2 0 1 3 Híradó KOK
2 . szám
X. évfolyam 2. szám 2013. június a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ lapja
a i z í v r Á
i z n
z s k
2
KOK híradó
"Magyarország szolgál
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
3
atában a biztonságért" Idén már másodszor állította kihívás elé a természet a katasztrófavédelmet. A júniusi dunai árvíz levonulása alatt a szervezet Győr-Moson-Sopron megyétől Bács-Kiskun megyéig váltotta tettekre a szavakat: „Magyarország szolgálatában a biztonságért”.
Tartalom:
Magyarország szolgálatában a biztonságért Árvízi megmérettetés Operatív irányítás a KOK-on Pilismaróti napló Legények a gáton Belügyminiszteri gratuláció Az első bevetés A telefonvonal végén Főigazgatói dícséret Készenlétben szárnyal az idő Horányi képeslap A védelem védelme Pilismaróttól Szigetmonostorig Beszámoló Sződligetről Szemben a várral és az árral Gondolatok Nagymarosról Az Operatív Törzs köszönete Kisoroszi filmkockák
3 4 6 8 11 12 13 14 16 18 20 21 22 23 24 25 26 28
A katasztrófavédelem a feladatát – megelőzni, elhárítani a katasztrófákat, szakszerű beavatkozással enyhíteni a károkat és segíteni a helyreállítást – csak az erők egyesítésével láthatja el. Ennek az összefogásnak a részese volt a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ teljes állománya. A készenlétbe helyezett hallgatói és tanári állomány a Dunakanyar több településén, éjjel és nappal részt vett a védekezésben. Nagy erőfeszítés árán, fáradságos munkával rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek, ami növeli szakmai hozzáértésüket és a későbbiekben előre viszi majd őket pályájukon. Minden oktatási intézmény kénytelen az időhiány miatt háttérbe szorítani a nevelést. A képzés során valóban az oktatásé a prioritás, de a tűzoltás nem magányos tevékenység. Ebben a szakmában alapvető a közösen és összehangoltan végzett munka. Ez az időszak kiváló alkalmat kínált arra, hogy a hallgatók a saját bőrükön tapasztalják meg ennek a jelentőségét. Amiből eddig a gyakorlatok során csak ízelítőt kaptak, azt a „való világban”, valós élethelyzetben kellett megélni és megküzdeni. Értelmet kapott az elhivatottság kifejezés. A közösséggé formálódás útján megtapasztalták a kitartás és az összefogás erejét, az össze tartozás és az egymásra utaltság érzését. Nagy motiváló erő volt a megmérettetés, az összehasonlítás más beavatkozó erőkkel. Megismerték a közös munka örömét, a fegyelmezettség szükségességét. Akik eddig csak köszöntek a társuknak, most azok is szóba álltak egymással. Biztatták egymást, ha a fáradtság legyőzött valakit, barátságok szövődtek és erősödtek. A küzdelmes munka során tengernyi élménnyel is gazdagodott minden résztvevő. Szerencsére a mindenen átsegítő humor a nehézségek közepette is megmaradt és nem volt hiány jó szóban, bizA KOK lapja megjelenik negyedévenként tatásban, dicséretben a tanárok és parancsnokok részéről sem. kiadja Dr. Papp Antal tű. ezredes, igazgató Sok minden történt az elmúlt hetekben. A tanárok papírra vetetA szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Nagy Rudolf mk. tű. alezredes ték a tapasztalatokat, a hallgatók megfogalmazták élményeiket, beFelelős szerkesztő: Németh Klára A szerkesztőbizottság tagjai: nyomásaikat. Az irányításban tevékenykedők és a lakosság egyaránt Mojzesné Takács Gabriella tű. fhdgy. Kurtán Attila tű. fhdgy. értékelte a munkát. Neumann György tű. alez. Vass Zoltán tű. szds. Az eseményeket – mint egy album képeslapjait – ebben a kiadFotós: Novák József tű. ftzls. ványban örökítettük meg. A kiadvány színesben a KOK honlapján megtekinthető: kok.katasztrofavedelem.hu
Németh Klára
2013. június
4
KOK híradó
Árvízi megmérettetés A Dunán 2013 júniusában kialakult rendkívüli árhullám védekezési feladataiban való közreműködés érdekében június 6-án készenlétbe helyezték a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ teljes személyi, és képzésben résztvevő állományát.
D
r. Bakondi György tű. altábornagy a BM OKF főigazgatója június 6-án délután a KOK vezetőinek jelenlétében eligazítást tartott a KOK hallgatóiés törzsállományának, melyen részt vett a BM OKF képviseletében Bittmann Tibor tű. ezredes, a Humán Szolgálat szolgálatvezetője és Dr. Gubicza József tű. alezredes, az Oktatásigazgatási és Kiképzési Főosztály főosztályvezetője. A főigazgató röviden ismertette az aktuális árvízi helyzetet és vázolta, hogy melyik területen, milyen feladatokat látnak el a katasztrófavédelmi szervezet tagjai. A tűzoltó II. képzés öt szakaszából és a szerparancsnoki képzés két szakaszából felsorakozott, útra kész hallgatókat lelkesítve helytállásra buzdított és hangsúlyozta, hogy a veszélyhelyzet megkövetelte, elhivatott munkát vár tőlük.
Az eligazítást követően a buszok két helyszínre szállították a hallgatókat. A szerparancsnok 1. szakasza kiegészült a 2. szakasz tagjaiból 40 főre, és így indultak Szentendrére. Ugyancsak ezen a településen látott el feladatokat a tűzoltó II. képzés 4. szakasza. Az este és az éjszaka folyamán egy Dunába torkolló patak vízvédelmi megerősítésében vettek részt. A szerparancsnok 2. szakaszának további része és a tűzoltó II. képzés négy szakasza – mintegy 180 fő – Pilismaróton végezte munkáját a Duna védőgátjának építésében és megerősítésében.
Ezzel megkezdődött a hallgatók és kísérő tanáraik számára a kilenc napig tartó megfeszített munka. Bevetéseik során részt vettek a védekezésben Szentendrén, Pilismaróton, Sződligeten, Vácon, Szigetmonostorban, Nagymaroson, Horányban. Pilismaróton Orbán Viktor miniszterelnök és Dr. Bakondi György tűzoltó altábornagy is megtekintette a helyszínt és tájékozódott a gáton folyó védekezésről. - szerk. -
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
2013. június
5
6 Operatív irányítás a KOKon a koordináció feladatai
A
2013-as tavasz folyamán több meteorológiai, és hidrológiai jele volt annak, hogy a Katasztrófavédelmi Oktatási Központnak is árvízvédelmi feladatokra kell készülnie. Az akkori tudásunk szerint ezek a feladatok az ország keleti felére, a Tisza, és mellékfolyóinak vízgyűjtő területére koncentrálódtak volna. A KOK árvízi védekezésbe történő bevonására akkor és ott végül nem került sor, de a Dunán érkező rekord méretű árhullám közeledtével beigazolódott, hogy a védekezési feladatokra a BM OKF Gazdasági Ellátó Központtal közösen tett előkészületek nem voltak hiábavalóak. A 32/2013-as BM OKF főigazgatói intézkedéssel árvízi védekezési stratégiai tartaléknak minősített hallgatói- és tanári állomány 2013. június 5-étől készenlétben volt, első alkalmazásukra június 6-án került sor. Az állomány bevetésével kapcsolatos szervezési feladatokat Diriczi Miklós tű. ezredes, oktatási igazgató-helyettes vezette, munkáját június 6-án 14.00 órától a Tanulmányi Osztály, és a személyügy dolgozóiból álló Támogató Csoport, to-
