HULLADÉKOK ÉS KEZELÉSÜK
4.4 1.1
Veszélyes hulladék – veszélyes anyag Tárgyszavak: jogharmonizáció; Németország; EU; veszélyes hulladék; veszélyes anyag.
A hulladékjegyzék-rendelet a határozatlan „veszélyes anyagot tartalmazó” jogi fogalommal lényegesen kiterjeszti a hulladékfajták jellemzését. A jogi értelmezése nagy jelentőségű az ártalmatlanítással foglalkozók szempontjából. Az EU és az állam a hulladékjogban alkalmazza az anyagjog követelményeit és mértékét. Az ehhez kapcsolódó jogharmonizáció egyszerűsíti a jog alkalmazását és ezért gazdaságilag előnyös. A jogi előírások gyakorlati alkalmazása ellentmondásokat okoz. Az ellentmondások megszüntetésére az európai és a német jogi szabályozást módosítani kell.
Bevezetés Az átdolgozott Európai Hulladékkatalógus és a Hulladékjegyzékrendelet sok tekintetben hasonló. A jegyzékben a hulladékfajták két változatban vannak felvéve, amelyek a hulladékban levő veszélyes anyagok meghatározásában különböznek a veszélyesanyag-tartalomtól függően az 1. táblázatban ismertetett példákon. A legtöbb esetben a veszélyes anyagot nem határozzák meg (1. példa); egyes hulladékoknál a veszélyesanyag-tartalmat az anyagcsoporttal jellemzik (2. példa); és kevés hulladéknál a veszélyesanyag-tartalmat konkrétan határozzák meg. (3. példa). Azok a hulladékfajták, amelyeknél utalás van veszélyes anyagokra, különleges felügyeletet igénylő hulladékok és amelyeknél nincs erre utalás, azok különleges felügyeletet nem igénylő hulladékok. Az alternatív besorolási lehetőségeknek az egyes hulladékoknál gyakorlati jelentősége van. Az 1998-ig érvényben levő LAGA Hulladékkatalógus és hulladék-meghatározási rendelet 37 alternatívát tartalmazott. Az 1999–2001
között érvényes EAK-rendelet katalógusa és a különleges felügyeletet igénylő hulladékokra vonatkozó meghatározási rendeletnek az Európai Hulladékkatalógusra vonatkozó német kiegészítése hat alternatívát tartalmaz. Röviddel az 1999-ben történt bevezetés után megállapították, hogy az Európai Hulladékkatalógus nem felel meg a gyakorlati követelményeknek, mert lényegesen csökkentené a hulladékártalmatlanítást, ezért átdolgozása szükséges. 1. táblázat Példák a hulladékkatalógusban Hulladék számjele
Hulladék megnevezése a Hulladékjegyzék-rendelet szerint
1. példa
17 05 07 17 05 08
Veszélyes anyagot tartalmazó vágány építéséhez zúzott kő Zúzott kő vágány építéséhez a 17 05 07 kivételével
2. példa
10 12 11 10 12 12
Nehézfémtartalmú zománchulladék Zománchulladék a 10 12 11 kivételével
3. példa
17 03 01 17 03 02
Szénkátránytartalmú bitumenkeverék Bitumenkeverék a 17 03 01 kivételével
Ezt a következő adat mutatja: 1999-ben Brandenburg szövetségi államban a különleges felügyeletet igénylő hulladék keletkezési mennyisége 75%-a volt az előző évinek. Ez nem a hulladékmennyiség csökkentésének, hanem a különleges felügyeletet igénylő hulladékok meghatározási rendelete miatt történő besorolás változásának következménye. Hasonló volt a helyzet a többi tagállamban, és az átdolgozott Európai Hulladékkatalógus 2002. januártól hatályos Hulladékjegyzék-rendelete több, mint 200 alternatívát tartalmaz. Az ártalmatlanítás rendszeres alkalmazásához szükséges a pontatlan „veszélyes anyagot tartalmazó” jogi fogalom világos és kézenfekvő előírása. Ezt irányozza elő az EU a veszélyes hulladék irányelvekre vonatkozó anyagjog keretében, és ennek alapján az átdolgozott Európai Hulladékkatalógus alapelvei a következők: – Az anyagjog (anyagirányelv) szerint veszélyes anyagnak minősített anyagok és anyagkeverékek amennyiben hulladékok lesznek, akkor veszélyes hulladéknak minősítendők. – Az anyagjog szerint nem veszélyes anyagok, ill. készítmények hulladékként akkor veszélyes hulladékok, ha veszélyes anyaggal történő szennyeződés miatt jelentős veszélyeztetési lehetőséget okozhatnak.
