GÚTAI
HÍRMONDÓ
független közéleti havilap
2010. szeptember-október
A hajléktalanság okai MAYER János Általános vélekedés alapján a közelmúltban még néhány egyszerű okra vezettük vissza a hajléktalansághoz vezető utat: – A bíróságok ítélkezési gyakorlata rossz a bontópereknél, hiszen évente nem elég, hogy túl sok válást mondanak ki, de a gyerekeket (és velük együtt a lakásokat) a nőknek ítélik oda, és így tömegesen válnak hajléktalanná az elvált férfiak. – Megszűnt nagyvárosi munkásszállók. – Az állami gondozásból nagykorúságuk miatt évente közel ezren kerülnek ki. Megoldatlan az életkezdésük, ezért hajléktalanná válnak. – Radikálisan csökken a pszichiátriai ágyak száma, s ezáltal a korábban ott fekvők hajléktalanná válnak. Ezen elméletek nem adnak magyarázatot arra, hogy az elvált férfiak túlnyomó többsége miért nem válik hajléktalanná, s kisebbségük milyen speciális válási folyamatot követően válik esélytelenné, ezáltal hajléktalanná. Ugyanezt látjuk az állami gondozottaknál, ahol a volt állami gondozottak maximum egyötöde vált hajléktalanná, négyötöde viszont nem. Azt sem tudjuk, hogy a munkásszállók megszűnt férőhelyeinek lakói közül kik azok, akik haza tudtak menni, új egzisztenciát tudtak teremteni, s kik azok, akiknek ez nem sikerült, s kilátástalanságukban nem tudtak mást tenni, mint vállalni a hajléktalanságot. Ma azt látjuk, hogy a kép árnyaltabb. Azok a történetek, amelyek a 90-es évekbeli hajléktalansághoz vezettek, a 70-80-as években kezdődtek el. Ekkor hagyják el szakmájukat a jobban fizető segéd- és anyagmozgatói munkáért, vagy váltják fel a bérmunkát alkalmi munkával, ekkor költöznek kisebb lakásba vagy albérletbe, és hagyják el családjukat, hogy újat alapítsanak, ekkortájt fordulnak szembe rokonságukkal, vesztik el szüleiket, válnak beteggé, szenvednek balesetet, ezután válik céltalanná küzdelmük, becsapják őket és kudarcot vall egyegy elképzelésük. Csak a legvégső pont, hogy elvesztik munkájukat, munkaképességüket, nem tudják kifizetni albérletüket, átverik őket a lakáscserénél, elfordul tőlük az utolsó szeretett ember is, s a 10-15 éves lecsúszási folyamat végén kerülnek ki az utcára. Ekkor egyidejű hármas megfosztott-
ságban élik életüket: kapcsolatnélküliek, tárgynélküliek, és képtelenek a normatartásra. Ezzel a hármas megfosztottsággal kezdik el hajléktalan-pályafutásukat. Jelentős, növekvő hányadot képeznek a hajléktalanok között a volt állami gondozottak, akik állami neveltetésük után pár évig próbálnak megkapaszkodni a polgári világban. Felkutatják családjukat, újat próbálnak alapítani, megkísérelnek munkásszállón elhelyezkedni, benősülnek, majd pár éves próbálkozásuk kudarccal végződik, s ezután válnak kapcsolattalanná. Ugyancsak jelentős csoportot képeznek a mentálisan sérült hajléktalanok, akik pszichiátriai gyógykezelésük, betegségük során vesztették el környezetük támogatását, egzisztenciájukat. E három csoport egymással átfedésben van, amely életutak elemzése az elkövetkezendő időszak feladata. Mindenesetre az már most elmondható, hogy nem található egyetlen, vagy akár néhány olyan társadalmi jelenség, amelyet, vagy amelyeket a hajléktalanságot kiváltó ok(ok)ként jelölhetnénk meg önmagában. A hajléktalanok jövedelemforrásai: A munkát végző hajléktalanok között természetesen kisebbséget jelentenek a bérmunkából élők, többségük az alkalmimunkaerő-piacon próbál jövedelemhez jutni. Az alkalmi munkát az esetek többségében guberálással és koldulással egészítik ki. Számos esetben az alkalmi munkáltató azonkívül, hogy – természetesen – bejelentés nélkül dolgoztatja a hajléktalanokat, nem tudja, vagy nem akarja kifizetni a kialkudott munkabért. Ilyenkor vagy hitegetés kezdődik – majd később, bizonyos feltétel bekövetkeztekor törleszti adósságát –, vagy megszabadul hitelezőjétől, megveri, elzavarja, elérhetetlenné válik számára. A jelenség mögött a hajléktalanok kedvezőtlen munkaerő-piaci megítélése áll. Mivel a hajléktalanokat leromlott fizikai állapotuk, kiszámíthatatlanságuk, sérülékenységük miatt a piac általában kedvezőtlenül ítélik meg, elsősorban a bizonytalan körülmények között működő vállalkozások foglalkoztatják őket. A hajléktalanok több mint fele guberálásból szerzi meg, vagy egészíti ki létfenntartásához szükséges javait, jövedelmeit. A guberálás kettős célt szolgál: egyrészt közvetlen fogyasztásra kinyeri a mások által használ-
II. évfolyam, 9–10. szám
hatatlannak ítélt javakat, másrészt közvetítő szerepet végez, amikor az ugyancsak feleslegesnek ítélt dolgokat további értékesítés céljából (üvegvisszaváltó, vastelep, bolhapiac) összegyűjti. Természetesen itt is munkaerő-túlkínálat van, hiszen több a kukázó, mint a teli kuka, ezért a kukáért való küzdelem jellemzi a guberáló életét. A jobb területekért szabályos háború folyik. Szintén jelentős túlkínálat van a forgalmasabb koldulóhelyeken. A hajléktalanok mindegyik megélhetési módja a törvényesség határán van, hiszen a feketemunka ugyanúgy tiltott, mint az engedély nélküli árusítás, de a koldulás kimondottan szabálysértésnek számít. (Folytatás a 3. oldalon)
Vendégek az óvodában Aki egy kicsit is ismeri az Erdő utca 8-as óvodáját tudja, hogy ebben az óvodában teljes mértékben gondoskodnak a gyermekek szórakozásáról. Aki esetleg nem tudná, meggyőződhet az óvoda bejáratánál lévő információs tábla alapján. A közlekedés témájú hét keretén belül óvodánkat vendégek látogatták meg - életmentők, rendőrök. A gyerekeknek igazi élmény volt a kutyás mentők látogatása. Ámulattal figyelték a kutyákat, akik a gazdájuk minden szavát, utasítását pontosan teljesítették, ahogy keresték az eltűnt gyermekeket. Az, hogy megsimogathatták ezeket a csodálatos állatokat külön öröm volt számukra. Köszönjük Mgr. Molnár Deniszának és az egész speciális kutyás életmentő csapatnak ezt a csodálatos délelőttöt, amit velünk töltöttek. Munkájukért elismerés és őszinte köszönet jár, amit önzetlenül végeznek, minden anyagi támogatás nélkül, mint önkéntes szervezet. A rendőrök látogatása során beszélgettek velünk a gyalogosok és kerékpárosok helyes közlekedéséről. Megbizonyosodtunk abban, hogy azokkal szemben, akik nem tartják be a szabályt, a törvényt bizony használják a bilincset esetleg a fegyvert is. Távozásukkor felhangoztak a szirénák teljes fénypompában, és a közeli házak lakói kíváncsian lestek az óvoda udvarába. Köszönjük a tanulságos előadásokat a tűzoltóknak, rendőröknek és az életmentőinknek. Munkájukhoz sok sikert és kevés veszélyhelyzetet kívánunk! Az Erdő utca 8 óvoda kollektívája
