Hírek, ismertetések. In memóriám Szabó Péter

Földtani

Közlöny 1 2 6 / 1 , 1 3 1 - 1 5 3 (1996) Budapest

Hírek, ismertetések In memóriám Szabó Péter (1934-1995) 1995. január 23-án, hétfőn délelőtt 10 órakor he lyezték el hamvait a kelenföldi Szent Gellért plébá niatemplom altemplomában. Éppen ott járt, a temp lom plébánosánál, barátjánál, akinek a templom építése során szakértői segítője volt. Onnan távozott december 23-án délután, amikor autójában rosszul lett s utóbb - Budapesten, január l-jén - a kórház ban meghalt. Friss, fürge léptű, aktív ember volt teljes életében. Soha nem volt beteg. Sokat, mond hatni folyvást dolgozott, de az nem fárasztotta, ha nem kedvét lelte benne s ezt - ha szóba jött - han goztatta is. 1934. november 6-án született Budapesten. A Sán dor utcából a szomszédos Horánszky utcába járt gimnáziumba, majd 1953 őszétől néhány utcával odébb, a másik irányba, a Múzeum körútra, az Életés Földtudományi (azóta ismét Természettudományi) Kar geológus szakára. Itt kapta meg diplomáját 1958. januárjában s kapott alkalmazást az Egyetemi Földtani Intézetben egy évre. Három évfolyamtárs dolgozott ott akkor az Akadémia alkalmazásában, mind három a szakma jelese lett. Amikor az egy év lejártával ez az egyébként csekély fizetéssel járó gyakornokság megszűnt, már ismertté vált, bár kéziratban maradt szakdolgozatával és publikációval a háta mögött élt a kínálkozó lehetőséggel és az AGROTERV alkal mazásába állt. Csakhamar megkedvelte a mérnökgeológiát, talajmechanikát és a terve zőintézeti munkát. A mezőgazdaság ismételt nagyüzemesítése hosszantartó konjunktú rát hozott a vállalatnak s б ebben megtalálta nemcsak megélhetési forrását, hanem a hivatásszerű munkálkodás kielégítő érzését is. Ekkoriban alapított családot, ami további serkentést adott amúgyis eleven aktivitásának. 1

Amikor státus kínálkozott, maga VADÁSZ Elemér professzor hívta vissza őt az egye temi intézetbe, a tudományos munkáért felajánlott fizetés azonban már nem lehetett komoly csábítás a megtalált igazi munkaterület ellenében. Az egész ország volt a mun katerülete!

1

A klasszikus villányi szelvény üledékföldtani újravizsgálata - Eötvös L. Tudományegyetem Földtani Intézet, szakdolgozat, 1957. A Csabrendek Cn 211. bauxitkutató fúrás - Földtani Közlöny LXXXV1II. 1958. pp. 332-336., 2 ábrával

132

Földtani Közlöny 126/1

Sűrűn be kellene pöttyözni az ország és Budapest munkatérképét, ha ábrázolni akarnánk, hol mindenütt voltak munkái. Idő múltával előrehaladt a ranglétrán is, vezetője lett részle gének s Ázsiában és Afrikában kapott rövidebb időtartamú szakértői feladatokat. A gazdasági hanyatlás a vállalatot is kikezdte s akkor a privát szférába lépett át. Itt is sikeres volt, menedzserként még inkább kitűnt eredményessége. S az utóbbi mintegy hat év eredményeit nem csak saját boldogulására használta fel, hanem mecénásként közcélú támogatásra is áldozott. Korunkban és körünkben csaknem száz éve - SEMSEY és PAPP Simon voltak szakmánk mecénásai - példa nélkül bőkezűen és a legteljesebb önzetlenséggel támogatta a Magyarhoni Földtani Társulatot, a Mérnöki Kamara geotechnikai tagozatát, tanulmányutakat tevő fiatal szekembereket és egyetemi hallgatókat, templomot-plébániát. Bennünket illetően e körben is kiemelkedik a még csak a közel múltban Videfalván leleplezett márványtábla, amelynek költségeit б fedezte. A Losonc melletti Videfalván született ugyanis a társulat megalapításának ötlete a KuBiNYiak kú riájában, amelynek falán ezt a tényt a márványtábla hirdeti. A múló évtizedeken át mit sem fakult benne a zene magas régiói iránti igény és a természet szeretete. Gyermeki és ifjúi kedélyét, tiszta jellemét mindvégig fő jellemzői ként ismertük. Szakembernek és embernek egyaránt kiváló kollégánk, tettrekész és te vékeny, derűs, mosolygós, széles körben rokonszenvet ébresztő - és éppen nyugdíjba készülő - geológus távozott személyében ö r ö k r e . 2

KASZAP András

Kárpáti Lajos (1932-1995) 1995. július 3-án kísértük utolsó útjára a Megyeri te metőbe (Újpest-Káposztásmegyer) KÁRPÁTI Lajos kollé gánkat. Uradalmi mezőgazdasági munkás apa családjába szü letett Göllén 1932. V. 21-én. Maga is korán munkába állt, míg utóbb megnyílt előtte a tanulás lehetősége s 1952ben szakérettségit tett. Somogyból érkezett abban az év ben a Eötvös Loránd Tudományegyetem geológus sza kára. Pátriája elkötelezett fia, harcsabajszú, mokány Koppány-ivadék maradt élete fogytáig. Minden idők legnépesebb geológus évfolyamának volt tagja. A vas és acél országa számára vettek fel ben nünket akkor, ötvenünket, a felemelt ötéves tervhez. S ha a koncepció csakhamar meg változott is, б harmincnyolcadmagával végzett 1956 őszén. VITÁLIS Sándornál, az alkalmazott földtan professzoránál vízföldtani szakdolgozatot írt, így az FTI-nél - akkor így hívták: Földmérő és Talajvizsgáló Iroda - a mérnökgeo lógián kezdte a pályát. Innen 1960. XII. l-jén az Országos Földtani Főigazgatóságra lépett át és referálta a vízföldtant és kapcsolt részeit. 1977-től szakági fógeológus, közben

2

1994. III. 4.

Hírek,

233

ismertetések

három évig e mellett személyzeti osztályvezető is (1982-85). 1985. I. 1-tól a Központi Földtani Hivatal kutatási főosztályán hidrogeológiai és agrogeológiai szakági főgeológus, míg nyugdíjba nem megy 1990 végén. Megszámlálhatatlan a feladat, aminek megoldásában részt vett; a magyar föld titkait feltáró fúrások közül igen sok mélyült közvetlen közreműködésével. Erre emlékezvén hirtelen a Közraktár utcai és a gödi hévízkút jut az eszembe, ahol együtt jártunk a fúrás idején egykor s ahonnan kincset érő termálvíz fakad. 1963-64-ben Mongóliában végezte a hidrogeológus általa annyira kedvelt feladatát, a víz feltárását. Felesége, leánya és két unokája volt számára az idő múlásával kiteljesedő családi háttér, amely munkálkodásának végső célját jelentette. 1995. június 13-án hunyt el Bu dapesten. KASZAP András

*

Aki 10 éve hiányzik (Dr. Kriván Pál emlékére) "Az ember hiányát emlékekkel kell pótolni" Hogy múlik az idő! Gyorsul az idő! - szokás mondani, pedig pontosan az ellenkezője történik: mi múlunk el (vagy ki-) az időben, részeként a nagy anyag-körforgásnak. Ki előbb, ki később! Geológiai szempontból 10 esztendő nevetségesen csekély intervallum. A geológusok ezt különösen jól tudják. S z á m o s élőlény szempontjából viszont elérhetetlen 10 esztendő megélése. Sajnos az utóbbi idők hazai népességi statisztikái nagyon szomorú képet mutatnak. 10 esztendő ugyanis egy átlagos magyar férfikor egyhatoda, azaz kereken 17%-a. És ezt a tragikusan alacsony átlagos magyar férfikort sem élte meg, akiről most néhány gondolattal megemlékezem. Dr. KRIVÁN Pál a geo-társadalom KRIVÁN tanár u r a , Palija, Pálja, Pablója, Paulusa, akit éppen 10 esztendeje, 1985. december 13-án kísértünk végső nyughelyére, a budai Farkasréti temetőbe. Róla van szó. Neki ez az elmúlt 10 év többet, életének kerek 18%-át jelenti, hiszen halálakor mindössze 57 esztendős volt. De foly tassuk a tragikus számvetést: ha az immár stagnáló és szomorú 60 évnyi korlimitet vesszük figyelembe, akkor a magunkféle egyetemet végző ember - feltéve, hogy idejében kezdett - érettségi után, még 5 évet az egyetemen eltölt és 23 éves korában kap diplomát. Ekkorra az átlagélet 38%-a már eltelt. A z imént diplomát mondtam szándékosan és nem állást, vagy szebben: kenyeret! Ha ehhez még újabb 5 év - jószerivel - vegetálást hozzászámítunk az első tudományos fokozat megszerzéséig, akkor az már 28 éves kort jelent, tehát a prognosztizált statisztikai átlagéletkor csaknem felét! K e r e k e n 47%-át! És ez - ahogy mondai szokás - még mindig csak a felkészülés. Persze vannak korábban későbben érő egyedek, de mi most az átlagot vizsgáljuk és ennek alapján statisztikailag az átlag magyar a továbbiakban még dolgozhat 32 esztendőt a tárgyidőszaki 60 éves nyugdíjkorhatárt figyelembevéve. Ez várható életének 53%-a, ha megéri! És az volt a tragédia, hogy б ezt sem élte meg. Tragikus a kép és a sors, mert gazdag, színes élete