A különleges felügyeletet igénylő hulladékok és a különleges felügyeletet nem igénylő hulladékok megkülönböztetésének követelményei A különleges felügyeletet igénylő hulladékokat az Újrahasznosítási gazdálkodás- és hulladéktörvény a következőképpen határozza meg: „Hulladékok, … amelyek jellegük, tulajdonságuk vagy mennyiségük alapján egészségre, levegőre vagy vízre veszélyesek, robbanók vagy éghetők, fertőző betegség kórokozót tartalmaznak vagy előidézhetnek.”… Ezzel, az anyagjellemzőkre vonatkozóan rövidített meghatározással kapcsolatban, a következő két körülményt kell figyelembe venni: – Minden hulladéknak van veszélyeztetési potenciálja a hulladéktörvényben védett területre (egészség, levegő, víz). De nem mindegyik veszélyesség mértéke igényli a hulladék besorolását a különleges felügyeletet igénylő hulladékra. – Tekintettel a határértékre, amelyek túllépésénél a veszélyeztetési potenciál jelentős mértékben fennáll, a szabályszerű hulladékártalmatlanítás ellenőrzésén kívül nagy figyelmet kell fordítani egy adott hulladékkal végzett szakszerűtlen, esetleg illegális tevékenység leállítására. A hulladékjog alkalmazása céljából össze kell hangolni a különleges felügyeletet igénylő hulladékok német meghatározását a veszélyes hulladékok európai meghatározásával. A hulladékok ezen veszélyes jellegű tulajdonságainak (2. táblázat bal oszlop) az összehasonlítása a veszélyes anyagoknak és készítményeknek az anyag- és készítményirányelvek szerinti tulajdonságaival (2. táblázat jobb oszlop) azt mutatja, hogy az európai hulladékjog és az anyagjog egyeztethető. A táblázatban az üres mező azt jelenti, hogy a tulajdonságokat nem vették be a hulladékjogba, illetve kiegészítőleg vezették be a hulladékjogba. Az anyagok és készítmények veszélyes tulajdonsága az alapja a hulladékok veszélyességének. A hulladékok tulajdonságainál, pl. k) jelű, érzékenységet okozó jellemzőket a hulladékjogban a H9 „fertőző” és H12, 13 jellemzőkkel állapították meg. A kórházi hulladékok veszélyességi jellemzőinek meghatározása a H9 szerint összhangban van a vegyianyag-törvénnyel. A H13 alapján hulladék ártalmatlanításánál nem keletkezhet veszélyes anyag.
2. táblázat A hulladékok és a veszélyes anyagok, készítmények veszélyes tulajdonságainak összehasonlítása Hulladékok veszélyes tulajdonsága a veszélyes hulladék irányelvek III. melléklete szerint (európai)
Veszélyes anyagok és készítmények veszélyes tulajdonsága az anyagirányelvek 2 (3) szerint (német)
H 1 „robbanó” Olyan anyagok és készítmények, amelyek láng hatására robbannak, vagy ütésre vagy dörzsölésre olyan érzékenyen reagálnak, mint a dinitro-benzol.
a) robbanásveszélyes: szilárd, folyékony, pasztavagy zselatinszerű anyagok, amelyek levegőoxigén nélkül is gyors gázképződés mellett exotermen reagálnak, és amelyek meghatározott körülményeknél robbannak.
