HHÍRADÓ
’56-OS SZÖVETSÉG LAPJA
2009. AUGUSZTUS
ISTEN, HAZÁNKÉRT TÉRDELÜNK ELŐDBE. RÚT BŰNEINKET JÓSÁGODDAL FÖDD BE. SZENT MAGYAROKNAK TISZTA LELKÉT NÉZZED, ÉRDEMÉT IDÉZZED. ISTVÁN KIRÁLYNAK SZÍVE GAZDADSÁGÁT. SZENT IMRE HERCEG KEMÉNY TISZTASÁGÁT. LÁSZLÓ KIRÁLYNAK VITÉZ LOVAGSÁGÁT Ó, HA CSAK EZT LÁTNÁD. SZENT ERZSÉBETBŐL HŐS SZERETET ÁRAD. MARGIT IMÁI VEZEKELVE SZÁLLNAK. MINKET HIÁBA URAM NE SIRASSON, ÁLDOTT BOLDOG ASSZONY. RÁNK, BŰNÖSÖKRE MINDEN VERÉS RÁNK FÉR, DE KÖNYÖRÖGNEK ŐK TÉPETT HAZÁNKÉRT. HADD LEGYÜNK MINK IS TISZTÁK, HŐSÖK, SZENTEK,
HAZÁNKAT ÍGY MENTSD MEG.
A TITKOK KORONÁJA A MAGYAR SZENT KORONA (Forrás: Internet)
Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana, és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává lett. Volt eset, amikor egyszerűen ellopták vagy titkon őrizték. Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de mindig megkerült. Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elásva rejtegették, és történt, hogy zálog tárgyát képezte. A korona "szent" elnevezése abból az áhítatból eredt, miszerint az államalapító királyt szentté avatták. Példa nélküli az a szemlélet is, melyet a régi feudális Magyarország alkotott a Szent Koronáról: a Szent Korona Tan. A Magyar Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, s a legrégebben használt, mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék Európában. A Magyar Szent Korona csaknem ezer esztendeje hozzá tartozik történelmünkhöz. A Magyar Szent Koronával ezer év alatt 55 magyar királyt koronáztak meg (csak két király fejére nem tették a Szent Koronát; II. János Zsigmondéra, mint "ellenkirályra", aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József fejére, aki saját akaratából nem koronáztatta meg magát). A koronáknak három típusát ismerjük: 1. a házi korona, melyre semmiféle megkötés nem vonatkozik; 2. az országló korona, melyet az uralkodóknak meghatározott alkalmakkor viselni kellett, és 3. a beavató korona, melynek analógiái csak Belső-Ázsiában vannak; európai képviselője egyedül a Magyar Szent Korona. Ezt az uralkodó csak koronázáskor viselheti, amúgy két koronaőr őrzi. Rajtuk kívül csak a nádorispán nyúlhat hozzá, aki koronázáskor párnán a helyszínre viszi, és az érsek helyezi a király fejére. A magyarok királyainak koronája az államiság jelképe lett, ebből alakult ki a világon egyedülálló Szentkorona Tan. A SZENTKORONA TAN A közvéleményben ma is él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte/adta Szent Istvánnak, az első magyar királynak. A határainkon kívüli magyarság tudatában az anyaországbeliekénél sokkal erősebben él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence egész területe. Ennek oka az a jogviszony, melynek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Ebből következően a Kárpát-medence minden polgára, aki a Magyar Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe, a Magyar Szent Korona polgára. Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Szent István magyar király Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, és ezért ezen a jogi helyzeten a földi hatalmak nem változtathatnak. A szentkorona-eszme Szent István tudatos politikai és államjogi alkotása. A törzsi szervezet felbomlása és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence egész szabad lakossága számára István király jogi biztosítékot adjon a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára. Ennek legegyszerűbb módja ez volt, hogy István király koronáját önmaga (pontosabban a mindenkori király) az ország fölé helyezte. Szent Istvánnak "Intelmei" szerint a Magyar Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet, az ország védelmét és az országban lakó, együtt élő, vendégként befogadott idegen népeket.
A korona képei (Forrás: Internet)
Szent István Intelmei fiához, Imre herceghez a 720-as izlandi alkotmány után a világ második alkotmányának írásban megmaradt emléke. A szentkorona-eszme, mint államjogi rendszer alkalmas arra, hogy ma is jogi, társadalmi rendünk középpontjában legyen, ugyanis ez keresztényi, türelmes, befogadó - nem kirekesztő -, ugyanakkor nemzetvédő és megtartó erő is. "A Szentkorona-tan nem csak emléke egy dicső múltnak, hanem, kötelező érvénnyel bíró közjogi tan. A Szent Korona élő személyiség voltát és a Szentkorona-tan hatályos közjogi tan voltát nem kérdőjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó hatalom nemcsak, hogy nem igényli a Szent Korona közjogi tana segítségét, de nem is tekinti élőnek, illetve hatályosnak, márpedig a Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették. a magyar államhatalom alanya, a Szentkorona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által legfőbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának" (Kocsis István). A Szentkorona-tant soha vissza nem vonta alkotmányosan összeült magyar törvényhozás. Az 1920. évi magyar nemzetgyűlés a jogfolytonosság kérdését érdemben a Szentkoronatan szellemében tárgyalta. A második világháború után Magyarországon a magyar nemzeti öntudat elsorvasztását kormányprogram szintjére emelték; az idegen hatalom kiszolgálói megpróbáltak mindent megtagadtatni a magyar néppel, ami nemzeti önérzetét megtarthatta volna. Az 1990-ben összeült rendszerváltoztató országgyűlés sem a Szentkorona-tan, sem a jogfolytonosság jelentőségét nem tudta felfogni. A törvénysértés jogot nem alapít elve alapján a magyar történelemben mindig - 1790-ben, 1865-ben és 1920-ban is - helyreállt a jogfolytonosság csak az 1990-es országgyűlés tagjai nem merték felvetni a jogfolytonosság helyreállításának a kérdését. A MAGYAR SZENT KORONA ÉS MEGÍTÉLÉSE A TÖRTÉNELEM FOLYAMÁN A magyar középkor a Magyar Szent Koronáról azt vallotta, amit első királyunk Szent István legendájának Hartvik püspök által Kálmán király uralkodása idején (1095-1116) készített változatában olvashatunk, amely szerint a pápa Asztrik (Anasztáz) püspökkel Szent Istvánnak áldását és egy koronát is küldött. Thietmar von Merseburg (+1018-ban) jelentésében ugyan megemlékezik arról, hogy III. Ottó hozzájárult István magyar fejedelem királlyá koronázásához, a pápa áldását is küldte, de semmiféle koronáról nem ejt szót. 1613-ban Révay Péter koronaőr egyértelműen vallotta, hogy a teljes Szent Koronát II. Szilveszter pápa adományozta Szent Istvánnak. 1790 után Weszprémi István, Katona István, Koller József, majd Franz Bock kezdtek alsó ún. "görög" és felső, ún. "latin" koronáról beszélni ahelyett, hogy a Szent Korona alsó és felső részéről írtak volna. A korona hátsó részén elhelyezett Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket sem Ipolyi Arnold, sem Hampel József nem tudta egységes koncepciójába betenni. E okozott problémát Czobor Bélának, Varjú Elemérnek, Otto von Falkénak és sok más főleg művészettörténész és régészkutatónak. A Magyar Szent Korona származási idejét a IX. századtól a XIII. század közöttire, annak keletkezési helyét pedig Bizáncba, Rómába, Nyugat-Európába és ki-ki fantáziájának és műveltségének megfelelően minden más helyre tette.
M A G Y A R O R S ZÁ G K I R Á L Y A I 1 0 0 0 - 1 9 1 8 ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYOK
I.(Szent) István 1000-1038
Salamon 1063-1074
II. (Vak) Béla 1131-1141
III. Béla 1172-1196
Orseolo Péter 1038-1041 1044-1046
I. Géza 1074-1077
II. Géza 1141-1162
Imre 1196-1204
V. István 1270-1272
Aba Sámuel 1041-1044
I. András 1046-1060
I. Béla 1060-1063
I. (Szent) László 1077-1095
Könyves Kálmán 1095-1116
II. István 1116-1131
III. István 1162-1172
II. László 1162-1163
IV. István 1163-1165
III. László 1204-1205
II. András 1205-1235
IV. Béla 1235-1270
IV. (Kun) László 1272-1290
III. András 1290-1301
Szent Koronánk részei voltak könyvabroncsok, ereklyetartók, kapudíszek, stb. Akadtak ügyeletes okos "hagyományos" magyarázók, akik nem ismerve a Szent Korona analógiáit taglalgatták annak felső és alsó részét, mintha azt úgy külön készítgették volta és valamikor - a késő-középkorban összebarkácsolták. Sajnos az ilyen konformos nézeteket vallók leírásai kerültek be a köztudatba. Ilyen "hagyományos" nézetet vallott a Benda Kálmán és a Fügedi Erik páros, valamint a Kovács Éva és a Lovag Zsuzsa páros, majd Kopári Dénesnek volt afféle "egyéni" nézete, amely szerint Szent Koronánk felső része Szent Bertalan apostol ereklyetartójából készült volna. E nézetek Szent Koronánk eredetére eddig kb. 40 elmélet született - felsorolása aligha több tudománytörténeti érdekességeknél. Új fordulatot vett a Szent Korona vizsgálata, miután az Egyesült Államokbeli Fort Knox-ból 1978. január 6-án visszakerült Magyarországra. Ekkor egy négytagú mérnökökből álló csoport (tagjai: Beöthy Mihály, Ferencz Csaba, Ferenczné Árkos Ilona és Fehér András) végzett olyan vizsgálatokat a Magyar Szent Koronán, amely megkérdőjelezték a "hagyományos" nézeteket. Később Ludwig Rezső és Csomor Lajos aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták meg szent ereklyénket és a következő alapvető természettudományos ténymegállapításokra jutottak: a Magyar Szent Korona egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Szakmailag nem lehet sem bizánci, sem dél-, sem nyugat- sem észak-európai készítmény. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű kaukázusi technikák felhasználásával feltehetően egy kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett. A felső pánton eredetileg is nyolc apostol volt, az alsó rész hátsó oldalán levő – feltehetően Szűz Mária, Raffael- és Uriel arkangyalok képét későbben cserélték ki és másodlagosan tették be a ma látható Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket.
