BALATONKENESEI
HÍRLAP B A L AT O N K E N E S E
N N E P I
B A L AT O N A K A R AT T YA
KÖZSÉGEK HAVILAPJA
K Ü L Ö N K I A D Á S A
A Balatonkenesei Hírlap ünnepi különkiadása a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának pályázati támogatásával valósult meg. CMYK
Ü
ÉS
2006. október 15. XVIII. évfolyam, 10. szám
www.balatonkenese.hu
CMYK
CMYK
CMYK
2
BALATONKENESEI HÍRLAP
Faludy György: 1956 te csillag Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó és szenvedés; mégis, mikor átvágtam a Hõsök terén, mosolyognom kellett, mert nem állt szobor többé a csizmában; –
és szombat: hajnalban csupa reménység, de estefelé: nyakunkon a kés. A keleti szemhatár mögött mocskos felhõk, nyugatról álszent röfögés; –
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán. Földváry már kedd este elesett a Rókus elõtt. Szemközt, az iskola padlásán felfegyverzett gyerekek; –
mentünk a kétszázezerrel: nem bírok újabb börtönt, s ha nem is jött velem: Árpád óta bennem lakik az ország, minden völgyét meg dombját ösmerem; –
péntek: még több vér, tankok a Ligetnél. Az ütegek torkolattüzeit nézem éjjel és borzongok: a szörnyû szépség most nálunk is megszületik; –
a Bach-huszárok tankban tértek vissza: eddig sem ápolt, s ha más föld takar, mit számít az? és mit, hogy fiam majd Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?
hat nap: a kénezett arcú halottak apró csokorral mellükön, a járdán (Köztársaság tér), röplapok, szorongás, szemem elõtt kis, tétova szivárvány; –
Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán az ifjúságtól mind visszakapom, és otthon, a sötét elõszobákban kabátom még ott lóg a fogason –
ölelkezés az Írószövetségben: csomagolnak és indulnak haza; feltépett sínek, utcák és fölöttünk a szabadság liliom-illata; –
ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja, szívem, gerincem – kijöttél velem
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc, és ötvenhat: egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen. Bármi következik, boldogság, hogy megértem; –
az irgalmatlan mindenségbe, hol a Semmi vize zubog a híd alatt és korlát nincs sehol sem – életemnek te adtál értelmet, vad álmokat
és újra péntek: a Dunánál állunk, a nap áttör ködön, füstön. Talán sikerül minden s az alkonyat bíbor brokátja Zsuzska lenszõke haján; –
éjjelre és kedvet a szenvedéshez s az örömhöz; te fogtál mindig kézen, ha botladoztam; hányszor ihlettél meg, s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
ezerkilencszázötvenhat, te csillag, oly könnyû volt a nehéz út veled! Nagyon soká sütöttél õsz hajamra, ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
Meghívó Balatonkenese Nagyközség Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt és kedves családját az 1956. október 23-i forradalom és a Köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi eseményekre. Megtisztelõ jelenlétére számítunk! 2006. október 22. Az ünnep elõestéjén: 1800: FÕHAJTÁS a forradalom eszmeisége és mártírjai elõtt egy szál gyertyával vagy mécsessel. Helyszín: Balatonakarattya, Rákóczi park ‘56-os emlékkõ.
2006. október 23. 1400: ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET. Helyszín: katolikus templom. 1500: ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS. Helyszín: ‘56-os emlékmû. Ünnepi köszöntõt mond: Sörédi Györgyné polgármester. Közremûködnek: Pilinszky János Általános Iskola, a Szivárvány Népdalkör, a Veszprémi Ifjúsági Zenekar. 1530: Koszorúzás. 1600: Ünnepi Koncert. Közremûködik a Kreatív Art Stúdió.
CMYK
CMYK
CMYK
CMYK
OKTÓBER
ÜNNEPI
15.
