., Zaborszky, L., Kohler, C., Goldstein, M. and Palay, S.L., 1984. Distribution of tyrosine-hydroxylase-immunoreactive neurons in the hypothalamus of rats. J Comp. Neurol. 227: 467-96.
84
53.
Clemens, J.A.; Roush, M.E.; Fuller, R.W.; Shaar, C.J., 1978. Changes in luteinizing hormone and prolactin control mechanisms produced by glutamate lesions of the arcuate nucleus. Endocrinology 103: 1304-1312.
54.
Close, F.T. and Freeman, M.E., 1997. Effects of ovarian steroid hormones on dopamine-controlled prolactin secretory responses in vitro. Neuroendocrinology 65: 430–435.
55.
Csáki, A., Kocsis, K., Halász, B. and Kiss, J., 2000. Localization of glutamatergic/aspartatergic neurons projecting to the hypothalamic paraventricular nucleus studied by retrograde transport of [3H]D-aspartate autoradiography. Neuroscience 101: 637-55.
56.
Dalcik, H. and Phelps, C.J., 1993. Median eminence-afferent vasoactive intestinal peptide (VIP) neurons in the hypothalamus: localization by simultaneous tract tracing and immunocytochemistry. Peptides 14: 1059-1066.
57.
Dawson, R. Jr., Wallace, D.R. and Gabriel, S.M., 1989. A pharmacological analysis of food intake regulation in rats treated neonatally with monosodium Lglutamate (MSG). Pharmacol. Biochem. Behav. 32: 391-398.
58.
Dawson, R., Valdes, J.J. and Annau, Z., 1985. Tuberohypophyseal and tuberoinfundibular dopamine systems exhibit differential sensitivity to neonatal monosodium glutamate treatment. Pharmacology 31: 17-23.
59.
De Castro E., Silva, J.E. and Antunes-Rodrigues, J., 1989. Central adrenoceptors and basal prolactin release in the rat. Horm. Metab. Res. 21: 179-181.
60.
De Greef, W.J. and Visser, T.J. 1981. Evidence for the involvement of hypothalamic dopamine and thyrotrophin-releasing hormone in sucklinginduced release of prolactin. J Endocrinol. 91: 213-23.
61.
De Greef, W.J., Plotsky, P.M. and Neill, J.D., 1981. Dopamine levels in hypophysial stalk plasma and prolactin levels in peripheral plasma of the lactating rat: Effects of a simulated suckling stimulus. Neuroendocrinology 32: 229-233.
62.
De Greef, W.J., Voogt, J.L., Visser, T.J., Lamberts S.W.J. and Van Der Shoot P., 1987. Control of prolactin release induced by suckling. Endocrinology 121: 316-322.
63.
De Kloet, E.R., Wallach, G., McEwen, B.S., 1975. Differences in corticosterone and dexamethasone binding to rat brain and pituitary. Endocrinology 96: 598609.
64.
De Kloet, R., 1997. Why dexamethasone poorly penetrates in brain. Stress 2: 1320.
65.
Demarest, K.T. and Moore, K.E., 1981. Sexual differences in the sensitivity of tuberoinfundibular dopamine neurons to the actions of prolactin. Neuroendocrinology 33: 230-234. 85
66.
Demarest, K.T., McKay, D.W., Riegle, G.D. and Moore, K.E., 1981. Sexual differences in tuberoinfundibular dopamine nerve activity induced by neonatal androgen exposure. Neuroendocrinology 32: 108-113.
67.
Demarest, K.T., McKay, D.W., Riegle, G.D. and Moore, K.E., 1983. Biochemical indices of tuberoinfundibular dopaminergic neuronal activity during lactation: a lack of response to prolactin. Neuroendocrinology 36: 130-7.
68.
Demarest, K.T., Moore, K.E. and Riegle, G.D., 1985. Acute restraint stress decreases tuberoinfundibular dopaminergic neuronal activity: evidence for a differential response in male versus female rats. Neuroendocrinology 41: 504511.
69.
Demarest, K.T., Riegle, G.D. and Moore, K.E., 1985. Hypoprolactinemia induced by hypophysectomy and long-term bromocriptine treatment decreases tuberoinfundibular dopaminergic neuronal activity and the responsiveness of these neurons to prolactin. Neuroendocrinology 40: 369-376.
70.
DeMaria, J.E., Zelena, D., Vecsernyés, M., Nagy, G.M. and Freeman, M.E., 1998. The effect of neurointermediate lobe denervation on hypothalamic neuroendocrine dopaminergic neurons. Brain Res. 806: 89-94.
71.
DeMaria, J.E., Léránt, A.A. and Freeman, M.E., 1999. Prolactin activates all three populations of hypothalamic neuroendocrine dopaminergic neurons in ovariectomized rats. Brain Res. 837: 236-241.
72.
Denef, C., Baes, M. and Schramme, C.. Paracrine interactions in the anterior pituitary: role in the regulation of prolactin and growth hormone secretion. In: Front. Neuroendocrinol., edited by W.F. Ganong and L. Martini. New York, Raven Press, 1986. p. 115
73.
Denef, C., Manet, D. and Dewals, R., 1980. Dopaminergic stimulation of prolactin release. Nature 285: 243–246.
74.
Devito, W.J., 1988. Distribution of immunoreactive prolactin in the male and female rat brain: effects of hypophysectomy and intraventricular administration of colchicine. Neuroendocrinology 47: 284-289.
75.
Dostert, P., Benedetti, M.S., Bellotti, V., Allievi, C. and Dordain, G., 1990. Biosynthesis of salsolinol, a tetrahydroisoquinoline alkaloid, in healthy subjects. J Neural Transm. Gen. Sect. 81: 215-223.
76.
Dow, R.C., Bennie, J. and Fink, G., 1994. Pituitary adenylate cyclase-activating peptide-38 (PACAP)-38 is released into hypophysial portal blood in the normal male and female rat. J Endocrinol. 142: R1-4.
77.
Drouin, J., De Lean, A., Rainville, D., Lachance, R. and Labrie, F., 1976. Characteristics of the interaction between thyrotropin-releasing hormone and somatostatin for thyrotropin and prolactin release. Endocrinology 98: 514-521.
86
78.
Dutt, A., Kaplitt, M.G., Kow, L.M. and Pfaff, D.W., 1994. Prolactin, central nervous system and behavior: A critical review. Neuroendocrinology 59: 413419.
79.
Eaton, M.J., Moore, K.E., Lookingland, K.J., 1993. Differential effects of the D2 receptor agonist quinelorane on the secretion of prolactin and a-melanocytestimulating hormone. Life Sciences 53: 107-112.
80.
Ellerkmann, E., Porter, T.E., Nagy, G.M. and Frawley, L.S., 1992. N-acetylation is required for the lactotrope recruitment activity of alpha-melanocytestimulating hormone and beta- endorphin. Endocrinology 131: 566-570.
81.
Enjalbert, A., Arancibia, S., Priam, M., Bluet-Pajot, M.T. and Kordon, C., 1982. Neurotensin stimulation of prolactin secretion in vitro. Neuroendocrinology 34: 95-98.
82.
Everett, J.W., 1956. Functional corpora lutea maintained for months by autografts of rat hypophysis. Endocrinology 58: 786-796.
83.
Fekete, C., Légrádi, G., Mihály, E., Huang, Q.H., Tatro, J.B., Rand, W.M., Emerson, C.H., and Lechan, R.M., 2000. Alpha-Melanocyte-stimulating hormone is contained in nerve terminals innervating thyrotropin-releasing hormone-synthesizing neurons in the hypothalamic paraventricular nucleus and prevents fasting-induced suppression of prothyrotropin-releasing hormone gene expression. J Neurosci. 20: 1550-1558.
84.
Fekete, M.I., Kanyicska, B., Szentenderi, T., Simonyi, A., Starke, E., 1984. Decrease of morphine-induced prolactin release by a procedure causing prolonged stress. J. Endocrinology 101: 169–172.
85.