Hogy az immár szakmailag bizonyítottan egységes korona hol és mikor készülhetett arra is több nézet van. Csomor Lajos szerint „a Kaukázusban készült hun formában, hun és párthus valamint kaukázusi ábrázolási hagyományok szerint, hun és párthus viseletek ábrázolásával hun és kaukázusi munkamódszerrel” a IV. században. Mivel a dunhuangi 325-ös barlangban két vezető hun fején, valamint az ordoszi sírleletek között is a Szent Koronánkhoz hasonló kör- és keresztpántos korona látható, felvetődik a kérdés, hogy nem egy ősi hsziungnu (hun) fejedelmi viselet túléléséről van-e szó. Szigeti István szerint Szent Koronánk ott volt az avarok által Kaukázusból elrablott aranykincsek között, amelyet Nagy Károly zsákmányolt, vagy valamelyik avar kagán (el)
VEGYES-HÁZI KIRÁLYOK PRIZEMYS-HÁZ
Vencel 1301-1305
LUXEMBURG-HÁZ
Zsigmond 1387-14 37
WITTELSBACH-HÁZ
Ottó 1305-1307
HABSBURG-HÁZ
Albert 1437-1439 HABSBURG-HÁZ
ANJOU-HÁZ
Károly Róbert 1307-1342
I.(Nagy)Lajos 1307-1382
JAGELLÓ-HÁZ
HABSBURG-HÁZ
I. Ulászló 1440- 1444
Postumus László 1445-1457
SZAPOLYAI-HÁZ
II. Lajos 1516-1526
I. Ferdinánd 1526-1564
I. János 1526-1540
Mátyás 1608-1619
II. Ferdinánd 1619-1637
III. Ferdinánd 1637-1657
Mária 1382-1385 1386-1395
II. (Kis)Károly 1385-1386
HUNYADI-HÁZ
JAGELLÓ-HÁZ
Mátyás 1458-1490
II. Ulászló 1490-1516
HABSBURG-HÁZ
1540-1570
Miksa 1564-1576
Rudolf 1576-1608
I. Lipót 1657-1705
I. József 1705-1711
III. Károly 1711-1740
II. János (János Zsigmond)
HABSBURG-LOTHARINGIAI-HÁZ
Mária Terézia 1740-1780
II. József 1780-1790
II. Lipót 1790-1792
I. Ferenc 1792-1836
V. Ferdinánd 1836-1848
I. Ferenc József 1848-1926
V. Károly 1916-1918 (Forrás: Internet)
adott neki. Vannak adataink arról, hogy amikor Nagy Tundum avar kagán Aachenben hódoló látogatást tett és megkeresztelkedett 796-ban a csodálatos avar ékszerek között volt egy drágamívű korona is és hódolata jeléül felajánlotta Nagy Károlynak. Feltehető, hogy ezekkel az avar kincsekkel együtt került Szent Koronánk Aachenbe. III. Leó pápa 800-ban Nagy Károlyt ezzel a koronával koronázta meg. A korona Nagy Károly halála (804) után az uralkodóval 1000-ig Aachen-ben a sírban nyugodott. 1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját. Amikor október 2-án Rómába érkezett, a Szent Koronát is magával vitte és átadta II. Szilveszter pápának, aki neki barátja volt. II. Szilveszter pápa (Gilbert) pedig ezt a koronát küldte el Szent Istvánnak 1000. karácsonyán. Szigeti István szerint a Szent Korona 310 táján Grúzia keleti részében készült. E logikusnak látszó feltevés mellett természetesen még igen sok más is létezik; Csapody Csaba egész egyszerű feltételezése pl., az; István volt olyan hatalmas és gazdag király volt, hogy vehetett vagy készíttethetett magának grúz műhelyben koronát, amivel Anasztáziusz (Asztrik) apát őt 1000 karácsonyán megkoronázta. A Magyar Szent Korona eszmei tartalma két részre oszlik, ahogy két szerkezeti egység alkotja a koronát: az abroncs és a pántok. A felső rész Isten mennyei birodalmának a szimbóluma; az alsó rész Isten földi országát jelképezi. A pántok csúcsán felírás nélkül az ég és a makrokozmosz uraként trónol a Teremtő Atya Isten. Az alsó részen az abroncson felírással (Jézus Krisztus görög nevének rövidítésével) Isten földi birodalmának ura, Krisztus székel Mihály és Gabriel arkangyal kíséretében. A pántokon az Atyától jobbra nem lehet más, mint Krisztus földi helytartója, Péter, háta mögött Péter helyettese, a második fő-tanítvány, Jakab áll. A Pantokrátor balján Pált ábrázolja az ikon, mert ő külön meghívást kapott. Leveleinek egy része a kisázsiai egyházakhoz szól, így kultusza az örményeknél is megvolt. Ezután következik a kedvenc, szeretett tanítvány, János, akire az Atya Fia, Krisztus a kereszten függő édesanyját bízta. Péter lábánál testvére, András látható, aki először ismerte föl, hogy Jézus messiás. Sokan felvetik, hogy miért nem 12 tanítvány van a Szent Koronán; azért, mert a 12 tanítvány (Júdással együtt 13) csak az Utolsó Vacsoránál volt együtt. A középkori templomok bejáratánál általában csak 8 apostolt szoktak ábrázolni. A korona tervezője azokat a szenteket választotta példaképnek, amelyek védőszenteknek bizonyultak egy keresztény uralkodó számára (Kozma, Damján, András, Fülöp, György és Demeter). A Szent Korona valamennyi ábrázolt személye örmény típusú; legklasszikusabb a két angyal ábrázolása. A Isten égi és földi birodalmának egybeszövése klasszikusan a Magyar Szent Koronában csúcsosodik ki. A KORONÁZÁSI JELVÉNYEK A koronázási jelvények a király vagy császár koronázásánál a királyi hatalom szimbolikus kifejezésére használt jelvények, mint a korona, a jogar, és a birodalmi alma. Magyarországon, első királyunk korában a koronázáshoz hozzá tartozott a lándzsa – ha volt is ilyenünk, annak nyoma veszett. Középkor forrásokból tudjuk, hogy a koronázás kelléke volt az ezüstkereszt, a gyűrű, a karperec, a kengyel, más lószerszámok, különböző ruhadarabok (ingek, saruk, aranyszállal átszőtt kesztyűk, harisnyák stb.) és a koronázási trónus. Ezek az idők folyamán mind elvesztek. Megmaradt viszont a korona, az országalma, a jogar, a kard és a palást. A korona, a jogar és a palást a magyar királyság első századából származnak. Az országalma és a kard feltehetően későbben kerültek az együttesbe. A palástot Szent István és Gizella királyné 1031-ben ajándékozták a székesfehérvári koronázó-templomnak - Nagyboldogasszony székesegyháznak. Eredetileg misemondó ruha volt. Pontosan nem állapítható meg, hogy mikor kezdték koronázási palásként használni. Ma a koronázó palástként átalakított formát ismerjük. Bizánci eredetű selyemszövetét arany- és selyemfonállal hímzett képek és latin feliratok díszítik. Hímzett és gyöngyökkel kivarrt életfamotívumokat és állatokat ábrázoló gallérját átalakítás alkalmával kapta, a 12. század végén.
A legenda szerint készítésében Gizella királyné is részt vett, s talán a veszprémi apácakolostorban készült 1930 körül. Felirati képei például a Te Deum kezdetű hálaadó himnuszra utalnak. Eredetileg nagyobb volt. Az országalma az uralkodói hatalmi jelképek egyike. Az országalma ábrázolása Magyarországon először a koronázási paláston tűnt fel. A magyar országalma, mely ma a magyar koronázási jelvények között szerepel, egy aranyozott ezüstgömb, rajta az apostoli kettős kereszt, mely az Árpád-házi királyok címerkeresztje is lett. A nem hiteles hagyomány szerint ilyen kettős keresztet küldött a pápa Szent Istvánnak a koronával és a lándzsával együtt. Az országalmán ma Károly Róbert magyar király címere van, de ez valószínűleg utólagos rátétel, így az alma és keresztje sokkal régebbi lehet. Az országalma az országot és a földet jelképezte. A jogar az ítélkezés, az igazságosság, a jogszolgáltatás jelképe; ősi keleti eredetű hatalmi jelvény. Elefántcsont előképeit korai ásatásokból ismerjük. A magyar jogar kristálygömbjébe vésett három oroszlán is az uralkodói hatalom ősi keleti jelképe. Ez a kristálygömb mai ismereteink szerint a világ harmadik legnagyobb átfúrt kristálya, melybe mogyorófa nyél illeszkedik. A rajta levő oroszlánok csiszolási stílusa alapján legkésőbb IX. századi keleti munka. A magyar király koronázásánál két ízben is igen komoly szerephez jutott a kard. Először a felkenés után, de még a korona felhelyezését megelőzően, karddal övezték az uralkodót, végül pedig, a szertartás utolsó aktusaként, az uralkodó a koronázási dombra lovagolt, és a négy égtáj felé szimbolikus kardcsapásokat téve kinyilvánította, hogy megvédelmezi az országot, bármely irányból érné is ellenséges támadás. Szent István egy kardját a prágai Szent Vid székesegyházban őrzik, lehet, hogy ez volt az eredeti koronázási kard. Valaha a koronázási szertartásnak fontos része volt az országzászló, amely sajnálatos módon, a mohácsi csatamezőn odaveszett. WASS ALBERT: A LÁTHATATLAN LOBOGÓ
Konok hűséggel hordozom az úttalan bozótokon.
És védem, foggal és körömmel! Vad dühvel és őrült örömmel!
még ha utolsó is vagyok, kit az özönvíz meghagyott,
Seb a vállam és seb a markom, de fogom, viszem és megtartom.
És mentem, mindeken által, íntépő, végső akarással!
de harcom végigharcolom s a lobogót megmarkolom!
S fogcsikorgatva hirdetem: nem ért véget a küzdelem!
Dúlt otthonom rég összedőlt. Kifordult alólam a föld.
Megmarkolom, és nem hagyom, ha le is szakad a két karom,
Mert valami még megmaradt. Görcs zsibbasztja a markomat,
Társaimat ár elsodorta. Mögöttem ég a poklok pokla.
ha két lábam térdig kopik: de feljutok a csúcsokig!
de markomban még itt a Szó: a láthatatlan lobogó!
Előttem vad sziklák merednek. De nekivágok a meredeknek!
S utolsó jussomat, a Szót, ezt a szent, tépett lobogót
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem. Magosra tartom s lengetem!
Mert élek még! Ha törten is, Ha vérben is, ha görcsben is,
kitűzöm fent az ormokon s a csillagoknak meglobogtat.
AUGU SZTU S 20. A Z ÜNN EP K IALAKULÁSA A Szent Istvánra való emlékezésnek ugyan ezeréves hagyománya van, augusztus 20-a, mint nemzeti ünnep azonban mégis rövid múltra tekint vissza. Az államlapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a 20. században. A körmenet kialakulása: A középkorban az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza, amely a török asz alatt eltűnt. A kultusz fontos eleme volt a búcsújárás és az Aranybullában (1222) is meghatározott „szent király ünnepe”, amelyet Székesfehérváron tartottak, bár kezdetben nem augusztus 20-án. A katolikus ünnep következő fejezete Mária Terézia korához kötődik, amikor uralkodói közbenjárással 1771-ben Raguzából (ma Dubrovnik, Horvátország) Bécsbe, majd Budára került a Szent Jobb ereklye. A királynő rendelete értelmében az időközben elpusztult Zsigmond-kápolnában őrzött ereklyét évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20-án. Rendelete egyben nemzeti ünnepnek minősítette Szent István napját. Az intézkedés ellenére az ünnep nem vált rögtön az ország egységét kifejező szimbólummá, ennek alapjait csak az 1818-ben először megtartott körmenet fektette le. A körmenetnek egészen a második világháború végéig a budai vár adott otthont, nem pedig a pesti belváros, ahogyan napjainkban. A szokás történetében az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves kényszerszünet következett be, mivel a Bach-korszak betiltotta. Az enyhülés vetett véget a tilalomnak 1860-ban. Ezután augusztus 20-a egyre népszerűbbé vált, a körmenetet országos érdeklődés kísérte. Augusztus 20. a Monarchiában: A francia forradalom mintájára a 19. század végén igény merült fel magyar nemzeti ünnep megalkotására is. Hosszas parlamenti vita indult, amely március 15. és augusztus 20. körül forgott. Az utóbbit ellenzői az esemény katolikus jellege miatt alkalmatlannak tartották a soknemzetiségű és vegyes felekezetű ország egységének kifejezésére. Végül 1891-ben mégiscsak nyertesként került ki augusztus 20-a, amit munkaszüneti napnak, korabeli elnevezéssel norma-napnak minősítették. A fent említett okok azonban megakadályozták, hogy általánosan elfogadott ünnep alakuljon ki, hiszen a körmenet elsősorban a katolikusok körében volt népszerű. A vasúthálózat bővítésével párhuzamosan vidékről akár több százezren is a fővárosba érkeztek, a budai várt ellepték az ünnepi viseletbe öltözött emberek. Hasonló azonban nem mondható el a Bécsben székelő uralkodóról, aki nem vett részt a körmeneten, ez alól kivételt jelentett az 1917-es háborús év, amikor az utolsó magyar király, IV. Károly a menet élén vonult. A körmenethez kapcsolódó új, érdekes jelenség is felütötte a fejét, mégpedig a budapesti vásárlás: a városba érkező tömeg a körmenet után az utcákat rótta, hogy különféle portékákat vásároljon. Az újságokban megjelentek a „Szent István-napi vásár” hirdetések, az üzletek pedig teli polcokkal várták a látogatókat. Ez a vásárlási láz egészen az 1940-es évek végéig kitartott, csak a Rákosi-rendszerben szűnt meg. Ugyancsak a Monarchia végén bukkant fel újra egy elfelejtett szokás, az aratóünnep. Miniszteri kezdeményezésre elevenítették fel a néphagyományt, amely ekkor még nem kapcsolódott össze augusztus 20-val. Az új kenyér jelenléte csak fél évszázad múlva vált meghatározóvá. Augusztus 20. a Horthy-rendszerben: Az első világháborúban és az azt követő években a nagyszabású ünnepségek elmaradtak. Néhány évnek kellett eltelnie, hogy a kialakult új politikai rendszer megfogalmazza önmagát és ennek megfelelően alakítsa az államiságot szimbolizáló ünnepet. A Horthy-rendszerben fektették le augusztus 20nak, mint nemzeti ünnepnek az alapjait. A korábbi szokások közül megőrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt, amelynek tétje a Szent István-díj volt és az ünnepi mulatságot, amelyet rengeteg programmal bővítettek ki. Az új és a ma is létező szokások közé beemelték a tisztavatást, az ünnepélyes őrségváltást, a néphagyományok ápolását és a tűzijátékot. Csak a korszakra voltak jellemzőek és az idő próbáját nem állták ki a sokgyermekes anyák kitüntetése, a Gyöngyösbokréta műsora valamint az ünnep kiterjesztése egy teljes hétre. A két világháború között a körmenet továbbra is a várban zajlott. A felekezeti hovatartozás jelentőségének eltörpülését jelzi, hogy Horthy Miklós kormányzó, – aki egyébként református volt, vallása pedig nem fogadja el a szentek létezését – maga is rendszeresen részt vett a Szent Jobb körmeneten. Az ünnep újdonsült eleme a tisztavatás volt, amit a Monarchiában az uralkodó születésnapján tartottak. A Ludovika végzős növendékeit az akadémia udvarán avatták tisztté, gyakran Horthy kormányzó jelenlétében. Szintén az államiságot szimbolizálta a budapesti Szabadság téren 1928-ban felavatott ereklyés országzászló, amely a megemlékezések központi helyszínévé vált. Talapzatát a történelmi Magyarország jelentősebb pontjairól összegyűjtött földből építették. A következő években több száz településen avattak országzászlókat, ezek a történelmi Magyarország egységét hirdették. Szent István ünnepe tehát a revíziót, a határok módosítását, a korszak legfontosabb követelését jelenítette meg. Mindemellett fontos szerep jutott a szórakozásnak: dalnokverseny, öröksütés, táncmulatság, légi bemutató, sétahangverseny, sportesemény, virágkorzó, cirkusz, tárogatókoncert. Röviden és a teljesség igénye nélkül évről évre bőséges program várta a több százezres nézősereget. Két meghatározó eseményt érdemes kiemelni: a tűzijátékot és a Gyöngyösbokrétát. A 19. században már tartottak tűzijátékot Szent István napján, azonban a szokás 1927-től vált menetrendszerűvé. A Gellért-hegyről kilőtt rakéták fényeit a rakpartról és sétahajókról csodálták. A Gyöngyösbokréta a népművészet beemelését biztosította. Az 1931-ben létrehozott szer-