Így történt Kis áttekintés az 1956-os forradalomról és szabadságharcról azoknak, akik akkor még nem éltek, vagy koruk miatt tudatosan nem élhették meg az eseményeket. Azok számára is, akik aktívan nem vettek bennük részt, vagy – természetüknél fogva – különösebben nem követték a történteket. Végül azoknak szánjuk e rövid ismertetõt, akik mármár elfeledkeztek némely részletrõl, vagy akikben a rendszerváltásig traktált elferdítések ragadtak meg. * Október 23-án, nyárias õszi napon több százezres tömeg vonult fõvárosunkban a Petõfi- és a Bem-szoborhoz, ahol függetlenséget, szabadságot és jobb életkörülményeket követeltek. Estére kelvén ledöntötték a Sztálin-szobrot, megostromolták a rádió épületét. A mozgalom fegyveres felkelésre váltott. Másnap a forradalmi tömegek követelésére kivonták a szovjet csapatokat Budapestrõl. Az ország összes helységére átcsapott a forradalom tüze. 25-én hatalmas tüntetés volt a Parlament elõtt, újabb, a demokratikus rendet eredményezõ szándékok hangoztatásával. Ez ellen bevetették a diktatúra fegyveres erõit, és száznál többen meghaltak, még többen megsebesültek a téren. A kommunista párt elsõ emberét, Gerõ Ernõt leváltották, de a helyébe lépõ Kádár János is ellenforradalmi megmozdulásról szónokolt. A dolgozók szerte az országban forradalmi bizottságokat és munkástanácsokat alakítottak érdekeik védelmében. Új nemzeti kormány alakult Nagy Imre vezetésével, mely többek között a szovjet csapatok kivonását, a bûnös államvédelmi hatóság feloszlatását követelte. Hangsúlyozta, hogy a nép jogos kérését nem lehet ellenforradalmi szándéknak nyilvánítani. A következõ napokban mind a fõvárosban, mind vidéken tovább erõsödött a lakossági törekvés a radikális változtatásokra. Nemzeti és forradalmi tanácsokat hoztak létre az élet demokratikus irányítására. Ezek átvették a régi
3
KÜLÖNKIADÁS
Márai Sándor:
testületek szerepkörét. 30-án megszûnt a diktatúra vezetõ szerve, a Magyar Dolgozók Pártja, helyette megalakult a Magyar Szocialista Munkás Párt, melynek élére hét tagú Ideiglenes Intézõbizottság került. Ugyancsak e napon heves összetûzés volt a Köztársaság téri pártháznál. 31-én ún. koalíciós kormány alakult, amely a szovjet egységek hazánk területérõl történõ teljes kivonását hangsúlyozta, és felmondta a Varsói Szerzõdést, illetõleg hazánk semlegességéért szállt síkra. Gyõzött a forradalom, újjáalakultak a pártok; úgy tûnt, hogy napokon belül visszatér az élet a teremtõ, termelõ kerékvágásba. A megszálló idegen csapatok kivonása céljából a szovjet vezérkarnál idõzõ kormányküldöttséget lefogták, Kádár János pedig szovjet segítséggel ellenkormányt alakított Szolnokon, melynek elsõ ténykedése a Vörös Hadsereg felkérése volt, hogy „verjék le a magyar ellenforradalmat”. * A kommunista kormány Pestre költözött. Tõrbe csalták a Nagy Imre vezette forradalmi gárdát, majd kérésükre a szovjet hadsereg megszállta a fõvárost és egész Magyarországot. Alig 11 évvel a II. világháború után újra vérzett hazánk. A fegyveres ellenállásban mintegy 2700-an vesztették életüket. Országszerte karhatalmisták, ún. pufajkások véres megtorlásokat végeztek. Statárium, sortüzek, bebörtönzések, internáló táborok, jogtalan bírósági ítéletek jellemezték ezt az idõt. 229 forradalmárt kivégeztek, 30 000-et börtönbe zártak vagy internáltak; néhány tízezer embert a munkahelyén, ugyanennyit a lakóhelyén zaklattak hosszú éveken át, kétszázezren külföldön kerestek menedéket, vagyis disszidáltak. A természetben az október 23-i nyárias idõt a november 4-én havazás váltotta fel. Vörösmarty szavait (az Elõszó c. versbõl) kölcsönvéve a helyzetjelentés: tél lett és csend és hó és halál. "
Mennybõl az angyal MENNYBÕL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember elõtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Márkus Zoltán Testét ette és vérét itta –
CMYK
2006.
CMYK
CMYK
CMYK
Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer.
BALATONKENESEI HÍRLAP
Szabó Károly emlékei a balatonkenesei eseményekrõl
Huszonnyolc éves szakmunkás, fiatal családapa voltam az 56-os forradalom idején. Elõzõleg leventeként már megjártam a háborút és az amerikai hadifogságot. 1956. október végén egyre több hír érkezett a budapesti orosz megszállók elleni tüntetésrõl, a Sztálin szobor ledöntésérõl, a lövöldözésekrõl. Emlékezetem szerint egy november elejei, szombati napon híre jött, hogy a szovjet csapatok támadást indítanak a fõváros ellen. Balatonkenesén ezen a napon megalakult a faluvédõ bizottság, a köztiszteletben álló Saáry doktor úr, Szapáry postamester, Németh gyógyszerész úr, az akarattyai tanító úr és máÉs a világ beszél csodáról, sok vezetésével. A falu rendjét, biztonságát, és Papok papolnak bátorságról. az esetlegesen vonuló orosz csapatok vonulását akartuk akadályozni. A falukban kb. 80 fõ Az államférfi parentálja, részvételével tiltakozó felvonulás volt a KoMegáldja a szentséges pápa. ssuth-szobornál. A tömeg