* Elhangzott a tudománytörténeti szakosztály előadóülésén 1996. II. 26-án

134


ellenére mi mindentől esett el. Hol volt a békés, nyugalmas, szenvedélymentes öregség? Hol és mikor a bölcs szemlélődés? Mi van a szelid sportokkal, a sétákkal, fürdőbejá rással? A horgászással, a sakkozással vagy a kártyázással? A biztosítási plakátokról lemosolygó jókarban lévő ősz nagypapák hancúrozásai az unokákkal hová lett? Mikor hozza be a sokat emlegetett kulturális restanciákat? Mikor olvassa el az évtizedek során összegyjűtött könyveket, melyek vásárlásakor már világos volt, hogy: majd a nyugdíjas években. És akkor mi van a színház-, a hangversenylátogatásokkal? És a füstbement baráti összejövetelek, meghitt beszélgetések, azokkal akikkel félszavakból is megértjük egymást? Ezzel szemben a lábon kihordott betegségek, a betegágyban is átdolgozott napok, a ki nem vett szabadságok, az orvosi rendelő váróiban is olvasó vagy térdükön író, haj szolt, örökös időhiányban szenvedő értelmiségiek, a szükségből erőn felüli többletet vállalók a predestináltjai annak a kurta átlagéletnek. Ha mindezeket figyelembevesszük, megállapítható, hogy a legjobb üzleti vállalkozások közé sorolhatók a nyugdíjpénztárak és mindazon jelen-, és jövőbeli szerveződések, melyek a jövő biztosítása, a békés öregség, a gondtalan naplemente stb. címén gyűjtik a befizetéseket a még aktív dolgozóktól... Az előbbiekben úgy számoltunk, hogy feltételeztük azt, hogy valaki idejében kezdhet és egyenletesen haladhat a pályán. De KRIVÁN Pál és korosztálya zömmel ezt a lehető séget nem élvezhette. Jött a második világháború, a rendszer- és értékváltás, kinek kinek a leventeség, a katonaság, a hadifogság, a származási besorolási és egyéb ismert prob lémák. Olyan időszak volt, mikor az emberek igyekeztek a múltat retusálni és a jövő múltját megalapozni. Ezek miatt az említett átlagarányok a KRIVÁN Pál korosztálya számára zömmel kedvezőtlenül alakultak - számára mindenképpen! KRTVÁN tanár úr, Pali Barátunk viszonylag rövid pályafutása ellenére mély nyomot hagyott bennünk, tevékenysége, lénye, egyénisége hiányzik! Hiányzik ez az ember ma is, 10 év után is! Hiányzik! Nemcsak családjának, barátainak, tanítványainak, hanem az egész földtannak. Korai halála sokmindentől megfosztotta őt, minket pedig Tőle! Hiányzik érdekes, szeretetreméltú egyénisége! Hiányoznak világos színei, melyek északi-szlávos külsejét adták, de ez ugyanakkor szöges ellentétben állt bővérű, mediterrán, életigenlő temperamentumával, öblös, messzezengő orgánumával. És ezt az orgánumot utánozhatatlan, világos, közérthető és mégis veretes stílussal ötvözte. Hiányzik lenyű göző modora, rapid kapcsolatteremtő készsége, a látszólag legjelentéktelenebb dolgok iránti lelkes odafigyelése! Azonos tisztelettel és hanghordozással tárgyalt az egyszerű emberekkel, diákjaival vagy főnökeivel egyaránt, sőt talán még intenzívebben törekedett sajátmagát és tudományát elfogadtatni a laikus hallgatósággal, mint a szakmai fóru moknál. Ez tapasztalható volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretein belül tartott előadásai alkalmával, a diákkörök, előkészítő kurzusok agytágítóin éppúgy, mint terepi munkája közben az átlagemberekkel, a "néppel" való találkozásai során. Karizmatikus egyénisége egyaránt vonzotta a szakmabelieket és a szakmán kívülieket. Hatalmas in formációs anyagot tartalmazó naplói segítségével ragyogó emberábrázolásokat, jellem rajzokat alkotott, melyeket tréfásan horoszkóp-köntösbe burkolt. Sokoldalú humán mű veltsége lenyűgöző volt. Mindezek a sajátosságai még akkor sem fakultak lényegesen, amikor már nyilvánvaló volt, hogy nagybeteg. így élhettek egykoron a szabad római polgárok, amivé б is vált, mihelyt Itália földjére lépett. Gyönyörű felvételei kíséretében rendkívüli élmény volt hallgatni útibeszámolóit, melyek a geológiai témakörökön túl, építészeti, művészettörténeti, folklorisztikai információkat is tartalmaztak lebilincselő előadásban. Hiányzik a művészhajlamú kolléga, aki találó zenekritikákat is írt, ugyan akkor nem restellt koffernyi anyagot cipelni a pleisztocénről. Erőssége volt, hogy a szá-

Hírek,

ismertetések

Ш

таг anyagvizsgálati eredményekből kiolvasta a történést és a löszbabák formagazdag ságában meglátta a természet művészetét és beléjük álmodta a z életet. Lázas sietséggel kereste az összefüggéseket és az ezerarcú jelenségek látszólagos káoszából szorgosan igyekezett kihámozni a rendet. Ugyanakkor képtelen volt elviselni a kereteket, a kor látokat és nemcsak a drillt, de a megszorításokat sem tűrte. Ezekre mindig hevesen reagált. Valószínű, hogy az ebből fakadó problémák, kellemetlenségek is hozzájárulhat tak egészségének viszonylag korai megrendüléséhez. Az a körülmény, hogy tudományos gondolkodásában az általa képviselt változás tempója gyorsabb volt, mint a tárgyidő szaki mérvadó környezet felfogásváltozásának ritmusa, zavart és számára kellemetlen séget okozott. Pedig az egyetemi diákság ideálja már akkor nem a József Attila jóvoltából fennmaradt emlékű "Horger tanár úr, az egyetem fura ura" volt, akire a renitens költő diák verse nélkül ma ugyan ki emlékezne, hanem a K r i v á N féle, közvetlen kapcsolat teremtő, új gondolatokat ébresztő, társkutatási stílus, mely partnerként kezeli és stimu lálja a hallgatókat. így vélem, hogy a m a , de még inkább a holnap nem nélkülözheti az ilyen típusú tanárokat, akik egyszer bizonyára fontosabbak lesznek a katonáknál, a brókereknél, de még a politikusoknál is! Sajnos a lomha, szürke közöny és a sárga irigység alkalomadtán távozásra vagy hallgatásra kényszeríti azokat, akiket nem tud, nem akar megérteni, befogadni. Pedig csak a kreatív, kíváncsi, alkotó szellemek vihetik előre az emberiséget és az ilyen típusú oktatás állja meg a helyét a jövőben. Fontos dolog a valóság tudatos és állhatatos megismerésére serkenteni a fiatalokat, hogy fel ismerjék azokat a jelenségeket, törvényszerűségeket, melyek ma még ismeretlenek. A metodika és a motiváció a legfontosabbak! Ezek mellett a tárgyidőszaki ismeretek, ada tok, tételek csak segédeszközök, de szükségesek és mindig számolni kell azzal, hogy változó megítélést, értékelést kaphatnak az új törvényszerűségek fényében. Ez kell a XXI. században is, ez a kíváncsiság, ez a kitartó megismerni akaró makacsság, a választ váró kérdés-megfogalmazás! Mindezek azonban együtt járnak - és K r i v á N Pál életében is reá nézve hátrányosan együtt járt - a tekintélyelv tagadásával, még ma sem kiveszett problémaként. Fantasztikusan jó emberismerő, de inkább emberábrázoló volt! Remek-találóan tudta jellemezni a kollégákat, ragyogó megfigyelései, portréi pontosan ültek. Ugyanakkor szinte vakon hitt a Neki bajt-hozók nyájas képmutatásának. Hiányzik nekünk ez az életigenlő vidám egyéniség, nemcsak szakmailag, hanem a humanista lateiner is, aki bájos bohémséggel idézett Villon-ból vagy a Pantagrueli vidámságok könyvéből, ugyan akkor odaadó figyelemmel, részvéttel hallgatta a Neki panaszkodók sérelmeit, gondjait-bajait és azon az áron is igyekezett segíteni, hogy ez a törekvése esetenként őt hozta kedvezőtlen helyzetbe. Saját magáért viszont nem tett egy lépést sem. A főnökökéi kap csolatban, mai argóval kifejezve, "fordítva volt programozva". Mert amíg valaki hatal mon volt és árthatott Neki, azzal bátran ütközött, főleg mások védelmében, érdekében, ezzel sok hátrányt, kellemetlenséget okozva saját magának. Amikor azután az illető már nem volt potentát, a legjobb viszonyt alakította ki közöttük és nem egyszer a letűnt főnök érdekében keveredett Pálunk ellentétbe az új hatalommal. így lett azután VADÁSZ Elemér professzor úr diszciplínáját nehezen viselő tanítványból kiváló munkatárs, ok tató, a professzor emlékének legfőbb ápolójává. Senkinek nem volt nagyobb írásos és fényképgyűjteménye, mint Neki. Senki nem tudott annyi idézetet, anekdotát a hazai geológusképzés atyjáról, mint KRTVÁN Pali. És senki nem ápolta úgy módszereit, tanítási elveit, koncepcióját, mint ő. Ez is nagyon hiányzik! Mindnyájan látjuk, tapasztaljuk, hogy nagy változások történtek az utóbbi években. Más lett a társadalom értékrendje. Bizonyos szakmák, foglalkozási ágak, melyek koráb ban hasznosnak, értékesnek minősültek, máról holnapra devalválódtak, elértéktelened-

136


tek, művelőik feleslegessé váltak. KRTVÁN Pál azonban a pleisztocénnal foglalkozott, amelyen, amelynek képződményeiben élünk, tevékenykedünk. Az б tudománya most nagyon felértékelődött és az ezzel kapcsolatos környezeti hatások vizsgálata, manapság nagyon kelendő. Annyira, hogy még olyan tevékenységeket is finanszíroztak, melyeknek nem sok közük van a környezetgazdálkodáshoz, de homlokukon virít a környezetvé delmi szlogen. Sajnos, hogy ezt a konjuktúrát б már nem élhette meg! Bizonyára sok mindent alkotott volna még ezen a téren is. Hasznosat! Ezért is hiányzik. Életének utolsó évében, 1985-ben még részt vett a VADÁSZ emlékérem létrehozásában. Tavasszal még több ízben együtt mentünk le Szegedre a régiekhez. Azóta már GRASSELLY Gyula professzor sincs közötttünk. Mintha valamit sejtett volna, ekkortájt forszírozta a találkozásokat a régi szegedi gimnáziumi társakkal is, akik orvosok, közgazdák, vegyé szek lettek. Ekkor már nagyon tudatában volt betegségének, de hősiesen viselte a mű téteket követő lassító körülményeket. Nem panaszkodott életvitelére, csak néha emlí tette, hogy nem tud aludni, mert a szívébe épített billentyű nagyon hangosan dolgozik. Ekkor már igyekezett minden orvosi utasítást betartani. Lakásában számos kitűzött cé dulán az emlékeztető, mikor mit kell bevenni, mit kell csinálni. Életerejéből egy 1985 november végi havasesős, barátságtalan napig futotta. Akkor halhatott meg, amikor szeretett Magyarhoni Földtani Társulata, melynek sokáig főtitkára volt, éppen elnökségi, majd választmányi ülését tartotta és amikor a Magyar Tudo mányos Akadémia X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának keretein belül meg alakult a Földtani Tudományos Bizottság. Elment tehát ez a tíz év nélküle! Sok minden történt, különösen a második felében. Sok minden volt, elmúlt. De ami nem múlt el, az, hogy KRTVÁN Pál változatlanul hiányzik nekünk! És, hogy gondolatban itt van körünkben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ez a második alkalom, amikor újra nyilvánosan megemlékezünk Róla. leginkább azonban az a mércéje népszerűségének, hogy szívünkben ma is él, egykori tanítványai ma is elismerően emlegetik, kollégái, kortársai gyakran idézik - jómagam is. Tudományos tevékenységének, életútjának méltatása szóban és írásban már megtör tént. Nem ezek ismétlése volt szándékomban. KRIVÁN Pál iskolatársam, kollégám, ba rátom személyiségére emlékeztem, aki intenzívebben élt, mint az átlag és rövidebb ideig is, mint az átlag és aki immáron 10 esztendeje hiányzik! Úgy hiányzik, amilyen volt! "Manapság csaknem olyan kevesen tisztelnek valakit, mint ahányan méltóak a tiszteletre." D A N K Viktor

