N Híröss Naptár www.hirosnaptar.hu
Értékőrző helytörténeti újság – 2015. április 30.
NAPRÓL NAPRA 2015. április 15-30. április 22.
100
éve született Radnóczi Ferenc kertészmérnök, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. 1939-ben fejezte be felsőfokú tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben. Előbb szőlészeti és borászati felügyelőként dolgozott, azután több iskolában tanított (Balatonarács, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tarcal), majd a kecskeméti és a nyíregyházi kertészeti technikum igazgatója volt. 1959-től haláláig a Debreceni Agrártudományi Egyetem kertészeti tanszékén volt egyetemi tanár. A tanszék kialakításán túl maradandót alkotott a tudományos munka feltételeit biztosító gyümölcs- és szőlőültetvények létesítésével. Vezetésével a pallagi kísérleti telepen munkatársai több államilag elismert Canna-, illetve zöldségfajtát nemesítettek ki. Nemesítési eredménye az Ilonka elnevezésű körtefajta. A Magyar Agrártudományi Egyesület Hajdú Bihar Megyei szervezete kertészeti szakosztályának, valamint a Debreceni Akadémia Bizottság kertészeti munkabizottságának elnöke volt. Debrecenben hunyt el 1979. december 18-án. Hajdúhadházon kertbarátkör őrzi és ápolja emlékét. Folytatás a 3. oldalon
7. évfolyam 8. szám
A Magyar Kálvária alapítója
75
éve, 1940. április 25-én Kecskeméten hunyt el Szepesi Bódog gimnáziumi tanár, a Magyar Kálvária alapítója. 1883. május 26-án született Gnézdán, Szepes megyében. Szorgalmas, kevés igényű, derék családból származott, amelyben a munkaszeretet, a vallás és a haza megbecsülése magától értetődő dolgok voltak. Podolinban
és Rózsahegyen tanult, majd 1899. augusztus 27én Vácott lépett be a piarista rendbe. Szerény, buzgó novícius volt, és VI. osztályos tanulmányait sikeresen végezte el a próbaév alatt. Egyénisége nem változott meg a Kecskeméten töltött két esztendőben sem, ahol 1902-ben érettségit tett. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta. Folytatás a 2. oldalon
Szepesi Bódog
KECSKEMÉTI EMLÉKEIM
Rozgonyi Éva zenepedagógus, Liszt-díjas karnagy
75
éves Rozgonyi Éva zenepedagógus, Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy. Palócföldön, Salgótarjánban született 1940. április 30-án. Egész életét e kettős hivatás tölti ki. A zenetanári pálya szépségének, értékének tudatát a legendás BékésTarhosi énekes iskola alapozta meg, a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában pedig Kardos Pál gazdagította és
mélyítette el. A Zeneakadémián Szőnyi Erzsébet és Vásárhelyi Zoltán növendékeként 1964-ben szerzett kitüntetéses diplomát középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakon. Tanári pályáját a szolnoki ének-zene tagozatos iskolában kezdte. 1969-től a Szegedi Tanárképző Fő iskola ének-zene tan székén, majd két évig az Egyesült Államokban tanított. Folytatás a 4. oldalon
Rozgonyi Éva
VALLOMÁSOK
Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet zongoratanárnő
60
éves Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet zongoratanárnő. Hajdúnánáson született 1955. április 25-én. Általános iskoláit szülővárosában végezte. Már elsős korában zongorázni tanult; tanárnője, Szabó Katalin indította a zenei pálya felé. Középiskolás éveit – Helyes Erzsébet irányításával – a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakán töltötte. Kitűnő
érettségi bizonyítványt szerzett, azután Debrecenben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Irmai Kálmán növendékeként fejezte be tanulmányait. Zongora szakon végzett, és általános iskolai ének- és zeneiskolai szolfézstanári diplomát is szerzett, mindhármat jeles eredménnyel. Később Budapesten másfél éves intenzív zongora továbbképzésen vett részt. Folytatás a 6. oldalon
Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet
ALAPÍTÁSI ÉV: 2007 • KIADJA: A H-MÉDIA BT. • SZERKESZTI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG • FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA GÉZA • SZERKESZTŐSÉG: 6000 KECSKEMÉT, TÓPART U. 8/C • TEL.: 76/476-115 • E-MAIL:
[email protected]
A Magyar Kálvária alapítója Folytatás az 1. oldalról
1906-tól kezdve két éven át Kecskeméten tanított. Egészségének azonban nem kedvezett az Alföld, ezért 1908-ban Pozsonyszentgyörgyre ment tanárnak. A felvidéki településen nemcsak az iskolában tanított odaadóan, lelkesen és eredménnyel, hanem vallásos érzésének engedve a diákok között megalapította a Mária Kongregációt és a templomban is gyakran mondott szentbeszédeket. Bejárt Pozsonyba, ahol főleg a vallásos élet irányítóival keresett érintkezést. Sokoldalú tevékenysége ekkor indult meg, és ez volt az oka, hogy aránylag egész fiatalon házfőnökés igazgatóhelyettes lett, majd az 1917/18. tanévben valóságos házfőnök és igazgató Podolinban. Ezt követően nehéz évek vártak reá. A háborús hiányok egyre jobban éreztették hatásukat, a rendtagok elkívánkoztak a nemzetiségi vidéken levő intézetből, az anyagi segélyforrások lassacskán mind elapadtak. Ő teljes erővel küzdött a sok nehézség ellen. Személyesen járt élelmiszer után, felhasználta diákkori összeköttetéseit, és ami erejétől telt, mindent megtett az élet fenntartására.