az oroszok távozáÉs minden rendû népek, rendek sát követelte az országból. „Ruszki, mars ki” Kérdik, hogy ez mivégre kellett. volt a jelszó, amit az összegyûltek lelkesen skandáltak. Vági József kisiparos ácsmester elMért nem pusztult ki, ahogy kérték? szavalta a Talpra magyart. A tömeg a rendõrMért nem várta csendben a végét? ség épületérõl leverte a vöröscsillagot. UgyanMiért, hogy meghasadt az égbolt, ezen a szombati napon Árvay Mihály, a HonMert egy nép azt mondta: „Elég volt.” véd üdülõ parancsnoka és Müller Ferenc rendõr kiosztottak kb. 10–15 db karabélyt. A faluvédõ bizottság vezetõsége Lepsénybe Nem érti ezt az a sok ember, utazott, hogy ott ágyúkat szerezzen, mert inMi áradt itt meg, mint a tenger? formációk szerint orosz repülõgépek várhaMiért remegtek világrendek? tók a szentkirályszabadi repülõtérre, az esetlegesen erre vonuló oroszok ellen szerettünk Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. volna védekezni. Ágyút nem sikerült szerezDe most sokan kérdik: mi történt? ni, mert az ütõszegek nem voltak meg a zárKi tett itt csontból, húsból törvényt? dugattyúkhoz. És kérdik, egyre többen kérdik, A Soós-hegyen többekkel álcázásokat készítettünk, figyelõállásba voltunk. Hebegve, mert végképp nem értik – Vasárnap páncélautó állt meg a Fõ utcában, Õk, akik örökségbe kapták –: a Kossuth szobortól feljebb. Nem lehetett tudIlyen nagy dolog a Szabadság? ni, hogy milyen csapathoz tartozik, azt hittük, nyugati segítség érkezett. A körbeálló tömeget az autóból elõjövõ katonairuhába öltözött Angyal, vidd meg a hírt az égbõl, egyének gumibotokkal ütni kezdték. Mindig új élet lesz a vérbõl. Ezen a napon az elõzõ nap kiosztott fegyveTalálkoztak õk már néhányszor reket visszavették ugyanazok, akik kiosztották. – A költõ, a szamár, s a pásztor – Ebben az idõben én a feleségemmel együtt a Küngösi Állami Gazdaságban dolgoztam, Az alomban, a jászol mellett, naponta gyalog jártunk Csajágon keresztül. Ha az Élet elevent ellett, Egy alkalommal szemtanúja voltam, hogy A Csodát most is õk vigyázzák, a csajágiak szóváltásba keveredtek az utcán a Leheletükkel állnak strázsát, Vass Gyula nevezetû elvtárssal, aki az iparosok munkaeszközeinek, (varrógépek, daráMert Csillag ég, hasad a hajnal, lók, stb.) elkobzásával vádoltak. Ez az inciMondd meg nekik, – dens verekedéssé fajult. Én közbeléptem, mennybõl az angyal mondván, hogy a törvényre kell bízni az ítélkezést. Mert Õ sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta – Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon.
A forradalom napjaiban az Állami Gazdaságban Dobos fõmérnök úr irányításával, több dolgozóval együtt a gazdaság páncél iratszekrényét feltörtük mert értesülések szerint abban tartották az egyes emberek megfigyelésérõl szóló jelentéseket, terhelõ adatokat. Ezeket valóban megtaláltuk, és a munkások széthordták az iratokat. Az eset után a fõmérnök úr eltûnt, engem az ávósok kerestek, majd köteleztek, hogy a kenesei rendõrségen jelentkezzek. Ettõl fogva rendszeresen jelentkezni kellett a rendõrségen. Ilyenkor a feleségem a fentebb említett Vass Gyulával mindig utánam jött, és kérték, hogy engedjenek haza. Õ javasolta, hogy menjek el a faluból, mert komolyabb megtorlások várhatók a forradalom bukásával. Apósoménál Lajoskomáromban bujkáltam, ahonnan a rendõrparancsnok visszahozott. Azzal vádoltak, hogy még 1956 karácsonyakor is volt nálam fegyver. Petõ László nevû kommunista volt a tanú, akit szembesítéskor utasítottak, hogy köpjön szemközt, mert nem mondok igazat. Több társammal állandó megfigyelés alatt voltunk. Egy ízben, amikor a patikus urat hazaengedték, szerettünk volna beszélni vele. A református templom elõtti híd alatt figyeltük, vártuk. Nem vettük észre, hogy a templomtoronyban az ÁV-ok figyelnek. A következõ napokban többekkel (pl. Kelemen József, Györgydeák Jenõ, Könczei László, dr. Saáry István) a Honvédüdülõbe vittek bennünket. Engem megpofoztak, volt akinek eltörték az orrát, mást megtalpaltak. Innen Balatonaligára, a Rákosi üdülõbe szállítottak, majd Hajmáskéren az orosz laktanyába, bizottság elé kerültem. Munkahelyemrõl elbocsátottak, 8 hónapig nem tudtam elhelyezkedni. Miután apám beállt a tsz-be, a fûzfõi Nitrokémiában kaptam állást. A gyárban eleinte salakos voltam, majd lassanként elõbbre léptem. Az ott töltött 35 év alatt több tanfolyamot végeztem, újabb szakmát szereztem. Ennek ellenére többször éreztem, hogy az 56-os múltam miatt hátrányba kerültem. Nyugdíjasként a rendszerváltás után a kisgazdapárt tagja lettem. Írásomban szándékosan nem említek több nevet, senki érzékenységét nem szeretném megbántani. Már én is idõs ember vagyok, és egyre kevesebben vagyunk, akik az 56-os események kenesei szemtanúi voltunk. Kérem azokat az embereket, akik sorstársaim voltak, jelentkezzenek, és járuljanak hozzá a forradalom 50. évfordulójának méltó megünnepléséhez. " Szabó Károly
CMYK
4
CMYK
CMYK
CMYK
2006.
OKTÓBER
15.
