Madarak Szerk.: Vizkievicz András
A tollas dinoszauruszokból alakult ki a legkorábbi ismert madár, a jurakori (150 millió éve) galamb nagyságú Archaeopteryx. Testfelépítése átmenetet mutat a mai madarak és az egykori hüllők között, mindkét csoportra jellemző sajátságokat mutat (egyesek szerint a madarak a hüllők egyik csoportja, másképp; a túlélő dínók egy csoportja.) Hüllőbélyegek: fogak, gerincoszlopot is tartalmazó fejlett farok, mellső végtagon karomban végződő, szabadon álló ujjak. Madárbélyegek: tollazat, szárny, csűdcsont.
A madarak főbb jellemzői Testük felépítése jól tükrözi a repülő életmódhoz való alkalmazkodást: mellső végtagjaik szárnyakká módosultak, csontjaik üregesek, légzsákokat tartalmaznak, könnyűek, tarajos szegycsontjuk van, testüket tolltakaró borítja, fogak nincsenek, kisméretű, ezért könnyű a fejük, a szájnyílást szaruképletek, a csőrkávák veszik körül, az állatvilág legfejlettebb tüdejével rendelkeznek, tüdejükhöz légzsákrendszer kapcsolódik, testük sűrűsége kicsi, nagy, négyüregű szívük, szeparált két vérkörük van, ahol az oxigén-dús és az oxigénszegény vér nem keveredik, ezért testhőmérsékletük viszonylag magas és állandó (magas alapanyagcsere szint). Ezenkívül jellemzően meszes héjú tojással szaporodnak, fejlett az ivadékgondozás, a Föld valamennyi tengerén és szárazföldjén előfordulnak, közel 9700 madárfaj ismert. 1
Csontváz • • • • • • • • •
A madarak csontjai, szemben az emlősök tömör csontjaival, üregesek, levegő tartalmúak ezzel csökkentve az állat súlyát. Általánosan jellemző a fogatlan csőr és a nagyméretű szemüreg. Számos (11-24) nyakcsigolyája igen lazán kapcsolódik egymáshoz, így a madárnyak rendkívül mozgékony. Ezzel szemben a hátcsigolyák, az ágyék- és keresztcsonti csigolyák összecsontosodtak (repülő életmód, két lábonjárás). A bordák horgokkal kapcsolódnak össze (stabilizálja a mellkast a repüléshez). A futómadarak kivételével az összes madárfaj szegycsontján jellegzetes tarajt találunk, amely tapadási felületet biztosít a repülőizmoknak. A legtöbb madárfajnak 4 lábujja van (3 előre, 1 hátra áll), de a futómadarak esetében ez redukálódhat 3 vagy 2 lábujjra. A mellső végtagban (szárny) a kéztőcsontok a kézközépcsontokkal összenőnek, ujjaik elcsökevényesedtek. A hátsó végtagban a combcsontot, a lábszárcsontot és néhány, a vékony szárkapocscsontot, a csüdcsontot (lábközép és lábtőcsontok) és a lábujjperceket különíthetjük el.
Madarak lábtípusai az életmódnak megfelelően alakultak ki: Gázlóláb – fehér gólya Markolóláb – réti sas Evezőláb tőkés réce Futóláb – túzok Kapirgáló láb – vadászfácán
2
Izomzat A madarak szárnyát hatalmas méretű mellizmok mozgatják, amelyek a szegycsont taraján tapadnak meg.
Kültakaró A külső hámréteg és az irha gyengén fejlett. Szaruképletei: tollak, karmok, csüdön pikkelyek. Irha alatt változó vastagságú zsírszövet található, hőszigetelő, tápanyagraktár. A kültakaró mirigyekben szegény, csak a farktőmirigy – faggyúmirigy - fejlett (tollazat impregnálása). A kültakaró madarakra jellemző képletei a tollak, amelyek • bonyolult felépítésű, könnyű szaruképletek, • vízhatlanná teszik az állat felületét, • jó hőszigetelők, • nagy felületet biztosítva lehetővé teszik a repülést. 1. Kontúrtollak 2. Pehelytollak A pehelytollak a kontúrtollak alatt vannak, hőszigetelők. A fiókák első tollazata.
3
Emésztőrendszer Az előbél speciális része a begy, amely • a táplálékot puhítja, raktározza, • termeli a begytejet (fiókák táplálása). Gyomor: 2 üregű, • mirigyes gyomor és • zúzógyomor, ahol kövekkel őröl (fogazat hiánya). Középbél: emésztés fő helyszíne, itt történik meg a felszívás is. Az utóbél a kloákába torkollik (húgyvezetők, ondóvezetők, petevezeték).
Csőrtípusok – táplálkozásmód vésőcsőr – fakopáncs Magevő csőr - pintyek Horgas csőr - sólyomalaktúak Lemezes csőr – lúdalkatúak Vágócsőr – gólyaalkatúak
Légzés • Fejlett légzőapparátus. • A repülés energiaigényének kielégítésére gyors és hatékony anyagcsere kell, ehhez pedig nagy mennyiségű oxigén szükséges. • A tüdőhöz 5 pár légzsák csatlakozik, melyek beterjednek a csontokba is.
