Hipotermia. Írta: Tuareg. Hipotermia

Hipotermia Írta: Tuareg

Hipotermia

A hipotermia vagy kihűlés alatt azt az állapotot értjük, amikor az emberi test hőmérséklete a normális tartomány alá csökken, ezáltal pedig működésében zavarok lépnek fel. Akkor alakul ki, amikor a leadott hő mennyisége meghaladja a termelt hő mennyiségét. A hővesztés, és ezáltal a zavarok fokozódása, halál beálltához vezethet.

1 / 15


Alattomos és sunyi veszélyként leselkedhet minden természetjáróra,

2 / 15


hegymászóra, barlangászra vagy szabadban dolgozóra, erdésztől a vadászig. Alattomossága abban is rejlik, hogy közhelyesen és hibásan a köznyelvben megfagyásnak nevezzük a folyamatot, és ehhez akaratlanul is fagypont alatti hőmérsékletet társítunk. Holott akár 20 °C-os hőmérséklet felett is kerülhet valaki hipotermiás állapotba.

A hipotermiát okozó külső természeti körülmények meglehetősen változatosak (primer hipotermia - külső tényezők hatására bekövetkező kihűlés). Legtipikusabb eset, amikor nagy hidegben, nem megfelelő ruházatot viselve az áldozat folyamatosan hőt veszít. Érdekes módon, nem ebben az esetben fordul elő a legtöbb baleset, hiszen erre általában felkészülünk. Hiába van azonban megfelelő ruházat, ha az erős szél (mely fokozza a hővesztést), valamint a kimerültség és a megfelelő, kalóriadús táplálék hiánya (amely a hőtermelés leállását eredményezi) együtt jelentkeznek. Hegymászók körében ez a hármas-négyes kombináció felelős a kihűléses balesetekért. A legtöbb hipotermiás eset mégis fagypont feletti hőmérsékleten következik be. Nagy esélye van a kihűléses állapot beálltának akár 6-20 °C környezetben is, ha az áldozat ruhái vizesek. Az átázott ruha gyorsan elvezeti a testhőt, a folyamatot pedig felgyorsítja a jó hővezető nedves levegő, valamint a termelt meleget folyamatosan elszállító szél.

3 / 15


Magashegyi körülmények között, nyáron, egy banális délutáni zivatar alatt és után, pillanatokon belül veszélyes körülmények alakulhatnak ki. Sok tapasztalatlan túrázó kerülhet veszélybe, ha nincs megfelelő szél és esővédő, valamint hőszigetelő ruházata.

4 / 15


A barlangokra 6-7 °C, 100 %-os páratartalom, valamint légmozgás -huzat5 / 15


jellemző. Képzavarral élve megállapíthatjuk, hogy ezen körülmények a hipotermia melegágyát jelentik. Tény és való, a barlangászokra leselkedő veszélyek közül kiemelkedik a kihűlés veszélye, főleg, ha az fizikai sérülésekkel, vagy átázott ruhával párosul. A sivatagról általában nem a hipotermia jut az ember eszébe, pedig legalább akkora veszélyt jelent, mint a kiszáradás. Éjszaka a hőmérséklet 10 °C alá csökken, de extrém körülmények között 0 °C körüli értékek is előfordulhatnak. Azonban szervezetünk a nap folyamán a fokozott hőleadásra áll be. A hirtelen lehűlő levegő meglepi hőszabályozási központunkat, amely azon nyomban nem tud mit kezdeni a körülményekkel, hiszen a forró nappal során minimálisra állította a hőtermelést. A víz a levegőnél sokszorta jobb hővezető (száraz levegő 0,025 W/m×K, víz 0,61 W/m×K). Azt, hogy hideg vízben percek alatt beáll a hipotermiás állapot, mindenki tudja. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy akár 30 fokos vízben is kihűlhet a szervezet. Ha az áldozat órákat tölt a langyos vízben, testhőmérséklete, igaz lassan, de felveszi annak hőmérsékletét. A külső természeti tényezők hatására kialakuló kihűlés mellett belső tényezők is kialakíthatják vagy gyorsíthatják (szekunder hipotermia) a folyamatot: ilyen az előrehaladott életkor (csökken a hőtermelés), bizonyos gyógyszerek és az alkohol (tágítják az ereket, fokozzák a hőleadást), vagy az alacsony vércukorszint ( nincs miből energiát előállítani). Ezek következtében akár szobahőmérsékleten is kialakulhat a hipotermiás állapot.