ÜNNEPI
KÜLÖNKIADÁS
5
Visszapillantó tükör A második világháború után és az ÖTVEN ÉVES MAGYAR FORRADALOM közötti idõszakban voltam általános iskolás. Munkástelepen laktunk. A szövõgyár közel volt hozzánk, ahol szüleim dolgoztak. Nyáron öcsémmel mezítláb, talpunkkal csettegve futottunk a járdán megkeménykedett fekete salakon. Portás nagyapánk megengedte, hogy az ugra-bugráló, labda után futkosó Kormos kutyával játsszunk a gyár udvarán, miközben szüleinkkel – szövõmester apánkkal és fûzõnõ anyánkkal – rövid idõre napközben is találkozhattunk, majd a salakon csettegve hazarohantunk Pamacs nevezetû kutyánkhoz. A futkározás tágította látókörömet, fokozta érdeklõdésemet. A gyár udvarára könyves sátrat állítottak ezzel a felirattal: „A könyv nevel, tanít! Vásárolj könyvet!” Apám egy kis József Attila kötettel lepett meg. Szerencsém volt, hogy a háború nyugodtabb napjain nemcsak olvasott, naplót is írt. Neki köszönhettem, hogy elõször találkoztam a költõvel, akit „útitársammá” fogadtam. Keresztapám orosz fogság után (az elsõ sorban balról a második) legyengülten,
levesekrõl, éhesen a szemétbõl kiszedett krumpli- és kenyérhéj okozta megalázásról. Az ötvenes évek várva várt ünnepe május elseje volt. A gyáriak olajos, piszkos ruháikat ünneplõre cserélték, és többségük aktívan, zászlókkal, az elmaradhatatlan vörös csillaggal, békés hangulatban vonultak fel, majd fehér asztalhoz ültek. Minden nagyon szépnek, jónak tûnt számomra, hisz a munkások mosolyát nyugodtnak, bíztatónak érezhettem szocialista hazánk felépítését illetõen. Mikor D. tanár pajtás kommunista szólamokkal amerikai holmikban jelent meg a számtan órán, gondolkozni kezdtem. Ezt azzal fokozta, hogy lapát tenyereivel két oldalról – pajeszomat felhúzva – nevetve és igazságtalanul pofonvágott. A testnevelõ Sz. tanár pajtás, mikor szembe jött velem, ököllel belémbokszolt. A felvonuláson a hosszú beszéd alatt M. Imre barátommal egymás csuklóját fogva tapsoltunk az „éljen Rákosi” számtalan emlegetése után. Észrevette. Az igazgatói irodában ugyancsak óriási pofont kaptunk cselesen, nem a várt oldalról. Az iskolából barátaimmal hazafelé
tünk. Néhányunkat V. A. igazgató úr elé vezetett, aki nem volt elvtárs. Félve, szó nélkül sajnálta, hogy D. tanár pajtás nem hitt nekünk. Bután ellenségnek tartott bennünket, és ránkerõszakolta elképzelését. Mire az idõ 1956-ba ért, kisgyerekbõl igazat keresõ felnõtté lettem. Az október 23-i felvonulók között már tisztán láttam, hogy az ötvenes évek pofonjait egy szörnyen takargatott diktatúrában kaptam. 50 év után még jobban tiszteletben tartom ‘56-os kokárdámat, amit a budapesti villamoson tûzött kabátom hajtókájára egy fiatal egyetemista. (A forradalomról „Kettõs születésnap” címmel írtam a 2003. október 15-i számban) " Kecskés József
a Várkerten át mentünk meg-megállva, beszélgetve a hatalmas platánok alatt. D. tanár pajtás ezt rossz indulattal gyülekezésnek, helytelen politizálásnak tartotta, holott a fészekrakó madarakról cseveg-
CMYK
soványan került haza. Mikor meglátogattam, mindig a magyar szépirodalom olvasása közben „zavartam”. Mégis boldogan avatott be szenvedélyébe. Mesélt a szovjet munkatáborokról, a gyakori káposzta-
CMYK
CMYK
CMYK
6
BALATONKENESEI HÍRLAP
Az 1956-os forradalomról tak semmit. Amikor elmondtam, hogy két napja egy szakérettségisekbõl álló különítménnyel együtt engem meglátogatott, és õ is jól van, kissé megnyugodtunk. Hosszabb beszélgetés közben õk is egyet értettek céljainkkal, de kértek, hogy ebben az életveszélyes helyzetben nagyon vigyázzunk magunkra. Éjfél körül indultunk vissza Budapestre. Székesfehérváron a Budai úton november 3-ról 4re virradó éjszaka kb. 1 órakor több tucat készenlétben álló szovjet tank mellett haladtunk el. A T-34-esek páncéltornyából a szovjet katonák jól látták a nagy magyar zászlóval száguldó autónkat. A hûvösvölgyi albérleti szobámban éppen elaludtam, amikor november 4-én hajnalban a város felõl hatalmas ágyúzás hallatszott. Reggelre kiderült, hogy a szovjetek a tûzszüneti tárgyalásokat megszakítva minden irányból több száz tankkal megtámadták a fõvárost. Köztük voltak a Fehérvárról indulók is, akik nagy szerencsénkre nem lõttek szét minket. A