H I D E G N A P O K : R E G É N Y ÉS F I L M Kérdező: M i volt a szándéka a Hideg na^oA-kal, feltárva, előadva m i n d a z t , a m i 1942-ben, j a n u á r h á r o m n a p j á n Újvi déken t ö r t é n t ? író: El a k a r t a m m o n d a n i m i n d a z t , a m i t a m a g y a r n é p nevében n é h á n y véres képzeletű katonatiszt p a r a n c s á r a ke gyetlenül elkövettek á r t a t l a n szerb és zsidó emberek százai ellen. Kérdező: Volt egyéb szándéka is azon kívül, hogy az á r t a t l a n m a g y a r n é p helyett mintegy m a g á r a vállalva a felelőssémegnevezze a bűnösöket? ó: H a t á r o z o t t szándékom volt, sőt r e m é n y t t á p l á l t a m , hogy a k a d olyan szerb író, aki előadja, elmondja m i n d a z t a kegyeden gyilkosságsorozatot, amelyet 1944 őszén a bácskai m a g y a r n é p á r t a t l a n tízezrei ellen beteg lelkű szadista szer bek elkövettek. ^
n
H a v a n irodalmi alkotás, amely a t a r t a l o m elmondása által megközelíthetetlen, regényem feltétlenül ilyen. H a mégis m o n d a n o m kell róla valamit, azzal kezdeném, hogy történelmi regény a Hideg napok. D e mindjárt vissza is v o n o m állításomat. I g a z u g y a n , hogy történelmileg m e g h a tározott eseményhez (mellesleg szólva: borzasztó esemény hez) kapcsolódik, d e ebből sem fogantatására, fogadtatására n e m lehet semmit következtetni. Es a r r a sem, hogy a törté nelmi idő megválíisztása és kiválasztása i n k á b b h á t r á n y o s volt kezdetben, m i n t kecsegtető. Sok levelet k a p t a m könyvem megjelenése u t á n . Egyik ellentmond a másiknak, a b b a n a z o n b a n , hogy érdekes olvas m á n y , á t l a l á b a n megegyeznek levélíróim. M i é r t érdekes olvasmány a Hideg napok? M é g a történe l e m b e n j á r a d a n , t á j é k o z a d a n olvasók leveleiből is az derül ki - ne hangozzék kérkedésnek - , hogy egyetlen izgalom lendületével olvasták végig könyvemet, m i n t v a l a m i b ű n ü g y i regényt. Feltevésben a válasz? A Hideg napok csakugyan b ű n ü g y i regény, b á r a legkevésbé sem szokványos.
Szinte látom k o m o l y a b b és k o m o r a b b levélíróimat, a m i n t tiltakoznak: N e m , n e m , a Hideg napok - mondják - a lelkiisme ret regénye. Az író az egész n e m z e t helyett tart lelkiismeret vizsgálatot - kegyetlenül felfedvén egy m e g h a t á r o z o t t idő szakaszon belül saját népének m á s népek ellen elkövetett l e g n a g y o b b vétkét, és ezzel mintegy megváltja j o g á t a h h o z , h o g y m i n d e n olyan b ű n t is felfedhessen e z u t á n , amelyeket az ő n é p e ellen követtek el a közeli vagy a távoli történelem folyamán. M á r m o s t mit felelhetnék én erre. Azt m o n d o m , igaz m i n d a két állítás. S m é g h o z z á t e n n é m , n e m t u d o m , hogy a külföl di, a n e m közép-európai olvasó m e n n y i t érthet m e g ilyenféle lelkiismeret-vizsgálatból, s felfoghatja-e jelentőségét egyálta lán a szókimondásnak, amellyel állítólag tartozik e m ű v e u t á n az író a világnak, olvasóinak és saját m a g á n a k . Azt is t u d o m a z o n b a n - s bizonyság r á megint a felszisszenő levelek sokasága - , a m a g y a r olvasó, miközben egyre fokozódó izga l o m m a l tör előre a k ö n y v b e n , alig csökkenő belső ellenállás sal is olvassa a v á d i r a t s z á m b a m e n ő másfél száz oldalt, és csakis úgy képes végül is elfogadni a kegyeden igazságot, h a e z u t á n a K ö z é p - E u r ó p á b a n együtt élő népek s z á m á r a m i n d e n fájó igazság ilyen kegyetíenül k i m o n d h a t ó lesz. S h a az i m é n t m e g k o c k á z t a t t a m a tetszetős állítást, hogy a Hideg napok b ű n ü g y i történet, most megismétlem: igen, az első olvasásra s az izgalom szerínt, amelyet kivált, feltétlenül az. Á m az okozott izgalomnak itt funkciója, szerepe, h o g y heves érdeklődést támasszon egy tökéletesen morális vagy immorális m a g a t a r t á s i r á n t , holott az effélék i r á n t m é g a m a g a erkölcsére egyébként igényes olvasó is egyszerű közlés formájában úgyszólván érzéketlen. H a n e m is közönyös te h á t , r o p p a n t nehezen r e n d í t h e t ő meg. D e itt, e fölött a regény fölött m e d i t á l v á n , é p p e n az igényes olvasók felháborodásában, m e g b o t r á n k o z á s á b a n bizonyos jogos neheztelés is bujkál az író i r á n t , a m i é r t úgyszólván a k a r a t u k ellenére, szinte észrevétlenül, az események, a b ű nök részesévé tette őket. N y o m o z n i kezdenek, hogy a törté net bonyolítása során mikor a d t á k m e g m a g u k a t a rejtett írói