GÚTAI HÍRMONDÓ
Mi lehet a Rubik-kocka pszichológiája? Mgr. SZÁNTÓ Zsuzsanna Egy tizenkét éves kisfiú azt mondta, hogy ha alaposan szemügyre veszi az összekevert, megforgatott kocka oldalait külön-külön, és azután még nyitott szemmel megnézi saját visszaforgató lépései közül az első kettőt-hármat-négyet, akkor a többit már behúnyt szemmel is meg tudja csinálni. Egy felnőtt ember azt állította, hogy ő egy hétig forgatta otthon a bűvös kockát, minden más munkát, lényegében a gyermeknevelést is félretéve. A felesége még azt tette hozzá, hogy szerinte ez hat hét volt, és hogy kétségbeejtő volt látni, amint ott ül a férje, kezében a kockával „teljesen elgárgyult arccal”. De sikerült! És rájött, hogy nem a logika vagy a ráció szerint, hanem: „így forgatom, úgy forgaton, emlékezem ahogy fogtam!” Mégis, miért éppen a gyerekek a legjobb kockaforgatók? Miért nem a kiváló matematikusok? Miért éppen egy gyerek képes arra, hogy akár behunyt szemmel is rendezze a kocka színeit? Tény, hogy a gyerekeken kívül laikus felnőttek is akadnak a „behunyt szemű” vagy „hát mögötti” kockaforgatók között. Aki valóban játszik a kockával, annak olyan élményei lesznek, mint utoljára gyerekkorában! A gyermekrajzoknak a sajátosságaira is gondolhatunk, melyek ugyanazt tartalmazzák, amiről a gyerek tud és emlékezetben, fejben egybelátja - tehát az is látható a rajzon, ami a valóságban nem volna látható. Ilyen, mikor a ház falán át belátszik a kert, a becsukott szekrényben látszanak a ruhák, a lovasnak mind a két lába látszik oldalnézetből is, vagy pedig a szoba mintegy ki van teregetve, nincs perspektíva és nézőpont, hanem valami minden oldalról egyszerre látó isteni szemszögből van ábrázolva. Ezért nem a matematika felől kell keresnünk a magyarázatot, ha arra az élményre vagyunk kíváncsiak, amivel a bűvös kocka lebilincseli tekergetőjét - hanem valahol a „furcsa érzés, sajátos látásmód” vidékén. Ezen emberek valamiféle sajátos emlékezeti látással rendelkeznek. Azt ugyanis tényleg tudjuk a pszichológiából, hogy a gyerekekenek még jobb az úgynevezett képi emlékezetük. Tíz és tizennyolc éves koruk között a gyerekek és a fiatal emberek jelentős része
nagy pontossággal meg tud őrizni az emlékezetében viszonylag hosszabb ideig is egy úgyszólván éppen csak felvillantott képet. Az emlékezetben felidézett képben az a lényeg, hogy belső látásában az emlékező, mint valami fotográfiát tudja előhívni az emlékezeti képet. Ezt képi emlékezetnek nevezzük. Ezen képesség a pubertáskorral halványodni kezd. Azt azonban tudjuk, hogy a gyerekkori képi gondolkodásmód a felnőttkorra átváltozik fogalmi, elvont, szóbeli vagy képletekkel dolgozó, rendezett tér- és időviszonyokban megkötötten tájékozódó gondolkodássá. Ha gondolkodásunk olyan képies maradna, mint kisgyerekkorban, akkor nem tudnánk annyira gyorsan és ügyesen manipuláni a fogalmakkal vagy az absztrakt jelekkel – algebrával, matematikával. Az egészséges egész-személyiség tud – tudnia kellene – belső képeket teremteni, értenie kellene ahhoz, hogy például belső feszültségeit, vágyait, szorongásait, indulatait, mondjuk, nappali ábrándozások, álmodozások képeiben dolgozza fel. A művészi tevékenység voltaképpen ilyen belső képteremtésen alapszik. A neurotikus betegek kezeléséhez ma már világszerte hozzátartozik, hogy újra megtanítják őket – lazított, relaxált állapotban – belsőleg látni. Ebben az értelemben talán elmondhatjuk, hogy a bűvös kocka megérint, provokál valamifajta szunnyadó képességet az emberben, elő akar hívni valamiféle belső látást, „kiterjesztett” térbeli szemléletmódot, belső emlékezést. Az egyik legtekintélyesebb amerikai tudományos folyóiratban a Scientific American-ben, az egyik kockatekergető így nyilatkozott: „Az ujjaim emlékeznek.” Lehetséges ez? Lehet. Van egy sajátos fajtája az emberi érzékelésnek, amiről nem nagyon veszünk tudomást, pedig folyamatosan, az ébrenlét minden pillanatában élünk vele. Ez a kinesztézis, ami mozgásérzékelést jelent. Arról van szó, hogy belsőleg mintegy képzeleti képben látva érzékeljük testünk pillanatnyi állapotait. Azt, hogy egy tárgy formáját le tujuk tapogatni, a kinesztétikus érzékelés teszi lehetővé. Belső látáson azt a képességet értjük, hogy valaki régebben látott, esetleg jelenben nem lévő tárgyat meg tud pillantani
akár csukott szemmel, de pontosan és saját akaratából felidézve. Szónokok és zongoristák akadnak, akik bár fejből beszéltek, játszottak, de végig „olvasták” belső tekintetükkel a zsebükben levő leírt beszédet vagy az otthon hagyott kottát. Végül akadtak, akik szellemi szemükkel, belső tekintetükkel többet láttak, mint fizikai szemükkel. Az ilyenfajta kép ugyan világos – így mondja el ezt egy festő –, de lerajzolhatatlan, egy egész golyót lehet így egybe-látni, egy kockának mind a hat oldalát! Akik azt ismerik - ezek már kevesebben vannak -, azok mint egyfajta tapintó látást írják le, mintha a látáson kívül a tapintás is benne volna ebben az – emlékezeti? képzeleti? – képben. Olyat látunk egyszerre, amit egyébként csak egymás után láthatunk. A kocka is azt követeli meg, hogy látszólag teljesen semmisítsük meg az eddig elért rendet, eredményeket. Ha erre vállalkozunk, később kiderülhet, hogy a megsemmisítés csak ideiglenes felborítása volt a rendnek, egy jobb eredmény lérehozása érdekében. Engedhetünk tehát rombolási vágyunknak az újabb építkezés érdekében - legalábbis ami a kockát illeti. A kocka - játék Minden nagy játék rituális, kultikus eredetű. Ez a kártyára ugyanúgy áll, mint a futballra. Az ősi nagy játékelv egyfelől teret enged az emberi ügyességnek, képességnek, másfelől magába építve tart egy csomó előre nem látható elemet. A bűvös kocka valódi szakértői – a matematikusok és a fizikusok – azt állítják, hogy a Rubikkocka is olyan játék, ami az új megközelítésmódok, az új kérdések tömegét veti fel, miközben az ember arra törekszik, hogy a hat lapot eredeti állásába visszarendezze. A kocka igazi szakértőinek nevezhetnénk azokat a laikusokat is, akik elmélyülten, esetleg oda sem nézve tekergetik a kockát, hagyva, hogy a kocka a maga sajátos érzéki benyomásaival és képi emlékeivel saját tudatuk ritkán járt területeire vezesse őket, esetleg olyan képességeket is újraébresztve bennük, amelyek gyerekkoruk óta szunnyadnak, pihennek. A bűvös kocka varázsáról: Hihetetlenül nagy szabadság hihetetlenül nagy megkötözöttségben. Forrás: Szimpozion sorozat Vekerdy Tamás: Az ujjaim emlékeznek