néhány ezer felkelõ hõsies harcát a túlerõ kb. 1 hét alatt legyûrte, de a szovjetek is jelentõs veszteségeket szenvedtek. Cégünk Kossuth Lajos utcai irodája elõtt például négy szovjet koporsószerû páncélozott harckocsi állt leponyvázva. A házfelügyelõ elmondta, ezek tele vannak elesett szovjet katonákkal, és elszállításra várnak. A tankok az Üllõi út, Nagykörút, Rákóczi út, Margit körút, Széna tér, Móricz Zs. körtér, Bartók B. út, stb. nagy részét kegyetlenül szétlõtték. Fõként a pesti oldalon a rombolás több helyen jelentõsen meghaladta a II. világháború pusztításait, több száz felkelõ és több ezer civil halálát okozva. Az ún. „tisztogatás” még hetekig tartott, szovjet tankok cirkáltak a fõútvonalakon, és minden gyanús mozdulatra lõttek. Volt rá eset, hogy a kenyérért sorban állókat sem kímélték. Hosszú ideig bíztunk a külföldi rádiók által naponta
megígért nyugati segítségben, abban, hogy tartsunk ki, már útban van az erõsítés. De ez sem érkezett meg, és a túlerõ végleg gyõzni tudott!… Hosszú távollét után az 1980-as évek közepén tértem vissza Akarattyára, az Aligai útra, ahol az apám által korábban eladott ingatlant nosztalgiából visszavásároltam, kibõvítettem, majd nagyrészt sajátkezû munkával a környék egyik legkulturáltabb, többszintes, teraszos, panorámás gyümölcsöskertjét alakítottam ki. Közben hat éven át, idõt, fáradságot és költséget nem kímélve dolgoztam az Aligai úti nyaralótelepet sújtó téves korlátozások sikeres megszüntetésén. Most 76 évesen, a 60 éven át teljesített átl. napi 16 órai alkotó munkától megfáradva, több egészségi problémával küszködve mindenért kárpótol az a jó érzés, hogy szüleim hõsi példája nyomán nagy munkabírással a család, a haza és embertársaim iránti kötelességeimet legjobb képességeim szerint teljesítettem és szûkebb, ill. tágabb környezetemben mindenkinek segítettem. " Taslár Tibor
CMYK
Már ötödéves voltam, amikor 1956. október 22-én az esti elõadásokra igyekeztem. A Mûegyetem aulájában csatlakoztam a nagygyûléshez, ahol a szegedi egyetemisták javaslatára megalakítottuk a MEFESZ szervezetet, késõ estig megszövegeztük a 14 pontos határozatot és a 16 pontra bõvített országos kiáltványt, szórólapot, amelyekkel a zsarnokság azonnali megszüntetését követeltük, és egy emberséges, demokratikus utat kívántuk kijelölni az ország számára. Ezzel a szándékkal indítottuk el 23-án a felvonulást, amely néhány órán belül több tízezres tömeggé duzzadt. A következõ napokban többször szembe kerültünk a szovjet tankokkal, amelyek parancsnokait orosz szakos bölcsész hallgatók segítségével sikerült meggyõzni, hogy ne lõjenek a tömegbe, mert ez ugyanolyan felkelés, mint ami náluk volt Leningrádban 1917-ben. 1956. november 3-án évfolyamtársaimmal egy Pobjeda gépkocsival, a Dunántúlra mentünk tájékozódni. Az autó motorházára egy nagy nemzeti zászló volt felkötve. Útközben az ügygyel szimpatizálók (Érden, Martonvásáron, Agárdon, Fehérváron, Polgárdiban, Fülén, Kajáron, Csajágon, Akarattyán) többször megállítottak és megkérdezték, hogy mi van Pesten, és aggódva lelkesítettek minket. Mi több tucat „Egyetemi kiáltványt” osztottunk szét. Akarattyán hosszabb idõt töltöttünk. A Horváth vendéglõben, ahol Guth Béla üzletvezetõ barátom szívélyesen fogadott bennünket, kb. 12 fõ éppen a nemzetõrséget szervezte az esetleges ÁVH-s beavatkozással szemben. Ezek közül Beck László, Szente Károly, Walter testvérek, Nagy József, Dorner Lajos, Katona Sándor, Tuzson József, Szitkovszky Lajos, Kulyáni Antal jó ismerõseim, illetve korábbi futball társaim, de mindannyiukkal egyetértettünk. Kérésükre felkerestük Varga László világháborús törzsõrmestert, aki fogadkozott, hogy Juhász testvérekkel, ifj. Akócs Vilmossal és több fiatallal 8–10 fõs szakaszt szerveztek, és a Csittenynél beásva magukat, nehéz géppuskákkal és páncélöklökkel fogják várni az esetleg Veszprém felõl érkezõ szovjet tankokat. Vargát és az ott jelenlévõ Juhász Nándi barátomat próbáltuk lebeszélni errõl az öngyilkosságról, de õk hajthatatlanok voltak. Késõ este értünk Csajágra, ahol szüleim nagy örömmel fogadtak. Már több mint három hete sem rólam, sem pedig a bátyámról nem tud-
CMYK
CMYK
CMYK
2006.
OKTÓBER
ÜNNEPI
15.
