Hozzátartozók esélye a Nyugdíjbiztosítás rendszerében Chance of relatives in the social security system
Készítette: Fehér Nikolett
Konzulens: Dr. Jakab Nóra
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete
Miskolc 2012. november. 7.
1
Tartalom 1. Bevezető ....................................................................................................................3 2. A társadalombiztosítás és nyugellátások történeti fejlődése, és jelenleg hatályos szabályozása .............................................................................................................5 2.1. A biztosítás kialakulása a II. világháborúig ....................................................6 2.2. Az 1945 és 1975 közötti időszak ...................................................................9 2.3. 1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról, és a rendszerváltást követő időszak…………………………………………………………………………11 2.4. Nyugdíjrendszerek az Európai Unióban .........................................................14 2.5. A társadalombiztosítás jelenleg hatályos szabályozása, illetve a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény..........................................17 3. Hozzátartozói nyugellátások Magyarországon ......................................................26 3.1. Özvegyi nyugdíj ............................................................................................28 3.2. Árvaellátás ....................................................................................................31 3.3. Szülői nyugdíj ...............................................................................................33 3.4. Baleseti hozzátartozói nyugellátások .............................................................34 4. Igényérvényesítési szabályok ..................................................................................37 5. Bírósági joggyakorlat az ellátásokkal kapcsolatban ...............................................39 6. Összegzés ..................................................................................................................42 7. Irodalomjegyzék ......................................................................................................44
2
1. Bevezető Az emberiség létrejöttét követően az egészségük megőrzése érdekében, és a balesetek esetén történő ellátások bevezetése kezdeményezte annak a rendszernek a kialakítását, amely biztosította ezek megvalósulását. A szociális ellátórendszer intézményében öltött testet ez a kezdeményezés, amely további rendszereket foglal magában. Az imént említett két feltételes ellátást a társadalombiztosítás rendszere garantálja, amely az idők folyamán egyre jobban kiterjesztette ellátásainak személyi hatályát, illetve egyre többféle ellátás alakult ki. Különböző törvényeket hoztak létre annak érdekében, hogy a biztosítottak részesüljenek az állam által kialakított ellátásokban. Az ehhez vezető út viszont nehézkesnek bizonyult, mivel számos olyan esemény történt, amely befolyásolta ennek megvalósulását. A kudarcok és bukások ellenére hosszú idő után viszont sikerült kialakítani azt az egységes rendszert, amely által a dolgozók és azok családtagjai megfelelőképpen biztosítva lettek. A törvények kezdetben csak a munkavállalókra tartalmaztak előírásokat egy esetleges baleset bekövetkezése esetén, de az idő múlásával kitértek a hozzátartozói ellátásokra is, amelyeknek elsődleges célja a biztosított halála után a családtagjainak nyújtott támogatás, segítségnyújtás, amelyeket különböző jogcímen kaptak a hátramaradottak. Ezekkel a támogatásokkal járult hozzá az állam ahhoz, hogy a biztosított halála után az általa megkeresett jövedelmet pótolni tudják, és így biztosítva legyen a megélhetésük. Dolgozatom összeállításakor kitértem a magyar társadalombiztosítás kialakulásának kezdeti formáira - amelyet az 1800-as évektől kezdve taglalom-, valamint, hogy a nyugellátások (főként hozzátartozói ellátások) miként és hogyan alakultak ki a kezdeti nyugdíjrendszerekben. Két jelentős „korszak”-ot különíthetünk el, még pedig az 1975-ig tartó időszakot, amely hozzásegített ahhoz, hogy a mai társadalombiztosítási rendszerünk kialakuljon, illetve a rendszerváltás utáni változásokat, amelynek következtében jelentős lépéseket tettek a nyugdíjrendszer szervezetére vonatkozóan. Az 1975. évi II. tv. volt az első olyan átfogó intézkedés a rendszer kialakulásában, amelynek segítségével létrehozták azt a kódex jellegű szabályozást, amely az 1997. évi LXXX. törvény „alapkövének” is tekinthető.
3
Ebből a törvényből kiindulva alkották meg a jogalkotók az 1997. évi LXXXI. törvényt a társadalombiztosítási nyugellátásokról, amely szabályozza a dolgozatom által is fontosnak tekintendő hozzátartozói nyugellátásokat. Az, hogy a hozzátartozói ellátások más Európai Uniós országokban jelenleg hogyan működik, ennek megértése érdekében megemlítek néhány államot. A külföldi kitekintésem közé tarozik például az Egyesült Királyság, Ausztria vagy a nagyhatalmú Franciaország és Németország. Magyarországon a hozzátartozóknak, így az özvegyeknek és az árváknak, szülőknek ahhoz, hogy hozzátartozói nyugellátásban részesüljenek bizonyos feltételeknek kell fennállnia. Az ellátások típusait, azoknak feltételeit, és mértékét, illetve igényérvényesítési szabályait vezetem le, amely által megismerjük a nyugdíjrendszernek ezt a részét. Ezek megismerése után következtethetünk belőle, hogy a fennálló rendszer valóban megfelelően támogatja őket, változtatásra lenne-e szükség a rendszer e területén. Vélemény szerint ezek az ellátások ugyan nem tudják pótolni a hiányt, amit a biztosított halála után a hozzátartozók éreznek, de a jogalkotó e módon támogatja őket, hogy az ellátás folyósításával közel hasonló életszínvonalat éljenek, amely segíti létfenntartásukat, hiszen ezt kellene biztosítania a fennálló rendszernek. Kezdettől fogva ezt a célt szolgálta maga az ellátás, ugyan úgy, mint napjainkban is.
4
2. A társadalombiztosítás és a nyugellátások történeti fejlődése és jelenleg hatályos szabályozása A társadalombiztosítás kialakulásának egymást követő korszakait különböztetjük meg. A kezdeti formákat az ókor és középkor időszakára tehetjük, majd ezek után folyamatosan alakultak ki a megbízhatóbb és széles körűen biztosított ellátások. Az idők múlásával egyre bővítették a biztosítottak körét, míg végül egy olyan szociális ellátórendszer alakult ki, amely segíti, támogatja az arra jogosultakat és azok hozzátartozóit. Magyarországon a társadalombiztosítás kialakulása az 1800-as évek végére tehető, amelynek első megnyilvánulási formája a bányatársládák voltak. Ez az első lépés, lökést adott a folyamatos fejlődésnek. Majd ahogy fokozatosan alakultak ki az egyre tágabb és megbízhatóbb ellátási formák az állam részéről, úgy az állampolgárok is bizalmat fektettek ennek a fenntartására. Idővel a nyugdíjbiztosításnak kialakult a saját jogon, és a hozzátartozói jogon járó ellátásai. Dolgozatomnak ebben a fejezetében a magyar történeti fejlődési szakaszokat vizsgáltam meg, az I. világháborút megelőző és az 1975 évet követő időszakon át egészen napjainkig. Mivel a társadalombiztosítás magában foglalja a társadalombiztosításhoz való jogot, így kifejtem a szociális biztonsághoz való jogot, amely szorosan kapcsolódik szociális ellátórendszerünkhöz. Mindezt az Alaptörvényünk XIX. törvénycikke is tartalmazza. A másik jogintézmény, amely jelentősen formálja, és működteti a társadalombiztosítás rendszerét, azok az alapelvek. A hét alapelvet a Tbj. törvény 2 §-a tartalmazza, amelyet ki is fejtek a későbbiekben. Az, hogy miként valósul meg ez a rendszer, amelyet alkotmányunk is törvényi szabályokhoz kötött szociális ellátórendszerünk egyik ágának két intézménye valósítja meg. Mivel a társadalombiztosítás folyamatosan változik, szemügyre veszem azt, hogy miként változott 2012. január 1-jétől, miben jelent előnyt, és hátrányt a biztosítottak és hozzátartozóik számára. Az, hogy a társadalombiztosítási rendszerek miként fejlődtek ki, és milyen feladatokat vettek alapul Bíró Nádas, Rab Henriett és Prugberger Tamás ekképpen definiálta: „Minden fejlett polgári állam társadalombiztosítási rendszerének strukturális jogdogmatikai szerkezete a magánjogi biztosítás intézményrendszerét követi, amely vállalkozási jellegű profitorientált kockázatelosztásos veszélyátvállaláson és a biztosító részéről a biztosítási esemény bekövetkezése esetére, az eseményből származó hátrány vagy kár részleges vagy teljes
5
kiegyenlítésének a kötelezettségén nyugszik.” 1A következőkben ezt nézzük meg, hogy ez így valósult-e meg, és, hogy a nemzetek milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy az imént meghatározott fogalomnak eleget is tegyünk. Mindenképpen érdemes megjegyeznünk azt, hogy amíg a társadalombiztosítási rendszer működik, és ezzel támogatást és segítséget nyújt a rászorulók számára, addig a szociális biztonsághoz való jog és az emberi méltósághoz való jog nem szenved csorbát. 2.1. A biztosítás kialakulása az II. világháborúig Előzményként érdemes megjegyezni, hogy a rendszer kialakulása elsősorban a veszélyes bányászatban dolgozók védelmére jött létre, akkor még csak kezdetleges, a bányatársládák formában. A bányatársláda a munkaadó és a bányászok önkéntes hozzájárulásából állt, annak érdekében, hogy bizonyos tényezők bekövetkezése esetén (pl. ásatás közbeni baleset, haláleset) legyen miből fedezni a költségeket. A pénzügyi alapjai a munkásoktól levont járulékból és a munkaadó hozzájárulásaiból álltak. A bányatársládák négy célt szolgáltak: a) betegség esetén pénz, orvosi kezelés és gyógyszersegély b)
munkaképtelenség
esetén
nyugbér
vagy
végkielégítés c) özvegyek és árvák ellátásai d) temetési segély A következő állomás a fejlődésben a segélyegyletek és vállalati pénztárak voltak az ipari munkásság körében. Az 1840-es évektől egyre több törvény utasította a munkáltatókat arra, hogy egy baleset esetén ápolják, támogassák tanoncaikat, segédjeiket. Az ipari munkások egymás után alakították ki a munkásegyleteket, amelyeknek alapvető feladatai, hogy a munkás megbetegedése esetén gondoskodjanak róluk. Magyarországon a legjelentősebb munkásegylet 1870-ben jött létre Általános Munkás-betegsegélyező és Rokkantpénztár néven. A pénztár felállításának a célja, hogy ha a munkás lebetegszik vagy megrokkan akkor segélyt, halálakor a hátramaradottaknak temetési járulékot, gyámolítást folyósítsanak, nyújtsanak. 2
11
Bíró Nádas, Rab Henriett, Prugberger Tamás: Európai és magyar szociális jog, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004., 65. oldal (Továbbiakban: Bíró) 2 Czúcz Ottó: Szociális jog I. Unió Kiadó, 2003., 66-67. oldal (Továbbiakban:Czúcz)
6
Nagy előrelépést jelentett az 1891. évi XIV. tc. A tc. rendelete alapján ez már a betegek ellátásának megszervezését tartalmazta, valamint a védett személyek körét is megfogalmazta két csoportban. Így a védett személyek egyik csoportját azok alkotják, akik kötelező védelem alá esnek (bányákban, kohókban dolgozók; hajózásnál, vasúti üzemeknél, postáknál dolgozók), másik csoportjukat pedig azok, akik önkéntesen határoznak arról, hogy egy betegsegélyező pénztár tagjává válnak (önálló iparosok, a napi négy forintos bérhatárnál magasabb jövedelmet keresők, háziipar területén foglalkoztatottak, illetve az itt felsoroltak családtagjai). A törvény kötelezővé tette az ipari üzemeknél a balesetvédelmet. Ennek a biztosításnak az összegét munkaadók és munkavállalók 1:3 arányban vállalták. A befizetett összeg ellenében olyan ellátásokra lettek jogosultak a munkavállalók, mint a betegség esetén táppénz, kórházi kezelés, vagy rokkantellátás. 3 Az imént említett ellátásokat - annak elkerülése érdekében, hogy a pénztárak elherdálják, vagy más egyéb dolgokra költsék- létrehoztak egy tartalékalapot, amelyet a befizetett összegekből tartottak fent. A törvény kialakította azt a szabályozást, amelyet napjainkban is alkalmazunk, a pénzbeli és természetbeni ellátásokat.4 Az 1981-es törvény is törekedett arra, hogy javítsák azoknak a munkásoknak az élet- és munkakörülményeit, akik a legalacsonyabb fizetést kapják, és a legrosszabb életkörülmények között élnek, és ez által ők is részesüljenek a szociális ellátások adta előnyökben, és hozzájuthassanak a szociális biztonság egyfajta minimális szintjéhez. 5 Ez a törvény a hozzátartozók számára lényeges változást nem hozott, nem úgy, mint az 1907. évi XIX. tc. Itt már kibővítették a biztosítottak körét, létrehozták a baleseti biztosítást. Előnyt jelentett a hátramaradottak számára az, hogy az ingyenes orvosi gyógykezelés, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök nyújtása, és a munkaképtelenségi járadék mellett a balesetben elhunyt után eltemettetői temetési támogatásra számíthattak, a hozzátartozók pedig özvegyi és árvajáradékot kaphattak.
