1
HÍRLEVÉL (Számviteli törvény módosítása, Egyesületi tagok kérdései) Tisztelt Egyesületi tag! Tájékoztatásul megküldjük hírlevelünk következő számát, amely rövid tájékoztatást ad a számviteli törvény módosításáról, illetve az eddig beérkezett – tagjaink által feltett – kérdéseket és az ezekre adott szakmai véleményünket tartalmazza. Reméljük, hogy munkájuk során összeállításunkat hasznosítani tudják. Botka Erika főtitkár
I. A számviteli törvény évközi módosításáról
A Parlament elfogadta a számviteli törvény módosítását. A törvénymódosítás két témakörben hoz új szabályokat. Az egyik a könyvvizsgálati értékhatár emelése, a másik a könyvviteli szolgáltatást végzők éves kötelező továbbképzésének továbbfejlesztése. A könyvvizsgálati kötelezettség jelenleg hatályos előírása szerint akkor nem kötelező a könyvvizsgálat, ha az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves nettó árbevétele nem haladja meg a 100 millió Ft-ot és az üzleti évet megelőző két év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak létszáma nem haladja meg az 50 főt. A számviteli törvény hivatkozott szabályából következően mind a két feltétel együttes teljesülése esetén nincs könyvvizsgálati kötelezettség. A törvénymódosítás a kötelező könyvvizsgálati értékhatárt 2012-es és a 2013-as üzleti évre az eddigi 100 millió Ft-ról 200 millió Ft-ra emeli meg. A 2014-től induló üzleti években az értékhatár 200 millió Ft-ról 300 millió Ft-ra emelkedik. Így – ha csak az árbevételi feltételt vizsgáljuk – 2012-től azon vállalkozások mentesülhetnek a könyvvizsgálati kötelezettség alól, akiknél 2010-2011. évek átlagában az éves nettó árbevétel nem haladja meg a 200 millió Ft-ot. A könyvvizsgálati kötelezettség elbírásánál a foglalkoztatottak létszámára vonatkozó 50 fős értékhatár nem változik. Nem változik azon vállalkozások köre sem, akik nem élhetnek az előbb említett mentesítéssel. A könyvvizsgálati értékhatár megemelése érinti a sajátos egyszerűsített éves beszámolót készítők körét is. Nem változik a számviteli törvény 9. §-a (6) bekezdésének előírása, mely szerint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, valamint a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég – ha könyvvizsgálatra nem kötelezett – sajátos egyszerűsített éves beszámolót készíthet. Mivel a könyvvizsgálati értékhatár megemelésre került, ezért 2012-ben és 2013-ban a sajátos egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozások árbevételi határa 200 millió Ft-ra, 2014-től 300 millió Ft-ra fog emelkedni. A törvénymódosítás a könyvviteli szolgáltatást végzők éves kötelező továbbképzésének továbbfejlesztése keretében megszűnteti a jelenlegi továbbképzési rendszert. Megszűnik, hogy a minisztérium írja elő a továbbképzés kötelező tematikáját, így megszűnik a 2 napos
2
kötelező mérlegképes továbbképzés is. Az új rendszerben a mérlegképes könyvelőknek kreditpontos továbbképzés keretében kell a szakmai ismereteiket továbbfejleszteni. A továbbképzést folytató szervezetek a szakmai előadásaikat kreditpontos eljárás keretében minősíttethetik az illetékes minisztériummal, a mérlegképes könyvelők pedig az így minősített programok közül választhatják ki a szakmai igényeiknek megfelelő továbbképzéseket a kötelezően előírt kreditpontok megszerzése érdekében (azaz a mérlegképes könyvelők továbbképzése a jelenlegi adószakértők, adótanácsadók képzési rendszeréhez fog hasonlítani). A törvénymódosítás ezen része 2011. október 1-jén lép hatályba, azzal, hogy a 2011. évi kötelező továbbképzéseket