7
KÜLÖNKIADÁS
Halálbüntetés – pártutasításra denben értettem vele egyet. A „Kilences kórterem” vagy az „Egy pikoló világos” c. filmek vetítését követõen egymástól eltérõ módon közelítettünk a képsorokhoz. Nem haragudtam a nálam nyolc évvel idõsebb és képzettebb mesterre, de nem is repesett érte a lelkem, amikor azért kontrázta meg a véleményemet, mert én a pártsajtó dolgozója voltam. Szigorú szelektálásának az okát csak halála után ismertem meg. Pontosságra és nyelvi helyességre törekvése viszont mindig lenyûgözött. Elfogultságában is vigyázott arra, hogy világosan és hibátlanul fogalmazzon. Az ítéletének végrehajtásáról szóló jegyzõkönyvnek azonban mindjárt az elsõ két és fél sorában két szarvashiba! Lejjebb újra borzasztó nyelvi bakik. „A tanács elnöke közli az elítéltel (tehát rövid a t) a jogos ítéletet”, és: „Az orvosok 17 óra 11 perckor jelentik be a halál beáltát (itt meg az l rövid).” Ugyan, kérem, mondhatnánk, hát nem mindegy? A szentencia, ha gazság is, így is érthetõ. Az a két elsinkófált mássalhangzó (pláne utólag!) mit se változtat a lényegen. Pajor György törm., a jkv. a hibás. Vagy a gépíró kislány, aki nem ismerte a névszókkal történõ teljes hasonulás törvényét, és sohasem hallott a primitív indoklásról, hogy két lábon állunk, ezért az ige l-jét megkettõzzük. A sok tanult ember: ügyész és bíró, orvos és börtönparancsnok, akik ugyancsak kézjegyüket adták a dokumentumra, azt se nézték meg, mit írnak alá. (Itt felötlik: vajon arról tudtak-e, hogy 14 évvel korábban az Európa-rangú Radnóti költõnk félholtan is ügyelt a versmetrumok, sõt az ékezetek helyességére is.) Én mégis megborzadok ettõl az írástól. Ez a jegyzõkönyv arról tanúskodik, hogy ott és akkor semmi más nem volt fontos, csak az, hogy a senkinek se vétõ, de a jogokért és az igazságért síkra szálló Brusznyai tanár urat megöljék. Dr. Brusznyai Árpád Himnusszal az ajkán halt meg. Amikor felolvasták a halálos ítéletét, szemrebbenés nélkül jegyezte meg, hogy tudomásul vette. Abszurd, ám kegyeletes feltételezés: ha kézbe adták volna a kivégzésrõl készített jegyzõkönyvet, alkalmasint tanári pedantériával szigorúan alápirosozta volna a hibákat, szegény. Már amelyek kijavítását elvégezhette volna! " Márkus Zoltán
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán
… …Piros a vér a pesti utcán. Esõ esik és elveri, mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövein.
Piros a vér a pesti utcán, munkások- ifjak vére folyt, a háromszínû-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogó mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet s a zsarnokság gyûlöletét.
s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér.
CMYK
A Napló 1992. jan. 9-i számában olvastam Mészáros Gyula ny. erdõmérnök „Így indult meg a bosszúállás gépezete” c. cikket. Sokáig hallottak arról, hogy a Veszprém megyei kommunista vezetõk, élükön Pap János pártvezérrel a Legfelsõbb Bíróság elnökének küldött levélben tiltakoztak a Gyõri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsának döntése ellen, amely életfogytig tartó börtönbüntetést írt elõ, és halálbüntetést lihegtek dr. Brusznyai Árpád ellen, akit 1956. október 26-án a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács tagjává, november elsején pedig elnökévé választottak. E tisztségeken kívül vádként hangzott el Brusznyai ellen a Hazafias Népfront 1956. X. 15-i ankétján tartott helyzetértékelése, majd a Petõfi Körhöz hasonló Veszprém megyei szervezet, a pártbizottság által X. 20-án kezdeményezett Batsányi Körben vállalt elõkészítõ bizottsági tagság. Pedig a legkeményebb ítéletet ezeken az összejöveteleken nem Brusznyai, hanem maga Pap fogalmazta meg, amikor arról beszélt, hogy különösen a személyi kultusz és a koncepciós perek miatt a párt elvesztette tisztességét és a nép bizalmát. A pár napos forradalmi vezetés alatt történt intézkedések mentõ körülményként jöhettek volna számba, de a bíróság elõtt szinte mindegyiket meghamisították. Brusznyai tanár úr 1958. június 9-i kivégzését megelõzõen a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumánál történt egy zártkörû kegyelmi tanácskozás. Arra való hivatkozással, hogy 1956. nov. 4-ig Veszprémben nem történt véres esemény, a különtanács 4 tagja közül ketten kegyelemre ajánlották a vádlottat. A katonai fõügyészhelyettes viszont fõ döntnökként „az általa elkövetett súlyos bûncselekmények miatt” a kegyelmi kérvényt elutasította. Indokként a párttól kapott információ szolgált, miszerint nov. 4-e után 180 szovjet katona és 70 polgári egyén halt meg a megyeszékhelyen, holott a valóságban 27–30-ra, illetve 33–35-re tehetõ ez a szám. Totalitárius diktatúrában a bíróság parancsnak vette a pártvezetõk kérelmét, és Brusznyait kivégezték. Jól ismertem õt. 1954 októberétõl a megyei lap munkatársaként gyakran vitatkoztunk kulturális kérdésekrõl. Az egyetemi esteken egyik fõ vitázó volt õ. Én nem min-
CMYK
CMYK
CMYK
8
BALATONKENESEI HÍRLAP
Részletek Makai Ferenc tanár úr emlékeibõl Októberi ballada A század elején született apám, Október huszonharmadikán. Megelégelve sanyarú sorsát, Szabadságot, békét kívánva Ifjú szívekre bízta magát. A menet piros-fehér-zöldekkel, Rozsdás platánlevelekkel, Szaporodva, szoros sorokban Áradt a hídon át, S a Ház elõtt megállt. Csizmás kis ember A Bakony alján Krisztus keresztjének Nyomát látta tanterme falán. A kitiltottat karjára vette, Mint anya fiát, dédelgetve Remegõ kézzel, le ne ejtse A fájdalmak örök szimbólumát. Míg fent a sötétben égtek a fáklyák, Nem félt, remélte jobb sorsát. Fegyverropogás, fenyegetõ elvtárs, Szobordöntés, lánctalpasok zaja Riasztotta, s a titkárnak ijedten Lyukas lobogóját adta… A háromszázegyesben fúj a szél, Róla már csak ez beszél. Mielõtt összeverték, Elrendelték: Krisztusát Dobja sutba. Õ erõtlenül Magához Vonta.
