HIRDETÉSEK 2012. április 8.
HÚSVÉT
XII. ÉVFOLYAM II. SZÁM
Gondolatok Kányádi Sándor verseinek margójára Vannak vidékek gyönyörű tájak!... Ahogyan azt híres erdélyi költőnk Kányádi Sándor tollának hegyén, lelkének mélyéről felfakadó szavak bizonyítják: „vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok páncélom alatt cincogat jeget-pengető hangokat” A reggeli áhítatok MINDEN HÉTKÖZNAPON, ½ 9-től a Gyülekezeti Házban Vasárnap este 19.00: Keresztyén Kurzus 1. az Ifjúsági teremben Kedd 18:00 Keresztyén Kurzus 2. Bibliaóra az Ifjúsági teremben. Péntek 19:30 Foci a Losontzi iskola tornatermében. Pénteken 18 órakor kis ifjúsági csoport az Ifjúsági teremben. Szombaton 10 órakor 1. éves konfirmandusok az Ifjúsági teremben. Szombaton 11 órakor 2. éves konfirmandusok az Ifjúsági teremben. Vasárnap délelőtti istentisztelet 10 órakor a Nagytemplomban Utána kávézás, beszélgetés a Gyülekezeti Házban. Vasárnapi Iskola alkalma a gyerekeknek az Istentisztelettel párhuzamosan. Vasárnap este 17 órakor ISTENTISZTELET az Ifjúsági teremben. Cursillós csoport: minden hónap utolsó szerdája 18.00 óra INTERNETES WEBOLDALUNK: www.cegled.nagytemplom.hu
A Sztárai kórus próbáit hétfőnként 17 órakor tartja bazársor épületében HIVATALI ÓRÁK:
A CEGLÉD NAGYTEMPLOMI REFORMÁTUSOK HÍRLEVELE
Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Hánka Levente lelkipásztor Felelős kiadó: Kovács László Ernő gondnok
Hétfő-Péntek
900-1200
T:(53)-311-340; Web: www.cegled.nagytemplom.hu
[email protected] Nyomdai kivitelezés: Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség Megjelenik kéthavonta; terjeszti a Presbitérium 12
Tavaszodik. A hosszú hideg tél múlik. Felkészül a világ az újjászületésre! Minden élő hálát sugároz Isten felé: a rét, a madarak, a füvek virágai, a fák színének változása, ahogyan a kopár fagyos hideg után megindul ágaikban az élet és a még láthatatlan, de már úton lévő rügyek készülnek világra jönni. Minden – minden „dalol” „énekel”… dicséri a Teremtő nagyságát! Emlékek jönnek elém. Ahogyan a fagyos föld bölcsője is az új életnek, úgy ringott az én bölcsőm is egy fagyos, idegen ajkú nép által birtokolt világban, ahol szépen csöndben, mélyen a földben ott éltek a magyar anyanyelv őrizői, szokásainak, hagyományainak őrei, azok a bölcs öregek, akik hordozták önmagukban és sokszor szavak nélkül, állhatatos munkával, a mindennapok gyakorlatában továbbadták azokat nekünk. Abból a fagyos világból élet sarjadt, magyar élet! A Fekete Körös partján egy tiszta magyar ajkú, tiszta református, ötszáz lelkes kis
falucskában nőttek ki gyökereim és szívtam magamba a hitet, s a hazaszeretetet, hogy magyarnak lenni jó és szép, és e nép kincsei ott vannak minden magyarul érző szív legbensőbb szobájában. Csodálatos gazdagság forrása a templom, a hit, az összetartozás. A közösség közös örömei, ünnepei, az ünnepeinek szokásai, szavak, versek, énekek, amelyek szájról szájra, nemzedékről nemzedékre alakították, formálták közös gondolkodásunkat, az én „ törzsemet” is, hogy szilárdan álljak az élet minden bajában, viharában, nevelve ágakat, amelyek koronává lesznek, rügyet fakasztva virágokat hoznak, dicsérve a teremtő nagyságát. Tovább idézve, szőve kedves költőnk sorait, a „meggyötörten is gyönyörű tájak” ma is bennem élnek. „tavaszok nyarak őszeim maradékaim s őseim vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörten is gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül” (részlet Kányádi Sándor: Előhang c. verséből) Ezek a „vidékek legbelül”, a „meggyötörten is gyönyörű tájak”, húsvéthoz közeledve üzennek! Üzenetet hordoznak, mint a Kékkő utca elején – a mi utcánkban lévő elhagyatott kis kanyargós útszakasz. Valahányszor hazafelé tartok a városból és ehhez az úthoz érek, kinyílik a világ, kitágul a tér, eltűnnek a házak, megváltozik még (Folytatás a(z) 2. oldalon)
