SZÖVETSÉG
HÍREK
Hírek Bemerítés
Miskolcon állt fehér ruhába Deme Zsuzsanna két, boldvai körzetbõl való testvérnõvel együtt 2011. augusztus 28án. Az igehirdetés és bemerítés szolgálatát Balog Miklós lp. végezte. Liturgus Komáromy Károly a boldvai körzet lelkipásztora volt. 2011. augusztus 28-án bemerítési ünnepség volt Szeghalmon is, ahol Somogyi Antalné merítkezett be. Gál Lajos szeghalmi lelkipásztor végezte a bemerítés szolgálatát. Igét Szûcs Benjámin Ottó, békéscsabai lelkipásztor hirdetett. Mikola Károlyné (Derecske), Moczok Miklósné, Szakál Károlyné és Tóth István testvérek (Nagykereki) bemerítésére került sor Derecskén, 2011. szeptember 11-én Füstös Gyula helyi ügyintézõ lelkipásztor testvér szolgálatával.
Házasság
Tóth Rita és Micskei Zoltán menyegzõjére került sor Sajószentpéteren 2011. szeptember 17-én. Az esketési szertartást Balog Miklós ügyintézõ lelkipásztor, az igehirdetés szolgálatát Gál Lajos testvér végezte.
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Terjesztés-megrendelés a Testvéri Szövetség Egyesület címén: 5520 Szeghalom, Táncsics M. u. 18/1.
[email protected] Számlaszám: OTP 11733003-20119502-00000000 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
2011. III. negyedév
Gyermekáldás
Orosz Bálint: 2011. július 28. (Bea és Endre gyermeke, Szentes) Szomor Dénes: 2011 szeptember 6. (Barbara és Gábor gyermeke, Sajólászlófalva) Kocsis Dóra Márta: 2011. szeptember 14. (Zita és Laci gyermeke, Kazincbarcika) Elek Lea: 2011. szeptember 29. (Réka és Sanyi gyermeke, Berettyóújfalu)
Alkalmaink
Õszi Csendesnapunk Berettyóújfaluban került megrendezésre, 2011. szeptember 24-én. A nap témája: „Megújulni az elhivatásban”, „Az ifjak ereje”. Szolgálattevõk: Bódis Miklós lelkipásztor (Erdély), Giricz László (Csongrád), Jobbágy Péter (Miskolc). A csendesnapok hanganyaga és képei letölthetõk a www.tesz.net oldalon. 2011. október 15-én Tábori fórumot tartunk a Szolnoki Baptista Imaházban. Csongrádon a következõ könyvtári alkalmon, 2011. október 29-én Dr. Pauk János növénygenetikus tart elõadást „Mirõl ‘beszél’ a DNS?” címmel. (Az mp3 formátumú felvételek és a kivetített diák letölthetõk a csongrad.tesz.net oldalról.) A 2011-es Ifjúsági Konferencia Miskolcon kerül megrendezésre november 26-án.
Kiadó: A Testvéri Szövetség Egyesület Az egyesület honlapja: www.tesz.net Felelõs kiadó: Bohus András Felelõs szerkesztõ: Frank Róbert A szerkesztõség tagjai: Bohus András, Elek Sándor, Gál Lajos, Giricz László, Máté Andrásné, Molnár Istvánné Tördelés, szerkesztés: Frank Róbertné Korrektúra: Bálint Géza, Bálintné SzárazNagy Hedvig, Elekné Szoboszlai Réka, Szvetnyik Melinda, Urbán László Megjelenik: negyedévente Aktuális példányszám: 1400 db Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
9. évfolyam • 3. szám
2011. III. negyedév
A mátkaság szeretete „Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére...” (Jeremiás 2,2) Isten üzenete volt ez a próféta által, elõször választott népe a zsidók, aztán véren megváltott jegyesei (Hós 2,1819), a hívõk számára (Csel 16,31). Izráel Egyiptomban élte a gyermekkorát (Hós 11,1), s miután megszabadult, az egész népet betöltötte az Úr iránti hálás szeretet (2Móz 15,1-21). Sajnos nem maradtak meg ebben az állapotban, mert elhagyták az Urat, gonosszá lettek. Amikor a hívõk Isten akarata szerint nevelik gyermekeiket (Péld 13,24; 23, 13-14), szófogadóvá és ragaszkodóvá válnak szüleik iránt. Ez gyakorlatilag az Isten akarata iránti szófogadás mind a szülõk, mind a gyermekek részérõl. Mire elérik az ifjúkort, hitet és szeretetet kapnak szívükbe (Ef 2,8) Megváltójuk iránt, de gyûlöletet is az
elõdeiktõl örökölt bûnös testiességük ellen. Elkezdõdik a hit szép harca (2Tim 4,7): szeresd az Urat, és gyûlöld a bûnt! Istennek véren váltott, és hittel megajándékozott gyermekei kevés kivétellel(!) sajnos egy idõ után megtagadják a hitet! Amint elérik az ifjúkort (1Móz 8,21), egyre több engedményt adnak önérzetes indulataiknak, bûnös vágyaiknak. Ha férjhez mennek, önmegtagadó szófogadás helyett (Ef 5,22-24) uralkodni akarnak férjeiken, gonosz indulatokkal és álszent erõszakossággal. Ha megnõsülnek, egy idõ után már nem viselnek önfeláldozó módon gondot házuk népének testi, és ami még fontosabb, lelki szükségleteirõl (1Tim 5,8). Felnövekedett ifjúként
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
szüleik iránti makacs, sõt gonosz ellenszegülés jellemzi õket. Ebben a megromlott állapotban a bukott hívõ lelkét már semmi nem boldogítja (Mt 16,26). A hírnév, pénz, paráznaság, kábitószerek, de még a démoni rajongás sem ad vígasztalást és békességet. Mert eközben pontosan tudja, hogy hûtlenné vált az Úrhoz, és Isten elõtt utálatos a testi-lelki állapota. Ebbõl az emberileg reménytelen állapotból csak az Úr tud kimenekíteni! Õ látja gyermekének hûtlenségét, romlottságát, tévelygését, de emlékszik korábbi ragaszkodására és szeretetére is. Õ a hitetlenné vált hívõ iránt hû marad (2Tim 2,13). Emlékszik saját ígéreteire (Csel 16,31), utánamegy eltévelyedett (Mt 18,11-14), istentelenné és embertelenné vált gyermekeinek (2Tim 3,1-4). Helyreállítja, aztán Õ maga vezeti végig a keskeny és meredek úton (Hab 3,18-19!) örök és dicsõ Mennyei otthonukba (Jel 22,3-5). Sokan vannak olyan elgyötört testi-lelki állapotban, akik maguk is tudják már, hogy erre a helyreállításra van szükségük,
miközben mások elõtt még a pillanatnyi tudálékos ostobaságaikkal pózolnak, vagy hazug szenteskedéseikkel hivalkodnak. Ezek számára üzeni az Úr: Zsoltárok 103,3-5! Ott van melletted az Úr, és minden bûnödet azonnal megbocsátja, amint megvallod neki (1Ján 1,9), aztán mindazok elõtt is megalázod magad, akik szomorkodtak hûtlenséged miatt (Jak 5,16)! A lelki gyógyulásod után tested is meggyógyul, amint megújúl a hívõ életed! Téged változatlanul szeretõ, de a bûneidet gyûlölõ Mennyei Atyád arra vár, hogy nem képmutató szenteskedéssel, vagy síránkozó önsajnálattal, hanem szívbeli alázattal kimondd: „Vétkeztem ellened (Luk 15,21), és azok ellen is, akik között szeretettel, és tanítványodhoz illõ önfeláldozó módon szolgálnom kellett volna” (Luk 9,23-25). Segítsen az Úr minden kedves olvasómnak, köztük nekem is, naponta megharcolni a hitnek e szép harcát, amint erre nagyon szeretett és tisztelt Anyósom is szép példát adott (2Tim 4,7-8). id. Frank Sándor, Karmiel - Izrael
„Azért ímé csalogatom ot, ” és elviszem ot ” a pusztába, és szívére beszélek... és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején...” (Hós 2,13-4.) 2
HAJNALFÉNY
2011. III. negyedév
