www.michelangelo.cn HONFOGLALÁS… A MAGYAROK HAZATÉRÉSE A Honfoglalás (a „haza meghódítása” vagy „visszatérés” ősi magyar források szerint) az eredetileg a Kárpát-medencében letelepedett magyar népcsoportok hosszú útjának utolsó állomása, melyet az i.e. első évezred kezdetétől az i.sz. első évezred végéig jártak be. A Kárpát-medencén kívül Az i.e. III. évezred elején a nomád harcos állattenyésztő kelták Európába érkezésének hatására (az első európai urnás temetkezési hely: Hencken, Balkán térség, i.e. 2700) az i.e. II. évezred végén a nomád népek óriási népvándorlása indult meg Pannoniaból szomszédos és távolabban fekvő területekre: • Észak-Európába: az első Európában fellelt csúcsos fejdíszek a következők: a Willendorfi Vénusz fejdísze, Pannonia (i.e. 23 000, Történelmi Múzeum, Bécs, Ausztria), a Savignanoi Vénusz fejdísze, Olaszország (i.e. 18 000–10 000, Pigorini Néprajzi Múzeum, Róma, Olaszország) és a Vinčában, Pannoniaban talált szobrocskák fejdíszei (i.e. 5000, Gimbuteniė). Az i.e. XVI–X. században Ezelsdorfban (Nürnberg, Németország), Shifferstadtban (Ludvigshafen, Németország), Avantonban (Poitier, Franciaország), valamint azon az ismeretlen helyen, ahol a Berlini Múzeumban található csúcsos süveget találták (Fekete Erdő?, Németország), a főpapok vagy főpapnők(?) aranyból készült csúcsos fejdíszt viseltek. Ezen csúcsos fejdíszek egyike feltételezhetően metonikus naptár (19 éves naptár, melyet évszázadokkal később a görög Meton fedezett fel újra, i.e. 500-ban). Az Európa-szerte elterjedt naptárak, illetve a feltételezhetően naptárként használt tárgyak a pre-indoeurópai kultúra sajátosságai voltak. Ezeknek a csúcsos fejdíszeknek, valamint az ebből az időszakból származó európai régészeti leleteknek a díszítése megegyezik a Kárpát-medencében talált, az előző évezredekből származó tárgyak díszítésével. A nebrai (Németország) égboltkorongon, (melyet i.e. 1600-ban a föld alá rejtettek Mittelburgban Halle; Németország, mely azonban i.e. 2000-ben készült), a Kárpátokból, Erdély területéről származó aranyat találtak (E. Pernicka, Freibergi Egyetem, Németország). Segesváron (Erdély) pedig tipikus Pannonico díszítéseket és egy olyan naptárat találtak, amelyről a helyi múzeum azt állítja, hogy a legrégebbi európai naptár (bronzkor, Segesvári múzeum, Erdély). Az említett főpapok vagy főpapnők(?) Pannonico népvándorlók voltak, akik elhozták a bronzkort Nordiába (Metropolitan Múzeum, New York, USA). Valószínűleg ezek a Pannonico népvándorlók azok, akik kultúrájukat magukkal hozták Finniába: egy i.sz. 800-ra tehető pribaltikai sírban ugyanolyan spirál alakú karpereceket, pettyezett körmotívumokat és nyakékeket találtak, amilyeneket 3000 évvel korábban Pannóniában már használtak (ld. „A Magyar Művészet...” c. könyvet). A Kárpát-medencéből Észak-Európába tartó népvándorlást már korábban is feltételezték. • Olaszországba (Padania, Etruria és Puglia): feltételezések szerint a messzápok Illériából vándoroltak Pugliába az i.e. első évezred elején. Csúcsos fejdíszt viseltek (sipontói stela-k, melyeken a díszítés ugyanolyan, mint amilyeneket Pannóniában használtak) és a lakosság fejedelmi tanácsának, a „Daranthoa”nak (Flavia nemzetség) a vezetése alatt álltak, illetve a Flavia nemzetségbe szerveződtek. A Terramare–kultúra (Padania), melyről egyesek feltételezik, hogy az etruszk kultúra bölcsője, valóban tipikus Pannonico jegyeket mutat. • A Dzsungária körüli területekre: az arsik (Arsikantu az arsi nyelvben, Ohr-si a kínaiban, az úgynevezett „indoeurópai” tokhárok!) Pazirikban telepedtek le, majd a későbbiek során a Tarim-medencében és a Tien-san nyugati részén. G. S. Lane (Chicago-i Egyetem, USA) feltételezése szerint ez a népesség a