6
Ugyanebben az évben, 1907-ben létrehozták az Állami
Munkásbiztosítási Hivatalt. Ez a szerv több feladatot is ellátott egyszerre. Feladatai közé tartozott
a
pénztáraknak,
intézményeknek,
3
kórházi
hálózatoknak
tevékenységének
Czúcz Uo. 69-70. oldal Ember Alex: Az üzemi baleset hazai jogi szabályozása és átalakításának szükségessége, phd értekezés, Szeged, 2010., 18. oldal (Továbbiakban: Ember) 5 Uo. 17. oldal 6 Czúcz Uo. 71-72 oldal 4
7
ellenőrzése, illetve minősítette, engedélyezte vagy éppen elutasította ezek szolgáltatásainak, kiépülő új rendszereiket.7 Az első és a második világháború között hatályba lépett egy nagy jelentőségű törvény, amely számos új intézkedést vezetett be. Az 1927. évi XXI. tv. a betegségi és baleseti biztosítás reformjának tekinthető abból a szempontból, hogy egyrészről tovább centralizálták a társadalombiztosítás szervezetét ( az alsóbb szervek a határozataikat az országos intézet nevében hozhatták), másrészről pedig, hogy kibővítették az ellátások körét és mértékét, bevezették a táppénzt és a szülés esetén nyújtott segélyeket. 8A törvény az Országos Munkásbeteg-segélyező és Balesetbiztosító Pénztár feladatkörét teljes mértékben átruházta az Országos
Munkásbiztosító
Intézetre,
amely
Társadalombiztosító Intézet (OTI) nevet vette fel.
1928.
október
1-jétől
az
Országos
9
A dolgozatom témájából eredően fontosnak tartom az 1928. évi XL. tc.-t, amely a betegségi és balesetbiztosítást már kiterjesztette az öregségi, rokkantsági ellátásokra, illetve a biztosítottak árváira és özvegyeire. Így pár gondolat erejével kitérnék a hozzátartozókra vonatkozó szabályokra. Az első lényeges újdonság az özvegyek esetében történt. Meghatározták, hogy özvegyi nyugdíjra csak az feleség volt jogosult, aki rokkant, vagy aki betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt. Az elvált vagy különélő feleség özvegyi nyugdíjra akkor számíthatott, ha a férjtől „asszonytartást” kapott. Kizáró feltétel volt az igényérvényesítésre, ha két évnél rövidebb ideig tartott a házasság; ha a jogszerző saját kezével vetett véget életének. Ebben az esetben az özvegy özvegyi nyugdíjra, az árva árvaellátásra nem volt jogosult. Az árvákra három rendelkezés született. Az egyik már az utóbbi mondatomban is ismertetett eset, amikor a szülő öngyilkos lett, így nem folyósították számára az árvaellátást. Két pozitív intézkedés viszont, hogy az árvaellátást a gyermek 15. éves koráig kaphatta, ha pedig tanult 17. éves koráig, valamint amennyiben a biztosított a MABI 10 intézetnél volt, ebben az esetben az árva egy évvel tovább kapta az árvajáradékot. 11 Az 1927-es és 1928-as törvényeknek sikerült kiépíteni egy olyan rendszert, amely szervezeteivel és ellátásaival is megfelelt az általános követelményeknek. Ezzel a két törvénnyel megfelelően centralizálták a társadalombiztosítás rendszerét. Az egyetlen 7
Gecse Istvánné, Jakab Nóra, Menyhárt Szabolcs, Prugberger Tamás, Tóth Hilda, Varga Zoltán: Szociális jog II. Társadalombiztosítási jog, Novotni Kiadó, 2010., 40 oldal (Továbbiakban: Gecse) 8 Czúcz Uo. 74-75. oldal 9 Gecse Uo. 43 old. 10 1928-ban átalakult a Ferenc József Kereskedelmi Kórház a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetévé. 11 Gecse Uo. 44. oldal
8
hátrányként, negatívumként azt említhetjük, hogy továbbra is szűk körű volt a biztosítottak meghatározása. A rendszert, amit kiépítettek az 1920 évek végére nem bizonyult tartósan fenntarthatónak. Mindebben jelentős szerepet játszott az 1930-as évek elején kialakult gazdasági világválság. Nem kímélte a szociális ellátórendszereket sem, a válság meggyengítette a gazdaságot, amelynek alapvető működése szükséges egy társadalombiztosítási rendszer „életben tartásához”. Ezáltal a járulékok befizetése az Alapba is megrendült, a fizetőeszközök inflációja jelent meg, amely hozzásegített ahhoz, hogy a pénzbeli ellátások értéke alább essen. Ezekkel az eseményekkel azt váltotta ki a válság Magyarországon is, hogy a társadalombiztosítási rendszer újra képtelen volt ellátni azon feladatait, amelyet hosszú idők során sikerült létrehozni. 12
2.2.Az 1945 és 1975 közötti időszak A második világháborút követő időszak jelentősen befolyásolta a társadalombiztosítás rendszerének fejlődését, mivel a háború nem kímélte a szociális ellátórendszer intézményeit sem. A világháború okozta anyagi károk miatt a nyugdíjalapok csődbe mentek. A háború után az egyik legnagyobb gondot a betegellátás jelentette, mert a kórházak és rendelőintézetek nagy része felszerelés nélkül álltak, valamint sok helyen a betegek élelmezése is nehézkes volt. Éppen emiatt egy új társadalombiztosítási rendszer kiépítésére gondolni sem lehetett, egyrészt azért, mert nem voltak meg hozzá a kellő anyagi feltételek, másrészt mert nem volt meghatározva az a koncepció sem, amely az átalakult társadalmi-gazdasági viszonyokat tartalmazta volna. Ettől függetlenül a korábban felállított intézmények tovább működtek és arra törekedtek, hogy a megkülönböztető, diszkriminatív elemektől megtisztítsák azokat. 1945 áprilisától a magánalkalmazottak biztosítási kötelezettség alá tartoztak. 1945 szeptemberében a betegségi biztosítást kiterjesztették a mezőgazdasági munkásokra is, azonban gyakorlatilag megbukott ez az intézkedés, mert az érintettek túlnyomó része nem váltotta ki az ellátások igénybevételéhez szükséges igazolványt. 13
12 13
Ember Uo. 23. oldal Czúcz Uo. 83 oldal
9
A világháborút követő időszak valószínűleg legnagyobb hátulütője a társadalombiztosítás tekintetében az infláció volt, amely elsősorban a nyugdíjbiztosítási ágazatot érintette, ráadásul kedvezőtlenül. Példát említve erre megemlíthetjük, hogy emelték a járadékokat, csökkent a járulékfizetői létszám, romlott a fizetési készség. A kialakult helyzet miatt a várományfedezeti rendszer megbukott, és életre keltették, megvalósították a felosztó-kirovó rendszert. Ennek bevezetésével fokozatosan lehetővé tették az egyes nyugdíjrendszerekben szerzett biztosítási idők egybeszámítását, valamint annak érdekében, hogy pénzügyi stabilitást előre mozdítsák ideiglenes visszaállították a 65 éves nyugdíjkorhatárt.14 1946-tól azokat a munkavállalókat, akiket társadalombiztosításra köteleztek családi pótlékot kaptak a vele egy háztartásban élő gyermeke után. Ennek következtében minden társadalombiztosításra kötelezett munkáltató járulékot volt köteles fizetni a családi pótlék fedezetéül. 15 1947. augusztus elsejétől egy bizonyos rendelkezés bevezetésével a parasztság jelentős részét kizárták a biztosítás rendszeréből, mégpedig azért, mert a betegség, öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére csak azok estek biztosítás kötelezettség alá, akiknek nem volt 1 kh-t meghaladó gazdaságuk. Ez az intézkedés azonban nem vonatkozott a szövetkezeti parasztságra, mert náluk érvényben maradtak a társadalombiztosítás formái. 1949-től a mezőgazdasági szövetkezetek részére lehetővé tették a kollektív szerződést, amely valamennyi tagjára kiterjedt. 1950-től már az általános, középiskolai, főiskolai és egyetemi hallgatóknak is nyújtottak betegbiztosítást.16 1948-ban megtörtént a szervezeti egységesítés.
17
A korszak szervezeti felépítését tekintve a
MABI, mint társadalombiztosítási rendszer megszűnt, mert beolvasztották az OTI-ba. 1950ben létrehozták a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központot (SZTK) és így átvette az OTI feladatkörét, mivel a társadalombiztosítási rendszer szervezetét és irányítását a szakszervezeti társadalombiztosítási központ működtette. 18 A kialakult új szerveknek köszönhetően a magyar lakosság körében egyre nagyobb területen került kiterjesztésre a biztosítások intézménye, ezáltal a biztosítottak száma a második világháborút követően a lakosság 40%-át foglalta magában, és ez a szám az 1960-as évekre
14
Czúcz Uo. 84. oldal Gecse Uo. 48. oldal 16 Gecse Uo. 49. oldal 17 Czúcz Uo. 84. oldal 18 Czúcz Uo. 85. oldal 15
10
60%-ra emelkedett. Ennek a fejlődésnek az előzménye az volt - amely által kialakult az új rendszer-, hogy a társadalombiztosítás az állami költségvetés részeként működött.19 1953-ban felállították az Országos Nyugdíjintézetet, amelynek feladatai közé tartozott a biztosítási alapon járó nyugellátások folyósítása, a házastársi nyugdíjellátás, illetve pótlékai, a családi pótlék, az állandó özvegyi nyugdíj, a végkielégítés és az árvaellátás biztosítása. 1964ben azonban ezt a szervezetet megszüntették, és helyébe a SZOT a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot helyezte. Feladata lényegében ugyanaz volt, mint az elődjének, a társadalombiztosítás alapján járó nyugellátások folyósítása és az igények elbírálása.
20
Az 1956-os szabadságharc eredményeképpen felgyorsult a társadalombiztosítási rendszer kiépülése, és egy kiegyensúlyozottabb ütemű fejlődést figyelhetünk meg. 1967-ben bevezették a gyermekgondozási segélyt (gyes), amelyet az édesanyák, és a gyermeküket egyedül nevelő férfiak kaptak a gyermek három éves koráig. A gyest alanyi jogon kapták a jogosultak. 1985-ben bevezették a gyermekgondozási díjat, amely a gyermek kétéves koráig járt, majd a 2. év betöltése után folyósították a gyest a gyermek három éves koráig.21 2.3.1975. évi II. tv. a társadalombiztosításról, és a rendszerváltást követő időszak Az első és második világháborút követő időszaknak az egyik legjelentősebb évszáma 1975. Ebben az évben ugyan is, olyan szintű törvényt léptettek hatályba, amely már kiterjedt Magyarország teljes népességére, és átfogta a magyar társadalombiztosítási rendszer valamennyi ágazatát. Az 1975. évi II. törvénynek számos előzménye volt, amely alapján ezt az egységes, törvényi szintű, és kódex jellegű szabályozást megalkották. Kódex jellegét az alakította ki, hogy alapelveket is tartalmaz a korábbi törvényekhez képest, és a szabályozás ágazati szintre is kiterjedt. Ez a törvény az ellátórendszert már szolgáltatási csoportokra igyekezett osztani, így a baleseti ellátások is új, külön csoportot alkotott. 22 Ahhoz, hogy ezt a törvényt megérthessük ismernünk kell azt az intézményt a nyugdíjrendszernek,
amit
egy
jogosult-
egy
nyugdíjnak
nevezünk.