még az eddig hatályos szabályok alapján kell befejezni. Mivel a törvénymódosítás október 1-jén lép hatályba, ezért az új rendszerű továbbképzéseket már ettől az időponttól lehet szervezni. A törvénymódosítás átmeneti rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a 2011-ben az új kreditpontos továbbképzések teljesítésével megszerzett kreditpontok a 2012. évi továbbképzési kötelezettség teljesítésébe beszámíthatók. A kreditpontos rendszer részletes tartalmát a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételéről szóló 93/2002. (V.5.) Korm. rendelet módosítása fogja tartalmazni. A Korm. rendelet módosításának tervezete a kreditpontok megszerzésére – az oktatáson való részvételen túl - más lehetőséget is biztosít. A tervezet szerint – mely rendelet még nem került kihirdetésre, csak szakmai javaslat – a regisztrált mérlegképes könyvelőknek naptári évenként 16 kreditpontot kell megszerezniük úgy, hogy abból vállalkozási szakterületen regisztrált mérlegképes könyvelőnek legalább 8 kreditpontot számviteli témájú továbbképzésből (előadásból) kell teljesítenie. A fennmaradó 8 kreditpontból 2 kreditpont szakmai kiadvány vásárlásával, további 2 kreditpont szakmai szervezet tagjaként is teljesíthető. A fennmaradó 4 kreditpontot a könyvelő tevékenységéhez kapcsolódó előadásból (adózás, társadalombiztosítás stb.) is teljesíteni lehet. Egyesületünk a tervezetben leírt feltételek alapján teljesíti a szakmai szervezet kritériumait, így egyesületünk tagjai a 2 kreditpontot megkaphatják. Egyesületünk a jövőben a szakmai továbbképzések tematikáját úgy fogja kialakítani, hogy ezeken a továbbképzéseken az előírt kreditpontokat a tagok megszerezhessék.
II. Egyesületi tagok kérdései
54. kérdés: Van egy BT, annak van egy beltagja, aki naponta a lakóhelyéről - ami egyben a bt székhelye is - megy a saját autójával az 50 km-re lévő üzletbe dolgozni és vissza. 2010-ben elszámoltuk a napi 100 km oda-vissza utat "kiküldetési rendelvénnyel" hivatali, üzleti utazás címén a bt könyveiben. A magánszemély nem fizetett cégautó adót, mivel kiküldetési rendelvénnyel történt a költségelszámolás (mi úgy gondoltuk, hogy a bt beltagja a székhelyről ment az üzletébe dolgozni). A bt-nek ez az egy üzlete van, ebből tartja el önmagát, illetve beltagját. Éves szinten az üzemanyagköltség kb. 1.000.000,- Ft a 12.000.000,- nettó árbevétellel szemben. Az APEH-ot megkérdeztük, ő meg azt állítja, hogy a lakásról történő bejárás (ami egyben a székhely is) munkavégzés közötti utakra nem csinálhatom a kiküldetési rendelvényt. A munkába járást nem alkalmazhatom, mivel a bt beltagja nem munkaviszonyos. Akkor
3
abszolút nem számolhatom el költségként a felmerült útiköltséget? Nem találom életszerűnek a dolgot. A magánszemély fizesse meg havonta a 15.000,- Ft cégautó adót és akkor nyugodtan használja az autóját? Válasz: Az szja tv. 3. §-a 11. pontja határozza meg a kiküldetés fogalmát. E szerint a kiküldetés a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés. E fogalom szerint kiküldetés valóban csak munkaviszony esetén értelmezhető. Így az adóhatóságnak igaza van, hogy a bt beltagjának kiküldetési rendelvény alapján nem tud a bt költségtérítést fizetni. Ha a bt gépjárműhasználat jogcímén költségtérítést fizet a beltagnak, akkor azzal szemben a beltag költségelszámolást alkalmazhat, viszont ebben az esetben a cégautó adófizetési kötelezettség keletkezik. 