ALAPÍTÁSI ÉV: 2007 • KIADJA: A H-MÉDIA BT. • SZERKESZTI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG • FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA GÉZA • SZERKESZTŐSÉG: 6000 KECSKEMÉT, TÓPART U. 8/C • TEL.: 76/476-115 • E-MAIL:
[email protected]
N Híröss Naptár www.hirosnaptar.hu
Értékőrző helytörténeti újság – 2015. március 15.
7. évfolyam 5. szám
NAPRÓL A magyar nyelven történő oktatás támogatója NAPRA éve, 1815. ország különböző részein mind magára, a gyermek-
50
éves Gerhátné Papp Rita zongora- és csembalóművész, a Kodály Iskola tanára. Szombathelyen született 1965. március 2-án. Tanulmányait szülővárosában, a Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézetének zongora szakán folytatta. Ezt követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora és csembaló szakát is elvégezte, de diplomát szerzett a Dresdner Akademie für Alte Musik csembaló szakán és a lipcsei Hochschule für Musik und Theater csembaló szakán is. 1983-tól alma máterében, a Szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola korrepetitora volt, majd három évig zongorát is oktatott ott. 1990 óta Kecskeméten él, a Kodály Iskola zongoratanára, korrepetitora, 1996 óta csembalótanára is.
Gerhátné Papp Rita
Folytatás a 2. oldalon
március 3-án Kecskeméten született Márki (18148-ig Márkli) József bölcseleti és jogi doktor, egyetemi könyvtárőr, tanár, bibliográfus, pedagógiai író. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. Apja korai halála miatt diákkorától kenyérkeresetre volt utalva, tanítványokat vállalt. A pesti egyetemen 1838-ban bölcseleti, 1842ben jogi doktorátust, 1843ban ügyvédi oklevelet szerzett. Az ügyvédi pálya azonban nem vonzotta, ezért amikor 1843-ban az
képző intézeteket állítot- ben szendergő emberre, tak, a pesti intézetben taní- mind másokra legtöbb üdv tani kezdett. Az anyanyel- háromoljék...” ven történő oktatás megFolytatás a 3. oldalon valósításának ügyét kitartóan támogatta. Egyik írásában így vallott erről: „Van-e, nincs-e összhang népnevelésünkben – úgy gondolom, kérdezni s vizsgálat alá venni amilyen fontos dolog, ép oly honfias kötelesség... A népnevelési összhangzás megkívánja, hogy a gyermek összes erői (testi, elmebeli, érző- s vágyó-tehetségei) célszerűen, vagyis úgy képeztessenek, hogy azok képzettségéből Márki József
március 2.
200
VALLOMÁSOK
Heltai Nándor nyugdíjas hírlapíró, helytörténeti kutató
85
éves Heltai Nándor nyugdíjas hírlapíró, helytörténeti kutató. Győrben született 1930. március 13-án. 1949-ben a Győri Bencés Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően egy évig a Magyar Vagon- és Gépgyárban diszpécserként dolgozott – közben hőtechnikusi oklevelet szerzett –, azután két évig katona volt. 1953-tól rövid ideig a Mosonmagyaróvári Járási Könyvtár könyvtáros munkatársa volt, majd a Csornai Járási Könyvtár könyvtárvezetője lett. Az intézményt művelődési központként működtette, rövid idő alatt országos hírnévre tettek szert. Ezekben az években szerzett diplomát az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola könyvtáros szakán, később a JATE történelem szakát is elvégezte. 1956 novemberében
a Hazánk című újságban az októberi eseményeket szent forradalomnak nevezte, ezért állását elvesztette. Egyetemi tanulmányait nem folytathatta, 1957-ben kézi- és gépszedő tanulóként a Bács-Kiskun Megyei Nyomdavállalatnál helyezkedhetett el. Két évvel később a Kecskeméti Városi Tanács népművelési felügyelője lett, majd 1970-től a Petőfi Népe rovatvezetője, később főmunkatársa volt. A hírös városban eltöltött közel hat évtized alatt megszámlálhatatlan kulturális esemény ötletgazdája, szervezője volt. Csak néhány ezek közül: a Kecskeméti Népzenei Találkozók megszervezése; tanyai filmklubok működtetése; az ország első irodalmi színpadának megszervezése; irodalmi estek, író-olvasó találkozók megtartása; 21 szobor, több emléktábla
kezdeményezése; a Városi Szimfonikus Zenekar megszervezése; Kodály Zoltán 80 születésnapjának megünneplése; a Psalmus Hungaricus első kecskeméti bemutatója; Szüret az Aranyhomokon néptánc- és népviseleti bemutatók az 1960-as évek közepén, esetenként több mint 1000 szereplővel; a Naiv Művészek Múzeuma és a Katona József Emlékház kezdeményezése. Folytatás a 4. oldalon Heltai Nándor (Fotó: Bahget Iskander)
2015. március 1-15.
NAPRÓL NAPRA – 2015. március 1-15. Folytatás az 1. oldalról
Gerhátné Papp Rita hazai ifjúsági zenei táborok zongora- és csembalótanára, nemzetközi zenei mesterkurzusok és versenyek korrepetitora és tanára: pl. Händel énekverseny, Soproni Régi Zenei Napok, Régi Zene Műhely. Nemzetközi hírű előadóművészek kamarapartnere (pl. Anneke Boeke, Barthold Kuijken), a pozsonyi Solamente Naturali és a kecskeméti Renaissance Consort tagja, a szombathelyi Capella Savaria rendszeres játékosa, Cd-felvételek közreműködője. Számos ifjúsági zongoraverseny díjazottja, valamint 1995-ben a Brugge-i Nemzetközi Csembalóverseny különdíját, 2000-ben a Párizsi Nemzetközi Bachcsembalóverseny I. díját és közönségdíját is elnyerte.
2
március 6.