XII. évfolyam
XII. évfolyam
a levegő is. A nyílt kéklő ég, a felhőivel és a magasban szárnyaló galambjaival, akiknek szárnyán a napsugár úgy fénylik, mint a Lélek világossága a szabadság érzését hozza közel …A Kékkő utcát a várossal összekötő kis kanyargós út egy náddal benőtt vadkacsák lakta területen megy át, aminek az elején egy nagytüskéjű akácfa áll. Hasonló lehetett Krisztus töviskoszorújának bokra is. A fának óriás tüskéi minden alkalommal emlékeztetnek Jézus értünk viselt, értünk hordozott szenvedéseire. „Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt” (Máté 27,27-31). Néhány lépésnyire a lenyugvó nap útjával szemközt ott áll három olajfa – Jézus Krisztus gyötrelmeinek, lelki szenvedésének színhelyére emlékeztetve: „Akkor elméne Jézus velök egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és TARTALOM amott imádkozom. 3 Tekitetek És maga mellé vévén 4 Jó kertészek vagyunk Pétert és 5 Kristálytisztán a Forrástól Zebedeusnak 6 Gyereksarok két fiát, kezde 8 A szeretet himnusza szomorkodni és gyötrődni. 9 Fogadástétel E k k o r 9 Tavaszi nagytakarítás monda nékik: 9 Mégis Felette igen 10 Semmi sem segít szomorú az én lelkem mind 11 UTÓREZGÉS halálig! MaradHirdetések 12
jatok itt és vigyázzatok én velem. És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te. Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! Ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” (Máté 26:3642). Akárhányszor útra indulok hazulról mindannyiszor eszembe jut Jézus könyörgése: „Atyám ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem, ahogy te!” A munkámhoz, az utamhoz, feladatomhoz alázat kell, hogy a Te akaratodat vihessem végre, nem az enyémet, a Te akaratodat teljesítsem, ne az én általam jónak látott elképzeléseket! Te mondd meg merre és Te mondd meg meddig, és Te mondd meg mikor! Te vezess, amikor a világban hordozva a Te nevedet töviseket kapunk, és szúrnak sebeznek a gúnyolóid, a gyűlölőid szavai és cselekedetei! Te adj erőt hordozni az erőtlenek terheit, a sírók könnyeit letörülni, vigasztalni, felemelni. Te segíts megtalálni azt, akinek „nincs embere” vagy akinek jól esne ha arra járnál és megkérdeznéd Mit szeretnél? Ki vagy? Mi bánt? Útban a város felé ott állnak a fák, mint jelek, Jézus cselekedeteinek, szavainak jeléül. Hazafelé vezető utamban pedig olyan jó megnyugodni és tudni, hogy szenvedéseink és a világból, a világtól lélekben elszenvedett kínjaink mind-mind annak az útnak a kövei, amiről Jézus azt mondta: „Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. keskeny az és kevesen járnak azon”, mert nehéz azon járni. Ezen az úton hazafelé leteszem a világ nyűgét és felveszem a családomét, ahova 2
azért amit értünk tett. Nekünk még van lehe- épülésére, hitben, szeretetben való gyarapotőségünk erre. Kegyelmi időben élünk. dásunkra és az Úr Jézus Krisztus dicsőségére! Mindez késztessen minket Jézus keresésére, követésére és arra, hogy megkérdezzük: Áldás! Békesség! „Mi a Te terved, akaratod Uram az én életemDe Colores! mel?” Dékány Éva Norbert Rösinger emlékére, mindnyájunk