55. kérdés: Gazdasági társaság tevékenységet bővített 2010. év végén. Használt háztartási cikkeket értékesített, melynek a bekerülési értékét nem tudja megállapítani, mondván, hogy főként ausztriai lombtalanítási akciókból szedte össze. Ebben az esetben mi alapján állapítható meg az értékesítésre került eszközök bekerülési értéke, és milyen alapbizonylattal tudja ezt a könyvekben igazolni? Válasz: Ha a gazdasági társaság ingyen szerzi meg a használt háztartási cikkeket, akkor a számviteli törvény 50.§-a (4) bekezdésének előírása szerint a térítés nélkül kapott eszközök elszámolási szabályát kell alkalmaznia. E szerint a térítés nélkül kapott eszköz bekerülési értéke az eszköznek az állományba vétel időpontjában ismert piaci értéke. A piaci érték meghatározásának módszerére vonatkozóan a társaságnak az eszközök és források értékelési szabályzatában kell belső szabályt rögzítenie. A kérdésben leírtak szerint ezeket a használt háztartási cikkeket a társaság értékesíti, így ezen eszközök eladási árát is piaci értéknek lehet tekinteni, ha ez az ár az eszköz állományba vételkori értékét közelíti. Ezen túlmenően piaci érték meghatározása történhet más piaci információk alapján is [pl. használt cikkek tekintetében a vatera honlap ajánlati árai, egyéb kereskedelmi árak]. 56. kérdés: Egy gazdasági társaságnak - amelyet könyvelek, a szegedi ítélőtábla 2011. január 20-án kelt ítéletében, mely ellen fellebbezésnek helye nincs – 180.274.730 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az I.r. vádlottat (magánszemély), továbbá ezen összegnek 1998. március 15. napjától 2001. december 31. napjáig járó évi 11 %-os kamatának, továbbá 2005. január 1. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatának megfizetésére. Az Szt. 29. §-a (1) és (8) bekezdés előírásai alapján a bíróság által megítélt követelést az ítélet jogerőre emelkedése időpontjával kell könyvelni, tehát a 2011. évben, függetlenül a mérlegkészítés időpontjától? A követelés behajtására végrehajtó van megbízva. A végrehajtó szerint a követelés kiegyenlítésére ingatlanok és készpénz a fedezet, azonban, hogy a követelés teljesen megtérül-e az árverések után derül ki. Kérdésem: A gazdasági társaságnak az ítélőtábla által megítélt kártérítést és a kamatot 2010. évre nem kell könyvelnie? Az ítélőtábla ítéletét mely időponttal kell lekönyvelni, az ítélet jogerőre emelkedés napjával, vagy amikor a követelés összege befolyt a gazdasági társasághoz?
4
Válasz: A számviteli törvény 29.§-a (8) bekezdésének előírása szerint adott üzleti év beszámolójában azon peresített követeléseket kell kimutatni, amelyeket a bíróság jogerősen adott üzleti év mérlegfordulónapjáig megítélt. A számviteli törvény nem tartalmaz olyan előírást, hogy adott üzleti év eredménye javára el kell számolni a mérlegkészítés időpontjáig jogerősen megítélt követeléseket. A kérdésben leírtak szerint a bíróság jogerős végzése 2011. január 20-án született. Az előbb leírtakból következően a bíróság által megítélt összeget az ítélet jogerőre emelkedésének napjával kell lekönyvelni, a megítélt összeg nem befolyásolja a 2010-es üzleti év eredményét. A számviteli törvény hivatkozott szabálya a peresített követeléseknél nem tartalmaz olyan előírást, hogy a megítélt összegnek be is kell folynia. A számviteli törvény 77.§-a (2) bekezdésének b) pontja valóban tartalmaz olyan előírást, hogy a kártérítést, késedelemi kamatot akkor lehet adott üzleti év beszámolójában kimutatni, ha az mérlegkészítés időpontjáig befolyt. Ez az előírás viszont azon kártérítésekre és késedelmi kamatokra vonatkozik, amelyeket nem bírósági úton érvényesítenek.