KOK híradó vábbá az első útba indításoknál a KOK állományának több további tagja is segítette. Annak érdekében, hogy a hétvégi szervezési feladatok is zökkenőmentesen zajlódjanak, a 2/2013. számú KOK igazgatói paranccsal június 8-án 8.00 órától egy 3x2 főből álló Operatív Törzs került felállításra, amelynek tagjai 8:00-20:00 óra, valamint 20:00-8:00 óra közötti 12 órás időrendben váltották egymást. Váltásukra naponta 7:30-8:00, valamint 19:30-20:00 óra között került sor. A törzs a Laktanya utcai objektum I. épület II. emelet 203-as (tanulmányi osztályvezetői) irodájában működött. De kikből is állt az Operatív Törzs, és mi volt a munkája? Az Operatív Törzs tagjai Müller Róbert tű. alezredes, Fekete Szabolcs tű. főhadnagy, Nemecz Péter tű. alezredes, Major Lajos tű. alezredes, Vass Zoltán tű. százados, Szigeti Péter tű. alezredes és jómagam voltunk. A BM OKF-től az igazgató útján kapott utasításoknak megfelelően a riasztástól számított 1 órás útba indítási idővel szervezett a védekező állomány összeállításával, útba indításával, fogadásával, szállításával, étkeztetésével, egészségügyi ellátásával valamint a védekezési feladatokhoz szükséges ruházattal, felszereléssel és egyéb eszközökkel (kullancsriasztó, naptej, ragtapasz stb.) történő ellátásával kapcsolatos mindennemű irányító, előkészítő, szervező, koordináló, kapcsolattartási, tájékoztatási, és regisztrációs fel-
adatot. Ezeket a feladatokat jelentősen nehezítette, hogy általában egyszerre több helyszínre kellett küldeni megadott számú hallgatót, akik a Laktanya utcai, és a péceli bázison kerültek elhelyezésre. A szervezési feladatok során fontos vezetési, szervezési és morális szempont volt, hogy a már összeszokott hallgatói szakaszokat ne válasszuk szét egymástól, és osztályfőnökük vezetése alatt végezzék munkájukat. Ennek a magunk által támasztott elvárásnak a BM OKF által igényelt létszámok miatt nem mindig tudtunk megfelelni. A különböző idejű bevetések miatt nehéz volt biztosítani, hogy a megbontott, és eltérő helyen és időpontban bevetett szakaszok minden része elegendő időt pihenhessen a következő feladat előtt. Az Operatív Törzs tagjai mobiltelefonon és EDR rádión keresztül folyamatosan tartották a kapcsolatot a kirendelt szakaszok parancsnokaival, és a háttérből igyekeztek mindennemű problémára gyors megoldást találni. A védekező és pihenő szakaszokról friss információkkal rendelkeztek, és az egyes csapatmozgásokat folyamatosan jelentették az igazgató, az oktatási igazgató-helyettes és a június 5-étől megerősített (2 fős) Ügyelet felé. A személyszállítás kapcsán feladatként jelentkezett a különböző helyszínekre menő, vagy onnan érkező szakaszok létszámához igazodó befogadóképességű autóbusz igénylése, azok váltásainak nyilvántartása, ami a BM OKF GEK dolgozója, Papp Sándor tű. ftzls. úr segítségével valósult meg. A feladatot nehezítette, hogy az egy helyszínen védekező erőket sokszor a két bázisról kellett összevonni, ami egy utazás előtti összevonást igényelt. A védekező – és az őket támogató – állomány étkeztetése ugyancsak kiemelt feladatot jelentett. A fő szempont a szakaszok – lehetőség szerinti – napi háromszori étkezéséről való gondoskodás volt. Az Operatív Törzs által leadott létszámadatoknak megfelelően, két helyszínen, X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
különböző időpontokban zajló étkeztetés, és a szükséges hideg élelmiszer csomagok összeállítása a BM OKF GEK Élelmezési Alosztálya dolgozóinak a nap szinte 24 órájában zajló áldozatos munkájával valósult meg, akik nagyon rugalmasan alkalmazkodtak a változó igényekhez. Ezúton is köszönet a munkájukért! További fontos feladatot jelentett a sérült,
2013. június
vagy megbetegedett állomány orvosi ellátásának biztosítása, ami a hétvégén is egy órán belül beérkező Dr. Hajimichael Panayiota, és Tóth Lászlóné segítségével realizálódott. A megérkező szakaszokból az étkeztetés után azonnal ki lettek vonva a gyengélkedő kollégák, és a doktornő orvosi vizsgálatnak vetette őket alá. Ez a feladat elsősorban az érintettek regenerációja, továbbá az alkalmazható létszámok folyamatos nyomon követése szempontjából volt rendkívül lényeges. A Támogató Csoport szükség szerinti létszámban, és időrendben dolgozott. Kiemelt szerepük volt a bevetésen lévő, beteg és pihenő létszámok folyamatos nyomon követése, valamint az ezzel kapcsolatos statisztikák, elszámolások elkészítése szempontjából. Többek között külön ki kell emelni Halácsi Sándor tű. alezredes, Rátkai Tina tű. zls., Pörge Zsófia tű. fhdgy.,és Mojzesné Takács Gabriella tű. fhdgy. munkáját, akik naponta – hétvégén is – 12-14 órát is dolgoztak a védekezési feladatok háttérbiztosításában. Az árhullám lassú levonulásával a KOK alkalmazásának szüksége is egyre csökkent, az utolsó csapat június 11-én érkezett vissza. Az Operatív Törzs, és a Támogató Csoport a 3/2013. számú KOK igazgatói paranccsal 2013. június 13-án 8.00
7
órától megszüntetésre került, a KOK készenléte pedig főigazgatói rendelkezésre 2013. június 14-én 16.00 órától szűnt meg. Személyes tapasztalataim szerint a KOK minden érintett hallgatója és dolgozója az utasítások szerint, elkötelezetten, hatékonyan és gördülékenyen valósította meg a rá kiszabott védekezési feladatokat. A mostani tudásunk alapján ki merem jelenteni, hogy egy újabb védekezési feladat sem fogja váratlanul, felkészületlenül érni a tanintézetet, és a most megalkotott szervezési keretek a jövőben bármikor jól hasznosíthatóak lesznek. Az Operatív Törzs tagjaként számomra nagy élményt jelentett az események sodrában lenni, és minden tőlem telhetővel segíteni a védekezést ténylegesen végző kollégák munkáját. Bár a hétköznapok során is szervező, koordináló munkát végzek, mégis különleges, és maradandó élményt jelentett, hogy a szokásostól eltérő feladatban vehettem részt, ahol az elvégzett munkám, és annak eredménye között sokkal közvetlenebb, és kézzelfoghatóbb volt a kapcsolat. dr. Győrfi Gábor tű. százados igazgatási kiemelt főreferens
8
KOK híradó
Pilismaróti napló A 2013-as „nagy” dunai árvíz szó szerint végigsöpört Európa érintett országain. Prognosztizálása, nyomon követése már hetekkel a magyarországi események előtt elkezdődött. Az oktatási dömping közepette is eljutottak a Katasztrófavédelmi Oktatási Központba a Duna áradásával kapcsolatos hírek.
É
rdeklődve figyeltük az ár németországi és ausztriai, rekordokat megdöntő alakulását és pusztító hatását. „Nagyobb lesz, mint a 2006-os” lehetett hallani szakmai és laikus körökben egyaránt. Egyértelművé vált, hogy hamarosan Magyarországra ér az árhullám és sejteni lehetett, hogy a védekezési munkákba, aki csak él és mozog, be lesz vonva. A legutóbbi jelentős árvíz 2010-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyét érintette leginkább. Akkor több kisebb folyó áradt, aminek következtében víz alá került a megye jelentős része. Az akkori védekezési munkálatokba bevonták a tanintézetet is, hiszen az oktatói „törzs” állományán kívül két szakasz kb. 80 fő tűzoltó szervező szakos, hivatásos állományú hallgatóval rendelkezett az érintett időszakban. Ez jelentős erőforrásnak számított az árvíz idején. Arra készültünk, hogy hasonlóan fog ez alakulni az előttünk tornyosuló dunai árvíznél is. Az árhullám Magyarországra érkezésekor 7 szakasznyi, összesen 260 fő hivatásos tűzoltó vett részt képzéseinken (négy 40 fős és egy 30 fős Tűzoltó szakképző szakasz, két 35 fős Tűzoltó szerparancsnok szakasz). Ez „ütőképes” erő, ezért tudtuk, hogy a tanári és törzsállománya vezetésével a szakaszokat előbb-utóbb bevetik.