szándéknak. Ezt a művészi „ e l á r u l t a t á s t " a z o n b a n m é g a legértelmesebb, legfigyelmesebb olvasó is csak a könyv utolsó o l d a l á n veszi észre - a m i n t egyébként a b ű n ü g y i regények ben kötelező és helyén is való, S ami m é g egyszer megkülön bözteti a Hideg napok-dit az egyszerű b ű n ü g y i regényektől, az, hogy az olvasó n y o m b a n vagy ( h a fogytán az éjszakája) m á s n a p k o r á n reggel - most m á r j ó v a l lassúbb, figyelmesebb t e m p ó b a n - m é g egyszer sort kerít rá, hogy végére járjon saját bűnbeesése élményének. M i h á t a könyv titka - h a v a n titka? Az, hogy a b o r z a l o m természetes eleme atmoszférájának. A h h o z a mesterséges eljáráshoz, m ű v i fogáshoz ugyanis, hogy szereplőit végletes helyzetekbe sodorva mutassa be, az írónak itt n e m kell folya m o d n i a - e b b e n a könyvben m i n d e n helyzet végletes. Az életveszélyes feltevések, feltételezések, amelyeket a feszültség megteremtésére el kell fogadtatnia egyébként az írónak - itt tökéletesen fölöslegesek. N e m azért fölöslegesek, m i n t h a a történelem m a r a d é k t a l a n u l elvégezte volna ezt a feladatot az író helyett, h a n e m azért, m e r t a négy választott ( h a s z a b a d ezt a szót h a s z n á l n o m ) „ h ő s " lelkében m i n d e n b o r z a l o m jelen v a n - m i n t a levegőben a nitrogén.
Megkérdik az írótól, melyiket szereti j o b b a n : a regényt-e, vagy a belőle készült filmet? D e h á t lehet-e, illik-e válaszolni erre a kérdésre, a m e l y b e n b e n n e foglaltatik az a másik kér dés, tetszik-e nekem a regény-Hideg napok? Erről természetesen nincs m ó d o m nyilatkozni. D e m é g arról sem beszélhetek elfogulatlanul, a filmre lefordított Hi deg napok szívem szerint való-e, b á r a film, az elkészült film természetesen a rendezőé i n k á b b , m i n t az íróé. A köteles tartózkodás a z o n b a n az íróra t o v á b b r a is vonatkozik. H a v a n mégis v a l a m i , amiről a regényből készült film nemzetközi elismertetése alkalmából szólhatok, leginkább az, mi különbség v a n a regény és a film között? M á s szóval, megvalósítja-e a film azt, a m i t a regény kifejezni a k a r t ? M e r t a regény és a belőle táplálkozó film között termesze-
tesen m i n d i g n a g y távolság keletkezik. Szándékosan n e m azt m o n d o m , hogy különbség keletkezik, m e r t az egész cselek m é n y s v a l a m e n n y i m o n d a t , amely a vászonról elhangzik, szó szerint a regényből kerülhetett elő, s a szándék is egyezhet p a p í r o n és vásznon, a távolság mégis meglesz. És m e g is kell legyen a leírt történet és a megelevenített történet között, a h o g y m á s az álló m o z d o n y s m á s a száguldó, r o b o g ó moz dony. A film h a t á s a nemcsak azért d i n a m i k u s a b b , m e r t a lát v á n y r a feledkező nézőt a robogás által kapja el, h a n e m azért is, m e r t a rendező p a r a n c s á r a , az o p e r a t ő r mozgékony figyel m e előtt tíz-húsz k i t ű n ő színész győz m e g arról, a m i t az író e g y m a g a igyekezett szuggerálni könyve átnyújtásakor. A mi esetünkben ehhez m é g hozzátartozik az, hogy né h á n y egészen szuggesztív színészi alakítást is k a p u n k a Hideg napok filmváltozatában. S itt b á t r a n és kérkedés nélkül álla píthatja m e g az író, é p p e n ő, hogy a halott szó néhol torok szorító d r á m a i s á g g a l elevenedik m e g szájukon. Ilyenkor szinte elfeledem, h o g y a n és m i n t a k a r t a m ezt vagy azt kife jezni a regényben. A film l á t t á n ó h a t a t l a n , hogy m a g a m is ne váljak esetről esetre egy kicsit nézővé. K ö n y v e m kegyetlen m o n d a n i v a l ó t h o r d o z , ezért szeren cséjének t a r t o m , hogy a közönség egy része, és n a g y része, előbb film formájában ismeri meg. A mozi kényszerítő ereje bizonyára j ó n é h á n y u k kezébe adja a könyvet is. M e r t hiszen azok s z á m á t , akik a könyv elolvasása n y o m á n válnak kíváncsivá a filmre, kevesebbre teszem, lévén, hogy a sikeres könyv p é l d á n y s z á m a is m i n d i g messze a l a t t a m a r a d a filmlátogatók s z á m á n a k . N a g y o n öreg és n a g y o n tárgyalt sikerű regénynek kell lennie a n n a k a regénynek, amely a belőle készült filmnek elébe v á g h a t a közönség t u d a t á b a n . í g y v a n ez rendjén. S hogy mégis feleljek a r r a az érdeklődésre, amely az író mellének szegezhető, a m i k o r prózai m ű v é t a m o z i b a n vi szontlátja: n e m érzi-e azt, hogy m o n d a n i v a l ó j á t , történetét meghamisították? Az a véleményem, hogy a Hideg napok rendezője hű m a r a d t
a regény szelleméhez, a regény t á r g y á h o z , sőt szövegéhez is. S mivel a regény - h a mégoly rövid terjedelmű is ( m i n t a Hideg napok) - m i n d i g j ó v a l t ö b b történetet, cselekményt és g o n d o l a t o t t a r t a l m a z , m i n t a m e n n y i t a film másfél órája h o r d o z h a t , a rendezőnek fő gondja ez esetben is az volt, hogy mit hagyjon el, mit h á n t s o n le az a n y a t ö r t é n e t b ő l . A film a regényhez képest olyan m o t í v u m o k k a l kevesebb, amelyek n e m csorbítják sem a megértést, sem a jellemek tragikus kibontakozását.