Hírek,

ismertetések

Hírek 1993. II. 5-én Salgótarjánban meghalt dr. VÁRKONYl József, a szénbányászati tröszt nyugalmazott geológusa. Egerben született 1932. II. 29-én, polgári iskola után kereskedelmi iskolai érettségit tett szülővárosában. Az Eötvös L . Tudo mányegyetem geológus szakát végezte 1952 és 1956 között. Pályáját Salgótarján ban kezdte, s mindvégig ott folytatta, a szénbányák központjában. Geológus, majd főgeológus volt. VITÁLIS Sándor al kalmazott földtani tanszékén Mátranovák-Homokterenye-Mátraszele környé kének kőszénföldtani feldolgozásáról írt disszertációval szerzett doktori címet a hatvanas évek elején. A nógrádi szénme dence külfejtéses fejlesztésében voltak je lentős érdemei. Volt KISZ- és párttitkár ak tív élete egyes szakaszaiban. Salgótarján temetőjében nyugszik. Dr. CSILLAG Pál geológus, hosszú időn át a budapesti francia kereskedelmi és kul turális intézmény munkatársa, utóbb a Framarket igazgatója 1993. VII. 14-én, 64 éves korában Budapesten elhunyt. Hamva it VIII. 9-én a Farkasréti temetőben helyez ték el. KRISTÓ András, csíkszeredai geomorfológus, geológus, földrajztanár 1994. XII. 15én elhunyt. Csíkszentkirályon született 1930. VI. 10-én, a kolozsvári Bolyai Egye tem földrajz-földtani szakán végzett 1954ben. Csíkkarcfalván, Csíkszeredán és Balánbányán tanított, kedvelt iskolájában, a csíkszeredai Márton Áron főgimnázium ban 1957 és 1979 között, majd a nyolc vanas évek végétől haláláig. A termé szetföldrajzot tekintette fő területének, a Keleti-Kárpátok földtanát és felszínalakta nát vizsgálta. A Csíki-medencének és a környező hegységkeretnek volt alapos is merője, publikációi is főleg e tárgykörből kerültek ki. 1955 és 1994 között, a számára mostoha körülmények folytán jobbára

137

News csak összefoglaló jellegű, leginkább nép szerű cikkeket jelentethetett meg. Szűcs Károly geológus 1995. VI. 28-án meghalt Győrben. Mezőőrsön született 1926. X. 22-én. A szakérettségit követően 1952-ben az Eötvös L . Tudományegyetem geológus szakán kezdte meg tanul mányait, diplomáját 1956-ban kapta meg. Előbb Nyirádon a bauxitkutatásnál, majd a Vízkutató és Fúró Vállalat győrszemerei üzemvezetőségén, végül a győri vízügyi igazgatóságon dolgozott. A győri nádor városi köztemetőben nyugszik. SZEMEREY Huba geológus temetése 1995. IX. 29-én volt a kecskeméti új köztemetőben. 1944-ben Kecskeméten született, diplomá ját 1973-ban az Eötvös L . Tudo mányegyetem geológus szakán szerezte. A Földtani Intézetben, majd Salgótarjánban a Nógrádi Szénbányák Vállalatnál dolgo zott. Utoljára Szolnokon, a bányakapitány ság szolgálatában állt. NAGYNÉ NAGY Brigitta oki. geológusmér nök életének 38. évében, 1995. XI. 30-án Gyöngyösön meghalt. LUDAS Ferencné oki. bányageológus mér nök életének 52. évében, 1995. XII. 16-án Tapolcán meghalt. 1996. I. 26-án helyezték örök nyugalomra az arácsi rk. temetőben a 69 éves korában elhunyt P. NAGY Sándorné dr. JÓNÁS Klárát. Okleveles vegyész, a földtudományok kandidátusa, ny. egyetemi docens, a Ne hézvegyipari Kutató Intézet és a Veszpré mi Vegyipari Egyetem alapító munkatár sa, a MTESZ Veszprém megyei szerveze tének volt titkára, társulatunk veszprémi szervezetének vezetőségi tagja volt. Egész élete, munkássága Veszprémhez kötődött. 1949-től a NEVIKI legelső munkatársaként az intézet megszervezésében, majd kutató-

138


munkájában, 1954-t6I míg nyugdíjba nem ment (1981) az egyetem Altalános és Szer vetlen Kémiai Tanszékén a vegyészmér nökhallgatók oktatásában és a tanszéki ku tatásokban vett részt.

A Földtani Közlöny 1989. évi 4. számában közölt lista (p. 435.) folytatásaként most közzétesszük az Eötvös Loránd Tudo mányegyetem az 1990-ben és az azóta vég zett geológusok névsorát:

Tudományos minősítések 1994-ben: KORDOS László (MÁFI): Magyarország har mad- és negyedidőszaki emlősfaunájának fejlő dése és biokronológiája c. értekezése alapján a földtudomány doktora. SzÖÓR Gyula (KLTE): Termoanalitikai, kemofáciesiani, paleobiogeokémiai megoldások c. ér tekezése alapján a földtani tudomány dok tora. EMBEY-ISZTIN Antal (Természettudományi Múzeum): Kontinentális alkálibazaltok, alsó kéreg és felsőköpeny zárványok a Pannon-me dence példáján c. értekezése alapján a föld tudomány doktora.

1990 1. BALÁZS Péter 2. CSALAGOVITS Imre 3. HIPS Kinga 4. NAGY Ágoston 5. PATAKI Zsolt 6. PAVELKO Imre 7. SIMON Imre 8. SZABÓ Attila 9. SZOLDÁN Zsolt 10. TÓTH Tamás

1991 1. BENKOVICS László 2. DRAHOS Enikő

Az MTA Doktori Tanácsa 1995. XI. 16-ra, a M. Állami Földtani Intézet dísztermébe tűzte ki BoHNNÉ HAVAS Margit: Magyaror szági miocén molluszkák biosztratigráfiai és őskörnyezeti viszonyainak vizsgálata című kandidátusi értekezésének nyilvános vitá ját.

BÁLDI Tamásné és KECSKEMÉTI Tibor

3. DULAI Alfréd 4. GELENCSÉR Margit 5. GERNER Péter

6. JUHÁSZ Katalin Judit 7. MAGYARI Árpád

8. MÁTÉ Endre Karoly 9. PALOTÁS Klára

kandidátusok voltak az értekezés oppo nensei. A bizottság elnöke GÉCZY Barna bás, az MTA r. tagja, titkára MONOSTORJ Miklós kandidátus, tagjai GALÁCZ András,

10. PÉCSI Zoltán

JUHÁSZ András, BODA Jenő, KÓKAY József

14. SZARKA András

és BÓNA József kandidátusok voltak.

15. S z ó c s Teodóra

11. ROSTA Éva Katalin 12. SUBA Zsuzsanna 13. SZABÓ Attila

16. WASCHLER Péter

HORVÁTH Gergely (ELTE): Nógrád megye domborzattípusai c. értekezése alapján a földrajztudomány kandidátusa.

1992 1. FÜLE László 2. GERMÁN Judit

HAJDÚ MOHAROS József (Balaton Akadé mia): Románia tájföldrajzi beosztása c. érte kezése alapján а földrajztudomány kandidá tusa. Kis Éva (Földrajztudományi Kutatóinté zet): Granulometriai módszerek alkalmazása a magyarországi löszök összehasonlító vizsgála tában c. értekezése alapján a föld rajztudomány kandidátusa.

3. GYÓDI Éva 4. SOMOGYVÁRI Zsolt 5. SOREGI Dezső 6. WELSCH Róbert

1993 1. ALMÁSI István

2. BÁLDi Katalin 3. BAKACSI Zsófia

Hírek, 4. BERECZ András 5. DANI Zoltán 6. FOGARASI Attila 7. HALMÓCZKI Szabolcs 8. HÓDOSSY Erika 9. JORDÁN Győző 10. KATUS Magdolna 11. KIRÁLY Edit 12. KOROM Zita

13. Szűcs Andrea 14. ZADRAVECZ Csilla

1994 1. ÁCS Zsuzsanna 2. BADA Gábor 3. CSAPÓ László 4. GYÓRFI István 5. HORVÁTH Csaba 6. HORVÁTH Erika 7. HORVÁTH Pál 8. KISS Andrea 9. KOVÁCS Gergely 10. LANTOS Zoltán 11. VARGA László

1995 1. ВАТА Gábor

2. BECZE Tibor Zsolt 3. KERCSMÁR Zsolt 4. KONDOROSI Gábor 5. KOVÁCS Attila 6. KÖHLER Artúr 7. NÉMETH Károly

8. PAPP Tamás István 9. POSTA Miklós 10. SALÁNKI Zoltán 11. TEMESVÁRI Andrea

ismertetések

139

adományozott: Dr. PAPP Simon oki. geoló gusmérnök volt tagtársunknak, a magyar olajbányászat megteremtőjének, egyesüle tünk volt elnökének, ti sztelegve emléke előtt. Ő munkássága alatt részt vett az erdélyi föld gázterületnek, az egbelli olaj- és horvátországi bujevicai gázmező feltárási munkálataiban, közben szén- és ércföldtani kutatásokat is végzett. 1920 és 1932 között a Balkánon, KisÁzsiában, Új-Guineában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Németországban ku tatott. Hazatérése után a honi olajbányászat megteremtésén fáradozott. Kezdettől fogva főgeológusként irányította a kutatásokat, majd a termelés megindulása után a megalakult MAORT alelnök-vezérigazgatója lett. 1944 szeptemberétől rendes tanárként oktatott a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudo mányi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmér nöki Karán Sopronban, az újonnan alapított olajkutatási és olajbányászati tanszéken, mint az olajbányászat első hazai előadója. Életének szomorú és igazságtalan éveit 1948-1955 kö zött élte meg, rehabilitációjáról a 79. közgyű lés is megemlékezett. 1916-tól volt tagja egyesületünknek, az OMBKE dunántúli olaj vidéki szakosztályának alapító elnöke volt. Egyesületünknek 1945-1948 között elnöke. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémi ának, valamint számos hazai és külföldi egyesületnek és társaságnak. Munkásságát egyesületünk 1942-ben a Wahlner Aladár, 1963-ban Zorkóczy Samu emlékérem bronz fo kozatával ismerte el. A kitüntetést TÓTH János oki. olajmérnök, a Magyar Olajipari Múzeum igazgatója vette át.

12. THIERRY Tibor 13. VASS Tibor

1992. VI. 27-én az Országos Magyar Bá nyászati és Kohászati Egyesület alapításá nak 100. évfordulója alkalmából Miskol con, az egyetem nagy aulájában tartott díszközgyűlésen az 1967-ben alapított Zsigmond)) Vilmos emlékérmet posztumusz adományozta PAPP Simonnak. Az egyesület elnöksége a 79. közgyűlés ha tározata alapján a következő indoklással

Ugyanezen alkalommal dr. KÓKAI János tag társunk, mint oki. bányamérnök, az egyesü let kőolaj-, földgáz- és vízbányászati szak osztálya nemzetközi kapcsolatainak volt fe lelőse a centenáriumi emlékérmet kapta. Ugyanezen alkalommal dr. BÁRDOSSY György tiszteleti tagunk, az ICSOBA ma gyar nemzeti bizottságának elnöke, a cen tenáriumi emlékérmet kapta.