100
éve, 1915. március 6-án hunyt el Degré Lajos büntetőjogász, egyetemi tanár. Budapesten született 1882. február 26-án. 1904-ben szerzett jogtudományi doktori oklevelet a budapesti egyetemen. A bregenzi tiroli császárvadászoknál leszolgált önkéntes esztendő és a gyakornoki évek után 1907-től a késmárki törvényszék jegyzője volt. Ezt követően tanulmányait a berlini egyetemen egészítette ki. 1909-től Kecskeméten bírósági jegyző volt, majd 1911től a Budapesti Kúria tanácsjegyzőjeként működött. 1914-ben a budapesti egyetemen a büntetőjog magántanára, Pozsonyban pedig a büntetőjog és a büntető
eljárásjog nyilvános rendkívüli tanára lett. 1915 januárjában a 13. gyalogezred népfelkelő hadnagyaként az északi fronra került, ahol az egyik ütközetben március 6-án elesett. A magyar büntetőjog tudományának nagy ígérete volt. Magyar büntetőjoggal, kialakulásának történetével, kodifikálási kérdéseivel foglalkozott. Alapvetőek a bűnösséggel, a bűncselekménnyel kapcsolatos megállapításai. Emlékbeszédében Finkey Ferencz többek között e szavkkal méltatta: "Fiatal, alig egy éves egyetemünknek egyik legfiatalabb, kiváló tanárát kívánta tőlünk áldozatul a világháború. Egyetemünkre, a hazai kultúrára bizonyára mérhetlen veszteség, hiszen Degré Lajos hosszú tanári és irói műküdéséhez teljes joggal fűzhettük és fűztük is a legszebb reménységet. És mégis, bárminő fájdalmas reánk ez a váratlan és érzékeny veszteség, magasabb szempontból felemelő, szinte büszkélkedésünk s mindenesetre méltó ünneplésünk tárgya lehet a mi fiatal kollegánk hősi halála. Egy izig-vérig tudósnak indult fiatal egyetemi tanár, épen mikor elérte vágyainak netovábbját, az egyetemi katedrát, szinte erőszakosan kiszakítja magát a hosszú, nyugodalmas tudományos működést biztosító állásából, irótollát félredobva, karddal kezében siet a harczmezőre, hogy testével, vérével védje a megtámadott haza biztonságát, fennmaradását és jobb jövőjét. A szó szoros értelmében önként feláldozza élete szent eszményeit, fel egész életét, egy hosszú boldog, kellemes életet, a haza üdvéért, az itthon maradt testvérek, barátok boldogságáért és nyugalmáért. Kell-e, lehet-e ennél szebb, magasztosabb példa a haza és az emberszeretet, a
becsület és a bátorság, a lelki nagyság, az önfeláldozás erényeinek, a legfelségesebb erkölcsi kötelességeknek a teljesítésére. Mai emlékünnepünket azért nem lehet és nem szabad gyászünnepnek tekintenünk. Degré Lajos kollegánk felett, a fiatal tudós, az alig féléves egyetemi tanár túlkorai halála felett hullathatjuk könnyeinket, sirathatjuk és siratjuk is egyetemünknek, a hazai kulturának pótolhatatlan veszteségét, de bánatunkat, gyászunkat elnyomja a bámulat és a hódolat érzete az ő hazafiúi erényei, az ő nem is sejtett lelki nagysága iránt. Mai ünnepünk, egyetemünk első diszülése egy dicsőítő ünnep a hősi halált halt tudós tiszteletére, aki ércznél maradandóbb emléket állított önmagának, mert betű szerint vette, hogy szép és dicső dolog a hazáért meghalni s a tanárra, a tudósra is áll a jelszó: a haza minden előtt!" március 8.
50
éves Hugyecz Zoltán, a GORTER Fémipari Zrt. vezérigazgatója. Szegeden született 1965. március 8-án. Édesapja, Hugyecz Pál a Bács-Kiskun Megyei Mezőgép műszaki igazgatója, majd az AGRIKON cégcsoport elnökvezérigazgatója volt. Hároméves kora óta Kecskeméten él, tanulmányait is itt kezdte meg. 1980-tól a Gáspár András Autószerelő Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet diákja volt. Később Gödöllőn tanult, 1990-ben a GATE Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát. Ezt követően az AGRIKON SAM Kft. tervezőmérnöke lett, majd a cég külképviseleti irodavezetőjeként Ankarában dolgozott. 1997-től 2003-ig a
A magyar nyelven történő oktatás támogatója Folytatás az 1. oldalról
Márki József a budapesti intézetben munkálkodott mindaddig, míg a Bachkorszak ideje alatt, 1856ban, hazafias viselkedése – nem akart németül tanítani –, valamint a németesítés ellen tett állásfoglalása miatt elbocsátották. 1858-tól az egyetemi könyvtár első tisztje, 1871tól másodtisztje volt. 1887ben vonult nyugalomba. Budapesten hunyt el 1888. július 4-én. 1890-ben a tanítók a kerepesi úti temetőben közadakozásból síremléket állítottak neki. Egyetemi munkája mellett Márki József sokirányú irodalmi tevékenységet is folytatott. Cikkeit a Regélő, a Családi Lapok, a Pesti Napló, a Népnevelők Lapja, a Magyar Sajtó, a kerekegyházi székhelyű AGRIKON Fémipari Zrt. ügyvezető igazgatója, 2003tól 2008-ig a kiskunmajsai AGRIKON KAM Kft. vezérigazgatója volt. 2009 óta a GORTER Fémipari Zrt. ügyvezetője, vezérigazgatója. Szakmai tevékenységét 2006-ban Bács-Kiskun Megye Gazdaságfejlesztéséért Díjjal ismerték el. A Kecskeméti Bowling Sport Egyesület elnöke, a Kecskeméti Röplabda Kft. résztulajdonosa.
Hugyecz Zoltán
Tanodái Lapok, a Vasárnapi Ujság, a Paedagogiai Szemle és más lapok közölték. Írt népiskolai és középiskolai tankönyveket, ismeretterjesztő és könyvtártudományi munkákat, illetve bibliográfiákat. Megjelentek költeményei és műfordításai is, többek között Horatius és Vergilius műveit fordította. 1862-63 és 186771 között a Népnevelők Lapját, 1871-72-ben a Kis Tükör című képes gyermeklapot, 1863-ban az Arany Kürt című közművelődési képes hetilapot szerkesztette. A népnevelés, a népnevelők szellemi és anyagi jólétének ügyében komoly erőfeszítéseket tett. Érdemeiért több tanítóegylet jutalmazta tiszteletbeli tagsággal. március 10.