Gútai Hírmondó – ingyenes helyi havilap. Felelõs kiadó: Gúta Város Önkormányzata. Fõszerkesztõ: MAYER János. Szerkesztõbizottság: SZÁNTÓ Zsuzsanna, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ. Tördelõszerkesztõ: SALÁTH Richárd. Korrektúra: BARCZI László. Nyomja: SILVESTER Kft. Regisztrációs szám: EV 3622/09. A szerkesztõség címe: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1. Tel.: 035/77 71 753, 77 75 820. Fax: 035/77 75 832. E-mail:
[email protected] 2
GÚTAI HÍRMONDÓ
A hajléktalanság okai (Folytatás az 1. oldalról) Nem mintha hajléktalan kifizetett volna már szabálysértési bírságot, viszont e bírság elzárásra változtatható; legkönnyebben tehát akkor veszélyeztetheti szabadságát, ha koldulással keresi kenyerét. Különböző koldulási technikák figyelhetők meg a feliratok és egyéb segédeszközök használata alapján, amelyek mind-mind a szánalmat, az adakozási kedvet hivatottak fokozni. Viszont tudni érdemes, hogy a koldusoknak csak kb. felét teszik ki a hajléktalonok, másik részük saját lakásából jár koldulni... A hajléktalanok egészségügyi állapota A 90-es évek elejétől két kérdés merül fel e vitában: a hajléktalan-életmód ártalmas-e a szervezetre, vannak-e speciális hajléktalanbetegségek. A másik fő kérdés, hogy milyen legyen a hajléktalanok egészségügyi ellátása, maradhatnak-e (egészségbiztosítási kártya hiányában) tömegesen ellátás nélkül. A szűrővizsgálatok azt mutatják, hagy a hajléktalanok között ötvenszer gyakoribb a tbc-s megbetegedettek aránya, mint a normál populációban. A vizsgálatok megállapítják, hogy az életmóddal szorosan összefügg a hajléktalanok gyakori sérülése, sebesülése. Ugyancsak az életmóddal függ össze a leromlott fizikai állapot, a szív- és érrendszeri panaszok, valamint az alkohollal összefüggésbe hozható egyéb belgyógyászati betegségek. Ugyanakkor ezek a tünetek nem a speciális lakásnélküliséggel, hanem az önsorsrontással hozhatók összefüggésbe. A hajléktalanság már nemcsak a nagyvárosok „belügye”. A mi kis városunkban, Gútán is nap mint nap találkozunk a jelenséggel. Nehezen tudjuk értelmezni, kezelni, ezért legtöbbször úgy teszünk, mintha nem látnánk, nem érzékelnénk a jelenlétét, mondván meg van a saját bajunk és problémánk is, mit foglakozzunk még a másokéval is. Talán hihetetlennek tűnik, de van egy gútai gyökerű fiatal nő, aki jobb híján „önkéntes szociális munkásként” nap mint nap a gútai hajléktalanok között van, beszélget velük, hagyja, hogy azok kiöntsék neki a szívüket. Szarka Erikáról van szó, aki szintén nagyon nehéz körülmények között él, egészségtelen mentálhigiénés körülmények közepette Bálványon… Munkája, jövedelme nincs, hite és elképzelése a jövőről viszont még él. Néhányszor a Gúta – Bálvány útvonalon stopposként felvettem, ő mesélte el, hogy a jelenlegi kilátástalan életében az egyedüli értelmet a hajléktalanok lelki világának megismerése jelenti. Elmondta, hogy számba vette a gútai hajléktalanokat, legtöbbjük életrajzi adatait fel is jegyezte, amit szeretne megosztani a többségi társadalommal. Én (szerk.) felaján-
lottam neki, hogy ha eljuttatja hozzám a feljegyzéseit, akkor azt én megjelentetem, annak reményében, ha segíteni nem is tudunk (okulni annál inkább) talán sikerül jobban megértenünk és megközelítenünk azt a jelenséget, amivel naponta találkozni kényszerülünk. Az alábbiakban Erika feljegyzéseit közlöm (a személynevek teljes kiírását és a pontos számszerű életrajzi adatokat személyiségvédelmi okokból nem jelentetem meg). Szarka Erika: a gútai hajléktalanok „Mielőtt belekezdenék, szeretném tisztázni, hogy ezekkel a történetekkel nem a sajnálatot, hanem megértést szeretnék elérni. Történetem főszereplői igazi élő emberek, akikkel minden nap találkozhat az utcán. Ők maguk mesélték el életük történetét nekem. Az első történetem T.T.-ről szól, aki 1958-ban született, két gyermek édesapja. Feleségétől 18 év házasság után váltak el T. alkoholizmusa végett. 2 évig albérletben élt. 2000-ben rúgták ki a vasúttól, ahol dolgozott, mert kétszer is elkapták ittas állapotban. Ekkor történt, hogy hajléktalanná lett. Azóta a napjai azzal telnek, hogy megpróbál minden napot túlélni. Mindezek ellenére megmaradt optimistának. Mások szemétjéből teremti be ennivalóját, ruháit. A koldulás is a mindennapjaihoz tarozik. Ha azt kérdezem tőle, miért nem keres munkát, erre azt válaszolja, hogy 52 évesen iratok nélkül biztosan nem találna… Életét olcsó alkohol teszi boldoggá. Ahogy ő mondja, egyetlen napot sem élne túl alkohol nélkül az utcán… A második történetem B.S.-ről szól, aki 1959-ban született: házasságkötés után az anyósához költöztek, akkor kezdett megromlani a házasságuk. 21 év után elváltak a feleségétől… 2007-ben pénzhiány miatt belement olyanba, amibe a saját megvallása szerint, nem kellett volna. 8 hónapi börtönbüntetést kapott: Édesanyja halála után került az utcára… Én olyan embernek ismertem meg, aki mindig próbálta a dolgok jó oldalát nézni. Sokszor nevettem a viccein, de ez hirtelen megváltozott. Ahogy romlott az egészsége, úgy a gondolatmenete is. Mosolygós, jó kedélyű emberből egy pesszimista, komor lett. Most, ahogy ezt írom, S. fekszik abban a romhalmazban, a pár matracán nagyon betegen. Nem engedi, hogy kihívják neki a mentőket, mert fél… nincs semmi irata, így egészségügyi biztosítása sem. Szerintem egy ember élete fontosabb pár iratnál…. A harmadik történetem E.A.-ról szól, aki 1954-ben született. Feleségétől 20 év házasság után váltak el ( a tipikus okok miatt). Azóta az utcán tengeti életét. A volt felesége azóta is gyerektartást akar tőle, pedig tudja, hogy hajléktalan… emi-