Fekete, M.I., Kanyicska, B., Szentendrei, T. and Stark, E., 1984. Loss of sensitivity to morphine induced by prolonged ACTH treatment. Pharmacol. Biochem. Behav. 20: 879-882.
86.
Findlay, A.L.R., 1966. Sensory discharges from lactating mammary glands. Nature 211: 1183-1184.
87.
Fink, G., Koch, Y. and Ben Aroya, N., 1982. Release of thyrotropin releasing hormone into hypophysial portal blood is high relative to other neuropeptides and may be related to prolactin secretion. Brain Res. 243: 186-189.
88.
Frawley, L.S., Boockfor, F.R. and Hoeffler, J.P., 1985. Identification by plaque assays of a pituitary cell type that secretes both growth hormone and prolactin. Endocrinology 116: 734-737.
89.
Freeman, M.E., 1994. The neuroendocrine control of the ovarian cycle of the rat. In: The Physiology of Reproduction, edited by E. Knobil and J. D. Neill. New York: Raven Press, Ltd., p. 613-658.
87
90.
Freeman, M.E., Kanyicska, B., Léránt, A. and Nagy G.M. 2000. Prolactin: Structure, Function, and Regulation of Secretion. Physiological Reviews 80: 1523-1631.
91.
Fujii, R., Fukusumi, S., Hosoya, M., Kawamata, Y., Habata, Y., Hinuma, S., Sekiguchi, M., Kitada, C., Kurokawa, T., Nishimura, O., Onda, H., Sumino, Y. and Fujino, M., 1999. Tissue distribution of prolactin-releasing peptide (PrRP) and its receptor. Regul. Pept. 83: 1-10.
92.
Gibbs, D.M. and Neill, J.D., 1978. Dopamine levels in hypophysial stalk blood in the rat are sufficient to inhibit prolactin secretion in vivo. Endocrinology 102: 1895-1900.
93.
Gibbs, D.M., 1984. High concentrations of oxytocin in hypophysial portal plasma. Endocrinology 114: 1216-1218.
94.
Goedert, M., Lightman, S.L., Nagy, J.I., Marley, P.D. and Emson, P.C.,1982. Neurotensin in the rat anterior pituitary gland. Nature 298: 163-165.
95.
Goldsmith, P.C., Cronin, M.J. and Weiner, R.I., 1979. Dopamine receptor sites in the anterior pituitary. J. Histochem. Cytochem. 27: 1205.
96.
Gorospe, W.C. and Spangelo, B.L., 1993. Interleukin-6 production by rat granulosa cells in vitro: effects of cytokines, follicle-stimulating hormone, and cyclic 3',5'-adenosine monophosphate. Biol Reprod 48: 538-543.
97.
Goudreau, J.L., Falls, W.M., Lookingland, K.J. and Moore, K.E., 1995. Periventricular-hypophysial dopaminergic neurons innervate the intermediate but not the neural lobe of the rat pituitary gland. Neuroendocrinology 62: 147154.
98.
Goudreau, J.L., Lindley, S.E., Lookingland, K.J. and Moore, K.E., 1992. Evidence that hypothalamic periventricular dopamine neurons innervate the intermediate lobe of the rat pituitary. Neuroendocrinology 56: 100-105.
99.
Grandison, L. and Guidotti, A., 1979. Gamma-aminobutyric acid receptor function in rat anterior pituitary: evidence for control of prolactin release. Endocrinology 105: 754-759.
100.
Grant, L.D., Stumpf, W.E., Sar, M., Nemeroff, C.B. and Kizer, J.S., 1978. Monosodium glutamate (MSG) destruction of estrogen-feedback neurons in the hypothalamic arcuate nucleus-median eminence. Fed. Proc. 37: 297.
101.
Grosvenor, C.E. and Mena, F., 1971. Effect of suckling upon the secretion and release of prolactin from the pituitary of the lactating rat. J. Anim. Sci. 32: 115136.
102.
Grosvenor, C.E., Mena, F. and Schaefgen, D.A., 1967. Effect of nonsuckling interval and duration of suckling on the suckling-induced fall in pituitary prolactin in the rat. Endocrinology 81: 449-453.
88
103.
Gudelsky, A,G. and Porter, J.C., 1981. Sex-related difference in the release of dopamine into hypophysial portal blood. Endocrinology 109: 1394-1398.
104.
Gudelsky, A.G. and Porter, J.C., 1980. Release of dopamine from tuberoinfundibular neurons into pituitary stalk blood after prolactin or haloperidol administration. Endocrinology 106: 526-529.
105.
Gunnet, J.W., Lookingland, K.J. and Moore, K.E., 1986. Comparison of the effects of castration and steroid replacement on incertohypothalamic dopaminergic neurons on male and female rats. Neuroendocrinology 44: 269275.
106.
Gunnet, J.W., Lookingland, K.J. and Moore, K.E., 1986. Effects of gonadal steroids on tuberoinfundibular and tuberohypophysial dopaminergic neuronal activity in male and female rats. Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 183: 49-98.
107.
Hagen, T.C., Arnaout, M.A., Scherzer, W.J., Martinson, D.R. and Garthwaite, A.L., 1986. Antisera to vasoactive intestinal polypeptide inhibit basal prolactin release from dispersed anterior pituitary cells. Neuroendocrinology 43: 641-645.
108.
Halász, B., 1994. Hypothalamo-anterior pituitary system and pituitary portal vessels. In: The pituitary gland, edited by H. Imura. New York: Raven Press, p. 1-28.
109.
Hansen, B.L., Hansen, G.N. and Hagen, C., 1982. Immunoreactive material resembling ovine prolactin in perikarya and nerve terminals of the rat hypothalamus. Cell Tissue Res. 226: 121-131.
110.
Harlan, R.E., Shivers, B.D., Fox, S.R., Kaplove, K.A., Schachter, B.S. and Pfaff, D.W., 1989. Distribution and partial characterization of immunoreactive prolactin in the rat brain. Neuroendocrinology 49: 7-22.
111.
Heiman, M.L. and Ben-Jonathan, N., 1983. Increase in pituitary dopaminergic receptors after monosodium glutamate treatment. Am. J. Physiol 245: E261E265.
112.
Higuchi, T., Honda, K., Takano, S. and Negoro, H., 1992. Estrogen fails to reduce tuberoinfundibular dopaminergic neuronal activity and to cause a prolactin surge in lactating, ovariectomized rats. Brain Res. 576: 143-146.
113.
Hill, J.B., Lacy, E.R., Nagy, G.M., Görcs, T.J. and Frawley, L.S., 1993. Does amelanocyte-stimulating hormone from the pars intermedia regulate sucklinginduced prolactin release? Supportive evidence from morphological and functional studies. Endocrinology 133: 2991-2997.
114.
Hill, J.B., Nagy, G.M. and Frawley, L.S.,1991. Suckling unmasks the stimulatory effect of dopamine on prolactin release: Possible role for amelanocyte-stimulating hormone as a mammotrope responsiveness factor. Endocrinology 129: 843-847.
89
115.
Hinkle, P.M. and Tashjian, A.H.J., 1973. Receptors for thyrotropin-releasing hormone in prolactin producing rat pituitary cells in culture. J. Biol. Chem. 248: 6180-6186.
116.
Hinuma, S., Habata, Y., Fujii, R., Kawamata, Y., Hosoya, N., Fukusumi, S., Kitada, C., Masuo, Y., Asano, T., Matsumoto, H., Sekiguchi, M., Kurokawa, T., Nishimura, O., Onda, H. and Fujino, M., 1998. A prolactin-releasing peptide in the brain. Nature 393: 272-276.
117.
Hoeffler, J.P., Boockfor, F.R. and Frawley, L.S., 1985. Ontogeny of prolactin cells in neonatal rats:initial prolactin secretors also release growth hormone. Endocrinology 117: 187-195.
118.
Holzbauer, M. and Racke, K., 1985. The dopaminergic innervation of the intermediate lobe and of the neural lobe of the pituitary gland. Med. Biol. 63: 97-116.