4
• A levegő útja: orrnyílás → garat → felsőgége → légcső → alsó gégefő → főhörgők → faágszerű hörgőcsoportok → tüdősípok, hatszögű csőszerű képződmények, ezek falában a léghajszálcsövekben történik meg a gázcsere → légzsákok → vissza. • Kettős légzésük van, melynek során mind a belégzéskor, mind a kilégzéskor történik gázcsere, mivel a belégzés végén a tüdőből a levegő a légzsákokba kerül, kilégzésnél innen visszaáramlik a tüdőbe, annak tüdősípjait ismét átjárja, így a levegő kétszer halad át a légzőfelületen. A madaraknál a hangadás szerve az ún. alsó gégefő, amely a légcső két főhörgőre ágazásánál alakul ki. Több típusa van, a legfejlettebb az énekesmadarakra jellemző.
Keringési rendszer •
Fokozott anyagcsere folyamatainak alapja a 4 üregű szív, munkavégzése rendkívül gyors. A nagy vérkörbe kizárólag oxigén gazdag vér kerül.
•
A kisebb testű madarak szíve percenként még nyugalmi helyzetben is több százat ver, de egy házi veréb szíve stressz állapotban akár 850-szer is összehúzódhat percenként!!!
• •
Teljesen elkülönült a 2 vérkör, mivel az artériás és a vénás vér nem keveredik, ezért állandó a testhőmérsékletük. A gyors anyagcserével összefügg a madarak magas testhőmérséklete (40-44 C fok), amely az állatvilágban csaknem egyedülálló.
jobb pitvar
jobb kamra
5
bal pitvar
bal kamra
Szaporodás • • • • •
Váltivarúak, belső megtermékenyítésűek, közvetlen fejlődésűek. Embrionális fejlődésük meszes héjú tojásban zajlik. Ivadékgondozók, fészeklakók vagy fészekhagyók.
Idegrendszer, érzékszervek • • • •
A repülő életmódnak köszönhetően rendkívül fejlettek az érzékszervek és az idegrendszer. Szemük valamennyi élőlény közül a legtökéletesebb. Belső fülük, így hallásuk és egyensúlyérzékelésük rendkívül fejlett. Szaglásuk, ízlelésük fejletlen.
6
Rendszerük Forrás: Wikipédia
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_madarak_rendszerez%C3%A9se Futómadár-szabásúak alosztály
Sólyomalakúak Tyúkalakúak
struccfélék nandufélék
Darualakúak
kivifélék Galambalakúak
kazuárfélék emufélék
Kakukkalakúak Bagolyalakúak
Újmadárszabásúak alosztály
Lappantyúalakúak
Pingvinalakúak
Sarlósfecske-alakúak
Búváralakúak
Egérmadár-alakúak
Vöcsökalakúak
Szalakótaalakúak
Viharmadár-alakúak
Harkályalakúak
Gödényalakúak
Pusztaityúkalakúak
Gólyaalakúak
Verébalakúak
Flamingóalakúak Magyarország madarainak fajlistája:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_mad%C3%A1rfajainak_list%C3%A1ja
7
Futómadarak Képek forrása: ELTE TTK biológiai intézet
Tinamu (A), strucc (B), nandu (C), kazuár (D), emu (E), kivi (F) Tyúkalakúak
Fácánfélék: fürj (A), fácán kakas (B), indiai páva tojó (C) és kakas (D), pulyka (E), bankivatyúk (F), házityúk (G), talegalatyúk (H) és gyöngytyúk (I) 8
Lúdalakúak
Tőkésréce (A,B), házilúd (C, D) és bütykös hattyú (E, F) Harkályalakúak
Nagy fakopáncs hím (A) és tojó (B), kis fakopáncs (C) és zöldküllő (D)
9
Orrszarvúmadár (A), búbos banka (), gyurgyalag (C), jégmadár (D) és szalakóta (E)
Gyöngybagoly (A), erdei fülesbagoly (B) és köpete (C), uhu (D), kuvik (E) és macskabagoly (F) 10
Sirályok és csérek: halfarkas (A, B), dankasirály nyári tollazatban (C, D), kacagó sirály (E) és küszvágó csér (F). A (B) képen egy halfarkas pingvin tojást próbál zsákmányolni.
Sólyomalakúak: egerészölyv (A), héja (B), karvaly (C), szirti sas (D), pulykakeselyű (E) és fakó keselyű (F)
11
Gólyaalakúak: búbos vöcsök (A), kormorán (B, C), szürkegém (D), pásztorgém (E), nagy kócsag (F), bakcsó (G), flamingó (H), pelikán (I), fehér gólya (J), fekete gólya (K), Pingvinek: fiókák (L), Adélie–pingvinek (M), császárpingvin (N) és Magellán–pingvin (O)
12
Varjúfélék: tövisszúró gébics hím (A) és tojó (B), vetési varjú (C), dolmányos varjú (D), szajkó (E) és egy tolla (F), ivarérett hím szarka (G) és szarka fióka (H), szarka röpképe (I)
Verébszerűek: mezei veréb (A), házi veréb (B), fekete rigó hím (C) és tojó (D), citromsármány (E), széncinege (F), kék cinege (G), egy légykapó faj (H), seregély téli tollazatban (I) és seregélyfelhő a város felett (J)
13