M
gs
a ari
nD
Kft.
inc e 191 0
ag
és óta
Á
g Hun
Hírlevél
elés-ellen ejterm őrz
10 19
PARTNER –TÁJÉKOZTATÓ
rT ya
airy
in ord Herd Rec
ÁLLATTENYÉSZTÉSI TELJESÍTMÉNYVIZSGÁLÓ KFT Gödöllő, Dózsa György u. 58. • Pf. 258. H-2101 • Tel.: +36 28/515-540 • Fax: +36 28/515-550 • E-mail:
[email protected] • http://www.atkft.hu
A 2013. évben megjelent szakmai cikkek II.
Á
Kft. Állategészség
Állategészség és takarmányozás
Vemhességi fehérjék (PAG) kimutatása rutin teljesítményvizsgálati tejmintákból 1
2
Dr. Monostori Attila, Dr. Bárdos Krisztina
1
2
Főállatorvos, Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft, Gödöllő • Állategészségügyi szaktanácsadó, Izinta Kereskedelmi Kft, Budapest
A tejelő tehenészetek gazdaságos működése és versenyképességének megtartása – esetleg fokozása – több tényezőn múlik. Napjainkban egy tejelő tehenészet gazdaságos működtetését alapvetően befolyásolja szaporodásbiológiai helyzete. A termelés növekedésével a reprodukciós problémák súlyosbodtak, a két ellés közötti idő a kívánatosnál lényegesen hosszabb (437 nap), az átlagos termékenyítési index 3 felett van. A gazdaságos termelés érdekében kívánatos a 400 nap körüli két ellés közötti időt. A termékenyítési index vonatkozásában a 2, vagy az alatti érték az elfogadható, éves szinten az induló tehénállomány 80%-nak meg kell ellenie. A szarvasmarha reprodukciós teljesítményét befolyásoló fontosabb feladatok (Szenci): ”Reprodukciós menedzsment” 1. Gondos ellési felügyelet és segélynyújtás biztosítása. 2. Postpartális anyagforgalmi zavarok megelőzése. 3. Az ellés utáni méh eredetű elváltozások korai felismerése és gyógykezelése. 4. Az ivarzó állatok felismerése. 5. A termékenyítés optimális időpontjának megállapítása. 6. Korai vemhesség megállapítás. 7. A fent felsorolt pontokat napjainkban újabbal lehet kiegészíteni: Telep specifikus program működtetése. A vemhesség minél korábbi megállapítása, a két ellés közti idő lerövidítésének kulcsfontosságú tényezője. Az eddigi számítások alapján (Ózsvári 2012) a szaporodásbiológiai zavarok miatti éves tehenenkénti veszteség Magyarországon kb. 40-80 000 Ft-ra (155-315 EUR) tehető. Az állományokban egy többlet üres nap kb. 500-900 Ft (átlagosan kb. 700 Ft, 2,7 EUR) veszteséget jelent. Ez 60 000 Ft-os tehenenkénti szaporodásbiológiai veszteséggel számolva - egy 1000 tehenet tartó telepen évi 60 millió Ft (!) kárt jelent, ami a hazai telep árbevételének akár 9-11%-át is jelentheti. Tehát Magyarországon valószínű, hogy a szaporodásbiológiai zavarok felelősek a legnagyobb gazdasági veszteségekért. A vemhességi tesztekkel szemben támasztott követelmények a következőek (Fricke): 1. érzékeny (szenzitív) helyesen azonosítja a vemhes állatokat, 2. fajlagos (specifikus), helyesen azonosítja a nem vemhes állatokat, 3. olcsó, 4. istállópróbaként használható, 5. a vizsgálat időpontjára érvényes helyes vemhességi diagnózist ad. Több vemhességi vizsgálati módszer megfelel a fenti kívánalmak közül, de egy sincs, ami mindet teljesítené. A téves negatív eredmény (vemhes állatok üresnek diagnosztizálása), tehát a teszt alacsony érzékenysége súlyosabb következményt von maga után. A téves pozitív eredmény (üres állatok vemhesnek diagnosztizálása), tehát a teszt alacsony specifikussága az üres állatok később felismerésével jár. A korai és a
63
késői embrióvesztés torzíthatja az egyébként pontos vemhesség vizsgálati eredményt, minél korábban végzik a vemhességi tesztet annál inkább. Napjainkban az alábbi vemhesség vizsgálati módszereket alkalmazzák: • Rectális tapintás/ Ultrahang vizsgálat: Előnye, hogy pontos, azonnali eredményt ad. Továbbá az ultrahangos készülék komplexebb, egyéb lehetőségeket is biztosít. • Vérvizsgálatok: Progeszteron szint mérés. (Csak több napon keresztül mért adatok elemzése ad pontos képet.) PAG, vemhességi fehérjék kimutatása. (Pontos, egyszerű, laboratóriumi hátteret igényel.) • Tejvizsgálatok: Progeszteron. PAG. 2012-ben saját (Á.T. Kft) felmérésünk szerint az alábbi telepi tulajdonságok mutatkoznak 464 válaszadó tenyészet vonatkozásában, az inszeminálás és a vemhesség bírálata alapján. (1. táblázat, üres rovat = nem válaszolt): Inszeminátor Állatorvos tulajdonos egyéb Palpáció ultrahang üres Az inszeminálást végzi
365
26
17
Vemhesség megállapítás módszere Vemhesség megállapítást végzi
16 44
264
111
14
3 287
67
6 3
1. táblázat
Az Idexx tej vemhességi teszt egy új lehetőség a laboratóriumi körülményekre alapozott szarvasmarha vemhesség megállapításában. A teszt enzimmel kapcsolt immunvizsgáló készlet (ELISA), mely a vemhességgel összefüggő, a placenta által termelt glykoproteinek (PAGok) tejmintából történő kimutatására alkalmas. Lehetővé teszi a vemhesség kimutatását a termékenyítést követő 35. naptól, így fontos eszköz lehet az üres tehenek korai azonosítására. A vizsgálat az előző ellést követő 60. naptól alkalmazható, az előző vemhesség alatt termelődött PAG-ok perzisztálása miatt. Megbízható (923 vemhes és 392 üres tehenet vizsgálva, UH és palpációs vizsgálat ellenőrzése mellett a teszt szenzitivitása 98,8%, specificitása: 97,4%) eredményt ad kevesebb, mint 3,5 óra alatt. További előny, hogy rutin teljesítményvizsgálati tejmintákból elvégezhető (a tartósítószer sem befolyásolja), a mintavételezés nem igényel invazív beavatkozást. A mintavételezéshez nem kell az állatot kifogni, fékezni, rectálisan vizsgálni, vagy vért venni. Munkaszervezés szempontjából határozott előny, hogy nem igényel külön munkaerőt. A vizsgálat pontossága és rugalmassága folytán a reprodukciós teljesítmény növekedése elvárható. A módszer egy technológiai újításnak köszönhető, melynek következtében a tejben is előforduló vemhességi fehérjék nagy biztonsággal kimutathatóvá válnak ELISA tesztel. A vemhességi fehérjék (Pregnanacy Associated Glycoproteins – PAGs) egy a placenta embrionális és anyai régiói által termelt, közel 100 azonosított, különböző fehérjemolekulák családja, amelyek a vemhesülés utáni 35-40 naptól nagy biztonsággal mutathatóak ki a tejből, egészen az ellést követő 60. napig. A PAG-ok tejmintában mérhető mennyisége és összetétele nagyfokú változatosságot mutat a vemhesség ideje alatt. Ez még kifejezettebb, ha a különböző állatok által, a vemhesség alatt termelt szinteket hasonlítjuk össze. A vizsgáló módszer küszöbértéke (cut off vonal) figyelembe veszi a mennyiségi ingadozásokat. (1. diagram). 64
1. diagram
A vemhességi fehérjék szintje az ellést követően fokozatosan csökken. A felezési idejük hosszú. Azonban az ellést követő 60-90. napra teljesen kiürülnek a szervezetből. Az Idexx tej vemhességi teszt jól integrálható az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft által végzett szolgáltatások közé. A havi rendszeres befejések alkalmával többletenergia és -munkavégzés nélkül juthat a tenyésztő megbízható adatokhoz az állomány vemhességét illetően. Az üres tehenek korai kiszűrésével csökkenthető a két ellés közti idő! Bemutatásként egy rövid ismertető a technológiai leírásból: A mintavételezésre az alábbi mintavételi módszerek lehetségesek (megrendelői igények alapján: • Mintavétel a soron következő termelés ellenőrzéssel egybekötve. • Mintavétel két ellenőrző fejés közötti időszakban (hó közi „befejés”). • Mintavétel a telep saját hatáskörében (eseti minta).