Hajnalfény Parancsra szeretni...? Az Úr Jézus parancsba adja egymás szeretetét, a testvérszeretet: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn13,34). Ez többé-kevésbé megy is nekünk. De szeretni az ellenséget? - ez már feladja a leckét. „...És ha meg is próbálnám, de érzelmek nélkül? Hogyan várhatja ezt az Úr Jézus az övéitõl?” Ha a szeretet csupán érzés, akkor nem lehet parancsra szeretni. Képtelen vagy szeretetérzést csiholni a szívedbe. Nem is azt kéri tõled Isten, hogy lángoljon benned a szeretet. Önzetlenül, krisztusi módon szeretni nem tudsz, de nem is kell ezen erõlködni. Ezt egyedül Õ képes kimunkálni benned. Az igazi kérdés az, hogy akarsz-e szeretni. Ha igen, láss neki a szeretet gyakorlásának érzelmek nélkül is, hiszen ez az isteni parancs! Jogos a kérdés: „De hogyan? Nemhogy szeretetet nem érzek felé, de egyenesen unszimpatikus. Ellenszenves. Megsértett. Kísért a gyûlölet.” Az Úr azt akarja, hogy láss neki a szeretetet munkálni. Ugyanis a szeretet tevékeny: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Õ egyszülött Fiát adta...” (Jn 3,16). Kezdj el kitartóan imádkozni testvéredért, felebarátodért, de ellenségedért is: „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoz-
nak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mt 5,44)! Kérd Istent, nyissa rá a szemed azokra az Általa elkészített helyzetekre, amikor tehetsz valamit érettük, szolgálhatsz feléjük! Isten fog ilyen alkalmakat teremteni, hogy lehetõséget adjon neked tevõlegesen is kinyilvánítani a szereteted. Mondhatod erre: „Rendben van, de nem merõ képmutatás ez, mikor úgy szolgálok az ellenség felé, hogy a szívem nem szabad? Szeretet érzés nélkül - ez képmutatásnak tûnik.” Mégsem az! Akkor lenne képmutatás, ha a cél nem a szeretet, hanem a másik félrevezetése lenne. Te azonban akarsz szeretni, és minden tõled telhetõt meg is teszel ezért. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róm 5,8). Ha ebben következetes vagy, Isten meg fog ajándékozni a szeretet érzésével is. Ez lesz az isteni „megkoronázása” helyénvaló törekvésednek. Tehát, testvérem, szeress parancsra is! Meglátod, mûködik. „... ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1Jn 3,18). Frank Róbert, Berettyóújfalu
23
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET akik Leyden János vezetésével az Új Sion királyságát kiáltották ki. Itt szintén a spiritualista jegyek elõtérbe helyezését figyelhetjük meg õrültségekkel vegyítve, mint például a többnejûség hirdetése és megélése.6 Mindezek az események viszont az akkori világot félelmekkel és elõítéletekkel töltötték el az anabaptisták irányában, és ellenségeik is elõszeretettel húzták rá minden anabaptista mozgalomra ezeket a jegyeket. Melyeket, ha nem veszünk figyelembe, akkor hamar mi is hasonló hibába esve jellemezhetjük a mozgalmat. Látnunk kell azonban, hogy az anabaptista mozgalom nem csak ennyiben merült ki, hanem sokkal több irányvonala, tûzfészke bontakozott ki, amelyek mérsékeltebb irányvonalat képviseltek.7 Elek Sándor, Berettyóújfalu
nak azonban nem volt köze ezekhez a zavargásokhoz, ahogyan azt ma minden elfogulatlan történész vallja.4 Münzert sokan még a mai napig is érzéketlen vad reformátornak tartják, ami sok igazságtartalmat hordoz, ha a csípõsen megfogalmazott leveleit olvassuk. Ezt írta például az ellene vonuló Mansfeld grófjának: „Mondd meg, te nyomorult, silány tetûfészek, ki tett téged ama nép fejedelmévé, akit Isten az õ drága vérén szerzett ?” Meg kell vallanunk, hogy ezek nem a legkeresztyénibb szavak voltak még abban a korban sem, de látnunk kell az adott történelmi helyzetet is, melyben a parasztok ellen éppen egy nemesi sereg vonul fel. A frankenhauseni vereség utáni kínoztatásokban azonban már láthatjuk, hogy Münzer is érzõ ember volt. Kényszerítették, hogy írjon meg egy levelet, amivel a még mindig fegyverben álló mühlhausenieket megadásra szólítja fel. Ezt õ megtette, de a levélben kétszer is kérte õket, hogy feleségével emberségesen bánjanak.5 Ezzel nem felmenteni akarom Münzert tévelygései alól, de gondolom, hogy nem kell komoly magyarázat ahhoz, hogy az ilyen szerencsétlen tévelygõket nem vízbe kellett volna fojtani, ahogy Luther is javasolta, hanem inkább más eszközökkel kellett volna õket jobb belátásra bírni. Az adott történelmi körülmények között sajnos ez egy általános eszköz volt a problémák megoldására, amit a ma embere már mélyen elítél. A münzeri tévelygéseket csak tetézte az 1533 végén, a westfáliai Münsterben mûködõ anabaptista csoport tévelygése,
1. Szebeni Olivér: Anabaptisták. Magyarországi Baptista Egyház kiadó. Budapest, 1998. 15-17. 2. Williams, George Hunstston és Mergal, Angel M. (szerkesztõk): Spiritual and Anabaptist Writers. Philadelphia: Westminster Press, 1957. 32. 3. Wenger, John Christian. Glimpses of Mennonite History and Doctrine. Scottdale, Pennsylvania: Herald Press, 1947. 7. 4. Vedder, Henry C. A Short History of the Baptists. Philadelphia: The American Baptist Publication Society, 1907. 89. 5. Thomas Münzer: (fordította és utószót írta: Tatár György). A Gideon kardjával. Európa Könyvkiadó. 1982. 154-161. 6. Bernard Rothmann, mindjárt kilenc nõt vett feleségül. 7. Owen Chadwick: A reformáció. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 181-183.
22
TANÍTÁS
2011. III. negyedév
„...amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást...” (János 13,34) Amikor a Biblia világába érkezünk, nagyon sok pozitív csengésû szóval, kifejezéssel találkozunk, mint amilyen az öröm, a békesség, a szentség, az élet, a szeretet. Ezek a fogalmak azonban korántsem ugyanazt a tartalmat hordozzák, mint ahogy azt megszoktuk a világban. Az Úr Jézus azt mondja pl. hogy: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja...” (Jn 14,27). A Biblia szeretet-fogalma is mást takar, mint amit a világ ért alatta. Ez több helyen is elõjön a Szentírásban. A Kol 1,7-8 szellemben való szeretetrõl, pneumatikus, szellem szerint való szeretetrõl beszél, szemben a lélekben (psziché) való szeretettel. Nem akármilyen szeretettel kell nekünk egymást szeretnünk. A Fil 1,9-ben azt írja Pál, hogy: „... a ti szeretetetek jobban-jobban bõvölködjék ismeretben és minden értelemességben”. Az Isten szerint való szeretet okos szeretet. Sokat töri a fejét azon, hogy vajon hogyan találja meg az utat ahhoz, akit szeret, hogyan közelítse meg szeretetben a másikat. Három negatív bibliai példán keresztül
jobban megérthetjük, hogyan szeressünk, és hogyan ne szeressünk. Az 1Kir 13,11-19-ben olvasunk egy öreg prófétáról. Béthelben el kellett hangoznia egy próféciának, mivel azonban Isten nem tudta használni ezt az öreg bétheli prófétát, fiatal szolgáját bízta meg az üzenet továbbadásával. Több mint száz kilométert gyalogolt, hogy elérkezzen szolgálatának helyére. Istennek engedelmeskedve ugyan visszautasította Jeroboám király meghívását, az öreg prófétának azonban már nem mondott nemet. Az öreg prófétát nem a rossz szándék vezette a meghívásban. Arra csodálkozott rá, hogy a fiatal próféta Isten embere, akit az Õ Istene használ, ezért közösségben akart vele lenni. Nem akart rosszat neki, nem ármány vezette, hanem egy ostoba szeretet. Isten ugyan mondott valamit, de az Õ szavának engedelmeskedve nem lett volna lehetõség kettejük találkozására, a prófétai közösségre! Õ pedig erre vágyott. Az engedetlenség azonban a fiatal próféta életébe kerül: Isten egy oroszlánt küldött, hogy széttépje. Szerette vajon az öreg próféta a fiatalt? Emberi módon igen, de nem úgy, ahogy Isten szeret.