A KOK-ot június 5-én, a veszélyhelyzet kihirdetését követően pár órával helyezték készenlétbe. Dr. Bakondi György tű. altábornagy személyesen jött el június 6-án és 16:00-kor a felsorakoztatott állomány előtt beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy az árvíz idején a KOK jelentős erejénél és szakértelménél fogva stratégiai fontosságú a védekezés során. Az erőinket akkor tervezi bevetni, ha a tűzoltóságok 24-24-es szolgálati rendbe állnak át, és már önkéntes mentőszervezetek is riasztásra kerülnek. A főigazgató távozása után érkezett az első riasztási hullám. Az iskola 260-fős állományát két részre osztották és az első csapat 84 fővel Szentendrére indult, míg a második csapat 175 fővel Pilismarótra. Engem a másodiknak induló pilismaróti kontingens parancsnokának jelöltek ki. Telefonon már az indulásnál informáltak arról, hogy a területet nehéz megközelíteni és csak a Pilisen keresztül Esztergom irányában egy erdészeti úton lehet bejutni a védekezés helyszínére, mivel a víz miatt már lezárták a környező utakat. A pilismaróti csapat négy busszal, egy gépjárműfecskendővel és egy lapátokkal, védő és mentő felszerelésekkel felpakolt, megkülönböztető jelzéssel ellátott
logisztikai kisteherautóval indult útnak. A gépjárműfecskendő elöl „törte az utat”, vezette a konvojt, míg a kisteherautó hátul zárta a sort és biztosított. Induláskor még nem sejtettem, hogy három éjszaka és két délelőtt fogunk megfeszített erővel dolgozni a „maróti” gátakon. Kb. 19:00-kor érkezett meg a helyszínre a négy és fél szakaszból és 8 irányító tisztből álló csapat (Tűzoltó II. 1. szakasz, 2. szakasz, 3. szakasz, 5. szakasz és a szerparancsnok 1. szakasz). A buszokkal csak messze, kb. 500 méterre a töltésektől, a part felé vezető aszfaltos úton lehetett megállni. A sűrű teherautó forgalom miatt ugyanis nem engedték lejjebb a buszainkat. A tűzoltó gépjárműfecskendő és a kisteherautó a felszereléseink egy részét bevitte a területre, a maradék málhával gyalog indultunk útnak. A szakaszok a víztől még védett területen egy elhagyott üdülőépületben pakolták le a felszereléseiket, majd a töltés vonala előtt felsorakoztattuk őket, mivel a helyi védekezés vezetésével megbízott Tóth Tibor mk. tű. ezredes (Békés megyei katasztrófavédelmi igazgató), Pilismarót polgármestere és a megyei kormánymegbízott asszony eligazítást tartott. X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ A KOK részéről az eligazításon részt vett Dr. Papp Antal tű. ezredes, igazgató és Diriczi Miklós tű. ezredes, oktatási igazgató-helyettes is. Kiderült, hogy a védekezés helyszínén egy U alakú kb. 1000 m-es védvonal kiépítése folyik a meglévő öreg gátrendszerre ráépítetett homoktöltés kialakításával, megerősítésével, a feltöltésre pedig – annak lefóliázását követően – homokzsákokból magasítás készül. Az eligazítást követően a helyszínen már napok óta dolgozó és a KOK védekezési munkájának koordinálásával megbízott Körös Mentőcsoport vezetője, volt kollégánk (Maczek Szilárd tű. őrnagy Békés megyei tűzoltósági főfelügyelő) ismertette a feladatainkat. Az első éjszaka a KOK csapata három részre lett osztva. Egy csoport a homokzsákok deponálási helyén dolgozott, ahol folyamatosan tölteniük kellett a zsákokat. A másik két csoport homokzsákokkal gátmagasítási feladatokat végzett a védműrendszer különböző pontjain. Az osztályfőnökök a szakaszaikat irányították. A KOK vezető törzse: parancsnok, törzstiszt és a kísérő járművek kezelői pedig a dolgozó csapatok megfelelő ellátásának, biztonságos munkavégzésének és a munkálatok összehangolásának logisztikáját szervezték. Már az első éjszaka egyértelművé vált, hogy ilyen nagy létszámú csapatnál, mint amivel a KOK a védekezésben részt vett, a háttérbiztosítás, az ellátás nem kis feladat. A munkaterületek és a bázis folyamatos megvilágítása, élelmiszer és védőital rendszeres kiszállítása a gátakra, rádiók, kárhelylámpák töltése, cseréje, illetve a bázispont állandó őrzése fontos feladat volt. Az első alkalommal már majdnem sötét volt, mire elkezdtük a védekezést és egészen reggel kilenc óráig folyamatosan ment a munka a három helyszínen. Az ellátás gördülékenyen zajlott. A gépjárműfecskendő és a kisteherautó segítségével folyamatosan juttattunk ki élel2013. június
met, kávét és védőitalt a szakaszoknak. A gátvégeken dolgozó kollégáknak aggregátoros világítást is szereztünk és kiszállíttattunk. Az első pilismaróti bevetés reggelig tartott. A váltásunk megérkezésével, 10:30 óra körül el tudtunk indulni a Laktanya utcába pihenőre az értünk küldött Volán buszok segítségével. A pihenő nem tartott sokáig, mert 7-én 17:00-kor újabb riasztást kaptunk, ami ismét Pilismarótra szólt. „Visszamegyünk megint estére, éjszakára…” Sejteni lehetett, hogy nem egy alkalomra szólt a mandátumunk… A második turnusban a növekvő víz miatt már nem tudtuk az előző éjjel kijelölt épületben tartani a felszereléseket, csak a szabad ég alatt, kétszáz méterre a gátaktól, az út mentén, egy füves területen. Itt alakítottuk ki a KOK bázispontját, melynek alapja a gépjárműfecskendő volt, ami fényárbóca segítségével folyamatosan bevilágította a táborhelyünket. A felszereléseket nagyméretű fóliákra pakoltuk, hogy eső esetén védhetőek legyenek. A kisteherautó is a bázispontnál állomásozott és amikor kellett, onnan indult felderítési és szállítási feladatokra. A jármű nagy segítséget jelentett a védmű különböző pontjai közötti ingá-
9
zásra, felszerelések és élelmiszer, illetve védőital és személyek ki- és beszállítására. A gyorsan emelkedő vízszint veszélyeztette a laza szerkezetű homokgátat. A második turnusban ezért a gát további erősítése volt a feladatunk. Bordás megtámasztásokat készítettünk homokzsákokból. A kontingensünk több csoportra bontva, de nagyjából egy helyszínen, a bordák elkészülésének ütemében folyamatosan a gáton kifelé a bázis felé haladva végezte feladatát. A csapat az éjszaka folyamán 49 bordás megtámasztást készített kb. 5 m-es köztávokkal, három sor homokzsák szélességű és kb. 1, 5 méter magas, a gátra kb. 45 fokos szögben feltámaszkodó bordákkal. A bordák készítésével gyors ütemben, szakszerűen haladtunk, de hajnalra, a bordák kialakításán túl más feladat is adódott: a bordák között kialakult átszivárgások, átfolyások, részleges gátomlások figyelése és jelentése is feladatunk lett. Azokon a helyeken pedig, amelyek a vízügy szerint kritikussá váltak, rohamszerűen kellett végeznünk az ellennyomó és feltöltő munkát, valamint a bordák közötti részek összekötését a homokzsákokkal. Az éjszaka folyamán a gátak védett ol-
10 dala elkezdett iszaposodni, illetve belvizek jelentek meg, ezért a munkálatokat már csak gumicsizmában, helyenként comb és mellcsizmában lehetett végezni. Tóth ezredes úr hajnalban megdicsérte a csapatot, alig hitte el, hogy éjszaka 49 bordás megtámasztást létesítettünk, hiszen az előttünk dolgozó nappali műszak jóval kevesebbet tudott létrehozni. Ezt a teljesítményt és a különítményünk munkához való hozzáállását telefonon a KOK igazgatójának és büszkeségünkre később a főigazgatónak is jelentette. A védekezés alatt az étel és ivóvíz ellátásunk folyamatos volt, szendvicseket és ásványvizet Pilismarótról rendszeresen szállították a védekezés helyszínére. Reggel 7 óra magasságában megérkezett a váltásunk és a KOK csapata levonult a gátról. A védekezés vezetője jelezte, hogy este újabb körre számíthatunk, amennyiben az operatív törzs ezt jóváhagyja. A tetőzés 8-án éjszakára volt várható és számítani lehetett rá, hogy aki él és mozog a gátra lesz vezényelve. Miközben készülődtünk a hazaindulásra, meglepetésünkre a KOK (első nap Szentendrére induló) másik csapata is megérkezett, hogy két szakasszal nappali műszakban erősítse a védekezést. Láttuk, hogy rengeteg önkéntes is érkezett. „Van még munka a gáton bőven, addig és annyira kell megerősíteni, hogy kibírja a tetőzést és az elhúzódó magas vízállást. A gátat feladni nem lehet” – hallottuk a vezetőktől. A rövidnek tűnő pihenőt követően 8-án kora este is megérkezett immár a harmadik riasztás, természetesen Pilismarótra. Este fél nyolc körül értünk ki a védekezés helyszínére. Nagy nyüzsgés fogadott minket: a nappali műszak leváltása volt folyamatban. A világosságot még kihasználva munka és erőgépek dübörögtek folyamatosan, hogy mi-