2
Amikor azonban 1919-ben átvették az uralmat a csehek, a tanárok valamennyien Magyarországra távoztak, és egyedül maradt az ősi rendházban. Még évekig kitartott, de 1922-ben ő is végleg elhagyta a podolini rendházat. Vácra költözött, ahol a hazafias érzésű szepesiek szövetséget alkotva minden alkalmat megragadtak, hogy kifejezést adjanak magyar érzelmeiknek. Ennek a társaságnak Szepesi Bódog egyik legbuzgóbb tagjává vált. Közben a váci hadiárvaház igazgatói feladatait is fölvállalta, de a sok munka annyira megviselte, hogy az 1926/27. tanévre ideiglenesen nyugalomba kellett vonulnia. Kisebb házba kívánkozott, és így került az 1927/28. tanévben Mosonmagyaróvárra, ahol 1932ig tanított. Az iskolában eredeti módszerrel nem annyira nyelvtani alapon, mint inkább élőszóval, gyakorlati módon tanított és sok közmondást sajátíttatott el a tanulókkal. A világiakkal való foglalkozása és érintkezése is újabb és újabb megbecsülést szerzett számára. A Revíziós liga választmányi tagja lett, majd megkapta a Társadalmi Egyesületek
Szövetkezetének jubiláris érdemkeresztjét. 1932-től Sátoraljaújhelyt működött, ahová rokonai közelsége miatt kívánkozott. Egyúttal itt létesítette életének fő művét: a Magyar Kálváriát. Addig beszélt, buzdított, gyűjtött, míg összejött az a pénz, amelynek segítségével a Krisztus Urunk kínszenvedése útjához hasonlóan megalkotta a magyar nemzet kálváriáját is ugyanannyi állomással. Hazafias tevékenysége mellett itt is vezette az ifjúsági kongregációt és a Rózsafüzér Társaságot, gyóntatta a nővéreket, a Szepesi Szövetség elnökéül választotta, a tankerületi királyi főigazgatóság pedig tanulmányi szakfelügyelettel bízta meg. Ő minden tisztének teljes erővel iparkodott megfelelni; nemcsak pénzt, hanem fáradságot és életerőt áldozott sokoldalú tevékenysége közben. Erői azonban megtörték. Súlyos betegen került kezdő tanárkodása helyére, Kecskemétre az 1939/40. tanév elején, de már alig tanított. Betegsége annyira elhatalmasodott, hogy kórházba kellett vonulnia, itt érte őt utol a halál 1940. április 25-én. Kecskeméten temették el.
A három építményből (Országzászló, Magyar Kálvária, Szent István Emlékkápolna) álló Magyar Kálvária emlékmű rendszer a Trianon okozta magyar fájdalmat fejezi ki
IN MEMORIAM: Tasnádi József 54 éves korában, 2015. április 30-án, elhunyt a Kecskeméti TE kitűnő kapusa és edzője, Tasnádi József. Neve összeforrt a KTE történelmével, hiszen játékosként és edzőként, évtizedekig dolgozott a klub sikereiért. Gyerekként került Kiskunmajsáról Kecskemétre, és noha többször is eligazolt, az első hívó szóra visszatért, hiszen imádta a KTE-t. Többszörös bajnoknak mondhatta magát az NB III-ban, összesen 30 évig szolgálta a kecskeméti labdarúgást. Pályafutása végeztével sem szakadt el a klubtól, kapusedzőként számos fiatal játékos fejlődését segítette az utánpótlásban, illetve az NB III-as tartalékcsapatnál. Betegeskedett ugyan az utóbbi hónapokban, de a futballtól nem tudott elszakadni, minden nap ott várta a sárga öltözőnél a korosztályos csapatok kapusait, akiknek aztán Erdei Sándorral adták a feladatokat. Mindenki csak „Tasiként”, vagy „Tasi bácsiként” becézte a hétköznapokon, jókedve átragadt a körülötte dolgozókra is, mindig volt egy olyan története, sztorija, ami azonnal mosolyt csalt hallgatósága arcára, haragudni képtelenség volt rá.
Tasnádi József
NAPRÓL NAPRA – 2015. április 15-30. (2000-); a Magyar Innovatív Építőipari Nyílt Klaszter alapító tagja (2010-). Szakmai munkájáért számos elismeréssel jutalmazták: Oklevél az Ipartestületért, Aranykoszorús Mester, BKMKIK Elnöki Dicsérő Oklevél, IPOSZ-díj.
Kósa József Folytatás az 1. oldalról
április 26.
60
éves Kósa József Aranykoszorús Mester, a Petőfivárosi Részönkormányzat alapítója, elnöke. Kecskeméten született 1955. április 26-án. Iparos családból származik, az édesapja címfestő, az édesanyja szakácsnő volt. Hetedik gyermekként látta meg a napvilágot, és mind a heten szakmunkások lettek. Általános iskoláit Hajóson végezte, majd Kecskeméten, a 607. számú Szakközépiskola tanulója lett, ahol 1972ben szobafestő-mázoló végzettséget szerzett. 1977-től Kiskunhalason határőr kiképző őrmesterként szolgált. 1979-től testvére vállalkozásában szobafestő, 1985-től 2002-ig egyéni vállalkozó volt, festést, mázolást, tapétázást vállalt. 2002 óta a Kósa Kolor Kft. tulajdonosa, ügyvezetője. A rendszerválás óta aktív közéleti tevékenységet fejt ki. 1994-től 1998-ig a Vállalkozók Pártja, 2002 óta a Fidesz színeiben önkormányzati képviselő. A Petőfivárosi Részönkormányzat alapítója, elnöke. Sokat tett választókörzete fejlődéséért, ő kezdeményezte a Petőfivárosi RÖNK Napokat is. A Kecskemét és Vidéke Általános Ipartestület elnökségi tagja (1985-); a Vállalkozók Pártja (1990-2000) kecskeméti szervezetének alapító tagja, elnöke és országos alelnöke; a FIDESZ tagja