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS emberi dolgokra”. Úgy is mondhatnánk, hogy az Úr Jézus azt mondta Péternek: bután szeretsz. Amikor azt mondod, hogy: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg tevéled!” - nem bõvölködik a te szereteted ismeretben, megismerésben, hanem emberi, sõt sátáni az. A Sátán nagyon szeret simogatni, elringatni, cirógatni. „Kiváló” missziót folytat a keresztyén egyházakban, milliószámra térnek meg az emberek, napról napra bõvülnek azok a gyülekezetek, ahol megkeresik az õ szükségeiket, és betöltik azokat, ahol cirógatják õket, ahol minden az ember körül forog, ahol Isten beáll az ember szolgálatába. Isten azonban soha nem áll be az ember szolgálatába, mert Õ már beállt. Amit érettünk kellett, hogy tegyen, elvégezte a Golgotán. Tõlünk pedig azt várja, hogy mi álljunk be az Õ szolgálatába. A keresztyén felekezeteken belül is maroknyi kisebbséget képviselõ igazi hívõk teljes szívvel szolgálják Istent, és nem engedik, hogy az ördög simogassa õket. Ha azonban Isten verni akarja õket, azt hagyják. Sokkal jobb, ha Isten ostoroz, mintha a Sátán simogat. Inkább üssön az Isten, minthogy szeressen az Ördög. A világban ugyan az a jó, ami jólesik, de a hívõnek nem. A pokolra édesgetne bennünket a Sátán, de nekünk nem kell ez a szeretet. A világ szerinti szeretet azt jelenti, hogy megpróbálok valakit magamhoz kötni, jobb esetben megpróbálok valakihez kötõdni. Mi ezzel szemben az igazi szeretet, az Isten szeretete? Az, ahogyan Jézus Krisztus szeretett bennünket. Az Isten szerint való szeretet az, hogy meg-
Az Apostolok Cselekedeteinek 21. részében azt mondták a tanítványok Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Isten hangját ismerte fel Pál a kijelentésben. Hét napig ott is maradt Tirusban. Hallgatott a testvéri szeretet intõ szavára. Filep evangélista házánál Cézáreában azonban már más a helyzet. Miután Agabus közvetítette Isten üzenetét („A férfiút, akié ez az öv, eképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe” (ApCsel21,11)), a testvérek azt kérték, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Nem akartak rosszat Pálnak, védték, szerették, mentették volna. Úgy szerették volna kiszeretni ebbõl a veszedelembõl. Pál azonban visszautasította ezt a szeretet: Ne szeressetek engem így, mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok az Úrért. Miért keserítetek, nyomasztotok ezzel a szeretettel? Hagyjátok, hogy megvalósuljon Isten akarata! Ha azonban ódzkodik a hívõ, Jákób Jabbók révénél való tusakodásához hasonló helyzetbe kerül. Nem gyõz sem a hívõ, sem az Úr. Amíg ereje teljében van, addig nem tudja Isten használni. S ekkor a tusakodásban a hívõ egyszercsak kap egy ütést, és lenyugszik. Pál apostollal is tusakodtak a testvérek, de õ sok testvérrel szemben is megállta a helyét, és határozottan kijelentette, hogy neki ilyen szeretet nem kell. Máté evangéliumának 16. fejezetében olvassuk az Úr Jézus Péter felé hangzott szavait: „Távozz tõlem, Sátán! Bántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az
4
EGYHÁZTÖRTÉNET Prágában élt, ahol nyíltan szakított Lutherrel, sõt eltökélt célja volt, hogy az egész világot meg akarja tisztítani a gonosztól.1 Münzer és a zwickaui próféták valójában spiritualista elveket vallottak. Inkább a Lélek(?) határozta meg köreikben az Igét, a Szentírás egésze csak másodlagos volt a számukra. A Bibliában elõszeretettel hangsúlyozták az apokaliptikus iratokat, Dániel könyvét és a Jelenéseket, amelyeket saját történelmi helyzetükre vetítették le. Nagyon fontosnak tartom, hogy lássuk: Münzer a szó szoros értelmében nem volt anabaptista, hisz a gyermekkeresztséget, mint értelmetlenséget elutasította, anélkül, hogy a felnõttkori keresztség irányába mozdult volna. Mindezt azért, mert spiritualista volt, aki a belsõ keresztség elsõbbségéhez ragaszkodott sajátos módon, így definiálva az értelmes szenvedést. A „szenvedõ Krisztus” teológiája viszont szorosan az evangéliumi anabaptistákhoz kötötte, akikre kétségkívül hatással volt ebben a témában. Inspirációi, prófétikus és apokaliptikus forrásai azonban végül oda vezették, hogy Isten Királyságát egy teokratikus renddel azonosította, amelyet az „istentelenek” legyõzése után kell megalapítani. Ez a jellegzetessége minden bizonnyal közelebb hozza a münsteri forradalmi anabaptistákhoz. A Bibliát nem a hit forrásaként értelmezte, hanem csupán mint egy
2011. III. negyedév
útmutatót a Lélek személyes megtapasztalásának megerõsítéseként. Gyakorlatilag egybeolvasztotta a kettõt: az embert megszólító Lelket, aki az élõ prófétán keresztül üzen, és a belsõ Krisztust.2 Azt is látnunk kell, hogy a korai anabaptisták is hamar elhatárolódtak Münzertõl. Az igaz, hogy Conrad Grebel (svájci anabaptisták egyik vezére) írt egy hosszú levelet Münzernek, de a levél soha nem érte el célját, és Münzer, akit 1525-ben elfogtak és kivégeztek, valószínûleg soha nem hallott Grebelrõl. Münzer erõszakos programja teljességgel elfogadhatatlan volt az ellenállást elutasító svájci testvérek számára is. Grebel a következõket írta Münzernek: A keresztyének „soha nem használják sem a szavak kardját, sem háborúba nem avatkoznak be…” Ebbõl is megállapíthatjuk, hogy a svájci anabaptistáknak semmi közük nem volt a Münzer–féle parasztfelkeléshez.3 Ezeknek a figyelembevételével ma már egyre többen vallják azt a nézetet, hogy nem lehet felelõssé tenni az anabaptistákat az 1525-26. évi parasztfelkelésért. Ha valaha valaki fegyverrel harcolt a szabadságáért, akkor a parasztok jogosan tették ezt, és minden mai történész elismeri a tizenkét cikkelyben megfogalmazott követeléseik jogosságát és mérsékelt voltát. Megtörténhetett, hogy néhány anabaptista részt vett ebben a szabadságért vívott felkelésben, de elszigetelt egyénekként cselekedtek; a mozgalom-
21
SZÖVETSÉG
GYERMEKEINK KÖZÖTT
Gyermekeink között „...hazugok nem öröklik Isten országát...” „Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Mk 10,15). Reggelizünk a két kicsivel, és megemlítettem nekik, hogy valaki elzárta a radiátort (tél kellõs közepén). - Nem valamelyikõtök nyúlt hozzá „véletlenül”? - kérdeztem. - Neeem. - vágták rá mind a ketten. Elmondtam nekik, hogy az van a Bibliában, hogy hazugok nem öröklik Isten országát. Aki hazudik, az nem jön velünk a mennybe. Ették tovább a reggelit. Mivel Sára éppen háttal ült nekem, nem láttam rá. Egyszercsak meg-
fordul, könnyes szemmel rám néz, és megkérdezi: - Édesanya, akkor jöhetek??? - Hova? - kérdeztem. - Hát ahova ti mentek, az Isten országába. (Akkor eszembe jutott a radiátor ügy...) -Te zártad el? - kérdeztem. - Igen, csak kipróbáltam. Akkor jöhetek?? - Jöhetsz, mert azt is írja a Biblia, hogy ha megvalljuk bûneinket, megbocsátja azt. - Jaj de jó! - és evett tovább. Reggeli után még volt egy kérdése: - Édesanya! Gyalog, kocsival vagy biciklivel megyünk? - Hová kicsim? - kérdeztem. - Hát az Isten országába - mondta õ. Gál Lajosné, Szeghalom
Egyháztörténeti szemelvények Az anabaptista mozgalom szélsõségei és értelmezései - templomba fõleg a bányászlegények és a posztósok. Ebben a templomban nagyon közkedveltek voltak a „zwickaui próféták”: a bányászok körében elsõsorban Thomas Mark Stübner, a posztóslegények közt pedig Nikolaus Storch munkálkodott. Münzer jövetelével így tovább erõsödött a népi reformáció. Ekkor már elkezdte támadni Luther teológiáját is, amivel kivívta a város haragját. Így Münzernek és a „prófétáknak” is menekülniük kellett. 1521 végén már
Münzer Tamás 1490-ben született a Harz-hegységi Stolberg városában. Egyetemet végzett, így korán megszerezte a doktori címet, majd a hallei egyetemen kezdett el tanítani. Amikor Lutherrõl tudomást szerzett, csatlakozott hozzá. 1520-ban érkezett a Wittenbergtõl délre esõ Zwickau városába, Luther ajánlólevelével, ahol a Szent Katalin - templom prédikátora lett. Míg a város másik templomába, a Szent Mária - templomba a gazdag, jómódú emberek jártak, addig a Katalin -
20
TANÍTÁS
2011. III. negyedév
az üldöztetésre, a hazugságokra, a Krisztusért ért gyalázatra, akik mindenekfelett szeretik az Õ Megváltójukat. Az igazi szeretet Istenhez köt. És aki engem igazán szeret, az Istenhez köt engem. Miért ilyen az igazi szeretet? Miért nem simogatok, ha látom, hogy fájdalmat okozok ezzel? Miért vállalom fel mégis a kemény beszédet akkor, amikor látom, hogy ezzel sértek? Mert elsõsorban és mindenekfelett Istent szeretem. Fenyeget bennünket az a veszély, hogy a mi „rózsaszín szörp-szeretetünkkel” megfeledkezünk arról, hogy nekünk Istent kell szeretnünk. „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, és teljes elmédbõl, és teljes erõdbõl. Ez az elsõ parancsolat” (Mk 12,30). Pál nem azért intette Pétert, amikor leült a pogányokkal enni, mert Péter képmutató volt, hanem azért, hogy ne maradjon képmutató. Ezért ha szeretünk, az nem azt jelenti, hogy nem fogunk fájdalmat okozni, hanem azt, hogy meg akarjuk a másikat menteni. Úgy szeretünk, mint az orvos a beteget. Mi sem azért fenyítjük a gyermekeinket, mert rosszak, hanem azért, hogy ne legyenek rosszak, hogy jó apák, jó anyák, jó testvérek, jó szolgák legyenek. Ezért arra törekedjünk, testvéreim, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Õ szeretett minket! Gál Lajos, Szeghalom