240


Ugyanezen alkalommal dr. SZABÓ Elemér tagtársunk, az ICSOBA magyar nemzeti bizottságának titkára, a centenáriumi emlék érmet kapta. Az 1971-ben alapított, négy szerzői kate góriára vonatkozó nívódíjat a Bányászati és Kohászati Lapok 1991-es évfolyamára vo natkozóan, 6000 Ft. bruttó összegben, 1992. VII. 9-én adta át a lap felelős szer kesztője. Az I. kategóriában dr. ScHMlEDER Antal oki. bányamérnök, a műszaki tudo mány kandidátusa, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tudományos tanács adója kapta a díjat, A vetőkkel szabdalt, fekuoldali, lágy védőréteg működése c. cikkéért (pp. 248-258.). Dr. FÜKÖH Leventének, a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatójának Móra Ferenc-díjat adományozott a Magyar Köztársaság mű velődési és közoktatási minisztere 1994. VIII. 20-a alkalmából, a magyar múzeum ügy érdekében kifejtett kiemelkedő mun kája elismeréseként. A Magyar Tudományos Akadémia 1994ben Akadémiai Ifjúsági Díjban (25 000,- Ft) részesítette DUNKL Istvánt, az MTA Geo kémiai Kutatólaboratóriuma tudományos főmunkatársát A Dunántúli-középhegység bauxittelepeinek genetikája c. pályaművéért. KEDVES Miklós tudományos tanácsadót, c. egyetemi tanárt, a szegedi tudo mányegyetem sejtbiológiai és evolúciós mikropaleontológiai laboratóriuma veze tőjét 1994. XI. 16-án kelt levelében a Geologija c. folyóirat szerkesztő bizottsága tag jául kérte fel a szerkesztő és a ljubljanai Földtani Intézet igazgatója. Az 1953 óta publikált folyóirat addig megszakítás nél küli folyamban, 36 kötetben jelent meg. 1995. I. 24-én Lucknow indiai városban (Uttar Pradesh) a Birbal-Savitri alapítvány elnöke, dr. PATHAK két kitüntetést nyújtott át KEDVES Miklósnak:

- a Birbal Sahni Centenary Medal 1995. évi kitüntetését (ebből évente egyet adnak ki), (Î. kép), - a Birbal-Savitri Sahni Museum Luck now ezüst érmét (amelyből évente többet is kiadnak) (2. kép). Az American Biographical Institute, Inc. (ABI) a Five Hundred Leaders of Influence 1996-ban megjelenő 4. kiadása számára be kérte tagtársunk életrajzát és fényképét 1994 végén. Ugyanez az intézet The 1995 Man of the Year emlékérmét küldte meg ér demdús tagtársunknak. Az Akadémia 1995. januári közgyűlésén a doktori tanács 22 tagja közé választotta STEFANOVics Pált és PANTÓ Györgyöt. A tudo mányetikai bizottság tagjai közé választotta BALOGH Kálmánt és NEMECZ Ernőt. A Magyar Tudományos Akadémia 1995. V. 8-án, 156. rendes közgyűlésének elején az egy évvel korábbi közgyűlés óta elhunytak között megemlékeztek BALOGH Kálmán ról, a doktorok által választott közgyűlési képviselőről is. A közgyűlési szavazás eredményeként a X. osztály levelező tagjai közül DETREKÓI Ákos, PANTÓ György és MESKÓ Attila let tek rendes tagok. Külső taggá választották KÓNYA Kálmánt (USA), tiszteleti tag lett Jean DERCOURT (Franciaország) és Reinhardt JÜNEMANN (Németország). A tagválasztás új, 1996-ban életbelépő el járási rendjét egy négy rendes tagból álló bizottság dolgozta ki. Egyikük STEFANOv i c s Pál.

A közgyűlés 15 akadémiai díjat szavazott meg. A X. osztályban megosztott díjat ka pott SOMOSVÁRI Zsolt, a műszaki tudo mány doktora, a Miskolci Egyetem bá nyászati és geotechnikai tanszékének pro fesszora; JAMBRIK Rozália, a földtudomány kandidátusa, ugyanott a hidrogeológiai és mérnökgeológiai tanszék vezetője; SZILÁ GYI Gábor geológusmérnök, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet osztályveze tője; MADAI László geológusmérnök, a Mátrai Erőmű Rt. Visonta osztályvezetője:

Hírek,

ismertetések

141

142


a bányászati vízelvonás hatására jelentke ző felszínmozgások meghatározásáért. Az Akadémiáról szóló törvény rendelke zik az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa (AKT) létrehozásáról. Ez a választott tes tület irányítja az akadémiai kutatóhelyek működését. Az Akadémia 1995. januári közgyűlésén a tanács tagjai közé választotta MAROSI Sándort. Az AKT három kuratóri uma közül az első a matematikai és termé szettudományi, amelynek elnöke MÁRTA Ferenc r. tag s 12 tagja között van SZARKA László, a földtudomány kandidátusa, a soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatóin tézet munkatársa. A XXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia természettudományi szakte rületének seregszemléjét 1995. IV. 11-13án tartották Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. Ezen a Miskolci Egyetemről geofizikus, geológus és hidrogeológus hallgatók szerepeltek a következő előadá sokkal: FEDOR Ferenc: Gyűjtóúton Észak-Európá ban HORVÁTH Zoltán: Optimális átlagsűrűség választás a gravitációs terepmérések fel dolgozásához TÓTH Zoltán — KASZÁS István: Nagy ki terjedésű CH-szennyezések vizsgálata PLANK Zsuzsanna: Combined interpretati on of different electromagnetic data in en vironmental geophysical application VARGA Gusztáv: A szári bauxit-előfordulás (Szárhegy I. koncentráció) bányaföldtani ismertetése

4. TÓTH Zita A műszaki földtudományi szakon: 1. BUKÓ László 2. CSÁKI Zsuzsanna 3. FETTER Zoltán 4. KASZÁS István 5. KÓNYA Tünde 6. MADARÁSZ Tamás 7. PÉTER András Elek 8. SÁNDOR Csaba 9. SZKURSZKY Zsolt 10. SZURDI Tamás 11. TISZINGER István 12. TÓTH Zoltán 13. VARGA Gusztáv A fluidumbányászati szakon: 1. BAKÓ Attila 2. BENEDEK Lajos 3. BURJÁN Zoltán 4. DÉNES Alpár Attila 5. FÜLÖP István 6. GEÖNCZEÖL Gáspár 7. JÁSZAPÁTI István 8. JOBBÁGY Béla 9. LANC Jenő 10. MAGYAR Gábor 11. MOLDOVÁN Zsolt 12. RÓNASZÉKI Péter 13. SziN László 14. SZÓKÉ Ildikó 15. VIRÁNYI Tibor

Az előadók közül PLANK Zsuzsanna I. és VARGA Gusztáv II. díjat nyert.

1995. V I . 24-én, a Miskolci Egyetem Gaz daságtudományi Karának diplomaosztási ünnepségén avatták a Miskolci Egyetem díszdoktorává FALLER Gusztáv oki. bánya mérnököt, tagtársunkat. Dr. h. с. dr. FALLER Gusztáv a magyar Köztár sasági Érdemrend középkeresztje kitüntetés ben részesült az 1995. évi bányásznapon.

Diplomatervük sikeres megvédése után a Miskolci Egyetem 1995. VII. l-jén tartott tanévzáró ünnepségén a következő hallga tók vették át a bányamérnöki oklevelet: A bányászati szakon: 1. BUDAI Ferenc 2. KÁTAl János 3. SZABÓ Miklós

1995. IX. 26-án, rendkívüli ülésen adta át a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, KosÁRY Domokos, a júniusban odaítélt Eötvös József koszorúkat. A nyolc kitün tetett között van STEGENA Lajos, a földtu domány doktora, az Eötvös Loránd Tudo mány- egyetem környezetfizikai tanszéki csoport nyugalmazott egyetemi tanára.

Hírek,

ismertetések

A BKL Bányászat fényképük kíséretében kö szönti dr. JASKÓ Sándor oki. geológus tiszte leti tagunkat 1995. XI. 18-án betöltött 85. éle téve és dr. MARCZIS József tagtársunkat 1995. XI. 20-án betöltött 75. életéve alkalmából (BKL Bányászat 128. 6.1995. pp. 529-530.). Az Országos Magyar Bányászati és Kohá szati Egyesület elnöksége 1995. XI. 18-i gyöngyösi, 83. küldött közgyűlésén JASKÓ Sándor tiszteleti, VITÁLIS György választ mányi tagunknak, valamint CSEH Béla tag társunknak 40 éves társulati tagságukért a Sóltz Vilmos emlékérmet adományozta.

55. sz.

kérelmet benyújtó intézmény

kérelem fajtája

143

1995. XII. 18-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaivá választotta VERÓ József geofizikust és MAROSI Sándor geográfust, tagtársunkat. A TIT Stúdió ásványbarát szakköre rende zésében 1995. XII. 3-án, vasárnap ásvány kiállítás és vásár volt a Stúdió XI. Zsom bolyai u. 6. alatti épületében. Az Országos Akkreditációs bizottság 1995. októberében közzétett híreiben az elfoga dott szakalapítási javaslatok között szere pelnek az alábbiak: kérelem címe

Miskolci Egyetem

szakindítás

136. sz.

Kossuth L. Tudo mányegyetem, Deb recen

szakindítás (szakalapítás)

földtan tanári (B) szak

138. sz.

József A. Tudomány egyetem T T K Szeged



139. sz.