200
éve, 1815. március 10én a Komárom megyei Héregben született Sólyomi (Schmiding) József piarista tanár. 1832ben Privigyén lépett a piarista rendbe. 1834-től Nagykárolyban helyettes tanár volt, közben bölcsésztanfolyamot végzett Vácon, illetve teológiát tanult Nyitrán és Szentgyörgyön. 1840-től a kalocsai gimnáziumban, 1845-ben Veszprémben, majd 1846-tól 1848-ig Kecskeméten, a kegyesrendiek gimnáziumában tanított. A szabadságharcban aktívan részt vett: 1848-ban közhonvédként katonának jelentkezett, később főhadnagyi rendfokozatot ért el. A rendbe visszatérve, minden foglalkozás nélkül, előbb Rózsahegyen, azután Léván, Privigyén és Szentgyörgyön élt, azután ismét Privigyére költözött. 1855től 1858-ig a felsőbbség engedelmével Trencsénben és
Besztercebányán mint egyházi szónok dolgozott. 1858-tól húsz éven át ismét taníthatott: Debrecenben, Magyaróvárott, Máramarosszigeten, Kolozsvárott, Léván, Selmecbányán és ismét Debrecenben. Nagy ismeretekkel bírt a német irodalomban. Cikkei a Győri Közlönyben jelentek meg, többek között Becskerek város és vidékének történetéről, a szlatinai sóaknáról és a Tiszán épített első híd kinyitásáról írt. 1878-ban Szepes vármegyében, Podolinban nyugalomba vonult, 1881. január 28án ott hunyt el. március 11.
175
éve, 1840. március 11én Kecskeméten hunyt el Komjáthy József piarista paptanár. Tatán született 1785. augusztus 8-án. A Kecskeméti Piarista Gimnázium diákja volt. Tanulóévei után, 1803. szeptember 25-én a
hírös városban lépett a piarista rendbe, míg 1809ben Kolozsváron szentelték fel. 1805-ben Nagykárolyban, 1806-ban Debrecenben, 1807-ben Besztercén tanított. 1808-tól Kolozsváron bölcsészetet, 1810-től Nyitrán teológiát tanult. 1811-től ismét tanított. Előbb Szentgyörgyön algimnáziumi tanár volt, majd Szegeden, Sátoraljaújhelyen és Kolozsváron dolgozott tanárként, utóbbi városban a konviktus felügyelői teendőit is ellátta. 1816-tól Besztercén, 1820tól Máramarosszigeten, 1822-től Szegeden, 1823-tól Temesváron tanított. 1827ben Nagykárolyban, majd Debrecenben rektorhelyettes volt, azután Máramarosszigeten ismét tanári állást vállalt. 1833-ban Debrecenben rektorrá és a gimnázium igazgatójává nevezték ki, négy évvel később pedig Tatán rektorhelyettes lett. 1839-ben visszakerült Kecskemétre, és a piarista gimnázium igazgatója volt haláláig.
3
VALLOMÁSOK
Heltai Nándor nyugdíjas hírlapíró, helytörténeti kutató Folytatás az 1. oldalról
Több mint 30 könyv, 9000 újságcikk, illetve tanulmány szerzője. Néhány közülük: Kecskemét jelesei (Váry Istvánnal közösen, 1968); Kecskemét (több kiadásban: 1972, 1973, 1985, 1998); Mit üzen az öreg kőtemplom? (2002); Kincses Kecskemét (2005); Ébredező városrészek: Szeleifalu, Alsószéktó, Kiskecskemét, Homokbánya (2006); Kodály Zoltán és szülővárosa (2008). Szakmai munkájáért számos elismerésben részesült, ezek közül a legfontosabbak: Kecskemét város 600 éves emlékérme (1968); Honismereti moz-
galom oklevél (1970); BácsKiskun Megyei Tanács Község- és városfejlesztésért-emlékérem (1970); Kecskemét Művészetéért Emlékérem (1977); Kodály Emlékplakett (1982); Podmaniczky Emlékérem (1985); a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1986); Mathiász János-emlékérem (1988); Kós Károly-emlékérem (1989); Pilinszky János-díj (1995); Kecskemét Közművelődéséért Díj (2001); Katona József-díj (2004); Tóth László-díj (2008); Bács-Kiskun Megye Építészetéért Díj (2009); Szilády Károly-díj (2009); Hunyadi-díj (2011).
Gyermekként
Weöres Sándorral és Károlyi Amyvel
4
„Iparos családból származom. Nagyapámat csodálatos, szorgalmas emberként ismertem meg, közel négy évtizeden át a Győri Szeszgyár műszaki vezetőjeként dolgozott. 1903-ban GyőrGyárváros első lakója volt, évtizedekkel később én is az ő általa fölépített házban nőttem föl. Sajnos, az épületet 1944. április 13-án, Győr bombázásakor telitalálat érte, nagyapám is ott veszett. Apám agrárvégzettséget szerzett, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni, ezért gyerekkori érdeklődésére támaszkodva villanyszerelő vállalatot alapított. Vállalkozása sokáig sikeresen működött – a faluvillamosítás során 37 településen is dolgozott, és még a háború után is több saját üzletet vezetett –, az ötvenes években azután mindenét elvették. Ezt követően fővilágosítóként dolgozott a győri színházban, végül pedig érettségizett ipari tanulókat oktatott. 95 évesen halt meg. Édesanyámnak sokkal rövidebb élet jutott, a világháború utáni években megbetegedett, és fiatalon, mindössze 46 évesen meg is halt. Hárman vagyunk testvérek. Még mindannyian élünk, Győrben lakó húgommal ma is közel állunk egymáshoz.