Mintavétel a soron következő termelés ellenőrzéssel egybekötve 1. Adatelőkészítés mintavételezéshez. A mintavételezés a teljesítményvizsgálati mintavétel során történik (ugyan abból a mintából meghatározható, a tartósítószer nem befolyásolja). Mint minden termelésellenőrzés során az adatok felvételével kell kezdeni. Az induló adatok feltöltése a szokásos rendszer szerint megtörténik. A WinTell adatgyűjtő programban új funkció (almenü rendszer) került kifejlesztésre. A vemhesség vizsgálati mintavételt támogató programrészben paraméterként beállítható az utolsó elléstől eltelt napok száma tólig, valamint az utolsó termékenyítésből eltelt napok száma minimum-maximum. A WA-ba történő rögzítés két úton valósul meg. Egyrészről az adatfeldolgozásról kapott adatok alapján a Wa-t magától kijelöli egy paraméteres lista alapján a vizsgálandó teheneket (elléstől 60 nap, termékenyítéstől 35 napnak el kell telnie). A feltöltés funkcióval a program egy új munkatáblába leválogatja azokat a teheneket, amelyek a
65
paraméterben beállított értékeknek megfelelnek. Ezek az un. első vemhességi vizsgálatra megmintázandó tehenek. Az ily módon kiválogatott tehenek adatai karbantarthatók, jelölésük törölhetők. Másrészről lehetőség van olyan tehenek mintázásra való kijelölésére is, amelyek a beállított paraméterek alapján nem kerülnek kijelölésre. A további mintázni kívánt tehenek listáját a telepi szakember megadhatja. Ilyenkor kézi úton történik a vizsgálandó tehenek használati számának bevitelére. Ez akkor válik fontossá, ha az üzem további egyedeket jelöl ki vizsgálatra, illetve a termékenyítéstől eltelt 90-120 nap közötti egyszer már vemhesnek elbírált tehenek visszaellenőrzésekor. A mintavételre kijelölt tehenekről listát lehet nyomtatni és a telep részére egyeztetéshez vagy ellenőrzésre átadni. A WA program innentől a befejés során értesíti a termelés ellenőrt a vizsgálandó tehenek használati számáról. 2. Mintavételezés . A laboratórium a vemhességi vizsgálatra kerülő minták jelölésére lila színű flakonokat rendszeresít. Ezek a flakonok csak színükben különböznek a többi teljesítményvizsgálati flakontól. Az ellenőrzőfejés során a fejőállásban lévő tehenek azonosítójának rögzítésekor a program jelzi a termelésellenőrnek (M-első minta, E-ellenőrző minta), hogy mely tehenektől kell vemhességvizsgálati célra is mintát venni. Ezeknél a teheneknél a fehér flakon helyett lila színű flakonba kell venni a mintát. TruTest használat esetén a jelzett állásokban ki kell cserélni a fehér flakonokat lilára. Beépített mintavevő berendezéseknél a mintagyűjtéshez használt sínben (pozíció helyesen elhelyezett flakonok) kell a flakon cseréket elvégezni és a mintát már ezekbe átönteni. A befejés további menete nem változik. FIGYELEM: Beteg tőgyű tehén (mastitis) teje a vizsgálatra nem alkalmas!!!!. Egy tőgy negyed tejéből is el tudjuk a vizsgálatot végezni. 3. Labor A vemhességi vizsgálat egy szendvics ELISA módszeren alapszik. Maga a vizsgálat ideje kb. 4 - 4 ½ óra. A tejvizsgáló laboratórium a vizsgálati eredményeket a mellé rögzített flakon azonosítókkal (vonalkód) adatállományban adja át az adatfeldolgozásnak. 4. Értékelés, adatközlés AZ adatfeldolgozáson a vizsgálati eredményeket tehénhez rendelik és eredményközlő listák formájában megküldik a tenyészetnek. Az vizsgálati eredményeket a laborba érkezés után két munkanapon belül kiközöljük. Abban az esetben, ha a tenyészet igényli elektronikus fájlként .xml formátumban is megküldjük a vizsgálati eredményeket. A TALP programban a vemhességi adatok fogadásának lehetőségére a fejlesztés folyamatban van. Az eredményközlő tartalmazza a levizsgált minták számát, illetve táblázatos formában a vizsgálati eredményeket. 5. Listák A szolgáltatáshoz kapcsolódóan elérhetőek lesznek különböző a telep szaporodásbiológiai állapotának értékelésére szolgáló listák. Ezeket csak külön megrendelésre fogjuk az üzemek részére elkészíteni.
Mintavétel két ellenőrző fejés közötti időszakban (hó közi befejés) A nagyobb pontosság érdekében lehetőség van a sűrűbb mintavételezésre is (két hetente). Ezt a telep végezheti saját hatáskörben. Ebben az esetben a termelés ellenőr ellátja az üzemet lila színű mintavételi flakonnal. A minta vétele és laborba juttatása és a kísérő íratok kitöltése az üzem feladata. Ebben az esetben csak egy eredményközlőt kap a megrendelő. Ha a hó közi mintavételezést is a termelés ellenőr végzi, akkor az alap esetnek megfelelő technológiát kell követni. A folyamat többi része nem változik. Mintavétel a telep saját hatáskörében (eseti minta) A telep a mintavételezést és laborba juttatást saját maga végzi. Természetesen kérésre a labor biztosítja a mintavételi edényeztet. Az eredményközlő csak az „üres-vemhes tehenek” közlésére korlátozódik.
66
Á
Kft. Állategészség
Állategészség és takarmányozás
TEJTERMELŐ TEHENÉSZETI TELEP SZAPORODÁSBIOLÓGIAI ÁLLAPOTÁNAK ELEMZÉSE Dr. Kerényi János, Dr. Szász Ferenc állatorvosok A tejtermelő tehenészetekben a gazdaságos tejtermelés fontos feltételei a megfelelő ütemű reprodukció és a jól előkészített tenyésztési koncepció szerint összeállított párosítási terv biztosította genetikai előrehaladás. Gazdasági szempontból a tehénállomány kihasználását és reprodukciós viszonyait kifejező mutatók közül lényeges állományértékelő szám a két ellés közötti idő, 100 induló tehénre vetített ellési százalék, és a meddőségi okok miatt selejtezésre került egyedek száma. Minél rövidebb a két ellésközti idő, annál több borjú születik és annál kevesebb a laktáció végén mutatkozó alacsony tejtermelési napok száma. Ez a megállapítás még a jó perzisztenciát mutató egyedek esetében is igaz.
A nyíl mutatja az optimális helyzetet, a 400 nap kétellés közötti időt. 67
Az alábbi táblázatban látható értékek a kívánatos gazdaságos termeléshez elvárt számok:
Gazdaságos tejtermelést befolyásoló szaporodásbiológiai mutatók kívánatos értékei ! két ellés közti idő (legfeljebb)
400 nap
! üres napok száma
115 nap
! első termékenyítések átlag napja
80 nap
! első termékenyítésre fogamzott
60%
! termékenyítési index
<2
! éves tehénellési %
80%
! meddőségi selejt
5%
! vetélés
3%
Ózsvári László és munkatársai által végzett gazdaságossági számítások szerint egy átlagosnál jobb eredményeket mutató nagy létszámú holstein-fríz tehenészetben a két ellés közti idő megnyúlása miatt az alábbi táblázat szerinti veszteség keletkezik
Az optimális két ellés közötti idő és az átlagos tehenenkénti kalkulált veszteség a hosszabb két ellés közötti idő miatt (Ft/ tehén/év) Laktációk száma
11
12
Két ellés közötti idő (hó) 13 14
15
16
17-18
1.
0
1 753
15 807
36 535
43 675
65 779
85 657
2.
0
1 661
64 283
55 391
70 438
81 218
102 080
3.
0
39 317
35 309
74 529
106 607
120 856
137 085
4.
0
30 116
70 055
85 733
102 106
137 678
101 874
5.
0
73 329
61 755
64 548
119 133
152 668
132 224
6-8.
0
46 444
50 938
45 397
118 894
117 826
136 152
0
18 255
43 332
51 582
74 713
86 562
105 265
722
573
623
577
540
Átlagos tehenenkénti veszteség
Napi veszteség tehenenként: (Ft/ tehén/ nap) Napi átlag veszteség:
609
Külföldi irodalmi adatok szerint egy átlag holland tehenészeti telepen a szaporodásbiológiai rendellenességek miatti veszteségek összege kb. 80 USD tehenenként. Hazai, legkönnyebben érzékelhető kár a laktáció eleje és vége közötti napi tejtermelési különbség, ami akár 20 kg/nap is lehet még a jó perzisztenciájú termelést mutató állat esetében is. Az értékesítési átlagárat figyelembe véve ez 1700 Ft jelent.
68
A grafikonból és a táblázatból kitűnik, hogy a két ellés közti idő folyamatos romlása milyen jelentős gazdasági kárt okoz a tehenészetekben. A fenti adatokat, számításokat figyelembe véve láthatjuk, hogy milyen fontos állatorvosi, tenyésztői feladat egy tehenészeti telep szaporodásbiológiai helyzete, és ennek az állapotnak a folyamatos elemzése, értékelése. Az így gyűjtött adatok alapot képeznek a telepen folyó szaporodásbiológiai és tenyésztői munkához. Az adatgyűjtéseknél és az adatok értékelésénél egységes módszereket kell alkalmazni, mert így az adatok más telepek adataival összehasonlíthatóak lesznek. A telepek szaporodásbiológiai helyzetét, az állomány szaporodásbiológiai állapotának mutatói alapján, az alábbiak szerint értékeljük. ! Két ellés közti idő ! Üszők első elléskori életkora ! Értékelt időszakban az induló tehénállomány ellési százaléka ! Üsző ellési százaléka ! Termékenyítések száma, első és ismételt termékenyítések aránya ! Első termékenyítésre vemhesült tehenek ! Második termékenyítésre vemhesült tehenek ! Háromszor vagy annál többszöri termékenyítésre vemhesültek ! Termékenyítési index
! Elléstől az első termékenyítésig eltelt napok száma /önkéntes várakozási idő/ ! Elléstől a vemhesülésig eltelt napok száma /számítható a várható két ellés közti idő/ ! Produktivitási százalék ! Meddőségi selejt állatok aránya az összes selejthez viszonyítva ! Vetélések száma ! Vemhességi vizsgálatra kerültek esetében az üresnek találtak aránya ! Rendszertelenül ivarzó állatok előfordulása
A fent felsorolt szempontok szerinti értékelést legalább havonta el kell végezni. A használt fogalmak magyarázata: Két ellés közti idő: a két egymást követő szabályos ellés közt eltelt idő napokban. 400 nap alatti idő elfogadható (az országos átlag 2010-ben 440 nap volt) Az induló tehénállomány ellési százaléka: a vizsgált időszakban, általában tárgy évben 100 induló tehénből hány ellett meg. 75% feletti arány az elfogadható, 60% alatt rossz, az állomány reprodukálása nem biztosítható. Az első termékenyítésre vemhesült tehenek száma: fertilitás, 40% felett jó, 35% alatt rossz. A második termékenyítésre vemhesültek száma: az adat segítségével értékelhető, hogy megfelelő időben történik az első termékenyítés. Termékenyítési index: az összes termékenyítés száma osztva vemhesültek számával. A jó érték a három alatti. Az első termékenyítésig eltelt idő: semmiképp sem szabad termékenyíteni az involúció befejeződése és az energia hiányos állapot jelentős mérséklődése előtt. Az önkéntes várakozási idő az az időszak napokban kifejezve, amely idő előtt nem célszerű az adott telepen a termékenyítést végezni. A vemhességi vizsgálatkor az üresnek talált egyedek száma, és a rendszertelenül ivarzó egyedek száma az ivarzás megfigyelés hatékonyságára, illetve bármely okból előforduló késői embrió, vagy korai magzatelhalásra. A szaporodásbiológiai adatokat napra kész állapotban kell tartani! Ezeket az adatokat havonta értékelni kell, hogy az állomány szaporodásbiológiai helyzetéről képet alkossunk, ezeken túlmenően további adatok értékelésére is van lehetőség. A használt fogalmaknak, mutatóknak egységesnek kell lenni az összehasonlítás és a megfelelő értékelés miatt. Minden telepen a gazdaságosság érdekében működtetni kell egy telep-specifikus szaporodásbiológiai programot a fenti ellenőrzési pontok használata mellett. 69
Á
Kft. Állategészség
Állategészség és takarmányozás
A tej karbamidtartalmát befolyásoló tényezők Dr. Dégen László, Dr. Orosz Szilvia A tejkarbamid-érték segítségével a telepvezetők, állatorvosok és a takarmányozási szakemberek figyelemmel tudják kísérni a tejelő tehenek fehérje-ellátottsági státuszát. A tejkarbamid szoros összefüggésben áll a vérben mérhető karbamid-koncentrációval. A tej karbamidértékét nem szabad önmagában, kiragadva használni az állomány takarmányozási programjának értékelésére. Nagyon hasznos eszköz azonban a takarmányozási menedzsmenttel, a szárazanyag- és vízfelvétellel együtt értékelve. A tehén bendőjében a mikrobák fehérjebontó tevékenysége révén, többek között ammónia keletkezik. A mikrobák ugyanakkor hasznosítják is az ammónia egy részét és a fermentálható szénhidrátokat, mikrobafehérjét szintetizálva belőlük, amit aztán a tehén a vékonybelében megemésztve hasznosít. A felesleges ammónia felszívódik a bendő falán és a vérkeringéssel a májba jut, ahol karbamiddá alakul. Az így képződött karbamid visszakerülhet a bendőbe a nyállal, illetve egy része kiürül a tejjel és a vizelettel. Karbamid más esetben is képződhet a tehén szervezetében, mivel végterméke az állati testszövet metabolizmusának. Amikor a tehén szövetei energiahiányosak, akkor az állat a saját testfehérjéit bontja le, hogy energiához jusson. Ahogy javul az állat energiaellátása (a takarmányból felszívódó táplálóanyagokból), úgy csökken a szövetekben a fehérjelebontás mértéke és ennek eredményeként csökken a karbamid koncentrációja a vérben.