A
korábbi
nyugdíjtörvényeknek ez az elv volt az alapja. Annyit jelentett, hogy ha egy személy több nyugdíjra is jogosult lett volna, akkor számára csak az folyósítható, amely a legkedvezőbb. A többi ellátást látensként, vagy is nem folyósítható jogosultságként határozták meg és tartották 19
Ember Uo. 25. oldal Gecse Uo. 51. oldal 21 Gecse Uo. 52 oldal 22 Ember Uo. 26. oldal 20
11
nyilván. Ezt az elvet az 1975. évi törvény azzal a kitétellel fogalmazta meg, hogy ha mind a két nyugdíj alacsony, akkor a látens özvegyi nyugdíjjal kiegészíthető a saját jogon járó nyugdíj. Ezt nevezték egyesített nyugdíjnak. 23 1969-ben javaslatot tettek a három korábbi nyugdíjrendszer összevonására (várományfedezeti, felosztó-kirovó, és tőkefedezeti nyugdíjrendszer). Végül azt is kezdeményezték, hogy egy egységes rokkantsági nyugdíjskálát alakítsanak ki, hogy bizonyos mértékű rokkantság esetén, ki milyen nagyságú ellátásra jogosult. A törvény továbbá kiterjedt a szülés, öregség, keresőképtelenség esetén járó ellátásokon túl a TGYES, anyaság és temetési segély, a családi pótlék, a nyugellátás, és a baleseti ellátásokra is. Ezzel jelentősen kibővült a biztosítottak köre, amely a kezdeti formáktól hatalmas előrelépést jelentett. A következőkben az 1975. évi törvény fontosabb új elemeit ismertetném, amelyek meghatározták a mai, jelenleg is hatályos társadalombiztosítási törvényünket. Első állomása a törvénynek az, hogy a biztosítás négy ágát hozták létre, amelyek a rájuk vonatkozó szabályokat tartalmazták. 1. betegségi, anyasági ellátások 2. családi pótlék 3. nyugellátások 4. baleseti ellátások Ezek az ellátások a törvény hatálybalépését követően, július 1-jétől, állampolgári jogon jártak a biztosítottaknak.24 A következőkben a harmadik pontot fejteném ki részletesebben, azon belül is az özvegyi nyugdíjat. A korábbi törvényekhez képest az egyik legnagyobb változást azt jelentette, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette azt a kitételt, hogy az özvegyi nyugdíjat csak nők kaphassák. Így a férfiak is jogosultak lettek az özvegyi nyugdíjra és korlátozás nélküli jogosítványai lettek erre az ellátásra. 25 A második változás az özvegyi nyugdíj tekintetében az volt, hogy csökkentették a feléledési időt. Feléledési időnek azt az időszakot nevezzük, amely időszakán belül a feltételek változása esetén a már egyszer megszűnt özvegyi nyugdíj újból jár. Korábban a feléledési idő
23
Réti János: Hozzátartozói ellátások a két pillérben, 224. oldal (Továbbiakban: Réti) Czúcz 94. oldal 25 Réti Uo. 227. oldal 24
12
15 év volt, ezt az időt a jogalkotók lecsökkentették 10 évre. 26 Valószínű, hogy a lejjebbvitel hátterében az állt, hogy szűkíteni akarták azt a kört, és időszakot, amelyben erre jogosultak voltak az érintettek, és ezzel kívánták a kiadásokat is csökkenteni. A harmadik, egyben utolsó lényegi újdonság az állandó és ideiglenes özvegyi nyugdíj intézményének megjelenése volt. Ezt az 1993-as törvénymódosítással tették be a kódextörvénybe. Lehetőséget adott arra, hogy az özvegy a biztosított halálának időpontjától kezdve egy évig ellátást kapjon saját nyugdíja mellé tekintet nélkül. Ami a nyugellátásokat illeti bevezették a szülői nyugdíjat, de ez már az 1975. évi törvénnyel is okafogyottá vált, azonban ennek ellenére az 1997. évi társadalombiztosítási törvénybe is átültették. 27 Következő lényeges pontja a rendelkezésnek, hogy egy egységes nyugdíjrendszert hoztak létre. Ez magában foglalta a nyugdíjkorhatár egységesítését (ipari foglalkoztatottaknál 60, illetve 55 év; mezőgazdasági dolgozóknál is 1980-ra 60, és 55 évre csökkent), jogosultsági feltételeket a mezőgazdasági járulékokra vonatkozóan, megnövelték a nyugdíj célú kiadásokat, illetve három csoportba osztották a járulékfizetési kötelezettségeket (állami vállalatok és ipari szövetkezetek esetén 22%, mezőgazdasági vállalatok és szövetkezetek esetén 17%, költségvetési intézményeknél pedig 10%).28 A rendszerváltást követően olyan nyugdíjrendszer maradt hátra, amelyet a jogalkotóknak mielőbb át kellett alakítaniuk. Ennek hátterében az állt, hogy a rendszerváltás után egyrészt csökkent a járulékfizetés, másrészt nőtt a nyugdíjasok száma, mert akik elvesztették munkájukat a korai nyugdíjazást választották. Ezáltal a nyugdíjkiadások az országnak a GDP 10 százalékát tették ki. Az 1990-es évet követően különböző ellátásokat terjesztettek ki a biztosítottakra. Ilyennek tekinthető például az, hogy bizonyos gyógyszerek esetén támogatást nyújtottak, háziorvos rendszeren keresztül orvosi ellátást és betegellátással kapcsolatos költségek esetén támogatást biztosítottak. A társadalombiztosítás szervezeti változásai tekintetében két jelentős lépést tettek a jogalkotók. Ezeknek hátterében az állt, hogy az 1991-ben létrehozott Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Önkormányzat - mivel a rendszerváltást követően visszaállították az
26
Réti Uo. 227 old. Réti Uo. 228 old. 28 Czúcz Uo. 96. oldal 27
13
önkormányzat típusú irányítást- nem rendelkezett olyan mértékű anyagi háttérrel, hogy zavartalanul biztosítsa a nyugdíjrendszer működését. Ennek számos oka volt. Egyik probléma az volt, hogy folyamatosan nőttek a be nem fizetett járulékok, aminek hátterében a gazdasági válság állt, és így nem tudták kötelezni a vállalatokat, munkáltatókat, biztosítottakat ezeknek befizetésére. Másik problémát azt jelentette, hogy csökkent az állami támogatás, amellyel ingyenes egészségügyi ellátásokat biztosítottak. Ezeket a költségeket az önkormányzatok szociális vagyonából próbálták meg finanszírozni. A második lényeges pontja a fejlődésnek a társadalombiztosítás kettéválása, amelyet 1992ben valósítottak meg. Így létrejön az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, amely intézmények a mai napig is eredményesen működnek több, kevesebb sikerrel. Az egészség- és nyugdíjbiztosítási költségek tekintetében a járulékokat ez a két intézmény közösen, megosztva és arányosan állta. 29 Jóval az 1989-es és 1990-es éveket követően felmerült a gondolat, hogy egy olyan egységes társadalombiztosítási törvényt hozzanak létre, amely még több szociális intézményt jelent a biztosítottak és hozzátartozóik számára. Ehhez az úthoz az első lépés, az 1997. évi törvényhez 1994-ben fogalmazódott meg. Az 1975. évi törvény bevezetése után az abban foglaltakat próbálták megőrizni, és tovább vinni az 1997. évi törvénybe is. Ezzel pedig biztosítani a szolgáltatások jobb életszínvonalát, a meglévő aránytalanságok csökkentését, valamint a nyugellátások reálértéknek megőrzését.30 Ennek a törvénynek a tervezetét és elkészítését A társadalombiztosítás jelenleg hatályos szabályozása, végrehajtási rendelete pontban fejtem ki. 2.4. Nyugdíjrendszerek az Európai Unióban
A
továbbiakban
példálózó
jelleggel
bemutatom
néhány
Európai
Uniós
állam
nyugdíjrendszerét, annak is a hozzátartozói nyugellátásait. Ennek a bekezdésnek a lényege az lenne, hogy össze tudjuk hasonlítani a magyarországi és a külföldi nyugdíjrendszert, hogy mennyiben tér el, mennyivel korszerűbb, teljeskörűbb valamint fejlettebb, mint a hazai. Első ország, amelyet be szeretnék mutatni az Ausztria. Az osztrák nyugdíjbiztosítás társadalombiztosítási alapokra épül, ugyan úgy, mint a magyarországi nyugdíjrendszer. Az
29
Gecse Uo. 54. oldal Igazné Prónai Borbála: A kötelező társadalombiztosítás kialakulása, fejlődése Magyarországon, phd értekezés, 2006., 173 old. (Továbbiakban: Igazné) 30
14
általános nyugdíjbiztosítás az aktív népesség mintegy 95%-ra vonatkozik, tehát szinte Ausztria teljes lakosságára. Az osztrák nyugdíjrendszer szintén biztosít öregségi, rokkantsági és hozzátartozói nyugellátásokat. Hozzátartozói nyugellátásra jogosult egyrészt a házastárs, az elvált házastárs, a gyermek 18 éves koráig, és ha a gyermek egyetemi tanulmányokat folytat, annak 27 éves koráig, illetve korhatár nélkül az a fogyatékos, aki az elhunyt halálát megelőző 120 hónapon belül 60 hónapig biztosított volt. 31 Az özvegyi nyugdíj mértéket olyan szinten maximalizálták, hogy az legfeljebb az elhunyt nyugdíjának 60 %-a lehet. Az árvaellátás mértéke egy szülő halála esetén az elhunyt nyugdíjának 40%-a, két szülő elvesztése esetén a szülők nyugdíjának 60%-a. Azt a kitűzést is tartalmazza az osztrák törvény, hogy az özvegyi nyugdíj 60 évnél idősebb vagy munkaképtelen biztosított esetén annak mértéke az átlagkereset 40%-a, más, egyéb esetekben a nyugdíj 20%-a. Átlagkereset meghatározása alapján az árvaellátás egy szülő elvesztése esetén 20%, két szülő esetében pedig 30% lehet. Az özvegyi nyugdíj és az árvaellátás összesen nem haladhatja meg az átlagkereset 80%-át.32 A második ország az egyik európai nagyhatalom, Németország. Itt már annyi eltérést találunk az osztrák példával ellentétben, hogy a hozzátartozói nyugellátások igényléséhez szükséges az, hogy az elhunyt legalább 5 év biztosítotti idővel rendelkezzen és nincs önálló nyugdíjbiztosítása. Az özvegyi nyugdíjaknak két típusát különbözteti meg, a nagy és kicsi özvegyi nyugdíjat. Nagy özvegyi nyugdíjra akkor jogosult a házastárs, ha már betöltötte a 45. életévét, vagy egy 18 éven aluli gyermeket nevel, vagy egy, a törvényben meghatározott idő előtt munkaképtelen volt. Ezekben az esetekben az elhunyt nyugdíjának a 60%-ára jogosult. Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor veheti igénybe a kis özvegyi nyugdíjat, és így az elhunyt nyugdíjának 25%-át folyósíthatják.
33
Az árvaellátás szabályai jóval különböznek az
osztrák jogszabályéval. A német jog különveszi azt az esetet, amikor az özvegy félárva eltartásáról gondoskodik. Ezt nevezi nevelési nyugdíjnak. Ennek a lényege, hogy az özvegyet saját jogon illeti meg, ha a halál napját megelőzően 60 hónapon keresztül biztosított volt és a gyermek neveléséről gondoskodik. Ettől az esetkörtől eltér az árvasági ellátás szabályozása. Az ellátás jogosultságához feltétel, hogy az árva, vagy félárva 18, főiskolai továbbtanulása esetén pedig 25 éves kor alatt legyen. Az ellátás mértéke viszont eltér, mivel két szülő halála 31
Gecse Uo. 137. oldal http://www.onyf.hu/index.php?fname=onyf_left_menu_nemzetkozi_eu_nyugdij&module=news&root=ONYF &page=1&perpage=10 (Letöltés ideje: 2012. 10. 13.) 33 http://www.onyf.hu/index.php?fname=onyf_left_menu_nemzetkozi_eu_nyugdij&module=news&root=ONYF &page=3&perpage=10 Letöltés ideje: 2012. 10. 13.) 32
15
esetén, teljes árvaságnál a nyugdíj 20%-a, félárvaság fennállásakor viszont csak az elhunytak nyugdíjának 10%-a.34 Pár szó az Egyesült Királyság hozzátartozói nyugdíjellátásairól. Özvegyi nyugdíjat az kaphat, aki a halál időpontjában az 55. életévét betöltötte, és saját jogon öregségi biztosításra nem jogosult. Az árvaellátást a brit jog a gyermekpótlékkal azonosítja, tehát azt a törvény egy fix összegben állapítja meg, amely árvaság esetén magasabb. De az összeg félárvaság esetében kisebb.35 Végül egy másik nagyhatalom nyugdíjrendszerét vizsgáljuk meg, Franciaországét. Véleményem szerint ez a nyugdíjrendszer nem igazán tükrözi azt a feltételt, hogy segítsék a hátramaradottak életét, már ami a magyar nyugdíjrendszeren alapul. Első dolog, ami szembeütközik az az, hogy ebben a nyugdíjrendszerben nincs árvaellátás, csupán eltartási támogatást kapnak az egyedül nevelő szülők. Az özvegyi nyugdíjnak viszont olyan módozatát hozta létre, mint a visszamaradotti özvegyi nyugdíj (aki 55. életévét betöltötte). Az özvegyi nyugdíj mértéke az elhunyt nyugdíjának maximum 50%-a, amely csekélynek tűnhet, de ugye meg kell néznünk azt is, hogy Franciaországban milyen gazdasági tendencia mutatkozik, és így már reálisnak mutatkozik ez a % meghatározás. Az árvaellátás állami segélykeretből történik, amelyet szociális hivatalon keresztül folyósítandó.
36
A baleseti hozzátartozói
ellátásokra vonatkozóan annyit érdemes megjegyeznünk, hogy ennek mértéke az elhunyt biztosított átlagkeresetének 40%-a. De ha az özvegy legalább 50%-ban rokkant, akkor ez kiegészülhet még 20%-kal. Ami az eltartási támogatást illeti, az árva ebben az esetben az elhunyt nyugdíjának 25%-át kapja, és mindezt a 20 éves kor betöltéséig kapja. 37 Összegzésképpen, a külföldi országok eltérést mutatnak a magyarországi nyugdíjrendszerhez képest. De vajon a mi rendszerünk a hibás, amin változtatni kellene, vagy esetleg a fent ismertetett rendszerek azok, amelyek már túlzott megvalósítást tettek azért, hogy megfelelő módon támogassák a hozzátartozókat, és így kiépültebb társadalombiztosítást hoztak létre?
34
Gecse Uo. 137. oldal Gecse Uo. 137. oldal 36 Gecse Uo. 136 oldal 37 http://www.onyf.hu/index.php?module=news&action=list&fname=onyf_left_menu_nemzetkozi_eu_nyugdij&r oot=ONYF&rand=a603b69c6c9fb8f0e7ea3037f4165e5c (Letöltés ideje: 2012. 10. 13.) 35
16
2.5.A társadalombiztosítás jelenleg hatályos szabályozása, illetve a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény A társadalombiztosítás a XV. századtól kezdve hatalmas fejlődést mutatott az idők folyamán. Ahhoz viszont, hogy ez az ellátórendszer kialakuljon jelentős szerepet játszott ebben a szociális biztonsághoz való jog, illetve az alapelvek meghatározása, hiszen ezt leszűkítve jutunk el a társadalombiztosítás rendszeréhez. A következőkben ezt a két témakört részletezem, hogy megismerjük a kezdeti alapokat. A társadalombiztosításnak, mint jogágnak is megvannak a saját alapelvei, amelyeket az idők folyamán fokozatosan bővítettek. Ez alapján hét alapelvet különböztetünk meg, amelyek „általánosságban is kifejezik, hogy e törvény szabályozza az egészségbiztosítási és vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerben jogosultságot szerző biztosítottak körét, az ellátásokat megalapozó járulékfizetési kötelezettséget”.38 Az alapelveket az 1997. évi LXXX. törvény 2 §-a tartalmazza. Az első alapelv a kötelező részvétel elve. Ez annyit jelent, hogy ha a biztosított bármilyen jogviszonyba lép, akkor az ott abban foglaltak szerint a részvétel kötelező. A második alapelv a korlátozott biztosítás elve. Itt a törvény korlátozza az ellátásokat. Például a biztosított részt vesz a társadalombiztosítás működtetésében, mivel járulékot fizet. Viszont a hozzátartozói anyagilag nem járulnak hozzá a rendszer fenntartásához, így ők csak meghatározott társadalombiztosítási ellátásra lesznek jogosultak. A következő alapelv az arányosság elve, vagy is a pénzbeli ellátásokat az alapján kapja a biztosított arányosan, hogy milyen mértékben járult járulékfizetéssel a rendszer irányában. A negyedik alapelv a járulék, hozzájárulás, tagdíjfizetési kötelezettség elve. Ebben az esetben a biztosítottak csak akkor tudnak igénybe venni ellátásokat, amennyiben járulékfizetési és hozzájárulási kötelezettségét teljesítette. A következő két alapelvet egy alapelvként szokták mondani, a foglalkoztató együttműködési kötelezettsége és a célhoz kötött személyes adatkezelés elve. Azért függ össze a két elv, mert egyrészt a foglalkoztató nyilván tartja a foglalkoztatott, biztosított adatait, és így az egészségbiztosító és nyugdíjbiztosító is ez alapján tudja levonni a járulékokat, valamint figyelemmel kísérni a biztosítottra vonatkozó változásokat.