att többször is volt a bíróságon. Nagyon sajnálom őt, mert minden napot félelemmel él át. Attól fél, hogy akármelyik pillanatban bevihetik a börtönbe. A.-ról még két dolgot szeretnék elmondani. Kerüli a konfliktusokat, nagyon szereti a hasát. Legtöbbször mosolygós, jókedvű ember, de nem lehet igazán optimistának nevezni. A mája beteg, de még mindig rendszeresen fogyaszt alkoholt. Valamikor 2 hétig, sőt 2 hónapig is kibírta alkohol nélkül, de valami mindig rávette az ivászatra. Lehet, hogy én sem bírnám ki az utcán alkohol nélkül… de ez csak az én véleményem…Havonta egyszer kórházba kerül, mert a hasa megtelik vízzel. Alig kap levegőt, és fel sem tud kelni. Ez az önpusztítás az öngyilkosság lassabb formája… mondom én, de ez A.-ra nem igaz. Ő szeretne élni, de nem tudja hogyan... Utolsó történetem, a legszomorúbb számomra. J.GY.-ről szól, aki 1958-ban született. Feleségétől való elszakadás a pénz miatt történt. Gy. utána is jó barátságban maradt a volt nejével. Gyermekük nem született. Ő egy rendes, munkásember volt, aki mindig tele volt életenergiával. Ismerősei szerint egyszer 40 zsákot is felcipelt pihenés nélkül. Mások szerint alkoholt azelőtt is ivott, de mértékkel. A válás után kezdett el csúszni a lejtőn. Nem tartozott a hajléktalanok közé, de napjait utcán, padon ülve töltötte. Azt mondta nekem egyszer, hogy az alkohol elfelejteti a problémákat, és a gyönyörű park meg eszébe juttatja az élet szépségeit… Tudom, hogy soha nem fog megváltozni az emberek véleménye a hajléktalanokról, de nem is az volt a célom. Egyetlen, amit szerettem volna elérni, hogy megértsék miért olyanok, amilyenek. Nemcsak itt Gútán, hanem az egész világon.”
Hradil Mária:
Nálunk ez így van A mi kis hazánkban Keserű az élet Munka nélkül tengődsz Azért nincsen pénzed Koptatod az utcád A kukában kutatsz A felelős meg A vigadóban mulat Tücsköt-bogarat ígérgetnek Szavuk egy nagy nulla Te meg éhen halsz Nem számít egy hulla Örömünk nincs semmi Ennek – véget kell vetni! Ha nem születtél gazdagnak Ide kár volt megszületni.
3
GÚTAI HÍRMONDÓ
Szenzációs előadás Gútán Bánk Hazám, Hazám áriáját nem is tudom, mióta ismerem. Sőt, a Bordalt a középiskolai „kultúrbrigádban" énekeltem is. Az érettségim alkalmából kapott nagy ajándék az egész opera, három nagy hanglemezen! Már sercegett a hanglemez, mikor azon vettem észre magam, hogy az egészet fejből fújom. Sőt, zenehallgatás közben titokban még karmesterkedtem is. És jött a Székelyfonó, a Kékszakállú, majd az operairodalom nagyjai: Puccini, Verdi, Wagner, Csajkovszkij... Mikor már mindezeket megkedveltem, akkor döbbentem rá, hogy az opera iránti vonzalmamat Erkel Ferenc Bánk bánjának köszönhetem. Igen: nemzeti operánknak! Mint ahogy a világ líráját a magyar költők versein: Csokonain, Vörösmartyn, Petőfin, József Attilán, Adyn keresztül értettem és éreztem át. És persze a kóruséneklést az Ifjú Szíveknek köszönhetően szerettem meg. Milyen sajnálatra méltó az a tény,
hogy hány magyar gyereknek kimarad ez az élmény az életéből, mert nem anyanyelvi oktatásban részesül! Pár esztendővel ezelőtt jött Tarics Péter az ötlettel: a Teátrum tűzze műsorára a Bánk bánt. Nagyon megörültem az ötletnek, hiszen diákkori álmom vált volna valóra. Csakhogy közbejött egy apróság: a pénz! 2010! Kétszáz esztendővel ezelőtt született Erkel Ferenc. Na, most! Most kell megcsinálni! Megemlítettem az ötletet a Teátrum egyik lelkes művésznőjének, Illés
Gabikának. A következő előadásra már hozta is magával Bánkot, Rózsa Sándort. Egy véletlen beszélgetés – s Hamrák Zsófika, dél-komáromi képviselőasszony, öszszehoz Medveczky Szabolccsal, aki aztán felpörgeti az eseményeket. Egy hónap alatt megvan a zene szétírása, és jelenti: összeszedte a 30 tagú ze-
30 tagú zenekari kíséret, 20 tagú kórus, korahű díszletek, jelmezek... sok-sok szereplő énekes-táncos mindez élőben!!! nekart. Én sokallom – nem lesz annyi pénz –, de ő nem enged. Ennyi kell! Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?! Sikerülni fog! Jönnek, szinte egy szóra, a többiek: Csonka Zsuzsa, Zabradi Annamária, a két Derzsi György (apa és fia), Vadkerti Imre. Pfeiferlik Tamás, Dániel Gábor. Meghallom Kosár Szabolcsot énekelni, s tudom: szerepelni fog a Bank bánban. De hogy szedem össze a női kart?! Súgnak az angyalok: karácsonykor együtt szerepeltem egy szépen szóló egyházi énekkarral. Nosza, Ihász Beatrix, evangélikus lelkésznél kopogtatok kérésemmel. Ő rögtön lelkesedik az ötletért és órákon belül itt ülnek nálunk Miklós Lászlóné Magdikával, aki egy-két hét alatt hozza a kész női kart. Nagy-nagy hálám nekik! Gondoltam, a komáromi Concordia énekkar férfiai is lelkesednek majd - biztosan lesz ott 5-6 férfi, aki eljön. Nem így történt. Nagy sajnálatomra senki sem tudta vállalni. Táncosokat sem talál-tam városomban, akik a 4 perces táncot felvállaltak volna. Aztán Stirber Lajos, öreg harcostársam megpróbált összeverbuválni néhány énekest a Gaudiumból, akikhez erősítést Medveczky Szabolcs hozott magával a győri színházból. Most nagyszerűen szól az énekkar – hallgassák csak! A tánc is megoldódott. Segítségül hívtam a dunaszerdahelyi Brandl Feri barátomat, aki azonnal igent mondott. Par nap múlva mar hívott is: kész a tánc! Mennyi táncos legyen? Még a pénz sem gátolhat meg! Mert az most sincs. De van sok-sok önzetlen, lelkes támogató, akiknek szívügye lett a Bánk bán bemutatása, és akik lehetőségeikhez mérten segítették az operaelőadás létrejöttét. Akik eddig nem kedvelték ezt a műfajt, reméljük nemzeti operánk, a Bánk bán által megszeretik azt! Művészi élményt kíván tisztelettel: Dráfi Mátyás művészeti vezető
4
GÚTAI HÍRMONDÓ
V. Kolárovské dni V. Gútai Napok 2010. október 15–24. októbra 2010
5
GÚTAI HÍRMONDÓ
6
GÚTAI HÍRMONDÓ