119.
Horváth, K.M., Bánky, Z., Tóth, B.E., Halász, B. and Nagy, G.M., 2001. Effect of adrenalectomy and dexamethasone treatment on prolactin secretion of lactating rats. Brain Res. Bull. 56: 589-592.
120.
Horváth, K.M., Bánky, Z., Tóth, B.E., Nagy, G.M. and Halász, B., 2001. Dual role of glucocorticoids in suckling-induced prolactin secretion. Endocrine 15: 287-290.
121.
Horváth, K.M., Radnai, B., Tóth, B.E., Fekete, M.I. and Nagy, G.M., 1999. Inhibition of protein phosphatase 2a (PP2A) mimics suckling-induced sensitization of mammotropes: involvement of a pertussis toxin (PTX) sensitive g-protein and the adenylate cyclase (AC). Mol Cell Endocrinol. 149:1-7.
122.
Hosojima, H. and Wyche, J.H., 1985. Prolactin control of growth and prolactin autoregulation in cultured human pituitary cells. Horm. Res. 21: 240-245.
123.
Hökfelt, T., Johansson, O., Fuxe, K., Goldstein, M. and Park, D., 1976. Immunohistochemical studies on the localization and distribution of monoamine neuron systems in the rat brain. I. Tyrosine hydroxylase in the mesand diencephalon. Med. Biol. 54: 427-453.
124.
Hyde, J.F, and Ben-Jonathan, N., 1988. Characterization of Prolactin-Releasing Factor in the rat posterior pituitary. Endocrinology 122: 2533-2539.
125.
Hyde, J.F. and Ben-Jonathan, N., 1989. The posterior pituitary contains a potent prolactin-releasing factor: in vivo studies. Endocrinology 125: 736-741.
126.
Hyde, J.F., Engle, M.G. and Maley, B.E., 1991. Colocalization of galanin and prolactin within secretory granules of anterior pituitary cells in estrogen-treated Fischer 344 rats. Endocrinology 129: 270-276.
127.
Hyde, J.F., Murai, I. and Ben-Jonathan, N., 1987. The rat posterior pituitary contains a potent prolactin- releasing factor: Studies with perifused anterior pituitary cells. Endocrinology 121: 1531-1539. 90
128.
Hyde, J.F., North, W.G. and Ben-Jonathan, N., 1989. The vasopressinassociated glycopeptide is not a prolactin-releasing factor: studies with lactating Brattleboro Rats. Endocrinology 125: 35-40.
129.
Jaeger, C.B., Ruggiero, D.A., Albert, V.R., Park, D.H., Joh, T.H. and Reis D,J., 1984. Aromatic L-amino acid decarboxylase in the rat brain: immunocytochemical localization in neurons of the brain stem. Neuroscience 11: 691-713.
130.
Jahn, G.A. and Deis, R.P., 1988. Effect of serotonin antagonists on prolactin and progesterone secretion in rats: evidence that the stimulatory and inhibitory actions of serotonin on prolactin release may be mediated through different receptors. J Endocrinol. 117: 415-422.
131.
Jarry, H., Leonhardt, S., Schmidt, W. E., Creutzfeldt, W. and Wuttke, W., 1992. Contrasting effects of pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) on in vivo and in vitro prolactin and growth hormone release in male rats. Life Sci. 51: 823-830.
132.
Johnston, C.A. and Negro-Vilar, A., 1988. Role of oxytocin on prolactin secretion during proestrus and in different physiological or pharmacological paradigms. Endocrinology 122: 341-350.
133.
Johnston, C.A., Fagin, K.D., Alper, R.H. and Negro-Vilar, A., 1986. Prolactin release after 5-hydroxytryptophan treatment requires an intact neurointermediate pituitary lobe. Endocrinology 118: 805-10.
134.
Jorgensen, H., Knigge, U. and Warberg, J., 1992. Involvement of 5-HT1, 5HT2 and 5HT3 receptors in the mediation of the prolactin response to serotonin and 5-hydroxytryptophan. Neuroendocrinology 55: 336-343.
135.
Jurcovicova, J., Kvetnansky, R., Dobrakovova, M., Jezova, D., Kiss, A. and Makara, G.B., 1990. Prolactin response to immobilization stress and hemorrhage: the effect of hypothalamic deafferentations and posterior pituitary denervation. Endocrinology 126: 2527-2533.
136.
Kanematsu, S. and Sawyer, C.H., 1973. Elevation of plasma prolactin after hypophysial stalk section in the rat. Endocrinology 93: 238-241.
137.
Kanyicska, B., Lerant, A. and Freeman, M.E., 1998. Endothelin is an autocrine regulator of prolactin secretion. Endocrinology 139: 5164-5173.
138.
Kanyicska, B., Stark, E., Horvath, G., Simonyi, A., Fekete, M.I.K., 1983. Longterm ACTH induced diminished responsiveness of prolactin secretion to morphine. Life Science 33: 55–63.
139.
Kawano, H. and Daikoku, S., 1987. Functional topography of the rat hypothalamic dopamine neuron systems: Retrograde tracing and immunohistochemical study. J. Comp. Neurol. 265: 242-253.
91
140.
Kelly, M., Rubinstein, M., Asa, S.L., Zhang, Ge., Saez, C., Bunzow, J.R., Allen, R.G., Hnasko, R., Ben-Jonathan, N., Grandy, D.K. and Low, M.J., 1997. Pituitary lactotroph hyperplasia and chronic hyperprolactinemia in dopamine D2 receptor-deficient mice. Neuron 19: 103-113.
141.
Khorram, O., Bedran Decastro, J.C. and McCann, S.M., 1986. Influence of suckling on the hypothalamic and pituitary secretion of immunoreactive amelanocyte stimulating hormone. Brain Res 398: 361-366.
142.
Kiem, D.T., Kanyicska, B., Stark, E. and Fekete, M.I., 1988. Prolactin release induced by opiate agonists, effect of glucocorticoid pretreatment in intact and adrenalectomized rats. Neuroendocrinology 48: 174-179.
143.
Kimura, S., Ohshige, Y., Lin, L., Okumura, T., Yanaihara, C., Yanaihara, N. and Shiotani, Y., 1994. Localization of pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide (PACAP) in the hypothalamus-pituitary system in rats: light and electron microscopic immunocytochemical studies. J Neuroendocrinol 6: 503507.
144.
Kiss, J.Z., Kanyicska, B. and Nagy, G.M., 1986. The hypothalamic paraventricular nucleus has a pivotal role in regulation of prolactin release in lactating rats. Endocrinology 119: 870-873.
145.
Knigge, U. and Warberg, J., 1991. The role of histamine in the neuroendocrine regulation of pituitary hormone secretion. Acta Endocrinol. (Copenh. ) 124: 609-619.
146.
Knigge, U., Matzen, S. and Warberg, J., 1988. Histaminergic mediation of the stress-induced release of prolactin in male rats. Neuroendocrinology 47: 68-74.
147.
Koch, B. and Lutz-Bucher, B., 1992. Pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide (PACAP) stimulates cyclic AMP formation as well as peptide output of cultured pituitary melanotrophs and AtT-20 corticotrophs. Regul. Pept. 38: 45-53
148.
Koch, Y., Goldhaber, G., Fireman, I., Zor, U., Shani, J. and Tal, E., 1977. Suppression of prolactin and thyrotropin secretion in the rat by antiserum to thyrotropin-releasing hormone. Endocrinology 100: 1476-1478.
149.
Kordon, C., Blake, C.A., Terkel, J. and Sawyer, C.H., 1973. Participation of serotonin-containing neurons in the suckling-induced rise in plasma prolactin levels in lactating rats. Neuroendocrinology 13: 213-223.
150.
Köves, K., Arimura, A., Görcs, T.J. and Somogyvari-Vigh, A., 1991. Comparative distribution of immunoreactive pituitary adenylate cyclase activating polypeptide and vasoactive intestinal polypeptide in rat forebrain. Neuroendocrinology 54: 159-169.
151.