www.michelangelo.cn „fekete-tengeri népvándorlással” érkezhetett az i.e. első évezred elején egy olyan területről, amely Görögországgal, Olaszországgal, Németországgal és egy meghatározatlan, finnugor népcsoportok által lakott területtel (azaz Pannoniaval) határos tájról. Ez a népvándorlás magyarázatul szolgálhatna a magyar (G. S. Lane, Mark Dickens) és más európai nyelvek nyomaira a tokhárban. Valójában a tokhár egy gandharai (India) dialektus, melyet buddhista szerzetesek hoztak magukkal,és nem Európából származik. A fenti népvándorlásokkal kapcsolatba hozható népességek egyike sem volt indoeurópai vagy „protokelta”, hanem Pannonicok voltak, akik a kelták elől menekültek (ld. „A Magyar Művészet...” c. könyvet). Letelepedés Közép-Ázsiában A Dzsungária környékén folytatott régészeti kutatások során (Pazirik, Altáj, Oroszország; Tarim-medence, Xin Jiang, Kína) az i.e. IX. – i.sz. III. századokból származó kurgánokat találtak, melyekben Pannonico emlékek és dolichocephal, azaz hosszúfejű, europid, vörös és szőke hajú emberek múmiái voltak, akik: • az oroszországi finnugor népekkel genetikai rokonságban álltak (Orosz Tudományos Akadémia, Novoszibirszk, Oroszország; a magyarokról nem esett említés); • kultúrájukat tekintve a keltákkal voltak rokonok (V. H. Mair és J. P. Mallory). („A Magyar Művészet...” c. könyv alapján egyértelmű lesz, hogy azok a „kelták” valójában Pannonicok voltak) • nyelvészeti szempontból a magyarokkal hozhatók kapcsolatba (G. S. Lane, M. Dickens). További hasonló, gazdag kurgánokat találtak Aržanban (Kizil, Tuva, Oroszország). Az egyik ilyen kurgán, a C14-es, mely i.e. 620-ból származik, 22 kg aranyból készült leletet, nyakéket és borostyánkövet tartalmazott. Esikben (Alma Ata, Kazahsztán) egy sámán amazonhercegnőt temettek el (J. Davis-Kimball szerint), arany ruhában az i.e. V. században. Az i.e. II. század és az i.sz. II. század között az északi selyemútvonal (a Tarimmedencétől Tanais-ig) mentén élő összes népcsoportnak voltak közös fenotipikus vonásai (pl. Yan Shigu definíciója szerint „makákó-szerű arcfelépítés”, azaz előreugró állkapocs és csapott homlok), valamint közös kulturális sajátosságaik, melyek Pannoniara jellemzőek, és melyek újra megjelennek majd a Kárpátmedencében a honfoglalás idején. Genetikai kutatások (J.D. McDonald, Illinois-i Egyetem, USA) kimutatták, hogy az R1a Y kromoszómának az i.e. első évezred közepén voltak a legmagasabb értékei, valamint hogy Közép-Kelet-Európában, Közép-Ázsiában és a két területet összekötő folyosó mentén ez volt a legfőbb összetevő. A fenti folyosó egybeesik az északi selyemút nyomvonalával és az azzal az útvonallal, melyet a magyarok kétszer tettek meg: először Magyarországról ki, majd pedig vissza. Az R1a gyakorisága és elterjedtsége Európa kiterjedt részén bizonyítja, hogy az R1a Európából Közép-Ázsiába, majd vissza Magyarországra mozgott. Az R1b jelenléte (baszk, csak Nyugat-Európában gyakori) Dzsungária körül azt bizonyítja, hogy az európaiak mind az R1a-t, mind pedig az R1b-t Európából hozták. Az, hogy az R1b a mai Magyarországon hasonló arányban van jelen, mint a környező népeknél, azt bizonyítja, hogy a magyarok eredetileg Európában éltek, amely az egyetlen olyan lehetséges hely, ahol az ősi időkben keveredhettek a baszk népességgel. Észak-Eurázsia „szkíta” népcsoportjai nem köthetők a görög kultúrához, mert ők megelőzték a görögöket (Mikhail Piotrovsky, Ermitázs, Szentpétervár, Oroszország). Ezek az ősi, európai, Pannonico népek, melyek részint keveredtek a keltákkal, olyan kulturális jegyeket hoztak Közép-Ázsiába, melyek semmi esetre sem rokoníthatóak az „indoeurópai kultúrával”, és amelyek a későbbiek során újra megjelennek Európában (ahol ezek a jegyek évszázadokkal korábban kivesztek) a Közép-Ázsiából érkező középkori népvándorlással.