Gyermeknap a nyugdíjasok körében A zord, kellemetlen időjárás sem tartotta vissza az alsó tagozatos Erdő Utcai Speciális Alapiskola tanulóit a régen várt gyermeknapi rendezvényen való résvételtől. Négy tanító néni és 14 gyermek, zuhogó esőben tette meg az utat a Hidegoldali Tájházba. Ugyanis a gútai nyugdíjasok alapszervezetének vezetősége invitálta őket a Tájházba, hogy közösen megünnepeljék a gyermeknapot. A nagyikák és a nagyapák nagyon gondosan készültek a fogadásra, a gyermeknapi találkozásra. A vendégeket Gőgh Margit a szervezet elnöknője köszöntötte. A kedves szavakon kívül jutott a gyermekeknek szeretet, ölelés, simogatás, de nem utolsó sorban megterített asztal sokféle hazai finomsággal, sült kolbásszal, szalonnával, üdítővel, cukorkákkal. A finomságok elfogyasztása után következett a szórakozás. Volt verseny, ének, szavalás, közös játék, tánc, és véget nem érő beszélgetés. A gyermekek részére ez a nap felejthetetlen élmény volt. A
„nagyikák” részére pedig a gyermekek boldogsága és elégedettsége volt megható és szívmelengető.
illusztrációs felvétel 7
GÚTAI HÍRMONDÓ
8
KOLÁROVSKÉ
ZVESTI
Agresivita a deti (Pokračovanie zo strany 2.) Mravne skazení blahobytom, týmto pojmom sa označuje mládež, ktorá je síce materiálne presýtená, ale duševne vyprahnutá. Dnešné deti, mladí možno majú mobilný telefón, televízor, stereoparatúru v detskej izbe, šaty, ktoré priali, a aj inak dostanú všetko, čo chcú. Mnohí rodičia však pre svoje deti jednoducho nejestvujú. Čo týmto deťom chýba, je spoločne strávený čas. Čas, keď sú tu rodičia pre nich, aby s nimi prežívali ich radosti i trápenia. Stále častejšie sú odoberané deti nielen tým rodinám, ktoré majú ťažkú ekonomickú situáciu, ale aj tým , ktoré majú nadpriemerný sociálny štandard. Tieto deti sú rovnako agresívne a deštruktívne ako deti zo sociálne slabých rodín. Chýba im väzba na rodičov, absentujú morálne a etické vnútorné hodnoty . Chudoba, sociálna núdza a dezorganizácia v rodinách neustále zvyšujú agresivitu a pripravenosť správať sa násilne. Mnohé deti žijú vo vzťahoch, ktoré sú vytláčané na okraj spoločnosti, buď vplyvom chudoby, zanedbania, alebo v nemožnosti dosiahnuť vzdelania a perspektívu uplatnenia sa na trhu práce. Deti potrebujú orientáciu. Hranice sú preto dôležitou súčasťou výchovy detí. Bez vymedzenia jasných hraníc a pravidiel to nejde. Výchova bez násilia však neznamená, že deťom je dovolené všetko. Čím zreteľnejšie sú hranice a pravidlá stanovené a pochopené, tým bezpečnejšie sa môže vyvíjať detské správanie. Je prirodzené, že deti skúšajú pevnosť stanovených pravidiel a hraníc. Pri tomto skúšaní ide o to, či pravidlá a hranice boli my-
Zavítali k nám hostia Komu je len trošku blízka MŚ v Kolárove na Lesnej ulici č.8 iste vie, že o zábavu detí je tu dostatočne postarané. Kto by to snáď nevedel, nech si prečíta našu informačnú tabuľu pri vchode do areálu MŠ. V rámci tematického týždňa – doprava k nám zavítali vzácni hostia, záchranári a policajti. Príchod záchranárov so psami bol pre deti ozajstným zážitkom. Psy svo-
slené vážne. To, či budú pravidlá deťmi akceptované, záleží nezriedka na ich zrozumiteľnosti a na našej dôslednosti pri ich dodržiavaní. Deti potrebujú skúsenosti s hranicami, podľa ktorých sa majú orientovať. Výchova, ktorá sa zriekne stanovenia hraníc, nie je výchovou. Silno znevažuje hodnoty dieťaťa, necháva dieťa osamotené pri vytváraní sa podoby sveta. Najzávažnejšou výchovnou chybou je nestanoviť nijaké hranice. Jasné, jednoznačné a pochopiteľné pravidlá prispievajú k tomu, aby sa deti naučili so svojou agresivitou zaobchádzať pozitívne. Telesné násilie je násilím mužov, je to chlapčenská záležitosť. Výskumy vykazujú, že zvýšená agresivita a impulzívnosť je u chlapcov štyrikrát častejšia než u dievčat. Dievčatá sa orientujú skôr na spoločensky viac tolerované formy ako slovné a psychické agresie, prípadne s využitím štruktúry vzťahov. Mnohí chlapci, ktorí nenachádzajú v meniacom spoločenskom svete žiadnu orientáciu, obmedzujú sa na zdanlivo bezproblémový mužský profil správania s používaním telesného násilia. Chlapci potrebujú jasnú orientáciu. Ak majú možnosť zžiť sa s presvedčivou identifikačnou osobou, budú menej provokatívni vo svojom vystupovaní a budú vykazovať menej náchylnosti k agresívnym tendenciám. Autokratické výchovné metódy obmedzujú duševné dozrievanie dieťaťa. Preto sme zásadne proti akémukoľvek nátlaku a proti každému násiliu vo výchove, pretože to otriasa pocitmi sebahodnoty, sebadôvery a odvahy dieťaťa a brzdí rozvoj jeho kooperatívnych schopností. Čím viac je dieťa bité alebo zneužívané, tým väčšie sú jeho jazvy a pocity menejcen-
nosti a tým silnejšia je jeho túžba po pomste a po moci. Vo všeobecnosti možno v tejto súvislosti povedať, že asociálne a rušivé tendencie v správaní dieťaťa voči spoločnosti vznikajú v dôsledku autoritatívnych výchovných metód. O nebezpečenstve ostrej, autoritatívnej a trestajúcej výchovy treba hovoriť, pretože sociálnu kompetenciu dieťaťa, a tým aj výchovu k spolunažívaniu brzdí namiesto toho, aby ju podporovala. Telesné tresty, duševné ublíženia a iné nedôstojné výchovné prostriedky sú nespoľahlivé, nebezpečné a nežiaduce. Osobnosť sa nedá formovať nútením. Násilie zabíja slobodu. Žiadne dieťa nechce zlyhávať. Práve naopak: je prirodzenosťou dieťaťa, že si svoju osobnosť chráni a požaduje uznanie. Cenným na vývine charakteru dieťaťa je jeho záujem o to, v čom vyniká. Ak dieťa na tejto ceste dosiahne úspech, nadobúda pocit vlastnej hodnoty, čo má pre rozvoj jeho osobnosti zásadný význam. Ak naopak prevažujú pocity zlyhania, ak je dieťa skôr zbavované odvahy než posmelené, potom sa celý proces zvráti. Tragédia takého dieťaťa je v tom, že sa rozvíja v narušenom sebaobraze, v ktorom je viera v seba a svoje schopnosti slabá. Dieťa potrebuje cítiť utvrdzovanie svojich schopností a možností. Želania dobrého, schvaľovanie, priateľské vzťahy a postoje, dodávanie odvahy, sprostredkovanie názorov a poznatkov to sú stavebné a uzdravujúce faktory pomocou ktorých dieťa vrastá do spoločenstva ľudí.
