pontról pontra CSUTI BORBÁLA
Hogyan tanítunk A gyermekirodalom része mindennapjainknak, akár annak tradicionális, akár megváltozott jelenlétére gondolunk. Szülõket, pedagógusokat kell olvasást szeretõvé varázsolni ahhoz, hogy ne vesszen el egy kihagyhatatlan, birtokba vehetõ tartománya az irodalomnak a most-gyerekek és a még csak eztán jövõk életébõl. Adamikné Jászó Anna írta régen, 2001-ben a következõket: „Nagy szükség volna a gyermekirodalom felkarolására: a gyermekirodalmi intézetre, a gyermekirodalomnak a tanárképzésben való oktatására (tehát nemcsak a tanító- és óvóképzõkben, hanem a fõiskolai karokon és az egyetemeken is); szükség volna az igényességre, az új mûvekre. »Ami a közoktatásügy egyes tételeit illeti – mondta Benedek Elek képviselõházi beszédében több mint száz éve, 1888-ban –, én sokkal nagyobb készséggel szavaznám meg, ha jóval nagyobb összeg volna elõirányozva, de ezt az általam keveslett összeget is abban a reményben szavazom meg, hogy a közoktatásügyi kormány a jövõ évi költségvetésben a gyermekvilágról sem feledkezik meg.« Elkelne egy ilyen beszéd manapság is.”1 S elkelne a képzés rugalmas korszerûsítése folyton-folyvást – tehetjük hozzá. Értékes és talmi nyersanyag közül kell meglelnünk azt, amivel magunkon és gyerekeinken is segíthetünk. Nem véletlen, hogy a „keresés” lett pedagógiai-filozófiai alappillére Winkler Márta iskolájának, a „Kincskeresõ”-nek. (Mint ahogy tradicionális gyermekirodalmi folyóiratunk is ezt a nevet viseli.) Ahogy õ vallja a tanítással-tanulással kapcsolatban: „Ma már mindent megtanítani egyszerûen lehetetlen. De ha a gyerek megtanul önállóan gondolkodni, úgy, hogy az szokása legyen, akkor rengeteget tettünk érte.” Gondolkodva szelektálni, aztán összerakni a mozaikokat egésszé – ez minden élet és minden munka értelme. Hogy hol mindenhol keresgélhetünk? Benedek Eleknek és sokaknak köszönhetõen mára nem csak a klasszikus gyermekirodalom, de az azzal foglalatoskodó szakirodalom bevált kánonja is elérhetõ s használható. Impulzív tartomány ez, mely ismétlõdéseivel megerõsíthet bevett gyakorlati tapasztalatokat, ugyanakkor hiányérzetet keltve inspirálhat arra, hogy rakosgassuk hozzá mindazt, amit napjaink születõ meglepetései várnak tõlünk. S hogyan tanítunk a XXI. század elején gyermekirodalmat? Érdemes rápillantani néhány egyetem órakereteire, tematikájára, szakirodalmi ajánlás- vagy szakdolgozati témaválasztási listáira2 határainkon belül és kívül – természetesen mindez megtehetõ önállóan –, erre most csupán 88
Fordulópont 52
pontról pontra egy reprezentatív példát hoznék, hozzátéve, így van ez általában mindenhol. Példaként nézzük az ELTE Tanító- és Óvóképzõ Karát. Az óvópedagógus-képzés során a hat szemeszterben a gyermekirodalom tanítása a következõképpen alakul: a második félévtõl kötelezõ Gyermekirodalom és módszertana 1 óra elõadást és 1 óra szemináriumot tesz ki, melynek során a hallgatók megismerkednek a gyermekirodalom történetével, a kisepikai folklórmûfajokkal, a népszokások költészetével, stilisztikai és verstani ismeretekkel, a mesekutatás irányzataival, az egyetemes mesekincs motívumrendszerével, a irodalmi neveléssel összefüggõ pszichológiai és pedagógiai tudnivalókkal, az óvodai mese-vers foglalkozások módszertanával. A 3. félévtõl megismerhetik a gyermekirodalom klasszikusait, valamint az irodalmi mûvek drámapedagógiai vonatkozásait. A 4. félévben az óvodás korosztálynak szóló irodalmi mesék, meseregények, elbeszélések következnek, s tárgyalják többek között a népköltészet és a gyermekvers kapcsolatának kérdéskörét, a humor és a groteszk jelenlétét, a gonosz megjelenésének szimbolikus jelentését a tündérmesékben. A szakdolgozók