Kramer, I.M. and Hopkins, C.R., 1982. Studies on the kinetics of dopamineregulated prolactin secretion. Mol. Cell. Endocrinol. 28: 191–198.
92
152.
Kristensen, P., Judge, M.E., Thim, L., Ribel, U., Christjansen, K.N., Wulff, B.S., Clausen, J.T., Jensen, P.B., Madsen, O.D., Vrang, N., Larsen, P.J. and Hastrup, S., 1998. Hypothalamic CART is a new anorectic peptide regulated by leptin. Nature 393: 72-76.
153.
Lambert, P.D., Couceyro, P.R., McGirr, K.M., Dall Vechia S.E., Smith, Y. and Kuhar, M.J., 1998. CART peptides in the central control of feeding and interactions with neuropeptide Y. Synapse 29: 293-298.
154.
Lamberts, S.W. and Macleod, R.M., 1978. The interaction of the serotonergic and dopaminergic systems on prolactin secretion in the rat. The mechanism of action of the “specific” serotonin receptor antagonist, methysergide. Endocrinology 103: 287-295.
155.
Lamberts, S.W. and Macleod, R.M., 1979. Metergoline and other peripheral serotonin antagonists inhibit prolactin secretion through mechanisms unrelated to serotonin. Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 162: 75-79.
156.
Langelier, P. and McCann, S. M., 1977. The effects of interruption of the ventral noradrenergic pathway on the proestrous discharge of prolactin in the rat. Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 154: 553-557.
157.
Lawson, M.D. and Gala, R.R., 1975. The influence of adrenergic, dopaminergic, cholinergic and serotoninergic drugs on plasma prolactin levels in ovariectomized, estrogen-treated rats. Endocrinology 96: 313-318.
158.
Lechan, R.M. and Jackson, I.M.D., 1982. Immunohistochemical localization of thyrotropin-releasing hormone in the rat hypothalamus and pituitary. Endocrinology 111: 55-65.
159.
Lee, L.R., Haisenleder, D.J., Marshall, J.C. and Smith, M.S., 1989. The role of the suckling stimulus in regulating pituitary prolactin mRNA in the rat. Mol. Cell. Endocrinol. 64: 243-249.
160.
Légrádi, G. and Lechan, R.M., 1998. The arcuate nucleus is the major source for neuropeptide Y-innervation of thyrotropin-releasing hormone neurons in the hypothalamic paraventricular nucleus. Endocrinology 139: 3262-3270.
161.
Légrádi, G. and Lechan, R.M., 1999. Agouti-related protein containing nerve terminals innervate thyrotropin-releasing hormone neurons in the hypothalamic paraventricular nucleus. Endocrinology140: 3643-3652.
162.
Leonhardt, S., Jarry, H., Kreipe, A., Werstler, K. and Wuttke, W., 1992. Pituitary adenylate cyclase activating polypetide (PACAP) stimulates pituitary hormone release in male rats. Neuroendocrinol. Lett. 14: 319-327.
163.
Léránt, A., Herman, M.E. and Freeman., M.E., 1996 Dopaminergic neurons of periventricular and arcuate nuclei of pseudopregnant rats: Semicircadian rhythm in fos-related antigens immunoreactivities and in dopamine concentration. Endocrinology 137: 3621-3628.
93
164.
Leung, F.C., Chen, H.T., Verkaik, S.J., Steger, R.W., Peluso, J.J., Campbell, G.A. and Meites, J., 1980. Mechanism(s) by which adrenalectomy and corticosterone influence prolactin release in the rat. J. Endocrinol. 87: 131-140.
165.
Li, Q., Murakami, S., Stall, S., Levy, M.S., Brownfield, D.E., Nichols, D.E. and Van De Kar, L.D., 1996. Neuroendocrine pharmacology of three serotonin releasers: 1-(1,3-benzodioxol-5yl)-2-(methylamino)butane (MBDB), 5methoxy-6-methyl-2-aminoindan (MMAi), and p-methylthioamphetamine (MTA). J. Pharmacol. Exp. Ther. 279: 1261-1267.
166.
Lin, S.H., Miyata, S., Weng, W., Matsunaga, W., Ichikawa, J., Furuya, K., Nakashima, T. and Kiyohara, T., 1998. Comparison of the expression of two immediate early gene proteins, FosB and Fos in the rat preoptic area, hypothalamus and brainstem during pregnancy, parturition and lactation. Neurosci. Res. 32: 333-341.
167.
Lindley, S.E.; Gunnet, J.W.; Lookingland, K.J. and Moore, K.E.; 1988. Effects of alterations in the activity of tuberohypophysial dopaminergic neurons on the secretion of a-melanocyte stimulating hormone. Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 188: 282-286.
168.
Lkhider, M., Delpal, S., Le Provost, F. and Ollivier-Bousquet, M., 1997. Rat prolactin synthesis by lactating mammary epithelial cells. FEBS Letters 401: 117-122.
169.
Login, I.S., 1990. Direct stimulation of pituitary prolactin release by glutamate. Life Sci. 47: 2269-2275.
170.
Lu, K.H. and Meites, J., 1973. Effects of serotonin precursors and melatonin on serum prolactin release in rats. Endocrinology 93: 152-155.
171.
Lumpkin, M.D., Samson, W.K. and McCann, S.M., 1983. Hypothalamic and pituitary sites of action of oxytocin to alter prolactin secretion in the rat. Endocrinology 112: 1711-1718.
172.
Luque, E.H., Monoz De Toro, M.P., Smith, F. and Neill, J.D., 1986. Subpopulation of lactotropes detected with the reverse hemolytic plaque assay show differential responsiveness to dopamine. Endocrinology 118: 2120-2124.
173.
Manzanares, J.,Toney, T.W., Tian, Y., Eaton, M.J., Moore, K.E. and Lookingland, K.J., 1992. Sexual differences in the activity of periventricularhypophysial dopamineric neurons in rats. Life Sci. 51: 995-1001.
174.
Masuo, Y., Suzuki, N., Matsumoto, H., Tokito, F., Matsumoto, Y., Tsuda, M. and Fujino, M.., 1993. Regional distribution of pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) in the rat central nervous system as determined by sandwich-enzyme immunoassay. Brain Res. 602: 57-63.
175.
Matsumoto, H., Noguchi, J., Horikoshi, Y., Kawamata, Y., Kitada, C., Hinuma, S., Onda, H., Nishimura, O. and Fujino, M., 1999. Stimulation of prolactin
94
release by prolactin-releasing peptide in rats. Biochem. Biophys. Res. Commun. 259: 321-324. 176.
Matsushita, N., Kato, Y., Katakami, H., Shimatsu, A. and Imura, H., 1981. Inhibition of naloxone of prolactin release induced by L-5- hydroxytryptophan in rats. Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 168: 282-285.
177.
Mattheij, J.A., Gruisen, E.F. and Swarts, J.J., 1979. The suckling-induced rise of plasma prolactin in lactating rats: its dependance on stage of lactation and litter size. Horm. Res. 11: 325-336.
178.
McCann, S.M. and Vijayan, E., 1992. Control of anterior pituitary hormone secretion by neurotensin. Ann. N. Y. Acad. Sci. 668: 287-297.
179.
McGivern, R.F., Rittenhouse, P., Aird, F., Van de Kar, L.D. and Redei, E., 1997. Inhibition of stress-induced neuroendocrine and behavioral responses in the rat by prepro-thyrotropin-releasing hormone 178-199. J. Neurosci. 17: 4886-4894.
180.
Meador-Woodruff, J.H., Mansour, A., Bunzow, J.R., Van Tol, H.H.M., Watson, Jr., S.J. and Civelli, O., 1989. Distribution of D2 dopamine receptor mRNA in rat brain. Proc. Natl. Acad. Sci. U. S. A. 86: 7625-7628.
181.
Meijer, O.C., de Lange, E.C., Breimer, D.D., de Boer, A.G., Workel, J.O., de Kloet, E.R., 1998. Penetration of dexamethasone into brain glucocorticoid targets is enhanced in mdr1A P-glycoprotein knockout mice. Endocrinology 139: 1789-1793.