UTÓREZGÉS Szemekről s vakságról
Látod-e a Krisztust a Kereszten...?... Egyáltalán, mi az, hogy látás? Csupán a fény érzékelése, vagy annál valamivel több...? Megközelíthetjük e kérdést tudományosan is, de erről – furcsa módon – épp azok tudnak hitelesen beszámolni, akik nem látnak, s közülük is főképp azok, akik születésüktől fogva vakok. Egy ilyen emberrel, egy születése óta vak emberrel beszélgettem a minap. Még a magamfajta, majd huszonöt éve működő rádiósnak sem rutinfeladat az ilyen interjú; oda kell ám arra figyelni: az EMBERREL kell beszélgetni, s nem a vakkal... Úgy is mondhatnám: meg kell látni(!) az EMBERT a vakban; bár ez igazából nem is olyan nehéz... Lehet, hogy a látás valóban nem csupán a fény érzékelése, hanem annál valamivel több...? Több... Több kell, hogy legyen, hisz vak riportalanyomtól e néhány perc alatt is oly sokat tanulhattam; derűjét, humorát csak irigyelni tudtam... már ha van olyan irigység is, ami tetsző lehet az Isten szemében... Mert már az is irigylésre méltó, ahogyan ő látja, és valóban látja a világot. Azt hisszük – mi, látók –, hogy a vak ember semmit sem lát, és azt hisszük – mi, látók –, hogy mi látunk... Hívő keresztyénként azt is hisszük, hogy hiszünk; látjuk a Krisztust a Kereszten, látjuk a Megváltót, aki érettünk adta Életét, s nem csak Húsvétkor látjuk, hanem minden napon... ahogy megígérte nekünk... a világnak végezetéig... Oly egyszerűnek tűnik ez az egész, hisz azt a BIZONYOS történetet megírták már majd’ kétezer éve, magyarázzák is majd’ kétezer éve; ennyi idő alatt meg kellett volna értenünk, de valami mégsem stimmel... Nem stimmel, mert fontos dolgokon siklik át a tekintetünk, s egyetlen mentségként csak azt tudjuk felhozni, hogy ugyebár mi hogyan is láthatnánk meg a Krisztust a Kereszten, mikor igazából azok se látták meg, akik akkor ott voltak a Golgotán. Nekik Jézus egy volt a sok közül, s a családtagokon és tanítványokon kívül nemigen volt más, aki tudta, hogy azon a BIZONYOS kereszten is kit feszítettek meg ... De ez igazából csak mentegetőzés... Mentegetőzés, mert azért ma is vannak „látók”, tehát a dolog nem lehetetlen... Meg amúgy sem..., hisz ez az egész koránt sem érthetetlen, csak oda kell figyelni, oda kell szentelni magunkat, mint minden más komoly dologhoz az életben... S ennél komolyabb dolog aligha lehet: a Krisztus halála a mi életünkért... Értsük meg, és becsüljük meg ezt az Áldozatot! Áldott Húsvétot! Szatmári Gábor
11
XII. évfolyam
XII. évfolyam
„Semmi sem segít, csak az, amit Jézus a golgotai kereszten tett…” Honnan tudhatja az ember, hogy valóban meg van-e váltva és valóban megmenekült-e? „Akié a Fiú, azé az élet; akinél nincs az Isten Fia, annak élete nincsen. Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, hogy megtudjátok: örök életetek van, mert hisztek az Isten Fiának nevében. (János első levele 5. rész 12-13 vers) Felmerülhet bennünk a kérdés: Ha úgyis minden ki van már fizetve, akkor miért kell nekünk fáradoznunk Jézus követésével? Hiszen Isten már megbocsátott nekünk, az Úr Jézus már megváltotta bűneinket. Mióta tudjuk, hogy Jézusban van megváltásunk, azóta nem azért törekszünk Isten akarata szerint élni, hogy a mennybe jussunk, hanem köszönetképpen azért, amit Jézus Krisztus értünk tett. A napokban olvastam egy könyvet, melynek címe: Halál, hol a te hatalmad? Írója egy halálosan beteg férfi, aki elmeséli élettörténetét, ír