Eötvös L. Tudo mányegyetem T T K



geográfus szak

elfogadás

időpontja

1995. X. 27.

III. Ásványtani Szimpózium Nagybánya (Baia Mare) - 1995 augusztus 24-25. Az immáron hagyományos rendezvény a Romániai Földtani Társulat, a "Cuart SA" nagybányai földtani kutatóválalat, a Nagybányai Ásványtani Múzeum, a Nagybányai Műszaki Egyetem és a REMIN színesfém-kombinát szervezésében jött létre. Rangját a nemzetközi jellege adta, mivel hogy a házigazdán kívül 18 országból: Albániából, Al gériából, Ausztriából, Azerbajdzsánból, Belgiumból, az Egyesült Államokból, Francia országból, Japánból, Kazahsztánból, Kis-Jugoszláviából, Magyarországról, Lengyelor szágból, Nagy-Britániából, Németországból, Olaszországból, Spanyolországból és Svájc ból érkeztek előadások és résztvevők. A magyar földtant tíz kolléga képviselte, öt ér dekes előadással. A megnyitón a szervezők mellett a megyei és a városi vezetőség képviselői is jelen voltak, köztük POP Victor nagybányai polgármester-helyettes; meleg, közvetlen szavai arról tanúskodtak, hogy a szakmát csak kívüről ismerő helyi közvélemény szószólóinak milyen sokat jelent az, hogy évszázadok óta az ásványok és ércek világával úgymond testközelben élik le életüket s a földtan létük egy meghatározó dimenzióját képezi. Az viszont (nem meglepő, de azért mégis) minőségrontó epizódnak bizonyult, hogy Nagy-

144


bánya királyi bányaváros történelmében (dr. G. PoPESCU egyetemi docens expozéja sze rint) az egyetlen megemlített koronás fó (a máskülönben román származású) Matei Corvin alias MÁTYÁS király. Lám, lám, Pintye rablóvezér most az egyszer lekörözte Könyves Kálmánt és Róbert Károlyt egyaránt, hogy az erdélyi fejedelmekről ne is be széljünk! Ami pedig a Bányavidék jelenlegi állapotát illeti, a forradalmat követő átér tékelés szintjét mi sem jellemzi jobban, hogy az 1990-ben nyilvántartott ércvagyon 90%át gazdasági (nem földtani!) megfontolásokból átminősítették s a bányák, a tetemes központi támogatás dacára nehéz szervezési, termelési és értékesítési gondokkal küsz ködnek (dr. G. PANTEA igazgató-helyettes előadása). A szimpózium vezető témája az ásványtan volt, de ezen kívül számos előadó a külön e célra szervezett kőzettani ill. regionális földtani szakosztályon számolt be kutatásai eredmé nyeiről. A rendezvény részeként a szervezés alatt lévő, magyar kezdeményezésű 384. IGCPprojekt az extraterresztrikus szferulit-kutatás legújabb eredményeit mutatta be. Az ásványtani szekció fő tematikája az új ásványok, ásványasszociációk és változatok modern eszköztárral való meghatározása, szerkezeti sajátosságaiknak, vegyi összetéte lüknek kimutatása, genetikájuknak vizsgálata volt. Figyelemre méltó az arany-ásványok beható tanulmányozása (ADLERTON D . H . M . et al., DAMIAN G. és DAMIAN F., SIMON G.

és ADLERTON D.H.M., az utóbbiak egy új arany-ásványról, egy még meg nem nevezett arany-ezüst-telluroxidról tettek jelentést). A macskamezei (Rázoare) telepből új man gán-ásványokat határozott meg G. UDUBASA és P. HARTOPAN. E szekció keretén belül számos arany- és színesfém-teleppel ismerkedhettünk meg, így pl. Rézbánya (Baia a Bihor), Nagyág (Sacaramb), Hános (Hanes) és az algériai Chabel Bourkik telepek mai helyzetével, valamint az albániai eddig oly kevéssé ismert porphyry-cooper telepekkel. A kőzettan, a regionális petrográfia és az üledékkőzettan terén is sok érdekes előadást hallhattunk: a Nagybánya környéki magmatitokról, az észak-erdélyi, kárpáti és bánsági granitoidokról és metamorf kőzetekről, a romániai és a szerbiai bauxitokról, a Zsibó (Jibou) melletti tavi mészkőről stb. A kutatásokat a modern petrográfia eszköztárának használata jellemezte: a mikroszondás analitikára alapozott geotermobarométer alkal mazása (MARUBAIU D. et al., RADU D. és Cook J. N.), a nyomelem ill. ritka földfémes diszkrimináció (KOVÁCS M. et al., STAN N . és TIEPAC I . ) , pontos radiogén kormeghatá rozások (KOVÁCS M . et al.). Különös érdeklődéssel hallgattuk a modern kőzettan doyen jét, a 92 éves STRECKEISEN professzor átfogó előadását a ditrói (Ditrau) nefelinszienitmasszivumról, számos magyar vonatkozással. A plénum előtt tartott expozék közül kiemelkedő érdeklődésnek örvendett SÁNDULEscu M . akadémikus előadása az Északi és Keleti Kárpátok viszonyáról, e két nagyegy ség kapcsolódásáról a máramarosi területen, amelyben (végre!) az Alföld aljzatát képező Tisia-domén a megfelelő helyre került az alpi-kárpáti rendszerben s számunkra is elfo gadható értelmezést kaptunk a Szolnok-máramarosi flis-övezet szerkezetével kapcso latban. Egy külön teremben rendezett kiállításon nagy érdeklődést váltott ki SzöőR Gy. és RÓZSA P. posztere a mikroszferulitokkal kapcsolatban, csodálatos elektronmikroszkópos felvételekkel. A vitaindítónak szánt "A földtan keresztútján" c. előadást dr. G A Á L Gábor tartotta, felhíván a figyelmet arra, hogy a klasszikus értelemben vett, állami pénzből támogatott földtani kutatásokat egy szigorúan eredmény-orientált alap- és célkutatás fogja felvál tani, a versenyszféra hangsúlyozott részvételével. A téma fontosságát hangsúlyozandó, a teremben az eredeti angol szöveg román nyelvű fordítását is szétosztottuk. A szervezést illetően különösen értékelhető az, hogy a Romániai Földtani Intézet, anyagi gondjai dacára megjelentette a Romanian Journal of Mineralogy két különszámát

Hírek,

ismertetések

145

(Abstract volume és Excursion Guides) 500 példányban. Dicséretes, hogy a szimpózium alkalmával, az előző rendezvényekkel ellentétben bevezették az angol nyelv általános használatát (három francia nyelven történő előadás kivételével); ha ez a (külföldieket is) fogadó csoportra is vonatkozott volna, nekik is, nekünk is könnyebben ment volna. A szállodai elszállásolás megfelelő volt, a szállodáktól az előadások színhelyére a vendégeket egy pontos órarend szerint közlekedő buszjárat szállította. Az előadásokat a Nagybányai Műszaki Egyetem aulájában és két tanteremben tartották, a nyugati ren dezvények szintjéhez szokott résztvevők számára nem mindenben komfortos módon, főleg ami a vetítések minőségét illeti. Az előadóüléseket földtani és turisztikai szempontból is kitűnően szelektált terepbe járások követték Észak-Erdély és Máramaros területén. Csak néhány ízelítő a program ból: a turcibányai (Baile Tura), felsőbányai (Baia Sprie) és macskamezei érctelepek, a prelukai pegmatit-telérek, a borsabányai (Baile Borsa) metamorf színesfém-telepek a Tölgyesi (Tulghes) Zöldpala-formációból. Nem maradhatott ki a programból a Bánya vidék egyedülálló kincsestárának, az Ásványtani Múzeumnak a látogatása, dr. A. GORDUZA igazgató vezetése alatt, valamint egy tanulságos séta a történelem légkörét árasztó óváros utcáin. A szervezők a következő (negyedik) ásványtani szimpóziumot 1997 őszére tervezik.E rangos rendezvényért Déva, az Erdélyi Érchegység kutatásának központja és Iasi egye temi város, a román földtan és különösképpen a geokémia bölcsője egyenlő esélyekkel verseng. Várjuk a döntést és az időben kiküldött meghívókat! KALMÁR János

Ércteleptani tanulmányút az Erdélyi-érchegységben A Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztálya 1995. május 23. és 28. között ércteleptani tanulmányutat rendezett az Erdélyi-érchegységbe, az ú.n. "Arany-négyszögbe". A helyi vendéglátó a Román Földtani Társulat Dévai Csoportja, valamint a dévai MLNEXFOR bányavállalat volt. A kirándulást Eugen ORLANDEA, a Dévai Csoport elnöke és SZENTESI Csilla helybeli geológus vezették. A nagyági bányában DlKAI István geológus vezette a csoportot. Magyar részről a csoportnak 10 résztvevője volt, a technikai szervezés sikeres lebonyolítása ZIMMERMANN Katalin érdeme. A Dévától északra eső területen megtekintettük a nagyági telluridos aranyércbányát és az egykor virágzó bányász-település még fennmaradt történelmi emlékeit, a római kor óta művelt verespataki aranybánya környékét, beleértve a Cârnic-hegy dihexaéderes kvarc-lelőhelyét, a Rosia Poieni-i rézporfiros telep hatalmas külfejtését, Brád mellett színes kalcedon-lelőhelyet, valamint Brádon a legszebb termésarany-leleteket bemutató múzeumot. A Maros völgyében Dévától nyugatra kréta korú ofiolitokat és paleocén korú larámi bánátitokat ismerhettük meg. Az ofiolitokhoz Pátírs mellett aranytartalmú pirit-kalkopirit, a bánátitokhoz Soborsin mellett molibdenites ércesedés csatlakozik. Dé va környékén a miocén andezit kifejlódési típusait, a Piski melletti Aranyi-hegyen a Ксхгн Antal által leírt pszeudobrookit első lelőhelyét láthattuk. A kirándulásra E. ORLANDEA, C. SZENTESY és I. Csmi részletes vezetőt állítottak össze, amit minden résztvevő megkapott. A vezetés szakmai színvonala, a terület rendkívül érdekes földtani felépítése és a baráti vendéglátás mind hozzájárultak a kirándulás sikeréhez. VICZIÁN István

246


A Román Földtani Társulat Dévai Csoportjának kirándulása Magyarországon A kirándulásra, amit a társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztálya rendezett, 1995. október 1. és 7. között került sor. Ezzel a Dévai Csoport által 1995. májusában vezetett erdélyi kirándulást viszonoztuk. A magyarországi kirándulásra mikrobusszal 12 román geológus érkezett, akik mind a dévai MINEXFOR érckutató vállalatnál dolgoznak. Ve zetőjük dr. Eugen ORLANDEA volt, aki a Társulat helyi csoportjának elnöke. Az útvonal főbb pontjai (és az aznapi kirándulás vezetői) a következők voltak: Szeged - Bugac (VICZIÁN István) - Velencei-hg. (ODOR László) - Budapest (DUDICH Endre) Nagybörzsöny (NAGY Béla) - Recsk (KECSETI Sándor) - Telkibánya (HORVÁTH János). Szegeden SZEDERKÉNYI Tibor egyetemi tanár tartott előadást az Alföld metamorf aljza táról, majd megtekintettük a КОСН-féle ásványgyűjteményt. Budapesten a Földtani In tézetben fogadta a küldöttséget GAÁL Gábor igazgató, majd ÓDOR László, FÖLDVÁRI Mária és VICZIÁN István adtak tájékoztatást. Az Intézet ásványgyűjteményét SZENTHÉNÉ KÁKAY SZABÓ Orsolya mutatta be. A kirándulásra elkísérte a csoportot MÁRTON Gyula is. Minden résztvevőnek kirándulásvezetőt adtunk, amit "Ore Deposits of Hungary" címmel VICZIÁN István állított össze. A technikai szervezést általános megelégedésre ZIMMERMANN Katalin végezte. Egész úton vállalták a román-magyar tolmácsolás nehéz munkáját SZENTESY Csilla (a vendégek részéről) és KovÁCS-PÁLFFY Péter (a vendéglátók részéről). A SZÁDECZKY-KARDOSS Ele mér Alapítvány anyagilag támogatta a kirándulást. A román vendégek hálásan köszönték a vezetést és a vendéglátást. Mindkét fél szí vesen folytatná az együttműködést. VICZIÁN István