H a r m a d i k vagy negyedik leforgatott, azaz elkészített filmem a Hideg napok - vagy hogy is m o n d j a m : ez a negyedik filmjá ték, amelyhez m u n k á m által közöm lehet. E n n e k ellenére m a is kívülálló vagyok, n e m filmes, a s z a k m á h o z l e g i n k á b b a forgatókönyv kapcsol, amelyet t ö b b é vagy kevésbé kezem m u n k á j á n a k tekinthettem, tekinthetek. Ezért a m i k o r a gyár táshoz vagy a művészethez hozzászólok, a forgatókönyv a kapaszkodó s z á m o m r a . L e g i n k á b b . . . m o n d o m , m e r t igazából, elejétől végig egyeden forgatókönyvet sem í r t a m , holott a l k a l m a m lett volna, s t a l á n e r ő m is, hogy m i n d a z t p a p í r r a vessem, a m i t egy-egy felvett s m a g a m h o z t a témáról elképzeltem és megál m o d t a m . S szerencse, hogy n e m éltem az a l k a l m a k k a l , vagy is hogy e n g e d t e m , hogy eltérítsenek attól, a m i t én m a g a m közvetlenül filmvászonra g o n d o l t a m . Ezért ki is törlöm az á l m o d t a m szót a fogalmazásból, s legszívesebben a képzel tem igét is k i i k t a t n á m h a s z n á l a t o m b ó l , a m i k o r a filmgyár tásban történt részvételem jellegét és minőségét p r ó b á l o m megközelíteni. V á l h a t - e az íróból j ó a r a n y m ű v e s ? M i é r t n e . És verseny úszó? Az is. És repülőgép-konstruktőr természetesen, és sok más egyéb is. N a g y o n j ó az, h a olyan e m b e r b ő l lesz író, aki n a g y o n k o m o l y a n , n a g y o n tehetségesen készül v a l a m i más p á l y á r a , mielőtt végzetesen be n e m bizonyosodott, hogy mégis az i r o d a l o m b a n foroghatja ki légjobban képességeit. S ezért semmilyen becsült s z a k m á n a k n e m kell szégyenkez-
nie, h a olyan személy elegyedik művelői sorába, aki elébb írónak készült. N e m fordulhat elő, hogy valaki megbecsült a r a n y m ű v e s és j ó író is u g y a n a k k o r ? M á r hogyne fordulhat n a elő! Csak n a g y o n ritka eset, persze. M i n t tudják, játékfilmek g y a k r a n a l a p u l n a k irodalmi al kotásokon, t ö b b n y i r e novellákon vagy regényeken. Holt vagy eleven írók m ű v e i n . A halottakkal nincsen b a j , s az élők közül is csak i n k á b b a pályájuk kezdetén j á r ó fiatalabbak keverednek b o n y o d a l o m b a , m e r t egyes filmgyárak m e r ő u d variasságból vagy a művészi érzékenységet megillető túlzott t a p i n t a t b ó l m a g á t az írót kérik fel a forgatókönyv megszer kesztésére, megfogalmazására. S a fiatal író, akit többszörös becsvágy sarkall, hogy rugalmasságát, sokoldalú képességeit, a művészi alkotás m i n d e n á g a z a t á r a való alkalmasságát bebizonyítsa - enged az u d v a r i a s felszólításnak. A filmgyár pedig n e m c s u p á n udvariasságból környékezi m e g az írót, h a n e m t i t o k b a n bizakodik, hogy alkalmas forga t ó k ö n y v m u n k á s t nyerhet b e n n e , s egy csapásra kettős j ó t cselekszik. N e m törődve azzal, hogy a második lehetőség az író s z á m á r a n e m üdv, h a n e m gyötrelem. Felnőtt e m b e r e k szabad elhatározásáról lévén szó, m é g h a d d fűzzem hozzá, hogy az í r ó k b a n sem c s u p á n a hiúsággal h a t á r o s becsvágy dolgozik, h a n e m az anyagi meggondolás is, amelyre a szokásos h o n o r á r i u m í g é r e t ilyen esetben lehetősé get a d . Ez u t ó b b i m o t í v u m o t a z o n b a n n e m t ú l o z n á m el. K