38
Gecse Uo. 13. oldal
17
Az utolsó alapelv az állam mögöttes felelőssége, és ezen alapelv létrehozásával biztosítja azt, hogy a társadalombiztosítás működőképes lesz. Mivel a társadalombiztosítás bevételei nem fedezik a kiadásokat, az állam ekképpen nyújt segítséget, hogy az ellátások fedezete biztosítva legyen. 39 Mint látjuk, az alapelvek mindenképpen szükségesek egy állam szociális ellátórendszer működéséhez. Ezek megvalósulása figyelhető meg a mai rendszerben is. A bevezetőben is említettem a szociális biztonsághoz való jogot, amely második generációs jogként alakult ki, és amely magában foglalja a társadalombiztosításhoz való jogot. Jellegéből adódóan szociális jogokként is emlegetik. Olyan sokféle jogot foglal magában, amely miatt egyértelművé teszi ezt az elnevezést, és éppen emiatt, a szociális ellátások miatt aktív cselekvést követel az államtól a pozitív jellege miatt.
40
A szociális biztonsághoz való jog
tartalmazza azt az elvet, amelyet a társadalombiztosításnál is alkalmazunk. Így tehát azt, hogy minden
állam
állampolgárára
kiterjed
az
alapjogi
jogosultság.
Éppen
ezért
a
társadalombiztosítás rendszere a szociális biztonsági rendszerek között kerül elhelyezésre, mivel mind a kettő az állampolgárok, jogosultak érdekét, védelmét, segítségnyújtását kívánja biztosítani. Az Alaptörvény is megfogalmazta „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgára számára szociális biztonságot nyújtson” 41 A társadalombiztosítási jogviszony ipso iure létrejövő jogviszony, tehát a törvény erejénél fogva jön létre. 42 De a társadalombiztosításhoz való jog mit is jelent? Erre a választ megtaláljuk az Európai Szociális Charta 12. cikkében. A szerződő felek a társadalombiztosításban kötelezettséget vállalnak arra, hogy létrehozzák, és fenn tartják a társadalombiztosítás rendszerét, ezt a szintet az ILO ratifikációjához megkövetelt kielégítő szinten tartják, és hogy minél magasabb szintre emeljék ezt a rendszert, végül lépéseket tesznek annak érdekében, hogy az egyenlő bánásmód követelménye
megvalósuljon,
illetve
társadalombiztosításra vonatkozó jogokat.
megadják,
fenntartják
és
folytatják
43
39
Gecse Uo. 13-14. oldal Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány: A szociális jogok az emberi jogok között, Jogtudatosság a szociális jogok terén, 2006. június hó, 8. oldal 41 Magyarország Alaptörvénye XIX. cikk (1) bekezdés 42 Rab Henriett: A nyugdíjbiztosítási ellátások fenntarthatóságának jogi garanciái doktori értekezés, 2010, 18. oldal 43 Európai Szociális Charta 12. cikke 40
18
a
A társadalombiztosítás folyamatosan változó rendszer, amelyben az ellátások, az azokra vonatkozó szabályok és rendelkezések is időről-időre változtatásra kerülnek. A társadalombiztosítás fogalmát többen is megfogalmazták, én a Czúcz Ottó által meghatározott fogalmat említeném, a szociális jog magyar „megteremtőjét”. Szerinte „A társadalombiztosítás az az intézmény, amelyben az állam a társadalom meghatározott rétegéhez tartozó tagjait arra kötelezi, hogy mindaddig, amíg képesek önmagukról saját munkájukkal gondoskodni, képezzenek tartalékot úgy, hogy, az általuk megtermelt javak egy részét (hozzájárulások formájában) fizessék be egy központi alapba. Ennek fejében e forrásokból betegségük,
munkaképtelenségük
idején, valamint
a kockázatok előre
meghatározott egyéb eseteiben jogosultak lesznek (ugyancsak előre rögzített módon megállapított mértékű) ellátásokat igénybe venni.” 44 Amint látjuk ez a fogalom meghatározás eléggé tág, Czúcz Ottó széleskörűen fogalmazta meg a társadalombiztosítás fogalmát. Ahhoz viszont, hogy az a központi alap, amelyet Czúcz Ottó is említett állami alapokon kell, hogy működjön. Mindez a társadalombiztosítási rendszer működtetése során befolyt bevételekből (pl. járulékok) tevődik össze, ha pedig ez nem nyújt olyan fedezetet, amellyel a rendszer fenntartása elérhető és működtethető, akkor más lehetséges forrásból kell pótolni a felmerült hiányt. Tehát az államnak gondoskodnia kell arról, hogy az oda befizetett összegek valóban az állampolgárok szociális javára kerüljön kifizetésre. Ez lényegében az állam mögöttes felelőssége. Mindezt hivatott létrehozni az állam az Alaptörvényben is meghatározottak alapján „az állampolgárok és rászorulók esetében szociális intézmények és intézkedések”
45
létrehozásának megvalósításával. Jelenleg ezt a
feladatot látja el a két fő társadalombiztosítási rendszerünk az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság. Ez a két központi intézmény gondoskodik arról, hogy az oda befizetett összegek a szociális ellátórendszerünk működését biztosítsa, amelyek szervezettől eltérően különböző feladatokat látnak el. A két szervezet viszont együttesen biztosítja azt, hogy az oda befizetett összegeket újra különböző jogcímen kioszthassák a jogosultaknak. A szociális intézmények biztosítják a szociális biztonságot. Így a rászorulók esetében a védelmet. Ezt az Alaptörvény is kimondja: „anyaság, betegség, rokkantság, özvegység,
44
Czúcz Ottó: Társadalombiztosítása változó világban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989., 107-108. oldal 45 ALAPTÖRVÉNY Uo. (2) bekezdés
19
árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.” 46 Az imént említett támogatások törvényileg is meg vannak határozva, és annak minimum összegei, amelyet az egyes ellátások esetén is kifejtek majd. Ezek mértéke egy bizonyos szint alá nem eshetnek, mivel az már a létminimumhoz való jogot, és az emberi méltósághoz való jogot sértené meg, ezzel pedig veszélybe kerülne az állampolgárok, rászorulók létfenntartása, valamint a szociális biztonsághoz való jog is. A nyugellátások jelentős részt képeznek az Európai Unió jogszabály alkotásában is, és erre vonatkozóan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 102. számú egyezménye és/vagy a koordinációs rendeletek tartalmaznak szabályokat. A koordinációs szabályok célja –amelyek az alkalmazandó jogot jelölik meg- a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek összehangolása, és ez által a jogosultságok kölcsönös elismerése.
47
Míg az ILO 102. számú
egyezmény célja, hogy irányt mutasson a társadalmi biztonsági rendszerek kialakításához, módosításához, a szabályozás követelményének kialakításához, illetve a szociális biztonsági rendszerek stabilitásához.48 A szociális biztonságot nyújtó intézmények alkalmazása érdekében a Tanács megfogalmazta az 1408/71/EGK rendeletet. Ez volt az első olyan széleskörű szabályozás, amely meghatározta Uniós szinten a biztosítottak körét, és az őket megillető ellátásokat. Ezt a rendeletet a 883/2004/EK rendelet váltotta fel.49 Még mielőtt ezt a rendeletet megállapították viták folytak arról, hogy szükség van-e a szociális biztonságot nyújtó rendszerek kialakítására. Két szempont alakult ki, amely mellett állást foglaltak. Az egyik nézet szerint nincs szükség a szociális rendszerek jogi szabályozással történő harmonizálására. Másrészről viszont az egységes jogi szabályozásnak ki kell terjednie a szociálpolitikára is. A két vélemény közötti különbséget Gerencsér László a következőképpen fogalmazta meg: Szerinte a közösségi rendeletek egységes, tételes előírásokat fogalmaznak meg, és így háttértbe kerül a nemzeti jog, míg a szociális jog a közösségi jogot szabályozza, hogy hogyan kell koordinálni a nemzeti jogot azok számára, akik a közösségben belül mozognak. 50De vajon melyik álláspont kedvezőbb a tagállam számára? Amelyik tételes szabályokat ír elő, vagy amelyik csak az alkalmazandó jogot jelöli meg? Vélemény szerint a koordináció intézménye előnyösebb a 46
Magyarország Alaptörvénye XIX. cikk (1) bekezdés Ember Uo. 136 oldal 48 Gerencsér László: Nyugdíjak az Európai Unióban, 415. oldal (Továbbiakban: Gerencsér) 49 Uo. 138. oldal 50 Gerencsér Uo. 400-402. oldal 47
20
tagállamok számára, mivel itt minimalstandard-eket határoznak meg, vagyis azokat a szabályokat alkalmazzák a nemzeti jogban, amelyek attól előnyösebbek bizonyos szociálpolitikai területekre. Ezzel pedig megvalósítható a jogközelítés, amely a koordináció legfőbb jellemzője. De a legfontosabb feladata ennek a két intézménynek, az, hogy a koordinációs szabályokat elsajátítsák, és ezzel biztosítsák a többi feltételek zavartalan alkalmazását, illetve, hogy megvalósítsák a Kartából adódó minimum követelményekhez való igazodást.51 A 883/2004/EK irányelv a szociális biztonságnak azon jogait foglalja magában, amelyek a nemzeti szociális rendszereinek összehangolásával biztosítja a migráns munkavállalók, családtagjaik és egyéb csoportok védelmét.