70
Faktorok, amelyek (különböző mértékben) befolyásolhatják a tej karbamidkoncentrációját: ! fajta, testtömeg, ! laktációszám, laktációs napok száma, ! tej- és tejzsírtermelés, ! évszakhatás, ! fejési gyakoriság, ! szomatikus sejtszám. Takarmányozási helyzetek, amelyek emelhetik a tej karbamidszintjét: ! túl sok nyersfehérje etetése, ! túl sok bendőben lebomló fehérje (RDP) és/vagy oldódó fehérje etetése, ! aminosav-egyensúly hiánya, ! bendőacidózis (különösen abban az esetben, ha gyorsan lebomló fehérjeforrásokat és lassan lebomló keményítőt tartalmaz az adag) ! kevés bendőben fermentálható szénhidrát, ! energiahiány (testfehérje bontás), ! takarmányfelvétel ingadozása, ! részleges kiszáradás (alacsony vízfelvétel), ! hő-stressz (hőingadozás, a környezeti hőmérséklet és a páratartalom együttes hatása).
71
Takarmányváltás és menedzsmentváltozások, amelyek a tej karbamidszintjét emelhetik: ! az új kukoricaszilázsnak kevesebb a keményítőtartalma vagy kevésbé hozzáférhető ('öregebb') a szemekben lévő keményítő, mint az előző kukoricaszilázs esetében (receptúramódosítás nélkül) ! új kukoricaszilázsra történő váltás (roppantott szemű kukoricaszilázsról áttérés nem, vagy nem megfelelően roppantott kukoricaszilázsra receptúramódosítás nélkül) ! nedvesebb vagy magasabb fehérjetartalmú fű- és lucernaszilázsra történő áttérés (receptúramódosítás nélkül) ! zöld tömegtakarmányok etetése (takarmányhiányos időszakban) ! változó összetételű keverékszilázsok etetése (pl. borsós gabonaszilázs silódepó nyitásakor) receptúrakorrekció nélkül, ! fehérjeforrás változása: nagyobb mértékben és/vagy gyorsabban lebomló fehérjére történő átállás (pl. sörtörköly, napraforgó) ! durva szemcseméretű gabonára történő áttérés ! legeltetéses rendszerek esetében: gyenge legelőről dús füvű legelőre való váltás A tej karbamid-koncentrációjának nagy mintaszámból származó átlag- és szórásértékei hatékonyan használhatók a tejelő tehenek bendőben hozzáférhető energia- és fehérjeellátásának kiértékelésére, csoportszinten. A takarmányadag kiértékelésekor először a különböző lebomlási sebességű fehérje frakciókat és a nem rost eredetű szénhidrát mennyiségét, valamint arányait kell megvizsgálni. Továbbá ellenőrizni kell, hogyan történik az adag etetése, hogyan alakul a kiosztott mennyiség és a 'jászolmaradék', újra kell vizsgálni a szárazanyag-, valamint a vízfelvételt. A környezeti feltételek változásának követése szintén segítséget nyújthat a tejkarbamid-érték ingadozásának megértésében.
72
Á
Kft.
Állategészség és takarmányozás
Állategészség
Hőstressz – a bendőpufferek szakszerű használata Dr. Dégen László, Matejcsik Márk Az évszak hatása a tejtermelésre a környezet direkt és indirekt hatásából áll. A direkt hatások nyáron a megemelkedett hőmérséklettel kapcsolatosak; az indirekt hatások a foto periódus hatásaival és a hőstressz negatív hatásaival hozhatók kapcsolatba, amelyek hatnak a vemhesség késői szakaszában az anyai és a magzati metabolizmusra és a stressz következtében módosítják a belső elválasztású hormonrendszer működét (Collier és mtsai 1982). 1. ábra Az ellési hónapok hatása a tejelő tehenek tej- és tejfehérje termelésére (adaptálva Barash és mtsai J. Dairy Sci. 84:2314)
Hőstressz A tél elmúltával mindannyian örülünk, amikor melegszik az idő. De vajon hol kezdődik a hőstressz a tejelő szarvasmarhánál? A tehenek termoneutrális zónája nem azonos a miénkkel, mi emberek másként érezzük komfortosnak a hőmérsékletet. Ez a nagy hőérzetbeli különbség abból adódik, hogy a bendőbeli fermentáció és az emésztés során rendkívül sok hő képződik, amitől az állatnak meg kell szabadulnia. A hőérzetet a hőmérsékleten kívül a levegő relatív páratartalma is nagymértékben befolyásolja. A hőmérséklet és relatív páratartalom ismeretében kiszámított THI (Temperature Humidity Index) érték mindkét tényező hatását ötvözi. Ezt a következőképpen lehet kiszámítani: THI= (1.8xT+32) - ((0.55-0.0055xRH) x (1.8xT-26)) ahol T a hőmérséklet C fokban, az RH pedig a relatív páratartalom %-ban kifejezve. Tehénnél az enyhe hőstressz 68as értéknél kezdődik. Ez 21 C-nál 65% relatív páratartalom mellett már enyhe hőstresszt jelent a tehénnél. 24 C-nál 55% relatív páratartalomnál ez az érték 71re jön ki, ami embernek még kellemes, de a tehénnek már az enyhe hőstressz legfelső határa.
68 - 71
enyhe
72- 79
közepes
80 - 89
közepesen súlyos
90 -
súlyos
Ezek az értékek árnyékban érzett hőstresszre vonatkoznak. Tűző napon a sugárzó hő miatt az állat komfortérzete tovább romlik.
73
2. ábra A napi átlagos THI hatása az olaszországi holstein tehenekre (Bernabucci és mtsai. 2010).
A menedzsment sokat tehet annak érdekében, hogy a hőstressz negatív hatásait mérsékelje: ! A meleg napokon valamilyen formában gondoskodni kell arról, hogy az állatok minél kevesebb plusz hőt vegyenek magukhoz, illetve minél több hőtől szabaduljanak meg. Ezt segíthetjük árnyékolással, ventilátorok alkalmazásával, vízpermetezéssel vagy a kettő kombinálásával az ún. evaporációs, víz elpárologtatáson alapuló hűtéssel. ! Korlátlanul álljon az állatok rendelkezésére friss ivóvíz. Az itatók lehetőleg árnyékolt helyen legyenek. ! Különös figyelemmel kell lennünk a jászol menedzsmentre, hogy megelőzzük az utóerjedést és a takarmány túlmelegedését. Etessünk többször kisebb adagokat és használjuk ki, hogy a hűvösebb napszakokban szívesebben esznek az állatok. Árnyékoljuk a jászlakat. ! Úgy állítsuk össze az adagot, hogy azzal minimalizáljuk az adag emésztési hőtermelését. Használjunk zsír kiegészítést, kiváló minőségű tömegtakarmányokat és abrakot. ! Megfelelő mennyiségű és kiváló minőségű rostforrással biztosítsuk a tehenek bendőműködését és egészségét. ! Az adag energiatartalmát növelni kell gabonafélékkel és más jól fermentálódó szénhidrátforrás és zsír használatával úgy, hogy az ilyenkor potenciálisan gyakrabban előforduló acidózist megelőzzük. Használjunk bendőpuffert. ! Az adag fehérjetartalma és minősége más legyen hőstressz idején. A feleslegben adott lebomló fehérjének ugyanis negatív hatása van a takarmányfelvételre. ! Ásványi anyagok koncentrációját (különösen a kálium, nátrium, magnézium) meg kell növelnünk. Más makro- és mikroelemek, valamint a vitaminok koncentrációját úgy pótoljuk, hogy azzal kompenzálni tudjuk a csökkent takarmányfelvételt.