e z d e t b e n e n g e m e t is n a g y belső ö r ö m m e l töltött el, hogy filmet „ í r h a t o k " , s h a n e m is állítom, hogy gyermekesen lelkesített a feladat, m i n d e n k é p p e n közel esik a valósághoz, h a úgy emlékszem vissza a kezdetre, a vállalkozásra, m i n t m e g o l d a n d ó , n e k e m való, t e h á t m e g o l d h a t ó feladatra. T u d t a m , hogy egy m á s műfajban, t a l á n m á s művészetben lelkesít - d e ettől n e m h o g y riadtam volna, i n k á b b az ismereden birtokbavétele izgatott. Igen, a feladat o l y a n n a k tetszett, karnyújtásnyira csábí t ó a n eddigi (az addigi!) írói gyakorlatomtól, a m e l y b e n játsz v a helyt t u d o k állni - sőt kezdetben szinte k ö n n y e b b m u n k á t és g y o r s a b b e r e d m é n y t , h a m a r i b b sikert ígért, m i n t b á r m i -
lyen hasonló terjedelmű prózai m u n k a . Ez a r e m é n y azon b a n csalóka, a m i n t h o g y a m u n k a is egészen m á s jellegű, m i n t a h o g y a n a t á v o l a b b állók vagy a k á r azok kezelik, akik frissen vállalkoznak ilyenfele m u n k á r a . Saját t a p a s z t a l a t o m b ó l beszélek, d e mások gyötrődéseinek tanulságából is. ( Á m b á r tudok olyan írókról is, akiket m u l a t tat a forgatókönyvvel való foglalkozás, bíbelődés. Az ilyenfe le j ó m u l a t s á g a z o n b a n t ö b b n y i r e n e m az irodalom u d v a r á n szokott keletkezni.) Észrevehették, hogy n e m írói diadalról akarok számot a d n i , d e n e m is forgatókönyv-szerzői k u d a r c r ó l persze, mikor a r r a a vélekedésre j u t o k , hogy a filmforgatókönyv n e m írói m ű f o r m a , n e m írói fáradozás terméke s n e m írói becsvágy célja, h a n e m foként s a l i g h a n e m egyedül a rendező s z á m á r a készített utasítás (általa az egész megjelenítő közösség számá ra), lerögzített tervrajz, m a g a t a r t á s - s z a b á l y z a t azokra a na pokra, a m i k o r a felvevőgép m ű k ö d i k majd. H o g y az igét p o n t o s a n a l k a l m a z z a m : a befejezett írói m ű , mely filmre csábította a rendezőt s egy egész m u n k á s m ű vészközösséget, h a a m a g a polcán u r a l k o d o t t is - mihelyt az elcsábított rendező kezére kerül, n y o m b a n szolgálnia kell. Az új helyzetben a m a g v á b a n m o c o r g ó új alkotást kell szolgál nia akkor is, h a a születendő m ű m i n d e n porcikája saját plazmájával ismert. Vállalhatja-e az író, hogy m ű v é t felbontsák, d a r a b o k r a szaggassák, o l d a l a n k é n t vagy a k á r m o n d a t o n k é n t , s becso magolják, megszámozzák, s elszállítsák egy m á s mesterség országába, hogy ott (a fölöslegesnek ítélt részleteket útköz ben elhullatva) felépítsék egy új szférában, m e g h ö k k e n t ő fények és h a n g o k között? V a g y vállalhatja-e a k á r csak azt is, hogy egy g o n d o l a t a fölött valaki t o v á b b meditáljon, s lefényképezze, a m i eszébe j u t ? Az író m i n d e z t vállalhatja. Csak azt n e m , hogy egy új m ű szolgálatában ( h i á b a , hogy társtulajdonos b e n n e ) kockára tegye szeme világát. A rosszul sikerült film h a m u k é n t , a jól megcsinált film áldás formájában úgyis visszahull az í r ó r a és m ű v é r e . H a m u
vagy áldás? N e m az író elhatározása és b u z g a l m a teszi, h a n e m a rendezőé. S ezt a szolgálatot az író m i n d e n k o r elfogadhatja tőle. Bosszankodva és boldogan.