www.michelangelo.cn A magyarok más (vissza nem térő) vándorlásai A Pannonicok egyéb vándorlásaik során elérhették Linzit (Shandong, ÉszakkeletKína) és Yunnant (Délnyugat-Kína). Egy genetikai kutatás (Wang, Matsushita) eredményeként kiderült, hogy a lovaikat is eltemető ősi Linziek álltak „genetikai szempontból legkevésbé távol a törököktől, az izlandiaktól és a finnektől” (ez a kutatás nem terjedt ki a magyarokra). Továbbá az i.sz. 500-ban élt linzik és a mai japánok közötti genetikai hasonlóság bizonyítja azt, hogy a linzik Japánba vándoroltak. Egy másik genetikai kutatás (H.-J. Bandelt) pedig megerősítette az előzőt azzal a felismeréssel, hogy a „linzieknek és a Yunnan népeknek voltak közös vonásaik”. V. H Mair (Pennsylvaniai Egyetem, USA) „europid lovasokat ábrázoló ősi falfestményeket talált Yunnanban, akik közép-ázsiai ruházatot viseltek”. A Yunnan környékén lévő nagy területen, mely nagyjából a Dong Son kulturális területnek felel meg (i.e. VIII. sz.), nem Han kisebbségi csoportok még ma is használnak csúcsos süvegeket, nadrágokat és lábszárvédőket, valamint közös animisztikus vallás, Anya Isten vagy Napistennő tisztelete, demokrácia, egalitarianizmus és matriarkátus jellemzi őket. Lehetséges, hogy a linzi az a szőke hajú nép volt, amely a kínai források szerint hozzájárult kultúrájával a kínai civilizációhoz, és miután Qin Császár (i.e. 221) meghódította őket, Koreába (Silla), majd később Japánba (Yamatai) vándorolhattak. Mair szerint: „Az új bizonyítékok nyomán ismételten tanulmányoznunk kell azokat az ősi kínai könyveket, melyek nagyon magas, mélyen ülő kék vagy zöld szemű, hosszú orrú, nagyszakállú, vörös vagy szőke hajú történelmi vagy legendabeli alakokat idéznek fel. A tudósok korábban megmosolyogták ezeket a leírásokat, most azonban úgy tűnik, hogy mégiscsak helytállóak lehetnek”. Mair arról is meg van győződve, hogy századunk régészei számára a Tarim-medence jelentheti az Eldorádót. Egyetértek vele: a magyarok ősei és az ő rovásírásuk rejlenek a sivatag homokja alatt. Az ajnuk, egy kék szemű europid nép, elérték Japánt, kulturális nyomokat hagyva maguk után az Amur völgye mentén (Smithsonian Institution, USA), ami Burjátia (Oroszország) és Kizil (Tuva, Oroszország) irányában helyezkedik el. Lehetséges, hogy a hunok történelmileg megörökített támadásai dél felől, az Orhon völgyén keresztül a Tuvában és Burjátiában élő népekig, arra kényszerítették ezeket a népeket, hogy leereszkedjenek az Amuron és elérjék a Csendes-óceánt (ld.: „A Magyar Művészet...”). Honfoglalás A pazirikok (szkíták, szérek, isszedonészek, wusunok, arsik, parthusok, alánok, kusánok…) a Selyemút urai voltak i.e. 500-tól i.sz. 330-ig. Hasonló hosszú szakállú és hajú, tevén, illetve lovon ülő, nadrágot, puha csizmát, kabátot és csúcsos fejfedőt viselő europid szobrocskákat találtak a Selyemút mentén Tanaistól Kínáig és Koreáig (Shanghai-i Régészeti Múzeum, Kína, Koreai Nemzeti Múzeum, stb.). I.sz. 166-ban a rómaiak tengeri útvonalat nyitottak Kína felé (Antonius császár, Hou Han Shou Krónikák). I.sz. 330-ban a kínaiak felhagytak a Selyemút keleti ágának katonai felügyeletével (Gan Su folyosó) (A. Herrmann, Harvard University Press). Az V. században a Római Birodalom bukását követően megszűnt az európai kereslet