KOK híradó nél több homokot tudjanak felhalmozni a gáthoz közel. A kiérkezést követően a bázisunkat gyorsan kiépítettük és a védekezés vezetőjétől kapott feladatokról eligazítottuk az állományt. A feladat egyszerűnek tűnt: csatárláncban állva, kézi erővel bejuttatni a homokzsákokat azokra a töltés szakaszokra, ahová már jármű nem tudta kiszállítani a homokot. A kontingens nagy része ezt a feladatot kellett, hogy végezze, de 30 főt a gátrendszer elején kialakított homokdeponálóba irányítottak, hogy a csatárláncba dolgozóknak töltsék a homokzsákokat, illetve további 20 főt gáterősítési munkálatokra vittek a gát felső szakaszára. Az este folyamán világossá vált, hogy a gát egyre veszélyesebb, ezért intézkednem kellett mentőmellények, illetve további melles csizmák beszerzéséről a hozott kb. 20 db-on túl. Amint a kért eszközöket a kisteherautónkkal Pilismarótról a helyszínre hoztuk, azonnal kiosztásra kerültek a gáton dolgozó tűzoltóinknak. Nem jutott mindenkinek, de a végzett munka veszélyességét vettük figyelembe a szétosztáskor. További biztonsági intézkedéseket is hoztam, miszerint a gáton dolgozó csapatainkat két fő kiválasztott hallgató mentőkötéllel és mentőbójával felszerelve biztosítsa, ha a gáttal valami történne, vagy valaki vízbe esne. Az este folyamán 900 fő katona érkezett Pilismarótra, hogy erősítsék a védekezési munkálatokat. Jelentős kavarodást okozott a hirtelen megjelenő nagy létszámú katona és a rengeteg honvédségi jármű. Járműveik elzárták a védekezés helyszínére vezető egyetlen utat, így a KOK-nak Tatabányáról és Esztergomból küldött meleg étel ellátása több órás késéssel tudott bejutni a bázispontra. Az éjszaka folyamán meglátogatta a védekezés helyszínét Kossa György tű. dandártábornok országos iparbiztonsági főfelügyelő az árvízi védekezés megbízott vezetője, illetve Bittman Tibor tű. ezredes humán szolgálatvezető. A bejá-
rásuk során megálltak a KOK bázispontján is és érdeklődtek munkánk, helyzetünk iránt. A gáton végzett munkálatok délelőtt 10 óráig elhúzódtak. A reggeli órákban a töltés végén húzódó közvetlenül kertes házakat védő homokzsákokból épített védvonalat kellett sürgősen megerősíteni. A munkálatokat a KOK egy szakaszán kívül a Körös Mentőcsoport emberei és a helyszínen lévő búvárszolgálat is segítette. A harmadik reggelen a KOK csapatát a HUNOR és a HUSZÁR hivatásos és önkéntes mentőcsapatok váltották le, akiket a 14 órás megfeszített munka után megváltóként üdvözöltünk. A KOK hallgatói és törzsállományának Pilismaróton végzett tevékenységére méltón büszkék lehetünk, hiszen mindenki kiváló hivatástudattal, emberi hozzáállással és szakmai teljesítménnyel dolgozott. Befejezésül szeretnék köszönetet mondani a védekezésben résztvevő 260 hallgatónak, akiket hely hiányában nem sorolnék fel, illetve a védekezés irányításában közreműködő kollégáimnak: Pap-Szigeti Sándor tű. őrgy. Polyák József tű. alez. Varga Kálmán tű. őrgy. Leitner Béla tű. tzls. Kiss János tű. szds. Vass Zoltán tű. szds. Csaba István tű. hdgy. Ladányi Zoltán tű. zls. Dr. Szelid Zoltán tű. alez Szirmai István tű. tzls. Durucz Attila tű. szds. Barkóczi József tű. szds. Turi Roland tű. hdgy Neumann György tű. alez. Vékony László tű. tzls. Szederkényi Nándor tű. tzls. Korom Zoltán tű. hdgy. Kirov Attila tű. őrnagy
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
Legények a gáton
N
ekem jutott az a megtiszteltetés, hogy papírra vessem saját és szakasztársaim gondolatait az árvízi védekezéssel kapcsolatban. Nagy izgalommal vártuk, hogy a készenlétből vajon tényleg lesz-e konkrét bevetés. Emlékszem, ahogy az iskola udvarában hordtuk a homokzsákokat az ajtók elé, hátha a Duna hozzánk is benéz. Takarítottuk a bevetésre váró fecskendőket is, hogy azok arra méltó módon vonuljanak majd a kárhelyszínre. Nem volt hiába való a készülődés... megjött a parancs. Osztályfőnökünk Szirmai törzszászlós úr összetrombitálta a szakaszát: „A 204-es tanterembe mindenki!” Mikor mindenki megérkezett belefogott. "Uraim eljött az idő, hogy mi is bevetésre kerüljünk." Majd elmondta, hogy hova megyünk és mit vigyünk az útra. Végre elindultunk! A buszaink kéklámpás kíséretet is kaptak. Szirénaszó mellett vonultunk le Pilismarótra, ahol már vártak bennünket. Szirénaszó és kéklámpa. Milyen jó érzés volt így vonulni! Igazi káresethez megyünk! Ez most nem csak gyakorlás!
2013. június
Kiérkezve a helyszínre végre láthattuk és megtudtuk, hogy mi lesz a feladatunk. Későre járt, mikor elkezdtünk dolgozni a gáton, az irányítóink fáklyákat hoztak és azokat szúrtuk le, hogy világítsanak nekünk az éjszakában. Szép látvány volt. Nem volt nagy rutinunk a gát építésben, de szerencsére most nem is a rutin volt az elsődleges szempont. Legyen elég ember a feladathoz és azok az emberek csinálják szívvel lélekkel a kiadott munkát. Mi pedig csináltuk. Tudtuk, hogy szükség van ránk. A munkafolyamatok könnyen megtanulhatók. Azzal nem lesz gond, csak bírjuk erővel. Szerencsére az erővel sem volt gond. Kellemesen csalódtam szakasztársaimban, mindenki jó munkát végzett. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy elöljáróink megtettek mindent, hogy mi jó ellátásban részesüljünk és példát mutattak azzal, hogy ők is kivették részüket a munkából. Plusz erőt adott még a sok köszönet, amit kaptunk munkánk során. Már csak ezért is érdemes volt annyit dolgozni! Az első bevetés után még kétszer vonultunk Pilismarótra. Minden alkalommal több ember, nagyobb létszám érkezett. A gát gyengült. Sok helyen meg kellett erősíteni és ehhez rengeteg homokzsákra és rengeteg szorgos kézre volt szükség. Így szerencsénk volt megismerni hivatásos, szerződéses és civil mentőszervezetnél dolgozó kollégákat.
11
Nagyon közvetlen, baráti hangulat alakult ki a gáton dolgozók között. Összekovácsolt minket a nehéz fizikai munka és a közös érdek. Élmény volt egy ilyen csapaterőben megtapasztalni, hogy mi is az a „veszélyhelyzet” és hogy ilyenkor mennyire átértékelődik minden és mindenki. Ez a kohézió érezhetővé vált a KOK tanári állománya és a hallgatók között is, egy kicsit jobban megismertük egymást. Már nem vagyunk olyan idegenek egymásnak és van közös élményünk, ami meghatározza majd a jövőbeni kapcsolatunkat és a közös munkát. Herold Miklós őrmester Tűzoltó II. képzés 2. szakasz szakaszparancsnok
12
KOK híradó
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
Az első bevetés
A
riasztást, és az eligazításunkat követően a kora délutáni órákban értünk ki Szentendrére, a helyszínre. Az első benyomásunk nagyon pozitív volt. Már nagyon várták az érkezésünket. Kedvcsinálóként nápolyival és kávéval fogadtak bennünket. A feladatunk nyúlgát építése volt a Dera patak a 11-es úttól keletre eső részén, a patak bal partján, kb. 500 m hos�szan, átlagosan 70-80 cm magasan. A vízügyi szakemberrel történt konzultáció után a depó helyét a bíróság mellett jelölték ki, és a gátépítést két irányból kezd-
2013. június
tük meg. A depó mellett lévő bíróság alkalmazottai felajánlották az épületet a felszereléseink tárolására. A munka során nagy segítséget kaptunk a helyi önkéntesektől. Kis szerencsével és egy helyi vállalkozónak köszönhetően, akinek a telephelye a töltés mellett volt, a munkát folyamatosan tudtuk végezni. A helyi önkormányzatnak és a lakosság felajánlásainak köszönhetően az ellátásunkra nem lehetett panasz. A fent említett vállalkozó még pizzát is hozatott nekünk. A homokzsákpakolásban példamutató hozzáállást és kitartást mutatott Horváth százados és Kelemen főhadnagy, ami plusz erőt adott az egész csapatnak. A kitűzött célt hajnali három órára si-
13
került elérni, a nyúlgát elkészült a kívánt hosszban, szélességben és magasságban. Ennek köszönhetően jutott idő egy kis pihenésre is, a szentendrei Hivatásos Tűzoltó Parancsnokság aulájában. Szálláshelyünkre reggel hat órakor indultunk vissza. A feladat monotonitása ellenére a munka nagyon jó hangulatban telt, és élvezetes volt a számunkra. Nagyon szépen köszönjük ez úton is a lakosság segítségét, felajánlását, valamint az önkormányzat és a bíróság által biztosított ellátást. Tűzoltó szerparancsnok I-es szakasz
14
KOK híradó
A telefonvonal végén A Dunakanyar védelmi munkái során a pilismaróti kárhelyparancsnok Tóth Tibor mk. tű. ezredes egyik helyetteseként látta el feladatát Maczek Szilárd tű. őrnagy, a Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság tűzoltósági főfelügyelője. Az őrnagy kapta azt a feladatot, hogy a pilismaróti gátra kirendelt, védekezésben résztvevő egységek közül a KOK-ról érkező állományt irányítsa és koordinálja. - Milyen feladatokat kaptak a tanáraik kíséretében érkező hallgatók? Hogyan történt az irányításuk? A gátat több szakaszra osztottuk fel, s az egyes szakaszok védelmére jelöltük ki az erőket. A munka három irányban folyt. Első fázisként a ledepózott homokot zsákokba kellett tölteni, majd a zsákokat láncba állva továbbadogatni a védmű beépítéséhez. A harmadik fázis a védmű bordás megtámasztása és a bordák közti párnázás volt. A szakaszparancsnoknak kijelölt Kirov Attila tű. őrnagy összekötőként fogta össze a kísérő tanárokat és szakaszaikat. Az egyes szakaszok váltásban, forgatásban végezték a munkát.