182.
Meister, B. and Elde, R., 1993. Dopamine transporter mRNA in neurons of the rat hypothalamus. Neuroendocrinology 58: 388-395.
183.
Meister, B., Ceccatelli, S., Hökfelt, T., Andén, N.E., Andén, M. and Theodorsson, E., 1989. Neurotransmitters, neuropeptides and binding sites in the rat mediobasal hypothalamus: Effects of monosodium glutamate (MSG) lesions. Exp. Brain Res. 76: 343-368.
184.
Meister, B., Hökfelt, T., Steinbusch, H.W., Skagerberg, G., Lindvall, O., Geffard, M., Joh, T.H., Cuello, A.C. and Goldstein M. 1988. Do tyrosine hydroxylase-immunoreactive neurons in the ventrolateral arcuate nucleus produce dopamine or only L-dopa? J. Chem. Neuroanat. 1: 59-64.
185.
Mena, F. and Grosvenor, C.E., 1968. Effect of number of pups upon sucklinginduced fall in pituitary prolactin concentration and milk ejection in the rat. Endocrinology 82: 623-626.
186.
Mena, F., Enjalbert, A., Carbonell, L., Priam, M. and Kordon, C., 1976. Effects of suckling on plasma and hypothalamic monoamine levels in the rat. Endocrinology 99: 445-451.
187.
Merchenthaler I., 1993. Induction of enkephalin in tuberoinfundibular dopaminergic neurons during lactation. Endocrinology 133: 2645-2651.
95
188.
Merchenthaler, I. and Negro-Vilar, A., 1993 Anatomy and physiology of central galanin-containing pathways. Prog. Neurobiol. 40: 711-769.
189.
Mezey, E. and Kiss, J.Z., 1985. Vasoactive intestinal peptide-containing neurons in the paraventricular nucleus may participate in regulating prolactin secretion. Proc. Natl. Acad. Sci U. S. A. 82: 245-247.
190.
Milenkovic, L., Parlow, A.F. and McCann, S.M., 1990. Physiological significance of the negative short-loop feedback of prolactin. Neuroendocrinology 52: 389-392.
191.
Minami, S., Nakata, T., Tokita, R., Onodera, H. and Imaki, J., 1999. Cellular localization of prolactin-releasing peptide messenger RNA in the rat brain. Neurosci. Lett. 266: 73-75.
192.
Minamitani, N., Minamitani, T., Lechan, R.M., Bollinger-Gruber, J. and Reichlin, S., 1987. Paraventricular nucleus mediates prolactin secretory responses to restraint stress, ether stress, and 5-hydroxy-L-tryptophan injection in the rat. Endocrinology 120: 860-867.
193.
Mistry, A. and Voogt, J.L., 1989. Role of serotonin in nocturnal and diurnal surges of prolactin in the pregnant rat. Endocrinology 125: 2875-2880.
194.
Misu, Y., Goshima, Y., Ueda, H. and Okamura H., 1996. Neurobiology of LDOPAergic systems. Prog. Neurobiol. 49:415-454.
195.
Miyata, A., Arimura, A., Dahl, R.R., Minamino, N., Uehara, A., Jiang, L., Culler, M.D. and Coy, D.H., 1989. Isolation of a novel 38 residue-hypothalamic polypeptide which stimulates adenylate cyclase in pituitary cells. Biochem. Biophys. Res. Commun. 164: 567-574.
196.
Morishige, W.K. and Rothchild, I., 1974. Temporal aspects of the regulation of corpus luteum function by luteinizing hormone, prolactin and placental luteotrophin during the first half of pregnancy in the rat. Endocrinology 95: 260274.
197.
Morrow, J.A., Lutz, E.M., West, K.M., Fink, G. and Harmar, A.J., 1993. Molecular cloning and expression of a cDNA encoding a receptor for pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP). FEBS Lett 329: 99-105.
198.
Murai, I. and Ben-Jonathan, N., 1987. Posterior pituitary lobectomy abolishes the suckling-induced rise in prolactin (PRL): Evidence for a PRL-releasing factor in the posterior pituitary. Endocrinology 121: 205-211.
199.
Myers, L.S. and Steele, M.K., 1991. The brain renin-angiotensin system and prolactin secretion in the male rat. Endocrinology 129: 1744-1748.
200.
Nagy, G., Mulchahey, J.J. and Neill, J.D., 1988. Autocrine Control of Prolactin Secretion by Vasoactive Intestinal Peptide. Endocrinology 122: 364-366.
96
201.
Nagy, G., Mulchahey, J.J., Smyth, D.G. and Neill, J.D., 1988. The glycopeptide moiety of vasopressin-neurophysin precursor is neurohypophysial prolactin releasing factor. Biochem. Biophys. Res. Commun. 151: 524-529.
202.
Nagy, G.M., Göőz, P. Horváth, K.M. and Tóth, B.E. 1998. Regulation of prolactin seretion, Encyclopedia of Reproduction, edited by Knobil, E., and Neill, J.D., Academic Press, San Diego, California,
203.
Nagy, G.M. and Frawley, L.S., 1990. Suckling increases the proportions of mammotropes responsive to various prolactin-releasing stimuli. Endocrinology 127: 2079-2084.
204.
Nagy, G.M. and Halász, B., 1983. Time course of the litter removal-induced depletion in plasma prolactin levels of lactating rats. Neuroendocrinology 37: 459-462.
205.
Nagy, G.M., Arendt, A., Bánky, Zs. and Halász, B., 1992. Dehydration attenuates plasma prolactin response to suckling through a dopaminergic mechanism. Endocrinology 130: 819-824.
206.
Nagy, G.M., Bookfor, F.R. and Frawley, L.S., 1991. The suckling stimulus increase the responsiveness of mammotropes located exclusively within the central region of the adenohypophysis. Endocrinology 128: 761-764.
207.
Nagy, G.M., DeMaria, J.E. and Freeman, M.E., 1998. Changes in the local metabolism of dopamine in the anterior and neural lobes but not in the intermediate lobe of the pituitary gland during nursing. Brain Res. 790: 315-317.
208.
Nagy, G.M., Görcs, T.J. and Halász, B., 1991. Attenuation of the sucklinginduced prolactin release and the high afternoon oscillations of plasma prolactin secretion of lactating rats by antiserum to vasopressin. Neuroendocrinology 54: 566-570.
209.
Nagy, G.M., Vígh, S. and Arimura, A., 1993. PACAP induces prolactin and growth hormone release in lactating rats separated from their pups. Endocrine Journal 1: 169-173.
210.
Neill, J.D. and Nagy, G.M., 1994. Prolactin secretion and its control. In: The physiology of reproduction, edited by E. Knobil and J. D. Neill. Ny: Raven Press, p. 1833-1860.
211.
Neill, J.D., 1970. Effect of “stress” on serum prolactin and luteinizing hormone levels during the estrous cycle of the rat. Endocrinology 87: 1192-1197.
212.
Neill, J.D., Frawley, L.S., Plotsky, P.M., Peck, J.D. and Leong, D., 1982. Hypothalamic regulation of prolactin secretion. In: Pituitary hormones and Releated Peptides, edited by M. Motta, M. Zanisi, and F. Piva. New York: Academic Press, p. 223-241.
213.
Nemeroff, C.B., Grant, L.D., Bissette, G., Ervin, G.N., Harrell, L.E. and Prange, A.J. Jr, 1977. Growth, endocrinological and behavioral deficits after 97
monosodium L-glutamate in the neonatal rat: possible involvement of arcuate dopamine neuron damage. Psychoneuroendocrinology 2: 179-96. 214.
Nemeroff, C.B., Konkol, R.J., Bissett, G., Youngblood, W.W., Martin, J.B., Brazeau, P., Rone, M.S., Prange, A.J., Breese, G.R. and Kizer, J.S., 1977. Analysis of the disruption in hypothalamic-pituitary regulation in rats treated neonatally with monosodium L-glutamate (MSG): Evidence for the involvement of tuberoinfundibular cholinergic and dopaminergic systems in Neuroendocrine regulation. Endocrinology 101: 613-622.