jich cvičiteľov poslúchali na každé slovo i na každý pokyn. Trpezlivo a pohotovo vedeli vystopovať stratené dieťa. Počas hladkania sme sa k nim radostne prihovárali a tešili zo spoločného nažívania. Pri znázornení ukážky umelého dýchania z úst do úst sa nadúvali hrudníky detí i bábky. Ďakujeme Mgr. D. Molnárovej a celému tímu špeciálnej kynologickej záchrannej služby, že si našli na nás čas, patrí im úprimná vďaka za prácu, ktorú vykonávajú ako dobrovoľná organizácia, bez finančného ohodnotenia. Policajti nám po-
rozprávali, ako sa treba bezpečne správať ako chodec i ako účastník cestnej premávky. Kto nerešpektuje zákony a predpisy, tým nasadia putá a niekedy musia použiť aj obušky a zbraň. pri odchode policajtov sa rozozvučala siréna so svetelným signálom. Z okolitých domov sa len prizerali, čo sa deje na dvore MŠ. Ďakujeme za poučné ukážky a želáme Vám policajtom, požiarnikom i záchranárom pokojné služby bez stresu a nervov.
Deň detí medzi dôchodcami Ani upršané a nevľúdne počasie neodradilo žiakov 1.- 4.ročníka, spolu s pani učiteľkami zo SZS na Lesnej ulici 9 v Kolárove, absolvovať cestu naprieč mestom, aby sa zúčastnili dlho očakávanej akcie, ktorú pre nich v Dome ľudových tradícií na Studenej strane v Kolárove pripravili dôchodkyne a dôchodcovia Jednoty dôchodcov na Slovensku, pod vedením Margity Gőghovej. Babičky a deduškovia sa na „náš deň" starostlivo pripravili. 4
PhDr. Bc. Silvia Vadkertiová
Kolektív MŠ Lesná 8, Kolárovo
Okrem milých slov, dobrej atmosféry, poláskania a pohladenia, na deti čakalo pohostenie a zaujímavé zábavné hry, ktorými nám spestrili slávnostné dopoludnie. Na záver sme si všetci spoločne zaspievali. Veríme, že podobné akcie spolu s dôchodcami, sa stanú dobrou tradíciou aj do ďalšieho obdobia. Mgr. Alena Šrámková, učiteľka ŠZŠ Lesná 9
KOLÁROVSKÉ
ZVESTI
Agresivita a deti
tnanosť, ekonomické problémy v rodine, konflikty medzi rodičmi a ostatnými členmi v rodine, nepripravenosť na výchovu detí a z toho vyplývajúce málo dôsledné výchovné postupy rodičov, používanie násilných výchovných metód, nedostatočná komunikácia, nedostatok srdečnosti a zúčastnenosti, ako je fakt, že niektorí rodičia uplatňujú násilie na deťoch. Deti sa stávajú obeťami psychického alebo fyzického násilia, sú svedkami ustavičných škriepok medzi rodičmi. Učia sa teda na modeli správania rodičov, ktorý považuje násilie za normálny spôsob riešenia konfliktov. Na detskú agresivitu majú značný vplyv i nasledujúce školské podmienky“ vysoký tlak na výkon, slabý školský výkon, znude-
Príčiny agresivity V oblasti sociálnych faktorov bola dokázaná predovšetkým väzba na stabilnú osobnosť, ktorá je dôležitým ochranným faktorom. Stabilná citová väzba medzi dieťaťom a jeho ochrancom je základným predpokladom vychovateľnosti a zdravotného rozvoja detskej osobnosti. Deti, ktoré žijú v stabilných vzťahoch, sú v neskorších fázach lepšie sociálne prispôsobené než deti žijúce v neistých vzťahoch. To má význam predovšetkým u mládeže. Každé dieťa potrebuje vitamíny života: lásku, bezpečie ,uznanie a pocity psychickej istoty prostredníctvom pevného vzťahu k dospelej blízkej osobe. Ten, kto má oslabený vzťah k sebe, je obvykle oslabený aj vo vzťahu k druhým. Čím slabšie je dieťa vnútorne, tým viac sa musí brániť a tým pociťuje samotu. Samota a osamelosť zabraňuje duševnému dozrievaniu dieťaťa a spätne zvyšujú jeho labilitu. Z psychoanalytického hľadiska je zdravý rozvoj osobnosti založený na tom, že človek sa prispôsobuje realite a požiadavkám so-
nosť, nízka náročnosť, zlá atmosféra v škole, zlá atmosféra v triede, pocit chýbania noriem, vnútorný odstup od školských hodnôt, pocit odcudzenia, ako aj malé či neosobné priestory. U násilných detí a mladistvých často vystupujú do popredia nasledujúce vzorce správania a osobnostné faktory: nedostatok sebakontroly, zvýšená hladina aktivity, motorický nepokoj, zvýšená potreba stimulácie, negatívne vnímanie seba, nedostatok sociálnych kompetencií a empatie. Ale môžeme sem zaradiť aj komplexy menejcennosti ako stratu pocitu vlastnej hodnoty.
ciálneho sveta . Ľudia s oslabeným „ja“ sa nedokážu realite prispôsobiť. Buď reagujú depresívne, alebo neprispôsobilosť kompenzujú agresívnymi impulzmi. Deti a mladiství, ktorí si utvoria pozitívny pocit sebahodnoty a istoty o sebe, dokáže toho viac okolo seba ovplyvňovať a utvárať a stávajú sa schopnejšími vzhľadom na zvládanie psychickej záťaže. Detskí psychológovia stále častejšie varujú, že pri starostlivosti o potomstvo nestačí, aby dieťa bolo zaistené ekonomicky alebo pochádzalo z „dobrej“ rodiny. (Pokračovanie na strane 4.)