57. kérdés: Az általunk vizsgált részvénytársaságba 2010. évben beolvadt egy olyan kft, amelynek a zrt 100%-os tulajdonosa volt. A beolvadó kft saját vagyonát már 2009. évben teljesen elveszítette veszteséges gazdálkodás következtében, ezért a zrt 2009. évben mind a befektetés értékével, mind a kft-nek nyújtott kölcsönnel kapcsolatosan 100 %-os mértékű értékvesztést számolt el. A beolvadó kft gazdálkodása 2010. évben nem változott, így az értékvesztés visszaírása nem volt lehetséges. A beolvadás számvitele szerint a beolvadó társaság saját tőkéjét - csökkentve a befogadó társaság könyveiben nyilvántartott befektetési értékkel- az eredménytartalékkal szemben kell elszámolni, ugyancsak az eredménytartalékkal szemben kell elszámolni a beolvadó és a befogadó társaság között fennálló követelések-kötelezettségek különbözetét is. A vizsgált zrt a befektetést, és az adott kölcsön értékét visszaírta, azaz bevételként számolta el könyveiben a beolvadást követően, és így 2010. évben jelentős nagyságrendű eredményt mutatott ki, és ragaszkodik ezen elszámolás helyességéhez. Mi a helyes elszámolás?
Válasz: A számviteli törvény 54.§-a (3) bekezdésének előírása szerint a részesedésre elszámolt értékvesztést akkor lehet visszaírni, ha a mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a részesedés könyv szerinti értéke. A számviteli törvény 55. §-a (3) bekezdésének előírása szerint a követelésre elszámolt értékvesztést akkor lehet visszaírni, ha az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét. A számviteli törvény hivatkozott előírásai nem tartalmaznak olyan előírást, mely szerint az értékvesztést átalakuláshoz kapcsolódóan vissza lehetne írni. A kérdésben leírt tényállásból következően a beolvadt kft gazdálkodása nem változott, a saját tőkéje továbbra is negatív volt, így – más információ hiányában – az értékvesztést a beolvasztó az átalakulásra hivatkozva nem írhatta volna vissza. Ugyanez a helyzet a kölcsönadásból származó követeléssel is. Ha az adós fizetőkészsége nem változott, akkor a
5
követelésre elszámolt értékvesztést sem lehetett volna visszaírni. Helyes a kérdésben leírt következtetés, mely szerint a beolvadáshoz kapcsolódóan az eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékéből adódó eltéréseket a saját tőkével – ezen belül az eredménytartalékkal – szemben kellett volna elszámolni, az érintett eszközök és kötelezettségek különbözetét bevételként nem lehetne kimutatni.
58. kérdés: Egy gazdasági társaság fő tevékenysége mérleg (bolti, mezőgazdasági, gyógyszertári, híd… stb.) javítás, karbantartás, hitelesítés. A hitelesítést ő nem végezheti csak továbbítja, azaz közvetített szolgáltatásként kezeli. A hitelesítést beszerzi a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivataltól, aki a hitelesítést közhatalmi feladatként számlázza az ügyfelemnek [Áfa tv. 7.