Mi, az iskolában tanítók csak arra törekedtünk, hogy a diákok ne keveredjenek bele semmilyen dologba, amitõl bajuk eshet. Volt persze néhány próbálkozás. Egyik fiú az udvaron összetépdeste az orosz tankönyvét, s azt kiabálta, nem akar többé oroszt tanulni! Mivel pont én voltam az ügyeletes, kénytelen voltam szó szerint befogni a száját, nehogy bajba kerüljön. Próbáltuk lekötni a figyelmüket egyéb dolgokkal, hogy ne is legyen idejük másra. Óriási felelõsség volt rajtunk. Akkori 8. osztályosaim, Kuti Csabáék osztálya abban segített, hogy az akkor készülõ „régi új iskola” építéséhez szállított anyagokat lerakjuk a vagonokból. A szülõket is beavattuk, ott figyeltek, sétálgattak az állomás körül, hiszen akkor is sztrájkok voltak ott. Hetesi János bácsi és Szapáry Bandi édesapja szervezték ezt a szülõkkel. A TÛZÉP akkori vezetõjével, Öcsi Józseffel egyezséget kötöttem, hogy a gyerekek segíthetnek a vagonok
kirakodásánál. Téglát, cserepet, mindent, amit bírtunk, csak a vasbeton gerendákat nem mi szedtük le. Sári Pista bácsit, az orvost választották a bizottmány elnökének, mert neki tekintélye volt, próbálta ellensúlyozni a vadhajtásokat. Sajnos 57-ben õt is letartóztatták. Az 56-os emlékmû ötlete Sipõcz János bácsi fejében született meg. Gipszbõl készült az elsõ változat Lukács bácsi, a vízvezeték-szerelõ mûhelyében. A szövegét magam írtam. Segítõinkkel, Öcsi Lajos bácsival, Szapáry Bandi bácsival és másokkal este a postamesterékhez vittük, majd sötétben, a ligetben helyeztük el, a mostanitól néhány méterre. Emlékszem, éppen sztrájk volt a vasútállomáson, és Makai Lajos bácsi a sorompónál füttyjelekkel értesített bennünket, ha óvatosságra volt szükség. A dolgunkat elvégezve hazamentünk. Két nap sem telt el, ledöntötték az emlékmûvet. " Györgydeákné Takács Hajnalka
TISZTELETTEL „Ó, ember, ki jót vársz még, s nagyot akarsz, s mást, szépet itt, okulj e vérbõl s engeszteld, gyógyítsd e ma sebeit. Ó, jobb vezér s cél: s mit remélt, hitt Jobb holnap ad!Békült legyen végre s boldog e vérzõ nép s szabad.” (Fodor József: Viharban) Balatonkenese Nagyközség Önkormányzata az október 23-i ünnepi megemlékezésen az 50. évforduló alkalmából emléklappal fejezi ki tiszteletét azon személyek illetve hozzátartozóik elõtt, akik aktívan részt vettek a helyi forradalmi megmozdulásokban:
Ambrus Árpád < id. Györgydeák Jenõ < Kállai Béla < Kelemen Béla < Kuti József < Mikó Imre dr. Németh László < dr. Saáry István < id. Sárosi Lajos Szabó Károly Szapari Béla < Szente István < Szólási István < Vági József (A résztvevõk és hozzátartozók emlékei nyomán sikerült a személyeket felkutatnunk. Tisztelettel elnézést kérünk azoktól, illetve hozzátartozóiktól, akik e felsorolásból kimaradtak.)
CMYK
Kecskés József:
CMYK
2006.
OKTÓBER
ÜNNEPI
15.