52
A koordinációs rendelet személyi hatályát
akképpen fogalmazzuk meg, ahogy a 2. cikkben is megtaláljuk: „a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.” 53Így már kiterjed a hatálya a rendelkezésnek olyan uniós polgárra, akik valamely szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartozik és kíván élni ezzel a lehetőséggel, a szabad mozgás jogával. 54Ennek az irányelvnek is az 5. fejezete tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek az öregségi és túlélő hozzátartozói nyugellátásokra vonatkoznak. 55 Amíg a nyugellátásokra vonatkozó jogszabályok tagállamonként ugyan eltérnek és változatosak, addig a koordinációs szabályok lényegesebben egyszerűbbek. Az unió is belátta, hogy az öregségi és özvegyi nyugdíjakra kell a legtöbb figyelmet fordítani és így ez a két ellátás típus igényli leginkább a koordinációs szabályokat. 56 A koordinációs rendelkezés az özvegyi nyugdíjra annyit mond, hogy amennyiben ha valamely tagállam özvegyi nyugdíjat biztosít a hozzátartozónak a saját nemzeti jogszabályai alapján, úgy az Unió is a koordinációs szabályok alapján nyugdíjat biztosít az elhunyt személy után a hozzátartozónak. Az árvaellátásra vonatkozó szabályok jelentősen eltérnek országonként, talán ez az a biztosítási típus, amely a leginkább különbözik a többitől. A koordinációs
51
Gerencsér Uo. 416. oldal Uo. 136. oldal 53 Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK irányelv rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásról, 1. cím, 2. cikk (1) bekezdés (Továbbiakban 883/2004/EK) 54 Menyhárt Szabolcs: Változó koordinációs szabályok a társadalombiztosításban, 2 oldal 55 883/2004/EK: 5. fejezet 56 Menyhárt Szabolcs: Változó koordinációs szabályok a társadalombiztosításban 6. oldal 52
21
rendelet viszont jóval egyszerűbb ezektől. Az erre vonatkozó szabályokat az ellátás típusnál is kifejtem. 57 A társadalombiztosítás jelenlegi formáját, amelyet napjainkban is alkalmazunk az 1997. évi LXXX. törvény hozta létre. A törvény koncepcióját már 1994-ben megfogalmazták, amikor is a Kormány létrehozott egy államháztartási reformbizottságot, amelynek elsődleges célja az volt, hogy egy olyan nyugdíjrendszert hozzanak létre, amely előtérbe helyezi az idősek anyagi biztonságát, így háttérbe szorítva a gazdasági növekedés ösztönzését. A törvény megalkotásához szükséges törvényjavaslatokat benyújtották az Országgyűlésnek, ahol döntöttek ennek megvalósításáról. Így az Országgyűlés öt törvényt fogadott el: 1. A teljes ellátórendszerről 2. A társadalombiztosítási nyugdíjról, amely dolgozatom témája is egyben meghatározott mértékig 3. A magánnyugdíjról 4. A szociális törvény módosításáról 5. Egészségbiztosítás módosításáról58 Számomra a 2. pont jelentős, amelynek részletszabályait
az 1997. évi LXXXI. törvény
tartalmazza. Ennek a törvénynek a megalkotását számos előzmény hozta létre. Egyrészt nagy különbség jelentkezik az 1975. évi II. törvényhez képest, másrészről viszont ugyan igaz, hogy olyan jogszabályt alkottak meg, amely széles körűen támogatja az érintetteket, de véleményem szerint ez a szabályozás sem garantálja teljes mértékig azt, hogy a hátramaradottak számára feltétlen biztonságot nyújtson. A törvény célja tulajdonképpen, hogy az egyének, biztosítottak jogviszonyait szabályozza a társadalombiztosítás rendszerében. Mivel minden állampolgár valamilyen jogcímen nyugdíjbiztosításra lesz jogosult, legyen az saját jogú vagy hozzátartozói nyugellátás, élhetnek a nyugdíjbiztosítási joggal. Ahhoz viszont, hogy ezzel a joggal éljenek olyan nyugdíjrendszernek kell kiépülnie és fenn állnia, amely biztosítja számukra ezt a jogot. A nyugdíjrendszer egyik fogalmát Menyhárt Szabolcs ekképpen definiálta: „Azon intézményeket sorolhatjuk a nyugdíjrendszerhez, amelyeknek az a
57 58
Nyugdíj az Európai Unióban:22-26 oldal Gecse Uo. 57-58. oldal
22
feladata, hogy segítse az embereket életpályájuk aktív időszakában egyénileg tartalékolni, hogy inaktív korukban ne jelentsen problémát a részben, vagy egészben kieső jövedelem.” 59 De mit is jelentenek az aktív és inaktív fogalmak? Az aktív időszak az ember életében azt jelenti, hogy maga is munkát végez, ezáltal járulékot fizet a társadalombiztosítási rendszerbe. Az inaktív korban pedig az oda befizetett járulékokat maguk is visszakapják nyugdíj formájában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után. 60 Ezek alapján már megállapíthatjuk a nyugdíjbiztosítási jog fogalmát, amely olyan jogszabályok
összessége,
amelyek
meghatározzák,
kialakítják,
működtetik
azon
intézményeket, amelyek azt a funkciót látják el, hogy az egyének jövedelemtartalékolási tevékenységét megvalósítsa vagy elősegítse. 61 Ezeket a feladatokat, mint korábban is említettem a társadalombiztosítás két nagy ági intézménye látja el, az OEP és NYUFIG. Ahhoz viszont, hogy ezt szabályozni tudja és a társadalombiztosítási ellátásokat igénybe tudja venni, jogosultnak kell lennünk rá. Így jogosultak az ellátásra azok a személyek, akik járulékfizetéssel kötelezettek, illetve azok, akik a törvény erejénél fogva vehetnek igénybe ellátásokat. A kettő között különbséget figyelhetünk meg. Mégpedig azt, hogy a biztosított minden társadalombiztosításra jogosult, míg az egyéb jogosultak csupán bizonyos ellátásokat vehet igénybe. 62 Ez tulajdonképpen a korlátozott biztosítási elvet foglalja magában. A társadalombiztosítási rendszer jelentős átalakuláson ment végig az utóbbi időkben, a legkésőbbi változás ez év január elsején lépett hatályba, így számos új rendelkezés alakította át szociális ellátórendszerünket. Mindenképpen változást jelentett az, hogy életbe lépett a rehabilitáció a rokkantsági nyugdíj helyett, és az, hogy megvalósították az özvegyi járadék intézményét. Az, hogy miként változott meg a rendszer a következő két táblázatban foglaltam össze, hogy összehasonlítható legyen a jelenlegi, és korábban hatályos társadalombiztosítási rendszer.
59
Menyhárt Szabolcs: A nyugdíjbiztosítási jog helye és funkciója a magyar jogrendszerben (145. oldal)Colega 2006. 2-3.szám 60 Réti János: Hozzátartozói ellátások a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben (224. oldal) 61 Menyhárt Szabolcs: A nyugdíjbiztosítási jog helye és funkciója a magyar jogrendszerben (145. oldal) 62 Gecse Uo. 15. oldal
23
Társadalombiztosítás 2012-ben Egészségbiztosítás
Nyugdíjbiztosítás
Egészségbiztosí
Pénzbeli
Bale
Megváltozott
tási
ellátások
seti
munkaképessé
a)
ellát
gű személyek
(amely lehet teljes
ások
ellátása
vagy résznyugdíj)
nyugdíj
2011. évi CLXVII.
b) árvaellátás
törvény a korhatár
c)
szolgáltatások
Saját jogú nyugellátás: öregségi nyugdíj
előtti nyugdíj megszüntetéséről,
Hozzátartozói
Rehabilitációs
nyugellátás:
járadék (2012.
a)
özvegyi
december 30.ig)
szülői nyugdíj
d) baleseti
ellátásáról, és a
hozzátartozó
szolgálati
i
járandóságról szól.
nyugellátáso k
e) özvegyi járadék
Társadalombiztosítás 2012 előtt Egészségbiztosítás Egészségügyi
Pénzbeli
szolgáltatások
ellátások
Baleseti ellátások
Nyugdíjbiztosítás Saját jogú nyugellátás:
Hozzátartozói nyugellátás:
1) öregségi nyugdíj
1) özvegyi nyugdíj
2) rokkantsági
2) árvaellátás
nyugdíj 3) baleseti rokkantsági
3) szülői nyugdíj
4) baleseti hozzátartozói nyugellátások
nyugdíj
A két táblázatból is látszik, hogy leginkább azok az ellátási formák változtak, amelyek a biztosított egészségügyi állapotára vonatkozik, gondolok itt például a rehabilitációs járadékra; valamint másik fontos változás, amely a dolgozatom megvilágításából is fontos az özvegyi járadék bevezetése. Ami a dolgozatom témáját illeti a nyugdíjbiztosítás ágát, azon belül is a hozzátartozói nyugellátásokat fejteném ki, amelynek szabályait a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) tartalmazza, amely 1998. január 1-jén lépett hatályba. A törvény tíz fejezeten keresztül tartalmazza és szabályozza az ellátások, és azok folyósítására vonatkozó legfontosabb rendelkezéseit. A jogalkotó a törvény kihirdetését a 168/1997 (X.6.) kormányrendelettel tette közzé. Ennek a törvénynek és végrehajtási rendeletnek az a célja, 24
hogy
a
biztosítottak
és
hozzátartozóik
számára
nyújtandó
társadalombiztosítási
nyugellátásokat egységes elvek alapján szabályozza.63 Ezzel a törvénnyel egy új nyugdíjrendszer kezdte meg működését, és ugyan számos változtatással, de jelenleg is ez a törvény gondoskodik arról, hogy a társadalombiztosításnak ezen része biztosítsa azokat a jogokat, amelyet a létrehozásánál is megalkottak. Tehát ugyanazt a szerepet tölti be most is, mint 1975-ben, vagy az azelőtti időszakban. Elsődleges feladatnak tekinti azt, hogy a biztosítottak valóban biztosítottak legyenek, és az őket érintő javakat biztosítsák, anélkül, hogy hátrány, vagy megkülönböztetés érné őket.
63
http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/allampolg/1997_nyugellatasokrol.pdf
25
3. Hozzátartozói nyugellátások Magyarországon A történeti fejlődés és általános jellemzők után rátérnék dolgozatom lényegi tartalmára, ez pedig a hozzátartozói nyugellátások. Ez az ellátás csoport a társadalombiztosítási nyugellátások második nagy csoportját képezi a saját jogon járó nyugellátások mellett. A hozzátartozói nyugdíjak rendeltetése lényegében abban fogalmazódik meg, hogy a biztosított halála után hátramaradt hozzátartozók számára segítséget nyújtsanak a mindennapi megélhetésben. Ebben az ellátás csoportban ugyan is elválik egymástól a jogszerző és az ellátás igénybevevőjének a személye. 64 A hozzátartozói ellátások fajtái: 1) özvegyi nyugdíj 2) árvaellátás 3) szülői nyugdíj 4) baleseti hozzátartozói nyugellátások 5) özvegyi járadék65 Ahhoz, hogy ezeket az ellátásokat az érintettek igénybe vehessék bizonyos jogosultsági feltételeknek meg kell felelniük. Ezeket elsődleges és másodlagos jogosultsági feltételekre bontjuk. Az elsődleges jogosultsági feltételekhez tartoznak a következők: akinek a házastársa öregségi nyugdíjasként halt meg, vagy bizonyos életkort betöltött, és valamennyi év szolgálati idővel rendelkezik.66 Vagy akinek a házastársa nem szerezte meg a szolgálati időt, de az alacsonyabb életkorhoz előírt szolgálati időt az ott meghatározott életkor betöltéséig megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében a haláláig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs, az is jogosult özvegyi nyugdíjra. Korábban, 2012-t megelőzően az is jogosult volt özvegyi nyugdíjra, akinek a házastársa rokkantsági nyugdíjasként halt meg. Ezt a szabályozást 2012. január elsejétől hatálytalanították, mivel a rokkantsági nyugdíj intézménye már nem létezik. 64
Gecse Uo. 181. oldal 1997. évi LXXXI. törvény (Továbbiakban: Tny.) 66 22 éves kort még nem töltötte be, és az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül, vagy összesen legalább 2 év szolgálati idő szerzett. A törvény további eseteket sorol: 1. 22 éves életkor betöltését követően, de a 25 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 4 év, 2. 25 éves életkor betöltését követően, de a 30 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 6 év, 3. 30 éves életkor betöltését követően, de a 35 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 8 év, 4. 35 éves életkor betöltését követően, de a 45 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 10 év, 5. 45 éves életkor betöltését követően hunyt el, és legalább 15 év szolgálati időt szerzett. 65
26
A törvény azt is halálesetnek tekinti, ha a biztosított eltűnt, tehát így is folyósíthatják a hozzátartozók számára a nyugellátásokat.
67
A másodlagos jogosultsági feltételeket az egyes
ellátások ismertetésénél említem. Viszont valamennyi nyugellátásnál kizáró feltétel, ha a biztosított halálát valamelyik hozzátartozó okozta, ebben az esetben hozzátartozói nyugellátásra nem lesz jogosult.
68
Ez a
feltétel nem változott az 1975. évi II. törvényhez képest sem. A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott Nyugdíjasok, nyugdíjak 2011 című kiadványában összegezte, hogy a magyar népesség hány százaléka kap nyugellátást, és azok között hozzátartozói ellátást. Az erről készült körábra a következő:
Nyugdíjban, járadékban részesülők ellátástípus szerinti megoszlása 2011. január Öregségi nyugdíjas 7% 5%
Korbetöltött rokkantsági nyugdíjas
4%
Korhatár alatti rokkantsági nyugdíjas
12%
Hozzátartozói nyugdíjban részelülők
59% 13%
Egészségkárosodott személyek szociális járadékai Egyéb nyugdíjas, járadékos 69
Ugyan a nyugdíjrendszer változott január 1-jétől, de ebből az ábrából is látszik, hogy a hozzátartozók ellátásai csekély részét képezik az össz-ellátásoknak. A KSH adatgyűjtése alapján az özvegyi nyugdíj és a szülői nyugdíj tette ki javarészt a 4,3%-ot. Valamint azt is felmérte, hogy az özvegyi nyugdíjak 96%-át nőknek folyósították a várható élettartam nemek közötti különbségei miatt. További statisztikai adatok után keresve az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság hivatalos honlapján rátaláltam a 2011. évi évkönyvre. Ebben találunk egy táblázatot arra vonatkozóan, hogy 2011-ben hány igénybejelentés érkezett ehhez a társadalombiztosítási intézményhez, és ebből hányat fogadtak el és utasítottak el. A hozzátartozói nyugellátásokra 67
Tny. 46. § Uo. 252. oldal 69 Nyugdíjasok, nyugdíjak 2011, 3. oldal (Letöltés ideje: 2012. 10. 13.) 68
27
vonatkozó igénybejelentés meghaladta a 87.000-ret, amely az összes ellátástípusok között a legmagasabb számot jelentette, megelőzve ezzel az öregségi és rokkantsági nyugdíjakat is. Ebből a magas számú kérelemből, több mint 57.000-ret teljesítettek, a fennmaradókat viszont elutasították. A legtöbb hozzátartozói és baleseti hozzátartozói ellátásokat KözépMagyarország régió jogosultjainak állapították meg. (Így Fejér, Komárom-Esztergom, és Veszprém megye területére.)70 Megállapíthatjuk, tehát, hogy ugyan a hozzátartozói nyugellátások kis részt képeznek a nyugdíjbiztosítás rendszerében, de még is ez az ellátás típus az a társadalombiztosítási nyugellátás, amely a legtöbb jogosultat érinti. De felmerül ugyanakkor a kérdés, és jogosan teszem fel, hogy ez a jelenlegi szabályozás megfelelőképpen segíti a hátramaradottakat abban, hogy teljes, egész életet élhessenek, hiszen a támogatás célja a hasonló ételkörülmények fenntartása a biztosított halála után? Ha ilyen nagyszámú igénybejelentés érkezik az azt elbíráló szervhez, akkor miért más ellátástípus szabályait változtatják? Végül, hogy ez az ellátórendszer garantálja-e a hozzátartozók egyenlő esélyét a nyugdíjbiztosítás rendszerében, nem megkerülve a jogot és ezzel ugyanolyan lehetőség adása és teremtése?! 3.1. Özvegyi nyugdíj Ez az ellátástípus a hozzátartozói nyugellátások közül a legnagyobb részét képezi a nyugdíjbiztosításnak. Ahhoz, hogy az özvegyi nyugdíj témakört bővebben is kifejtsem ismertetni szeretném annak fogalmát. A törvény ekképpen fogalmazza meg az özvegyi nyugdíj fogalmát: „Az elhunyt nyugdíjban, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának járó nyugellátás.”
71
De kit tekintünk özvegynek?