Deti prežívajú agresivitu a násilie inak ako dospelý, a to aj pod vplyvom médií a prostredia doma, vonku, v škôlke a škole. Deti sa dozvedajú o dennom násilí z televízie, vidia vojnové a zažívajú imaginárne násilie v komicky pôsobiacich kreslených trikových filmoch. Posolstvo je stále rovnaké: Silnejší sa presadí. Keď chceme byť kritickí, musíme sa priznať, že aj v našom osobnom prostredí, či už v rodine, v škole, stretávame sa s násilím všade okolo nás. Keď agresivita presiahne určitý prah, stane sa deštruktívnou silou. Vtedy stráca pozitívnu potrebnú funkciu v sociálnom kontexte. Ak sa negatívne a deštruktívne agresivity stanú častými alebo pravidelnými a súčasne silnejšími než len bežné detské neprístojnosti, potom už hovoríme o poruchách správania, ktoré treba rozoznať a zaoberať sa nimi. Ak vedie agresivita k ubližovaniu človeku alebo poškodzovaniu predmetov, potom zásadne narúša sociálne štruktúry. Ak je ohrozené prostredie v konečnom dôsledku aj samotné agresívne dieťa, potom hovoríme o deštruktívnej agresivite. V škole a v školských zariadeniach sa aktívna alebo pasívna agresivita vyskytuje i napriek pedagogickému snaženiu a vplyvu. Agresivita sa prejavuje aj voči rovesníkom v súboji o pozíciu, vo vytváraní bánd, krádežiach alebo zjavným vyrušovaním iných detí pri hre či práci. Patrí sem aj telesná agresivita ako nezbednosti a bitky. Agresivita voči objektom sa prejavuje ničením, hádzaním predmetov a hračiek s cieľom poškodzovania celkového majetku zariadenia. V škole má každá skupina určitý „agresívny potenciál“. Ide o to, že na deti niekedy nemá nijaký vplyv to, ktorý pedagóg sa s nimi práve zaoberá a aký štýl práce zvolí. Za takýchto okolností môžeme od detí očakávať, že kedykoľvek môžu konať v rozpore s jeho úsilím. Násilné správanie má veľmi široké spektrum prejavov: od kopancov do brucha cez ničenie predmetov až k potupám. Jednako nejestvuje konsenzus na to, čo je a čo nie je agresívne správanie. Na to, aby mohli byť správne a úplne definované súvislosti, je potrebné sa najskôr pýtať na presné príčiny fenoménu agresivity. V súčasnosti sa vychádza z toho, že na rozvoji násilného správania podieľa rad príčin, prípadne iniciačných podmienok, ktorých spoločný účinok následne podporuje takéto správanie. K zvýšenej náchylnosti násilne sa spávať v detstve a počas dospievania prispievajú nasledujúce rodinné podmienky: stres v rodine, užívanie návykových látok, nezames-
Niekedy dieťa agresívnym správaním volá o pomoc!
Kolárovské zvesti – bezplatný miestny mesaèník. Zodpovedný vydavate¾: Mestské zastupite¾stvo Kolárovo. Šéfredaktor: MAYER János. Redakèná rada: SZÁNTÓ Zsuzsanna, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ. Grafická úprava: SALÁTH Richárd. Korektúra: BARCZI Ladislav. Tlaè: SILVESTER s.r.o. Registraèné èíslo: EV 3622/09. Adresa redakcie: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1., Tel. è.: 035/77 71 753, 77 75 820, fax.: 035/77 75 832. E-mail:
[email protected] 2
KOLÁROVSKÉ
Zájazd SPSK do Kremnice „Jubilejný 30. ročník Festivalu humoru a satiry Kremnické gagy 2010 otvorí svoje brány 26. augusta v Kremnici. V priebehu štyroch dní a troch nocí vystúpi na 13 interiérových a exteriérových pódiách viac ako 300 umelcov v rekordných 92 produkciách. Z nich presná polovica bude bez výberu vstupného. V uličke slávnych nosov budú odhalené umelecké plastiky dvom významným slovenským umelcom - kremnickému satirikovi Ľudovi Tatranovi a slávnemu slovenskému hercovi a komikovi Jozefovi Kronerovi. Členovia medzinárodnej Akadémie humoru budú opäť hodnotiť nominované produkcie počas festivalu a najlepším v šiestich kategóriách odovzdajú prestížnu cenu Zlatý gunár. Špeciálnym oceneným bude laureát ceny Stana Radiča, ktorý získa Zlatého gunára ako „Objav roka“. Aj tento rok bude udelená anticena Trafená hus „za niečo, nad čím aj humoristom rozum zastane“. Na Kremnických gagoch si každý nájde svoj kúsok zábavy a tak si nenechajte ani vy ujsť 30. ročník tohto skvelého podujatia v Kremnici“ – takouto internetovou upútavkou pozývalo mesto Kremnica návštevníkov na tohtoročné Kremnické gagy. Členovia SPSK a niekoľko sympatizantov sa rozhodlo toto zaujímavé podujatie navštíviť dňa 28.8.2010. Po príchode do Kremnice sa účastníkom zájazdu venovala pani Betty Mršková , jedna z organizátoriek podujatia, ktorá im v stručnosti predstavila mesto Kremnicu i samotný Festival humo-
ru satiry. Po týchto informáciách sa každý sám rozhodol, pri ktorom pódiu sa pristaví,
ktoré vystúpenie si pozrie. Niekoho zaujalo vystúpenie hudobných skupín, iných hovorené slovo. Ďalší si vypočuli organový koncert v kostole sv. Kataríny, patrónky mesta. Niektorí navštívili slávnu kremnickú mincovňu („Stará mincovňa v severnej časti mesta v roku 1329 začala raziť uhorské groše a v roku 1335 aj zlaté florény, známe ako kremnické dukáty, tiež strieborné groše a malé denáre“), aby si odtiaľ priniesli pa-
Cyklotúra – bez bicyklistov Predposlednú júnovú sobotu sa mali vydať členovia Spolku priateľov slovenskej kultúry v Kolárove do Dediny Mládeže na bicykloch po hrádzi Malého Dunaja A Váhu. Žiaľ, nepriaznivé prírodné podmienky – i keď v ten deň náhodou nepršalo – neumožnili túto túru uskutočniť. Napriek tomu sa rozhodlo asi 20 nadšencov, že prídu na dohodnutú akciu - svojimi autami. V Dedine Mládeže ich privítali ďalšie členky SPSK, bývajúce v tejto dedine. Účastníci - hostia si prezreli najmladšiu dedinu na Slovensku, ktorá oslavovala v minulom roku 60. výročie založenia. Keďže obec vznikla v období budovania socialistického štátu, účastníci mali možnosť pozrieť si históriu výstavby dediny a iné zaujímavosti v tomto období a vypočuť si odborný výklad pána Ing. Ondrej Kerďu. Dedina Mládeže má 7 ulíc a žije tu asi 500 obyvateľov, 30 percent Slovákov a 70 percent Maďarov v priateľskej atmosfére. V poslednom období bývalé rodinné domy postavené pre pracovníkov Poľnohospodárskeho družstva sa menia prestavbami a rekonštrukciami na chalupárske charaktery - na