a szövetséges haderők tartottak megszállás alatt. Széky az orosz seregek hazavonulása után is Párizsban maradt, hogy irányítsa az ottani katonakórházban ápolt francia, orosz és más nemzetiségű katonabetegek gyógykezelését. Ebben a minőségben oly sikeresen április 28. működött, hogy a francia becsületrenddel tüntették éve hunyt el ki és a francia orvostudoSzéky János mányi társaság tagjává váKároly gimnáziumi ta- lasztotta. Szeptember 24-én nár, katonaorvos. 1783. mondott végleg búcsút a szeptember 21-én született francia fővárosnak és Péteraz Ugocsa megyei Nagysző- várra utazott, hogy elfoglallősön. Szüleit korán elvesz- ja fontos beosztását az orosz tette, és sok nélkülözés hadiegészségügy szervezeárán, szűkös rokoni támo- tében. Itt azonban súlyos gatással végezte el – mind- betegség támadta meg; végig jeles eredménnyel – mint a korabeli újságcikk iskoláit Máramarosszigeten írta: „a’ rugó inaknak forró és Nagykárolyban. A gim- nyavalájába esett. Kigyónáziumi tanulmányok befe- gyult ő ugyan ebből annyijeztével bölcsészetet hallga- ra, mennyire, míg végtére az tott az egri püspöki ő egyéb nyavalái – májban líceumban, majd belépett a a’ Szorultság (Obstructiók) piarista rendbe. 1800–1801- és tüdőben a’ Kelevények ben Kecskeméten novícius (Tuberculae) – hasznos éleés a III. grammatikai osz- tének örökre véget vetettek.” tály tanára volt. 1802-től Alig 32 éves korában, 1815. 1804-ig a szegedi, majd ezt április 28-án halt meg követően a temesvári pia- Szentpétervárott. rista gimnáziumban oktatta az ifjúságot. Közben a pesti Kecskemét szerepe egyetemen bölcsészdoktori a magyar hadtördiplomát szerzett. 1806- ténelemben mindig kiemelban, arra hivatkozva, hogy ten fontos volt. Repülőterét „mejje meggyengült”, valójá- 1937-ben adták át, de 1944ban azonban végleges élet- ben lerombolták a nyári anpályáját előkészítve, kilé- golszász légitámadások sopett a piarista rend rán. A bázis újjáépítése kötelékéből és Bécsbe költö- 1948-ig tartott, majd a között, ahol beiratkozott az vetkező évtizedeket folyaegyetem orvoskarára. Dok- matos átalakítások jelletori diplomáját 1813 janu- mezték. 1990-ben a honvéárjában vette át. 1813 vé- delmi miniszter parancsára gén orosz szolgálatba a hadsereg ezredei történellépett, és mint katonaorvos mi hagyományokból eredő 2000 rubel évi fizetéssel nevet vettek fel. Kecskemé1814. március 26-én Bécs- ten is az állománygyűlésre ből Párizsba utazott. Még bízták a névválasztást. Hiugyanennek az évnek végén vatalos javaslatként több I. Ferenc hozzájárulásával név is elhangzott. Szentévi 2000 rubel fizetéssel be- györgyi Dezső repülőzászlós lépett az orosz hadseregbe nevét Szabó Árpád hadnagy mint törzsorvos. 1814-ben ajánlotta. Az ötletet a többhagyta el az ország terüle- ség támogatta, az illetéketét és Svájcon keresztül Pá- sek is jónak találták. A rizsba sietett, amelyet ek- nagynevű pilóta több kor, Napóleon bukása után, egykori harcostársa és
200
25
családja is jelen volt, amikor 25 éve, 1990. április 28-án az osztály felvette a Szentgyörgyi Dezső nevet. Egy évvel később az alakulatot ezreddé minősítették, a neve Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred lett. Az 1. repülőszázad felvette a háborús hagyományokkal rendelkező „Puma” nevet, a 2. század pedig szintén történelmi nevet, a „Dongó” elnevezést választotta. április 30.
100
éve született Vorák József múzeumigazgató, helytörténész, néprajzkutató. Gyermekkorát Budapesten töltötte. 1936-ban szerzett tanítói oklevelet. 1941 és 1950 között tanító volt Mélykúton. 1947-től Szegeden, a Pedagógiai Főiskolán tanult. 1951-ben általános iskolai szaktanári, 1952ben kiváló tanári oklevelet szerzett. 1950-től 1952-ig mint iskolaigazgató Rémen, 1952-től 1955-ig mint járási tanfelügyelő Kiskunhalason és Kecskeméten, 1957-től 1960-ig Halason tanított. 1960 januárjától a Thorma János Múzeum munkatársa lett. 1968-tól 1979-ig, nyugdíjazásáig az intézmény igazgatója volt. A néprajz, helytörténet, irodalom, képzőművészet és műemlékvédelem kérdéseivel is foglalkozott. Halasi csipkéket is tervezett. 1984 márciusában hunyt el.
3
KECSKEMÉTI EMLÉKEIM
Rozgonyi Éva zenepedagógus, Liszt-díjas karnagy
A Kodály Iskola igazgatójaként Folytatás az 1. oldalról
Visszatérése után 1973-tól 1981-ig a kecskeméti Kodály Iskolában dolgozott, 1974-től 1981-ig az intézmény igazgatója volt. Az iskola leánykarával és a Kecskemét Városi Vegyeskarral Kardos Pál halála után, 1978-ban kezdett dolgozni. Kórusaival számos koncerten, országos találkozón, rádió- és televíziószereplésen, külföldi vendégszereplésen és nemzetközi versenyen ért el kiemelkedő sikert. 1983ban visszatért Szegedre, ahol a Tömörkény István Zeneművészeti Szakközépiskola szakmai vezetőjeként, majd a konzervatóri-
4
um docenseként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Kardos tanár úrtól vette át a szegedi Bartók Kórus vezetését is, amely „sokszólamú élete partitúrájának leghosszabb, legnagyobb ívű dallamának” bizonyult. 1972-ben került a kórus élére. Több mint tíz évig Kecskemétről, utazó karnagyként irányította az énekkart. Szisztematikus kórusnevelő munkával számos hazai és nemzetközi sikerre vezette együttesét. Kimagasló karnagyi tevékenységét és kórusnevelő munkásságát két Artisjusdíjjal, KÓTA karnagyi díjjal, 1996-ban Liszt-díjjal, 2012-ben Bartók Béla– Pásztory Ditta-díjjal ismerték el, Szeged városa pedig Szegedért emlékéremmel jutalmazta. A szegedi Bartók Kórus – hálával az értük végzett több mint három évtizedes áldozatos, kimagaslóan színvonalas és eredményes karnagyi munkáért – örökös karnagyának választotta. Szokolay Sándor zeneszerző úgy vélte, ő az, aki „az örökkévalóságba távozott Magyar Szent: Kodály Zoltán zászlaját viszi rendületlenül, a hangok varázslatával”.