215.
Nemeroff, C.B., Lamartiniere, C.A., Mason, G.A., Squibb, R.E., Hong, J.S. and Bondy, S.C., 1981. Marked reduction in gonadal steroid hormone levels in rats treated neonatally with monosodium L-glutamate: further evidence for disruption of hypothalamic-pituitary-gonadal axis regulation. Neuroendocrinology 33: 265-267.
216.
Nillni, E.A., Aird, F., Seidah, N.G., Todd, R.B. and Koenig, J.I., 2001. PreproTRH(178-199) and two novel peptides (pFQ7 and pSE14) derived from its processing, which are produced in the paraventricular nucleus of the rat hypothalamus, are regulated during suckling. Endocrinology 142: 896-906.
217.
Ohgo, S., Kato, Y., Chihara, K., Imura, H. and Maeda, K., 1976. Effect of hypothalamic surgery on prolactin release induced by 5- hydroxytryptophan (5HTP) in rats. Endocrinol. Jpn. 23: 485-491.
218.
Ohta, H., Kato, Y., Tojo, K., Shimatsu, A., Inoue, T., Kabayama, Y. and Imura, H., 1985. Further evidence that peptide histidine isoleucine (PHI) may function as a prolactin releasing factor in rats. Peptides 6: 709-713.
219.
Okamura, H., Kitahama, K., Raynaud, B., Nagatsu, I., Borri-Volttatorni, C. and Weber, M., 1988. Aromatic L-amino acid decarboxylase (AADC)immunreactive cells in the tuberal region of the rat hypothalamus. Biomed. Res. 9: 261-267.
220.
Okamura. H., Kitahama, K., Nagatsu, I. and Geffard, M., 1988. Comparative topography of dopamine- and tyrosine hydroxylase-immunoreactive neurons in the rat arcuate nucleus. Neurosci. Lett. 95: 347-353.
221.
Ollivier-Bousquet, M., Kann, G. and Durand, G., 1993. Prolactin transit through mammary epithelial cells and appearance in milk. Endocr. Regul. 27: 115-124.
222.
Olney, J.W., 1969. Brain lesions, obesity, and other disturbances in mice treated with monosodium glutamate. Science 164: 719-721.
223.
Origitano, T., Hannigan, J. and Collins, M.A., 1981. Rat brain salsolinol and blood-brain barrier. Brain Res. 224: 446-451.
224.
Ormandy, C.J., Camus, A., Barra, J., Damotte, J.D., Lucas, B., Buteau, H., Edery, M., Brousse, N., Babinet, C., Binart, N. and Kelly, P.A., 1997. Null mutation of the prolactin receptor gene produces multiple reproductive defects in the mouse. Genes Dev. 11: 167-178. 98
225.
Ottlecz, A., Snyder, G.D. and McCann, S.M., 1988. Regulatory role of galanin in control of hypothalamic-anterior pituitary function. Proc. Natl. Acad. Sci.Usa 85: 9861-9865.
226.
Ögren, S.O., Hall, H., Köhler, C., Angeby, K. and Florvall, L., 1984. Remoxipiride, a new potential antipsychotic compound with selective antidopaminergic actions in the rat brain. Eur. J. Pharmacol. 102: 459-474.
227.
Palkovits, M., Micro- and macroscopic structure, innervation, and vasculature of the hypothalamus in:P.M.Conn, M.A. Freeman (eds) Neuroendocrinology in Physiology and Pedicine, Humana Press, New Jersey; 2000: 23-41.
228.
Pampillo, M., Theas, S., Duvilanski, B., Seilicovich, A. and Lasaga, M., 2002. Effect of ionotropic and metabotropic glutamate agonists and D-aspartate on prolactin release from anterior pituitary cells. Exp Clin Endocrinol Diabetes 110: 138-144.
229.
Pan, J.T. and Mai, L.M., 1990. Dopamine antagonism does not potentiate the effects of oxytocin and vasopressin on prolactin secretion. Life Sci. 47: 24432450.
230.
Parisi, M.N., Vitale, M.L., Villar, M.J., Estivariz, F.E., Chiocchio, S.R. and Tramezzani, J.H., 1987. Serotonergic terminals in the anterior hypothalamic nucleus involved in the prolactin release during suckling. Endocrinology 120: 2404-2412.
231.
Parker, S.L. and Crowley, W.R., 1993. Stimulation of oxytocin release in the lactating rat by central excitatory amino acid mechanisms: evidence for specific involvement of R,S-alpha-amino-3-hydroxy-5-methylisoxazole-4-propionic acid-sensitive glutamate receptors. Endocrinology 133: 2847-2854.
232.
Penny, R.J. and Thody, A.J., 1978. An improved radioimmunoassay for amelanocyte-stimulating hormone (a-MSH) in the rat: Serum and pituitary aMSH levels after drugs, which modify catecholaminergic neurotransmission. Neuroendocrinology 25: 193-203.
233.
Peruzzo, B., Pastor, F.E., Blázquez, J.L., Schöbitz, K., Peláez, B., Amat, P. and Rodíguez, E.M., 2000. A second look at the barriers of the medial basal hypothalamus. Exp. Brain. Res. 132: 10-26.
234.
Peters, L.L., Hoefer, M.T. and Ben-Jonathan, N., 1981. The posterior pituitary: regulation of anterior pituitary prolactin secretion. Science 213: 659-661.
235.
Petralia, R.S. and Wenthold, R.J.,1996. Types of exitatory amino acid receptors and their localization in the nervous system and hypothalamus. In: Excitatory amino acids: their role in neuroendocrine function, edited by W.D., Brann and B.V., Mahesh. Boca Raton, CRC Press, p. 56-101.
236.
Phelps, C.J., Vaccarella, M.Y., Romero, M.I. and Hurley, D.L., 1994. Postnatal reduction in number of hypothalamic tuberoinfundibular dopaminergic neurons in prolactin-deficient dwarf mice. Neuroendocrinology 59: 189-196. 99
237.
Piercy, M. and Shin, S.H., 1980. Comparative studies of prolactin secretion in estradiol-primed and normal male rats induced by ether stress, pimozide and TRH. Neuroendocrinology 31: 270-275.
238.
Pilotte, N.S. and Porter, J.C., 1981. Dopamine in hypophysial portal plasma and prolactin in systemic plasma of rats treated with 5-hydroxytryptamine. Endocrinology 108: 2137-2141.
239.
Plotsky, P.M. and Neill, J.D., 1982. The decrease in hypothalamic dopamine secretion induced by suckling: comparison of voltammetric and radioisotopic methods of measurement. Endocrinology 110: 691-696.
240.
Pohl, C.R., Lee, L.R. and Smith, M.S., 1989. Qualitative changes in luteinizing hormone and prolactin responses to N-methyl-aspartic acid during lactation in the rat. Endocrinology 124: 1905-11.
241.
Porter, J.C., Hines, M.F., Smith, K.R., Repass, R.L. and Smith, A.J., 1967. Quantitative evaluation of local blood flow of the adenohypophysis in rats. Endocrinology 80: 583-98.
242.
Putnam, C.D., Brann, D.W. and Mahesh, V.B., 1991. Acute activation of the adrenocorticotropin-adrenal axis: Effect on gonadotropin and prolactin secretion in the female rat. Endocrinology 128: 2558-2566.
243.
Racagni, G., Apud, J.A., Locatelli, V., Cocchi, D., Nistico, G., Di Giorgio, R.M. and Muller, E.E., 1979. GABA of CNS origin in the rat anterior pituitary inhibits prolactin secretion. Nature 281: 575-578.
244.
Racke, K., Holzbauer, M., Cooper, T.R. and Sharman, D.F., 1986. Dehydration increases the electrically evoked dopamine release from the neural and intermediate lobes of the rat hypophysis. Neuroendocrinology 43: 6-11.