6 / 15


Testünk hőszabályozási központja a hipotalamuszban helyezkedik el. Ez a központ igyekszik folyamatosan a 36-37 °C-os tartományban tartani testhőmérsékletünket. Innen vezérli a hőtermelő és visszatartó, valamint a hőleadó folyamatokat. Hipotermiás állapotban a test központi (centrális- vagy mag- (rektumban mérve)) hőmérséklete a normális alá csökken. Ekkor beindulnak a hő konzerváló és termelő folyamatok (remegés, erek összehúzódása, perifériás keringés lassulása, pulzus gyorsulása). Amikor ezek már nem tudják kompenzálni a veszteséget, egy olyan folyamat indul el, amely csak külső segítséggel fordítható vissza. Ebből a szempontból a központi hőmérséklet a lényeges, hiszen a perifériás területek (ujjak, karok) hőmérséklete sokkal a normális alá csökkenhet mindennemű károsodás nélkül. Különböző szerzők, kissé eltérő tartományokra határozzák meg a hipotermia különböző fokozatait. Most itt a romániai rohammentő szolgálat által használt, Egyesült Államokból átvett osztályozást mutatom be: Enyhe hipotermia (34-35 °C / 93-95 °F ): reszketés, vérerek összehúzódása, gyorsuló légzés, eszméleténél lévő páciens

7 / 15


Közepes hipotermia ( 32-33 °C / 89-92 °F ): koordináció hiánya, izommerevség, lassuló légzés, lassuló pulzus, zavartság, érthetetlen beszéd, letargia, aluszékonyság Súlyos hipotermia ( 27-31 °C / 80-88 °F ): kómás állapot, gyenge pulzus, aritmia, alacsony légzésszám, tudatvesztés Látszólagos halál ( < 27 °C / < 80 °F ): szív és légzés leállás, eszméletlenség Alapvető, hogy minél hamarabb felismerjük a hipotermia jeleit, hiszen a folyamat rövid idő alatt tragikus irányba fordulhat. Az elsősegélynyújtást, mindig betegvizsgálattal kezdjük. A légutak-légzés-keringés vizsgálata kiemelkedő fontosságú, ez alapján -

8 / 15


döntünk a további teendőkről. - Mindenek előtt a legfontosabb, hogy az áldozatot meleg helyre juttassuk. Ideális esetben ez fűtött szoba, esetleg bemelegített jármű utastere. Terepi körülmények között legalább egy száraz, szélmentes helyre, sátorba, hálózsákba helyezzük a sérültet.

9 / 15


10 / 15


Ha lehetőségünk van rá, mindenképpen értesítsük a hegyimentőket, vagy a mentőszolgálatot. A hipotermiás sérültet látnia kell egy orvosnak is. -

A vizes, átázott ruháit, ha melegben vagyunk, akkor cseréljük le, testét töröljük szárazra. Hidegben inkább plusz száraz rétegekkel takarjuk be. Ekkor a nedves és a száraz rétegek közé tehetünk egy hővisszaverő, úgynevezett túlélő fóliát. - Nagyon figyeljünk oda arra, hogyan mozgatjuk az áldozatot. Közepes hipotermiás állapotú beteget tilos felállítani, járásra biztatni, végtagjait dörzsölni, mozgatni. A mozgás hatására a végtagokban lévő hideg vér elárasztja a belső szerveket, sokkos állapotot, szívmegállást okozva. - Sok helyen még mindig tartja magát az az elmélet, hogy a fagyott vagy áthűlt testrészt hóval kell dörzsölni. Szigorúan tilos, semmilyen pozitív hatása nem létezik, csak árt. - Ha a páciens eszméleténél van, itassunk vele kortyolgatva meleg, de nem forró, alkoholmentes italokat - édes teát, meleg limonádét, levest. -