1998-ban, a Bartók Kórus 30. jubileumi koncertjén
„Kecskeméthez fűződő első, meghatározó élményem még zeneakadémista koromból való. Vásárhelyi tanár úr dirigálásával a város gyönyörű színházában énekeltük a Jézus és a kufárokat. A Rablók! Rablók! résznél úgy éreztem, földbe gyökerezik a lábam, és soha többé nem tudok onnan elmozdulni. Delley József zongoraművésszel húsz évvel később beszélgettünk erről a hangversenyről. Ő is a legjelentősebb emlékei közé sorolta. Néhány évvel később, 1972 augusztusában a Kodály Szeminárium koncertjén is jelen voltam, amelyen szegedi kórusát, a tanárképző főiskola leánykarát Kardos tanár úr utolsó alkalommal vezényelte. Megragadott az énekesek hihetetlen fegyelmezettsége, a búcsúzás szavait – Kodály Zoltán gondolatát – ma is hallom: »Rajtunk a sor. A tűznek nem szabad kialudni.« Az akadémia után kevesen, mindössze négyen voltunk, akik vidékre akartunk menni. Nekem meg sem fordult a fejemben más. Kecskeméten, a Kodály Iskolában szerettem volna tanítani, de nem volt
hely, a tanulmányi osztályon legalábbis azt mondták. Szolnokon, a Kassai úti ének-zene tagozatos általános iskolában kezdtem. Letettem az esküt, majd egy nappal később értesítettek Kecskemétről, hogy mégis van státus. Lehet, hogy át lehetett volna menni, de ígéretemet nem akartam megszegni, így Szolnokon maradtam. Utólag már látom, hogy szerencsés döntés volt: míg Kecskeméten millió segítségem lett volna, a Tisza-parti városban rá voltam kényszerítve, hogy önállóan dolgozzam. Igaz, párszor átmentem Kecskemétre hospitálni, Nemesszeghy Lajosné Márta nénivel konzultálni. Öt szolnoki év után, 1969től a Szegedi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén, majd két évig az Egyesült Államokban tanítottam, azután visszatértem Szegedre. Még Amerikában voltam, amikor Nemesszeghy Márta néni nagyon beteg lett. Ő is tudta, hogy gyógyíthatatlan. Keresett maga helyett valakit az iskola élére. Kardos Pált kérte fel, aki három nap gondolkodási időt kért. De búcsúzásukkor – és ezt
Aranyoklevelemet 2014 augusztusában a Ze (Fotó: Benkő Sándor)
Kardos tanár úrtól tudom – olyan mérhetetlen aggodalmat látott Márta néni arcán, hogy azt kellett válaszolnia: nem kér három napot, elvállalja az iskola vezetését. Azon a nyáron Márta néni még végig tanított a Kodály Szemináriumon. Októberben bekerült a kórházba. Jött tőle egy telefon, hogy látogassam meg. Elmentem, előhúzott a párnája alól egy iskolai rendtartást, a kezembe nyomta: olvasd el, mi van itt az igazgatóhelyettesről. (Ugyanis ekkor már Kardos tanár úr a megnyitás előtt álló Kodály Intézet igazgatója lett.) Ennyi volt a meghívás. Később beszélgettem vele, kértem, ne kelljen pozícióba kerülnöm. Azt válaszolta: »amíg valakit észérvekkel meggyőzhetsz az igazadról, teljesen mindegy, hogy van-e pozíciód vagy nincs. De ha utasítanod kell, akkor nem«. Az 1972/73-as tanévet Szegeden még befejeztem, de a következőt már a Kodály Iskolában kezdtem, addigra Márta nénit eltemettük. Kilenc év – szinte minden életkort átfogó és nemzetközi kitekintést is adó – tanítási tapasztalatával kerültem Kecskemétre, mégsem szorongás nélkül. A világ legnagyszerűbb iskoláját örököltem meg Márta
nénitől, és ott feszült bennem a kérdés: meg tudom-e óvni mindazt, amit ő valóságosan is, de főként szellemiekben, a «becsüllek, tehát követelek tőled» magasrendű elvével tanár-tanítványszülő hatósugarában megteremtett. Emberséggel, következetességgel, lélekkel – és a lelket, személyiséget jóra formáló igaz zenével. Egy évig igazgatóhelyettesként dolgoztam, majd a következő tanévben már mint kinevezett igazgató vezettem a Kodály Iskola munkáját. Nehézségekkel teli, de gyönyörű évek következtek. Kiváló tantestület élére kerültem. Az iskola hét énektanára közül egy kivétellel mindenki Kardostanítvány volt, »egy nyelven beszéltünk«. Vass Irén, Ordasi Péter, Bánki Vera, Ubrizsyné Érsek Éva és Sipos Erzsébet mellett a kivétel Tanár úr maga volt – az időközben megnyílt Kodály Intézet élére nem őt nevezték ki –, és az a furcsa helyzet állt elő, hogy ő mint megyei szakfelügyelő tanított köztünk. Sosem éreztette velünk, hogy bántaná őt a kialakult helyzet, ugyanakkor mi továbbra is úgy tekintettünk rá, mint legfőbb mentorunkra; minden közösen töltött órát, percet arra használtuk, hogy tanuljunk tőle.