leginkább kedvelik a drámapedagógiai vonatkozásokat, a gyógyító meséket, a nonszensz gyermekirodalom kiemelkedõ alkotásait, a kortárs szerzõket. A Beszédmûvelés tantárgy kapcsán kerülnek elõ kortárs irodalmi mûvek újabb antológiákból és utalások a gyermeklapok rovatainak irodalmi anyagáról. A tanító szakos hallgatók a négyéves tanítóképzés 3. évében tanulnak csak gyermekirodalmat, s a tantárgyra jutó óraszám alacsony: két félévben heti 1 óra, az elsõ félévben szemináriumi formában, a második félévben elõadásként. (A magyar mûveltségterületen az óraszám heti 2, mindkét félévben 1 elõadás és 1 szeminárium.) Tanulnak a gyermekirodalom alapvetõ mûfajairól a legfontosabb klasszikus és modern világirodalomi és magyar alkotókat érintve. A kortárs gyerekirodalom-oktatásra kevés idõ marad, csupán röpke olvasmányajánlások formájában. Makkai Kinga, a Marosvásárhelyi Kántor–Tanítóképzõ Fõiskola tanára a következõket írja: „Ma a IV. éves hallgatókat vizsgáztattam gyermekirodalomból. Nálunk a gyermekirodalom két féléves tantárgyi modul, a II. félévben […] a kortársakról beszélek, és ezt is kérem számon.”3 Kissné Rusvai Ilona idézi Gombos Péter egy elõadásán elhangzott mondatát, miszerint „Nevet rajtunk a világ” azért, mert a régvolt idõk kötelezõ olvasmányain próbálkozunk olvasóvá nevelni ma úgy, „hogy az olvasóvá nevelés könyveinek nyelvezetét meg sem érti a gyermek.”4 Az persze nem olyan nagy baj, hogy nevet rajtunk a világ emiatt, mert a meséknél újabb keletû szépirodalom nem feltétlenül nélkülözhetõ forrásvidék, az viszont annál inkább, hogy szinte tényleg csupán „archaikus” szövegeket adunk a gyerekek kezébe. (Még akkor is, ha a világirodalom jó magyar fordításokban olvasható.) „Szükség volna a magyar gyermekirodalom tör-
Fordulópont 52
89
pontról pontra ténetének átfogó, értékalapú leírására, olyanra, amely kialakíthatja új, XXI. századi viszonyunkat a gyermekirodalom múltjához (kijelölve a tovább õrzendõ és felejthetõ mûveket és irányokat) – véli Bárdos József is.5 Aki e tárggyal foglalatoskodik, szükségét érzi summázni mindazt, amit megtapasztalt. Így szerencsére születnek szintetizáló mûvek éppúgy, mint egy-egy mû(nem) megragadására6 vagy alkotói portréelemzésre való kísérletek (mint például Pompor Zoltán Lázár Ervin-könyve7); vagy épp felismerések arra vonatkozóan, hogy „maibbnak” kéne lennünk (ha nem „holnapibbnak”), ám úgy, hogy a hagyományos irodalomkincstár is hihetõen érvényes legyen, ha épp azt ajánljuk. Mindehhez a már ismertnek számító elméleti-módszertani munkák helyett az újabbakat említeném, teljességre nem törekedve, hisz szerencsére a létezõ kiadók és fórumok, folyóiratok8 sokasága felvállalja a gyermekirodalom reprezentálásán kívül annak alakítását, szemléletformálását is, megengedve, hogy ebbõl az eleven közegbõl válogassunk. Komáromi Gabriella Gyermekirodalom9 címû könyve tankönyvvé lett. A szerzõ személyének nagyban köszönhetõ, hogy a Csodaceruza címû folyóirat megszületett, s igyekszik a szülõkkel megismertetni a kortárs gyerekirodalmat is – külsõ tagjai közt ott van többek közt Boldizsár Ildikó, Fenyõ D. György, Gombos Péter –, illetve létrehozta a Gyermekkönyvszerzõk és Illusztrátorok Egyesületét. Lovász Andrea Jelen idejû holnemvoltja nem csak összeköti az archaikus mesét a modern mese(regény) világával. A szerzõt idézve: „Vizsgálati szempontjaim remélhetõleg új módszertani lehetõségeket biztosítanak a mesék gyermekirodalomban betöltött szerepének vizsgálatához, és […] az irodalmi szempontból értelmezett gyermekiség fogalmának újabb lehetséges megközelítéséhez is hozzájárulnak.” E szándék jegyében született meg végre egy hiánykönyv az õ szerkesztésében, a Navigátor, mely – Tamás Zsuzsa szavaival – „A legfrissebb, legteljesebb gyerekirodalmi »összegzõ« – lexikon, böngészõ és olvasókönyv.” Kiss Judit újdonságértékû jegyzete a gyermekirodalom elméleti megközelítésén túl annak kritikus pontjaira összpontosít – különös tekintettel a mai helyzetre és a játékelmélet megkerülhetetlenségére. „A gyermek felfedezésére vonatkozó rövid történeti áttekintés célja, hogy az érdeklõdõ (vizsgálódó) könnyebben megkereshesse a kapcsolódási pontokat a gyermekrõl alkotott elképzelés változásai és a gyermekirodalom fejlõdésének kritériumai között.”10 Végh Balázs egyszerûen „metairodalmi jellegû”nek tartja e többször megjelent kötetet. Nem hagyhatjuk ki a sorból az utóbb említett gyermekirodalom-kutató könyvét11 sem, mely elõször Kolozsváron, majd Szombathelyen jelent meg, s mely a folyton gazdagodó gyermekirodalmi termésbõl válogatva egyre bõvülõ kánonban kalandozik. 90
Fordulópont 52
pontról pontra Zóka Katalin olvasáspedagógiai tanulmányai az érzelmi intelligencia alakításához nélkülözhetetlen befogadás-lélektani kérdéseket érintik, s módszertani frissítéssel is szolgálnak, nem beszélve válogatásairól, melyekkel az óvodai és kisiskolás kori irodalmi mûvek közti tallózásunkat segíti.12 A sort félbehagyva Müller Péter Sziámit hívom segítségül: „Jó, ha van egy ötleted, / Orromra is kötheted” – így kerekedhet ki valami majdnemegész e témában. Mindehhez azonban leginkább gyerekek kellenek, akik kérdeznek, hallgatnak, játszanak, tévéznek és kamaszkodnak, akiknek ma fontos élni. Akik maguk is öntudatlanul alkotók, s ha meg tudjuk nekik mutatni azt, amit mi is hébe-hóba sikerrel mûvelünk, s ha elfogadjuk segítségüket, ötleteiket, akkor mehet minden tovább. MELLÉKLET – (folyamatosan bõvíthetõ) szakirodalmi ajánló a gyermek- és ifjúsági irodalomhoz BAUER Gabriella, Gyermekirodalom, Bp., Nemzeti Tkvk., 1994. BÁLINT Péter (vál. és szerk.), Közelítések a meséhez. A mese értelmezhetõségei, Debrecen, Didakt Kiadó, 2003. BÁLINT Péter (szerk.), A meseszövés változatai, Debrecen, 2003. BERNÁTH László – SOLYMOSI Katalin (szerk.), Fejlõdéslélektan. Olvasókönyv, Bp., Tertia kiadó, 1997. Bruno BETTELHEIM, A mese bûvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Bp., Corvina Kiadó, 2011. BOCSÁK Veronika – BENKÕ Zsuzsanna – HÖLGYESI Györgyi, Olvass nekem! Kalauz szülõknek, óvónõknek, tanítóknak a gyermekkönyvek útvesztõjében, Bp., Trezor, 1995. BOGNÁR Tas, A mai magyar gyermekvers, Bp., 2001. BOGNÁR Tas, Elemzések a magyar gyermek-és ifjúsági irodalom körébõl. Regények meseregények, Bp., Tkvk., 1980. BOGNÁR Tas, Elemzések a magyar gyermekversek körébõl, Bp., Tkvk., 1990. BOLDIZSÁR Ildikó, Varázslás és fogyókúra. Mesék, legendák, Bp., JAK-kijárat Kiadó, 1997. BOLDIZSÁR Ildikó, Mesepoetika, Bp., Akadémiai Könyvkiadó, 2004. BORBÉLY Sándor(szerk.) Kik írtak a gyerekeknek? A gyermek-és ifjúsági irodalom kislexikona A–Z-ig, p., Junior Kiadó, 1996. BORBÉLY Sándor, KOMÁROMI Gabriella (szerk.), Kortárs gyerekkönyvek. Mûértelmezések és mûismertetések, Bp., Ciceró Kvk., 2001. CS. CZACHESZ Erzsébet, Olvasás és pedagógia, Szeged, Mozaik, 1998. CS. NAGY István, Gyermek- és ifjúsági irodalom, Bp., Tkvk., 1981. DOBSZAY Ambrus, A mai magyar gyermekvers = Nézõpontok, motívumok, Krónika Nova, Bp., 2001, 384–421. FALUS Katalin és munkatársai (szerk.), Gyermekfilozófia szöveggyûjtemény I–IV., Bp., Korona Nova Kiadó (a III. kötettõl: Krónika Nova Kiadó), 1997–2000. FENYÕ D. György (szerk.), Nézõpontok, motívumok, Bp., Krónika Nova, 2001. FOGARASSY Miklós (szerk.), Ki kicsoda a magyar gyermekirodalomban?, Bp.– Debrecen, OSZKKMK– Csokonai kiadó, 1998. Selma H. FRAIBERG, Varázsos évek, Bp., Park Kiadó, 1990.