- Mi volt a tanárok szerepe? Hogyan vettek részt a munkákban? A tanárok továbbították az utasításokat és felügyelték a munkát. Ellenőrizték, hogy elegendő anyag legyen mindenhol, figyeltek a munkavédelmi szabályok betartására. Gondoskodtak arról, hogy a fáradt embereket lecseréljék, pihentessék. Jelezték az igényt az ellátásukra, legyen enni- és innivalójuk. A gáton figyelőszolgálatot is elláttak, a számozással azonosítható bordák sérülését telefonon jelezték a kárhelyparancsnokságra, így a vízügyesek célzottan az adott bordánál ellenőrizhették a védmű állapotát.
- A hallgatók többsége húszas éveinek elején jár, általában véve sem rendelkezhetnek nagy élettapasztalattal. A tanintézetben részt vettek gyakorlatokon, de most egy valós veszélyhelyzetben találták magukat, ahol szigorú szabályok szerint működő rendszerbe kellett fogaskerékként beilleszkedni és aktívan részt venni a munkában. Hogyan sikerült ennek a kihívásnak eleget tenni? Kiemelkedőnek nevezném a teljesítményüket és ezzel Tóth ezredes kárhelyparancsnok is egyetértett. A kritikus éjszakán emberfeletti teljesítményt nyújtottak – egy éjszaka alatt hatvan bordát építettek. Összehasonlításként mondom, hogy ugyanennyi idő alatt egy másik váltás tizenkettőt. Teljesítményben és hozzáállásban is magasan az elsők voltak.
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ A kísérő tanárok is tettek ezért, őket is dicséri, hogy kiváló volt a fegyelem, a szervezettség, a munkamorál. - A gát védelmében más erők is közreműködtek. Milyen volt az együttműködés? A gáton egy időben dolgoztak még a KOK csapatán kívül katonák, önkéntes mentőcsoportok, vízügyesek, mentősök. Egy vízmedence kialakulásakor szükségessé vált a gyors beavatkozás. A hatékonyság érdekében összevontuk az erőket. A tanintézet állománya a kijelölt helyen, más csapatokkal együttműködésben hárította el a veszélyt. Tanáraik ezalatt is szemmel tartották őket és vigyáztak rájuk. - Nyilvánvalóan a helyi lakosok és a település vezetése számára válhatott volna a legfélelmetesebbé a gát átszakadása. Hogyan fogadták a helybéliek a segítséget? A legmesszebb menőkig hálásak és elégedettek voltak. Egész idő alatt gondoskodtak a védekezők ellátásáról, amint
2013. június
jelezték az igényüket vízre, bármire, azonnal hozták. A polgármester pedig a helyszínen mondott köszönetet a KOK beavatkozó állományának. Megdicsérte a település érdekében végzett hősies helytállásukat. - Mivel korábban a tanintézetben tanított, mint tanárt kérdezem, milyen nevelő erőt lát abban, hogy a hallgatók az árvízi védekezés tapasztalataival gazdagodtak? Óriási nevelő erővel bír ez a tapasztalat. Nagyon jól lehetett őket motiválni, a korábbi csapatok teljesítményét minden áron felül akarták írni. Láttam, amikor a fáradtakat maguk is biztatták, ösztönözték egymást. A tanárok példát mutattak, maguk is beálltak a munkába. Sikerélményük is volt, hiszen a jó teljesítményt csak dicsérhettük, valójában őket állítottuk példaként a többieknek. Büszkék lehetnek magukra, Pilismaróton igazi tűzoltóként álltak helyt!
15
A beszélgetés időpontjában Maczek Szilárd tű. őrnagy az árhullám vonulását követve már Mohácson látta el feladatát. * A nehézségek és megpróbáltatások ellenére ez a tapasztalás kivételes erejű a csapatépítésben. A hivatásukat most kezdő ifjú tűzoltók összekovácsolódtak, ráéreztek a közös munka örömére és felelősségére, a kötelezettség vállalásra is. A kérdések adódnak: a kimerítő munka, a megfeszített tempó, a fegyelem, az állandó veszélyérzet, az egyéni érdekek háttérbe szorítása mennyiben változtatja meg a tűzoltó hivatás iránti vágyat? Viszakoznak? Vagy inkább megerősítette döntésüket az eltelt pár nap? Megéreztek valamit a tűzoltó elhivatottságból, a közös erőfeszítés árán elért eredmények és a segítségnyújtás öröméből és továbbra is a tűzoltók közösségében látják jövőjüket? Németh Klára
16
KOK híradó
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
2013. június
17
18 Készenlétben szárnyal az idő Az első két nap az összetartás elrendelése után viszonylagos nyugalomban telt el. Mindenki ment volna már gátat építeni, zsákot rakni, de itt az iskolában csend volt, békében folytan a tanórák, kis módosítással az órarend szerint éltünk. Vicces látvány volt bent az udvaron tájolókkal kószáló tűzoltókat látni, de az „eltévedési” gyakorlat az már csak ilyen, pedig a Pilis biztosan izgalmasabb, és talán szebb helyszín lett volna erre.
A
z első bevetés híre nagy izgalmakkal töltött el mindenkit, hiszen sokaknak ez volt élete első riasztása, majd éles beavatkozása. Persze azért ezek a körülmények nem hasonlíthatók teljes mértékben a tűzoltók „békeidőben” töltött szolgálatához, de az érzés, a tettvágy természetesen ugyanúgy fűt mindenkit. Az események helyszínére utazva a buszokon sem unatkoztunk. Előkerültek régi árvizes sztorik, ahogy a málhazsákok között ülve beszélgettünk. Sokszor csak a rádióforgalmazás hasított bele a történetekbe, amin aztán jókat derültünk. Főleg azon, hogy a „hírből ismert” rádióforgalmazási szabályokat végül is jellegében betartottuk. Majdnem mindig. A hívónevek is ennek megfelelően alakultak, amikor Vörös Vezér rádiópróbára hívta meg Rózsaszín Vezért, azért az széles mosolyt csalt az emberek arcára. És amikor kint a kárhelyen – hajnali fél három tájékán – Omega24 képviselőfánkot kért sok tejszínhabbal és koktélcseresznyével, és
KOK híradó felajánlott némi homokot és zsákot pár szál cigiért, szem nem maradt szárazon. A legszebb forgalmazás díját „Iskola Jani LT” nyerte el, amikor teljesen szenvtelen hangon a következőt adta le:
a készenlétet oldották fel. De amikor az igazi okot meglátták nagyon megörültek. Öröm volt nézni, ahogy mint a sáskák a búzamezőt, úgy lepték meg a sütis tálcákat.