vezet táncokat és más népszokásokat mutatott be autentikus módon, vagyis nem művészek, hanem parasztemberek előadásában. Augusztus 20., mint nemzeti ünnep a Horthy-rendszerben vált a magyarság egyetemes ünnepévé. Nemcsak határon túl, hanem a kivándorolt magyarok is megemlékeztek az államalapító királyról. Az ünnep egyben turisztikai látványosságként is funkcionált, hiszen több ezer külföldi érkezett Magyarországra, hogy megcsodálja a látványos programokat. Augusztus 20. a Rákosi-diktatúrában: A második világháborút követő években új arculatot kellett találni az ünnepnek, mivel a Horthy-korszak kiemelten kezelte a jeles napot, s a koalíciós kormány élesen elhatárolódott politikai elődjétől. Olyan hangok is megszólaltak, hogy az ünnep hagyományait nem érdemes folytatni, ennek ellenére a felújított Szabadság hidat 1946-ban augusztus 20-án adták át, s ezzel mégiscsak elkezdték „használni” az ünnepet. Kezdetben a körmenet is folytatódott, igaz az ország vezetői már kevésbé képviseltették magukat, publicitása is kisebb volt, mint korábban. Gyökeres váltás a diktatúra kiépülésével, 1948-ban következett be. Az ünnep ezen újabb fejezete csak részben jelentet törést, mert a régi elemek közül többet is felhasználtak, csak a külsőségeket alakították át. Megmaradt a tisztavatás, de a Ludovika Akadémia helyett a Honvéd Kossuth Akadémia növendékeit avatták fel. Megtartották a tűzijátékot is, ezen felül bábszínház, kultúrműsor, díszelőadás és hasonló mulatság szórakoztatta a népet. A körmenet viszont a kommunizmus berendezkedése után a Bach-korszakhoz hasonlóan ismét tiltólistára került, ezúttal negyven évre. Az ünnepnek természetesen új nevet adtak. Addig Szent István napnak hívták leggyakrabban augusztus 20-át. Először lekopott a szent kifejezés, majd 1948-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés, mint központilag előírt szóhasználat. A kifejezést azonban hamar felváltotta egy újabb elnevezés, az alkotmány ünnepe. 1949. augusztus 20-án lépett életbe ugyanis az alkotmány, az elkövetkező években pedig ez a kifejezés dominált. Az ötvenes évek elején a programok megrövidültek, csak termelési versenyekről és lelkes sztahanovistákról adott hírt a korabeli sajtó. A tűzijáték is elmaradt, helyette a Gellért-hegyen csak tábortűz volt. Viszont a korszak vívmánya a kitüntetés-adományozás – művészeknek, népművelőknek –, amely ma is létezik. A kommunisták tehát szakítottak a múlttal, de az ünnep továbbra is a hatalom birtokosainak identitását szimbolizálta. Augusztus 20. a Kádár-rendszerben: Az ünnep új arculatot a munkás-paraszt szövetség megjelentével kapott. A Kádár-kormány 1956. november 4-én rádióban beolvasott közleményében Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányként definiálta önmagát, ennek megfelelően minden évben munkás-paraszt találkozót tartottak. Szintén lényeges elemként jelent meg az avatás: pályaudvart, iskolát, gyárat, üzemet, szállodát, lakótelepet, utat avattak, egy évfordulóra több meglepetés is jutott. Megtorpanás a nyolcvanas évek derekán rajzolódik ki, amikor a gazdasági helyzet csak kisebb költségvetésű újdonságok – játszótér, tornaterem – átadást engedte meg. A szórakoztató műsorok repertoárja a hatvanas évek közepén bővültek látványosan, többek között újjáéledt a tűzijáték, egyre jelentősebb lett a vízi és légi parádé, Debrecenben pedig megszületett a virágkarnevál. Folytatódtak az olyan hagyományok is, mint a zászlófelvonás és a tisztavatás a Kossuth téren, a néphagyományok bemutatása és a szórakoztatás. A Rákosi-diktatúrához képest váltás, hogy – szigorúan a szent jelző említése nélkül – István király személye is felbukkant. Augusztus 20-át az államalapítás, az alkotmány és az új kenyér ünnepének tekintették. A körment továbbra is tabu volt, egészen 1989-ig, amikor hosszú évtizedek után a Bazilikánál megrendezték az „elsőt”. Augusztus 20. a rendszerváltás után: A választások után összeült parlament szembekerült azzal a dilemmával, hogy három nemzeti ünnepünk van (március 15. augusztus 20. és október 23.), viszont csak egy lehet hivatalos állami ünnep. A történelem ismétli önmagát, mert a választás, akárcsak száz évvel ezelőtt ismét augusztus 20-ra esett. A különböző politikai erők persze más-más helyszínen ünnepelnek a rendszerváltás óta, azonban a fent említett három ünnep közül még mindig Szent István ünnepe a legkevésbé megosztó. Az ünnep menetrendje nagymértékben hasonlít a Kádár-rendszer forgatókönyvéhez, persze a külsőségek megváltoztak. A hivatalos program a zászlófelvonással indul, majd a tisztek felavatásával folytatódik a Kossuth téren, akik már nem ökölbe szorított kézzel, hanem két ujjukat feltartva tesznek esküt. A felavatott tisztek elvonulnak az országzászlók, köztük az 1956-os forradalom lobogója előtt. Nem hiányozhat a hang- és fényeffektusokkal kiegészített tűzijáték, a vízi- és légi parádé valamint a nyolcvanas évek közepén megszületett mesterségek ünnepe a budai várban. A körmenet a Bazilikánál zajlik, a szertartásnak immáron kihagyhatatlan eleme a kenyérszentelés. Jelentős ünnepségek az ezredfordulón voltak, 2000-ban avatták ortodox szentté István királyt, bővítették ki a körmenet útvonalát, valamint 2000. augusztus 20-án indult a millenniumi év és a következő esztendő ugyanazon napján ért véget. Az ünnep fekete évének számít a 2006-os év, amikor rögtön a tűzijáték elkezdése után óriási szélvihar támadt Budapesten. A katasztrófa felkészítetlenül érte a szervezőket, a sajnálatos eseményben több ember életét vesztette. (Forrás: Internet).
SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK BESZÉDE A PÁNEURÓPAI PIKNIK 20. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL, „AZ ÁTTÖRÉS, A SZABADULÁS EMLÉKMŰVE” ÜNNEPÉLYES FELAVATÁSÁN SOPRONPUSZTÁN
Tisztelt Ünneplő Közönség! Emlékművet avatni gyűltünk össze azon a helyszínen, ahol 1989. augusztus 19-én az országhatárt néhány órára kinyitó magyar-osztrák Páneurópai Piknik zajlott, és ahol ugyanazon délután több mint hatszáz keletnémet állampolgár áttört a kinyitott kapun, s a szocialista világból a szabad világba jutott. Húsz éves évfordulót ünnepelünk ma itt. Sok történelmi eseménynek van húszéves évfordulója ebben az időszakban. Két évtizeddel ezelőtt volt a rendszerváltás, 20 éve omlott le a berlini fal, tért vissza Magyarország Európába, és indult meg Európa az egységesülés új szakaszába, benne az újraegyesült Németországgal és az új demokráciákkal. Feltűnt-e valakinek, hogy a rendszerváltásnak nincs emlékműve Magyarországon? Hogy csakis a változások európai vonatkozásait ünnepeljük? Az állam is a vasfüggöny szimbolikus átvágásának évfordulóján, június végén rendezett nagy nemzetközi megemlékezést – a többi néma csend. Igaz, a műszaki határzár lebontása, és maga a civilek szervezte Páneurópai Piknik is egy európai horderejű eseménysor láncszeme lett, olyan történéseké, amelyek visszaigazolták az akkori magyar kormány politikai és erkölcsi teljesítményét éppen úgy, mint a piknik szereplőiét. Minderre tehát jogos büszkeséggel emlékezhetünk, sőt úgy érezhetjük, megvan a bátorság jutalma, a jó elnyeri díját, van igazság a történelemben. De, tisztelt ünneplő közönség, mi, akik itt ma összegyűltünk, a piknik egykori kitalálói, megszervezői és résztvevői, azok az egykori keletnémetek, akik életük döntő fordulatát élték meg itt, mi jól tudjuk, hogy ezt a dicső folytatást akkor senki nem látta előre. És bár a további nemzetközi események fényéből nyilván nem kell, sőt nem is lehet, felesleges és a történteket megcsonkító lenne kiragadni a pikniket és az NDK-sok áttörését – ez az emlékmű mégis annak a bizonyos pillanatnak szól, 1989. augusztus 19-e délutánjának. Ez az emlékmű emancipálja ama nap eseményeit és szereplőit. Saját értékeiknek, önmagukban vett érdemeiknek és érzéseiknek állít örök emléket. Megörökíti a pikniket szervező polgárok olthatatlan vágyát a határok nélküli Európába való hazatérésünk iránt, dicsőíti elszántságukat és ügyességüket, ahogy ezt az akkori akadályok ellenére megszervezték. Kőbe faragva örök jele lesz ez az emlékmű az NDK-s polgárok életüket is kockáztató kétségbeesett bátorságának, a nagy menekülésnek, és a szabadulás hihetetlen élményének. Igenis, nagy eseményre emlékezteti ez a szobor a magyarok és németek nemzedékeit. Tisztelt Egybegyűltek, kedves soproniak, kedves német és osztrák vendégeink, ez a nap akkor is emlékművet érdemelne, ha a következmények teljesen másként alakultak volna. Akkor is messze túlmutatna önmagán, és emlékezésre méltó lenne a tény, hogy több mint hatszáz ember a német nemzet fallal, szögesdróttal, lőparanccsal elválasztott és bezárt részéből ki tudott törni, és el tudott jutni a német nemzet szabad részéhez. Hiszen minden ember, és minden ember szabadsága óriási érték. Ha más lett volna a folytatás, akkor is az utókor elismerését érdemeli a szolgálattevő magyar határőrparancsnok, Bella Árpád felelős és bátor döntése, amely elhárította a lehetséges tragédiát, és szabaddá tette az utat. Kedves német vendégeink, megrendülten fordulok Önökhöz, akik húsz év után visszatértek erre a helyre. Ismerjük a fényképeket, a filmfelvételeket, örökre belénk vésődtek az arcok a nyitott kapu felé rohanva, azután a sírás, a könnyek és a szabadulást szinte el sem hívő nevetés a túloldalon. Ismerjük a családtól elsodródott gyerek történetét, akiért egy osztrák határőr még át tudott jönni. Tudom, nem könnyű találkozni a húsz évvel ezelőtti önmagunkkal, szembesülni azzal, mi lett reményeinkből, mi lett belőlünk. De ez egy olyan hely, és olyan pillanat, amelyet érdemes felidézni és újra átélni, hiszen nagyszerű volt. Kívánom, hogy merítsenek erőt ebből a látogatásból és találkozásból, hiszen éppen ez minden ünnep értelme. A Páneurópai Piknik értelmi szerzői és megvalósítói Debrecentől Sopronig, nem engedték, hogy feledésbe merüljön. Társakat találtak megőrzéséhez, húsz éven át rendszeresen megemlékeztek róla, gyarapították az emlékjeleket a kopjafától a díszkútig. S most nagy tettet vittek végbe azzal, hogy ezt a szobrot állították. A szobor hátoldalán ezt olvashatjuk: „Egy rab nép kinyitotta kapuját, hogy egy másik rab nép kiléphessen a szabadságba."”. Ez igaz, de hozzá kell tennünk, akik a szabadságot adták, maguk is úton voltak a szabadság felé. A Páneurópai Piknik ugyanúgy, mint azután a keletnémetek kiengedése nyugatra, része volt az 1989 nyarán felgyorsult politikai