próbálom a másikat Istenhez kötni. Az Úr Jézus idézi az Igét: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai” (Mt 26,31b). „Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz...” (Jn 13,36). Mire összeszoktak, összemelegedtek a tanítványok, addigra az Úr Jézus elvétetett a közösségükbõl. S azt mondta, hogy nem azért jött, hogy önmagához kösse az övéit, hanem hogy az Atyával, Istennel kössön össze bennünket. Errõl lehet megkülönböztetni az ember szerinti szeretetet az isteni szeretettõl. Ha valaki ajnároz minket, mindig azt csinálja, azt mondja, ami jó nekünk, elolvad a szívünk, és azt mondjuk: „Hogy szeret bennünket ez a testvér!” De beszélt már neked a bûneidrõl? A megtérésrõl? A kegyelemrõl? Az elragadtatásról? Megintett már téged? Az szeret igazán, aki Istenhez akar téged kötni. Hány hívõ áldozza oda Isten szavát, akaratát, kijelentését, Igéjét azért, mert valamit szeretne, mert valamit el akar érni. De nem kell nekünk még az élet sem az Úr nélkül, mert Pállal együtt azt valljuk, hogy: „... nékem az élet Krisztus...” (Fil 1,21). Rajta kívül nincs élet. És ha Krisztusban megszûnik az élet, akkor a halál nyereség. Pál nem riadt meg fogvatartói fenyegetéseitõl. Isten szinte az összes apostol életében az Õ nevét azzal dicsõítette meg, hogy erõszakos halállal haltak meg. Erre nem mindenki méltó. Csak azok méltóak
5
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
Bizonyságtétel Hitélet-utam Aztán tudtam, hogy néhány dolognak változnia kellene az életemben, amiket én még nem akartam feladni. Pl. nem veszekedni a testvéremmel. Közben apukám újranõsült, és én kamaszodóként passzív lázadást tanúsítottam. Tudtam, hogy szeretni kéne az új anyukámat… Kb. 11 éves koromtól kezdve olvasom folyamatosan a Bibliát. Tehát az a szokásom már megvolt, hogy olvastam és imádkoztam, néha el is határoztam, hogy akkor most szeretnék megváltozni. Elmondtam esti imádságomban titokban, hogy akkor én most befogadom az Úr Jézust a szívembe, de nem változott semmi. 14 éves voltam, amikor a család egyik barátjánál voltunk, és a felnõttek az utolsó idõkrõl beszélgettek, mennyi jel van már. Akkor különösen szólított Isten megint, mert tudtam, ha most jönne vissza, én nem mennék vele. Az is fontos volt, hogy tudtam, két nagyobb testvérem és édesanyám, meg azóta a kishúgom is az Úrnál vannak, és õket majd csak ott láthatom újra. Azon az estén átadtam az életem. Egy komoly döntés született bennem, hogy az Úr Jézust szeretném követni, nem akarom többé halogatni ezt a döntést. Aztán középiskolásként kollégiumba kerültem. A gimnáziumban mûködött bibliakör, ahova bekapcsolódtam.
Hála az Úrnak már nagyon korán elkezdett keresni. Hamar megtapasztalhattam annak a valóságát, hogy: „...az Ember fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Luk 19,10). „...azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság megismerésére eljusson” (1Tim 2,4) Milyen jó! Hívõ családban nõttem fel, így már egész pici koromtól hallottam az evangéliumot. Már elég hamar megértettem, hogy bûnös vagyok, és megtérésre van szükségem. Elõször amire konkrétan vissza tudok emlékezni - 8 éves koromban szólított az Úr. Súlyos autóbalesetet szenvedett a családunk, amelyben édesanyám és két testvérem életét vesztette. Én még ezt akkor nem tudtam, de arra világosan emlékszem, hogy miután kijöttem a kómából, és elmagyarázták, miért vagyok ott, tudtam, hogy ha most meghaltam volna, nem az Úr Jézushoz mentem volna, mert még nem adtam át neki az életem. Tudtam, hogy kaptam még egy lehetõséget Istentõl. Aztán ez annyiban maradt. Nem volt könnyû, hosszabb idõbe telt a felépülésem, és késõbb lettek kérdéseim: Miért én? Miért engedte ezt meg Isten? Miért velünk történt? Ahogy nõttem, maradandó sérülésem is elkeserített.
6
KÖNYVAJÁNLÓ a szenvedésüket, mégis szellemben szárnyaltam. Az Úr arra indította Anyósomat, hogy velünk maradjon éjjel-nappal. Ez óriási segítség volt, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna körbevenni, ellátni a gyerekeket. Köszönöm, köszönjük mindazoknak a segítségét, imádságát, akik közben-
2011. III. negyedév
jártak, és közbenjárnak értünk! Vándor Péterné, Biatorbágy *Szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani, hogy nem tudjuk David Wilkerson szolgálatait feltétel és alapos megvizsgálás nélkül ajánlani, mert több területen nem evangéliumi és a Bibliához ragaszkodó megnyilvánulásokat tapasztaltunk. - a szerk.
Könyvajánló A. W. Tozer: Istentisztelet vagy szórakozás (Arany Mécstartó Kiadó) Bár a szerzõ már közel 50 esztendeje az Úrnál van, prédikációi a 21. század gyülekezetei számára még aktuálisabbak. Kíméletlenül felemeli szavát a langyos keresztyénség ellen. Helyére teszi az istentisztelet valódi jelentését, tartalmát, aminek mindenekelõtt imádattá kell válnia. „Azért váltattunk meg, hogy Istent imádjuk. Csak akkor lehet az imádatom kedves Isten elõtt, ha már nincs bennem semmi, ami Neki nem kedves. Ha az imádat untat, nem vagy kész a Mennyre. Isten elsõsorban imádókat keres, és nem munkatársakat.” És manapság mit tapasztalunk a gyülekezeteink nagy részében? Vallásos szórakozást és szórakoztatást. A vallás elfogadta azt a szörnyû eretnekséget, hogy a zaj, a méret, a tevékenység és a hangerõ teszi kedvessé az embert Isten elõtt. De felháborodhatunk. Az utolsó nagy küzdelem viharába került embereknek Isten ezt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! ”
19
(Zsolt 46,11). Még ma is így szól, mintha azt akarná mondani nekünk, hogy erõnk és biztonságunk nem a zajban rejlik, hanem a csöndben. Világosan definiálja a szórakozás fogalmát is: „eszköz az idõ elvesztegetésére, menedék a lelkiismeret nyugtalanító hangja elõl, fondorlat, ami elfordítja a figyelmet az erkölcsi számadásról.” És talán sokszor hallhattuk a zajongás melletti érvet: „De hát megnyerjük õket ezzel!” Tozer kérdései, melyet ezzel kapcsolatban tesz fel, el kell hogy gondolkoztassanak: „És minek nyerik meg õket? Az igazi tanítványságnak? A kereszthordozásnak? Az önmegtagadásnak? A világtól való elkülönülésnek, vagy a test megfeszítésének? A szent életnek? Tiszta jellemnek? A világ kincsei megvetésének, az önfegyelemnek, Isten szeretetének, vagy a Krisztusnak való teljes odaszánásnak?” Molnár Istvánné, Miskolc
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
mindent megbeszéltem, mit, mikor, hogyan szoktam a gyerekekkel tenni. Gergõ altatását is, de babakocsihoz kötve. Gergõ nagyon szeretett autóban elaludni. Én viszont ezt nagyon nem szerettem volna, nehogy valami baj történjen. Ezeket „bölcsen” elhallgattam a férjem elõtt, hátha az autós altatás eszébe sem jut. Utólag azt látom, az egészet el kellett volna mondanom, és hogy meg kell tanulnom mindent megosztani a férjemmel; nem lehet semmilyen jellegû „titkom” elõtte, „teljesen ki kell szolgáltatnom” magam neki, mint fejemnek, ahogyan az Ige is írja. Útban Kondorosra az autóban én vállaltam, hogy felolvasom a Mai Ige aznapi áhítatát. Szólt. Mégpedig arról, hogy mindvégig maradjunk meg az úton, bármi érne is. Komoly gondolatok voltak. Péter kicsivel délután 3 óra után felhívott, és elmondta, hogy balesetet szenvedett a gyerekekkel. Nehezen tudtam felfogni. Nem értettem, mi is történhetett. Próbáltam többször hívni, de nem vette fel. Nagyon rossz volt a bizonytalanság. Közben kértem egy testvérnõt, hogy imádkozzon velem. Majd szóltunk a testvéreknek is, így közel százan vittük imában az Úr elé családomat. Kb. félóra elteltével indultunk haza, én hozzájuk, a kórházba. Egyértelmûen láttam miért történt ez, és ki áll a történtek mögött. Az Úr nagyon szólt hozzám David Wilkerson* két utolsó szolgálatán keresztül, s ezek által leleple-
18
zett dolgokat az életemben, és megújított fontos területeken. Ez a Sátánnak nem tetszett, és támadásba lépett. De csak annyit tehetett, amennyit az Úr megengedett neki. Lányként, egyedülálló hívõként megtanultam mindent az Úrra bízni, rabul ejteni Neki minden gondolatot, az Õ félelmében lenni egész nap, akkor is hinni, amikor minden ellene szól. Feleség - és anyaként, új szerepben ez nem ment. Voltak ugyan harcok, olyan idõszakok, amikor egész közel kerültem Istenhez, de nem harcoltam a vérig. Teret adtam saját magamnak, az énemnek. Sok káros, hitemet támadó gondolatnak nem álltam ellen úgy, ahogyan kellett volna, és ahogyan tettem is azt korábban. Ezekre világított rá az említett testvér két szolgálata által az Úr. Nagyon sokat jelentett ez nekem, és nagyon hálás voltam érte. Megszületett bennem a válasz, az elhatározás, hogy újra nekidõlök. Ez történt néhány nappal a baleset elõtt. Míg felértünk Kondorosról Budapestre, nagyon megerõsített az Úr. Korábban azt is nehezen viseltem, ha lázas volt valamelyik gyerek, most meg felruháztattam mennyei erõvel. Útközben tudtam meg részleteket - Péter szüleitõl - arról is, hogy kinek milyen sérülései vannak. A Lánchídon átkelve, visszatekintve, szivárvány által is biztatott az Úr. A kórházban nehéz volt fizikailag helytállni drága kis sérültjeim között, rossz volt látni
BIZONYSÁGTÉTEL Aztán a 2. évben meglazult Istennel a kapcsolatom. Kimaradtam a bibliakörbõl is, mert pont órám volt akkor, és az igeolvasás, az imaéletem sem volt már olyan rendszeres. A szobatársaimmal beszélgettünk Istenrõl, de ez nem volt nehéz, mert református iskola volt, vallásosak voltak. Idegenek elõtt azonban még nem tettem bizonyságot, nem tudtam a hitemrõl beszélni. El is bizonytalanított a Sátán, hogy valóban megtértem-e. Akkoriban egy ifjúsági találkozón azt az igét kaptam, hogy „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Õt segítségül, amíg közel van” (Ézs 55,6). „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges Õ, hogy megkegyelmezzen néktek...” (Ézs 30,18). Közben azt is rám nehezítette Isten, hogy nélküle bármire képes lennék, éppúgy, mint a világiak. Elõtte azt gondoltam, hogy azért nem vagyok olyan rossz. Láttam én néhány bûnömet, amiket meg is vallottam, de azért befészkelte magát az a gondolat a fejembe, hogy milyen jó, hogy jó alaptermészetem van, mindenki csendesnek, kedvesnek ismer, mert így könnyebb élnem a hívõ életet.