A négy általánost Győrben végeztem. Csodálatos iskola volt, igényes pedagógusokkal. Különösen Erős Gyula magyartanáromra emlékezem vissza szívesen. Egykori füzeteimet, fogalmazásaimat ma is örömmel olvasom újra. 1940-től a bencés gimnáziumban tanultam. Szigorú, de ragyogó iskola volt. Nem csak kiváló tanárok vettek körül, de az osztályunk is nívós volt. Többnyire könnyen és jól ment a tanulás, annak ellenére, hogy gyakran nem a napi anyagot sajátítottam el, hanem inkább azt, ami érdekelt. Egyszer ugyan egy latin vizsgám emiatt elsőre nem sikerült, az ismétléskor azonban csak azért nem kaptam meg a legjobb érdemjegyet, mert pótvizsgán olyat nem illett adni. Az utolsó évben már állami gimnáziumba kellett járnom, ég és föld volt a különbség! Érettségi után egyetemre szerettem volna menni, de az egyházi iskolából érkezve erre nem volt lehetőségem. Egy évig diszpécserként a vagongyárban dolgoztam, azután két évig katona voltam. Egyszer a hirdetőtáblán olvastam, hogy a legkiválóbb katonák két év szolgálat után katonaorvosnak vagy -mérnöknek tanulhatnak tovább, ezért a
A szabadegyetem pódiumán: Heltai Nándor, Kristó Nagy István, Németh László és Orosz László
következő hónapokban számos önkéntes feladatot elvállaltam. Előbb a század, majd az ezred kultúrfelelőse lettem, katonatársaimmal még versenyeket is nyertünk. A két évet leszolgáltam, a »nemzetközi helyzet változása« miatt azonban a továbbtanulásomat újabb feltételekhez kötötték, ezért inkább leszereltem. Mosonmagyaróváron könyvtárosként kezdtem dolgozni, de nagyon hamar új kihívást kaptam: a Csornai Járási Könyvtár vezetője lettem. Az intézményt kitűnő munkatársaimmal a nemzeti kultúrát szolgáló művelődési központként működtettem, ahol kiállításokat, folklór rendezvényeket, Csoóri Sándor, Illyés Gyula és mások meghívásával értelmiségi fórumokat is szerveztem. Több meghívottunkat a szovjet invázió után bebörtönözték, fölakasztották. 1956. november 28-án a még néhány napig létező Hazánk című újságban az októberi eseményeket »szent forradalomnak« neveztem. Ezek miatt el kellett szenvednem a pufajkások »vendégszeretetét«, az ELTE magyartörténelem szakán nem folytathattam egyetemi tanulmányaimat, diplomásként kézi- és gépszedő tanulóként helyezkedhettem el. Feleségemet ezekben az években ismertem meg, a könyvtáros iskolán találkoztunk először. Hallatlanul értelmes, kedves halasi
lány volt, könyvelőként dolgozott, és a cége küldte a fővárosba, hogy tudását bővítse, elmélyítse. Később sokáig leveleztünk, azután 1956-ban kapcsolatunk új erőre kapott: karácsonykor megkértem a kezét, 1957 tavaszán össze is házasodtunk. Ő egy ideig Kecskeméten, a megyei KISZ-bizottság kulturális felelőse volt, utána megyei könyvtárügyi előadóként és könyvtárosként is dolgozott. Édesanyámhoz hasonlóan ő is fiatalon elment, 1979-ben súlyos betegségben hunyt el. Egy gyermekünk született, Gyöngyi Pesten él, bölcsészdoktor, színház- és művészettörténész, kulturális antropológus. Négy nyelven beszél, jelenleg a gazdasági válságok kulturális hatásával foglalkozik, az MTAELTE Válságtörténeti Kutatócsoportjának tagja. 1957-ben a történelem vihara sodort a Dunántúlról Bács-Kiskunba – feleségem akkor már Kecskeméten dolgozott –, diplomásként kézi- és gépszedő tanulóként itt helyezkedhettem el. 1958-ban egy minisztériumi és pártközponti felülvizsgálat súlyosan elmarasztalta Kecskemét város vezetőit a település szégyenletes kulturális elmaradottsága miatt. Az általuk készített intézkedési tervben szerepelt egy fiatal, szakképzett, népművelési felügyelő kinevezése, munkájának támogatása. Már november elején megbíztak az országban
azóta is egyedülálló Képzőművészeti Hónap munkabizottsága szervező titkári feladataival. A több ezer látogatót vonzó kiállítások, ankétok sikerét elismerve a minisztérium több műtárgyat (köztük Fényes Adolf bronzportréját) adományozott a megyeszékhelynek. Az ekkor megalapozott kapcsolatoknak köszönhetően 1960 és 1970 között kezdeményezésemre további húsz-egynéhány köztéri szobor, köztük a szoborpark költségeinek túlnyomó részét vállalta a minisztérium. Korábban és azóta is elképzelhetetlen összefogással elkészült a város középtávú kulturális terve. Sikerült elfogadtatni, hogy Katona József, Kodály Zoltán, Kelemen László és Kecskemét más nagyjai
szellemi hagyatékának a modern kor követelményeihez alkalmazkodó aktivizálása a városmenedzselés fontos tényezője lehet. Ezt felismerve szerveztük meg a Katona József Emlékévet, amelynek során nemcsak Kecskemét történetében, hanem honunkban egyedülállóan a nemzeti drámaíró szobrát korunk legkiválóbb magyar zeneszerzője avatta fel művészeti életünk számos nagyságának jelenlétében, majd kérésemre a legelismertebb kortárs költő, Illyés Gyula személyesen köszöntötte az erre az alkalomra írt, az esemény jelentőségén túlmutató, azóta számtalanszor közölt, elhangzott verssel Kodály Zoltánt 80. születésnapján. Folytatás a 7. oldalon
A Heltai Nándor által talált környezetben forgatták a Sirokkót. A bemutatót követő ankéton balról jobbra Jancsó Miklós, Maryna Vlady, Jacques Charrier és Heltai Nándor
Moldován Domonkossal a Magyar Parasztfestők Kamarakiállításának megnyitóján
A Katona József emlékmű alapításán balról jobbra: Illyés Gyula, Kodály Zoltán, Hubay Miklós, Heltai Nándor
5
„SPORTCSALÁDBA SZÜLETTEM”
85 éves Adamik Ferenc nyugdíjas testnevelő tanár, sportvezető
85
Adamik Ferenc
„Sportcsaládba születtem. Édesapám mai viszonylatban nézve NB I-es szintű labdarúgó volt, anyai nagybátyám magyar bajnokságot nyert birkózásban. Testvérem atléta volt, főiskolai világbajnok, Európabajnoki III. helyezett, és állítólag a maga idejében a legjobb magyar sprintedző. Mindhárom gyermekem a Testnevelési Egyetemen végzett, valamennyien átlagon felüli sportolók. Első feleségem is testnevelő tanár volt, akárcsak később a menyem. De a vejem is százszoros válogatott röplabdás. Sportoló unokáim is legalább az utánpótlásválogatott szintjéig jutottak, közülük kettő már felnőtt válogatott… A sport mindig szorosan hozzátartozott családunk életéhez, egyszerűen a vérünkben van. Mondhatjuk, hogy igazi sport-família vagyunk.”