Múzeumi Füzetek Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztálya Közleményei. Ú j sorozat Nagy múltú, de hányatott sorsú folyóirat újraindulásáról adhatunk hírt. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Erdély legrégibb tudományos társasága, 1859-ben alakult meg gróf M I K Ó Imre támogatásával. Az Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosz tálya 1879 óta jelentette meg folyóiratát, 1905-ig "Orvos-Természettudományi Értesítő", majd 1907-től kezdve "Múzeumi Füzetek" címmel. Hosszú kényszerű szünet után a romániai rendszerváltozás tette lehetővé az Egyesület és a folyóirat újraindulását. Az új sorozat első kötete 1992-ben jelent meg Kolozsvárott "Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztályának Közleményei" címmel. Az 1993ban megjelent 2. és az 1994-ben megjelent 3. kötet címe már ismét "Múzeumi Füzetek". A folyóirat főszerkesztője KÉKEDY László, a szerkesztőbizottság tagjai: GÁBOS Zoltán, MOLNÁR Jenő, N A C Y - T Ó T H Ferenc és (1994-től) VARGHA Jenő. Az 1. kötet közli a Szak osztály tagjainak névsorát, létszámuk 1992-ben 226 volt, köztük néhány nálunk is jól ismert geológus is található. A jobb tájékozódást segíti elő, hogy a kötetek végén közlik

Hírek,

ismertetések

147

a szerzők foglalkozását és lakóhelyét. Ebből látható, hogy a legtöbben egyetemi oktatók, de néhány tudományos kutató és középiskolai tanár is van köztük. Lakóhelyük alapján a legtöbben kolozsváriak, de Erdély néhány egyéb nagyvárosa is képviselve van. Néhány magyarországi szerző is akad. Nevük alapján a szerzők szinte kivétel nélkül magyar nemzetiségűek, de néhány román társszerző is előfordul, ami a jó együttműködés jele. Az új sorozat 1 . kötetének Beköszöntője vázolja a legfontosabb célokat: A folyóirat a természettudományos kutatás serkentője, a fiatal kutatónemzedék kibontakozásának se gítője és a korszerű tudományos anyanyelv művelésének és terjesztésének műhelye kí ván lenni. Mottóul ÁPRILY Lajos: A fejedelemhez című verséből választották a következő verssorokat: Az újrakezdés vakmerő reménye legyőzte itt az ostromló halált, s daccal vágott a mindig új jövőnek... A folyóirat a matematikai és természettudományok minden területéről közöl eredeti tanulmányokat, szemle-jellegű áttekintő cikkeket és recenziókat magyar nyelven, ide gennyelvű rezümével. Az eddig megjelent kötetben a földtudományokat is képviseli néhány figyelemreméltó közlemény. Az 1 9 9 2 . évi 1. kötetben WANEK Ferenc az Erdélyi-medence Ostracoda-faunájának kutatásáról közöl összefoglaló cikket. Megemlékezik HÉJJAS I. úttörő munkásságáról a múlt század végén, ismerteti a kagylósrákok kutatásának történetét és rétegtani jelen tőségüket. A téves őslénytani határozás és a kárpátontúli rétegtannal való erőszakolt párhuzamosítás következtében elterjedtek hibás nézetek is az irodalomban, pl. a felső szarmata hiányáról, amit a szerző kutatásai azóta korrigáltak. Szintén Ostracodákkal lehetett kimutatni, hogy az Erdélyi-medence rétegsora a pannóniai s. str. emelettel zárul. Ugyanebben a kötetben MOLNÁR Jenő a földrajztudomány történetéről és korszerű ten denciáiról ad áttekintést, ez utóbbiak között a rendszerelméleti szemléletmódot emeli ki. A kiváló kolozsvári földrajz-tudósok között megemlékezik CHOLNOKY Jenő, PRINZ Gyula és TULOGDY János tevékenységéről. Az 1 9 9 3 . évi 2 . kötetben GÉCZI Róbert geológus egy Arad környéki negyedidőszaki szelvény ősföldrajzi és kronológiai kérdéseivel foglalkozik. A mintákon üledékes labo ratóriumi és pollen-vizsgálatokat végzett. A rétegsorban fosszilis talajtípusok és lösz váltakoznak, a kor-besorolás még nem teljesen egyértelmű, de a talajtípusok rekonst rukciója komoly eredménynek tekinthető. Egy másik cikk szintén alföldi témával fog lalkozik, BENEDEK Zoltán nagykárolyi tanár az Érmeilék ősföldrajzi és régészeti viszo nyait írja le. Itt az ősföldrajz kifejezés elsősorban a történelmi idők földrajzi viszonyaira vonatkozik, igen érdekes adatokat közöl ennek a vízi világnak a múltjáról. Az 1 9 9 4 . évi 3 . kötetben AjTAY Ferenc kolozsvári tanár a feleki gömbkövek eredetéről közöl tanulmányt. Ezek a gömbkövek karbonátos kötőanyagú konkréciók a Kolozsvártól délre fekvő Feleki-hegy szarmata homokkövében, amelyek kimállva jellegzetes termé szeti jelenségként halmozódnak fel a patak völgy ékben az erózió és a földcsuszamlások következtében. A cikk megemlékezik CHOLNOKY Jenő ezzel kapcsolatos klasszikus ku tatásairól is. Ugyanebben a kötetben MÉSZÁROS Miklós az Erdélyi-medence harmadidő szaki rétegeiben végzett nannoplankton-vizsgálatairól ad összefoglalást. Közli az Erdé lyi-medence harmadidőszaki formációbeosztását román és magyar nyelven, valamint a hozzátartozó nannozónákat.

148


A szerzők természetszerűleg jól használják a magyar szaknyelvet, néhol viszont az idegennyelvű (angol, német) kivonatok fordítása gyenge színvonalú. A kötetek külső kiállítása ízléses, méltó az erdélyi hagyományokhoz. A folyóirat megrendelhető az Erdélyi Múzeum Egyesületnél (Ro-3400 Cluj 1. C. P. 191). Kívánatos lenne, hogy ez a magyarnyelvű kiadvány minél több magyarországi könyvtárban elérhető legyen. VlCZIÁN István

Könyvismertetés PAPP Simon: Életem Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg 1996. 352 p. Az életrajzi és naplófeljegyzéseket sajtó alá rendezte, a bevezetőt, utószót írta és a magyarázó jegyzeteket készítette: SRÁGLI Lajos és TÓTH János. A posztumusz szerző eredeti kéziratait, nap lóit, felvételeit sajtó alá rendező szakemberek, a M a g y a r Olajipari M ú z e u m vezető munkatár sai, a hazai olajipar történetének lelkes és elis m e r t kutatói, fontos, hézagpótló, forrásértékű könyvet hoztak létre, melyet különösen a szak k ö z ö n s é g forgathat nagy haszonnal, de az ér deklődők számára is érdekes olvasmány. Hasz nos, mert nagyon sok dolog, ügy, mely eddig ismeretlen volt, vagy megmásítva került a köz tudatba, most a maga valóságában feltárul. Na gyon sok hazai és külföldi személy és tevékeny sége szerepel benne nagy precizitással megírva. Forrásértékű, mert egy olyan ember kéziratai ból származnak az adatok, aki nap mint nap feljegyzést vezetett arról, hogy mikor mit csi nált, hová és kikkel utazott, tárgyalt, mit evett és mennyiért é s milyen volt a saját egészségi fizikai állapota. Ugyanilyen pontosak voltak földtani megfigyelései, kutatásai, feljegyzései. Naplójában pontosan szerepel, hogy pl. 1928. n o v e m b e r 28-án reggel az Adeni öbölben 28 ° C hőmérsékletet mértek és borús volt az idő vagy, hogy 1939. április 23-án a Queen Mary óceán járó m á r 697 tengeri mérföldet tett meg. Vagy, hogy amikor meglátogatott egy kutatófúrást, az é p p e n milyen mélységben haladt, ki volt ott a geológus, a mérnök és milyenek az ellátási és lakáskörülmények. De ugyanilyen precizitással leírja megpróbáltatásait, kik hallgatták ki, kik bántalmazták, kik vallottak ellene, kik ítélték halálra, szabadulása után kik foglalkoztatták, milyen kellemes é s kellemetlen élményei vol tak. Egy igazi természettudós tárgyilagosságá val rögzíti fizikai hanyatlását, betegségeit is:

1962. január 28. "Ma reggel elkezdtem szédülni. Ez két órát tartott. Ma már harmadszor fordult elő". De már 1962. január 30. "Ma volt a geoló gus m é m ö k i szakosztály alakuló ülése a Tech nika Házában". A könyv 352 oldal terjedelemben, számos kora beli fényképfelvétellel kiegészítve mutatja be PAPP Simon pazarul nagyívű pályafutását, szakmai, olajkutatói tevékenységét külföldön és itthon. Is merteti a hazai szénhidrogénkutatásokat és azok eredményeként a magyar kőolajbányászat meg születését, fejlődését, a munkában résztvevő sze mélyek tevékenységét, emberi magatartását. Meg ismerhetők belőle a korszak társadalmi, gazdasá gi, politikai folyamatváltozásai, melyek egyéni sorsának sikereit, de megpróbálta tásait és tragikus sorsát egyaránt okozták. Az önéletrajz eredeti címe: "Dr. PAPP Simon önéletrajza." Három részre tagozódik. Az első rész naplószerűen közli az eseményeket szüle tésétől, 1886-tól 1948-ig, nyugdíjazásáig. Itt le írja ifjúkorát, tanulmányait, szakmai tevékeny ségét Kolozsvárott, Selmecbányán, kutatásait Jugoszláviában, Erdélyben, Albániában, Török országban, Ausztráliában, Új-Guineában, tanul mányútjait az USA-ban, Kanadában, Németor szágban, szakmai-üzleti tárgyalásait, tudo mányos kongresszusokon való részvételeit, 1933-1948 kutatásait Magyarországon. A máso dik részben leírja elfogatása és rabsága törté netét. A harmadik rész: "Életrajzom folytatása 1955 juni. 5.-tól 1966 márc. 15.-ig" a szabadulá sát követő életét tartalmazza naplószerű rész letességgel, a hozzá intézett levelek és általa írt válaszok idézetével. Ehhez a részhez kapcso-