74
Az évszak hatását a tejkarbamid tartalomra Bucholtz és mtsai (2007), a tejtermelést ellenőrző szervezetek és a kutatók véleményét összegezve, arra a következtetésre jutottak: nehezen lehet megállapítani, hogy a szezonális hatás miben áll, mivel az a hőmérséklet, a páratartalom, a takarmányozási program és az ellések kombinációja. Abban azonban egyetértenek a szakemberek, hogy nyáron a tejkarbamid értékek tendenciózusan magasabbak. (Hutjens 2007, Carlsson és mtsai. 1995, Ferguson et al 1997). A nyári időszakban tapasztalható megemelkedett tejkarbamidra úgy gondoljuk, hogy a hőstressz gyakorolja a legnagyobb közvetett hatást. A bendőacidózis kialakulása nagyobb kockázattal jár ilyenkor. A takarmányfelvétel ingadozik, kevesebb tömegtakarmányt vesznek fel az állatok, az abrakot keresik a TMRban, válogatnak. Csökken a kérődzéssel töltött idő. Ezen okok következtében a bendő pH-ja csökken és szubakudt bendőacidózis alakul ki. Emiatt csökken a bendőbaktérium produktum, és a lebomló fehérjéből több ammónia szívódik fel a bendő falán, ami aztán megemeli a karbamid szintet a vérben és a tejben egyaránt. A szubakudt bendőacidózis (SARA: Sub-Acute Ruminal Acidosis) legfontosabb tünetei: ! csökken a takarmányfelvétel, ! csökken a kérődzések száma (zavartalan körülmények között az egészséges állományban az állatoknak legalább 40%-a kérődzik) ! csökken a tejtermelés, csökken a tejzsír tartalom, ! 2,5% vagy kevesebb a tejzsír koncentrációja a tehenek legalább 10%-ánál a holstein állománynál (Nordlund and Garret, 1994; Garret, 1996) ! a bélsár fényes, sárgás színű, édes-savanyú szagú (Kleen és mtsai, 2003), habos jellegű gázbuborékokkal, és a normálisnál több benne az emésztetlen rost és gabonamaradvány (Hall, 2002) ! több állat betegszik meg csülökirha gyulladásban, ketózisban, csökken a testkondíció, nő a selejtezések A szubakudt bendőacidózis megszüntetése komplex feladat, aminek egyik fontos eleme a bendőpuffer szakszerű használata. A tejelő tehén bendője komplex sav-bázisszabályozó rendszer, ahol a pH 5,5 és 6,8 között változik. Ha a bendő pH nem optimális, a bendőmikroba produktum és a bendőemésztés hatékonysága csökken, a szárazanyag-felvétel visszaesik, és az anyagcsere forgalmi problémák száma növekedni fog. A legismertebb és leggyakrabban használt puffer a nátrium hidrogén-karbonát (szódabikarbóna). A takarmánnyal felvett nátrium hidrogén-karbonát (NaHCO3) ugyanúgy pufferként viselkedik, mint a nyállal kiválasztott endogén nátrium hidrogén-karbonát. A pufferek gyenge savak vagy azok sói, amelyek ellenállnak a pH vagy a hidrogén ion koncentrációváltozásnak. Az ideális bendőpuffer stabilizálja a hidrogén ionok koncentrációját (az eqvivalencia ponton vagy pKa) a kívánatos bendő pH-nál. A nátrium hidrogén-karbonát 6,2 és 6,5 pH tartományban működik optimálisan pKa 6,25 értéknél. Nem minden kísérletben tapasztalták, hogy a nátrium hidrogén-karbonát emelte volna a bendő pH-t. Legfőképp azért, mert amikor a kiinduló bendő-pH alacsonyabb, mint 6,0, a nátrium hidrogén-karbonát puffer kapacitása kisebb (Erdman 1988). Ez a takarmányozási gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy először alkalizálni kell a bendőt ahhoz, hogy a NaHCO3 puffer megfelelő hatékonysággal tudjon működni. Hutjens (1998) 2-3:1-hez arányt javasol NaHCO3 egyenérték a MgO-hoz.
Bendőpufferek és neutralizáló (alkalizáló) anyagok Különbséget kell tenni pufferek és neutralizáló (alkalizáló) anyagok között. Az igazi pufferek mérséklik a pHcsökkenést, de nem emelik a pH-t; összehasonlítva a neutralizáló anyagokéval, amelyek emelik a pH értékét (Staples and Lough 1989). A magnézium-oxidra (MgO) gyakran pufferoló anyagként hivatkoznak, mint a tejelő teheneknél gyakran használt takarmányadalékra. Azonban a MgO-nak nincs meghatározott pKa értéke és viszonylag rosszul oldódik vízben; annak ellenére, hogy nagyon hatékonyan emeli a bendő pH-t és a tejzsírszázalékot. (Erdman 1988). Hutjens (1998) szerint a bendőpuffer használata mindenképpen indokolt a laktáció első 120 napján: - amikor az adag sok kukoricaszilázst tartalmaz (50% felett), - amikor magas az adag nedvességtartalma (> 45 %), - amikor alacsony a rosttartalom (<19 % ADF) - amikor az adag kevés szénát tartalmaz (< 2,2 kg), - amikor a strukturális rost kevés (túl rövidre szecskázott tömegtakarmány), - elkülönített az abrak etetése (nincs TMR etetés), - hőstressz esetén
75
Puffer keverékekben leggyakrabban használt anyagok: Nátrium hidrogén-karbonát (NaHCO3): standard, leggyakrabban használt puffer. Napi adagja: 0,75% a napi szárazanyag felvételnek 110-225 g (Hutjens, 1998) Trinátrium hidrogén-dikarbonát Na3H (CO3)2: a nátrium hidrogén-karbonát (puffer) és a nátrium karbonát (alkalizáló) keveréke. 1%-os oldatának a pH-ja 9,9. Kutatási eredmények támasztják alá, hogy ez hatékony puffer. Napi adagja: 0,75%-a a napi szárazanyag felvételnek, 110-225 g (Hutjens, 1998) Magnézium-oxid (MgO): magnéziumforrás (54%) az állatnak, és alkalizáló anyagként viselkedik. Növeli a tejzsír prekurzor felvételét a tejmirigyben. Napi adagja: 5090 g (Hutjens, 1998) Kalcium karbonát (CaCO3): nincs, vagy nagyon kicsi a pufferoló hatása a bendőre, annak ellenére, hogy nagy savmegkötő képességgel rendelkezik (Erdman 1988). Növelheti a bélsár pHját olyan esetekben, amikor nagy mennyiségű keményítőt tartalmaz az adag, és növelheti a keményítő emészthetőségét az emésztőrendszer alsó szakaszában. (Hutjens, 1998)
Hőstressz esetén további előnyt jelent az adag kálium (K) szintjének emelése. Hőstressz idején a tehenek több K-ot veszítenek, főleg a verejtékezés révén. Kálium hidrogén-karbonát (KHCO3), kálium-karbonát (K2CO3) és káliumklorid (KCl) is használható a K pótlására. Amennyiben KCl használunk, vigyázni kell, hogy az ajánlott Cl szintet ne lépjük túl, mert az a takarmányfelvétel csökkenéséhez vezet. Amikor olyan vegyület formájában biztosítunk Na vagy K forrást, hogy mellette nem viszünk be klórt és ként, annak az a további előnye, hogy hozzájárul a Na és/vagy K szükséglet kielégítéséhez, és segíti a pozitív kation-anion egyensúly kialakítását. Szignifikáns tejtermelés növekedéssel jár, ha a DCAD (Dietary Cation Anion Difference) értéket 3540 meq/100g értékre állítjuk be hőstressz esetén.
Ásványi koncentráció ajánlás laktációban lévő tehenek részére. (Szárazonálló és előkészítő tehenek ásványi anyag szükséglete ettől eltér!)
Hőmérséklet viszonyok
Hőstressz
Termoneutrális
> +30
+25
Kálium (%)
1.4 - 1.6
0.90 - 1.10
Nátrium (%)
0.4 - 0.5
0.25 - 0.35
Klorid (%)
0.25 - 0.30
0.25 - 0.30
Magnézium (%)
0.35 - 0.40
0.30 - 0.35
Kén (%)
0.25 - 0.30
0.25 - 0.30
DCAD (meq/100g)
Hutjens 2007.
76
Á
Kft. Állategészség
Állategészség és takarmányozás
Kation-anion különbség (DCAD – Dietary Cation Anion Difference) Dr. Dégen László A legtöbb Holstein genetikával rendelkező tejelő tehenészeti telepen az állomány genetikai potenciálja lehetővé teszi, hogy 55 l feletti laktációs csúcsot érjenek el a tehenek. Az adag kation-anion különbségének (DCAD) megfelelő beállítása is egyre inkább beletartozik abba az eszköztárba, amivel ezt elérhetjük. A DCAD használatának másik fontos területe az ellés körüli kalcium (Ca) hiányos (hipokalcémiás) állapot kivédésében, kártételének mérséklésében van.