változásoknak. Ekkor már befejezéshez közeledtek a Kerekasztal-tárgyalások, megfogható közelségben voltak a többpártrendszerű szabad választások. A rendszerváltás óta folyamatosan meg kell küzdenünk a múltért. Kié a múlt? Ki vitte végbe a rendszerváltást? Mi az új, demokratikus rendszer viszonya a Kádár-rendszerhez? Hányszor kellett fellépnem azért, hogy leszögezzem, nincs folyamatosság a kettő között! Hányszor kellett küzdenem azért, hogy csak egyetlen 1956 van! Ez az emlékmű azt is hirdeti, hogy a rendszerváltásban döntő szerepet játszottak az emberek, az ország népe. Nemcsak politikusok egyezkedtek a Kerekasztalnál, s nem valamilyen reformkommunista program valósult meg. Emlékezzünk a nagy megmozdulásokra, a hatalmas méltóságteljes néma tüntetésre a romániai falurombolások ellen, vagy amikor 1989. március 15én mámoros örömmel vette birtokába az utcát a nép. De ekkor már legalább egy év óta óriási pezsgés folyt, mindenütt szervezkedtek az emberek, alakultak a mozgalmak és pártok, és helyi csoportjaik, országos tervezés folyt a jövőről, elkezdték visszahívni a szocialista parlament képviselőit, hogy a formálódó demokratikus erők képviselőit válasszák helyükre. Egymást érték a helyi kezdeményezések. Kitűnő, józan és bátor emberek jelentek meg mindenütt. Ragyogó kor, reményteljes és aktív időszak volt ez a másfél-két év. Ennek a szellemnek volt terméke a Páneurópai Piknik is. S nagy igazságszolgáltatás, hogy a nép akkori teljesítménye a rendszerváltásban most ilyen nagy nemzetközi figyelem központjába kerül. Az Áttörés Emlékműve egyszersmind a rendszerváltás legjobb arcának állít emléket. Sopron, civitas fidelissima, a hűség városa, köszönöm, hogy a rendszerváltás legszebb hagyományához is hű maradtál, és köszönöm, hogy hűek maradtak a soproni polgárok is. Örüljünk, hogy a rendszerváltásnak ez az első emlékműve ilyen sokjelentésű, sok nemzetnek szóló és minden tekintetben őszinte emlékmű lett. 2009. augusztus 20. SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÜNNEPI BESZÉDE Tisztelt Ünneplő Közönség! Szent István napját ünnepeljük. Ez a nap minden magyar ünnepe itt, a Kárpát-medencében és az egész világon. Szent Istvánt ünnepelheti minden nép, amelynek szintén királya volt, és amelyek az általa alapított országnak részei voltak. Sőt, Szent István napja ünnepe mind a nyugati, mind a keleti kereszténységnek is, hiszen István király azon kevés szentek közé tartozik, akiket mindkettő magáénak vall és tisztel. Szent István király nagysága és tisztelete egyetemes – de a mi szívünket különösen megérinti. Halála után azonnal boldognak kezdték őt nevezni a magyarok; századok sokaságán át hozzá menekültek, őt kívánták és kereseték bajukban. „Hol vagy István király, téged magyar kíván”, szól ma is az ének, és ma is szükségét érzik a magyarok közösségei, hogy fölmutassák Szent István nagyságát, hogy közadakozásból szobrot emeljenek neki – mint például éppen holnap Komárom városa szlovákiai oldalán. Az ünnep a hétköznapok fölé emel. Ma nem illene munkanélküliségről, kilakoltatásokról, közbiztonságról, gyilkosságokról, a korrupció kiömlő szennyvizéről beszélni. De hogyha ma szent királyunk felé fordulunk, ha meghalljuk üzenetét, olyan szempontokat és olyan erőt nyerünk, amely e gondok megoldásában hathatós segítségünk lesz. Szent István példája ma két vonatkozásban nagyon időszerű. Az egyik a magyar állam és a magyar nemzet viszonya; a másik pedig az, hogyan tudta István király új útra téríteni, megújítani a magyarságot. Szent Istvánt államalapítónak nevezik a leggyakrabban. S valóban, annak köszönhetjük létünket, megmaradásunkat, önálló fejlődésünket és helyünket a nyugati világ Európájában, hogy István megalapította, és annak, ahogyan megalapította a magyar királyságot. A honfoglalók utódait elhelyezte egy korszerű államban, államszervezetet, jogbiztonságot, nemzetközi súlyt, kultúrát és vallást adott országának. István az Árpádok véréből való volt, a magyaroknak alapított államot, amelyben még századokig Árpád-házi királyok uralkodtak. S Magyarország mindmáig, több mint ezer év után, fennáll. De fontos, hogy István király egyszersmind a Rómából a középkorba átörökített államszervezési eszmét is követte. Maga hivatkozik erre az Intelmekben. Nem akarta egy nemzetiségűvé tenni országát. A korábban itt lakó népeket és a behívott vendégeket meghagyta nyelvükben és szokásaikban, s ezt utódainak is megparancsolta. „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” – idézzük ma is oly sokszor. Magyarország az ő példája nyomán később is befogadó ország maradt. A magyar állam és magyarság határai sosem estek egybe. A magyar államnak más nemzetek is részei voltak, és részei ma is. A magyarság egy része pedig – nem egyszer a nagyobbik hányada – a magyar állam határain kívül élt. A
török korban a királyi Magyarországból nézve Buda, az Alföld, vagy a Dunántúl majd’ egészének lakosai „határon túli magyarok” voltak, nem szólva a századokon át önálló országot képező Erdélyről. De miközben a határok változtak, a magyarok mindig megmaradtak ott, ahol Szent István korában letelepedtek. Ezt mutatják a helynevek, tanúsítják a régészeti leletek és nyelvemlékek, és ezt mutatja a magyarság mai elhelyezkedése is. Az államhatár a magyar nemzetnek, ennek az összetartozó, nyelvében, kultúrájában, történelmi tudatában és azonosság-érzetében egységes népnek az egységét soha nem törte meg. Az állampolgárságtól és a lakhely szerinti országtól függetlenül beszélünk a kulturális értelemben vett magyar nemzetről. Ezt a magyar nemzetet megőrizni, sőt gyarapítani, egységét erősíteni Szent István örökségéből folyó kötelességünk. Elnökségem egyik fő törekvése ennek az egységnek szolgálata. Hiszen a nemzet lényege nemcsak a közös történelmi örökség, hanem a jövő vállalása is: a közös akarat, hogy együtt akarjuk folytatni történelmünket. A magyar nemzetnek olyan szerencséje volt, hogy István óta mindig létezett saját állama, amely a nemzet többi részéért is fel tudott lépni. Ez ma a Magyar Köztársaság alkotmányban előírt kötelessége – amelyet a kornak megfelelően kell gyakorolnia. Bárcsak meghallanák és megszívlelnék István király intelmét a soknyelvű és sokszokású országról a szomszéd fiatal nemzetállamok! Jó lenne, – de addig is igénybe kell vennünk a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi jog minden kisebbségvédő eszközét nemzettársaink és a saját érdekünkben. Ezért kell fellépnünk az anyanyelv használatát korlátozó szlovák nyelvtörvény ellen, a magyar iskolákat ellehetetlenítő ukrán politika ellen, az erdélyi magyar tisztviselők elbocsátása ellen, s kell támogatnunk a Vajdaság autonóm statútumának elfogadását. A nemzetközi védelmi lehetőségeknek nemcsak passzív használói, hanem alakítói is lehetnénk, sőt helyzetünk miatt, annak kell lennünk. Ma Európában még mindig él a homogén nemzetállam 19. századi eszméje, amely annak idején minket is megkísértett, de drágán megfizettünk érte. Ám Európa sok részén – s a Kárpát-medencében biztosan – tiszta nemzetállamok nem hozhatók létre. A 19. századi eszköztárral – a kisebbségi nyelvek kitiltásával a közéletből és oktatásból, az etnikai arányok megváltoztatásával célzott betelepítések révén – ma már szemben állnak az emberi jogi és a kisebbségvédelmi egyezmények. Azzal a szemlélettel szemben pedig, amely a kisebbségben ellenséget, vagy legalábbis problémát lát, van egy másik látásmód is, amely értéknek és országa gazdagodásának tartja őket. A Kárpát-medencében sok száz éves, a magyarok esetében ezer éves nemzetiségi tömbök vannak, mélységes gyökerekkel, hagyománnyal és teljes társadalmat képezve. Gazdagítja Romániát a székelyföldi magyar világ, ugyanígy Szlovákiát az ottani magyar társadalom. Hasonlóképpen csak örülhetünk, hogy itthon megmaradt valami a háború előtti jellegzetes sváb vagy szlovák vidékekből. Meg kell becsülnünk és minden eszközzel erősítenünk kell őket. Alkotmányunk szerint az országban élő nemzeti kisebbségek, azaz más nemzetek részei, államalkotó tényezők, kollektív jogaik, és önkormányzatuk van. Minden alapunk megvan arra, hogy szorgalmazzuk, hogy az Európai Unió tűzze napirendre az őshonos nemzeti kisebbségek kérdését. Közelgő uniós elnökségünket erre is fel kell használnunk. Az Unió nem fordíthatja el a fejét kényesen, vagy idegesen, ha a nemzetiségi kérdés szóba kerül. Hiszen az Európai Unió már nem Szén- és Acélközösség, nem is csupán Európai Gazdasági Közösség, hanem az államok olyan szervezete, amely a területén élő egyéneknek egységes európai uniós polgárságot hozott létre. Ha Európa meg akarja találni időszerű feladatait és hivatását, hogy az európai polgárok valamennyi közösségének uniója legyen, akkor az államok, a politikai nemzetek mellett, a régiók és az etnikai- nyelvi-kulturális közösségek, vagyis a kulturális nemzetek uniójává is kell válnia. Ehhez mind itthon, mind a magyarok között, mind a szomszédos nemzetekben és államokban, mind Európában szemléletváltásra van szükség. Erről, vagyis az emberekben szükséges változásról szeretnék beszélni a következőkben. A magyarság történetében a legnagyobb változást Szent István hozta. Óriási változást igényelt, óriási átalakulást követelt meg az emberektől István terve. Hosszú, 38 éves uralkodásának végére az ország jellege, ereje és szervezete gyökeresen más volt, mint amikor trónra lépett. Ez a mindenre kiterjedő változás az embereket is megváltoztatta, akik azonban megértették, hogy megérett az idő a változásra. Ezt igazolta vissza Szent István hamar feltámadó tisztelete és kultusza. Nem szabad korunkat, és még kevésbé aktuális, rövid távú belpolitikai viszonyainkat ahhoz a feladathoz hasonlítani, amely Szent István előtt állt. De szabad, sőt kell, hogy Szent István művének legalább egy tanulságát szem előtt tartsuk. Azt, hogy a valódi változáshoz nekünk is meg kell változnunk.
Ha érezzük és tapasztaljuk egyes területeken, hogy az eddigi út zsákutcába vezetett, ha nyakunkon a válság, ha sokasodnak az intő jelek, akkor, ha valahogy túléltük a krízist, ne úgy folytassuk, ahogy azelőtt volt. Hiszen a katasztrófák, gazdasági válságok, még a háborúk is véget érnek egyszer, bármennyi pusztítást is hagynak maguk után. De a döntő pillanat ekkor jön el. Újévkor is azt mondtam, az igazi kérdés most már az, hogy milyen állapotban leszünk, hogyan megyünk tovább a válság után. Ma persze mindenki a szükséges változásokról beszél, a globális pénzügyi rendszer átalakításáról, vagy a klímaváltozást legalább lassító intézkedésekről. De ha a gazdaság javulása után majd éppúgy veszik fel, és éppúgy kínálják a hiteleket, mint korábban, s nem változik meg az emberek magatartása, hiábavaló volt minden veszteség. Az ökológiai katasztrófát sem lehet elkerülni csupán kibocsátási kvóták egyezménybe foglalásával, ha nem változik meg az emberek hozzáállása a természethez, ha továbbra is a gazdasági növekedésé és a fogyasztásé marad az elsőbbség. Amíg a fejlődést csak a GDP-vel mérjük, s nem az életminőség sok-sok más jellemzőjével a várható életkortól kezdve a lakosság egészségi állapotán és iskolázottságán át a kultúra helyzetéig, amíg csakis pénzügyi mutatókért kell áldozatokat hozni, addig nincs változás. Hiába beszélünk a változás szükségességéről, ha az emberek szívük mélyén nem akarnak változást. Húsz évvel ezelőtt mindenki kívánta a rendszerváltást, belátta, hogy a régi módon nem mehet tovább, de azután nagy tömegek, és sok politikus is, bár az új intézmények és a piac keretében, alapvetően a régi elvárásokkal és begyakorolt magatartással folytatta. Így van ez nemzetünk minden égető problémájánál. Most csak két kérdésben mutatok rá a szemléletváltás égető szükségességére. Ha felmérjük a jelenleg nyolc ország területén őshonosként élő magyar nemzet helyzetét, nem folytatható a trianoni veszteség önmagában vett felemlegetése. Ehelyett a tanulságokat levonva és a mai helyzetet ismerve a jövő felé kell fordulnunk. De nem folytatható a nemzeti probléma negligálása sem, és nem ismétlődhet meg a testvérek megtagadása. Ahhoz, hogy megmaradjunk mindenhol, ahol Szent István óta élünk, és folytassuk örökségünket, arra volna szükség, hogy az összes magyar nemzetrész képviselői által elhatározott nemzetpolitika a magyarok tömegében élő hazaszeretettel találkozzon. Nem elég azonban, ha a csak a magunk szemléletváltásával törődünk. Nagy energiát kell fektetnünk abba is, hogy a szomszéd népekhez forduljunk, méghozzá a saját nyelvükön, megbecsüléssel és empátiával, hogy elérjük, ne fenyegetésként, hanem kölcsönös gazdagodásként és előnyként éljék meg azt, hogy a magyarok, magyarként országukban élnek, és fognak is élni. Itthon is, a cigányok és a többség viszonyában a változást akarni kell. Kölcsönösen kell ezt akarni. Be kell látni, hogy nincs más út, mint az integráció, és hogy a befogadáshoz éppen úgy meg kell változnia a többségben lévőknek, mint a beilleszkedéshez a cigányoknak. Itt mindkét félnek tennivalói és kötelességei vannak. Az utóbbi évtizedek eredménytelen integrációs politikája nem folytatható. De a mostani drámai helyzetben, amikor Magyarország polgárainak egy csoportját, a cigányokat, gyilkosok tartják rettegésben, akik ártatlan embereket és gyermekeket ölnek, minden mást megelőz az együttérzés és a segítség kinyilvánítása. Talán ez a közös megrázkódtatás előmozdítja majd a cigányság és a társadalom többi része viszonyának új alapokra helyezését. Tisztelt Ünneplő Közönség! Szent István ünnepén, mint mondtam, nem a konkrét gondokkal és megoldásukkal kell foglalkoznunk. De ha az ünnepből, nagy királyunk példájából csak annyit viszünk magunkkal, hogy ha azt érezzük, másként kellene élni, akkor merjük is teljes szívvel vállalni a változást! Ha a krízis után nem ott folytatjuk, ahol előtte voltunk, nem hiába tisztelegtünk Szent István király emléke előtt. (Internet: Közt. Eln. Hiv)
KITÜNTETÉS NEMZETI ÜNNEPÜNK, AUGUSZTUS 20-A ALKALMÁBÓL, SÓLYOM LÁSZLÓ ÚR A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE BOCSKAY T. JÓZSEF ÚRNAK, AZ IGAZOLT MAGYAR SZABADSÁGHARCOS VILÁGSZÖVETSÉG ELNÖKÉNEK, A MAGYARSÁG ÉRDEKÉBEN VÉGZETT KIMAGASLÓ TEVÉKENYSÉGÉÉRT A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE – POLGÁRI – KITÜNTETÉST ADOMÁNYOZTA. SZÖVETSÉGÜNK ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE EZ ALKALOMMAL FEJEZI KI JÓ KÍVÁNSÁGAIT.