ifjúságáról, munkakerülő és drogos korszakáról, és arról, hogy miután Istennel találkozott, hogyan változott meg az élete. Norbert Rösinger életében, haláláig a misszió és az emberek iránti szeretet szerepelt az első helyen. Gyakran előfordult, hogy gúnyolták és megvetették a szolgálata során. Mégis sokszor ezekkel, a szavakkal hívta szolgálatra társait: „Velem jössz, hogy újra kigúnyoljanak minket?” Rengeteg emberhez elvitte az evangélium hírét, még súlyos betegsége mellett is ő tartotta a lelket, a hitet betegtársaiban is. Így írja: „Lépésről-lépésre mondtam „Igent” az Istentől jövő világos feladatokra. Az első kétségbeesett „miért”, idővel egy mély biztonságot adó világos „mire” változott át bennem”…”A legnagyobb vágyam az, hogy még néhány embert az Úrhoz vezethessek, hogy világos döntés elé állíthassam őket”. Hosszas betegségét és többszöri ope-
rációit követően újra növekedésnek indult koponyájában a tumor. Utolsó levelében ezt írta: „Ez a hír mindenkit sokkolt. Meglepő módon csak engem nem. Biztosan tudom, hogy Isten oltalmazó karjában vagyok elrejtve. Tapasztalom: Istennek semmi sem csúszik ki a kezéből.” Norbert missziós szolgálata során sokszor elmesélte a következő megtörtént esetet: Egy faluban, Lüneburgerben élt a testileg, szellemileg erősen fogyatékos-kis Heiner. Édesanyja sokat szenvedett gyermeke miatt. Ahogy cseperedett a fiú, egyre többen gúnyolták őt. Különösen sokat bántotta egy fiú, akit Péternek hívtak. Amikor csak tudott csúfot űzött Heinerből és kihasználta őt. Így nőttek fel. Egy éjjel tűz ütött ki Péterék falujában, és Péterék szép faháza lángokba borult. A falu összefutott, mire a tűzoltók odaértek, már nem lehette bemenni a házba. Péter anyja felkiáltott: „Hol a fiam?” Péter mélyen aludt nem vette észre a tüzet. Hirtelen segélykiáltás hallatszott a padlásszobából. Az édesanyja be akart rohanni a házba, de a tűzoltók nem engedték be. Heiner mielőtt még bárki visszatarthatta volna, eltűnt a lángok között és kisvártatva Péterrel a vállán jelent meg, aki eszméletlen volt. Abban a pillanatban a ház egy része és az ajtógerenda-, ami alatt Heiner át akart menni- recsegve leszakadt és mind két fiút maga alá temette. A tűzoltók kihúzták mindkettőjüket, de Heiner már halott volt. Teste azonban védelmezte Pétert. Ezt a példát azért mesélte el Norbert, hogy rávezesse az embereket arra, mit is tett értünk Jézus… Heiner temetésén az édesanyja megköszönte Istennek, hogy ilyen csodálatos gyermekkel ajándékozta meg őt, Péter pedig bevallotta, hogy a legnagyobb fájdalma az, hogy már nem tudja megköszönni Heinernek amit érte tett. Mi köszönetet mondhatunk Istennek és Jézus Krisztusnak a saját életünkkel, 10
ugyanaz a könyörgés jön velem: „Atyám ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te!” A „Miértjeinkre” így keressük a választ. Keressük a helyes lépést, a jó utat, várva, hogy Jézus Krisztus értünk elhordozott szenvedése, megváltó szeretete megépít, olyanná formál, amilyennek maga Isten látott még akkor születésünk előtt formálódva az anyaméhben. KI van jelölve a helyünk, hogy segítségünkkel, általunk, velünk megvalósítsa terveit, véghez vigye akaratát ebben a városban is, hogy véghez vigye a feltámadás az újjászületés csodáját ezen a helyen is… De jó lenne elmondani kedves költőnk tollának hegyéről, lelke mélyéből felfakadt szavait „A mi utcánk”-ban is, azért, mert Jézus egymás szeretetére, egymás szolgálatára tanított!