6
Negyvenéves koromban
éves Adamik Ferenc nyugdíjas testnevelő tanár, sportvezető. Szolnokon született 1930. március 12-én. Diplomáit a Testnevelési Főiskolán szerezte: 1956ban tanári, 1965-ben atléta szakedzői, 1969-ben kosárlabda szakedzői, míg 1991ben kosárlabda mesteredző oklevelet vehetett át. 1956tól testnevelő tanárként előbb Budapesten, a Jókai Mór Általános Iskolában, majd 1959-től Kecskeméten tanított, 1964-ig a Katona József Gimnáziumban, 1980-ig a Bányai Júlia Gimnáziumban. Már 1956tól atlétaedző is volt, 1961ig a KTE, 1965-ig a Kecskeméti Dózsa versenyzőit készítette föl. Ezt követően több évtizeden át sikeres kosárlabdaedző volt. 1965től a Kecskeméti Egyetértés, 1967-től a Kecskeméti Dózsa, 1971-től 1981-ig a Kecskeméti SC csapatait edzette, 1988 után a KSI kosárlabda nevelőedzője volt. Csapatai több alkalommal női magyar bajnokságot nyertek. Az utánpótlás-válogatott edzője is volt. „Hihetetlen szerencsém volt az életben, hogy azzal kereshettem a kenyeremet, amit szerettem. Pályafutásom alatt eszembe sem jutott, hogy nekem be kell mennem tanítani, egyszer sem jutott eszembe, hogy
edzést kell tartanom. Így dolgozhattam 75 éves koromig.” Adamik Ferenc szakmai tevékenységét számos elismeréssel jutalmazták: Kemény Ferenc-díjat, majd 1994-ben Kecskemét Város Sportjáért Díjat kapott, illetve 2007-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át. Az MKOSZ Elnöksége 2010 márciusában „Magyar Kosárlabdáért” éremmel tüntette ki. Az ünnepeltet dr. Ruttner György, az MKOSZ elnöke e szavakkal méltatta: „Minden sportágban élnek legendák, a sportág legendás alakjai. Szükségünk van rájuk, mert ők garantálják az adott sportág szellemiségét, mindannyiunkhoz szóló üzenetét. A mi sportágunk, a kosárlabda egyik ilyen élő
legendája Adamik Ferenc. Bármerre megyünk az országban mindenhol ismerik, és tudják a nem vitatható tényt: Feri bácsi egyike a legkiemelkedőbb utánpótlás edzőknek. Kiváló, elsőosztályú és válogatott játékosok sokasága igazolja ezt a tényt, akik közül most sokan sorakoznak az oldalvonal mentén, hogy ily módon is kifejezzék nagyrabecsülésüket. [...] Kedves Feri bácsi! Amikor most átnyújtom neked ezt a jól megérdemelt kitüntetésedet, ezzel a magyar kosárlabda társadalom köszönetét is kifejezem Neked. Köszönjük Neked, amit a magyar kosárlabdáért tettél, mindazt amit ezzel Magyarországért tettél! Fogadd szeretettel és maradj köztünk minél tovább, továbbra is jó egészségben, jó kedvben!”
Atlétáival kezdő edzőként 1957 májusában
Az NB I-es kosaras lányokkal 1970-ben
VALLOMÁSOK
Heltai Nándor nyugdíjas hírlapíró, helytörténeti kutató Folytatás az 5. oldalról
A Legyen a zene mindenkié kodályi elgondolást szolgálta az Éneklő Ifjúság Napjának felújítása, a filharmónia és a városi tanács hangversenyeinek megsokszorozása, a városi szimfonikus zenekar szervezése. Komponálása után 39 évvel végre a zeneszerző szülővárosában is felzúgtak a Magyar Zsoltár felemelő dallamai. Kétszer rendeztünk, mindkétszer ezer néptáncost, százötven muzsikust és énekest felvonultató, az országos élő tévéközvetítés ellenére a stadiont megtöltő Szüret az aranyhomokon rendezvényt. Tanyanapokat is szerveztünk, illetve a TIT-tel közös szabadegyetemi sorozatokat, és itt alakult meg az ország első filmesztétikai szakköre és irodalmi színpada. A megyei művelődési központ és a Katona József Emlékház szükségességének elfogadtatását is kezdeményeztem. A kor számos költőjével, írójával és a szerzői esteken közreműködő színész-óriásokkal leveleztem. Remélem, hogy nemcsak az irodalombarátok, hanem a költők, írók (Veres Péter, Szabó Pál, Buda Ferenc, Füst Milán, Váci Mihály, Illyés Gyula, Moldova György, Pilinszky János, a Weöres házaspár és még
sokáig folytathatnám a felsorolást) is élményesnek érezték a kecskeméti találkozókat. Németh László Díjak és ünneplések című írásában a szerzői estjét szervező »nyomdászból lett kultúrtanácsnokot« így köszöntötte: »A kecskeméti vendéglátás megköszönése, a karácsonyi és újévi jókívánságokkal egy levélre marad. Pedig ilyen szépen sikerült estém, ilyen kitűnően összeállított műsorral, színészekkel és közönséggel, nemhogy évek óta nem volt, de ahogy visszaemlékszem, egész életemben sem. Nem tudom, ki választotta ki a színdarabrészleteket, de alig lehetett volna jellemzőbbet választani.« Úgy gondolom, és ezt az És egyszer csak elkezdődtek a népzenei találkozók című könyvemben meg is írtam, hogy Kecskemét a folklór »Salzburgja« lehetett volna? Elkeserítő, hogy a város akkori vezetői nem ismerték föl a folklórtalálkozó nemzetpolitikai, idegenforgalmi jelentőségét, lehetőségeit. Ennek gyümölcse például a Magyar Naiv Művészeik Múzeuma. Az akkori kulturális miniszterhelyettes az évtized legjelentősebb kulturális kezdeményezésének tartotta. Tornai József Kossuth-díjas költő szerint: »Létezett egy intézmény – talán mozgalom? – [...] a
A Tóth László-díj átvételekor (Fotó: Komlós József JR)
Kecskeméti Népzenei Napok évente megrendezett találkozó. Költők, népi zenekarok, énekesek, zeneszerzők, zenetudósok jöttek össze ott két-három napra. Ezek a délelőttök és esték voltak a mi bizonyítékaink: a népi kultúra művészi ereje, a hagyományba nyúló csápjai megtarthatják a magyarságot a kommunizmus és a modern nihilizmus ellenében is.«
Az elmúlt hónapokban a betegség engem is elért. Ágyhoz kötött lettem, erős fájdalmaim vannak, bármelyik nap kórházba kerülhetek. Várom már a megváltó halált, míg a laptopomban összegyűjtött rengeteg anyag, kézirat még a kiadásra vár. Már csak azt kívánom, hogy minél több jelenjen meg, legyen olvasható a kecskemétiek számára!"