A definíciót az ILO 102. számú egyezmény Általános rendelkezések 1. cikk d. fejezetében találjuk meg ekképpen: „az özvegy kifejezés olyan nőt jelent, akinek az eltartásáról a férj a haláláig a férj gondoskodott”.
72
De mivel a rendelkezés 1952-ben lépett hatályba, így csak a
nőknek biztosította az özvegyi nyugdíjat, és mint tudjuk 1990-ben ezt a rendelkezést eltörölték, amely által kiterjesztették a férfiakra is ezt az ellátás típust. A törvény szerinti megfogalmazásból is kitűnik, hogy három olyan csoportot különíthetünk el az özvegyek között, akik kaphatják ez az ellátást: házastársak, élettársak, elvált házastárs. 70
http://www.onyf.hu/?module=news&fname=onyf_left_menu_kiadvany&root=ONYF (2011, Évkönyv, 31-32. oldal) (Letöltés ideje: 2012. 10. 21.) 71 Tny. 4§ (e) bekezdés 72 ILO 102. sz. Egyezmény a társadalombiztosítás minimális normáiról
28
Élettárs özvegyi nyugdíjat akkor kaphat, ha az elhunyttal egy év óta megszakítás nélkül együtt éltek és gyermekük is született, ha ez nem teljesült feltétel, akkor vagylagos jelleggel az elhunyttal megszakítás nélkül legalább tíz éve együtt élt. Akinél ezek a feltételek nem állnak fent, illetve ez idő alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti nyugdíjban részesült, ilyenkor sem lesz jogosult özvegyi nyugdíjra. Az elvált élettárs (ideiglenes) özvegyi nyugdíjra akkor jogosult, ha az elhunyt számára tartásdíjat fizetett, vagy a bíróság tartásdíjat állapított meg. 73 A bírósági joggyakorlatban találunk példát házasság felbontása esetén történő özvegyi nyugdíj iránti igényérvényesítésre. Az EBH2000. 366. bírói jogeset is ezt tartalmazza, és a következőképpen döntöttek a bírák: Ha a felek a házasság felbontása ellenére megszakítás nélkül továbbra is együtt éltek, az özvegyi nyugdíjnak élettársi kapcsolat alapján történő megállapításánál az egy, illetőleg tíz éves együttélés szempontjából figyelembe kell venni a házassági együttélés tartamát is, az arra vonatkozó szabályok szerint. Az özvegyi nyugdíjaknak két külön csoportját különböztetjük meg: -
ideiglenes nyugdíj
-
állandó nyugdíj74
Ezt a két ellátás típust az 1975. évi II. törvény hozta be nyugdíjrendszerünkbe, amely azóta számos változáson ment keresztül, főleg
a mértékére vonatkozóan. Az özvegyi nyugdíj
jogosultsági feltételei az idők folyamán csak kis mértékben változtak, így a jelenlegi szabályozás feltételeit fejtem ki. Viszont, amit feltétlenül említenünk kell, az az, hogy az imént említett 1975. évi törvény kiterjesztette a férfiak számára is az özvegyi nyugdíjat, így nem csak nők jogosultak rá. A következőkben akkor lássuk a részletszabályokat: Az ideiglenes nyugdíjat az özvegy a biztosított halálától számítva egy évig kapja, illetve abban az esetben, ha az özvegy az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, és a másfél évet a gyermek még nem töltötte be, akkor annak 18 hónapos koráig jár, fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén a gyermek harmadik születésnapjáig jogosult az ellátásra. Ha az egy év letelt a halál időpontjától számítva, akkor áll be az állandó özvegyi nyugdíj, amelyhez a törvény feltételeket rendel, és csak ezek fennállása esetén folyósítható tovább az ellátás. Feltételek:
73
Tny. 45-46 § Károlyi Géza, Prugberger Tamás, Szilágyi Judit, Szűcs Péter, Törő Emese: Munka és szociális jog, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2006., 128-129 oldal (Továbbiakban: Károlyi) 74
29
- ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy - ha megváltozott munkaképességű, vagy - ha fogyatékkal élő, vagy tartósan beteg gyermeket, vagy két árvaellátásra jogosult gyermeket egyedül nevel75 Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosult akkor is az özvegy, ha az előbb felsorolt feltételek valamelyike a házastárs haláltól számított tíz éven belül következik be. Az özvegyi nyugdíj mértékének meghatározása mind az ideiglenes, mind az állandó folyósításnál eltérő. Az özvegyi nyugdíj mértékének százalékos változása folyamatosan csökkent és emelkedett. Volt egy része azonban az ellátásnak, amelybe már az Alkotmánybíróság is közbeavatkozott. Ez pedig az volt, hogy, akik saját jogú nyugdíjra nem jogosultak, azoknak 25 %-kal megemelték ennek az ellátásnak a mértékét, 75 %-ra, az addigi 50 %-ról. Így próbálták meg biztosítani azt, hogy az özvegy semmiképpen ne szenvedjen hiányt, annak ellenére, hogy saját jogon nyugdíjat nem kap. 76 Most pedig nézzük a hatályos szabályozás szerinti összeg mértékét. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj mértéke az elhunyt nyugdíjának a 60%-a, amely a biztosítottat megillette, vagy megillette volna. Az állandó özvegyi nyugdíjnál már bonyolultabb a meghatározása. Az elhunyt nyugdíjának 60%-a illeti meg az özvegyet, ha nem részesül rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti nyugellátásban, szolgálati járandóságban, balett művészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban. Ha viszont ezek a feltételek fennállnak, akkor az elhunyt nyugdíjának a 30%-a állapítható meg.77 Ha az elhunytnak több felesége/férje is volt életbe lép az özvegyi nyugdíj megosztása. Így ennek megosztása is részarányosan történik. Elvált és különélő özvegy esetén, ha az ellátás összege kisebb a rá eső résznél, akkor az így felszabadult különbözet az özvegyi nyugdíjast, illetve együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat illeti meg. 78 Előfordulhat, hogy időközben megváltozik az özvegyek száma, vagy nő, vagy csökken. Ebben az esetben a nyugdíjat újból, részarányosan szintén meg kell osztani. Az özvegyi nyugdíj mértéke függ attól is ebben az esetben, hogy a jogosultaknak a jogszerzővel a házassági életközössége mennyi ideig állt fenn. Ezt a megállapítást is bizonyítja az EBH2007. 1699. bírósági jogeset.
75
Tny. 47§ (2) bekezdés Igazné Uo. 186 old. 77 Tny. 50. § 78 Czúcz II. 256. oldal 76
30
Pár szót említenék az özvegyi nyugdíjnál a feléledési időről. Ennek az intézménynek a lényege, hogy az ellátás folyósításának megszűnését követően bizonyos feltételek mellett feléledhet a jogosultság (ezeknek a feltételeknek tekintjük azokat, amelyeket fentebb, az állandó özvegyi nyugdíjnál ismertettem). A feléledési idő lehet 15 éves (akik 1993. március 1seje előtt hunytak el) és 10 éves (akik 1993. február 28. után hunytak el). Ezen időintervallumon belül érvényesíthetik jogaikat. 79 Végül az özvegyi nyugdíj megszűnéséről szólnék pár szót. Ennek az ellátásnak a folyósítása megszűnik, ha -
az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár előtt házasságot köt,
-
már nem megváltozott munkaképességű,
-
az árvaellátásra jogosultság gyermekek tartása révén kapta meg az özvegyi nyugdíjat, ha már egyik gyermeket sem illeti az árvaellátás. 80
Az özvegyi ellátások második típusa az özvegyi járadék, amelyet 2011. december 22-én. Az özvegyi járadék a hozzátartozói nyugellátások utolsó ellátási formája. Ez az ellátás az özvegyi nyugdíjtól annyiban tér el, hogy itt nem az átlagkeresetet és az öregségi nyugdíjösszeget veszik figyelembe, hanem azt, hogy a biztosított magánnyugdíj pénztártag volt-e vagy sem és hogy ebből átlépett-e a társadalombiztosítási rendszerbe. Így akkor kapja az özvegyi járadékot, ha ez magasabb, mint az özvegyi nyugdíj. Ennek az összegét a szerint határozzák meg, hogy a biztosított tagi követelései költségekkel csökkentettek-e, és azt a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utalták-e át vagy nem. Kizáró feltétel a folyósításnál, hogy özvegyi járadék megállapítása esetén özvegyi nyugdíj nem folyósítható. 81 Magyarország az Európai Unió egyik teljes jogú tagja. Ez alapján az özvegyi nyugdíjra vonatkozóan koordinációs szabályokat fogalmaztak meg abban az esetben, ha az elhunyt több országban is dolgozott. Ennek a szabályozásnak a lényege, hogy a tagállamokban szerzett biztosítási időket figyelembe kell venni az özvegyi nyugdíj megállapításához. Vagyis ilyenkor özvegyi résznyugdíj megállapítására kerül sor, és az a tagállam vagy tagállamok, amelyekben a jogosultsági feltételeket a biztosított teljesítette, özvegyi nyugdíj folyósítására kötelezett.
79
Fabók András, Purgberger Tamás: Társadalombiztosítási jog, 2005., 125. oldal (Továbbiakban: Fabók) Károlyi Uo. 129. oldal 81 Tny. 61§ 80
31
82
Ennek a koordinációs szabályozásnak a lényege, hogy a különböző tagállamokban dolgozó
biztosított hozzátartozói támogatást, segítséget kapjanak, amennyiben valamely tagállam özvegyi nyugdíjat biztosít a saját nemzeti jogszabályaiban rögzített túlélő hozzátartozóknak.
3.2. Árvaellátás A hozzátartozói nyugellátások második pillére az árvaellátás. Az árvaellátás fogalmát a törvény így fogalmazza meg: „az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbe fogadott gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének, unokájának járó ellátás.”83 Mint látjuk széles körűen biztosították az ellátásra jogosultak körét, amely vélemény szerint mindenképpen pozitív, hiszen a gyermek az egyik, vagy sajnos mindkét szülő nő fel, így ezzel az ellátással biztosítani tudják az eltartottak által keresett kiesett jövedelmet. Árvaellátásban részesül a gyermek 16 éves koráig, ha tanulmányokat folytat nappali tagozaton, akkor legfeljebb 25 éves koráig, viszont ha a gyermek a 25. év betöltéséig megváltozott munkaképességűvé válik ennek időtartamára az ellátás korhatárra tekintet nélkül megilleti.
84
fogadják.
85
Az ellátást elveszíti a gyermek, ha a szülő újabb házasságot köt, vagy örökbe
Néhány mondatot szeretnék szólni arról, hogy az árvaellátás miként illeti meg az
árvát, ha tanul. Az ellátást a tanuló árva a nyári szünetben is kapja, nem csak a tanulmányi időszakban. Az árvának hallgatói jogviszonyát, és az ebben felmerülő összes változást hivatalból igazolnia kell. Az árvaellátásra való jogosultságot nem érinti az az esetkör, ha a hallgatói jogviszonya azért szünetel, mert beteg, vagy, mert szül. 86 Az árvaellátás mértéke gyermekenként a szülő öregségi nyugdíjának a 30%-a, amely megillette vagy megillette volna. Azonban, ha az árva mindkét szülője elhunyt, vagy ha a szülője megváltozott munkaképességű, abban az esetben 60%-ra jogosult. Ha az árva két árvaellátásra lenne jogosult, úgy azt az összeget kell számára folyósítani, amely az előnyösebb.87
82
Fabók Uo. 164. oldal Tny. 4§, (f) bekezdés 84 Bíró Uo. 163. oldal 85 Tny. 55§ (2) bekezdés 86 Bíró Uo. 163. oldal 87 Fabók Uo. 125. oldal 83
32
Az ellátásnak van jogszabályban meghatározott minimum összege. Ezek évről-évre emelkednek. Az árvaellátás összegének emelkedését a következő táblázatban foglaltam össze, így világosan láthatjuk, hogyan emelkedett ennek az ellátásnak a mértéke.
1998 11 700 Ft
2000 14 160 Ft
2002 17 140 Ft
2004 19 750 Ft
2006 21900 Ft
2008 23080 Ft
2010 24250 Ft
2012 24250 Ft
Összességében elmondhatjuk, hogy átlagosan 2500-3000 Ft-tal emelkedett kétévente az árvasági ellátás minimum összege.88 Az Európai Unió koordinációs irányelvet bocsátott ki az árvaellátásra vonatkozóan is. Az irányelv magában foglalja, ha az elhunyt két tagállamban is dolgozott és így szerzett biztosítási időt, az árva abban az országban kapja az ellátást ahol lakik, feltéve, ha az állam jogszabályai alapján jogosult ellátásra. Ebben az esetben viszont a tagállamokban szerzett biztosítási időket figyelembe kell venni, és összeszámítani. Az egyik, valószínűleg legfontosabb szabály, hogy ennek az ellátásnak az összege koordinációs rendeletek alapján sem csökkenthető lejjebb annál az összegnél, amelyet a tagállam nemzeti jogszabálya megállapít. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ha a lakóhely szerinti tagállam árvasági ellátása alacsonyabb a másik tagállam ellátás összegétől, úgy ki kell egészíteni erre az összegre. Az irányelv meghatározza azt az esetkört is, amikor az elhunyt nem rendelkezik biztosítási idővel az adott tagállamban, ahol az árva lakik, akkor az a tagállam köteles az ellátást folyósítani, ahol a legtöbb biztosítási időt szerezte az elhunyt. Ez a tagállam köteles figyelembe venni a más tagállamokban szerzett biztosítási időket. Ha a biztosított már nyugdíjas volt és a családja után ellátást is kapott, akkor annak a tagállamnak a jogszabályait kell alkalmazni az árvaellátásra vonatkozóan, amelyik a családi ellátását folyósította, függetlenül attól, hogy hol van a gyermek/árva lakóhelye. 89 3.3 Szülői nyugdíj
88
Igazné Uo. 187. oldal; http://www.lamperth.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=689:mimennyi-2012-ben&catid=1:friss-hirek&Itemid=50 89 Fabók Uo. 164-165. oldal
33
A szülői nyugdíj azt az ellátást hivatott biztosítani, amely a felmenők számára nyújt segítséget anyagi értelemben. Funkciója tehát, hogy az eltartók megélhetését biztosítja, és így a leglényegesebb feladat, hogy a biztosított halálának kockázatát kezeljék. A felmenők közé soroljuk a szülőket, nagyszülőket, esetleg nevelő- vagy mostoha szülőket, tehát ez ellátás azoknak folyósítandó, akik korábban a gyermek taníttatásáról, illetve felnövéséről gondoskodtak. A törvény meghatározza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén ezek a felmenők jogosultak az ellátásra. 90 Így ennek értelmében az ellátásra jogosult az a szülő, aki a halál időpontjában megváltozott munkaképességű vagy 65 életévet betöltötte, és ha a szülő a gyermeket a halál időpontja előtt egy éven át tartósan eltartotta. Nevelőszülő és mostoha szülő esetén akkor jogosult az érintett az ellátásra, ha a gyermeket a halálát megelőző 10 éven át eltartotta. Abban az esetben viszont, ha a felmenő a 65. életévét még nem töltötte be és nem megváltozott munkaképességű a szülői nyugdíj csak akkor jár neki,ha a halál időpontját követő tíz éven belül a 65. életévét betölti vagy megváltozott munkaképességűvé válik és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincsen.