a kínai árucikkek iránt. A VII. században a kialakulóban lévő iszlám vallás vált a kínai luxustermékek kiváltságos piacává. A középkorban 1000 (akár hadászati felszereléssel ellátott) ember szállítására is képes dzsunkák hajóztak Arábiából Kínába (Ibn Battuta). Az északi selyemút menti kereskedelem az i.sz. 4. században hanyatlásnak indult, majd Közép-Ázsia iszlám meghódításával végleg megszűnt. Az i.sz. I. évezred kezdetétől a Selyemút mentén élő közép-ázsiai népek (szkíták, szérek, jazigok,
www.michelangelo.cn alánok, szarmaták, bolgárok, hunok, avarok…) nyugat felé kezdek vándorolni és végül elérték a Balkánt és a Kárpát-medencét. Mindezen népek kultúrája közös volt, azonos a közép-ázsiai pazirikiakkal és arsikkal, akik korábban érkeztek Pannoniaból. Így tehát számos kulturális és antropológiai jegy is érkezett Közép-Ázsiából a Kárpát-medencébe. A IX. század első felében az ujgurok meghódították a Tarim-medencét. Ugyanekkor az arsik, akik a Tarim-medencében éltek, csatlakoztak más népekhez a Fekete-tengertől északra, és elvezették őket a magyar alföldre. A Pannonico népvándorlók és kereskedők által elterjesztett kulturális jegyek Pannoniaból Arsiaig és vissza Magyarországig A Pannonicok Ázsiába, majd vissza Európába történő vándorlásai rekonstruálhatók az általuk bejárt helyeken hagyott kulturális leletek alapján. „Divat”: • Kúp alakú fejdíszeket Európában a csiszolatlan őskőkor óta viseltek. Később Föníciában is viselték (az i.e. V. évezredtől – terrakotta Anya Isten, Bejrúti Nemzeti Múzeum, Libanon – a mai napig: csúcsos Lebbadé kalap), Sumériában (i.e. XXIV. század) és Trójában (ahol a vörös hajú Párisz viselte, Aphaia templom, Ægina, Görögország). Ez a nagy elterjedtség hozzávetőleg megfelel a neandervölgyi spektrumnak és annak a területnek, ahol az indoeurópaiak és a sémik érkezése előtt agglutináló nyelveket beszéltek. Az i.e. II. évezred végén a csúcsos fejfedők és a Pannonico kultúra a Kárpátmedencéből Németország és Pomeránia (i.e. 1500), Kimméria (i.e. 1300), Maeotia és Kaukázia (Kubán-völgy és Urartu) felé terjedtek; majd Itáliába (Messapia: i.e. IX. század), Etruriába (Haruspex fejfedők); a dél-uráli területekre (Filippovka, Pokrovka, i.e. VIII-VI. század); Pazirikbe és Esikbe; a Tarim-medencébe és a Tien–san nyugati részére (Oxania és Saka, i.e. VI-IV. század) és Kusániába (Tillia Tepe és Kaniska király, i.e. II. – i.sz. II.). • A kúp alakú fejdíszek általánosan elterjedtté váltak az északi selyemútvonal mentén élő összes népnél (szkíták, parthusok, arsik, alánok, kusánok, karakalpaksztániak, tanaisiak…). Az 1500 évvel korábban eltűnt csúcsos fejfedők és a Pannonico kultúra végül elérték Csuvas-földet és Magyarországot. A matyó, palóc és mari fejdíszek sokkal inkább hasonlítanak a legősibb európai és közép-ázsiai fejfedőkhöz, mint a honfoglaláskori magyar fejfedőhöz: lehetséges, hogy fennmaradtak az 1500 év során, amíg a Pannonicok nem voltak otthon. A csúdok (finnségi nép, melynek otthona Nordiában, Pribaltikában és a mai európai Oroszországnak nevezett területeken volt, és akik a Rus hajat русый-nak nevezik) i.sz. 1539-ben, amikor Olearius megrajzolta a Charta Marinát, még csúcsos fejfedőt viseltek. III. Mihályt (Moszkovia Romanov hercegét) a XVII. század végén csúcsos