Alkoholt tilos itatnunk az áldozattal. Tágítja az ereket, növeli a hőleadás mértékét. - Eszméleténél és jó fizikai állapotban lévő, fiatal sérült fürdőt is vehet, ha van rá lehetőség, de a víz ne legyen 40 °C foknál melegebb. - Figyeljünk arra, hogy ne hirtelen, és erős hősugárzót használva, hanem egyenletesen melegítsük fel az áldozatot. - Terepi körülmények között hatékonyan használható az összebújás módszere. A hálózsákban vetkőztessük le a sérültet, vetkőzzünk le mi magunk is, majd bújjunk mellé, így saját testhőnk átadásával hatékonyan átmelegíthetjük a kihűlt testet. - A felmelegített sérültre továbbra is figyeljünk. Rövid időközönként vizsgáljuk meg életfunkcióit, tudatállapotát. -

11 / 15


Ha a test központi hőmérséklete 28 °C (83 °F) alá csökken a sérült szíve nagy valószínűséggel meg fog állni. Ebben az esetben azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést. Akkor is alkalmazzuk a szívmasszázst, ha úgy gondoljuk, hogy a sérült akár már órák óta ilyen állapotban lehet. A hipotermiás állapot tulajdonképpen megvédi az áldozatot a szívmegállás okozta károsodásoktól, így a szívmasszázs sikeres lehet. Hipotermiás áldozat esetében a halál beállta csak a test felmelegítése után állapítható meg. Az újraélesztést mindaddig folytassuk, míg át nem adjuk a pácienst egy képzett egységnek, vagy amíg erővel bírjuk. Következtetésként megállapítható, hogy a legfontosabb a hipotermiás állapot megelőzése. Túrázni csak megfelelő felszereléssel induljunk. Még rövid túrára is vigyünk magunkkal esővédő és hőszigetelő ruházatot. Fontos a fej, vagyis a hőközpont, valamint a nyak védelme. Nyári túrákról se hiányozzon a sapka vagy valamilyen kendő. Téli túrákra ajánlott tartalék száraz fejfedőt is vinni, de mindig jól jön egy termosznyi forró tea is. A végére hagytam az úgynevezett túlélő fólia kérdését. A vékony arany- és ezüstszínű, szaküzletekben kapható fólia visszaveri a kisugárzott hőt, vagyis az infravörös sugárzást a test felé. Véleményem szerint szerepe túlértékelt, illetve csak bizonyos körülmények között használható. Eleve nem szigetel, csak visszasugároz. Ugyanakkor a legtöbb hőt éppen elvezetéssel veszítjük.

12 / 15


Légmentesen zár, ez azt eredményezi, hogy a testpára alatta marad. Pozitív hozadék, hogy mivel nincs párolgás, az ezáltal okozott hőelnyelés is megszűnik, de ugyanakkor a pára átnedvesíti a ruházatot, az befülled, a vizes ruha pedig jobb hővezető, így pedig mégiscsak több hőt veszítünk. A mentősök használják előszeretettel, de: a sérültet befektetik a fűtött, meleg mentőbe; ott levágják vizes ruháit; fóliába csomagolják; plédekkel betakarják; melegített infúziókat kap; majd rohannak vele a kórházba. Kiemelném, hogy meleg környezetben, közvetlenül a testre, amit infúzióval melegítenek, és csak rövid ideig használva.

13 / 15


14 / 15


Könyvészet: · Arafat - Vass: Primul ajutor calificat, manual SMURD (Képesített elsősegélynyújtás - rohammentők tankönyve) · Titirca L: Conduita in urgente medico - chirurgicale (Magatartás belgyógyászati és sebészeti sürgősségi esetekben) · Dr. Gőbl G: Oxiológia · Jevon - Philipp: Sürgősségi ellátás és elsősegély · Betlehem József: Első teendők sürgős esetekben - elsősegélynyújtás

15 / 15

Hipotermia. Írta: Tuareg. Hipotermia

Recommend Documents