„Kérnék ide a kanyarhoz egy vízügyes kollégát, mert van itt egy kis… – itt kb. 10 mp hatásszünet jött, többek állítása szerint még a cigibe is beleszívott, s folytatta – …gátomlás!” Ez mindent vitt! Hazafelé úton az osztályfőnökök szinte vért izzadva próbálták a lelket tartani a állományban, amit aztán a készenlét csendesebb napjaiban még fokozni is kellett. A tenni akarás nagy erő, volt olyan, amikor az egyik bevetésről visszaérve csak annyit mondott a szakaszparancsnok: „Megfürdünk, eszünk, egy óra múlva mehetünk bárhova!” Mindezt csak azért, hogy újra együtt lehessen a korábban szétszabdalt szakasz. A készenlét ideje sok további lehetőséget rejtett magában. Az arisztotelészi iskola elveit követve sokszor konzultációs órákat tartottunk a szabadban, volt is rá érdeklődő szép számmal. Voltak, akik számítógépes játékokkal múlatták az időt, megfejtették a világ összes keresztrejtvényét. Pécelen a kisboltból elfogyott egy kamionnyi napraforgómag, meg is kérdezte az egyik hallgatónk, hogy van-e halálos adagja a szotyinak. A napi kb. 5000 kalóriás étrendünk egy dologban volt csak szegényes, édességben. A tűzoltó pedig köztudottan édesszájú. Ezért aztán megkértük egyik tanár kollégánkat, aki a közelben lakik, hogy hozzon be – mert mi nem mehettünk ki – vagy 140 db krémest. Hozott. Amikor bemondtuk a hangosba, hogy a teljes állomány jöjjön le az aulába, 3 perc alatt lent volt mindenki, azt hitték bevetés lesz, vagy talán
Összességében nagyon nagy összekovácsoló erő volt ebben a másfél hétben. Megismertük egymást. Jobban, mint reméltük, mélyebben, mint gondoltuk. Nekünk, tanároknak is jó érzés volt, hogy kipróbálhattuk magunkat, mint felelős vezetők, a hallgatóknak is, főleg a „kicsiknek”, hogy helyt tudtak állni ilyen körülmények között is. Van tanulsága, van szép, néha rosszabb emléke az eseményeknek, amik majd az idő múltával, a tűzoltóink szájról-szájra járó történeteiben évek múlva úgyis visszaköszönnek: „Emlékszel, a 2013-as dunai árvíznél…” Neumann György tű. alezredes
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
2013. június
19
20
KOK híradó
Horányi képeslap Vizi Károly állandó lakosként él Horányban. A szerparancsnok hallgatók bevetése idején feleségével és barátjával önkéntesnek jelentkezett Neumann György tű. alezredesnél, aki a helyszínen vezette a munkálatokat. Felajánlották segítségüket és együtt dolgoztak a tűzoltókkal. - Miben tudtak segíteni? - Ha szigeten él az ember, számíthat a víz támadására. Milyen korábbi tapasztalatai vannak? Az elmúlt évek során több alkalommal megéltünk már magasvízeket. Nem nevezném árvíznek, mert nem öntött el bennünket. Házunk a Duna főága mentén, 200 m-re található a parttól és eddig még mindig elkerültük azt, hogy a víz betörjön a telkünkre. 2006-ban a 8,60 m vízmagasság ellenére is védett bennünket a magaspart. Most viszont csak a tűzoltók beavatkozása miatt kerültük el az elöntést. - Tettek valamiféle előkészületeket a védekezésre? Az előzőek miatt különösebb előkészületeket most sem tettünk. A védekezés tőlünk 3.5 km-re kezdődött, ott tört be a víz. A kitelepítés miatt senki nem tartózkodott a környéken, mi önkéntes csoportot alakítottunk és felajánlottuk a segítségünket. A tűzoltók parancsnokához irányítottak bennünket.
A tűzoltók a hajnali órákban kezdték meg a munkát. Helyi lakosként segítettünk a tájékozódásban, ami a terület adottságai miatt a térképek ellenére is nehezen megy a környéken. Részt vettünk a zsákok feltöltésében, rakásában. A korábbi árvizek miatt volt tapasztalatom a zsákok töltésében, a bevált módszereket átadtam. Még azt a javaslatomat is elfogadták, hogy ne magasítsuk, hanem támasszuk a gátat. Telefonáltam, hogy hozzanak kávét, enni és innivalót a fiúknak. - Említette, hogy a felesége is a gáton volt. A feleségem egészségügyi dolgozóként ért az elsősegélynyújtáshoz. Szerencse hogy ott volt, mert sajnos szükség is volt a segítségére, amikor az egyik beavatkozó megsérült az arcán. Járta ő is a gátat, vizet vitt, buzdította a fiúkat, hogy sokat igyanak és pihenjenek is. Segített, ha valami egészségügyi probléma adódott.
- Mit tapasztalt a csapat munkájával kapcsolatban? Milyen volt a hozzáállásuk? Óriási erőbedobással dolgoztak, kimagasló munkát végeztek. Ezt a helyszínen meg is mondtam nekik, megköszöntem amit tettek értünk. Olyan önfeláldozóan dolgoztak, mintha a sajátjukat védenék. Nagyon jól irányította őket a parancsnokuk Neumann György. Bár itt vízről volt szó, nem tűzről, mégis szakszerűen folyt a munka. Nagyon fáradtak voltak, de ennek ellenére jó volt a hangulat, az egyik fiú folyton viccelődve próbálta enyhíteni a feszültséget. Önfeláldozó munkájukért csak hálásak lehetünk. Annyira megtetszett a hozzáállásuk és a felfogásuk, hogy ha fiatalabb lennék elgondolkodnék, hogy pályát módosítsak, hogy ezt a pályát válasszam. A lánglovagok a víz ellen is bizonyítottak, a lakosok véleménye pedig azt igazolta, hogy nem véletlenül szerepel a tűzoltó hivatás a szakmák népszerűségi listájának élén. Németh Klára
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
A védelem védelme
Szigetmonostori naplóbejegyzések
J
únius 10. hétfő napközben: A délelőtt folyamán az előző beavatkozásokat beszéltük át a kollégákkal és a következő igénybevételeket tervezgettük. Június 10. hétfő 11.30: A Tűzoltási Szakcsoport tanáraival közösen ebédelünk a KOK konyháján és az elképzelhető beavatkozásokról beszélgetünk. június 10. hétfő délután 15:00: A KOK-ról 50 fő hallgatóval Szigetmonostorra kell mennünk segíteni az ottani beavatkozásban. Az indulás nagyon sürgős, kintről küldtek buszt értünk és minél előbb indulni kell. A beavatkozó csapat a következő: • Polyák József tű. alezredes parancsnok, Vezető 3-as • Varga Kálmán tű. őrnagy, Törzs tiszt • Durucz Attila tű. százados a gamma szakasz osztályfőnöke és 30 fő hallgató • Barkóczi József tű. százados a delta szakasz osztályfőnöke és 19 fő hallgató Összesen 53-an mentünk az eseményhez. Ahogy haladtunk a 11-es úton a számomra ismerős környéken. Mivel Szentendrén lakom így kis mértékben helyismeretem is volt. Először a település önkormányzatához értünk ahol a helyi irányítóval vettem fel a kapcsolatot, hogy hova kell menni és milyen feladatunk lesz. Az útmutatása alapján a helyi iskolában (ami a befogadó hely is volt egyben) kell jelentkeznünk. Irány a busz és átmentünk az iskolába. A lepakolás után a konyhán étkeztünk, mert egész éjszakás igénybevételre számíthattunk. Felvettem a kapcsolatot a helyi irányítóval és közölte, a vezetői megbeszélés után pontosítják a feladatunkat.