Hírek, lódnak kritikai észrevételei a szénhidrogénipar ral kapcsolatosan. Dr. PAPP Simon (1886 Kapnikbánya, 1970 Bu dapest) geológus, olajkutató, egyetemi asszisz tens, egyetemi tanár, akadémikus, a Magyarho ni Földtani Társulat, az Országos Magyar Bá nyászati és Kohászati Egyesület elnöke, a Ma gyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) fógeológusa, vezérigazgatója, szá mos hazai és külföldi tudományos szervezet tagja, tiszteleti tagja, a föld- és ásványtani tu dományok doktora, majd i s m é t a MTA tagja. Egész életét a szénhidrogénkutatásoknak és bá nyászatának szentelte. A hazai szénhidrogén ter melés megalapozó "Atyja"! 1910-1933 között kül földön tevékenykedett. 1933-tól a magyar kőolajkutatások eredményességéért dolgozott. Sikere sen, mert munkája nyomán 1937-ben Budafapusztán (Zala m.) megszületett a hazai kőolajbányá szat. 1948-ban szabotázs és a népi demokrácia megdöntésére irányuló tevékenység vádjával le tartóztatták, majd halálra, végül életfogytiglani fegyházra ítélték. Két hónap híján 7 évig tartották fogva. 1955-ben kegyelemből szabadult. Bár hiva talosan nem ismerték el ártatlanságát, igazságügyileg nem rehabilitálták, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezetői mégis azonnal alkalmaz ták önálló kutatómérnökként 1962-ig, nyugállo mányba vonulásáig, majd tovább 1964-ig, mint nyugdíjast foglalkoztatták az olajkutatások törté netének megírásával. A Magyar Tudományos Akadémia 1989-ben visszaítélte akadémiai tagságát. 1990-ben a pe rében hozott egykori ítéletet semmisnek nyilvá nították, ugyanebben az évben posztumusz Széchenyi Díjat kapott, melyet örökös híján a Magyar Olajipari M ú z e u m n a k adtak át, ahol mellszobra és emlékszoba őrzi emlékét. N e m lehet meghatottság nélkül kézbevenni ezt a könyvet. N e m lehet közömbösen olvasni. N e m lehet nem tisztelettel ámulva csodálkozni, mi mindent tud produkálni egy tehetséges em ber, ha hagyják. Nem lehet nem megdöbbeni a vele történt igazságtalanságokon és az emberi aljasság pokolmélységein. N e m lehet és nem is

149

ismertetések

szabad elfelejteni a történteket, hogy ilyesmi so ha többé ne ismétlődhessen meg! Különösen fontos és jelentős, hogy ennek a kiváló magyar embernek, a hazai olajkutatások pionírjának, a nemzetközileg elismert szakem bernek önvallomásai, naplói, szakmai feljegy zései összefoglalóan, könyv alakban is megje lentek. S R Á G U Lajos és TÓTH János úttörő és egyben hatalmas munkát végeztek, nemes alázattal a szerencsétlen sorsú, érdemtelenül meghurcolt PAPP Simon emléke iránt. A hangulatkeltő be vezető és az összefoglaló utószó méltó keretet ad. A magyarázó, melyben a szakmai kifejezé seknek és a szövegben szereplő személyeknek ismertetését adják, a laikusok számára is érthe tővé teszi a leírtakat, a szakköröknek pedig kü lön értékes csemege ismert, de esetleg elfelejtett személyek, kollégák emlékének felelevenítése. Csak köszönet és dicséret illeti mindazokat is, akik az említett szerkesztőkön kívül részt vál laltak a könyv létrehozásában, akár a M O L Rt. támogatásának keretein belül, akár más módon. Végezetül engedtessék meg egy személyes megnyilvánulás. Tudom, hiszen 20 éven keresz tül voltam a hazai szénhidrogénkutatások föld tani irányítója, hogy a kutatás csapatmunka. Szakemberek összehangolt munkájának ered ménye! Tudom, hogy milyen fontos szerepe van a geológus-karmesternek, a meghatározó, a döntésre hivatott személyiségnek. Tudom és ta pasztaltam, hogy mindig vannak fontoskodók, akadékoskodok, akik igyekeznek megkontrázni minden intézkedést. Siker esetén, mindezt "el felejtve" bizonygatják érdemeiket. Kudarc ese tén pedig az első feljelentők! El tudom képzelni és át tudom élni, mit érezhetett ez az ember, akit a sikerek idején hurcoltak meg, aki azokban volt kénytelen csalódni, akikkel jót tett, akiket magához vett, felemelt és kalácsot adott nekik azokban a kenyértelen időkben. Már akkor is sokan nyüzsögtek az olajipari vezetésnél. Mégis csak egyetlen egy halálos ítélet született! A GEOLÓGUSÉ!

DANK Viktor

K Á Z M É R Miklós: Angol-magyar geológiai szótár Eötvös Loránd Tudományegyetem, Eötvös Kiadó, Budapest, 1995. 4 2 0 p. A szótár a hazai irodalomban elsőként kísérli meg a geológia és a határos tudományterületek

terminológiájának teljességre törekvő bemutatását. A kötet több mit 17000 angol szó és szó-

150


kapcsolat magyar megfelelőjét tartalmazza. A terjedelemből ez 2 5 3 oldalt foglal el. A szótár hoz m a g y a r - a n g o l mutató csatlakozik, amely a terjedelem többi részét teszi ki. Tartalmazza a geológia valamennyi - elméleti és alkalmazott - részterületének (ásvány-kőzet tan, geokémia, földtan, őslénytan, rétegtan, szedimentológia, történeti-földtan, tektonika, al kalmazott földtan, teleptan, mérnökgeológia) szakszókincsét, valamint a geofizika, hidrogeológia é s geomorfológia terminológiáját. Kitér a geológiával határos tudományterületek (kémia, fizika, állattan, növénytan, kristálytan, geográ fia, térképészet, stb.) szavaira is.

Feldolgozza a leggyorsabban fejlődő új tudo mányterületek, így például a szekvencia sztratigráfia szókincsét is. Tartalmazza a szakiro dalom olvasásához szükséges - nem feltétlenül geológiai - szavak megfelelőit is (pl. laborató riumi eszközök neve, a terepmunka eszközei, matematikai és műszaki szavak, mélyfúrási, bá nyászati terminológia, stb.) Megrendelhető a kiadótól: ELTE Eötvös Ki adó, 1088 Budapest Vili., Puskin u. 1 1 - 1 3 . I. em 3. Telefon: 2 6 6 - 9 2 06. Fax: 2 6 6 - 9 8 3 3 / 3 0 9 5 . M a gánszemélyeknek utánvéttel szállítanak, intéz mények átutalással is fizethetnek. A postakölt séget felszámítják.

Egy könyv margójára S Z U R O V Y Géza: A kőolaj r e g é n y e 464 oldal, 2 5 színes, 96 fekete/fehér kép, 16 térkép, 13 ábra, 7 táblázat, 75 magyar, 162 idegen nyelvű forrásmunka. Egészvászon kötés színes, fóliázott borítóval. 5000 példány. Hírlapkiadó Vállalat, Budapest, 1993. Atheneum Nyomda Rt., ISBN 963 7328 7. © Dr. SZUROVY Géza A kőolajiparban és kőolajipari szakem berképzésben itthon és külföldön ötvenöt é v e tevékenykedő szerző korábbi könyveiben: Iraki tájak, iraki emberek (1973), Kincs a homok alatt (1978), Fények a Szaharában - MÁTHÉ Lajos társ szerzővel - (1984) - valamennyi a Gondolat Ki adó gondozásában - m á r foglalkozott azoknak az országoknak a kőolajiparával, a kőolajkuta tás történetével, amelyekben Magyarországon kívül k é t évtizedet töltött. Legújabb könyvének tárgya ezúttal az egész világ kőolajipara, a kő olajkutatás története az ókortól az "Öböl-hábo rúig", egységes keretbe foglalva a már korábban szétszórtan közölt ismereteket is, egyben foly tatva a "szórakoztatva tanítás" nemes hagyomá nyait. A kőolaj jelentősége a m a embere számára közismert. Jól tudja, hogy a kőolajtermékek nél kül n e m fejlődhetett volna ki földön, vízen, le vegőben a m a korszerűnek tekintett közlekedés és nem hódíthatnának egyre nagyobb teret min dennapi életünkben, a mezőgazdaságban (mű trágyák, növényvédőszerek), a gyógyszer-, az élelemiszer-, a műszál, műanyag- és általában az iparban a kőolajból é s földgázból előállított alapanyagok és termékek. A világ energia igénye 1992-ben 7,8 milliárd tonna kőolajegyenérték volt. Ennek 65 %-át a kőolaj és földgáz elégítette ki! Hazánk energia igényének jelenleg 6 0 %-át fedezik a szénhid rogének.

Az emberiség évezredek óta ismerte a termé szetes kőolajforrások anyagát. Mégis legfeljebb gyógyszerként, fáklyaként, vagy vízszigetelő anyagként, Mezopotámiában a téglákat össze tapasztó habarcsként hasznosította. Évezredek re visszanyúló történelme során be kellett érnie az állati zsiradék, a növényolaj és a faggyugyertyák homályos, kormozó, kellemetlen szagú fé nyével. A kőolaj iparszerű kitermelése csak a múlt század harmadik harmadában kezdődött, egy idejűleg az amerikai Pennszilvániában és a ka ukázusi Baku környékén. A kőolajból hosszú időn át csupán lámpaolajat állítottak elő, hogy "új fényt adjanak a sötétség világának" ( J . D. ROCKEFELLER). A maradékot fűtőolajként hasz nosították. Mivel mindez jó üzletnek bizonyult, már az első fúrások eredményei alapján kitört az "olajláz", hasonlóan az aranymezők felfede zését követő "aranylázhoz". EDISON 1877-ben feltalálta a villamos izzólám pát, ezzel fokozatosan csökkent a lámpaolaj iránti kereslet, mégis ötven éven át a lámpaolaj maradt a fótermék. Megjelent az autómobil, majd a repü lőgép. A súlypont a benzinre, diesel-olajra és fűtő olajra helyeződött át. Kitört az első, majd ennek befejezése után, alig 21 évvel később a még borzal masabb második világháború. A nyertesek mind két világégésben "olajhullámok hátán" (Lord C U R . ZON) érték el a végső győzelmet. Bebizonyosodott, hogy az olaj hatalom. A sugárhajtású repülőgépek

Hírek,

ismertetések

151

elterjedésével ismét megnőtt a lámpaolaj (kerozin) iránti kereslet A z Amerikai Egyesült Államokban 1870-ben 47 kőolajmezőből 685 000 t kőolajat termeltek ki. A kőolajipar másik 'bölcsőjében": Oroszor szágban 1874-ben 82 0 0 0 tonnát hoztak felszín re. M a m á r nevetséges számok, hiszen a kőolaj ban g a z d a g közép-keleti országokban egyetlen kút képes ezeknek a mennyiségeknek egy év alatt a kétszeresét kitermelni. Mégis 1883-ig az Egyesült Államok elégítette ki a világ kőolaj igényének több, mint 80 %-át. Ezek a ma "ne vetségesnek" tűnő, mennyiségek hatalmas va gyonokat alapoztak meg és útjukra indították az egész világot behálózó multinacionális vál lalatokat.

Az exponenciálisan emelkedő kőolaj igény ki elégítése megkövetelte a kutatás óriás mértékű fo kozását és a kutatás eszköztárának - ezen belül a geofizikai módszereknek - hihetetlen mérvű fej lesztését, amiben az ötvenes évek közepétől az elektronikának jutott a főszerep. A húszas években EÖTVÖS Lóránd torziós mérlege volt egyik legfon tosabb eszköze a geofizikai kutatás megindulásá nak. Sajnos azóta a magyar tudomány többé nem tudott hozzájárulni az egyre tökéletesebb eszkö zök fejlesztéséhez, de kivette részét Kína kőolaj kincseinek feltárásában és eredményesen járult hozzá néhány kőolajban gazdag arab országban a felsőfokú kőolajipari szakember-képzés bevezeté séhez, valamint - szerényebb mértékben - a kő olajipar fejlesztéséhez.