Innen csak indulni lehet, s aki indul, visszajöhet. Tisztesség dolgában mindig tanulhat itt, el a sírig. Becsületből, akit innen tarisznyáltak, azt egykönnyen nem fogja az élet piszka, mert itt még a sár is tiszta. – (részlet A mi utcánk c. versből, Kányádi Sándor, 1965) Kovácsné Erzsike
Tekintetek A mi Mennyei Atyánk csodálatos világgal ajándékozott meg bennünket. Az ember is sok hasznos tervet képes megvalósítani, de nem kelhet versenyre a mi Urunkkal, akinek „Nap és hold engednek”, ahogyan a 498.dícséret 2. versszakában énekelhetjük. Pontosabban, nem lenne szabad versenyezni Teremtőnkkel. Mennyiszer fordul elő mégis, hogy megpróbáljuk felépíteni önzésünkkel ,gőgösségünkkel, hatalomvágyunkkal, szeretetlenségünkkel a mi saját babiloni tornyunkat. Közben nem vesszük észre, hogy ez a torony oly magas, már nem tudunk örömmel kitekinteni a világba ,mert vétkes tetteink „köveiből” magunk köré húztunk falakat. Idővel a véghez nem vitt jócselekedetek is nyomasztanak, és szívünk lassan megkeményedik. Tekintetünk szomorúvá, elkeseredetté, „keménnyé” válik. Pedig nem így kellene ennek lennie. Két történet jut eszembe, amelyeknek a szem, a tekintet a „főszereplője”.
1985 nyarán Solton átutazva a főút mellett az akkori Gyermekotthon kerítésénél egy kislány állt a lemenő nappal szemben. Bár csak rövid ideig láthattam, a tekintete most is előttem van. A szomorúság, a várakozás és az alkonyatban való gyönyörködés keveredett benne. Talán könnyezett is. A másik emlékezetes esemény 2006 júniusában volt, amikor az Ápolási otthonban énekeltünk. Feltűnt egy idős házaspár, akik egymás kezét fogva hallgatták a műsort. Olykor egymásra tekintettek, ésszemük szeretetet, áhítatot, békességet sugárzott. Hiszem ,hogy a kislány és az idős pár körül nem magasodott torony, bár” falak” mögött éltek. Lukács evangéliumában olvashatjuk: ”A testnek lámpása a szem, ha azért a szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz.” /Lukács,11,34./ Imádkozzunk, hogy az Úr láthatatlan kezének érintésével le tudjuk rombolni a
3
XII évfolyam
XII. évfolyam
magunk építette falakat ,hogy ne gátolja látásunkat semmi a golgotai kereszt árnyékában. Mikor leomolnak a falak, megláthatod a kereszten szenvedő Urunkat , és nem szégyen, ha tekinteted könnyeidtől elhomályosodik, mert ”az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk
Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.” /Jud.25./ Györe Sándor
Jó kertészek vagyunk? Olyan megnyugtató, szemet gyönyörködtető egy jól gondozott kert. Hamarosan kizöldülnek a bokrok és a fák , előbújnak a tulipánok és nárciszok. A virágok teljes pompájukban mutatják meg magukat, szín és illat kavalkádban lesz részünk. Az évnek ezt az időszakát szeretem a legjobban: ez a megújulás ideje. Sokféle kert létezik, de fel kell tennünk magunknak a kérdést: a mi kertünk újjászületik-e? Lelkiismeretesen ápoljuk Isten ránk bízott kertjét? Látjuk az ő kertjének színgazdagságát? A mi kertünk a mi lelkünkben sokkal csupaszabb, egyszerűbb. Fel sem foghatjuk a Szentlélek gazdagságát. Ugyanakkor, magunk is tehetünk lélek kertünk ápolásáért. Sokat javíthatunk rajta a Szentlélek által
megáldott szeretet, megértés, könyörület, imádság és megbocsátás hajtásaival és virágaival. A kertünk nyitva kell, hogy álljon mások előtt. Az első, akit biztosan beengedünk a házastársunk. Amikor házasságot kötünk, akkor sokat tehetünk a másik lelkének ápolásáért és gyarapításáért. Az ő lelkéért is felelőséggel tartozunk, vigyáznunk kell rá. A kertünkben játszanak és nőnek fel gyermekeink. Így lesznek ők egyszerre a mi kertünknek és az Úrnak gyümölcsei, majd gyümölcstermői. Vigyáznunk kell a kertünkre, mert az Úr előtt kell majd elszámolnunk azzal, mire használtuk fel a termő földet és palántákat. Legyünk jó kertészek! Oláh Krisztina
Bölcsesség Beküldte: Szabóné Király Éva Adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet, Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást, Jó szándékot, jó akarást, Imádságot, egészséget, Melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, A legelső nincstelennek. Szeretetet adni...adni, S érte semmit sem kívánni! Kalkuttai Teréz Anya
Melyért hullott Krisztusomnak drága vére.