Hipokalcémia Egy 2007-ben készült felmérés szerint (USDA, 2009) az USA tejelő tehenészeti telepein az ellési bénulás 4,9%-os gyakorisággal fordult elő. Ezek a tehenek 14%-kal termeltek kevesebb tejet abban a laktációjukban, és a produktív élettartamuk 3,4 évvel lett rövidebb azokhoz a tehenekhez képest, amelyeknél nem fordult elő ellési bénulás (Block, 1984; Curtis és mtsai 1984). Továbbá azoknak az állatoknak, amelyek felépültek az ellési bénulásból, sokkal nagyobb kockázatot jelentett a későbbi laktációjuk során a ketózis, a tőgy-gyulladás (különösen a coliform masztitisz), a nehéz ellés, az oltógyomor áthelyeződés, a magzatburok visszatartás, a hipokalcémia (Curtis és mtsai 1984; Wang 1990; Oetzel, és mtsai 1988). Gazdasági szempontból a hipokalcémia szubklinikai formája talán még nagyobb jelentőséggel bír (mint az ellési bénulás), amely a többször ellett teheneknél az ellést követően akár a 66%-ot is elérheti (Beede és mtsai, 1992). Szubklinikai hipokalcémiáról akkor beszélünk, amikor klinikai tünetek nincsenek, de a vér (Ca) szintje mégis lényegesen csökken az ellés körül. Éppen úgy, mint a klinikai tünetekben megnyilvánuló ellési bénulásnál, a szubklinikai hipokalcémiánál is a vér alacsony Ca-szintje csökkent szárazanyag-felvételt, nehéz ellést, ketózist vagy magzatburok visszatartást okoz az ellés után. Az ellés körül kialakuló hipokalcémiát Goff (2008) a következőképpen foglalja össze. A hipokalcémiát lényegében a metabolikus alkalózis okozza, amely a takarmányadag magas kálium (K) tartalmára vezethető vissza. A magasabb pH-jú vér megakadályozza a parathormont (PTH), hogy megfelelő módon fejtse ki hatását a célszövetekre. Ennek eredményeként a Ca nem mobilizálódik a csontból és nem termelődik 1,25dihidroxi D vitamin, így a tehén nem tudja visszaállítani a normális Ca szintjét. (A metabolikus alkalózis nem tévesztendő össze a bendő alkalózissal. A viszonylag ritka bendő alkalózis extrém fehérje túletetés, karbamid túletetés vagy bendő rothadás következményeként alakulhat ki a bendőben.) A magas K több okból nem kívánatos az előkészítő adagban. Egyrészt emeli az adag DCAD értékét, másrészt rontja a magnézium (Mg) felszívódását. A hipokalcémiát másodsorban az alacsony Mg ellátás (hipomagnézia) váltja ki. A hipomagnézia a metabolikus alkalózistól függetlenül megakadályozza a PTH működését a célszövetekben. A Mg nélkülözhetetlen co-faktor abban, hogy a PTH stimulálni tudja a ciklikus adenozin monofoszfát (AMP) termelődését a célszövetekben. Amikor a csont vagy a vese nem reagál a PTH-ra, akkor hipokalcémia alakul ki (Goff, 2008). Az előkészítő adag Mg koncentrációjának 0,35-0,4%-ra történő emelése jól hozzáférhető Mg forrásból megakadályozza, hogy a Mg hiány miatt másodlagos hipokalcémia alakuljon ki. Az előkészítő adag túlzott foszfor ellátása is problémát tud okozni. A napi 80 g foszfornál magasabb ellátás gátolja a vesében a 1,25-dihidroxivitamin D szintézisét, ami ellési bénulást okozhat (Barton, 1978; Kichura és mtsai., 1982; Goff, 1999). Az előkészítő adag foszfor tartalmát napi 35 40 g közöttire kell beállítani (Goff, 1999). A Ca:P arány beállítása önmagában nem megoldás a hipokalcémiás állapot kivédésére. A DCAD hatását a hipokalcémia kialakulására az 1. ábra szemlélteti. 77
1. ábra A DCAD hatása a hipokalcémia kialakulására
A DCAD hatással van a tejtermelésre, a vér és a vizelet pH-ra és a sav-bázis egyensúlyra A vér pH-ját végső soron a vérbe felszívódott kationok és anionok határozzák meg. Számos kísérletben és meta-analízisben támasztották alá, hogy a tehenek DCAD felvétele a laktációs ciklus bármely fázisában közvetlen hatással van a vér és a vizelet pH-jára, valamint a vér bikarbonát (CHO3) tartalmára (Sanchez, és mtsai 1994; Spanghero, 2004; Charboneau, és mtsai 2006, Hu és mtsai, 2007). Az 2. ábra a DCAD hatását mutatja a tejtermelésre, a vér pH-jára, és bikarbonát tartalmára, valamint a vizelet pH-ra a laktációjuk közepén lévő teheneknél 17 publikált kutatási eredmény és 69 etetési kísérlet alapján (Hu és Murphy, 2004). 2. ábra: A DCAD hatása a tejtermelésre, a vér pH-ra, a vér CHO3 tartalmára és a vizelet pH-ra
78
A DCAD és a vér kalcium tartalma elléskor A laktáció kezdetével hirtelen megnövekszik a vérből kivonható Ca iránti igény a tejtermeléshez. Ha a vér Ca tartalma nem pótlódik a csontból mobilizálódott, vagy a bélből felszívódott Ca-ból olyan gyorsan, mint ahogy csökken, akkor a tehenek hipokalcémiások lesznek és némelyiküknél ellési bénulás jelentkezik. A másik nagyon fontos felismerés, hogy enyhe metabolikus alkalózis esetén (magas DCAD érték) a tehén csökkent mértékben képes fenntartani a vér Ca szintjét elléskor, mivel a szöveteknek csökken a PTH-nal szembeni válasza (Goff és Horst, 1991; Philippo és mtsai, 1994). Ennek következtében a PTH nem tudja kifejteni a hatását a csontszövetben és nem lesz hatékony a Ca mobilizálása.
A DCAD figyelemmel kísérése A vizelet pH-ja közvetlen összefüggésben van az etetett adag DCAD értékével. Spanghero (2004) kifejlesztett egy modellt, amellyel a vizelet pH és a vér pH-értéke előre jelezhető a DCAD felvétel ismeretében. Ajánlott az ellés előtt álló tranzíciós tehenek vizelet pH-ját megmérni a beállított DCAD hatékonyságának ellenőrzése érdekében. Az általánosan elfogadott vizelet pH ajánlás az előkészítő csoportban Holstein tehenek részére 6,2-6,8 Jersey-nél egy kicsit alacsonyabb (6,0-6,4).
A DCAD értékének kiszámolása Sanches és Beede (1991) vezette be a kationanion különbség fogalmát, (DCAD) amellyel még pontosabbá tették a kationanion ionokkal történő számolást. A DCAD kiszámításánál először az ásványi anyagok koncentrációját kell átszámolni meq-re (millimol egyenértékre) a következőképpen (az atomtömeg a periódusos táblázatból vett érték): meq/100 g = (milligramm)(vegyérték) (g atomtömeg) Például a meq értéke egy olyan adagnak (Na + K) (Cl + S) amely 0,1% Na-t, 0,65% K-t, 0,2% Cl-t és 0,16% S-t tartalmaz (minimum-ajánlás szárazonálló tehenek részére; NRC, 1989): 100 mg Na (0,10% = 0,10 g/100g vagy 100 mg/100g), 650 mg K (0,65% K), 200 mg Cl (0,2% Cl), és 160 mg S (0,16% S) található 100 g szárazanyagban. Ezért ez az adag a következőt tartalmazza:
A következő lépés, hogy összeadjuk a kationokat és kivonjuk belőlük az anionokat: meq (Na + K) – (Cl + S) = 4,3 + 16,7 – 5,6 – 10 = + 5,4 meq/100 g a szárazanyagban.
79
A DCAD beállítása a tejelő tehenek adagjában A DCAD növelése a tejtermelő tehenek adagjában (Na, K) előnyös lehet abban, hogy a tejelő tehén neutralizálni tudja a rendkívül nagymértékben termelődő savakat, ami a bendőbeli fermentáció és a tehén anyagcseréje során keletkezik. A tejelő adag optimális szintje (+20) (+40) DCAD értéke hatékonyan segíti a maximális takarmányfelvételt (Beede, 2005). Ez azt jelenti, hogy egy mérsékelt metabolikus alkalózis fenntartása kívánatos a laktációs fázisban annak érdekében, hogy elérjük a maximális takarmányfelvételt és tejtermelést. Mind a K, mind a Na hatékony, amikor a magasabb DCAD érték a kívánatos. Azonban a káliumnak a laktáció elején a DCAD-től függetlenül pozitív hatása van a takarmányfelvételre és a laktációra. Ugyanígy különleges szerepe van a káliumnak hőstressz idején, ugyanis ekkor a tehén K-ot veszít a verejtékezéssel, valamint a tejjel is sok K ürül. Ebből adódik, hogy ilyenkor a teheneknek gyakran K-hiányuk van (Sanchez and Block, 2008). Itt kell azonban megjegyezni, hogy amilyen áldásos szerepe van a K-nak a laktáló tehénnél, legalább annyi problémát tud okozni, ha az előkészítő adagnak magas a K tartalma.
A DCAD beállítása az előkészítő adagban Az ellés körül kialakuló hipokalcémia megelőzésében nélkülözhetetlen, hogy az adag kation szintjét csökkentsük – különösen a káliumot – és növeljük az adag anion tartalmát. Ez egy kompenzált metabolikus acidózist indukál a tehénben és visszaállítja a PTH működőképességét, hogy az szabályozni tudja a vér Ca szintjét. A vemhesség késői szakaszában elődleges cél, hogy alacsony (kevesebb, mint 5 meq/100g sza), vagy negatív DCAD értéket érjünk el az adagban. Ha minimalizálni tudjuk a hipokalcémia előfordulását, akkor ezzel csökkenthetjük az egyéb, ezzel kapcsolatban lévő metabolikus anyagcsere-forgalmi problémákat, úgymint a magzatburok visszatartást, oltógyomor áthelyeződést és a méhgyulladást. Amikor nem lehet a K és Na-tartalmat kellőképpen csökkenteni, akkor az adag anionokkal (klorid, szulfát) történő kiegészítésével lehet a DCAD-et értékét csökkenteni. A cél ilyenkor a (-5) – (-10) DCAD elérése annak érdekében, hogy javítsuk a tranzíciós tehén egészségi állapotát és teljesítményét. (Beede; 2012). Némely adag K tartalma azonban annyira magas, hogy még az anionikus kiegészítés sem képes megakadályozni a hipokalcémiás állapot kialakulását elléskor.
Ajánlott DCAD értékek A legfrissebb irodalmi adatok alapján a következő ajánlásokat célszerű figyelembe venni: Laktáló teheneknek ajánlott DCAD értékek: ! Az optimális DCAD érték a laktációjuk közepén lévő teheneknek +27,5 és + 40 meq/100g (Sanchez and Block, 2008). ! Az optimális DCAD a laktáció elején +40 a jelenlegi leggyakorlatiasabb stratégia. (Lehet, hogy akár +50, de egyelőre várni kell, míg több kutatási eredmény megerősíti (Sanchez and Block, 2008). ! A Na és K kombinációja jobb, mint a Na vagy a K külön, amikor a DCAD-et emeljük. (Sanchez and Block, 2008). Ellés előtt 3 hétig a DCAD ajánlás: ! A cél, hogy + 5 alá csökkentsük. Anion kiegészítéssel DCAD (-5)(-10) (Beede, 2012) A szárazonálló tehenek DCAD értékének pontos beállítására nincs szükség. A minimumajánlás 5,4 meq/100g (NRC, 1989).