Ez a reménybeli gazdagság volt az, ami a kő olajkutatás hőskorában emberek tízezreit von zotta a vad, lakatlan területekre, a vadnyugatra és a távolkeletre, a sivatagokba, prérikre és őser dőkbe. A kőolajmezőket az igazi vállalkozók mellett ellepték a gyors meggazdagodásra vá g y ó kalandorok, szélhámosok és az emberiség egyéb vámszedői. A szerzőt idézve: "A kőolajipar születésétől fogva kaotikus dzsungelhez hasonlított, ahol a dzsungel törvényei érvényesültek. Nem volt mentes az erőszaktól, megvesztegetésekről, zsa rolástól, 180°-os politikai pálfordulásoktól. Való igaz, hogy a nagy kőolajvállalatok megteremtői nem riadtak vissza a piszkos eszközöktől sem, ha érdekeik úgy kívánták. Igyekeztek az etikai normákat céljaiknak megfelelően átírni, mert bennük volt a kincskeresők erőszakos célratö rése és gyakran mindent egy lapra feltevő koc kázatvállalása. Mégis a megszámlálhatatlan kaladorból csak azok érvényesültek, akik képesek voltak a káoszt olajozottan, simán és hatéko nyan m ű k ö d ő szervezetté alakítani".

A könyv 24 fejezetéből 22 fejezet ismerteti a kőolaj szerepét az ó- és középkorban, az ipar szerű kitermelés kezdetét az Egyesült Államok ban és Oroszországban, a kőolajért és a piaco kért folyó késhegyre menő küzdelmet, a kőolaj kutatók útját az amerikai prériktól a sivatago kon, trópusi őserdőkön, a jeges tundrákon, Kína végtelen tájain át a tengeralatti lelőhelyek fel tárásáig.

A világ kőolajtermelése a második világhábo rú végén (1945) 362 millió tonna volt. Az iparszerű kitermelés kezdetétől (1859) 86 év alatt érte el ezt a szintet. A következő 34 év alatt az 1945. évinek közel tízszeresére emelkedett és 1979-ben 3251 millió tonnával tetőzött. További hatványozott emelkedését megállította az arabizraeli háborúk által kiváltott kétszeres "árrob banás", ami által a kőolaj egyszer és minden korra megszűnt olcsó energiaforrás lenni, taka rékosságra kényszerítve az emberiséget. Ehhez az is hozzájárult, hogy a világ jelenleg ismert kitermelhető készleteinek 80 %-a nyolc ország földjében van, ezen belül pedig 60 %-át öt mu zulmán ország földje rejti.

Bemutatja a kutatási engedélyek (koncesszi ók) feltételeinek változását, a fejlődés hosszú és drámai útját, amelyet az elmaradott, fejletlen, de kőolajban rendkívül gazdag országoknak vé gig kellett járniuk, hogy a természettől kapott kőolaj- és földgázkincsük tényleges tulajdono saivá válhassanak. Igaz, mindez a multinacio nális kőolajvállalatok közreműködésével tör tént, hogy végül is felismerve a közös érdeke ket, kéz-a-kézben biztosíthassák a világ egyre növekvő kőolaj-éhségének csillapítását az orosz utódállamok, az amerikai államok és az Észa ki-tenger kőolajkincseinek kiaknázásával egye temben, miközben drámaian megváltozott a külföldi koncessziósok és a kőolajat birtokoló államok kapcsolata. A két utolsó fejezet a magyarországi kőolaj kutatás nem kevésbé drámai, ellentmondások kal, személyi torzsalkodásokkal, politikai erő szakkal terhes, csalódásokban, de mindinkább sikerekben gazdag történetével foglalkozik. Az Angol-Perzsa Olajvállalat és a Kincstár sikerte len kutatásai után az amerikai EUROGASCO, illetve annak leányvállalata: a Magyar-Ameri kai Olajipari Rt. (MAORT) 1933-1948 között fel tárta a jelenleg ismert kitermelhető készletek 6%-át Dél-Zalában, illetve Európa legnagyobb széndioxid-gáz lelőhelyét a Kis-Alföldön. A töb bi az állami vállalatok keretében dolgozó ma-


352

gyar szakemberek munkáját dicséri. Ő k a mes terséget külföldi munkatársaiktól, valamint ön képzés útján, később pedig néhányan közülük szovjet egyetemeken sajátították el. Ismeretei ket, tapasztalataikat sikeresen alkalmazták, il letve adták tovább munka közben - majd 1950től m á r szervezetten az egyetemek keretében a felnövekvő nemzedéknek. Közös erőfeszítése ik eredményeként sikerült 94 millió tonna ki termelhető kőolajat, 2 6 0 milliárd m földgázt é s további nagymennyiségű széndioxid gázt fel tárni. Mindezek túlnyomó hányada "az Alföld aranykalászt ringató rónasága" (EÖTVÖS L.) alatt rejtőzik, noha az ötvenes évek derekán borúlátó közgazdászok igyekeztek az alföldi kutatást re ménytelennek bélyegezni és folytatását meg akadályozni. 3

A magyar kőolajipar állami szervezete: az Or szágos Kőolaj é s Gázipari Tröszt (OKGT) az or szág legjobb, legeredményesebb vállalata volt az utóbbi tíz éven át 1992-ig. A könyv nagy erénye, hogy a kőolaj törté netének eseményeit dokumentáltan, tárgyilago san, az igazság kendőzetlen feltárására törekedve

tárgyalja rámutatva a nagyhatalmak ismétlődően végzetes politikai hibáira és a kis országoknak jo gaik védelméért, érvényesítéséért folytatott küz delmeire. Ez vonatkozik a kőolaj történetének ma gyarországi szakaszára is, amelynek ismertetése mentes a korábban fel-felbukkanó nacionalista frá zisoktól, egyes magyar szakemberek szerepének soviniszta túlértékelésétől. Végezetül a szerző kiemeli, hogy a szénhid rogének olyan fogyó anyagok, amelyeknek ter mészetes pótlódása több millió évet igényel. Va lószínű, hogy a véges készletek a mértéktelen fogyasztás következtében a nem is olyan távoli jövőben kimerülhetnek. Ezért mielőbb gondoskodni kell a pótlásukra, helyettesítésükre minden területen alkalmas, de jóval környezetkímélőbb új energiaforrásokról. A ma embere számára is sok tanulságot tar talmazó, tudományos alapossággal, de mégis élvezetes, olvasmányos stílusban megírt könyv hézagpótló. KÓKAI János

K Ó K A Y József - M A G Y A R Imre: E l m o s t a - e a z evolúciót a z ö z ö n v í z ? A

neokreácionista csapda Christianus - О. M . С , Budapest - Bécs, 1995. Ez a két jól ismert geológus kollegánk által írt könyv azokra az utóbbi időkben megjelent kiad ványokra kíván válaszolni, amelyek a bibliai te remtéstörténet és az özönvízről való leírás szósze rinti értelmezése alapján kétségbe vonják a földtan és az őslénytan alapvető megállapításait. A munka egyáltalán nem akar támadás lenni a keresztény hit ellen, ellenkezőleg, a szerzők hívő keresz ténynek vallják magukat, és a könyvet római ka tolikus egyházi kiadó jelentette meg. A k ö n y v első részében azok közül a folyama tok közül sorolnak fel néhányat, amelyek olyan hosszú ideig tartanak, hogy semmiképp nem férnek b e a hagyományos bibliai felfogás sze rint a világ teremtése óta eltelt néhány ezer éves időtartamba. Dyenek például a felszíni lepusz tulás, a folyóvízi erózió, a jégárak munkája, a tengeri é s szárazföldi üledékképződés, üledé kes és vulkáni szakaszok többszöri váltakozása, a tektonikai mozgások (ez utóbbira - az egyik szerző munkásságát ismerve érthető módon a Várpalotai-medence példáját hozzák fel). Kü lön kitérnek a radiometrikus kormeghatározás

ra mint a neokreácionista támadások egyik ked velt célpontjára. Ezután kerül sor a tulajdon képpeni klasszikus vitatémának, az élővilág evolúciójának tárgyalására, ahol néhány jól is mert, vagy egyértelműen értelmezhető példát hoznak fel a fajok változására a földtörténet fo lyamán, valamint az átmeneti tagok létezésére. A könyv második részében főleg az özönvízre alapozott elméletek képtelenségeit cáfolják. A neokreácionisták nagyon sok olyan földtani je lenséget a bibliai özönvízzel igyekeznek meg magyarázni, amelyek egy katasztrofális gyors árvízzel semmiképpen sem hozhatók összhang ba. Ilyenek pl. a korallzátonyok, vagy a száraz földi élővilág legnagyobb részének túlélése, a legtöbb ősmaradvány beágyazási módja, a széntelepek keletkezése stb. Végül néhány általános tanulságot fogalmaz nak meg. A hit és a természettudományos gon dolkodás viszonyáról PROHÁSZKA O . , OBERFRANK F. és NYÍRI T . véleményét ismertetik rész letesen, kár, hogy a kérdésben talán legilletéke sebb TEILHARD DE CHARDIN nevét szinte csak

Hírek, megemlítik. Figyelmükbe ajánlanám még BOLYKI János budapesti református teológiai tanár munkásságát is. A neokreácionizmust értékelve elismerik, hogy annak hívei sokszor "frissen megtért keresztények, olyan emberek, akiknek egész korábbi élete alaposan megváltozott a J é zussal való találkozástól", tehát a Bibliát érthető módon nagyra értékelik. Ugyanakkor vannak olyan állítólagos szakemberek, akik e jóhisze mű, de ezen a szakterületen járatlan emberek tudatos félrevezetésére törekednek. Ezekkel kapcsolatban felteszik a jogos kérdést: vajon "Is ten országa építhető-e hazugsággal, vagy nem"? A k ö n y v Függelékben közli TURAY Alfréd, a szegedi Hittudományi Főiskola rektora "Az em ber evolúciója katolikus szemmel" című írását.

ismertetések

153

A sok értékes teológiai gondolat közül itt csak egyet szeretnék kiemelni, Szent Ágoston taní tását a teremtésről. Szerinte Isten sok minden nek csak a lehetőségét, a "csíra-eszméjét" (ratio seminalis) teremtette meg, hogy azok később, alkalmas időben és feltételek között kibonta kozzanak. Eszerint a földtörténetet és benne az élővilág fejlődéstörténetét felfoghatjuk úgy, mint az anyagba beleteremtett isteni program kibontakozásának elénk táruló történetét. Ezen az alapon a bibliai teremtéshit és a természet történetéről való ismereteink nem kerülnek egymással ellentétbe. Ez a könyv fő mondani valója. VICZIÁN István

Hírek, ismertetések. In memóriám Szabó Péter

Recommend Documents