meg?
Hit és élet! Igaz dolog, Így írták az apostolok. Ha elhagynám szent hitemet, Megölném az életemet. A hitlenek nem találnak vigaszt, enyhet Lángjában a kárhozatnak, gyötrelemnek.
Ha betérek templomomba, Nem vakít el semmi pompa. Nem kell nekem semmi hívság, Csak a lélek és igazság. Nem imádom a jó Istent semmi másban, Csak egyedül lélekben és igazságban!
Vallásomnak nincsen ára, Nem viszem én azt vásárra. Azt, aminél drágább nincsen, El nem adnám semmi kincsen. És amiért ősapáink szenvedének: Azt a vallást, drága vallást hogy vetném
Harcaim közt kitől féljek, Ha vezérlőm tiszta lélek? Krisztusommal élek-halok, Szent nevéhez hű maradok. Hűségemért tőle várom pályabérem… Fogadom ezt! Isten engem úgy segéljen!
Kedves testvéreim az Úrban Idén is sor került a tavaszi templomtakarításra. A munkálatok időben meg lettek hirdetve vasárnaponként, és a többi alkalmakon. A kedves testvérek előre feliratkozhattak a hét bármely napjára. Sokan éltek is a lehetőséggel és időben jelezték mely napokon tudnak szolgálatot tenni. Másiok meglepetésszerűen jöttek, kinek ideje, ereje engedte. Nagyon örültünk minden egyes szolgálattevőnknek, mivel a Szentírás is írja: „ A munka sok a munkás oly kevés." A segítők nagyobb számban asszonyok voltak, de jól jött a néhány férfi szolgálattevő. A munkálatok nem csak takarítás-
ból, felmosásból, padlótörölgetésből állnak, hanem nehéz fizikai munkából is: többek között a szép virágok átköltöztetéséből, a nyomtatváyok és természetesen az énekeskönyvek áthordásából egyaránt. A vizet idén nem a gyülekezeti házból hanem a templomkert csapjából tudtuk hordani egyik tagunk jóvoltából. Fiatalok és idősek egyaránt segédkeztek. Végezetül egy igével zárom soraimat és hálát adok az Úrnak az elkészült munkálatokért és segítő kezekért. "Szolgáljatok az Úrnak, Örvendezéssel, menjetek eléje vígassággal" Nagy Katalin
MÉGIS Szeretem nagyon Túrmezei Erzsébet verseit, mert olyan egyszerűek, de mégis mélyek, sokat mondóak. (Csíbor Marcsi ) Milyen sokat kellene hinnem, s milyen keveset hiszek. Mily keveset kellene vinnem, s mennyi terhet viszek. Egyedül Rá kellene néznem, s magamra révedek. Ragyog a cél viharban, vészben, s hányszor eltévedek. Mégis… elcsüggedjek, megálljak? Miért csüggedjek el? Hisz olyan keveset hiszek még,
s már az is fölemel. Mint minden én nyomorúságom, nagyobb a kegyelem. Ebben hiszek, s szemem bűnbánón megint ráemelem. Kis hitet, hogy megerősítsen, míg többről többre nő, s egész a célig elsegítsen: hatalmas Isten Ő. Túrmezei Erzsébet
4 9
XII. évfolyam
XII. évfolyam
Pecznyik Pál: A SZERETET HIMNUSZA A verset Szabóné Király Éva küldte nekünk
Kristálytisztán a Forrástól