§-ának (1) bekezdése]. A gazdálkodó tehát közvetített szolgáltatásként kezeli, áfa mentesen számlázza tovább a megrendelőnek. Kérdéseim: Helyes-e az áfa mentes továbbszámlázás? Mit kell a számlára írni, amikor a gazdálkodó továbbszámlázza, mentes vagy áfa körön kívüli szöveget? Válasz: A kérdés elbírálásánál azt kell figyelembe venni, hogy a mérleghitelesítés főszolgáltatásként, vagy járulékos szolgáltatásként valósul-e meg. A kérdésben leírt tevékenységtartalom szerint a gazdasági társaság fő tevékenységként mérlegjavítást, karbantartást végez. Feltételezhető, hogy mérlegjavítás, karbantartás esetén, ahhoz, hogy a megrendelt szolgáltatást a társaság teljesíteni tudja, a mérleget hitelesíttetnie kell. Ebben az esetben a mérleghitelesítés a társaság szempontjából a javításhoz, karbantartáshoz kapcsolódó mellékszolgáltatás, az a megrendelt szolgáltatás részét képezi, így az áfa köteles tevékenységnek minősül. Közvetített szolgáltatásként történő továbbszámlázása nem értelmezhető, mert a megrendelő javítást, karbantartást rendelt meg a társaságtól és nem mérleghitelesítést. Ha a társaságtól csak és kizárólag mérleghitelesítést rendelnek meg, akkor a mérleghitelesítést főszolgáltatásként nyújtják. Ebben az esetben az áfa tv. 7.§-a (1) bekezdésének előírása szerint a közhatalmi tevékenység nem minősül gazdasági tevékenységnek, így a közhatalmi tevékenység nem tartozik az áfa tv. hatálya alá. Ha a gazdasági társaság a mérleghitelesítést továbbszámlázza a megrendelője felé, akkor ezen szolgáltatásnyújtást – mivel nem tartozik az áfa tv. hatálya alá – áfa felszámítása nélkül, mint közvetített szolgáltatás lehet továbbszámláznia. A kimenő számlán az „áfa körön kívüli szöveget” kell feltüntetni. 59. kérdés: Ügyfelem tevékenysége ingatlan bérbeadás és használtcikk (régiség) kiskereskedelem. A tavalyi évig alanyi adómentes státuszban működött, ám a 4. negyedévben átlépte az alanyi adómentesség értékhatárát. Az adatmódosítón az áfa tekintetében bejelölte a 2. és 3. pontokat, tehát az általános szabályt, és viszonteladóként ezen tevékenységére az áfa tv. XVI/2. alfejezetének rendelkezéseit. Kérdésem ennek könyvelésben történő kezelésére vonatkozik: A bérbeadást kiszámlázza, az tárgyi áfa mentes, ez rendben. Használt árut (képet, dísztárgyakat, műalkotásokat) magánszemélyektől is vásárol vételi jegyen, illetve a Képcsarnok Kft-től aukción, a Képcsarnok számláin egyes tételek áfásak, mások 0-ás kulccsal szerepelnek. Egyéb költségeiről szintén áfa-s számlákkal rendelkezik. Ezen számlákon feltüntetett előzetesen felszámított áfa levonható-e a fizetendőből, vagy arányosítania kell az
6
áfa mentes bevétel miatt? Illetve az áru értékesítésekor hogyan állapítsa meg a fizetendő áfa összegét - mivel az értékesítés üzletben történik -, pénztárgépbe üti be a bevételt. Így nem azonosítható be az eladott áru. A vevő csak nagyon ritkán kér számlát, beéri a gépi nyugtával, hiszen nem biztos, hogy magánszemélyként adatait meg kívánja adni. Tehát az áfa-s beszerzésű árut áfa feltüntetésével kell eladnia, az áfa nélküli beszerzésűre a különbözet után kell megállapítania az áfa-t? Itt még szétválasztva a kisebb értékűeket, amikre az átlagos árrés után állapíthatja meg a fizetendő áfa-t. Így azonban teljes részletezettségű analitikus nyilvántartást kellene vezetnie, ami nagyon jelentős adminisztrációs teher. Mivel egy viszonylag kis forgalmú bt-ről van szó, az adminisztrációt és a könyvelést a lehető legegyszerűbben kívánnánk megoldani, természetesen a törvényi keretek között. Válasz: Az áfa tv. 217. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a kérdésben szereplő értékesítés esetén az adó alapja a viszonteladó árrése, csökkentve magával az árrésre jutó adó összegével. Ebben az esetben a termék árrését egyedileg, termékenként kell megállapítani, így szükséges a termék egyedi nyilvántartása beszerzés és értékesítés vonatkozásában is. Az áfa tv. 218. §-a előírása alapján a viszonteladónak - a kérdésben nevesített tárgyak értékesítése esetén választási lehetősége van abban, hogy az adófizetési kötelezettségét egyedi nyilvántartáson alapuló, vagy globális nyilvántartáson alapuló módszerrel határozza meg (a globális nyilvántartásos módszer választását viszont az adóhatóságnak be kell jelenteni). Ugyanakkor az áfa tv. 219. §-a (2) bekezdésének előírása szerint az 50.000Ft-ot meghaladó beszerzési áru termékekre csak egyedi nyilvántartásos módszert lehet alkalmazni. A globális nyilvántartásos módszer esetén a viszonteladó mentesül a termék egyedi árrésének nyilvántartása, illetőleg az adó alapjának 217. § szerinti megállapítása alól. Ennél a módszernél az árréstömeg megállapítása az áfa tv. 218. §-a (3) bekezdésében leírtak szerint történik, azaz az árréstömeg az azonos adómérték alá eső termékeknek az adómegállapítási időszakra összesített értékesítési ár összegének és a beszerzéseknek az ugyanezen időszakra összesített beszerzési ár összegének a különbözete. Ha a termékek nyilvántartási rendszerében egyszerűsítést szeretne a társaság, akkor ez utóbbi módszert érdemes alkalmazni. Ebben az esetben a termékbeszerzés nyilvántartásából ki kell derülni, hogy a beszerzés milyen bevallási időszakhoz kapcsolódik.
A nyilvántartási módszer viszont független attól, hogy a beszerzett áruk tekintetében a beszerzési ár tartalmazott-e áfa-t, vagy sem. Ebből következően az értékesített termék árrése után az áfa fizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha a beszerzett áru beszerzési ára nem tartalmazott áfa-t. Ha a beszerzett termék beszerzési ára áfa-t is tartalmazott, ezt az előzetesen felszámított áfa-t a viszonteladó az áfa tv. 222. §-ának a) pontja alapján nem igényelheti vissza. Így a beszerzett áru bekerülési értéke a vissza nem igényelhető áfa-val növelt érték [számviteli törvény 47. §-a (2) bekezdésének b) pontja]. 60. kérdés: Egy társaság építőiparban dolgozik, így rendszeres áfa visszaigénylő pozícióban van. Van egy régi, lejárt tartozásuk egy nagyobb szállítójuk felé, aki üzletpolitikai okokból megállapodott velük, hogy a tartozás felét elengedi, ha a másik felét 2011. június 30-ig kiegyenlítik. Ez meg is történt. A könyvelésben levonható áfát (466), az áfa bevallásokon rendre az átvihető kötelezettségek között szerepeltették, mert nem volt kifizetve a teljes összeg. Kérdés: a tétel könyvelése és áfa bevallásban való szerepeltetése hogyan történjen?