b) tűzveszélyes: anyagok és készítmények, ameH 2 „tűzveszélyes”: lyek egyéb, különösen gyúlékony anyaggal érintAnyagok és készítmények, amelyek egyéb, különösen éghető anyaggal érintkezve erősen exoterm kezve erősen exotermen reagálhatnak. reakciót idéznek elő. H 3-A „könnyen gyulladó” ♦ 21oC alatti lobbanáspontú folyadékok vagy ♦ normál nyomáson levegőn gyújtható gázok vagy ♦ anyagok és készítmények, amelyek a levegőn, normál hőmérsékleten energiabevitel nélkül felmelegszenek és meggyulladnak vagy ♦ szilárd anyagok és készítmények, amelyek egy gyújtóforrás hatására könnyen gyulladnak és a gyújtóforrás eltávolítása után tovább égnek vagy ♦ anyagok és készítmények, amelyek vízzel vagy nedves levegővel érintkezve veszélyes mennyiségű könnyen éghető gázokat képeznek.
c) erősen gyúlékony: nagyon alacsony lobbanáspontú és forráspontú folyékony anyagok és készítmények, továbbá gázok, amelyek átlagos hőmérsékleten és normál nyomáson levegővel érinkezve gyúlékonyak. d) könnyen gyulladó ♦ anyagok és készítmények, amelyek környezeti hőmérsékleten, levegőn energiaközléssel történő hevítés nélkül meggyulladhatnak vagy ♦ szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrás rövid idejű hatására könnyen gyulladnak és annak eltávolítása után tovább égnek vagy izzanak ♦ nagyon alacsony lobbanáspontú folyékony anyagok vagy készítmények vagy ♦ anyagok és készítmények, amelyek vizzel vagy nedves levegővel érintkezve veszélyes mennyiségben erősen gyúlékony gázokat fejlesztenek.
H 3-B „gyújtható” Folyékony anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja 21–55 °C között van.
e) gyúlékony Alacsony lobbanáspontú folyékony anyagok és készítmények
H 4 „ingerlő” Nem maró anyagok és készítmények, amelyek a bőrrel vagy a nyálkahártyával hosszabb ideig vagy ismételten közvetlenül érintkezve gyulladást okozhatnak
j) ingerlő Nem maró anyagok és készítmények, amelyek a bőrrel vagy a nyálkahártyával rövid, hosszabb vagy ismételt érintkezésnél gyulladást okozhatnak.
2. táblázat folytatása Hulladékok veszélyes tulajdonsága a veszélyes hulladék irányelvek III. melléklete szerint (európai)
Veszélyes anyagok és készítmények veszélyes tulajdonsága az anyagirányelvek 2 (3) szerint (német)
H 5 „egészségre ártalmas” Anyagok és készítmények, amelyek belélegezve, lenyelve vagy a bőrön áthatolva korlátozott kihatású veszélyt okozhatnak.
h) egészségre ártalmas Anyagok és készítmények, amelyek belélegezve, lenyelve vagy a bőrbe szivódva halált okozhatnak vagy akut vagy krónikus egészségkárosodást idézhetnek elő.
H 6 „mérgező” Anyagok és készítmények (a nagyon mérgezők is), amelyek belélegezve, lenyelve vagy bőrön áthatolva jelentős, akut, krónikus veszélyt, esetleg halált okozhatnak.
f) nagyon mérgező Anyagok és készítmények, amelyek nagyon kis mennyiségben belélegezve, lenyelve, bőrbe szívódva halált okoznak vagy akut vagy krónikus egészségkárosodást okozhatnak. g) mérgező Anyagok és készítmények, amelyek kis mennyiségben belélegezve, lenyelve, bőrbe szívódva halált okoznak, vagy akut, vagy krónikus egészségkárosodást okozhatnak.
H 7 „rákkeltő” Anyagok és készítmények, amelyek belélegezve, bevéve vagy bőrön áthatolva rákot okoznak, vagy lehetőségét növelik.
l) rákkeltő Anyagok és készítmények, amelyek belélegezve, lenyelve vagy bőrbe szívódva rákot okoznak vagy ennek lehetőségét növelik.
H 8 „maró” Anyagok és készítmények, amelyek élő szövettel érintkezve ezekre szétbontó hatással vannak.
i) maró Anyagok és készítmények, amelyek az élő szövettel érintkezve azokat szétbontják.