91
A történeti kitekintésben annyit
említhetünk meg, hogy a nyugdíjreform előtt a 60. évet határozták meg életkori követelménynek, és ez az egyetlen változás, amelyet tettek a szülői nyugdíj feltételei esetében az új nyugdíjrendszer bevezetésével. 92 Ha a felmenőt egyidejűleg saját jogú nyugdíj és hozzátartozói nyugdíj is megilleti a szülő nyugdíjra akkor is jogosult lesz, ha az évenkénti nyugdíjemelésekkel ezeknek összege meghaladja a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegét. Ezek a rendelkezés egyaránt vonatkoznak a nagyszülőkre és az unokára is.93 A szülői nyugdíjat meg kell szüntetni, ha már nem minősül megváltozott munkaképességűnek az eltartott, és még nem töltötte be a 65. életévét. Ebben az esetben számára nem folyósítható tovább az ellátás. 94 A szülői nyugdíj és az özvegyi nyugdíj mértéke azonos összegben van meghatározva, tehát a két ellátás mértéke azonos nagyságú. Akkor, ha a szülői nyugdíjra több felmenő is jogosult, akkor ugyanúgy meg kell osztani az ellátást közöttük, mint az özvegyi nyugdíjnál. És ha időközben az eltartottak száma megváltozik újból meg kell osztani ezt a fajta nyugdíjat, és így az újbóli megosztást követő hónap első napjától folyósítsák számukra az ellátást. 95
90
Czúcz Ottó: Szociális jog II., Unió Kiadó, Budapest, 261. oldal (Továbbiakban: Czúcz II.) Tny. 58§ (4) bekezdés 92 Igazné Uo. 187 old. 93 Tny.58§ (6) bekezdés 94 Czúcz II. Uo. 262. oldal 95 Károlyi Uo. 130. oldal 91
34
A szülői nyugdíjra vonatkozó koordinációs irányelvek általános szabályok alkalmazását teszik lehetővé, amelyek megegyeznek az özvegyi nyugdíjnál említett szabályokkal. 96 3.4. Baleseti hozzátartozói nyugellátások Ez a fajta hozzátartozói ellátás akkor lép életbe, ha biztosított üzemi balesetet szenvedett, és ennek következményeként elhunyt. Így baleseti hozzátartozói nyugellátás jogcímén kapnak ellátást a hátramaradottak, amely valamennyire segíti mindennapjaikat abban, hogy teljes életet éljenek annak ellenére, hogy a biztosított által keresett jövedelem kiesett. Ennek az összegnek a folyósítása akkor is megtörténik, ha a biztosított a baleseti táppénz folyósítása alatt nem az üzemi baleset következtében halt meg. Fontos lényegi eltérés a többi hozzátartozói ellátáshoz képest, hogy erre az ellátásra akkor is jogosultak a hátramaradottak, ha a biztosított nem rendelkezett a szolgálati időhöz szükséges jogviszony időtartamával. Tehát, ha nem rendelkezik 40 év szolgálati idővel, csak tegyük fel 25 évvel, akkor is kapják az ellátást a hozzátartozók.97 A baleseti hozzátartozói nyugellátásoknak a különböző csoportjait különböztetjük meg: -
baleseti özvegyi nyugdíj, amely lehet ideiglenes és állandó
-
baleseti árvaellátás
-
baleseti szülői nyugdíj
A baleseti özvegyi nyugdíjat szeretném kifejteni, hiszen hasonlít az általános özvegyi nyugdíjhoz, de ezt már baleseti ellátásként kapja az özvegy. Ahogy az özvegyi nyugdíjnál is elmondtam az ellátásra az özvegy a halál időpontjától követő egy éven át jogosult. Ugyanígy működik ez az „előírás” ebben az esetben is. Viszont, ha az egy év letelik csak akkor jogosult az özvegy az állandó baleseti özvegyi nyugdíjra, ha az általános özvegyi nyugdíjnál felsorolt feltételek fennállnak és azok egyikének megfelel. Így állandó baleseti özvegyi nyugdíj illeti meg az özvegyet. Korábban a reformkor idejében az ideiglenes baleseti özvegyi nyugdíj intézményét nem ismerték, akkor a jogosultság kezdetétől számítva állandó baleseti özvegyi ellátást állapítottak meg. Ezt a törvényi szabályozást azonban az új törvények megszüntették.98
96
Fabók Uo. 165. oldal Czúcz II Uo. 262-263. oldal 98 Czúcz II. Uo. 263. oldal 97
35
A baleseti árvaellátást és baleseti szülői nyugdíjat a hátramaradottak ugyanolyan feltételekkel jogosultak igénybe venni, mint a fent említett esetekben. Az ellátások mértékének meghatározását két különböző módon ismerteti a törvény. Az egyik esetben, ha a biztosított egy év szolgálati idővel sem rendelkezik, akkor a hozzátartozók a nyugellátás számításának alapjául szolgáló öregségi nyugdíjösszegnek a havi átlagkereset 60%-ára jogosultak. A másik opcióban pedig a biztosított rendelkezett szolgálati idővel, ekképpen minden szolgálati év után a havi átlagkereset egy százalékkal emelkedik. Viszont ez ellátás összeg nem lehet magasabb, mint a havi átlagkereset. 99 A baleseti hozzátartozói nyugellátásokra vonatkozóan koordinációs szabályokat pár mondatban szeretném összefoglalni. Az első szabály ebben az ellátásban, hogy ilyenkor csak egy tagállam kötelezett ellátást folyósítani, még pedig az, ahol a baleset történt, de ugyanúgy számításba veszik a más tagállamban szerzett biztosítási időszakokat. Ha a baleseti nyugdíj meghatározása átlagkereset alapján történik, úgy azt a keresetet kell figyelembe venni, amely tagállam a megállapítást és folyósítást végzi, tehát ahol a baleset történt. Lehetséges az is, hogy a baleseti ellátások összegét az is befolyásolja hány tagból áll a család. Ebben az esetben a más tagállamokban élő hozzátartozókat is figyelembe kell venni az ellátás mértékének megállapításánál. 100
99
Tny. 61 § Fabók Uo. 165. oldal
100
36
4. Igényérvényesítési szabályok és nyugellátások folyósítása A következőkben igényérvényesítési szabályokat tekintünk át, amelyben megtudjuk, hogy az egyes ellátások folyósításához mit tegyünk, kihez forduljunk, milyen szakmai lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy részesüljünk az ellátásban. A nyugellátásra való jogosultság az egyik lépés ahhoz, hogy részesüljünk a társadalombiztosítás ezen támogatásában. A második lépés, az már az azt jelenti, hogy ezt igényérvényesítéssel folyósítsák számunkra vagy a hozzátartozók számára. Az ehhez kapcsolódó rendelkezéseket világosan és egyértelműen megtaláljuk és megismerhetjük az 1997. évi LXXXI. tv. VII. fejezetében. Tehát a jogosultságunkat a jogcímek kapcsán, az erre vonatkozó formanyomtatványon vagy elektronikus
űrlapon
kell
igényelnünk,
Főigazgatósághoz kell benyújtanunk.
101
amelyet
az
Országos
Nyugdíjbiztosítási
Az igénybejelentő szándékunkat visszamenőleg hat
hónapra tudjuk érvényesíteni, feltéve, ha akkor ezt nem tettük meg, amikor a jogosultsági feltételek beálltak. 102Az igénybejelentő laphoz csatolnunk kell személyes adatainkat, amelyek az azonosításhoz szükségesek, valamint az egészségi állapottal kapcsolatos iratokat. Ha ezeket a jogosult elmulasztotta 30 napon pótolhatja a csatolást. Ha ennek nem tesz eleget megszüntetik az igényérvényesítési eljárást, viszont, ha számára fel nem róható okból következett be a mulasztás úgy azt új igénybejelentésnek kell tekinteni. Az illetékes Nyugdíjfolyósító szerv kötelezheti az igénylőt személyes megjelenésre azokban az esetekben, ha szükséges a megjelenése, ha orvosi felülvizsgálaton kell átesnie, vagy kórházi megfigyelése javasolt. Ha a jogosult ezeknek nem tesz eleget az eljárást meg kell szüntetni. 103
Az ellátást fel lehet függeszteni olyan esetekben, amikor egy kérdés eldöntéséhez, az ellátás elbírálásához más szerv hatásköre szükséges. Itt gondoljunk például orvosi szakértő szervekre, akik véleményt bocsátanak ki a jogosult egészségügyi állapotáról. Meg kell szüntetni az ellátás megállapításához szükséges eljárást, ha a kérelmező az elbírálás megállapításához szükséges adatokat nem csatolja, vagy az orvosi vizsgálatokon nem jelenik meg, vagy azt megtagadja. 104 A témához kapcsolódóan a törvény 70 §-a tartalmazza, ha üzemi baleset történt a hozzátartozó a halál napját követő két éven belül érvényesítheti igényét. Ha ezt két éven belül nem tesz meg a hátramaradott, akkor ebben az esetben csatolni a kell azokat az iratokat, 101
Czúcz II. Uo. 268. oldal Uo. 266. oldal 103 Uo. 268-269. oldal 104 Uo. 269. oldal 102
37
amelyek tartalmazzák azokat az adatokat (pl. baleseti jegyzőkönyv, orvosi lelet, boncolási jegyzőkönyv), amelyek bizonyítják, hogy ténylegesen üzemi baleset következtében halt meg a biztosított, valamint a baleset és halál között okozati összefüggés van. A megállapított nyugdíjjogosultságról lemondani, illetve azt átruházni más személyre nem lehet. A törvény továbbá azt is említi, ha a nyugellátást a biztosítottal egy közös háztartásban élő házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér nem veszi fel, abban az esetben az örökös a halál napjától vagy hagyatéki végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül lesz jogosult. 105 A nyugdíjfolyósító szerv a saját jogú és hozzátartozói nyugellátásokat törzsszám alapján havonta folyósítja, amelynek kezdő időpontja az a nap, amikor a jogosultságot megállapították, utolsó napja pedig jogosultság megszűnésének napja. Lényeges szabály az ellátás folyósításánál, hogy az esedékessé vált nyugellátást legfeljebb egy évre visszamenőleg lehet felvenni. 106 Az, hogy az ellátásokat miként teljesíti az ezt végző szerv, három esetét különböztetjük meg, és ezt a határozat közlésétől számított tíz napon belül teljesíti: -
Az első eset az, amikor postai úton, vagy a jogosult által megjelölt hitelintézet bankszámlájára történik az átutalás.
-
A második opció azt fogalmazza meg, hogy ha a biztosított valamely EGT tagállam területén él, akkor a jogosult által megjelölt EGT tagállam bankszámlájára utalják az ellátást.