2011. III. negyedév
Aztán Isten elég hamar megmutatta, hogy mennyire nem így van. Egy egyszerû hétköznapi dolog kapcsán történt, mikor otthon nehezemre esett engedelmeskedni a szüleimnek valami munkában, és amikor kicsit leültem és elolvastam a napi áhítatosból az igét, az pont errõl szólt. Már nem emlékszem pontosan az igére, sem a magyarázatra, csak arra, hogy megértettem, nem vagyok jó… Harmadikban már ébresztgetett Isten, hiányzott a bibliakör is. Azon a nyáron éltem át az Isten igéjében való örömöt. Emlékszem, hogy Pál leveleit olvastam, és nem tudtam letenni a Bibliát, minden mondata nekem szólt. Ezután történt, hogy visszamentünk a 4. évre, és egy osztálytársam, akirõl aztán soha nem gondoltam volna, mert olyan pesszimista volt, megtért. Õ elmondta ezt nekem meg egy osztálytársamnak, akikrõl tudta, hogy hívõk vagyunk. Azóta õ lett a legjobb barátnõm, akkor imatársam. Sokat formált minket Isten egymás mellett/által. Egy fõiskolán folytattuk tanulmányainkat, ahol megerõsödhetett a közösségünk. Ott is volt imaközösség, bekapcsolódtunk a helyi ifjúság életébe is. Aztán egy évig Angliában voltam,
7
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
ahol tényleg Istenre voltam utalva, és ez eleinte a térdeimen is tartott. A munkám a sérültekkel, az ismeretlen… Isten gyógyította az életem. Ebben, és az elõtte levõ évben megtapasztalhattam, hogy Istennek gondja van életünk minden területére, és csak Õ adhat igazi gyógyulást. Aztán 1 évet egy tanyán dolgoztam egy alapítványnál, ami nem olyan jó idõszak volt, mert sokat háborogtam, hogy meddig kell még ott lennem… Azért ott is lehetett részem örömökben, volt, amit ott értettem meg a Krisztuskövetésbõl. Most 5 éve lakok Debrecenben. Eleinte, amikor egyedül laktam, még a társnélküliséget is nehezen viseltem. De azért ott is szólt az Úr, megítélt, tanított. Aztán nem is tudom, pontosan hol kezdõdött, de egyszerûen Isten örömet adott önmagában - talán így foglalható
össze. Többet tanulmányoztam a Bibliát is, és egyszerûen sorra életre keltek az Igék, megszólítottak, adott Isten több világosságot. Valósággá válhatott az életemben az Ézsaiás 61,10: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engem körül”. Mikor felfedeztem ezt az Igét, egyszerûen ettõl olyan boldog voltam vagy 2 hónapig egyfolytában, mert tudtam, hogyha semmi másnak nem is, de ennek mindig örülhetek. Azóta is elõttem van ez az ige. Átéltem Istennel sok csodát. A Zsolt. 56,14-et életmottómnak is nevezhetném: „Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe elõtt az élet világosságában.” Ezt szeretném tenni. Deme Zsuzsanna, Debrecen
Az Úrral és a botommal Csengettek a minap a kapumon. Kimentem, hogy kinyissam az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre a „mi” Julikánkat láttam ott állni. Összecsaptam a kezemet, és kérdeztem: „Hogy tudtál eljönni hozzám?” Válasza így hangzott: „Az Úrral, meg a botommal.” Majd láttam a férje kocsiját elmenni. Elhozta a beteg feleségét.
Mondanom sem kell, hogy kapunyitás után egymást ölelve örömünkben sírva folytak össze könnyeink. Hát ki is ez a Julika? Mondhatnám azt, hogy gyülekezetünk, tágabb értelemben kis községünk szeretett Julikája. Mindössze 45 éves, férjével és 23 éves fiával él a „Ház az élõ vízhez” épület szomszédságában, a falu közepén, szem-
8
BIZONYSÁGTÉTEL kizárólag a megélhetés, az anyagiak körül forogtak. Ez persze nem egyik napról a másikra történt. A hívõk életében az elbukás rendszerint nem váratlanul és hirtelen következik be. Fokozatosan hûl ki a szív. Kegyelem, hogy olyan Urunk van, Aki még ilyenkor is keres minket, Aki még akkor is utánunk nyúl, amikor ilyen állapotban vagyunk. Az én esetemben ez a keresés azzal kezdõdött, hogy ráébredtem: üres az életem. Jóllehet nem tagadtam meg nyilvánosan Istent, sem nem fordítottam Neki látványosan hátat, mégis hiányzott valami. Ennek egyik tünete például az volt, hogy idõrõl-idõre ismétlõdtek olyan éjszakák, amelyek munkával indultak, aztán több órás internetes barangolással, általában hírek böngészésével fejezõdtek be. Bár ezek során az Úr rendszerint megõrzött a parázna képek nézegetésétõl, mégis egy-egy ilyen nem megfelelõ okból átvirrasztott éjszaka után az üresség érzése mellett bántott annak felismerése is, hogy Isten nem erre, hanem pihenésre adta az ily módon eltékozolt idõt. De ha tényleg fáj a tékozlás, akkor miért ismétlõdik újra meg újra? Rá kellett jönnöm, az Úrral való mély, személyes közösségem hiánya hagyott olyan ûrt maga után, amit nehezen viseltem. Ezt az ûrt akartam ilyen és hasonló pótcselekvésekkel kitölteni. Azonban aki megízlelte, milyen az élõ Istennel közösségben lenni, az elõbb-utóbb rendszerint megcsömörlik a pótlékoktól. A helyreállás mégsem könnyû. Nem elég pusztán vágyni rá. Ha valaki igazán meg akar újulni, akkor annak teljesen át kell értékelni életében a fontossági sorrendet. Amit pedig elméletben eldöntött, ahhoz a gyakorlatban is ragaszkodni kell nap mint nap, újra meg újra.