fejdísszel ábrázolták. A csúcsos fejdíszek néhány helyen még a XX. század népművészetének is részei, nevezetesen az alábbi területeken: Finnország, a Volga/Káma területe, Dél-Szibéria (Néprajzi Múzeum, Szentpétervár, Oroszország), Hokkaido (Ajnu Néprajzi Múzeum, Budapest, neprajz.hu; Habarovszki Múzeum, Oroszország), Karakalpaksztán és Üzbegisztán (www.karakalpakstan.com és Ermitázs, Szentpétervár), Kalash-völgy (ahol egy elszigetelt szőke népcsoport talált refugiumot Pakisztán és Afganisztán északi határain egy távoli völgyben), Kazahsztán (menyasszonyi kalapok, Rudenko; www.china.com>minorities), Tuva, Burjátföld, Xin Jiang, Gan Su, Yunnan (www.china.com>minorities), valamint Thaiföld, Mianmar és a Dekkán-fennsík, ahová a Hill törzsek érkeztek Yunnanból. Ugyanazok a népek, akik csúcsos süvegeket használtak Észak-Eurázsiában, nadrágot is viseltek (férfiak és nők egyaránt), valamint inget, kabátot,
www.michelangelo.cn alsóneműt, övet, lábszárvédőt és puha csizmát. Amikor a germánok megjelentek Közép-Európában, szintén nadrágot és kabátot viseltek, mely egy olyan nem indoeurópai szokás, amit Skandináviában tanultak. A Pannonicok i.e. 5000 óta viseltek csúcsos fejfedőt, puha csizmát, nadrágot és kabátot (Gimbuteniė által közzétett szobrocskák), még akkor is, amikor visszatértek Európába. •
•
• •
Vallás: Medvekultusz: A őskőkorszakban Közép-Európa lakosai Frankföldtől Sziléziáig szentelt medvekoponyákat tartottak barlangjaikban, és medvefogakat csiszoltak (H. Kühn), amint azt az ajnuk jelenleg is teszik. A medve lelkének tiszteletére rendezett hálaadási szertartás és annak lebonyolítása megdöbbentően hasonló volt a finneknél, a szibériaiaknál és az ajnuknál (F. Maraini). A medvekultuszt Észak-Eurázsiában a szarvas kultusza váltotta fel egészen addig, amíg az indoeurópaiak magukkal nem hozták oroszlánjaikat (ld.: „A Magyar Művészet...”) A naturalista, sámánisztikus animizmus Európából terjedt el, a sztyeppéken át Dél-Szibériáig, Yunnanig és Japánig (daoizmus és sintoizmus, ajnu és yunnan animizmus). Japán Jomon kultúrája a vége felé szintén animisztikussá válhatott, és Japán lényegében máig animisztikus. A Tuvai Köztársaság (Oroszország) hivatalos vallása máig az animizmus, és máig gyakorolják a kalashok, a Thaiföldre, Mianmarba és a Dekkán területére vándorolt evenki és yunnan törzsek. A sámánizmus végül a magyarokkal és Táltosukkal tért vissza Európába. Anya Isten kultusz: az európai őskőkorszak és a neolitikus Kárpát-medence női szobrocskáitól (Willendorfi Vénusz) a galaták kelta Cibele-jéig, Yunnan istennőiig, annak magyar megfelelőjéig, Babba Máriáig. Temetkezési szertartások: földbe temetés nyomait (neandervölgyi szertartás, az indoeurópai halotthamvasztással ellentétben), lovakat és halotti maszkokat tartalmazó kurgánokat, sírhalmokat, sírdombokat és kőhalmokat találtak Írországtól (Irna), Finnországtól (Sammallahdenmäki, Unesco világörökség) Franciaországon át (Vix, Burgundia, ahol egy szőke hercegnőt temettek el a szekerében) Közép-Ázsiáig, Altajig, Burjátiáig, Shandongig, Koreáig (Silla kultúra) és Japánig (Kofun=tumulus kultúra). A honfoglaláskori temetkezési helyek halotti maszkokat, lovakat, kocsikat és hámokat tartalmaztak, éppúgy, mint 1500 évvel korábban a közép-európai sírok.