-
A harmadik lehetőség pedig azt foglalja magában, hogy a gyermek árvaellátását gyám, vagy eseti gondnok által megjelölt gyámhatósági fenntartásos betétre vagy folyószámlára utalják.107
105
Tny. 83. § Uo. 79.§ 107 http://www.tbellatasok.abbcenter.com/?id=34013&cim=1 106
38
5. Bírósági joggyakorlat az ellátásokkal kapcsolatban A nyugellátások a társadalombiztosítás működésének megnyilvánulásai, tehát, hogy az ellátórendszer működik és gondoskodik a biztosítottakról, hozzátartozókról. Ezzel kapcsolatban számos olyan eset van a magyar bírói joggyakorlatban, amikor az érintettek panasszal fordulnak a bírósághoz, keresetet nyújtanak be. Ebben a fejezetben példákat hozok fel arra, hogy a panaszosok milyen módon kívánják hozzátartozói jogaikat érvényesíteni. Az első témakör, amelyben jogesetet ismertetnék, az az özvegyi nyugellátásra vonatkozik. Egy elvált özvegy a bírósághoz azért fordult, mivel a férje meghalt, és az özvegynek folyósított állandó özvegyi nyugdíjat megszüntették, mivel a házasság felbontása és a halál időpontja között több mint tíz év különbség volt. A bíróság álláspontjában kifejtette, hogy az állandó özvegyi nyugdíj folyósítása akkor lehetséges, ha a különélést követő tíz éven belül az özvegyi nyugdíjra való jogosultság valamelyik feltétele életbe lép. A felperes arra hivatkozott, hogy az 1975. évi II. tv. értelmében, 15 éven belül érvényesítheti jogait, viszont amikor a biztosított elhunyt akkor a törvény azon rendelkezéseit oly módon változtatták meg, hogy tíz évre csökkentették a jogérvényesítést. A Legfelsőbb Bíróság tehát megállapította, hogy az özvegy az állandó özvegyi ellátásra nem jogosult, mivel egyrészt a férje nem töltötte be az 55. életévét, másrészt nem volt rokkant, valamint két kiskorú árva neveléséről sem kellett gondoskodnia. 108 Ez a joggyakorlat véleményem szerint mindenképpen tisztán és egyértelműen tükrözi a bíróság helyes döntését. Figyelembe vette azokat a jogszabályokat, amelyek korábban hatályban voltak, és ezért vizsgálták felül a felperes keresetét. Kitért arra, hogy az özvegy, attól függetlenül, hogy elváltak gondoskodott-e az eltartásáról, mivel az felperes arra hivatkozott, hogy a férje alkoholista volt. Az, hogy az özvegy olyan jogszabály alapján fellebbezte meg a bíróság döntését, amely már hatálytalan volt, azt mutatja számunkra, hogy harcolt azért, hogy a társadalombiztosítás ezen lehetőségével éljen, miután az ideiglenes özvegyi nyugdíjra való jogosultsága megszűnt. Bár tudhatta, hogy ez alapján nem lesz jogosult az ellátásra. Tehát, minden feltételt figyelembe véve döntött a bíróság, nem csorbítva ezzel az özvegy személyhez fűződő jogait. 108
BH2001 595. Állandó özvegyi nyugdíj, abban az esetben jár, ha az állandó nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeznek. Nem illeti meg az igénylőt az állandó özvegyi nyugdíj, ha az elvált házastársától, annak haláig nem részesült tartásdíjban, de az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei sem következtek be a különéléstől számított tíz éven belül.
39
A második jogeset szintén az özvegyi ellátásra vonatkozik, viszont itt már az ideiglenes özvegyi nyugdíjra vonatkozó panaszt ismertetném. A jogeset lényege, hogy a felperes ideiglenes özvegyi nyugdíját megszüntették mivel, nem ismerte el azt, hogy eltartott volt a biztosított által. A bíróság ezt az alapján állapította meg, hogy a két fél válásakor készített jegyzőkönyv alapján lemondott a tartásdíjról a rezsiköltség fizetése fejében. Ezt a bíróság jogszabálysértően állapította meg, hivatkozott erre a felperes. A Legfelsőbb Bíróság elrendelte az eset felülvizsgálatát és megállapította, hogy tartásdíjban nem részesült. Az 1997. évi LXXXI. törvényre hivatkozva a bíróság kimondta, hogy válás esetén ideiglenes özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki a biztosított halálnak napjáig tartásdíjban részesült, vagy, ha a bíróság annak a félnek tartásdíjat állapít meg. Mivel ez a feltétel nem állt fenn, a bíróság az előbbieket állapította meg, és így a felperes keresetét elutasította.109 Ez a jogeset, amint látjuk kellőképpen tisztázza a jogszabályok érvényesülését. Abban viszont, hogy az ideiglenes nyugdíjat is kemény feltételekhez köti a jogszabály, nem tartom „tisztességesnek”. Ha csak azt nézzük, hogy egy biztosított meghal, és ugye a házastársa egyedül marad, ez az eset magáért beszél. Viszont az, hogy válás esetén is olyan feltételeket állapítanak meg, hogy tartásdíjban részesüljön, az már véleményem szerint sok a jogalkotótól. Valószínű,
hogy ezzel
a
megoldással
sokkal
több
kiadása,
költsége
lenne
a
társadalombiztosítás rendszerének. De miért nem lehet egy olyan álláspontot megállapítani, amelyben az özvegy kapja az ideiglenes nyugdíjat abban az esetben, ha a válás és a biztosított halálának időpontja között 5 év van? Ha ez az 5 év fenn áll, akkor jogosult lenne 1 évig az ideiglenes özvegyi nyugdíjra. Mivel hiába elvált egymástól a két fél, attól függetlenül megözvegyült az egyik fél, és így ő is jogosult lenne az ellátásra. Ezzel pedig biztosítani tudnák azt is, hogy a szociális biztonsághoz való jogot minden olyan állampolgárra ki tudnák terjeszteni, akik nem részesültek tartásdíjban. Valószínű, hogy ezzel az opcióval nagy teret engedne az ellátórendszer, és ezzel plusz költségeket jelentene, de így olyanok is biztosítottak lennének, akik nem részesültek tartásdíjban. A második témakör, amelyben jogesetet hoznék fel, az árvaellátásra vonatkozik. Egy olyan árva esetében, aki 16 éves kora előtt megrokkan, és a szülője halálakor a 26. életévét
109
EBH2004. 1064. Az elvált házastársat nem illeti meg az ideiglenes özvegyi nyugdíj, ha a volt házastársával közös tulajdonban lévő ingatlanban végzett munkák ellenértékeként a volt házastársa az ingatlan rezsiköltségeit fedezi. Ez a kölcsönös kötelezettségvállalás nem minősül tartásdíjfizetésre irányuló egyezségnek.
40
betöltötte nem jár árvaellátás, állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. A jogeset a következőket tartalmazza: a gyermek 16. életévének betöltése előtt megrokkant, de akkor még nem volt árva. Édesapja viszont a 25. életévét követően halt meg, és nappali tagozaton tanulmányokat 16. év és a 25. év között nem folytatott. A törvény viszont előírja, hogy árvaellátás 16. életévének betöltéséig jár, és utána abban az esetben 25 éves koráig, ha oktatási intézmény nappali tagozatán iskolai tanulmányokat folytat. Erre hivatkozott a bíróság is. Így ezek alapján a bíróság elutasította az árva, felperes keresetét.110 Ezt a megállapítást helyesnek találom, hiszem az árva úgy nyújtotta be a keresetét, hogy már a 26. életévét betöltötte, és az adott körülmények között tudott is róla, hogy csak akkor folyósítható számára az ellátás, ha 25. éves koráig tanul. A törvény megfelelőképpen szabályozza az árvaellátásra vonatkozó feltételeket. Személyes okokból tisztában vagyok vele, hogy ez az ellátási forma milyen előnyökkel, és hátrányokkal jár, ha van-e egyáltalán hátránya. Az árvák támogatásának mindenképpen azt kell elsődleges feladatnak tekinteni, hogy annak ellenére, hogy egyik szülője meghalt, lehetőséget biztosítsanak arra, hogy az ellátás mértékével segítséget nyújtanak ahhoz, hogy iránymutatóan éljenek további életüket, és azt megvalósítva a tanulmányok mellett. Hisz a törvény is főleg ezt a feltételt tűzi a jogosultság igényléséhez.
110
EBH2004. 1065. Árvaellátás nem illeti meg azt, aki 16 éves kora előtt megrokkan és szülője halálakor 26 éves.
41
6. Összegzés A társadalombiztosítás jelentős fejlődésen ment keresztül, ahogy ezt a dolgozatomból is látjuk. Hatalmas lépéseket tett annak érdekében, hogy lefedje azokat a területeket, amelyek mindenképpen érzékenyen reagáltak bizonyos események bekövetkezése esetén. Ez által kialakult egy olyan fenntartható társadalombiztosítási rendszer, amely elsődleges feladatának a biztosítottak és azok hozzátartozóinak érdekét helyezte középpontba. A biztosítottak és a hozzátartozók, rászorultak tekintetében érdemes kiemelnünk azt, hogy Uniós szinten biztosítottnak kell tekintenünk, hiszen őket a szociális biztonsághoz való jog intézménye is védi, tehát nem érheti őket hátrány az imént megfogalmazott jog által maghatározott esetekben. Ezzel pedig Az Európai Unió és a tagállamok is elismerték azt a tényt, hogy kellő figyelmet, védelmet és gondoskodást kell biztosítani ezekre a személyekre. Feltételezzük azt, hogy európai szinten nem léteznek koordinációs szabályok. Gondoljunk bele, hogy ez milyen hátrányt jelentene a számukra, nem részesülnének azokban az ellátásokban, amelyekre most más országban is jogosultak. Ezáltal kiszorulnának abból a körből, amely számukra a megélhetést jelenti. Szóval csak köszönettel lehetünk/lehetnek az Unió joggyakorlatának ezen módon történő szabályozására. A történeti szakaszok megismerése során rávilágítottak arra, hogy miért kellett folyamatosan azon törekednie a biztosítottaknak és az államnak, hogy kiterjesszék ezeket az ellátásokat más személyekre. Habár pontosan tudjuk, hogy a fennálló rendszer sem tökéletes. Nem szabad, vagy éppenséggel nem kell megelégednünk azzal, amit jelenleg a rendszer kínál és biztosít, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy egy még fejlettebb, nagyobb hatáskörű, és garanciájú társadalombiztosítást, ezen belül pedig nyugdíjbiztosítást valósítsunk meg. Ezzel nem elégedetlenkedni szeretnék, hiszen mondhatnánk azt is, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet és politikai uralom alatt örüljünk annak, hogy kapunk jogcímeken ellátást, és abból valamilyen szinten meg is lehet élni. A hozzátartozói ellátások rendszerét azért találom jelentős mértékben fontosnak számomra, mivel én is félárva vagyok. Engem az árvaellátás érint, édesanyámat pedig az özvegyi nyugdíj. Megpróbáltam a lehető legtöbbet megtudni ezekről az ellátástípusokról. Ezekkel az ismeretekkel, amelyeket a dolgozatom összeállítása és feldolgozása közben
42
megtudtam, azok közé tartozok, akik tisztában vannak ezen ellátások feltételeiről, szabályairól. Elsődleges szempontnak tekintem azt, hogy az árvaellátás intézményének megvalósítása valóban nagy segítséget nyújt a gyermekek életének kialakításában, hiszen ennek hiányában valószínűleg sokan nem tudnának tanulni. A bírósági joggyakorlatok tanulmányozása során felmerült bennem az a kérdés, hogy a jelenlegi szabályozás nem-e túl szigorú vagy éppen engedékeny, illetve, ha az is, akkor miért érkezik annyi igénybejelentés az illetékes Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz. Ezeket megállapítva azt is mondhatnánk, hogy a hozzátartozói nyugellátások kevés részt képeznek a rendszerben, de az azt mutató statisztikák viszont az ellentettjét mutatják. Évről-évre egyre növekszik az ellátásra jogosultak száma. De ez vajon mitől alakul ki? Talán azért, mert a jogszabály engedékeny, ezáltal pedig nem szabályozza megfelelőképpen az ellátásokat igénybe vehetők személyi hatályát, vagy pedig ennek hátterében a fennálló gazdasági életviszonyok és tendencia állnak.
43
7. Irodalomjegyzék 1. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásokról 2. Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK irányelv rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról 3. Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány: A szociális jogok az emberi jogok között, Jogtudatosság a szociális jogok terén, 2006. június hó 4. Bíró Nádas, Rab Henriett, Prugberger Tamás: Európai és magyar szociális jog, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004 5. Czúcz Ottó: Szociális jog I., Budapest, Unió Kiadó, 2003 6. Czúcz Ottó: Szociális jog II., Budapest, Unió Kiadó 7. Ember Alex: Az üzemi baleset hazai jogi szabályozása és átalakításának szükségessége, phd értekezés, Szeged, 2010 8. Európai Szociális Charta 12. cikke 9. Évkönyv, 2011 http://www.onyf.hu/?module=news&fname=onyf_left_menu_kiadvany&root=ONYF (Letöltés ideje: 2012. 10. 13.) 10. Fabók András, Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog, 2005 11. Gecse Istvánné, Jakab Nóra, Menyhárt Szabolcs, Prugberger Tamás, Tóth Hilda, Varga Zoltán: Szociális jog II., Társadalombiztosítási jog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010 12. Gerencsér László: Nyugdíjak az Európai Unióban 13. http://www.lamperth.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=689:mimennyi-2012-ben&catid=1:friss-hirek&Itemid=50 (Letöltés ideje: 2012. 10. 15.) 14. http://www.onyf.hu/index.php?module=news&action=list&fname=onyf_left_menu_nemz etkozi_eu_nyugdij&root=ONYF&rand=a603b69c6c9fb8f0e7ea3037f4165e5c (Letöltés ideje: 2012. 10. 13.) 15. http://www.tbellatasok.abbcenter.com/?id=34013&cim=1 16. Igazné Prónai Borbála: A kötelező társadalombiztosítás kialakulása, fejlődése Magyarországon, doktori értekezés, Budapest, 2006. 17. ILO 102. számú egyezmény a társadalombiztosítás minimális normáiról 18. Károlyi Géza, Prugberger Tamás, Szilágyi Judit, Szűcs Péter, Törő Emese: Munka és Szociális jog, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2006 19. Központi Statisztikai Hivatal: Nyugdíjasok, nyugdíjak 2011 (Letöltés ideje: 2012. 10. 13.) 44
20. Magyarország Alaptörvénye XIX. cikk 21. Menyhárt Szabolcs: A nyugdíjbiztosítási jog helye és funkciója a magyar jogrendszerben 22. Menyhárt Szabolcs: Változó koordinációs szabályok a társadalombiztosításban 23. Nyugdíj az Európai Unióban 24. Rab Henriett: A nyugdíjbiztosítási ellátások fenntarthatóságának jogi garanciái, doktori értekezés, 2010. 25. Réti János: Hozzátartozói ellátások a társadalombiztosítás rendszerében
45