H 9 „fertőző” Anyagok, amelyek életképes mikroorganizmusokat vagy ezek toxinjait tartalmazzák és emberben vagy más élő szervezetben betegséget okozhatnak. H 10 „teratogén” Anyagok és készítmények, amelyek belélegezve, lenyelve, bőrön áthatolva születési rendellenességet okoznak, vagy ennek valószínűségét növelik.
n) utódokra veszélyes (reprodukciótoxikus) Anyagok és készítmények, amelyek belélegezve, lenyelve vagy bőrbe szívódva nem öröklődés miatti károsodását okozzák az utódoknak, vagy az ilyen károsodás gyakoriságát növelik, vagy a férfi és női szaporodási képesség csökkenését okozhatják
H 11 „mutagén” Anyagok és készítmények, amelyek belélegezve, lenyelve, bőrön áthatolva öröklődési károsodást okoznak vagy ennek valószínűségét növelik.
m) örökölhetőségváltoztató Anyagok és készítmények, amelyek belélegezve, lenyelve vagy bőrbe szívódva örökölhető genetikai károsodást okoznak vagy ennek valószínűségét növelik.
2. táblázat folytatása Hulladékok veszélyes tulajdonsága a veszélyes hulladék irányelvek III. melléklete szerint (európai)
Veszélyes anyagok és készítmények veszélyes tulajdonsága az anyagirányelvek 2 (3) szerint (német)
H 12 Anyagok és készítmények, amelyek vízzel levegővel vagy savval érintkezve mérgező vagy nagyon mérgező gázt fejlesztenek. H 13 Anyagok és készítmények, amelyek ártalmatlanításánál a fenti tulajdonságok valamelyikével rendelkező anyag keletkezik. H 14 „ökotoxikus” Anyagok és készítmények, amelyek közvetlenül vagy közvetve egy vagy több környezetártalmat okozhatnak.
o) környezetre veszélyes Anyagok és készítmények, amelyek környezetbe kerülése esetén egy vagy több környezetösszetevőnél azonnali vagy későbbi veszélyt okoznak vagy okozhatnak. k) érzékenységet okozó Anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy a bőrbe szívódva túlérzékenységet okoznak úgy, hogy tartós behatás esetén az anyaggal szemben jellemző zavarok keletkeznek.
Különleges ellenőrzést igénylő hulladék és különleges ellenőrzést nem igénylő hulladék megkülönböztetésének mértéke A veszélyes hulladékok jellemzői az Európai Hulladékkatalógusban vannak meghatározva, amelyet a 3. táblázat 1. rész ismertet. A hulladékkatalógus átdolgozása és a német szabályozással történő egyeztetése után a jellemzőkre vonatkozó kiegészítéseket a 3. táblázat 2. rész ismerteti. Az emberi egészségre vonatkozó jellemzők a koncentráció határértékekből vezethetők le az egészséget érintő veszély alapján. Ezt a készítményirányelvek I. melléklete tartalmazza. Itt bizonytalanságot okozhat a következő: Az anyagjog ismert összetételű anyagokból és anyagkeverékekből indul ki, a hulladékok összetételének ismerete bizonytalan. Ezért a hulladékgazdálkodásnál a veszélyesség megállapításához analitikai vizsgálatok végzése szükséges (pl. nehézfémek és egyéb). Az anyagjog előírja az összetétel ismeretét, azonban közvetlenül a hulladé-
kokra nem alkalmazható. A hulladék vizsgálatával nyert adatokból meg kell állapítani, hogy milyen vegyületeket tartalmaz, és ezek a vegyületek hogyan vannak besorolva az anyagirányelvek I. mellékletében. A hulladék eredetének az ismeretében kielégítő biztonsággal megállapítható az egyes vegyületek jelenléte, és ennek alapján a hulladék jelentős veszélyes tulajdonságok szerinti besorolása. Ha a hulladék analitikai vizsgálatának eredménye egyes meghatározott értékek túllépését mutatja, ez okozója a hulladék lényeges veszélyes tulajdonságának. A hulladéktulajdonos feladata ezen okozók hatástalanítása úgy, hogy a hulladékban ne legyenek veszélyes vegyületek. 