Szociális és politikai felépítés • Matriarchizmus: a willendorfi és kárpát-medencei anya istenektől az amazonokig, a szkíta Tomyris Hercegnőig (aki annak seregnek az élén állt, amely megölte Cyrus perzsa királyt), Közép-Ázsia hercegnőiig, Korea Silla királyságának 3 három királynőjéig, Yamatai (Japán) fél tucat japán császárnőjéig, a mai Yunnan nem Han népekig, akik bámulatos módon emlékeztetetnek az amazonok társadalmi szerkezetére (pl. Yunnan Mosuo-i; Orie Endo, Bankui Egyetem, Japán). • Demokrácia, egalitarianizmus és választott vezérek: az etruszkoktól Finnia novgorodiain és a pakisztáni kalashokon keresztül Árpádig. Árpád apját, Álmos fejedelmet fejedelmi tanács választotta meg, melynek élén egy táltos állt. Ez a tanács úgy határozott, hogy a földet egyenlően kell szétosztani az emberek között (Sisa István). Észak-Európában a Ting, a népet irányító tanács meghatározott időtartamra (nem élethosszig és nem öröklődően) köztisztviselőket választott, akik a hatalmat gyakorolták. A Ting fennmaradt Flaviaban és azon útvonal mentén, melyet a magyarok bejártak: kokous és käräjät (Finnország), Thing (Skandinávia), Veče (Holmgard, az oroszok előtti Novgorod), Daranθoa (Messapia, Olaszország) Witenagebot (Észak-Anglia), kuriltai (Mongólia), khural (Burjátföld), khan kutermiak (Turkesztán), Loya Jirga és Shura
www.michelangelo.cn
•
(Afganisztán); Jestak-han (Kalash, Pakisztán), majd vissza Európába a kurultajjal [haditanács] (Baskíria), a királlyal és a választott bíróval (Magyarország). Ezek az intézmények az évente tízszer ülésező athéni népgyűlés, illetve a római szenátus ősének számítanak. (A Ting soha nem volt „indogermán” intézmény. Soha nem létezett Németországban, kivéve amikor Göbbels ezt a nevet használta a propagandája meghallgatására kötelezett fasiszták összejöveteleire.) Konföderációk (az indoeurópai birodalmakkal szemben). A „Dodecapolik” az etruszk, messzáp, szkíta és helladikus (nem görög) konföderációk voltak. Minden pre-indoeurópai nép, és mindazok, akiknek a kultúráját a vándorló Pannonicok befolyásolták Közép-Ázsiában és Yunnanban konföderációkat hoztak létre. Miután az indoeurópaiak megérkeztek Európába, az Óhazába, a Római Birodalom fennállásától kezdve mindig tirannusok, királyok, császárok és a királyok és császárok által kiválasztott feudális „ügynökök” uralkodtak. Mára a birodalmak csillaga leáldozott. Az ősi európai civilizáció visszatért: 2000 év elteltével Európát ismét konföderáció irányítja. A nőknek és a kisebbségeknek egyenlő jogaik vannak, a „vezér”-eket az emberek választják, meghatározott időre, csakúgy, mint Flaviaban 3000 évvel ezelőtt, úgy, ahogyan Pazirikban és Arsiában, és úgy, ahogyan az a magyarság hajnalán volt.
Kultúra • Kereskedelmi kultúra, és ebből adódóan tengeri és lovaskultúra. Vinča volt az újkőkori kereskedelmi kapcsolatok európai központja. Pannonia pedig a bronzkori kereskedelem gócpontja. Az „idegen” hosszúfejű, hosszú szakállú kereskedők, akik tevén és lovon ültek, csúcsos fejfedőt és nadrágot viseltek, Pannonicok voltak, akik a Selyemút mentén kereskedtek Tanais-tól Koreáig. Japán és az Amur-völgy közötti kereskedelmet ajnu kereskedők irányították. A „rajtaütés” és a „színlelt megfutamodás” elterjedt volt a kimmereknél, az amazonoknál, a parthusoknál, a szibériaiaknál, a silla koreaiaknál, az emishi ajnuknál és a magyaroknál Európába történő érkezésükkor. • Békeszerető kultúra. Sem a Kárpát-medence ősi sírmlékei (Tomory Zsuzsa), sem a „szkíta” kurgánok nem tartalmaztak fegyvereket, leszámítva a tőröket, melyek védelmi eszközök voltak. Arsiában sem találtak fegyvereket. A Dunától északra élő „szkíták”, a linzik és a novgorodiak elkerülték az összetűzést mind Dáriusszal és Chin császárral, mind pedig a mongolokkal. Lehetséges, hogy a Tarim-medencében élő arsik is így tettek, amikor az ujgurok elözönlötték a medencét. Számos közép-ázsiai és yunnan nép a harc és a halál helyett a vándorlást és a refugiumot nyújtó hegyvidéki területeket választotta a túlélés érdekében (kalashok, Hill törzsek, stb.). • Öngyilkosság: Az uralkodók öngyilkosok lettek, ha nem teljesítették küldetésüket (ha ez így lett volna az olaszországi vezetőknél, akik hagyták, hogy Nápolyt elborítsa a „monnezza” és még csak le sem mondtak!) Keltiától (Brennan, miután Furio Camillo legyőzte; a numantinok, mert nem szerettek volna a rómaiak rabszolgáivá válni) Kínán át (Konfucius: az ég küldötte) a szamurájokig. E szokás maradványának tekinthető, hogy az athéniaknak meg kellett ölniük τυραννος-ukat (aki indoeurópai lévén nem volt hajlandó öngyilkosságot elkövetni vagy lemondani). Cézárt a szenátus ölte meg azért, hogy elkerülje azt, hogy Rómát egy τυραννος irányítsa. • A koponya meghosszabbítása K.F. Smirnov szerint (Szovjet Tudományos Akadémia) az i.e. I. évezred második felében kezdődött az Altajt, Tien-sant és Pamírt (azaz Pazirikiát) felölelő területen. Lehetséges, hogy ezt a szokást a Yue-chi-k/Thogária, egy vörös hajú, zöld szemű europid nép hozta KözépÁzsiába (Smirnov), mely i.e. 160-ban vándorolt a Gan Su folyosóról (NyugatKína) Baktíriába és Szogd-földre, majd később megalapította a Kushán „Birodalmat”. A későbbiek során ez elterjedt az alánoknál, a szarmatáknál és
www.michelangelo.cn
•
a hunoknál Oxaniaban és a Kaszpi-tengertől északra. Végül elérte a Kárpátmedencét és Csuvasföldet (térkép J. Werner nyomán, Vármúzeum, Budapest). A különböző tetoválások és díszítések motívumai a pikteknél, keltáknál és olyan népeknél terjedtek el, mint az északi selyemútvonal mentén lakó ajnuk és a borneói ibanézek (Dong Son). A tetoválást sem az indoeurópaiak, sem a Han-ok nem ismerték. Chin császár a bűnözőket tetoválással büntette, hogy felismerhetővé tegyék őket. Athénban a szkíta rabszolgákat okkersárga színnel jelölték meg.