A PAPSÁG ÉVE
Lezárult a Szent Pál év és megkezdődött a papság éve. Augusztus Mária mennybevételének és Szent István királyunk főünnepe. Felfoghatatlanul nagy megtiszteltetés, kegyelem, hogy apostoli uralkodónk a Mennyek Királynőjének oltalmába ajánlotta az országot. Augusztusban kiemelten gondoljunk erre és adjunk hálát ezért. Kérjük szent királyunk és Égi Édesanyánk közbenjárását Magyarországért. (…) XVI. BENEDEK PÁPA ÜZENETE
A Szentatya a papság éve kapcsán hangsúlyozta, hogy az eredményes lelkipásztorok nemcsak beszédükkel, de életükkel is jelenvalóvá teszik Isten szavát. „Őrzik és egységben tartják a rájuk bízott nyájat. a hit célja a lelkek megmentése és meggyógyítása, ami csak úgy lehetséges, ha az ember megismeri Istent, és az igazságot, ami megtisztítja és meggyógyítja őt, ha engedelmeskedik neki. Ez az engedelmesség pedig a mindennapok kis igazságainál kezdődik, ami végül felszabadít Krisztus szolgálatára.” XX - XXI. SZÁZADI PÁPÁK X. Piusz pápasága idején az egyházpolitikai helyzet olyan áttekinthetetlennek tűnt, hogy alig tudott államtitkárt találni, amire szinte nincs is példa az egyháztörténelem során. A pápa 1904. január 20án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúcióban kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétóemelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét. A pápa hazájában pártolta a katolikusok politikai ténykedését, de nem egy "katolikus párt" alapítását. Az olasz katolikus sajtó jelentőségét hamar felismerte s velencei pátriárkaként egyszer – mert nem volt más személyes értéktárgya – mellkeresztjét adta zálogba, hogy a helyi katolikus lapot átsegítse annak anyagi gondjain. Az 1910es portugál forradalom során kitört egyházüldözések ellen a pápa tehetetlen volt. Angliában viszont a katolikus megújulás békésen folytatódott. A külső szemlélők számára a francia kapcsolatok romlása egyet jelentett az osztrák-magyar kapcsolatok erősödésével. Az Osztrák-Magyar Monarchia volt a katolikus nagyhatalom, és az 1912-es, Bécsben megtartott eucharisztikus kongresszuson ez jutott kifejezésre. X. Piuszt bizonyos távolságtartás jellemezte a politikai megnyilatkozásokban. Az Amerikai Egyesült Államokban X. Piusz megszüntette a missziós rendszert (1908), és 11 új egyházmegyét alapított meg. Kanadában, Mexikóban és Dél-Amerikában is püspökségekkel gyarapodott a helyi egyház. X. Piusz kiváló kapcsolatban állt a magyar katolikus egyházzal. 1905-ben saját maga szentelte föl gróf Zichy Gyula pécsi, Balás Lajos rozsnyói és Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspököket. A három kassai vértanú, Körösi Márk esztergomi kanonokot, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita atyák a pápa kifejezett óhajára vétettek föl a boldogok sorába ugyancsak az 1905-ös esztendőben. X. Piusz már első, E Supremi Apostolatus Cathedra kezdetű enciklikájában meghirdette programjához: "Mindent megújítani Krisztusban - Instaurare omnia in Christ" - a kezdetektől munkássága legvégéig hűségesen ragaszkodott. Ennek a megújulásnak volt szükséges előföltétele a hit tisztaságának megőrzése, ami egyben a modernizmus elleni küzdelmet jelentette. A modernizmus gyűjtőfogalma alatt a kor összes divatos tévedését kell érteni, a filozófiai indíttatású kétkedésektől kezdve a Szentírás "csodátlanításán" keresztül a pápaság megszüntetését rajongva követelő szépirodalmi művekig. Egyháziak és világiak, papok és filozófusok, írók és művészek egyaránt jelen voltak a modernizmus elszánt hívei között, s amikor a pápa 1907. július 3-án közzétette a Lamentabili sane exitu kezdetű dekrétumot, amely a modernizmus tanításából 65 tételt súlyos tévedésnek ítélt, a magukat modernnek tartók kórusban hördültek fel a pápa tényközlése ellen. Ezt követve pedig 1907.szeptember 8-án a pápa kiadta a Pascendi Dominici Gregios kezdetű enciklikáját, amely kellő megalapozottsággal, nagy körültekintéssel tette vizsgálat tárgyává a katolikus tanítással ellentétes nézeteket, s erőteljes hangon elítélte azokat. A pápa a modernizmussal egy tőről fakadó amerikanizmust is elítélte. X. Piusz hasonló határozottsággal ítélte el 1910-ben a francia szociális mozgalmat, amely egy szélsőséges mozgalom volt és a kereszténységgel összeegyezhetetlen eszméket vallott. Az olasz, magát katolikusnak föltüntető szocialista irányzatot a pápa szintén elítélte. X. Piusz ajánlotta a napi szentáldozást és a fiatal gyermekek elsőáldozását is ő vezette be. Pápasága előtt a hívek csak a bérmálkozás alkalmával áldozhattak először.
XV. Benedek pápává választására a konklávé egy hónappal az I. világháború kitörése után gyűlt össze. A 65 szavazásra jogosult bíborosból 60 személy vett részt a pápaválasztáson. Augusztus 31-től szeptember 3-ig tartott a konklávé. Giacomo Della Chiesa bíboros a XV. Benedek nevet vette fel Lambertini bíboros tiszteletére, mert két századdal korábban ő is Bologna érseke volt, és pápaként a XIV. Benedek nevet viselte. Programadó enciklikája, az Ad beatissimi apostolorum principis (1914) egyik része a világi társadalomnak, másik része az Egyháznak szólt. A világi társadalomnak a pápa békefelhívást intézett. Az Egyházról szóló részben rögzítette pápasága célkitűzéseit. Megerősítette a modernizmus minden megjelenési formájának elítélését. Másik célkitűzése a papság képzése volt. Legnagyobb érdeme az volt, hogy az Egyházat a világháború ideje alatt is kormányozni tudta és a Szentszék semlegességét sikerült megőriznie, de semmit nem tudott azért tenni, hogy feltartóztassa a háborút. Minden békefelhívása elfogadatlan maradt a háborúban részt vevő nagyhatalmak között. 1917-es békefelhívását Oroszország, Franciaország és Olaszország még csak válaszra sem méltatták. Az 1917-es kudarc után Benedek letett minden további békeközvetítői próbálkozásáról és a háború utolsó szakaszában már csendben maradt. A Párizsban tartott béketárgyalások során a Szentszéket kizárták. Bár a Szentszék diplomáciai tevékenységei kudarcba fulladtak, humanitárius lépései hatalmas méreteket ért el. A háború alatt a Vatikánnak sikerült a foglyoknak és a sebesülteknek segítenie. A pápa segélyezése nem tett különbséget sem vallási, sem nemzeti azonosság szerint. Az örmények 1921-ben szobrot állítottak Benedeknek Isztambulban, mivel az örmény népirtáskor egyedül XV. Benedek szólalt fel értük. Svájcban foglyokat sikerült kicserélni, közel 100 ezer sebesülten segített, az egész katolikus világban pénzgyűjtést szervezett és a Vatikán 82 millió aranylírát fordított saját vagyonból a sebesültek, az árva gyermekek és a foglyok megsegítésére. A német püspöki karnál működő központok 800 ezer kérést teljesítettek, míg az állami hivatalok nem voltak képesek semmilyen közlést nyújtani, a papi hivatalok az eltűntek nyolcadát tudták azonosítani. Folytatta a modernizmus elleni harcot. 1915-ben megalapította a Szemináriumok és Egyetemek Kongregációját. A missziós apostolkodásról a Maximum illud enciklikát írta. 1916. február 25-én kiterjesztette az egyetemes Egyházra az imanyolcadot. Diplomáciai tevékenysége alatt a meglévő 14 konkordátum száma 26-ra emelkedett. A legfontosabb közölük Franciaországgal kötötte, melyben az évekig tartó viszály után helyreállította a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal. XI. Piusz volt az első tudós pápa XIV. Benedek pápa óta. Jelentős nyelvismerete, hatalmas tudása, nemzetközi kapcsolatai és a modern tudományos haladás ismerete miatt becsülték. "Az élet cselekvés" - ez volt az egyik bölcs mondása. Papként erősen szerette az Egyházat. Még nyolcvanévesen is megőrizte azokat a vallásgyakorlatokat, amik a szemináriumi időkben már szokásává váltak: a rózsafüzért, a szentségimádást és a lelkigyakorlatokat. Ratti pápa elkerülte a nepotizmus minden formáját. Rokonait nem a magánlakosztályban fogadta, hanem a nyilvános kihallgatási termekben. Nekik is szabályos kérelmet kellett a pápai házhoz benyújtaniuk, mint bárki másnak. 1930. december 31-én kiadott enciklikája a Casti connubii, a keresztény házasság elveit fekteti le újra. XII. Piuszt 1939. március 2-án választották pápává. Első megnyilatkozásában a békéért emelte fel szavát, mert tisztában volt vele, hogy nemsokára kitör a II. világháború. Két hét sem telt el az új pápaságból, amikor Németország lerohanta Csehszlovákiát. Nem sokkal később ugyanezt tették az olaszok Albániában. Ekkor minden tekintet a pápa felé fordult, aki nem maradt néma, hiszen többek között kötelezte őt pápai jelmondata is „Opus iustitiae pax” (A béke az igazságosság gyümölcse”). A címerében lévő galambbal is a békét jelképezte. 1939 Húsvét vasárnapján a Szent Péter bazilikában beszédet mondott a béke érdekében. Többször is felemelte szavát a békéért, de sajnos nem járt sikerrel. 1939. augusztus 24-én rádióbeszédében drámai erővel figyelmeztette a hatalmon lévőket, hogy „semmi sem vész el a békével; de a háborúval minden elvész“. Még pápasága első évében 1939. szeptember 1jén kitört a II. világháború. Első enciklikája már a világháború kitörése után íródott és szintén a békéről szólt. XII. Piusz pápaságának első hat évét a világháború okozta szenvedések enyhítése foglalta le. Legfőbb feladata az volt, hogy felemelje szavát a háború ellen és, hogy mindig békéért kiáltson. Negyvenegy enciklikája jelent meg és körülbelül ezerszer lépett fel nyilvánosan. Egyike volt a legtöbbet tanító pápáknak. Nagy gondja volt arra, hogy a világ eseményeiben mindig a keresztény elvek érvényesüljenek. Az 1956-os forradalmat ő intézte el, hogy ne torolják meg véresen. Három enciklikát adott ki a magyarok miatt és mellett, még a rádióban is felszólalt e nemzet sorsáért. Segítséget kért, vagy legalábbis a harcok és a vérontás végét, de szavai süket fülekre találtak. XII. Piusz többszöri súlyos betegség után 1958. október 9-én halt meg.