Az iskolában élmény volt valamennyi ünnepély és tanítási óra. A nevelés-növelés alapszabálya kimondatlanul is munkált minden órán, napközis foglalkozáson, táncpróbán, énekkaron, vers- és prózamondáson, farsangi, szalagavatói készülődésen, hangversenyen és a ballagási csokrok kötésén. A munka hajtómotorja a kölcsönös bizalom és egymás tevékenységének számontartása volt. A személyiség fókuszálta az ismeretanyagot. A rend nagyszerűségét élték át a legapróbbak akkor, amikor Kodály–Berzsenyi A magyarokhoz című kánonját először hallották. A vezetői feladatok sok energiát igényeltek, így minden évben csak egy-egy osztályban tarthattam órát. Másodikos, harmadikos és végzős gimnazistákat tanítottam, nagyon szerettem őket. Tanár úr halála után egy másik gyötrően nehéz, de gyönyörű örökséget is átvettem: mesterhangszerét, a kórusát kaptam örökül. Igyekeztem ezt a gyerekhangokból, lelkekből felépített Stradivarit is méltóképp megőrizni, szolgálni. 1981-ben szakközépiskolai osztály indítását tervezte az oktatásügy. A városi tanács azonban olyan bántóan kevés összeget szánt erre a
célra, hogy igazgatói állásomról én inkább önként lemondtam. A finanszírozással kapcsolatban később igazam lett: a pártvezetők által támogatott utódom az eredetileg tervezett összeg tízszereséből gazdálkodhatott. Egy évig még tanítottam a Kodály Iskolában. Jól éreztem magam, felettesem azonban másként gondolkodhatott, mindenesetre amikor felajánlották, hogy legyek docens az óvónőképzőben, értettem a szóból, és tanév közben, egyik napról a másikra már az új helyen dolgoztam. Szívesen tanítottam ott is, de egy évvel később a szegediek hívásának engedve visszamentem a napfény városába. Bár nem volt problémáktól mentes, a kecskeméti időszakom volt talán a legboldogabb. Nemesszeghyné Szentkirályi Márta ott olyan csodát hozott létre, ami akkor is élt, amikor ő már fizikailag nem volt ott közöttünk. Az iskola számomra mindig nagybetűs. Kodálynak mindenben igaza volt, és főleg abban, hogy iskolát kell teremteni, hogy embert nevelni, műveltséget közvetíteni tudjunk. És hogy a műveltség ne egy szabadidős foglalkozás, dísz legyen rajtunk, hanem szerves része emberi mivoltunknak.”
eneakadémián vettem át Szeretett tanárom, Szőnyi Erzsébet 90. születésnapján
5
VALLOMÁSOK
Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet zongoratanárnő Folytatás az 1. oldalról
1976 óta Kecskeméten él. Tanári pályáját a Kodály Iskolában kezdte, azóta folyamatosan ott tanít. Az első években tanári hangversenyek, kamarakoncertek rendszeres szereplője volt, néhány ízben szólóban is játszott. Az utóbbi időkben elsősorban az iskola hangszereseit és kórusait kíséri. Városi rendezvények aktív résztvevője zongorakísérőként. 1979-ben Szekszárdon, a Zenetanárok IV. Országos Zongoraversenyén II. helyezést ért el. Megyei, regionális és országos versenyeken, fesztiválokon tanítványai is rendre jól szerepelnek, zongorajátékukat gyakran nívódíjjal, illetve kiemelt nívódíjjal jutalmazzák. A Kodály Iskolán kívül óraadóként immár 22 éve Izsákon, a Táncsics Mihály Alapfokú Művészeti Iskolában is tanít, és az Izsáki Városi Vegyeskar állandó zongorakísérője. Munkáját 1987-ben Miniszteri Dicsérettel ismerték el, 2014-ben „Izsákért” emlékplakettet vehetett át.
„Polgári értékrendet követő családba születtem. Apukám Sátoraljaújhelyről származott, pénzügyőrként dolgozott. Debrecenben ismerkedett meg édesanyámmal. Hajdúnánáson telepedtek le, édesanyám az ottani általános iskola alsó tagozatán tanított. Házasságukból ketten születtünk. Nővérem gyermekgyógyász és gyermekpszichiáter lett, a nyíregyházi kórházban dolgozik. 14 éven át Kislétán egy sérült állami gondozottakat nevelő intézet munkáját irányította. Anyukám ambiciózus nő volt, zongorázni szeretett volna, orvos akart lenni, de szülei nem tudták taníttatni. Végül lelkes pedagógus lett, 72 éves koráig tanított komoly közmegbecsülést kiváltva. Idős korában a város »Zászlóanyának« választotta. Szakfelügyelőként is ismerték és szerették megyeszerte. Gyerekkori vágyait azonban nem feledte, s bár szerény körülmények között éltünk, ő megpróbált mindent megtenni azért, hogy az álmait mi valóra
váltsuk. Hamar kiderült, hogy nővéremet inkább az orvostudomány, míg engem a zene érdekel – még csak óvodás voltam, de már a zongorán »pötyörésztem«. Alig lettem általános iskolás, szüleim beírattak a zeneiskolába is, ahol példaadó kezekbe kerültem: Szabó Katalin tanárnőmnek köszönhetem, hogy erre a pályára léptem. Az ő biztatására mentem Debrecenbe, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakára. A családtól való elszakadás nehezen ment – havonta csak egyszer jutottam haza – , a meleg otthoni légkörből egy 14 fős kollégiumi szobába kerültem, és kora reggeltől késő estig hajtás várt rám. A napot a tanítási órák előtt, már hat órakor gyakorlással kezdtem, és az iskolában ezzel is fejeztem be. Este kilenc után, amikor a kollégiumba visszaértem, még tanulnom kellett, a lámpaoltás miatt néha a paplan alatt, ahogy a többiektől láttam.
Nővéremmel óvodás koromban
6
A szalagavató ünnepségen
A szakközépiskolában is kiváló tanárok vettek körül. Helyes Erzsébet lett a zongoratanárom, végtelenül szerettem, tiszteltem őt. Az igényes szakmai irányítás mellett sokat beszélgettünk, anyai gondoskodásával mindenben segített nekem. Hálával tartozom ezekért az évekért. Ma is tartom vele a kapcsolatot. Férje, Kövics Zoltán az elméleti tárgyakat tanította. Bár ezek a tárgyak is jól mentek, nekem a hangszer volt az első, a zongorázást szerettem legjobban. Kövics tanár úr megértette ezt, és mindig segített a »lehetetlenben«, azaz gyakorlótermet találni. Célkitűzésem a sikeres érettségi után sem változott, zongoratanár akartam lenni. Maradtam Debrecenben – hely hiányában nem vettek fel a Zeneakadémiára –, és tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytattam. Igaz, előtte eljutott hozzám egy olyan hír, hogy a szigorú, »régi vágású« tanszékvezető tanárnő akar magához venni.