80
Á
Kft. Állategészség
Állategészség és takarmányozás
A tejelő tehén fehérjeellátása és a termékenység Dr. Monostori Attila, Dr. Dégen László, Dr. Orosz Szilvia A tejelő tehenészet gyenge szaporodásbiológiai teljesítménye csökkenti a profitot. Az állomány utánpótlása veszélybe kerülhet, miközben nő a termékenyítések száma, a felhasznált sperma mennyisége és az állatorvosi költség, emelkedik a selejtezési arány és csökken a genetikai előrehaladás, a vártnál gyengébb éves tejtermelésről nem is beszélve. A hazai tehenészetekben végzett felmérések adatai azt mutatják, hogy a szaporasági zavarok miatti éves tehenenkénti veszteség Magyarországon kb. 40-80 000 Ft-ra tehető, egy üres nap pedig 500-900 Ft (átlagosan 700 Ft/nap) költséget jelent a termelőknek (Ózsvári, 2013). Napjainkban kevésbé tekintjük meghatározónak a nyersfehérje abszolút mennyiségének szerepét, a különböző nitrogén-frakcióknak a szükséglethez viszonyított aránya sokkal differenciáltabb képet ad a tehén és a bendő nitrogén-ellátottságáról. Különösen a nagy termelésű, több 'rizikó-faktorral' rendelkező tehén esetében fontos a bendőben lebomlóés a védett fehérjék megfelelő arányban történő etetése. Ha túlságosan sok a védett fehérje (nagyobb, mint az összfehérje 40%-a), akkor a bendőben kevés ammónia keletkezik és ez nem fedezi a mikrobák szaporodásának nitrogénigényét. Ha viszont túl sok a bendőben lebomló fehérje, akkor olyan nagymértékű lehet az ammónia-felszabadulás, mely közvetlen károsító hatása mellett, később karbamid formájában is terheli az állat szervezetét (hajlamosít a zsírmáj-szindrómára, a csírahám kémhatásának változása miatt romlanak a szaporodásbiológiai eredmények, gyakoribbá válik a savós csülökirha-gyulladás stb.). A kutatási eredmények szerint a bendő megnövekedett ammóniatartalma és a vér növekvő karbamikoncentrációja szignifikánsan rontja a termékenyülési százalékot és a termékenyítési indexet. A gyakorlatban pedig a laktáció elején etetett adagoknak általában nagy a fehérjekoncentrációja (17–19 %sza.). Ennek oka elsősorban az, hogy támogassa a gyors ütemben emelkedő tejtermelést. A takarmánykeverék ilyen magas fehérjekoncentrációja azonban közvetlen összefüggésbe hozható a gyenge reprodukciós teljesítménnyel (Butler, 1998; Westwood és mtsai, 1998; Laven és Drew, 1999). További problémát jelent, hogy a feleslegben etetett fehérje a negatív energiamérleggel együtt jelentkezik a laktáció elején a fogadó csoportban, ami halmozottan hátrányos a szaporodásbiológiai mutatók tekintetében. Normális bendőfermentáció esetén a bendőben lebomló fehérje szolgáltatja az ammóniát a mikrobiális fehérje szintéziséhez. Az ammónia egy része azonban nem hasznosul a bendőmikrobák által és a bendő falán keresztül bejut a portális vérkeringésbe, majd a májban átalakul karbamiddá. A bendőben képződött, de a mikrobák által nem hasznosított ammónia direkt módon tükrözi az RDP (bendőben lebomló fehérje) és a FOM (fermentálható szerves anyagok) mennyiségi arányát, illetve időbeli szinkronitását. Az RDP és a FOM együttesen támogatja a mikrobiális aktivitást a bendőben és egyben meghatározó faktora a mikrobák szaporodásának és a mikrobiális fehérjeszintézisnek. Az ammónia másik forrása az aminosavak májban történő lebontása, mely során az aminosavak egy része dezaminálódik (leválik az aminocsoport). Azok az aminosavak, amelyeket az állat nem használ fel fehérjeszintézisre, lebomlanak: első lépésben dezaminálódnak, majd a szénlánc energiaforrásként értékesül, míg a felszabaduló ammóniából karbamid képződik. 81
A karbamid koncentrációja a vérben tipikusan a takarmányfelvételt követő 4 – 6 óra múlva éri el maximumát, amit azonnal követ a tej karbamidkoncentrációjának emelkedése. Amikor a vér és a tej karbamid tartalma 40 mg/dl fölé emelkedik, akkor a termékenyítési index akár 20 %-kal is növekedhet (Butler és msai, 1996). Egy másik tanulmányban (Rajala-Schulz és mtsai, 2001) nagyszámú üzemi eredmény alapján arra a következtetésre jutottak, hogy már 32 mg/dl karbamid érték felett jelentősen csökken a termékenyítési index. A nitrogénterhelés hatása az embrió fejlődésére A kutatások eredményei azt támasztják alá, hogy a túlzott fehérjeellátás miatti magas vérkarbamidszint csökkenti a fogamzóképességet. A megemelkedett ammónia- és/vagy vérkarbamidszint késlelteti a tüszőrepedést és a petesejt szabaddá válását (Jorritsma et al., 2003). A magas vérkarbamid ugyanakkor előrehozza a hólyagcsíra érését és ez aszinkronitást okoz az embrió és a méhbeli környezet között (Roland és Butler, nem publikált). Butler (2003) a magas vérkarbamid-szint kutatása során az alábbiakat foglalta össze. Az ellést követő időszakban (40-60 nap) két csoportot alakított ki tejelő tehenekből, melyeket úgy takarmányoztak, hogy mérsékelt vagy magas vérkarbamid-értéket érjenek el (a vérplazma magas karbamidszintje 40mg/dl volt). Az embriókat a mesterséges termékenyítést követő 7. napon kimosták (Bode és mtsai, 2001), majd beültették olyan üszőkbe, ahol az állatok mérsékelt vagy magas karbamidszinten voltak takarmányozva, de státuszukat pozitív energiamérleg jellemezte. A kísérlet eredményeként a vemhességi % alacsonyabb volt azoknál az üszőknél, amelyekbe a magas karbamidszintű tehenek embrióját ültették be, a mérsékelten magas karbamid értékűekkel szemben (11 vs. 35 %). Ezek az eredmények azt támasztják alá, hogy a magas vérkarbamid káros hatása már a termékenyülést követő 7. nap előtt érvényesül. A megemelkedett vérkarbamid hatással lehet a petesejt fejlődésére a petefészek tüszőiben, illetve az embrió fejlődésére és a petevezetőben történő transzportjára. Az in vitro kisérletek tehát bebizonyították, hogy a karbamid hatással van a petesejt érésére is, nem csak a termékenyülést követően akadályozza az embrió fejlődését (De Wit és mtsai., 2001; Ocon és Hansen, 2003). Butler és mtsainak (2005) embrióátültetési kísérletei azt mutatták, hogy a recipiens állatok magas vérkarbamid-szintje nem volt hatással a vemhesülési indexre, amikor jó minőségű embriót ültettek be a pozitív energiamérlegben lévő üszőkbe. Feltételezésük szerint a negatív energiamérleg hajlamosító tényező, elősegíti, hogy a karbamid káros hatással legyen a méhbeli környezetre. Továbbá az ellés utáni negatív energiamérleg elhúzódó hatással lehet a tüszőérésre (40-60 nap), ami később károsíthatja a petesejtek állapotát a termékenyítéskor (Britt, 1991; Lucy és mtsai., 1992; Santori és mtsai., 2002). Egy másik megfigyelés szerint, azon nem vemhes tehenek esetében, melyek magas tejkarbamidszinten termeltek, az anösztrusz-időszak meghosszabbodása alacsony vérprogeszteron szinttel társult (Larson és mtsai, 1997).
petesejt
zigóta (megtermékenyült petesejt)
8 sejtes állapot
morula
82
4 sejtes állapot
hólyagcsíra
A fehérjeforgalom és a méh belső környezete A méh belső környezete dinamikus változik a petefészek szteroid hormonjai által szabályozott módon (az ösztrusz ciklusnak megfelelően). A méh nyálkahártyájának karbamidszintje gyorsan követi a vér ammónia és karbamid-koncentrációjának növekedését túlzott fehérjefelvétel esetében (Jordan és mtsai, 1983). Megfigyelték, hogy a túlzott fehérjefelvétel a tüszőrepedés ideje alatt megváltoztatta a méh belső lumenének pH-ját, ami kedvezőtlen környezetet jelent az embrió beágyazódása és korai stádiumban a fejlődés szempontjából (Elrod és Butler, 1993; Elrod és mtsai , 1993). A méh pH-ja normális esetben a tüszőrepedéstől az ösztrusz hetedik napjáig (sárgatest fázis) 6,8-ról 7,1-re emelkedik, de ez a pH-emelkedés nem történt meg sem üszőknél, sem teheneknél, amikor az adag felesleges mennyiségben tartalmazott fehérjét (Butler, 2005). Továbbá a TMR szükségleten felüli fehérjekoncentrációja és az ebből következő fehérjetúletetés csökkenti a vérplazma progeszteron szintjét és növeli a prosztaglandin koncentrációját, ami további kedvezőtlen hatással van az embrió környezetére és fejlődésére (Larson és mtsai, 1997, Butler, 2001). A negatív energiamérleg „carry-over” hatása úgymint a csökkent progeszteron szint növelheti a méh érzékenységét a karbamiddal szemben (Butler, 2003). A szükségleten felüli fehérjebevitel az ásványi anyagok (P, K, Mg) koncentrációját is módosítja a méhváladékban a sárgatest fázisban. Mindezen túl a fehérjetúletetés következtében megemelkedett ammónia (toxikus hatása révén) direkt módon is károsíthatja a méh lumenében az embrió fejlődését (Hammon és mtsai, 2000; 2004). Megnövekedett számú embrióelhalást találtak elsőborjas teheneknél, amikor az energiaellátás korlátozott volt és az adag nagy mennyiségben tartalmazott lebomló fehérjét (Elrod és Butler, 1993). Korai degenerációt és gyenge embriófejlődést tapasztaltak termelő teheneknél, amikor feleslegben etettek RDP-t. A feleslegben etetett RDP és az energiastátusz kombinált hatása szolgálhat magyarázatul arra, amikor a tejelő tehenek embrióminősége nem megfelelő (Blanchard és mtsai, 1990; Bode és mtsai. 2001, Santory és tsai., 2002). Takarmányozási stratégia: a fehérje-ellátás és a bendő energiaellátottságának kapcsolata Amikor az előkészítő adag magasabb fehérjetartalmú, mint az NRC ajánlás, akkor rendszerint javulás áll be a tejelő tehenek metabolikus státuszában. Ez a fajta válasz előnyös az ellés utáni korai petefészek-aktiválódás és a megfelelő fertilitás szempontjából. Az előkészítő adag 14 -16 % -os fehérjekoncentrációja látszik a leghatékonyabbnak, hogy az ellés előtti takarmányfelvételt szinten tartsuk vagy növeljük (VandeHaar és mtsai., 1999; Phillips és mtsai., 2003). VandeHaar és mtsai. (1999), valamint Doepe és mtsai. (2002) szerint a magasabb energia koncentráció (6,67 – 6,88 MJ NEl/kg sza.) fontosabbnak látszik, mint a magasabb nyersfehérje %, figyelembe véve a „carry-over” hatását az ellés utáni szárazanyag-felvételre és a csökkent triglicerid akkumulációra a májban. Ugyanakkor a tejtermelés laktációs csúcsának eléréséhez, lehetőség szerint annak növeléséhez, nagy fehérjetartalmú adag etetése szükséges.