Heltai Nándor (Fotó: Bahget Iskander)
80. születésnapomon Buda Ferenccel (Fotó: Kada Erika)
7
VALLOMÁSOK Dr. Füzi László főszerkesztő, ügyvezető igazgató
Dr. Füzi László
60
éves dr. Füzi László főszerkesztő, ügyvezető igazgató. Lövőn született 1955. március 15-én. 1973-ban Sopronban, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, majd tanulmányait Szegeden folytatta. Diplomáját a JATE BTK magyartörténelem és XX. századi magyar irodalom szakán szerezte. Szakdolgozatát, valamint 1981-ben doktori disszertációját is Németh László pályakezdéséről írta. 1979-től Egerben, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában tanított. 1982 óta Kecskeméten él. A Forrás folyóirat szerkesztője, 1989 óta afolyóirat főszerkesztője, 2011 óta a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek
8
Nagyanyámmal, anyám karján
Nonprofit Kft. ügyvezetői feladatait is ellátja. Irodalomtörténészi kutatásainak középpontjában Németh László életének, munkásságának bemutatása áll. Számos önálló kötete jelent meg, több könyv kötetének szerkesztője volt, így például: Katona József, Kecskemét, 1992; Németh József: Napló, Magvető, 1994 (sajtó alá rendezés, szerkesztés); Homok-haza (Irodalmi képeskönyv Bács-Kiskun megyéről) Forrás Kiadó, 1998 (összeállítás-szerkesztés); Lakatlan Sziget I-III. (Naplók) Kalligram, 2000; Búcsú barátaimtól (Baka István emlékezete) Nap Kiadó, 2001; Alkat és mű (Németh László 1901– 1975) Kalligram, 2001; A Semmi közelében – három magatartás (József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodói alkatáról) Kalligram, 2002; Kecskemét irodalomtörténete (Orosz Lászlóval), 2003; Világok határán – ikerkönyv, Kalligram, 2010; Kötések, szakadások – hármaskönyv, Kalligram, 2012. Jelentős szerepet vállalt a Homok-haza irodalmi, valamint a Bronztű, sisak történelmi képeskönyv, illetve a Csatári Bálint, Heltai Nándor, Walter Péter szerzőkkel közösen készített Két folyó között: BácsKiskun című fotóalbum
megjelentetésében. Írásai rendszeresen megjelennek magyarországi és határon túli irodalmi folyóiratokban, heti- és napilapokban. A Németh László Társaság elnöke, a Katona József Társaság alelnöke, a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága tagja. Irodalomszervező és írói munkásságát több alkalommal elismerték, számos jelentős irodalmi díj birtokosa: Bács-Kiskun Megye Művészeti Díja (1989); Déry Tibor-díj (1996); Németh László-emlékérem (1996); Darvas József-díj (1999); Bács-Kiskun Megye Közművelődési Díja (1997); Darvas József-díj (1999); Az Év Könyve Díj (2002 – az Alkat és mű című kötetéért); József Attila-díj (2004); Katona József-díj (2005); Tiszatáj-díj (2005); Pilinszky János-díj, a Forrás csapatával közösen (2008); Szilády Károly-díj (2010); Székelyföld-díj – Székely Bicskarend (2011), Hídverő-díj, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díja (2013). „Földművelő családból származom. Szüleim, nagyszüleim Fertőszentmiklóson éltek. Apám körzeti megbízottként sokáig Fertődön dolgozott, közben rövid időre Lövőre helyezték, én pont ekkor születtem. Később
szüleim az iparosodottabb hagyományokkal bíró Petőháza szélén, a cukorgyár mellett építkeztek. Ötéves koromtól a kis település határában laktunk – általános iskolába az alig két kilométerre fekvő Fertőszentmiklóson jártam –, de más értelemben is átéltem a határvidék mindennapokra gyakorolt hatását: amikor diákként vagy már felnőttként hazamentem, a határ közelsége miatt a vonaton mindig számíthattam a határőrök igazoltatására. Határsávban éltünk, a Fertőtóhoz sem mehettem akkoriban, csak néhány éve, sétáltam először a partján. Mindig szerettem olvasni. Akartam tanulni, egyre többet tudni. Két könyvtárba is beiratkoztam, és minden fellelhető könyvet – gyakran még a számomra akkor még kevésbé érthető könyveket is elolvastam. Az általános iskola után sem változtam meg, mire leérettségiztem, már a teljes népi irodalmat megismertem. Középiskolába Sopronba jártam, a Széchenyi István Gimnáziumnál jobb helyen nem is tanulhattam volna. Kiváló tanárok oktattak ott, különösen Szalai Dénes magyartanár volt rám nagy hatással. Szakkört is tartott nekünk, de az órái is élvezetesek voltak. Gyakran beszélt Tamási Áronról, és
... és néhány évvel később nagyapámmal
irodalmi folyóiratokból is rendszeresen felolvasott. Neki köszönhetem, hogy már akkor állandó olvasmányommá vált több hazai és határon túli kortárs irodalmi lap: a Jelenkor, a Valóság, az Új Írás, a Napjaink, a Tiszatáj és az Élet és Irodalom. A Kecskeméten kiadott Forrással is találkoztam ekkor, az 1973 januárjában megjelent Petőfiszám még ma is gyakran jut eszembe. »Kiflipénzemet« általában félretettem, és könyveket vásároltam belőle. Emlékszem, Kónya Judit Sarkadi Imréről írt kötetét vettem meg először. Érettségi után egyértelmű volt, hogy milyen irányban tanuljak tovább. Sikeresen felvételiztem a JATE magyar–történelem szakára, és egy év katonaság után 1974 őszén tanulmányaimat ott folytattam. Fantasztikus irodalmi közegbe kerültem. Már az első héten jelentkeztem Ilia Mihály határon túli magyar irodalommal foglalkozó speciális kollégiumára. A Széchenyi-díjas irodalomtörténésszel, a Tiszatáj főszerkesztőjével máig tartó, mély emberi, baráti kapcsolatba kerültem. Utolsó email üzenetét, amelyben a márciusi Forrás anyagaira reagált, tegnap este kaptam meg. Egyetemi csoporttársaimmal jó közösséget alkottunk, közülük többen irodalmárok, közéleti emberek lettek, így például Dobozi Eszter, Kozmács István, Csapody Miklós, Kőszeghy
Testvéreimmel
