Van, aki kinövi és van, aki nem… A történeti várkutatás és a középkori írott források Magyarországon – előzmények, példák és a feladatok (PPKE BTK, 2014. március 24.) Horváth Richárd
Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Középkori témacsoport Budapest
Miről is lesz szó a várak ürügyén? A várak szerepének felismerése a történettudományban Európában és idehaza
n
n
Kutatásban betöltött szerepük (3 esettanulmány)
n
Közeli jövő: Mo. világi archontológiája 1457-1526
1. A várak „felfedezése” -
19. század közepén, második felében markáns változás az erősségek megítélésében egy időben a történettudomány intézményesülésével = feltűnik, hogy vannak, de csak a katonai jellegük
-
Emiatt eleinte kizárólag építészeti (ritkábban) műemléki kérdésnek tekintették őket
-
A források nagyléptékű feltárásával ugyanakkor világossá vált, hogy a középkori magyar (és európai) okleveles anyagban nagy számban és fontos szerepben tűnnek fel a „castrum”-ok
A várak „felfedezése” - Ella Sophia Armitage (1841-1931)
- Otto Piper (1841-1921)
- Könyöki József (1829-1900)
-Magyarországon a megszakadt tudományos folytonosság 1945 után -Építészeti megerősítés: Gerő László: Magyarországi várépítészet 1955
2. A „repedések” külföldön - A 20. század első harmadától rendre jelentkeztek a történettudományban erős szociológiai hatások (pl: Annales-mozgalom) - Világossá vált az is, hogy a vár és a hozzá tartozó/által uralt terület a középkori politika és birtoklás alapja volt → Otto Brunner (1898-1982): Land und Herrschaft. Grundfragen der territorialen Verfassungsgeschichte Österreichs im Mittelalter, 1939. Igaz, politikai hatások csökkenteték e munka jelentőségét. -- Magyarországon sem maradt ismeretlen, de hatást nem gyakorolt: Komjáthy Miklós: A középkori államfogalom. Századok 79/80. (1945-1946) 192-204. - Ezt követte a német történetírás, különös tekintettel a császári itineráriumokra és az ún. Residenzforschung-ra: az 1994 óta Kielben folyó, végcélját tekintve az 1200–1600 közötti birodalmi rezidenciák kézikönyvét létrehozni kívánó kutatás eredményeiről és terveiről tájékoztat. Jan Hirschbiegel: Fürstliche Höfe und Residenzen im spätmittelalterlichen Reich. Ein Projekt der Residenzen-Kommission der Akademie der Wissenschaften zu Göttingen. (http://www.ahf-muenchen.de/Forschungsberichte) Bachmann, Christoph: Öffnungsrecht und herzogliche Burgenpolitik in Bayern im späten Mittelalter, 1997. -A folyamat mára a szimbólumkutatásig jutott (pl: Zeune, Joachim: Burgen. Symbole der Macht. Ein neues Bild der mittelalterlichen Burg, 1991.
(ebből lett a baj Angliában J)
A „repedések” külföldön -Nem meglepő, hogy az „izolált” Angliában jelentkezett legkésőbb a folyamat, ám késettségéből adódóan igen hevesen – királyi hatalmi magyar párhuzamok nem érdektelenek! - „Csata Bodiamért” (Sussex): 1970/80-as évek
Charles Coulson: „Egy öreg katona álma”, 1385
3. A „repedések” Magyarországon -Egy időben, de egymástól függetlenül Magyarországon két történész kezdte meg a történeti/társadalomtörténeti várkutatást a ’70-es évek közepén -Fügedi Erik (1916-1992): vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon -Engel Pál (1938-2001): Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437) Vár és hatalom. Az uralom territoliális alapjai a középkori Magyarországon Magyarország világi arch. 1301-1457 - Kubinyi András (1929-2007) számtalan vonatkozó dolgozata, bár kötet nem készült. - Mindannyiuk, de főképpen Engel kutatásai világossá tették az utókor számára, hogy a VÁRKUTATÁS NEM CÉL, HANEM ESZKÖZ!
4. Mire jó ez az egész? Esettanulmányok I. Kőszegi „territórium” Valójában két, időben és térben is elkülönülő terület a kezdetektől a „pusztulásig” (‘oligarcha’ nem egyenlő ‘tartományúr’!) Kőszegi Iván: Kőszeg (2), Borostyánkő, Szalónak és Szentvid Ifjabb Henrik: Kapronca, Szentgyörgy Somogyvár, Döbrököz, Kőszeg (Tolna m.), Dombó, Kéménd, Essegvár Ezzel szemben „Kakas” Miklós volt az ura a Vas megyei, elvileg Iván „területére eső” Németújvárnak. = ő volt I. Károly „ökle” 1310-1327 között
Mire jó ez az egész? Esettanulmányok II. Borsa „territórium” A helyzet hasonlatos a Kőszegiek példájához. A különbség csupán annyi, hogy az egyes Borsa-fiak kezén nem féltucatnyi, hanem egy-egy vár volt a 14. század elején. Ennek volt következménye, hogy I. Károly elleni lázadásukig egységesnek tudták megtartani tartományukat.