83
Ahhoz, hogy a káros szaporodásbiológiai hatások előfordulását csökkenteni tudjuk, nagyobb figyelmet kellene fordítanunk (a megfelelő nitrogénellátás mellett) a bendőben hozzáférhető szerves anyagok mennyiségére, lebomlásuk sebességére és szinkronitására. A fermentálható szerves anyag (FOM) a bendőmikróbák által hasznosítható, elsősorban energiaellátásukat biztosító anyagokat jelenti. A FOM mennyiségét meghatározó faktorok közül a legnagyobb hatást kifejtő tényező az NDF-, a keményítő- és az összcukor-tartalom. Az NDSF (neutrális detergens oldható rost) egyre inkább a kutatás homlokterébe kerül. Az NDSF bendőbeli lebomlása ugyanis sokkal gyorsabb, mint általában az NDF bontása, így fermentálható szénhidrátforrásként külön jelentőséggel bír (Hall és mtsai, 1998). A lebomlás sebessége változó lehet. Az 1 óra alatt lebomló NDSF-hányad szárított citrustörköly esetében 13%, szárított répaszelet esetében 16%, szójahéj esetében 5%. Egy kísérletben az adag NDSF-tartalmának növelésével javult a mikrobiális fehérjeszintézis mértéke és hatékonysága, egészen addig, amíg a koncentráció el nem érte a 201 g/kg sza. NDSF értéket. Hall és Herejk (2001) szintén a mikrobiális fehérjeszintézis mértékét és sebességét vizsgálta in vitro körülmények között, különböző szénhidrátforrásokat alkalmazva szubsztrátként. A legtöbb mikrobiális fehérje a kukoricakeményítő ellenében képződött, a szacharóz és a pektin hasonló eredményt adott, míg a fűből izolált NDF esetében volt a legkisebb a mikrobiális fehérjeszintézis mértéke. Felhívjuk a figyelmet a fehérjeszintézis sebességében mért jelentős különbségre, melyet a maximum fehérjeproduktum eléréséhez szükséges idővel fejeztek ki: kukoricakeményítő 15,6 óra (34.0 mg mikrobiális fehérje), pektin 13,5 óra (29.9 mg mikrobiális fehérje), szacharóz 12.6 óra (25.5mg mikrobiális fehérje) és NDF 19.3 óra (13,6 mg mikrobiális fehérje). Ezen adatok is kiemelik a pektinnek, mint a bendőműködésre nézve veszélytelen rostalkotónak (és egyben gyorsan lebomló szubsztrátnak) a jelentőségét a felszabaduló ammónia megkötésében és a mikrobiális fehérjeszintézisben. A nitrogénhasznosítás hatékonysága esetenként nem éri el a 25%-ot a bendőben, aminek egy másik oka lehet a könnyen fermentálható cukorszerű szénhidrátok bendőbeli hiánya. A cukorszerű szénhidrátok megfelelő arányú használatával csökkenthetjük a szabad ammónia mennyiségét, ami mérsékli a karbamidterhelés kockázatát. A kérődzők bendőjében a cellulózbontó baktériumok elszaporodásához a takarmány szárazanyagának min. 4-6%-át kitevő könnyen emészthető szénhidrátra (összcukorra) van szükség. A körültekintő módon elkészített adag, amely megfelelő arányban tartalmazza a különböző fehérjefrakciókat (lebomló és nem lebomló fehérje, oldódó fehérje stb.) valamint a bendőben fermentálható szerves anyagokat (elsősorban szénhidrát-frakciókat), ugyanakkor energiatartalma is igazodik az állat szükségleteihez, minimálisra csökkentheti a karbamidnak és az ammóniának a petefészekre, a méhre és szaporodásbiológiára gyakorolt negatív hatását.
(Illusztrációk forrása: internet)
84
Á
Kft. Állategészség
Állategészség és takarmányozás
A táplálóanyag-ellátottság értékelése és a szubklinikai bendőacidózis előrejelzése a tejtermelés-ellenőrzésből származó adatok segítségével (tejkarbamid-, tejfehérje és tejzsír alapú állománymonitoring) Dr. Dégen László • kutatás-fejlesztési tanácsadó, Dr. Monostori Attila • főállatorvos A tej karbamid-, fehérje- és zsírtartalmát döntő mértékben a takarmányozás határozza meg. Monitoring programként ezen paraméterek nyomonkövetése hatékonyan támogatja a takarmányozási technológia ellenőrzését és segíti annak finomra hangolását. Meggyőződhetünk általa arról, hogy az állományunk, elsősorban pedig a bendő fehérje-, rost- és szénhidrátellátása szinkronban van-e. A kapott eredmények a takarmányozási program következetes megvalósításának a végeredményét mutatják. A monitoring rendszerek állományokon és nagy létszámú csoportokon belül mutatnak rá kockázati tényezőkre, ne használjuk egyedek értékelésére (az egyedi értékeket ugyanis nagymértékű szórás jellemzi az időben). Az alapanyagok takarmánylaborban történő bevizsgáltatása elengedhetetlen feltétele a szakszerű receptúrázásnak. Az alapanyagok bevizsgálása mellett azonban ne feledkezzünk meg a végrehajtás folyamatának időnkénti ellenőrzéséről sem és meghatározott időnként vizsgáltassuk be a TMR-t. Erre a kontrollra azért van szükség, mert a csoportnak legalább 3 adagja van a telepen: 1. Amit a receptúrában elkészítünk. 2. Amit sikerül a TMR-ben összemérni. 3. Amit ebből felvesz vagy esetenként kiválogat magának a tehén (a maradékot később vagy megeszi, vagy nem, így kialakul az időbeli szinkronitás hiánya a táplálóanyag ellátásban). Az ÁT Kft. elkötelezett a szolgáltatás színvonalának folyamatos fejlesztésében. A jelenlegi karbamid riportunk közel 20 éves múltra tekint vissza és ugyanebben a formájában, Németországban a mai napig használatos. Ezt továbbra is megtartjuk változatlan formában. A közeljövőben azonban, elérhető lesz partnereink számára egy új tejtermelésen alapuló monitoring riport is. Az informatív, könnyen áttekinthető egyoldalas összefoglaló értékelés a tejkarbamid, a tejfehérje és a tejzsír értékek mellett hasznos információt tartalmaz a szubklinikai bendőacidózis előrejelzése szempontjából is. Könnyen felismerhető laktációnként, laktációs stádiumonként és termelési csoportonként, ha a fehérje- és energiaellátásban valami változás áll be. A riport alján található lábjegyzet segít az adatok értelmezésében. Az adatokban egy lényeges különbség látható: az új rendszer a 20–30 mg/dl tejkarbamid-tartományt tartja ideálisnak a Holstein állományokban, a régi rendszer 15–30 mg/dl tejkarbamid értéket. Az állat szempontjából a 15–20 mg/dl közötti tejkarbamid-tartománnyal nincs probléma, nem veszélyezteti az állat egészségét. A változtatásnak az oka, hogy az Egyesült Államokban létező több karbamid-értékelési rendszer áttanulmányozása során arra a következtetésre jutottunk, hogy potenciális tejtermelés elmaradással járhat a 15-20 mg/dl tartomány, különösen a laktáció elején. Hogyan használjuk a tejkarbamid értéket? A tejkarbamid értéket telepre adaptáltan kell használni. Amikor az állományunkra vonatkozóan meghatároztuk az arra jellemző tejkarbamid értéket, a csökkenés vagy az emelkedés jelzés értékű az adag összetételével kapcsolatosan. A magas tejkarbamid érték (nagyobb, mint 32 mg/dl) vagy az emelkedő tendencia (az előző időszak halmozott átlagához viszonyítva a különbség nagyobb, mint + 4 mg/dl) több problémát is jelezhet az alábbiakból: & A szükségleti szint felett etetjük a fehérjét (erre utalhat a nyersfehérje koncentrációja a TMR-ben, de ne felejtsük el, hogy az átlagostól eltérő szárazanyag-felvétel szintén meghatározó jelentőségű az összbevitel szempontjából!) & Túl sok a bendőben lebomló (RDP) és/vagy az oldódó fehérje az adagban (gyakran használt angol kifejezés: soluble protein). 85
! Aminosav-inbalansz (a fehérjeszintézis attól függ, hogy a megfelelő aminosavak megfelelő arányban és egy !