2013. június
Az étkezés után eligazítást tartottunk és felmértük a hallgatók felszereléseit. Sajnos nem mindenkinek volt esővédője és kint szitált. Sikerült intéznünk esővédőt mindenkinek. Ezek után a terület vezetőjével Lipták Attila tűzoltó ezredessel vettem fel a kapcsolatot. A feladat a következő: Szigetmonostor-Horány déli részén a Csalogány utcánál egy védőmű épült a délelőtt folyamán amivel megfogták a Dunát és ezt a gátat kell felügyelnünk. Egy harmadik védvonalat is kialakítottak és ezt is figyelni kell. A területet teljesen kilakoltatták és a közműveket kizárták. A védmű több pontján szivattyúkat helyeztek el és ezeket kell üzemeltetni. Jeleztem, hogy nincs világítóeszközünk. Az ezredes úr kérdezte mennyire van szükségünk? A helyszínre érkezés után (Fenyő utca) fél órán belül meg is kaptunk 24 darabot. Az eligazítás után az érkező buszokra pakoltunk és elindultunk a Fenyő utcai bázishoz. A KOK szerparancsnok 1-es és 2-es csapata itt dolgozott és őket váltottuk le. A kiérkezés után Varga őrnaggyal és Neumann alezredessel végigjártam a területet és átvettük a feladatokat. Összesen 8 szivattyút kellett üzemeltetni a gáton, valamint figyelemmel kísérni, hogy nincs-e vízáttörés sérülés. Abban az esetben, ha ilyen történik, azonnal el kell hárítani az eseményt. A helyszínen nagyban segített munkánkban Horváth Nándor tű. alezredes a váci kirendeltségről. A helyi törzsünkkel megbeszéltük a feladatokat és a következőkben döntöttünk: • Minden szivattyúhoz beosztottunk 6 embert, akiknek a feladata a szivattyúzás és a gát figyelése volt. • A Fenyő utcai szivattyúhoz csak 3 emberre volt szükség, mivel az a bázisnál volt. • Az állományt eligazítottuk, csak kettesével közlekedhetnek, ha baj van, tud-
21
janak egymásnak segíteni. • A maradék állomány a bázison marad és ha gáterősítés kell, akkor lesznek bevetve. Sajnos erre a feladatra mindig kellett ember, mert folyamatosan szivárgott a gát. A vízműves szakemberekkel és Varga őrnaggyal állandóan jártuk a védművet és folyamatosan zsákoltunk a maradék létszámmal ahol kellett. Lassan hajnalodott és egyszer a következő információt kaptuk: Az Őzike utcai szivattyúnál két fa kidőlt és veszélyezteti az embereinket, a gátat és a szivattyúkat! Horváth alezredes tudott szerezni két láncfűrészt és sikerült a fákat összevágni és eldobálni a veszélyeztetett környékről. Ezek után Lipták ezredes utasítására csak sisakban lehetett a területen mozogni. Június 11. kedd hajnali 5 óra körül egyik tanárunkat és egy hallgatónkat be kellett vinni orvosi vizsgálatra Szigetmonostorra, mert rosszul érezték magukat. A vizsgálat eredményeként mindkettőjüket bevitték a Honvéd Kórházba kivizsgálásra. A kinti törzs „meggyengült”, de a feladatokat el tudtuk látni. Ahogy világosodott, egyre több szivárgást, buzgárt találtunk és ezeket kellett körbezsákolnunk. A váltást reggel fél nyolcra vártuk, de az egy kicsit késett. Végül 11 óra körül tudtak bennünket leváltani az encsi tűzoltók. A KOK-ba június 11-én 12 óra körül értünk be, ahol már nagyon vártak bennünket. A csapatra ráfért egy pihenés, mivel 21 órát voltunk kint. A „bevetés” során mind a tiszt társaim mind a hallgató kollégák teljes odaadással tették a dolgukat és ezért köszönet nekik.
Polyák József tű. alezredes Tűzoltási és Mentési Szakcsoport a Szigetmonostori KOK Vezető 3
22
KOK híradó
Pilismaróttól Sziget monostorig
A
történelem egyik legnagyobb méretű Duna-áradásával találhatta szembe magát Magyarország lakossága 2013 júniusának első felében. Az ár elleni védekezés példaértékű ös�szefogás révén valósult meg, mely többek között a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ hallgatói állománya összehangolt, lelkes és szervezett munkájának is köszönhető. Kiemelt jelentőséggel bírt a tűzoltó hallgatók irányító tisztjeinek és felső vezetőinek szakmai felkészültsége, mely nem csak az irányításban, hanem a konkrét munkában is megvalósult, amit a hallgatók és a tanáraik közösen végeztek. A Tűzoltó II. képzés 3. szakasz védekezési tevékenységéhez három jelentős helyszín is kapcsolódik, ahol a lassan újoncként munkába álló tűzoltók bebizonyították, hogy képesek csapatban együttműködve, felelősségteljes munkát végezni. Kezdetként június 7-én és 8-án egymást követő két éjszaka Pilismaróton vettünk részt az üdülő övezet védelmére létrehozott ideiglenes gát megerősítésében. A második éjszaka a többi szakasszal együtt több mint negyven bordás megtámasztást sikerült kiépíteni a gát védelmére. Sződligeten június 9-én vasárnap reggel lett bevetve a szakasz, kiegészítve a Szerparancsnok szak egy részével. A munka nyolc órakor kezdődött, majd folyamatosan megállás nélkül, körülbelül délután egy óráig tartott. Ez idő alatt közel hatezer homokzsákot töltöttünk meg és pakoltunk fel a szállító járművekre. Végezetül a jelentős megmérettetés Szigetmonostoron várta a szakasz tagja-
it, ahol az árvíz elleni küzdelem maratoni része következett. A Laktanya utcából történő délután négy órai indulást követően Szigetmonostoron az általános iskolába érkezve először eligazítást, majd ezt követően meleg vacsorát kaptunk. Ez az előző napok esti szendvicseihez képest kifejezetten különlegesnek számított. A munka egész éjjel szinte megállás nélkül zajlott, mely főleg a lassan apadó, már-már belvízként viselkedő víztömeg folyamatos szivattyúzására irányult. A védekezés 1 km hosszan 7-8 szivattyú segítségével történt. A négy-öt fős csapatokra bízott szivattyú működtetése, illetve kar-
bantartása, akár egy gyakorlati foglalkozással is felért volna. A hallgatók megfeszített munkájának köszönhetően sikerült az említett helyszíneken a rájuk bízott feladatukat maradéktalanul ellátni. Szerencsére – kisebb sérülésektől eltekintve – komolyabb sérülést senki sem szenvedett. Az OKF és a KOK vezetése is elismerően nyilatkozott a hallgatók bátor helytállásáról. Ez akár szolgálatba lépésünk első jelentősebb állomásaként is betudható, ahol felelősségtudatból és kötelességérzetből is jelesre vizsgáztunk. Csabai Zoltán tű. őrm.
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
Beszámoló Sződligetről
V
asárnap kora reggel indultunk útra Sződligetre, hogy eleget tegyünk újabb árvízi küldetésünknek. A csapat most lényegesen kisebb volt, mint amekkora kontingensekben eddig dolgoztunk, mindössze negyven hallgató és két tanár alkotta a brigádot. A különítmény gerincét a „γ" szakasz (tűzoltó II. 3. szakasz) adta, ehhez csatlakozott a szerparancsnok II. szakaszból 10 fő. Amikor kiérkeztünk Sződligetre, pontosan szemben találtuk magunkat a zsákokból épített gáttal, amely első pillantásra úgy festett, mint egy bástyákkal sűrűn megtűzdelt, fehér kőből épített vár. Csak hát ez nem a törököt hivatott távol tartani... Eddig éjszakánként dolgoztunk, így egészen más hatással bírt az, hogy a gát túlsó oldalán, alig néhány centivel a korona alatt ott csobogott a víz, mindez mellmagasságban. A feladat is egészen más jellegű volt. Az éjszakai műszakokban kevésbé volt meleg, viszont általában veszélyesebb pontokon kerültünk bevetésre. Ezzel szemben most 5000 zsák, és a bele való
2013. június
homok várt ránk, emellett az idő is sokat javult az előző napokhoz képest. Igyekeztünk a munkát úgy szervezni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen a tűző napon állni, de a végére azért mindenkinek lett egy kis színe. A fiúk – akár csak eddig – most is „jól nyomták” a munkát. Ügyes szervezéssel és tempós lapátolással elég gyorsan elkészültek az ötezer homokzsák bedepózásával, sőt néhány százzal meg is fejelték. Munka közben rádión és telefonon tartottuk a kapcsolatot a KOK többi csapatával, és folyamatosan értesültünk a többiek kemény munkájáról. Ki szeretném emelni, hogy ezen a gátszakaszon is megtapasztaltuk a helyi lakosság összefogását, hiszen nem csak zsákoltak, lapátoltak a víz mellett, hanem sokan hoztak adományokat is. Ugyanakkor a település közelsége – és talán a jó idő – miatt sok volt a kíváncsi nézelődő is (v. ö. „katasztrófa-turista”), őket önkéntesek és rendőrök próbálták távol tartani a munkaterülettől. A munka tehát jó hangulatban és jó körülmények között folyt, a KOK Operatív Törzsétől, és a helyi vezetőktől is kellő támogatást kaptunk a feladat elvégzéséhez. Mivel ezen a szakaszon nem akadt
23
„gyorskezű” hallgatóinknak más feladat, ebéd után pihenőre küldték a csapatot, hogy újult erővel várjuk a következő parancsot. Pap-Szigeti Sándor tű. őrgy. k. főreferens
24 Szemben a vár ral és az árral A Vácon kezdődő, majd Nagymaroson folytatódó bevetésen, vasárnap és hétfőn, a Tűzoltó II. szak 1. szakasza 39 fővel vett részt, Zalasch Zsolt tű. alezredes és dr. Szelid Zoltán tű. alezredes vezetésével. A helyzetet nehezítette, hogy egy egész éjszakás szentendrei, majd egy 23 órás, megfeszített munkával járó pilismaróti bevetésről vasárnapra virradó éjszaka érkeztünk vissza. Indulás Vácra A kapott parancs és információk alapján vasárnap fél hétkor indult a csapat a péceli objektumból Vácra, egy éjszakai bevetésre. Ennek megfelelően eligazítottuk állományunkat, hogy – mivel nem tudjuk, menyit kell majd gyalogolnunk – csak a legszükségesebbeket vigyük magunkkal. Szűkített málhával, többségünkben gumicsizmában indultunk neki az útnak. A váci sportcsarnokhoz érkezve azután kezdődtek a meglepetések… Egy befogadó hely belülről A sportcsarnokban egy több száz fős befogadó hely volt kialakítva. Megtudtuk, a terület védelmére ott kell töltenünk az éjszakát, majd reggel tovább indulnunk Nagymarosra. A sportcsarnok küzdőterén, a talajra helyezett szivacs matracokon, illetve az erősen szennyezett katonai tábori ágyakon egy lepedő és egy kopott, foltos katonai pokróc képezte az ágyneműt.