Embernyelven , anyanyelven zenghet szavam ékesen, ha szeretet nincsen bennem, áldást nem nyer senki sem. Szállhat szavam , mint zengő érc, mint cimbalom harsogón, ha szeretet nincsen abban, szívekbe az nem hatol ! Ismerhetem a jövendőt,a titkot, a tudományt, mit ér az, ha önző szívem ,szeretet nem hatja át? Lehet olyan erős hitem, mely hegyeket mozgat el, ha szeretet nincsen bennem, úgy nem vagyok semmi sem. Ha vagyonom széjjelosztom, testem tűzre adom én, ha nem teszem szeretetből, áldozatom mit sem ér. A szeretet hosszútűrő, jóra hajló és kegyes, nem irígy és nem kérkedő, így biztatgat: CSAK SZERESS. Nem cselekszik éktelenül, nem harácsol, hanem oszt, bántóiért imádkozik, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak , az igazat szereti, ha vádolják , vádolói elől inkább elfedi. A szeretet mindent elhisz, mindent remél kegyesen, vég nélküli mint az élet, el nem múlik sohasem! Nyelvek, jövendőmondások, mind megszűnnek egy napon, eltűnik az ismeret is, mint köd őszi hajnalon. Ma még rész-szerint van bennünk Ige, prófétai szó, De ha eljön a teljesség, nem lesz rész-szerint való. Amikor még gyermek voltam, úgy szóltam mint kisgyermek, úgy gondoltam úgy értettem a dolgokat , mint gyermek. Mi most még csak tükör által homályosan látunk, a teljesség fény-özönét eltakarja még Urunk! Az ismeret most csak részben , nem teljesen az enyém, ám egykor majd Megváltómat ,színről-színre látom én ! A sírpartig , hit és remény fogja gyenge kezemet, ám velem lesz síron túl is, örökké a SZERETET ! Csécsi Imre: Fogadástétel Ezzel a verssel szeretnék Nagyapám, Jenei József emlékének adózni, aki a február 21-én távozott az élők sorából. Ennek a fogadalomtételnek az első versszakát tanítgatta valamennyi unokájának, később dédunokájának is. Sok emléket felidéz bennem ez a vers. Bodoczki Anita FOGADÁSTÉTEL – Konfirmálóknak –
Úgy áldjon meg, úgy szeressen Isten engem!
Református magyar vagyok, Halálomig az maradok. Vallásomnak semmi foltja, Tiszta, mint a mennyég boltja. Ahogy én e tiszta vallást megszerettem:
Arra való a vallásom, Hogy a lelkem mennyet lásson; Lásson örök üdvösséget, Boldogságot, dicsőséget. Az én hitem az Istennek szent igéje,
A március eleji hideg estétől pirosra csípett pofijú szöszke kislány lép be a Nagytemplomi Református Gyülekezet előadótermébe. Balázs Alexandra, a Ceglédi Református Általános Iskola III. osztályos tanulója a kezét fújogatva, melengetve mondja, hogy anyukájával együtt sétáltak be az énekkari próbára. A kilencéves fruska így mesél az egyik kedvenc időtöltéséről: - Már egy éve járok karénekre, édesanyámtól kaptam kedvet hozzá. Szeretek énekelni. Nem nehezek a dalok, könnyen megtanulom őket. A két kezem is kevés hozzá, hogy megszámoljam, mennyit tudok fejből. Újra és újra nyílik az ajtó s mindkét nemet képviselő, különböző korosztályú és más-más foglalkozású emberek gyülekeznek a zongora mögötti széksorokban. Megérkezik a karnagy is, Györe Sándor, tőle érdeklődöm a kis közösség életéről. - A 2003. esztendő évnyitó presbiteri megbeszélésén hangzott el először: „Jó lenne, ha alakulna egy énekkar!” Az ötlet mindnyájunknak tetszett. Hiszen a lelki épülésünket, egymáshoz tartozásunkat csak erősíteni tudja a közös éneklés. Hamarosan meg is kezdődtek a próbák, heti két alkalommal. Kezdetben csak 8-10 presbiterből állt az énekkar. Titkárunk, Korondi Miklós szorgos szervezőmunkája eredményeként hamarosan megduplázódott a létszám. 2004 karácsonyán izgalommal vártuk az első bemutatkozást s nem vallottunk szégyent!