Ez elvette a kedvemet a folytatástól, nem is gyakoroltam egész nyáron. Az első főiskolai tanítási napon azonban kiderült, hogy Irmai Kálmán növendéke leszek. Találkozásunkkor szégyenkezve vallottam be neki az igazat. Ő elmosolyodott, és dörmögve csak annyit mondott: »Nem baj, most kezdődik a tanév!« Ezt a mondatot egy-egy évkezdéskor azóta már sok tanítványom tőlem is hallotta. De Irmai Kálmán nem csak emberséges tanár volt. Míg a szakközépiskolában Helyes Erzsébet aprólékos munkával csiszolta tudásomat, az Ő férfias stílusa a legjobb folytatás volt számomra. Tőle megtanultam, hogy koncerten játszva egy darabot a hibák ellenére sem szabad feladni, a jó befejezés még sikert hozhat. A sors nagy ajándéka volt, hogy tőlük tanulhattam! Diplomám átvétele után Debrecen környékén több kisvárosból is kaptam állásajánlatot, én azonban egykori tanárom, Szabó Katalin hívására a váci zeneiskolánál próbálkoztam. Ő akkor már ott tanított. Személye és az iskola jó híre – egy modern, remekül
felszerelt intézmény volt – miatt döntöttem így. Próbajátékom jól sikerült, és úgy tűnt, minden a legjobb úton halad, amikor kiderült, hogy az a kolléga, akinek a helyére mehettem volna, távozási szándékát visszavonta. Így az állás mégsem ürült meg. Rosszul esett, hogy hoppon maradtam. Ebben a helyzetben a főiskolán megismert barátnőm és lakótársam, Horváth Márta segített, ő beszélt rá, hogy jöjjek vele Kecskemétre. Soha addig nem jártam itt, de ekkor hirtelen, vaktában beleegyeztem. Így lettem 1976-ban a Kodály Iskola tanára. Rozgonyi Éva volt akkor az igazgató. Bizalommal, jó szívvel volt irántam, még a Lánchíd utcai tanácsi lakás kiutalásában is közbenjárt értem. Sokat köszönhettem tapasztalt, megbecsült kolléganőmnek, Kelemen Józsefné Marikának is, aki a pályám elején felkarolt, és mindenben segített. Vele éveken át egymás mellett tanítottunk, nagyszerű tanár és barát volt, sajnos a sors hamar elszólította. Legendás éveket éltünk. A mai Kada Elek Szakközép-
iskola épületében szűkös körülmények közt működött akkor az ÉZI. Délelőtt és délután is tanítottunk. Még a portásfülkében vagy az orvosi szobában is tartottunk órát. Szerettem és szeretek tanítani. Növendékeimmel mindig jól kijöttem, sokan közülük egész magas szintű tudásra tettek szert, bizonyíték erre a különböző versenyeken, fesztiválokon kapott sok-sok elismerés. Örömmel tölt el, hogy tanítványaim közül többen választották hivatásként a zenei pályát, jelenleg is van, akit kollégaként üdvözölhetek az iskolában. Szívügyemnek tartom a »családi négykezesek« szervezését, betanítását. Ezek a kétévente hagyományosan megrendezendő hangversenyek igen népszerűek, nemrég tartottuk a hetediket. A régi növendékek is szívesen jönnek vissza játszani testvérként, barátként vagy szülőként egyaránt. Különleges »csemege« a nagypapa-unoka párosítás! Ezzel a régi családi muzsikálás szellemét kívánom visszahozni, és a zenén keresztül közös élménnyel erősíteni a családi kapcsolatokat.
A tanítás mellett zongorázni is mindig szerettem. Kollégáim biztatására vállaltam a zongoraversenyen való megmérettetést. Fiatal pedagógusként tanári hangversenyeket szerveztem, kollégáimmal kamarakoncerteket tartottunk. Életre szóló élmény marad, amikor Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre írt művét is előadtuk. A sors ajándéka, hogy a darabot 25 évvel később, új társakkal ismét eljátszhattam. Persze a »szólistaság« rengeteg gyakorlást igényelt volna, a gyerekek születése után – nagyszülők távolsága, férjem elfoglaltsága miatt – erre már kevés lehetőségem volt. De kísérőként számtalan öröm ér, amihez hozzátartozik az izgalom is. Túlságosan komolyan veszem ugyanis a felelősséget, nehogy elrontsam a másik produkcióját. Ennek ellenére nagyon szeretek kísérni. Évek-évtizedek óta kórusvezetők – Sipos Erzsébet, Ubrizsyné Érsek Éva – és hangszeres tanárok – Szabóné Horváth Márta, Bense Károlyné, majd Pápai Erika – állandó zongorakísérője voltam. Folytatás a 8. oldalon
Szüleimmel és nővéremmel 1975-ben
7
VALLOMÁSOK
Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet zongoratanárnő Folytatás a 7. oldalról Jelenleg Szegediné Tóth Ildikó tanárnő kórusával és Balog Előd tanár úr csellistáival zenélünk együtt, kölcsönös tiszteletben, és szakmai egyetértésben. Nagyon fontosak számomra az őszinte, tartós emberi kapcsolatok, csak így tudok maximális energiával és lelkesedéssel dolgozni. A Kodály Iskolán kívül félállásban egy ideig az Állami Zeneiskolában is tanítottam, illetve óraadóként Tiszakécskére jártam. 22. tanéve Izsákon, a Táncsics Mihály Alapfokú Művészeti Iskolában is tanítok. Az ottani gyerekek haladását, tanulni akarását jó látni, hétről hétre megtapasztalni.