17
2011. III. negyedév
Jézus Krisztus minden egyes ember számára vagy minden, vagy semmi. Ha csupán valami, akkor semmi. Én sem nem tudok, sem nem akarok Krisztus nélkül élni. De azt is tudom, ezt nem elég egyszer eldönteni. Vándor Péter, Biatorbágy
„Semmi rossz hírtõl nem fél, szíve erõs, az Úrban bizakodó.” (Zsolt 112,7) Május 21-én nõi csendesnapra mentem Kondorosra, többedmagammal. Évek óta ismétlõdött az a tendencia, hogy ezeken a napokon vagy lázas gyermeket hagytam otthon, vagy aznap lázasodott be valamelyikük. Ezeket eléggé nehezen, lelkiismeretfurdalással tudtam csak hordozni. Most is így történt. Elõzõ este a középsõ gyermekünk, Petike belázasodott, és kora reggeli indulásunk elõtt is lázas volt. De most elõször tudtam ezt a helyén kezelni, és az is egyértelmû volt, hogy mindez a Sátán támadása. Napközben többször telefonáltunk Péterrel, és megnyugtatott, hogy a láz elmúlt, nem jött vissza. Késõbb láttam, hogy ez csak enyhe felvezetõ volt. Idetartozik, hogy a baleset elõtt hetekkel, hónapokkal többször „jött” olyan gondolat, amikor a gyerekeket férjemmel hagytam, hogy „most láttad õket így utoljára”, vagy „jól nézd meg õket, mert nem tudod, hogy látod-e õket újra”. Volt, amikor elhessegettem ezeket magamtól, de volt, hogy sírva néztem õket távolodva, ahelyett, hogy egybõl ellenálltam volna imádságban, sõt ezeket férjemmel is megosztva, együtt imádkoztunk volna. Még egy apróság. Elõzõ nap férjemmel
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
A 2-esbe is átmentem elköszönni újonnan megismert felebarátaimtól. Megláttak utcai ruhában, és azt kérdezte a „rózsafüzéres” néni is, aki férje mellett ült, hogy hova megyek. Nekik is elmondtam. Hát hogy-hogy? „Engem meggyógyított az Úr Jézus!” A szobával szemben lévõ nõvérpultnál is felállt a nõvér, hogy benézzen, és mivel kérdõen néztek rám, bizonyságot tettem nekik. Mindannyian kérték, hogy értük is imádkozzak már. Megígértem hitre buzdítva õket, mire a néni, a rózsafüzért felemelve mondta: „Én hiszek.” Megkérdeztem tõle, hogy az segített-e, mert szerintem csak az Úr Jézus segíthet igazán, azután idéztem neki a János 8,36-ot. Testvérem pedig - akivel reggel beszéltem -
a Zsoltárok 34,20-ra emlékeztetett, amit én idéztem neki. A hajnalban szobatársamnak felolvasott igerész utolsó verse jutott eszembe. „Eredj el, a te hited megtartott téged” (Mk 10, 52a). Eljöttem a kórházból, és amit megígértem az Úrnak, eme írás által is teljesítem. A kérdés, hogy szeret-e az Úr, már nem kérdés, mert „vakságomból” is kigyógyított, és azt akarom tenni továbbra is, mint Bartimeus: „És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton” (Mk 10, 52b). A Mindenható Istené, és az Õ drága Fiáé, az Úr Jézus Krisztusé legyen minden dicsõség! Ámen. Nagy Tibor, Csongrád
Figyelmeztetés De akkor miért engedte meg mégis ezt Urunk? Azért, mert féltõn szeret. Úgy szeret, hogy nem akarja, hogy akár csak egyetlen napot is úgy éljek, hogy Õ csupán egy kiegészítõ az életemben, hogy múlandó, ideig való dolgokat kergetek. A baleset elõtti napokban kezdte ezeket magyarázni nekem Isten; olyan igazságot, amit a karambol csak még hangsúlyosabbá tett: ráébresztett, mennyire törékeny minden ebben az árnyék-világban. Bibliát olvasó emberként persze ezzel már korábban is tisztában voltam. Tudtam, a tapasztalat is azt mutatja, hogy tíz emberbõl tíz meghal. És mégis… májusban már jó néhány hónapja annyira beletemetkeztem a munkába, hogy nemcsak idõm, hanem gondolataim is szinte
Amikor 2011. május 21-én valamivel délután 3 óra elõtt magamhoz tértem, olyan helyzetben találtam magam, melyet ostoba módon korábban elképzelhetetlennek tartottam. A kormányra borulva azt éreztem, hogy testem sajog, mellettem öt éves kislányom arcáról csöpögött a vér, a hátsó babaülésekbõl pedig három- és egy éves fiaim üvöltöttek. Magáról a balesetrõl azóta sincs semmi emlékem; fogalmam sincs, hogyan tértem át a másik sávba, akkor és ott már csak a frontális ütközés tényével szembesültem. Bár természetesen a történteknek vannak olyan részei, amelyek miértjeire nem tudom a választ, a karambol óta eltelt szûk két hónap alatt arra jutottam: a baleset nem Isten, hanem az ellenség akarata volt.
16
BIZONYSÁGTÉTEL ben az idõsek otthonának nemrég épült házával. Mikor az említett épület készen lett, berendezve szép és kényelmes bútorokkal, mi öregek örömmel vettük, és ott töltöttük a nap egy részét. Igen áldott közösséggé kovácsolódtunk, kézimunkáztunk, beszélgettünk. A koronát mégis az Úr tette erre az együttesre, amikor is a gondozónk, - aki a falu betegjeinek gyógyulásáért felelt, Évánk, a hét 1 napján – örömünkre – bibliaórát tartott. Erre nagyon vártunk mindig, és lélekben készültünk. Hoztuk magunkkal a Bibliánkat és énekeskönyvünket, majd gépelt és sokszorosított lelki énekek gyûjteményét. Ezeket tanulgattuk, énekeltük. Még kívülállók is be-bejöttek hozzánk ilyenkor. Így lett rendszeres látogatója a közösségünknek Julika. Mivel közel lakott, napjában többször is átjött, a szíve odahúzta, vonzotta. Legtöbbször kérte, hogy énekeljünk az énekeskönyvünkbõl, vagy az evangéliumi énekekbõl. Neki mind új volt, mert katolikus vallásban nevelkedett. Készséggel tettünk kérésének eleget, így zengett az ének, még a konyhai részlegben is dúdolták néha. Mint említettem, Biblia is volt nálunk. Évánk olvasott 1-1 részt a Szentírásból, amit megbeszéltünk. Tehát egy bibliaóra kerekedett a hét egyik délelõttjén, szerdán. Julika szívta magába a hallottakat, elraktározta, és már akkor építette õt az Úr Lelke a megtérésre. Ügyes háziasszony lévén, többször 1-1 tál süte-
2011. III. negyedév
ménnyel kedveskedett nekünk. Így lett õ a mi Julikánk. Majd kezdett járni az istentiszteletekre, és a bibliaórákra, akkor is, amikor az öregek otthona bezárt, mert ráfizetéses lett az intézmény. A heti bibliaórákat azonban nem hagytuk el, szerdánként most is megtartjuk – házanként – délután 2-tõl 4-ig, melyre Julikát kerekesszékével Évánk eltolja. Közben teltek a hetek, sõt évek. Az otthon sajnos zárva maradt, de Julika lelkét megnyitotta az Úr az Ige rendszeres olvasására, tanulmányozására. Sajnos azonban egyre többet betegeskedett, gyakran kellett vizsgálatokra mennie, sõt több napos kórházi kezelésekre is. Mindennek az lett a vége, hogy mûtétre került a sor. Hasmetszés mûtéttel állapították meg, hogy fõleg a vékonybél nagy részét el kell távolítani, mert trombózisos. Talán 40 cm maradt meg belõle. Nagyon nehezen gyógyult, forrt össze a sebe. Hónapokig feküdt zokszó nélkül, türelemmel, imádkozó lélekkel. A bibliakör tagjai látogattuk, vasárnaponként otthonában tartottunk istentiszteletet. Imádság, éneklés folyamatosan hangzott betegágya körül. Voltak, akik nagyobb házimunkában segítettek, míg férje, fia dolgozni járt. A megtérése erre az idõre esett. Pontosabban, - ahogy õ mondja – az az ének ragadta és töltötte be a lelkét, s vitte döntésre, amely így kezdõdött: „Magára vette szennyes ruhámat,
9
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
így békíté meg Istent Atyámat…” A kórházi gyakori bentlétét használta az Úr arra, hogy szelídségével, hitével és annak megvallásával bizonyságot tegyen a betegek között. Sajnos volt olyan szobatársa is, aki ezért gúnyolta. Mikor mûtéte következett, ezt mondta neki: „Majd meglátjuk, hogy lesz kedve énekelni a kis pacsirtának!” Õ boldog volt, hogy hitéért bántják, és csak egy Igével válaszolt: „...az Úr Isten megsegít engem...” (Ézs:50:7) Nagyon sokat fogyott a mûtét után is. A rövid vékonybél nem volt, és ma sem képes felszívni a szükséges táplálékot. Lelkésznõnk gyógyulásáért való imádkozásai mellett egy-egy látogatását gazdagon ötvözte olyan tápláló konzervekkel, készítményekkel, ami segítette az erõsödését, testi épülését. Nagy sebe lassan gyógyult. Évánk – mind e mai napig – rendszeresen, naponként látogatja, segíti mindenben. Az orvosunk is külön gondot fordít rá. Mûtét után tolókocsira kényszerült, azzal közlekedik. Minden istentiszteleten és bibliaórán részt vesz, ahol hálaadó imával köszöni meg az Úr jótéteményét, melyben õt részesíti: „Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája, és az én örökségem te vagy, óh
10
Isten, mindörökké” (Zsolt 73,26). Szeme elhomályosult, a legnagyobb betûs Bibliát, énekeskönyvet, az erõs szemüveg ellenére is csak gyengén látja. De az Úr beírja naponként Igéjét, üzenetét a szívének hústáblájára. Onnan táplálkozik hite olyannyira, hogy már ülve megfõzi – segítséggel – az ebédet. Sõt az elmúlt hetekben mondta nagy örömmel, hogy 2-3 lépést bottal már meg tud tenni. Az utolsó bibliaóránkon beszámolt nagy hálaadással arról, hogy bottal, másik kezében seprûvel az udvari járdát leseperte. Majd pedig az Úrhoz emelte szavát, és kilépett a kapujukon, és a ház elejét is leseperte. Egyik kezében a seprû, a másikban a botja, amire támaszkodott gyenge teste. Érezte közben – mondta -, hogy a magában mondott ima megsokszorozta erejét. Ekkor lett jelmondata: „Az Úrral, meg a botommal.” „Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja” (Ézs 40,29). Szabó Gyuláné, Tivadar (A cikk megírása után nemsokkal testvérnõnk - szenvedéseitõl megpihenve az Úrhoz költözött. - a szerk.)