! ! ! ! ! !
időben álljanak rendelkezése). Túl kevés a bendőben fermentálható szerves anyag (FOM) vagy a nem rost eredetű szénhidrát # NFC: keményítő + cukor+ pektin és egyéb oldódó poliszacharidok. # NSC: keményítő + cukor. # Magyarországon keményítő alapon takarmányozunk, ezért a cukorszerű szénhidrátok hiányos ellátása limitáló faktor a bendőmikroorganizmusok szaporodása szempontjából. A bendőben lebomló fehérje (RDP) és az NFC frakció nincs mennyiségi egyensúlyban vagy időbeli szinkronban. Nem hatékony a bendőfermentáció (okozhatja a bendőben lebomló rost szűkössége, vagy a strukturális rost hiánya, túl sok és nem biztos védettségű zsír az adagban, nitrátterhelés, rossz minőségű tömegtakarmány okozta szubklinikai bendőalkalózis, szubklinikai acidózis stb.) A nagy tejtermelésű teheneknek a laktáció elején magasabb a tejkarbamid-értékük az alacsonyabb termelésű tehenekhez viszonyítva nagyobb fehérjefelvételük miatt. Dúsfüvű legelőn (nem Magyarországon) a több oldódó fehérje miatt szintén megemelkedhet a tejkarbamid koncentrációja. Gyors passzázs = hasmenés (bármilyen okból kifolyólag). Különösen gyorsan oldódó fehérjeforrások mellett veszélyes, mert a lassan lebomló keményítő egy része kiürül, mielőtt a mikrobák fel tudnák használni az ammónia megkötésére a bendőben). Hőstressz.
A magas vérkarbamid-érték, a túl nagy fehérjebevitel vagy a gyorsan oldódó és nagy mennyiségben etetett fehérje miatt, hatással lehet a reprodukcióra. A magas tejkarbamid koncentráció (együtt jár a magas vérkarbamid-szinttel), 36 mg/dl érték felett kapcsolatba hozható a termékenyülési százalék 15–20%-os romlásával. A magas tejkarbamid arra utal, hogy az energia egy részét - amit tejtermelésre fordíthatott volna az állat - arra használja, hogy az ammóniából karbamidot szintetizál. Hutjens (1996) a Cornell modell alapján megállapította, hogy a 42 mg/dl-nél magasabb tejkarbamid szinttel bíró egyedek akár 3,5 kg-mal is kevesebb tejet termelhetnek a normál tejkarbamidértéken termelő tehenekhez képest. Ezzel szemben az alacsony karbamid érték (kisebb, mint 18 mg/dl) vagy a csökkenő tendencia (az állományra jellemző karbamidértékhez képest: - 4 mg/dl-nél nagyobb a csökkenés) az alábbiakat jelezheti: ! Alacsony takarmányfelvétel. ! A fehérjebevitel nem éri el a szükségleti értéket: ! a TMR fehérjekoncentrációja alacsony (átlagos szárazanyag-felvétel mellett) vagy ! a tényleges fehérjebevitel kevés (a fehérjekoncentráció és a szárazanyag-felvétel együttesen nem adja ki a bevitel értékét). ! Túl kevés a bendőben oldódó vagy a bendőben lebomló fehérje (RDP) az adagban (ez korlátozza a rostbontó baktériumok szaporodását is!). ! Nem megfelelő a bendőben lebomló (RDP) és nem lebomló fehérje (UDP) aránya az adagban (alacsony a lebomló fehérje aránya, túl sok a védett fehérje). ! A bendőben lebomló fehérjén belül alacsony az oldódó fehérje aránya (sol. prot/RDP). ! Túl sok a fermentálható szénhidrát (FOM) az adagban. ! Nem megfelelő az NFC-nek és a fehérjének az aránya vagy időbeli szinkronitása. ! Nem hatékony a bendő fermentáció (lásd korábban). A szubklinikai bendőacidózis jele, hogy a tejzsír koncentrációja csökken. Amikor a tejzsír koncentrációja 2,5% alá esik a csoport egyedeinek több, mint 10%-a esetében, akkor a szubklinikai bendőacidózis csoporton belüli előfordulási gyakorisága és mértéke jelentősnek tekinthető. Ebben az esetben a csoport takarmányozását, konkrét takarmányadagját, az állatok viselkedését (a kérődzés intenzitását, a pihenő és kérődző tehenek arányát stb.), takarmányfelvételét ellenőrizni kell. Emellett hasznos érték a tejzsír-tejfehérje aránya is, aminek csökkenése korábban utal a szubklinikai bendőacidózis kockázati tényére, mint az extrém alacsony tejzsír-koncentráció. Hozzá kell azonban tenni, hogy a szubklinikai és klinikai ketózis a tejzsír-tejfehérje arány növekedését eredményezi (ellentétesen hat, mint a bendőacidózis), ha tehát a csoportot mindkét kockázati tényező érinti (pl. fogadó csoport), akkor az abszolút tejzsírkoncentráció a mértékadó a szubklinikai bendőacidózis csoporton belüli gyakoriságának és mértékének megítélésében. A tejelő tehenekben (leggyakrabban) a laktáció elején kialakuló szubklinikai bendőacidózis (SARA), az általa indukált állategészségi problémákon keresztül jelentős gazdasági kártételt okoz. Kórfejlődésében elsődleges ok a fokozottan könnyen erjedő szénhidrátok tartós és túlzott mértékű etetése, illetve a gyenge kérődzési intenzitás vagy 86
időtartam (csökkent nyáltermelés). Előbbi következtében az illó zsírsavak koncentrációja nő, míg a pH csökken a bendőfolyadékban. Utóbbi esetben nincs elegendő lúgos kémhatású nyál a bendőfolyadék hatékony pufferelésére. Természetes, hogy a pH-csökkenésre rendkívül gyorsan reagál a bendő mikroflórája, a Gramm negatív baktériumok egy része elpusztul. Következményként endotoxin (LPS) felszabadulás és endotoxémia alakul ki.
Az endotoxémia hatására citokininek szabadulnak fel, melyek az általános gyulladásos folyamatokon túl, laminitist (csülökirha-gyulladást) és talpfekélyt (összességében: sántaságot) okozhatnak. Az endotoxémia hat a szaporodásbiológiai státuszra is. Az ovuláció késik, az aciklia ideje megnő, így a két ellés közti idő is növekszik. Az endotoxémia hatására csökken a máj méregtelenítő rendszerének teljesítménye (a gyógyszer metabolizmus csökken). A bendőfolyadék pH-csökkenésének hatására a bendőhám adaptálódik, hiper- és parakeratózis alakul ki. Következményesen, úgynevezett „Cyst-like” eróziók keletkeznek, melyek bemeneti kapuként szolgálnak a kórokozók számára (melyek a vérárammal szóródnak). Ez testszerte különböző tályogok (pl. májtályog), továbbá tüdőgyulladás, ízületgyulladás, méh- és tőgygyulladás (metritis és mastitis) kialakulására hajlamosíthat. A súlyos és/vagy hosszan tartó parakeratózis visszafordíthatatlan (un. irreverzibilis) állapothoz vezethet, aminek következtében a bendőfolyadék kémhatásának normalizálódása után sem lesz megfelelő a felszívódás a bendőfalon keresztül. Az ilyen tehén takarmányértékesítése és/vagy tejtermelése el fog maradni a potenciális értéktől (2,3 átlagos laktációs élettartam mellett és üzemi körülmények között nem lesz ideje és lehetősége 'rehabilitálódni'). Példaként bemutatunk 2 új riportot név és befejési időpont nélkül.
87
88
89
Tartalom Előszó (Kövesdi Zsolt) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 A jó minőségű tömegtakarmány a gazdaságos tejtermelés alapja! • Silókukorica-hibridek összehasonlító vizsgálata Mezőhegyesen (Dr. Orosz Szilvia, Miskucza Péter, Dr. Tótthné dr. Polner Antónia, Angyal Kornél, Bíró Sámuel, Dr. Fébel Hedvig, Lehel László). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 • Cirokfajták összehasonlító vizsgálata Mezőhegyesen (Dr. Orosz Szilvia, Miskucza Péter, Dr. Tótthné dr. Polner Antónia, Angyal Kornél, Bíró Sámuel, Dr. Fébel Hedvig, Lehel László). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 • A tavaszi tömegtakarmány-szezon aktualitásai I. (Dr. Orosz Szilvia és Dr. Hoffmann Richárd) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 • A tavaszi tömegtakarmány-szezon aktualitásai II.: A későn érkező tavasz (Dr. Orosz Szilvia és Dr. Hoffmann Richárd) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 • Zöld rozs eredmények egy dél-dunántúli régióból (Dr. Orosz Szilvia és Dr. Hoffmann Richárd) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 • A rozs hozamának és táplálóértékének változása a fenológiai fázis előrehaladásával (Dr. Orosz Szilvia és Dr. Hoffmann Richárd) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 • A tömegtakarmányok szervesanyag-emészthetőségének és az NDF bendőbeli lebonthatóságának jelentősége a tejelő tehén nyári takarmányadagjában (Dr. Orosz Szilvia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 • Az érési állapot, valamint a szemroppantás szerepe a tejelő tehén keményítő-ellátásában és a kukoricaszilázs tényleges laktációs nettóenergia-tartalmában (Dr. Orosz Szilvia és Dr. Dégen László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 • A tejelő szarvasmarha fehérjeellátása (Dr. Dégen László és Dr. Orosz Szilvia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 • Hideg napok – az októberi fagy hatása a lábon álló tömegtakarmányra (Dr. Orosz Szilvia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 • Gyenge pontunk: az önkontroll (Dr. Orosz Szilvia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 • Kukoricaszilázs 2013. (Dr. Orosz Szilvia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 • „Porból lettünk...” – gondolatok a tömegtakarmányok higiéniai állapotáról (Dr. Orosz Szilvia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 Állategészség és takarmányozás • Vemhességi fehérjék (PAG) kimutatása rutin teljesítményvizsgálati tejmintákból (Dr. Monostori Attila, Dr. Bárdos Krisztina) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 • Tejtermelő tehenészeti telep szaporodásbiológiai állapotának elemzése (Dr. Kerényi János, Dr. Szász Ferenc) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 • A tej karbamidtartalmát befolyásoló tényezők (Dr. Dégen László, Dr. Orosz Szilvia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 • Hőstressz – a bendőpufferek szakszerű használata (Dr. Dégen László, Matejcsik Márk) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 • Kation-anion különbség (DCAD – Dietary Cation Anion Difference) (Dr. Dégen László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 • A tejelő tehén fehérjeellátása és a termékenység (Dr. Monostori Attila, Dr. Dégen László, Dr. Orosz Szilvia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 • A táplálóanyag-ellátottság értékelése és a szubklinikai bendőacidózis előrejelzése a tejtermelés-ellenőrzésből származó adatok segítségével (tejkarbamid-, tejfehérje és tejzsír alapú állománymonitoring) (Dr. Dégen László, Dr. Monostori Attila). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