Elismerés illette a regényt, s m é g i n k á b b dicséretek illetik a filmet. Az író elégedett, g o n d o l h a t n á k . Az író a z o n b a n nincsen m e g n y u g o d v a , nincsen belenyugodva a fogadtatásba. S ez a n y u g t a l a n s á g o n n a n ered, hogy nemcsak olvasni tud, az írást l á t v á n , h a n e m hallani is, í r a d a n , leíratlan, d e k i m o n d o t t m o n d a t o k a t befogadván. Sőt, sejtelme is v a n m é g a k i m o n d a d a n , tán félbeszakított vagy é p p e n elhallgatott lelki t a r t a l m a k i r á n t is, amelyek az a r c o n szoktak jelentkezni, vagy c s u p á n m a g a t a r t á s o k r u h á j á b a n . A hírlapok és szaklapok bírálatai, j o b b a n m o n d v a mélta tásai (a filmről beszélek) nélkülöznek v a l a m i olyan elemet, a m i t a filmszínházból kitóduló, j ó szándékú nézők ezrei éreztek és gondoltak. S bizonyosan t u d o m , hogy n a g y o n sokfele érzelmekkel és gondolatokkal reagált a k a p o t t él m é n y r e a nézősereg. S ezekből a sokfele válaszolási lehetősé gekből csak n é h á n y a t l á t t u n k viszont a leírt sajtóreflexiók b a n . S ez nemcsak azért valóságos h i á n y , t e h á t égető, m e r t a látogatók, nézők sokféle m á s t is érezhették a z o n túl, a m i a m ű b í r á l ó k eszébe j u t o t t , h a n e m azért is, m e r t a legfonto s a b b , é p p e n a legfontosabb kérdések körül az általános köz gondolkozást és közvéleményt i n k á b b a c s u p á n e l m o n d o t t értékelések jelzik a leírt és teljes felelősséggel vállalt szavak ellenében. T ö p r e n g h e t n é n k rajta, miért v a n ez így, t a l á n r á is talál h a t n á n k az igazság n é h á n y jellemző részletére, t a l á n m a g á r a az igazság m a g v á r a is. Az okok: a Hideg napok táján kialakult közvélemény teljes megközelítéséhez a z o n b a n m é g az sem lenne elég, h a az í r á s b a n és s z ó b a n történt megnyilatkozáso kat m i n d begyűjthetnők. A n n á l i n k á b b stílusosnak érzem ezt a követelményt, a teljesen ki n e m m o n d o t t , visszatartott vélekedések megisme-
résére v o n a t k o z ó a n , mivel m a g a a regény (s a film is) úgy bontja a szemlélő elé m a g á t , hogy négy e m b e r n e k gondola tait éri tetten, esztendőkkel a b ű n t é n y u t á n , a m e l y b e n ők büntetőjogilag n e m is v o n h a t ó k j ó f o r m á n felelősségre. H i szen az a vétkük, a h o g y a n gondolkoznak a mások által elkövetett szörnyű bűnökről. N e m azt h i á n y o l o m én, h o g y a film és a regény mellett n e m szálltak síkra a vélemények, n e m is a nyers tiltakozás vagy az elutasítás hiányzik n e k e m , h a n e m a hiányzó vita, amely a nyilvánvalóan felköltött érzelmeket e l h a l l g a t t a t t a . Az e l m a r a d t vita során megbeszélhettünk v o l n a n a g y o n sok kérdést, vagy a k á r csak n é h á n y a t , d e fontosat, köztük például azt, vajon h o g y a n vélekedjünk, a k á r a j ö v ő t illetően is, az olyan történelmi gaztettekről, amelyeket nemzeti jelen létünkben, de megkérdezésünk nélkül követtek el. A nyilvános vita e l m a r a d t , d e közvélemény-kutatások so rán, ankétokon, magánlevelekből zizzenő berzenkedés jelzi máig, hogy a regény és a film az olvasót, a nézőt érzékenyen t u d a t g ó c a i n találta, h a n e m é p p e n szívén. S a reagálások z ö m e : vajon a m ű két v á l t o z a t a m i n d e n t e l m o n d - e a felvetett ü g y b e n ? Helyesen mondják-e, a m i t e l m o n d a n a k ? Ismerőseimtől és idősebb és fiatalabb írótársaimtól t u d o m - anélkül, hogy a regényt vagy a filmet létében t á m a d n i a k a r n á k - , volna bizony megjegyzésük, hozzáfűznivalójuk a teljesség, a sokoldalú igazság igényével. Közéletünk látja k á r á t , hogy m i n d e z e l m a r a d t . Az e l m a r a d t vitát n e m pótolhatják a közönség egy-egy töredékével t a r t o t t megbeszélések, a m i k o r a közérzület töb bé-kevésbé h a n g o t k a p h a t , s a m i k o r közvetlenül és g y a k r a n s o m m á s a n történelmi és t á r s a d a l m i m a g y a r á z a t t a l t u d u n k szolgálni. ^ Többfelé kritikusi m a g a t a r t á s alakult ki a Hideg napok körül. V a n , aki az általános emberit, az e l v o n a t k o z t a t o t t a t érzi b e n n e f o n t o s a b b n a k ; v a n , aki a nemzeti önvizsgálat szigorú ságát. O l y a n is v a n , aki a dezilluzionizmus egyik tünetének tekinti... M i a véleményem ezekről a nézetekről?