rekreáciu a oddych. Jeden takýto dom kúpili, prestavali – zrekonštruovali a plánovali využívať na účely cestovného ruchu(agroturistiky). Účastníci pri prehliadke dvora a záhrady vysoko ocenili jeho architektúru. Pri prechádzke dedinou prejavili naši hostia záujem pozrieť si ako bývajú dnešní občania DM. Treba povedať, že obyvatelia tejto dediny veľmi dbajú o útulnosť, usporiadanosť,
ZVESTI
mätnú mincu,... Pri potulke mestom spoznávali známe osobnosti, ako herečku pani Zuzanu Kronerovú, spisovateľa Tomáša Janovica i pani premiérku Ivetu Radičovú so svojim sprievodom,... Ponuka programov
bola naozaj bohatá. Dokonalý zážitok až trikrát prerušil nepríjemný dážď, ktorý v okamihu prinútil meniť pôvodný program z exteriérov do interiérov. Napriek nepriazni počasia účastníci zájazdu neľutovali svoju cestu do historickej Kremnice, veď na Kremnické gagy sa často nechodí. Helena Svoreňová, spravodajkyňa SPSK estetiku nielen domov a bytov , ale i svojich dvorov a priedomí. Všade vidieť pokosené trávniky, záhony krásnych kvetov, ozdobné kríky, parky a inú zeleň. Účastníci boli nadšení príjemným prostredím, prívetivými ľuďmi a malým neformálnym posedením v kultúrnom dome pri občerstvení. Vymanili si recepty a na záver spoločne zaspievali. Dohodli sa, že o rok túto akciu zopakujú, možno sa to podarí aj na bicykloch. Ing. Horváth Ľudovít
3
KOLÁROVSKÉ
obèiansky mesaèník
ZVESTI September – Október 2010
II. roèník, 9.-10. èíslo
Založenie Klubu priateľov vážnej hudby v Kolárove Katarína SZABÓOVÁ Pani Ing. Helena Svoreňová je činorodá a všestranne založená dáma. Spolu s manželom Michalom sa aktívne zúčastňujú verejného a kultúrneho života v našom meste, vedno ruka v ruke ich možno vidieť všade, kde sa niečo zaujímavé a zmysluplné udeje. Nedávno prišla s iniciatívou založiť Klub priateľov vážnej hudby v Kolárove. „Touto myšlienkou som sa zaoberala už dlhšiu dobu“ – vraví. „Inšpirovali ma k tomu osobné účasti na Galakoncertoch tenoristu Otokara Kleina (rodáka z Nových Zámkov) a jeho hostí v Nových Zámkoch. V tomto roku sa konal už piaty ročník. Vtedy som intenzívnejšie myslela na kolárovskú rodáčku, Helenku Becse Szabó, i na to, že jej umenie (i umenie ďalších kolárovských spevákov a hudobníkov tohto žánru, či pozvaných hostí) by iste potešilo i viacerých milovníkov vážnej hudby.“ Najprv sa teda ustanovil prípravný výbor, v ktorom boli okrem pani Heleny i pani Žofia Nagyová a pán Ján Paszmár. Ich úlohou bolo pripraviť prihlášky za členov klubu, stanovy a prvý koncert. Oficiálne zverejnenie tohto úmyslu sa uskutočnilo dňa 31.5. 2010. Za necelý mesiac na to sa do klubu prihlásilo už 54 členov! Tento záujem podnietil založiť samostatné občianske združenie a do prípravného výboru pribudli aj pani Kicsindi Teréz a pani Hilda Szépeová. V súčasnej dobe sa spracúvavajú stanovy a vybavujú potrebné formality. „Prvý koncert KPVH sa uskutočnil dňa 24.6.2010 v koncertnej sieni ZUŠ“ – pokra-
čuje v rozprávaní pani Svoreňová. „Účinkovala na ňom operná a koncertná speváčkasopranistka Helena Becse Szabó, sólistka opery SND v Bratislave. Na klavíri ju sprevádzal Peter Pažický, popredný slovenský klavirista a pedagóg. Prevažnú časť koncertu zo záznamu odvysielala Gúta TV. Na malej recepcii sa účastníci koncertu mohli porozprávať s účinkujúcimi. Zhodne skonštatovali, že koncert bol úspešný, jediným problémom je obmedzená kapacita koncertnej siene ZUŠ, v ktorej sa nachádza vyhovujúci kvalitný klavír. Boli by sme radi, keby sa takýto klavír nachádzal aj v kultúrnom dome, čo by umožňovalo účasť väčšieho počtu záujemcov o koncerty vážnej hudby.“ Treba dodať, že koncert bol vlastne speváčkinou generálkou pred jej účasťou na prestížnej 29. medzinárodnej speváckej sú-
ťaži Hansa Gabora vo Viedni, ktorá jej otvorila dvere aj na zahraničné pódiá. V tejto súťaži začína 3000 spevákov z celého sveta. Májové výberové kolá sa konajú v 50tich mestách sveta. Helenka uspela v Bratislave a do Viedne sa dostala medzi 150 spevákov, ktorí sa v troch kolách snažili postúpiť až do finále medzi 16 najlepších účastníkov. Jej sa to podarilo a v kategórii opereta sa umiestnila na 3. mieste. Z nemeckého Magdeborgu dostala ponuku na predspievanie úlohy Rosalindy v operete Johanna Straussa ml. Netopier. Na doplnenie uvádzam, že v minulom roku získala nemecké ocenenie Emericha Smolu, taktiež prestížnu medzinárodnú cenu mladých operných spevákov. Všetci, ktorí mladej umelkyni fandia, majú z jej úspechov nesmiernu radosť. „KPVH má v úmysle zorganizovať aspoň dva koncerty ročne, ktorými by sme výchovne prispievali k šíreniu tohto žánru medzi našich členov a ostatných záujemcov. K tomuto účelu perspektívne hodláme združovať do jednej spoločnosti talentovaných spevákov a hudobníkov vážnej hudby, aby koordinovanou činnosťou mohli prispieť k vysokej úrovni národných, náboženských, miestnych a regionálnych slávností, pamätných dní v Kolárove a v širšom okolí. Za týmto účelom chceme úzko spolupracovať predovšetkým so Základnou umeleckou školou, s Mestským kultúrnym strediskom a s miestnymi farskými úradmi v Kolárove“ – dodala na záver pani Svoreňová.