9
KÜLÖNKIADÁS
Emlékezzünk a forradalomra és mártírjaira! Kéri, kiáltja, sugározza egy emlékkõ Akarattyán a Rákóczi parkban augusztus 20-a óta. S mert az emlékezés az érzõ, gondolkodó ember lelkébõl és szellemébõl fakad, ezért hála a Teremtõnek sokan voltunk az avatáson, ahol egy elmélyült, szép mûsor keretében az alapítók leleplezték a mûvet, majd dr. Balázs Pál apát úr megszentelte, és ezzel felavatta a forradalom tiszteletére állított emlékkövet, és Németh Péter tiszteletes úr megáldotta azt. Azt a követ, amelynek gondolata éppen egy évvel ezelõtt fogalmazódott meg, s négy, Balatonakarattyára érkezett polgár a mûvet megálmodta. Az álomból valóság lett, a tisztelet és a fõhajtás valósága megtestesült egy emlékkõben, amelyet a forradalom 50. évfordulójára állítottunk fel. Ötven év, fél évszázad nagyon hosszú idõ, ezért úgy gondoltuk, hogy az avató ünnepséget az évforduló évében úgy tartjuk meg, hogy az akarattyai-kenesei polgárok közül minél többen jelen lehessenek. Ezért is választottuk Szent István ünnepét, augusztus 20-át. A történelmi események ilyen összekapcsolása és emlékeinek elmélyülésében. ‘56 eszmeisége- hõsiessé-
ge a magyar társadalomra nem hatott volna igazán, ha ez a nép nem követi Szent Istvánt, és nem az õ útmutatásai alapján rendezkedik be ebben a hazában. Avató beszédében dr. Berey Attila az összefogás nagyszerûségét mutatta be, azt, hogy a civil kezdeményezés milyen fontos összetartó és környezetformáló erõ. Máray Sándor gondolatát idézte személyes élményekkel is tûzdelt megemlékezésében: „…Angyal vigyél hírt a csodáról!…” S hogy a megjelentek számára a csoda még teljesebb legyen, és a tiszteletadás és
fõhajtás még ünnepélyesebb, versek és gyönyörû énekek követték egymást, a Szivárvány népdalkör, Wágner Melinda, Kolti Helga színmûvésznõ és dr. Hajagos Árpád elõadásában. …Emlékezzünk! Az 1956-os forradalom egy nép, egy nemzet szabadságvágyát, felemelkedését, megtisztulását, a békére és a magyar emberek jobb, felszabadultabb életre vonatkozó vágyát fejezte ki. A forradalom napjai hordozták a szabadság örömét, az igazi felszabadultság érzése lett úrrá az embereken, és a reményteljes napok boldogság érzése melegítette át az emberek lelkét! Emlékezzünk hát erre az idõszakra hálatelt szívvel, de ugyanakkor ne feledjük, mert nem felejthetjük el az ezt követõ idõszakot, amikor az idegen katonák és a tankok vérbe fojtották a gyõztes forradalmat! És ne felejtsük a hosszú évekig tartó megtorlást se! Emlékezzünk!… És emlékezzünk, és legyünk hálásak a hõsöknek, akik akár életük kockáztatásával is ünnepet, forradalmi ünnepet teremtettek 50 esztendõvel ezelõtt. Ahogyan ezt dr. Berey Attila emlékkõavató beszédében mondta: „Emlékezni kell a megtorlásra is és a nevesített és névtelen hõsökre: azokra, akik életüket áldozták, akik a börtönbe kerültek, kik hazátlanok lettek, s kiket egyszerûen egzisztenciálisan tettek tönkre, vagy gyermekeik elõtt zárultak be a felsõbb iskolák kapui. Természetesen egyetértek azzal, hogy egyszer le kellene zárni ‘56 ügyét, el kellene varrni a fonalat, amelyben benne lenne a megbocsájtás is, természetesen. Ugyanakkor vannak bûnök, amelyekre nincs bocsánat sem a nemzetközi, sem a hazai jogban, lélekben, etikailag meg végképp kérdéses a bocsánat lehetõsége. Mindannyiunk számára az lenne az üdvözítõ, ha az etikai értékek a helyükre kerülnének és azok mértéke is egyformán vonatkozna mindenkire, legyen az jog, kötelesség, esély, etikai mérce! Nagyon sok még a pótolni valónk! Az avatóbeszéd gondolataira rímelt a Kolti Helga mûvésznõ értõ tolmácsolásában elõadott Reményik Sándor: Nagy ma-
gyar télben picike tüzek címû verse és Sajó Sándor: Magyarnak lenni címû költeménye Wágner Melinda elõadásában. A Szivárvány népdalkör: Magyarország az én hazám, és a Magyarok Világhimnusza elõadásával méltóképpen erõsítette Akarattya és Kenese összetartozását és azt a nemes gondolatot, hogy egy ilyen ünneplésben mindenkinek része, feladata lehet, csak összefogás szükséges. Az ünnepi megemlékezésen végezetül Wass Albert: Üzenet haza címû verse hangzott el, dr. Hajagos Árpád tolmácsolásában, melyben a költõ a szabadságvágyáról, az összetartozásáról, a megbocsátásról, az egymás felé közeledésrõl és az emberi elme nagyságáról ír, és így fejezi be: „…És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megmérettetik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz, és csak a kõ marad, De a kõ marad!” És ha az emlékezõk kisétálnak majd a Rákóczi parkba, láthatják, hogy a Balaton Kapuja mû is új értelmezést nyert, mert mint egy óvó kéz emelkedik a térben az Emlékkõ fölött. Tisztelettel és õszinte fõhajtással emlékeztünk hát a forradalom 50. évfordulójára. Arra kérjük mindnyájukat, ahogyan a kõ marad, maradjon az EMLÉKEZÉS is! Csendesen, békésen de büszke magyar tartással hajtsunk fejet a forradalom eszmeisége és mártírjai elõtt október 22-én, az ünnep elõestéjén este 6 órakor a Rákóczi téren egy szál gyertyával, egy mécsessel vagy egy fáklyával. Mindenkit várunk Kenesérõl és Akarattyáról is. " dr. Hajagos Árpád
CMYK
CMYK