Mire jó ez az egész? Esettanulmányok III. Németújvár: a favár „rejtélye”. A huncut források és a hiszékeny régészek, történészek = korai favár létezése! - Kézai Simon és a „koraiság” = bizonyíték? Postea Wolfer cum Hedrico fratre suo introivit de Vildonia cum XL militibus phaleratis. Huic datur mons Kyscen pro descensu, in quo castrum fieri facit ligneum, tandem et caenobium monachorum, in quo post mortem sepelitur. Ex isto namque Hedrici origo esse habet. - A Képes Króniak és a „késeiség” Post hec de Alamania Volphgerus cum fratre suo Hedrico de comitibus Heinburg ortus cum trecentis dextrariis falleratis introivit, cui dux Geycha montem Kyscen et insulam Danubii circa Iaurinum dedit pro descensu eterno, contulisse comprobatur, ubi castrum ligneum faciens fecit, quoque in eodem monte cenobium, ubi et est tumulatus. De istis Hedrici generatio derivatur. - Ezzel szemben az alapítólevél (1157) …ego Wolferus…comes…sub titulo Beate et Gloriose semperque Virginis Marie…in loco inhabitato et solitario, qui dicitur Quizun monasterium edificavi.
-Favár hegyen és kővár az ártéren? -KK időbeli elsőbbsége, Kézai ismert és bizonyítható „tömörítése” -Bizonyítható királyi építés 1175/80 táján = kővár (említés: 1198)
A közeli jövő Magyarország világi archontológiája 1457-1526 Résztvevők: C. Tóth Norbert, Neumann Tibor, Pálosfalvi Tamás, Horváth Richárd, OTKA támogatás, várható megjelenés 2016/17
A tervezett adattár vár-fejezete/kötet sokban követi a két előzmény (különösen Engel Pál köteté, lévén az Árpád-korra nincs szisztematikus vár kataszter jelenleg), de sok újítást is tartalmaz. -Bibliográfiai bővítés -Keltezések, főúri itineráriumok -Uradalmi tartozéklisták hely- és településtörténet, névvizsgálatok) - „Fantomvárak” kiszűrésének fontossága: Németújvárat láttuk, késő középkori remek példa Tar esete Jelen állapot: 857 regisztrált objektum adatai (a várható végső szám a castelumok „megrostálása” után kb. 1000 lesz
Részletek a kutatási programról: Pontot az „i-re”. A Magyarország világi archontológiája című program múltja, jelene és közeli jövője. Turul 86. (2013) 41–52.
A közeli jövő Magyarország világi archontológiája 1457-1526 +Ádámfölde (Sáros m. SK: Mošurov)[1] „Castellum”. Kizárólag irodalmi említése ismert (Berzeviczy Edmund jegyzetben idézett helyéről), s ennek forrásokkal való alátámasztása jelenleg nem megoldható. 1500-ban még nem állt itt erősség. (DL 91038.) Az irodalomba alighanem 16. századi említéseinek visszavetítésével kerülhetett. +Adony (Fejér m.)[2] „Castellum”. Kizárólag Koppány Tibor adattárában szerepel. Az általa hivatkozott irodalmakban (Csánki, Fejér Megyei Történeti Évkönyv) erősség említése nem olvasható. Az ugyancsak Koppánynál idézett, s a castellum létét igazolni hivatott Kinizsi Pál oklevélben oklevélben (DL 93605.) erődítésről ugyancsak nem esik szó Adony esetében, az oklevél kelethelye: „Ex oppido nostro Adon”. [1] Koppány: Kastélyok 110., Berzeviczy Edmund: A Tarkőiek hatalmi törekvései Sárosban a XIV, XV és XVI. század folyamán. Századok 38. (1894) 734. [2] Csánki III. 307., Koppány: Kastélyok 110. Barcs (Somogy m.)[1] Castellum. 1460-ban – első említésekor – a Keményfalvi Török nyert királyi kegyelmet többek közt ezen erősség miatti ellenségeskedés után a Bakonyai család ellenében, így őket tekinthetjük az építtetőknek is. (DL 88349.) 1480-ban Gay-i Horváth Gergely özvegye: Zsuzsanna bírt benne részt (Sümeghy 136–137.), ugyanekkor az erősség felét a Nagylucseiek nyerték adományul. (DL 18391.) Ez a birtokrész még 1498-ban is az övék. (DL 20718.) – Elhelyezkedése nevének (az irodalomban rendre a Dráva-parti mai Barcs területére lokalizálták) dacára egyértelmű. A rendelkezésre álló birtoktörténeti adatok alapján Kétújfalu területén, Szentmihályfa puszta területén állt (BMFN 105/1., illetőleg Engel Pál azonosítása: Koppány: Kastélyok 115.), azaz a mai Barcs községhez nincs köze. – Uradalmi tartozéklista: 1480: DL 18391., 1498: DL 20718. Török György 1472. VII. 6. (DL 17340.) [1] Csánki II. 572., Koppány: Kastélyok 114–115., Magyar–Nováki: Somogyi várak 33–34. (itt a téves azonosítás megerősítésével), Ugyancsak a téves, a mai (Dráva-parti) Barcsra történő lokalizálással: Jankovich B. Dénes: Adatok a Rinya-völgy középkori településtörténetéhez. In: Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 7. Szerk.: Kanyar József. Kapostvár, 1976. 6., Deák Varga Dénes: Eltűnt somogyi falvak nyomában (3. közlemény) In: Somogyi honismeret 1997/1. 3–8.