Férjemet, Zolit még az általános iskola nyolcadik osztályában ismertem meg, abban az évben lett az osztálytársam. A következő évtől kezdve ő is Debrecenben tanult, előbb a Vegyipari Szakközépiskolában, majd az Agrártudományi Egyetemen. A szombat délutáni vonattal sokszor együtt utaztunk haza, Nánásra, azután Debrecenben is egyre többet találkoztunk. Persze voltak »szünetek« de 1977-ben minden akadályt legyőzve összeházasodtunk. Az egyetem elvégzése után utánam jött Kecskemétre. Helvécián, az Állami Gazdaságnál dolgozott néhány évig, később vállalkozó lett. Sokat dolgoztunk együtt a földeken, így szerezve plusz
Anyukám 80. születésnapján, 1999-ben férjemmel és gyermekeimmel
8
Ágival és Laurával házi zenélés szünetében
pénzeket a további boldogulásunkhoz. Férjem jelenleg is növényvédelmi szakmérnökként nyújt szolgáltatásokat különböző szakcsoportoknak. Emellett kezdetben hobbiként, ma már a vállalkozás részeként tűzijátékkal is foglalkozik. Ezen a területen én is be-besegítek neki, rendezvények, programok színesítésére tűzijátékzenéket állítok össze. Két gyermekünk született. Gergő közgazdász, családjával Budapesten él. Most készül doktori címe védésére. Felesége, Dóri szintén közgazdász. Büszkék vagyunk az unokáinkra: Laura és Áron felcseperedését nagy örömmel követjük. Ági lányunk nemzetközi kommunikáció, diplomácia szakirányú végzettséget szerzett. Először Prágában, egy dallasi cég leányvállalatánál dolgozott. Lelkiismeretes munkáját megismerve a gyár európai központjához, Freisingbe hívták. Itt sikeresen kamatoztatja kreativitását, kiküldetéseiben diplomáciai jártasságát. Münchenben lakik szlovák barátjával, akivel évek óta párkapcsolatban él. S ami a következő évek terveit illeti? Amíg lehet, s erőm engedi, szeretnék még
Áron első zongoraórája
tanítani. A gyerekekkel foglalkozni sokkal boldogítóbb, mint a felnőttekkel, őket még formálni, alakítani lehet. Nekem, mint zenetanárnak megadatik az a lehetőség, hogy egy-egy növendékemet akár 10-11 éven át is taníthatom. Ennyi év alatt nagyon szoros érzelmi kötődés alakul ki közöttünk, ami közös munkánkra pozitívan hat, és átsegít az esetleges válságokon is. Büszkén hallgatom az érettségi előtt álló tanulóim záróvizsgáját, hallva benne évek kitartó gyakorlását, s egyben fájón, hogy ezennel vége az együtt töltött szép, termékeny éveknek. Szerencsére ők is érzik ezt, és később kárpótolnak egy-egy futó látogatással, rám gondolással, vagy azzal, hogy gyermekeiket is rám bízzák. Ma is hajt még az a felelősség, hogy amit a tanáraimtól kaptam, tovább kell adnom. Persze a saját gyermekeimnek is szeretnék segíteni. Régen megfogadtam, hogyha sikerül, igyekszem unokáim felnevelésében tevékenyen részt venni. Ennek a belső ígéretnek is eleget szeretnék tenni a jövőben!" (Lejegyezte: Varga Géza)
Férjemmel néhány éve Prágában
A Nyomorultak díszletének megálmodója
50
éves Kentaur (eredeti neve: Erkel László) díszlet- és jelmeztervező, festő, zenész, énekes. Budapesten született 1965. április 18-án. 1988-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd posztgraduális képzésben részesült a Murális Tanszéken. 1989ben Derkovits ösztöndíjas lett. Alapító tagja volt az 1982-ben megalakult Satöbbi zenekarnak, ahonnan 1988-ban kivált, és szólólemezt jelentetett meg Presser Gábor és Sztevanovity Dusán közreműködésével. 2004-ben hívta életre új zenekarát, az Urban Stigmát. Elsőként a hazai rock koncertek történetében olyan színpadi produkciókat hozott létre, melyben a színház, mozgásszínház, film és képzőművészet a rockzenével párhuzamosan kapott szerepet. 1982 óta készít lemez- és könyvborítókat, (többek között színházi) plakátterveket. 1990-ben ismerkedett meg Eszenyi Enikővel, aki első színházi rendezéséhez, a Leonce és Lénához hívta díszlettervezőnek. Azóta számos magyar és külföldi produkciónak tervezett díszletet. Nemzetközi
tervezői karrierje 1995-ben kezdődött, amikor a neves producer, Cameron Mackintosh felkérte a Miss Saigon, az Operaház Fantomja, az Oliver és a Martin Guerre című musicalek új látványvilágának megtervezésére. 2000 óta újra nagyobb hangsúlyt kapott festészeti munkássága, hazai és nemzetközi kiállításokon is megjelenik képzőművészeti alkotásokkal. 2001-től foglalkozik jelmeztervezéssel is. 2006 és 2010 között Roman Polanski Vámpírok bálja című musicalje teljes látvány világát már egy személyben ő jegyezte Budapesten, Bécsben és Belgiumban. 2004ben képzőművészeti, díszlettervezői és zenei munkásságát bemutató könyv jelent meg a Hanga Kiadó gondozásában. Díszlettervezői munkájáért 1994-ben megkapta a Magyar Színikritikusok Díját, többször nyert Dömötör-díjat, 2003ban az Operaház fantomja díszletét Gundel-díjjal jutalmazták. Jászai Mari-díjas (2007), Érdemes Művész (2013). Több kecskeméti előadásban is közreműködött. 2005-ben Schiller Don Carlos című művének díszletét ő tervezte, valamint az el-
A nyomorultak sajtótájékoztatóján (Fotó: Mohos Angéla)
múlt évek legnagyobb visszhangját kiváltó kecskeméti előadás, A Nyomorultak díszletét is ő álmodta meg. Munkájáról egy korábbi interjúban így vallott: „Csodálatos a kecskeméti színház, kitűnő a játéktér – Fellner és Helmer, a tervezőpáros tudott valamit, hiszen minden magyarországi és külföldi színházépületük fantasztikus. De mégis: a kecskeméti egy nagyon kicsi és klasszikus tér, nekünk pedig ebben a kicsi színpadi térben kellett megjelenítenünk ezt a hihetetlen hosszú eposzt, ahogy eljutunk a kőfejtőtől a párizsi utcákig, a barikádokig. Ha csupán a virtualitásra hagyatkozunk, és mindent vetítenénk a színpadon, azzal elveszett volna a történet drámaisága. Fontos célkitűzésünk volt, hogy olyan szcenikát hozzunk létre, amely kellően érzékelteti Párizsnak, ennek a hatalmas városnak a nyüzsgését. A két proszcéniumot is beépítettük, ezáltal a nézők úgy érezhetik, hogy ők is részesei a történetnek. Ugyanebből a megfontolásból nagyon kevés klasszikus kulisszát használunk, nincsenek oldaltakarások, nincsenek puha lábak, szuffiták, amelyek eltakarnák a
Kentaur
lámpákat. Így az egész olyan hatást kelt, mintha a színház »beleépült« volna Párizsba. Úgy sejtem, ez a díszlet a legnagyobb, amely valaha Kecskeméten egzisztált, a színház erőn felül teljesített anyagilag és emberileg egyaránt. Mindenkinek maximális teljesítményt kellett nyújtania ahhoz, hogy ez a produkció elkészülhessen. Én magam több mint egy éve dolgozom ezen az előadáson, de tudom, hogy Cseke Péter igazgató már több mint két éve az előkészítő munkálatokat végzi. Az előadást látva úgy gondolom, hogy megérte. Szerintem ez a produkció nem csak hogy méltó a kecskeméti Katona József Színházhoz, hanem tovább emeli annak fényét.”