XII. Pius pápa: „Mi nem egyszerűen az Egyházhoz tartozunk, hanem mi magunk vagyunk az Egyház.”
XXIII. János pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében. A kubai rakétaválság idején segítette a kapcsolatfelvételt Kennedy és Hruscsov között. Nyolc enciklikát írt, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű enciklikája lett a leghíresebb, ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta. Nyitottan igyekezett közeledni hívők és nem hívők felé egyaránt. Szerette a korát, optimista módon gondolt a jövőre. Egyszerű és közvetlen stílusával, humorával szinte mindenkivel megtalálta a közös hangot. A Time magazin 1962-ben az Év Emberévé választotta. Élete végefelé sokat betegeskedett gyomrával, gyomorrákban halt meg. Haláltusáját a média segítségével az egész világ végigkövethette. II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.
XXIII.. János imádsága: „Ó Jézus, add, hogy családjainkban béke és egyetértés uralkodjék, hogy tiszteletben tartsák az imát és Isten törvényét, és hogy a törvény megtartása ennek szeretetét is jelentse. Ó Jézus, élj úgy minden keresztény családban, amint egykor Názáretben éltél. Tartsd meg szereteted által a család egységét minden pillanatban, és az örökkévalóságban.”
számára.
VI. Pál támogatta XXII. János döntését a II. vatikáni zsinat összehívására. Az ő uralma alatt fejeződött be a vatikáni zsinat 1965-ben. Ugyanebben az évben felállította a püspöki szinódust, de két dolgot kivont a hatáskörükből: a papi nőtlenséggel és a fogamzásgátlással kapcsolatos döntéseket; később mindkét témakör nagy port felverő enciklikái témája lett. Feloszlatta a nemesi testőrséget és a palotaőrséget, és a Svájci Gárdát tette meg a Vatikán egyedüli fegyveres erőivé. Ő volt az utolsó pápa, akit a pápai tiarával koronáztak meg; utódja, I. János Pál uralma alatt eltörölte a ceremóniát. VI. Pál tiaráját, melyet milánói egyházmegyéjétől kapott ajándékba, a Washington D.C.ben álló Szeplőtelen Fogantatás Bazilikájának adományozta, ajándékképpen az amerikai katolikusok
I. János Pál mindössze 33 napos uralkodása (1978. augusztus 26. – 1978. szeptember 28.) nem tette lehetővé, hogy bíborosokat nevezzen ki, és nem jutott idő pápai megnyilatkozások (enciklika) kiadására. Egyszerű, közvetlen és derűs személyisége miatt azonnal óriási népszerűségre tett szert, ezért a köznyelv elnevezte "mosolygós pápá"-nak. Nyilatkozatai szerint folytatni kívánta a II. Vatikáni Zsinat által elindított reformfolyamatokat, valamint alapvető változásokat tervezett a katolikus egyház adminisztrációjában. Az általa elképzelt reformokat végül is II. János Pál pápa végezte el, aki alapvetően reformálta meg ez egyházat. (II. János Pál pápa nevét I. János Pál tiszteletére vette fel, ezzel jelezve, hogy az ő nyomdokain akar járni.) I. János Pál érzékelte az egyház hanyatlását (a kapitalista társadalmakban csökkenő egyházi befolyás, a szocializmussal kialakult modus vivendi), aggodalommal töltötte el a Harmadik Világ élete, helyzete, a Vatikán helyzete (a fényűzés ellen, a bíborosok ellen akart fellépni, rendbe kívánta tenni a Vatikáni Bankot), és az egyházat nyitottá akarta tenni az emberek előtt. Mint teológus, konzervatív nézeteket vallott, VI. Pál pápa 1968-as nézeteit (Humanæ Vitæ) vallotta a szexualitással kapcsolatban is. I. János Pál pápa megválasztása után 33 nappal halt meg, máig rejtélyes körülmények között. A hivatalos közlemény szerint halálát szívelégtelenség (szívinfarktus) okozta. A pápák holttestét nem boncolják fel, így ez a hivatalos közlemény csak a tapasztalt tünetek alapján született. A pápa testét halála után egy nappal helyezték el örök nyugalomra a Szent Péter Bazilika grottájában. II. János Pál pápa a Római Katolikus Egyház feje 1978-tól haláláig. II. János Pált 1978. október 16-án választották pápává. Ő volt az első szláv, 455 év óta az első nem olasz pápa és a 264. az egyházfők sorában. Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a „létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen. 1981. május 13-án egy török férfi, Mehmet Ali Ağca rálőtt II. János Pálra. Egyes feltevések szerint a bolgár titkosszolgálat, végső soron pedig a Szovjetunió állt a merénylet mögött, mivel az félt a pápával szoros kapcsolatban álló lengyel Szolidaritás mozgalomtól. A pápa később meglátogatta merénylőjét a börtönben és megbocsátott neki. Ağcát Olaszországban 30 év börtönbüntetésre ítélték. 2000-ben a pápa közbenjárására kegyelmet kapott. Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte „utazó pápá”-nak. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után.
XVI. Benedek pápát a bíborosi testület 2005. április 19-én választotta pápává; beiktatására 2005. április 24-én került sor. Ő a nyolcadik német pápa, és a 265. az egyházfők sorában. Első enciklikáját, mely a Deus caritas est (Az Isten szeretet) címet viseli 2006. január 25-én mutatták be a Vatikánban. Második, Spe salvi kezdetű enciklikáját 2007. november 30-án írta alá, és még aznap nyilvánosságra hozták. Elődjéhez, II. János Pálhoz hasonlóan támogatja a kötelező papi cölibátus intézményét, ellenzi a nők pappá szentelhetőségét, a mesterséges születésszabályozást, a homoszexuális párkapcsolatok polgári elismerését, az abortuszt és az eutanáziát. E két utóbbiról kijelentette, hogy aki e „súlyos bűnöket” támogatja, annak nem szolgáltatható ki szentség. II. János Pál egyik legközelebbi munkatársaként hírnévre tett szert, személyes ismerősei szerint kedves, sőt félénk ember. Benedek pápa hat nyelven beszél, további négyen olvas és ért; képzett zongorajátékos, különösen Mozartot és Beethovent kedveli.
Az 1945 augusztusi hirosimai és nagaszaki atomrobbantás emléknapján tíznapos imádságot kezdeményzett a japán katolikus egyház a békéért. A második világháború során az amerikai hadsereg 1945. augusztus 6-án Hirosimát, három nappal később Nagaszakit sújtotta atombomba-támadással. A pusztító robbantások emberek százezreinek életét követelték. Az atomtámadás emlékére Japánban augusztus 6-ától kezdve tíz napon át imádkozik a katolikus egyház a békéért – olvasható a Vatikáni Rádió honlapján. Az évfordulót megemlékezések sora kíséri Hirosimában és Nagaszakiban. A hirosimai Béke Emlékparkban csütörtökön vallásközi imatalálkozót és polgári megemlékezést tartottak. Joseph Atsumi Misue megyéspüspök szentmisét mutatott be a város székesegyházában, ahol délután újabb ökumenikus imádságra került sor. Filmvetítések, kiállítások, szimpóziumok, ifjúsági találkozók, koncertek segítik a béke fontosságának hangsúlyozását.
ÉGI ÉDESANYÁM! (MAGÁN IMÁDSÁG)
OLTALMAZD MEG MAGYARORSZÁGOT, BÍBOROSUNKAT, PÜSPÖKEINKET, PAPJAINKAT, SZERZETESEINKET CSALÁDTAGJAINKAT, KÖZÖSSÉGÜNKET ÉS EGÉSZ MAGYAR EGYHÁZADAT! MINDAZOKAT, AKIK MÉG NEM TUDNAK HINNI, A SZENTLÉLEK EREJE ÉS VILÁGOSSÁGA ÁLTAL ADD MEG AZ ÉLŐ HIT KEGYELMÉT, HOGY EZ AZ ORSZÁG MÁRIA ORSZÁGA, A TE ORSZÁGOD LEHESSEN. TISZTITS MEG MINKET A BŰNTŐL A SZENTLÉLEK TÜZÉVEL, ÉS VEZESS EL SZENT FIADHOZ, JÉZUSHOZ! (AMEN)
SZENTEK ÉS BOLDOGOK (Forrás: Internet; 332 szent és boldog)
ALACOQUE SZENT MARGIT MÁRIA
ASSISI SZENT FERENC
SZENT I. KELEMEN PÁPA
A MEGTESTESÜLÉSRŐL NEVEZETT BOLDOG MÁRIA kármelita nővér
A SZERVITA REND ALAPÍTÓI: SZENT BONFIGLIO, BONAGIUNTA, MANETTO, SOSTEGNO, AMADIO, UGUCCIONE, ALESSIO
ALEXANDRIAI SZENT ATANÁZ
ALEXANDRIAI SZENT KATALIN szűz, vértanú
ANIANEI SZENT BENEDEK bencés apát
ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC
ANTIÓCHIAI SZENT MARGIT szűz, vértanú
APOR VILMOS püspök, vértanú
APRÓSZENTEK
AQUINÓI SZENT TAMÁS
ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS
ARANYSZAVÚ SZENT PÉTER
ARMAGHI SZENT MALAKIÁS püspök
ÁRPÁDHÁZI BOLDOG JOLÁN
ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET
ÁRPÁDHÁZI Szent KINGA
ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT
ASSISI SZENT KLÁRA
AVILAI NAGY SZENT TERÉZ
AVILAI SZENT JÁNOS pap
BAMBERGI SZENT OTTÓ érsek
Barcelonai Szent Eulália
BARSZABBASZ SZENT SIMON püspök, vértanú
Baylon Szent Paszkál
BECKET SZENT TAMÁS
BERTONI SZENT GÁSPÁR áldozópap, rendalapító
BILLIART SZENT JÚLIA apáca, rendalapító
Bobola Szent András áldozópap és vértanú
BOLDOG ASSISI EGYED szerzetes
BOLDOG CAMPION ÖDÖN jezsuita, vértanú
BOLDOG DUFRESSE GÁBOR-TAURIN misszionárius, püspök, vértanú
BOLDOG GHEBRE MIHÁLY pap
BOLDOG GRIESINGER JAKAB domonkos testvér
BOLDOG HRABANUS MAURUS bencés apát
BOLDOG MONTAUI DOROTTYA reklúza
BOLDOG MÓR
BOLDOG NOTKER bencés szerzetes
BOLDOG RUYSBROEK JÁNOS ágostonos kanonok
BOLDOG SUSO (SEUSE) HENRIK domonkos pap
BOLDOG V. ORBÁN pápa
BOLDOG VÉNARD JÁNOS-TEOFÁN misszionárius, vértanú
BOLDOG XI. INCE PÁPA
BORGIA SZENT FERENC jezsuita generális
BORROMEI SZENT KÁROLY
BOSCO SZENT JÁNOS
BRAGAI SZENT MÁRTON érsek
BRÉBEUF SZENT JÁNOS és TÁRSAI
BRINDISI SZENT LŐRINC
CABRINI SZENT FRANCISKA apáca, alapítónő
CAFASSO SZENT JÓZSEF pap
CANTERBURY SZENT ÁGOSTON
CAPPENBERGI SZENT GOTTFRIED premontrei szerzetes
CAPPENBERGI SZENT GOTTFRIED premontrei szerzetes
CASCIAI SZENT RITA CHANTAL SZENT FRANCISKA CHIGNINI SZENT ANTELMUS karthauzi, püspök
CHANEL SZENT PÉTER CHICHESTERI SZENT RICHÁRD püspök CHOZIBAI SZENT GYÖRGY szerzetes
CLARET Y CLARÁ SZENT ANTAL MÁRIA
CLUNYI SZENT ODÓ bencés apát
COPERTINÓI SZENT JÓZSEF
CÓRDOBAI SZENT EULOGIUS püspök, vértanú
CORTONAI SZENT MARGIT ferences nővér
DAMASZKUSZI BOLDOG VÉRTANÚK
DAMASZKUSZI SZENT JÁNOS
DAMJÁNI SZENT PÉTER
DE LA SALLE SZENT JÁNOS
DE VEUSTER DAMJÁN JÓZSEF szerzetes, pap
DI GIROLAMO SZENT FERENC jezsuita, pap
EMILIÁNI SZENT JEROMOS
EYMARD SZENT PÉTER-JULIÁN pap, rendalapító
FERRERI SZENT VINCE
FIATALABB SZENT MAKRINA szűz
FLÜEI SZENT MIKLÓS remete
FOURIER SZENT PÉTER pap, rendalapító
Gábor főangyal
GIULIANI SZENT VERONIKA kapucinus apáca
GONZAGA SZENT ALAJOS
GORETTI SZENT MÁRIA
GÓT SZENT SZABBÁSZ vértanú
GRENOBLE-I SZENT HUGÓ püspök
GUALBERT SZENT JÁNOS rendalapító
HALLGATAG SZENT JÁNOS püspök, remete
HAMVAZÓSZERDA
HILDESHEIMI SZENT GOTTHÁRD püspök
I. SZENT VIKTOR pápa
IDŐSEBB SZENT PAKHOMIOSZ szerzetes
ISTEN ANYJA, A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA
ISTENES SZENT JÁNOS
Isteni Irgalmasság vasárnapja
JAPÁN VÉRTANÚK: MIKI SZENT PÁL és TÁRSAI
JERUZSÁLEMI SZENT CIRILL
KANISIUS SZENT PÉTER
KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS
Kármelhegyi Boldogasszony
KARTHAUZI SZENT BRÚNÓ
KASSAI VÉRTANÚK
KENTY SZENT JÁNOS
KERESZTELŐ SZENT JÁNOS
KERESZTES SZENT JÁNOS
KOLBE SZENT MAXIMILIÁN
Kosztka Szent Szaniszló és a Magyar szentek és boldogok ünnepe.