Péter és György Péter. A felsőbb évfolyam hallgatóival, többek között Baka Istvánnal, Szigeti Sándor Lajossal, Zalán Tiborral, Géczi Jánossal is jóban voltam. De felejthetetlen élmény számomra az is, hogy ezekben az években az erdélyi irodalmi élet több jelesével: Markó Bélával, Farkas Árpáddal, Kányádi Sándorral és Balogh Edgárral személyesen is találkozhattam. Az egyetemen ismertem meg feleségemet, Somogyvári Ágnest. Ági történelemrégészet szakra járt, közös előadásaink egyikén láttam meg először, azután a régi Somogyi-könyvtár, ennek bútorzatát még Juhász Gyula nagybátyja készítette, végleg összehozott bennünket. Negyedéves korunkban kötöttük össze hivatalosan is az életünket. Három gyermekünk született, és ma már három unokának is örülhetek. Zsófi jogász lett, Ági pedig közgazdász, míg Péter az ELTE ötödéves magyar szakos hallgatója. Diplomáink átvétele után, mivel egy akkori rendelkezés miatt az egyetemen nem tarthattak meg végzős hallgatót, Egerbe költöztünk. A szintén Széchenyi-díjas régész, Trogmayer Ottó közbenjárására Ági a Dobó István Vármúzeumban kapott állást, én pedig az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában tanítottam magyart és történelmet. Kiváló kollégák vettek körül, és a diákok is
fogékonyak voltak. Több tehetséges versmondóval foglalkoztam, színjátszókört alapítottunk kollégáimmal. Jól éreztük magunkat Egerben, komoly erkölcsi dilemmát okozott számunkra, amikor három évvel később eljöttünk onnan. Életem alakulására döntő hatással volt, hogy a városi művelődési központban Cs. Varga István irodalomtörténésszel közösen irodalmi esteket szerveztünk. Ezek a rendezvények igen népszerűek voltak, például Csoóri Sándor bemutatkozására 750-en jöttek el. 1982-ben a Forrás szerkesztőségének munkatársait, Szekér Endrét, Buda Ferencet és Bodor Jenőt is meghívtuk. Az est olyan jól sikerült, hogy néhány nap múlva Szekér tanár úrtól levelet kaptam, a szerkesztőség nevében hívott a laphoz szerkesztőnek. Igent mondtam, és azóta a Forrás a munkahelyem. Az elmúlt évtizedekben három dolog foglalkoztatott: egyrészt a tanítás, másrészt a szerkesztés, a kulturális szervezés, és végül a kutatás. Életem során hol az egyik, hol a másik kapott nagyobb hangsúlyt. Míg Egerben elsősorban a tanítás töltötte ki napjaimat, úgy az elmúlt 33 év során a másik két terület került előtérbe. A Forrás az 1980-as években erős közéleti szerepet vállalt, írásaival nyíltan politizált. Az 1983-ban megjelent »szárszói-emlékszám« vagy az 1984-ben
közzétett »népfőiskolaszám« óriási politikai botrányt váltott ki. Folyamatos támadások érték a lapot, az akkori Magyar Hírlapban és a Petőfi Népében is megkérdőjelezték a létjogosultságunkat. Célkeresztben dolgoztunk, tudtuk, hogy figyelnek, lehallgatnak bennünket. Mindezek ellenére tettük a dolgunkat, s talán nem is hiába, hiszen a 20. század nyolcvanas éveit összegző művében Romsics Ignác – ismét egy Széchenyi-díjas történész – a Forrást a rendszerváltó folyóiratok között említi, ahogyan az is volt. 1989-ben pályázat útján, szerkesztőtársaim egyetértésével lettem a Forrás főszerkesztője. Nem kevés feladat várt rám, hiszen a következő években már nem politikai, hanem gazdasági és működési nehézséggel kellett szembenéznünk. A kulturális támogatások keretei gyökeresen megváltoztak, és 1991-től a kiadói feladatokat is nekünk kellett ellátnunk. Szellemileg is új utat kellett keresnünk, hiszen a rendszerváltást követő években az érdemi politizálás helye a parlament lett, de a hozzánk hasonló célt kitűző lapok száma is megnőtt. A helyzethez alkalmazkodnunk kellett, ugyanakkor arra törekedtünk – és ma is ez a hitvallásunk –, hogy a Forrás hagyományaiból, ami élő, azt megőrizzük, emellett pedig követjük a kor mozgását.
Családi fotó a hatvanas évek második feléből
Focizás közben
Folytatás a 10. oldalon
9
VALLOMÁSOK Dr. Füzi László főszerkesztő, ügyvezető igazgató Folytatás a 9. oldalról
Az azóta eltelt negyedévszázad alatt a Katona József Könyvtárral nagyon jó kapcsolatunk alakult ki, számos, valójában meg nem számolható rendezvényt: irodalmi esteket, megyei irodalmi túrákat szerveztünk közösen. Vekerdi László, Sándor Iván, Ilia Mihály, Faludy György, Tandori Dezső, Lengyel András – és még sorolhatnám a neveket – írásait rendszeresen közöltük, többen közülük személyesen is eljöttek Kecskemétre. Óriási élmény volt számomra, hogy akik írásait fiatalon
10
szinte rajongva olvastam, azokkal most ily módon is megismerkedhettem. Az is örömmel tölt el, hogy az elmúlt évek-évtizedek közös munkái baráti körré kovácsoltak bennünket. Buda Ferenc, Dobozi Eszter, Komáromi Attila, Pintér Lajos, Bosznay Ágnes és persze Bahget Iskander – csak néhány név azok közül, akikkel szoros munkahelyi közösséget alkotunk. 2011 decembere óta új szervezeti keretek között dolgozunk. A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyekben a Forrás Kiadó, a Nemzetközi Kerámia
Stúdió, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, a Népi Iparművészeti Gyűjtemény és a Katona József Emlékház tevékenykedik együtt. A Műhelyek vezetése izgalmas feladat, nagy kihívást jelentő munka, sok örömöt okoz nekem. A változások ellenére minden műhelyt megőriztünk, a rendezvényekkel pedig lehetőségek is nyíltak előttünk. Napjainkban ez a műhelyegyüttes az ország egyetlen olyan kreatív művészeti intézménye, amelyik kiállító tereivel és a Forrással a saját munkájára is tud reagálni. Ezzel a lehetőséggel
a jövőben is élni akarunk, és természetesen komoly fejlesztési terveink is vannak. Életrajzi könyvem folytatása nemrég készült el, szeretném, ha az idén megjelenhetne, de az anyagiak még hiányoznak ehhez. Úgy tervezem, hogy pár év múlva a sorozat harmadik könyvét is megírom, egyúttal le is zárom a számadást. Minden területen folytatni szeretném eddigi munkámat, emellett pedig továbbra is gazdag családi életet szeretnék élni, jó lenne minél több időt tölteni az unokáimmal!”