KOK híradó Lassanként a gátakról kisebb-nagyobb csoportokban beérkező tűzoltó kollégák népesítették be a hatalmas „hálószobát”. Az éjszaka közepére azután lenyugodott az élet, és a több száz fáradt ember horkolása töltötte be a sportcsarnokot. Irány Nagymaros! Reggel öt órakor ébresztettük tanulóinkat, és egy gyors reggeli után útba indultunk Nagymarosra. A minket szállító Volán busz út közben elromlott, így egy mentesítő busszal érkeztünk meg a város biztonságosan járható részének végéig, ahonnan málhánkkal gyalog folytattuk utunkat a városházán működő operatív törzshöz. A Duna-parti házak vízben álltak, a várost az út mellett épített, deszkákkal és raklapos építőanyag-tömbökkel megerősített homokzsák-gátak védték. Zúgó szivattyúk, tömlők és homokzsákok voltak mindenfelé, az utcák többségének Duna felőli végeit pedig víz borította. A csatornaszemek fölött a vízoszlopot magukba záró, magas homokzsák-gyűrűk magasodtak. Málháinkat a művelődési ház termében helyezhettük el, ahol egyik tanulónk egy néhány másodperces, rögtönzött zongora-koncerttel vidított fel bennünket. Gyönyörű város védelmében A kapott feladat szerint a város északi részén lévő, még be nem fejezett árvízvédelmi védmű őrzését kellett ellátnunk, emellett a városban esetlegesen bekövetkező események, árvízi jelenségek esetén gyors segítséget nyújtani a kollégáknak. A Visegrádi Várral szemben, a Duna másik oldalán, gyönyörű környezetben teljesítettük feladatunkat. A kő védművön lévő, deszkákkal és homokzsákokkal beépített kapukat két-három fős csoportokkal őriztük.
Tanulóinkat az elmúlt napok megfeszített fizikai munkája után most az őrzés monotonitása, kényszerű tétlensége tette próbára. Többen azt mondták, ha tehetnék, inkább raknák a homokzsákot. A nagy meleg, a hosszú ott-tartózkodás, a szivattyúk monoton zúgása tovább nehezítette a helyzetünket. Az ott lakó emberek kedvessége, hálás és elismerő szavai, gondoskodása azonban nagyon biztató volt mindannyiunk számára. Ahol erőteljesebb, veszélyesebbnek látszó csurgásokat tapasztaltunk, ott homokzsákkal tömítettük a rést, illetve egy víz felfogására szolgáló homokzsák-medencét is építettünk. A várva-várt apadásnak köszönhetően a tervek szerint 18 órakor indultunk volna vissza Pécelre. Az időjárás-előrejelzés azonban erős szelet, vihart, jégesőt jelzett. Az Operatív Törzs ezért azt kérte, hogy a vihar végéig folytassuk a gátőrséget, különös figyelemmel a hullámzásra, és a vihar miatti rongálódásokra, az abból eredő rendkívüli eseményekre. A területet nem hagyhattuk őrizetlenül, esőkabátjaink azonban több kilométerre benn voltak a városközpontban. Így pólóban, a fák alá, játszótéri faházacskába, egy ház teraszára, illetve egy deszkákból és nejlonból épített, ideiglenes sátorba behúzódva vészeltük át a vihart, figyelve a vizet és a kapukat. Mivel nem esett kár a védműben, a vihar elvonulását követően mi is levonultunk. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy részt vehettünk e szép város és barátságos lakói védelmében. Többen eldöntöttük, hogy kirándulóként még visszatérünk – gumicsizma helyett kényelmes lábbeliben, zöldesszürke málhazsák helyett vidám színű hátizsákunkkal, a boldog békeidőkben. Dr. Szelid Zoltán tű. alezredes osztályfőnök
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
Gondolatok Nagymarosról
J
únius 10-én reggel 5.00 órakor ébredtünk a Váci Sportcsarnokban. Gyors reggeli, pakolás és már indult is a busz Nagymarosra. Megérkezésünk pillanatában már láttuk, hogy az összefogás itt is megvalósult. Gátak felépítve, szivattyúk, szerek kezelői összefogtak! A mi feladatunk a gátak őrzése, felügyelete és biztosítása volt. Vezetőnk megértette velünk, hogy ez a legalább olyan fontos feladat, mint az előző nap lerakott 30.000 homokzsák. Gyorsan csoportokra szakadtunk és már el is foglaltuk pozíciónkat. A nap folyamán ellenőriztük a vízállást, a gátak állapotát és ha tudtunk, segítséget nyújtottunk az ott lakóknak, akik nagyon örültek, hogy ebben a nehéz helyzetben is van segítség!
2013. június
Szolgálatunk végén egy zápor állította meg a hazaindulásunk, s mivel ilyen helyzetben fokozott figyelmet kell fordítani a gátakra, maradtunk még. Az egész napos fáradozásunk elnyerte jutalmát, egy kedves házaspár invitált a házuk teraszá-
25
ra az eső ellen. A teraszról figyeltük a gátat és vártuk, hogy vége legyen ennek a napnak is. Este 21.00 órakor visszaértünk a szállásra, és nyugtáztuk: Ma is tudtunk segíteni! Tűzoltó II. képzés 1. szakasz
26
KOK híradó
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
2013. június
27
28
Kisoroszi filmkockák Bár a KOK állománya nem vett részt Kisoroszi megvédésében, a többi tűzoltó kolléga előtt tisztelgünk, amikor közzé tesszük egy kisoroszi lakos beszámolóját arról, hogy a tűzoltók – ahogy Duna teljes szakaszán – településükön is derekasan kivették részüket a munkákból.
KOK híradó
J
únius 3-án hétfőn reggel kezdődtek meg Kisoroszi falu és golfpálya védekezési munkái. A golfpályát védő gátat egy méterrel kellett megemelni, hogy a hírekben előzetes jelzett vízmagasságtól megfelelően védje azt. Kis létszámmal nagyon nehezen mentek a munkálatok, melyet a kiérkező katasztrófavédelmi szakemberek is láttak. Felmérték, hogy a védőgát az idő rövidsége miatt ilyen ütemben nem fog időben elkészülni, ezért azonnali lépéseket tettek, és 15 fő tűzoltót a helyszínre vezényeltek. A segítő kezek szerdáról csütörtökre virradóan érkeztek meg a Tiszaújvárosi Hivatásos Tűzoltóság „A” csoportja Szabó Károly tű. hadnagy vezetésével. A tűzoltókkal kiegészülve együttes erővel megkezdtük a golfpályán a munkálatokat. A közös munka folyamán kiderült, milyen nagy tapasztalattal, tudással rendelkeznek a tűzoltó fiúk. Az emberekkel közvetlen viszonyba kerültek az első pillanattól kezdve.
Ebből eredően nagyon jó kapcsolatot alakult ki a tűzoltók és a lakosok között, mely a napok teltével egyre erősebb lett. A humort sem hagyták otthon, mely egyaránt nagy segítség volt nekik és nekünk is a nehéz fizikai terhelés alatt. Sajnos a sok és fáradságos erőfeszítés ellenére vasárnap reggel a felépített gát átszakadt, mely a pálya nagy részét érintette. A pályáknál történő gátépítés nagyban védte a falut is. A gátszakadást követően a tűzoltók azonnal mentek a falut védő gátakhoz és ott is teljes erőbedobással folytatták a védekezést a falu lakosságával együttesen. A falu nagyon büszke a tűzoltókra, emberségükre, munkájukra, tudásukra. Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen tűzoltók vannak Magyarországon, akik védenek és segítenek bennünket. Hálásak vagyunk!!! Köszönettel: Takács Zoltán kisoroszi lakos
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
2013. június
29
30
KOK híradó
X. évfolyam, 2. szám
KOK HÍRADÓ
Humor, sose hagyj el!
2013. június
31
Egy helyszín – 3 nap