Debrő (Heves m.)[1] Castrum. A 15. sz. közepén Debrői Imre építtette. A Debrőiek kihalását követően, 1461-től Rozgonyi Sebestyéné, majd utódaié volt (DL 15609., Héderváry I. 305–306., DL 16736., DF 210143.). Sebestyén ágának fiában, Lászlóban történő kihalásakor (1492) a vár a László özvegye és monyorósi Rozgonyi István közötti szerződés révén László özvegye kezével Kanizsai Györgynek jutott. (1493: DL 19936., DL 20055., DL 20067., DL 20065., DL 20062.) Tőle 1496 nyarán hűtlenség miatt II. Ulászló elvette és Bakóc Tamás egri püspöknek adományozta (Erdődy lt. D 953.), ám a jelek szerint az átvétel nem realizálódott, mert Kanizsai 1497-ben elcserélte Drágfi Bertalannal a szlavóniai Vasmegyericséért, s ettől fogva Drágfi birtok. (DL 20524.) 1514 júniusában a Dózsa-féle hadak ostromolták, de Drágfi János csapataival vereséget mért rájuk. A Drágfiaktól 1518 körül Perényi Imre szerezte meg, aki birtokokat zálogosított el ~ kiváltása céljából. (DL 22894.) Ettől fogva a Perényieké, a Drágfi-uradalmak 1520 körül keletkezett összeírásában már nem szerepel. (DL 23359.) —Aldebrő és Tófalu mára egybeépült települések határán állt, az elpusztult Csal falu vélelmezhető területén. Felszíni nyomai ma már nincsenek, Csalavár helynév őrzi emlékét. Kalsai Korláth Miklós 1466. V. 27. (Havassy: Hevesi arch. 60.) Szepesi Bálint és Spáczai Miklós 1468. XII. 14. (DL 16736.)[2] Spáczai Miklós 1470. VII. 11. (Havassy: Hevesi arch. 60.) Zsadányi Spáczai Boldizsár 1521. IV. 7. (Havassy: Hevesi arch. 60.) Uradalom: 1461. VI. 28.: Debrew, Kaal, Thothfalw et Chal (Heves m. – DL 15609.) 1496. VI. 17.: Debrew, Kaal Thothfalw et Chal (Heves m. – Bártfai Szabó: Pest megye 1188.) Keltezések: 1478. VII. 5. – Rozgonyi László (DF 210143.), 1516. II. 1. – Drágfi János (Károlyi III. 96.) [1] Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Bp., 1890. 52. – Éble Gábor: A Debrő-parádi hitbizományi uradalom története. Századok 43. (1909) 115–128. Éble még használhatta a Hédervári levéltár debrői uradalomra vonatkozó okleveleit, amelyek 1945-ben megsemmisültek! – Havassy Péter: Heves megye középkori tisztségviselői. (Studia Agriensia 6.) Eger, 1986. 54–55., 60. – Nováki Gyula, Baráz Csaba, Dénes József, Feld István, Sárközy Sebestyén: Heves megye várai az őskortól a kuruc korig. (Magyarország várainak topográfiája 2.) Bp.–Eger, 2009. 71–72. – 1514-hez: Barta Gábor, Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Bp., 1973. 129–130. – A Drágfi-birtokok összeírását lásd: Horváth Richárd, Neumann Tibor, C. Tóth Norbert: Oklevelek a Bátori család történetéhez. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 41. (2006) 367–368. [2] Egyben uruk cserépvári várnagyai is.
…én még nem nőttem ki…
Köszönöm a figyelmet!