KÖLNI SZENT HERIBERT érsek
LABRE SZENT BENEDEK-JÓZSEF zarándok
Lajtorjás Climacus Szent János
Lateráni bazilika felszentelésének ünnepe
LELLISI SZENT KAMILL
LIGOURI SZENT ALFONZ
LINDISFARNEI SZENT KÁLMÁN bencés apát
LISIEUX-I SZENT TERÉZ
LOYOLAI SZENT IGNÁC
MAGDEBURGI SZENT ADALBERT püspök
MAGDEBURGI SZENT NORBERT
MAGYAROK NAGYASSZONYA
MAR SZABAI SZENT SZABBÁSZ szerzetes
MARCHIAI SZENT JAKAB
MARILLAC SZENT LUJZA rendalapító
MERICI SZENT ANGÉLA MONGROVEJÓI SZENT TURIBIUSZ
Mindenszentek ünnepe MORUS SZENT TAMÁS
NAGY SZENT ALBERT
NAGY SZENT GERGELY PÁPA
NAGY SZENT LEÓ PÁPA
NAGY SZENT VAZUL
NAGYBOLDOGASSZONY (Boldogságos Szűz Mária mennybevétele)
Nagycsütörtök
Nagypéntek
Napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért, Boldizsár
NAZIANZI SZENT GERGELY
NEPOMUKI SZENT JÁNOS
NÉRI SZENT FÜLÖP
NISSZAI SZENT GERGELY egyházatya
Nolai Szent Félix vértanú
NORICUMI SZENT SZEVERIN szerzetes
NURSIAI SZENT BENEDEK
OHRIDAI SZENT KELEMEN püspök
OSZLOPOS SZENT SIMEON szerzetes
PADOVAI SZENT ANTAL
PÁLI SZENT VINCE
Pampuri Szent Richárd
PAOLAI SZENT FERENC
PÁRIZSI SZENT DÉNES és TÁRSAI
PÁRIZSI SZENT GENOVÉVA szűz
PARZHAMI SZENT KONRÁD kapucinus testvér
PAZZI SZENT MÁRIA MAGDOLNA
PENNAFORTI SZENT RAJMUND
PIGNATELLI SZENT JÓZSEF MÁRIA jezsuita
POITIERS-I SZENT HILARIUS
POLOCKI SZENT JOZAFÁT
PORRES SZENT MÁRTON
PORTO MAURIZIÓI SZENT LÉNÁRD ferences népmisszionárius
PORTUGÁLIAI SZENT ERZSÉBET
POSTEL SZENT MÁRIA-MAGDOLNA rendalapító, apáca
PRÁGAI SZENT ÁGNES
PUCCI SZENT ANTAL szervita, pap
REGENSBURGI SZENT WOLFGANG (FARKAS) püspök
RÉGIS SZENT FERENC-JÁNOS jezsuita
REMETE SZENT ANTAL
REMETE SZENT PÁL
Reutei Szent Erzsébet szűz
RICCI SZENT KATALIN domonkos apáca
RÓKUS GONZÁLEZ és TÁRSAI vértanúk
RÓMA ELSŐ VÉRTANÚI
ROMANÇON SZENT BÉNILDE iskolatestvér
ROMANÇON SZENT BÉNILDE iskolatestvér
Rózsafüzér királynője
SALZBURGI SZENT RUPERT püspök
SEVILLAI SZENT IZIDOR
SEVILLAI SZENT LEANDER püspök
SKÓCIAI SZENT MARGIT
SKÓCIAI SZENT MARGIT
SOUBIROUS SZENT BERNADETT
SVÉD SZENT BRIGITTA
SVÉD SZENT KATALIN apáca
SZALÉZI SZENT FERENC
SZEBASZTEI NEGYVEN SZENT VÉRTANÚ
Szent Adél császárné és Szent Valér püspök
SZENT ADELHEID özvegy
SZENT ÁGNES
SZENT ÁGOTA
SZENT AMBRUS
SZENT ANASZTÁZIA
SZENT ANDRÁS APOSTOL
SZENT ANNA és SZENT JOACHIM
SZENT APOLLÓNIA szűz, vértanú
SZENT ARMOGASZTÉSZ, MASZKULA ÉS SZATURUSZ hitvallók
Szent Arnold
SZENT BALÁZS
SZENT BARNABÁS APOSTOL
SZENT BATHILDIS özvegy
Szent Bazilissza szűz és férje Szent Juliánusz vértanú
Szent Benjamin diakónus
SZENT BERTALANRÓL NEVEZETT SZENT ANNA kármelita apáca
SZENT BONAVENTURA
SZENT BONIFÁC
SZENT CAEDMON szerzetes
SZENT CECÍLIA
SZENT CEOLFRITH bencés apát
SZENT CIRILL és SZENT METÓD
SZENT DOMONKOS
Szent Eszter
SZENT EUFRÁZIA (EUPRAXIA) szűz
Szent Évald
Szent Filoména
SZENT FLÓRIÁN
SZENT FÜLÖP és SZENT JAKAB APOSTOLOK
Szent Gellért püspök és vértanú
o
SZENT GIZELLA
Szent Gracián püspök
SZENT GYÖRGY
SZENT HEDVIG
Szent I. Anaklét ( Szent Klétusz )
SZENT I. CALLISTUS PÁPA
SZENT I. DAMAZUSZ pápa
SZENT I. JÁNOS PÁPA
SZENT I. MÁRTON PÁPA
SZENT I. SZILVESZTER PÁPA
SZENT II. HENRIK
SZENT II. SIXTUS PÁPA
SZENT III. JENŐ pápa
SZENT IMRE HERCEG
Szent Irén - Árpád-házi Szent Piroska
SZENT IRÉNEUSZ
SZENT ISTVÁN DIÁKONUS
Szent Izidora
Szent Jácint, lengyel domonkos
SZENT JAKAB apostol, az idősebb
SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGÉLISTA
Szent Januarius püspök és társai
SZENT JEROMOS
SZENT JOHANNA - JEANNE D'ARC
SZENT JÓZSEF
Szent Judit
Szent Julianna
SZENT JUSZTIN
Szent Kájusz (Caius) pápa
SZENT KÁLMÁN
SZENT KÁZMÉR
SZENT KIERAN püspök
Szent Kozma és Szent Damján
Szent Krisztina vértanúnő
SZENT KUNIGUNDA császárné
SZENT KVIRIN
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY
Szent Lea
Szent Libériusz pápa
SZENT LIDVINA szűz
SZENT LIUDGER missziós püspök
SZENT LŐRINC
SZENT LŐRINC
SZENT LÚCIA
SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
Szent Marcelin és Szent Márk vértanúk
SZENT MARCELL vértanú
SZENT MARCELLIN és SZENT PÉTER
SZENT MÁRIA MAGDOLNA
SZENT MÁRK EVANGÉLISTA
SZENT MÁRTA
Szent Máté apostol, evangélista
SZENT MATILD királyné
SZENT MÁTYÁS APOSTOL
SZENT MAXIMILIÁN vértanú
SZENT MIKLÓS PÜSPÖK
Szent Nicefor (Győző) vértanú
SZENT NONNA asszony
Szent Olivér Plunkett
SZENT OLÜMPIÁSZ özvegy
SZENT ORSOLYA és TÁRSNŐI vértanúk
Szent Őrzőangyalok
SZENT OSZVALD
Szent Pál apostol megtérése
Szent Pantaleon vértanú és gyógyító szent
SZENT PATRIK
SZENT PERPETUA és SZENT FELICITAS
SZENT PÉTER és SZENT PÁL APOSTOLOK
Szent Petronella
SZENT PIONIOSZ vértanú
Szent Piroska
Szent Placid szerzetes
SZENT POIMEN szerzetes
SZENT POLIKÁRP
SZENT PONGRÁC
Szent Proklosz pátriarka
SZENT RÓKUS
Szent Román vértanú
SZENT ROMUÁLD
SZENT SEBESTYÉN
SZENT SIMON és SZENT JÚDÁS TÁDÉ APOSTOLOK
SZENT SKOLASZTIKA
Szent Szabina
SZENT SZALÓME
SZENT SZANISZLÓ
SZENT TAMÁS APOSTOL
SZENT TEODÓZIOSZ apát
Szent Teofil vértanú
SZENT TIMÓTEUS és SZENT TITUSZ
SZENT V. CELESZTIN pápa
SZENT V. PIUS PÁPA
Szent Valerián püspök
SZENT VENCEL
SZENT VENDEL remete
SZENT VII. GERGELY PÁPA
Szent Vilma - DE RODAT SZENT EMÍLIA apáca, rendalapítónő
Szent Vilmos püspök SZENT WALBURGA APÁCA
SZENT VINCE SZENT WILLIBALD püspök és SZENT WUNIBALD bencés apát
SZENT WILLIBRORD érsek
Szent Zakariás próféta
Szent Zita
Szent Zsófia és három leánya
SZENT ZSUZSANNA (SUSANIK) vértanú asszony
Szenteste
Szeplőtelen fogantatás ünnepe
Szeptember 29. Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyal
SZIÉNAI SZENT BERNARDIN
SZIÉNAI SZENT KATALIN
SZÍR SZENT EFRÉM
Szűz Mária bemutatása.
TOURS-I SZENT MÁRTON
UGANDAI VÉRTANÚK: LWANGA SZENT KÁROLY és TÁRSAI
VERCELLI SZENT ÖZSÉB Vízkereszt és farsang
VIANNEY SZENT JÁNOS WARD MÁRIA rendalapító
XAVÉRI SZENT FERENC
ZACCARIA SZENT ANTAL MÁRIA
NAGYBOLDOGASSZONY PREFÁCIÓJA (PREFÁCIÓ = ELŐSZÓ)
Valóban méltó és igazságos, Illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk Néked, szentséges Úr, mindenható Atyánk, örök Isten: mert a Boldogságos Szűz Máriát ma testestől fölvetted a mennybe Ezzel Ő lett az Egyház megdicsőülésének kezdete és példaképe, zarándok népednek pedig vigasztalása és reménye.
Méltán kímélted meg Őt a sír enyészetétől, hiszen szeplőtelen szüzességében ő hozta világra az emberré lett Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Fölségedet általa dicsőítik az angyalok imádják az uralkodó Szellemek, félik a Hatalmasságok; boldog ujjongással téged ünnepelnek az összes égi Szellemek és Szeráfok. Fogadd el kérünk, az övékkel együtt a mi szavunkat is, midőn alázatos dicsőítéssel énekeljük: Szent vagy, szent vagy, szent vagy…
IN MEMORIAM PÜSKI SÁNDOR Életének 99. évében 2009. augusztus 3-án, Budapesten elhunyt Püski Sándor, a Püski Kiadó alapítója – közölte a család az MTI-vel. Püski Sándor múlt csütörtökön tért vissza otthonába a kórházból, ahol tüdőgyulladásából még meggyógyították, de három nappal később, vasárnap délelőtt meghalt. (…) Földműves család gyermekeként született Békésen. 1929-ben érettségizett a helyi gimnáziumban. 1930-ban iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1935-ben avatták jogi doktorrá. 1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó főként a népi írók műveit jelentette meg, de nem riadt vissza elsőkötetes szerzők alkotásainak a megjelentetésétől sem. A líra, a próza és a dráma műfajában is időt álló műveket adott ki, elég csak Erdélyi József, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Takáts Gyula és Tersánszky Józsi Jenő nevét megemlítenünk. Szám szerint is jóval több a forrásértékű tudományos, fontos ismeretterjesztő és a radikális politikai mondanivalót hordozó könyv a Magyar Élet-kiadványok összességében. László Gyula ősmagyarság - kutatási alapműve, Kodolányi János, Németh László, Szabó Dezső és Veres Péter tanulmánygyűjteménye is fémjelzi kiadói programját. A Soli Deo Gloria (SDG) református ifjúsági egyesület balatonszárszói telepén 1943 augusztusában rendezte meg az SDG-vel együtt a Magyar Élet-tábort, amely a háborús idők egyik legjelentősebb politikai eseménye volt. A kiadói munka mellett 1944-ben az ellenállást is szervezte. A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték. A házaspár 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek. Később előadókörutakat szerveztek Magyarországról meghívott művészekkel. 1974-ben vásárolta meg New York magyar negyedében, a 2. sugárúton az igen elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adta közre. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház – amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált. 1989-ben tért vissza Budapestre, ahol feleségével a Krisztina körúton lévő könyvesháza, a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelyének számít. Az alapító munkáját később fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái Püski Atilla és Püski Csaba segítették. Könyvkiadói profiljuk a régi, a Magyar Élet Kiadó idején közreadott kiadványaikat ismét megjelentették, de újabb műveket is kibocsátanak. Püski Sándor részt vett a Nemzeti Demokrata Szövetség alapításában, amelynek 1991 és 1996 között tagja volt. a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja volt. 2005-ben feleségével együtt Szent István-díjat kapott, kilencvenedik születésnapján, 2001. februárjában Mádl Ferenc államfő, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tűntette ki. 2002-ben Püski Sándor maga is írásra adta a fejét, Könyves sors, magyar sors –című munkájában életéről, munkásságáról, és az ezzel szorosan összefüggő npi mozgalom születéséről és kifejlődéséről adott képet. Pótlás a Szárszó 1943. című könyvhöz (1984) Kitűntetései: 1990-ben Bethlen Gábor-, 1995-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság-, 1996-ban Magyar Örökség és Bocskai István-díjat, valamint Pro Urbe Budapest kitüntetést kapott. 2001-ben az I. kerület díszpolgára lett, 2002ben a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét nyerte el, 2003-ban az Év Könyve díjat, 2004-ben Magyar Művészetért elismeréssel jutalmazták. ISTEN NYUGOSZTALJA!