BIZONYSÁGTÉTEL benne, hogy aznap sem mûtenek meg. Azt, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember”, így is lehet bizonyítani, de a szabadon választott, igei formáját én jobban szeretem. A folyadékhiány viselt meg jobban, fõleg fejfájás formájában. A három késõbb jött szobatársamat megmûtötték, és így legalább nekik segíthettem különbözõ szükségükben, de azt láttam, hogy a mûtét nagyon megviselte õket. Arra gondoltam: vajon nekem rosszabb lesz mûtét után, mint elõtte? A sürgõsségi ellátásra visszagondolva pedig, kénytelenül is elnevettem magam. Egyik testvérrel telefonon beszélgetve, az õ problémájával kapcsolatban a következõ Igét idéztem: „Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr” (Zsolt 34,20). Mivel 13 óráig sem mûtöttek meg, ebédelhettem. Aztán találkoztam orvosommal a folyosón, aki vállamat veregetve - 90%-ra taksálta, hogy következõ nap meg tud már mûteni. A bennem lévõ kérdés sem hagyott nyugodni, így meg is kérdeztem a doktort: „Nekem tulajdonképpen rosszabb lesz mûtét után, mint most?” Ezután megkérdezett a derékfájdalomról, lábfájdalomról és lábzsibbadásról, - amelyek már elmúltak –, és hogy készülte új CT felvétel? Azt mondta, hogy akkor azonnal megnézi a felvételt, és utána megkeres. A folyosón beszélgetõ döbbent szobatársam elõtt közölte, mikor visszasietett: „Hát Tibor, én elküldöm magát haza. Megnéztem a felvételt, és egy kicsi kitüremkedés van még, de azt nem lehet kivenni. Magának tulajdonképpen nincs már gerincsérve! Gerinckímélõ életmóddal és gyógytornával teljesen helyrehozható.
15
2011. III. negyedév
Mikor akar hazamenni?” Még aznap este otthon voltam…
Széles kapu nyílott Ezek után szélesebbre nyílt a kapu az evangélium elõtt. A magammal vitt evangéliumi kiadványokat is elfogadták szobatársaim. Egyikük - mivel olvasták korábbi bizonyságtételemet - azt javasolta, hogy ezt is írjam ám le: „Reggel még a mûtõ felé tolnak, délután meg már hazafelé mész!” Mikor készülõdtem haza, a hajnalban kérdezõ, mindig morgolódó szomszédom azt mondta: „Én is keresem azt a békességet, amit rajtad látok, csak nem tudom a receptjét, hogy mit cselekedjek.” Természetesen a Jézus Krisztusban való õszinte hitre buzdítottam, mert csak Õ tud igazi békességet adni. A zárójelentésre a folyosón várakozva, akaratlanul is hallottam a nõvérpulthoz érkezõ fiatalember kérdéseit a napi eseményekrõl. Õk nem láttak engem, az egyik ezt kérdezte: „A 4-esbõl a prédikátort megmûtötték-e már?” Az ápolók és nõvérek egyébként abszolút nem hitték el, hogy az orvos hazaengedett. Az egyikük mikor meglátta rajtam az utcai ruhát és az összekészített holmimat, megkérdezte: „Maga hova készül?” Mikor mondtam neki hova, rám parancsolt az ágyamra mutatva, hogy üljek le inkább, és vacsorázzak meg! A látogatók is nevettek rajtam, de szót fogadtam. Nem hiszem, hogy eltelt öt perc, míg jött az orvos. Hozta a zárójelentést, ellátott hasznos tanácsokkal, sok szerencsét kívánt, elköszönt, és elsietett. Már nem nevettek rajtam.
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
ehet és ihat. Reggel - vizit után- az orvos közölte, hogy CT felvétel nélkül – mert az eredetit nem kaptam meg Szentesen – nem tud megmûteni! Mivel 50 km-rõl lehetetlen volt elhozatni, egy új felvétel készült soron kívül még reggel, az elõzõre meg hónapokat kellett várni. Egész nap „várakozásban” voltam étlen – szomjan, de csak testileg. Békességem volt már, talán ezért is kérdezték többször a nap folyamán a szobatársaim, hogy nem félek-e? Három beteg cserélõdött a szobánkban napközben, ezek közül kettõ szintén gerincsérves. Az én mûtétem elmaradt. Vacsorázhattam 7 óra után, de éjféltõl kezdõdött elölrõl a „várakozás”. Éjszaka másfél órát töltöttem igeolvasással, imádkozással, könyörgéssel a folyosón, mert aludni nem sokat tudtunk fájdalmai miatt jajgató új szobatársunktól. Hajnalban, tisztálkodás közben derekamat érintve mondtam: „Uram! De jó lenne, ha nem kellene felvágni és megmûteni! Szobámba visszatérve a Bibliát olvastam, amikor az elzárkózó szomszédom felém fordulva megkérdezte tõlem: „Mit ír?” A Márk evangéliumából Bartimeus gyógyulásáról olvastam, s mivel megengedte, így neki is. Azt mondta szemöldökét felhúzva: „Hm.” Elmondtam neki is a JÓ HÍRT, és azt, hogy az Úr Jézusnak ma is van hatalma gyógyítani, engem is többször meggyógyított már!
Mielõtt elszenderedtem - kicsi szomorúsággal a szívemben, hogy nem vigyáztam az egészségemre –, imádkoztam. Fogadalmat tettem az Úrnak: „Uram! Ha kiviszel engem a kórházból mûtét nélkül, mindenkinek elmondom, hogy Te cselekedted!” Ezek után elaludtam abban a reményben, hogy ha mûtenek, én leszek az elsõ. Arra ébredtem, hogy a nevem kiáltja az egyik ápoló, mert a mûtõbõl felszóltak. Majd parancsolt a teendõkrõl. Csak éppen annyi idõm maradt, hogy egy smst szétküldjek testvéreknek, és már toltak is ágyastól. Szobatársaim sok szerencsét kívántak, és továbbra is az érdekelte õket, hogy nem félek-e? Talán nem hittek nekem. A negyedik emeletrõl az alagsorba vittek volna a mûtõbe, de a liftig sem jutottunk el. Az ápolók az orvosomat meglátva a nyüzsgõ folyosón, odakiáltották neki: „Visszük a betegét!” Õ meg visszaküldött a szobába a nevemet hallva, mert mint utóbb kiderült, a péntekre elõjegyzett betegei sem kerültek még sorra. Az ápolók, nõvérek és szobatársaim is felháborodásukat fejezték ki, azt kérdezve: „Hogyan lehet valakivel ilyet csinálni?” A fõnõvér bocsánatot kért, egy lelki testvérem-barátom pedig békességre és nyugalomra intett telefonon. Azt mondta, arra figyeljek inkább, hogy ez által mire akar tanítani az Úr. Szívemben igazat adtam neki, és biztos voltam
14
BIZONYSÁGTÉTEL
2011. III. negyedév
„Reggel még a mûtõ felé tolnak, délután meg már hazafelé mész!” Amikor ezeket a sorokat írom, tele van a szívem hálával – és remélem mindig így lesz – Mennyei Atyánk és Urunk, Jézus Krisztus felé. Olyan megtapasztalásokban lehetett részem az utóbbi idõben, ami nem csak testemnek, hanem lelkemnek is gyógyulást hozott. Tizenhetedik esztendeje próbálom az Úr Jézust követni, és ezalatt többször megtapasztaltam már, hogy amikor a Fiú megszabadított, akkor valósággal szabad lettem (Jn 8,36). A legutóbb történteket írom itt le, amin a ,,sokaság” is csodálkozott. Van olyan ember, aki szerint keveset, és van olyan is, aki szerint sokat dolgozom, dolgoztam. Annyi biztos, hogy bennem is volt egy hajszoltság, mint édesapámban, ami nem vitt jóra. Isten kegyelmébõl 2009-ben megkaptuk azt az otthont, amit tizenkét évvel ezelõtt megígért az Úr. A Gondviselõmnek ez is egy csodája. Régi ház lévén, van felújítani való rajta, így sok munkát, erõt, energiát kíván. Munkahelyemen, és az Úr munkatársaként is szerettem volna helytállni. Úgy gondolom 2009. decemberében kaptam az elsõ (enyhébb) figyelmeztetést. Otthoni munka közben szédülni kezdtem, ami ágyba kényszerített. Másnap reggelre sem múlt el, így a sürgõsségire, majd a kórházba kerültem. Kivizsgáltak, és semmit nem találtak. Nyaki érelzáródásra gyanakodtak, és mivel nincs már - úgymond - káros szenvedé-
11