Nyelv • A magyar nyelv nyomai felbukkanak a Tarim-medencében (G.S. Lane, Chicago-i Egyetem, USA), Tibetben (Kőrösi Csoma Sándor), Mandzsúriában (James Xueyuan Zhu, IACD, Korea), Jugriában (kanti, manysi…). Lehetséges, hogy a máig Szibériában, az Ob és a Jenyiszej mentén élő ugor népek a paziriki, kizil és a Minuszinszk-medencei népek leszármazottai. Ők a hunok elől menekülve ereszkedtek le a folyók mentén a hun támadások idején (i.e. I. évezred második fele, A. Herman). Az indogermanisták és az indo-iranisták „harcos indo-iráni beszélők”-nek hívják a szkítákat. Mivel csak 5 (öt) glossaeja van a szkíta nyelvnek, ez az elmélet csupán puszta indo-iráni feltételezés *BS. Zene és mitológia •
•
Egy magyar törzs vándorlásait rekonstruálták egy közép-ázsiai térképen (a University of Texas honlapja, Lendvai, Vavrinecz Béla), melyet észak-eurázsiai mitológiák és zenék elemzése alapján készítettek el. E vándorlás útvonala megegyezik a „Honfoglalás…” c. könyv térképén ábrázolt mintával. A torokhangon történő (felhangos) éneklés egy olyan technika, melynek során egy énekes egyidejűleg két egymástól távol eső hangot énekel. Ez az éneklési technika Észak-Európából (számi) indult és Üzbegisztánon (Karakalpaksztán), Kazahsztánon, az Altajon, Khakassián, Tuván, Burjátföldön, NyugatMongólián, Kokkaidon (ajnu), a Chukchi-félszigeten (Bering-szoros), ÉszakKanadán (inuit), stb. át visszatért Baskíriába és Magyarországra (Wikipédia).
Ábécé • A Pannonico rovást, mely a Vinča írásból eredeztethető, Európában már az i.e. II. évezred közepén létezett, lemásolták az ugaritiak, a föníciaiak, a görögök és az etruszkok. A 16 betűt tartalmazó rovást a Pannonico nép ÉszakEurópába (finn rúnák) hozta (ld. a „A Magyar Művészet...” c. könyvet). Ebből alakultak ki a Germanico rúnák. Közép-Ázsiában a 16 betűs rovásból alakult ki a magyar rovás (ld. az „Ugariti abjad” c. könyvet). A magyarok népvándorlásának útvonalán mindenütt a magyar rovásjelekhez hasonló ábécéket találunk, melyek hasonló fonológiára utalnak (ld. a „Magyar Art…” c. könyvet). A Pannonicok legalább néhány évezreden át a Kárpát-medencében éltek. Néhányan vándoroltak. A magyarok az ősi európai ábécéjükkel tértek vissza.