A Nyomorultak kecskeméti előadásának egyik látványos jelenete
9
Bagoly Egészségház, ahol a középpontban az ember áll „Bármit tesztek, lélekkel tegyétek…” (Kol. 3,23)
SZAKORVOSI RENDELÉSEK Balázs László dr. ortopéd szakorvos
ortopédia
M
Manyák Erzsébet dr. radiológus főorvos, ultrahang diagnoszta
ultrahang
TB
Bartos Zsuzsanna dr. bőrgyógyász szakorvos
bőrgyógyászat
M
Maráz Róbert dr. általános sebész, onkológus szakorvos
sebészet
M
Bán Gyula dr. gyermeksebész főorvos
sebészet
TB, M
Nagy Magdolna dr. foglalkozás-egészségügyi szakorvos
foglalkozásegészségügy
M
Bense Nóra dr. szemész szakorvos
szemészet
TB
Naszódy Péter dr. belgyógyász, endokrinológus szakorvos
endokrinológia
TB, M
Berta László dr. manuál- és lézerterapeuta
manuál- és lézerterápia
M
Olasz Kitti dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Boda Tamás dr. vállsebész és ortopéd szakorvos
ortopédia
M
Pécsi Ferenc dr. gyermekorvos
gyermek háziorvosi rendelés, tanácsadás
TB
Bodonhelyi Zsolt dr. foglalkozás-egészségügyi szakorvos
foglalkozásegészségügy
M
ultrahang
TB
Borda Ferenc dr. diabetológus, belgyógyász főorvos
diabetológia belgyógyászat
TB
gyermek háziorvosi rendelés, tanácsadás
TB
Csendes Ágnes dr. szemész szakfőorvos
szemészet
TB
Csendes Judit dr. reumatológus szakorvos
reumatológia
TB, M
Cserényi László dr. általános sebész, érsebész szakfőorvos
sebészet
Csőszi Tibor dr. belgyógyász, onkológus, gasztroenterológus szakorvos
gasztroenterológia
TB, M
Danka Róbert dr. urológus főorvos
urológia
Domján Zsolt dr. urológus főorvos, ált. sebész szakorvos
Pócs Krisztina dr.
radiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
Pongrácz József dr. gyermekorvos Preiszinger Andrea dr. felnőtt háziorvos belgyógyász szakorvos, diabetológus
felnőtt háziorvosi rendelés, belgyóTB, M gyászat, diabetológia
Prohászkáné Burján Ágnes
RHINO-LIGHT kezelés
M
Pusztai Zoltán dr. szülész-nőgyógyász szakorvos
nőgyógyászat
TB, M
Rákász Éva dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB
TB
Seregély Katalin dr. reumatológus szakfőorvos
reumatológia
M
urológia
M
Serényi Péter dr. cytológus szakfőorvos
cytológia
M
Dubravcsik Zsolt dr. gasztroenterológus szakorvos
gasztroenterológia
TB
bőrgyógyászat
TB, M
Faragó Katalin dr. felnőtt háziorvos, belgyógyász szakorvos
felnőtt háziorvosi rendelés
TB
Somogyi Tihamér dr. gyermekbőrgyógyász szakfőorvos, kozmetológus
Hauk István dr. fül-orr-gégész főorvos
audológia, fül-orr-gégészet
ultrahang
TB, M
TB, M
Hegedűsné Küű Irén logopédus
TB, M
M
Száz Ágnes dr. reumatológus szakorvos
reumatológia
logopédia
Janositz Gábor dr. ortopéd szakorvos
fül-orr-gégészet
TB
ortopédia
M
Szepes Andrea dr. fül-orr-gégész szakorvos, audiológus
Juharos Ágota dr. radiológus főorvos, ultrahang diagnoszta
fül-orr-gégészet
TB, M
ultrahang
M
Sztanó Balázs dr. fül-orr-gégész szakorvos
Kara László dr. onkoradiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
Tímár Sándor dr. kardiológus szakfőorvos
kardiológia
TB, M
ultrahang
M
Tímár Zsuzsanna dr. homeopátia, akupunktúra
homeopátia, akupunktúra
M
Karsai Zita dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Tóth László dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
TB, M
Katona Viktória dr. ultrahang diagnoszta
ultrahang
TB
Török Norbert dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
M
Kelemen Edit dr. főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermektüdőgyógyász szakorvos
gyermektüdőgyógyászat
TB, M
Vajda Kornél dr. általános sebész főorvos, proctológus
sebészet
TB
Komlódi Júlia dr. bőr- és nemi gyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Varga Gábor dr. felnőtt háziorvos, belgyógyász szakorvos
felnőtt háziorvosi rendelés
TB
Kuczka Mária dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
TB
Venczel László dr. általános sebész
sebészet
TB
M
Szakál Tibor dr.
radiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
JELMAGYARÁZAT: TB – a társadalombiztosítás által támogatott rendelés • M – magánrendelés
10
Források: *airshowinfo.hu *Az 50 éves Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola évkönyve, 2001 *Bera Linda: Soha nem látott díszletet tervezett Kentaur Kecskeméten *Cumania, 1986 *ELTE TTK Fizikai Intézet *Fehér Anikó: Muzsika a katedrán. Interjú 25 magyar zenepedagógussal *Hírös Naptár, 2010 *honvedelem.hu *Katona József Könyvtár *Kecskeméti Katona Színház *kecskemetite.hu *Kertgazdaság, 1980 *Ki Kicsoda Kecskeméten *Kiskunhalas almanach *Magyar Életrajzi Lexikon *Magyar Katolikus Lexikon *MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis *Schultheisz Emil: Széky János Károly és a késői vitalizmus *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái *192. sz. Erdősi Imre Cserkészcsapat