3. táblázat Veszélyes hulladékok jellemzői 1. rész Veszélyes hulladék jellemzők a veszélyes hulladék Európai Katalógus 1.cikk (2) szerint. Lobbanáspont < 55oC Egy vagy több nagyon mérgező besorolású anyag összkoncentrációja ≥ 0,1%. Egy vagy több mérgező besorolású anyag összkoncentrációja ≥3%. Egy vagy több egészségkárosító besorolású anyag összkoncentrációja ≥25% Egy vagy több maró (R 35) besorolású anyag összkoncentrációja ≥1%. Egy vagy több maró (R 34) besorolású anyag összkoncentrációja ≥5%. Egy vagy több ingerlő (R 41) besorolású anyag összkoncentrációja ≥10%. Egy vagy több ingerlő (R 36, R 37, R38) besorolású anyag összkoncentrációja ≥20%. Egy 1. vagy 2. kategóriájú rákkeltő anyag koncentrációja ≥0,1 % 2. rész Veszélyes hulladékok egyéb jellemzői , átdolgozott Európai Hulladékkatalógus 2. cikk Egy 3. kategóriájú rákkeltő anyag koncentrációja ≥1% Utódokra veszélyes (R60, R61, 1.vagy 2. kategória) besorolású anyag koncentrációja ≥0,5% Utódokra veszélyes (R62, R63, 3. kategória) besorolású anyag koncentrációja ≥5%. Örökölhetőséget változtató (R46, 1. vagy 2. kategória) besorolású anyag koncentrációja ≥0,1% Örökölhetőséget változtató (R40, 3. kategória) besorolású anyag koncentrációja ≥1%. 3. rész Veszélyes hulladékok egyéb lehetséges jellemzői a készítményirányelvek B. III. melléklet figyelembevételével. Egy vagy több környezetre veszélyes (R50-53) besorolású anyag összkoncentrációja ≥0,25%. Egy vagy több környezetre veszélyes (R51-53) besorolású anyag összkoncentrációja ≥2,5%. Egy vagy több környezetre veszélyes (R52-53) besorolású anyag összkoncentrációja ≥25% Egy vagy több környezetre veszélyes (R59) besorolású anyag összkoncentrációja ≥0,1%
Értékelés A hulladékok ártalmatlanításánál az anyag összetételére vonatkozóan figyelembe veszik az anyagjog követelményeit, és ezt egyeztetik az EU környezeti joggal, ami egyszerűsíti a jogalkalmazást. A szabályozás a következő: – A hasznosítandó hulladékokat az anyagjog szerint kell besorolni és jelölni. – Az ártalmatlanítandó hulladékokat a vegyianyagtörvény szerint kiveszik az anyagjog szerinti szabályozásból, egyszerűsített jelölési kötelezettséget alkalmazva. Minden hulladék, amely az anyag összetétele alapján az anyagjog jelölése szerint besorolható, különleges felügyeletet igénylő hulladék. Az európai és a német szabályozás összehangolására szükséges módosítások a következő igényeken alapulnak: a) Statikus módosítás Az anyagjoghoz tartozó anyagirányelvek I. mellékletének az átdolgozásánál figyelembe veszik az egyes anyagok veszélyességére vonatkozó újabb ismereteket. Annak érdekében, hogy az átdolgozott szabályozás egyes esetekben ne okozzon nehézségeket, szükséges az átvételre kerűlő szabályok szakmai ellenőrzése. Ezt a következő két példa ismerteti: ♦Hulladékok veszélyes tulajdonságainak meghatározása. Mint a 2. táblázatból látható, egyes esetekben eltérés van a veszélyes anyagok meghatározása és az 1994. évi veszélyes hulladék irányelvekben meghatározott hulladékok veszélyes tulajdonságának meghatározása között. Ez egyes esetekben nehézséget okozhat a hulladékjog foganatosításánál. Ilyen különbség az egészségre ártalmas anyagoknál, az anyagjog szerint: ” halált okozhatnak vagy akut vagy krónikus egészségkárosodást idézhetnek elő”, a hulladékjog szerint :”korlátozott kihatású veszélyt okozhatnak.” Különbség van továbbá a veszélyes hulladékok európai meghatározása és a különleges felügyeletet igénylő hulladékok német meghatározása között. ♦Veszélyes hulladékok jellemzői. A készítmények környezetre veszélyes tulajdonságainak meghatározása az 1999. évi készítményirányelv keretében került az anyagjogba. Bár ez elsősorban a víz és az ózonréteg védelmével foglalkozik, de hasznos az H14 „ökotoxikus” követelményeknél is, és növeli a jogbizton-