245.
Réthelyi, M., 1984. Diffusional barrier around the hypothalamic arcuate nucleus in the rat. Brain Res. 307: 355-358.
246.
Risau, W. and Wolburg, H., 1990. Development of the blood-brain barrier. Trends Neurosci. 13: 174-178.
247.
Riskind, P.N., Millard, W.J. and Martin, J.B., 1984. Evidence that thyrotropinreleasing hormone is not a major prolactin-releasing factor during suckling in the rat. Endocrinology 115: 312-316.
248.
Rittenhouse, P.A., Levy, A.D., Li, Q., Bethea, C.L. and Van de Kar, L.D., 1993. Neurons in the hypothalamic paraventricular nucleus mediate the serotonergic stimulation of prolactin secretion via 5-HT1c/2 receptors. Endocrinology 133: 661-667.
249.
Romero, M.I. and Phelps, C.J., 1993. Prolactin replacement during development prevents the dopaminergic deficit in hypothalamic arcuate nucleus in prolactindeficient Ames dwarf mice. Endocrinology 133: 1860-1870.
100
250.
Saiardi, A., Bozzi, Y., Baik, J.H. and Borrelli, E., 1997. Antiproliferative role of dopamine: loss of D2 receptors causes hormonal dysfunction and pituitary hyperplasia. Neuron 19: 115-126.
251.
Samson, W.K., Lumpkin, M.D. and McCann, S.M., 1986. Evidence for a physiological role for oxytocin in the control of prolactin. Endocrinology 119: 554-561.
252.
Samson, W.K., Martin, L., Mogg, R.J. and Fulton, R.J., 1990. A nonoxytocinergic prolactin releasing factor and a nondopaminergic prolactin inhibiting factor in bovine neurointermediate lobe extracts: in vitro and in vivo studies. Endocrinology 126: 1610-1617.
253.
Sawchenko, P.E., Swanson, L.W., Steinbusch, H.W. and Verhofstad, A.A., 1983. The distribution and cells of origin of serotonergic inputs to the paraventricular and supraoptic nuclei of the rat. Brain Res. 277: 355-360.
254.
Schramme, C. and Denef C., 1983. Stimulation of prolactin release by angiotensin II in superfused rat anterior pituitary cell aggregates. Neuroendocrinology 36: 483-485.
255.
Schwartz, J. and Cherny, R., 1992. Intercellular communication within the anterior pituitary influencing the secretion of hypophysial hormones. Endocr. Rev. 13: 453-475.
256.
Selmanoff, M. and Wise, P.M., 1981.Decreased dopamine turnover in the median eminence in response to suckling in the lactating rat. Brain Res. 212: 101-115.
257.
Seress, L., 1982. Divergent effects of acute and chronic monosodium Lglutamate treatment on the anterior and posterior parts of the arcuate nucleus. Neuroscience 7: 2207-2216.
258.
Shaar, C.J. and Clemens, J.A., 1974. The role of catecholamines in the release of anterior pituitary prolactin in vitro. Endocrinology 95: 1202-1214.
259.
Shimatsu, A., Kato, Y., Inoue, T., Christofides, N.D., Bloom, S.R. and Imura, H., 1983. Peptide histidine isoleucine- and vasoactive intestinal polypeptidelike immunoreactivity coexist in rat hypophysial portal blood. Neurosci. Lett. 43: 259-262.
260.
Shin, S.H. and Obonsawin, M.C., 1985. Bovine neurophysin II has prolactinreleasing activity in the estradiol-primed male rat. Neuroendocrinology 41: 276283.
261.
Shin, S.H. and Stirling, R., 1988. Ascorbic acid potentiates the inhibitory effect of dopamine on prolactin release in primary cultured rat pituitary cells. J. Endocrinol. 118: 287-294.
262.
Shin, S.H., 1982. Vasopressin has a direct effect on prolactin release in male rats. Neuroendocrinology 34: 55-58. 101
263.
Shin, S.H., Hanna, S.F., Hong, M. and Jhamandas, K., 1990. Reexamination of dopamine as the prolactin-release inhibiting factor (PIF): Supplementary agent may be required for dopamine to function as the physiological PIF. Can. J. Physiol. Pharmacol. 68: 1226-1230.
264.
Shivers, B.D., Görcs, T.J., Gottschall, P.E. and Arimura, A., 1991. Two high affinity binding sites for pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide have different tissue distributions. Endocrinology 128: 3055-3065.
265.
Steele, M.K., 1992. The role of brain angiotensin II in the regulation of luteinizing hormone and prolactin secretion. Trends Endocrinol. Metab. 3: 295301.
266.
Steele, M.K., McCann, S.M. and Negro-Vilar, A., 1982. Modulation by dopamine and estradiol of the central effects of angiotensin II on anterior pituitary hormone release. Endocrinology 111: 722-729.
267.
Swanson, L.W., Sawchenko, P.E., 1983. Hypothalamic integration: organization of the paraventricular and supraoptic nuclei. Annu. Rev. Neurosci. 6: 269-324.
268.
Tappaz, L.M., 1984. GABA and anterior pituitary function: anatomical data. Psychoneuroendocrinology 9: 85-95.
269.
Tashjian, A.H.J., Barowsky, N.J. and Jensen, D.K., 1971. Thyrotropin releasing hormone: direct evidence for stimulation of prolactin production by pituitary cells in culture. Biochem. Biophys. Res. Commun. 43: 516-523.
270.
Tatsuno, I., Somogyvari-Vigh, A., Mizuno, K., Gottschall, P.E., Hidaka, H. and Arimura, A., 1991. Neuropeptide regulation of interleukin-6 production from the pituitary: stimulation by pituitary adenylate cyclase activating polypeptide and calcitonin gene-related peptide. Endocrinology 129: 1797-804.
271.
Terkel, J., Blake, C.A. and Sawyer, C.H., 1972. Serum prolactin levels in lactating rats after suckling or exposure to ether. Endocrinology 91: 49-53.
272.
Terry, L.C., Crowley, W.R., Lynch, C., Longserre, C. and Johnson, M.D., 1982. Role of central epinephrine in regulation of anterior pituitary hormone secretion. Peptides 3: 311-318.
273.
Terry, L.C., Epelbaum, J. and Martin, J.B., 1981. Monosodium glutamate: acute and chronic effects on rhythmic growth hormone and prolactin secretion, and somatostatin in the undisturbed male rat. Brain Res. 217: 129-42.
274.
Thompson, S.A., 1982. Localization of immunoreactive prolactin in ependyma and circumventricular organs of rat brain. Cell Tissue Res. 225: 79-93.
275.
Tilders, F.J.H., Berkenbosch, F. and Smelik., 1985. Control of secretion of peptides related to adrenocorticotropin, melanocyte-stimulating hormone and endorphin. In: Frontiers in Hormone. Research, edited by T.J.B. van Wimersma Griedanus. Basel: Karger, p. 161-196.
102
276.
Tindal, J.S. and Knaggs, G.S., 1977. Pathways in the forebrain of the rat concerned with the release of prolactin. Brain Res 119: 211-221.
277.
Tóth, B., Bodnár, I., Homicskó, K. G., Fülöp, F., Fekete, M.I.K. and Nagy, G. M., 2002. Physiological role of salsolinol Its hypophysiotrophic function in the regulation of pituitary prolactin secretion. Neurotoxicology and Terratology 24.
278.
Tóth, B.E., Homicskó, K., Radnai, B., Maruyama, W., DeMaria, J.E., Vecsernyes, M., Fekete, M.I., Fülöp, F., Naoi, M., Freeman, M.E. and Nagy, G.M., 2001. Salsolinol is a putative endogenous neuro-intermediate lobe prolactin-releasing factor. J. Neuroendocrinol. 13: 1042-1050.
279.
Tucker, H.A., 1994. Lactation and its hormonal control. In: The Physiology of Reproduction, edited by E. Knobil and J. D. Neill. New York: Raven Press, p. 1065-1098.
280.