Fordulópont 52
91
pontról pontra GABNAI Katalin, Dünnyügõk és dúdolók, Bp., Helikon Kiadó, 1997. GEREBEN–KATSÁNYI–NAGY, Olvasásismeret. Olvasásszociológia, olvasáslélektan, olvasáspedagógia, Bp., Tkvk., 1998. Gianni RODARI, A képzelet grammatikája, Bp., Pont Kiadó, 2001. GYÁRFÁSNÉ KINCSES E. – POZSONYI G., Versek és elemzések. 3–4. osztály, (Tanítói kézikönyv), Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. HEGEDÛS András, Legkedvesebb íróim, Bp., Móra, 1971. HONTI János, A mese világa, Bp., Magvetõ, 1975. KENDE B. Hanna, Harry Potter titka. A gyermek csodavilága KISS Judit, Bevezetés a gyermekirodalomba, Erdélyi Könyvtanács, Kolozsvár, 2000. KOMÁROMI Gabriella, A gyermekkönyvek titkos kertje, Bp., Maecenas, 1996. KOMÁROMI Gabriella (szerk.), Gyermekirodalom, Bp., Helikon, 1996. KOMÁROMY Sándor, Költõk és mûvek a XX. század gyermeklírájából, Bp., Eötvös József Kiadó, 1998. KOVÁCS Ferenc, Mondóka, gyerekvers, esztétikum, Bp., Tkvk., 1986. KÕHALMI Béla, Könyvek könyve, 1918. KUCZKA Péter, Lehetséges és lehetetlen világok (Sci-fi), Kincskeresõ, 1985, 6–8., 1986,1–5. LOVÁSZ Andrea, Jelen idejû holnemvolt. Szeminárium a mesérõl, Bp., Krónika Nova Kiadó, 2007. LOVÁSZ Andrea (szerk.), Navigátor. Gyermekirodalmi lexikon, böngészõ és olvasókönyv, Szentendre, Cerkabella Könyvkiadó, 2010. Franz, MARIE-LOUISE VON, Archetípusos minták a mesében, Bp., Édesvíz Kiadó, 1998. Franz, MARIE-LOUISE VON, Az árnyék és a gonosz a mesében, Bp., Európa Könyvkiadó, 1998. Franz, MARIE-LOUISE VON, Nõi mesealakok, Bp., Európa Könyvkiadó, 1995. MÉREI–BINÉT, Gyermeklélektan, Bp., Gondolat, 1971. NINCSEVICS Klára, Olvastad már? Könyvajánlások – gyermekszemmel, Bp., Pont Kiadó, 2002. PÁPAYNÉ KEMENCSEY Judit (szerk.), A 10–14 éves olvasók, Szolnok, Verseghy Ferenc Könyvtár, 1985. Daniel PENNAC, Nemkötelezõ olvasmány, Bp., Fekete Sas könyvkiadó Bt., 2001. PETROLAY Margit, Könyv a mesérõl: az emberiség emlékezete, Bp., Trezor, 1996. POMPOR Zoltán, A hétfejû szeretet. Hagyomány és újítás Lázár Ervin elbeszélõ mûvészetében, Bp., Kiss József Könyvkiadó, 2008. PROPP, A mese morfológiája, Bp., Osiris-Századvég, 1995. RUBOVSZKY Kálmán, Az ifjúsági könyv mint mûvelõdési jelenség, Debrecen, Kvalitás Kiadó, 1995. SZÁVAI Ilona (szerk.), Mint a mesében? Tanulmányok a mese fontosságáról, Bp., Pont Kiadó, 2009. SZÁVAI Ilona (szerk.), Olvasni jó! Tanulmányok az olvasás fontosságáról, Bp., Pont Kiadó, 