lyem, az orvosok azt javasolták, hogy „a munkából fogyasszak kevesebbet”. Egy hét alatt az erõs szédülés elmúlt. Infúziókat kaptam, meg egy gyógyszert, amit a kórházból kijövet már nem akartam szedni, így ki sem váltottam. Az enyhébb szédülésem is elmúlt. Kerestem a történtek okát. Egy testvérünk bizonyságát hallgattam felvételrõl, aki szintén nem foglalkozott emberek figyelmeztetésével, így betegség által lett neki is „pihenõje”. A jó idõ eljöttével a háznál és a munkahelyen is megszaporodott a tennivalóm, ahogy ez máshol is lenni szokott. Asztalosként egy olyan lapszabász gépen dolgoztam, amelynél nehéz fizikai munkát kellett végeznem folyamatosan. A targoncásunkat elirányították más részlegre, én pedig megkaptam az õ feladatát is, de a darabszámból és szolgálatomból semmit nem szállítottak le (2Móz 5,11). Mikor a derekam elkezdett fájni, szóltam a munkahelyemen, de nem történt semmi. Többször voltam betegállományban, és a szakorvos mindig felfázással kezeltetett. Legutoljára, 3 heti táppénz után, csak három hetet tudtam dolgozni. November 1-jén éles derékfájdalom, jobb lábamban szintén fájdalom, késõbb zsibbadás is jelentkezett. A fájdalomcsillapító szedése ellenére is csak nehezen tudtam járni. Háziorvosom javaslatára elmentem urológushoz, mert szakorvosom nem tágí-
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
BIZONYSÁGTÉTEL
tott a felfázástól. Táppénzes betegeknek megkerülhetetlen ez a szakorvos. Az urológus már a vizsgálat eredménye elõtt megmondta: „Ember, magának minimum porckorongsérve van, nem felfázása!” Látta, hogy járni alig tudok. Mivel már tudtam szakvéleménnyel igazolni, hogy nem vagyok felfázva, sikerült „kiharcolni” végre egy CT vizsgálatot. Korábban már meggyógyított az Úr egy lumbágóból, most a CT egy 7,5 mm-es porckorongsérvet mutatott. „Szakorvosom” csodálkozott. (Meg kell jegyeznem, hogy tisztelem a tanult embereket, és tudomásul veszem a világi címeket, de a Mt 23,10 szellemében Istent tartom a Mennyei Doktoromnak.) Minden vizsgálatra idõpontot kellett kérni, ezért hónapok teltek el, mire egy szegedi idegsebészhez, és a kórházba jutottam mûtétre elõjegyezve. Bõségesen volt idõm pihenni, az „odafelvalókkal” törõdni, imádkozni, többek közt a gyógyulásomért is. A nehéz fizikai munkától eltiltottak, ezért a munkahelyemet felhívtam, hogy az akkori munkakörömet nem tudom már betölteni, bármennyire szerettem is. Úgy gondoltam, jobb lesz - nekem is - minél elõbb közölnöm, hogy más betanulhasson a helyemre, és én is tudjam minél elõbb, ha elbocsátanának (ami egyébként a bizonyságtételem megírása után be is következett). Mûhelyfõnököm tudomásul vette a tényeket, és megbeszélte az igazgatóval. Még aznap visszahívott. Gyógyulást kívánva visszavárnak, még ha fél év múlva megyek is, majd elhelyeznek egy sokkal könnyebb munkakörbe. Az Úr Szelleme ekkor nagy örömmel töltött be,
12
ugyanakkor megszégyenülésnek éreztem a betegségemet, hiszen sok embernek beszéltem már a környezetemben a megváltás csodájáról. Volt, aki meg is jegyezte mások elõtt, hogy: „Nem jól imádkozol, vagy nem eleget!” Korábban az illetõt én bátorítottam, hogy imádkozzon betegségében, mert „a hitbõl való imádság felsegíti a beteget” (Jak 5,15). Egy hozzám közel álló testvérem intett, hogy még én sem engedtem ez Ige 14. versének, miszerint: „Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén õt olajjal az Úrnak nevében.” Állapotom ugyan javult már valamelyest, de bizonyossá vált számomra, hogy õszinte alázatot és hitet gyakorolva, így kedves az Úr Jézus elõtt. Két testvéremet megkértem, akik az idézett ige szerint jártak el, én pedig bûnként vallottam meg, hogy nem vigyáztam az intések ellenére sem. Ebben az idõben már többször gondoltam és mondtam: „De jó lenne, ha nem kellene mûteni, és az orvos ’hazazavarna.” A legtöbben csak mosolyogtak, nem „megúszhatónak” mondták a mûtétet. Szívemben volt az is, hogy mûtét elõtt jó lenne, ha egy új CT felvétel készülne, mert már a fájdalmaim is elmúltak.
Hitharcok Mint a legtöbb emberben - õszintén bevallom - az én lelkemben is dúltak harcok. Többször próbált a félelem rámtelepedni, például úgy is, hogy az Úr engem már nem szeret, és el akar veszíteni, mert olyan sokat vétkeztem ellene. Sõt mi több, az
üdvösségem is elvesztettem már. Voltak olyan gondolataim ebbõl kifolyólag, hogy a mûtét során felmerül valami probléma, vagy netalán nem ébredek fel az altatásból, amiket egyébként az orvos kockázati tényezõként késõbb meg is említett. Olyan „hangok” is voltak, hogy „az Úr büntetése utolért, amit vetettem, azt le fogom aratni!” Az évek alatt ért vádak – amik közt van sajnos megalapozott is – valóban homályossá és vakká tették szellemi szemeimet. Szerettem volna, ha visszajön „szemem világa”, ha bizonyosságot kapok, de nem tudtam, hogy mit is kérjek, kérhetek. Amikor kórházba vonulásom elõtt négy nappal értesítettek, hogy a mûtét eltolódik, arra gondoltam: „Na, van még két hetem.” Abban voltam biztos, hogy az Úr meg tud gyógyítani ha akar, mert korábban is megtette.
Szolgálat a kórházban A kórházba készülve arra is készültem, hogy ha utoljára, ha nem, de az evangéliumot fogom hirdetni, akinek csak lehet. Amikor pakoltam a Bibliám mellé evangéliumi kiadványokat is, kinyitottam azt a Szövetség újságot, amelyikben a megtérésem története van (2008. lll. negyedév). Egy testvérnõ beszámolója van az enyém elõtt: „Jézus munkásokat hív ma” címmel. A kórházban, az Úr Jézusért végzett áldott munkájáról szól a történet. A buszon utazva pedig, véletlenszerûen eltett régebbi Vetés és Aratás újságokból, egy véletlen kiválasztott példány második oldalán a következõ címet olvastam: „Mûtét
13
2011. III. negyedév
elõtt”. Bátorított, és hitre „hangolt” a történet. A kórházba sürgõsségi ellátással vettek fel vasárnap lévén, a 4-es szobába. Minden ágyhoz tartozó szekrényen volt Gedeonita Biblia, és mikor a sajátomat elõvettem, máris kapu nyílott - egy kérdés miatt - az evangéliumnak, a szobában lévõ betegek, és az ott megforduló emberek elõtt. Délután, a 2-es szobából, egy középkorú szintén gerincsérves ember jött át a mi szobánkba, és Istenrõl, egy gyülekezetrõl és vezetõirõl, meg a meggyógyult unokájáról kezdett beszélni láthatóan kissé zavart állapotban, amit késõbb el is ismert. Mivel csak én nem zárkóztam el tõle, így hozzám fordult, és az ágyamon ülve beszélgettünk. Mivel „közéjük” valónak gondolt, néhányszor kellemetlen helyzetbe hozott mások elõtt, viszont sok lelki terhét megosztotta velem, de a bûnrõl, kegyelemrõl, megváltásról, bûnbocsánatról, örök életrõl döbbenten mondta, hogy még így nem hallott. A közvetlen mellettem lévõ ágyon fekvõ beteg, aki súlyos agymûtéten esett át - talán fájdalmai miatt is - elzárkózó és morgolódó volt. Este is beszélgettünk a folyosón, többek közt a mûtét nélküli gyógyulásról. A többiek ott is „már nem megúszhatónak” mondták a mûtétet. Egy idõs asszony jött oda hozzánk panaszkodni, - aki nem beteg, csak a férje mellett volt éjjel és nappal – de az Istenbe vetett hitrõl hallva, felmutatta a ll. János Pál Pápa által „megáldott(?)” rózsafüzérjét és kijelentette, hogy õ katolikus. Azt kérdezte tõlem: „Maga baptista, mi?” Minden mûtét elõtti beteg éjféltõl nem