A kritika vélekedését m é g akkor sem illik visszautasítani, h a kioktató vagy becsmérlőén m a g y a r á z ó . M i é r t berzenked n é m h á t a dicsérő és elismerő méltatások ellen? Az olvasón múlik úgyis, milyen szándékot sejt az í r ó b a n , s mit lel megva lósítva a m ű b e n . A Hideg napok esetében: h a szándékomról beszélhetek, azt m o n d a n á m utólag, a sokféle h a t á s volt a célom. - Érdekeltsége szerint kit-kit más-más m ó d o n szíven, esetleg t u d a t o n találni vagy megrendíteni. A kérdésfeltevés ből s a n y o m t a t á s b a n megjelent reflexiókból n e m derül ki az a m i n d e n oldalról felszökkenő vélemény, amely a regényt, d e különösen a belőle készült filmet követte. E m l í t e t t e m m á r , sok levél által k a p o t t és szóbeli megnyilatkozások sokasága bizonyítja s z á m o m r a , hogy érdemes lett volna helyet a d n i l a p j a i n k b a n az olvasók és filmnézők ellentmondásos véleke désének. H o g y ez n e m t ö r t é n t m e g , azzal csak h á t r á l t a t t u k irodalmi és olvasói közgondolkodásunk fejlődését. I r o d a l m i k ö z g o n d o l k o d á s u n k a t fejletiennek, egyoldalúnak érzem, az olvasók m a g a t a r t á s á t pedig é p p e n a soha-nem-volt számsze rű emelkedés következtében kissé konzervatívnak. H o g y erősebb szót ne mondjak. D e itt most - a Hideg napok esetében - n e m c s u p á n erről v a n szó, h a n e m arról, hogy az olvasók egy része riadtan túlértékeli az i r o d a l o m szerepét a poliükai n e m z e t sorsának intézésében. Másrészt - vagy é p p e n ezért - legszívesebben eltiltaná m i n d e n olyan m o n d a n i v a l ó t ó l és á b r á z o l á s m ó d t ó l az írót, amely n e m az idillikum felé húz. T e h á t m e g t i l t a n á n é p ü n k reális, esedeg fájdalmas helyzetfel ismerését m é g a művészetben is. Sok megbeszélésen vettem részt ezekben a h ó n a p o k b a n , s vaskos t a n u l m á n y t t u d n é k írni - kellene is egyszer í r n o m - , mennyiféle kétely és tévesz m e kerül elő a legjobb szándékok bokrai m ö g ü l is. Az elhangzott, t ö b b n y i r e rögtönzött felszólalásokból n e m szívesen idéznék. D e a h o z z á m intézett s nagyrészt teljes névvel és címmel aláírt, becsületes s z á n d é k ú n a k m o n d h a t ó levelek tömegéből n a g y o n kivonatosan és sűrített lényegük szerínt b e m u t a t h a t n é k n é h á n y a t . Ezek az a g g o d a l m a k a t s berzenkedő tiltakozásokat, a tiltakozások sémáit tízszer, ti zenötször ennyi ismédéssel, b á r n a g y o n jellemzően fejezik ki.
O l y k o r csak a levél a l a p m o n d a t á t csendítem meg, máskor a n a g y o n jellemző részletekből szó szerinti idézettel jelzem az ellenkezést. K a p t a m dicséreteket is, d e azokból n e m teszek ki most az a b l a k b a . I. N e m igaz, n e m vagyok h a j l a n d ó elhinni, hogy m a g y a r emberek ilyesmit követtek volna el. I I . A csetnikek á l l a n d ó rettegésben t a r t o t t á k a várost, b á r m i l y e n reguláris hadsereg kénytelen lett volna ezt cselekedni. És m e g is cselekedték hasonló helyzetekben m i n d e n ü t t a harcoló felek. I I I . A h a lottak s z á m á t messze eltúlzottnak t a r t o m . I V . A szerbek beállítása teljesen hamis és sértő a szerb n e m z e t r e . A szerbek n e m ilyenek, igenis harcoltak, és n e m a d t á k m e g m a g u k a t ilyen k ö n n y e n . V . Csak százegy oldalt olvastam el. N e m b í r t a m folytatni. Ilyet n e m szabad megírni m a g y a r e m b e r nek, írják m e g ők. Ez n e m a mi dolgunk. V I . Alaposan téved az író a halottak számával. N e m h á r o m - , h a n e m hatezer volt. D e a bevonulók tízszeresen m e g t o r o l t á k ! V I I . M i é r t védi a gyilkosokat? És a regényből n e m tudjuk meg, de a filmből sem, hogy elnyerték-e a bűnösök b ü n t e t é s ü k e t ? És hol v a n a többi gyilkos? V I I I . M i n t a regény egyik szereplő j e , m a g a m r a ismertem, s m e g á l l a p í t o t t a m , hogy az író o t t a n , ahol én találkoztam K o v a r c z c a l , bizony farba rúgja a való ságot. Lehet, hogy a h a t á s kedvéért. Hiszen az volt a csoda, hogy n e m volt n á l a m az i g a z o l v á n y o m ! H a meglátja ez a fenevad, hogy ki vagyok, n y o m b a n végez velem! D e h o g y m o n d t a m neki, hogy Bajcsy-Zsilinszky e m b e r e vagyok. Iga zoltatás nélkül vittek el az Erzsébet étteremből. D e Gregorits alezredes a nyílt paranccsal előbb ért a l e v e n t e o t t h o n b a - így m e n e k ü l t e m m e g . I X . Aligha ébreszt igaz és helyes g o n d o l a tokat a politíkailag tájékozadan vagy egyoldalúan informált m a g y a r ifjúságban, mely n e m ismerve a történelmi h á t t e r e t , egyáltalán el sem tudja képzelni, mi volt a v i l á g h á b o r ú v i h a r á b a n a kis újvidéki epizód. X . Csakis a németek utasítá sára történhetett m i n d e z . És ezt sokkal j o b b a n ki kellett volna hangsúlyozni. X I . A szerb lakosság bűnrészessége, sajnos, kétségtelen volt. Rejtegette a komitácsikat. Ezek haj n a l r a többnyire k i h ú z ó d t a k a városból. Személyesen l á t t a m