www.michelangelo.cn Művészet és vallás • Ld. a „A Magyar Művészet...” c. könyvet Egyéb elméletek • Kiszely István számos bizonyítékát sorolja fel a magyarok jelenlétének Dzsungáriában (ezen bizonyítékok az én könyvem több oldalát is megtöltik), azonban ő és barátai ragaszkodnak ahhoz, hogy Jugria az urheimat [óhaza], mely az általa talált bizonyítékoktól több ezer kilométernyi távolságra van! (Wikipédia). Mindazonáltal Kiszely nem azonosította őket a későbbi magyarokként. Ily módon, egy népet sem tudott összehasonlítani a bronzkori Pannonicokkal. Ha megtette volna, rájött volna az igazságra (ld. A „Magyar Art” c. könyvet). • Türkök és hunok: az elmúlt két évszázadban a magyarok elkezdték kutatni gyökereiket. Az európai nacionalizmus korában mindenki igyekezett előkelő ősöket felmutatni. A németek harcos, nomád, állattenyésztő ősökre leltek. Mussolini a Római Birodalmat próbálta életre kelteni. Hitler a Walhallát, a rúnákat és a Tinget keltette életre. A magyarok úgy gondolták, hogy az ő céljaiknak a Török Birodalom vagy a „Hun Birodalom” felelne meg. A birodalmak nem képezték a magyarok kulturális DNS-ének részét. A „Hun Birodalom” soha nem létezett: az, hogy portyáztak, nem tette őket birodalommá. A törököknek és hunoknak voltak közös kulturális vonásaik a magyarokkal (mindkettő egyforma Pannonico fejfedővel érkezett Európába!), pusztán csak amiatt, hogy Közép-Ázsiában éltek a magyarok közelében, és részben átvették a kultúrájukat (de nem kölcsönösségi alapon!). A Pannonico kultúra volt a bronzkori Európa vezető kultúrája (ld. a „A Magyar Művészet...” c. könyvet). A Pazyryko kultúra hegemóniát alkotott KözépÁzsiában, anélkül, hogy Birodalom lett volna, körülbelül a Róma alapítása és bukása között eltelt időszakban. • Finnugor-elmélet: A magyarok érzelmi és tudományos alapot nélkülöző okokból elutasítják a finnugor-elméletet, mert azt feltételezik, hogy ezt politikai szempontból ellenük fordították. Az emberiség hálás Nobelnek a dinamit feltalálásáért, de nem teszi őt felelőssé azokért a mészárlásokért, amelyeket mások háborúkban a dinamit felhasználásával okoztak. Továbbá a Magyarországon kívül tevékenykedő tudós társadalom A. Marcantonio kivételével nyelvészeti szempontból nem vonja kétségbe a finnugor-elméletet: néhány amerikai egyetemen a finn és magyar tanulmányok egyazon tanszéken belül végezhetők: a közép-ázsiai tanszéken(!). A valóság az, hogy elképzelhető, hogy a finnek és a magyarok vér szerinti rokonok, az azonban egészen bizonyos, hogy kultúrájukat tekintve rokonok (ld. a „A Magyar Művészet...” c. könyvet). • Sumérok: Hiszek abban, hogy a sumérok kapcsolatban álltak a magyarokkal. Lehetséges, hogy a sumérok közép-keleti népek voltak, akik a bejövő sémik elől menekülve mezőgazdaságukat és/vagy kultúrájukat magukkal hozták Mezopotámiából Európába. Mindazonáltal az is lehetséges, hogy az Arany Bálvány civilizációjának Pannonicoi vándoroltak Mezopotámiába a rézkorban (ld. a „A Magyar Művészet...” c. könyvet). Azt hiszem, hogy a sumér nyelv rokon az agglutináló nyelvekkel, különös tekintettel a finnugor nyelvekre (Simo Parpola, Helsinki Egyetem, Finnország): „a sumér szókincs teljes alapszókincse – több, mint 1700 szó és morféma – párba állítható az uráli szótövekkel”, LIII. Asszírológiai Kongresszus, 2007. július, Moszkva). Botos László: „A magyar nép kialakulása nem köthető a sumér, szkíta, hun, szabír, avar, parthus, török népekéhez. Ennek ellenére a magyarok hosszú történelmük során kapcsolatban álltak a fent említett népekkel.” („Hazatérés”). És… ezek a népek egész biztosan nem voltak „nomádok, harcosok, földművelők”! Valójában mindezen népek Agglutinia egyazon nagyszerű pre-indoeurópai
www.michelangelo.cn civilizációjához tartoztak…, bárki lehetett az első: sumérok, tripilliaiak vagy Pannonicok (ld. a „A Magyar Művészet...” c. könyvet). A régészeti kutatások alapján azonban nagy bizonyossággal állítható, hogy a Pannonicok Pannoniaból Dzsungária környékére vándoroltak a késő bronzkorban, és a honfoglalás idején tértek vissza Európába (ld. a „A Magyar Művészet...” c. könyvet). Michelangelo