A tízéves Forrás (Fotó: Bahget Iskander)
Buda Ferenccel a Forrás 45. születésnapján (Fotó: Bahget Iskander)
Ágival egyik elismerésemet együtt ünnepeltük (Fotó: Bahget Iskander)
Gyermekeim (Fotó: Bahget Iskander)
TÁMOGATÓINK
8
11
Bagoly Egészségház, ahol a középpontban az ember áll „Bármit tesztek, lélekkel tegyétek…” (Kol. 3,23)
SZAKORVOSI RENDELÉSEK Balázs László dr. ortopéd szakorvos
ortopédia
M
Manyák Erzsébet dr. radiológus főorvos, ultrahang diagnoszta
ultrahang
TB
Bartos Zsuzsanna dr. bőrgyógyász szakorvos
bőrgyógyászat
M
Maráz Róbert dr. általános sebész, onkológus szakorvos
sebészet
M
Bán Gyula dr. gyermeksebész főorvos
sebészet
TB, M
Nagy Magdolna dr. foglalkozás-egészségügyi szakorvos
foglalkozásegészségügy
M
Bense Nóra dr. szemész szakorvos
szemészet
TB
Naszódy Péter dr. belgyógyász, endokrinológus szakorvos
endokrinológia
TB, M
Berta László dr. manuál- és lézerterapeuta
manuál- és lézerterápia
M
Olasz Kitti dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Boda Tamás dr. vállsebész és ortopéd szakorvos
ortopédia
M
Pécsi Ferenc dr. gyermekorvos
gyermek háziorvosi rendelés, tanácsadás
TB
Bodonhelyi Zsolt dr. foglalkozás-egészségügyi szakorvos
foglalkozásegészségügy
M
ultrahang
TB
Borda Ferenc dr. diabetológus, belgyógyász főorvos
diabetológia belgyógyászat
TB
gyermek háziorvosi rendelés, tanácsadás
TB
Csendes Ágnes dr. szemész szakfőorvos
szemészet
TB
Csendes Judit dr. reumatológus szakorvos
reumatológia
TB, M
Cserényi László dr. általános sebész, érsebész szakfőorvos
sebészet
Csőszi Tibor dr. belgyógyász, onkológus, gasztroenterológus szakorvos
gasztroenterológia
TB, M
Danka Róbert dr. urológus főorvos
urológia
Domján Zsolt dr. urológus főorvos, ált. sebész szakorvos
Pócs Krisztina dr.
radiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
Pongrácz József dr. gyermekorvos Preiszinger Andrea dr. felnőtt háziorvos belgyógyász szakorvos, diabetológus
felnőtt háziorvosi rendelés, belgyóTB, M gyászat, diabetológia
Prohászkáné Burján Ágnes
RHINO-LIGHT kezelés
M
Pusztai Zoltán dr. szülész-nőgyógyász szakorvos
nőgyógyászat
TB, M
Rákász Éva dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB
TB
Seregély Katalin dr. reumatológus szakfőorvos
reumatológia
M
urológia
M
Serényi Péter dr. cytológus szakfőorvos
cytológia
M
Dubravcsik Zsolt dr. gasztroenterológus szakorvos
gasztroenterológia
TB
bőrgyógyászat
TB, M
Faragó Katalin dr. felnőtt háziorvos, belgyógyász szakorvos
felnőtt háziorvosi rendelés
TB
Somogyi Tihamér dr. gyermekbőrgyógyász szakfőorvos, kozmetológus
Hauk István dr. fül-orr-gégész főorvos
audológia, fül-orr-gégészet
ultrahang
TB, M
TB, M
Hegedűsné Küű Irén logopédus
TB, M
M
Száz Ágnes dr. reumatológus szakorvos
reumatológia
logopédia
Janositz Gábor dr. ortopéd szakorvos
fül-orr-gégészet
TB
ortopédia
M
Szepes Andrea dr. fül-orr-gégész szakorvos, audiológus
Juharos Ágota dr. radiológus főorvos, ultrahang diagnoszta
fül-orr-gégészet
TB, M
ultrahang
M
Sztanó Balázs dr. fül-orr-gégész szakorvos
Kara László dr. onkoradiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
Tímár Sándor dr. kardiológus szakfőorvos
kardiológia
TB, M
ultrahang
M
Tímár Zsuzsanna dr. homeopátia, akupunktúra
homeopátia, akupunktúra
M
Karsai Zita dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Tóth László dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
TB, M
Katona Viktória dr. ultrahang diagnoszta
ultrahang
TB
Török Norbert dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
M
Kelemen Edit dr. főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermektüdőgyógyász szakorvos
gyermektüdőgyógyászat
TB, M
Vajda Kornél dr. általános sebész főorvos, proctológus
sebészet
TB
Komlódi Júlia dr. bőr- és nemi gyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Varga Gábor dr. felnőtt háziorvos, belgyógyász szakorvos
felnőtt háziorvosi rendelés
TB
Kuczka Mária dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
TB
Venczel László dr. általános sebész
sebészet
TB
M
Szakál Tibor dr.
radiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
JELMAGYARÁZAT: TB – a társadalombiztosítás által támogatott rendelés • M – magánrendelés
Források:
*Fejes Maja: Vérében a sport *Hírös Naptár, 2010 *Katona József Könyvtár *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Ki Kicsoda Kecskeméten *Libri-Shopline Nyrt. *Magyar Életrajzi Lexikon *Magyar Katolikus Lexikon *Márki József: Összhangzás a nevelésben *MKOSZ *Múlt-kor történelmi portál *PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Digitális Univerzuma *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái
12