ságot. Az átdolgozott Európai Hulladékkatalógus alapján kiegészítették az 1996. évi anyagjogot, ezt a 3. táblázat 2. rész ismerteti. b) A módosítás részleges hibái. Az átdolgozott Európai Hulladékkatalógus veszélyes hulladék jellemzői megfelelnek a készítményirányelvekben megállapított koncentrációhatároknak, az ebből levezetett szabályozás azonban ellentmondásos az anyagjoggal. Ez a készítmények veszélyes tulajdonságainak értékelésénél két fokozatban van megadva: Szabály: Koncentrációhatárok az anyagirányelvek I. melléklete szerint. Kivétel: Amennyiben valamelyik anyagra nincsen az anyagirányelvek I. mellékletében koncentrációhatár megadva, akkor a készítményirányelvek II. melléklete szerinti általános koncentráció-határértékeket kell alkalmazni. A hulladékjogba csak a kivétel előírását vették be. c) Megalapozatlan módosítások. Az átdolgozott Európai Hulladékkatalógus szerint a veszélyes hulladékok jellemzőinek fogalmazása az anyagirányelvek I. mellékletére vonatkoztatva „mint…..besorolt anyag” és „mint…….ismert anyag”. Ez azt mutatja, hogy ez a melléklet tartalmazza a veszélyes anyagokat, ez azonban nem áll fenn. A vegyi anyagok fehérkönyve az EU-piacon 100 000 különböző anyagot regisztrál, és ezekből csak kb. 5000 anyag van az anyagirányelvek I. mellékletében. Ez nehézséget okoz az olyan hulladékok értékelésénél, amelyek „ismert besorolású” anyagok mellett olyan más anyagokat is tartalmaznak, amelyek az anyagirányelvek I. mellékletében nincsenek, vagy csak részlegesen vannak felsorolva. Ez a nehézség akkor is fennáll, ha ezen anyagok veszélyessége ismert, mert nem alkalmazhatók egyértelműen az előírások. A tényleges veszélyességi potenciál alapján történő értékelés nem egyezik az átdolgozott Európai Hulladékkatalógus szerint formális értékeléssel. Ezért olyan záradék szükséges, amellyel az anyagirányelvek I. melléklet szerinti besorolásánál figyelembe veszi a hulladékok besorolásának egyéb alapjait is, például a következőket: ♦a vegyi anyag tilalmi rendeletet a felhasználási tilalmakkal és ♦a vizet veszélyeztető anyagok előírásait az anyagok és anyagkeverékek vízveszélyességi osztályok szerinti besorolásával. Emellett figyelembe kell venni a tudomány és a kutatás aktuális megállapításait.
Kilátások A hulladékjegyzék hatályba lépése előtt a Szövetségi Hulladékmunkaközösség egy munkacsoportot bízott meg a hulladékok hulladékfajták szerinti besorolásához szükséges útmutató kidolgozásával. Az útmutató szerint a hulladékok besorolásának három változata van: ♦Besorolás az anyagjogi ismeretek szerint. ♦Besorolás az előrelátható általános tapasztalatok szerint. ♦Besorolás analitikai vizsgálatok szerint. A harmadik változatnál a hulladékra jellemző káros anyagok és ezek anyagjog szerinti értékelése alapján határértékeket állapítottak meg, amelyek túllépése a hulladék veszélyes tulajdonságának a lehetőségét jelzi. Az állam kötelezettsége a következő: ♦A Hulladékjegyzék-rendelet gyakorlati alkalmazásához szükséges végrehajtási előírás elkészítése. ♦A jogalapok szükséges átdolgozása. (Dr. Balázs Ádám) Böhme, S.: . Gefährlicher Abfall gleich gefährlicher Stoff? = Müll und Abfall, 34. k. 10. sz. 2002. p. 552–557. Chans, C.: Von der WS zur VeVA. = Wasser, Boden, Luft, Umwelttechnik, 38. k. 4. sz. 2002. p. 11–12. Rechtsgrundlagen für den Transport gefährlicher Güter. = EI der Eisenbahningenieur, 53. k. 9. sz. 2002. p. 26–27.