7
Válasz: A kérdésben leírt tényállás szerint az építőipari társaság lejárt tartozásának a felét a szállító elengedte, a másik felét a társaság megfizette. A kiegyenlített szállítói tartozáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított áfa (a lejárt tartozás áfájának a fele) az áfa tv. 186.§-ának (1) bekezdése alapján visszaigényelhető. Az elengedett kötelezettség (a lejárt tartozás fele) összegét rendkívüli bevételként kell elszámolni (T 454 – K 9893), és amennyiben az elengedett kötelezettség beszerzett, az eszközök között kimutatott eszközhöz kapcsolódik, a rendkívüli bevételként elszámolt összeget (legfeljebb a kapcsolódó eszköz nyilvántartás szerinti értékében) halasztott bevételként a számviteli törvény 45.§-a (1) bekezdésének b) pontja alapján időbelileg el kell határolni (T 9893 – K 4831), az időbeli elhatárolást a számviteli törvény 45.§-a (2) bekezdése szerint kell megszüntetni (T 4831 – K 9893). Az elengedett kötelezettséghez kapcsolódó előzetesen felszámított áfa is visszaigényelhető az áfa tv. 186.§-ának (2) bekezdése alapján, tekintettel arra, hogy a kötelezettség elengedésével az építőipari társaság tartozása egészében más módon megszűnt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a pénzügyileg nem rendezett szállítói számla levonható áfáját az áfa bevallásokban az adóhatósággal szembeni követelésként – és nem kötelezettségként – kell kimutatni. Mivel a szállítói számla áfa tartalma az áfa teljesítés időpontjában az áfa bevallásban és a 466-os főkönyvön már korábbi időszakban lekönyvelésre került, a szállítói kötelezettség elengedésekor áfa tekintetében nincs külön könyvelendő tétel. Az elengedés időszakának áfa bevallásában viszont – ha ezt az áfa követelést az áfa tv. 131.§-a (2) bekezdésének a) pontja alapján még nem számították be – akkor azt visszaigényelhető adóként szerepeltetheti. 61. kérdés: Szeretném megkérdezni, hogy tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó lehet-e Bt beltagja, vagy meg kell szüntetni a vállalkozását, és csak utána lehet Bt beltagja? Válasz: Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 3.§-a (2) bekezdés d) pontjának az előírása szerint nem lehet egyéni vállalkozó az személy, aki gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. Ezért, ha a magánszemély Bt beltagja szeretne lenni, akkor az egyéni vállalkozást meg kell szüntetnie, nem elegendő az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése. 62. kérdés: Folyamatban van egy NAV ellenőrzésem, ahol egy általam könyvvizsgált cég 2010-2011. évi ÁFA bevallásait vizsgálják. A vizsgálat alá vont cég kábel televíziós-, internetes-, telefonos hálózatot adott el a vizsgált időszakban. A hálózat eladást forgalmi adóval számlázta. A hálózatot a könyvelés a 13. számlaosztályban tartotta nyilván, mint termelő berendezést. A hálózat kiépítéséhez csak akkor kellett engedélyt kérni a Hírközlési hatóságtól, ha annak hossza meghaladta az 1 km-t. A hálózat teljes szakasza - az utolsó szakaszok kivételével - 1 Km alatti részletekben épült, amelyhez nem kért építési engedélyt a cég. A kábelhálózat nem szerepel az ingatlan nyilvántartásba, azt oda nem lehet bejegyeztetni. A hálózatot irányító gépeket, berendezéseket is a hálózat részeként tartotta a cég nyilván a könyveiben. A NAV revizoroknak problémát okoz az, hogy miért nem fordított adózás szabályaival került eladásra a hálózat, mivel az eladó cég az ingatlan eladásra az általános szabályokat választotta. Mi továbbra is azon az állásponton vagyunk, hogy ez a hálózat - amely műholdról közvetíti a szolgáltatást - nem minősül ingatlannak, így
8
azt forgalmi adó felszámításával volt köteles értékesíteni az adózó egy másik ÁFA alany gazdálkodónak. Válasz: Az adóhatóságnak az ügylet megítélése tekintetében igaza van. Az Építményjegyzék szerint a kábelhálózat egyéb építménynek minősül [ 2213. Távolsági távközlő hálózatok és műtárgyaik és a 2224. Helyi (települési) távközlő- és elektromos hálózatok csoportba], így ha ezen hálózatok értékesítésre kerülnek az ingatlan értékesítés szabályai szerint kell a fizetendő áfa-t megállapítani. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a cég nyilvántartási rendszere helytelen a tekintetben, hogy a hálózatot irányító gépeket, berendezéseket is a hálózat részeként tartotta nyilván. Ezeket a gépeket, berendezéseket - a hálózattól függetlenül önálló tárgyi eszközként kellett volna nyilvántartani. Amennyiben ezek a gépek, berendezések a hálózattal együtt értékesítésre kerültek, akkor a fizetendő áfát a gép, berendezés áfa tv. szerinti besorolása szerint kellett volna megállapítani.