2009. TARBAY Ede, Gyermekirodalomra vezérlõ kalauz, Bp., Szt. István Társulat, 1996. VAJDA Zsuzsa, PUKÁNSZKY Béla (szerk.), A gyermekkor története. Szöveggyûjtemény, Eötvös József Könyvkiadó, 1998. VÉGH Balázs Béla, A gyermekirodalom változatai, Kolozsvár, KOM-PRESS – Korunk, 2007. VÉGH Balázs Béla: Kalandozások a gyermekirodalomban (Szombathely, SUP, 2011, [Kézjegy])
92
Fordulópont 52
pontról pontra VOIGT Vilmos, Magyar folklór, Bp., Osiris, 1998. Az Esõ címû folyóirat tematikus száma, 2001., 2. A Fordulópont címû folyóirat tematikus számai A Korunk címû folyóirat tematikus száma, 2002. 10. A Magyar Református Nevelés tematikus száma, 2009., 3. 2009/ 3. szám 2009/ 3. A Mûhely címû folyóirat tematikus száma, 1999., 5–6. A Székelyföld címû folyóirat gyermekirodalmi száma, 2004. november Az Új Forrás tematikus száma, 2004., 2.
JEGYZETEK
AJÁNLOTT HONLAPOK, KÖRÜK EGYRE BÕVÜL
anyanyelv-pedagogia.hu archiv.vfmk.hu/mese/ csigabiga.com egyszervolt.hu gyermekirodalom.lap.hu gyermekszínház.hu http://archiv.vfmk.hu/mese/ http://mesekalauz.blogspot.com/ litera.hu mese.lap.hu meseutca.hu napocska.hu olvasas.opkm.hu olvasnijo.hu oszk.hu pim.hu prae.hu scribd.com sulinet.hu
1 ADAMIKNÉ JÁSZÓ Anna, Gyermekirodalom és nemzeti azonosságtudat, Könyv és Nevelés, 2001/2. 2 Egy szakirodalmi ajánlólista olvasható e cikk mellékleteként. 3 http://tunderorszag-meseorszag. blogspot.com/2011/01/rendhagyoAJÁNLOTT FOLYÓIRATOK gyermekirodalom-vizsga.html (nyomtatott és online formátumban) 4 KISSNÉ RUSVAI Ilona, A gyermekirodalom helye a finn oktatásban és kultúráAz Én Újságom ban, Fordulópont, 2010/4., 15. Cimbora 5 BÁRDOS JÓZSEF, Egy mûködõ gyermekCsodaceruza irodalmi kánonért, Fordulópont, Dörmögõ Dömötör 2010/4., 14. Fordulópont 6 DOBSZAY Ambrus, A magyar gyermekGyereklap vers – klasszikusok. és maiak = Kincskeresõ www.opkm.hu/konyvesneveles Mozaik 7 POMPOR Zoltán, A hétfejû szeretet. Múltidézõ Hagyomány és újítás Lázár Ervin Napsugár elbeszélõ mûvészetében, Kiss József Szitakötõ Könyvkiadó, 2011. Szivárvány 8 Lásd a mellékletet. Tábortûz 9 KOMÁROMI Gabriella, Gyermekirodalom, Budapest, Helikon, 1999. 10 KISS Judit, Bevezetés a gyermekirodalomba, Kolozsvár, Ábel Kiadó, 2008. 11 VÉGH Balázs Béla: Kalandozások a gyermekirodalomban (Szombathely, SUP, 2011, [Kézjegy]) 12 Lásd például: ZÓKA Katalin, A meseválasztás kérdései az óvodában = www.tanszertar.hu/eken/seged/2007_02_pdf/
Fordulópont 52
93