nemcsak magunk örömére. -Milyen a repertoárjuk? -A szerencsés kor és nem szerinti megosztásunknak köszönhetően, nagyon szorgalmas és hithű tagjainkból álló kórusunk valamennyi zsoltár és dicséret eléneklésére alkalmas. Megszólaltatunk továbbá modernebb hangzású egyházi műveket is. Műsorainkat alkalmasint még változatosabbá teszi néhány kórustagunk hangszeres kísérete. - Hol lehet Önöket meg-
- Sokat töprengtünk a kérdésen. A névre igeolvasás közben találtam rá a „Mindennap az Ige fényében” című könyvben. Ebben áll a következő mondat: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásaiból” (Ézs. 12.3.) S mi valóban boldogok vagyunk, hogy hitbéli gyarapodásunkra is énekelhetünk,
Írta, fényképezte: kőhalmi
- Miért lett a kórus neve „Forrás”?
hallgatni? - Jeles egyházi ünnepek
alkalmával az Istentiszteleteken szolgálunk vagy a Nagytemplomban, vagy pedig a Gyülekezeti Házunkban. Az ökumenikus imahéten minden évben énekeltünk a Pünkösdi imaházban is, ahol nagy szeretettel fogadtak mindig bennünket. A leghosszabb műsort 2005 decemberében adtuk, amikor Albertirsán, a Káldy Zoltán Evangélikus Szeretetotthon lakóit örvendeztettük meg szereplésünkkel. Énekeltünk már a ceglédi Ápolási Otthonban, Tápiószőlősön és Békéscsabán is. Legutóbb Hánka Lilla keresztelőjén, majd böjt vasárnapján léptünk fel. Most a húsvéti Istentiszteletre készülünk új darabokkal. Az énekkar vezetője itt szakítja meg a beszélgetés fonalát, mert mindenki megérkezett a próbára. A kórustagok a zongora hangjaira skálázva, lallázva bemelegítik hangszálaikat, majd egy gyorsan pergő „mammamiázással” folytatják a beéneklést. Néhány perc s kristálytisztán felcsendül a magasságban lévő Istent dicsőítő „Gloria in excelsis deo”.
Engedélyezett másodközlés. Forrás: Ceglédi Kék Újság/ Ceglédi Mozaik
5 8
XII. évfolyam
XII. évfolyam
Összeállította: Wollner Judit
Kedves Gyerekek!
3.) Ha kiszínezed a képet a jeleknek megfelelő módon, meglátod, hogy min döbbentek meg az asszonyok.
Itt van a húsvét ünnepe, ezekben a napokban rengeteg fontos dolog történt. Az alábbi rajzos feladványok segítenek feleleveníteni ezeket az eseményeket. Nektek és családotoknak igazi feltámadási örömünnepet kíván: Judit néni 1.) Azt, hogy mit mondott Jézus a tanítványainak az utolsó vacsoránál te is megfejtheted ezzel a titkosírással. A baj csak az, hogy mondanivalójának egy része kicsit „összeolvadt.” Rájössz, hogy mi a hiba? (Segíthet a Mt 26.)
2.) Bizonyára ti is láttatok már olyan református templomot, melynek a tetején nem csillag, hanem kakas van. Vajon mire emlékeztet minket? Ha magatoktól nem tudjátok, segít ebben a Biblia. Olvassátok el a Mk 14,66-72; vagy a Mt 26,69-75; illetve a Lk 22,54-62 verseit! Az alábbi kép is erről szól. A kép címe: Péter tagadása. Vajon mit tagadott Péter? És miért van a képen kakas is? A bibliai szakaszok elolvasása után kiszínezhetitek a képet.
6
7