AZ INGATLANADÓRÓL Amennyiben az emberek a következő választáson a Fideszt tisztelik meg bizalmukkal és hatalmazzák fel az ország irányítására, első intézkedései között visszavonja ezt az igazságtalan adót. 1.) Most akkor ingatlanadónak vagy vagyonadónak nevezzük? A kormány által megalkotott és a szocialista és a szabad demokrata frakciók által megszavazott törvény nevében a vagyonadó szerepel. Mindezt azzal indokolják, hogy a lakások mellett a nagy értékű gépkocsikat, valamint a vízi és légi járműveket is megadóztatják. Ez azonban csak egy arra tett kísérlet, hogy elfogadhatóbb köntösbe bújtassák az újabb adóterhet. A fő kárvallottja e szabályozásnak ugyanis nem az a tehetősebb szűk kör lesz, amely nagy értékű személygépkocsit, hajót vagy magánrepülőt birtokol, hanem azon lakástulajdonosok, akiknek további százezres nagyságrendű adót kell megfizetniük évente. Mindezek ismeretében alappal beszélhetünk ingatlanadóról. 2. ) Milyen lakásviszonyok jellemzőek Magyarországon? Magyarországon a diktatúra évtizedeinek, valamint a rendszerváltáskori körülményeknek köszönhetően kiemelkedően magas a saját tulajdonú ingatlanok aránya. Ez azt jelenti, hogy a családok többségének egyetlen vagyontárgya az élet munkájával felépített, karbantartott saját kertes ház, társasház stb. 3. Miért igazságtalan az ingatlanadó? Magyarországon egy értékesebb ingatlan birtoklása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tulajdonos vagyonos lenne, hiszen sokszor egy élet munkája ölt testet a saját lakásban, házban. Idős emberek ingatlanjai léphetik át az adóköteles mértéket, vagy éppen a változó ingatlanárak áldozatává válhatnak alacsony bérből és fizetésből élő családok. Az ingatlanadó bevezetése igazságtalan, mert leplezetlen szándéka egy újabb adónem bevezetése. Az elmúlt évek a szocialista-liberális kormányzás eredményeként a megszorítások évei voltak. A magyar adóterhelés kimagaslóan nagy európai szinten. Mindezek mellett bármilyen további megszorítás és elvonás igazságtalan. 4. Mi az ingatlanadó története? Az ingatlanadó bevezetésével már Gyurcsány Ferenc is megpróbálkozott. A luxusadónak keresztelt törvény még csak a 100 millió forintnál értékesebb ingatlanokat adóztatta meg. Már e törvénnyel kapcsolatban is felmerült az értékhatár 50 millió forintra történő leszállítása. Később a Bajnai-kabinet javaslatai között jelent meg újra, immáron vagyonadó névvel. Az értékhatár tovább csökkent, jelenleg 30 millió forintnál értékesebb ingatlanok után áll be az adófizetési kötelezettség. Jól példázza, Bajnai Gordon még "mentorán" is túltesz, 110 százalék Gyurcsány. 5. Az IMF vagy a Bajnai-kormány ötlete az ingatlanadó? 2009 tavaszán fény derült arra, hogy az ingatlanadó bevezetése szerepel a Magyarország és a Nemzetközi Valutalap által kötött kölcsönszerződésben is. Ennek értelmében a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt az új közterhet bevezeti. A Bajnai-kabinet egy nemzetközi szervezet háta mögé bújva azt a látszatot kívánja kelteni, mintha ez valamilyen nemzetközi kötelezettség lenne - holott ez saját felajánlása volt. 6. Kinek és hány ingatlan után kell adót fizetnie? A frissen elfogadott jogszabály értelmében minden tulajdonos adófizetésre köteles, akinek ingatlanjának értéke a 30 millió forintot eléri. A második ingatlan esetében az adómentes határ 15 millió forint, a harmadik és minden további ingatlan pedig az első forinttól kezdődően adóköteles. A nyugdíjasok és a gyermekkorúak sem mentesek az adófizetési kötelezettség alól. Adófelfüggesztést kapnak, az adót pedig később teljes összegben az örökösöknek, illetőleg a nagykorúvá vált személynek kell megfizetnie. 7. Mekkora az ingatlanadó mértéke? Az ingatlanadó esetében sávos kulcsok érvényesülnek. 30 millió forintig az adó alapjának 0,25 százaléka, 30 és 50 millió között 0,35 százalék, 50 millió forint feletti rész után pedig 0,5 százalék az adó mértéke. Ez azt jelenti, hogy egy 30 milliót érő lakás után évente 75 ezer, egy 40 milliós után 110 ezer, egy 50 milliós után 145 ezer és egy 60 milliót érő lakás után 195 ezer forintot kell fizetni. 8. Hogyan vetik ki az újabb sarcot, ha nincsen országos nyilvántartás? A törvény szakmailag problémás. Ahhoz, hogy ezt az új közterhet be lehessen szedni, országos nyilvántartás szükséges az ingatlanok értékére vonatkozóan. Ráadásul az ingatlanpiac és az ingatlanárak gyors változásainak köszönhetően ezt rendszeresen frissíteni kellene. Az ingatlanadó behajtása, nyilvántartása, valamint az ingatlan értékének vitatásából fakadó perek sokasága olyan adminisztrációs költséget jelent, amely megkérdőjelezi, hogy a költségvetés bármilyen lényeges többletbevételhez juthat belőle. 9. Hogyan lehet megszüntetni az ingatlanadót? Amennyiben az emberek a következő választáson a Fidesz - Magyar Polgári Szövetséget tisztelik meg bizalmukkal és hatalmazzák fel az ország irányítására, első intézkedései között visszavon(Forrás: fidesz.hu) ja ezt az igazságtalan adót. .
’56-OS SZÖVETSÉG TISZTSÉGVISELŐI E LN ÖK FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ
ALELNÖK DR. FARKAS LÁSZLÓ - STYOP FERENCNÉ
ELNÖKSÉG DR. FARKAS LÁSZLÓ – FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ KAPCSOS JÁNOS - LECHNER FERENC – PÁSZTOR GYULA - PETŐ SÁNDOR DR. RÓZSA GYÖRGY – STYOP FERENCNÉ - SZARKA LAJOS - SZENDINÉ KÓSA KATALIN TÓTH JÓZSEF
ELNÖKI KABINET FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ – DR. FARKAS LÁSZLÓ – STYOP FERENCNÉ – KANTER FERENC
RÉGIÓ ELNÖKI MEGBÍZOTT SKANDINÁV ÁLLAMOK – EUGEN STORLIND
PÉNZÜGYI ELLENÖRZ Ő B IZO TT SÁ G D R . F AR K A S L Á S Z L Ó – STYOP FERENCNÉ – LECHNER FERENC
E T IKAI É S FE LVÉ TEL I B I ZOTTS Á G DR. FARKAS LÁSZLÓ – KISS JÁNOS – PIFF JÓZSEF
SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG TÓTH JÓZSEF - PÁSZTOR GYULA
K EG YEL ET I B IZO TTSÁG STYOP FERENCNÉ - FELEKI DÉNES – KARACS ZSIGMOND – MÁTÉ ANDRÁS SZARKA LAJOS
H ÍRADÓ SZERK ESZTŐ S ÉG E SZENDINÉ KÓSA KATALIN - LECHNER FERENC – FAZEKAS JÁNOS
SZÖVETSÉG I ZÁSZLÓ ŐR PÉNZES JÓZSEF
N EM Z ET I S Í R K ERT F E L E LŐ S M Á T É AN D R Á S
PÉNZTÁRNOK K AN T E R F E R E N C
SZÖVETSÉGI TISZTSÉGVISELŐK ÜGYELETI RENDJE FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ ELNÖK HÉTFŐ – KEDD - SZERDA DE. 09 – 12 –IG DR. FARKAS LÁSZLÓ ALELNÖK HÉTFŐ DE. 10-12 -IG STYOP FERENCNÉ ALELNÖK, NAGYBUDAPESTI ELNÖK HÉTFŐ – KEDD - SZERDA DE. 10 – 12 -IG SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG - TÓTH JÓZSEF HÉTFŐ – KEDD – SZERDA – CSÜTÖRTÖK DE. 10 - 12 -IG KEGYELETI BIZOTTSÁG – STYOP FERENCNÉ HÉTFŐ – KEDD – SZERDA DE. 10 – 12 -IG ETIKAI ÉS FELVÉTELI BIZOTTSÁG – DR. FARKAS LÁSZLÓ HÉTFŐ DE. 10 – 12 -IG KÖZPONTI PÉNZTÁR - KANTER FERENC HÉTFŐ – KEDD – SZERDA DE. 10 – 12 -IG HÍRADÓ SZERKESZTŐSÉGE – SZENDINÉ KÓSA KATALIN HÉTFŐ - KEDD – SZERDA DE. 09 – 11 -IG ELŐZETES IDŐPONT EGYEZTETÉS 312 – 80 - 41 -ES TELEFONON ELNÖKI KABINET ÜLÉSE MINDEN HÉTFŐ REGGEL ORSZÁGOS ELNÖKSÉG ÜLÉSE MINDEN HÓNAP ELSŐ KEDDJÉN
KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNYEK LEGYEN EZ AZ IDŐSZAKONKÉNT MEGJELENŐ KIADVÁNY ÖSSZETARTÓ, ERŐSÍTŐ, ÉS EGYMÁST SEGÍTŐ KAPOCS, AZ ORSZÁG MINDEN ’56-OS SZÖVETSÉGI TAGJA KÖZÖTT. SZERETNÉNK, HA MEGÍRNÁTOK AZT IS, HOGY MI A VÉLEMÉNYETEK A SZÖVETSÉG MUNKÁJÁRÓL. A VÁLASZTOTT TISZTSÉGVISELŐK FELADATÁNAK VÉGZÉSÉRŐL. VÁRJUK A TERÜLETI SZERVEZETEK ÉSZREVÉTELEIT, BESZÁMOLÓIT A HELYI PROBLÉMÁKRÓL, EGYÉNI SORSOK ALAKULÁSÁRÓL. FELHÍVJUK FIGYELMETEKET, HOGY A SZERKESZTŐSÉG NEM MINDEN ESETBEN ÉRT EGYET A MEGJELENT CIKKEL. BEJEGYZÉS FŐVÁROSI BIRÓSÁG 14.PK.62.860-1990-54 SZÁMLASZÁMUNK: ERSTE BANK 11600006-00000000-21528312 HONLAP: www.56osszovetseg.hu EMAIL:
[email protected] FELELŐS KIADÓ FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG f
SZENDINÉ KÓSA KATALIN - LECHNER FERENC – FAZEKAS JÁNOS TELEFON, FAX: 36-1-312-80-41 1051 BUDAPEST, NÁDOR UTCA 36 VI. EMELET
MAROSITS JÓZSEF HELYZETKÉP ’80 KIVIRÁGZOTT FÁK, LETIPORT FÜVEK, VIGYOR POFÁK, GYALÁZOTT SZÜZEK LÁNGOLÓ TELEK FAGYOS NYARAK SIMÍTÓ SZELEK GÖRBE NYAKAK HAJLOTT DERÉK: MEGUNTALAK! FELTÖLTÖTT FEJ LAZA VELŐ KI ELVTELEN, AZ A „MENŐ”! HELYREIGAZÍTÁS: 2009. Júliusi Híradónkban Szakács Albert neve tévesen, mint Szakács József jelent meg.