olyan h á z a k a t , ahol a padlásterek össze voltak kötve egymás sal közlekedési szempontból. X I I . T ö b b m e n e k ü l ő székely csoportot a partizánok legéppuskáztak. H a egy percig is kételkedik s z a v a i m b a n , u t a z z o n el B a r a n y á b a , T o l n á b a , Bácskába, a bukovinai székely telepesek s a mohácsi hajósok közé, ott m é g s z ö r n y ű b b emlékeket is hall. X I I I . N a g y tévedése az írónak a számolatlan reprezentációs ke r e t . . . " - r ő l alkotott elképzelése, melyet Grassynak j u t t a t . Ilyen n e m létezett. Egyetlen belföldi reprezentációs a l a p az állomásparancsnoki pótdíj volt. H a előveszi a G - l 9 . jelzésű illetményszabályzatot, m e g fog lepődni, milyen csekély öszszeg az. A régi honvédség, m i n t pénzügyi fejőstehén, hihetet lenül sovány, kicsontozni való volt. Ezt azért t u d o m , m e r t a későbbi állomásparancsnok, T r u n k w a l t e r Ö d ö n , a m a g y a r királyi folyami erők vezérőrnagya ( n e m folyamőr volt!) illet ményeit mi számfejtettük. X I V . A németeknek semmilyen szerepük n e m lehetett a d o l o g b a n . K é t h a d i á l l o m á n y ú szá zad őrizte P é t e r v á r a d o n a beocsini c e m e n t g y á r a t , és a p a r t i zánok ellen g y a k r a n kértek a mi tüzérségünkből t ű z t á m o g a tást. D e akkor legfeljebb a n n y i lehetett, hogy egy j á r ő r átjött a lövöldözésre, és n y o m b a n vissza is tért, m o n d v á n , hogy ez m a g y a r belügy. X V . És mi történt 4 4 n o v e m b e r é b e n ? Bezd á n b a n például 3-án m i n d e n e m b e r n e k a futballpályára kellett m e n n i e , kidobolták, h o g y akit o t d i o n találnak, főbe lövik. A futballpálya két o l d a l á n géppuskák voltak fölállítva. Az összegyűlt tömegből kiválasztották a húsz és ötven év közötti férfiakat, és százhuszonegyet m é g a z n a p kivégeztek, gramofonszó mellett, a többit m e g , ötszáznál többet, Z o m b o r b a kísértek, ahol heteken á t egy falat ennivalót sem k a p tak, s a b a r a k k o k b ó l n a p o n t a d o b á l t á k ki a kerítésen az éhen haltak hulláit. A falut mindenkinek el kellett h a g y n i a , s mikor a lakosság egy h ó n a p m ú l v a visszatérhetett, h a l o t t a kat talált a k u t a k b a n , a t r á g y a d o m b o k o n . X V I . N e m értek egyet az írónak azzal a megállapításával, hogy „ h a egy férfi ötvenéves koráig nőtlen m a r a d , m i n d e n intézkedése t e r m é szetellenes lesz!" Grassy állomásparancsnok intézkedése, hogy a tiszti családok odaköltözését megtiltotta, teljesen in-
dokolt volt. Egy gondos állomásparancsnok n e m is tehetett mást. Bükyné is j o b b a n j á r t volna, h a n e m játssza ki a parancsot. X V I I . É n ott v o l t a m végig, és n e m tudok róla, hogy b á r m i l y e n f o r m á b a n tilalom lett volna a tiszü családok ra. X V I I I . Semmilyen statisztika nincsen a r r a v o n a t k o z ó a n , hogy a h á b o r ú végén h á n y ezer m a g y a r esett áldozatul á r t a t l a n u l . N e m a r r a gondolok, hogy a bosszút é b r e n kell t a r t a n i , m e r t n e m lehet megbosszulni se az én öcsémet, aki tizenhat éves volt, és semmi b ű n e a m ú l t b a n n e m lehetett, a D u n á b a lőtték. Bár egy volt bosnyák főhadnagy védelmére kelt a fiúnak, aki m é g a királyi időkben h o z z á n k nősült. D e őt is agyonlőtték, és m á r most j ó volna hinni, hallani, hogy a világ tudja, hogy á r t a t l a n o k voltak, és á r t a t l a n u l pusztul tak. X I X . Ilyen írásművel m é r h e t e d e n k á r t o k o z h a t a m a g y a r n é p a m ú g y is m e g t é p á z o t t presztízsének. X X . Kíváncsi lennék, a k a d - e ország, ahol saját hazájáról ezeket m e g lehet írni. Ettől függetlenül, m i n t t a n á r , m i t feleljek a diákjaim nak, h a kérdik, mit tettem volna én, h a