Ugrumov, M., Melnikova, V., Ershov, P., Balan, I. and Calas, A., 2002. Tyrosine hydroxylase- and/or aromatic L-amino acid decarboxylase-expressing neurons in the rat arcuate nucleus: ontogenesis and functional significance. Psychoneuroendocrinology 27: 533-548.
281.
Van Den Pol, A.N., Wuarin, J.P. and Dudek, F.E., 1996. Glutamate neurotransmission in the neuroendocrine hypothalamus. In: Excitatory amino acids: their role in neuroendocrine function, edited by D.W. Brann and V:B. Mahesh. Boca Raton: CRC Press, p. 1-54.
282.
Van der Schoot, P., Uilenbroek, J.T., Slappendel, E.J., 1990. Effect of the progesterone antagonist mifepristone on the hypothalamo-hypophysial-ovarian axis in rats. J. Endocrinolology 124: 425-432.
283.
Van Loon, G.R., De Souza, E.B. and Shin, S.H., 1980b. Dopaminergic mediation of beta-endorphin-induced prolactin secretion. Neuroendocrinology 31: 293–296.
284.
Van Loon, G.R., De Souza, E.B., Ho, D. and Shin, S.H., 1980a. b-Endorphininduced prolactin secretion is mediated by suppression of release of newly synthesized hypothalamic dopamine. Can. J. Physiol. Pharmacol. 58: 436–439.
285.
Vecsernyés, M., Krempels, K., Tóth, B.E., Julesz, J., Makara, G.B. and Nagy, G. M., 1997. Effect of posterior pituitary denervation (PPD) on prolactin (PRL) and a-melanocyte-stimulating hormone (a-MSH) secretion of lactating rats. Brain Res. Bull. 43: 313-319.
286.
Vecsernyes, M., Nagy, G., Mészáros, L., Bodnár, I., Ahmed, K.W., Tóth, R., Julesz, J. and Nagy, G.M., 2000. Suckling-induced change in oxytocin but not in alpha-MSH concentrations of the median eminence, the neural-, intermediateand anterior lobes of the pituitary gland. Endocr. Res. 26: 333-345.
287.
Vigh, S., Arimura, A., Gottschall, P.E., Kitada, C., Somogyvari-Vigh, A., Childs, G.V., 1993. Cytochemical characterization of anterior pituitary target
103
cells for the neuropeptide, pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP), using biotinylated ligands. Peptides 14: 59-65. 288.
Vijayan, E., and McCann, S.M., 1979. In vivo and in vitro effects of substance P and neurotensin on gonadotropin and prolactin release. Endocrinology 105:64– 68.
289.
Vincent, S.R., Hökfelt, T. and Wu, J.Y., 1982. GABA neuron systems in hypothalamus and the pituitary gland. Immunohistochemical demonstration using antibodies against glutamate decarboxylase. Neuroendocrinology 34: 117125.
290.
Wakerley, J.B., Clarke, G. and Summerlee A.J.S. Milk ejection and its control. In: Knobil E., Neill, J.D. (eds) The Physiology of Reproduction, 2nd edition, vol.2, New Zork, NZ: Raven Press, 1994: 1131-1177.
291.
Wang, H.J., Hoffman, G.E. and Smith, M.S., 1993. Suppressed tyrosine hydroxylase gene expression in the tuberoinfundibular dopaminergic system during lactation. Endocrinology 133: 1657-1663.
292.
Wang, J., Ciofi, P. and Crowley, W.R., 1996. Neuropeptide Y suppresses prolactin secretion from rat anterior pituitary cells: Evidence for interactions with dopamine through inhibitory coupling to calcium entry. Endocrinology 137: 587-594.
293.
Watanobe, H., Schioth, H.B., Wikberg, J.E. and Suda, T., 2000, Evaluation of the role for prolactin-releasing peptide in prolactin secretion induced by ether stress and suckling in the rat: comparison with vasoactive intestinal peptide. Brain Res. 865: 91-96.
294. Werner, S., Hulting, A.L., Hodfelt, T., Eneroth, P., Tatemoto, K., Mutt, V., Maroder, L. and Wunsch, E., 1983. Effect of the Peptide PHI-27 on Prolactin Release in Vitro. Neuroendocrinology 37: 476-476. 295.
Willoughby, J.O., Menadue, M. and Jervois, P., 1982. Function of serotonin in physiologic secretion of growth hormone and prolactin: action of 5,7dihydroxytryptamine, fenfluramine and p-chlorophenylalanine. Brain Res. 249: 291-299.
296.
Wilson, D.M., Emanuele, N.V., Jurgens, J.K. and Kelley, M.R., 1992. Prolactin message in brain and pituitary of adult male rats is identical: PCR cloning and sequencing of hypothalamic prolactin cDNA from intact and hypophysectomized adult male rats. Endocrinology 131: 2488-2490.
297.
Wuttke, W. and Meites, J., 1971. Luteolytic role of prolactin during the estrous cycle of the rat. Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 137: 988-991.
298.
Wynick, D., Small, C.J., Bacon, A., Holmes, F.E., Norman, M., Ormandy, C.J., Kilic, E., Kerr, N.C.H., Ghatei, M., Talamantes, F., Bloom, S.R. and Pachnis, V., 1998. Galanin regulates prolactin release and lactotroph proliferation. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 95: 12671-12676. 104
299.
Wynick, D., Smith, D.M., Ghatei, M., Akinsanya, K., Bhogal, R., Purkiss, P., Byfield, P., Yanaihara, N. and Bloom, S.R., 1993. Characterization of a highaffinity galanin receptor in the rat anterior pituitary: absence of biological effect and reduced membrane binding of the antagonist M15 differentiate it from the brain/gut receptor. Proc. Natl. Acad. Sci.U. S. A. 90: 4231-4235.
300.
Yamamuro, Y. and Sensui, N. 1998. Exogenous oxytocin attenuates sucklinginduced prolactin release but not maternal or infant behavior in lactating rats. Physiol. Behav. 63: 939-943.
301.
Zelena, D., Jezova, D., Ács, Z. and Makara, G.B. 1998. Monosodium glutamate lesions inhibit the N-methyl-D-aspartate-induced growth hormone but not prolactin release in rats. Life Sci. 62: 2065-2072.
302.
Zheng, T., Villalobos, C., Nusser, K.D., Gettys, T.W., Faught, W.J., Castaño P.J. and Frawley, L.S., 1997. Phenotypic characterization and functional correlation of a-Msh binding to pituitary cells. Am. J. Physiol. 272: E282-E287.
303.
Zhu, M.Y. and Juorio, A.V., 1995. Aromatic L-amino acid decarboxylase: biological characterization and functional role. Gen. Pharmacol. 26:681-696.
105
Az értekezést megalapozó saját közlemények I. Bodnár, I., Göőz, P., Okamura, H., Tóth, B.E., Vecsernyés, M., Halász, B. and Nagy, G.M., 2001. Effect of neonatal treatment with monosodium glutamate on dopaminergic and L-DOPAergic neurons of the medial basal hypothalamus and on prolactin and MSH secretion of rats. Brain Res. Bull. 55: 767-774.
II. Bodnár, I,. Bánky Zs., Tóth, B.E, Nagy, G.M. and Halász, B., 2002. Brain structures mediating the suckling stimulus-induced release of prolactin. J Neuroendocrinology 14: 384-396.
Egyéb közlemények 1.
Vecsernyés, M., Nagy G., Mészáros, L., Bodnár, I., Ahmed, K., Tóth, R., Julesz, J. and Nagy, G.M., 2000. Suckling-induced change in oxytocin but not in alphaMSH concentrations of the median eminence, the neural-, intermediate- and anterior lobes of the pituitary gland. Endocrine Res. 26: 333-345.
2.
Tóth, B., Bodnár, I., Homicskó, K.G., Fülöp, F., Fekete, M.I.K. and Nagy, G.M., 2002. Physiological role of salsolinol. Its hypophysiotrophic function in the regulation of pituitary prolactin secretion. Neurotoxicology and Terratology 24.
106