ott vagyok a regény szereplőinek a helyében, vagy mit cselekedjenek ők, h a h a sonló helyzetbe kerülnek? N e m ért v á r a t í a n u l s n e m lepett m e g a reagálások sokfele sége. I n k á b b azon csodálkozom, hogy a sok levélíró felnőtt e m b e r közül m e n n y i e n vélik: ők t ö b b e t t u d n a k a t á r g y b a n az írónál, s regényét rögtönzött riportnak tekintik, m i n d e n sarkánál kikezdhetőnek, t e h á t m e g a l a p o z a t í a n n a k . Pedig körültekintésem az ü g y b e n a szükségesnél is n a g y o b b volt, és húsz évnél is hosszabb ideig t a r t ó . H á r o m p e r a n y a g á b ó l m e r i t h e t t e m , s ami az a d a t o k kölcsönzését illeti, leginkább H o r t h y Miklós h a d b í r ó s á g á n a k megállapításaira t á m a s z k o d t a m . Vajon akik megálljt a k a r n a k kiáltani n e k e m most, eszükbe j u t o t t - e tiltakozni akkor, s gondolnak-e a r r a , hogy a párizsi béke megkötése p i l l a n a t á b a n milyen súllyal esett l a t b a az újvidéki epizód? S mindezeken felül d e h o g y fogtam volna bele az írásba, h a n e m veszem figyelembe azt a kedve ző fejlődést, a m i a jugoszláviai m a g y a r o k sorsában a h á b o r ú u t á n elkövetkezett. E l m o n d t a m m á r , most végezetül ismét leírom: a Hideg napok csak h á r o m n a p történetére vállalko-
zott, s mindössze a n n y i ravaszsággal toldja m e g a t á r g y a t , a mezítelen, a m i n d e n oldalról körülbiztosított és elszigetelt, szégyenteljes valóságot, hogy négy olyan szereplő t u d a t á n szűri á t újra az időt, akik m a g u k n e m követtek el semmi olyant, a m i é r t a világi törvények szerint felelősségre v o n h a tók lennének - csak jelen voltak. V é t k ü k c s u p á n az, a h o g y a n g o n d o l k o d n a k arról a h á r o m n a p r ó l , négy esztendő m ú l v a . A Hideg napok egy lehetséges ciklus kezdete, első d a r a b j a . Szeretném, h a n e m n e k e m kellene folytatnom. A közös, szörnyű történet népről n é p r e szálló b a l l a d á j á n a k - halál t á n c u k n a k - első o p u s z a ; vagy h a úgy tetszik, egy e l m o n d a n d ó , hosszú és őszinte m o n d a t n a k k i m o n d o t t első fele. A m o n d a t második felét a szomszéd népek íróinak (esedeg filmesei nek) kell k i m o n d a n i u k , ki-ki saját szívébe eresztvén ü t ő e r é n á t a k u t a t ó szondát ( H u b a y Miklós szép h a s o n l a t a szerint). M e r t elsősorban a szomszéd népek érdekelnek b e n n ü n k e t , a szomszéd népek írói, az ő műveik a közös ü g y b e n , közös d o l g a i n k b a n . Az együvé tartozás és az egymást gyötrés közös é d e n é b e n és megosztott p o k l á b a n .
Kérdező: M e n n y i r e váltak valóra reményei, hogy a szerb írók teljesítik a legyilkolt bácskai m a g y a r o k i r á n t azt a kollektív sajnálatot, h a n e m is bűnvallást, a m i t ön a Hideg napok-h?in az újvidéki gonosztevők helyett m e g t e t t ? író: R e m é n y e i m b ő l és várakozásomból úgyszólván semmi n e m teljesült. A szerb írók egyike-másika úgy vélekedett, a második v i l á g h á b o r ú b a n az ő o r s z á g u k b a n közel kétmillió e m b e r t mészároltak le a katonai szükségletek szerint külön böző világnézetű gonosztevők, ő k e t az a n é h á n y tízezer m a g y a r áldozat nemigen érdekli, foként n e m írói minőségük ben. Kérdező: D e az ö n lelkét n e m n y o m t a a negyvenezernyi m a g y a r v é r t a n ú emléke? író: D e h o g y n e m ! A h o z z á m intézett sikoltások egyre t ö b b terhet r a k t a k lelkiismeretemre, u t ó l a g a r r a ösztönözve, hogy a m a g y a r o k nevében elkövetett t ö b b ezer gyilkosságot egy-
szerre kellett volna közhírré tenni a jugoszlávok által ölt tízezres vérbosszúval. Csakhogy erre n e m nyílt lehetőség. Az én k ö n y v e m , amely a m a g y a r kir. vezérkari főnök bíróságának a d a t a i r a épült, m á r megjelent, d e a tízszeres m é r e t ű folytatás megírására az adatgyűjtés lehetetlensége m i a t t sem kerülhetett sor (még M a g y a r o r s z á g o n sem), d e r e m é n y sem volt rá, hogy részletes tényfeltárás készüljön a véres 1944-es történtekről. Kérdező: M i t felelt ön a jugoszláv írók közönyös elzárkózá sára? író: N e m tehettem, n e m m o n d h a t t a m mást, m e g í g é r t e m : a m i n t lehetőség nyílik a r r a , hogy az 1944 őszének bácskai véres eseményei, m a g y a r mészárlásai gonosz heteit világgá lehet kiáltani, e r ő m h ö z képest megteszem.
